A következő címkéjű bejegyzések mutatása: svéd szerző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: svéd szerző. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. december 27., hétfő

Thomas Erikson: Pocsék főnökök

 

Most, másodszor álltam neki a könyvnek, és most is úgy gondolom, hogy lehetséges, hogy sokkal érthetőbb lett volna a dolog, ha a szerző másik könyvét már olvastam volna. De nem olvastam, így kisebb fennakadást jelentett a színek értelmezése. Így is érthető volt, de szerintem az adna egy alap ismeretet.

 Most írhatnék egy csomó mindent a munka helyemről a főnökeimről és hasonlókról, de nem írok. Nem volna sportszerű, és annyit meg nem érnek, hogy egyáltalán leírjam a bajaimat.

A könyv rámutatott arra, hogy roppant nehéz dolog alkalmazkodni, igazándiból bármely szín képviselte főnökhöz, főleg, ha az szintén képtelen alkalmazkodni a beosztottjai sokszínű és sok motiváltságú kavalkádjához. Rengeteg olyan része volt a könyvnek, amikor hümmögtem, hogy "oh, ez ismerős", sooook ilyen rész volt. Szerintem elejével még pár kollégának egy-egy részt be is fotóztam, hogy látjátok, ez tök olyan, mintha rólunk írták volna, de a könyv felétől ez már kevésbé volt jellemző.

Elismerem, hogy főnöknek lenni nehéz dolog. Nem vagyok az, sose akartam az lenni és sosem leszek az. És bár elismerem, hogy nehéz dolog, de hozzátenném, hogy beosztottnak lenni sem sokkal könnyebb.  Valahogy a főnöknek alkalmazkodnia kell a beosztottjaihoz, de egy-egy beosztottnak alkalmazkodnia kell a főnökéhez és a kollégáihoz, és a mai vírus helyzetes, feszültséges időben szerintem ez nem megy már zökkenőmentesen. Vagy szimplán nekem nem megy csak.

Most kitöltöttem egy tesztet, ami megmondja a színem, ami elméletben zöld, de maga a teszt elég egyszerű volt, úgyhogy nem tudom mennyire megbízható a dolog. 

Mindenesetre a könyv megpróbálja bemutatni a dolgozóknak, hogy milyen egy főnök élete, mik lehetnek azok a helyek, és szituációk amiket egyik főnök sem kezel túlzottan jól, vagy legalábbis átlagosan nem. Majd áttér arra, hogy a főnök miként állítsa össze csapatát. Mely színek nem jók együtt, és mennyire jó ha változatos a csapat és nem csak kékek vagy zöldek, vagy sárgák, vagy pirosok vannak benne. Hogy nem elég a szín, meg kell tudni, hogy az emberek miként motiváltak, és hogy minden szín emberéhez teljesen más kommunikáció kell, ami legtöbb esetben nem megy a főnöknek, hisz ő is egy szín és nem feltétlen képes alkalmazkodni a többi szín elvárásaihoz.

Hogy érdemes volt-e elolvasni a könyvet? Mindenképpen, de nem olvasnám újra, annak ellenére sem, hogy ezt ajánlja a szerző, a zárszóba. Adott egy csomó információt, amit vagy tudok kamatoztatni, vagy sem, mindenesetre jó tudni róluk. Feltehetően, ha tudnám is, hogy a főnökömben mely szín dominál, akkor sem lenne másabb a kommunikációnk és feltehetően akkor sem érteném jobban meg.

Azért a könyv olvasásakor elég jól szemléltetve volt, hogy mi a hátránya és előnye annak, ha csak egy szín van egy csapatban, sőt ha még a főnök is ugyanaz a szín (mintha a beosztottak kicsi klónok lennének :D), és mit ne mondjak, nem szeretnék olyan csapatba kerülni, ahol mindenki egyforma színű. Végtelenül unalmas, a kékek mindent elemeznének, a zöldek borzalmasan ügyelnének arra, hogy semmi rossz ne történjen, a sárgák elcsevegnének a pirosak meg ordítanának egymással, hogy kinek van igaza, de végül egyik csapat sem kerülne egy centivel sem előrébb a megoldáshoz. Borzalmas lehet, amikor mindenki ennyire egyforma :)

 Imádom, hogy egy ember sem olyan mint a többi és mindenki más, még ha az emberismeretem borzalmasan felszínes is, és feltehetően sose tudok mindenkihez alkalmazkodni (nem mintha célom volna), de jó, hogy annyi ember, annyiféle képen képes látni tök ugyanazt. :)

Olvassátok a könyvet főnökök és ti is beosztottak. Bár szerintem nem minden munkahely olyan, hogy teljesen át tudja ezt venni, mint az emlegetett üzletkötők. Példának okáért, könyvtáros vagyok, rengeteg dologban más ez a munka mint az üzletkötőké, a hierarchia is más, a munka is, a kollegiális viszony is más.

