P. D. Baccalario: A ​folyó őrei (Lock 1.)

Hello, blog olvasók!

Egy ideje nem nagyon blogoltam, és ennek kivételesen nem az az oka, hogy nem is olvastam, hanem az, hogy a laptopom bemondta az unalmast. Vártam-vártam, míg megjavítják, majd a kényszer és a netbook idegesítő, kicsi gépelési felülete és képernyőjének hála, beruháztam egy új laptopra. (ennyit a megtakarított pénzemről ;()

És akkor jöjjön, a legfrissebb olvasmányom, A folyó Őrei!

Kellett, egy kis ifjúsági olvasmány. Oké, bevallom, kellett egy kis sikerélmény, hogy “de gyorsan haladok”. Ugyanis, mostanában borzalmasan nehezen csúsznak a könyvek. Hát kellett valami amivel gyorsan lehet haladni. Ezzel a könyvvel sikerült is! Egyrészt azért, mert a maga 174 oldalával eleve nem hosszú, másrészt ez a 174 oldal is igen szellős, illusztrált és nagy betűs. Végtére is gyerekeknek készült. Úgyhogy meg is volt a sikerélmény, és rávett, hogy hamarosan az író másik sorozatával is bepróbálkozzam.

Ez itt egy bevezető kötet! Tehát, igazándiból, nem történik benne semmi. Komolyan, azt hittem, hogy már olyan harcos, védelmezős, mágikus cucc lesz, de nem! Mindenképpen függő véges, hisz maga a Csata még csak most vette kezdetét. A könyv végén, a fiatalok, teljesítették az első küldetést. Azt nem tudjuk, pontosan hány küldetés lesz, a háború meddig tart,... gondolom, míg az író nem unja meg. Viszont ezt a részt nem lehet kihagyni, mert itt történik a csapattagok bemutatása… csak úgy immel-ámmal, nem mentünk túlzottan bele. Rokoni kapcsolatok, ismeretségek felvetése. A helyszín megismerése. (Adott egy völgy, egy folyó, ami visszafelé folyik, a folyónak két partja, és egy falucska.) És a szabályok, amiket viszont gyanúsan nem ismernek a játékosok sem! Így sajna mi is csak homályosan sejtjük a szabályokat.

Drukk! Mindenképpen könnyű választani, hogy ki kinek drukkol. A két csapat teljesen ellentétes viselkedésű, az egyik háborúra készül (olyan vérre menőre), a másik viszont kis elvarázsolt, tiszta szívűek stb. Én amúgy Pit-tel és a Vadakkal vagyok! Mindenképpen jóval barátságosabbak, mint a többiek.

Az alap történet: Az egész mechanizmust egy fura lény indította el. Nem teljesen jöttem rá, hogy micsoda. Az biztos, hogy ezüst bundája van, menő köpenye, fura, de kedves humora, és tud varázsolni, úszni, és fákba csúszdát készíteni! Kifejezetten érdekes fazon, őt még nem döntöttem el, hogy szeretni fogom-e vagy nem. Kissé ködösen fogalmaz, és ezt Pit is tudja és zavarja is (engem is), úgyhogy azért van egy olyan érzésem, hogy susmusban titkol egy csomó mindent a gyerekek elől. De ő választotta ki a tíz játékost, és ő mondta el a szabályokat (ködösen, mint mondottam).

Nagyon tetszett a könyvben az a mondat (idézni már nem tudom, mert visszavittem a könyvtárba), aminek a lényege az volt, hogy ha nem játszanak, nem vállalják a harcot a gyerekek, akkor a mágikus lények, a visszafelé folyó folyó, és a folyó népe feleslegessé válik, mert akkor már egyetlen egy gyermek sem lesz aki hisz az álmaiban, és a varázslatban. És ez annyira tetszett. A harc lényege, hogy a folyó visszatérjen a normális folyási irányába, de ezt csak tiszta szívvel, gyermeki paranccsal lehet elérni. Kell, hogy a nyertes higgyen abba, hogy ha a folyónak megmondja az irányt, akkor az teljesíteni fogja a kérését!

