Antóni Csaba (szerk.) A ​keleti kultúrák virágzása

 

Valaki volt olyan kedves, és az egész sorozatot odaajándékozta a könyvtárnak. Mivel nekünk is volt belőle és fura szaga volt (szerintem dohányzott a gazdája), így eladásra kerültek a kötetek. Mivel kelet, Japán, meg minden gondoltam akkor ezt a részt hazahozom. Mivel ugye próbálom teljesíteni az Amit főztél edd is meg kihívást, így tőlem szokatlan mód elég hamar sorra is került.

 Nos, Japán van benne...a legkevesebb, ha tíz oldalt elér a Japán rész benne, akkor sokat mondok. De ennek ellenére nem rossz könyv.

Lehet, hogyha annak idején a töri könyvet is ilyen lelkesen olvasgattam volna, akkor most nem lett volna a könyv fele legalább totál ismeretlen számomra. Persze lehet, hogy eleve nem tanították azokat a dolgokat...de lehet csak kevésbé forgattam magát a töri könyvet.

A könyv három Nagyobb témából áll. Róma-Perzsia, India, Kína, és a negyedik témába beledobták az összes kisebbnek számító kultúra felvirágzását és bukását. Így Japán, Korea, Indokína stb. maradt a könyv utolsó negyedére.

Maga a könyv elég érdekes volt, elég sok képpel, időrendi táblázattal, és információval. Sok-sok információval. Olyanokkal amiket feltehetően soha az életben nem kamatoztatom, de érdekesek voltak. Rengeteg dolog volt ismerős, de így is sok dolgot tanultam. Más kérdés, hogy mennyire ragadnak meg bennem. 

De lelkiismeretesen végigolvastam azokat a részeket is, amik totálisan nem érdekeltek. Mint Róma-Perzsia és azaz igazság, hogy India sem épp az a terület ami érdekelne. Kína már jobban érdekelt, és itt észrevehető is volt, hogy igazándiból azok a témák, amik érdekelnek, ebben a könyvben semmi újat nem tudtak adni, hisz azoknak a témáknak annak idején már utána néztem. Így igazándiból ezek csak érdekességek és régi tudások felelevenítése volt.

Amúgy a kihívással elég jól haladok, próbálok addig ingyen se beszerezni könyveket, míg az előzőket el nem olvastam. A vicc, hogy amit meg elolvasok azt vagy visszaviszem, mint ezt, vagy amit vettem azokat eladom...tehát lehet év végén bár sokat olvasok az idei beszerzéseimből ...mégis tök üres lesz a listám, mert miután elolvastam, nem tartom meg a könyveket. Abból ugyanis már kinőtem, hogy tárolgassam a könyveket csak úgy. Nagyon jónak kell lennie egy-egy könyvnek, hogy olvasás után még nálam maradjon :)

TARTALOMJEGYZÉK:

Kelet Róma ellen

    A sztyeppék népei: szkíták és szarmaták

    Egy átmeneti birodalom: a párthusok

    Petra királysírjai

    Az Arab-félsziget népei

    A hunok rövid életű birodalma

    A Szászánida-kor művészete

    Perzsia újjászületése a Szászánida-korban

    A Szászándiák vallása: a mazdaizmus

Az ókori India

    India nagy vallásai

    Az első indiai birodalom kialakulása

    India klasszikus eposzai

    A Kusán Birodalom

    Az ókori India virágkora: a Gupta-kor

    Művészet és kultúra az ókori Indiában

    A száncsi nagysztúpa

    India filozófiai rendszerei

    India a muszlim hódítások előestéjén

Kína klasszikus korszaka

    A fejedelemségetől a Csin Birodalomig

    Konfucianizmus, a legizmus és a taoizmus

    Csin Si Huang-ti, az első császár

    Hadsereg a föld alatt

    Han: a klasszikus császárság kora

    A barbár dinasztiák uralma

    Újítások és nagy találmányok

    A Tang-dinasztia kozmopolita birodalma

    A Szung-dinasztia és Kína kulturális reneszánsza

A Távol-Kelet ébredése

    A japán szigetek ősi kultúrái

    Jamato államának kialakulása

    Szamurájok: harc és becsület

    A Fudzsivara-klán államától a szamurájok koráig

    Korea három királysága és Szilla évszázada

    Az első délkelet-ázsiai kultúrák

    Angkorvat

    A Khmer Birodalom Indokínában

    Délkelet-Ázsia a 13. század előtt

• Könyv: Antóni Csaba (szerk.): A keleti kultúrák virágzása
• Kiadó: Kossuth
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2007
• Oldalszám: 120
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789630955720
• Fordította: Babos Krisztina, Gyulai Katalin

• Kiadó: Kossuth
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 120
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789630972598
• Fordította: Babos Krisztina
• Illusztrálta: Marcel Socías, José Torres, Isidro López, Myriam Ferrón, Sergi López

Seung Sahn: A zen iránytűje

 Ez tipikusan az a könyv, amit nem lehet gyorsan olvasni. Nem lehet csak úgy leülni és egyhuzamban elolvasni az egészet, mert idő kell, hogy az ember megeméssze, amit olvas, felfogja a mögöttes tartalmakat, és ráérezzen a dolgokra.

