Frank Schätzing: Mi van, ha megmentjük a világot?

 

• Könyv: Frank Schätzing: Mi van, ha megmentjük a világot?
• Kiadó: Athenaeum
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 320
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635431496
• Fordította: Csősz Róbert
• Megjelenés időpontja: 2023. február 23.

Ár: 5.499,-

• Online ár: 4399,-

Sokáig halogattam a könyvről szóló poszt megírását, mert borzalmasan nehéz írni egy olyan könyvről, ami témájában közel áll hozzám, 

(ezért is szerettem volna elolvasni) de a szerző által megfogalmazott politikai felfogás szembe megy a nézeteimmel. Persze,  csak azért, mert nem értek egyet vele, nem mondhatom, hogy rossz szerző, csak nagyon zavar, és nyilván ez az értékelésben is befolyásol. 

JÓ, HOGY MEGSZÜLETETT EZ A KÖNYV:

• Igazán újat nem tud mondani, annak ellenére sem, hogy aktualizálta a szerző még gyorsan a kiadás előtt. Vannak ugyebár tények, melyeket azok, akiket a klímaválság és a Föld védelme érdekel, ismerik. Az összes ebben a témában íródó könyv tartalmazza őket, és mivel minden ilyen könyv nagyjából egy évtizeden belül született (a régieket most, ne számoljuk ide), így ugye a mondanivaló ugyanaz. Csak más mázzal.
• Eltekintve attól, hogy rengeteg információ amit írt már ismert, ha csak az internetet nézed is, voltak benne új gondolatok, de azok elfértek volna nagyjából 20 oldalon.
• A szerzőt nagyon dicsérik, hogy milyen jó könyveket ír, mint regény és feltehetően egy regénybe megírt történet sokkal jobb lett volna. Nem igazán értettem, hogy egy amúgy szépirodalmat író szerző, miért kezd el totálisan más műfajban alkotni. Nem mondom, hogy nem járt utána a dolgoknak, és nem feccölt ebbe a dologba napokat-heteket, de a könyv össz. hatása nekem még így is szedett-vedett volt. Mert, a klímáról amúgy lehet regényt írni, bele lehet szőni a megoldásokat. Ahogy amúgy a könyv végén ezt meg is tette. De sajnálom, hogy a 320 oldalból az írói véna megcsillantása 50 oldalba kimerült (lehet, még annyi se volt).
• Az olvasó tisztában lehet olvasás közben, hogy mi a véleménye a szerzőnek bizonyos politikusokról. Ezzel vagy egyetért, és bólogat, vagy nem. Én részben a bólogató, részben a "nem, rosszul látod" kategória vagyok. Nem minden egyes politikai megjegyzésével tudtam egyetérteni, ebből adódóan a könyv nagyjából 1/10 része kifejezetten zavart.
• A könyv remek honlapokat ajánl és cégeket ha Németországban élsz, tehát a magyar olvasónak, nagyjából 30 oldalnyi felesleges szöveg van. Kivéve, ha német rendszer érdekli. A Fordító/szerkesztő néhol próbálkozott a magyar megfelelő megadásával, de ettől még néha az az érzésem volt, hogy a felsorolt cégek, biztosítók, bankok nem csak azért kerültek be, mert olyan zöldek, hanem mert támogatták a szerzőt. Komolyan, néha olyan volt, mintha az aranyoldalakat olvastam volna.

 És persze minden klímáról szóló könyv egyik nagy hátránya, hogy azok, akik elolvassák, már tudják mi van benne azelőtt, hogy kézbe vették volna. Akiknek meg tudna újat mondani, azok sosem fogják kézbe venni.

 Nem a szerző tehet arról, hogy nem ez az a téma, ami mindenkihez eljut. Még úgy sem, hogy amúgy az emberek képébe nyomjuk újra és újra. És, ha nem is nyomnánk, a klíma úgyis olyan ütembe romlik, hogy majd a saját bőrön tapasztalás meglesz azoknál is, akik "nem hisznek a klímaválságban".

 A könyv próbál a Világról képet adni, arról, hogy miként küzdenek egyes kontinensek a klímaválsággal, a felmelegedés, a változékony időjárások okozta következményekkel. Hogyan próbálják útját állni a dolgoknak, vagy legalább mérsékelni a hatásokat. Felhívja a figyelmet arra, hogy rengeteg fordulópont van ebben a történetben, de van pár olyan kritikus pont, amit ha elérünk, akkor ha meggebedünk sem fogunk már jól kijönni belőle.

Felvázolja, mik történnek 1,5  - 2 - 3 - 3-4 - 4-5 fokos emelkedésnél. És bár a vége már 2100-ban van, - tehát maximum azok élik meg, akik most születnek, és nem is tehetnek arról, hogy az elődjeik ilyen szinten tönkre tették a világot, - nos nem irigylem őket. Minden szkeptikust "megnyugat" a szerző, ahogy én is, hogy a 1,5 fok már felejtős, ha mázlink van akkor 2-3-nál megáll a melegedés, ha észbe kapunk de akkor is már elég kellemetlen lesz az életünk. És legyünk őszinték, nézzünk ki az ablakon. Viharos szelek pár éve kezdődtek ilyen durván. A tél eltűnt, aztán tessék március végén beköszönt (tudom, volt ilyen régen is), Amerikában is áll a bál a hóeséstől, olyan helyeken ahol hó se lehetne, aszályoktól ott ahol eddig ez nem volt gond, és áradásokról ott ahol eddig néha vizet se láttak.... tehát elkezdődött már egy jó ideje, a kérdés, hogy akkor is tagadjuk-e majd, ha már szénné ég a bőrünk és elsavasodnak az óceánok?

A szerző próbálta összeszedni az általa ismert megoldás rendszereket. És igyezekett borzalmas lelkiismeret furdalást okozni, minden olyan embernek relatíve aki nem aszkétaként él. Nem konkrétan lettünk hibásnak kiáltva, mert eszünk húst. Ő is eszik, csak leírta mivel mennyi kárt teszünk. Amit persze, jó tudni, de a jólelkű, nem vegánokat azért olvasás után kicsit kellemetlenül érinti a dolog. De a ruházkodás és minden más témában is összeszedte a hatásokat, ahol ismert már alternatíva, ott azt is leírta.

 Összességében a könyv bennem borzalmasan vegyes élményt hagyott. Éreztem magam olvasás közben pocsékul, hogy nem teszek meg mindent a Földért, pedig tudom, hogy a TŐLEM telhető legtöbbet megteszem. Csak, mert a klímának jobb lenne, hogy vegán lenne az ember, én nem leszek az. A zöldségek-gyümölcsök nagy részére allergiás vagyok (értsd kiütéses leszek tőle, vagy más tünetem lesz), így ha a húst mint olyat is kiszedném az ételeim közül akkor túl sok dolog nem maradna már ehető számomra. 

Jelenleg, 2023-ban még ott tartunk, ha mindenki mondjuk megtenne annyit amennyit én, már sokkal jobbak lennénk. Szelektív gyűjtünk családilag, így sincs túl sok szemetünk. Ügyelünk hogy feleslegesen ne folyassuk a vizet, az állatok eső vizet isznak. Rengeteg helyen gyűjtjük az esővizet, az étel maradékot hazahordom a munkahelyemről az állatoknak, hogy ne a kukába végezze, a szomszéd is átadja, mert nálunk van állat ami megeszi. Tehát a tőlünk telhető egyenlőre legtöbbet megtesszük.

 De ennek ellenére a könyv olvasásakor éreztem magam nagyon jól is. Mert rengeteg olyan dolgot hozott fel, amit nem hogy most, de sosem csináltam. Tehát igazándiból legalább van amiben tényleg jó vagyok :D

 Nem mondom, hogy kötelező olvasmány a könyv, mert tényleg, a legtöbb ökológiával és klíma válsággal foglalkozó könyv ennek a könyvnek legalább 80%-át tartalmazza. de nem árt ha elolvassák. Ha csak azért, mert a szerző ismert és szeretik a más jellegű könyveit...na ők azt hiszem csalódni fognak. Én csak azért csalódtam, mert tényleg kissé regényesebb megoldásokat vártam a könyvben, nem ennyire száraz és "arany oldalak" ajánlós dolgot. Úgy érzem meg lehetett volna ezt sokkal jobban is írni.

Fülszöveg:

Egy ​thrillerben vagyunk. Mindannyian. De nem olvasóként és nem szerzőként. Hanem szereplőként. A szóban forgó thriller emberemlékezet óta íródik, és közben folyamatosan váltogatja a címeit. Jelenleg az a címe, hogy Klímaválság. Járvány. Digitalizáció. Terror. A múltban olyan címei voltak, mint Hidegháború, fegyverkezés, előtte pedig: Második világháború meg Első világháború. De még sohasem voltunk egyszerre annyi lehetséges borzalomnak kitéve, mint napjainkban. A járvány, a háborúk, a globális felmelegedés és az ezzel sokszor együtt járó klímaszorongás fenyegető jelensége ellen az a jó hír, hogy tudással, akaraterővel, pozitív gondolkodással, kreativitással, a földi élet szeretetével és némi személyes hősiességgel meg tudunk felelni a kihívásoknak – ahogy egy valamirevaló thriller főszereplőjeként muszáj is. Márpedig mostantól mindenki főszerepet játszik, te is! A neves német ökothriller-szerző, Frank Schätzing (Raj, Híradás egy ismeretlen univerzumból, Az ördög temploma, HangTalan, Limit) tudományosan megalapozottan, izgalmasan és a humort sem nélkülözve vázol fel különféle jövőbeli forgatókönyveket, amelyekben néha kudarcot vallunk, néha győzünk. Megismerjük a jó és a rossz szereplőket, a politikában, a gazdaságban és társadalomban tevékenykedő felelősöket, összefutunk aktivistákkal, klímaváltozás-tagadókkal és összeesküvéselmélet-hívőkkel, mielőtt a tekintetünk előtt megnyílik az elvégezhető feladatok széles panorámája, és a szerző megmutatja a lehetőségeket, amelyek révén elkerülhetjük a klímakatasztrófát. A világunk pedig jó marad – nem, még jobb lesz. A világot meg lehet menteni – csak akarni kell.