Belbecs: 4/5

Jó és hasznos, de elő olvasás nélkül sok vakfolt van benne. Igazán jelezhetnék, hogy olvassuk el előtte az Idiótákkal körbevévét... olyan beszédes címe van annak is.


Külcsín: 4/5

Egyszerű borító, de magával ragadó cím. Szerintem a beosztott státuszban lévők nagy része számára egy ilyen könyvvel flangálni a munkahelyen felér egy enyhe öngyilkossággal :D



Fülszöveg:

A ​Pocsék főnökök című könyv megtanít arra, hogyan kezeld a lehető legreménytelenebb főnököket. Thomas Erikson, az Idiótákkal körülvéve sikerkönyvének szerzője tudja, mit beszél. Főnökként, beosztottként egyaránt dolgozott, és vezetői trénerként a főnökök minden típusával találkozott már.

Ha a gyerekeid nem a várt módon viselkednek, a nevelés taktikáján mindig tudsz változtatni. Ha egy ismerősöd faragatlan, természetesen faképnél hagyhatod. Ha viszont a főnököd igazságtalan és méltánytalan követelményeket támaszt veled szemben, már nem olyan egyszerű tudni, mihez kezdj vele. Mindannyian ismerjük ezt a helyzetet. Mintha a főnököd és te nem ugyanarról a bolygóról érkeztetek volna. Pedig lehet, hogy csak piros típus és emiatt túl keménynek találod. Vagy netán sárga, aki lyukat beszél hasadba. Talán zöld, amitől olyan érzésed van, mintha ő sem tudná, merre van az előre? Lehet akár kék, akinél nincs rendetlen íróasztal! Ha még nem akadt dolgod pokoli főnökkel, a sajátod is bizonyára okozott számodra kellemetlen meglepetéseket. Talán komoly felelősséget rótt rád, de hatáskört nem. Lehet, hogy eltérő a személyiségprofilotok, és teljesen különböző módon működtök. És néha talán már arra gyanakszol, hogy a főnököd teljesen reménytelen eset? Nyugi. Arra is van megoldás.

Mivel az éremnek két oldala van, a könyv a főnökök számára külön bónuszként tartalmaz egy Lusta disznókkal körülvéve című fejezetet is, mely arról szól, hogyan lehet kezelni a gyengén teljesítőket. Azt is megvizsgálja, miért olyan ritka a jó vezető, és azt is, hogy egyes beosztottaknak miért esik nehezére elvégezni a munkát.

A könyv könnyed és szórakoztató módon ismerteti, hogyan lehet befolyásolni az emberek különböző viselkedésformáit. Azt is áttekinti, hogy mi jellemzi a példás vezetők típusát.



