Szlafkai Éva: Élj kreatívan!

 

Az idei évem első olvasmánya. Első szakkönyve amit elkezdtem, mert mellette olvasok könnyedebb irodalmat is. 

 Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy a könyvtár megvette, elő is jegyeztem (foglaltam) és mivel én itthon home office-ban voltam, megkértem egyik barátnőmet, hogy hozza el hozzánk, amikor jön, mert az mégis előbb van, minthogy én bekerülök a munkahelyemre. El is vitte magához, aztán én hamarabb keveregtem be...így jobban jártam volna, ha ott marad , aztán amikor kijött sem jutott valahogy eszünkbe és vissza is vitte, úgyhogy igazándiból nem sokkal azelőtt jutottam hozzá, hogy már én is dolgoztam rendesen, és simán elhozhattam volna. De hát mindegy is, kicsit kalandosan került hozzám a könyv. Megfogadtam, hogy egy könyvet olvasok egyszerre csak, de aztán rájöttem, hogy ez régen sem ment. Elkezdtem a várólista csökkentős könyvemet, de ez már annyira birizgálta a fantáziámat, hogy előre vettem az olvasási sorrendbe, no meg azt sem szeretem, ha nálam hetelnek a könyvtári könyvek, hisz, mi van ha éppen keresik. És hát egyszerre úgysem tudok mindent olvasni. Mivel elég új könyv sejtésem szerint majd előjegyzések lesznek rá, így ez is gyorsított kicsit a sorra kerülésén, és nem bántam meg.

Nem egy száraz könyv, bár nem is az a hipp-hopp elolvasom kategória. Éppen azon gondolkodtam, hogy a fejezetek végén lévő szikratöltőpontokat ki kéne írni, hogy majd, amikor a könyv nincs már nálam, akkor ráérős időmben ki tudjam tölteni őket, mert tök jó feladatok és kérdések, amikor a végén olvastam, hogy a honlapján le lehet ezeket a dolgokat tölteni. úgyhogy csütörtökön az első dolgaim között lesz, kinyomtatni majd, hogy neki kezdhessek a kitöltésnek.

De, hogy a könyvről is írjak, ne csak a kalandos útjáról ahogy ide került.

 Meglehetősen jól összeszedettnek gondolom, és kellő időközönként (oldalanként), van fejezet megszakítás, Szikratöltőpont, és emberek kis története/szemlélete ami az elhangzottakhoz illik. Tehát nem száraz, de tudományos, nem unod halálra magad, mert igazándiból a szakszöveg sem az a száraz fajta. Nekem meglehetősen üdítő olvasmány volt. Tetszenek a feladatok, a történetek, és hogy ennyire sok minden belefér ebbe az egészbe. Tetszett, ahogy összeszedte a dolgokat.

Nem volt semmi olyan, amire azt mondanám, hogy untam. Nem volt annyi történet, hogy azt mondjam, a történetekkel akarta megtölteni a könyvet, de nem is volt annyira szak szöveg, hogy azt mondjam nem értettem semmit. Persze voltak könyvek, emberek, akiknek utána néztem, vagy majd fogok, mert nem voltak ismerősök. De rengeteg olyan dolgot mondott, a mit ismertem, vagy már hallomásból hallottam róla, így megerősítést nyert.

 Külön kiemelném, hogy a feladatokat ingyenesen, bárki letöltheti online innen, így azok akik úgy mint én kölcsön, vagy könyvtári példányt olvastak is (vagy szimplán nem akarnak mindent kiírni, vagy beleírni a könyvbe), azoknak is esélyük van kényelmesen kitölteni, már  a könyv nélkül a feladatokat. Ajánlott amúgy olvasás után, mert egy csomó minden úgy nyer értelmet, ha az alapot, tehát a könyvet olvastuk.

Kedvenc idézeteim:

"Emilie Wapnick coach, író, művész azt mondja egy TED-előadásában, hogy szerinte a „Mi leszel ha nagy leszel?” kérdés ahelyett, hogy arra inspirálná a gyerekeket, hogy megálmodják, mennyi mindenné válhatnának, valójában pont az ellenkezőjét teszi: azt a téves elképzelést ülteti el bennük, hogy hiába érdekli őket számos hivatás, csak egyet választhatnak ezek közül."