Randall Munroe: Hogyan…

Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!
Munroe Mi lenne, ha ? című könyvét annak idején nagyon szerettem, így rögtön lecsaptam erre a könyvre is, bízva abba, hogy hasonlóan eszement dolgokat olvashatok, közérthető vicces, de mégis tudományos formában. És nem kellett csalódnom.
 A könyv rosszkor talált meg, ennek ellenére társam volt az olvasási válságból kivezető úton. Hasznosnak bizonyult, hogy rövidebb fejezetek vannak benne, egy-egy témáról, azok is illusztrálva. Így bár úgy éreztem, hogy sose haladok sehova, mégis egyre előrébb jutottam a könyvben.
 Nem mondom, hogy minden téma tetszett, vagy hogy mindegyik témánál fogtam a fejem a "hülyeségektől", de azért jó pár olyan fejezete van a könyvnek, aminél azért erősen elgondolkodtam azon, hogy mégis, hogyan jutna eszébe bárkinek is az amit Munroe felvázol. Még csak gondolati síkon is. Tartom, hogy a szerző nem teljesen normális, de ezen agymenéseit meglehetősen olvasmányosan képes a nagyközönség elé tárni. Megjegyezném azt is, hogy ha szórakoztatva szeretnénk megtanítani fontos és kevésbé fontos dolgokat az embereknek, akkor lehetséges, hogy kb. így is lehetne csinálni.
 Összesen talán 3 alkalommal éreztem azt, hogy totálisan nem értem mit szeretne, vagy, hogy mégis miért jó neki ilyesmin gondolkodni.  De a többi bár nem volt túl praktikus felvetés, de bemutatta azt, hogy az emberek kellően sok szabadidővel, tudományos háttérrel és  fantáziával, a legegyszerűbb dolgot is képesek olyan szinten bonyolítani, hogy az már-már a Földre is veszélyes legyen :D (pl. a hogyan keljünk át egy folyón c. fejezet....a lávás résznél már pillogtam. Jah, vagy amikor lávát vezet körbe a ház körül....vagy a költözéses....vagy a csomagküldős....oké, sok ilyen volt :D)
Tehát Munroe egy állat, de a jobb féle. roppant kreatív és becsülöm, hogy minden hülye ötletét  képes levezetni nekünk, sőt néha képleteket adva leírni, hogy mégis hogyan jön ki az eredmény, hogy, ha esetleg úgy döntenénk, hogy megvalósítjuk, tisztába legyünk annak erkölcsi hatásaival, anyagi költségeivel, és minden egyébbel, amivel jó ha az ember tisztában van.
 Élveztem az olvasást, mert úgy tanít dolgokat (amikre valószínű, sosem lesz szükségem), hogy nem veszem észre igazán, hogy tanulok. Élvezetes stílusban és kellően kreatívan közelít meg minden egyes témát, amihez csak hozzá ér.

És bár Munroe, Magyarázókönyv -ét még nem olvastam, úgy gondolom, az is remek lehet, már csak ebből a két könyvből kiindulva (a Mi lenne, ha? illetve a Hogyan c.-ből).
Bízom benne, hogy még van téma bőven amiről majd írhat és, hogy majd azok is megjelennek magyarul is. Ahogy a technika fejlődik, úgy gondolom, hogy egyre több fura ötleten lehet elgondolkodni. Minél nagyobb a technikai segítség az ember annál jobban képes túlbonyolítani egy egyszerű dolgot. Igen, néha az egyszerű lenne a jó, és nem "időspórolás" címén azon gondolkodni, hogy lehetne azt a kevés ráfordítást is megúszni - aminek amúgy általában az a következménye, hogy sokkal több időt vesz igénybe a dolog, mintha maradtunk volna a józan ész adta első megérzésnél és ötletnél :D

Belbecs: 4/5
Nem tetszett minden történet, de azt hiszem fura is lenne, ha maximálisan elégedett lennék, minden egyes felvetett dologgal. Hála az égnek elég széles spektrumon mozogtak a dolgok, így mindenki talál majd magának érdekes, megfontolandó vagy éppen fejet csapkodó ötletet.


Külcsín: 5 / 5 
Szeretem ezt a végtelen egyszerű illusztráltságot, egyszerű, de szemléletes :)

Fülszöveg:
A ​világ legszórakoztatóbb és leghaszontalanabb önsegítő könyve a Magyarázókönyv és a Mi lenne, ha? című bestsellerek elképesztő kreativitással megáldott szerzőjétől.
Minden feladat megoldására kínálkozik egy jó út, egy rossz út és egy olyan monumentális, komplex, szertelen és célszerűtlen út, ami senkinek sem jutna eszébe – kivéve Munroe-nak.
A bestseller szerzőként és karikaturistaként ismert szerző legújabb könyve számos totálisan unpraktikus tanácsot tartalmaz a repülővel való landoláshoz vagy ahhoz, hogyan kell lyukat ásni, hogyan jósolhatjuk meg az időjárást a Facebook-fotóink pixeleinek analizálásával, és hogy csupán egy fog radioaktivitási szintjéből mi módon derülhet ki, melyik generációhoz tartozunk. Megtudhatjuk végre, hogyan érdemes készíteni szelfit teleszkóp segítségével, és hogy miért javasolt előbb felforralni a folyó vizét, ha át akarunk kelni rajta…
A legegyszerűbb dolgok legkomplikáltabb megoldásával Munroe célja nem csupán az, hogy bonyolítsa az életünket és a sajátját. Akárcsak a Mi lenne, ha? című könyvében, a szerző most is kalandos utazásra hív a lehető legabszurdabb megközelítésmódok izgalmas világába: a Hogyan… okos infografikákkal és vicces rajzokkal illusztrált, üdítő agytorna, amely által jobban megérthetjük a mindennapi tevékenységeink mögött rejlő tudományos és technológiai folyamatokat.

 Athenaeum, Budapest, 2020 

340 oldal · ISBN: 9789635430239 · Fordította: Randall Munroe

>!

 Athenaeum, Budapest, 2020

344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632939438 · Illusztrálta: Randall Munroe

Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

 Ez az a könyv amit szerintem már harmadszorra hoztam ki a könyvtárból, és a három alkalomból kétszer csak nézegettem, hogy "Jah ezt is el kellene olvasnom.", de mindig visszavittem, mert rájöttem, hogy túl sok könyv van kikölcsönözve, és a saját könyveimmel sem haladok. De most, így a karanténos olvasási válságomból és írói válságomból, ez a könyv látszik megmentőnek.
 Mivel elég régóta érdekel a minimalizmus, olvastam is a témába már nem egy könyvet, adta magát, hogy megint átnézzek minden egyes ingóságomat, és újraértékeljem, hogy mire van szükségem. Ezt megerősítette a könyv is, még ha kicsit fura is.
Fura, mert a minimalizmussal ma már rengeteg blog és facebook csoport foglalkozik, és amikor megíródott ez a könyv, akkor elvétve voltak blogok, pláne olyan blogok, amik a minimalizmus életérzését fogalmazták volna meg. Azt hiszem, ez a könyv kicsit retro, de a retroság minden pozitív értelmében.
A könyv elején bajban voltam, mert Joshua az életéről mesélt, ami persze kell, hogy megértsük a személyes történetét, de valahogy mégis kevésbé kötött le a hányattatott gyermekkora, mint ami onnantól jött, hogy elkezdet utána olvasni a minimalizmusnak és elkezdett azon gondolkodni, hogy mi is az ami számára fontos. Onnantól ugyanis már jóval érdekesebb volt. Főleg amikor már Ryan-t is "belerángatta" ebbe az egészbe. No persze, nem kellett húzni, Ryan jött magától amikor rájött arra, hogy mi is a fura a barátjában. Mitől olyan más majd nyolc hónapos "ismerkedés a minimalizmussal" hatására. Érdekes volt kettejük útjáról olvasni onnantól, hogy eldöntötték, hogy változtatnak, a dobozolós partiig, és annak következményéről. Kifejezetten jók a könyv végén Ryan megjegyzései. Lehet érdemesebb lett volna akkor olvasnom őket amikor lábjegyzetként jelezte őket, de így a könyv végére hagyva sem volt rossz. Főleg, amikor arról mesélt, melyik nap mit vett ki az ingóságai közül, amiket Joshua-val együtt bedobozoltak, 21 napra. Meglepően kevés dologra volt szüksége és ez meglehetősen nagy felismeréseket hozott az életében.
 Nekem ott indult be a könyv, hogy már ráléptek a minimalista útra, Joshua kutatómunkái, felfedezései és észrevételeit meglehetősen jó volt olvasni. Irigylem azokat az embereket, akik tudják, hogy úgy igazán mi a szenvedélyük, mi az, ami miatt feladnák a munkájukat, és azt csinálnák életük végéig, vagy legalábbis egy ideig biztosan. Bár lehet én is rájönnék, ha pár hétig ezen gondolkodnék, ha egyszer nekiállnék.... (mint amúgy sokaknak, nekem is vannak álmaim, hogy írok egy könyvet, vagy többet...csak egyenlőre a kitartásom még nem érett meg hozzá, hogy le is üljek elkezdeni).
Úgy gondolom több embernek kellene ezt a könyvet elolvasnia. Persze, a neten ma már több oldal foglalkozik a minimalizmussal, hála az égnek magyar nyelven is, így olyan igazán új dolgot, ha a blogok olvasásán túl van az ember, nem fog mondani ez a könyv. De ad egy személyes történetet, ad egy életutat, egy "Így találtam a minimalizmusra" történetet, és azokat mindig jó olvasni. (már ha érdekli az embert a téma). Úgyhogy olvassátok.
 Amire amúgy könyv olvasása közben rájöttem (tudtam eddig is), még mindig sok könyvem van, még mindig több dolgom van mint kéne és még mindig  úgy érzem, hogy több a dolgom, mint az szükséges lenne, úgyhogy lassan majd újra nekiállok átrendezni és rendet rakni, mérlegelni, mi az aminek a léte még boldogsággal tölt el és mi az ami már kacattá vált. Most így a karantén ideje alatt meglehetősen sok könyvet szereztem be, úgyhogy most hogy talán vége az olvasási válságomnak, nekiállok elolvasni őket, aztán eladni és/vagy a könyvtárnak adni. Kevés könyv olyan, amit úgy érzem őrizgetnem kell, mert újra akarom olvasni.

