Hans Christian Andersen: Mesék

Kihívás miatt olvastam, de cseppet sem bántam meg. A feladat az volt, hogy olvassunk olyan könyvet, aminek a borítóján hattyú van. Ezzel a könyvvel amúgy is már egy éve szemeztem a könyvtárban, így nem volt nehéz találnom a paramétereknek megfelelő könyvet.
 Andersent amúgy is szeretem, még megvan  a nagy mesekönyve is, amit imádtam lapozgatni kisebb koromban. Ez a kötet amúgy sokban hasonlít hozzá, rengeteg mese ugyanaz benne, még ha a fordítás más is. Illetve mások az illusztrációk.  Nincsen túl sok kép a könyvben, de a legtöbb nagyon szép és eltalált. Az egyetlen amin kiakadtam az  A rendíthetetlen ólomkatonához tartozó egyik kép volt, amikor is a tűz martalékává válnak. Egyrészt, emlékszem, a régi mesekönyvben a végeredmény volt látható (ólom szív és bross), nem az elégés. De oké, legyen ez, de szegény balerina a képen konkrétan úgy néz ki, mint egy rossz transzvesztita... de csak ez a kép volt az, amit amúgy nagyon utáltam, a többi nagyjából okés, vagy éppenséggel tökéletes volt.
De hogy ebben a kötetben mik is szerepelnek?
A 2018-as Park-kiadás tartalma:

    Hüvelykpanni:
Ezt a történetet amúgy szeretem, de feltehetően kevesebbszer találkoztam vele kiskoromban, így voltak homályos részek benne, amikre nem emlékeztem. Jó volt feleleveníteni, és lekövetni Hüvelykpanni viszontagságos utazásait. Nem lett kedvenc mese, de szerettem.

    A kertész és az uraság
Erről meg életemben nem hallottam még. Viszont tanulságos, bár kicsit fura az egész, de inkább pozitív hatással volt rám.

    Borsószem királykisasszony
Oké, ezt a mesét meg mindenki ismeri, bár valami miatt nekem az rémlett, hogy ez hosszabb történet, mint kb. 2-3 oldal, úgyhogy kicsit csalódtam, hogy hipp-hopp vége is lett.

    A rút kiskacsa
Ezt imádom, mindig sajnáltam szegénykét, de legalább tudtam már, hogy pozitív a vége, és így csak vártam, hogy mikor eszmél rá, hogy miért is ronda kacsának :D Voltak amúgy benne olyan momentumok, amikre én totál nem emlékeztem, pedig ezt sokszor olvastam már.

    A teáskanna
Ez nekem olyan semmilyen. Nem utáltam, de szeretni sem tudtam.

    A vadhattyúk
Szeretem, és sokszor is hallottam/olvastam már. Ennek ellenére itt is voltak homályos foltok a történetben, amikre máshogy emlékeztem, vagy éppen nem emlékeztem. Nagyon jó volt újra olvasni :)

    A rendíthetetlen ólomkatona
Sose szerettem ezt a mesét igazán, talán mert ijesztő. Ma már nem ijesztő, de sose kerül bele a kedvenc könyveim közé.

    A kis hableány
Hát, itt a Disney félét jobban csípem, ez olyan kicsit komor.

    A kis gyufaárus lány
Ez a mese mindig elszomorít. Pedig mindig tudom a végét, de ettől még nem fáj kevésbé. :(


    A hóember
Hát, nem ismertem eddig ezt a mesét, és most így utólag azt mondom, hogy meglettem volna nélküle. Elég gyenge volt a többi történet között, simán kilehetett volna hagyni a kötetből. Mert csak töltelék, és olyan nagyon-nagyon meghatározó sztorija sincs.

