Clint Emerson: 100 halálos technika – a túléléshez

Egy hajdani SEAL kommandós útmutatója az önvédelemhez, az üldözők lerázásához és a vészhelyzetek túléléséhez

 Be kell ismernem, hogy sokkalta jobbra számítottam. Persze tudom, kommandós írta, aki abból indul ki, hogy egy olyan mint ő, hogyan élhet túl egy olyan helyzetet, amibe az olyanok kerülnek mint ő. Érthető volt? Nos feltehetően nem, és beismerem maga a könyv sem. Ugyanis egy átlag állampolgárnak (független, hogy a világ mely részén él), ez a könyv maximum 5-6 tanácsa felhasználható. Körülbelül az, hogyan szabadítsd ki magadat, ha megkötöznek, de az sem túlzottan (meghalnék, mielőtt megoldanám a problémát), és hogy mi mögé álljak, ha éppenséggel le óhajtana lőni valaki. Tekintve, hogy könyvtárban dolgozom, mondjuk ennek marha kevés esélye van.

 A legtöbb tanács kivitelezéséhez kellenek előfeltételek, minthogy:

Legyél nagyon-nagyon edzett, lehetőleg átlagos testsúlyú és maximálisan egészséges.

Legyél képzett fegyverhasználó, legyen lehetőleg engedélyed a fegyverek használatára.

Legyenek alvilági kapcsolataid. (a tanácsok egy részében ott vannak, olyan beszerezhetetlen dolgok, mint a fekete mobil (erre még visszatérünk), és olyan fegyverek, felszerelések beszerzése, amit nem lehet megtenni egy szupermarketben.

Legyél naprakész a technika vívmányaiba, de lehetőleg éld túl úgy, hogy amúgy nem is viszel magaddal technikát, mert azt csak lenyomozzák.

Ne legyél tériszonyos, tudj úszni, repülőből kiugrani stb. tök átlagos dolgok ezek, minden átlag polgár képes erre nem(???:D)

Nos, tehát miután, te magad nem vagy kommandós, hisz ha az volnál, nem olvasnád a könyvet, ezeknek az előfeltételeknek kell megfelelned, hogy túléld… hogy túléld, nos mit is? Az átlag polgár, vagy nomád harcos, nem megy kémkedni (mert miért menne??), nem lop el kocsit (mert miért tenné?), nem ugrik ki az óceánba, nem megy ismeretlen és veszélyes országba, nem lop, követ embereket. Mert miért tenné? Ha teszi, akkor feltehetően nem jó szándékkal. Amúgy az egész könyv, hasznossága itt meg is bukott. No meg a kedvenc mondatommal megspékelve, hogy Mindig nézz körül, hogy figyelnek-e. wtf? Tehát azon kívül, hogy egy kommandós, kb. 200 oldalon keresztül bebeszéli nekem, hogy bármikor rám lőhetnek, elrabolhatnak, lehallgathatnak, feltörhetik a mobilon, laptopom, nos ezen kívül nem mond semmit. Ezek meg eddig sem érdekeltek. Egyrészt, ha elrabolnak, lelőnek, ezeket a tanácsokat nem tudom nagyon használni, hisz nem vagyok jelenleg annyira fitt, lehallgatás, mobil feltörés stb. nos erre azt tudom mondani, hogy hát ha valakit pont az én adataim érdekli, hát basszus törje fel :D Nem tartok semmit sem kb. a laptopomon (máshol sem), a mobilom még a múlt évezredből való butatelefon, még pokémont sem vadászhatok vele :D Tehát, ha ettől valaki boldog, hát tegye, nem leszek paranoid, és nem lesz az, hogy ha szállodába megyek, mindent kipöckölök, becsomagolok alufóliába stb. mert akkor jó biztonságban leszek.

Tehát nem sikerült megfejtenem azt, hogy mégis Kinek, Miért íródott. A rosszfiúk elleshetnek belőle egy csomó mindent, amire ügyelhetnek majd, hogy ha elkaptak egy csórikát, akkor hogy intézhetik, hogy ne tudjon megszökni...

