Dan Millman: A ​békés harcos útja (A békés harcos útja 1.)

 

• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2015
• Oldalszám: 300
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635289639
• Fordította: Bokor Klára

Úgy tűnik életem spirituálisabb olvasmányi szakaszához értem. A könyvből készült filmet, pontosan tíz éve láttam. Úgy gondoltam, hogy akkor most ideje lenne a könyvet is elolvasni, mielőtt a filmet újra nézném. Érdekes amúgy, hogy az ember egyszer csak gondol olyat, hogy újranézne egy filmet, amire már alig emlékszik, vagy leemel egy könyvet és nekiáll, semmi elő ismeret nélkül, annyit tudtam, hogy film készült belőle.

 Aztán elkezdtem olvasni, és szerintem hozzám mérten, elég gyorsan a végére is értem. Az első gondolatom az volt, hogy tovább akarom olvasni. Pedig sem a sport, sem a tornász világ nem érdekel. Nem is ezen volt a hangsúly, annak ellenére, hogy sokat szerepelt benne.

 Most ott tartok, hogy a "második részt" olvasom, és már kivettem minden könyvét az írónak, és ami nincs meg a könyvtárnak azt vintedről beszereztem (meglepően olcsóért!), úgyhogy most a terveim szerint végigolvasom a szerző összes könyvét.

Hogy miért? Nos azt éreztem a könyv olvasásakor, és a második rész olvasásakor is azt érzem most, hogy megnyugtatja a lelkemet az amit olvasok. Egyszerűen ad egy plusz optimista löketet az életemnek, megerősít bizonyos dolgokban és elgondolkodtat más dolgokban, hogy amúgy még van bőven (bőőőőveeeen), hova fejlődnöm. A könyvben volt egy idézet, ezt most ide be is másolom, ez az, amit eddig is vallottam.

Ha elég pénzed van, hogy kielégítsd vágyaidat, gazdag vagy. De kétféleképpen lehetsz gazdag: elegendő pénzt keresel, örökölsz, kölcsönt veszel fel, koldulsz vagy lopsz, hogy kielégíthesd költséges vágyaidat; vagy pedig kevés vágyad van, és egyszerű életmódot folytatsz; az utóbbi esetben mindig több pénzed van, mint elég.

225. oldal

Ezen jó lenne, ha az emberek elgondolkodnának. Én a második típus vagyok. Úgy hiszem, nincsenek nagy vágyaim, pláne nem túl költségesek. Engem a kertben üldögélés, a kutya simogatás, az olvasás, vagy beszélgetés a családtagjaimmal / barátaimmal pont elég boldoggá tesz, hogy ne azon gondolkodjam, hogy mit lehetne még beszerezni. Vagy éppen a szomszédnak mije van és, hogy nekem is kellene. Őszinte leszek, a minimalizmus is azért tetszett meg, mert rávilágít arra, hogy nem a tárgyak fognak téged boldoggá tenni. Nincs sok dolgom, nincs sok ruhám (tartom, hogy még mindig több van, mint kellene), de nem is vágyok ilyesmikre. Mindig az jut eszembe, amikor kérdezik szülinap/karácsony akármilyen más ünnep, hogy "de mit kérek", semmit. Most, hogy 40 éves leszek, vezetéstechnikai tréninget kértem, mert ezt hasznosnak tartom. De tárgyi dolog egyáltalán nem kell. Megvan mindenem.

 Az meg sosem motivált, hogy a szomszédnak mi van (bármelyiknek), vagy a kollégáknak mi van. Őszintén nem is érdekel, tudni se feltétlen kell nekem róla (tudok, bármennyire is nem érdekel). Az emberek a környezetemben, tágabb és közelebbiben is van ilyen, valahogy irigyek. Nem érzem azt, hogy elégedettek lennének az életükkel. És ott vagyok én, aki nem értem, ő miért irigy, vagy miért rosszindulatú, hiszen, örülnie kellene, hogy a másiknak van, vagy ment valahova, vagy csak létezik. Bár tény, hogy rám van sütve, hogy rossz kedvű vagyok, amikor nem szállok bele a pletykálásba, nem beszélgetek...de azt hiszem, akkor kell beszélni csak, ha van mondanivalója az embernek. A kibeszélés és dicsekvés nem ez a kategória. És ha nekem nincs tényleg miről beszélnem, akkor miért MUSZÁJ? 

De visszatérve a könyvre. Kellemes olvasmány, rengeteg jó dologgal. Amit maga után hagyott bennem, az kérdések, gondolatok, és a vágy, hogy még mélyebben foglalkozzam a dologgal. Pedig aztán, nem egy mai kötet. Hiszem, hogy okkal került most a látószögembe ez a könyv is, és bőven adott az életemhez. Sokkal többeknek kellene amúgy elolvasni, mert annak ellenére, hogy "spirituális" és vannak elvont dolgok benne, azért nem ördögtől való semmi ami le van írva benne ;) Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki elgondolkodott már a könyv olvasásán, hogy nosza neki, nem túl hosszú. És most én szépen terveim szerint végigolvasom az egész életművét a szerzőnek ;) Ami csak megjelent magyarul és még be lehet szerezni emberi áron és/vagy könyvtárból.

A film újranézését egyenlőre elnapoltam, olvasás végére. Nem tudom, valahogy most a könyv elég volt, de ott vár a gépemen, hogy majd megnézzem. Úgy érzem, a lelkemnek a mai rohanó világban jót fog tenni egy kis elszakadás a mindennapoktól, egy kis kevésbé felszínes és kevésbé hmm....valóságos. Igen, kicsit kiszakítja az embert a könyv a valóságból, minden könyv, de itt ezt most, sokkal jobbnak éreztem, olyan "most kell ezt olvasnod" érzésem volt végig. Ki vagyok én, hogy ellent álljak ennek a késztetésnek ;)

Liz Fosslien – Mollie West Duffy: Nehéz érzelmek

 

• Kiadó: Bioenergetic
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 228
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632916101
• Fordította: Makay Emese
• Illusztrálta: Liz Fosslien

Vannak könyvek amik jókor találnak meg, és vannak könyvek, amik ugyan megtaláltak, de idő míg eljutok oda, hogy el is olvassam őket. Nem megy, minden egyszerre, vagy gyorsan, és ez így van jól.

 A szerzőpáros előző könyvét tavaly nyáron olvastam, ami akkor és ott nagyon telibe talált, viszont erre a könyvre már nem maradt kapacitásom, nem éreztem azt, hogy nekem ezt, most és azonnal olvasnom kell. Aztán eljött az idei tél és valahogy a kezembe fogtam, forgattam ide-oda és úgy döntöttem, hogy hát akkor olvassuk, ne porosodjon a polcon, hátha jó lesz.

 A téma közel sem egyszerű. Könyvet írni olyan érzelmekről, mint megbánás, harag, kiégés, nem túl egyszerű. Az emberek ugyanis sok mindenről szívesen beszélgetnek, de arról általában nem, hogy éppen belül, lelkük legmélyén milyen nyomorulttul érzik magukat. 

 A szerzőpáros bevállalta, hogy elmesélje, hogy bár nagy siker volt az előző könyvük, és tényleg, a külső szemlélődők számára minden teljesen kerek volt az életükben, mennyi minden munkálkodott mélyen. És nem a jó érzések, hanem a nehezek, amik agyon nyomnak és lehúznak akkor is, amikor te fenn akarsz maradni a víz felszínén. A történetek amúgy jóval emberközelebbivé tették a könyvet, könnyebben befogadhatóvá. És nagyon tetszett a könyv végén az összefoglalóban, az az őszinte vallomás, hogy érdekes úgy tanácsot adni, úgy írni ezekről az érzelmekről, hogy maga az író is szenved tőle. De talán pont ezért tud tanácsot adni, főleg olyan dolgokban amiket MÁR átélt, és sikeresen kezelt. És eltudja mondani, nála mi nem jött be, mi az amivel bár ajánlja mindenki, hogy próbálkozz, mégse sikerül mindenkinek, nem hat mindig, és egyediek vagyunk, tehát lehet, hogy ami neki nem volt jó másnak segíthet.

 A könyv amúgy hangsúlyozza, hogy az emberek jó lenne, ha KOMMUNIKÁLNÁNAK egymással, és nem lenne mindenki olyan önérzetes, hogy nem mondja el, hogy gond van, őrlődik, aztán mindenki egy nap meglepődik, amikor vonat elé veti magát, vagy kirobban belőle az a sok elnyomott érzelem. Kommunikálni kell, el kell mondani mi bánt, de tény, jól meg kell választani azt, hogy kinek, miként, és mikor. Mert, nem mindenkinek mondhatod el a bajaidat...részben mert felesleges, részben, mert kell ehhez egy bizalmi háló is.

 A könyv nekem tetszett. Összességében sok mindenről írt, és érdekesen, a történetek miatt könnyebben elképzelhető pár érzelem amivel hála az égnek nincs dolgom, de borzalmasan át tudtam érezni, hogy mennyire rossz, ha az ember benne van. De úgy a hét nehéz érzelemből volt pár amivel volt/van már dolgom, meglátjuk valaha kinővöm-e őket. 

