Mary Norton: Elvitte ​a manó (A kölcsöncsenők 1.)

 

• Könyv: Mary Norton: Elvitte a manó
• Kiadó: Móra
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 1975
• Oldalszám: 184
• ISBN: 9631102475
• Fordította: Árkos Antal
• Illusztrálta: Heinzelmann Emma

Már tavaly is várólista csökkentős könyv volt. Már akkor is terveztem elolvasni, de valahogy nem került sorra. Idén pótoltam, és igazán jól esett, bár megjegyezném, hogy egy új fordítást, és szebb illusztrációkat megérdemelne a könyv. Arról már nem is beszélve, hogy a folytatásokat is érdemes lenne kiadni, vagy egybe az egész történetet!

 A történettel körülbelül 10 éve ismerkedtem meg, anime formájában. Arrietty története meglehetősen aranyos és kedves volt, és amikor megtudtam, hogy van könyv belőle, és meglepő mód magyarul is elérhető, be is szereztem a kötetet, csak aztán sosem került sorra. A film feldolgozások kevésbé érdekeltek, sosem néztem meg őket és őszinte leszek, mivel nem mai darabok és ez a sztori pont elég elrugaszkodott, úgy érzem, nem tetszenének, így inkább a filmeket kihagyom.

A történet, ott kezdődik hogy May néni elmeséli Liznek, hogy a testvére mit mesélt, a rokonánál töltött időről. Sejtelmesen megjegyezve, hogy ki tudja igaz-e vagy sem az egész. A fiú lábadozását töltötte Sophy néninél, és itt találkozott a "kölcsöncsenő" manókkal, és barátkozott össze velük. A történet kedves része és kedves szereplői tehát a kölcsöncsenők és a srác, no meg Sophy néni, aki megvan róla győződve, hogy csak a bor miatt lát kis emberkéket. A történet sötét oldala a bejárónő-konyhás aki mindent szemmel tart, és amikor egy-egy dolog eltűnik, a srácnak köszönhetően több dolog is, akkor aztán nekilódul, hogy kiirtson minden kicsi teremtményt, legyen az patkány, egér vagy manó.

 Érdekes a világalkotás, és a világ felfogása a kölcsöncsenőknek, de amúgy az ő szemszögükből teljesen hihető, hogy úgy hiszik, a világ ez a ház meg még a rét és nagyjából vége is van, és az emberek azért vannak, hogy tőlük kölcsön lehessen csenni dolgokat. Véletlen sem hívják ezt lopásnak :D

A könyv a 70-es években került fordításra, de amúgy 1957-es mű. Az biztos, hogy ha újra kiadnák(jó lenne), akkor kellene egy korszerűbb fordítás, mert néha kicsit zötyögött a dolog. Pedig a történet teljesen jó, a mai gyerekek is élveznék szerintem. Az animet mindenképpen ajánlom utána megnézésre, én is tervezem, hogy hamarosan újra nézem.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Tegyük ​fel – mondta a fiú, hogy most meglátnánk egy kis embert, nem nagyobbat, mint egy ceruza, a nadrágján kék folt, és rettentően igyekezne felfelé a függönyön, kezében egy babateáscsészével… Mit mondanál, hogy mi az? Tündér? – Dehogy mondanék ilyet – vágta rá Ariadné. – Azt mondanám, hogy az apám volt.”

Ez a beszélgetés egy manókislány és egy valóságos kilencéves kisfiú között hangzik el abban a kertben, ahová a kislány első kölcsöncsenő útjára indult. A kölcsöncsenők ugyanis aprócska népség – ki ne ismerné őket! – mindenfélét összeszednek a házban, amire csak szükségük van; a zongorában, az óra mögött, a padló alatt laknak, és sohasem lopnak, csak kölcsöncsennek, aztán a ház népe keresheti mindazt, ami eltűnt. De ugyan mire valók az emberek? Csakis arra, hogy a kölcsöncsnők részére előállítsák a hasznos dolgokat, a babateáskészletet, a finom falatokat, morzsákat. És mi történik, ha egy valódi kisfiú egyszer egy ilyen manókislánnyal barátkozik össze? Aki ezt a fordulatokban bővelkedő, mulatságos és megható történetet elolvassa, sok mindent megtud az apró és mindenütt fellelhető háznépről.

Valentina Giannella: Greta vagyok

Gretaról még én is relatíve sokat hallottam, úgy, hogy nem igazán követem a sajtót. Nem nézek tévét és nem nagyon járok hírportálok felé, a közösségi médiába sem nagyon töltöm az időmet, de így is egy időben, akár akarta az ember, akár nem az arcába nyomták a klíma válságot, a tüntető kislányt!
 Mivel a környezettudatosság, a környezetvédelem, az Élhető Föld nekem is fontos, így szerettem volna jobban megismerni, mit is tett ez a kislány, és hogy mit ért el. Az Ég a házunk volt az első könyv amit róla és a törekvéseiről olvastam, és meglehetősen nagy csalódás volt, tekintve igazándiból Gretaról többet tudtam meg, mint ami érdekelt, a törekvéseiről kevesebbet, mit ami érdekelt, így kicsit félve nyúltam megint egy Gretas könyvhöz.
 Míg az első könyv felnőtteknek íródott, és erősen életrajz inkább, mintsem figyelemfelkeltő ismeretanyag, addig a Greta vagyok már más. Láthatóan gyerekeknek íródott, a hátulján rajta is van a 10+-os megjelölés, amivel amúgy olvasás után maximálisan egyetértek és örülnék, ha rengeteg gyerekhez eljutna ez a könyv. Ugyanis meglehetősen jó szövegezése van, semmiről sem ír teljes mélységében, de mindenről ír annyit, amennyi egy 10 évesnek befogadható, és ha érdekli akkor tovább mehet majd a témában specifikusabb könyvekre. Hála az égnek amúgy sorra jelennek meg a környezetvédelemmel és Földünk megóvásával kapcsolatos könyvek, mind a felnőttek, mind a gyerekek számára.
 Én próbálok tenni a környezetemért, és bár nem hiszek a kivonulásokban, a tüntetésekben, egyetértek azzal, hogy fel kell rázni az embereket. Ugyanis a legtöbb ember úgy van a dolgokkal, hogy hát valahogy majd lesz, és miért kezdjen neki bárminek is, hisz most még nincs baj. Aztán majd persze amikor baj lesz akkor már Muszáj lesz tenni, de akkor meg már csak alkalmazkodni lehet, és nem visszafordítani a dolgokat.
 Úgy látszik az én életemben jött el az a választó korszak, amikor vagy lép az emberiség (mindenki), vagy nem lép, és a természet lép majd helyettünk, és akkor ahhoz vagy alkalmazkodunk, vagy hát a Föld megvan nélkülünk....úgyhogy.
 Én bízom abban, hogy a kormányok majd felvállalnak, nem túl népszerű döntéseket is a klímaválság miatt, hogy igenis rákényszerüljünk a váltásra. Mert rengeteg ember van most is, akik úgy magasról letojják a dolgot, mert nem őket érinti, nem náluk van szárazság, nem náluk van tájfun, nagyobb mint szokott, és nem náluk viszi el a szél a házat, hanem a világ másik végén, és így igazándiból nem tesznek semmit sem. Pedig annyi mindent tehetnénk.
 Greta nagyban gondolkodik és globálisan, ami amúgy tök jó, rengeteg törvény és rendelkezés kéne ilyen szinten is. De ő is kicsiben kezdte, nem eszik húst (egyáltalán nem, amivel mondjuk nem értek egyet, mert a mérték lenne a cél, nem a teljes megvonás), nem utazik, max. tömegközlekedéssel, elektromos kocsival, vagy bringával. És amellett, hogy globális szinten vár változást azért kifejti, hogy emellett, már MOST tegyen meg mindenki, mindent amit tud, a környezete érdekében.
 Rengeteg zöld cikk van a neten, rengeteg minimalista és zero waste cikk, amúgy azokat is előszeretettel ajánlom. Ugyanis a zöldítés - a minimalizmus bizonyos szinten - no meg a zero waste meglehetősen közeli témák, bárki bármit mond.
 Én magam amit tehetek a földért egyenlőre kimerül a tömegközlekedéssel megyek - mindig azzal mentem - illetve hamarosan már bringával, hogy nem használok műanyag zacskókat, vannak tartós hálós tartónk, amibe tudok vásárolni. Van üveg kulacsom, amit már két éve használok,  a munkahelyemen az összes létező papírt újrahasználom, amíg lehetséges, és van írófelülete  - ebből adódóan több a firka papírom, mint amit szerintem egy év alatt elhasználunk :). Próbálok minél kevesebb áramot fogyasztani, a laptopomat is kihúzom amikor már nem használom, és a töltő sincs csak úgy fölöslegesen bedugva, lámpát sem égetem, amikor nem szükséges. Szappannal mosakszom, próbálom kerülni a műanyag csomagolásokat, ami amúgy nem olyan nehéz nekem, tekintve, hogy alig veszek valamit :) Tehát próbálkozunk, emellett szelektíven gyűjtjük itthon a szemetet, a kukánkat szerintem most héten raktuk ki először az évben.
 De visszatérve a könyvre. Örülök, hogy megjelent Magyarországon is, és örülök, hogy gyerekeknek szóló nyelvezettel tették ezt. Ha eléred a gyereket, eléred talán a szülőt is, és talán elindul egy változás. Kifejezetten kellemes olvasmány volt, és végre nem ment át az egész életrajzban. Ez Greta küldetését mutatja be és erre most elég nagy szükség van. Remélem, hogy majd sokan fogják olvasni, és sokan kezdenek el tenni a Földért. Nem kell rögtön mindent megváltoztatnod az életedbe, és nem kell, hogy a környezetvédelem miatt spártai életet élj, de vannak egyszerű és nem nagy ráfordítást igénylő dolgok is. A könyv végén amúgy van 10 pont amit könnyen lehet teljesíteni. Én mindet teljesítettem, a bambusz fogkefén kívül, mert van egy jól működő elektromos fogkefém, értelemszerűen míg nincs vele baj, nem fogom lecserélni.
 És ezt mindenki tartsa észben. Nem az a feladat, hogy aztán most mindent lecserélj zöldre, mert az szemetelés és hulladékgyártás. Hanem, ha fontos számodra, akkor amikor elfogy/kiürül/elromlik és már nem lehet javítani, akkor keress egy környezetbarát változatot. Minden kis lépéssekkel kezdődik, de hidd el, ha emberek milliárdja meglép egy kis lépést az elég észrevehető lesz.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