2019. november 19., kedd

Greta Thunberg · Svante Thunberg · Beata Ernman · Malena Ernman: Ég ​a házunk

Tudtam, hogy a könyv életrajz, de azt hiszem sokkal többet vártam magáról az iskolasztrájkról és a klíma kérdésről, mint amit kaptam.
 Ennek ellenére nem volt rossz a könyv, csak teljesen másra készültem így az első úgy...200 oldalon csak pislogtam, hogy most akkor engem miért is kellene, hogy érdekeljen, hogy mi a szülei foglalkozása és hogy milyen mentális problémáik vagy betegségeik vannak a családnak. Amikor engem az érdekel, hogy mit csinált, mit ért el és miért is csinálta?
Persze belátom, hogy sok dolgot megmagyaráz a könyv, így hogy kb. Ádámtól és Évától kezd, még Greta születése előttről, de ha valójában a klímával kapcsolatos törekvéseire voltál kíváncsi akkor unni fogod az elejét. Kicsit untam én is, de aztán szép lassan összeállt az egész.
 Hogy Greta miért kezdte el az iskolasztrájkját, hogy ez hogy kapott médiavisszhangot, akkorát, hogy már Magyarországi híradóba is benne volt! Nos ez úgy a könyv utolsó egyötöd részében van, és sajna a könyvnek kb. ott van vége, hogy vége a sztrájknak és egy felvonuláson beszédet mond Greta. Pedig engem érdekelne, hogy mi történt azután, hogy Greta mindezt megtette, aztán most megint elég keveset hallunk róla, és arról amit képvisel. Bár tény, hogy beleírta a nevét a történelembe.
Én magam és a családom is ügyelünk környezetünk védelmére. Amit lehet szelektíven gyűjtünk, és próbáljuk mindig megfontoltan dönteni afelől, hogy valamit megvegyünk vagy sem. Megpróbálunk környezetkímélően élni, de még mi is tudjuk, hogy egyenlőre azok akik hasonlóan gondolkodnak nincsenek elegen. Hogy feltehetően nem elég az, hogy te szelektíven gyűjtöd a dolgokat, de mégis több, mint a semmi. Hogy az emberek nagy részét maga a környezet nem érdekli, nem foglalkoznak vele, míg nem érzik a bőrükön a dolgokat. Amíg nem lesz az egész megfordíthatatlan.
Greta csak azt akarta, hogy a klíma válságát igenis kezeljék válságként, és ne tagadják a dolgokat. Hogy a svéd időjárás is megbolondult, hogy ott vannak 20-30 fokok ahol anno a 15 is túlzás volt, hogy a hegyekről lassan elolvad a hó és terjeszkedik felfelé a természet, mert már elég meleg van, hogy ne fagyjon meg. Ami ismerjük be, hogy nem normális. Nem normális, hogy 100 éve ott még nagy havas táj volt, most meg erdő és cserjés van, és havat örülnek ha télen látnak egy keveset.
Elég amúgy csak a híradókat nézni, lassan nem lesz olyan nap, amikor nem jön nagy eső valahol, nem zúdul olyan havazás egy-egy tájra, ami nem volt eddig, vagy éppen gyullad meg az aljnövényzet és ég le minden mert már hónapok óta nem esett. Teli vagyunk olyan dolgokkal, amik 100 éve nem voltak. Persze az is lehet, hogy szimplán 100 éve nem volt ekkora média visszhangja annak, ha itt-ott a világban történt valami természeti katasztrófa. De ennek ellenére, rengetegen érzik és tudják, hogy valamit tenni kell, és nem MAJD, hanem most, Ma, mert előbb vagy utóbb elérjük azt a pontot, amikor már tényleg mindegy lesz és csak a károkat próbáljuk meg túlélni, és nem megelőzni azokat.
Tehát én kedvelem Gretat és amit tett becsülöm, örülök, hogy kapott elég ismeretséget, hogy egy ilyen életrajzi könyv megjelent Magyarországon is. De igen, még ő sem lesz elég, ha aztán elhal az egész dolog.
Hamarosan itt a karácsony és mivel facebookon a legtöbb csoport amibe benne vagyok, minimalizmussal, környezetvédelemmel, újrahasznosítással foglalkozik, elég kellemes végig pörgetni az oldalakat, mert nem jön folyamatosan az arcomba a FOGYASSZ, VÁSÁROLJ! szlogen. A saját ajándéklistámon is kb. két dolog volt, úgyhogy igen, mi lassan de biztosan leszokunk az ajándékozásról, a tárgyi dolgokról pláne. Elvégre a Karácsonynak sem a fogyasztásról és az ajándékról kellene szólni, hanem, hogy együtt a család :)


Belbecs: 3/5
Csak azért a két pont levonás, mert másra gondoltam, mást vártam tőle. Összességében elég összeszedett, de egy csomó kikacsintást és információt teljesen irrelevánsnak gondolok. Persze tudom, hogy ha beakarod mutatni a családot, akkor mindenkinek mindenét leírod, csak ugyebár én főleg Greta-ra voltam kíváncsi.

Külcsín: -
Nem igazán akarom pontozni, teljesen korrekt a szerkesztés, bár néhol voltak elütések és néha hiányzott pár betű, de nem volt idegesítően sok ilyen. A borító amúgy tetszik.


Fülszöveg:

Ég ​a házunk, közben mi ülünk az asztalnál és veszekszünk. Egyesek szerint nem is ég. Mások szerint nem teljesen biztos, ezért várjunk, amíg több bizonyítékunk lesz. Néhányan azt mondják, igenis ég, azonnal tennünk kell valamit. A füst egyre fojtogatóbb, a meleg elviselhetetlen: ki tudja, kijutunk-e élve? És akkor felpattan az asztaltól valaki: „tűz van!”. Egyesek szerint ez botrány, hiszen még hátra van a desszert és a szivar, és nincs az az isten, hogy ők erről lemondjanak. A többiek hőbörögnek: miért pont ő beszél, hiszen az iskolában a helye, nem szaktekintélye a témának, és különben is, biztosan áll valaki a háta mögött. Néhányan viszont elkezdik kiabálni: „tűz van, ég a házunk!”. Az emberiség önképe szerint az első két csoportba tartoznak a „normálisak”, a harmadikba a „szélsőségesek”. Törvényszerű hát, hogy egy „nem normális” kislány legyen a globális környezetvédelmi küzdelem vezéralakja.
A Thunberg-Ernman család életrajzából kiderül, hogyan nőtt fel az aspergeres Greta, milyen hatalmas áldozatokat kellett vállalnia szüleinek, valamint hogyan alakult az életük és a klímavédelem ügye az elmúlt években.
Reméljük, hogy – részben e könyv olvastán is – egyre többen kiáltanak majd tüzet, mielőtt még túl késő lenne.


