Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség

Köszönet a könyvért a HVG Könyvek kiadónak!
Nem titkolt szándékom volt a könyvvel kapcsolatban, hogy szerettem volna megérteni, hogy az emberek miként válnak függővé, és miként lehet segíteni rajtuk, hogy végül elhagyják a függőségük tárgyát. Részben kaptam választ erre, és utólag arra is rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű, hogy egy könyvben megkaphatod a receptet amivel megmentheted a szerettedet a függőségtől. Ennek ellenére egy cseppet sem bánom, hogy elolvastam a könyvet.
Szakirodalomhoz képet meglehetősen jól olvasható a könyv. Ritkán használ szak szavakat, ha mégis megteszi akkor meg is magyarázza. Imádom a helyben lévő lábjegyzeteket! A könyv történeteken keresztül próbálja bemutatni a legismertebb függőségeket (szerencsejáték, drog, alkohol, szex, társ) így téve életszagúvá a dolgot. Olyan érzése lehet az olvasónak, hogy ott ül és hallgatja ő is a pácienst és a terápiát vezetőt és megfigyelhet mindent. Ez a nézőpont nekem kifejezetten tetszett.
 Az is kifejezetten bejött, hogy a szerző néhol meglehetősen szarkasztikus, és nem is titkolja, hogy szarkasztikus, ezek voltak főleg azok a pillanatok, amikor együtt bólogattam vele, és megjegyeztem, hogy "Bár ne lenne igazad."
 Nehéz szembenézni azzal a ténnyel ugyanis, hogy nagyon minimális az a szám ma Magyarországon (de szerintem nyugodtan beszélhetünk világ szinten is), hogy egy családba egyetlen egy függő sincs. Elég körbenéznem, elég figyelmesen élni és akkor rájön az ember, hogy nagyon-nagyon minimális a boldog, kiegyensúlyozott családok száma, ahol egyetlen egy függőség sincs jelen. Pedig ennek nagyon nem kéne így lennie. Persze nézhetjük arról az oldalról is a dolgot, hogy "legalább akkor vannak sorsközösségek", de ez meg önámítás. A legtöbb függő rejtve marad,  a legtöbb függő nem kér segítséget, mert ő "nem beteg", és a legtöbb hozzátartozó mentegeti a függőt, vagy szégyennek éli meg azt és nem beszél róla, mert hát "milyen véleménnyel lesznek rólam". Érdekes, engem sosem zavart, hogy milyen szemmel néznek rám, ha éppen kibukott belőlem, hogy az édesapám többet iszik mint kéne. Szemrebbenés nélkül mondom ki, mert ez nem engem minősít, én nem tehetek róla, és én nem tudok neki segíteni, bármennyire is szeretnék. És a függők családtagjai szerintem idővel elérik azt a szintet, amikor már elengedik a függő kezét, mert hát egy felnőtt embernek nem mondhatod 75 milliószor el, hogy ne igyál, ha ő úgy ítéli, hogy nem is iszik sokat, az nem is probléma. Ha neki nem az...hát oké.
 Bár a könyvben a függőségeket megismertem, és a terápiába is betekintést kaptam, no meg persze  olvashattam egy kis összefoglalást a végén. Az én szemszögemből - függő családtagja - főleg a könyv vége volt segítség. Persze ez sem old meg semmit sem, de azért mégis kicsit tisztábban látok már utána. Úgy gondolom, hogy nem ártana, ha több ember olvasna bele ebbe a könyvbe. Nem feltétlen kell az elejétől a végéig elolvasni, bár tény, hogy szerintem így adja a maximumot.
 Olvasmányos formában kapunk egy olyan témáról képet, ami mindannyiunkat érint. Mert, ha nem is vagyunk függők, és valamely csoda folytán nincs függő a családban, akkor az ismeretségi körünkben vagy munkatársaink között van vagy azok családjaiban. De ha nagyon-nagy mázlisták vagyunk, és minden ismerősünk tiszta, nos akkor is ott van amikor az ember közlekedik, a várost járja, belebotlik azokba, akiknek nem sikerült a leszokás, vagy akik nem akarták azt. Tehát így is úgyis találkozunk ezzel a hm...betegséggel(?). Jobb tisztában lenni azzal, miként jöhetett létre, miként kezelhető és hol lehet segítséget kérni, hogy lehet megelőzni.
 Én könyvtárban dolgozom, ha itthon nem is találkoztam volna a függőséggel ott találkozom. Minden nap. Komolyan, minden áldott nap jön olvasó aki részeg, akit kezelni kell, megértetni vele, hogy bizonyos állapotban nem mehet már fel, tekintettel a többi olvasóra. Tehát sajnos egy magyar embernek sem kell messzire menni függőt látni. Persze a könyv által felsorolt addikciók nagy része nem olyan látványos, mint a drog és az alkohol. De úgy gondolom az alkohol már-már népbetegség idehaza. Bár ne lenne az.
 De visszatérve a könyvre, részben többet adott, mint amit elvártam tőle, rengeteg új és érdekes dolgot tudtam meg, ami kicsit empatikusabbá tesz, bár ennek ellenére azért fenntartásokkal kezelem a függőket. Részben remek dolog, hogy van ez a könyv, csak félek, hogy kevesekhez jut el. Nehéz elképzelnem, hogy csak úgy hobbiból olvassák az emberek. Bár igaz, a legtöbb ember találkozik a függőséggel...tehát igazándiból, ha onnan  nézzük akkor mindenkinek jót tenne az olvasása. Részben megoldásokat, olyan varázs szavakat nem kaptam, amitől sokkal több bizodalmam lenne a jövőt illetőleg, de ki tudja, lehet idővel ülepedik annyit a könyv bennem, hogy sokkal több dolgot tudjak használni belőle.
 Tetszett, hogy ember közeli a fogalmazásmód, tetszett, hogy könnyű volt megérteni az egészet. Nem voltak nehéz szakszavak, amik érthetetlenné és nehezen emészthetővé tették volna. Örülök, hogy olyan szakember írta, aki ebben dolgozik, de emellett nagyon átüt az írásán az a végtelen empátia amivel rendelkezik. Köszönöm, hogy megírta a könyvet, és remélem sokakhoz eljut. Mert szükséges lenne!