Nem mindig tetszettek a képek, de amúgy igazándiból nem mondanám rá, hogy rondák. A könyv igényes és jó kézbe venni. Jól dominálnak a színek.

Fülszöveg:
Ismerd ​meg Greta Thunberget, a kamasz lányt, aki egymaga majdnem kétmillió kortársát vitte az utcára egy péntek reggel Sydney-től San Franciscóig, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy közös összefogással hogyan változtathatjuk meg a visszafordíthatatlannak tűnő klímaváltozást. „Itt mindenki Greta”. Ez egy új, világméretű közösségvállalást fejez ki. Egy félelmet nem ismerő lány felébresztette és megjelenítette egy egész nemzedék lelkiismeretét, s ma már fiatalok százezrei vallják a tudományosságnak, a Föld tiszteletben tartásának és a környezeti egyensúly megóvásának egyetemes elveit. „Nem reményre van szükségünk, hanem cselekvésre. Ha cselekszünk, csak akkor reménykedhetünk újra.” – Greta Thunberg aktivista, az alternatív Nobel-díj kitüntetettje, a Nobel-békedíj jelöltje, 16 éves.
A tudományos kutatásokra és statisztikai adatokra támaszkodó könyvből megérthetjük, milyen folyamatok mennek végbe a bolygónkon.

Mit jelent az éghajlatváltozás? Milyen következményekkel jár a jelenben és főleg a jövőben? Mit kell tenniük a kormányoknak, és mit tehetünk mi azért, hogy feltartóztassuk a folyamatot?

Rövid fejezetekkel, naprakész adatokkal és remek illusztrációkkal ez a könyv tudományosan pontos, mégis közérthető látleletet ad ama tíz és száz év közötti olvasóknak, akik meg akarják ismerni Greta, a fiatalok és a kutatók szigorú intelmeinek okait. Nélkülözhetetlen információkat kapunk ahhoz, hogy kezelni tudjuk az általános kételkedést, felkészülten és eltökélten, követve a Green Nation mozgalom értékeit: a tudományt, az igazságosságot és az elkötelezettséget.

Könyv: Valentina Giannella: Greta vagyok
Kiadó: Móra
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 128
ISBN: 9789634864479
Megjelenés időpontja: 2019. november 4.

Olvassunk meséket! - 2018/2

Még év elején volt egy mese olvasós posztom, aztán elmaradt a dolog. Egyrészt azért, mert nem olvastam ezidő alatt elég mesét ahhoz, hogy poszt készülhessen belőle, másrészt meg, amikor már végre olvastam, akkor éppen a posztjaimat a Japán úttal kapcsolatos élménybeszámolók töltötték ki. Mert, valahogy azt fontosabbnak tartottam, hogy meg legyen írásban is örökítve, mint a mesék. Viszont most aztán az eddig olvasottakból készül a poszt. Megsúgom, hogy hirtelen felindulásból sikerült...sok-sok mesét olvasnom. Nagyon sokat, magamhoz képest is.
 Ennek egyik oka, hogy előolvasok, hogy majd ha az unokaöcsém/húgom beleér a korba(1 év és két hónappal, még várunk azért kicsit), akkor tudjak ajánlani én is. Ha már egyszer van egy könyvtáros nagynénijük, akkor ez legyen is használva ;)
Tehát akkor ezeket olvastam,...február óta:

Katy Hudson: Túúúl lármás téli álom

Vannak olyan mesék, ahol az értéket inkább az illusztrációk adják. Itt magával a történettel sincs baj, de valahogy egy kicsit jobbat vártam tőle. Ennek ellenére egy olvasást mindenképpen megér.
 Viszont a rajzok nekem nagyon tetszettek, nagyon színes, nagyon gyerekeknek való, és úgy igazán jó vizuális élmény. Én viszont nagyon sokallom érte a 3.000 forintot. Mert nem az a mesekönyv, amit újra-újra olvas az ember, pont a sztori végtelen egyszerűsége miatt...
Tündér, Budapest, 2017 / 30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155611896 · Fordította: Tót H. Ágas · Illusztrálta: Katy Hudson

Dániel András: Utazz Bálnabusszal!

 Én a Kuflikat nagyon szeretem. Dániel András legtöbb könyvét nagyon szeretem. De ez szerintem nem az igazi. A méret miatt, gondolható, hogy a böngészők mintájára készül...és lehet benne valami, de én úgy érzem, a rajzok ahhoz nagyon elnagyoltak. A szöveg kevés, és frappáns akar lenni, de nekem amikor olvastam, pont nem ilyen hangulatom volt. A kolléganőmnek nagyon tetszett. Én nem vitatom el azt, hogy kreatív, hogy a gyerekek szeretik, de nekem személy szerint nem jött be. Meglepne, ha minden könyv bejönne. Kicsit többet várok Dániel Andrástól.

 Két Egér Könyvek, 2017 / 12 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158003773 · Illusztrálta: Máray Mariann

Pásztohy Panka: Pesti mese 

Már régen terveztem elolvasni, így amikor a könyvtár megvette akkor rögtön lecsaptam rá. Szerintem teljesen korrekt a mese. Kerek egész, és a hátulján lévő személyes megjegyzéssel együtt teljesen oké. Pásztohy Panka képeit eleve szeretem, úgyhogy az illusztrációk nálam teljesen betaláltak. Egy kis városnézés mese formán, egy kis személyes történet. Kezdő olvasóknak amúgy szerintem teljesen jó, szülő mellett. Nagy betűk, szép illusztrációk, rövid írások.

Pagony, Budapest, 2017

64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634103370

Farkas Róbert: Első ​könyvem a fénysebességről (Eszes Róka 2.)

Nekem már az előző rész is nagyon tetszett. Ez a féle ismeretterjesztés szerintem remek. Annak ellenére, hogy itt is néha éreztem, hogy nehéz átültetni gyerek szókincsre a dolgokat. És még nem teljesen látom át azt, hogy hány éves kortól lenne ez ajánlott.