 Jah igen, a fekete mobil telefon. Ez volt a kedvencem, amin felröhögtem folyton. Én értem, hogy a feketepiacon, illegálisan beszerzett cuccra gondol, de amikor ott a képen egy FEKETE mobiltelefon, és mellette felírva, hogy egy FEKETE mobiltelefon… akkor úgy önkéntelenül röhöghetnékem van :D Bocsi.

Tehát én sokkalta jobbra számítottam, számomra, még a zombi túlélő kézikönyv is több hasznos tanácsot adott,…úgy, hogy az képzeletbeli veszélyre hívja fel a figyelmet. Itt mivel nem vagyok kommandós, sem elmebeteg aki azt hiszi, hogy kommandós…így nekem ez a könyv totálisan hasznavehetetlen. És igen, kicsit sokáig tartott elolvasni, mert ha egy huzamba akarja az ember, akkor kicsit belegárgyul, kicsit sok a tök felesleges adat.

Belbecs: 2/5

A két pont azért, mert feltehetően ez valakinek tetszik, valakinek hasznos, feltehetően nem Magyarországon, ahol nem olyan egyszerű fegyverhez jutni mint az amcsiknál.

Külcsín:…2/5

2 pont, mert a borító tetszik, a rajzok „szakszerűek”. A -3 pont azért van, mert rengeteg a félre ütés, rengeteg a félre fordítás, rengeteg a pontatlanság benne (amikor vegyünk egy poharat…gázmaszknak, majd a képen ott egy nagy ballon, és ott mondjő, tényleg ballon van már írva…és ez csak egy). Tehát a sok elgépelés sajnos nálam már kiütötte a biztosítékot. Még ha tetszett volna a könyv, akkor is feltehetően ezek nagy mínusz pontok lettek volna.

Fülszöveg:

„A ​​könyvben található technikákat nem véletlenül nevezik »halálosnak«. Magas színvonalon képzett ügynökök dolgozták ki őket, olyanok, akik rendszeresen szembesülnek életveszélyes helyzetekkel, és akiknek ezen módszerek alkalmazásához felül kell emelkedniük az emberi teljesítőképesség, precizitás és találékonyság korábbi határain.

A könyv a különleges ügynökök világából származó, a gyakorlatban alkalmazható módszereket tartalmaz. Többségüket csak a legkomolyabb vészhelyzetekben szokták használni, és mind az önvédelmet szolgálja. Amikor az ember váratlan veszélyekkel szembesül, sok esetben a menekülés a legbiztonságosabb megoldás. Egy aktív lövésszel szemben az első reakció legyen mindig a menekülés – és csak az utolsó a küzdelem. Ha egy útonálló el akarja venni az értékeit, adja át őket. Ha viszont tényleg eljön a világvége… akkor mindent szabad.

Nem célunk, hogy létrehozzunk egy veszélyes polgári réteget, szórakoztatni akarunk és önvédelemre tanítani. Csak szellemünkben legyünk halálosak, ne a tetteinkben! Tartsuk tiszteletben mások jogait és az állam törvényeit! De megtörténhet, hogy a sorsunkat meghatározza, meddig vagyunk hajlandóak elmenni az életben maradásért.” – Bear Grylls

Clint Emerson, az amerikai tengerészgyalogosok különleges egységének, a SEALnek tisztje volt. Könyvében megmutatja, hogyan szabadulnak meg az ügynökök, ahogy ő nevezi, az „Erőszakos Nomádok”, a legveszélyesebb helyzetekből. A technikák egy része valóban halálos, de Emerson kizárólag önvédelemről beszél. Talán ennek köszönheti világsikerét, milliós példányszámát, vezető pozícióit a legnagyobb sikerlistákon, több országban is.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Clint Emerson: 100 halálos technika – a túléléshez

Kiadó: XXI. Század

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 272

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155373855

Fordította: Farkas Veronika

Illusztrálta: Ted Slampyak

Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv (Tökéletes védelem az élőhalottakkal szemben)

Annak idején a Zombiháború nagy kedvenc lett. Így be is szereztem, rögtön amikor kiadták a Zombi túlélő kézikönyvet. Mondván jó az, ha van. Persze ha már megvan egy könyv, akkor automatikusan átkerül abba a halmazba, ahol a „majd egyszer elolvasom” könyvek vannak. Mert, hát itt van, úgyhogy ráér. Meg annak az esélye, hogy már azonnal a zombi apokalipszis kellős közepében vagyunk, és későn kezdem olvasni, igen csekély!