 Hogy kinek ajánlom? Hát, ha egy kis önismeretet szeretne az ember, kicsit szeretné megérteni, miért érez bizonyos dolgokat (összehasonlítás, bizonytalanság, harag, kiégés, kétségbeesés, megbánás és perfekcionizmus) akkor ez egy jó kezdő könyv. Aztán lehet persze tovább mélyíteni a tudást, egyéb szakirodalom terén, és/vagy terápia, segítő csoportok sem elhanyagolhatóak. Amúgy azon is elgondolkodtam, hogy az emberek nagy része...legalább az egyik nehéz érzelmet átélte, vagy épp átéli...úgyhogy igazándiból senkinek sem ártana a könyv ;)

 Nem bántam amúgy meg, hogy nem egymás után olvastam, mert lehet úgy sok lett volna. Így, hogy az előző könyvük olvasása másfél éve volt, így nem volt az az érzésem, hogy sok amit át akarnak adni, sok a kicsit vicces stílusuk, vagy a túl őszinteségük. Ez így pont jókor talált meg, ahogy akkor a másik könyvük :)

Fülszöveg:

Mindannyian tapasztalunk nehéz érzelmeket, ám megszoktuk, hogy nem panaszkodunk. Nem csoda, hogy nehezünkre esik beszélni arról, amin keresztülmegyünk, nemhogy kezelni tudnánk a helyzetet. Amikor elfojtjuk az érzéseinket, és csendben szenvedünk, akkor elszalasztjuk annak a lehetőségét, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal, akik támogathatnának minket. A fiatal szerzőpáros könyve azoknak szól, akiket megfélemlítenek a rájuk törő érzelmek, amelyek kiszámíthatatlanul érkeznek, és irányíthatatlannak tűnnek.

Minden fejezet egy-egy nehéz érzelmet – például a bizonytalanságot, a haragot, a kiégést és a szorongást – vizsgál, és stratégiákat, hatékony eszközöket kínál a megértésükhöz és a kezelésükhöz. Amikor megváltoztatjuk a hozzáállásunkat, azzal megfosztjuk őket pusztító erejük egy részétől. Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy már akkor jobban érezzük magunkat, amikor elismerjük és elfogadjuk azt, amit érzünk a kihívásokkal teli pillanatokban.

A könyvből többek között megtudhatod,

– miként vess véget a megbánás okozta tolakodó gondolatok körforgásának, és hogyan használd ezt az érzést iránytűként a döntések meghozatalához;

– hogyan ismerd fel, mi áll a dühöd hátterében, és hogyan kommunikáld azt produktívan anélkül, hogy az embereket védekezésbe kényszerítenéd;

– miért szenvedsz a perfekcionizmustól még akkor is, ha messze nem érzed magadat tökéletesnek, és hogyan függetlenítheted önértékelésedet attól, amit teszel.

A nehéz érzelmeket nem tudjuk kiiktatni, nem tudjuk megakadályozni felszínre törésüket, de megtanulhatjuk, hogyan kössünk békét velük.

Liz Kelly: Ez a könyv olcsóbb, mint a terápia

 

• Kiadó: Ad Librum
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 232
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786156439444
• Fordította: Dávid-Goitein Zsófia
• Megjelenés időpontja: 2025. június 3.

 Tudom-tudom, ezer önsegítő könyvet olvastam már. Igen tudom, mind ugyanazt mondja, és egyik sem váltja meg önmagában a világot.

De hiszek abban, hogy még tudnak az ilyen könyvek újat mondani. Abban is hiszek, hogy eljön az a szint, és az a mennyiségű könyv olvasás a témában, hogy vagy megunom a dolgot, vagy végre nem 3-4 napig foglalkozom aktívan csak a dolgokkal, hanem mélyebbre is megyek.

 Be kell látnom, hogy bár általában nem fogadok szót a könyvekben leírt 100 millió feladatnak. Ennek ellenére az elmúlt 15 évben borzalmasan sokat változtattak a felfogásomon. Mi lett volna akkor, ha valóban minden "hülye kitöltős szart" ki is töltök?

Egyszerűen nem az a típus vagyok, aki beleír az olyan könyvekbe, amik arra vannak kitalálva, hogy bele írj. Mondanám, hogy az a határozott nő volnék, aki ilyenkor füzetet fog, és inkább abba csinál meg MINDEN feladatot. De nem. Eddig nagyjából 3 könyv érte el nálam, hogy füzetet fogjak és megcsináljam amit kér tőlem, és az se volt túl tartós. Múltkor visszaolvastam az egyik "álomtérképes" cuccot...sajna azóta se nyertem lottót, úgyhogy még várok a megvalósításra.

 Tehát, tisztában vagyok azzal, hogy minden önsegítő könyv nagyjából ugyanazt mondja és ennek ellenére, hajlandó vagyok egy csomó önsegítő könyvet olvasni. Mégpedig azért, mert megnyugtat a tény, hogy nem vagyok egyedül, másnak is vannak hasonló problémái. Vagy épp az derül ki, hogy a többiekhez mérten, én még egész normálisan élek. Meglepő vagy sem, az, ha azt erősíti benned egy könyv, hogy amúgy normálisabb vagy az emberek egy részénél... meglehetősen pozitív dolog.

Tehát jött ez a könyv, és nem mondott semmi újat. Viszont a nyelvezete meglehetősen könnyen fogyasztható és kedves. Ez alatt értsd azt, hogy nem, nem váltja meg a világodat. Nem beszél le a terápiáról, viszont elmondja mennyi mindent csinálhatsz, ha bizonyos dolgokat tapasztalsz.

Természetesen, mint a legtöbb önsegítő könyv, ebből sem maradhatott ki a szent háromság ;)

1. Tudatos jelenlét, menőbb nevén mindfulness
2. Meditáció
3. Önelfogadás és önegyüttérzés

 Az elsőt próbálom gyakorolni. Például elérte nálam, hogy próbáljak határt szabni a digitális jelenlétemnek, és annak mennyi időt töltök a telefonom társaságában. Nem feltétlen csak az ő hatására...de most már felírtam egy füzetbe (há füzetet fogtam!!), hogy mikor kapcsolok teljesen ki a nap folyamán az online térből és az este mely részétől mellőzők minden digitálist. Ezt, amúgy 21.00 órában határoztam meg, amikor gépet kikapcsolok és telefont sem fogok a kezembe. Sajna a "töltsd a telefont egy másik szobában", még nem kivitelezhető, mert nincs analóg ébresztőórám . . . még... (nem belekötni, hogy a poszt kilenc után ment ki...kivételek vannak).

 A meditáció... imádnám, ha menne. Komolyan szeretném, ha képes lennék rá, de jelenleg ahányszor próbáltam, vagy elkalandozom borzalmasan, vagy felhúz az egész és idegesebb leszek, mint voltam, úgyhogy hagyjuk...még nem adtam fel.

Önelfogadás és önegyüttérzés, és a "ne ostorozd magad", borzalmasan kellene, és bízom benne, hogy egyszer elérek erre a szintre, amin egy csomó ember van, hogy "leszarom, mit gondolsz". Jelenleg még nem itt tartok. Elfogadom a gondolataimat és magamat olyannak amilyen vagyok, de néha ki tudok akadni, ha nem úgy mennek a dolgok ahogy én akarom. És persze pl. vezetés alatt folyamatosan azon kattogok, hogy "jól csinálom, senkit nem zavarok?"...borzalmas amúgy, amikor egy dolgot túlelemzel...és persze nem hiszed el, hogy jól csinálod. Egyszer majd csak elhiszem, hogy érek valamit, és képes vagyok dolgokra. Addig maradnak az önsegítő könyvek és a munka magamon.

 Mert bár, nem szoktam minden kitöltős "szart" kitölteni, azért elszoktam gondolkodni a dolgokon, és sok minden megmarad és formál. Ma már tartom, hogy sokkal jobban megy a "nem érdekel, nem az én dolgom", mint pl. 10 évvel ezelőtt. 

 A könyv, ez itt konkrétan. Nos semmi újat nem mond, tényleg nem. Viszont teljesen kedves a  hangvétele, rengeteg oldalon keresztül foglalkozik a szerelem, gyász kategóriákkal, amik részben érdekelnek, részben, teljesen érdektelenek számomra, de azért elolvastam azokat is. Gondolkodtam, a könyv végén lévő dolgon, hogy de amúgy kereshetsz terápiás szakembert stb. és arra jutottam, hogy jelenleg úgy érzem, hogy bár lenne min dolgozni szakemberrel, még hiszek abban, hogy idővel ezt egyedül-barátokkal megtudom oldani. Lehet gyorsabb lenne, de az a baj, hogy az a generáció vagyok, aki borzalmasan feszélyez, hogy ismeretlen emberrel beszéljen arról, mi szar az életében, és elmondja, hogy szerinte ki tehet róla :D (természetesen, sosem én tehetek róla ;) - szarkazmuuus-) De ki se zárom azt, hogy valaha terápiára menjek...de borzalmasan fogom sajnálni azt a terapeutát.

 Összességében, hogy a könyvről is írjak. Szép nagy betűs könyv, és vannak nagy szelős oldalak benne. Ha egy kis lelki támogatásra vágysz, vagy csak olvasnál valamit az önsegítő dolgokról és terápiákról amerikai viszonylatban, akkor tökéletes választás. Elég jól körbejárja a témákat, de egyikbe se megy bele túl mélyen. Talán a szerelem és a gyász volt a két olyan téma, amit tényleg oldalakon át kifejtett, de amúgy nem kell félni attól, hogy túl mély és tömény lenne a könyv. Vannak benne persze esettanulmány sztorik is, akik szeretik az ilyeneket, azok örülni fognak, akik nem szeretik az ilyeneket, azoknak sem kell aggódni, mert talán 4-5 ilyen van az egész könyvben, tehát nem  a sztorizás viszi el a helyet.

 Az írónő amúgy kedves és aranyos, és szerintem biztos jó terapeuta, biztosan sokan szeretik is. Szabad szájú, és bár az elején felhívta a figyelmet arra, hogy káromkodás is várható...gyanús, hogy a magyar fordítás elvitte a káromkodás részt, mert nem tűnt fel :D

Fülszöveg:

Nehéz jó terapeutát találni. Még nehezebb egy jó terapeutát találni, akivel jól tudsz együttműködni – és még meg is tudod fizeti az óradíját.

Ebben a könyvben a tapasztalt terapeuta, Liz Kelly elhozza hozzád a terápiás rendelőt. Tehát ha szűkös a költségvetésed, nem találsz minőségi szakembert a környéken, vagy hónapok óta egy terapeuta várólistáján ragadtál, még akkor is jobban érezheted magad Liz segítségével.