 Mert a nagyon kicsiknek, még nagyon sok olyan kérdést vetnek fel a válaszok, amikre szülő legyen a talpán aki tud válaszolni. A nagyobbacska gyerekeknek a nyelvezet még mindig néhol akadozó, viszont lehet, hogy ők meg a forma miatt, már "gyerekeknek" valónak tartják. Holott szerintem ez simán olvasható 31 éves fejjel is, tud rengeteg újat mondani, és igen, nekem is volt néha szemöldökráncolásom, hogy "most mivan?" Ennek ellenére ajánlom, a csillagászatot szerető gyerekek szüleinek megvételre. Mert a képek nagyon jók, a szövegek...hát kell egy kicsit szerintem utánaolvasni, de hát mondja is ELSŐ könyv az univerzumról és a fénysebességről...tehát ad egy csomó kérdést, ad választ, ami feltesz egy csomó kérdést és így tovább :D

 Kolibri, Budapest, 2018

36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634371656 · Illusztrálta: Farkas Róbert

Andy Lee: Ne nyisd ki ezt a könyvet! 

Ez egy akkora nagy baromság! De tényleg, szerintem írtó cuki dolog. De igen, 2.500 forintot nem ér... könyvtárban gyorsan olvasva teljesen oké. Azaz igazság, hogy én mindig úgy vagyok a dolgokkal, hogy bizonyos árért elvárok bizonyos ráfordított időt. Annak ellenére, hogy a könyv megkacagtatott, és tetszett is, nos nem érzem azt, hogy olyan marha sok munkája lenne benne a szerzőnek. A szöveg úgy kb. egy oldalnyi, ha összerakjuk, és ennyi. Az illusztrációk a könyvhöz teljesen illenek, de nem kiemelkedően szépek. Sokallom az árat :(

Ventus Libro, Budapest, 2018

32 oldal · ISBN: 9786155755262

Axel Scheffler: Mókuspapa, gyere haza!

Őszinte leszek, nem tudom, hogy ezt kinek és miért írták. A történet szerintem kicsit bugyuta. Kicsit elborult ötleteik vannak arra, hogy jut vissza a mókus a többiekhez, és az egésznél azt éreztem, hogy ez nagyon-nagyon kusza. Olyan érzésem volt, mintha ...hát nem tudom megmagyarázni. A rajzok meg borzalmasan rondák. 

És oké, hogy csak 1800 forintot testál, de ezért nem kapunk jóformán semmit sem. Pedig lehetett volna ennek egy kerek és értelmes mesét írni, de úgy döntött a szerző, hogy az uncsi lenne, ezért még rak bele pár fura ötletet, ami szerintem 1. nem volt hihető(tudom, hogy mese....és annak nem kell hihetőnek lennie) 2. totál nem illett az előző oldalhoz sem, nem hogy a történethez magához...

Pagony, Budapest, 2018

26 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634371571 · Fordította: Papp Gábor Zsigmond · Illusztrálta: Axel Scheffler

Pásztohy Panka: Pitypang születésnapja

Bevallom, hogy a többi kötetét a sorozatnak nem olvastam. Volt bennem egy félsz, hogy akkor nem is fogom érteni. De ez nem így volt. A történet teljesen érthető önmagában is. Pittypang roppant aranyos kiskutya és a gazdája is meglehetősen kedves, még ha egy egész napra el is felejtkezik kis kedvencéről, aki meg is sértődik, hogy nem kap ajándékot.

 Ugyan nem Pittypang féle kutyánk van, de ismerős ez a duzzogó magatartás tőle, úgyhogy teljesen átéreztem a problémát, hogy igenis engesztelni kell. Mert a kutyák nagyon kis "mocskok", nagyon tudnak haragudni és megsértődni, ha csak rövid időre is. Az illusztrációk, mint mindig Pásztohy Panka esetében aranyosak, és szeretni valóak. Remélem, hogy a többi kötet is eljut majd hozzám, mert aranyosnak találom őket.

Pagony, Budapest, 2018

24 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634103530 · Illusztrálta: Pásztohy Panka

Udo Weigelt: Mia és a macskamedve mesés kalandjai

Itt is az van, hogy az első részt nem olvastam. Itt viszont kicsit hiányoltam azt, hogy nem tudom hogy került  a macskamedve Miá-hoz, és hogy kicsoda is ő. Mert, hogy ez az első részben feltehetően kiderült. Úgyhogy itt éreztem a hiányos olvasmányaimat.

 Ennek ellenére a sztori teljesen kerek és érthető is az előzmény nélkül, még ha a fent említett kérdések fel is merülnek. A rajzok szerintem nagyon aranyosak, a történet meg kreatív. Én nagyon bírtam a repülő szőnyeget, neki kifejezetten jó szövege volt :D

 Manó Könyvek, 2018

72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634034490 · Illusztrálta: Joëlle Tourlonias

Bosnyák Viktória: És most hogy festek? 

Rejtett olvasás népszerűsítés kérem szépen!! Már csak ezért is tetszett volna, de emellett a történet nagyon aranyos, a karakterek nagyon szerethetőek. Imádtam szegény egyszínű kaméleont, és azt a kitartást, amivel hajlandó volt belemenni, minden elmebeteg ötletbe, csak hogy kaméleonosan színt tudjon váltani. A rajzok nagyon aranyosak, a könyv nagyon igényes. Azaz igazság, csak jót tudok róla mondani. Nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a történet, és hát...olvasás népszerűsítés ;D

Kolibri, Budapest, 2018

32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634370994 · Illusztrálta: Rippl Renáta

Janikovszky Éva: Zoli tortája

A történet nagyon aranyos, és szerethető, kacagtató és tanulságos. Tehát a történettel minden rendben. De, miért ilyen rondák az illusztrációk azt nem értem. Persze tudom, mert Kárpáti Tibornak ez a stílusa, és elhiszem, hogy valakinek ez tetszik, de nálam üti az alja rajzolási stílust. Sajnálom.

Janikovszky Éva könyvei szerint ennél szebb rajzolást érdemelnek...ez annyira ront az egész élvezhetőségén ;(

Móra, Budapest, 2016

32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634153061 · Illusztrálta: Kárpáti Tibor

Svenja Ernsten – Tobias Pahlke: Mikor alszik a mosómedve?

Ez valami írtó cuki könyv. Azt hiszem, hogy ilyesminek képzeltem mindig el, a tökéletes ismeretterjesztő könyvet, aprónépeknek. Ugyanis, nem mond túl sokat, de elmondja hogy csinálják az emberek, röviden. Majd fog 3-5 állatott és annak az életét is bemutatja abban a témakörben. És itt éreztem azt, hogy nem akar sok lenni, de kevés sem. Kiválaszt olyan állatokat, amiket azért már ismernek a gyerekek, vagy valami miatt különlegesek, és akkor elmond róla valami oda vágó információt. És hát a rajzok nagyon tetszettek :) 

Azt hiszem ez és a párja megnyerte nálam a 2018 legjobb gyermek ismeretterjesztő könyv díját, és gondolkodom azon, hogy 2018-as olvasmányaim legszebb illusztrációit is neki adom :)

Sziget, Budapest, 2018

30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155723148

Svenja Ernsten – Tobias Pahlke: Az oroszlán jár fodrászhoz?

Csak ismételni tudom magam :) 

Ezt olvastam amúgy először, és utána a másikat. És most látom, hogy van kormeghatározás is, és a 4 éves kort teljesen reálisnak tartom hozzá. 

Az illusztrációkat imádom, a fordítás szerintem jó lett, a könyv kiadása meg egyszerűen szép. Jó vastag lapokkal, úgyhogy egészen strapabíró könyvnek tűnik :)

Sziget, Budapest, 2018

30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155723131 · Fordította: Dobay Orsolya

Mészöly Ágnes: Hanga és a lényegrablók (Hanga és Várkony 1.)

 Már egy ideje elolvastam a könyvet, csak a meleg miatt valahogy nem jutottam el odáig, hogy klaviatúra elé üljek és írjak róla. Tény, hogy most vagyok szabadságon és most lehetne rengeteget olvasni, írni és hasonlók, én meg mit csinálok? Nos a nap nagy részében üldögélek, sorozatokat nézek (Grimm, Shield ügynökei, Merlin kalandjai stb.), és nem csinálok semmi hasznosat. Persze a virágokat locsolom, fel is mosok és persze főzök... na jó nem főzök, úgy teszek, mintha főznék, de nem sikerült túl jól. Ezért a vendégeskedő molytársnőimnek hála volt csak ebéd, meg lett kivasalva ez-az.

 De ma már úgy döntöttem, hogy márpedig írni fogok a könyvről, mert lehet azért nem olvasok, mert félek, hogy felülírja az elmémben az új könyv ezt, és akkor már nem tudom leírni, hogy mi tetszett benne, és mi nem. Pedig nem ártana, ha tiszta fejjel kezdenék neki egy új könyvnek (annak ellenére, hogy végtére csak kb 5 függő olvasásom van).