Kinek ajánlom: Gyerekeknek (9 éves kortól ajánlja a kiadó), de szerintem kisebbeknek is fel lehet már olvasni! Gyermek lelkű felnőtteknek. Mindenképpen vannak benne szép gondolatok, és valóban gyorsan haladható, izgalmas és adott logikát követ (tetszett, hogy mindennek megvan, a maga logikája :))

Külcsín és belbecs:

A kiadvánnyal teljes mértékben meg vagyok elégedve! A kiadó ügyelt arra, hogy jó legyen kézbe venni, hogy jó legyen lapozni, hogy gyönyörű esztétikája legyen. A belső (első és hátsó lapokon) térkép található, színes és annyira részletes, hogy tudd, hogy mik a helyszínek. A fejezetek elején szintén illusztráció van! Csodás ajándék lehet egy kezdő olvasónak. (annyiból gáz, hogy bevezető kötet, és még ki tudja, hogy hol a többi :D). Helyesírásilag is teljesen oké, nem volt fennakadás az olvasásban, úgyhogy ha van is benne hiba, az beleolvad a környezetbe.
Történetileg is teljesen oké, egy jó bevezető kötet, ami után azért vannak elvárásaim. pl. a következő kötet gyors megjelenése…. :D

Fülszöveg:

Egy régi csata,
amit meg kell nyerni.
Egy titok, amit meg kell őrizni.

Egy történet bátorságról és barátságról. Ez a nyár is úgy indul, mint a többi, mígnem Pit szokatlan meghívót kap, hogy látogassa meg unokatestvéreit az
isten háta mögötti Henley Creekben.
A fiú már érkezése pillanatában rájön, hogy ez a csendes völgy valami titokzatos, talán veszélyes dolgot rejteget.
A völgyet átszelő folyó például ellentétes irányba folyik: a tengertől a hegyek felé, s a víz mélyén rejtélyes erő lakozik. E titokzatos világ megvédése érdekében Pitnek, Amynek és a többieknek meg kell vívnia egy ősi harcot a folyó népének felügyelete alatt.
Pit rájön, hogy jóval több bátorság lakik benne, mint hitte. S azt is megérti, hogy a barátság ereje bármire képessé teszi…

Könyv: P. D. Baccalario: A folyó őrei

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 174

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634033967

Fordította: Túri Zsuzsanna

Timár Krisztina: A látszat mesterei (Tü/Körben 1.)

 Már harmadszorra állok neki ennek a posztnak, mert az első kettő írásommal nem voltam túlzottan elégedett. Valahogy annyi mondanivalóm lenne a könyvről, de ha elmondom mindent, akkor az egész könyvet elmesélem, azt meg nem akarom. Mert ezt olvasni érdemes.

 Van bennem, még a mai napig is egy ellenállás. Olyan ellenállás, ami ha találkozik könyvekkel és meglátja, hogy magyar az írója, akkor felkiált, hogy „ezt ne”. Ami már csak azért is irreális dolog, mert azért olvasok magyar, magyar kortárs irodalmat, és nagyrészt nem is csalódom. (Gaura Ágnes, On Sai, Kleinheincz Csilla stb.) Tehát nem kéne félnem a magyar kortárs íróktól, sem a könyveiktől. Nem kéne ez a belső ellenállás. De idővel talán majd elmúlik. Még pár remek könyvélmény talán és már el is mossa a tudatalattimban szereplő „A külföldi jó, a magyar nem” felvetést. Hisz amúgy sem igaz a felvetés.

 Tehát meg kellett győznöm magam, hogy magyar attól még lehet jó. Utána következő nehézség az volt, hogy vegyem kézbe annak ellenére, hogy borzalmasan ronda a borítója. Sajnálom, de ez a borító akkor is nagyon-nagyon ronda. Egyszerűen jellegtelenné teszi a könyvet, vagy éppen taszítóvá. Nem hiszem, hogy sokan megvennék és / vagy elolvasnák csak a borító miatt. Emiatt hátrányban van egy csomó olvasónál, akik bortó alapján döntenek (pl. én is általában ilyen vagyok). De meggyőztem magamat. Megvette a könyvtár, kikölcsönöztem, és én lettem az első olvasója. Még egy ideig itt álldogált a polcomon, gondosan csak a gerinc látszott, mire végre kézbe is vettem.