Pimasz humorával Liz a bonyolult mentális fogalmakat is olyan jól magyarázza el neked, hogy azokat azonnal a gyakorlatba is átültetheted. És még a terápiás közhelyeket is hanyagolja. Ehelyett megtanulhatod, hogyan

– gondoskodj önmagadról, amikor az élet túlterhel (és nem, a bevásárlás nem számít)

– csendesítsd el és szelídítsd meg a belső kritikusodat (mert, legyünk őszinték, túl szigorú vagy magaddal)

– kezeld az összes érzést (még azokat is, amelyeket úgy teszel, mintha figyelmen kívül hagynád)

– állíts fel határokat, és sajátítsd el a nemet mondás művészetét (különösen, ha nagyon-nagyon nehéz)

– tarts fenn egészséges kapcsolatokat, és találd meg a neked értékes embereket (mert vannak!)

– birkózz meg a gyász és a veszteség fájdalmával (még akkor is, ha úgy érzed, hogy soha nem lesz jobb)

– rangsorold az értékeidet, hogy értelmesebb, ütősebb életet teremts (mert megérdemled!)

Lehetséges jobban érezni magad – csak tedd meg az első lépést, és hagyd, hogy Liz legyen a vezetőd!

Liz Kelly, LICSW, pszichoterapeuta, klinikai szociális munkás, író Észak-Virginiában él, aktív, dolgozó emberek támogatására szakosodott. Segít, hogy megtalálják a célt, képesek legyenek csökkenteni a stresszt, valamint tudatosabban élni. Olyan kliensekkel is foglalkozik, akik gyászt, veszteséget, vagy más élethelyzet-változást élnek meg. Amikor nem dolgozik, hétvégi felfedezőútra indul a férjével és két lányával. Szereti a kreatív tevékenységet és az összeszedettséget, (ha nem terapeuta lenne, akberendezésből élne!), a dokumentumfilmeket, szívesen próbál ki új recepteket, szeret túrázni, vagy a barátaival és a szomszédai társaságában tölteni az időt.

Terri Cole: Húzd meg a határaidat

 

 

 

 

Könyv: Terri Cole: Húzd meg a határaidat
Kiadó: Good Life Books
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 284
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789636301569
Megjelenés időpontja: 2025. március 26.

Nagyon sokszor van az, hogy az ember nem húz határokat. Megtesz mindenkinek mindent amire kéri, akár akarja akár nem. Legyen szó munkáról vagy magánéletről. A könyv rámutat azokra a buktatókra, amikbe újra és újra belemennek az emberek, annak ellenére is, hogy ők maguk nem akarják megcsinálni a dolgokat, de hát nem mondhatnak nemet....

De...dehogynem. Borzalmasan sok dologra mondhat az ember nemet, ha nem akarja. Értelemszerűen vannak helyzetek amikor a nemet mondás nem opció viszont jóval kevesebbszer van ez, mint azt az ember gondolja. Az esetek 80%-ban, ha valamit nem akarunk megtenni, akkor nem is muszáj. Csak érvényesítenünk kell azt a pontot, hogy igenis néha az "én" kerüljön  előre, és nem mindenki más.

 Érdekes volt a könyvet olvasni, és pár eset leírásakor azon gondolkodtam, hogy "de miért vannak még ebben a kapcsolatban", mert külső szemlélő számára nagyon is látszott az elhangzottakból és leírtakból, hogy nagy határsértések vannak abban a kapcsolatban. De még én is tudom, hogy amikor az ember benne van akkor nem feltétlen látja azt, amit  a többiek már rég. Vagy jóval később jön rá, hogy mit kellett volna tennie.

Így majdnem 39 évesen próbálok rájönni, hol vannak a határaim. Szeretek segíteni az embereknek, de tény, nem mindig van hozzá kedvem. Munkámból adódóan értelemszerű, hogy az olvasóknak segítek, de például az már nálam határátlépés, hogy kéretlenül elmeséli az életét, ami viszont már nem tartozik rám / nem érdekel /nem tudok vele mit kezdeni / nem munkaköröm más bajával foglalkozni, arra vannak szakemberek. Próbálok tudatosan figyelni rá, hogy más nyűgje ne váljon az én nyűgömmé, hogy igenis képes legyek meghúzni az határt. 

 Mert van életem, és azt szeretném élni is. És bár úgy gondolom, elég segítő természet vagyok mostanában arra is rájöttem, hogy sokkalta több határ húzás kell ahhoz, hogy komfortosan érezzem magam. Tehát mindenképpen jó volt, hogy elolvastam a könyvet, még ha nem is lettem / leszek határállító guruvá és mesterré, de tény, több határt kell húzni. És komolyan elgondolkodni mindig, hogy ez amit éppen teszek, ezt akarom-e egyáltalán, vagy csak képtelen voltam azt mondani, hogy nem, holott megtehettem volna....

Fülszöveg:

Többségünknek ​soha nem tanították meg, hogyan érvényesítse saját érdekeit és miként fejezze ki hatékonyan a vágyait. Sőt, inkább passzív-agresszív viselkedés mögé rejtjük az érzéseinket, megtagadjuk saját igazságainkat vagy addig nyomjuk el érzelmeinket, amíg depressziósak vagy annyira frusztráltak leszünk, hogy felrobbanunk, amivel akár tönkre is teszünk egy nehezen felépített bizalmat és kapcsolatot.

Földünk legsikeresebb és legelégedettebb embereinek van egy közös vonása: asszertívak, vagyis képesek világos, egészséges határokat felállítani, és ezeket kommunikálni. Egyértelműen ez a képesség a legfontosabb tényező, ha arról van szó, hogy egészséges, boldog és önrendelkezéssel teli életet éljünk.
Miket ismerhetsz meg a kötetből:
• Mik a határállítás alapjai?
• Milyen típusai vannak az egészséges határainknak
• Hogyan vezet társfüggőséghez, ha nincsenek meg a határaink
• Melyek azok a rossz minták, amelyekkel eddig próbáltunk rosszul határokat húzni?
• Kik az életünkben a határrombolók?
• Három lépés, amivel felismerheted majd felállíthatod az egészséges határaidat
• Egyedi, határállító terved elkészítése

Ebben a kötetben Terri Cole pszichoterapeuta tehát azokat a különleges készségeket mutatja be, amikkel felhagyhatunk a mások kedvében járásnak (méghozzá bűntudat és dráma nélkül), önmagunk cserben hagyásának, és amikkel képessé válhatunk arra, hogy tudatosan irányítsuk érzelmi, spirituális, fizikai, személyes életünk minden egyes aspektusát. Mivel a határállítás mesterévé válás egy folyamat, Cole a gyakorlatba is átültethető stratégiákat, forgatókönyveket és technikákat mutat be, amelyeket bármely pillanatban használhatunk, amikor csak szükségünk van rájuk.

Ez a könyv azoknak is szól, akik már belefáradtak a túlzott adakozásba, a túlcsinálásba vagy akár a túlérzésbe. Ha már mindent megtettél másokért, főként a saját rovásodra, ajándékozd meg magad a határállítás felszabadító erejével!

„Terri gyakorlati lépésekkel segít kézzelfoghatóbbá tenni a határok felállításának működését, hogy profi határállítóvá váljunk. Egyszerű és a gyakorlatba átültethető szemléletmódja olyan, mint egy friss szellő. Egyértelmű tanácsokat ad ahhoz, hogyan emelhetjük magasabb szintre a határállítást.” – Dr. MARIEL BUQUÉ traumapszichológus

Nick Trenton: Ne agyald túl!

 

• Könyv: Nick Trenton: Ne agyald túl!
• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 204
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635072637
• Fordította: Medgyesy Zsófia

Szeretném azt mondani, hogy ez egy jó könyv, de nem éreztem ezt. Vannak benne jó dolgok, vannak olyan ismeretek, amik tényleg hatásosak lehetnek, de nem éreztem magaménak a mondanivalóját. Valahogy olyan volt, olvasás közben, mintha totálisan nem nekem szólna. Ebből adódóan nem akarom pontozni sem, hogy mennyit ér, mert feltehetően azoknak, akiknek erre szüksége van, azoknak a felsorolt dolgok hatásosak lesznek. Legalábbis bízom benne, hogy ez így lesz.

Hála az égnek, sosem voltam igazán szorongó típus, sem pánikrohamom nem volt. Biztos szorongok amúgy egy csomó dolog miatt, de nem érzem azt, hogy a túlagyalás lenne a válasz a kérdésre. Szoktam spekulálni, szoktam azon gondolkodni, hogy „mi lenne, ha”, de igazándiból szerintem én még az egészséges mértéket ütöm meg. Tervezek a jövővel, és emlékezem a múltra, de nem kezdek bele elemzésbe, hogy a Kiss Jóska mit gondol rólam. Megtanultam az elmúlt pár évben, hogy nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam. Feltehetően ezért nem agyalok túl annyi mindent.

Nekem is van persze hova fejlődnöm, de ehhez ez a könyv nem nyújt segítséget. És nem azért mert úgy érzem felületesen olvastam volna, inkább azt éreztem olvasás közben, hogy jó dolgokat mond, de keveset és azt borzalmasan felszínesen.

 Viszont arra is rájöttem, hogy bár nem élek a múltba sem a jövőben, a kelleténél még mindig sokkal többet merengek ebben a két idősíkban, mint a jelenben. Ilyen szempontból ez elgondolkodtatott, de ennyi sajnos.

