Filep Dávid: Állj fel!

 

• Kiadó: Magánkiadás
• Kiadás éve: 2026
• Oldalszám: 104
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786150272566

Sokat gondolkodtam, hogy  a blogomra is írjak-e róla, vagy sem, de úgy döntöttem, hogy miért ne?

 A molyon amúgy már megjelentek az olvasás nélkül értékelő emberek, én ezt sosem fogom megérteni. Ha nem olvastam, akkor nem fogom értékelni. Én például nem megyek oda a másik oldal könyvmegjelenéséhez és húzom le, csak azért, hogy le legyen húzva. Elhiszem, hogy az is jó könyv, nem érdekel, nem olvasom el, de nem is értékelem. 

Ez a könyv igazándiból rövidke, kicsit talán hosszabb, mélyebb könyvre számítottam, de ennyivel a történtek után amúgy épp elég. Nem mélyreható mű, senki ne várja azt, hogy ebben a könyvben minden problémára és "ezért veszített a Fidesz" kérdésre választ kap. Nem fog. A könyv igazándiból a józan paraszti észt veszi alapul, jó sok kutató munkával. Felvet problémákat, amiket elkövetett a Fidesz, felvet pár olyan dolgot, amit meglehetősen jól csinált a Tisza. Nem kérdőjelezi meg azt, hogy ezek megtörténtek, és nem mond semmi csúnyát a Tiszára sem. Amúgy se szokott, a videóiban sem.

  A Kopaszt lehet szeretni, vagy nem szeretni. Feltehetően nem mindenkinek jön be a stílusa. Engem se szeret mindenki, és tudok így élni, ő is. Nekem tetszenek a videói, mert úgy érzem ez a kissé szarkasztikus és nagyon...kulturált megfogalmazás elér az emberekhez. De elhiszem, hogy vannak emberek akiket konkrétan irritál a jelenlétével is. Azok továbbra sem értem, miért nézik? :D

Mivel ez az én blogom, így bátran írhatok bármit, de nem akarok politizálni, azt meghagyom a nagyoknak. A könyvet azért vettem meg, mert ÉRDEKELT és mert támogatni akartam a Kopaszt, ha más nem legalább ennyivel,  a büdzsémből erre tellett ;) Neki jó munkát kívánok és folytassa, mert tényleg szükség van az ő hangjára is.

Akit meg nem érdekel, az istenért, tekerjen tovább, vagy állítsa be, hogy ne jöjjön neki fel. Eskü, nagyrészt működik, bár az algoritmus még mindig felhoz nekem olyat ami nem érdekel, de akkor zutty, tovább tekerek.

A könyv érdekes volt, nem bántam meg, hogy megvettem, és azt sem, hogy elolvastam. Senki se várjon tényleg mély elemzéseket, mert akkor csalódni fogsz. Itt probléma felvetések vannak, politika-gazdaság-magánélet vonalon és csak a felszín. Eleve a könyv terjedelme miatt is, 104 oldalban nehéz mélyrehatóan mindenre kitérni. De voltak olyan dolgok amikről nem tudtam és itt megtudtam, és sok olyan, amit a kicsit is politikát követő jobboldaliak már eddig is tudtak, most csak meg lett erősítve bennünk.

Aki érdekel a könyv és /vagy a Kopasz munkássága itt eléri: A KOPASZ

Soltész Péter: Kokoro

 

• Kiadó: Black Cell Magyarország
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 172
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786150128085

Kicsit elmaradtam az értékelésekkel, pedig az olvasással idén legalább jól haladok ;)

 Idén elhatároztam, hogy a kölcsön könyvekkel is haladok, illetve kivételesen a magánkönyvtári beszerzéseimet se halogatom örökké, így lett a magánkönyvtárinál ez a választás. Relatív friss beszerzés volt, tavaly vettem a vinteden 4.000-ért, és amúgy olvasás után ugyanennyiért el is tudtam adni, úgyhogy igazándiból egy postaköltség áráért olvashattam ;)

Felüdülés volt ez a könyv, egy kicsit visszatérhettem keletre az olvasmányaimon keresztül. Meglehetősen gyorsan olvasható volt, és érdekes, annak ellenére, hogy túl sok új információt nem tartalmazott.

A könyv erőssége amúgy az, hogy magyar szemmel mutatja be Japánt, úgy, ahogy azt a szerző kiutazás és ott töltött évei alatt megtapasztalta. Mivel magyar a szerző, a mentalitásbeli különbségek a két ország között erősen jelen vannak. Idő volt neki is, míg mindenbe amennyire lehetett adaptálódott. De persze vannak olyan japán szokások, nézetek, elképzelések, amiket feltehetően a nyugatiak nem tudnak/akarnak megtanulni vagy elsajátítani.

  Olyas valakinek ajánlom amúgy a könyvet, aki még csak most ismerkedik a Japán kultúrával. Ugyanis rengeteg információt kap, de nem túl specifikusakat. Tényleg olyanok, amiket példának okáért egy Japán út előtt érdemes elolvasni, vagy ha valaki tanulni / dolgozni tervez kimenni szintén vannak benne tanácsok. De kulturálisan nem mély elemző mű. Én végig úgy olvastam, mintha egymással beszélgetnénk a szerzővel, és mesélne a tapasztalatairól és élményeiről, de  nem akar tudományos mélységekbe belemenni a dolgokba.

Két olyan téma volt, amiről bár hallottam, de magyar tapasztalatot még nem olvastam róla. Az egyik ilyen, hogy mennyire komolyan veszik a késést. Igen, mindenki hallott/olvasott már arról, hogy a Japán vasutak évente maximum pár másodpercet késnek, de más ezt úgy olvasni, hogy elmeséli a szerző, hogy ezen túl, a munkáltatók sem igazán tűrik azt, hogy az ember elkéssen. Volt, hogy késett, nem sokat 5 percet, és a 2. alkalomnál közölték, hogy ha ez még egyszer előfordul, már be se kell jönnie. Mert lehetsz te bármennyire jó és hasznos munkatárs, ha nem tiszteled meg a céget a pontossággal, akkor nincs ott helyed. Ezt amúgy igazán bevezethetnénk mi is :D Engem kifejezetten zavar, hogy emberek (nem csak munkában), nem képesek az adott és mondott időre oda érni -.-. Amikor vársz-vársz és nem érkezik meg az ember, pedig megígérte és csak vársz tovább, miközben ezer más dolgot is csinálhatnál, de nem tudod, hogy az, aki ígérte, hogy ott lesz mégis mennyit fog késni. Tehát támogatnám, hogy a magyarok is megtanulják azt, hogy amikorra mondod, akkor ott vagy (vész esetén jelezd legalább, hogy késel, és mennyit) 

 A másik téma a takarítás óvodákba, iskolákban, cégeknél. Rengeteg videót láttam amúgy arról, hogy iskolában a diákok takarítanak, de én úgy képzeltem el, hogy a termet rendbe tartják, de amúgy van takarítónő, úgy, mint nálunk. De kiderült, hogy nem. A könyvben olvastam, hogy meglepődtek, amikor ő mesélte, hogy hát idehaza van  Julcsi néni(lehet nem ilyen névvel, de mindegy is), aki hát takarítja a sulit, óvodát, munkahelyen is ott a takarító személyzet. És akkor értetlenül néztek rá, hogy hát az itt így nincs. Itt a diákok takarítanak, mindig megvan, hogy éppen ki és mit. És ami főleg meglepett, hogy a cégek-vállalatoknál is megvan ez. Munkaidő előtt fél órával bemennek, kisorsolják, ki mit takarít, és nyitásra meg is vannak. És nem számít, hogy beosztott, vagy vezető, ugyanúgy juthat rá a wc pucolás. Mondjuk én úgy sejtem, hogy azért a nagyobb globálisabb cégeknél már ott is megjelent a takarító személyzet. Erről nem volt szó. Na én ezt elképzeltem magyar viszonylatba....már ott bukott, hogy nem hogy pontosan nem tud mindenki megérkezni, de hogy lenne egy fél óra, ami relatíve fizetetlen és takarít az ember :D Na totál nem tudom ezt elképzelni, már az én munkahelyemen sem. (megjegyezném, nekem nincs gondom a rendrakással stb. de tartom, hogy munkaidőn kívül még feltehetően nekem se tetszene  a dolog). És csak úgy tudnám elképzelni, ha MINDENKI takarítana, mármint tényleg, mindenki az igazgató is stb. és nem csak mint beosztott lenne ez elvárás.

 Tehát igazándiból egy kellemes és elgondolkodtató olvasmány volt. Örültem, hogy beszereztem, de nem volt megtartós könyv. Mondjuk, a legtöbb könyvem olvasás után eladom, így ezt is.  De mindenképpen jó volt egy kicsit barangolni Japánban, még ha a leírtak nagy részét már tudtam, mert azért nem ma kezdtem a Japánnal foglalkozást ;)

Fülszöveg:

„Tíz év sok idő. Külföldiként Japánban pedig különösen.”

KOKORO című könyvemben egy olyan világot mutatok be, amit csak nagyon keevesen ismernek.

Japán mélyére „utazunk” és megnézzük, hogyan gondolkodnak az emberek, milyen szellemiség járja át a mindennapokat, mi áll a sikereik és erős gazdaságuk mögött.

Megismerkedünk különös, misztikus kultúrájukkal, a hagyományok erejével, a sintoizmussal és a szamurájok világából fennmaradt szellemiséggel.

Elmesélem, hogyan tanítottak meg arra, hogy ne késsek el többet, hogy mit értenek ők a bocsánatkérés fogalma alatt és hogy miért érdemes mindig a legjobbra törekedni.

Történeteket az élet írta, amelyekről mélységesen hiszem, hogy számodra is érdekesek és tanulságosakk lehetenek.

Puskás Ágota: Jól nézel ki, fogytál?

 

• Kiadó: Libertine
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 200
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786156512369
• Megjelenés időpontja: 2025. október 1.