    A hókirálynő
Őszinte leszek én pár dolgot máshogy ismertem, mint ahogy itt volt, de egyik verziót sem szeretem igazán. Feltehetően azért, mert sem a srácot, sem a kislányt nem tudtam megszeretni, a hókirálynő meg csak úgy van az egészben, úgyhogy egynek elmegy, de nekem nagyon nem a kedvencem :(


Belbecs: 4/5
Ennek ellenére, a válogatás szerintem remek lett. Az, hogy nekem nem jött be pár mese, az nem jelenti azt, hogy nem jó a válogatás (bár azt a Hóembereset simán kivehették volna belőle). Annak aki most ismerkedik Andersennel, egy jó kezdő löket, mert a legtöbb felfutott meséje benne van. Aztán innen lehet továbbmenni minden egyéb meséjére :) Mert azért van neki rengeteg :)

Külcsín: 4/5

Ha az a transzvesztitás Rendíthetetlen ólomkatonás kép nem lett volna, akkor 5 pontot kapott volna. A borító nagyon eltalált, a méret olvasóbarát, a kivitelezés gyönyörű. Az illusztrációk meg nagyrészt szépek :)

Fülszöveg:

Válogatásunk az összegyűjtött mesék bő egynegyedét tartalmazza a leghíresebbektől kezdve a feledésszámba menő ismeretlenekig, így rávilágít a dán meseköltő világirodalmi jelentőségére. Andersen tágan értelmezte a mese műfaját, kutatta a benne rejlő lehetőségeket, és rájött, hogy a meséken keresztül minden elmondható az emberi lélekről gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Meséi nem egyformák: igaz, hogy mindegyikre erősen rányomja bélyegét a költő senki máséval össze nem téveszthető személyisége, ám mindegyik más-más ötletre épül, mindegyiknek más az előadásmódja, így mindenki találhat magának újabb kedvenceket a régiek mellé. Mesekönyvünk legnagyobb szenzációja, hogy a fordítás dán nyelvből készült, melyre Magyarországon korábban soha nem volt példa. Kiadónk ezzel a különleges mesekönyvvel szeretné emlékezetessé tenni Andersen születésének 200. évfordulóját.

Könyv: Hans Christian Andersen: Mesék
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 228
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633554982
Fordította: Kertész Judit
Illusztrálta: Nikolaus Heidelbach

Rob Scotton: Russell, a bárány

Vannak mesekönyvek, amiket ezer és egy napja el akarok olvasni, csak nincs meg a könyvtárnak, nincs meg nekem, nincs senkinek meg a környéken. Nos Russell, a bárány is ilyen volt. Sajnos a könyvtárnak azóta sincs meg, de ha véletlen találnék egy másik példányt belőle, szintén 500 Ft-ért lehetséges, hogy megvenném a könyvtárnak, mert über cuki. Sajnos a saját példányom, ha nem is örök megtartós, de családon belül vándorol majd. Van pár unokahúgom, akik lassan beleérnek a 3 éves korhatárba.

 Be kell ismernem, hogy kicsit féltem is a könyvtől. Mármint, annyira régóta vártam arra, hogy megkaparintsam, ha csak egy olvasás erejéig is, hogy megnőttek az elvárásaim vele szemben. És általában ebből nem nagyon szoktak jól kijönni a könyvek. De Russell roppant mód megérdemli azt a rajongást, amit kap molyon, és feltehetően a báránykedvelő kisgyerekek körében :D

 Russell egy kifejezetten kedves, és fura bárány, megjegyezném a  furaság, itt inkább csak az átlag báránytól eltérést jelenti. A könyvet nem is maga Russell különcsége, ami viszi, hanem az illusztrációk. Első olvasásra is rá kell jönnöm, hogy borzalmasan szépen rajzolták, és részlet gazdag, tehát újra-újra átolvasva, lapozgatva az ember találhat újdonságokat. Mint a protkós bárány, meg hasonlók. Ezek azok ami miatt más mint egy átlag mesekönyv. Tekintve, maga a történet, nem szól túlzottan sokról :D Csak egy különc bárányról.

 Én mindenkinek ajánlom, akik szeretik a szépet, meg az aranyos dolgokat. A bárányok cukik, Russell meg főleg.

