Köszönet a könyvért a General
Press kiadónak!
Azt hiszem, hogy ha a
könyv nem lett volna recenzió, akkor nem vagyok benne biztos, hogy végig is
olvastam volna. A fülszöveg alapján, és a borító alapján egy roppant aranyos
kis történetnek tűnt, feltehetően ezért is kértem annak idején. De sajnos az,
amiért én gondoltam, hogy elolvasom (kutyák, panzió), az volt a legkevesebb
benne.
Szereplőkről:
A két főszereplőn
kívül (Nikki és Quinn), igazándiból a többieket alig ismerjük meg. A gyászoló
családból persze vannak még olyan szereplők, akik két-három oldalnál több ideig
voltak jelen, akiknek belelátunk kicsit a múltjába, de egyikükre sem tudnám azt
mondani, hogy megismertem őket. Vagy, hogy egyáltalán tudom, hogy hogy néznek
ki.
Quinn és Nikki is a
könyv során végigment egy bizonyos úton, és emberileg fejlődtek is. Quinn útját
amúgy sejteni lehet már a könyv elején, sőt szerintem már a fülszövegből is
lehet sejteni, hogy a nagyvárosból merre halad a férfi útja.
Az írónő, hogy kicsit
feldobja Nikki életét, beledob a történetbe egy teljesen random
gyilkosság-sikkasztás szálat, csak azért, hogy Nikki kicsit előtérbe kerüljön.
(meg, hogy Quinn végre lefeküdhessen vele, „megnyugtatás” céljából...érdekes
logika volt, de mindegy). Nikki maga, amúgy csak úgy éli a világát, szerelmes,
de néha ezt nem tudja normálisan kezelni. Bár tény, hogy volt rész, amikor
egyetértettem vele, de a könyv nagy hányadába annyira idegesített, mint Quinn.