 Nos, mivel ez egy túlélő könyv, így nem lehet igazán összehasonlítani a zombiháborúval. Az egy riport-regény szerűség volt, ez meg konkrét túlélési ötleteket felsoroltató kötet.

 Játsszunk el a gondolattal, hogy valóban vannak zombik. Kezünkbe kerül ez a könyv, még a nagy járvány kitörése előtt, amikor még csak elvétve ették meg az emberek egymást, merő ösztönből, és emberhús utáni vágyból. Tegyük félre a tényt, hogy a mai napig vannak kannibál törzsek, akik nem zombik. A kötet szerint a legjobb, amit tehetünk, hogy felkészülünk! Felhívja a figyelmet, hogy a könyv Amerikában íródott így a legtöbb dolog, Európában teljesen máshogy lenne, már csak a házak felépítése, a kormány, a hadsereg és hasonlók miatt is. Itthon kicsit nehezebb feladat lenne a fegyverhez jutás, viszont nagyobb eséllyel tudsz olyan házat találni, amit normálisan meg lehet védeni. Persze sajnos rögtön az első ötlet, miszerint menj az emeletre, és rombold le a lépcsőt, az így ránézve a lépcsőnkre akkora meló lenne, hogy akkor már inkább keresnék egy másik házat ahol túlélhetek. Elhiszem, hogy Amerikában a kis fa szerkezetes cuccokat hipp-hopp szét lehet kapni.

 Tehát feltételezzük, hogy vannak zombik, és esélyesen kicsiny tök eldugott falumat elárasszák. Első eset hogy itthon vagyok, nos… feltehetően meghaltam, vagy zombivá váltam. A házunk nem túlzottan zombi biztos, ha egyedül vagyok itthon akkor nincs kocsi amivel elmeneküljek. Bár megjegyezném nem is ajánlja a kocsit, mint menekülési eszköz, bicajom az ugyan van, de mire megtalálnám már megettek a zombik. De jó feltételezzük, hogy megtaláltam, és elindultam vele. Nem ajánlja a könyv, hogy a városok felé menjünk, akkor marad a nagy büdös semmi. Eltekerek a semmi felé. Térképet vihetek magammal, de borzalmasan béna vagyok a térképolvasásba, úgyhogy tök felesleges. Mondjuk, hogy megmenekültem, és egy biztonságos helyen vagyok, tuti, hogy becsavarodnák a hörgésektől rövid időn belül. És a problémamegoldó, leblokkoló dolgaimat ismerve, ha valami nagy probléma van, akkor általában csak állok, mint egy fadarab, tehát megettek. Pedig rövid a hajam, tehát nehezebb elkapni, de nem vagyok edzésben…

  A másik eset, hogy dolgozom, miközben kitör a zombi apokalipszis. Ez esetben a könyvtár….is elég szar búvóhely. Egyrészt földszinti ablakokkal van megáldva, és a „bedeszkázás” nem nagyon kivitelezhető. Bár deszka lenne (könyvespolcok), de félő ha azt megpróbálnánk előbb dőlne ránk az épület, minthogy biztonságban lennénk. És nem tudom hogy lehet kijutni a tetőre. Ami mondjuk a tériszonyom miatt rögtön az örök bázisom lenne, míg nem halok éhen, mert hogy le már nem mernék jönni XD. De Feltételezzük, hogy hamar tudtuk, hogy már a városhatárt elérték a zombik, felhívnám AniTigert vagy Szil78-at, hogy kinek van jobb kocsija, amibe beleférünk, Gabyenak szólnák rögtön, hogy meneküljön, felvesszük, vagy konvojt  hozunk létre a pár kocsiból, és Szimirzáékat is kimentjük, meg minden ismerősünket, feltételezve, hogy őket nem ették meg, és vagy, nem zombik már. Aztán kajával, fegyverrel (fogalmam sincs honnan szednénk) felszerelkezve mennénk a vakvilágba. Nekem túl sok hasznomat nem vennék, de azért próbálnánk segíteni :D (Dunaújvároson belül is eltévedek, nem hogy máshol :D). Nagy valószínűséggel itt is megettek volna már minket.

