Olvassunk képregényeket, 2019-ben is!

Idén eddig durván 8 képregényt sikerült elolvasnom, egy hét leforgása alatt. A legtöbbet kölcsön kaptam, egyet viszont könyvtárból olvastam. Megerősített ez a 8 képregény abban, hogy még mindig szeretem a stílust, de még mindig borzalmasan képes vagyok leszólni egy képregényt a ronda rajzolása miatt. A ronda elég szubjektív dolog. Én mangákon kamaszodtam meg, borzalmasan sok pénzt költöttem mangákra, betudható a Japán imádatomnak, így van egy bizonyos rajzstílus amit kedvelek. Ennek ellenére amikor lehetőségem nyílott rá, hogy amerikai képregényeket olvassak akkor nem haboztam.

 Nem mondom, hogy mindegyik tetszett, mert nem. Azt sem mondom, hogy nem értem meg azokat akik rajonganak érte, mert nem igaz. Mindenkinek vannak stílusok amik bejönnek, és vannak amik nem, nem kell ítélkezni. Így ha egyik-másik képregénynél kiejtem a számon (leírom), hogy ronda, azt senki ne vegye sértésnek, akkor sem, ha az neki élete legszebb rajzolású kötete. Nem vagyunk egyformák (hála az égnek), így ez csak egy vélemény a millióból ;)

No de mit is olvastam:

John Arcudi – Richard Corben – Jay Stephens – Eduardo Russo: Aliens – Szemfényvesztés és kísértet

John Byrne – Chuck Dixon – David Lloyd – David Wenzel: Üvegfolyosó és egyéb történetek

Alienes képregényt! Ez állt a legtávolabb az érdeklődési körömtől! De, ha már kölcsönkaptam akkor úgy gondoltam illik elolvasni. Nos, az Alieneket még mindig nem kedvelem, sose fogok egy filmet sem megnézni a témában (egyet próbáltam, valami újabbat...hagyjuk, félős vagyok). De ezek amúgy tűrhetőek voltak. Amelyik történetnek ténylegesen volt története az tetszett, ez mondjuk nem sok volt a két kötetben. Tekintve nem volt elég hely, hogy terjedelmesen feltudjanak építeni egy-egy történetet rendesen. A szemfényvesztés első története volt a legjobban kedvemre (a pocsék képek ellenére is) és az Üvegfolyosóban volt azt hiszem, hogy lezuhant idegent mentettek emberek akinek az arcán volt a cucc már és lassan mindenhol tojások voltak... na az tetszett. De nem fogtak meg igazán, így olvasva-látva nem voltak annyira ijesztőek, mint a filmekben (részleteket láttam, és elég volt annyi is....)

Geoff Johns: Zöld Lámpás – A kezdet titka

Szuperhősös képregény! Ez kellett nekem! Amúgy remekül szórakoztam alatta, és még volt egy elég fura története is és mindemellett elég tűrhető volt a rajzolás is. A kollégámnak, akitől kölcsönkaptam, meg is jegyeztem, hogy tervezem a filmet, mondván tetszik a képregény. Hát...az arcáról ítélve nem fogok túl sokat várni attól a filmtől. A bemutatója alapján amúgy is gyanús, hogy a szereplőkön fogok röhögni. 

Robin Furth – Peter David: A Setét Torony – A hosszú hazaút

A Setét torony már jó ideje várólistán van nálam, de be kell vallanom, hogy ez a kötet kicsit eltántorított. Egyrészt, az Alien után ennek volt a legpocsékabb képi világa (számomra). Tisztában vagyok vele, hogy a második kötettel kezdtem, és így nem tudhatom, hogy az elsővel együtt lett-e volna értelme...de így önmagában egy se eleje se vége sztori ami amúgy a citrancs miatt még röhögéskeltő, miközben amúgy elpusztul minden és izgulnom kéne a főhősért...de nem tudok mert egy nagy hülye nevű dologba van zárva... hagyjuk kategória.

Mike Mignola: Hellboy 2. – Ördögöt a falra

Mike Mignola: Hellboy – A leláncolt koporsó és más mesék

Itt persze nem zavart, hogy 2. kötet. A rajzolás tűrhető volt, de azaz igazság itt nem zavart, hogy nem tetszik a képi világ, mert volt története. Izgalmas története, és faltam az oldalakat, annak ellenére, hogy nem emlékszem Hellboy-ra. Pedig tuti láttam a filmet, valamelyik filmet...újra kell nézni. Tehát a felsoroltak közül ez volt a legjobb eddig, aztán a 3. része szintén, sőt ha lehet olyat mondani, a harmadik jobban tetszett, mert több volt benne a mitológia, és rövid kis történetek voltak, és nem egy egész kötetet felölelő történet. Úgyhogy a Hellboy-ok vitték a prímet!