 Akkor lássuk a medvét, a könyv pozitív és negatív oldalai:

 Ami most nagyon jól jött, hogy rövid volt, szép nagy betűkkel és illusztrációi miatt még az is szellősnek mondható. Bárki, bármit mond, van amikor kellenek az ilyen rövid történetek. Szerettem olvasni a könyvet, mert Hanga és Várkony is kifejezetten szimpatikus karakter, annak ellenére, hogy Várkonyt néha megkérdőjeleztem, hogy miért van egyáltalán ott. Hanga viszi az egész történetet a vállán, feltehetően ezért is szerepel az ő neve a címben. Kifejezetten okos kislány, és eszméletlen beszólásai voltak. Nem idézek ki egyet sem, mert Molyon például fenn van pár, és én meg már visszavittem a könyvet a könyvtárba.

 Pozitív, hogy végre magyar a történet, magyar nevekkel, Magyarországon játszódva. Annak is egy eldugott kis szegletében. Tetszett, hogy egy kis hazai történetet olvashatok és nem amerikaizálódva el. Persze voltak benne termékmegjelenítések, mint a Vedrás tornazsák, meg ilyen-olyan műszaki ketyere, de ezek jelen esetben nem voltak túl zavaróak. Bár a műszaki dolgoknál bármit írhatott volna az írónő, mert azokhoz kellően nem értek, hogy tudjam, hogy miért is jó egy kislánynak, hogy olyan telefonja van... ezt valahogy sose tudtam átélni túlzottan. Feltehetően mert bármi ami elemmel és egyébbel működik, nálam gyorsan tönkrement :D

 Tetszett a történet maga, az ahogyan energiát szereznek, és ahogy a gyerekek felfedik az egészet. Az viszont szerintem nem életszerű, hogy nem szólnak a szüleiknek. Azért Várkony tesói már nagyobbak voltak, lehetett volna annyi eszük, hogyha valami iskola szintű disznóság van akkor talán a szüleiknek is szólnak. De sem ők, sem Hanga nem vont bele felnőttet, sem a Felnőtt „nem vagyok gonosz csak belekeveredtem“ személy sem! Tehát nem tudom elképzelni, hogy ennyire nem bíznak a szüleikbe. Vagy talán ennyire bíztak abba, hogy ők mint négy gyerek, majd pisztolyos, sötét ruhás alakokat lefognak győzni? Nem tudom ez sántítós volt.

 A könyvben leírt negyven fokot ami a termekben uralkodott teljesen át tudtam érezni, tekintve, hogy a buszon ülve, körülbelül ugyanannyit éreztem, és én is be voltam zárva. Csak nekik legalább ha kimentek hideg volt.

 A lényegrablós dolog is tetszett, igazándiból azt nem értettem csak, hogy miért két akkora pancserre bízta a „főnök“, az egészet, akik még csak nem is értenek hozzá. Amúgy az, hogy ki a főnök, még engem is becsapott én is arra gondoltam, akire először gondolt Hanga és Várkony is. Vicces volt az igazgató, hogy mennyire.... buta és mennyire nem ért semmit. Nekem ne mondja senki, hogy amikor mindenhol roppant meleg van, akkor az addig teljesen jó ablakokat bezárják teljesen, és ki se lehet nyitni és erre az igazgató nem mond semmit sem, annyira nem érdekli, viszont elüldögél kisgatyában az igazgatóiban....

Összességében tetszett, több pozitívuma volt mint negatívuma. Voltak gyenge pontjai, de ezeket a legtöbb ifjúsági regényben fel lehet fedezni, és sajnos ezek nem igen változnak. Tény, hogy felnőtt bevonással gyorsabban vége lett volna, és kevésbé izgultunk volna értük.... de na.

Belbecs: 4/5

 Hallottam, már olyanról akinek nem tetszettek az illusztrációk. Nem tudom, nekem valahogy bejöttek. Furák voltak, de igazándiból a történethez illettek és általában nálam az a szempont, hogy a könyvhöz illő legyen, no meg azért tetsszen nekem is. Elgépelés és hasonlót nem találtam. A borító ötletes, nem tudom mennyire lesz tartós ez a kivágott körös megoldás, de ha óvatosan olvassák az emberek akkor feltehetően nem szakad-tépődik annyira.

Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

A HANGA ÉS VÁRKONY regényekben a klasszikus ifjúsági kalandregények és a krimi legjobb, legnemesebb hagyományai elevenednek meg, olyan remek ötvözetben, ahogy azt például Erick Kästner Emil-könyveiben már megtanulhattuk.

A kiskamasz főhősök, Hanga és Várkony alakja köré szerveződő történetekben kitalált, mégis nagyon ismerős, könnyen (meg)szerethető hazai helyszíneken játszódnak az események.

A két főhősnek dupla rejtélyt kell megfejteni: mi okozza az iskolában levő természetellenes nagy hőséget és a gyerekek kedvenc tárgyainak elértéktelenedését. A történet soha nem lesz túlzottan ijesztő, és bár mindvégig izgalmas, alapvetően derűs hangvételű marad.

Különlegessé teszi a szövegeket a szerző remek humora, mely a korosztály tökéletes ismeretéről árulkodik.

Könyv: Mészöly Ágnes: Hanga és a lényegrablók

Kiadó: Cerkabella

Kiadás helye: Szentendre

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 144

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789639820623

Illusztrálta: Jósa Tamás

Amikor az ember lánya beszabadul a gyermekkönyvtárba...

 Tudni kell rólam, hogy amikor még iskoláskorú gyerek voltam, utáltam olvasni. Volt valami olvasópályázat az iskolában, már nem emlékszem mit gyűjtöttünk az olvasásokkal, és lehetett kapni könyvet is, talán ha sokat olvastál? Nem tudom, mert annyi rémlik, hogy Micimackót elkezdtem, és utáltam… és mindent utáltam, ami könyv. Nem olvastam, mert nem láttam be, hogy az nekem miért is lenne jó. Aztán felsős lettem, középiskolás és még mindig nem olvastam túlzottan. A kötelezők egy részét elolvastam, de tudom például, hogy az Egri csillagokat és a Kőszívű ember fiait nem olvastam. A Candidot igen, és még tetszett is, de már nem tudnám megmondani miről, szól. Középiskolában volt azt hiszem a Rómeó és Júlia és az tetszett, akkor már elolvastam a Hamletet is, de arra sem emlékszem már, hogy tetszett-e. Leérettségiztem, felvételiztem főiskolára (ahova nem vettek fel…), beiratkoztam délutános iskolába (amit nem végeztem el), aztán még egyre (amit szintén nem, de itt, már azért mert volt munkahelyem). Engem, mint az olvasás kerülőjét felvettek a könyvtárba dolgozni (ne kérdezzétek, hogy kerültem oda), nos, ettől még nem szerettem meg olvasni, de egy hónap után erősen gáznak éreztem, hogy könyvtárba dolgozom, és nem olvasok. Úgyhogy beiratkoztam a munkahelyemre (na, jó, azt két hét után megtettem, még a Klári csinálta az adatlapom, ha jól emlékszem). Ez volt 2006-ban, annak is a decemberében. És szép lassan elkezdtem olvasni, rákaptam az ízére, füzetekbe írtam, hogy melyik hónapba mit olvastam, hány oldal, amit olvastam aztán elmentem OKJ-s képzésre, amit már tényleg én választottam, és már köze volt ahhoz, amit csinálok és elvégeztem (2 pont híján ötössel :D), és a sulis bizonyítvány megkapása után egy nappal hála @Pavelnek (aki már nem moly) regisztráltam a molyra. Amúgy őrülten menő dolognak tartottam, hogy könyveket lehet felvinni, meg jelölni mindent, szerintem egy fél év ráment, hogy feltöltsek minden könyvet, ami megvan, rögtön magánkönyvtárazás, olvasások felvitele, amik megvoltak füzetbe és onnantól folyamatosan vezetni. Izgi volt, és szerintem itt borult az utálok olvasni át abba, hogy imádok olvasni, és ezt megosztani az ismerőseimmel. Írni mindig szerettem, úgyhogy lassan vettem a bátorságot és értékeléseket is írtam, aztán vettem a bátorságot és elkezdtem egy blogot indítani, ami idén már a 4. Születésnapját fogja ünnepelni (2011-ben indult).