259. oldal

"Gyakorolj empátiát, lépj bele mások cipőjébe! Ne csak a saját szemszögedből értelmezd a világot, hanem figyelj oda másokra is, hogy jól tudj velük együttműködni."

310. oldal, VI. fejezet - Hass, alkoss, fejlődj!

"Az ikigai nem a boldogság kereséséről szól, hanem arról, hogy megtaláljuk az életben azt, amit jól és szenvedélyesen csinálunk. A cél az, hogy felfedezzük, miben vagyunk igazán jók, mi okoz örömet, és mi az, ami hozzátesz valamit a nagyobb közösségünkhöz. Amikor megtaláljuk helyünket a világban, akkor ezért és ezzel együtt jön a boldogság."

184. oldal, IV. fejezet - Találd meg a belső ösztönzőerőd!: Szikratöltőpont

Belbecs: 5/5

Ennél jobb, első szakkönyvet nem is választhattam volna idénre.

Külcsín: 4/5

A borítót nagyon szeretem, de a belső illusztrációk nem az én világom. Nem rondák, csak nekem nem tetszenek :D

Fülszöveg:

Miképpen oldhatunk meg alkotó módon váratlan helyzeteket?

Hogyan aknázzuk ki, ha több minden érdekel bennünket?

Miként láthatunk a problémákban lehetőséget, és meríthetünk a kudarcból ihletet?

A kreativitás ma fontosabb, mint korábban bármikor – ez a 21. század egyik túlélőkészsége. Segít szembenézni a kihívásokkal, megoldásokat találni eddig ismeretlen problémákra, elszakadni a megszokottól és kiteljesíteni az életünket. Ez a kíváncsi hozzáállás mindannyiunkban fellelhető és fejleszthető.

A könyvben nemzetközileg elismert szakértők és inspiráló történetek segítenek kreatív énünk fejlesztésében, valamint hazai szakemberek osztják meg nézeteiket a kreativitásról és motivációról.

A kötetben ismertetett módszerekhez a szerző gondolatébresztő, interaktív feladatokat is összeállított, hogy felszabadíthassuk kreatív energiáinkat.

 HVG Könyvek, Budapest, 2020

360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633048610 · Illusztrálta: Nagy Norbert

>!

 HVG Könyvek, Budapest, 2020 

360 oldal · ISBN: 978963304861

Elkészült a TiniSarok

Hétfőn volt a szabim előtti utolsó munkanapom, és erre a napra időzíttettük azt, hogy most már tényleg végezzünk a Tini Sarok átalakításával. Jelentem sikerrel jártunk. Az ebay-nek hála a falon mászó fekete sárkányaink fele is már ideért, így azok is a helyükre kerültek. És nyugdíjas kolléganőnknek hála a nem falon mászó sárkányok is megérkeztek a TiniSarokba (még nem igazán jöttem rá, hogy külön vagy egybe érdemes írni a TiniSarkot... :D)
 Úgyhogy jelentem a könyvtár ezen része alkalmas az olvasók fogadására, már csak a kormányrendelet kéne, hogy végre kinyithassunk. Bár én jövőhéten még szabin vagyok, úgyhogy a júni 2-es nyitás lenne a legideálisabb :)
 Körülbelül a felújítás 30 ezer forintba került (festék, alapanyagok) és nagyjából egy hónapig tartott (úgy, hogy általában heti 3-4 napot dolgoztunk, napi 6 órában kb.) A felújításban Eszter kolléganőm és én vettem részt, illetve rengeteg segítséget kaptunk a kötészetes kolléganőnktől, a takarítónőinktől és a mindenesünktől és a fiától (nélküle pl. lemeszelve nem lett volna, és a radiátorok se lennének ilyen csini fehérek :D). Úgyhogy ez ilyen összedolgozós dolog volt. A legtöbbet Eszter segített, hogy az elmebeteg ötleteim nagy részét sikerüljön életre hívni a TiniSarokba. Voltak persze beugró segítőink a feldolgozóktól, a fiókkönyvtárból és még páran az olvasószolgálatból is :) (úgyis valakit ki fogok hagyni a felsorolásból, ahogy magamat ismerem :D) Úgyhogy mindenkinek köszi aki akár csak kicsit is segített :)
És akkor innentől a képek beszélnek. Végeztünk, most már pihenünk :)

