A Hygge elolvasása után eldöntöttem, hogy Dániába akarok költözni, a Lykke olvasása után rájöttem, hogy menő dolog ez a boldogságkutató dolog, és mennyi pozitív dolog van a világban...és igen, még mindig imádtam Dániát :) Adott volt, hogy Meik Wiking következő könyvét is olvasni fogom, mert egyszerűen ez a pasi nem tud olyat írni, hogy én azt ne akarjam elolvasni....kivéve ha véletlen valami dán metál együttesről írna, na azt talán nem olvasnám el, de minden egyéb jöhet tőle!
Az emlékteremtés fontos dolog, de nem gondoltam sosem, hogy erről könyvet kellene írni. Mondjuk azt sem, hogy ezt valaki megírja, és rengetegen fogják elolvasni. Márpedig elég sokan olvassák ezt a könyvet mostanában.
Mindig úgy gondoltam az emlékteremtésre, hogy hát az emlékek így alakulnak, élem a napjaim és majd visszaemlékszem rá, hogy milyen volt régen, és de nosztalgikus lesz majd az egész. Meg persze mindig úgy gondoltam, hogy mindig mindenre fogok emlékezni, amire éppen a helyzet megkívánja.
A könyv olvasása közben viszont egyre világosabb lett számomra, hogy egyrészt nem emlékszek mindenre, a fontos dolgok közül sem, és hogy ezt lehet jobban is csinálni.
A könyv rengeteg tanáccsal lát el, hogy miként teheted egy-egy emlékedet "emlékezetesebbé", a többinél, mit kell azért tenned, hogy valamit tényleg ne felejts el.
Minden úgy kezdődött, hogy Meik Wiking a boldogságkutató, és munkatársai készítettek egy kutatást, melyben emberektől kérték a pozitív és kellemes emlékeiket. Írják le, mi az, ami éppen az eszükbe jut és jó emlék. Aztán ezeket elemezték is, és ennek az elemzésnek az eredménye részben ez a könyv is. Rámutat, hogy sokkal nagyobb esélyed van emlékezni valamihez, ha az valamilyen jeles esemény. Sokak emlékeznek az első iskolanapjukra, esküvőjükre, eljegyzésükre, vagy valami olyanra ami a megszokottól eltérő volt.
Fontos, ha biztosra akarsz menni az emlékekkel, akkor társíts hozzá még valamit, egy illatot, vagy egy helyszínt, vagy egy személyt, hogy a történet kerek legyen. Lehetőleg olyan illatot, ami amúgy nem jellemző rád, és lehetőleg kellemeset. Bár biztosan arra is emlékezni fogsz, ha valaminek trágya szaga van, de most fókuszáljunk a pozitív emlékekre.
Meik is rengeteg hasznos tanácsot ad arra, hogy ő miként őriz meg egy-egy fontosabb emléket, miként tárolja azt el az elméjében, és miként tudja előhozni. A kedvenc történetem az volt, amikor azt tanácsolta, hogy ha emlékezetes előadó akar lenni, olyat kell csinálnia, amit a többi előadó és boldogságkutató nem tesz. Pl. felvisz a pulpitusra egy ananászt, mert hát mindenki emlékszik arra a boldogságkutatóra aki egy ananásszal ment fel a pulpitusra, hisz csak egy volt belőle. Fifikás :)
A könyv emellett teli van remek történetekkel, néha nagyon meghatókkal is. Olvashatunk arról, hogy csal meg a memóriánk, hogy változnak a történetek és hogy van az, hogy arra emlékszünk, hogy valami megtörtént, pedig az amúgy teljesen máshogy történt, fényképes bizonyíték van rá.
Szerettem olvasni a könyvet, mert kifejezetten kellemes a sztorizgatás és okos dolgok megosztásának aránya. Nem lett az egész sztorizás, szép lassan a kutatás végére is értünk, de beleláthattunk abba, hogy néhány ember mit érez legjobb és legfontosabb emlékének, vagy hogy hogyan küzd egy nő az ellen, hogy a betegsége miatt mindent elfelejtsen.
Úgyhogy örülök, hogy ez a könyv megszületett, és annak is, hogy olvashattam. Tanulságos volt.
Kinek ajánlom?
Azoknak mindenképpen, akik szeretnék megtudni, miként lehet megerősíteni emlékeket, mert erre rengeteg példa van benne. Azoknak is, akik szerették Meik Wiking előző könyveit.
Belbecs: 4/5
A Hygge és a Lykke mind a kettő nagyon erős és inspiráló könyv volt. Mind a kettő után terveztem, hogy kivándorlok Dániába, mert mekkora jófejek a dánok. Ez a könyv viszont nem adott nekem akkora pluszt, mint az előző két könyve a szerzőnek. Ezt is szerettem olvasni, mert Meik Wiking jól ír, és vicces fiú, de úgy érzem, nem sikerült tökéletesen átélnem a könyvet, és így csak 4 pontot adok rá. Ennek ellenére tényleg, bármit ír én elolvasom....mert remek író :)
Külcsín: 5/5
Woooow, imádom :) Tudom-tudom nem minden a kivitelezés, de hát ha egyszer ez a könyv is annyira jól néz ki, akkor nincs mit tenni. Imádom a kivitelezését, mind kívül, mind belül. Egyszerűen annyira jó kézbe venni :) És nem mellékesen remekül mutat. Ha szép és okos könyvet szeretnél karácsonyra, na ez az!
Fülszöveg:
"Némelyik nap csak úgy tovatűnik anélkül, hogy bármi nyomot hagyna, de vannak olyan napok, amelyekre egész életünkben emlékszünk.
Emlékszel az első csókra? A legfinomabb ételre, amit valaha kóstoltál? Vagy a frissen nyírt fű illatára egy verőfényes nyári napon?
Ha valami ingerli az érzékszerveinket, ha igába fogjuk az első élmények erejét, ha tudatosítjuk magunkban érzéseinket és érzelmeinket, valószínűleg sikerül megőrizni a boldog emlékeket.
De milyen összetevők alkotják ezeket a boldog emlékeket? Miért van az, hogy egy dallam, egy illat, egy íz vissza tud minket röpíteni valamihez, amiről azt hisszük, rég elfelejtettük? Meg lehet tanulni, hogyan alkossunk boldog emlékeket, és hogyan őrizzük meg ezeket mindörökre?
A boldogságkutatás eredményeit felhasználva Meik Wiking erre tanítja meg olvasóit. Adatok és naplók, interjúk és globális felmérések, tanulmányok és pszichológiai kísérletek eredményeire támaszkodva ez a könyv megmutatja, hogyan készíthetünk tökéletes pillanatokat, olyanokat, amelyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Olyanokat, amelyek átformálják énünket."