És ami még hasznos, bár nem csak ez a könyv hangoztatja, de nem lehet elégszer az embernek elmondani. Azzal törődj, amire van ráhatásod. Ne foglalkoztasson az, amire nincs. Ha nem tudsz rajta változtatni, akkor fogadd el, vagy lépj tovább abból a szituációból, ha viszont van ráhatásod a dolgokra, akkor ne várd azt, hogy majd egyszer, valaki helyetted megoldja a dolgokat. Megsúgom, soha nem fogja senki megoldani a TE problémádat. Csak és kizárólag te, mert hidd, el a legtöbb embert egyrészt nem érdekli a problémád, másrészt meg, nem gondolatolvasó, ha segítséget se kérsz, akkor nem fogja tudni senki, hogy mi a te nagy problémád, aminek megoldásában segíthetne :P

Tehát, egy olvasmánynak jó volt. Lassan haladtam vele, de nem azért mert olyan megfontoltan akartam volna olvasni, hanem mert mindig rá kellett vennem magam, hogy fejezzem be, hiszen nem olyan vastag, félbe ne hagyjuk, hátha mond valami okosat, de kedvem nem nagyon volt hozzá. Nem mondom, hogy egy másik élethelyzetben, nem lett volna jobb olvasni… lehet, lehet nem jókor került hozzám, viszont…ez van. Nem hiszem, hogy újra olvasom, valaha is, de azért a szerzővel még próbálkozom.

Fülszöveg:

„A ​gondolat nem az ellenségünk. Agyunk elképesztően hasznos eszköz, ám amikor túl sokat agyalunk, azzal épp csorbítjuk e csodás eszköz élét.” – Nick Trenton

A TÚLGONDOLÁS A BOLDOGTALANSÁG EGYIK LEGNAGYOBB OKA.

A túlgondolás, vagy ismertebb nevén agyalás, korunk egyik legfertőzőbb járványa, mely számos pszichoszomatikus fizikai tünet forrása. Azonban léteznek jól bevált megoldások és módszerek a stressz és a romboló hatások megszüntetéséhez, ha minőségi és nyugodt életet szeretnénk élni.

Nick Trenton Ne agyald túl! című könyvével segít megtalálni a kiutat a szorongás és a stressz okozta zsákutcából. A szerző részletes, hatékony és bevált technikákat ismertet, melyek segítenek áthuzalozni az agyunkat, irányítani a gondolatainkat, megtalálni a fókuszt, és megváltoztatni a mentális szokásainkat. Trenton legfőbb törekvése az, hogy segítsen kiszabadulnunk a saját magunk által ránk szabott mentális börtönből, újrakeretezni a szemléletmódunkat és megváltoztatni a viselkedésünket, amelyek során könnyedén kiiktathatjuk az aggodalmat, kételkedést, teóriagyártást, más szóval az agyalást az életünkből.

Íme néhány a könyvben vázolt hatékony módszerek közül, a negatív gondolatok dédelgetése és a rágódás ellen:

Stresszkezelés 4 lépésben

Narratív terápia és kivezetés

Autogén tréning

Irányított imagináció és vizualizáció

Progresszív izomlazítás

Kognitív viselkedésterápia

Feszültségmenedzsment

Nincs több önmegsemmisítő beszélgetés, egyre lejjebb és lejjebb húzó ördögi érzelmi spirál. Nincs több kusza és gyötrő gondolatokkal teli, álmatlan éjszaka.

SZABADÍTSD FEL A KORLÁTLAN LEHETŐSÉGET MAGADBAN, ÉS KEZDJ EL ÉLNI, ITT ÉS MOST!

Jolinda Johnson: Reziliencia

 

• Könyv: Jolinda Johnson: Reziliencia
• Kiadó: HVG Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 200
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635655564
• Fordította: Bakos Kata Dóra
• Megjelenés időpontja: 2024. május 5.

Az önsegítő könyvek lényege (szerintem), hogy bizonyos támpontokat adjon azoknak az embereknek akik úgy érzik maguktól nem megy a dolog. 

 De ha specifikussá teszünk egy önsegítő könyvet, adunk neki egy adott címet és alcímet, akkor ugye máris szűkítjük a kört akiket ez érdekel. Mert a nem kimerült és nem kiégett ember mégis miért olvasna el egy ilyen könyvet? Viszont azzal együtt, hogy egy adott témakörre szűkül a téma, a megoldások tárháza is adott. 

"Tíz módszer amellyel kilábalhatunk a kiégésből és a kimerültségből" hirdeti az alcím. Amúgy valóban van benne tíz módszer, csak ugye, ha nem ma kezdi az ember az önsegítő könyvek olvasását, akkor ez már nem tud újat mondani.

 Már visszavittem a könyvet a könyvtárba, úgyhogy nem tudom pontosan megmondani a tíz módszert. Még a tartalomjegyzéket is elfelejtettem molyra feltölteni, pedig felszoktam, és onnan szoktam puskázni ;D

De, mint mondtam újat nem nagyon olvastam. Meditáljunk, mozogjunk, adjunk énidőt magunknak. Fontos az öngondoskodás, és a befelé figyelés. A tudatos jelenlét, az egészséges mozgás és az időben képernyő mentessé válás. 

 Tehát, ha soha az életedbe nem olvastál könyvet a témában, akkor jó. Mert vannak tök jó visszacsatoló kérdések (ezek amúgy tetszettek). Egy-egy témáról 10-15 oldalnyi  szöveget ír, azt is feltűnően lazán (sok üres tér a lapokon), tehát könnyen és gyorsan lehet olvasni. Emellett nagyon kis aranyos a mérete, tehát buszra-vonatra tökéletes. Nem megy semelyik témába se túlzottan bele, nem sztorizza halálra a dolgokat, de azért megoszt egy-egy személyes történetet, de nem zavaróan sokat. Pont annyit, hogy azért valamennyire személyesnek érezzük a könyvet, és ne csak egy szimpla szakkönyvnek.

 Nem tudom amúgy, hogy van-e hatása  a könyv elolvasásának. Folyton ilyenkor megfogadom, hogy elkezdek meditálni. Nagyjából 15 éve "elkezdek", tehát úgy gondolom, hogy hamarosan valóban megtörténik. (basszus olvasni kellene már azt a halogatásról írt könyvet...hátha segítene rajtam :D)

 Jelenleg hála az égnek sem kiégve nem érzem magam (pedig kivagyok, nyár elején volt egy szerintem durva időszakom, amikor épp, hogy nem mondtam fel), nos kimerültnek érzem magam, de nem a könyvben írt módon. ÉN tudom miért vagyok kimerült :D Mert valahogy eltűnnek a napok, és míg a jogsi nem lesz meg, a délutános hetem is korán keléses és egész nap távol levéses, úgyhogy  jó lesz, ha meglesz már, és nem kell eljárni vezetni tanulni. (amúgy imádom, de ettől még fárasztóak így a napok).

 De visszatérve a könyvre, ha a témában már olvastál, akkor nem fog újat mondani. Ha olyan vagy, mint mondjuk én, hogy szereti megerősíteni a dolgokat, de nem akar újra olvasni könyveket, akkor is tök jó, mert pont ugyanaz van benne, mint minden ilyen témájú  önsegítő könyvben . Világmegváltást, vagy forradalmian új, meglepő módszert nem fogsz benne találni. Némi józan paraszti ésszel az ember magától is tudja mit kell csinálnia, vagy mit kellene csinálnia. Más, hogy én se mindig azt csinálom, amit kellene.

Fülszöveg: 

A  stressz elkerülhetetlen.

A kiégés elkerülhető.

A reziliencia elérhető.

A stressz az életünk része, de nem mindegy, milyen választ adunk rá. A reziliencia, vagyis a lelki ellenállóképesség fejleszthető, tanulható, és segítségével megelőzhetjük a kiégést. Jolinda Johnson holisztikus egészségcoach tízlépcsős programja gyakorlati útmutatót nyújt ahhoz, hogyan hangolhatjuk össze a testünket és az elménket, valamint hogyan küzdjünk meg a mindennapi nehézségeinkkel és alkalmazkodjunk az új helyzetekhez.

Mel Robbins: 5 másodperces szabály

 

• Könyv: Mel Robbins: 5 másodperces szabály
• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2018
• Oldalszám: 286
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635298747
• Megjelenés időpontja: 2018. szeptember 13.

5-4-3-2-1 -  Rajta csináld

Na nagyjából a könyv lényege is ez. Olvasáskor amúgy az jutott először eszembe, hogy nagyjából az, aki összeállította a könyvet, az is ezt a szabályt használta, és így kicsit összecsapott lett.

 Nem tudom, hogy a szerző másik könyve (Adj ​egy ötöst magadnak! ) is hasonló  elvek alapján működik, vagy az tényleg meg lett-e írva. Ugyanis ezzel a könyvvel az a bajom, hogy teli van történetekkel. Igazándiból 99,9%-ban történetekről szól, és mindegyiket legalább kétszer  elolvashatja az ember, mert beollózva kép formában ott van, majd előtte vagy utána Mel szintén leírja, hogy mit olvashatunk a képeken lévő sztoriba. A maradék 0,1% az Mel saját története, ahol az 5 másodperces szabályra utal, vagy elmeséli, hogy talált rá, illetve, hogy hogyan használja.

 Maga a szabály faék egyszerű. Ne agyald túl a dolgokat, az első gondolatra cselekedj is. Tartom amúgy, hogy az esetek nagy részében ez egy tök jó dolog lehet, és nagyon örülnék annak, ha képes lennék úgy élni, hogy 5 másodperc alatt nem beszélem le magam az előttem lévő dolgokról, és/vagy rá az előttem álló dolgokra. De úgy érzem, hogy azért a nagy bátorság, és hirtelenség nem mindig a legjobb tanácsadó.