Itt még egy helyre raktunk minden sárkányt,
aztán szétszórtuk őket a TiniSarokban :)

Felkerült a Tini Sarok felirat ide is, ami kb. mindig forog :D

Igen, ideértek a fekete kis sárkányaink is :)

Meg Westeros térképe XD
Mert, hogy a kiindulás az volt, hogy majd Trónok harca
dekor lesz....hát úgy, félig meddig stimmel :D

Oké, az Óra még nem működik....nincs elemre pénz :D
De mire nyitunk viszek be elemet bele....

Regi kolléganőnk felirata, ami a könyvtár
elejéből már mutatja hol is a sarok :)

Ezt csak azért rakom megint be, mert annyira
büszke vagyok és tetszik nekem :D

Lotta Sonninen: Nagy sérelmeink kiskönyve

 Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!
 Tudom, hogy a könyv a legjobbkor talált rám. Egy túlzsúfolt hét közepén, amikor az egyetlen gondolatom az volt, hogy mindenki menjen a fenébe, és amúgy is hagyjanak már békén a hülyeségeikkel!
 Vannak olyan hetei mindenkinek, amikor legszívesebben mindenkinek megmondaná az őszinte véleményét, de nem teszi. Nem teszi, mert kirúghatják érte, vagy kiközösíthetik, és ezt azért nem szeretné. De a gondolat megfogan és valahogy meg kell ezektől a gondolatoktól szabadulni. Nos erre tökéletes a könyv.
 Én alapjáraton nem szeretem a kitöltögetős könyveket. Szimplán azért, mert nem szeretek beleírni egy könyvbe és zavar, ha belefirkálgatok. Olyan érzésem van mindig, mintha rongálnám szegény könyvet. Tehát nem szeretem őket. Ezt a könyvet sem szeretem ilyen szempontból, viszont a terápiás hatása mindenképpen megvan.
 Mert itt igenis leírhatsz mindent, mindent ami benned van, ami bánt, ami fáj, és azokat a gondolatokat is, amit elmondanál a főnöködnek, a kollégáidnak (ha iskolás vagy akkor a tanáraidnak, osztálytársaidnak), szüleidnek vagy gyerekeidnek, de mégsem mondod el őket. Itt leírhatod, mondjuk úgy... KIÍRHATOD magadból minden keserűségedet, és ez egy nagyon felszabadító érzés. Tény, hogy utána a legjobb ha eldugod a könyvet, vagy rituálisan elégeted, de tény, kiírni a fájdalmunkat ami szabadságot ad.
 Úgyhogy van itt ez a könyv, ami igazándiból nem könyv. Naplónak hívnám, a sérelmeink, fájdalmaink naplójának. Éppen ezért gondolom azt, hogy amolyan folyamatos jegyzetelésre jó, de amikor betelik, akkor jobb megszabadulni tőle. Ne azt értsétek alatta, hogy eladni :D Mert szerintem, a sérelmeitek mást kevésbé érdekelnek, hanem elégetni (tudom, könyvet nem égetünk...de ez nem könyv), vagy más módon megszabadulni tőle. Kétlem, hogy egészséges dolog lenne az, hogy újra és újra elolvasod azt, ami bántott. Úgy vélem kiírni magunkból jó dolog, aztán lezárni a dolgot, és nem újra és újra feltépni a sebeket. A könyv abban is hasznos lehet, hogy ennek platformot ad. Bárhogyan használhatod, nekem is vannak részek, amikhez nem tudok írni semmit, mert már nem vagyok iskolás, vagy nincs párom, tehát vele sem lehet problémám, de úgy vagyok vele, hogyha kitölteném a könyvet feltehetően áthúznám simán a nem megfelelőt és odaírnám azt, ahol nincs elég hely.
 Bizony, első olvasásakor a "könyvnek", rájöttem, hogy néhol keveslem a helyet, hogy sokkal több emberrel van bajom, vagy van sérelmem vele szemben, mint ami abba a négy sorba elférne. Mondjuk nem sokkal többel...de többel. De kreatívan felhasználnám azokat a részeket, amihez viszont hála az égnek nincs mit írnom.
 Az Első olvasásakor relatíve hangoskönyvet csináltam belőle 3 kollégámnak. Ki is tárgyaltuk, hogy hol lenne kevés az a bizonyos négy sor, vagy négy oldal. Meglepően sokan rendelkeznek sérelmekkel, és elég csak egy szikra (egy mondat a könyvből), és máris tudod mondani a választ, rögtön teli tudnád írni az egészet. Ami amúgy borzalmasan szomorú dolog, de mutatja azt is, hogy ezeknek a könyveknek lehet/van hasznuk. Írd ki és szabadulj meg tőle ;)