 A lélek botanikája után, valami könnyedebbet, valami valóságtól elrugaszkodó könyvre vágytam. Valamire ami teljesen kikapcsol. És mivel eldöntöttem, hogy valahogy így haladok: saját, könyvtári, saját, könyvtári az olvasmányaim során, és a lélek botanikája saját volt, hát könyvtári jött a sorban. Azóta persze ez a sor felborult, mert előjegyzett könyvek elsőbbséget élveznek.

 Mindegy is, végül rávettem magamat a könyvre, és egyszerűen magával ragadt. A szereplők, a helyszín, a világ magával ragadt egyszerűen. Sajnáltam, hogy vége lett, és most várhatom a folytatást. Remélhetőleg nem túl sokáig.

 A könyv maga két részre tagolódik, Cselezüst (Fruzsina), és Lánglélek életének történetére. A két szál az elején és a végén is részben összefutott, így gyönyörű keretet adott a történetnek. Be kell ismernem, nekem Cselezüst sokkalta szimpatikusabb, mint Lánglélek. Független, hogy utóbbinak jobb a neve, mármint az a neve amit ismerünk.

Miért bírom Cselezüstöt?

Mert sokkalta életrevalóbb, mint Lánglélek. Nehezebb kezdő lökettel indult és feltehetően ebből és személyiségéből fakadóan jóval talpraesettebb. Mert mágus, méghozzá levegő mágus. Tud repülni és láthatatlanná válni. (megjegyezném, bárkit bírok, aki ilyeneket tud :D) Nem szégyelli, hogy mágus, szimplán nem veri nagydobra (mert nincs kedve elpatkolni). Remekül képes beolvadni olyan közösségekbe, ahova tökre nem illik bele (mondjuk úgy teljesen nem hasonlított azokra akik ott éltek). Harcképtelenné tett egy Hollót (főgonosz, gyilkos mocskok), egy ajtóval! Megölt egy Hollót egy kisszékkel...már bocsánat, de mekkora menő már, egy kisszékkel vagdalkozni. Természetesen Berkenye fából készülttel! És egy AJTÓVAL a hátán vándorol.

 Khmm, tehát imádás van, nagyon Cselezüst egy ideális női főhős akit nagyon-nagyon lehet szeretni. Mert bár nem tökéletes, de majdnem az. Talpraesett, erős, határozott!

Miért bírom / nem bírom Lánglelket?

 Bírom, mert a Hollók ellen akar menni. Bírom azért is, mert titkos hadserege van, és Cselezüst összes ex haverja aki túlélte a gyerekkorát nála kötött ki, és ők bírják.

 Nem bírom őt, mert ragaszkodik ahhoz a tévhithez, hogy ő a Kiválasztott. Emberileg képtelen leszakadni arról, hogy Kiválasztott legyen. Akkor is, amikor közlik vele, hogy „Édes fiam bmeg nem vagy az”, ő akkor is elhatározza, ha ő nem az, akkor előkeríti a kiválasztottat kinyírja és akkor mégis ő lesz. Merthogy elméletben konkurencia van. Merthogy nem jutott el a csökönyös agyáig, hogy 1. nem vagy kiválasztott, 2. te vagy a kiválasztott nemzője....az apja ha így egyszerűbb. Tehát, ha kinyírja  konkurenciát, akkor rohadt nehezen fogan meg az igazi Kiválasztott! Úgyhogy szegényt jobban utáltam, mint amennyire szerettem. Pedig nem tehet róla, belenevelték ezt az eszményképet, hogy ő a kiválasztott, tök nehéz lehet, ha 20 évesen a pofádba nyomják, hogy „háháháháháhááááááá nem te vagy” :D Persze hogy bekattan egy kicsit, és csalódott meg minden, de na! Amúgy tök logikus az ő gondolkodása is, csak nem tetszik :P

Mi van a Hollókkal és mágusokkal?