Őszinte leszek, amikor ezt a könyvet elkezdtem olvasni, nagyjából semmit se tudtam róla. A molyon feljött párszor, hogy valaki olvassa, vagy, hogy éppen megjelent, de nem igazán gondoltam azt, hogy nekem ezt olvasnom kell. Aztán két ünnep közt visszahozta az olvasó, és megnéztem a molyon, hogy "mennyire tetszene nekem", és ott elég magas százalékot adott. Úgy voltam vele, hogy nem egy túl vastag könyv, maximum, ha mégsem jó akkor félbe hagyom, de szerintem egy nap alatt ledaráltam, most év elején.

 Nem tudtam, milyen téma, a cím sejtet valamit, de azért ugye elég sok más is bekerül a képbe. Pannit követhetjük nyomon a felnőtté válás rögös útján az úszás-vízilabda körül mozogva. Első csók, első szerelem, első szerelmi csalódás.

Borzalmas volt amúgy olvasni, azt miként viszonyul a család Pannihoz. És meglehetősen jól van ábrázolva a családmodell, amiben nincsen kommunikáció. Ami van, az meg jobb lenne, ha nem lenne. Amikor az embert igazándiból nem támogatja az otthon melege, amikor viccesnek szánt megjegyzések borzalmas traumát okoznak a gyereknek, és amikor nem feltétlen arra haragszik, aki tehet róla, de az van ott.

 Panni amúgy sem túl támogató családjából a vízilabda felé vette az irányt, ami elejével jó volt, aztán megérkeztek a kiégett edzők, és a bántó szavak armadája. Én nem értem az embereknek amúgy miért okoz örömet, ha valakibe belerughatnak. Jah...de mégis tudom, addig se őt bántják, hát bánt valakit, mert valakin le kell vernie azt, hogy "szar az élet". Na ez gyönyörűen be van mutatva a könyvben.

 Jól megírt kötet amúgy, tetszett, a végkimenetelt amúgy sejtettem, ettől még szomorú volt olvasni. Voltak kedvenc karakterek, pl. az angilába kiutazó barátnő, aki sokat olvasott és író akart lenni. ;)

Mindenképpen jó, hogy kiadták a könyvet, csak át kell raknom a besorolásból máshova, mert ez minden csak nem Bestrom.

Fülszöveg:

Mennyi láthatatlan szál köt minket össze a többi emberrel: családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel. A legtöbbször nem is vagyunk tudatában a kapcsolatainknak. És talán a magány abból keletkezik, amikor ezek a láthatatlan szálak összegabalyodnak, és úgy érezzük, képtelenek vagyunk megmozdulni.

Egy ilyen elmagányosodás történetét meséli el Puskás Ágota – egy gyermek- és kamaszkor kálváriáját a bizonyítási kényszer, a testképzavar és a meg nem értettség Bermuda-háromszögében.

De egyúttal megmutatja azt is, hogy van kiút: őszinte egymás felé fordulásnak hívják a varázslatot.

Hogyan formálja az önképedet a család, a barátok, a társadalom – és a szám, amit nap mint nap a mérlegen látsz? A Jól nézel ki, fogytál? egy fiatal nő, Panni felnövés- és önkeresés-története. Gyerekkori traumák, edzői megalázások, családi feszültségek és mérgező szerelmek kísérik útját, miközben évekig evészavarok és önutálat árnyékolják be az életét. Ez a könyv mégis többről szól, mint a fájdalomról: egy olyan utazást mesél el, amelyre akarva-akaratlanul szinte minden nő jegyet vált. Egy utazást, amely végül a legfontosabb felismeréshez vezet: hogyan tanuljuk meg szeretni és elfogadni önmagunkat. A könyv talán közelebb visz hozzá, hogy az elérjük ezt a vágyott célt.

Bódi Bence · Bódi Hunor · Bódi Megyer: Adj ​új esélyt magadnak!

 

• Kiadó: Bódi Tesók
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 170
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155420917

 A vinted egyik első hozadéka volt ez a könyv. Régóta szemeztem a Bódi tesók könyveivel, de ugye, nem igazán veszek könyvet. Illetve, felírtam a könyvtár megvevős listájára is, de mivel magán kiadás, így igazándiból esélytelen volt. Aztán jött a vinted, és eladni felraktam a könyveimet, hát körbe is néztem...és igen, idén elég sok könyv beszerzésem lett onnan. Viszont egy dologhoz maximálisan tartom magam, a vinted egyenlegemet költhetem csak el, pluszba nem fizetek rá. Tehát maximum könyvet-könyvre cserélek virtuálisan. Bár mostanában, hogy az impulzus vásárlásokat elkerüljem, x összeg felett már átutaltatom a pénzt ;)...így kevesebb a csábítás.

 Tehát régóta vártam a könyvre, és igazán üdítő olvasmány volt. Semmi komoly dolgot ne várjon tőle amúgy senki. Nem fog a vesédbe látni, és megmondani, hogy mit csinálj, de próbál motiválni. Olyasmi volt olvasni, mint egy "idézetgyűjteményt", holott amúgy nem feltétlen az. Tény, hogy rengeteg önsegítő gurutól merítenek, osztanak meg gondolatokat, de azért több, mint egy idézet gyűjtemény, de nem egy száraz önsegítő könyv.

Én úgy fogalmaznám meg, hogy ez tipikusan az a könyv, ami ha sosem olvastál önsegítő könyvet, akkor borzalmasan sokat fog adni neked. Mert összeszed innen-onnan mindenféle jó dolgot. És, ha szerencséd van akkor éppen nagyon jókor talál meg egy-egy bekezdés vagy mondat, és akkor sokat fog segíteni. De ha olyasmi olvasó vagy, mint én, hogy azért "önsegítő" témában elég sokat olvasott, akkor semmi újat nem mond, viszont ennek ellenére élvezheted, mert barátságos a fogalmazásmódja a könyvnek, és hát magyar, és nem akar annyira amerikai lenni..

Tervezem még olvasni a Bódi tesóktól, vintedről megvan még egy könyvük. Hiszem, hogy ezeknek a könyveknek is megvan a helye és ideje. Néztem tőlük videót, olvastam ugye a könyvet, és végtelenül jó az üzenet amit közvetítenek, és próbálják közérthetőre fordítani, de nem tudom, mennyire jön majd át mindenkinek. Megosztóak feltehetően ők is. Nekem szimpatikusak voltak, élveztem a könyv olvasását, úgyhogy maximálisan megérte a belefektetett időt és pénzt.

Idézetek a könyvből: 

"Határozd meg, mit akarsz és kezdd el még ma! Semmit nem veszíthetsz, de megnyerheted az életed!" 98. oldal

" Az életben nincsenek megoldhatatlan problémák. Az életben megoldatlan problémák vannak, amiket képesek vagyunk megfelelő gondolkodással megoldani. És vissza térve a probléma nagyságára: egy probléma nem nagy. Te vagy túl kicsi." 62. oldal

"Hogy mit mondhatnánk azoknak az embereknek, akik másokat piszkálnak? Azt, hogy ha nem tudsz semmi szépet mondani a másiknak, akkor inkább ne mondj semmit."  48. oldal

Fülszöveg:

Mindnyájan azért születtünk a világra, hogy valami csodálatosat alkossunk, kiváló egészségben, boldogságban és jólétben éljük le az életünket, fantasztikus kapcsolatokat alakítsunk ki és felejthetetlen élményeket szerezzünk.

Azért írtuk meg ezt a könyvet, hogy az életedbe boldogság, a lelkedbe erő, a szívedbe pedig remény költözzön. Ismerd meg magad a lelked legmélyéig, és tanuld meg szorongások nélkül élvezni az életet új esélyt adva magadnak.

Az a célunk, hogy miután elolvastad a könyvet, cselekedj. Teremts egy új, jobb életet!

Szvetelszky Zsuzsanna: Boldogan a munkahelyen

 

• Kiadó: Animus
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 288
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789636147228
• Megjelenés időpontja: 2025. május 30.

Sokat gondolkodtam ezen a könyvön, olvasás alatt is és most utána is. Mert ugye, a cím az, hogy „Boldogan a munkahelyen”, ami egy ma elég utópisztikus kijelentés, holott amúgy nem lenne ez annyira elvetemült dolog.  De mit is értünk az alatt, hogy Boldogan a munkahelyen.

 Sokan úgy vélik, hogy a boldogság az, hogy azt csinálsz amit akarsz, és az főleg az, hogy nem csinálsz semmit sem. Ez is egy opció, említi is a könyv a „kollégák, akik megtesznek mindent, hogy mindenki MÁS, jobban hozzáférjen a munkához, mint ők”. De nem hiszem, hogy a legtöbb ember, ha azt kérdezik tőle, hogy „mi tenne boldoggá a munkahelyeden?”, akkor azt válaszolná, hogy, hát „ha nem kellene dolgozni”. Biztos van, aki ezt válaszolná, de a legtöbb ember azért (remélem), szereti hasznosan tölteni az idejét.

 Az, ha egy munkavállaló boldog a munkahelyén egy win-win helyzet mindenkinek. Ugyanis, jóval produktívabb vagy, ha boldogan mész be dolgozni, mint akkor, ha esetlegesen gyomorgörccsel vagy pánikkal, vagy szorongással mész. Ez utóbbi amúgy hamar kiégéshez vezet, tehát ha azt érzed, válts, amilyen gyorsan csak megteheted.