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

Létezik olyan siker, ami nem fejezhető ki pénzben. Boldogságnak hívják. Joshua Fields Millburn huszonéves, öltönyben, nyakkendőben járó feltörekvő vállalati reménység volt, aki úgy gondolta, mindene megvan, amire valaha vágyott. De egyszer csak rájött, hogy nem ez az, ami igazán fontos számára. Miközben arra törekedett, hogy a kötelező fogyasztásnál, az anyagi javak halmozásánál és a nem működő Amerikai Álom modelljénél valami értelmesebbet találjon, megszabadult a legtöbb vagyontárgyától, visszafizette bénító adósságait, és otthagyta a jól fizető állását, karrierjét azért, hogy rátaláljon arra a munkára, amit szenvedéllyel csinálhat, s arra a társra, aki igazi társa lehet mindebben.

• Könyv: Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták
• Kiadó: Athenaeum
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2014
• Oldalszám: 300
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632933603
• Fordította: Vándor Éva

Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba

 Köszönet a könyvért az Athenaeum Kiadónak!
 Ez az a történet, amit előbb szerettem volna látni, tekintve, hogy a filmről úgy 3 éve tudok, és azóta tervezem, hogy meg is nézem. Amúgy tegnap megtaláltam YouTube-on, úgyhogy holnap legkésőbb be is pótlom az elmaradásomat. Nem tudtam, hogy készült ebből könyv, így amikor tavaly megláttam az Athenaeum kiadó kínálatában, mint tervezett, rögtön felsóhajtottam, hogy hát nekem ez kell. Lehetőleg most azonnal, és jelenjen már meg. De akkor még csak terv volt.
 Most, hogy év elején megjelent és sikerült megszereznem, rögtön rávetettem magam, mint zombi az emberhúsra. Bocsi! Amúgy ritka hülye ötlet volt este nekiállni olvasni, mert féltem, hogy bődületes zombis baromságot fogok majd álmodni. Már csak azért is, mert a 4. oldalon elütnek egy őzikét és feltámad és randalírozik. Amúgy amikor elkezdtem, akkor úgy gondoltam, hogy "csak beleolvasok", ebből lett 50 oldal....aztán másnap még 100 kb. és mára már el is olvastam. Őrülten gyorsan lehet amúgy vele haladni! ÉS ez most nagyon kellett az én kicsi lelkemnek, mert minden mással olyan lassan haladok csak.

Forrás

Zombik/ Fertőzöttek:
Az alap ötlet remek, de nem igazán tudjuk, hogy pontosan mitől fertőződött meg az első. Persze tudjuk, hogy egy vállalatnak elrepedt valami csöve és kiszivárgott ez-az, de egy kicsit több háttér infónak jobban örültem volna. Még úgy is, hogy a könyv cselekménye során azért rengeteg dologra fény derül, hogy a főhősünk egy részének is köze van a dologhoz és bár nem szándékosan, de azért ő is tehet valamennyit arról, hogy a fertőzés a kezdeti és könnyen megállítható stádiumában minden hírt elsikáltak, hogy hát nincs is semmi baj.
 A zombik gyorsak, agresszívek és mindenkit megesznek, azaz igazándiból nem is. Csak megcsócsálják őket, mintha haverokat gyűjtenének, hogy ne egyedül szenvedjenek. A könyv vége felé a folyamatot lassan leírva is olvashatjuk belső szemszögből és ez nekem tök bejött. Láthattuk mit érez a fertőzést követően az ember, és mik rémlenek fel előtte, hogy meddig van körülbelül tudatánál, és honnantól képtelen felfogni, hogy mit tesz. Érdekes, hogy relatíve hosszú ideig még önmaga volt az a három szereplő, akiket így nagyjából lekövethettünk, sokáig képesek voltak visszatartani magukat a többiektől, és hát nagy részük amikor már érezte, hogy minden veszett inkább kilépett és próbált minél messzebb menni az övéitől.
Érdekes volt maga a felépítésük is. Nem rohadtak el, bár ugyebár hiányoztak belőlük darabok (hisz azt kiharapták a többiek), de nem nagyon volt ember, akit konkrétan megettek volna és nem vált volna ő is fertőzötté. Vagy legalábbis ezt nem fejtette ki a könyv. Tehát mindenkit megharaptak, és vágytak a harapásra, de aztán fertőzött szereplők újra és újra felbukkantak, tehát nem ették meg őket. Mivel a történet relatíve egy nap leforgása (kevesebb, mint egy nap), így persze nem tudhatjuk, hogy valamikor elfáradnak-e, vagy esznek-e a csócsáláson kívül a fertőzöttek, de ez nem is volt lényeg.
 Mondjuk azt se tudjuk meg igazán, hogy hogy lehet őket megölni. Az biztos, hogy azzal, hogy fejbe vágod őket nem halnak meg, és ha kitöröd a nyakukat akkor sem. És hogy remekül tudják mindenfelé mozgatni, minden testrészüket. Gondolom ez a filmben majd izgiség lesz :) A végén persze látunk halott fertőzötteket is, és kb. leírják, hogy végezték, de hiányoltam, hogy út közben a fertőzötteknek is rossz legyen....persze ütötték őket, de nem halt meg egyik sem. Mármint persze már halottak...de értitek, nem vonódtak ki a forgalomból.

Forrás

Emberek:
A könyv során megismerkedünk pár szereplővel és így van kiért izgulni, bár úgy hiszem, hogy minden zombitörténet olvasó tisztában van vele, hogy Mindenki nem fogja túlélni, csak azért, mert be lett mutatva az élete. A főbb szereplők, az elfoglalt apuka és 9 éves kislánya, aki Puszánba indul születésnapot ünnepelni az ott élő anyukához, egy házaspár akinél a feleség már úgy utolsó hónapos terhes, két öreglány, egy basball csapat tagjai, egy üzletember, hát nagyjából ennyien. Tisztában voltam vele, hogy nem fogja mindenki túlélni, ha túlélte volna amúgy is felháborodtam volna :D De így is felháborodtam, hogy az is meghalt akit azt hittem, hogy túléli... ilyen mondjuk csak egy volt, a többieknél gondoltam, hogy szegénykék megsínylik a dolgot.
 Az embere úgy általában meglehetősen irracionális döntéseket hoztak a könyvben. Egyrészt marha lassan menekültek, majd amikor megmenekültek, mármint azt hitték, hogy, akkor így lazán elindultak kifelé, bízva abba, hogy minden rendben, aztán jött a sok sikoly és menekülés. A csapat kettő...vagy inkább három részre szakadva szállt vissza a vonatra, és  a terv az volt, hogy egyesül a csapat. Ezzel a főszereplők egyetértettek, a kevésbé főszereplők meg nem, mert be voltak szarva. Én örültem, hogy nem csak úgy üldögéltek Puszanig, bár megjegyzem, hogy a túlélőjelölt 75% ülhetett volna és várhatott volna és akkor túlélték volna, ehelyett mentek, meg hisztiztek.
 El tudom képzelni, hogy ijesztő az, amikor a vonat másik végéből odajönnek hozzád, egy csomó fertőzöttön át, és be akarnak jönni, de lehetett volna annyi eszük, hogy hát ha tudnak kopogni, meg beszélni...akkor nem azok. És lehetett volna annyi eszük, hogy ha nem tutik benne, hogy nem fertőződtek meg a többiek, akkor Átnézik őket, és nem kiparancsolják őket, hogy hát takarodjatok. Ami ennél is logikátlanabb, hogy abba az irányba tessékeled ki őket, ami biztonságos....ami azért logikátlan, mert egy oldalról már ott vannak a fertőzöttek, te meg ezeket tovább küldöd, mert úgy gondolod, hogy fertőzöttek lehetnek MAJD...akkor is két fertőzött csoport közé zárod be magad, ami irtó nagy baromság...már bocsánat :D A helyükbe én mentem volna tovább azt őket otthagytam volna, hogy csináljanak amit akarnak. Bár én mondjuk eleve beengedtem volna őket és nem lettem volna ennyire gerinctelen p*cs. Oh igen, vannak emberek akiknek drukkoltam, hogy hosszú és lassú haláluk legyen...
Tehát érdekes volt, hogy az emberek miként reagálnak a zárt hely, és az életükre törő zombikra. Hogy mit képes kihozni egy-egy emberből ez a helyzet. Miként változik meg az életük kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt. Érdekes volt látni, hogy akik utálták egymást a végén egész jól kijöttek, mert egy volt a cél. És persze ott voltak a gyarló emberek is, akiket cseppet sem sajnáltam, hogy meghaltak, mert egyszerűen még ilyen helyzetben is az egójuk irányította őket és semmi nem volt fontos, csak ők, csak az ő szaros kis életük. Hála az égnek egy sem élte túl :D
Amúgy a szereplők neveit egyszerűen nem tudtam megjegyezni, a legtöbb Sz-szel kezdődött és néha gondolkodnom kellett, hogy ez most a terhes anyuka vagy a férje, vagy a fogalmam sincs kicsoda Szuant megjegyeztem, a 9 éves kiscsajt, meg Szogut az apukát, de a többiek neve így egybe olvadt, hogy hát jó oké...körülbelül tudom kicsoda megy hova éppen, meg kivel van, de néha pillogtam, hogy akkor az most kicsoda.