 Fura mód, már ez a könyv is 500 Ft-s állványról való. Néha meglepődőm, hogy mik, hogyan kerülnek oda. Feltételezem nem kelt annyira, hiszen, nem is folytatták a sorozat kiadását(pedig szerintem megérdemelné), és mivel nem kelt el annyi amennyi kell, kikerült ennyire olcsón az olvasókhoz 4 év alatt. Sajnálom, mert ez egy tök jó könyv :( Jó lenne, ha felkapnák, mert tényleg megérdemelné azt, hogy sokan vigyék, sokan olvassák!

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Eredeti mű: Rob Scotton: Russell the Sheep

Eredeti megjelenés éve: 2005

Könyv: Rob Scotton: Russell, a bárány

Kiadó: General Press

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 32

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789636432133

Fordította: Szabó T. Anna

Illusztrálta: Rob Scotton

G. Szász Ilona: Álomszövő Pendula

G. Szász Ilonától, már olvastam régebben egy könyvet, amit nem igazán tudtam hova tenni, amiatt, hogy kicsit horrorra sikerült. A Mindentvarró Tű volt a címe, és én őszintén bevallom, hogy annak ellenére, hogy Szegedi Katalint imádtam, mint illusztrátor, attól a kötettől kirázott a hideg. Pedig emlékeim szerint, a végkifejlett pozitív volt.

 Tegnap kicsit garázdálkodtam a gyermekkönyvtárban. Először nem akartam haza hozni az Álomszövő Pendulát, a mérete miatt, de aztán nem volt időm végigolvasni ott, úgyhogy jött velem haza. Nem bántam meg, mert jó volt a végére jutni. Érdekelt Pendula és az álomlopó markoláb története, és az, hogyan is oldja meg ezt az álomlopkodást a vidám mindig ébren is álmodozó leányzó.

 Maga a történet szerintem teljesen oké, nem volt gagyi, élvezhető volt így majdnem harminc éves fejjel is. A kéményseprő fiút nagyon megkedveltem, annak ellenére, hogy igazándiból, olyan nagyon sok dolgot nem csinált. Viszont Szegedi Katalin olyan kellemes külsővel ajándékozta meg, hogy nem lehetett nem szeretni. A városlakókat nagyon sajnáltam, abban az időben, míg az álmaikat felfalta a markoláb! És hát Pendula anyja egy fura nőszemély. Bár értettem, hogy csak aggódik, hogy Pendula kissé túlzottan is a fellegek közt jár. És ha még el is hinné, hogy tényleg járt odafenn! Hogy megszője az álmok szőttesét!

 A mesét keretbe foglaló „történet” szerintem felesleges volt. Van, amikor szeretem, az ilyen mese a mesében típusú dolgokat, de itt úgy éreztem, az elején, hogy kicsit nyögvenyelős, és nem tudja, hogy indítsa el a történetet, ezért lett ez az anyuka (?) Vagy nagymama (?) Vagy valaki mesél a gyerekeinek. Kezdésnek és befejezésnek is. Szerintem jóval több lett volna a könyv, ha ez kimarad!

Belbecs: 4/5

Az egy pont levonás csak a kerettörténetért, amit őrülten feleslegesnek tartok. Amúgy viszont teljesen rendben van a mese, és igen, azt hiszem tényleg nagyon-nagyon sokat jelent, hogy az embernek vannak-e álmai, hogy tud-e álmodni. És igenis Pendula a tökéletesen boldog ember. Mert ő képes maga szőni álmai szőttesét, nincs rászorulva az álomtündérre. És ő képes a nap 24 órájában a fantáziájára, a megérzéseire, az álmaira gondolni, azokat használni az életben.