 A könyv arra az esetre is felkészít, ha amúgy jelenleg NEM vagy boldog a munkahelyeden, de szeretnél az lenni, mert van egy fixa ideád, hogy ahol vagy, az amúgy egy jó munkahely, csak sok lett a „csak” kezdetű mondat a munkádban, meg a „de” kezdetű mondatok amikor mesélsz bárkinek a munkahelyedről, hogy „Nagyon jó hely, de…” Tehát a könyv próbál ötleteket adni arra, hogy hozd ebből a helyzetből is ki a legtöbbet, és minden napot és interakciót azokkal, akiket nem szeretsz, fogj fel úgy, mint gyakorlás az életre. Ők azok, akikkel gyakorolhatod a türelmet, hisz nem ütheted pofon a főnököd/kollégád/beosztottad (jóesetben), bármennyire is idegesítőnek találod őket. Gyakorolhatod velük a stressz kezelést, ha ők stresszt váltanak ki akkor ugyanis meg kell tanulnod ezt a stresszt kezelni, ha nem akarsz két hónap után kiégni…Ez a része a könyvnek amúgy egy „mentsük a menthetőt” típusú rész volt, az a tipikusan „nézzük a jó oldalát annak, aminek nincs”, de legalább jól hangzott, bár igazi stressz kezelésről nem olvashatsz a könyvben, csak említve van a tudatos jelenlét, a meditáció, mint opció.

Tehát, ha jelenleg nem vagy boldog a munkahelyeden, akkor a könyv még felveti, hogy próbáld elkerülni azokat, akikkel nem vagy jóban, vagy úgy érzed energia vámpírok. Ezt olvasva eszembe jutott, hogy azért ez nem mindenhol olyan marha könnyen kivitelezhető. Persze nincsen multinál tapasztalatom, de úgy hiszem, hogy azért ott se úgy van, hogyha amúgy aki 2 méterre dolgozik tőlem, és én utálom, akkor el tudom kerülni…. De amúgy tény, hogy én is próbálom a munkahelyemen elkerülni azokat, akiket nem kedvelek annyira, de tekintve, hogy én vagyok az akivel elsőnek találkozik, nagyjából mindenki, mert előttem mennek el…ez nehezen kivitelezhető ;)

Tehát összességében a könyv mond is dolgokat, meg nem is. Erősen kétes pár dolog, hogy az működhet-e. De tény, munkavállaló és munkáltatói oldalról is bőven lenne mit tanulni még így is a könyvből.  Nem mondom, hogy sok újdonságot olvastam benne, de káromra nem válik, hogy elolvastam.

 Érdekes volt, amúgy az olvasók kérdései, amikor látták, hogy ezt olvasom. (mindig ott van a pulton mellettem, amit épp olvasok…feltételezve, hogy lesz is időm bele olvasni – nem volt - ). Az alábbi mondatokat kaptam ugyanis meg:

• ·        Tényleg, és van olyan, hogy boldog munkahely?
• ·        Áh, ilyen nincs, erről már könyvet írnak?
• ·        Ennyire el vagyok már keseredve? De ugye nem mész el? (ez így pont nem értettem a könyvvel konszenzusba, elvégre pont azt akarja a könyv, hogy boldog legyek ott ahol vagyok XD)

Tehát érdekes volt megfigyelni, hogy miként reagálnak az olvasók egy adott könyvcímre. Igazándiból az esetek nagy részében, a „boldogan a munkahelyen” ezek szerint egy utópisztikus elképzelés. Nincs és nem is lesz ilyen, legalábbis nekem a kérdések ezt mutatták. Ami amúgy szomorú, mert azt jelzi, hogy az emberek nagy része úgy megy be a munkahelyére, hogy „mikor mehetünk haza?” Nem mondom, hogy nekem nem jut eszembe ez a mondat, beérkezés után 10 perccel már, de régen nem így volt. Most a könyv hatására kipróbálok még pár dolgot, de én elengedtem már azt, hogy teljesen boldog legyek a munkahelyemen. A munkahelyem sem akarja ezt, én meg beletörődtem, hogy ha „elég jól érzem ott magam”, az egyelőre elég, azt majd lesz valahogy. Megjegyezném, nem vagyok boldogtalan a munkahelyemen, de boldog sem, volt idő, de már nem.

 

Amúgy a könyvből az egyik kedvenc és találó mondata számomra:

„Szokás mondani, az ember céget választ, de vezetőt hagy ott.

Fülszöveg:

A munkahely nemcsak egy hely, ahová bemegyünk – hanem egy tér, ahol fejlődhetünk.

Miért szól annyi könyv a vezetőknek, miközben a legtöbben beosztottként dolgozunk? És miért írnak még mindig gyakran múlt századi elvekről, amikor a munka világa megváltozott – és megváltoztunk mi magunk is?

Ez a könyv azoknak szól, akik a jelen kihívásaiban keresik a kapaszkodókat. Akár irodában dolgozunk, akár otthoni-munkahelyi hibrid életmódot folytató szakemberek vagyunk, legyen a munkánk szellemi vagy fizikai, egyvalami közös bennünk: nem mi vezetjük a céget, de benne élünk a mindennapjaiban. A cél: a munkahelyünket a saját fejlődésünk eszközévé tenni – nemcsak túlélni a cégben, hanem lehetőségként használni. A kötet négy kulcsterület köré

épül: önismeret, társas kapcsolatok, fejlődés és változás. Megmutatja, hogyan alakíthatjuk át a mindennapi munkahelyi jelenlétet személyes értékké, sőt erőforrássá – még akkor is, ha néha idegesít a kolléga, a főnök vagy maga a rendszer. Gyakorlati tanácsokat, felismeréseket és új nézőpontokat kínál azoknak, akik nemcsak dolgozni akarnak, hanem jobban is szeretnék érezni magukat közben.

SZVETELSZKY ZSUZSANNA szociálpszichológus, egyetemi docens, vállalati kommunikációs szakértő. 2002-ben jelent meg a pletykáról egy monográfiája, azóta pedig írt a rejtett szervezetekről, modern társas jelenségekről, mint például a kapunyitási pánik, valamint a fenntarthatóság témájáról is.

Több mint két évtizede foglalkozik szervezetek, vállalatok, közösségek, települések rejtett hálózatainak, informális kommunikációjának feltárásával. Tudományos és alkalmazott kutatási területei a pletyka pszichológiája, az informális hálózatok és a vállalati kommunikáció.

A HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpontjának külső kutatója, tudományos munkatársa, a Károli Gáspár Református Egyetem Társadalom- és Kommunikációtudományi Intézetében a Szociológia Tanszék oktatója, a LINK-Group hálózatkutató központ tagja.

Kotra Károly: Interaktív KRESZ könyv személygépkocsi-vezetők részére

 

Kiadó: Kotra

Kiadó székhelye: Püspökladány

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 256

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155226076

Amúgy ez egy tök hasznos könyv, ha épp KRESZre tanulsz!

Nem, amúgy nem tanulok arra, így a forgalmi vizsga előtt 2-3 héttel. Csak úgy voltam vele, hogy sosem árt, ha az ember elolvassa ezt a könyvet. És végig nagyon reménykedtem benne, hogy nem fog semmi újat mondani, mert ha mond, akkor rohadt nagy szarban vagyok! :D

 Borzalmas nagy újdonságot amúgy nem tartalmazott, a fékezés rész volt érdekes, mert kicsit talán tisztább lett, hogy miért  olyan kis agresszívan fékezek, hogy az oktatóm azt mondta, hogy finomabban, mert ezt nem fogja senki élvezni, pláne a vizsgabiztos hátul...na erre kaptam ötletet a könyvből.

Nekem nagyon hiányzott, hogy nem tantermi oktatásban tanultam a KRESZt. Eleve hallás és figyelés alapján szoktam tanulni, és ehhez az E-Titán rendszer valami borzalom. Nem mondom, hogy nem lehet megtanulni úgy is a KRESZt, csak én amikor végre a harmadik oktatómmal ténylegesen elkezdtünk vezetni azért lefektettem az őszinte valóságot: 1. van KRESZ vizsgám. 2. nem tudok semmit, erre ne alapozzon, levizsgáztam, de hogy mennyi maradt meg bennem a dologból....hát hagyjuk.

Aztán ugye neten belefutottam a Kresz professzorba, imádom ott végig toltam a tantermi felvételeket, szerintem ott kezdett tiszta lenni egy csomó minden. Persze vezetés közben is ragadt rám ez-az és ma már nem vagyok teljesen antitalentum. Persze majd a forgalmin kiderül, hogy elsőre sikerül-e a dolog vagy sem.

De gondoltam, most másfél hétig itthon voltam, ünnepek meg minden, mit csinál ilyenkor az ember, amikor épp nagyon ráér, hát olvas. És gondoltam ártalmas nem lesz, ha elolvasom a könyvet, és valóban nem volt az. Oké, amúgy a végén a kerék cserés, izzó cserés részt tüntetőleg átlapoztam, mert azt sose fogom csinálni. Már az oktató is riogatott, hogy ha leviszem a szegélyt akkor kereket kell cserélnem...és neki is elmondtam, hogy nekem ennél sokkal nagyobb életösztönöm van.

Életösztön = Nem ülök bele abba a kocsiba, aminek én cseréltem ki a kerekét!

A könyv mellett amúgy a youtube-on a KRESZ TV csatornán azért végig néztem, hogy tanul Alexa vezetni (van egy lejátszási lista rá). Újat nem mondott, de érdekes volt azért azt is látni.

Azért, hogy a két hetes vezetés mentességbe, ne maradjak kocsi nélkül azért beültem a sajátomba, és az udvarba randalíroztam vele. Előre nagyon jól tudok vezetni....a szűk helyen hátra menet és kanyarodás már azért nehezebb volt, kicsit megnéztük a tuját is ^^. Szomszéd megkérdezte, hogy csak nem megvan a jogsim. Én nem tudom, de szerintem az arcomra volt írva, hogy "ha meglenne nem az udvarban gyakorolnék :D". De én az a nagyon törvény tisztelő lány vagyok, ha nem mehetek ki jogsi nélkül a kocsival, nem is megyek. Még ha amúgy feltehetően nagy kárt már nem okoznék ;D

Ja és kaptam a tesómtól ilyen cuki kulcstartót a sluszkulcsra :) Csak, hogy a nagyon felnőttes kocsimatricás kocsimhoz passzoljon ;)

Csong An Szunim: Rajtad múlik!

 

Könyv: Csong An Szunim: Rajtad múlik!