Belbecs: 4/5
Nem tudok 5 pontot adni rá, bármennyire is szeretem a könyvet, nem tartom igazán könyvnek. A belbecs itt inkább maga az ötletre vonatkozik. Nagyon jó ötletnek tartom és sajnos nagyon nagy keletje is lesz. A sajnos-t értsétek úgy, hogy jobb lenne, ha az emberek nem őrizgetnének és hurcolnának magukkal ennyi sérelmet. Mert nem jó, hogy tisztán feltudsz idézni egy több éves, akár tíz évvel ezelőtti fájdalmat is. Mert ez sajna nem egészséges. De talán segít, ha kiírod magadból.
A könyvben vannak kreatív feladatok is, szerintem akik  a "Nyírd ki ezt a naplót" típusú nemkönyveket szerették azok majd itt is bőségesen kreatívkodnak. Sajna nekem ehhez nincs túl nagy ...fantáziám :D

Fülszöveg:

Legyünk őszinték: baromira idegesítő és unalmas a manapság állandóan hangoztatott „legyél pozitív” és a sok duma a meditálásról, meg a jógázásról. Mi lenne, ha a belső feszültségünket és bosszúságainkat végre nyíltan és olyan feketén adhatnánk ki magunkból, ahogyan azt valójában érezzük? A Nagy sérelmeink kiskönyve végre lehetőséget nyújt a tulajdonosának arra, hogy kiírja magából az őt körülvevő idióták idegesítő dolgait, és hangot adjon az élet pokolian sötét oldalának is!
A vidám, megdöbbentően katartikus és kreatív könyv arra biztatja kitöltőjét, hogy panaszkodjon, nyögjön, vesse papírra a sérelmeit és bátran sorolja fel az idiótákat a munkahelyén, a magánéletében vagy akár az utcán – és gondosan rejtse el ezt a naplót a szerettei elől.

Könyv: Lotta Sonninen: Nagy sérelmeink kiskönyve
Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783463
Fordította: Karáth Tamás
Illusztrálta: Piia Aho

Elizabeth Gilbert: Big Magic - Kreatív élet, félelem nélkül!

 Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írjak a könyvről. Hogy kinek ajánlanám, és hogy mit adott nekem a könyv. Hogy miért érdemes elolvasni, és miért lenne jó, ha az összes írópalánta beleolvasna, vagy akár el is olvasná.

 Arra jutottam, hogy nekem rengeteget adott. Pedig nem vagyok, csak hobbi író. Bennem nincs meg az, hogy nagy közönségnek publikáljam a dolgaimat. Nem mondom, hogy sosem álmodtam arról, hogy könyvet írok, hogy azt rengetegen elolvassák, és másnak is tetszik az ami nekem. Hogy az én kissé fura, furcsa képzeltemet megosszam mással. Csak ebből nem nagyon lett eddig semmi. Nem mondom, hogy most nekiállok regényt írni, de lerombolt a könyv bennem egy csomó sztereotípiát és elképzelést, amiről meg voltam győződve.