 Hogy mi értelme ennek a sok blablának ide a poszt elejére? Nem tudom, talán az, hogy így talán érthető, hogy miért is olvasok annyi ifjúsági regényt és mesét. Próbálom behozni azt, amit akkor, azért mert utáltam olvasni kimaradt. Az Abigél például kedvenc lett, és a mesék is cukik, bár néha érzem, hogy túl öreg vagyok ehhez. Bánom, hogy fiatal koromban nem olvastam egyáltalán, mert egy csomó remek könyvről maradtam le így. És akkor most térjünk rá arra, hogy miket zsebeltem be a könyvtárból és miért:

Limpár Ildikó: Emlékek tava (Spoileres értékelés)

Már a megjelenés előtt eldöntöttem, hogy én ezt bizony el akarom olvasni. Annyira szép volt a borítója, annyira találó és figyelemfelkeltő a címe, hogy nem lehetett kihagyni. Aztán nem úgy jöttek össze a dolgok, hogy hamar tudjam olvasni. Végül meglett a könyvtárnak, és Sicc után sikerült a kezembe kaparintanom. A külcsínt még mindig tartom, hogy öt csillag, a rajzokért képes volnék megvenni és a polcomon tárolni (ha nem szoktam volna erről le, mármint a csak úgy a szépért tárolásról), mert eszméletlen gyönyörű, le a kalappal az illusztrátor előtt (Lukács-Kalocsai Eszter), remélem, hogy sok gyermekirodalmi alkotást fog még ő illusztrálni!

 Ami a történetet illeti, szép, aranyos, már-már cuki is, csak nincs benne probléma, amit meg kéne oldani. Úgy tűnik az elején még, hogy lesz, és hogy ezernyi próba következik, gonosz boszorkányok, és gonosz sárkányokkal tarkított út, amit be kell járni a végére, de nem. Nincs gonosz sárkány, és gonosz boszorkány sincsen… a gonosz boszorkányok nem ilyenek, nem betelepedési engedélyért átkozó fajta, és amint elveszti, a hatalmát átmegy tündér keresztanyába… nem. A gonosz banya legyen gonosz banya és nem egy hippivé avanzsált kiscsaj a végére. Ne már… elrontotta az egészet számomra.

 Aranyos a történet, de nincsen meg benne a feszültség, és izgalom, a főhős megy, megold mindent azonnal, megfejt mindent azonnal… szomorú vagyok. Sokkalta többet vártam az egésztől :(

Külcsín: 5/5

Belbecs 3/5

Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek

Ennél a könyvnél már nem a régi gyermekkori énem a felbujtó, hanem a krimire, misztikus nyomozásra, szellemekre vágyó énem. Tetszett a borító (mindig ezzel kezdem), tehát tetszett a borító, és jópofa a címe. Gondoltam, maaajd valamikor elolvasom, hiszen azért mégiscsak vastag. Ezt is, @Sicc, olvasta előbb, és csak azt láttam nála, hogy milyen gyorsan halad. Megmutatta, hogy azért mert nem 12-es, hanem kb. 16-os betűmérettel szedték, szellős is meg könnyen is haladós, tehát ne aggódjak, gyorsan megy majd. Tényleg gyorsan megy, egy délelőtt alatt ki lehet olvasni. A borító maximálisan öt pontot érdemel, ahogy a kivitelezés is.

 A történet: nekem tetszett a nyomozás, tetszett a kislány hozzáállása is, hogy nem nagyon akarna beköltözni egy olyan házba, amiben otthagyták az előző tulajok az összes cuccot és nem tudnak róla semmit. Tetszett, hogy nyomoznak a ház történetével kapcsolatban, csak a folyamatos ismétlések nem jöttek be. Nem túl hosszú a könyv, de hogy a „nyomozzuk ki mi történhetett itt” és hasonló mondatok, szerintem fejezetenként benne voltak. Amúgy érdekes a nyomozás maga és az is, amit megtudnak, a szellemes dolog is. Remélem, a folytatás majd jön magyarul is… ha már ez is sorozat lett. Pedig ezt is olyan szépen le lehetett volna zárni.

Külcsín: 5/5

Belbecs: 4/5

Böszörményi Gyula: Égboltmesék

Böszörményi Gyulától az első könyv… könyvecske volt, amit olvastam. Tetszik az írói stílusa, már ami a rövid meséket illeti, biztosan szeretni fogom. Majd egyszer bele fogok vágni a nagyobb horderejű köteteibe is, de az még egyelőre várat magára. Tetszettek az illusztrációk, és a történet megvalósítása is. Az a tipikus történet a történetben mesekönyv. A kisfiúval, aki nagyfiú lesz, és meghallgat 12 ismeretlen fazont, akik 12 egyre nehezebb, de mégis tanulságos történetet mesélnek el neki az életről, a világról, és meg kell fejtenie, mi a mondanivalója ezeknek, és mit tanult belőlük. Aranyos volt, bár kicsit keverve lett a modern kor és a régi korok szóhasználata, ami nem mindig jött ki teljesen jól. Viszont teli volt vicces szófordulatokkal, nevekkel, úgyhogy élveztem az olvasását.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt?

Dániel Andrást én nagyon szeretem. A kuflik persze mindent visznek, és nem lehet őket überelni, de azért meglehet próbálni. Régen, talán kiskoromban voltak hasonló könyveink itthon. Olyanok, ahol keresni kellett dolgokat a képeken, vagy megfejteni „nagyon bonyolult” feladványokat, és így juthattál tovább. Úgyhogy nekem ez ilyen nosztalgiaidézős könyv. Maga a történet is aranyos, de itt inkább az apró elrejtett dolgok, és a rajzok viszik az egészet. Korántsem szeretem annyira, mint a Kuflikat, de ettől, még ha lenne Dániel András gyűjteményem (ami nincs), akkor biztosan ez is helyet foglalna a polcomon. Kisgyerekes anyukáknak viszont szerintem nagyon jó, mert remekül el lehet szórakozni azon, hogy megfejtsünk egy-egy feladványt.

Külcsín: 5/5

Belbecs: 4/5

Stian Hole: Garmann nyara

Stian Hole: Garmann utcája

Ha eltekintek attól, hogy annyira ronda az illusztráció, hogy normál esetben nem venném a kezembe a könyvet, akkor jó volt. Azért olvastam, mert a Kaméleon könyvközösség katalógusa szerint 3-6 éves korosztálynak való, és érdekelt, hogy mégis mi jó ebben. A könyveket többször láttam már a könyvtárban is, meg még annak idején könyvfesztiválon is. még bele is lapoztam, aztán letettem, mert taszított a rajzolása(illusztrálása). Nos ez utóbbi pár évvel később sem jobb, még mindig viszolygok tőle, nem hiszem, hogy ezt szeretik a gyerekek, de biztos tetszik valakinek. Molyon magas százalékúak a könyvek és van egy olyan sanda gyanúm, nem a külcsín miatt.

 Ugyanis a történetekkel nincsen semmi baj, azok tanulságosak és jók. Van mondanivalójuk és azt jól mondják el, az a baj szimplán, hogy ezt egy nagyon ronda könyvben teszik.

Külcsín: 2/5

Belbecs: 5/5

Nick Bruel: Rossz Cica fürdik

Az utolsó könyv amit hirtelen felindulásból kihoztam a gyermekkönyvtárból (ezzel az etappal, amúgy van nálam még egy csomó), az a Rossz Cica fürdik. Tudni kell, hogy kutya párti vagyok. A macskákkal sincsen bajom, de nem tartanék macskát akkor sem ha fizetnek érte, de @Gabye a megmondója, hogy haverkodni próbáltam a macskáival, csak azok beszariak :D

 Tehát természetemből adódóan elképzelhetetlen, hogy valaha is macskát akarok fürdetni. A könyv után teljesen egyértelművé vált, hogy SOHA NEM AKAROK MACSKÁT FÜRDETNI! És tisztelek minden macskatulajdonost. A kutyák ebből a szempontból sokkal készségesebbek, legalábbis Bogi igen…

 A könyv aranyos illusztrációkkal és vicces történetekkel meséli el a fürdetés tortúráját. Vicces = nekem vicces, mert nem vagyok ott! :D

Külcsín: 5/5

Belbecs: 5/5

Marc Cantin: Állatok blogja (Pöttyös sorozat)

 Még február 12-e környékén kölcsönöztem ki a könyvet, a Nemzetközi könyvajándékozós nap keretében, mert ha kölcsönöztél, kaptál egy könyvet ajándékba! Gondoltam ez jó lesz, rövid is, nagy betűs is, érdekesnek is tűnik.