 Nem vagyok pánikoló típus, sose volt pánikrohamom (feltehetően tudnék róla), de amit leírt, hogy hogyan kezeljünk, számoljunk ötig, és nagyjából gondoljunk másra, vagy beszéljük be magunknak, hogy nem pánik ez, csak izgatottság...nem tudom, valahogy úgy képzelem a pánik rohamot, hogy krva szarul van az ember, és ebben az állapotban ha még be kell magának beszélni, hogy ő nem fél, és pánikol csak izgatott, attól csak még szarabbul lesz. De akinek van tapasztalata, az javítson nyugodtan ki. (Őszintén amikor ezt a részt olvastam eszembe jutott az ideges ember, akit azzal próbál az ember nyugtatni, hogy "Nyugodj meg!"....fel a kezekkel, ha ez valaha sikerre vitte a dolgot :P)

Tehát összességében a könyv inkább érdekes, mint hasznos. Fele ekkora terjedelemben sokkal jobb lett volna, hiszem a sztorikkal nincsen gond, de ha elolvasol egy történetet. Aztán elolvasod ugyanazt a történetet négy mondattal tágabb verzióba...egymás után, nagyjából rögtön, akkor   hát....feleslegesnek érzem az egyiket. 

És hát, magáról a szabályról nagyjából fél oldalnyi információ van. És igen, tudom, hogy mivel faék egyszerű nem is kell több, de akkor mire van a könyv? A történetek nagy részében TEDx előadások, vagy élő itt-ott szereplésekre reflektáló dolgok voltak, tehát lehet, ha megnézem a TEDx-es előadását többet fogok tudni a szabályról, mint ebből a könyvből. (elkezdtem, de egyelőre még nem néztem végig, mert irritál :D)

 Ennek ellenére elolvasható a könyv, kárára se válik senkinek, viszont kell hozzá egy adag türelem, hogy kezelni lehessen az ismétléseket. Próbálom alkalmazni a szabályt, mert látok benne értelmet, és látom a saját korlátjaimat. De csak ésszel....azt meglátjuk mi lesz..... 5-4-3-2-1....

Ide berakom a TEDx előadását (amit megtaláltam magyar felirattal), hátha más is megnézné majd:

Fülszöveg:

Ha ​tudod már, MIN akarsz változtatni, ez a könyv megmutatja neked, HOGYAN tedd.

Ha komolyan gondolod, hogy változtass az életeden vagy a munkádon…

Ha készen állsz arra, hogy felhagyj a halogatással…

Ha szeretnél egy egyszerű, de bizonyított módszert, hogy egyszer és mindenkorra legyőzd az önmagadban való kételkedést és a félelmet…

…akkor a megfelelő könyvet tartod a kezedben!

Világszerte több mint tízmillió ember ismerte meg az 5 másodperces szabályt, hogy magabiztosabb legyen, produktívabb legyen, tudatosabb legyen, több pénzt keressen, a kezébe vegye az irányítást, legyőzze a szorongását, megvalósítsa az álmait, felfedezze a nagyságát!

Az 5 másodperces szabály nem trükk, hanem egy tudományosan igazolt cselekvési terv, amit könnyű használni, könnyű megjegyezni, és valóban működik.

Mel Robbins könyvéből megtudhatod, HOGYAN használhatod a viselkedésed megváltoztatására, és hogyan élheted nagyobb bátorsággal a mindennapjaidat.

Hidd el, ha képes vagy elszámolni 5-ig, megváltoztathatod az életed.

Mel Robins, másik magyarul megjelent könyve:

Fülszövege:   

Mel ​Robbins milliók életét változtatta meg a motiváció titkainak bemutatásával Az 5 másodperces szabály című világsikerű könyvében. Most pedig visszatért egy egyszerű, hatékony eszközzel, amit az Adj egy ötöst magadnak című kötetben mutat be, és nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy segítsen megváltoztatni az életedet!

A cím ne tévesszen meg, ez a könyv nem arról szól, hogy lépten-nyomon mindenkivel lepacsizz, hiszen ezt teszed nap mint nap. Drukkolsz a kedvenc csapatodnak, együtt ünnepelsz a barátaiddal, biztatod és támogatod azokat a szeretteidet, akik célokat tűznek ki maguk elé az életben.

Képzeld csak el, milyen lenne, ha ugyanilyen szeretettel, bátorítással fordulnál saját magadhoz, ha TE lennél önmagad legnagyobb drukkere, rajongója, szurkolója. Nemcsak elvétve, hanem minden egyes nap.

Mel Robbins legújabb könyvében megtanít rá, miként adj ötöst a legfontosabb embernek az életedben, annak a személynek, akit a tükörben látsz: SAJÁT MAGADNAK.

Ha önbecsülési problémákkal küzdesz (és ki ne küzdene?) …

Ha meguntad, amiket az agyadban lakozó kis kritikus hang papol (valaki kergesse már ki onnan!) …

Ha már sikeres vagy, és mégis szüntelenül a dolgok rosszra fordulásán töprengsz (nem vagy egyedül) …

Ha dühítőnek találod, hogy mindenki szépen halad előre, míg te a kanapén ücsörögsz a kutyáddal (bele ne keverjük a kutyádat) …

… Akkor ez a könyv bizony Neked szól!

Liz Fosslien – Mollie West Duffy: Nincs harag

 

Könyv: Liz Fosslien – Mollie West Duffy: Nincs harag

Kiadó: Bioenergetic

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 228

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632916118

Fordította: Szász Andrea

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!

Hű, próbálom összeszedni a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban, mert eltelt egy laza hónap már mióta elolvastam, és nem írtam róla semmit. Ami végtelenül rossz ötlet volt, mert az agyam idén nagyjából minden könyvből csak minimális érzést hagy maga után, és pár hét után már azt is nehéz felelevenítenem, hogy mit is olvastam benne. (megjegyzés: bizton állíthatom, hogy újra fogom olvasni, mert van miért!)

 Tehát érzések maradnak meg bennem olvasás után. Ezt a könyvet egy olyan élethelyzetben kértem, és kaptam is meg, amikor a munkahelyemen valami borzalmasan nonszensz dolgok sora történt, és gondoltam, ez segít értelmezni, az értelmezhetetlent! (sajnos nem spcifikálódik közférára, borzalmasan sok női munkatárssal, így csak pár ötletet kaptam).

 Először is  megjegyezném, hogy a könyv illusztrációi nagyon találók, néha már-már azon gondolkodtam, hogy kiscanelem és kirakom a munkapultomra. De rájöttem, hogy lehet nem mindenki értené, a fele ember félre értené, az olvasók meg nem tudnák éppen kinek célzom a célzatos rajzokat. Úgyhogy maradt az, hogy bepost-iteltem és néha kinyitva nagyot mosolygok rajta :D

Másodszor, rengeteg olyan dolog volt, ami hasznos lenne, ha rajtam kívül ezt a könyvet nagyjából mindenki más is elolvasná a cégen belül. A borító remekül ábrázolja azt, hogy az olvasó általában ki. És a könyv olvasásakor nagyjából egy ilyen szituáció után voltam. Tehát totál a bagoly frusztráltságát át tudom érezni. 

A könyv maga nagyon hasznos, de főleg úgy lenne haszna, ha a ranglétra felsőbb emeletein lévő emberek is elolvasnák. Mert az egy dolog, hogy mondjuk én elolvasva megpróbálkozom kezelni a stresszt, ha a stressz nagy részét okozók nap-nap után totálisan ugyanazt csinálják, és észre se veszik, hogy egy-egy munkatársat milyen szinten képesek stresszhelyzetbe hozni. (Erről rengeteget írhatnék, de totál nincs értelme)

 Tehát a könyv tartalmaz tanácsokat, amikkel valamennyit képes az ember, a dolgozó szintjén is javítani a stressz kezelésén illetve  a helyzetek feldolgozásában, de sokkal több embernek kellene elolvasni, és nem csak elolvasni felfogni is a dolgokat.

Nincs harag a könyv címe, és én hiszek abban, hogy egyszer majd az emberek rájönnek, hogy sokkal jobb egy olyan munkahelyen dolgozni (független milyen beosztásban), ahol nem létezik kettős mérce, pletyka és nem vitáznak emberek nonszensz dolgokon és hagyják, hogy aki dolgozni akar, az végezhesse a munkáját.

Mindenképpen újra olvasom majd a könyvet, a szerző másik könyve után, és lesz akkor részletesebb poszt is róla. Ez a meleg kánikulás idő sajnos sem olvasásnak, sem írásnak nem kedvezett túlzottan ^^

Fülszöveg:

A ​fiatal szerzőpáros könyve azoknak szól, akikkel előfordult már, hogy magányosnak, frusztráltnak, unottnak, túlterheltnek vagy bizonytalannak érezték magukat a munkahelyen. Javaslatokkal szolgál, mit tegyél, ha ki akarsz törni régi érzelmi mintáid börtönéből, vagy sikeres csapatot és egészséges cégkultúrát szeretnél építeni.

– Hogyan mutassuk ki érzelmeinket úgy, hogy továbbra is professzionálisnak tűnjünk?

– Mi tegyünk, ha a lelkünk mélyén túlterheltnek érezzük magunkat, vagy szorongunk – próbáljuk palástolni, vagy engedjünk szabad utat az érzéseinknek?

– Hogyan élvezzük a nyaralást anélkül, hogy a fiókunkban landoló megválaszolatlan e-mailek rabjai lennénk?

– Főnökként mit tegyünk, ha az új, lelkes alkalmazottunk bejelöl a Facebookon?

Ahhoz, hogy igazi eredményt és sikert érjünk el a munkában, meg kell tanulnunk „észszerűen érzelmesnek” lenni, és a lehető legcélszerűbb módon kimutatni az érzelmeinket. Ehhez nélkülözhetetlen egyfajta „érzelmi kommunikációs képesség” kialakítása, hogy hatékonyan észleljük érzelmeinket, és tudjuk, hogyan és mikor fordíthatjuk ezeket eredményes cselekvéssé.

„Amikor belépünk egy céghez, részletes útmutatást kapunk arra vonatkozóan, hogyan ütemezzük a meetingeket és miként töltsük ki a költségkimutatást. Viszont senki sem mondja el, mit tegyünk, ha feldühít bennünket egy kolléga, vagy hogyan nyerjük vissza a lelki békénket, ha elszúrtunk egy meetinget a főnökkel.”

