Keri Lake: Nocticadia

 

• Kiadó: Next21
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 656
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786156821669
• Fordította: Farkas Veronika
• Megjelenés időpontja: 2025. november 19.

élfestett

Én nem szoktam ilyen vastag könyveket olvasni! Komolyan van egy fóbiám, hogy a vastag könyvet sose olvassa ki az ember, mert annyira nem látszik rajta, hogy haladt vele. 
Amikor nekikezdtem, pont volt egy iskolás csoport, és a kislány látta mellettem a könyvet, benne a könyvjelzővel és elhűlve kérdezte, hogy "Azt én elolvasom?", mondtam neki, hogy igen, a következő kérdése nagyon aranyos volt "Hogyan? Hisz olyan vastag", na erre csak annyit tudtam mondani, hogy lassan ;) De a felétől amúgy már elég gyorsan látszott magán a könyvön, hogy haladtam, úgyhogy onnantól kevésbé frusztrált a tény, hogy sose érek a végére ;D

Barátnőmtől kaptam kölcsön, extrán vigyázok minden könyvre amit olvasok, de a kölcsön könyvekre pláne, ezt is, mindig kis könyv tasakba raktam, nehogy baja legyen. Azzal az instrukcióval kaptam amúgy kölcsön, hogy lehet nem fog tetszeni, mert hát hentelnek benne, meg van benne szex. Nem tudom, ez mondjuk nálam egyik sem kizárás, attól független, hogy amúgy nem olvasok túl sok olyan könyvet. Épp ezért azaz igazság, hogy mélységesen csalódtam :D Mert ilyen reklám után minimum úgy gondoltam, hogy ezek folyton egymást darabolják és/vagy d*gják meg. Ehelyett a könyv feléig igazándiból egyik se nagyon volt. Ennek ellenére nem untam cseppet sem.

 Meglehetősen jó könyv, a sztorival annyi volt csak a bajom, hogy igazándiból 1-2 csavaron kívül a legtöbb dolog nem igazán lepett meg. Tehát, sok olyan esemény volt, amit, ha figyelmesen olvassa az ember, akkor már rég tud. Ilyen volt a "tanárbácsi" ikertesója szál. Sajnálom, az tök nem lepett meg, a könyv végi záró cucc meg szerintem irtó cuki volt.

 Sötét hangulatú a könyv, de jól felépített világban, tök hihető betegségekkel és parazitákkal kooperál. Szerettem olvasni, mert annak ellenére, hogy volt, hogy oldalakon keresztül igazándiból semmi sem történt, totál lekötötte a figyelmemet. Nem untam, egy percre sem, még ha amúgy a sztorit és az összes valóban "eseményt" nagyjából 100 oldalba is meglehetett volna írni, és nem feltétlen kellett volna a ~650 oldal a könyvnek. Viszont feltehetően az író is jó és egy jó fordítót is kapott, így maga a könyv a méreteivel ellenére gyorsan haladós és jó olvasmány.

Ami a főszereplőket illeti. Liliát nagyon kedveltem, mert minden nehézsége ellenére elég talpraesett volt, a bizonytalanságát meg annak a kontójára írom, hogy azért egy csomó mindent ami az életét érintette nem tudott. Bátornak és nagyon intelligensnek tartom, nem túl nagy önbizalommal megáldva. Szimpatikus karakter, akivel a női olvasók feltehetően tudnak azonosulni. Imádtam, hogy ő valóban tanulni ment abba a suliba, és nem bulizni és elverni a nem létező pénzét. Borzalmas nagy megfelelési kényszere volt, és nagyon szerette a testvérét. Akiért borzalmasan sok dolgot képes volt megtenni. Becsültem benne, hogy volt / van tartása, és nem hitt sosem semmit úgy, hogy az neki jár és evidens. De amúgy ő is túlgondolt egy csomó mindent (tök átérzem ;))

Devrick....meg a másik hülye túlgondolós fél. Úgyhogy amúgy maximálisan megérdemli ez a kettő egymást. Én megértem őt és a nehéz gyermekkorát. A betegségét, a kutatását, a gyilkos szándékait, és a borzalmas féltékenységét, és a nagyon kemény....személyiségét. Tipikusan az az ember, aki egy fél pillanatra képtelen élni, és csak hagyni az életet megtörténni. Na imádtam, amikor erről részben le lett szoktatva.