 Tehát belegondolva, hiába ismerem a túlélési szabályokat,nagy valószínűséggel az első hullámban megennének. Persze, mint ahogy a könyv mondja, még nincs minden veszve! Már most foglaljak le valami félreeső helyen egy új kolónia létrehozására megfelelő helyet. Kezdjek el tanulni egy használható szakmát, mert feltehetően mint könyvtáros nem biztos, hogy nem halok éhen. Legyen meg a csapat, akik egyetlen egy sms-re vagy kiáltásra összeállnak és már megyünk is. És persze ott ahova megyünk álljon már egy ház, legyen felszerelve már most, mert hát bármikor jöhet a zombi apokalipszis. Legyünk edzésbe, mert ki tudja mikor kell futni, tanuljunk meg lőni, mert az mindig jól jön. Legyen késünk, bár a kard jobb, lehetőleg szamuráj kard, mert az könnyű és hosszú pengés, mert még a leghülyébb ember is képes lefejezni egy zombit. És ne feledjük, a fej, a lényeg. Ne nyúlkáljunk a zombiba, ne szeretkezzünk vele (wtf?:D), és ne együk meg a húsát, mert meghalunk, ja és persze ne harapjon meg minket! Ne meneküljünk soha kórházba, mert onnan jönnek, rendőrségre, mert őket harapták tuti meg elsőre, templomba, mert nem védhető jól, és a hangos imádkozás, éneklés odavonzza őket. De emeletes ház megfelel, vagy iskola, ami rácsos ablakos, esetleg a börtön is remek opció lehet, ha a rabokat nem számoljuk, akkor igazándiból az elsődlegesen legjobb hely. És persze reménykedjünk abba, hogy megmentenek minket. Ha mégsem, akkor így jártunk.

  Belegondolva, feltehetően én már az elején meghaltam. De aki nem, és van eldugott háza, a nagy büdös semmi közepén, és ott nincsen gond a zombira, akkor 5-20 év és vége nagyjából az inváziónak, mert átlagosan 5 év alatt lebomlanak a zombik. Ez megnyugtató, igaz utána egy totál üres és kietlen planéta lesz, de lesz! Ha nem számolunk a hibernált, a sivatagban kószáló és a vízben sétálgató holtakkal, ők lehet tovább bírják.

  Összességében a könyv jó volt, vannak benne hasznos tanácsok, nem zombik esetére is. Tény, hogy ha egy tökéletes világot akarsz felhúzni a zombikra, akkor kell az ilyen kiegészítő kötet is, hihetőbbé téve a teóriádat. Rengeteg jó dolog van ebben a könyvben, én élveztem olvasni, még ha látszik is rajta, hogy kifejezetten amerikai. Mondjuk elgondolkodom azon, hogy hányan veszik ezt totálisan komolyan… azok mondjuk lehet elkezdenek edzeni, mert azért egy tohonya amerikai nem nagyon tud elfutni a veszély elől.

 A vadászós részek annyira már nem hatottak meg. Igen, én nyuszi vagyok, engem vagy megettek, vagy elmenekültem, de nem vadászok én rohadtul senkire sem, pláne nem olyanokra akik meg akarnak enni. Nincs az a pénz, hogy önszántamból kimennék zombik ellen harcolni :D

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Fülszöveg:

Ne légy hanyag, ha a legértékesebb tulajdonodról – az életedről – van szó!
Ez a könyv elengedhetetlen, ha túl akarod élni az élőhalottak hordáinak támadását, akik talán ebben a pillanatban is a közeledben ólálkodnak, anélkül, hogy tudnál róla.
A Zombi túlélő kézikönyv jól bevált tanácsait követve teljes biztonsággal megvédheted önmagadat és szeretteidet az élőhalottaktól.
Ez a könyv életet menthet.

Eredeti mű: Max Brooks: The Zombie Survival Guide: Complete Protection from the Living Dead

Eredeti megjelenés éve: 2003

Könyv: Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyv

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 286

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632457086

Fordította: Illés Róbert

Illusztrálta: Max Werner

Bear Grylls: A tigris ösvényén (Túlélés: teljesítve 4.)