Külcsín: 5/5

Szegedi Katalin! Íróként nem tartom túlzottan nagynak,vagy sikeresnek (Az Álomcirkusz örökre lelombozott), viszont illusztrátorként még mindig ő a top! Az ő illusztrációit képes lennék, nagy poszterben kirakni a falamra, annyira gyönyörűségesek. Tehát tökéletes. A hangulatot megadta a könyvnek, és örülök, hogy feltehetően az illusztrációk miatt lett ekkora Nagy a könyv. Ugyanis vékonynak vékony viszont nagy a könyv, és vannak egész oldalas képek, és én tegnap képes voltam percekig bámulni egy-egy képet. Gyönyörűségesek!!!

Fülszöveg:

Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében Palotás vidám városka volt. Vasárnap a tűzoltó zenekar hangjaira sétáltak a hölgyek és urak. A Rigójancsi cukrászdában fagylaltoztak, Vekni péknél vették a fahéjas kalácsot, Marie-nál vásárolták gyönyörű kalapjaikat, Kaptafa Tóniónál csináltatták cipőiket. A Piac téren minden reggel elmesélték egymásnak álmaikat. Naplementekor a városka kovácsoltvas kútja mellé odaült az ábrándos kis Pendula, a kalapos kisasszony. A felhőket bámulta, amelyek néha virágra, máskor elefántra hasonlítottak. Az emberek jóízűen nevettek bolondozásain. Ám egy viharos éjszakán a pékműhelyből felszálló füstből alakot öltött a gonosz Markoláb. Attól fogva minden éjjel elrabolta és zsákjába tömködte az álmokat. Palotást beburkolta a szomorúság, mint valami szürke takaró. Vajon sikerül a kalapos kisasszonynak az álomszövő Alinda anyó és barátja, Füstfaragó Jakab segítségével legyőzni az álomrablót? Ha most szót fogadtok, és gyorsan a paplan alá bújtok, elmesélem nektek a Markoláb és kalapos Pendula történetét úgy, ahogy én a nagyanyámtól hallottam, aki az ő nagyanyjától hallotta, aki a Palotás piacán suttogó kofáktól hallotta… Vagy úgy, ahogy elképzeltem.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: G. Szász Ilona: Álomszövő Pendula

Kiadó: Naphegy

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 32

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789639869561

Illusztrálta: Szegedi Katalin

Ár: 2.800 Ft

Kiadói ár: 2.380 Ft (-15%)

Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

 Vannak könyvek, amiknek nem kell hosszúnak lenniük, hogy ütősek legyenek. Vannak történetek, amik röviden elmesélve talán sokkalta többet mondanak, mint akkor, ha nyújtanák-nyújtanák a végletekig őket. A Minden dolgok könyve még 150 oldal sincsen. Azt is szellősen szedték, és vannak fél oldalak, amik teljesen üresek. Mert nem mindig kell szöveg, mert nem mindig kell bármi is, hogy hasson. Vannak dolgok, amiknél egy üresen hagyott fél oldal többet mond.

 A téma, amit boncolgat a könyv, sajnos még a 21. Században is egyértelműen napi probléma, a világ minden kontinensén, sok-sok családban. Jó talán a szomszéd kommunistának megjelölése lassan kikopik, de a többi megmarad. Pedig sokkal szebb volna a világ, ha nem lenne családon belüli erőszak, és az a féle vallásosság, amit a könyvben szereplő Apa jelenít meg. A vallással, a hittel semmi baj, míg nem elvakult, és míg nem használod pajzsként. Pajzsként arra, hogy azért verem a feleségem, mert Isten így akarja, mert nem tudja hol a helye és Isten így akarja, mert Isten is megmondta, hogy verhetem, hogy a helyes útra tereljem. Mert ugyan szégyen, ha egy férfi veri a feleségét, de csak ha ok nélkül. Aha… tényleg milyen menő okai voltak, szinte már megértettem őket. *szarkasztikus sóhaj.*