<<BELEOLVASÓ<<

Fülszöveg:

Örökölhető-e a függőség?
Miben különbözik a fiatal-, a közép- és az időskori szenvedélybetegség?
Hogyan ismerhetjük fel, hogy van-e életünkben olyan elakadás, amely akár egy későbbi addikció formájában ölthet testet?
És egyáltalán, mikor mondhatjuk ki, hogy szenvedélybetegek vagyunk?


A minden második embert érintő függőség ezerféle arcát mutatja a mindennapjaink során. A kötet fejezetei egy-egy életkori szakaszt és egy ahhoz köthető kockázati tényezőt járnak körül korszerű kutatási eredmények és terápiás esetek érzékletes bemutatásával. A kötődési problémákat, a trauma hatásait, az identitás kríziseit és az emlékezet szerepét alkohol- és drogfüggő, szerencsejáték-, szex-, internet- és videójáték-függő páciensek történetein keresztül ismerhetjük meg. Az Ezerarcú függőség nemcsak a gyógyulás és a megelőzés modern lehetőségeit mutatja be, de betekintést nyújt a szenvedélybetegségek jövőjébe is.

Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 416
Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633048573

Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
ISBN: 9789633049051 / Ebook

Tartalomjegyzék:

Előszó
BEVEZETÉS
A függőség megítélése

I. ÖRÖKSÉG
Genetika és környezet
Az idegrendszer dióhéjban
A gyeplő a lovak közé hull
Elmaradó jutalom
Sóvár figyelem, elfogult emlékezet
Örökletes-e a függőség?
Epigenetika, avagy a környezet visszahat

II. KAPCSOLÓDÁS
Hogyan kötődünk?
Passzolunk-e egymáshoz?
Kötődés és függőség
Hogyan „neveljünk” szenvedélybeteget?
Kapaszkodni – Szilvia és a társfüggőség

III. TRAUMA
Hosszú árnyék
Trauma és függőség
Visszaélni – Edina és a heroinfüggőség

IV. IDENTITÁS
Kibontakozó valónk
Tiltott gyümölcs
Virtuális énünk
A szex olimpiai döntője
Elbújni – Benedek és az amfetaminfüggőség

V. STIMULÁCIÓ
Az éhes agy
Kinézis és valóság
Fék és gáz
Perpetuum mobile
Felpörögni – Dániel és a videójáték-függőség

VI. KRÍZIS
Válság vagy fordulat?
Sötétlő erdőben
Krízis és addikció
Megfogni – Róbert és a szexfüggőség

VII. TÁMASZ
Hanyatlás és emelkedés
Időskori szenvedélyek
Elveszteni és megtalálni – Katalin és az alkoholfüggőség

VIII. JÖVŐ
Felépülő életek
Mit tehet a hozzátartozó?
Függő jövő
Úr béklyóban
A szent újdonság imádata
Virtuális édenkert
Emberi pillanatok