Forrás

A helyszín:
Ez mekkora ötlet már! Imádtam, hogy egy vonaton vagyunk. Remek ötlet és szerintem maximálisan kihasználtak minden létező lehetőséget amit egy ilyen országot átszelő vonat jelenthet. Látunk állomásokat, járunk is kettőn (ahonnan indultak, meg egy út közben), menekültek is onnan szép számmal. A vonat rengetek dolgot behatárolt, és ugyebár így egy zárt térben haladt a történet is. Persze tudjuk mi történik Dél-Koreában eközben a hírekből, néha, de igazán nem is számít. A vonat utasait elnézve és az állomásokon való áthaladáskor már mindenki tudja, hogy ez országos szinten probléma, és mindenki reménykedik, hogy Puszanban majd minden oké lesz.
Én azért reméltem, hogy kicsit jobb lesz a lezárás. Mármint a túlélők számánál is nagyobbat tippeltem, de igazándiból itt arra gondolok, hogy megmutatják mizu van Puszanban...sejtjük persze. Olyan a lezárás, hogy sejted, hogy mi van, de mégis egy nagy kérdőjel, hogy ott miként csapott le a fertőzés, és milyen állapotban van a város.

Belbecs:4/5

Nem tökéletes a könyv, maga a történet nagyon jó, pörgős és szeretni való karakterekkel van teli. Izgalmas, gyorsan haladós, és van kiért és miért aggódni. Viszont vannak annyira bugyuta belső monológok, hogy már imádkoztam, hogy egyék meg azt a szereplőt, mert annyira semmilyen. Persze, jó, hogy olvashatjuk a gondolataikat részben, de néha annyira semmit mondó volt, hogyha nem lett volna ott akkor semmit sem veszítettem volna. Viszont elég filmszerű a sztori, ha még nem láttuk a filmet akkor is előttünk van elég jól. De ha mondjuk a bemutatót már láttuk akkor arcokat is tudunk kötni a nevekhez. Ez mondjuk nekem csak Szogunál sikerült - ő van a borítón is - .

Külcsín: 3/5

Jó ez a borító, csak olyan fura. Most szembejött velem a másik borító és rájöttem, hogy feltehetően azért változtatták meg, mert az őrülten spoileres borító lett volna. Ami így utólag nem vicces dolog. A betűtípus tetszett a borítónál, ez a zöldeskékes fogalmam sincs milyen szín is bejött nekem, bár őszintén megvallom, hogy egy sötétebb vagy vörös vagy barna (mint a vér) szín talán zombisabb lett volna.
Az 56 oldalon hörrentem fel, hogy ennyire ne legyen már szerkesztve a könyv, hogy egy oldalon belül több hiba is van, de aztán nem találtam sokkal többet, így elkönyveltem, hogy valami miatt az 56. oldal kimaradt az átnézésből, de roppant idegesítő amikor betűk hiányoznak egy szóból és így nincs értelme az egésznek.

>>Beleolvasó<<

Fülszöveg:
„Apa, ugye mindig velem leszel?”
A környezete által munkamániásnak, vérszívónak titulált alapkezelő, Szogu vonatra száll kislányával, hogy Puszanban találkozzon a volt feleségével. Egy azonosítatlan vírus terjedt el országszerte. Fertőzött emberek özönlik el az utcákat, akik megharapnak mindenkit, akit érnek, és elszabadul a zombijárvány. Szogu próbálja eljuttatni kislányát az egyetlen biztonságos városba, Puszánba.
Könyv egy apa kétségbeesett küzdelméről, akinek minden vágya, hogy megvédje lányát a Szöulból Puszánig tartó vonatút alatt.
A kultikussá vált koreai zombihorrorfilm regényesített változata végre magyarul!

Könyv: Park Dzsó-Szuk – Jon Szang-Ho: Vonat Puszánba
Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 222
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632939025
Fordította: Németh Nikoletta

Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 232
ISBN: 9789632939711
Fordította: Németh Nikoletta

Ebook

Még idén - Olvasási tervek

Az optimista énem íratja velem ezt a listát, miszerint ezt még idén mind sikerül elolvasnom. Az Amit főztél edd is meg kihívást már vesztesnek minősítem, mert az már biztosan nem fog sikerülni. Örülök, ha ezt a pár könyvet amit tervezem sikerül elolvasnom. De, hogy mi is a terv a fennmaradó 19 napra?

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors 

Fülszöveg:
Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

Jelenleg úgy a felénél tartok és nagyon tetszik ahogy ír és amit ír a szerző. Ezt a könyvet biztosan befejezem még idén, mert már elég jól állok vele. Mindenesetre már vagy két hónapja bámultam, hogy hátha esélyem lesz megkaparintanom, hát most végre sikerült :)

David Attenborough: Egy ​ifjú természettudós történetei

Fülszöveg:

1954-ben ​az ifjú David Attenborough-nak káprázatos alkalmat kínált az élet: világ körüli útra indulhatott, hogy ritka és különleges állatokat gyűjtsön a Londoni Állatkert számára, és minderről filmeket készítsen – a BBC új, Állatkerti gyűjtőutak című sorozatát.

Ez a könyv három ilyen utazás története. Társaival a helybeli őslakosokkal együtt kutatott az akkori Brit Guyanában óriáshangyászok, Indonéziában komodói sárkányok és Paraguayban tatuk után. Volt dolguk pirájákkal, dühös kúszósülökkel és szökésre mindig kész pekarikkal. Megküzdöttek a komisz terepviszonyokkal, a kiszámíthatatlan folyókkal, hogy megörökíthessék e távoli vidékek hihetetlen szépségeit és mesésen változatos élővilágát. Módszereik ma már idejétmúltnak tűnnek, de az állatok, növények, helybeli emberek és a környezet iránti csodálatuk és tiszteletük még mindig példamutató.

A szerzőre oly jellemző szellemességgel és bájjal megírt történetek nemcsak az emlékezetes kalandokról szólnak, hanem arról az emberről is, aki rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt, és lelkesedése azóta is töretlen.

Sir David Attenborough (1926) angol természettudós és dokumentumfilmes. Immár hét évtizede van a pályán. Természettudományokat tanult Cambridge-ben, majd rövid kiadói kitérő után a BBC-nél helyezkedett el. Zoo Quest című, legendássá vált televíziós sorozatában átfogó szemlélettel és sokféle értelmezéssel mutatta be nézőinek a Föld élővilágát. Legutóbbi alkotása, a Planet Earth II minden idők legnézettebb természettudományos dokumentumfilm-sorozata.

Az Egy ifjú természettudós történetei első kiadása magyarul Titokzatos állatok nyomában címmel 1993-ban jelent meg. A némileg átdolgozott jelenlegi kiadás teljesen új fordítás, a szerző új előszavával és frissített képanyaggal.

Év elején már egyszer belekezdtem a könyvbe, de aztán valami miatt megakadt a dolog. Most, hogy megint nekiálltam, már sokkal jobban élvezem, csak jött közbe még pár elsőbbséget élvező könyv, így most megint kicsit leraktam, pedig ez egy kifejezetten jó kedélyű könyv, roppant jó írásmóddal, tehát még gyorsan is lehet haladni :D

 Kimberley Freeman: Csillagok ​az óceán felett

Fülszöveg:

Két ​zabolátlan természetű nő és az ár, amit ezért fizetniük kell Kimberley Freeman, az Örökzöld-zuhatag és az Álom-öböl népszerű írónőjének nagy hatású regénye a szerelemről, az anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a világon.