 Tehát magával a vallással nincsen gond, míg nem elvakult, és nem remek indok az erőszakra. A könyv egyik alap problémája a családon belüli erőszakra való rámutatás. A könyv viszont még ennek is elveszi az élét. Bár felszisszentem, és káromkodtam is eleget, és legszívesebben Margot példáját követve lázadtam volna (oké, talán nem pont úgy, ahogy ő tette, mert az elég szélsőséges megoldás volt), de nem volt vészes. A megfogalmazás, Thomas szemszögéből látott történet, a humor, amit az író belecsepegtetett a történetbe, olyan élhetővé teszi az egészet. Persze ettől még megveted, és mérges vagy az apára, és sajnálod a családot, de úgy hiszed, hogy lehet ez majd jobb, lesz ez majd jobb.

 A vallás nem csak az apa elvakultságában tűnik fel, hanem Thomas magán párbeszédeiben, képzeletében is. Jézus egy igen komolytalan és laza csávóként jelenik meg, aki úgy beszél, mint egy tini, és hát a viselkedése is néha igen érdekes. Sőt mondhatni, erősen pimasz. Mindazonáltal, feltehetően Jézus az, aki tartja a lelket a fiúban, aki kicsit mintha hasonlítana az anyára (a végén). És hát az angyalok a könyv végén, az nagyon édes volt :D

 Szerettem olvasni, mert az apán kívül, mindenki szerethető volt. Thomas, az édesanyja, a nővére, a szomszéd, aki boszorkány, az ismerősök és barátok, Eliza a féllábú, fél kezén csak egyujjú lány. Mind-mind kedvelhető karakter volt, akik kellemessé tették, az amúgy komor témát. Tetszett a könyv, a sok irodalmi utalás miatt, amiatt, hogy Thomas, amit olvas, azt értelmezi és újrahasznosítja, hogy nem csak odadobott az író pár könyvcímet, hogy fitogtassa tudását és műveltségét, hanem normálisan beleépítette a történetekbe. Tetszett, hogy Thomas álmodozó szemszögéből olvashattam a történeteket, a gyermeki ártatlansággal, azzal a tisztasággal, amit egy olyan apa csoda, hogy nem ölt ki belőle….és igen tetszett, hogy Jézust eléggé furán, vidáman és kevésbé vaskalaposan jelenítik meg. Már-már elhiszem, hogy ilyen.

Belbecs: 5/5

Mindenképpen örülnék neki, ha sokan olvasnák. Nem csak azért mert jó könyv (de azért is!!!), hanem mert a téma időszerű (sajnos), a történet megható, vicces, komoly, és gondolkodtatva kapcsol ki. Szórakoztatóan mutat meg olyasmit, amit jó esetben az ember nem tapasztal meg sosem a saját bőrén.

Külcsín: 5/5

 Több borítót megnéztem, míg keresgéltem a neten. Azt kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy a magyar borító enyhén depresszív, mégis az egyik legjobb lett a találtak közül. Elgépelést és hasonlót nem találtam. Értékelem, hogy a könyvcímeket dőlt betűvel írták, annak ellenére, hogy azért feltehetően amúgy is leesett volna, hogy az egy könyv címe :D

 Egyszerűen tetszik a magyar kiadás!

Fülszöveg:

Thomasék szomszédja egy vén boszorkány, akitől mindenki tart. Trópusi halak úsznak a csatornában. Békák hada dörömböl a bejárati ajtón. Legalábbis Thomas így látja. Rajta kívül azonban senki másnak nem tűnnek fel ezek a dolgok. A fiú mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok könyvébe. Ez nyugtatja meg, amikor az apja elveri, vagy amikor az angyalok sírni kezdenek az édesanyja miatt. Az írás erőt ad Thomasnak, és segít, hogy olyan emberré váljon, amilyen mindig is lenni szeretett volna… boldog.

Eredeti cím: Het boek van alle dingen

Eredeti megjelenés éve: 2004

Kiadó: Kolibri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 128

ISBN: 9786155450112

Fordította: Wekerle Szabolcs

Ár: 2.490 Ft