Ebook:

  • Kiadó: Corvina
  • Kiadás helye: Budapest
  • Kiadás éve: 2019
  • Oldalszám: 288
  • ISBN: 9789631366075
  • Fordította: Harrach Ágnes

Papír alapon:

  • Kiadó: Corvina
  • Kiadás helye: Budapest
  • Kiadás éve: 2019
  • Oldalszám: 288
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789631366051
  • Fordította: Harrach Ágnes

2016. június 11., szombat

Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú (Az üveggyerekek 2.)


Annak idején az Üveggyerekek tetszett, ezért is gondoltam azt, hogy mindenképpen szeretném folytatni a sorozatot. Akkor, amikor azt olvastam, nem volt még kilátásban, hogy hamarosan magyarul is elérhető lesz a folytatás, így kicsit háttérbe szorult. Aztán hirtelen kiadták a második, majd ahogy a molyt nézem, már a harmadik kötetet is. A könyvtár is igen hamar beszerezte, így ki is hoztam, persze nem én voltam az első olvasója, de próbáltam nem üldögélni rajta hetekig, tekintve nem túlzottan nagy kiterjedésű, és igen nagy betűkkel íródott.
 Az Üveggyerekek jobban tetszett, sokkalta jobb volt a nyomozós szál, és sokkalta misztikusabb volt. ebben a kötetben a misztikus rész is igazándiból meg lett magyarázva, sokkalta jobban, mint az előző részben, így nem maradt olyan nagy „rejtély” a végére. És persze az aktuális problémák is feljöttek a könyvbe, ami egyrészt jó, másrészt engem idegesített. Feltehetően egy gyereket, aki abba a korosztályba esett, nem zavar annyira, de nem tudom mennyire rajongana a szülő, amikor odaáll a kicsi gyerek, (kicsi…nem kicsi, 8-12 közötti), és elkezd a migránsokról kérdezni. Mert, hogy a könyv központi szereplője a menekültek hajója, és az onnan jövő gyerekek, meg az ellopott étel. Tehát borzalmasan sok aktuális dolog van benne, ami persze jó, ha foglalkozik a gyerek vele, de azt hiszem, amikor krimit olvasnak, misztikus krimit akkor nem az a legmegfelelőbb, hogy az aktuális valós életben fellelhető problémákat boncolgatja.
 Persze itt a menekültek mind szegények, szerencsétlenek, a svédek meg olyan svédek. Volt aki segít, van aki fél, van aki utálja őket. A főszereplő és családja természetesen támogatná őket, de fel nem vállalná hogy támogatja őket, a tolvaj, meg akkor is tolvaj marad, ha segítségből lop.
 Az ezüst megtalálása és keresése meg sajnos minden volt, csak nem izgalmas nyomozás. Jó volt olvasni, de nem igazán tudtam aggódni senkiért sem, és izgulni sem túlzottan, tekintve elég kiszámítható volt a könyv végkifejlete. Pozitív kicsengéssel természetesen, ahogy az az ifjúsági könyveknél már-már elvárás.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5
 Ez a borító még mindig jobb, mint az eredeti, viszont nem jött be annyira. Annak ellenére sem, hogy köze van a történethez. Ahogy láttam a következő résznél, ez a séma marad, tehát fehér a domináns szín a borítóknál. Hát nem tudom, kevésbé figyelemfelkeltő, mint az első részé :(

Fülszöveg:
Aladdin szülei vendéglősként keresik kenyerüket egy svéd kisvárosban. A tél beálltával arra lesznek figyelmesek, hogy valaki dézsmálja a húsgombóckészletüket. Aladdin egy fiúra gyanakszik, aki a fagyos idő ellenére rövidnadrágban ólálkodik a víztorony körül, amelyben az étterem működik. Többször is megpróbálja megközelíteni, de a másik mindig úgy eltűnik, hogy még a nyomát sem látni a frissen esett hóban. A török kisfiú és két barátnője, Billie és Simona jól tudják, hogy kísértetek nincsenek, de azért ez több mint különös! És itt van ez a legenda is a száz évvel ezelőtt élt Ezüstfiúról… A három barát elhatározza, hogy végére járnak ennek az ügynek, még ha egész éjszaka virrasztaniuk is kell miatta…

Eredeti megjelenés éve: 2014
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 256
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633243626
Fordította: Bándi Eszter