1874-ben a vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja apró emléktárgyat, egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes abban a tudatban élt, hogy az anyja nem tudta eltartani, és ezért került lelencházba, csakhogy felismeri a gombot: a fenséges és gyönyörű Genevieve Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes ugyan csak egyszer látta őt, de soha nem tudta elfelejteni. Kideríti, hogy Genevieve Londonban van. Agnes követi, és London nyomornegyedében tengődik, amíg megtudja, hogy Genevieve továbbutazott Párizsba.

Agnes követi édesanyját, de egyre több mindenben kell csalódnia, mire végül Melbourne-ben rátalál Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné?

Nagyhatású történet két megfékezhetetlen szellemű nőről, szerelemről és anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a világon.

Szintén egyszer még nyáron nekikezdtem, de aztán fogalmam sincs mi történt és leraktam magam mellé, és el is felejtkeztem róla. Most is egyenlőre csak annyira jutottam, hogy bejelöltem, hogy idei terv és reménykedem, hogy a sorban majd ehhez is sikerül eljutnom. Mindenki dicséri a környezetemben, a könyvtárban vagy három előjegyzés van rá, úgyhogy biztos jó, csak IDŐ kell :)

Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú ​függőség

Fülszöveg:

Örökölhető-e a függőség?

Miben különbözik a fiatal-, a közép- és az időskori szenvedélybetegség?

Hogyan ismerhetjük fel, hogy van-e életünkben olyan elakadás, amely akár egy későbbi addikció formájában ölthet testet?

És egyáltalán, mikor mondhatjuk ki, hogy szenvedélybetegek vagyunk?

A minden második embert érintő függőség ezerféle arcát mutatja a mindennapjaink során. A kötet fejezetei egy-egy életkori szakaszt és egy ahhoz köthető kockázati tényezőt járnak körül korszerű kutatási eredmények és terápiás esetek érzékletes bemutatásával. A kötődési problémákat, a trauma hatásait, az identitás kríziseit és az emlékezet szerepét alkohol- és drogfüggő, szerencsejáték-, szex-, internet- és videójáték-függő páciensek történetein keresztül ismerhetjük meg. Az Ezerarcú függőség nemcsak a gyógyulás és a megelőzés modern lehetőségeit mutatja be, de betekintést nyújt a szenvedélybetegségek jövőjébe is.

Tegnap érkezett a könyv és már várom az olvasását, bár még mindig jobban örülnék, ha egy laikus lennék, aki nem tudja milyen is függő mellett élni :( No de legalább hátha valami hasznos információhoz jutok :)

Paul Hawken: Visszafordítható

Fülszöveg:

A klímaváltozás kapcsán megjelenő riasztó hírekkel szembesülve nehéz átlátni, hogy mit tehetünk a válság elhárításáért a kormányok, települések, vállalatok és az egyének szintjén. A Visszafordítható segít minket az eligazodásban: a Project Drawdown keretében elismert kutatók, tettre kész szakemberek, elkötelezett politikusok a világ minden tájáról egy tudományosan alátámasztott, gazdaságilag rentábilis, előremutató javaslatcsomagot készítettek a klímakatasztrófa megállítására.

A hiánypótló könyv 100 innovatív megoldást mutat be mindenki számára közérthető módon az élet különböző területeiről. Megismerhetünk már alkalmazott technológiai újításokat és szemléletformáló kezdeményezéseket, sőt még fejlesztés alatt álló terveket is. Ha az elkövetkező harminc évben ezeket a módszereket következetesen alkalmazzuk, csökkenthetjük a károsanyag-kibocsátást, visszafordíthatjuk a klímaváltozást, és lehetőséget kapunk egy élhetőbb, igazságosabb világ kialakítására is.

Az egyik fontos témának tartom, nem is csak idén, hanem már jó ideje a klíma változást, ebből adódóan amikor megjelent ez a könyv nagy reménységgel telve hallottam róla, remélhetőleg jó lesz, kialakításra, és hogy újrahasznált maga a könyv anyaga is, mindenesetre meglehetősen pozitív dolog :)

Sam van Schaik: A ​zen szellemisége
Fülszöveg:

A ​20. század elején, a régi Selyemút mentén, egy lezárt barlangban találtak rá a zen mesterek legrégebbi, több mint 1000 éves tanításaira. A „buddhista holt-tengeri tekercseknek” is nevezett kéziratok teljesen új megvilágításba helyezték a buddhizmus történetét. Sam van Schaik, a tibeti buddhizmus történetének elismert kutatója e szövegemlékek saját fordításai alapján nyújt bepillantást a zen történetébe és lényegébe.

A vallások hagyományokon alapuló bemutatása a változatlan igazságokat emeli ki, míg a tudósok sokszor az eltérések és az ellentmondások feltárását vélik követendő útnak. A könyvben mindkét megközelítés jelen van: a szerző egyrészről bemutatja a zent – a különböző korokban és kulturális közegekben – alakító változásokat, másrészt ugyanakkor a folytonosságnak azt a fonalát is igyekszik követni, amely miatt egyáltalán szókincsünk részévé válhat a „zen hagyomány” kifejezés.


A közérthető stílusú és lebilincselő könyv a zen alapszintű bemutatása és a fordítások elemzése közötti egyensúly megteremtésével egyaránt célozza a zen iránt csupán érdeklődő és az azt magas szinten gyakorló olvasói rétegeket is.

Körülbelül itt is a könyv felénél tartok, úgyhogy itt is reménykedem abban, hogy menni fog. A könyv kicsit szakabb és szárazabb, mint gondoltam, ennek ellenére tetszik, viszont egy nyugodt és rendezett közeg kell az olvasásához, mert itt ha nem tudok figyelni arra, mit olvasok akkor csak pislogás van, hogy "Mit is olvastam eddig??? :D". Viszont pozitívan értékelem, hogy egy csomó ember akit emleget a könyv azt már ismerem, vagy minimum hallottam már róla :)

Az ​Athenaeum nagy képes kalendáriuma a 2019-es évre

Őszinte leszek, ezt a könyvet...kalendáriumot, már év elején kinéztem magamnak. Recenziós példányt is kértem, de nem kaptam, mondván, hogy hát ez nem könyv. Az ára miatt 5.999 Ft inkább úgy döntöttem, hogy akkor nekem nem lesz ilyen csinos kis határidőnaplóm. El is szomorodtam, mert a boltban már megnéztem és kifejezetten tetszett. Aztán végül maradtam a saját határidőnapló készítésnél, amihez meg kitartásom nem volt, de ez részletkérdés.
 Ami ebben a kiadványban szép és jó:

• igényes kivitelezés, maximálisan ügyelve arra, hogy szép legyen
• igényes novellák. A novellák amúgy meglehetősen jó válogatáson mentek keresztül, szerintem mind tökéletesen passzolt a hónaphoz amihez tartozott. Nem mindegyik tetszett, de elismerem, hogy jó válogatás volt.
• a cikkek nagy része vagy érdekes vagy humoros és ebből adódóan feldobja az olvasást. Csakhogy mondjuk ez egy kalendárium, meg határidőnapló részekkel, így meg ez logikátlan.

És akkor jöjjön a feketeleves, a "Miért is nem ér ez a kalendárium 6.000 forintot?"

• a szép kivitelezésen túl borzalmasan praktikátlan. Egyszerűen az a méret, amit nem dobsz be a táskádba, hogy nálad legyen a határidőnaplód, mert lehúzza a táskádat és nagy helyet foglal.
• a kivitelezésre nagyon ügyeltek, viszont helyesírásilag lehet, hogy nem ártott volna még pár kört futni. Volt pár elgépelés a láthatóan nem régi írásokban, és az olyan illúzióromboló. Főleg, hogy előtte írták, hogy borzalmasan ügyeltek arra, hogy ne essék hiba ;)
• engem a könyvkiadásos-szerkesztős rész untatott, de ez egyéni problémám. Nem tetszhet minden!
• értem, hogy a kalendárium egy, az év napjait, évfordulókat, ünnepeket, sok esetben olvasmányokat is tartalmazó évkönyv, melynek elsődleges feladata az idő múlásának jelzése volt. (forrás) De ebben több volt szerintem az írás, mint a kalendárium!
• az arcképcsarnok még tetszett is, csak úgy vélem elég egyoldalú. Mondjuk logikus, hogy a nagyon konkurens cégeket nem veszi bele, és marad a blogger és kiadói csoportján belül. (lehet volt benne olyan is ami nem a kiadói csoporthoz tartozik, nehéz felmérnem melyik kiadók hova tartoznak), de akkor sem egy túl széles körű tabló ez. És nehezményezem, hogy sok emberhez alig volt valami.

Külcsín: 5/5 

Mert szép, és igényes!

Belbecs: 3/5

Egészében ez a kalendárium ennyit ér nálam. Örülök, hogy végül egy ezresért került hozzám, úgy érzem, körülbelül ennyit ér is. Vagy mondjuk ér annyit, mind egy sima határidőnapló. Úgy vélem, ha ilyen áron marad és jövőre is megjelenik, megint az lesz, hogy könyvhéten már-már utánadobják az embernek, mert nincs az a felvásárló közönség, aki ennyit áldoz erre. Még úgy is, hogy a novellák jók. De nagy és ebből adódóan nehéz, és nem praktikus, ami tök szomorú.