Kiadó: MotiBooks

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 204

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786156139603

Megjelenés időpontja: 2023. november 15.

Ezt a könyvet szerettem volna elolvasni, nagyjából onnantól, hogy megláttam molyon, hogy meg fog jelenni. Recenzióba is kértem, de a kiadó közölte, hogy mivel sem instám, sem facbookja nincs a blognak és nem a blogra tettem fel az életem, így nem generálok elég olvasót, hogy adjanak bármit is. Úgyhogy így maradt, hogy felirattam deziderátába a könyvtárba, hogy vegyék meg, mert el szeretném olvasni, és amúgy aránylag gyorsan meg is lett. Ott kaptam a kérdést, hogy ismerem-e a szerzőt, hallgattam-e tőle podcast-ot, vagy valamit. A válaszom az volt, hogy nem, nem ismerem, nem is hallottam róla soha, de megfogott a könyv leírása, úgyhogy olvasni akarom. Most majd kicsit jobban rá fogok keresni, de a könyv olvasása teljesen laikusként is teljesen jó volt.

 Őszinte leszek, feltehetően a fele mondanivaló nem jött át. Feltehetően pár év múlva már majd több dolog fog átjönni, de így is rengeteg érdekes dolgot olvashattam a karmáról. Családi, egyéni, és akár nemzetet behálózó karmáról is. Érdekes volt.

Gondolkoztam, hogy mit írhatnék a könyvről, azon túl, hogy magamat ismételném, és újra és újra elmondom mennyire, de mennyire érdekes volt minden egyes mondata.

 Szeretnék ott tartani, hogy egy ilyen könyv elolvasása után megérint az "Aha" élmény, és megvilágosodom, de nem valószínű, hogy ez így működik. Azt tudom, hogy bár voltak benne számomra egyenlőre még érthetetlen részek, olyan érzést hagyott maga után a könyv, és olvasás közben is azt éreztem, hogy nekem szól, hogy egy csomó mindennel egyetértek. És van persze rengeteg dolog benne, ami remek dolog lenne, ha így működne, de jelenleg nem az ideális világ az amiben élünk.

Jó lenne felkelni, és azzal motiválódni, hogy az embereken szeretnék segíteni. És jó lenne, ha ezt meg is tudnám tenni. Jelenleg úgy kelek fel, hogy a családomon akarok segíteni, és próbálok nem bunkó paraszt lenni azokkal akik direkt ki szeretnék váltani belőlem, hogy paraszt legyek. Igen, dolgoznom kell azon, hogy ezek a személyeknek hálás legyek, hogy gyakorolhatom a türelmet. - Megjegyzés: Sosem vertem meg senkit sem, de sokszor volt, hogy azért elképzeltem a dolgot, igen türelem gyakorlás. - 

 A Dalai Láma könyvével párhuzamosan olvastam amúgy a könyvet (Őszentsége, a XIV. Dalai Láma · Howard C. Cutler A ​boldogság művészete), ami amúgy újra olvasás és arra jöttem rá, hogy továbbra is buddhista emberekkel készült könyvek, a buddhizmusról való olvasás, felér egy relaxációs gyakorlattal. Képes totálisan kikapcsolni, olvasom a sorokat, elgondolkodom rajta. Néha rájövök, hogy ez mind tök jó, és bár már itt tartana a világ. Bár több buddhista lenne. Oké, bár több normális, segítőkész és kedves ember lenne. És ennél a pontnál jövök rá mindig, hogy amúgy én SE vagyok teljesen az, akkor, miért is várom el, hogy más az legyen? Tehát igen, mindenki kezdje először saját magával, Legyen önmaga, de közben segítse az emberiséget. Család, barátok, falu, megye, ország, kontinens majd világ szinten.

Hálás leszek minden olyan napért, amikor este elmondhatom, hogy egy olyan gondolatom sem volt, hogy valaki pusztuljon meg. Igen idén azt hiszem ez a fő célom mentálisan. Hogy eljussak oda, hogy az ellenségem sem az ellenségem, és pont ne foglalkozzak vele. Ha segíteni nem tudok, ártani legalább ne ártsak...még gondolatban sem.

A Dalai láma könyve amúgy annak idején...20 éve mondjuk megváltoztatta az életemet. Ma olvasva, már nincs ekkora hatása, viszont hasonló hatást érzek most Csong An Szunim könyvével kapcsolatban is. Tehát, ha 10 könyvem lenne, akkor bekerülne a tízbe. Hogy  kézbe vehessem, és eljöjjön majd az a pont, amikor majd teljesen átjön a mondanivalója :)

Fülszöveg:

"Az ​Út előtted van. Merre mész?

„Ha ledöntöd a falat, mi magad vagy, végtelenné válsz térben és időben.” – Paj Csang zen mester

Ebben a pillanatban mi az, ami érez benned? Elménk annyi illúziót termel, hogy az egyszerű és tiszta igazságot már rég elfeledtük, pedig mindig itt van előttünk.

Mit látsz most? Mit hallasz most? A zen segítségével túlléphetünk téves nézeteinken, hamis önképeinken és eljuthatunk az Úton ahhoz, akik valójában vagyunk. Ekkor látjuk meg valós helyzetünket, és alakítjuk helyesen kapcsolatainkat.

Ki vagy Te két gondolat között? A felébredés tapasztalatával kinyílik bennünk a bölcsesség, együttérzés és önzetlen szeretet minősége. Ezzel segíthetünk magunkon és másokon egyaránt.

Csong An Szunim nős, gyermekes zen szerzetes, az Eredeti Fény Zen Templom apátja. 1994-ben tett szerzetesi fogadalmat, és Szung Szán zen mestertől a Csong An (Tiszta Szem) nevet kapta. Hat évig folyamatosan, további négy évet szakaszosan élt Dél-Koreában, ezalatt tizenöt 90 napos és két 100 napos meditációs gyakorlatot végzett el. Mestere 1999-ben avatta tanítóvá. Az Eredeti Fény Zen Templom földjét 2004-ben találta meg, 2006-tól a Közösséggel együtt ott él."

Erdélyi Boróka: Élet, cél, idő

 

• Könyv: Erdélyi Boróka: Élet, cél, idő
• Kiadó: Libertine
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 352
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786156512161
• Illusztrálta: Czikkely Panni
• 
  

 Úgy gondolom, hogy igazándiból nem jókor olvastam ezt a könyvet. Az elmúlt időszakban ugyanis eléggé felületessé, szakaszossá vált az olvasásom, és pont ezért a legtöbb könyvnél, amit mostanában olvastam, azt érzem, hogy "hát akkor ezt majd egyszer később újra kell olvasni". 

A könyvet egy nagyon kedves kolléganőm vette meg nekem, megbízásból :) Igen, sajnálom, de postaköltséggel már átlépte volna a lélektani határt, és hát így sem egy túl olcsó könyv. De nem akartam arra várni, hogy mikor veszi meg a könyvtár, így ez eddig az idei év első beszerzése, amiért pénzt is adtam (tehát nem kaptam, találtam, könyvmegállóban leltem).

 Úgy vélem, az árát amúgy megéri, még úgy is, hogy Boróka blogját követem már egy jó ideje, még ha megszakításokkal is ebből adódóan rengeteg dolog volt már eleve ismerős számomra. 

Az írási stílusa eleve szimpatikus, ezt már a könyv olvasása előtt is tudtam, érthetően és egyszerűen beszél/ ír, egyszerűnek tűnő dolgokról. Célokról, időgazdálkodásról és arról, miért is csúsznak el a célok folyton, miért halogat, aki halogat, és miért is kell, mindent, ....MINDENT leírni. - ami nincs leírva, az nem létezik, fejben tervezni múlandó dolog - ;)

Az időgazdálkodás amúgy mint téma, régóta érdekel,...mondja ezt a halogató ember :D

Jó, őszinte leszek, nekem az, hogy leírjam a céljaimat mindig fura volt, mármint mindig úgy gondoltam, hogy a fejemben megvan, akkor az úgy bőven elég, emlékezni fogok rá mindig. Aztán persze kiderül, hogy nem mindenre emlékszem én sem. Bár persze a világmegváltó terveimre igen ;)

De a heti, napi tervezés a könyv olvasása után sem az erősségem még, bár heti listát már írtam, hogy mit nem akarok elfelejteni, de a napi mindent időblokkokra osztást, feltehetően még egy jó ideig nem fogom bevezetni, pedig amúgy jó dolognak tartom. Csak...csak az a bajom ezzel az időbeosztás dologgal, hogy az életem nehezen betuszkolható egy ilyen sémába, mert:

1. egyrészt az átlagos napjaimban nincs annyi "feladat", hogy én értelmét lássam a beosztásuknak

2. másrészt az életembe csak úgy teremnek dolgok, feladatok, de mind totálisan kiszámíthatatlan időben, és nem lehet velük tervezni. Vagy ÉN még nem tudok velük tervezni.

 Amúgy mindig csodáltam azokat az embereket, akiknek cuki határidőnaplójuk van, és mindig beleírják hova mennek, mit csinálnak, meg minden ilyen. Hát próbálkoztam a határidőnaplóval, de a nagy része mindig üres maradt, mert azt mégse írom bele, minden egyes naphoz, hogy elmentem dolgozni :D, persze beleírtam, hogy mikor vagyok szabadságon, mikor kell fodrászhoz mennem, de megsúgom, hogy így is a 365 napból kb. 300 megjegyzés nélkül marad, mert semmi olyan nincs amit beleírhatnák. NA erre felesleges határidőnaplót tartani ;)

 Tehát ez a könyv érdekes volt, adott ötleteket, de még mindig úgy érzem, hogy az én életem elég egyszerű ahhoz, hogy egy pl. napi lista teljesen felesleges lenne. Az a két dolog amit holnap meg kell tennem, nem haladja meg a memóriám kapacitását. A heti listának látom értelmét, de annak is, csak úgy, hogy mit kell csinálni a héten, de nem időpontra lebontva, tekintve nem is tudnám megmondani, mikor lesznek megcsinálva. (pl. fűnyírás, esőben nem lehet, vizes füvet nem nyírunk, tehát amikor épp nem vizes és nem zuhog épp az eső - tehát ezt példának okáért ma meg is csináltam).