 Önbizalomhiány, relatíve ezzel szerintem a legtöbb író, hobbi író, kreatív ember rendelkezik. Én is, borzalmasan igénylem a pozitív visszajelzést arra, hogy amit csinálok jó. Ennek ellenére, nem török össze amiatt, hogy a blogom nem harsog attól, hogy „Jeffi, király vagy”. Amúgy sem hinném el. Mindegy is. megvan a magam embere, akivel a posztokat elolvastatom, hogy jók-e, hogy érthetőek-e, hogy nem gáz, amit csinálok. És ő általában megnyugtat. A blog számomra egy hobbi, amit relatíve sokan olvasnak. Egy felkapott bloghoz képest kevesen, de az az igazság, hogy nem célom felkapott blognak lenni, ha az mást várna el tőlem, mint amit most csinálok. Én ilyen vagyok, a blogom ilyen és elégedett vagyok ezzel. Az önbizalomhiány persze megvan. Ezért nem írok regényt! Oh, ötletem rengeteg van, erről AniTiger vagy Szimirza tudna éppen eleget beszélni. Imádok mesélni is, de. De meglehetősen nehezen váltok írásmódot. Egy írásmód az, amit ide a blogra írok, és innen nehéz váltanom arra, hogy könyvajánlót írjak a munkahelyemnek. Pedig az sem egy túl nagy feladat. Sokat írok, mint szerepjátékos, oldalakat, de annak megvan a maga formátuma, amit nehezen tudok átkonvertálni regényírós szöveggé. Mert a kettő teljesen más... kivéve, ha szerepjátékos írásmódban írnék regényt, de az meg mindenki másnak fura lenne :D

Forrás

A tökéletesre való kényszer: Na, Ezt nem érzem, hála a jó égnek, nem vagyok maximalista. Ha az lennék, akkor semmit sem publikálnék itt, mert félnék, hogy nem jó. Meglepő lehet, de számomra a blogbejegyzés írás, maximum egy óra, kivéve, ha rengeteg mondanivalóm van a könyvről. Nem írok jegyzeteket, mert úgyis átírnám. Nem írok meg mindent előre, papíron, kézzel, vagy írok vázlatokat. Nem menne. Megfigyeltem, hogy ha valamit kézzel megírok, akkor, amikor begépelem, hirtelen megváltozik. Tehát, kétszer nem vagyok képes ugyanazt leírni, mert addigra már máshogy gondolom. Nem azért, mert az tökéletesebb, szimplán addigra más szavak jobban tetszenek adott témában, más mondatok jobban tetszenek és így tovább.

Az írás, mint pénzkereseti lehetőség: Egyértelmű volt számomra is, amit Elizabeth írt arról, hogy az írás, mint pénzkereseti forrás, miért rossz. Mármint, ha az egész életedet arra teszed fel, hogy az írásból akarsz megélni. Bár nem mozgok könyves körökben, mint író, még én is látom azokon, akik viszont igen, hogy az írásból nagyon nehéz megélni. Elizabeth azt vallja, hogy legyen egy stabil állásod, és a szabad idődben írj. Keríts időt arra, hogy írhass, ha az írásban találod, vagy találtad meg azt az elfoglaltságot, amitől boldog vagy.

Forrás

Az írás boldoggá tesz: Engem is boldoggá tesz az írás, és azt hiszem a legtöbben akik írunk, azért írunk, mert jó érzés. A könyvben ennek ellenére fel lett vázolva, hogy sokak szerint, akkor lehetsz csak jó író, ha szenvedsz, ha mártíromkodsz. Ez meglehetősen fura felfogás számomra. Már csak azért is, mert ha valamit nem élvezel, akkor miért csinálod? Most ne feltétlen a munkát nézzük, bár az ideális világban, megtalálod a hivatásod, és szereted amit csinálsz, de azért ez nem mindenkinek sikerül. De a hobbid, miért lenne olyasmi, ami szenvedést okoz? Szeretek írni, de sosem jutott eszembe, hogy akkor üljek neki egy blogbejegyzés írásának, amikor ahhoz nincsen kedvem. (ami hamar ki szokott derülni, ha harmadszorra írom át az első bekezdést, akkor arra a napra inkább le is zárom az írását, és máskor újrakezdem, mert csak nyögvenyelősen szenvednék a monitor előtt, márpedig azt nem szeretném) – még jó, hogy nincsenek számomra szigorú dátumok, amikre ki kell jönnie egy-egy bejegyzésnek.