 A Hollók a Birodalomban élnek (amiről nekem rögtön a Csillagok háborúja jutott eszembe, bocsika!), nem lehet rájuk nézni, nem lehet megölni őket (csak berkenye ajtóval, vagy kis székkel, a könyv vége felé azért finomítottak már a dolgon, bár vicces lehet egy kisszékes sereg ;)). Gonoszok, és kedvtelve gyilkolásznak, teljesen random, a külső szemlélő számára teljesen kiszámíthatatlanul. Gyerekeket lopnak, akiket katonává nevelnek, aztán a sajátjaik ellen küldik őket. Tehát ők a gonoszok. Ha tudják a nevedet, hatalmuk van feletted. Ezért aztán senki nem tudja senkinek sem az igazi nevét.

A mágusokat meg mindenki utálja, rühelli őket, de azért rájuk vannak néha szorulva rendesen. A mágusok rengeteg dolgot képesek megtenni amit az átlag lakosok nem. Jövőt látnak, levegőbe emelkednek, láthatatlanná válnak, tárgyakat mozgatnak (Jedik, én mondom, jedik!), tehát olyan varázsló félék. Akiket megjelölnek, háromszög a tenyérbe (lásd ronda borító). A vicc az, hogy teljesen kitaszítottak, tehát épeszű ember szóba sem áll velük, kaját sem ad nekik... ennek ellenére azért vígan eléldegélnek jó ideig, vándorlással. Elméletben megdobálják, mérgezik őket, hát teljesen úgy mint a legtöbb boszorkányüldözős sztoriba. Kivétel ez alól amúgy Cselezüst, azaz részben, mert őt nem utálták mindenhol! Annyira.

 Tartom, hogy a Hollók a mágusoktól tartanak a legjobban, rögtön a berkenye ajtók és kisszékek után természetesen!

Hogyan látom a történetet, mi tetszett, mit hiányoltam?

 Egy nagyon jó, erős hazai kortárs fantasy. Aki szereti az okos fantasykat, annak tetszeni fog. Okos = rengeteg utalás volt különböző művekre, festményekre, versekre egyaránt. Remekül felépített világgal egyetemben.

 Eredeti elgondolás, és ez már nagyon hiányzott nekem. Itt nem volt az, hogy felsóhajtok, hogy „ilyesmit már olvastam”. Vagy hogy teli lett volna klisékkel. Magával ragadt, és most...most kár, hogy nincs itt a folytatás. Mert folytatnám, nagyon.

 Amit hiányoltam: EGY TÉRKÉPET!!! Egy térképet bizony. Vizuális típus vagyok, de a napmagas és hasonló tájegység megjelöléseket nem tudtam magam előtt látni úgy ahogy kéne. Megjegyzendő nem tudok térképet olvasni, de legalább láttam volna valami hasonlót és kb. tudtam volna merre mászkálnak a szereplők :D Más igazán nem hiányzott belőle. Csak a térkép.

Belbecs: 5/5

Bár csak február van, de eddig tuti, hogy 2017 egyik kiemelkedő olvasmánya lesz számomra. Szerettem, és bátran ajánlom mindenkinek, akik nem zárkóznak el a fantasy-tól.

Külcsín: 2/5

A szerkesztéssel semmi gond, belül remek a könyv. De hogy ez a borító mennyire ronda, atyaúristen! Egyszerűen nincsenek rá szavak, hogy ez mennyire taszító borító. Bocsánat...boooocsáááánaaat.

Fülszöveg:

Mi ​történne akkor, ha egyszer csak egy teljesen más világba születnénk, mint ahol addig éltünk? Mi lenne, ha már születésünk előtt mindenre emlékeznénk előző életünkből?

Lantos Fruzsina, az anyaméhben növekvő leánygyermek mindent hall, mindent ért, és ennek köszönhetően hamar ráébred, hogy nem ismeri annak a világnak a szabályait, ahová hamarosan megérkezik.
Itt az emberek bőre szürke, vörös vagy sárga. Félnek a fehértől, és attól is, ha szembesülnek a puszta földdel. Szamarat sose láttak, viszont a vízityúknak három lába van, a hiúznak pedig majomfarka. Az országok és a városok óvónevet kapnak, hogy ne találjanak rájuk a veszedelmes Hollók. De hol ez a hely? És kik ezek az emberek? És mi lesz velünk, ha egyszer ide születünk?