 De el tudom amúgy képzelni, hogy pár év múlva amikor a könyvet újra olvasom, már máshogy fogok vélekedni. Változom, lehet egyszer annyiiii programom lesz, hogy azt le kell írnom, mert máshogy nem tudom észben tartani.

A célállítás, a célok leírása persze más. Ezen része a könyvnek számomra jobban befogadható volt, mert céljaim nekem is vannak, amiket feltehetően hétvégén majd össze is szedek és leírom őket, mert nem egy hátrányos dolog, ha egyben látom, hogy merre tervezem az életemet. Egyelőre az egyetlen terv ami le van írva a jogosítvány, úgyhogy jobb ha mellé írom a többit, még úgy is, hogy az első a jogsi.

Kinek ajánlanám a könyvet? Hú, amúgy nagyjából mindenkinek. A magam fajtának is, akinek nincs sok  programja és célja, mert teli van jó dolgokkal a könyv. És persze a halogatóknak, és a nem halogatóknak is érdekes lehet. Tiniknek, akik még nem ismerik az időgazdálkodást, célállítást, mindenképpen. Feltehetően ha az ilyesmit tanították volna  az iskolában sokkal összeszedettebb ember lennék :D

Fülszöveg:

A ​célok megvalósítása ezzel a könyvvel kezdődik!

Mi a közös a cégvezetőben és a kisgyerekes anyukában? A vállalkozóban és a családapában? Az üzletasszonyban és a vizsgára készülő egyetemistában? Mindannyian szeretnének hatékonyak lenni és elérni a céljukat, bármi legyen is az.

Az Élet, cél, idő a komolyan csengő időgazdálkodás és hatékonyságnövelés fogalmát fordítja le a mindennapok nyelvére, és lépésről lépésre vezet el egy személyre szabható rendszerig, amely a hétköznapi időbeosztástól az egészen nagy volumenű célok eléréséig számos ponton lehet a hasznunkra. Segít megfogalmazni a valódi célunkat, és megmutatja, miként szervezhetjük eköré az életünket olyan eszközök és elméletek segítségével, mint az iránytű, a célpiramis, az akcióterv vagy a hangyamodell. Kiderül belőle, hogyan lehetünk elfoglaltak helyett hatékonyak, valamint az is, hogy az önismeretnek, az önegyüttérzésnek és a bioritmusunknak nagyobb szerepe van a célunk elérésében, mint gondolnánk.

A könyvben érintett témák: célelmélet, élettervezés, idő- és energiamenedzsment, feladat- és figyelemmenedzsment.

Erdélyi Boróka időgazdálkodás- és hatékonyság-szakértő azt vallja, hogy apró, de következetes lépésekkel célt érhetünk, és kiegyensúlyozottabb, boldogabb mindennapokat teremthetünk. Könyvében személyes történetébe is bepillantást engedve olyan emberközeli nézőpontból írja le a célállítás és a jövőtervezés folyamatát, amelynek segítségével sokkal élvezetesebben juthatunk el a célunk kitűzésétől annak megvalósításáig.

 

Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök

 

• Könyv: Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök
• Kiadó: Corvina
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 320
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789631369595
• Megjelenés időpontja: 2023. szeptember 27.

 Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e blogbejegyzést a könyvről vagy sem. Aztán arra jutottam, hogy végülis miért ne írnék? 

 Vannak olyan könyvek, amiket nem olvas el minden ember. Nem érdekli a téma, nem érinti a felvetett dolog, és nem is akar belefolyni. Bár ilyen ember lehetnék.

 A téma szívem szerint nem érdekelne. Nem jó dolog a pokoli főnök. Olvasni se olyan felemelő róla, sem alatta dolgozni. A könyv amúgy nagyon jól össze van szedve. Nem zúdítja az olvasóra rögtön a pokol összes bugyrát, nem...kedvesen bevezet minket a kicsit pokolitól a nagyon pokoli főnökig. Levezetve, hányféleképpen képes tönkre tenni 1 ember mondjuk egy egész csoport, egy egész kollektíva életét. Bár ismerjük be, ha már csak 1 ember életét is megkeseríti az is pokoli annak az egy embernek!

 Vannak emberek, akik nem születtek vezetőnek. Hiányzik belőlük a kiállás, a megfelelő habitus, a józan paraszti ész. Remek munkaerők (jó esetben legalább is), aztán egyszer csak valaki vezetőnek nevezi ki őket. Vagy önként jelentkeznek, vagy ugye a nagyobb cégeknél az előrejutás egyik módja az, hogy csoport majd nagyobb vezető leszel. A gond, amikor ezek az emberek hatalmi pozícióba jutnak, aztán ezt a hatalmat nem tudják megélni, és jól használni. Így lesznek a zsarnokoskodó, elnyomó, mikró menedzselő, inkompetens főnökök (jó esetben csak az egyik, de a könyv halmozódó hátrányokkal rendelkező embert is bemutatott).

 És amikor egy olyan ember kezdi vezetni a céget/intézményt/családi vállalkozást, aki amúgy ehhez totálisan alkalmatlan, akkor kezd kompenzálni, vagy leverni egy-egy munkatárson a problémáit. Ez lehet az, hogy zaklatja (szexuálisan, vagy másként), folyamatosan ellenőriz, csak azt és úgy csinálhatod ahogy ő mondja, független attól, hogy az jó-e vagy sem. Beszólogat, semmibe vesz, sosincs visszacsatolás, hogy amit teszel az jó-e vagy sem. Tehát rombolja az esetleges kevés önbizalommal rendelkező munkavállaló meglévő önbizalmát is, és ezt még élvezi is. Hú, hát mit ne mondjak, vannak cifra esetek a könyvben, senkit se irigyeltem őszintén megvallom.

A könyv első fele tehát az interjúk olyan munkavállalókkal, akiknek ilyen-olyan okból pokoli főnöke volt, mert már nem ott dolgoznak. De levezeti a könyv, hogy annak ellenére, hogy tudod, hogy az amiben nap mint nap részed van nem normális, mégis maradsz ott ahol vagy, mondván "máshol sem jobb", "mindenhol vannak rossz főnökök", "rossz ez, de ezt már megszoktam"... erről mindig eszembe jut az egyik arany mondat a munkahelyemen, a legtöbb dologra ráhúzva azt, hogy "Ezt így szoktuk", független, hogy amúgy jó dologra mondjuk, vagy égedelmessen nagy baromságra....úgy szoktuk, akkor ha rossz is úgy csináljuk... nem tudom, hogy ez magyar mentalítás, vagy helyi specialitás ;)

 A könyv második fele a szakemberek válaszai a szerző felvetéseire. Érdekes volt olvasni, hogy mennyi mindent tehet, illetve nem tehet a munkavállaló. Például titokban nem csinálhat hangfelvételt, de amúgy mégis csinálhat és bizonyíték is lehet egy-egy munkaperben, mert hát hogy bizonyítod, hogy téged napi szinten a földbe döngölnek, és megfenyegetnek, ha az, hogy te ezt állítod nem elég? Igen, ilyenkor bizonyíték lehet a hangfelvétel is.

Szintén a könyv ajánlja, hogy töltsük ki ezt a kérdőívet, megtudva, hogy mekkora stressznek vagyunk naponta kitéve a munkahelyünkön. Kitöltöttem...hát az én eredményem röviden:

És amúgy tényleg elgondolkodtam rajta, hogy egy pszichológus segíthetne, de még nem vagyok olyan mélyen, hogy valóban elmenjek. Ellenben a stressz csökkentő technikák felé hajlok erősen, meditálás és hasonlóak.

 A könyv hátulja a  hasznosabb rész, a tanácsok, az interjúk a szakemberekkel, rengeteg dologra rávilágítottak számomra is.

 A könyv érdekes volt, bár engem konkrétan nem nyugtat meg a tény, hogy vannak rosszabb főnökök is, hiszen ettől, nekem nem lesz konkrétan jobb, hogy másnak is szar. Cseppet sem érzem jobban magamat attól, hogy mások sokkal többet eltűrnek és sokkal nagyobb pokolnak vannak kitéve, mint én. Azért bízom abban, hogy egyszer majd lesz egy JÓ főnököm is, mondjuk még nem látom, hogy ez mikor fog megtörténni...

Fülszöveg

Néhány ​igazán szerencsés embertársunktól eltekintve valamennyien szenvedtünk már pokoli főnöktől. Vagy éppen mi vagyunk azok… Modla Zsuzsanna kulturális antropológus könyve a rémes főnökről részben szórakoztatni szeretne. A különböző, főnöknek tökéletesen alkalmatlan karakterek alapjául valós élmények szolgálnak: a könyvhöz mintegy 50 interjút rögzített olyan munkavállalókkal, akik munkahelyi traumákat szenvedtek el. Iszonyatos és iszonyatosan vicces történetek ezek emberekről, akik hiszik, hogy vezetésre születtek. (Pedig nem.)

A könyv másrészt segíteni is igyekszik: nyolc szakértővel a legkülönbözőbb megközelítésekkel járja körül a rossz vezetés és munkahely világát – Orvos-Tóth Noémitől például megtudhatjuk, hogy családi mintáink mennyire határozzák meg karrierünket, Bánki György a munkahelyi nárcisztikusokról mesél, Steve Tadelis, a Berkeley közgazdász professzora pedig arról, miért lenne érdemes a „számok” helyett a fluktuációval is foglalkoznia egy-egy vállalatnak. A könyv mélyen empatikus – a poklokat megjártakkal legalábbis – szellemes és okos írás, amely reméli, hogy cselekvésre is sarkall majd.