 Meglehetősen letisztult a kötet, jóval több dolgot értettem meg belőle, mint a többi hasonló témát boncolgató könyvből. De!

 De nem vagyok elég zen, sem elég buddhista, hogy mindent egyrészt megértsek, másrészt képes legyek beépíteni a saját életembe. Annak ellenére is, hogy érdekel a keleti kultúra és érdekelnek a buddhista tanok és ha muszáj lenne válaszolni arra, hogy milyen vallású vagyok szemrebbenés nélkül mondanám, hogy buddhista. Pedig igazándiból nem vagyok az sem, és semmi sem, és mégis a keleti vallások legtöbbjéből van beépítve az életembe ez-az.

 Középiskola végén volt egy tervem, elhatározásom, miszerint én vallásbölcsész akarok lenni és buddhista tanító! Még az elbeszélgetésre is elmentem Pestre, apukám vitt el. Arra emlékszem, hogy borzalmasan izgultam, és borzalmasan be akartam jutni (amúgy japán szakra, de az abban az évben nem indult :D). feltehetően nem voltam elég… vallásbölcsésznek való, mert nem vettek fel. Bár az elbeszélgetésen meg akartak győzni, hogy a szanszkrit-páli szak milyen jó lenne nekem, arra meg nemet mondtam. Volt egy elképzelésem és annak nem feleltem meg. Igazándiból így visszagondolva, feltehetően az életem gyökeresen megváltozott volna, ha felvesznek arra a főiskolára. Feltehetően sokkal műveltebb lennék a témában és a vallásokban.

De azt is őszintén be kell vallanom, hogy jelenleg nem érzem magamat alkalmasnak arra, ami akkor szerettem volna lenni. Könyvtáros lettem,és ez nekem jó. Nem a legnehezebb munka a világon, de ha az ember jól akarja csinálni, akkor azért kell rendesen dolgozni, márpedig én jó könyvtáros szeretnék lenni.

 Hogy ennek mi köze a könyvhöz? Nem sok, igazándiból azért akartam valamit írni, de a könyvet nem lehet túlzottan összefoglalni, pláne hosszan. Azt el kell olvasni, el kell rajta gondolkodni. Sokat. Írni róla nehéz. De akit érdekel kelet, a buddhizmus, a megvilágosodás a zen és még hasonló dolgok annak mindenképpen ajánlom.

Tudom, ez kicsit furán hangzik, de ez a könyv vicces! Amúgy ezt imádom a buddhistákba (sok más mellett), hogy bár komoly szabályaik vannak nekik is, azért nem nevezném őket a világ legkomolyabb embereinek. Feltehetően sokat segít, ha tisztában vannak az élet körforgásával, a szenvedés természetével, és a karmával, és még millió dologgal, és képesek vállat vonni, és nevetni ha éppen azt akarnak!

Seung Sahn, tartom, hogy ő nagyon vidám
ember volt :D

Fülszöveg:

És vajon mi a zen buddhizmus?
A zen sohasem beszél abszolútumokról, vagy az ellentét világról. Nem próbálja megmagyarázni az ürességet, az igazságot, vagy a teljes világot. A zen gyakorlás sohasem magyaráz meg semmit. A zen egyszerűen rámutat közvetlenül az elménkre, igazi önmagunkra, mégpedig úgy, hogy közvetlenül elérhessük a megvilágosodást, és segíthessünk minden lénynek.
Így a zenben nincs hangsúly sem a nyelven, sem a tanuláson – a zenben egyszerűen a meditáció gyakorlása van. A zen tanítás sohasem vizsgálja az ellentét világot, sohasem vizsgálja az abszolútumot és sohasem beszél a teljes világról.
Mindene zen tanítás egyszerűen az elmédre mutat, éppen ebben a pillanatban.
Mit csinálsz most?
A zen tanítás mindig visszavisz bennünket oda, amit „pillanat világnak” nevezhetünk. Ez a pillanat nagyon fontos. Egy pillanatban benne van minden. A pillanatban végtelen idő és végtelen tér van. A pillanatban az igaz út van, az igazság van és a helyes élet van, és a pillanatban nincs semmi. Így ha eléred a pillanatot, közvetlenül elérsz mindent.
Ez a zen buddhizmus.
Nincs elme, nincs Buddha, nincs isten, nincs semmi! És mégis van elme, van Buddha, van isten, van minden.
Ennek megtapasztalása a zen buddhizmus.

Megjelent Zen iránytű címmel is.

Eredeti cím: The Compass of Zen

Eredeti megjelenés éve: 1997

Könyv: Seung Sahn: A zen iránytűje

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 428

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632660486

Fordította: Fórizs László

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Fülszöveg:

Észak-Korea a világ egyik legelnyomóbb és legtitokzatosabb országa. A besúgást bátorítják, a média a kormány ellenőrzése alatt áll. Az Elfújta a szél veszélyes könyvnek számít, melyet száműztek a polcokról. Az 1990-es években éhínség söpört végig az országon. Milliók haltak éhen, de a rezsim továbbra is kezében tartja a hatalmat. Számos interjú segítségével Barbara Demick elsőként mutatta be, hogy milyen is az élet ebben a rendkívüli országban hat hétköznapi ember sorsán keresztül, akiknek a szívszorító körülmények ellenére sikerült túlélni a Kedves Vezető országát.