Lánglélek húszéves, és mindent megkapott az élettől. Legalábbis azt hiszi. Van hadvezérhez méltó ereje, bátorsága, tudása, éles esze, és van mesebeli hőshöz illő ártatlansága. Azt is tudja, hogy a Hármastáj nem tűri meg az ártatlanokat, de aki Kiválasztott, az akár a leggonoszabb világot is képes megszelídíteni. Arra is készen áll, hogy amikor majd a sors a kiválasztottságért benyújtja a számlát, akkor fizessen.
Csak azt nem tudja, hogy mit kell majd odaadnia.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Timár Krisztina: A látszat mesterei

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 400

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632935850

Neil Omar Watson (Nemere István) : Az aranyszűz lovagjai

Nem igazán szeretek félbehagyni könyveket. Negyedbe meg pláne nem. Mindig úgy gondolom, hogy talán ha tovább olvasnám, akkor jobb lenne. Vagy legalább értelme lenne. Jelen esetben próbálkoztam, és 3 nap alatt sikerült elérnem az ötvenedik oldalra, amikor is úgy döntöttem végleg feladom. Megjegyezném, hogy rengeteg időm lett volna olvasni, de ahányszor csak eszembe jutott, hogy na most akkor vegyük kezünkbe  Az aranyszűz lovagjai –t, máris dolgom akadt. Más nem, akkor inkább elindítottam egy sorozatrészt a Grimm-ből, amit amúgy tavaly felfüggesztettem. Még az is vonzóbb volt, mint ez a könyv.

 Bevallom, hogy néha előítéletes vagyok. Azok táborába tartoztam, nagyon-nagyon sokáig, akik igenis adtak arra, hogy amit olvasnak, azt NE magyar írja. Aztán jött Gaura Ágnes, és rájöttem, hogy a magyarok is tudnak írni jó vámpíros sztorikat, amúgy nála volt az első, hogy nem fintorogtam azon, hogy a szereplőknek magyar neve van. Valahogy mindig is taszított, ha Béla és Pista és hasonlók vannak egy könyvben….

 Na de kanyarodjunk vissza oda, hogy nem szerettem magyar írótól olvasni, de ez változott. Manapság rengeteg JÓ kortárs író van a fantasy, sci-fi, szépirodalom és minden egyéb műfajba. Vannak jó íróink és habár ma sem olvasok olyan eget rengetően sok kortárs magyart, azért már nem ijedek meg tőlük.

 De. De Nemere valahogy a mumusom. Mindig is az volt. valahol mélyen a tudatalattim mindig jelezte, hogy NEM AKAROK NEMERÉT OLVASNI. És én ezt el is fogadtam. Ezt a könyvet meg, nos egyszer már visszaraktam a polcra. Gondoltam, hogy áh, nem-nem kell, mert hát Aranyszűz meg minden. De birizgálta a fantáziámat ez a „reinkarnációs regény” besorolás. Mondjuk mindig félek az ilyen dolgoktól, mert általában nem oldják meg jól a dolgokat. Mármint a reinkarnációt. Itt ebben a kötetben, végül nem tudtam meg, hogy oldotta meg, mert annyira, de annyira borzalmas volt, hogy feladtam a könyv 1/5-nél.

 Nem is az volt a legnagyobb baj, hogy Nemere, bár amikor kinyitottam és megláttam, hogy az, már kevesebb volt a lendületem. De emiatt még elolvastam volna, hisz molyon 5 és 4 csillagos értékelést kapott, tehát lehet jó.