Köszönet a könyvért a Jaffa kiadónak! 

Ez az a sorozat, amit még magam sem értek miért olvasom. Tekintve, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az író nem igazán tud írni. Bear Grylls kifejezetten nem író. Ő a túléléshez ért, és nem az íráshoz. Ennek ellenére elolvasom az összes ebben a sorozatban megjelent könyvét, és megvan másik kettő még. Valószínű azért teszem, mert érdekelnek a túlélő technikák. Igaz, egy túlélő könyvben talán kicsit hasznosabb lenne az egész, de szeretek szórakozva tanulni.

 Az eddigi kötetekkel a legnagyobb bajom a nem létező szerkesztés volt. Az amúgy sem felső színvonalas írói munkán, még rontott, hogy nem volt szerkesztve, telis-teli volt helyesírási hibákkal és elgépelésekkel. Jelentem, úgy tűnik kapott szerkesztőt ez a kötet már! Bár már A Farkas Útjánál is észrevettem, hogy javul a minősége, kevesebb elgépeléssel és hasonlókkal rendelkezik. Megértük, hogy ez a kötet már nem rendelkezik elütésekkel, és fura mondatokkal. Itt is csókolom a kezét annak, aki átnézte, és kigyomlálta :) Így ugyanis sokkal jobb az egész, nem dobódtam ki folyamatosan a történet sodrából azért, mert fura dolgok voltak odaírva.

 Ugyan Bear Grylls, még mindig nem vált bestseller íróvá, de fejlődik ő is. Az első részekhez képest sokkal jobban beleépíti a túlélő technikákat a történetbe, és nincsenek spontán „megállok az erdőben, mindjárt legyilkol valami, de azért most kiselőadást tartok valami túlélő technikáról” féle epizódok. Ebből adódóan kevesebb túlélő technika került egy kötetbe, mint eddig, viszont ez már kezd hasonlítani egy kaland regényre és nem egy túlélő technikás könyv pici sztorival.

 Úgy hittem az első kötet elolvasásakor, hogy mindegy, hogy majd milyen sorrendben haladok a történettel,hiszen a túlélésről szól az egész sorozat, csak mindig más helyen. Nos nem igazán lett igazam. Én ebben a sorrendben olvastam: 1,3,2,4 és  a későbbi részekben folyamatosan visszautalgat az előzőekre. Jelenleg is egy csomó vissza utalás volt, a sivatagra és arra, hogy mi volt amikor a jeges tájon zuhant le (akkor nem Peterrel), úgyhogy ha valaki tervezi az olvasást, akkor lehetőleg tartsa a sorrendet, ugyanis utólag olvasni egy Előző részt, nem igazán jó, mivel bizonyos részeket már tudsz a következő rész miatt.

 Jelen kötetünknek főhősei változatlanok, a harmadik kötethez képest, Peter és Beck maradtak a „szerencsések” akik a sivatag után, most az esőerdőkben is megmutathatják, hogy ki lehet onnan jutni és túl lehet élni, még ha nem is olyan egyszerű az egész. A Tigris ösvényén címet viseli a könyv, az egyetlen amit bánok, hogy szegény tigris összesen Egyszer tűnt fel a színen, és akkor sem volt túlzottan nagy szerepe, ha a „telepatikus kommunikációt” nem tekintjük annak. Oké, vicceltem, nem volt telepatikus, de egy oldalnyi „beszélgetek a fejemben a tigrissel” rész volt!...és igazándiból ennyi. Peter és Beck ahhoz képest, hogy teljesen átlagos napra készültek, majdnem teljesen nulla felszereléssel, felvágott karral(!) is képesek kievickélni 3-4 nap alatt az őserdőből. Úgy, hogy csak megtippelték merre kell menni, elkerülve a vulkánt ami kitört, az illegális fakitermelőket lebuktatva, túlélve mindent. Igazándiból folyamatos életveszélyben voltak, hol egy ciános lárva, hol egy kígyó, hol egy tigris, egy mocsár, egy krokodil stb. én amúgy csodálom, hogy túlélték :D. Ami nekem mindig fura ezekben a történetekben, hogy oké, hogy Beck egy túlélő zseni, de Peter nem igazán strapabíró mégis megy-megy és nem áll meg, kicsit szerencsétlen és bevonzza a dolgokat, és lassítja az egészet, mégis megy. Nehéz elképzelnem, hogy egy ember aki nincs edzésben ennyire nehéz terepen képes naponta sok kilométert megtenni, úgy hogy nem panaszkodik.