Fülszöveg:

Az ​Athenaeum vállalatcsoport alapítója, a könyvesboltosból lett nyomdász és könyvkiadó 1859-ben „Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára” címmel életre hívott egy olyan kalendáriumot, amely, azon túl, hogy tényleges határidőnaplóként is használható volt, a kor írástudói számára legfontosabb információkat gyűjtötte össze. Például benne volt a teljes tiszti kar névvel-címmel, minden közhivatal elérhetősége, meg sok olyan dolog, amit ma már nem is értünk. Később ez az évkönyv Az Athenaeum Nagy Képes Naptára címet kapta, és az olvasó polgárság egyik leggyakrabban használt kiadványává vált évtizedekre. Hamisítatlan XIX. századi koncepcióról van szó, ez a kalendárium-forma egy lassabb, élhetőbb, emberibb világ tárgyi bizonyítéka. 

Mi pedig, az Athenaeumnál úgy döntöttünk, hogy 2019-re felélesztjük a magyar írott kultúra legnagyobb hagyományú kalendárium-termékét. Ez a kiadványsorozat 160. évfolyama, egy különleges anyagokból készült, egészen egyedi nyomdatechnológiai eljárásokkal létrehozott „vadonatúj régiség”.

A színes nyomású kiadvány steampunk arculatát Földi Andi tervezte, az olvasnivalókat olyan kiválóságok jegyzik, mint Bíró Szabolcs, Matthew Daintrey-Hall, Görög Ibolya, Háy János, Horváth Gergely, Jászberényi Sándor, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Lakatos Levente, Nyáry Krisztián és Szurovecz Kitti. A bevezető olvasmányt Vámos Miklós írta.

Ajánlás: Az megvan, hogy a tárgyalásokon milyen jó kapaszkodni valamibe (mármint, konkrétan fogni – mert jólesik, megnyugtat)? És az, hogy mennyivel kellemesebb manuálisan jegyzetelni a megbeszéléseken a legfontosabb mondatokat, mint gépbe pötyögtetni? És az, hogy biztonságérzetet ad az üzleti helyzetekben, ha minőségi, szép eszközöket használunk? Persze, nem múlik ezen semmi, nem ezen múlik – valami hatása mégis van. Nem a másikra, hanem ránk.

Könyv: Szabó Tibor Benjámin – Máramarosi Lili (szerk.): Az Athenaeum nagy képes kalendáriuma a 2019-es évre

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 212

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632938585

Megjelenés időpontja: 2018. november 30.

Időt adunk az olvasáshoz! Az Athenaeum Kiadó könyvheti akciói

Nagy Ádám (szerk.): Nevelj jedit!

 Sokszor gondoltál arra, hogy bárcsak bagoly hozta levél fogadna reggel az ablakpárkányban. Akár baglyostul is! Szerettél volna mindig is egy fénykardot, hogy kedvedre harcolj az Erő sötét oldala ellen? Esetleg sárkány szárnyon szerettél volna repülni unalmas perceidben, miközben egy viking faluban éled napjaid?
 Sokan, és sokszor gondolunk arra, hogy "de jó lenne" adott olvasmányélményünk világában élni, vagy éppen egy film után sóhajtunk fel, hogy "de jó lenne" ott lenni, és hogy mennyivel jobbak lennénk a főhősnél, mert aztán mi mindenre képesek vagyunk!
 Biztos vagyok benne, hogy rengetegen elgondolkoztak ilyen dolgokon, és azt hiszem nekik tud ez a könyv egy kis hideg zuhanyt adni.
 Beismerem, hogy a könyv 80%-át olvastam csak, tekintve, hogy Stephen King munkássága totálisan kimaradt az életemből, és érdeklődési körömből, így az elemzés sem mondott volna túl sokat. Ha mégis mondott volna, nem érdekelt. Ugyanez a Star Trek-kel kapcsolatban. Ugyan a Csillagközi inváziós és Ender játszmájás írást elolvastam, de lehet ki kellett volna azt is hagyni, mert nulla háttér információval, sajna nem sokat mondott.

Ebből következik is, hogy, kinek is ajánlom a könyvet? 

Olyan embereknek, akik olvastak, láttak, minden említett filmet és könyvet. Vagy legalábbis halványan rémlik nekik, hogy mik azok a midikloriánok (remélem jól írtam le), vagy mi a Roxfort, és hogy ki Fogatlan (stb. a többi részhez értelemszerűen nem tudok példát, mert nincs háttér anyagom). Mert a könyv nekik fog szólni, és nekik mond valamit. Ha nem ismered a hátteret, akkor az elemzések semmit nem mondanak. Ami persze logikus dolog, és megjegyezném, ha ennek ellenére mégis elolvasod a könyvet... akkor durván le lesz minden spoilerezve... úgyhogy csak óvatosan!

Galuska László – Feleki Mirkó: Elmék (h)arcai – Tanulás és műveltség a Star Wars és a Trónok harca világában 

 Szerintem nagyon jól össze van szedve a dolog, és nem untam. Azért fontos kiemelnem, hogy nem untam, mert a Star Wars, nekem olyan "van, láttam az eredeti trilógiát, aztán ennyi"...és a Trónok harca meg annyi sajnos jelenleg, hogy láttam 7 évadot, várom a 8-at, de könyvben nem olvastam még. Tehát volt, egy kis ismeretem, de nem sok, és éppen ezért féltem, hogy halálra fogom unni magamat, miközben olvasom. De nem így lett. a Jedi - szamuráj vonal, és Lovagok - Trónok harca lovagok közötti hasonlóság meglehetősen olvasmányosan lett levezetve és meglehetősen tetszett. Mondjuk szerintem, a Csillagok háborújából jelenleg több infóval rendelkezem, mint amit szerettem volna, de legalább azt olvasmányosan kaptam meg.
 A Trónok harcánál, viszont kicsit többet vártam, olyan lett az egész tanulmány, pont az összevontság miatt, hogy a Star Wars elvitte a lendületet és kevés idő-erő-hely maradt arra, hogy kicsit jobban foglalkozzanak a Trónok harcával. A lovagok lettek kiemelve, de mint "oktatás" azért nem csak lovagok vannak, ott vannak a makulátlanok, a Fal védői....tehát azért nem csak lovag van meg könyveket bújó csuhások.

Boráros-Bakucz András: Ki mentse meg legközelebb a világot? – Feladata-e egy ma pályakezdő tanárnak, hogy felkészítse a jövő nemzedékének hőseit a világ megmentésére? 

Ez az a rész, amit elolvastam, de nem nagyon tudom hova tenni, mert nem ismerem sem  Endert, sem a Csillagközi inváziót, így sajnos, ez szimplán maradt számomra egy borzalmasan spoileres írás, ami ugyan kicsit felpiszkálta az érdeklődésemet, a könyvek és /vagy a filmek iránt, de azért annyira nem, hogy gyorsan szaladjak a könyvtárba, és kivegyem. Ennek ellenére, feltehetően aki már látta vagy olvasta a történeteket, annak sokkalta többet mond az egész, és érti is az összefüggéseket.

Nagy Ádám – Svitek Szilárd: Mindenkiben ott az X – mutánsok és tehetséggondozás 

X-men-t azért többet láttam már, mint amennyi Star Warst, bár nem sokkal. De azért a mutánsok kicsit közelebb állnak a szívemhez, mint a jedik. Itt is meglehetősen sok a spoiler, de tény és való, hogy nehéz elemezni azt, hogy tanulnak a mutánsok, ha nem mondhatod el, mire képesek és mit csináltak. Itt legalább ez annyira nem zavart, még úgy sem, hogy valójában egy pár rész kimaradt a szériából. Az elemzés után arra is rájöttem, hogy ha már választani lehetne, hogy mutáns, jedi, varázsló, vagy éppen lovag lennék Westerosban... hát akkor már inkább varázsló. Mutánsnak lenni ugyanis szintén nagy szívás, és arra sincsen garancia, hogy túl sokáig élsz. Mert vagy a tanulás közben halsz meg, mert nem tudod uralni a képességedet, vagy az ellenség öl meg, vagy éppenséggel mindenkit megölsz te magad, mert kontrolállhatatlan az erőd. Persze ez mind sarkítás, és van nekik egy rendszerűk, de az is kiderül, hogy azért olyan rohadt jól nincs megszervezve mutánséknál sem a tanítás, feltehetően, mert sosem akartak beolvadni túlzottan a társadalomba, és normális Tanáruk nem volt. Csak mutánsok akik úgy vélték, hogy tudnak tanítani, bár tanítói képesítésük nincsen. Ismerjük be, hogy azért Rozsomák nem az a totál nyugodt és zen állapotban tanító tanárka ...vagy a többiek. És akkor még a diákokról nem is beszéltünk, az ezerféle képesség, mindegyikhez más kéne, mást kéne tanulni, hogy azt elfogadják, irányítani tudják és ne öljenek meg vele senkit, és ne tegyenek magukban sem kárt.
 Amúgy az elemzés nekem tetszett, kedvet kaptam egy X-men nézésre, olyan kronológiai sorrendben...hmm... ez is el fog tartani egy ideig.

