- Kiadó: General Press
- Kiadó székhelye: Budapest
- Kiadás éve: 2024
- Oldalszám: 432
- Kötés: Puhatáblás
- ISBN: 9789634528586
- Fordította: Fügedi Tímea
- Megjelenés időpontja: 2024. április 29.
Van a Moly-nak, egy csúnya szokása, mégpedig az, hogy emlékeztet arra, hogy melyik éves terved volt ez a könyv. Nos, én ezt a könyvet, már 2024-ben is elkezdtem, majd 20 oldal után félre raktam. Feltehetően jött jobb vagy érdekesebbnek tűnő könyv épp és így feledésbe merült. Aztán idén gondoltam, hogy akkor ha már ez megvan kezdve, akkor ezzel haladok, de ekkor, már inkább újra kezdtem.
Nem mondom, hogy az eleje olyan gyorsan indult volna be, és kell hozzá egy hangulat, de ha már elkap a történet, onnantól minden percet kihasználsz, hogy olvashasd, hisz nem akarsz lemaradni egyetlen egy érdekes dologról sem.
A történet és maga a világ amiben játszódik nagyon jól kidolgozott. Párszor persze már tudható, hogy a háttérben elejtett információk majd mire fognak kifutni, de ez nem volt zavaró.
Ismerjük be, hogy ebbe a világban egyrészt nagyon szívesen élnénk, másrészt nagyon sok negatív dolog is van. Mert persze ki ne akarna egy könyvet, amely birtokában mindig egészséges lenne? Örökké fiatal maradna, vagy éppenséggel bármelyik ajtót kinyitva oda és akkorra mehetne ahova csak akar. Nos a könyvek ezen százalékát tekintve tök jó világ lenne. De azt is be kell látni, hogy nem szeretnék olyan világba élni, ahol egy könyvet kinyitva valaki az életkedvemet is képes lenne elvenni, vagy cseppfolyóssá változtatni a csontjaimat és a testemet...nem, ezt gondolom senki se szeretné. De ugye, minden éremnek két oldala van, nem lehet csak az egyiket kérni.
Cassie, a történet főhőse egy könyvesboltban dolgozik, ahol megismerkedik egy kedves öregúrral, aki minden nap bejár a könyvesboltba és ott olvasgat beszélget. Tőle kapja, vagy legalábbis úgy hiszi tőle kapja az Ajtók könyvét, amikor is szegény öregúr meghal. Ezt azért merem leírni, mert nem igazán nagy spoiler a dolog, és az első 20 oldalba nagyjából ennyi van.
Cassie ezek után a könyvvel hazatér, és a szobatársával elkezdik először véletlenül próbálgatni a hatalmát. Sejtelmük sincs, mi ez és mire jó, de amikor már rájönnek, hogy a könyv címének jelentése a gyakorlatban mit tesz, akkor kezdődnek az utazások, melyek mind a kettejük életét megváltoztatja. Illetve hát, legyünk teátrálisabbak, az egész világra meglehetősen nagy befolyással lesznek, ami persze, csak a könyv végén derül ki. Adott A KÖNYVTÁROS aki könyveket gyűjt, merő teljesen logikus és jó célok miatt. Minthogy, ne lehessen visszaélni a könyvekkel, plusz jó dolgokra lehessen használni őket. Adott a Könyvárus, aki viszont kereskedik a könyvekkel, de ő maga nem gonosz és nem is jó, szimplán anyagias érdekekből cselekszik és adott a könyvvadász, őket amúgy bírtam, még úgy is, hogy az ő szándékaik is inkább anyagias, illetve Lund az más tészta, de ott én igényeltem volna egy epilogust hozzá is ;D
És miután a jó és a semleges karakterek mindegyike adott, jön persze a fő gonosz A NŐ. Tök találó név, és ízig vérig lehet őt utálni. Gyönyörűen van megfogalmazva, leírva minden, ami hozzá kapcsolható és mind amit megtudunk kellő táptalajt ad az olvasónak, hogy őt amúgy mi is utáljuk. A végén az eredettörténetekor azért kicsit sajnáltam, de csak kicsit.
A két csoport, de főleg Cassie járkál mindenfelé, a könyvével, időben és térben egyaránt, sőt téren kívül is. Gyönyörű fejezet a könyvek létrehozásának története. Ennek a fejezetnek amúgy kifejezetten örültem, mert mindig (olvasás közben), érdekelt, hogy mégis, hogy jöttek létre ezek, és miért és mire jók egyáltalán.
A harc is izgalmas, de azaz igazság, hogy nekem főleg az idő utazások tetszettek, és szerintem tök jól megvoltak írva azok a jelenetek, hogy miként viszonyulnak egymáshoz az idősíkok. És sokszor persze jött a gondolat, hogy hát nem írta azt, hogy meghalt, csak, hogy ott feküdt, azt nem volt ott, akkor....tehát idővel olvasóként sejtettem, hogy itt majd megint vissza ugorjunk, hogy megtudjuk, miért úgy történt a dolog, mint ahogy.
Száz szónak is egy a vége. Szerintem nagyon jó könyv volt, szerettem azt a világot, szerettem olvasni ezt a könyvet. Nem mondom, hogy nem lettem volna még ezer más dologra is kíváncsi, hogy nem volt egy csomó kérdésem a történetet olvasva, hogy "de miért???", de a legtöbbre azért kaptam hihető és nekem tetsző választ.
Olvassa mindaz, aki nem riad meg attól, hogy azért itt nem mindenki jó fej, és aki nem jó fej az viszont nagyon nem, az embereket képes kínozni és megölni csak úgy heppből, csak mert ki akar próbálni egy könyvet -.-. De hála az égnek ezek a részek aránylag rövidek és nincs túl sok benne, de mimóza lelkű embereknek semmiképpen se ajánlom. De ez egy jó kis fantasi .