A háttérben mozgó szereplők nagy része nem volt szimpatikus. Adott volt ugye Lilia apja aki, ugye nagyjából a könyv utolsó negyedében tudjuk meg, hogy kicsoda. Na őt totál nem sajnáltam, és igazándiból csak azt bánom, hogy nem olvashattam, hogy pontosan mi történt vele. Mert elolvastam volna és nem sajnáltam volna. Angelonál legalább gyönyörűen leírták, hogy "megbűnhődött". Belegondolva, nagyjából 2-3 olyan mellékszereplő volt, akit kedvelni lehetett. Lilia volt munkatársnője pl. kedves volt, vagy a szigeten lévő patikus csaj, őt is kedveltem, Lilia testvére...és nagyjából ennyi az akit nem akar az ember holtan látni a könyv végére ;D

 Szerettem olvasni ezt a könyvet, annak ellenére, hogy valóban sose akart vége lenni. Mármint ....olvastam, és olvastam, és még mindig csak a 200. oldal. Általában itt már a könyv vége felé szoktam járni, itt meg csak az első harmadánál...

 Jó kis könyv, a mérete miatt nehézkes ide-oda cipelve olvasni, de kocsival járok dolgozni, a kocsiba elfért. A kivitelezése amúgy nagyon szép. Én nem kaptam/kértem hozzá a védő borítót (mert, úgyis levettem volna róla), de így is nagyon vigyáztam rá, hogy ne essen baja. Az élfestés külön csudi szép. Nem...nem azért kértem kölcsön mert szép a megjelenése.... Amúgy tényleg nem, hanem azért mert AniTiger felrakta a Bestof-os polcára és én hiszem, hogy akkor azok tuti nagyon jó könyvek. És eddig nem csalódtam benne...és most sem. Úgyhogy olvassátok, tök jó könyv, de nem szexelnek benne sokat, a hentelés se túl durva, vagy az én lelki világommal van baj :P

 Jah, most eldöntöttem, hogy hát van a szerzőnek másik könyve is, az meg is van a könyvtárnak, hogy majd elolvasom...igen...az is ilyen vékony, meg...az sorozat. Csodálom, hogy embereknek ilyen sok írnivalójuk van, bár addig nem bánom, míg azt élvezhető formába írják meg. De a vastag könyvek, nem olvasóbarátok ^^

Fülszöveg:

Mortui vivos docent.  - A holtak tanítják az élőket.

Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

Szanjútei Encsó: Kísértetlámpás

Ezt a könyvet is kihívásra olvastam, de itt nem voltak ellenérzéseim, mint a Napóleonos témánál. Bár maga a kísértet história kicsit távol áll tőlem - értsd nem keresek direkt ijesztő könyveket - de a japán kultúra és hiedelemvilág viszont közel áll hozzám és szívesen olvasok róla, hát ha már Kísértettörténetet kellett olvasnom, akkor kerestem olyat ami megvan és érdekel. Már csak azért is jó ez a kihívás, mert egy csomó saját könyvet így előre veszek az olvasásban :)
Egyetlen egy problémám volt csak ezzel a könyvvel, mégpedig az, hogy a fejezetcímek konkrétan lespoilerezték az egész fejezetet. Nesze neked meglepetés mi? :D
Annak ellenére, hogy így kb. mindig tudtam, hogy mi fog történni, azért azt nem tudtam, hogy az hogyan fog történni. Főleg az utolsó fejezetnél, ahol azért erősen lelövi ki fog nyerni. Amúgy mindig is utáltam az olyan fejezetcímeket, amik arra hivatottak, hogy elmesélik egy mondatban, hogy mi lesz a későbbiekben. De amúgy a könyvvel ennyi volt csak a problémám.
 Érdekes volt végigkövetni, hogy miként pecsételődnek meg sorsok, hogyan teljesedik be szerelem, vagy éppen miként válnak emberek kísértetté és térnek vissza, mintha misem történt volna. A szerelem központi szerepet tölt be a könyvben, ahogy a hűség és az árulás is. Érdekes volt követni mind a két szálat, amin elindult a történet, és lassan összefonódtak a szálak. Szereplők haltak meg, vagy éppen kezdtek kísérteni, léptek félre, vagy elárulták a gazdájukat. Borzalmasan sok negatív szereplő van a könyvben, és hát...úgy igazán jó és erényes jellem körülbelül három van, akik úgy sokat is szerepelnek. Kószuke volt a kedvenc szereplőm, mert ő volt a példa, ami bemutatja miként kell igazán hűségesnek lenni. Mindent megtett volna a gazdájának, és megtett azután is, hogy annyi minden kiderült. Sose ártott volna neki, annak ellenére, hogy elintézetlen ügyük volt. Bosszút esküdött, hogy megöli azokat akik megölték Urát, és addig nem is nyugodott meg, míg be nem teljesítette. Őt nagyon szerettem, mert igazán pozitív volt, sosem adta fel, kereste az anyját, és tervezte a bosszút egyszerre, miközben megnősült és családot alapított. (igen, meglehetősen jól volt képes beosztani az idejét és életét, bár cseppet sem irigyeltem.
 Akkor ott van az Úr, akiért bosszút kell állni, de aki korántsem volt olyan jó, mint amennyire az elején szimpatikus volt. Egyrészt amit a lányával tett, még ha csak sugallásra is elég mocsok dolog volt, még úgy is, hogy elhiszem, hogy abban a korban ez szokás volt Japánban.
Nem nagyon tudok úgy írni a könyvről, hogy ne legyen teli cselekményleírással. Egy csomóan kísértetek lesznek, egy csomóan meghalnak, és lesznek akik beteljesítik sorsukat, és lesznek olyanok is, akiknél nem tudtam eldönteni, hogy most meghaltak-e vagy sem...ez mondjuk csak a jós emberke volt. Nem volt teljesen tiszta, hogy most akkor megölte őt az áruló bandita, vagy nem? Csak mert utána még beszélgetett két emberrel, de ezt lazán a kísértetek is megtudták csinálni, élőnek álcázva magukat :D
Mindegy is, élveztem a könyvet, fordulatos és kicsit vérengzős. Nem volt annyira para, mint amennyire a kísértettörténet címke miatt gondolná az ember, de totálisan elhiszem, hogy annak idején, abban a korban amikor ez színdarab volt, a nézőket kiverte a hideg veríték. Amúgy simán megnézném színdarabként is, biztos nagyon hatásos mód lehet ezt feldolgozni :)

Belbecs: 5/5

Teljesen oké a történet, és hozta amit elvártam tőle. Az persze jobb lett volna, ha inkább nem adnak fejezet címeket, mert így mindig, mindent lelőttek, de hát ez van :)

Külcsín: 3/5

Olyan semmilyen ez a borító. Nem akarok gonosz lenni, de nem jön rögtön le róla, hogy ez egy kísértet sztori. Oké, a cím utal rá, de a borító inkább egy romantikus történethez illik. És persze van benne romantika, félrelépés és minden ami egy brazil szappanoperába +kísértetek, de azért mégsem a szerelem volt itt a leglényegesebb.
Erről jut eszembe, hogy  a kedvenc jelenetem az volt, amikor keresték a 100 aranyat ami eltűnt és mindenki cuccát átnézték, és az egyik szolgálólány teli volt khm...malac irodalommal, és ott pirulgatott, hogy ő nem olvas ilyet, csak otthonról küldik neki. Erre az úr csak jelzi, hogy no probléma, ezek az irodalmak feltüzelik a gerjedelmet. Vááá, szegényke ott süllyedt el szégyenébe :) Igen, vannak benne vicces részek.

Fülszöveg:
Vérbosszú és boldog egymásra találás, kötelesség és szenvedély, középkori hűbéri szemlélet és az arany, a pénz hatalmának mindent elsöprő ereje jellemzi ezt a művet, amelyben a láb nélkül lebegő kísértetek és az eleven szereplők nemcsak találkoznak és társalognak egymással, hanem üzletet is kötnek, vérbosszút állnak a hűtlenségért, közösen lakomáznak, sőt, még arra is képesek, hogy együtt élvezzék a szerelem gyönyöreit.
Szanjútei Encsó kísértethistóriája a múlt század 80-as éveinek közepén, közvetlenül egy korszakváltás után jelent meg először Japánban.

Eredeti cím: 怪談牡丹燈籠

Eredeti megjelenés éve: 1886

Könyv: Szanjútei Encsó: Kísértetlámpás

Kiadó: Széphalom Könyvműhely

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 1994

Oldalszám: 190

ISBN: 9637488995

Fordította: Bratka László