„A bántalmazó, ellenséges vagy egyszerűen alkalmatlan főnökök nem pusztán megkeserítik a mindennapjainkat, de mentális egészségünket is veszélyeztetik. Egy mérgező munkahelyi környezet negatív hatásaival akár hosszútávon számolnunk kell. Ez a könyv segít felismerni a jelenséget, miközben praktikus ötletekkel is szolgál az érintettek számára.” (Orvos-Tóth Noémi)

Pál Kata Dorottya – Sas Eszter Krisztina: Mentális elsősegély napló

 

Köszönet a könyvért a Kulcslyuk kiadónak!

• Könyv: Pál Kata Dorottya – Sas Eszter Krisztina: Mentális elsősegély napló
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 256
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786156471116
• Illusztrálta: Fekete Csilla
• Ár:3.780,-
• Kiadói ár: 2.840 , - (itt megvásárolható)

Sok-sok önsegítő könyv után, az embernek nehéz újat mondani. Jelen kötet sem mond igazán újat. De nem is ez a feladata. A kötet összegyűjti azokat a technikákat, melyek segíthetnek az embernek átvészelni a stresszes időszakot. Vagy megelőző technikákat ad arra, hogy amikor beüt a krach akkor már ne tudjon olyan erővel lesújtani az emberre, hogy teljesen a földbe döngölve érezze magát utána.

A kötet három fő részre tagolható, az első a stresszről ír általánosságban, hogy miként reagál rá a szervezetünk, mit is nevezünk stressznek, és mi okozza. Miként ismerhetjük fel, hogy valami jó vagy rossz stressz, mert nem mindegy, teljesen másként hat ránk mind a kettő, az egyik motivál a másik feszélyez minket és gátol. Már ebben az első részben is szó esik arról, hogy hogyan küzdhetünk meg a minket érő stresszel, de itt még csak nagy vonalakban ad egy általános ismeretet a témáról. A második részben végig megyünk a naplós segítségével egy önelemzési folyamaton. Feldolgozva, hogy jelenleg mennyire lehetünk stresszesek, hogy ezt a stresszt mi okozza, és hogy a közeli és távoli múltban mik voltak azok a dolgok, amik elérték nálunk azt az inger küszöböt, hogy már nem csak kicsit feszültnek éreztük magunkat, hanem egészségre káros mód stresszesnek. A kedvenc feladatom ebben a részben az volt, hogy írjunk levelet önmagunknak, arra az esetre, amikor majd stresszesek leszünk. Amolyan ön mentőöv készítése az élet sötétebb időszakára. Ajánlja amúgy azt is, hogy a jövőbeni (x év múlva) énünknek is írjunk levelet, mert rengeteg jó hatása lehet ennek is. Egyrészt most ösztönöz arra, hogy összeszedjük a gondolatainkat és pozitív (jó esetben) üzenetet tudjunk átadni majdani énünknek. Inspirálva arra, hogy tervezzünk, mert ilyenkor jó összeszedni, hogy mi az amit megírnál magadnak, hogy "remélem ezt már megcsináltad" és ez bizony tervezés, pozitív sugallat arra, hogy igenis azért mindig nem leszel stresszes, és haladsz előre az életedben.

A harmadik rész a Stresszkezelési eszköztár. Itt találjuk a legtöbb gyakorlatokat (amúgy a könyv egésze teli van gyakorlatokkal. Akik szeretnek a könyvbe írni ott is kellő helyet hagytak minden feladathoz, de én volt, ahol a könyv mellett befogtam külön füzetet). A harmadik rész szedi tehát össze azokat a technikákat amikkel majd a jelentkező stresszt leküzdhető, a meditálástól, a tudatos jelenléten át, a kreatív  írásig elég sok ötletet ad arra, miként kezelhető a stressz.

 Alapjában véve nekem tetszett a könyv, nem újdonságként tekintettem rá, hanem mint eszköztár, mint egy könyv ami listázza nekem, miként tehetem jobbá az életemet, kevésbé stresszessé. Hogy valóban hatásos-e ez majd kiderül, egy mostaninál sokkal stresszessebb időszakban (remélhetőleg nem lesz ilyen, de azért számolni kell vele), akkor derül ki, hogy mennyit segített számomra egy-egy technika. 

Egyik technika sem fogja megváltani senkinek sem a világát, és senkinek sem fog bejönni minden egyes dolog ami le van írva a könyvbe. Mert nem vagyunk egyformák, de a könyv elég nagy területet fed le, hogy azért az ember egy-egy neki tetsző feladatot találjon benne.

Fülszöveg:

Az ​elmúlt néhány év bővelkedett a hatalmas „viharokban”, amelyek világszinten tették próbára mindannyiunk mentális ellenálló képességét és lelkierejét. A rendkívüli események jelentősen megnövelték bennünk az alapfeszültséget, így a mindennapi terheket is nehezebb vinni, ha pedig valami újabb, váratlan nehézség elé kerülünk, könnyen úgy érezhetjük: nem bírjuk tovább.

A Mind Art pszichológusai ezért egy olyan mentális elsősegélykészletet állítottak össze, amely a polcról leemelve, szükség esetén azonnal kézzelfogható és használható eszközöket kínál az érzelmi viharok lecsendesítéséhez. Ezek minden előzetes felkészültség nélkül is eredményesen bevethetők, ha nagyon feszültnek érezzük magunkat vagy erősen szorongunk.

Ám ahhoz, hogy ne csak toldozgassuk-foldozgassuk a hajónkat vihar idején, hanem hosszú távon elérjük azt a stabil állapotot, amely kibírja a hánykolódást, fontos, hogy kialakítsunk egy saját önstabilizációs repertoárt. A kötet ebben is a segítségünkre lesz, hiszen számos különböző stesszkezelési technikát mutat be, melyekkel kedvünkre kísérletezhetünk, amíg ki nem tapasztaljuk, hogy nekünk mi válik be a legjobban. Így olyan hétköznapi szokásokat alakíthatunk ki, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk megküzdeni a stresszel, és könnyebben lendüljünk át azokon az akadályokon, amelyeket az élet elénk gördít.

Popper Péter: Lélekrágcsálók

 

Régebben nagyon szerettem Popper Péter könyveit, mert ő egy igazi mesélő. Sajnálom, hogy míg élt, nem jutottam el egy előadására sem, mert biztos vagyok abban, hogy élveztem volna.

Popper Péternek mindenről van véleménye, nem ítél el senkit és megrögzötten kereste azt, hogy hogyan tehetné elviselhetőbbé a világot, mint amilyen. Rengetek előadásáról olvastam ilyesmi gyűjteményt, itt is voltak már ismerős sztorik. Annak idején pont ezért a rajongásomért vettem meg ezt a könyvet. Aztán eltelt pár év, már 2020-ban várólista csökkentő könyv volt (há!). Idén aztán eljutottam odáig, hogy el is olvassam, hát...

Popper Pétert még mindig nagyra becsülöm, de ez valahogy nem volt az igazi. A témák jók voltak, de valahogy nem hatotta át az amit régen őt olvasva éreztem. Nem volt rossz, de nem volt kiemelkedően jó kötet sem. Akik szeretik Poppert azoknak feltehetően tetszeni fog, de ahogy írtam is, van egy csomó olyan történet, amit Máshol már olvashattunk, így itt sokadszorra már nem ütött nagyot.

És amúgy pont az a baj az ilyen előadások kivonatával, összeválogatásával, hogy a legjobbakat akarod beleválogatni, de a legjobbakat már aki ismeri úgyis ismeri, így annak nem lesz újdonság, ha meg nem a legjobbakat rakod bele, akkor aki szereti sem fogja már annyira szeretni, hisz gyengébbek az előadások. A kötet 2010-ben jelent meg, nem tudom, hogy még Popper Péternek volt-e köze hozzá vagy sem. Ugye 2010-ben hunyt el, így nehéz megmondani, hogy ezt Még ő válogatta, vagy ez már az a kötet, ami "húzzunk le még egy bőrt róla", halála után is típus. Csak mert azóta is jelennek meg könyvei...előadásokból... nem tanulva abból, hogy van ami akkor volt jó amikor volt...és nem kell újra és újra átválogatni, csak hogy legyen egy könyv, amit megvehetnek azok, akiknek Popper Péter neve még mond valamit. Én kedveltem az életfilozófiáját - már amennyire megismertem -  és fogok is olvasni tőle, régebben kiadott, régebbi könyveit, mert abba még benne volt az eszenciája. Jelen kötetnél sem éreztem ezt már annyira. Lehet, hogy eleve annyira nem vagyok oda az "előadásokból válogattuk" típusú kötetekért, vagy csak ez kapott most rosszkor el ^^

Fülszöveg:

Ebben ​a válogatáskötetben Popper Péter legjobb előadásai közül gyűjtöttünk egy csokorba tízet, melyek megmutatják, milyen végtelenül színes egyéniség és bölcs, jó humorú tanító volt a nemrég elhunyt pszichológus. Az elgondolkodtató, szórakoztató fejezetek hétköznapi életünk egy-egy fontos témájára épülnek, ilyen például a félelem, a szorongás, a depresszió, az egyéni és kollektív hazugságok, a játszmák, a családi és párkapcsolati konfliktusok, krízisek. Popper Péter hosszú éveken át, egészen haláláig rendszeresen tartott a széles nyilvánosságnak szóló előadásokat, melyeket az ország minden pontján óriási érdeklődéssel várt a közönség. Ezeken a sokszor több száz fős találkozásokon az élet nagy kérdéseiről és problémáiról mesélt, melyek alaposan meg tudják gyötörni, sebezni az emberi lelket. Ezeket nevezte ő lélekrágcsálóknak. A hallgatóság persze mindig azt szerette volna megtudni tőle, hogy mi a megoldás, hogyan védekezhetünk a lélekrágcsálók ellen, és miként gyógyíthatjuk be az általuk ejtett sebeket. Ő pedig, ha ismerte az ellenszert, a gyógyírt, ha tudott valami titkos praktikát, akkor elárulta. Ha nem, akkor minden szépítgetés és kincstári optimizmus nélkül bevallotta: nem hisz abban, hogy az élet minden problémájára létezik megoldás. Vannak olyan helyzetek is, amelyeket csak elviselni lehet, jól vagy rosszul. A tanítás azonban sohasem felesleges, hiszen információk és megoldások mellett vigasztalást is nyújt, segít újragondolni és átértékelni dolgokat, erre pedig valamennyiünknek szükségünk lehet.