Ebben ad gyakorlatias tanácsot ez a kedves, humoros illusztrációkban gazdag könyv.

Roxie Nafousi: Manifesztáció - 7 lépés a lehető legjobb élethez

 

• Könyv: Roxie Nafousi: Manifesztáció
• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 206
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635073351
• Fordította: Csengeriné Erdő Orsolya

Amikor először szembejött velem ez a könyv rögtön érdeklődéssel fordultam felé. Az alcím is megkapó persze, de maga a manifesztáció is igen vonzó a 21. században, mint téma. 

A vonzás törvényéhez hasonlóan ennek is az az alapja, hogy az ember tervezze meg azt a jövőt amit élni akar és azt manifesztálja. Álomtábla, tervek készítése pipa. Szerintem most volt az első, hogy tényleg az ilyesmit meg is csináltam. Vagy nagyobb a hitem az ilyen dolgokban, vagy a könyv képes jobban meggyőzni engem arról, hogy ez jó lesz nekem.

A vonzás törvényével ellentétben a manifesztáció útja igazándiból nem csak arról szól, hogy erősen akarj valamit, azt az univerzum megadja. Az a könnyebb út, ez kicsit nehezebb. Akarj valamit, képzeld el, aztán aktívan kezd is tenni érte, és legyél türelmes és az univerzum majd segít. Csak mindezeket ne akard túlzottan erőltetni.

A hét lépés:

1. lépés: Legyen határozott elképzelésed
2. lépés: Szabadulj meg a félelemtől és a kétségtől
3. lépés: A viselkedésed összehangolása
4. lépés: Az univerzum próbatételeinek teljesítése
5. lépés: A hála elfogadása (fenntartások nélkül)
6. lépés: Irigységből inspiráció
7. lépés: Az univerzumba vetett bizalom

1. lépés: Legyen határozott elképzelésed:

Itt készítjük el az álomtáblát. Amin nagyjából minden (is) szerepel, amit a jövőben szeretnék. Készíthető fél évre, egy évre, öt évre. Én amúgy konkrétan megcsináltam a fél éves és az ötéves tervet, és bízom a legjobbakban. Elraktam, ahogy a szerző kéri is. Tehát írd meg, jól gondold meg, aztán rakd el és ne nézegesd. Hisz elméletileg amúgy is pontosan tudod, hogy mi szerepel rajta. Nekem az álomtáblára konkrétan nagyjából egy napom ment rá, de tény, nagyon átgondoltam, hogy hol akarok tartani, fél és öt év múlva. Nyugodtan lehet bátran elrugaszkodni a jelen állapottól, hisz pont az a lényeg, hogy ne kössön az, hogy "mit lehet, és mi elrugaszkodott a valóságtól", mert igazándiból elméletben nincs olyan, ami nem lehetséges ;)

2. lépés: Szabadulj meg a félelemtől és kétségektől:

Ezen még dolgozom. A félelem talán nem is annyira jellemző rám, de a kétség, hogy bármi sikerülhet, azért még néha felüti a fejét, de próbálok ez ellen is tenni. De igen ez a rész az ami szerintem azért kicsit több munkát fog tőlem igényelni.

3. lépés: A viselkedésed összehangolása:

"A viselkedésed összehangolása azt jelenti, hogy a tetteiddel megmutatod az univerzumnak, hogy amit hiszel, azt megérdemled. Ez azért van, mert a viselkedésünk és önértékelésünk közvetlen tükörképek." (93. oldal)

Ehhez a részhez csatlakozik (előzi meg), egy rész fejezet az önszeretetről. Merthogy, minden alapja az, hogy magaddal teljesen rendben legyél. Szeresd az életedet, és magadat. Tisztába legyél minden képességeddel, és elhidd, hogy te amit az álomtábládra írtál megérdemled. Méltó vagy arra, hogy az életed új fejezetét a te elképzelésed alapján írd meg. Igen...dolgozni kell az önbizalomhiányon, és a "nem vagyok elég jó semmiben" attitűdön. Mondjuk szerencsésnek mondom magam, félig-meddig, nem mondom, hogy buzog bennem az önbizalom, de tény, a 10 évvel ezelőtti énemhez képest azért sokkal jobb a helyzet :)

4. lépés: Az univerzum próbatételeinek teljesítése:

Ez az a fejezet, ami annyira nem kötött le, de elhiszem, hogy szükséges. Tehát mielőtt elérnénk a vágyott célt, feltehetően rengeteg próbatételen kell keresztül mennünk. Itt is egy erős belső hitre lesz szükség. Mert lehet jön, egy majdnem tökéletes ajánlat, ami majdnem olyan, mint amit manifesztált az ember, és vagy elfogadja, vagy hisz abban, hogy márpedig eljön az is, ami nem csak "majdnem" olyan, mint amit szeretne, hanem pontosan olyan, mint szeretne. - Erről akkor nyilatkozom, ha már itt tartok a manifesztációs úton ;)

5. lépés: A hála elfogadása (fenntartások nélkül)

Mint rengeteg önsegítő könyv, így ez is kiemeli a hála fontosságát. Három kategóriába sorolja a hálát:

1. Hála önmagunkért: Ezek olyan dolgok, amelyeket értékelni tudsz magadban, például: "Hálás vagyok az erőmért, hálás vagyok az egészégemért, hálás vagyok az elmémért."
2. Hála az életért: Ezek olyan dolgok, amelyeket értékelsz az életedben, például: "Hálás vagyok a munkámért, hálás vagyok a családomért és a barátaimért, hálás vagyok azért, mert élek."
3. Hála a világért: Ezek azok a dolgok, amelyek univerzálisak mindnyájunk számára, és amelyekért hálás vagy, például: "Hálás vagyok a napsütésért, hálás vagyok a dolgok összefüggéséért, hálás vagyok azért, hogy utazhatok és új kultúrákat ismerhetek meg."

Igazándiból ehhez nem is tennék hozzá, ez így le is fedi a dolgot :)

6. lépés: Irigységből inspiráció

A legfontosabb dolog, hogy ne legyünk irigyek arra, ami másnak van, és nekünk MÉG nincsen. Inkább tekintsük inspirációként rá, hogy "neki van, oh ez tök jó, tök örülnék én is egy ilyen akárminek". Tisztában kell azzal lennünk, hogy az, hogy másnak van, az nem azt jelenti, hogy másnak, köztünk nekünk is, már esélyünk sem lesz a vágyott célt elérni. Rengeteg dolog, rengeteg ember és esély van a világban. Az, hogy valakinek bejött az élet, hamarabb mint nekünk, nem azt jelenti, hogy aztán ezzel nekünk ez a dolog máris esélytelenné vált.

Nem mondom, hogy sosem vagyok/voltam irigy, de ha belegondolok, amúgy nem ez a fő tulajdonságom. Irigy talán jelenleg csak arra vagyok, hogy vannak akiket elismernek a munkájukban, én meg nem az vagyok akinek erre a következő 3 évben esélye lenne :D De azért manifesztációba benne van, hogy de mégis ;)

7. lépés: Az univerzumba vetett bizalom

És igen, mindezek mit sem érnek hit és bizalom nélkül. Tehát hinned kell, hogy amit manifesztálni akarsz, az menni is fog. Hinned kell és türelmesnek kell lenned, mert ez nem olyan, hogy ma manifesztálom, hogy holnap megnyerem a lottót, és ez be is következik. Lehet az univerzum még nem gondolja úgy, hogy tudsz bánni a pénzzel, így még idő míg megnyerheted ;)

Összességében a könyv érdekes volt. Feltehetően pár év múlva majd újra olvasom, újult fejjel. Az álomtáblát megcsináltam és ráléptem az ösvényre, meglátjuk mikor érek és hova. Ma elkezdem azért a könyv "folytatását" is. Kíváncsi vagyok, abban milyen érdekes dolgokra lelek.

• Könyv: Roxie Nafousi: Manifesztáció – Merülj mélyebbre
• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 232
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635074808
• Fordította: Erdő Orsolya

Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök

 

• Könyv: Modla Zsuzsanna: Pokoli főnökök
• Kiadó: Corvina
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 320
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789631369595
• Megjelenés időpontja: 2023. szeptember 27.

 Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e blogbejegyzést a könyvről vagy sem. Aztán arra jutottam, hogy végülis miért ne írnék? 

 Vannak olyan könyvek, amiket nem olvas el minden ember. Nem érdekli a téma, nem érinti a felvetett dolog, és nem is akar belefolyni. Bár ilyen ember lehetnék.

 A téma szívem szerint nem érdekelne. Nem jó dolog a pokoli főnök. Olvasni se olyan felemelő róla, sem alatta dolgozni. A könyv amúgy nagyon jól össze van szedve. Nem zúdítja az olvasóra rögtön a pokol összes bugyrát, nem...kedvesen bevezet minket a kicsit pokolitól a nagyon pokoli főnökig. Levezetve, hányféleképpen képes tönkre tenni 1 ember mondjuk egy egész csoport, egy egész kollektíva életét. Bár ismerjük be, ha már csak 1 ember életét is megkeseríti az is pokoli annak az egy embernek!

 Vannak emberek, akik nem születtek vezetőnek. Hiányzik belőlük a kiállás, a megfelelő habitus, a józan paraszti ész. Remek munkaerők (jó esetben legalább is), aztán egyszer csak valaki vezetőnek nevezi ki őket. Vagy önként jelentkeznek, vagy ugye a nagyobb cégeknél az előrejutás egyik módja az, hogy csoport majd nagyobb vezető leszel. A gond, amikor ezek az emberek hatalmi pozícióba jutnak, aztán ezt a hatalmat nem tudják megélni, és jól használni. Így lesznek a zsarnokoskodó, elnyomó, mikró menedzselő, inkompetens főnökök (jó esetben csak az egyik, de a könyv halmozódó hátrányokkal rendelkező embert is bemutatott).