 A könyv meglehetősen kellemes és inspiráló volt. betekintést adott az írók, vagy más kreatív tevékenységet folytatók életében. Jó volt olvasni egy-egy ötlet útját a megvalósítás felé. Jó volt kicsit belelátni abba a világba. Kellemes olvasmány. Sajnos nem tudtam eldönteni ezek után sem, hogy Elizabeth Gilbertet kedvelem-e vagy sem. Mint ember, amúgy pozitívnak tekintem. A könyv megerősítette bennem, hogy ő sem törekszik a tökéletes munka kiadására, de legalább nem sértődik meg, ha azt pocséknak találják. A lélek botanikája számomra egy mélyrepülés volt, számára egy kósza ötlet. Amúgy molyon megfigyelve, azt jobbra értékelték összességében, mint az Ízek, imák, szerelmeket. Fura :D Minden esetre  a Big Magic, egy varázslatos könyv, teli jó tanáccsal, de mégsem érzem azt, hogy okítani akarna. Csak elmeséli, hogy ő hogy éli meg azt a varázst, hogy egy ötlet jön, és kibontakozik, vagy jön és tovaszáll, keresve mást, aki megírja. És igen jó kérdés, az írás van értünk, vagy mi az írásért, az ötlet van értünk, vagy mi az ötletért. A legideálisabb, ha az ötlet és az író is profitál belőle. Hogy mindenkinek megérje!

Forrás

 Belbecs: 5/5

Tudom, hogy a poszt kicsit összevissza, és hogy még vagy három oldalnyi dolgot tudtam volna írni a könyvről, hogy mivel értek egyet és mivel nem. De úgy érzem, ez nem az én posztom, hogy megtegyem. Olvassátok a könyvet, mert ha nem is ér katarzis élmény, ha nem is kaptok a fejetekhez stb. Akkor is egy remek olvasmányélmény.

Külcsín: 5/5

Szeretem ezt a borítót :)

Fülszöveg:

Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott.

 Partvonal, Budapest, 2016, 256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155283802 · Fordította: Balázs Laura

Geralin Thomas: Rend a lelke mindennek!

Mindig úgy gondoltam, hogy Marie Kondo könyvei nem hozták el számomra a megvilágosodást a rendrakásban. Mindig úgy gondoltam, hogy ő nem mond feltétlen jó dolgokat, vagy eltúlozza a dolgokat, és hogy nagyon japán néhol. Nos, visszasírom! Visszasírom, mert szintekkel több IQ szorult bele abba a nőbe (sosem mondtam, hogy nem lenne okos, csak hogy kicsit fura...) :D, mint ennek a mostani könyvnek az írójába!

Egyrészt ez a könyv (Geralin Thomas: Rend a lelke mindennek!) gyönyörű. Én meg akartam venni, sőt kívánságlistára is raktam, csak kicsit soknak gondoltam, azt a 4.400 forintot érte. Azért ismerjük be, hogy ez nem kis pénz. Pláne egy ~180 oldalas könyvért. Úgyhogy nem vettem meg, hanem felírtam deziderátára a könyvtárnak. Jó az, ha ott megvan, más is szeret rendrakásról olvasni. És,hogy én milyen hálás vagyok így utólag, hogy nem vettem meg. A könyv külseje, és a képek amúgy szépek, de!

Másrészt, egy rohadt szerkesztőt nem kapott a könyv. Gyönyörű könyv és minden... kb. 10. mondat értelmetlen és/vagy elvan benne gépelve valami és/vagy kivan hagyva belőle valami. Először azt hittem, hogy, „Na, basszus, félreolvastam, kezdjük elölről.”... de másodszorra és harmadszorra is totálisan értelmetlen mondatok voltak. És csak ültem, hogy ez most, akkor hogy és miért???

Ken Robinson – Lou Aronica: Elemedben vagy?

A könyv elején jöttem rá, hogy ez egy másik könyv folytatása. Ami amúgy regényeknél is kicsit gázos tud lenni, de mint kiderült szakkönyveknél sem árt, hogyha olvastad azt, amire folyamatosan utalgat az író, hogy abban igazándiból mindent leírt már! Úgyhogy kicsit fura volt úgy olvasni, hogy nem olvastam az előzményét, pedig elméletileg abban megváltoztatta egy csomó ember életét.