Utószó
Köszönetnyilvánítás
Függelék
Jegyzetek
Az illusztrációk forrása
Felhasznált irodalom
Név- és tárgymutató

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek

 Jesszus, hát ezt a könyvet sem most olvastam. Valójában nem szeretem azt, hogy nem rögtön írok egy könyvről, mert a sok frissebb élmény elnyomja a régebben olvasottakat. De valahogy akkor nem volt kedvem, vagy időm írni a könyvről, ma meg amolyan „számoljuk fel az elmaradásokat“ nap van számomra, tehát mindent próbálok pipálni amire eddig nem jutott időm, vagy mint ahogy szoktam volt mondani, majd megírom holnap... holnap.... holnap és mindig ma van, sosem holnap. De akkor nézzük is a könyvet.

 A maga 40 oldalával nem egy túlzottan terjedelmes mű, és a fele még ennek is színtiszta szín.... kép, fura képek sora. A könyv értéke egyrészt vitathatatlan, vannak témák amiket fel kell dolgozni, akár „mesekönyv“ formában is. Ilyen sajnos az alkoholizmus is, amit az ember szeretne kikerülni, szeretné, ha sosem hallana róla, vagy nem tapasztalná, de kicsiny országunkban kevesen vannak olyanok akiknek nincs az ismerősi körükbe legalább egy olyan ember (más nem a szomszéd), aki alkohollal él. Tehát kell erről mesélni, kell erről írni, csak nem tudom, hogy mennyit segít ez a könyv az egészen.

 Gyerek szemszögből íródott, és nem éleződik ki túlzottan arra, hogy ez olyan rossz dolog lenne. Persze hangsúlyozva van, hogy éppenséggel az anya, aki egyedül neveli már a gyerekét, miként reagál az italra, hogy néha elalszik, néha teljesen életveszélybe sodorja a gyermekét, úgy hogy ittasan vezeti a kocsit, hogy néha veszekszik vele, és néha fogalma sincs, hogy éppenséggel mikor, hol van. De nem éreztem azt, hogy kihangsúlyozná, hogy ez egy rossz dolog, és valóban, lehet a gyerekek nem látják, vagy még nem érzékelik annyira, amit majd amikor elmúlnak 10x évesek akkor érezni, felfogni fognak.

 Kellenek az ilyen könyvek, ennek ellenére, nem tudtam annyira nagyon szeretni. Tudom, hogy a téma is sötét és igen ez alapján illene hozzá az a sötét, és furán jellegtelen és torz illusztráció, de pont az illusztrációk miatt nem adnám gyerek kezébe..... Plusz nem tartom olyan könyvnek amit a gyerek éppenséggel egyedül olvasva értene, érzékelne, mögé látna. De persze jó, hogy írnak róla..

Belbecs: 4/5

Külcsín: 3/5

Sokkalta összeszedettebb kritika egy kollégámtól: itt

Fülszöveg:

Mi történik, ha anyát elrabolják a dzsinnek? A finom humorral átszőtt történetet kiskamasz kortól mindenkinek, felnőtteknek is ajánljuk olvasásra, beszélgetésre, feldolgozásra.

Elekes Dóra írása szépirodalmi eszközökkel mutatja be egy alkoholista anyával élő kislány mindennapjait.

A történet megrázó és felkavaró. Magyarországon sok ezer gyerek nő fel így, mégis évtizedek óta bagatellizáljuk a probléma jelentőségét. A kiskamasz látószögéből megírt történet sokakat hozzásegíthet a jelenség józanabb megítéléséhez.

Könyv: Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek

Kiadó: Csimota

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 40

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789639768802

Illusztrálta: Kun Fruzsina

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

 Elég sokáig nem fogtam a kezembe a könyvet. Azt hiszem júliusban, vagy augusztusban kellett volna a könyvklub (romantikus könyvklub) rendezésében elolvasnom, de sem kedvem, sem időm, sem energiám nem volt arra, hogy kézbe vegyem. Valahogy nem éreztem azt, hogy ezt nekem el kell olvasnom, annak ellenére, hogy kölcsönkértem, és kaptam is Gabye-tól (itt is köszi!!)