 És amikor egy olyan ember kezdi vezetni a céget/intézményt/családi vállalkozást, aki amúgy ehhez totálisan alkalmatlan, akkor kezd kompenzálni, vagy leverni egy-egy munkatárson a problémáit. Ez lehet az, hogy zaklatja (szexuálisan, vagy másként), folyamatosan ellenőriz, csak azt és úgy csinálhatod ahogy ő mondja, független attól, hogy az jó-e vagy sem. Beszólogat, semmibe vesz, sosincs visszacsatolás, hogy amit teszel az jó-e vagy sem. Tehát rombolja az esetleges kevés önbizalommal rendelkező munkavállaló meglévő önbizalmát is, és ezt még élvezi is. Hú, hát mit ne mondjak, vannak cifra esetek a könyvben, senkit se irigyeltem őszintén megvallom.

A könyv első fele tehát az interjúk olyan munkavállalókkal, akiknek ilyen-olyan okból pokoli főnöke volt, mert már nem ott dolgoznak. De levezeti a könyv, hogy annak ellenére, hogy tudod, hogy az amiben nap mint nap részed van nem normális, mégis maradsz ott ahol vagy, mondván "máshol sem jobb", "mindenhol vannak rossz főnökök", "rossz ez, de ezt már megszoktam"... erről mindig eszembe jut az egyik arany mondat a munkahelyemen, a legtöbb dologra ráhúzva azt, hogy "Ezt így szoktuk", független, hogy amúgy jó dologra mondjuk, vagy égedelmessen nagy baromságra....úgy szoktuk, akkor ha rossz is úgy csináljuk... nem tudom, hogy ez magyar mentalítás, vagy helyi specialitás ;)

 A könyv második fele a szakemberek válaszai a szerző felvetéseire. Érdekes volt olvasni, hogy mennyi mindent tehet, illetve nem tehet a munkavállaló. Például titokban nem csinálhat hangfelvételt, de amúgy mégis csinálhat és bizonyíték is lehet egy-egy munkaperben, mert hát hogy bizonyítod, hogy téged napi szinten a földbe döngölnek, és megfenyegetnek, ha az, hogy te ezt állítod nem elég? Igen, ilyenkor bizonyíték lehet a hangfelvétel is.

Szintén a könyv ajánlja, hogy töltsük ki ezt a kérdőívet, megtudva, hogy mekkora stressznek vagyunk naponta kitéve a munkahelyünkön. Kitöltöttem...hát az én eredményem röviden:

És amúgy tényleg elgondolkodtam rajta, hogy egy pszichológus segíthetne, de még nem vagyok olyan mélyen, hogy valóban elmenjek. Ellenben a stressz csökkentő technikák felé hajlok erősen, meditálás és hasonlóak.

 A könyv hátulja a  hasznosabb rész, a tanácsok, az interjúk a szakemberekkel, rengeteg dologra rávilágítottak számomra is.

 A könyv érdekes volt, bár engem konkrétan nem nyugtat meg a tény, hogy vannak rosszabb főnökök is, hiszen ettől, nekem nem lesz konkrétan jobb, hogy másnak is szar. Cseppet sem érzem jobban magamat attól, hogy mások sokkal többet eltűrnek és sokkal nagyobb pokolnak vannak kitéve, mint én. Azért bízom abban, hogy egyszer majd lesz egy JÓ főnököm is, mondjuk még nem látom, hogy ez mikor fog megtörténni...

Fülszöveg

Néhány ​igazán szerencsés embertársunktól eltekintve valamennyien szenvedtünk már pokoli főnöktől. Vagy éppen mi vagyunk azok… Modla Zsuzsanna kulturális antropológus könyve a rémes főnökről részben szórakoztatni szeretne. A különböző, főnöknek tökéletesen alkalmatlan karakterek alapjául valós élmények szolgálnak: a könyvhöz mintegy 50 interjút rögzített olyan munkavállalókkal, akik munkahelyi traumákat szenvedtek el. Iszonyatos és iszonyatosan vicces történetek ezek emberekről, akik hiszik, hogy vezetésre születtek. (Pedig nem.)

A könyv másrészt segíteni is igyekszik: nyolc szakértővel a legkülönbözőbb megközelítésekkel járja körül a rossz vezetés és munkahely világát – Orvos-Tóth Noémitől például megtudhatjuk, hogy családi mintáink mennyire határozzák meg karrierünket, Bánki György a munkahelyi nárcisztikusokról mesél, Steve Tadelis, a Berkeley közgazdász professzora pedig arról, miért lenne érdemes a „számok” helyett a fluktuációval is foglalkoznia egy-egy vállalatnak. A könyv mélyen empatikus – a poklokat megjártakkal legalábbis – szellemes és okos írás, amely reméli, hogy cselekvésre is sarkall majd.

„A bántalmazó, ellenséges vagy egyszerűen alkalmatlan főnökök nem pusztán megkeserítik a mindennapjainkat, de mentális egészségünket is veszélyeztetik. Egy mérgező munkahelyi környezet negatív hatásaival akár hosszútávon számolnunk kell. Ez a könyv segít felismerni a jelenséget, miközben praktikus ötletekkel is szolgál az érintettek számára.” (Orvos-Tóth Noémi)

Kristen Butler: Pozitív gondolkodás napló

 

Könyv: Kristen Butler: Pozitív gondolkodás napló

Kiadó: Good Life Books

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 216

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636300050

Fordította: Angi Emese

Megjelenés időpontja: 2023. április 13.

Ár: 5.790,-

Kiadói ár: 4.632,-

Köszönet a könyvért a Good Life Books kiadónak!

(plusz a türelmükért, hogy ez a poszt úgy már két hónapja megíródhatott volna, ...)

De ami késik nem múlik, egyszer mindennek (is) eljön az ideje. Az ilyen naplós dolgokkal kapcsolatban, mindig két dolog jut eszembe:

1. Ez tök jó lesz, kitöltöm, és lekövetek mindent. Mindent úgy fogok csinálni ahogy kér, és végre megtudom, mi történik, ha valaki lelkiismeretesen kitölt egy ilyet. Pozitív gondolatok, csak jó lehet.
2. Nem szeretek beleírni könyvekbe, nem szeretek kitölteni dolgokat, de mindig azt hiszem, hogy majd ezt kitöltöm.

Tehát két teljesen ellentétes gondolat motoszkál mindig bennem. Főleg, mert valahogy a kitartáson kellene még dolgoznom, hogy egy ilyen naplót képes legyek MINDEN nap kitölteni, és visszaolvasva boldogság töltsön el, hogy sikerült. 

Feltehetően, ha a vége felé nem 38 fokos lázam lett volna és fetrengtem volna az ágyba, akkor kivételesen tényleg sikerült volna kitölteni. Megnéztem, az utolsó 1 héten bukott ez csak nálam.

Én elhiszem, hogy az embereknek segít az, ha van egy rutinjuk a reggelre és az estére is, és, hogy megválaszolják a kötetben lévő kérdéseket is. Bizton állítom, hogy meglehet őket, de.

 De a legnagyobb gondom a célokkal voltak. Mert persze vannak céljaim a napra (túlélni a munkát, nem megölni senkit, nem beszólni senkinek, boldognak lenni), de egyrészt mindennap ezt leírni frusztráló lenne, és ha őszinték vagyunk, feltehetően a normális embereknek, ennél sokkal kidolgozottabb terveik vannak a napra, vagy napokra. Vagy vannak nagy terveik, amiket napokig odaírhatnak mindig, és egyszer majd teljesül akkor lecserélik.

 A hála adás volt a legkönnyebb, mert bár nem gyakorlom azóta mindennap, de minden önsegítő, boldogságkutató, utat mutató könyv/napló/blogbejegyzés emlegeti és volt idő míg írtam is. Ez könnyen ment, bár a behatárolt 3 dolog hol sok, hol kevés volt...bár tény általában ugyanazokért a dolgokért vagyok hálás (egészség, család, munka) vagy esetleg az időért (hogy esett, hogy nem esett....stb.). Tehát ez könnyű volt.

A megerősítések...sok önsegítő könyv után SEM érzem még a dolgot magaménak, és feltehetően addig nem is fog működni, de próbálkozom ezzel is. 

 A nap végső összefoglalása, hogy hogy éreztem magam, hogy mennyit ittam, hány lépést tettem nagyjából könnyen ment. Itt is inkább a terveim summázása volt, ami néha zavart, vagy szimplán úgy éreztem, hogy semmi értelmeset nem tudok írni oda, holott nem kér lehetetlent.

A Napló igazándiból tetszett, a bevezető korrekt mód leír mindent, példákat is hoz (amiket, az olyanok, mint én előszeretettel másolgatnak a megerősítés sorba :P), és maga a napi oldalpár is teljesen jó. Szerintem jó kötet, de tény, rávilágított, hogy nekem ezek a napló dolog nem való. Zavar, hogy könyvbe írok, sosem arra akarok válaszolni amit ő akar, sosem azt akarom amit ő szeretne és hiányzik hozzá a kitartásom, hogy végig vigyem :D Ugyanígy nem való nekem amúgy a naptár dolog sem. Van...év közben párszor megtalálom...de mivel olyan marha sok dolgom és programom nincs, tökéletesen felesleges számomra a léte :)

Viszont amíg töltöttem a "naplót" tetszett, ha nem lettem volna  a végénél totál beteg, akkor feltehetően sikerült volna végig kitöltenem, és most azt írhatnám, hogy "Végre volt elég kitartásom, hogy kitöltsek egy ilyen könyvet"...talán majd, valamikor még próbálkozom ilyennel....de lehet elengedem a dolgot, és fogok egy sima füzetet...

Tomás Navarro: Kincugi - A lelki sebek gyógyításának japán művészete

 

Könyv: Tomás Navarro: Kincugi

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 310

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789635653089

Fordító: La Torre Ágnes Júlia

Megjelenés időpontja: 2023. február 24.