 Ettől független (hogy nem olvastam Az alkotó elem –et), még így is tartom, hogy azért adott valamit nekem, hogy elolvastam. Érdekesek voltak a történetek, hogy ki, hogyan jött rá arra, hogy amit csinál nem az amit csinálnia kellene, és hogy váltotta meg a világot. Amúgy imádom az ilyen történeteket, de mindig bennem van az, hogy igen, remek Jack, Nina meg akárkinek sikerült. Aztán senki sem beszél azokról az emberekről, akik mondjuk a könyv olvasása után nekilódultak, hogy megtalálják az elemüket, felmondtak, és azt tették amit csinálni akartak, amit a belső késztetés mondott, csődbe mentek és elvesztettek mindent. Ugyanis tartom, hogy sajnos ebből az elem keresésből sem jön mindenki jól ki. Pedig szép lenne.

 Viszont egyetértek az íróval, hogy próbálkozni kell, de abban már nem, hogy elvágod magad mögött az összes menekülési utat. Hogy nem marad esélyed arra, hogy ha nem jön be az amit mindennél jobban szeretsz, ha abból képtelenség megélni, akkor se kelljen millió kölcsönt felvenned, és tönkremenned. Tehát igen, keresse meg mindenki azt, amiben erős, amit szeret csinálni. Azt, amikor észre sem veszed, hogy mennyi idő telt el, mert egyszerűen boldog vagy annak csinálása közben.

 Sokat gondolkodtam, hogy mi az amit én szeretnék csinálni. Igen, inspirált a könyv ebben, elgondolkodtam azon, hogy mi az, amit úgy tennék, hogy közben igazándiból észre sem venném, hogy az munka. Elejével, megvontam a vállam, hogy hát nekem ilyen nincsen. Mert igazándiból a napjaim nagy részében, az emberiség számára túlzottan hasznos munkát nem végzek, pláne nem olyat amiből meg lehetne élni. De aztán tovább gondolkoztam. Imádok szerepjátékozni. (olyan forum alapú játékot, amikor két ember írogat a karaktere cselekedeteit, beszédét, mindenét), szeretem ezt csinálni, még most is, ez egy kb. 15-16 éves hobbi nálam. Ebből adódik, hogy szeretek írni. Meglehetősen gyorsan is írok, ami akkor gáz, amikor akivel játszom viszont korántsem gépel olyan gyorsan, és nehéz értenem miért nem. Nekem ha jön egy szöveg, szinte azonnal elkezdem írni, meglehetősen sokat nem kell gondolkodnom egyik karakterem életén sem. Csak úgy jön. Magától. Úgyhogy igen, szeretek írni, és lehet neki kéne állnom egy könyvnek, mert ötletem például rengeteg van. Mindig az önbizalomhiányra fogom, hogy miért nem kezdek neki. Meg annak, hogy egy bizonyos stílus az amit a fórum alapú szerepjátékokon írva megtanultam, és hogy az egy regény formátumba nem állja meg a helyét, tehát meg kéne tanulnom azt, hogy írjak regényt. De tekintve, hogy ebben a 15 éves hobbiban eljutottam a két soros hozzászólásoktól, a két oldalasokig (amit kb. fél óra alatt gépelek le), úgy hiszem, hogy majd menni fog az átállás.

 Utána tovább gondolkodtam, hogy az íráson kívül mi az amit szeretek csinálni. Nos, szeretek olvasni. Igen, sajna az olvasásból még nem hallottam, hogy bárki, valaha megélt volna. De hát ki tudja, még az is lehet. Könyvtárosként amúgy is igen sokat kell, lehet, kellene olvasnom. Egyrészt azért, hogy tudjak ajánlani az olvasóknak új könyveket, amúgy pont ezért is készült annak idején a blogom is. Hogy ajánlhassak könyveket, vagy éppen megmondjam őszintén, hogy ezt és ezt a könyvet kerüljék el, ha jót akarnak. Bár ehhez túl sok jogom nincs (lebeszélni az embereket könyvek olvasásáról), ugyanis az, hogy nekem személy szerint nem tetszett egy könyv nem jelenti azt, hogy másnak sem fog bejönni. Még ha én akkor és ott meg is vagyok róla győződve, hogy nekem van igazam. Tehát egyrészt ezért született a blog is, hogy ajánljak. Másrészt arra jó az olvasás, hogy kikapcsoljon, és hogy fejlődjön a szókincsem, és hogy tanuljak. Mindig is utáltam tanulni, és most tessék, szakkönyveket olvasok. (független, hogy mennyire szak egy szakkönyv, attól még nem regény, tehát tudást közvetít, legyen az a tudás bármilyen is). Tehát tanulok, a magam kedvéért, és ez jó.