A könyvért köszönet a Könyvmolyképző kiadónak!

 Vannak olyan könyvek amiket nem lehet gyorsan elolvasni, nem lehet velük gyorsan haladni, mert meg kell emészteni az írtakat, el kell gondolkodni. Ilyen szempontból ez a könyv nagyon nehéz olvasmány volt. Nem mondhatom rá, hogy élveztem. Elég furán is jönne ki. Inkább azt mondom, hogy tanulságos, jól megírt, és nagyon jó könyv, egy nagyon komoly témáról.

 Nehéz úgy olvasni, hogy közben nem gondolsz bele, hogy te hozzájuk képest szerencsés vagy, bármennyire is szegény vagy, ők sokkal szegényebbek nálad. Amikor olvastam, és közben ebédszünet volt, mindig elgondolkoztam, hogy basszus, nekik ez amit megeszek több heti munkájuk után is maximum álom. Éhezés, borzalmak.

Éjszakai műhold kép Észak, és Dél-Korea

 Idegesít, hogy a 21. Században még ilyesmik lehetnek, hogy Észak-Koreában ilyesmi még lehet. Persze nem felejtettem el az Afrikai éhezőket sem, csak most ugyebár Korea volt terítéken. Borzalmas belegondolni, hogy a segélyek nem jutnak el az emberekhez, mert a hadsereget kell táplálni, hogy aki teheti menekül, ha van annyi elszántsága. Ahogy olvastam a könyvet rájöttem. Észak-Korea vezetői nem voltak hülyék. Mármint persze elítélem őket, de azért ismerjük be. Olyan szintű agymosást vezettek be, hogy az emberek nagy része éhen hal, nem lop, nem lép, éhen hal az államért! A Nagy Vezérért. Soha nem árulná el a hazáját, és ebbe persze belehal a többség. Nagyon sok borzalomnak kell megtörténnie ahhoz, hogy egyáltalán elgondolkodjanak, hogy ez nem jó. Hogy a Nagy vezér is csak ember, elég gyarló, és lop, és kényelmesen éldegél, míg maga a nép sorra pusztul. A menekültek akik meséltek is beismerik, hogy totálisan bíztak a rendszerben, van aki még most is azt hiszi, hogy jobb lesz, hogy majd eljön az amikor a két Korea egyesül és mindenki boldog lesz, és mosolyog, mint a propaganda plakátok pirospozsgás emberei.

 A könyv előre vetítette, hogy ennek a rendszernek már meg kellett volna buknia, még nem bukott meg. Nem tudja megjósolni, hogy mi történik amikor a két Korea újra egyesül, de azt tudják, hogy a menekülteket is évekig tart beleszoktatni a 21. Századba. Abba, hogy van munkád, a munkádért fizetést kapsz, vannak kocsik, tv, aminek adását az állam nem szűri meg olyan szinten, mint otthon, ahol csak az Észak-Koreai filmeket nézhetted, és hülyítették az agyadat. Hogy van esély arra, hogy legyél valaki, hogy minden nap étel kerülhet eléd, és hasznos tagja lehetsz a társadalomnak. Elég nehéz elhinni ezt pár hónap alatt, amikor olyan helyről jöttél, ahol dolgoztál, de nem kaptál érte fizetést, körülbelül tíz éve, ahol a hegyekbe kellett menni élelemért, vagy a határon ide-oda csempészni dolgokat, hogy legyen annyi pénzed, hogy egy tál rizst tudj venni… rizst? Ha kukoricát, akkor már boldog vagy.

 Elképzeltem azt, amit azt hiszem Kim doktornőnél írtak, hogy amikor átment a határon, és egy házhoz bemenve a földön egy tál fehér rizst és húst talált a Kutyának (!!!) kirakva, holott pár kilométerrel arrébb, a határ túloldalán ez luxus ételnek számít, itt meg kutyakaja. Azért borzalmas :S

 Leírhatnék még sok-sok dolgot, de ezt olvasni kell. Gondolkozni rajta, feltehetően még sokáig leszek a hatása alatt. Kellett közben olvasnom mást, mást ami nem ennyire idegesítő és szomorú. Mert szomorú az amit bemutat, és szomorú az a tény, hogy igaz…

 Belbecs: 5/5

Akkor egy kicsit a könyv kiadásáról. Szép, igényes kiadás, a borító is tetszik. Igazándiból erről körülbelül ennyit tudok mondani. A posztban láthatóak a külföldi borítók is. Nekem amúgy mindegyik tetszik, mindegyik illik hozzá.

Külcsín: 5/5

Könyv adatai:

Kiadási év: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző

Fordította: Ferencz Tamás, Lénárd Henrik

Oldalszám: 387

Eredeti megjelenési év: 2009

Eredeti cím: Nothing to Envy

Eredeti ár:2.999 Ft

Kiadói ár: 2.549Ft