 SPOILER AZ ELSŐ 50 OLDALRÓL

Az első 50 oldal tartalma 3 idősíkon, és 4 helyszínen játszódik. Ami amúgy tök menő, maga a dolog még jó is lenne, ha nem így fogalmazna az író. Egyezünk meg abba, hogy kétlem, hogy az 1700-as évek végén nagy szögedi katonák leszármazottai nyomták volna francia földön a háborút, tehát illogikus volt, hogy szögedies a narrátor! Arról nem is beszélve, hogy miután ellopták a szobrot, ami laza 400kg körül mozgott, feldobták hopp egy lóra és ellovagoltak a hegyes tájon. De jó, végülis ez valami kaland reinkarnációs regény, lehet HULK felmenői. Mindegy is. Ellopták, a papok bedühödtek és fellázították az egész terület összes parasztját, akik persze íjakkal és puskákkal felszerelve mészárolták azt a kb. 30 katonát akik benne voltak a buliba. És igen, még EZ sem lett volna nekem gond, ha nincs a fő mufti katona aki narrálja ezt az egészet, hogy 24-en vagyunk, én vagyok a 25. aztán amikor fogyatkoznak, akkor már csak 13-an vagyunk, én vagyok a 14… wtf????? Tehát itt már erősen gondolkodtam azon, hogy ÉN nyírom ki. Amúgy sajna nem tudom mi fog velük történni, az első 50 oldalban még páran éltek.

 A jelen idős sík két helyszínen van, egyrészt a főszereplő NŐ aki valahol Mantovában művészettörténész és nem akar kocsit venni, mert minek (ezt leírta…fél oldalban), és New York-ba, ahol meg a kincsvadászok gyülekeznek. Akik közül az egyik fekete hajú és pocakosabb…semmi fontos infót nem kapunk róluk, de egyik megnézi a másikat, a másik az egyiket és leírják, hogy magas-e vagy alacsony, hogy szigorúan néz stb. tehát ez a másik idegesítő pontja a könyvnek, hogy random a szereplők bámulják egymást és innen tudjuk meg, hogy hogy néznek ki, és közben szépen lassan megáll az idő. Mármint ekkor senki nem csinál semmit.

 A negyedik sík, valahol az 1900 –as évek elején van. Amikor a Katolikus Egyház egyik ága, mely a Szent Mária szobrot (az Aranyszűz vallási neve:P), próbálja előkeríteni. Sajnos nem tudtam meg hogyan, mert ott feladtam amikor ezek a hithű katolikus papok és világiak éppen kisértekezést tartottak a reinkarnációról, és az indiai vallások fontosságáról…. Wtf?

Tehát feladtam, 50 oldal után, pedig nagy betűkkel van írva….

Belbecs: 0

Olyanja nincsen. Ha mégis akkor feltehetően az 50 oldal után valamikor megjavul, de rövid az életem ilyen szarokra. Meg, akivel beszéltem, az azt mondta, hogy végigszenvedte, már nem emlékszik rá, de valami borzalmas volt. úgyhogy azt hiszem remek dolog, hogy csak három napot rabolt az életemből. Holnap postára is adom, hogy jó távol legyen tőlem. És Nemerétől azt hiszem ezután sem fogok olvasni. Egyik álnevével sem.

Külcsín:0

Egyrészt ronda a borító, de ezt még hagyjuk. Borzalmas a betűméret, és betűfajta amit használ. De még ezt is hagyjuk. De az istenért, teli van hazugságokkal. A borítón hirdeti, hogy „STÍLUSÁBAN A LEGJOBB REGÉNY A DA VINCI-KÓD ÓTA’’. Nos egyrészt KI mondja, másrészt HOGY merészel ilyet mondani. Egyezzünk meg, hogy a Da Vinci-kód egy remek kalandregény. Minden esetre nincs egy stílusba ezzel a szeméttel, tehát nem értem még az összehasonlítást sem. Ég és föld…ÉG ÉS FÖÖÖÖLD

Fülszöveg:

1797-ben, ​​itáliai hadjárat során Napóleon tábornok parancsára a francia hadsereg számtalan műkincset rabol el olasz templomokból. Így vész nyoma az „Aranyszűznek”, egy csodatevő Mária-szobornak is, amely színaranyból készült és majdnem száz kilót nyom… A fellázadt parasztok a francia katonák nyomába erednek és mindenkivel végeznek. De a szobrot a menekülők elrejtik valahol a hegyekben. A későbbi századokban sorra bukkannak fel azok, akik halványan emlékeznek régi életükre. Az utolsó francia katonák reinkarnált utódai több korban jelennek meg és keresik a szobrot. Egyesek még médiumokat, spiritiszta szellemidézéseket is igénybe vesznek, hogy a kincs nyomára bukkanjanak. Lucia Mauro művészettörténész 2014-ben viszont másképp szeretné megtalálni a szobrot: kutatóexpedíciót szervez. Még nem tudja, mi lesz ennek a vége, sőt, azt sem sejti, kicsoda volt ő maga kétszáztizenhét évvel korábban, egyik előző életében… A halálos veszedelem és az életveszélyes kalandok akkor kezdődnek, amikor megtalálják a szobrot. Banditák, üzérek, kalandorok, rablók bukkannak fel. Ám a szobor ismét itt van közöttünk, és újra képes igazi csodákra…

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Neil Omar Watson: Az aranyszűz lovagjai

Kiadó: Kódexfestő

Kiadás helye: Nyíregyháza

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 296

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632381176

Rachel Vincent: Stray – Kóborok (Vérmacskák 1.)

 Vannak olyan könyvek, amik felkeltik az érdeklődésemet, úgy hogy igazándiból nem sokat tudok róluk. Ez a könyv is ilyesmi volt, amikor megjelent már a kívánságlistámon volt, aztán idővel leszedtem az összes vörös pöttyös könyvet róla, mert rájöttem, hogy nekem ez a zsáner, már kicsit túl fiatal, túl nyálas és nem bejövős. Feltehetően rossz vörös pöttyösöket fogtam meg eddig. Úgyhogy a kívánságlistáról lekerült, de fenn maradt a várólistán, és @AniTigernek volt szerencséje ezt beszerezni (megkapni), én meg rögtön lecsaptam rá, hogy kérem szépen kölcsön. És mivel Anitiger egy roppant cuki leányzó már hozta is! Bekerültek a sorozat cetlijei az olvasásra szántak közé és sikerült ki is húznom. A Zen iránytűje mellé meglehetősen más témájú olvasmány, de így volt jó. Kellett valami pörgő.

 Nem bánom, hogy lekerült a kívánságlistámról, mert nem újraolvasós. Annak ellenére, hogy minden oldalát élveztem és egész gyorsan haladtam is vele. De nem az a történet amit újra el akarna olvasni az ember. Egyszer jó.

 A főhősnő például egyrészt idegesített, másrészt meg kedveltem. Valahogy csodáltam azt az elszántságot amivel rendelkezik, hogy képes még a legeslegutolsó tartalékait is mozgósítani. Ennek ellenére persze tartom, hogy az Erices résznél az már kicsit sok volt. Nem azért amit csinált, hanem mert előtte Miguellel már kellően elfáradt, nem pihent túl sokat és ide-oda átváltozgatás után még mindig van ereje… Értem, hogy ő egy erős nő és erős alakváltó, de azért az amolyan nagyon átlátszó „megmenekülés” volt. A könyv végén lévő harc meg már súrolta a nevetségest. Annak ellenére, hogy persze aggódtam. Ugyan nem Faythe miatt, tekintve hogy ez egy 6 részes sorozat, és a címekből már-már spoileresen lehet tudni, hogy akár szeretem akár nem Faythenek nem lesz semmi baja, legalábbis az utolsó részig nagy valószínűséggel nem. Tehát azért miatta nem nagyon lehetett aggódni, mert kiszámítható, hogy ha az összes vérmacska meg is hal ő még mindig élni fog.