Karlowits-Juhász Orchidea: Így neveld a sárkányodat, avagy pedagógiai kultúraváltás a Hibbant-szigeten 

Ez az írás is meghozta a kedvemet arra, hogy újra nézzem a sorozatot, mert Fogatlant nagyon szeretem, és a történet is roppant aranyos. De mégis ez volt az első olyan írás a könyvben(és az utolsó is), ami komoly tantervet és elméleteket dolgozott ki arra, hogy hogyan is zajlik, vagy kéne zajlania ott az oktatásnak ahhoz, hogy az "öljük meg, veszélyes, pusztítandó" mentalitás átváltson a "barátok vagyunk, oldjuk meg, harcoljunk együtt" - té. Mert a film emlékeim szerint ezt nagyon aranyosan hipp-hopp megtörténté tette, persze kellett hozzá Fogatlan és Hablaty tökéletes egyensúlya, és együtt dolgozása, de a film végén azért hamar haverok lettek a sárkányok. És ismerjük be, ha reálisan gondolkodunk (tudom, hogy mese), akkor ez azért nem megy ilyen gyorsan. És ez az írás borzalmasan jól levezeti azt, hogy ha nem is pillanatok alatt, de egy-két emberöltő alatt ténylegesen képesek lehetnek elérni ezt a mentalitást az emberek. És nagyon jó volt olvasni!
És újra kéne néznem a filmeket...úgyis jön a harmadik rész...

Körtvélyesi Franciska: Előítéletesség és morális dilemmák a varázsvilágban 
Horváth László: Harry Potter és a roxforti pedagógusok 
Melinda Mikusová: Bullying a Harry Potterben 

Ezt a három írást nem akarom külön-külön jellemezni, mert egyáltalán nem lehet szétszedni az egészet. Együtt adnak egy olyan háttér információkkal tarkított írást, amivel úgy ahogy átlátjuk a varázsvilág szerkezetét. Mind a Roxfortit, mind magáét az angol varázsvilágét. De én ettől a résztől sokkalta többet vártam, mint amit a három írás egyben képes volt adni.

 Persze kaptunk az utolsóban egy előítéletes - zaklatós képet a dolgokról, és máris nem lett senki sem olyan kedves karakter. Mert hát Harry és Ron és Hermione sem éppen szent és sérthetetlen.

 A Harry Potter pedagógusairól is borzalmasan nagy vonalakban esett szó, és én azt vártam, hogy azért ennél többet lehet róluk mondani, mint amit kaptam. A morális dilemmák viszont érdekesek voltak, de azok sem ütöttek akkorát, mint reméltem. Ennek ellenére, szerintem kezdetnek jó. Biztosan vannak ennél jóval részletesebb elemzések is a témában. Hiszen azért a Harry Potter világát, előszeretettel szokták szétszedni aprócska darabokra. És igen, van bőven mit jellemezni benne, és elemezni a dolgokat, mert hát elég összetett. És akkor még mindig csak a brit varázslóvilágról esett szó. Érdekelne egy teljes világra kidolgozott is, amiben Rowling által már ismertté tett dolgokat valaki összegyűjtené és elemezné, akár pedagógiai oldalról is. De pl. politikai oldalról is érdekes lehetne belelátni a Mágiaügyi minisztérium dolgaiban, és az "államfelépítésbe".

Összességében a könyv egy erős közepes. Voltak jó és voltak kevésbé jó írások benne, de szerettem olvasni. Nem untam, ez előnyére válik, így minden számomra érdekes témát érintő elemzést elolvastam. De kicsit többet vártam. Az Így neveld a sárkányodat világához tartozó íráshoz hasonlóakat. Összeszedetteket és pedagógia dolgokat. 

 Nekem fura volt, némelyik helyen a Magyarországgal párhuzamot vonás...azt hiszem ez az amit nem kellene egy fantázia világba belekeverni. Mert köze nincs hozzá, és viszonyítási alapnak is rossz szerintem. Nehéz összeegyeztetni egy Budapesti iskolát egy Roxforttal...bocs.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 5/5

A külcsín viszont visz mindent. Szerintem a cím is telitalálat és a borító is. Igényes, jó kézbe venni, tehát tökéleteshez közeli :)

Fülszöveg:

Valóban ​olyan vonzó iskola a Roxfort, ahol mindennaposak a tanári zaklatások és ahol halálos csapdák leselkednek a diákokra? Milyenek is valójában a roxforti tanárok és mennyire is erkölcsösek Voldemort ellenfelei? Miben hasonlít és miben különbözik a Messzi-messzi Galaxis jedinevelése a Trónok harca westerosi mesterek rendjétől? Megfelel-e a tesztelmélet alapvetéseinek a Star Trek Kobayashi-Maru próbája? Ölve vagy ülve jó az éjfúria, s milyen tantárgyakat oktatna a Hibbant-szigeteki „új iskola”? Pennywise vagy a felsőbbéves zaklatók okoznak nagyobb lelki törést a diákokban? Milyen is lenne a Xavier professzor mutánsiskolájának pedagógiai programja? Milyen tudásokat preferál a Csillagközi invázió és a Végjáték képzési rendszere? 

A sci-fi politológiája kapcsán felvetett gondolatkísérlet és a fantasztikus világok utazása tovább folytatódik. Tóth Csaba, A sci-fi politológiája és a Fantasztikus világok című könyvek szerzőjének ajánlásával ezúttal tíz, a nevelés-oktatás területének avatott kutatója mutatja be a sci-fi, a fantasy és a horror világának iskolai és iskolán túli tanulási sajátosságait. A Nagy Ádám szerkesztésében megjelenő antológia további szerzői Boráros-Bakucz András, Feleky Mirkó, Galuska László, Pál Horváth László, Karlowits-Juhász Orchidea, Körtvélyesi Franciska, Lőrincz Andrea, Melinda Mikusová és Svitek Szilárd.

Tartalomjegyzék: Galuska László – Feleki Mirkó: Elmék (h)arcai – Tanulás és műveltség a Star Wars és a Trónok harca világában 

Boráros-Bakucz András: Ki mentse meg legközelebb a világot? – Feladata-e egy ma pályakezdő tanárnak, hogy felkészítse a jövő nemzedékének hőseit a világ megmentésére? 

Nagy Ádám: Hosszú és eredményes életet! – a Kobayashi Maru-próba tanulságai a Star Trek-univerzumban 

Nagy Ádám – Svitek Szilárd: Mindenkiben ott az X – mutánsok és tehetséggondozás 

Körtvélyesi Franciska: Előítéletesség és morális dilemmák a varázsvilágban 

Horváth László: Harry Potter és a roxforti pedagógusok 

Melinda Mikusová: Bullying a Harry Potterben 

Lőrincz Andrea: Stephen King gyermekei – A Vesztesek Klubja 

Karlowits-Juhász Orchidea: Így neveld a sárkányodat, avagy pedagógiai kultúraváltás a Hibbant-szigeten 

Nagy Ádám: Tündérmese – Zárszó

Könyvfeszt, így távolról - A Bestseller box, ami csak bestsellert nem tartalmaz!

Kicsit átverve érzem magamat!
Tavaly, a zsákba bálnában ennél jobb könyvek voltak, és azt hiszem az ára is barátságosabb volt egy kicsit. Ott nem is lehetett reklamálni, hogy éppenséggel a zsákbamacska azt tartalmazza amit nem tudtak eladni (utána megpróbáltam én is eladni őket és nekem sem vették meg, tehát érezhető, milyen könyvek voltak.)
Viszont idén az Atheneaum kiadó úgy döntött, a boxok mostanában menők ebben utaznak majd. Nos ezzel sem lenne baj, ha meglepetés box lenne a neve és nem bestseller box, és nem lenne odaírva, hogy 3 db bestsellert tartalmaz. Mert egyet sem tartalmaz. Van benne három olyan könyv amit nem tudtak eladni.
Mert mi is a bestseller, segítségül a wikipédiát választottam:
A bestseller (magyarul: „a legjobban fogyó”) eredetileg könyvekre alkalmazott kifejezés, annak jelzésére, hogy a forgalmi adatok szerint egy bizonyos időszak legnagyobb üzleti sikerét jelentő könyvről van szó.


Mi a három könyv? Könyvtáros vagyok, tehát a legjobban fogyó könyveket látom, el lehet hinni, ezek nem azok. De nézzük a molyos adatokat az sem rossz viszonyítás:

 Kolozsi László: A farkas gyomrában 21-en olvasták összesen, annak ellenére, hogy 4 éves könyvről beszélünk.
Révay Theresa: A muranói üvegműves lánya a könyv maga 9 éve jelent meg Magyarországon, azóta a molyon kerek 53 ember olvasta... és azoknak sem jött túlzottan be. A könyvtári példányt so-so néha viszik
Urai Erika – Gótfalvai G. Pál: A férfilélek tükre: annyira bestseller, hogy senki nem olvasta...ööö 12 év alatt.


Úgyhogy ez egy nagy átverés, és ketten vettünk dobozt, mind a kettőbe totálisan ugyanaz volt... tehát ez egy 2.000-res lehúzása az olvasóknak.
És mondom, nem háborognék, ha legalább egy bestsellert raktak volna bele, mondjuk egy új meg két olyan amit nem vett meg soha senki. De ez felháborító. Komolyan, ha felmennék a könyvfesztre ezt személyesen is elmondanám, hogy haho, a bestseller az nem ez amit ti árultok...

Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok I.

Gondoltam, a posztot kivételesen (túl sűrűn ilyet nem csinálok), szétszedem. Mostani elképzelésem szerint csak ketté, de aztán ki tudja. A szétszedés miértje az, hogy nem haladok túl gyorsan a könyvvel, és mivel vele párhuzamosan olvasok még könyveket, így feltehetően az infó – a vélemény is ködösül, és nem akarok egy olyan posztot írni, hogy „öööö, aszem tetszett”. Tehát szeretném akkor leírni a dolgokat, amikor még frissek (igen, írhatnám piszkozatba és egybe kiposztolhatnám, de nem így akarom.)