Alexander Freed: Az elveszett csillagok

Hát...ez egy 3. kötet! Érezhető ez a történeten, mert fogalmam sincs mi van előtte (tervezem majd pótolni valahogyan az első két kötet olvasását). A képek elmegy kategória, a Jedit nem bírtam a történetbe, de  a kém jófej. Igazándiból feltehetően a három kötet egyben nagyobbat szólna, mint így egymagában, de egynek elment.

Brian Michael Bendis: Újvilág: X-Men – Új mutánsok

1. Én szeretem az X-ment, komolyan

2. Ez egy pocsék történet volt

3. És szétesett két olvasás után az egész, úgyhogy morcos vagyok, azért nem kéne szétesnie lapjaira a második olvasásnál.

John Ney Rieber: Amerika Kapitány: Új irány

Ezt még nem fejeztem be, mert még van két oldal, és a munkahelyemen hagytam úgyhogy, majd holnap befejezem. Ez messze mindent leköröz, képileg, történetileg, és amúgy is Marvel. A Kapitányt amúgy közepesen ismerem, sajna nem láttam a filmeket amikben főleg csak ő van, ennek ellenére szimpatikus ember. És ebben a kötetben is szimpatikus volt, úgyhogy ez legalább egy jó zárás az idei első képregény maratonomnak.

Olvassunk képregényt! - 2018/2 Adottság (A lenyűgöző X-Men 1.)

Pókember után felüdülés! Ez kell nekem! Vicces és elborult mutánsok. A filmekben is sokkalta jobban csíptem a mutánsokat, bár volt akit ott sem bírtam túlzottan. De Logan akkor is a szívem csücske marad. Őt egyszerűen nem lehet megunni!
 Rajzolás ügyileg még mindig azt tudom mondani, mint a Pókembernél, hogy nem az én stílusom. Viszont ebbe a kötetbe jóval több humort tudtak belevinni, tekintve, hogy Logan és úgy az egész X csapat nem teljesen komplett mutánsokból áll. Na az ő történetüket még simán olvasnám tovább, mert ők érdekelnek.
 Film ügyileg amúgy itt is bőven lemaradásom van, mert kb. az első X-men filmet láttam illetve tavaly a Logan-t, tehát igazándiból így körbelőttem a dolgokat :D
 Volt egy csomó új arc, akiket feltehetően a filmekből ismerhettem volna, de itt nem voltak túl ismerősök, mint a gyémántbevonatú csaj, a falon átmenő kiscsaj sem ismerős, bár ő rémlik valahonnan. A "bádogember" meg a Deadpool-ból volt ismerős csak. Több X-men filmet kéne néznem, ez már biztos, és most kedvet is kaptam hozzá egy kicsit :)
 Oh igen, és végtelenül hülyén áll ez a szerkó amit viselnek, kb. az összes tagon, még a csajokon is, de Bestián a legcikibb szerintem!
 Minden esetre ez eddig az a Marvel kötet amit szeretek, és lehet, hogy többször is fellapoznám. Ugyan mondjuk saját példány nem kéne belőle.
 Amúgy azon gondolkodtam, hogy vajon, azok akik sem filmeket nem láttak, sem máshol nem találkoztak a történetekkel. Nekik mennyire élvezhető az egész? Ugyan van egy kis összefoglaló a kötet elején, és egy "eddig ez történt" rész, de ha totál senkiről semmi ismerete az embernek akkor bután néz. Nekem volt valamennyi előolvasásom, de még nekem is néhányuk tök ismeretlen és csak néztem, hogy "mivan???".