 Marc és Faythe kapcsolata:

Marcot kedvelem amúgy, bár megvagyok róla győződve, hogy legtöbb cselekedetét a hormonjai irányítják és nem az ész érvek. Tény, hogy oda van Faythe-ért, és megvédené mindentől, de olyan szinten képes féltékeny lenni, hogy az már kicsikét sok volt. Persze megértem az ő érzéseit is, és azt is hogy rohadt dühítő, ha a szeretett nő csapja a szelet másnak is és fogadásokat köt vele, aminek vesztés esetén az a következménye, hogy szétteszi a lábát… és értem, hogy esetlegesen egy erőszaktevő kóbort még jobban utál, mint a falkatársat, pláne hogy fogdossa a csaját. De! De mindezek ellenére is néha átment nálam már nevetségesbe ez a fokú „védés” és morgás. Bár be kell vallanom kifejezetten édes pofának tartom ahogy morog a többiekre. És tény, nem akarnák vele szemben állni, amikor éppenséggel mérges. :D

A falka, a család:

Ez, ami viszont nagyon tetszett. A hierarchia felépítése és hogy mindenkinek megvan a maga helye és dolga. Annak ellenére, hogy Faythe folyamatosan ki akar innen jutni. Ami egyrészt érthető, mert feltehetően egyetlen egy nő sem értékelné, ha azért, mert kevés van belőle minden férfiú a kegyeiért harcolna és igazándiból a legnagyobb életfeladata az lenne, hogy szüljön pár gyereket. Tehát jogosan utálta ezt a jövőképet, de sosem gondolt bele, hogy az apjának ugyan terveiben van ez a gyerek+házasság téma, de nem feltétlen ezt szeretné az egy szem lányától. Legalábbis nem csak ezt szeretné. Annak ellenére sem, hogy konkrétan megvan, hogy kit akarnak neki párnak… amit még a hülye is lát. Ennek ellenére Faythe a nagy függetlenségi harcában azt nem veszi észre, hogy valójában ő független lehet, csak éppen meg kéne tanulnia, hogy vegye majd át a falka irányítását. És igen Faythe a nagy és határozott nő, sajnos pontosan attól fél, hogy bármiért felelősnek kell lennie. Holott elméletileg pont azt akarja…. Csak hát egy egész falkáért felelősnek lenni már szerinte meghaladja a képességeit. Amúgy feltehetően egyelőre biztosan, de kinézem belőle, hogy remek alfa lesz majd egyszer. Ha nem sír annyit a pofijáért, nem flörtölget minden egyes nem rokon pasival és nem menekül el minden felmerülő probléma elöl.

Faythe apját bírtam, annak ellenére, hogy igazán nem lehet neki nemet mondani. Egyszerűen, azért nem mert olyan szinten képes felülemelkedni mindenkin, hogy eszedbe sem jut ellenkezni. Meg feltehetően mert elég félelmetes. A család áruló és fekete bárány tagját viszont totálisan nem tudtam megkedvelni. Értem, miért hagyták egyelőre életben, de én legszívesebben az ilyen hülyéket hagynám meghalni. Komolyan, ott a tesód elkapták, nem engeded ki, még úgy sem, hogy valójában még esetlegesen meg tudna szökni és akkor szinte hős lehetnél. Nem, sajnálkozva álldogálsz ott, hogy hát, de muszáj ezt tenned. Még úgy is, hogy annyira átlátszó a dolog. Ugyanis Faythe is látta, és szerintem ő is érezte, hogy ebből élve nagyon nehezen kerülhetne ki. És hát sok hülye lépést lépett meg akkor is, amikor már Faythe szabad volt ő meg bebörtönzött. Azért érdekel, hogy szegénykével mi lesz, még ha igazándiból én megértettem volna azt is ha széttépik.

Belbecs: 4/5

 Tehát összességében érdekes, és pörgős alakváltós fantasy. Tetszett, örülök, hogy elolvastam, de nem venném meg, mert kétlem, hogy bármikor rám törne az újraolvasási láz, pláne, hogy igazándiból az alakváltós sztorik manapság annyira elterjedtek, mint a Twilight megjelenése után a vámpírok voltak. Tehát bármikor találhatok még nem olvasott alakváltós sztorit.

Külcsín: 4/5

Tetszik a borító, de nem az a hude eredeti és hude szép fajta. Illik a könyvhöz.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Eredeti mű: Rachel Vincent: Stray 

Eredeti megjelenés éve: 2007

Könyv: Rachel Vincent: Stray – Kóborok

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 478

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632454740

Fordította: Miks-Rédai Viktória

Ár: 2.999 Ft

Kiadói ár: 2.516 Ft (-16%)

Olvass bele: Itt