Feltehetően én pocsék túlélő lennék, ugyanis, ha hirtelen ledobnának az esőerdőbe, keletre, nyugatra, északra erdő, délen ott a vulkán, ami mindjárt kinyír a lávájával. Azt hiszem, tuti egy pocsék irányt választanék, és az első „edd meg a lárvát”-nál fintorogva nyögnék, hogy nemár. Bár feltehetően van azaz éhség amikor már tökéletesen mindegy, hogy mi csak ehető legyen és jóllakjon vele az ember.

Belbecs: 4/5

Vannak persze hiányosságai a könyvnek, Bear Grylls nem író. Valószínű hobbiból ír, vagy még csak nem is ő írja, csak a neve alatt megjelenik. De szórakoztatott és kikapcsolt, élveztem! Tehát senki se adja fel az első rész után, mert fejlődik az írási…tudása Bear Grylls-nek!

Külcsín: 4/5

Imáimba foglalom a szerkesztőt, végre nincs semmi amibe beleköthetnék! Az egy pont levonás csak azért jár, mert ritka ronda a borító, mivel ez az eredeti is (az egyik verzió), és a sorozat ezt a sémát követi, így elfogadható, de attól még nem szép! Megtaláltam, a másik féle borítót, és az sokkal jobban néz ki. És persze a cím csalóka, mert a tigrisnek túl sok szerepe nincs a történetbe. Pedig reméltem, hogy végigfuttatja őket az esőerdőn (tudom, tudom…gonosz vagyok :D)

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 268

ISBN: 9786155492013

Fordította: Illés Róbert

Ár: 2.940 Ft

Kiadói ár: 2.352Ft (-20%)

Fülszöveg:

BEAR GRYLLS letehetetlenül izgalmas kalandregény-sorozatának legújabb, immár negyedik részében ismét a találékonyságnak és a túlélő technikáknak jut a főszerep!

Beck Granger és barátja, Peter ezúttal Indonéziában kerül szorult helyzetbe, amikor egy vulkánkitörés elzárja előlük a civilizációba vezető utat. Egyetlen esélyük az életben maradásra, ha keresztülvágnak a dzsungelen, és megpróbálnak eljutni a tengerpartra. Az őserdő azonban nem a legbarátságosabb terep két kamasz fiú számára… Útjuk során számtalan veszély leselkedik rájuk: bűnözők törnek az életükre, madárpókok és krokodilok elől kell menekülniük. Becknek minden tapasztalatára és leleményességére szüksége van ahhoz, hogy élve kijussanak a tigrisek birodalmából.

Ha gyilkos láva hömpölyög alá a hegyről…

Ha fojtogat a dzsungel párás levegője…

Ha krokodiloktól hemzsegő folyón kell átkelni…

Ha egy tigris bukkan fel váratlanul…

Beck mindig tudja, mit kell tenni. De még őt is érhetik meglepetések…

A sorozat részei:

1. Bear Grylls:Istenek aranya  blogbejegyzés: itt

2. Bear Grylls: A farkas útja    blogbejegyzés: itt

3. Bear Grylls: A skorpió sivataga blogbejegyzés: itt

4. Bear Grylls: A tigris ösvényén

Adventi naptáram 15. ablaka:

Mi a tipikus hálaadási menü?

Bear Grylls: A farkas útja (Túlélés: teljesítve 2.)

Bár össze-vissza sikerült elolvasnom a sorozatot (1,3,2 rész), azt kell mondanom, hogy  így is érthető volt, bár az előzőnek olvasott könyvben volt egy rakat hátra utalás erre a részre, így nem lepődtem meg bizonyos momentumokon, amiken, ha sorban haladok, talán meglepődöm.