Mivel most éppen azt határoztam el, hogy olvasatlanul nem viszek vissza könyvtári könyvet a könyvtárba, így gondoltam előre veszem, hogy visszavihessem, és olvashassa más is.  Igen, most a rövidebbeket vettem előre, mert így azokat vihetik már a gyerekek és egyéb olvasók, és darabra fogy az olvasnivaló.

 Nem voltam fiatal koromban egy túl nagy olvasó. Sőt, be kell ismernem, hogy kifejezetten utáltam olvasni, utáltam, azt, amikor megmondták mit olvassak, vagy szimplán csak azt, hogy olvassak. Ebből adódóan a pöttyös, csíkos könyvek teljesen kimaradtak az életemből, most 28, majdnem 29 évesen kezdem behozni a lemaradást. Bár az állatok blogja elég friss pöttyös könyv.

 Külcsín: 4/5

Az illusztrációk borzalmasan rondák! Nagyon nem tetszettek, nem tudom, valahogy nem az a stílus amit én kedvelni, szeretni tudok. A másik, amit nem nagyon értettem, hogy miért kell a kép után egy oldalt teljesen üresen hagyni. Szöveg, kép, üres oldal, szöveg. Ez olyan lappocsékolásnak tűnik nekem, és nem tartom jónak. Elgépelés viszont nem volt, a betűméret is ideális, remek könyv egy kezdő olvasónak, aki most tanul olvasni. A mondatok nem túl bonyolultak és kellően széttagolták a kötetet, hogy csak egy-egy részt olvasva haladjanak, ha úgy akarják (kb. 5-7 oldalas egy fejezet)

Belbecs: 5/5

 Ha szereted az állatokat, és szereted a modern történeteket akkor feltehetően tetszeni fog. Nekem nagyon bejött a 21. Századi állatmentés, tinikkel a főszerepben. Túlzottan nincsenek kidolgozva a karakterek, de a történet rövidségéből adódóan nem is nagyon hiányoljuk, hogy jobban belemélyedjünk a személyiségükbe, vagy abba, milyen családi háttérrel rendelkeznek. A néhol félrement ragozás miatt haragszom kicsit. Ugyanis kicsit megkavarja az embert, ha az egyik mondatban x. Mesél és ő az egész könyv narrátora is, aztán, hipp-hopp, most másik narrátor lett, de csak úgy két mondat erejéig. Ezt kétszer eljátszotta legalább az író (Vagy a fordító).

 A blogolás népszerűsítése mellett, nagy hangsúlyt fektettek az állatmentésre, és arra, hogyan óvd a környezetedet. Vicces volt, amikor egy-egy blogbejegyzés volt a könyvben, hogy milyen módszerrel harcolj a meztelen csigák ellen, vagy éppenséggel, hogy óvd a madarakat, akik rossz helyre fészkeltek. Kifejezetten tetszett, hogy bevállalósak a szereplők, bár néha azaz érzésem volt, hogy koravének. Sokkalta komolyabban gondolkodtak és cselekedtek, mint azt abban a korban szerintem megteszik az emberek. Ritka, hogy tizenéves gyerekek megfenyegetnek egy étteremtulajdonost, hogy a fotót, amin éppen le akarja verni a madarakat a cégérről, közzé teszik a blogjukon. És feltételezem, hogy a valóságban minimum 50%-ban ezután is levernék, és le se sz*rnák az étteremtulajok, hogy mit kvartyog három kislány.

 Több apróbb fejezetre tagolódik a könyv, függően attól, hogy éppen kit (mit), mentenek meg. Annak ellenére, hogy a blog a címben is szerepel, inkább háttér marad végig. Előtérben az állatmentés kerül, és ott is a kis közösségen belüli probléma megoldás. Nem mindig törvényes úton.

 Koromból adódóan számomra kiszámítható volt, de élvezetes. Kisebb korosztály feltehetően sokkalta jobban élvezi. Rengeteg hasznos dolog van benne, és azt hiszem, hogy minden állatkedvelőnek tetszeni fog. Könnyen olvasható, talán egy fél óra alatt ki is olvastam (csak azért tartott egész, délelőtt mert sok olvasó volt a könyvtárban :D)

Fülszöveg:

Szereted az állatokat, és nem akarod tétlenül nézni, hogy mások rosszul bánnak velük? Kövesd az ÁMCS blogját! Az Állatmentő Csapat tagjai lelkesen vetik magukat a legveszélyesebb kalandokba, ha beteg sünről, eltévedt dolmányossirály-párról vagy elhagyott öreg kutyáról kapnak híreket. Fotókat osztanak meg a neten, online petíciót írnak, és tanácsokat adnak az állattartóknak. A blogot két tizenegy éves lány, Camille és Léa írja, no meg Camille lerázhatatlan, kotnyeles kishúga, Pauline. Internetes mozgalmuk végül jócskán felforgatja az álmos bretagne-i falu életét.

Kiadó: Móra

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 108

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789631194999

Fordította: Pacskovszky Zsolt

Illusztrálta: Békés Rozi

Ár: 1.790 Ft

Kiadói ár: 1.343Ft (-25 %)

Hallgass bele, interjú a könyv fordítójával Pacskovszky Zsolttal: itt

Nicolás Guillén: Papírhajó az Antillák tengerén

 A nagy selejtezésekben, vannak könyvek amik a kezembe kerülnek, és felsóhajtok, hogy „ez is kell”, aztán hazahozom és vagy sosem olvasom el, vagy azonnal elolvasom őket, és kiderül, hogy szebb volt, mint amennyit ért (mégha ingyen is volt nekem :D).

 Ezt a kötetet nem a borítóért vittem haza, a cím sem tetszett, ellenben az illusztrációk gyönyörűek voltak benne. Furák, de gyönyörűek. Így utólag, olvasás után azt tudom mondani, hogy mondjuk ha kivágom a könyvből őket és kirakom a falamra, akkor a könyvnek volt értelme!

Ő a vízi törpe...

 Be kell vallanom, hogy amikor a könyv született 1978-ban, akkor én még gondolatban sem léteztem, pláne nem Kubában, így nem tudom átérezni a történetek, versek, dalok, béna találós kérdések indítatási okait. De, ha ezt még sikerülne is, nem értem, hogy MIÉRT lett lefordítva magyarra! A fülszöveg amúgy dicséri a fordító munkásságát, hogy milyen remek (muhahah), nekem már ez egy kicsit visszás, de hát ez van.

Az illusztrációkat érdemes megnézegetni belőle Rapi Diego furán viszont szépen rajzol. Szépek és igényesek a képei, nekem nagyon bejöttek, a kiscanelt képek a kedvenceim, de még vagy 10 volt, aminél azt mondtam, hogy de jópofa, vagy de szép is. sajnálom, hogy olyan könyvet illusztrált jelen esetben aminek így 2015-ben max. retró értéke van, amolyan történelmi visszatekintés, egy nem túl híres (vagy csak én nem hallottam sosem róla) költő verseire. A kedvencem amúgy a Fidelt istenítő vers volt. :P

Belbecs: 2/5

Külcsín: 4/5 (a borítón kívül minden szép :D Az valahogy nem sikerült jóra)

Fülszöveg:

Kuba nagy költője a kicsinyeket fogja kézen evvel a kötetével. Majd kézen fogva játszanak együtt, mondanak találós kérdéseket, körülöttük táncol, él a világ: mókusok, elefántok, madara járják a szambát, két kis béka nagy útra indul, az élethez feltétlenül szükséges bátorságra tanítja a kis majmot az öreg.
Tóth Éva fordítása híven adja vissza ennek a nagyon eleven költészetnek a mozgalmasságát, életszeretetét. De ugyanúgy méltó társa Nicolas Guillén költészetének a kubai illusztrátor, Rapi Diego is. Ahogyan Guillén is megfogalmazta, bátran ajánljuk a kötetet kicsiknek és kicsit nagyobb felnőtteknek egyaránt.

Kiadó: Móra

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 1987

Oldalszám: 62

ISBN: 9631152928

Fordította: Tóth Éva

Illusztrálta: Rapi Diego

Ár: 35 Ft (ez van a könyvön, visszasírom ezeket az árakat :P)

Eredeti cím: Por el Mar de las Antillas anda un barco de papel

Lackfi János - Kapjátok el Tüdő Gyuszit!