Olvassunk képregényt! - 2018/1 Hazatérés (A hihetetlen Pókember)

Az ember használja ki, ha olvasás közelbe kerül egy-egy képregény. Főleg, mert hogy nem hajlandó erre a saját pénzéből túlzottan költeni. De potyázni azért szeretek! Először is, amit már a DC képregényeknél is írtam, az amerikai képregény stílus nem a szívem csücske. Elolvasom őket, és vannak képek amik tetszenek, de nagy átlagban nem igazán érzem azt, hogy barátok lennénk. Én inkább Mangát olvasok, bár speciel azt is már vagy három éve nem fogtam a kezembe. (ezen változtatni kell!) De most hirtelen hozzám került a Marvel univerzum három képregénye, és hát ha már itt van akkor olvassuk is el! Remek, hogy Pókemberrel kezdődik… ő az akit az egész csapatból akiket eddig megismertem, a legjobbban rühellek. Egy filmet láttam a Pókember ki tudja hány részes szériájából, az elsőt. Arra emlékszem, hogy ott van a főhős, megcsípi a pók és ettől különleges képessége lesz és megölik a nevelőapját(rokonát?) Ben bácsit azt hiszem. És ennyi maradt meg az egészből. Sosem volt túlzottan szimpatikus, mert a különleges képesség kapás nála ilyen “hopp itt van, nesze”. Ezzel nem azt mondom, hogy a többieknek jobb az eredet története… de mégis azt mondom! Eltekintve, hogy se a főhőst, se a rajzstílust nem szeretem maximálisan, azt kell mondanom, hogy szórakoztató volt. Bírtam az ellenséget! Komolyan drukkoltam neki, mert ő legalább party arc. Le vagyok törve, hogy a “jó” győzedelmeskedik… Egynek jó, de nem hozta meg a kedvem arra, hogy jobban megismerkedjem Pókemberrel. De láttam molyon, hogy mindenki oda és vissza van tőle. Biztos, ha szeretném a stílust akkor én is fangirlködnék :D

Peter David: A hihetetlen Hulk 2.

@Pijer adta kölcsön nekem a „könyvet”, hogy elolvashassam. Közös álláspontunk, hogy jó, meg minden, egy csomó háttér infót megkapunk, de…nos majdnem 2.000 Forintot kóstál. Amit én azért erősen húzósnak érzek. Még úgy is, hogy színes, fényes lapos kötetről van szó, de akkor is 136 oldal. Nekem azért ez így nem megérős.

 Nem mellékesen nem rajongok annyira az amerikai képregényekért. Maga a történetek, tetszenek, szeretem a Marvel univerzumot, még Hulk-ot is csípem. De maga a képregény stílusa tőlem távol áll. Én inkább mangás voltam mindig is. És igen, most jöhet az, hogy az is 2.000 forintba kerül átlagosan, és nem több 200 oldalnál, és még csak nem is színes és nem is fényes a lapja. Jogos, amúgy pont az ára miatt döntöttem úgy 2-3 éve úgy, hogy akkor a mangákat hanyagoljuk. Vagy online olvasom, vagy sehogy. Sajnos Magyarország amúgy sem bővelkedik a manga kiadásban, így néha azaz érzésem, hogy esélyem sem lenne találni nekem tetszőt, ha túllendülnék az ár/érték arányon.

 De térjünk vissza jelen kötetre. Egy péntek délutánon el lehet olvasni, úgy, hogy az ember dolgozik (könyvtárban, és sajna az olvasók nagy része feltehetően úgy döntött, hogy a 25-étől esedékes nyitva tartás már él, így 1 óra után minimálisra csökkent a látogatók száma). Tehát gyorsan végig lehet pörgetni. A történetek jók, bár azaz igazság a Marveles, Bosszúállós bagázsból, pont Hulk az akiről semmit sem tudok. Ebből a kötetből arra jöttem rá, hogy még van vagy 10 olyan szereplő akiről semmit sem tudok, és nem tudom mit akarnak. Feltehetően, ha az ELSŐ kötettel kezdtem volna, vagy lenne a Bosszuállókon kívül filmes hátterem, merőben többet mondana az a sok név nekem :D
Ennek ellenére elszórakoztatott, de akkor is drága.

Belbecs:  -

Inkább nem pontozom. Ezt úgy lehetne pontozni, ha mindent értettem volna belőle, vagy első kötet lenne és akkor írhatnám, hogy x pont, mert nem értettem semmit. Így feltételezem, hogy az első kötetet olvasva ez sokkalta többet mondana, és több értelme lenne.

Külcsín: 2/5

Jó ez, és milliók szeretik, de ettől még nekem ronda. Sajnálom, én maradok manga párti :)

Tartalomjegyzék

„Kis Hitler”
Mecset mögé rejtőzve
A vér nem válik vízzé
Mélyhűtve
Újra Vegasban
Fagysérülés

Könyv: Peter David: A hihetetlen Hulk 2.

Kiadó: Kingpin

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 136

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Harza Tamás, Gubó Luca

Illusztrálta: Andrew Wildman, Mark Farmer, Joe Rubinstein, Dale Keown,Chris Ivy