 A három rész közül ez a legjobb! Nem tudok belekötni túlzottan, bár a már említett gondok itt is jelentkeznek. Sajnos a könyvet nem szerkesztette senki, és sajnos az író túlélőművész és nem írói vénával megáldott ember. De ez a rész volt az első olyan rész, ahol a főhős sem magában nem kezdett el nagyon gondolkodni és kioktatni (hogy az olvasó fogja, fel mit miért csinál), és az első hogy ezt hangosan sem mindig tette meg. Kevésbé volt zavaró, mint az első és harmadik részben. Hozzájárul ehhez, hogy a társ akivel ment szintén ért valamennyit a természet dolgaihoz, még akkor is, ha éppenséggel nem annyira mint Beck. Viszont gyorsan tanul, és nem kérdez hülyeségeket. A harmadik részben nagyon utáltam a folytonos „mindjárt meghalunk, mindjárt szomjan halunk, mindjárt homok megy a szemembe és meghalok” szenvedéseket, míg itt azért nem kezdtek túl sűrűn bele, hogy „jaj hideg van, megfagyok, éhen halok, leesek, elesek, stb.”. Ebben a kötetben jöttek a nehézségek, még tűrhetően zsúfolva, és csak néha jegyeztem meg, hogy szegények azért itt vannak a tundrán, a havas tájon, és mindenben ekkora pechjük – mázlijuk – pechjük - mázlijuk van. Mert ismerjük be, hogy ahhoz tehetség kell, hogy beleess a vízbe, leess a szakadékba, hóvihar törjön rád, a medve akarjon megenni stb. és mázli kell, hogy ezeket túl is éld, és vigyorogva nézz az ég felé, hogy háhá, túlélted!! :D

 Beck és útitársa, tehát kifejezetten peches túlélő bajnokok. Csodálom, hogy túlélték azt a sok katasztrófát (felét sem soroltam fel), és persze az egészre úgy emlékezhetnek vissza, hogy egy jó móka, kaland túra volt. Nem tudom, én már a repülő lezuhanása után gondba lettem volna. Bár akkor is mázlijuk volt!

Belbecs: 4/5

Sokkal jobb a többi résznél, de azért fogalmazni megtanulhatna az író, vagy a fordító. Sajnos mivel fordítást olvasok, így nem tudom eredetileg is ennyire hülye mondatok születnek néha a könyvben, vagy a fordító vette félvállról a dolgot. A vége megint kicsit hirtelen lett lezárva, de azért annyira nem sietett mint az első és harmadik részben, itt talán tíz oldalt is hagyott a pozitív végkifejletre :D

Külcsín: 3/5

Még mindig spoileres a borító! De a többi részhez képest ez legalább aránylag normálisan néz ki, bár ezektől a fénylő betűktől agyrémet kapok. Kicsit túlzsúfolt és giccses. A pont levonás nagy része a szerkesztő hiánya miatt van. Ennyi pénzért, ennyire silány munkát nem szabadna kiadni. Elméletileg van szerkesztője…benne is van a könyvbe,…de kétlem, hogy elolvasta volna a könyvet….vagy ha mégis őrülten felületesen és átugorva 20-40 oldalakat.

Fülszöveg:

Bear Grylls lélegzetelállítóan izgalmas új kalandregényében ismét a találékonyságé és a túlélő technikáké a főszerep!

A farkas útjában Beck Granger Alaszka hólepte vidékén zuhan le egy kisrepülőgéppel. A pilóta meghal, nagybátyja, a híres professzor súlyosan megsérül, Becknek és barátjának pedig nem marad más választása, mint gyalogszerrel nekivágni a fagyos tundrának. Ahhoz, hogy eljussanak a legközelebbi településig, meg kell mászniuk egy hegyet, át kell vészelniük a fagypont alatti hőmérsékletet, élelmet kell szerezniük, és meg kell küzdeniük a tundra vadállataival. Beckről azonban hamar kiderül, hogy ezen a terepen is feltalálja magát, tudásának és bátorságának köszönhetően végül minden akadályt leküzdenek.

Ha befagyott tó jegén kell átkelni…

Ha felbőszült medve támad rájuk…

Ha tüzet kell gyújtani egy hómező kellős közepén…

Ha jégkunyhót kell építeni egy közelgő hóvihar elől…

Beck mindig tudja, mi a megoldás. De vannak helyzetek, amelyekre még ő sincs felkészülve…