Az első rész!

 És könyvtárosként, úgy érzem, hogy talán elememben vagyok. Legalábbis lehetek elemembe, mert nem olyan a munkám, ami ezeket a dolgokat gátolná. Sőt, a munkám relatíve támogatja azt, hogy sokat olvassak és esetlegesen írjak (könyv ajánlót pl. „kell” írnom a könyvtárnak). Tehát azt hiszem, szerencsésen elememben dolgozom, részben. Részben meg lehet, hogy egy nap majd új elemet találok, és lehetőleg az egy remek dolog lesz. Addig is próbálok majd kihozni mindent ebből az életemből.

 Tehát mindenképpen hasznos és elgondolkoztató a könyv, annak ellenére, hogy vannak hiányosságai. Feltehetően, ha az összes gyakorlatot elvégeztem volna, amit ír, akkor ennél sokkal jobban elgondolkoztatott volna. Amúgy lehet, hogy még majd valamikor el fogom végezni ezeket, csak ahhoz több idő kell.

 Mindenkinek ajánlom, bár szerintem, az első résszel kéne kezdeni. Azt ugyan még nem olvastam, de feltételezem, mivel ebben folyamatosan utalt rá az író, hát biztosan az MÉG többet mond az embernek, erről az elem keresésről, kreativitásról, emberekről, gondolatokról.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Egy pont levonás azért mert azért nem tökéletes, és ennél szerintem sokkalta jobb borítót is lehetett volna neki csinálni. Oké, tudom, szakkönyv, és a szakkönyvek általában nem azt a célt szolgálják, hogy szépek legyenek. Pedig amúgy tartom, hogy sokkal több ember olvasna szakkönyvet, ha azok úgy néznének ki, mint egy normális könyv.

Fülszöveg:

Ismerd ​​meg önmagad, fedezd fel rejtett képességeidet!

Sir Ken Robinson, a kreativitás, az innováció és a humán erőforrások szakértője új kötetében szellemes és inspiráló történeteket mesél olyan emberekről, akiknek sikert és hírnevet hozott alkotó elemük megtalálása: Ellen McArthur például megdöntötte az egyszemélyes Föld körüli vitorlázás világcsúcsát, David Oligvy pedig skóciai tűzhelyárusból lett „a reklámszakma atyja”. Rengeteg tanulsággal szolgálhat a hétköznapi emberek élete is, például azé a férfié, aki feladta informatikusi karrierjét, hogy szenvedélyének, a bűvészetnek hódoljon, vagy azé a fejletlen karokkal született asszonyé, aki sportmasszázs-terapeutaként dolgozik, a lábával gyúrva pácienseit.

E történetek szereplőnek természet adta tehetsége és kreativitása összhangban áll azzal, amiért lelkesedni tudnak, és mindezeket személyes céljaik szolgálatába állították. Példájukat te is követheted. Mindegy, hány éves vagy, mivel foglalkozol, és milyen helyzetben vagy éppen, a könyv hasznos eszközei, technikái, tanácsai és gyakorlatai segíthetnek az önmegvalósításban és a boldogság elérésében.

Eredeti mű: Ken Robinson – Lou Aronica: Finding Your Element

Eredeti megjelenés éve: 2013

                 Tartalomjegyzék

Bevezetés
Az alkotó elem nyomában
Miben vagy jó?
Honnan is tudhatnád?
Mit szeretsz?
Mi tesz boldoggá?
Milyen az attitűdöd?
Hol tartasz most?
Hogyan találhatod meg a törzsedet?
Mi legyen a következő lépés?
Hogyan élhetsz tartalmas életet?
Köszönetnyilvánítás
Jegyzetek
Ajánlott irodalom
Név-és tárgymutató

Könyv: Ken Robinson – Lou Aronica: Elemedben vagy?

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 260

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633041932

Fordította: Mester Orsolya