- Kiadó: Édesvíz
- Kiadó székhelye: Budapest
- Kiadás éve: 2015
- Oldalszám: 300
- Kötés: Keménytáblás
- ISBN: 9789635289639
- Fordította: Bokor Klára
Úgy tűnik életem spirituálisabb olvasmányi szakaszához értem. A könyvből készült filmet, pontosan tíz éve láttam. Úgy gondoltam, hogy akkor most ideje lenne a könyvet is elolvasni, mielőtt a filmet újra nézném. Érdekes amúgy, hogy az ember egyszer csak gondol olyat, hogy újranézne egy filmet, amire már alig emlékszik, vagy leemel egy könyvet és nekiáll, semmi elő ismeret nélkül, annyit tudtam, hogy film készült belőle.
Aztán elkezdtem olvasni, és szerintem hozzám mérten, elég gyorsan a végére is értem. Az első gondolatom az volt, hogy tovább akarom olvasni. Pedig sem a sport, sem a tornász világ nem érdekel. Nem is ezen volt a hangsúly, annak ellenére, hogy sokat szerepelt benne.
Most ott tartok, hogy a "második részt" olvasom, és már kivettem minden könyvét az írónak, és ami nincs meg a könyvtárnak azt vintedről beszereztem (meglepően olcsóért!), úgyhogy most a terveim szerint végigolvasom a szerző összes könyvét.
Hogy miért? Nos azt éreztem a könyv olvasásakor, és a második rész olvasásakor is azt érzem most, hogy megnyugtatja a lelkemet az amit olvasok. Egyszerűen ad egy plusz optimista löketet az életemnek, megerősít bizonyos dolgokban és elgondolkodtat más dolgokban, hogy amúgy még van bőven (bőőőőveeeen), hova fejlődnöm. A könyvben volt egy idézet, ezt most ide be is másolom, ez az, amit eddig is vallottam.
Ha elég pénzed van, hogy kielégítsd vágyaidat, gazdag vagy. De kétféleképpen lehetsz gazdag: elegendő pénzt keresel, örökölsz, kölcsönt veszel fel, koldulsz vagy lopsz, hogy kielégíthesd költséges vágyaidat; vagy pedig kevés vágyad van, és egyszerű életmódot folytatsz; az utóbbi esetben mindig több pénzed van, mint elég.
225. oldal
Ezen jó lenne, ha az emberek elgondolkodnának. Én a második típus vagyok. Úgy hiszem, nincsenek nagy vágyaim, pláne nem túl költségesek. Engem a kertben üldögélés, a kutya simogatás, az olvasás, vagy beszélgetés a családtagjaimmal / barátaimmal pont elég boldoggá tesz, hogy ne azon gondolkodjam, hogy mit lehetne még beszerezni. Vagy éppen a szomszédnak mije van és, hogy nekem is kellene. Őszinte leszek, a minimalizmus is azért tetszett meg, mert rávilágít arra, hogy nem a tárgyak fognak téged boldoggá tenni. Nincs sok dolgom, nincs sok ruhám (tartom, hogy még mindig több van, mint kellene), de nem is vágyok ilyesmikre. Mindig az jut eszembe, amikor kérdezik szülinap/karácsony akármilyen más ünnep, hogy "de mit kérek", semmit. Most, hogy 40 éves leszek, vezetéstechnikai tréninget kértem, mert ezt hasznosnak tartom. De tárgyi dolog egyáltalán nem kell. Megvan mindenem.
Az meg sosem motivált, hogy a szomszédnak mi van (bármelyiknek), vagy a kollégáknak mi van. Őszintén nem is érdekel, tudni se feltétlen kell nekem róla (tudok, bármennyire is nem érdekel). Az emberek a környezetemben, tágabb és közelebbiben is van ilyen, valahogy irigyek. Nem érzem azt, hogy elégedettek lennének az életükkel. És ott vagyok én, aki nem értem, ő miért irigy, vagy miért rosszindulatú, hiszen, örülnie kellene, hogy a másiknak van, vagy ment valahova, vagy csak létezik. Bár tény, hogy rám van sütve, hogy rossz kedvű vagyok, amikor nem szállok bele a pletykálásba, nem beszélgetek...de azt hiszem, akkor kell beszélni csak, ha van mondanivalója az embernek. A kibeszélés és dicsekvés nem ez a kategória. És ha nekem nincs tényleg miről beszélnem, akkor miért MUSZÁJ?
De visszatérve a könyvre. Kellemes olvasmány, rengeteg jó dologgal. Amit maga után hagyott bennem, az kérdések, gondolatok, és a vágy, hogy még mélyebben foglalkozzam a dologgal. Pedig aztán, nem egy mai kötet. Hiszem, hogy okkal került most a látószögembe ez a könyv is, és bőven adott az életemhez. Sokkal többeknek kellene amúgy elolvasni, mert annak ellenére, hogy "spirituális" és vannak elvont dolgok benne, azért nem ördögtől való semmi ami le van írva benne ;) Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki elgondolkodott már a könyv olvasásán, hogy nosza neki, nem túl hosszú. És most én szépen terveim szerint végigolvasom az egész életművét a szerzőnek ;) Ami csak megjelent magyarul és még be lehet szerezni emberi áron és/vagy könyvtárból.
A film újranézését egyenlőre elnapoltam, olvasás végére. Nem tudom, valahogy most a könyv elég volt, de ott vár a gépemen, hogy majd megnézzem. Úgy érzem, a lelkemnek a mai rohanó világban jót fog tenni egy kis elszakadás a mindennapoktól, egy kis kevésbé felszínes és kevésbé hmm....valóságos. Igen, kicsit kiszakítja az embert a könyv a valóságból, minden könyv, de itt ezt most, sokkal jobbnak éreztem, olyan "most kell ezt olvasnod" érzésem volt végig. Ki vagyok én, hogy ellent álljak ennek a késztetésnek ;)
