Ugrás a fő tartalomra

Lauren Blakely: Kőkemény

Gondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger!
Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki.

Külcsín: 2/5

És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.



Belbecs: 4/5
 Nos azért kap ennyi pontot, mert igazándiból azt adja, amit a fülszöveg mond. Ne várjon az ember ettől a könyvtől magvas gondolatokat, és szerte ágazó történetszálakat. Nagyon gyorsan rá lehet jönni, hogy mi lesz a vége a könyvnek. Bár voltak azért meglepetések is, amin én csak hümmögtem, hogy „na, ez most, hogy?”
 Mivel a könyvet Spencer nézőpontjából van, így az olvasónak meg kell szoknia, hogy úgy... 5 oldalanként van egy kis öntömjénezés, olyan „nekem nagy a f*szom, jól dugok, és mindenki azt akarja, hogy megkeféljem” féle. Spencert ebből adódóan a könyv elején szerintem kb. mindenki megütné, bár én a tökön rúgásra gondoltam, az olyan stílszerű lenne, ha a f*szoddal ékeskedsz, és jól telibe kapod, nem kellemesen. De Spencer alapjában véve, ha sikerül túljutnia azon, hogy ő a király, megkap mindenkit, akkor egy egészen értelmes fiú.
 Nagy csalódás volt, hogy majdnem száz oldalon keresztül csak erekciója volt, és nem dugott. Én ettől a könyvtől többet vártam... Aztán a következő 180 oldalon meg már azt mondtam, hogy „oh b+ kellett nekem hiányolni a szexet?”. Ugyanis onnantól a történet nem igazán szól másról egészen a könyv végéig, csak arról, hogy milyen f*sza csávó és milyen őrjítően kefél. A saját narrálásában természetesen, amitől csak még egoistább lesz és még narcisztikusabb :D
 Ami bántott kicsit, hogy borzalmasan alpári a nyelvezete. Nem hiszem el, hogy nincsen normális szinonimája a kefélés – baszás –kúrás dolognak, és csak így lehet ezt megfogalmazni és leírni. Kicsit olyan érzésem volt, hogy ez amúgy egy tökéletesen aranyos és romantikus történet, ha kivesszük belőle a dugós dolgokat és azokat, hogy azon gondolkodik, hogy dug..... Akkor amúgy egy kedves kis romcsi történet lett volna.
 Ennek ellenére körülbelül ezt vártam. Ismerjük be, hogy a Művelt Nép Kiadó az valójában az Ulpius, aminek a neve összeforrt az évek során a „dugós könyvekkel”, és azzal, hogy körülbelül minden szennyet képesek kiadni. Ami nem feltétlen rossz, csak mondjuk ezzel a névvel (Művelt nép), ezt a típusú irodalmat képviselni, annyira gáz. Nem beszélve a sz*r marketingjükről, és arról, hogy mindent megígérnek és fele könyv sem akkor jelenik meg, amikor azt ígérik... no de ez nem az én gondom, mert azért túl sűrűn nem olvasok ilyen könyveket.

Történet a könyv átadásáról, csak mert vicce volt, mármint a fejemben :D
AniTiger a tesójával küldte a könyvet, aki nevezetesen egy férfiú. Tudni kell, hogy nem néztem oldalszámot a könyvnél, és valahogy én azt hittem, hogy több oldalból áll. De nem mertem hangosan megjegyezni, kezemben egy könyvvel, amin egy pucér férfi van és Kőkemény a címe, hogy „hát én vastagabbra gondoltam”, pedig amúgy a fejemben ez rohadt vicces volt, de féltem, hogy kevésbé értékelné ezt :D Amúgy igen azt hittem ez a könyv vastagabb és keményebb :P

Fülszöveg:
Nem ​elég csak a jó szél, hölgyeim. Az árbóc mérete is számít.
Én pedig mindent beleadok. Nekem tényleg megvan MINDEN szükséges felszerelésem: jó külső, agy, komoly vagyon és egy jó nagy f@sz.
Alighanem seggfejnek gondolnak. Annak tűnök, nem igaz? Rohadt szexi vagyok, eszement gazdag, pokolian okos, és akkorával vagyok megáldva, mint egy ló.
De tudják mit? Még nem hallották a történetemet. Talán playboy vagyok, a New York-i pletykalapok annak neveznek. Csakhogy olyan playboy, aki valójában remek fickó. Ezért lettem különleges.
Az egyetlen gond, hogy apám miatt vissza kell vennem egy kicsit. Konzervatív befektetők akarják megvenni a zászlóshajóját – a Fifth Avenue-n lévő ékszerboltot –, ezért nem csupán kordában kell tartanom a kígyót, hanem elkötelezettnek kell látszanom. Rendben. Ennyit megtehetek apáért. Elvégre neki köszönhetem a családi ékszereket. Szóval megkérem a legjobb barátomat és üzlettársamat, hogy a következő hétre legyen a menyasszonyom. Charlotte benne van a dologban – azért mond igent, hogy viselhesse ezt a jókora követ.
Ám hamarosan a nyilvánosság előtti színlelés a hálószobában egyáltalán nem lesz megjátszás, hiszen Charlotte képtelen lesz majd tettetni a lábujjgörbítő, ablak rezegtető orgazmus-sikolyait, miközben új magaslatokba röpítem majd a lepedők között.
De azt hiszem, én azt nem tudom majd színlelni, hogy érzek iránta valamit…
Mi a csudába sodortam magam ezzel a… kőkemény dologgal itt?

Kiadó: Művelt Nép
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 288
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155676130
Fordította: Márton Andrea

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é