Versek felnőttes gyerekeknek és gyerekes felnőtteknek
 
Fülszöveg:
Figyelem! Csak zsiványoknak! Túl jól nevelt szülők és túl jól nevelt gyerekek ezt a könyvet legfeljebb titokban olvashatják! Tüdő Gyuszi kisgyereknek túl nagy, nagynak még kicsi, de azért egyáltalán nem fogja be a szemét, és egyáltalán nem fogja be a száját, olyat is lát és olyanról is beszél, amit a jól neveltek szerint nem szép dolog látni. Viszont honnan van körülöttünk ez a sok nemszép dolog: a halottak, a vécékagylók, a szemetesládák, a pofozkodók, a taknyos zsepik, a betörők és a mutogatós bácsik, ha a világ tulajdonképpen jól van nevelve?


 Örök rejtély marad, hogy miért kínzom magam ilyen pocsék könyvekkel. Talán azért, hogy jelezni tudjam, ezt ne vegye meg senki, mert borzalmas, mert trágár, mert nincs értelme és kiadni is érdemtelen volt.
 Ha gyereked van, és verseket akarsz olvasni neki, ne innen válassz. Kivéve, ha szeretnél trágár szövegeket, gusztustalan dolgokat olvasni, aminek a költészethez semmi köze. Versnek titulált borzalmak. Tudom, modern vers, már rímnek sem kell lenni, értelemnek sem, költészetnek sem.
 Az első pont ahol kiakadtam, az az első vers volt, cím szerint : "Szegény hülye mamika" , amiben rögtön vázolja, hogy a mamika milyen hülye, hogy milyen folyamatok voltak míg leépült, és intézetbe adták, hogy aztán begyógyszerezzék, és végül meghalt...azta, hát tényleg ezt meg kellett írni versbe. A többi drága költemény is körülbelül ezen az értelmi szinten mozog.

"…úgyhogy még mindig
messze a legjobb üzletet kötöm,
ha itt, most, azonnal
köszönök, mondja
ennek az egyetlen
tetves, rohadt, hányadék bácsinak."
(10. oldal)

De a kötetben még van vers bőven, a férfiról, aki elkap embereket, feldarabolja őket, majd húspogácsát csinál belőlük és kisüti. A stopposig, akinek  a keze a kocsin maradt, vagy éppenséggel késelni akar. A fiúról, akit Tüdő Gyuszinak hívnak, és reméli, hogy az összes osztálytársa majd elkapja a betegséget és szenved...tehát ez itt egy felesleges kötet. Borzalmas.

 Komolyan! Magyarázza már el nekem valaki, mit gondolt a "költő"  amikor ezt így leírta? Hogy vicces? Esetleg jópofa? Provokatív? Igen, provokatív...idegesítő és förtelmes. Végigolvastam a remekművét tényleg, és el is döntöttem, hogy ha az enyém lett volna a könyv, most kidobnám az ablakon, vagy a kukába, annyit ér körülbelül.
 A másik amit nem értek, hogy a Móra kiadó miért égeti magát ilyen förtelmekkel?

Belbecs: 1/5 ...csak mert nullát nem adok könyvre, de lehet nem ártana ilyen opciót is kreálnom.

Külcsín: 1/5


A borító is borzalmas, de még hagyján, elmegy...az illusztrációk, hát...nem erőltette meg magát az illusztrátor. Sok halálfej van benne, ijesztő képek, és rondák is nem mellékesen.
Íme egy illusztrált oldala:

Timothée de Fombelle - Ágról szakadt Tóbiás

 

Fülszöveg:

Tóbiás másfél milliméter magas, korához képest nem túl nagy. A fa lakói között él, akik ágakon és leveleken épített otthonukon túl nem ismernek más világot. Apja tudományos felfedezése miatt Tóbiásnak menekülnie kell. A fa népe ellene fordul, barátai elárulják, egyetlen segítőtársa marad, a titokzatos Lilia. A kisfiú lélekszakadva menti az életét, ágról ágra bejárja a nagy tölgy vidékeit, miközben megérti apja tanítását a fa értékéről. Üldöztetése végül ellenséges földön, a pőrék közt ér véget, ahol sorsa meglepő fordulatot vesz…

Külcsín és belbecs:

 Relatíve átvettük a külföldi borítót, bár láttam másmilyen angol nyelvű borító megoldást is. Nekem tetszik, olyan kis hangulatos. Dombornyomású, tehát tapizható, úgyhogy ilyen szempontból kellően lenyűgözött. De hangulatosság ide vagy oda, nem az a tipikusan figyelemfelkeltő. Bár így belegondolva kérdéses, hogy mit raknék az elejére, hogy figyelemfelkeltő legyen. 

 Az illusztrációk nagyon szépek, utána kerestem, az illusztrátornak, mert valahogy ismerősek voltak a rajzok. Mint kiderült, ugyanaz illusztrálta mint az Elektra kiadóház által kiadott "Ifjú felfedezők" sorozat egyes darabjait. Név szerint François Place :) Őt kedvelem úgyhogy öröm volt egy olyan könyvet olvasni, amiben nem egy-két apró képe van, hanem néha oldalnyi művei!

 Az ifjúsági regényeknek így felnőtt fejjel van egy hátránya. Érezhetően kiszámíthatóak, és sejted, hogy mi lehet a vége. Itt amúgy ezt nem éreztem. Végig tudott meglepetést okozni. Folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet, és tényleg vártam, hogy kézbe vegyem, és olvashassam. Ahogy most majd azt várom, hogy a folytatást kézbe foghassam.
 Az alap elgondolás is tetszett, bár néha fogtam a fejemet, hogy de hát ez egy fa! Mert egy fán élnek, ahol meg vannak az emberek (mini emberek, de emberek), győződve róla, hogy a fa a mindenség, és nincs rajta kívül semmi. Namármost, az olvasó ugyebár tudja, hogy több millió fa van, és a fa egy apró része a világnak, de itt a fa maga a világ (meg  rét és  a fű, ha pőrék szemszögéből nézzük.) Tehát néha vissza kellett ráznom magamat abba a világfelépítésbe. De teljesen jól meg volt magyarázva minden, és volt a kaland mellett egy cseppnyi gondolkozni való is. Nem szeretem azokat a könyveket amikben nem kell gondolkozni, és csak jön minden magától, és nem kell elméleteket gyártani, mert úgyis annyira átlátszó. Itt, voltak meglepetések, és ez jó



 Szereplők:

Tóbiás: Logikus, hogy a főhőst kedvelem a legjobban. Bár be kell vallanom, hogy Lilia sokkalta szimpatikusabb. Tóbiásban van egy adag önsajnálat. Nem sok, mert tényleg mindent megtesz, hogy életben maradjon, hogy elmeneküljön, hogy új életet kezdjen, hogy megtalálja azt akit akar. De volt egy rész, a vége felé, amikor konkrétan "mindennek vége, meg akarok halni" hangulatot árasztott. Részben jogosan, mert úgy gondolta mindent elveszített (a szüleit), és senkiben nem bízhat. Mondjuk, magyarázza már el nekem valaki, hogyha egyszer szerette Lilia-t, miért nem bízott benne? Mert nem bízott ezért került a pőrékhez, mert úgy érezte ide a halált, el lett árulva. Ennyire törékeny lett volna a bizalma? Ez kicsit furán jött ki.

Lilia: Jó, hát őt sem kell félteni. Gyerekek ezek mind a ketten, és elkövették azt a hibát, hogy nem mondták ki rögtön amint tudták, az érzelmeiket. De! De Lilia legalább mindent megpróbált, nem sírt (jó sírt), ölbe tett kézzel, hogy jaj minden el van veszve. Hanem akkor is próbálkozott! Jó, hát minden nem sikerülhet!

A többiek inkább csak mellékszereplők voltak, de köztük is akadt akit szerettem. Lia, Lilia édesanyja  kifejezetten szerethető volt, ahogy egyengette a két fiatal útját. És kiszámítható volt, hogy ki fog derülni, hogy mégis honnan jött. Manó-t is kedveltem, bár ő erősen a lúzer posztért versenget, szegény nem igazán szerencsés alkat. Szigfrid és Maja, Tóbiás szülei, hát ők is megérik a pénzüket, de szerintem a körülményekhez képest mindig megtették a maximumot.


Hamarosan remélem alkalmam nyílik olvasni a folytatást is, sok kérdésem maradt ugyanis még. Amit remélem abban a kötetben megválaszol az író.

Nyakigláb Apótól, Kedves Ellenségemig!