 A történet végtelenül őszinte, szép és tragikus is. Ha ilyen a romantikus irodalom akkor szeretem. Ha olyan mint az „Ahol a szivárvány véget ér“ akkor nem. Kötelezőnek tenném ezt a könyvet a fiatalok között. Rávilágít ezer dologra, és nem nyomja a képedbe, hogy nézd milyen tökéletes a világ. A világ ugyanis nem tökéletes. Eleanor sem tökéletes és Park sem tökéletes. Egyikük családja sem képviseli azt a tipikus rózsaszín, habos babos életet amit szeretnek a könyvek a képünkbe nyomni. Nem. A könyv kegyetlenül elénk tár mindent, mindent amit át kell élnie egy fiatal lánynak, és egy fiatal fiúnak, ha a körülöttük lévő világ annyira rossz és kegyetlen is. A szerelem akkor is lehet szép. Csak hát a szerelem nem az, ami megvéd attól, hogy semmi rossz ne történjen veled.

 Eleanor élete borzalmas, kistestvéreivel él egy szobában, magánélete egyáltalán nincsen, titkai is elég nehézkesen, bár próbálkozik. Próbál jól kinézni, de nehéz, ha minden ruhádat segélyszervezetektől szerzed, és akkor, amikor úgy érzed a világ ellened van. Amikor nincs pénz kajára, amikor kerülnöd kell az alkoholista nevelőapádat, hogy nehogy összezörrenjetek, nehogy elé kerülj, mert kidob, vagy még rosszabbat tesz. Tehát próbálsz eltűnni a világ elől, de hát nem lehet.

 Park egy végtelenül fura szerelmes félkoreai srác (szerintem dögös!), aki viszont lassan de biztosan beleszeret a fura vörös hajú, nagydarab csajba. Roppant édes volt a kapcsolatuk kezdete is, a képregényolvasásokkal a félős és gyengéd kézfogásokkal az első csókkal. Park élete sem tökéletes, de ő jóval jobb helyzetben van. A szülei szeretik egymást, őt is, csak őt kicsit furán. A tesója elviselhető, van saját szobája és sosem éhezik. Tud menőn öltözni és egyszerűen mindenki kedveli (akinek van esze). tökéletes ellentéte Eleanornak, de valahogy úgy érzem pont ezért értették meg egymást a végén főleg. Park egy végtelenül lovagias fiú és azt hiszem őrülten szerelmes.

 A környezetet nem lehet megváltoztatni, és sajnos az élet kegyetlen. Örülök, hogy az lett a könyv vége ami. Amiben ott marad, hogy igenis bármi lehet, hogy még lehet változtatni, még lehet Happy End. Végtére is Happy End, csak az van ránk bízva, hogy külön utakon vagy együtt. Én bízom abban hogy együtt.

 Szerettem olvasni, mert naivak, cukik, és egyszerűen szeretnivalóak voltak a szereplők. Szegény Tina is, akit pedig sokáig én is bólogatva ítéltem el, hogy egy utolsó szemét kis p*csa. Tévedtem, tévedni emberi dolog. Eleanor anyját nem értem, és a hozzá hasonlókat sosem fogom megérteni. Amikor van egy alkoholista férjed, négy gyereked (vagy több, vagy kevesebb, tökmindegy), akkor miért is maradsz mellette? Amikor ez a „férfi“ bántja őket, ordít velük, fenyegeti őket mégis miért? Amikor amúgy Eleanor anyját is, tehát nem értem, hogy miért vannak olyan emberek (de tudom, hogy vannak, sokan is), akik annak ellenére, hogy bántják őket, nem mennek tovább, nem lépnek tovább.

 Eleanor és Park aranyosak.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

Nekem összességében tetszett a borító, a többi borító amit láttam ugyanolyan típusú volt, talán kicsit változatosabb, de a lényeget megragadta ez a borító is. A könyv elég tartósnak tűnik, nem akart szétesni első olvasásra sem (még szerencse, kölcsön könyv, nem szerettem volna, ha szétesik). Elgépelést és hasonlókat nem találtam. Tetszett ez a nézőpontugrás (nem fejezetenként, csak úgy random). Jó volt.

Fülszöveg:

„Ebben a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző)

Park

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.

Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.

Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.

Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását.

Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.

Eleanor

Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét.

Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna.

Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)

A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

Könyv: Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Kiadó: Scolar

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 334

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632445359

Fordította: Simonyi Ágnes