Tartalomjegyzék:

Játszmák és sorsok

Lélekrágcsálók: a szorongás, a félelem és a pánik

Fussunk el a bánat elől?

Ősök és utódok

Családi boldogság, családi pokol?

A hazugság ára

Barangolás a tudatszintek között

Belső erőforrásaink nyomában

Őszinteség, hazugság és titok a párkapcsolatban

Boldogság – a frázisok fojtogatásában

Almási Kitti: Ki vagy Te?

 

Második könyvem a szerzőtől, bár kiderült, hogy a Te döntésed "csak" az előadásaiból összeállított könyv, tehát nem is úgy írta mint mondjuk ezt. Őszintén nekem az jobban tetszett, mint jelen kötet.

Az a baj a legtöbb (és ezzel is) önsegítő könyvvel, hogy a könyv nagy része az emberek azon rétegére fókuszál, akik párkapcsolatban élnek /  vagy ha nem akkor abba szeretnének élni. Ebből adódóan nekem például a kötet 35-40% érdektelen volt.

Sem nem akarom megtalálni magam a párom mellett. Sem nem akarok párt találni magam mellé. Elolvastam ennek ellenére ezen részek 50%-át is, csak a "Teljesítménykényszer a szexben" részt ugrottam át, mert az aztán totálisan nem érdekel. Sem az, hogy az emberek nagy részének ezzel mi bajuk lehet és milyen elvárások vannak velük szembe stb.

Tehát mivel az ilyen könyvek nagy része abból indul ki, hogy az ember akkor normális, ha társat keres, megházasodik és családot alapít, így ha ezeket átugrom nem igazán marad sokminden. Pedig vártam, hogy majd megvilágosodom, hogy kapok valami támpontot, de nem igazán fogott meg. Néha untam is a könyvet, pedig Almási Kittit mindenki akit ismerek felistenít, hogy de jó. Nem mondom, hogy rossz a munkájában - hisz megél belőle, feltehetően jól csinálja. -

Azt se mondom, hogy rossz ez a könyv. Biztosan vannak emberek akiknek ad az életéhez, akinek segít, de nem nekem. Nem nekem íródott és az a baj, hogy túl nagy elvárásaim voltak. A sztoris rész tetszett, amikor esettanulmányokat mesélt el, de nagyjából minden más rész kevésbé. De ettől nem lett a könyv rossz, szimplán kívül esem a körön akinek szól.

Ennek ellenére még tervben van a Bátran élni és az Életbátorság című kötet. Előbbibe remélem nem párterápia lesz :D Utóbbiba meg láthatóan több szerző van, így ha Kitti írása nem is de valami csak betalál :)

Fülszöveg:

Tudatos ​törekvéseink mellett egy sor olyan belső szabály irányít minket, amelyek létezésével talán nem is vagyunk tisztában, mert ezek mások sugalmazott vagy vélt elvárásai alapján épültek fel bennünk.

Így kell kinéznem, ha azt szeretném, hogy… Illik úgy viselkednem, mintha… Nem láthatják meg rajtam, hogy… Mit szólnának, ha tudnák… Ha érvényesülni akarok, akkor… Jobb a békesség, szóval…

A másoknak való megfelelés vágyában folyamatosan figyelünk és találgatunk, mik lehetnek a többiek elvárásai, és gyakran önmagunknak sem valljuk be, mennyire igyekszünk ezeknek eleget tenni. Az így kialakított viselkedésminták egy idő után annyira beépülnek, hogy már a sajátunknak érezzük őket, csak sokszor nem értjük, miért érezzük magunkat olyan rosszul a bőrünkben.

A munkám során azt tapasztalom, hogy legtöbbször nem azzal foglalkozunk, milyenek vagyunk valójában, vagy szívünk mélyén milyenek szeretnénk lenni, hanem azzal, hogy milyennek kell(ene) lennünk mások szerint. Mivel nem remeteként élünk, természetesen figyelembe kell vennünk a körülöttünk élő embereket, ám ha rossz helyre tesszük a fókuszt, örökös igazodásra, ebből fakadóan pedig állandó csalódottságra és elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat.

Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te?

Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?

Farkas Lívia: Ennél ​zöldebb nem lesz!

 

 Még 2015-ben happoltam a könyvet a rukkolán. Akkor ott még elég aktív voltam, rengeteg könyvet szereztem be, és rukkoltam is. Szerintem életemben abba az egy évben költöttem a legtöbb pénzt posta költségre. Hogy aztán a rukkolt könyvek nagy részétől pár évvel később ingyen megszabaduljak. De az egy gyűjtögető szakasza volt az életemnek, már nem ott tartok, abból már kinőttem.

Most is, így hat év után véletlen esett erre a könyvre a választásom. Az év, és az elmúlt időszak mélypontján, csak olvasni akartam valamit, ami talán segíthet, utat mutathat. Annyi önsegítő könyvet olvastam, és bár mindegyiknek tudom a lényegét, el is raktározom, mégis, amikor mélypontra, vagy a padlóra kerül az ember, akkor nehezen eszmél rá, hogy "hát, de olvastad, tudod ilyenkor mit kell tenned". Mert amúgy most is tudtam racionálisan tudtam, mit kell tennem, szimplán a testem fittyet hányt arra, hogy én mit mondok neki.

De visszatérve erre a könyvre, ha válságban vagytok és éppen azon gondolkodtok, hol utáltok jobban lenni, kit utáltok jobban, akkor egy egész jó útmutatást ad. Nem akarja megváltani a világot, hogy megmondja, miként cselekedj mindenképpen. De elgondolkodtat azon, hogy igazándiból ha más hülyesége miatt magadat ostorozod, attól még a más ugyanolyan hülye marad, csak neked viszont fájni fog. És igen, ezt se itt olvastam először és feltehetően amikor legközelebb a padlóra kerülök is idő lesz, míg eljut az agyamig, hogy hát attól, hogy sok a hülye nem kell beállni a sorba melléjük, vagy mögéjük.

 Jó volt olvasni, bár a gyakorlatok még hátra vannak, most csak olvasási fázis volt, így feltehetően  mélyebb dolgok és hatások is érhettek volna, ha rögtön mindig megállok, és megcsinálom, amit kér tőlem, de este az ágyban olvasva, a francnak volt kedve, hogy kikeljen, keressen egy füzetet és elkezdje csinálni a dolgokat, úgyhogy azok már a későbbiekre maradnak, lehet, csak jövőre. Vagy ha halogatok, lehet sosem, de minden esetre maga a könyv jelenleg megtette a hatását, hogy Nekem jobb tőle, úgyhogy innentől hasznosnak tartom azt is, ha csak az ember elolvassa, megfogad pár jó tanácsot belőle, és próbálja a padlón fekve nem elfelejteni, hogy egyrészt, lejjebb már nem fog menni, másrészt mindig fel lehet állni, tovább lehet lépni.

Még rá kell jönnöm, hogy merre van az én utam, hogy miként változik az életem, és miként alkalmazkodom azokhoz, akikhez kénytelen vagyok alkalmazkodni, még ezen sokat kell dolgoznom, bár most épp a legjobb és legideálisabb részemről az, hogy a munka a munkahelyen van, és nem feltétlen barátkozunk ott. És ami le van írva, vagy munkaköröm, vagy mondják, hogy ez a feladatom, azt megcsinálom, de feltehetően a közeljövőben nem lépem át azt, hogy én csak egy "beosztott" vagyok. Ezt is meg kell tanulnom, mert mindig is próbáltam kreatív, és az időbe legtöbb dolgot belesűrítve jobbítani a dolgokon :) új lesz ez a beosztott státusz, pedig 15 éve vagyok beosztott :D 

• Könyv: Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!
• Kiadó: Bookline Könyvek
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 302
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155373022
• Megjelenés időpontja: 2013. június 4.

Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!

 

Ezer és egy éve nem írtam már blogra posztot! Mármint könyv értékelésről pláne nem. Folyton szabadkoztam, hogy nem tudok írni, nincs kedvem, nincs ihletem, nincs időm. Amúgy időm még csak-csak lett volna a poszt írásokra, csak valahogy nem volt írhatnékom. Nem mondom, hogy ez nagyon megváltozott, de próbálkozom, mert ha nem is próbálkozom akkor sose derül ki, hogy na most már menne-e :)

Viszkok Fruzsi számomra 80%-ban ismeretlen személy. Talán egy NIOK-os könyvespolc mutogatós videóban találkoztam vele, és ennyi. Ehhez hozzátenném, hogy nem túl sok Youtubert (ezt vajon így írják?) követek, tehát nehéz lett volna ismernem. Jelenleg a könyv elolvasása után annyit tudok röviden mondani, hogy bármit is csinál, egy roppant szimpatikus embernek tartom. Nagyon kellemes személyiség és roppant jó az életfelfogása, mert ez nagyon átjött a könyvben, hogy ő igazándiból elégedett az életével, és mindent amit leírt ki is próbált, van amit alkalmaz, van amit nem, de nem csak gyorsan összeszedte a ma ismert önsegítő könyvek tartalmát és rázúdította az olvasóira.

Kellemes volt olvasni, mert szinte kivirult, amikor írta. Azt éreztem olvasás közben, hogy számára a könyv megírása fontos feladat volt, amolyan küldetés, és élvezte csinálni. Őszintén, mivel rengeteg önsegítő könyvet olvasok, így nekem konkrétan ÚJ dolgot nem mondott a könyv. Nem mondott olyat, amiről még soha az életben nem hallottam, nem voltak újdonságok, viszont nagyon jól összeszedte a dolgokat, és rendszerezte is a dolgokat. Gyönyörűen felépített könyv, kevés ismétléssel. Ugye a rendrakásnál Marie Kondo kikerülhetetlen említve is lett, az élettervezésnél az ikigai kikerülhetetlen, ugyan nevesítve nem lett, de ott volt.