Tehát akkor a könyv első feléről. Először is általánosságban. Akit a téma érdekel, de vannak sötét zónái, minthogy nem látta az adott filmet, az számítson arra, hogy a politikai és társadalmi kritika alatt bizony durván le lesz spoilerezve a dolog. Tehát vagy akkor olvasd el azt a részt, ha láttad – vagy ha nem zavar, hogy a sok okosság között elmesélik bizony a történetet is! Logikus, hogy elemezz valamit, ha nem mondod, el miről van szó! Persze logikus felvetés az is, hogy minek olvas ilyet az, aki nem látott mindent, amiről szó van a könyvben. Nos, erre a válaszom: azért, mert lehet, úgy akarja nézni, hogy már kicsit világosabb a társadalmi és politikai háttér. Vagy, mert szimplán ez érdekli, de maga a mű nem.

Csillagok, háborúk 

Tóth Csaba : A halálcsillagon innen és túl: A galaxis politikai átalakulása a Zsivány Egyesben

Hoffman István: Szervezet, hatalom, apokalipszis – a „szervezet” ereje a Battlestar Galacticában és a Star Warsban

Földi Bence: Félelem és politika a Star Warsban – avagy a Birodalom, amely intézményesítette a félelmet

 Könnyebbség volt számomra, hogy a Zsivány Egyest láttam. A legtöbb SW filmet ugyanis nem néztem meg. Az eredeti trilógia nagy kedvenc, de az előzményeknél, az első rész kivételével, a többit már nem voltam hajlandó megnézni. Az új részre meg még eddig sem időm, se hajlandóságom nem volt. Ellenben a Zsivány Egyes valahogy mégis szembe jött velem, és megnéztem.

A három tanulmány, együtt adott képet a két trilógiáról és a 7. részről egyaránt. Hogy hogyan változott meg a politika az első résztől, a 7-ig. hogy miként képzelte el a Birodalom uralkodását és mi vezetett arra, hogy a Halálcsillag megszülessen. Összességében, feltehetően a hard SW rajongok jobban élvezték volna a fejtegetést, de nekem sem okozott sem gondot, sem nehézséget az olvasása, sem a megértése. Ennek ellenére igen, ha az összes részt láttad, akkor ez mindenképpen érdekes lesz. A Battlestar Galactica részt viszont kihagytam, egy nap el fogom olvasni, de felkeltette az írás első pár oldala az érdeklődésemet és meg akarom nézni – tehát nem olvasom el, mert félek, hogy spoileres.

II. Szuperhősök és szuperemberek 

Ceglédi Zoltán: A közelharc evolúciója a Batman-filmekben a társadalmi elvárások tükrében

Batman az egyik olyan szuperhős, akit sosem tudtam szeretni igazán. Ennek ellenére rahedli Batman-es képregényt olvastam már el, és ha így belegondolok akkor a legtöbb filmet láttam is (a legfrissebbet (A sötét lovag – Felemelkedés (2012) ), talán még nem. És osztom azon véleményét a tanulmány írójának, hogy igen, sajnos a régi filmek nem éppen azt a Batmant ábrázolták akit az ember képes elkönyvelni, mint éjszakai igazságosztó, aki legyőzi a rosszakat. A modernebb feldolgozáson sokat javított, hogy sem az ellenfél, sem maga Batmen nem a gáz kategóriába van már. Sokkal jobban képes használni a fizikális erejét, harcművészeti tudását,és modern kütyüit. Bár ez utóbbi a második részben A sötét lovag (2008) szerintem már kicsit túl volt tolva. Friss volt az élmény, amikor elolvastam az elemző tanulmányt utána néztem meg a filmet és így elég elevenen élt benne az olvasott információ (és igen a spoiler is.... :D)

Zsótér Indi Dániel: Beavatás egy csoportrendszer elleni lázadásba

Egyrészt a sorozatot (könyv), szerettem. Az, hogy az utolsó részt már nem olvastam el, az annak tudható be, hogy óriási spoilerrel kerültem szembe és elvette a kedvemet attól, hogy elolvassam. Ezen tanulmány sem hozta meg a kedvemet rá, viszont legalább kaptam egy remek kis összefoglalót, és ez által, kicsit egyértelműbb számomra is a rendszer. Igen, felületesen tudok disztópiás YA-kat olvasni, olyan szinten, hogy a politikai és társadalmi háttér korántsem az, amin olvasás közben elgondolkodtam. De így leírva amúgy sokkal átláthatóbb volt, kellemes olvasmány, szerintem ajánlott a Beavatott fanoknak... csak, hogy ne csak a felszínt lássák.

 Másrészt, a filmekhez nem volt szerencsém. Az elsőt láttam, a többi várat magára. Amúgy pont a tanulmány mutatott rá, hogy „jah már kijött a másik két rész is filmen”... azt hiszem, nem lett annyira felkapott, ha nem futottam bele. Minden esetre tervezem a megnézésüket,... bár most valami tv sorozat ötletet is hallottam...

Zotter Judit: Szörnyek a szomszédban – vámpírok, vérfarkasok, zombik a társadalmi beilleszkedés útján

Egy, a vámpírokat nem szeretem. A moderneket! Nekem, egy vámpír az inkább a közép modern változat, ami vámpír-vámpír – tehát az Interjú a vámpírral okés, a Csillogó vámpírpónik már nem. A tanulmány viszont hála a jó égnek Belláék csillogó csoda csordáját csak érintőlegesen hozta szóba. Sokkal többet megtudtam a True Blood-ról, amihez kedvet is csinált!(most eltekintek, hogy snitten 75%-os csak). Tehát sokkal többet megtudtam a társadalmi harcokról, a beilleszkedésről, a jogokról, és ez szerintem nagyon jó! Bántam volna, ha megpróbálta volna Csillogó Edward slepjét ellemezni hosszan... kénytelen lettem volna átlapozni... sajnálom kedves Alkonyat rajongók, nem szeretem azt a sorozatot. A zombik témája is felmerült, ezért külön puszi, mert imádom a zombikat. Hála az égnek főleg a Kiéhezettek lett felhozva példának, bár sajna csak eléggé felszínen maradva. Mivel olvastam a könyvet, így én értettem mit akar a tanulmány, de tartom, hogy ha nem olvastad és /vagy nem láttad a filmet akkor nem feltétlen érted meg az összefüggéseket. És igen olvasd el, mert jó könyv!!

Szabó Zoltán Ádám – Oroszlány Balázs: Pszichotróp űrutazások a politikában
Sci-fi – Képregény – Politika

Erről nem írnék túl sokat. Tökéletes összefoglalása, az Amerikai-Angol, Japán, Francia - Belga képregényes történetének. Mint amatőr, nem kemény vonalas képregény és manga és manhwa olvasóként borzalmasan élveztem. Oké, a japán vonalat ismertem úgy 75%-ban, az Amerikai-Angol vonalat úgy 50%-ban és beismerem, hogy a Francia és Belga vonal, számomra tök ismeretlen, annak ellenére, hogy úgy amit felhozott arról... távolról már hallottam. Viszont remek volt olvasni, remek volt okulni belőle és új információkat szerezni. Tehát akiket a képregények, azoknak történelmi és politikai háttere érdekli, azoknak nagyon ajánlom.

Muchichka László: A béke politikája az Amerikai Kapitány: Polgárháborúban

A film, a képregény... mind a kettő benne volt. És nem, nem láttam a filmet... lehet, megnézem, de lehet nem. Ad egy remek hátteret viszont a nézéshez. Hogy mennyire más a képregényes és filmes befejezés. Viszont, Amerika Kapitányt és mindig is rühelltem. Most kaptam, egy jó háttér infót hozzá, elég hosszan, és... még mindig nem kedvelem. Jó-jó... a Bosszuállókba kb....hát izé, nem tudom, kedvelek-e bárkit is. Mindig úgy éreztem, hogy mindegyikben van valami, amitől persze emberi, és az emberi mivolta miatt sérülékeny és nem teljesen egyértelműen szerethető. És pont ezért van az, hogy remek volt olvasni a háttérről és mindenről, de a véleményem ugyanaz. Sem Vasembert sem Amerika Kapitányt nem szeretem, és a leírtak szerint, amit a filmben képviseltek, mégis inkább valahol a kettő között foglalnék álláspontot. Mert a ki őrzi az őrzőket kérdés jogos. És a ki őrzi az őrzők, őrzőit kérdés is jogos... stb. Tehát a teljes képhez azért még meg kell néznem a filmet. De a tanulmány olvasása után, nincs jó döntés és nincs jó oldal.

Hamarosan folytatódik:

III. Varázslatos birodalmak

Kisteleki Károly: A Trónok harca egy jogász szemével

Sík Endre: Egy zsarnokoskodáskerülő zsarnok

Pintér Bence: Poszthumán társadalmak a Jean le Flambeur-trilógiában

IV. A jövő politikája – a politika jövője

Filippov Gábor: Elnyomott politika Hanyatló állam, gazdasági elit-uralom és kockázat-társadalom az Alien-sorozatban

Lovász Dorottya: MI lesz velünk? Isaac Asimov és a robotjogok fejlődése
Török Gábor: We are the walking dead! A zombik és a politika