Bolti ár: 5.200 Ft

Kiadói ár: 4.420

Köszönet a könyvért a HVG Könyvek kiadónak :)

 Nem tudom, hogy mással is volt-e már olyan, hogy egy könyvtől, teljesen mást vár, mégsem csalódik. Ez a könyv nagyon érdekes, de amiért el szerettem volna olvasni, azt csak nyomokban tartalmazta. Valóban megvan a japán kincugi mesterekkel való párhuzam építés, de  igazándiból bármilyen más dologgal is párhuzamot húzhatott volna a szerző. Tehát igazándiból JAPÁN kevés van a könyvben.

 Viszont ennek ellenére meglehetősen kedves és tanulságos olvasmány. Remekül sikerült a szerzőnek az, amit a bevezetőben ír is. Méghozzá, hogy ő igazándiból beszélgetni szeretne az olvasóval. Hála az égnek nem kibeszélős tukmálós módon (volt olyan könyv élményem már...brrr a hideg is kiráz), inkább olyan módon, hogy együtt elmész teázni vele, felveted életed problémáját és ő próbál neked segíteni. (kincugi analógiával).

 És bár beszélget veled a szerző, próbál az összes lelki sebre gyógyírt találni, és példát hozni. Hisz, mindenki jobban tanul úgy, ha lát maga előtt egy történetet, amiben ez sikerült. Igen, valahogy az ember jobban elhiszi, hogy minden rendben lesz és sikerülni fog, ha látja, hogy másnak már sikerült. Nem mondom, hogy lefedett minden létező lelki bajt, de azokat amiket az olvasó nagy valószínűséggel ismerhet és/vagy tapasztalt már a saját életében azokat elég jól összeszedte.

 Szerettem a fejezetek végén a visszatekintést, a rövid összefoglalóját egy-egy résznek, hogy még jobban rögzüljön minden, amit olvastunk előtte. Szerencsés vagyok, hogy a legtöbb dolog amit felhoz nem érint. Hála az égnek depressziós és szorongó nem voltam (vagy nem tudok róla :)), de még így is pár dologban segített az olvasás. Mert nem kell feltétlen nagy sebekre gondolni, elég egy rossz személy az életünkbe, legyen az család tag, vagy épp munkatárs. És igen, ezen a fronton rengeteg jó dolgot olvastam, hogy hogyan tudom ezt kezelni (kipróbálom mindenképpen) a helyzetet, és hogy lehetek arra képes, hogy bizonyos dolgokat elengedjek. Vagy felismerjem majd azt a pontot, amikor nekem is tovább kell lépnem, mert nem ér annyit egy bizonyos dolog, mint amennyi fájdalmat képes okozni.

 Összességében ez egy hasznos könyv, szerintem mindenkinek. Bár ne lenne szükség ilyen könyvekre, de a 21. században úgy érzem, hogy elég sokunknak szüksége van arra, hogy segítséget kapjon. Ha másképp nem, akkor egy könyvtől. A szerző persze bizonyos eseteknél megkéri az olvasót, hogy forduljon orvoshoz, és ne kezelje magát, de azért rengeteg olyan eset van, amikor az ember a saját akaraterejéből, elhatározásából igenis kimászhat a gödörből, és nem feltétlen kell megvárni a mászással azt, hogy elérjük a gödör legalját. Feltehetően majd még újra olvasom a könyvet, nehéz napokon, vagy amikor tényleg szükségem lesz rá. Most a tudatalattimba elraktároztam azt amire szükségem van, próbálom alkalmazni, és meglátjuk, hogy sikerül-e.

Fülszöveg:

„Ami széttört, összeillesztheted, és amikor megteszed, ne rejtsd el a törékenységet, mert a látszólagos törékenységből lesz a látható erő.”

Tomás Navarro pszichológus a kincugimesterek filozófiáját használva arra tanít, miként küzdhetjük le a nehézségeket, és gyógyíthatjuk be lelki sebeinket. A kincugi a törött kerámia javításának ősi japán művészete, amelyben a mester arannyal vagy ezüsttel forrasztja össze a törésvonalakat, ekképpen kiemelve a munka fontosságát. Így válik a rekonstruált műtárgy már nemcsak a törékenység, hanem az erő és a szépség szimbólumává is. Az önsegítő és kríziskezelési kalauz legfőbb üzenete, hogy a megpróbáltatásokban rejlő lehetőségek által mi magunk is erősebbekké és szebbekké válhatunk.

Pál Kata Dorottya – Sas Eszter Krisztina: Mentális elsősegély napló

 

Köszönet a könyvért a Kulcslyuk kiadónak!

• Könyv: Pál Kata Dorottya – Sas Eszter Krisztina: Mentális elsősegély napló
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 256
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786156471116
• Illusztrálta: Fekete Csilla
• Ár:3.780,-
• Kiadói ár: 2.840 , - (itt megvásárolható)

Sok-sok önsegítő könyv után, az embernek nehéz újat mondani. Jelen kötet sem mond igazán újat. De nem is ez a feladata. A kötet összegyűjti azokat a technikákat, melyek segíthetnek az embernek átvészelni a stresszes időszakot. Vagy megelőző technikákat ad arra, hogy amikor beüt a krach akkor már ne tudjon olyan erővel lesújtani az emberre, hogy teljesen a földbe döngölve érezze magát utána.

A kötet három fő részre tagolható, az első a stresszről ír általánosságban, hogy miként reagál rá a szervezetünk, mit is nevezünk stressznek, és mi okozza. Miként ismerhetjük fel, hogy valami jó vagy rossz stressz, mert nem mindegy, teljesen másként hat ránk mind a kettő, az egyik motivál a másik feszélyez minket és gátol. Már ebben az első részben is szó esik arról, hogy hogyan küzdhetünk meg a minket érő stresszel, de itt még csak nagy vonalakban ad egy általános ismeretet a témáról. A második részben végig megyünk a naplós segítségével egy önelemzési folyamaton. Feldolgozva, hogy jelenleg mennyire lehetünk stresszesek, hogy ezt a stresszt mi okozza, és hogy a közeli és távoli múltban mik voltak azok a dolgok, amik elérték nálunk azt az inger küszöböt, hogy már nem csak kicsit feszültnek éreztük magunkat, hanem egészségre káros mód stresszesnek. A kedvenc feladatom ebben a részben az volt, hogy írjunk levelet önmagunknak, arra az esetre, amikor majd stresszesek leszünk. Amolyan ön mentőöv készítése az élet sötétebb időszakára. Ajánlja amúgy azt is, hogy a jövőbeni (x év múlva) énünknek is írjunk levelet, mert rengeteg jó hatása lehet ennek is. Egyrészt most ösztönöz arra, hogy összeszedjük a gondolatainkat és pozitív (jó esetben) üzenetet tudjunk átadni majdani énünknek. Inspirálva arra, hogy tervezzünk, mert ilyenkor jó összeszedni, hogy mi az amit megírnál magadnak, hogy "remélem ezt már megcsináltad" és ez bizony tervezés, pozitív sugallat arra, hogy igenis azért mindig nem leszel stresszes, és haladsz előre az életedben.

A harmadik rész a Stresszkezelési eszköztár. Itt találjuk a legtöbb gyakorlatokat (amúgy a könyv egésze teli van gyakorlatokkal. Akik szeretnek a könyvbe írni ott is kellő helyet hagytak minden feladathoz, de én volt, ahol a könyv mellett befogtam külön füzetet). A harmadik rész szedi tehát össze azokat a technikákat amikkel majd a jelentkező stresszt leküzdhető, a meditálástól, a tudatos jelenléten át, a kreatív  írásig elég sok ötletet ad arra, miként kezelhető a stressz.

 Alapjában véve nekem tetszett a könyv, nem újdonságként tekintettem rá, hanem mint eszköztár, mint egy könyv ami listázza nekem, miként tehetem jobbá az életemet, kevésbé stresszessé. Hogy valóban hatásos-e ez majd kiderül, egy mostaninál sokkal stresszessebb időszakban (remélhetőleg nem lesz ilyen, de azért számolni kell vele), akkor derül ki, hogy mennyit segített számomra egy-egy technika. 

Egyik technika sem fogja megváltani senkinek sem a világát, és senkinek sem fog bejönni minden egyes dolog ami le van írva a könyvbe. Mert nem vagyunk egyformák, de a könyv elég nagy területet fed le, hogy azért az ember egy-egy neki tetsző feladatot találjon benne.

Fülszöveg:

Az ​elmúlt néhány év bővelkedett a hatalmas „viharokban”, amelyek világszinten tették próbára mindannyiunk mentális ellenálló képességét és lelkierejét. A rendkívüli események jelentősen megnövelték bennünk az alapfeszültséget, így a mindennapi terheket is nehezebb vinni, ha pedig valami újabb, váratlan nehézség elé kerülünk, könnyen úgy érezhetjük: nem bírjuk tovább.

A Mind Art pszichológusai ezért egy olyan mentális elsősegélykészletet állítottak össze, amely a polcról leemelve, szükség esetén azonnal kézzelfogható és használható eszközöket kínál az érzelmi viharok lecsendesítéséhez. Ezek minden előzetes felkészültség nélkül is eredményesen bevethetők, ha nagyon feszültnek érezzük magunkat vagy erősen szorongunk.

Ám ahhoz, hogy ne csak toldozgassuk-foldozgassuk a hajónkat vihar idején, hanem hosszú távon elérjük azt a stabil állapotot, amely kibírja a hánykolódást, fontos, hogy kialakítsunk egy saját önstabilizációs repertoárt. A kötet ebben is a segítségünkre lesz, hiszen számos különböző stesszkezelési technikát mutat be, melyekkel kedvünkre kísérletezhetünk, amíg ki nem tapasztaljuk, hogy nekünk mi válik be a legjobban. Így olyan hétköznapi szokásokat alakíthatunk ki, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk megküzdeni a stresszel, és könnyebben lendüljünk át azokon az akadályokon, amelyeket az élet elénk gördít.