 Örültem, hogy a könyv kialakításra, dizájnra is kellemes. Kifejezetten jó volt lapozni, és a listák amiket adott (rendrakás, szokásformálás) biztosan segít embereknek a dolgaikba. Én nem használok ilyen listákat, jelenleg. Lehet, eljön az idő, hogy rávegyem magamat, de az a pedáns időbeosztás dolog és minden ami Fruzsinak már természetes nekem még néha kicsit életidegen. Tegyük hozzá, hogy az étkezésnél az aki otthonról dolgozik, azért teljesen másként bontja fel a napjait és étkezéseit, mint akik műszakban, vagy váltott műszakban, vagy folyamatos műszakban dolgoznak. Nem irigylen azokat akik otthonról dolgoznak...voltam Home office-ba és nem szerettem. De igen, idő, míg étkezés, időbeosztás, szokásformálás témakörben egy olyan ember kitudja alakítani a rutinját, aki nem mindig ugyanabban az időben dolgozik. Nem lehetetlen, de macerássabb, és ez halmozódik, ha nem egyedül él, és alkalmazkodnia kell másokhoz is, és nem csak a saját feladatai a feladtai, hanem azért van rajta kívül még ember akiről gondoskodnia kell.

 Összességében egy kellemes olvasmány, ami érinti a nagyobb és híresebb trendeket, az időgazdálkodás, minimalizmus, rendrakás...stb. témakörében.

Belbecs: 4/5

Mivel nekem újat nem nyújtott így csak 4 pont. Jó volt feleleveníteni azokat az ismereteket, amiket már máshol olvastam. Jól összeszedett könyv!

Külcsín: 5/5

Jó  volt kézbe venni, jó volt lapozni. Nem volt benne túl sok kép, ami elhúzta volna a könyvet a témáról, éppen annyi fotó és lista volt benne ami még nem kelti azt a hatást, hogy "teljenek a lapok valamivel". Úgyhogy remek kis könyv, remek kis kialakítással. Örülök, hogy olvashattam.

BELEOLVASÓ

• Könyv: Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!
• Kiadó: HVG Könyvek
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 222
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635651078
• Ár: 3.900 Ft
• Kiadói ár: 3.315 Ft
• Megjelenés időpontja: 2021. május 31.
• Molyos adatlap

Borsa Brown: A szárd szikla

 

Köszönet a könyvért, annak az olvasónak, aki behozta ajándékba a könyvtárnak! Nélküle, feltehetően sosem olvastam volna ezt a könyvet. Nem mintha, akkora kár lett volna ez, de akkor nem írhatnék róla, és most annyi minden megfogalmazódott bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy ihajja csuhajja.

SPOILERES TARTALOM, BOCSIKA!!!!

Gondoltam, hogy én aztán nem olvasok Borsa Brown könyveket, mégpedig, mert azt mondták, hogy ez pornó. Nem olvasok pornó könyveket (de ha tudsz jó pornó könyvet, kommentbe ajánlj légyszíves!). Megkérdeztem, hogy hát új, meg ingyér volt, beleltározzuk-e. Azt mondták, nem mert hát pornót azt nem. Nem lehet, mert ez nagyon erkölcstelen, meg fúúú. Aki ilyet akar olvasni az vegye meg, vagy kérje át könyvtárközivel.  Mondom, hát oké, ha már ennyire negatív reklámja van, akkor én ezt most jól elolvasom, hogy aztán írok egy olyan posztot, hogy hát halljátok mekkora pornó ez....

Khm.... az van, hogy 100 oldalig még úgy elvoltam, hát oké, nem szexel, mert nincs kivel....Rájöhettem volna, hogy hát ez mégsem lesz akkora pornó, mint mondják. Pedig molyon még értékelést is láttam, hogy valakinek nagyon tetszett, de volt egy rész amikor majd elhányta magát. Mondom magamban, hogy tuti valami nagyon csúnyát csinálnak, valami extrémet, és ott fogok pirulni a könyvtárban ahogy olvasom. Hát... nem nyert. Szerintem a légypetével érlelt sajt lehetett az a rész ami megforgatta az értékelő gyomrát... pedig bíztam benne, hogy nem az lesz!

150 oldalnál, már gyanús volt, hogy ezek szűzen fognak meghalni, mármint egymással nem lesz dolga a sziklának, meg a bolond csajnak. Főleg, hogy a könyv felénél letelt a 3 hónap és találkoztak vagy kétszer akkor is utálták egymást, és hát sejthető volt, hogy a csávó kicsoda a történetben. Letelik a nyaralási idő előáll a remekbe szabott ötletével a főszereplő, és már úgy a fejemet a falba érzés megvolt. Mondom, jó....most már tudja kitől bérli a házat, majd na akkor most jól összejönnek....

Eltelt 50 oldal és összeházasodtak. Nem, le még nem feküdtek egymással, de összeházasodtak! Szigetet néztek, voltak Magyar hadifogolytáboros emberek emlékműve, és disznóvágás...Hát oké...aztán végre lefeküdtek egymással. Ez volt 1 oldal, aztán reggel lett összevesztek és nem beszéltek két napig, akkor elváltak...de mégsem. Igen, amúgy tök kiszámítható. Egyrészt a cím, a borító egyértelművé teszi, hogy ki kivel fog összejönni és hol.

Aztán szexeltek még egyszer egy oldalnyit, és volt még egyszer a 336. oldalon, ott csak egy mondatba összefoglalta az írónő, hogy hát jó volt nekik.

A könyvtárban azon gondolkodtunk (azon túl, hogy bánom, hogy nem nyitottam fogadást, hogy hányszor fognak lefeküdni egymással - amit mindenki elbukott volna), hogy akkor ez most hol pornó. Lehet, az Arab sorozat durvább, de szerintem itt fogadást kötött a szerző valakivel, hogy tud olyat írni, ami nem a szexről szól. Csak előítéletesen szegényt beskatulyázták, hogy hát ő pornót ír. Mindegy, most elolvassa még pár kolléga és próbálkozunk meggyőzni a leltározásért felelőst, hogy hát ha ez pornó akkor Nora Robert, meg úgy a romantikus szekció is az, és hát akkor az miért van. A szürke ötven árnyalatáról és a Férfi alattról nem is beszélve, ami címében már többet csinál, mint a csaj a könyvben.

De akkor úgy a történetről. Van egy nagyon egyszerű női főhős, aki szőkébb a szőke hercegnél...durván szőke. Nem csinál igazándiból semmit. Pénze van, mert egy szerelmi csalódás után (a pasija lefeküdt a húgával), fogott egy térképet, aztán rábökött random egy pontra és oda utazott. Tehát van pénze, bérelt egy házat 3 hónapra, amiből azt 4 lett. Full toleráns munkahely, azt mondod, jövök 3 hónap múlva, az se zavarja őket, ha az aztán 4 lesz. Elmegy egy helyre aminek a nyelvét nem tudja, három hónapra. Bátor döntés, feltételezni, mindenki is tud angolul.

Ott talál egy házat, aminek szép a kilátása, a ház meg totál le van rohadva. Tökéletesen logikusan úgy dönt, hogy marad és rendet rak. Tehát költ még egy csomót arra, hogy élhető legyen az albérlete. Csinál egy csomó totál értelmetlen dolgot, de igazándiból a könyv felénél eltelt a három hónap. Akkor megismerkedik a telek gazdájával, azon a napon amikor haza kéne repülni és benyögi, hogy nem mehet be, mert holnapig ki van fizetve. Mint egy ötéves. Aztán kiharcolja, hogy még 2 hétig ott legyen, mert két hétig takarított....totál logikus.

Aztán a szomszéd bácsinak végre sikerül leitatnia, aminek az a következménye, hogy kell neki a ház, mivel azt csak olasz veheti meg, hát érdekházasságot köt a tulajjal. Mert hát ez egy totál logikus döntés. Erről senkinek nem szól, csak a szomszéd csávónak, meg hát szól otthon hogy vesz egy házat, és még két hétig marad. (mert olyan fene toleráns mindenki, és mindegy mit csinál, elfogadják, hogy szerelmi csalódásos kislány és meg kell adni neki amit akar).

Marad, túrázik, forr a levegő, rajtuk kívül már mindenki tudja, hogy nem érdekházasság. Mindenki tudja, hogy totál egymásba vannak habarodva, aztán végre ők is megtudják ezt. Lassan esik le nekik...de nagyot koppan.... és így tovább. Az egész könyvben 3 szex jelent van abból az egyik az egy mondat.

Összességében: Ez nem rossz könyv. Ha pornót akarsz olvasni, akkor rohadt szar, de ha valami romantikusat, amiben senki sem komplett de a táj oké, akkor ez remek választás! Kedvem lenne elmenni oda...bár nem sok dolgot lehet ott csinálni, fürdésen, szamarakon, hegymászáson és ....fürdésen kívül. Jah halászni.

Amitől viszont agyzsábát kaptam az a főszereplő gondolatai. Úgy örültem volna, ha nem látok a gondolataiba. Így is szegény egyszerű, mint egy faék, de így még irritáló is volt. Arról nem is beszélve, hogy nem tudom, hogy miért kellett azt annyira kihangsúlyozni, hogy ha izgul akkor megy a hasa. De ezt úgy 5-ször biztos. Többször ment a hasa, mint ahányszor d.*got.....

Tehát, nem akarok senkit megbántani, el lehet olvasni. Tervezem olvasni még Egy könyvet az írónőtől, remélhetőleg abban nem ennyire béna szexjelenetek lesznek. Nem rossz ez, csak nem nekem való... Ebből adódóan nem pontozom sem itt sem a molyon. Mert nem akarom lehúzni. Egy csomó embernek tetszik, és úgy összességében gyorsan haladós könyv....