Nyakigláb Apó

Ismertető:

A népszerű amerikai író világszerte ismert leányregénye nyolc évtizeddel ezelőtt jelent meg először. Az árvaházi kislány boldogulásának és szerelmének kedves humorral átszőtt története az eltelt évtizedek alatt semmit sem veszített frissességéből, bájából. A népszerű regényt az író illusztrációi díszítik. A század elején megjelent első kiadás szövegét – amelyet Altay Margit fordított – Borbás Mária frissítette, tette korszerűvé.

Vélemény is miegymás, de csak azoknak akiket nem zavar, hogy spoilerezem:

Miért olvas egy 26 (jaj istenem, de öreg leszek idén), tehát egy majdnem 26 éves lány pöttyös könyveket? A kérdés amúgy bugyuta, mert hát miért ne olvashatna? De, hogy miért olvastam én? Van egy kolléganőm (több is), és ő ajánlotta, sőt a kezembe tuszkolta, hogy ezt nekem mindenképpen el kell olvasnom mert Ő szereti. Rémlett, hogy nekem is megvan a könyv, valahol biztos amúgy megvan, azóta sem találtam meg, de a molyos adatbázis szerint tulaja vagyok neki. Tehát megkaptam szépen, olvasásra, hát akkor olvastam is. Tünemény egy könyv, és ha én tini koromba szerettem volna olvasni, akkor biztosan az egyik kedvencem lett volna, így is amúgy újra olvasós, tehát ha egyszer meglelem a sajátom akkor újra lesz olvasva.

A történet nem túl bonyolult, Judy levelein keresztül ismerjük meg az árvaházból kikerült lány főiskolai évet, ahogy ezt egyedi mód kommentárja Nyakigláb Apónak, az ismeretlen támogatónak. Beleértve a szerelmi életét is, ami van, méghozzá Jervis úrfi személyében, akiről én úgy az első felbukkanása óta tudtam kicsoda, és, hogy feltehetően ez a kettő majd szépen össze fog melegedni. De még mennyire, bár megjegyezném egyik sem túl egyszerű jellem. Minden esetre érdekelt volna, hogy milyen fejet vág Jervis amikor Judy leveleiben kifejti, mennyire szimpatikusnak találja, no persze nem tudva, hogy Jervisnek ír! Másik tünemény, Judy rajzai amivel a történeteit szemlélteti, hát az megmosolyogtató volt mindig :D

Tehát szerettem, tiniként jobban szerettem volna, de így is kedvenc marad.

Kedves Ellenségem!

  Ismertető:

Mi nehezebb? Száztizenhárom árva gondját viselni, egy árvaházat eligazgatni minden szakmai tapasztalat nélkül – avagy puhára főzni, mosolyra fakasztani egy mogorva, goromba, ámde tiszteletre méltó skót orvost?
Nos, ennek csak Sallie McBride, e „kétfrontos” küzdelem szenvedő alanya a megmondhatója. Szerencsére kudarcairól, győzelmeiről rendszeresen tájékoztatja legjobb barátnőjét, Judyt, az immár révbe ért egykori árvaházi növendéket.

Vélemény és miegymás:

Ha már Nyakigláb Apót elolvastam akkor adta magát ez is. Még mindig elgondolkodtató a tény, hogy gyerekkönyvtárban van. Persze a másik folytatása de! De semmi gyerekeknek való nincsen benne, legalábbis szerintem inkább ifjúsági, de nem gyerek. Nekem pont jó. Megszakításokkal olvastam, mert van egy rossz szokásom, miszerint sok könyvet olvasok egyszerre, és még közben mást is csinálok, így kicsit elhúzódott az olvasása. De nagyon jó könyv volt, tetszett ahogy az árvaház szépült, ahogy reformokat akart bevezetni Sallie, és ahogy a doktorról beszélt. Vannak titkok amiket ő sem tudhatott előre, így voltak félreértések de itt is lehetett sejteni, hogy végül ki kire talál rá. Judy ugyebár révbe ért, most Sallien a sor. Egyrészt az árvaházi reformok, szülők keresése az árváknak nem is olyan egyszerű! De megannyi ember segít ha baj van, ezt Sallie is meglátta amikor az otthon kigyulladt. És elég egy tűz, hogy rájöjjön kit is szeret :) Aranyos volt. Szerettem.

Hogy fogok-e olvasni még a szerzőtől?
Feltehetően igen.

Hogy megszerettem-e az írásait?

Igen nagyon, és feltehetően a fordítóknak is sokat köszönhetünk, mert hát nem minden a jól megírt mű, ha rosszul van fordítva. 

Boldizsár Ildikó : Boszorkányos mesék

Ismertető:
A kötete főhőse, Amália, a boszorkány szépséges szép, ért az állatok és a növények nyelvén, s csöppet sem gonosz: legfeljebb néha szomorú. De ami a legfőbb: csodás meséket mesél. Mesél az esőről, a napról, a holdról, csillagokról, felhőkről, virágokról, madarakról, színekről és árnyékokról, és a mesék boszorkányos varázslata hatalmába kerít mindannyiunkat, kicsi és nagy olvasót egyformán.

Vélemény:
Mostanában meséket olvasok, nem azért, mert lenne kinek, magamon kívül, vagy lenne miért, azaz a miértre a válasz. Mert szeretem a meséket, szeretem a boszorkányokat. Annak ellenére, hogy a Molyon a mesekönyvek néha talán túlzó kritikát kapnak tőlem. Pedig elméletben nem rosszak. Mert vannak felnőttek akik gyerekek maradnak, vannak olyanok mint én, akik ugyan nem nőttek fel teljesen, tehát megvan még a játékos, mesére szomjazó kedvük és igényük, de egy-egy mesére nem tudnak csak meseként tekinteni. Mert már kicsit felnőttek, és így néha bele magyaráznak, néha szörnyülködnek,  néha a falat bontják, hogy "jesszusom, ezt miért írták" vagy "ezt miért kellett kiadni???" vagy "ennek mi is az értelme?". Mert találnak ilyen könyveket, találok ilyeneket.
Boldizsár Ildikó egyszer járt nálunk a könyvtárba, előadott, túl sok nem maradt meg az emlékeimből az előadásról csak azt hogy volt, és élveztem. Ez talán két éve volt. És most kezdtem csak olvasni tőle, és olvasni is először azért, mert Szegedi Katalin illusztrálta a könyveit.
 De, hogy mondjak is valamit  a könyvről. Szépek a rajzok, mint mindig! Szépek a történetek, kerekek, mert kezdődnek, tartanak és befejeződnek. Van mondanivalójuk és van tanulságuk is. Elvarázsolnak és elgondolkodtatnak. Tehát érdemes elolvasni mert jó. :) Megkedveltem Amáliát, és a  Fekete Világkerülő Embert is, és megszerettem  a vakondot, a sünt, a madarakat, a halakat, a virágokat, az árnyékot, a színeket. Mindenkit megszerettem, mert meglehet őket :)

Jumi és a Kimonók

Ugyan nálunk ugyebár át lett írva Jumi -ra, de a kép ugyanaz, a borító tehát nem változott ezen kívül. Molyon már írtam, hogy ez egy nagyon szép, és jó könyv csak vigyázni kell vele. Mert, könnyű tépni, azért mert ügyeltek a tökéletes kivitelezésre, de azzal számoltak, hogy ezt max egy ember olvassa és lehetőleg egyszer csak. Én könyvtárban dolgozom, és van egy olyan érzésem, hogy ez ide nem alkalmas könyv. Nem azért mert az olvasók nem tudnak rá vigyázni (ez is benne van a pakliban), hanem mert annyira sikerült bonyolult és szép kivitelezést csinálniuk a kiadónak, hogy minden csak nem praktikus. Eleve azért mert vannak oldalak amik szét vannak szabdalva, közepesen vastag csíkokra "fúj a szél" címszóval, ami amúgy ötletes és tetszett is, de olyan könnyű letépni.... Sok a ki, be, szét, fel-le kihajthatós oldal, ami szintén szép és jó csak könyvtárban veszélyes. Ez a másik kötetre is teljesen igaz.
Bár eleve nem kisgyerekeknek egyedül olvasásra jó. Hogy mire jó? El lehet vele szórakozni a szülőnek a gyerekkel együtt, mert magyarázni kell. Feliratok magyarul, japánul és katakanában (azt hiszem ez a katakana... vagy hiragana, ezt sose tudtam megjegyezni -.-" ). Kérdések, találjátok meg az ilyen olyan dolgokat, tehát szórakozva lehet pár szavat elsajátítani, megismerni a kultúra egy igen pici részét. Erre tökéletes.
Nekem tetszett, de féltem a könyvtári példányokat :(

Illusztráció a könyvből: