Amikor az ember lánya beszabadul a gyermekkönyvtárba...

 Tudni kell rólam, hogy amikor még iskoláskorú gyerek voltam, utáltam olvasni. Volt valami olvasópályázat az iskolában, már nem emlékszem mit gyűjtöttünk az olvasásokkal, és lehetett kapni könyvet is, talán ha sokat olvastál? Nem tudom, mert annyi rémlik, hogy Micimackót elkezdtem, és utáltam… és mindent utáltam, ami könyv. Nem olvastam, mert nem láttam be, hogy az nekem miért is lenne jó. Aztán felsős lettem, középiskolás és még mindig nem olvastam túlzottan. A kötelezők egy részét elolvastam, de tudom például, hogy az Egri csillagokat és a Kőszívű ember fiait nem olvastam. A Candidot igen, és még tetszett is, de már nem tudnám megmondani miről, szól. Középiskolában volt azt hiszem a Rómeó és Júlia és az tetszett, akkor már elolvastam a Hamletet is, de arra sem emlékszem már, hogy tetszett-e. Leérettségiztem, felvételiztem főiskolára (ahova nem vettek fel…), beiratkoztam délutános iskolába (amit nem végeztem el), aztán még egyre (amit szintén nem, de itt, már azért mert volt munkahelyem). Engem, mint az olvasás kerülőjét felvettek a könyvtárba dolgozni (ne kérdezzétek, hogy kerültem oda), nos, ettől még nem szerettem meg olvasni, de egy hónap után erősen gáznak éreztem, hogy könyvtárba dolgozom, és nem olvasok. Úgyhogy beiratkoztam a munkahelyemre (na, jó, azt két hét után megtettem, még a Klári csinálta az adatlapom, ha jól emlékszem). Ez volt 2006-ban, annak is a decemberében. És szép lassan elkezdtem olvasni, rákaptam az ízére, füzetekbe írtam, hogy melyik hónapba mit olvastam, hány oldal, amit olvastam aztán elmentem OKJ-s képzésre, amit már tényleg én választottam, és már köze volt ahhoz, amit csinálok és elvégeztem (2 pont híján ötössel :D), és a sulis bizonyítvány megkapása után egy nappal hála @Pavelnek (aki már nem moly) regisztráltam a molyra. Amúgy őrülten menő dolognak tartottam, hogy könyveket lehet felvinni, meg jelölni mindent, szerintem egy fél év ráment, hogy feltöltsek minden könyvet, ami megvan, rögtön magánkönyvtárazás, olvasások felvitele, amik megvoltak füzetbe és onnantól folyamatosan vezetni. Izgi volt, és szerintem itt borult az utálok olvasni át abba, hogy imádok olvasni, és ezt megosztani az ismerőseimmel. Írni mindig szerettem, úgyhogy lassan vettem a bátorságot és értékeléseket is írtam, aztán vettem a bátorságot és elkezdtem egy blogot indítani, ami idén már a 4. Születésnapját fogja ünnepelni (2011-ben indult).

 Hogy mi értelme ennek a sok blablának ide a poszt elejére? Nem tudom, talán az, hogy így talán érthető, hogy miért is olvasok annyi ifjúsági regényt és mesét. Próbálom behozni azt, amit akkor, azért mert utáltam olvasni kimaradt. Az Abigél például kedvenc lett, és a mesék is cukik, bár néha érzem, hogy túl öreg vagyok ehhez. Bánom, hogy fiatal koromban nem olvastam egyáltalán, mert egy csomó remek könyvről maradtam le így. És akkor most térjünk rá arra, hogy miket zsebeltem be a könyvtárból és miért:

Limpár Ildikó: Emlékek tava (Spoileres értékelés)

Már a megjelenés előtt eldöntöttem, hogy én ezt bizony el akarom olvasni. Annyira szép volt a borítója, annyira találó és figyelemfelkeltő a címe, hogy nem lehetett kihagyni. Aztán nem úgy jöttek össze a dolgok, hogy hamar tudjam olvasni. Végül meglett a könyvtárnak, és Sicc után sikerült a kezembe kaparintanom. A külcsínt még mindig tartom, hogy öt csillag, a rajzokért képes volnék megvenni és a polcomon tárolni (ha nem szoktam volna erről le, mármint a csak úgy a szépért tárolásról), mert eszméletlen gyönyörű, le a kalappal az illusztrátor előtt (Lukács-Kalocsai Eszter), remélem, hogy sok gyermekirodalmi alkotást fog még ő illusztrálni!

 Ami a történetet illeti, szép, aranyos, már-már cuki is, csak nincs benne probléma, amit meg kéne oldani. Úgy tűnik az elején még, hogy lesz, és hogy ezernyi próba következik, gonosz boszorkányok, és gonosz sárkányokkal tarkított út, amit be kell járni a végére, de nem. Nincs gonosz sárkány, és gonosz boszorkány sincsen… a gonosz boszorkányok nem ilyenek, nem betelepedési engedélyért átkozó fajta, és amint elveszti, a hatalmát átmegy tündér keresztanyába… nem. A gonosz banya legyen gonosz banya és nem egy hippivé avanzsált kiscsaj a végére. Ne már… elrontotta az egészet számomra.

 Aranyos a történet, de nincsen meg benne a feszültség, és izgalom, a főhős megy, megold mindent azonnal, megfejt mindent azonnal… szomorú vagyok. Sokkalta többet vártam az egésztől :(

Külcsín: 5/5

Belbecs 3/5

Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek

Ennél a könyvnél már nem a régi gyermekkori énem a felbujtó, hanem a krimire, misztikus nyomozásra, szellemekre vágyó énem. Tetszett a borító (mindig ezzel kezdem), tehát tetszett a borító, és jópofa a címe. Gondoltam, maaajd valamikor elolvasom, hiszen azért mégiscsak vastag. Ezt is, @Sicc, olvasta előbb, és csak azt láttam nála, hogy milyen gyorsan halad. Megmutatta, hogy azért mert nem 12-es, hanem kb. 16-os betűmérettel szedték, szellős is meg könnyen is haladós, tehát ne aggódjak, gyorsan megy majd. Tényleg gyorsan megy, egy délelőtt alatt ki lehet olvasni. A borító maximálisan öt pontot érdemel, ahogy a kivitelezés is.

 A történet: nekem tetszett a nyomozás, tetszett a kislány hozzáállása is, hogy nem nagyon akarna beköltözni egy olyan házba, amiben otthagyták az előző tulajok az összes cuccot és nem tudnak róla semmit. Tetszett, hogy nyomoznak a ház történetével kapcsolatban, csak a folyamatos ismétlések nem jöttek be. Nem túl hosszú a könyv, de hogy a „nyomozzuk ki mi történhetett itt” és hasonló mondatok, szerintem fejezetenként benne voltak. Amúgy érdekes a nyomozás maga és az is, amit megtudnak, a szellemes dolog is. Remélem, a folytatás majd jön magyarul is… ha már ez is sorozat lett. Pedig ezt is olyan szépen le lehetett volna zárni.

Külcsín: 5/5

Belbecs: 4/5

Böszörményi Gyula: Égboltmesék

Böszörményi Gyulától az első könyv… könyvecske volt, amit olvastam. Tetszik az írói stílusa, már ami a rövid meséket illeti, biztosan szeretni fogom. Majd egyszer bele fogok vágni a nagyobb horderejű köteteibe is, de az még egyelőre várat magára. Tetszettek az illusztrációk, és a történet megvalósítása is. Az a tipikus történet a történetben mesekönyv. A kisfiúval, aki nagyfiú lesz, és meghallgat 12 ismeretlen fazont, akik 12 egyre nehezebb, de mégis tanulságos történetet mesélnek el neki az életről, a világról, és meg kell fejtenie, mi a mondanivalója ezeknek, és mit tanult belőlük. Aranyos volt, bár kicsit keverve lett a modern kor és a régi korok szóhasználata, ami nem mindig jött ki teljesen jól. Viszont teli volt vicces szófordulatokkal, nevekkel, úgyhogy élveztem az olvasását.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt?

Dániel Andrást én nagyon szeretem. A kuflik persze mindent visznek, és nem lehet őket überelni, de azért meglehet próbálni. Régen, talán kiskoromban voltak hasonló könyveink itthon. Olyanok, ahol keresni kellett dolgokat a képeken, vagy megfejteni „nagyon bonyolult” feladványokat, és így juthattál tovább. Úgyhogy nekem ez ilyen nosztalgiaidézős könyv. Maga a történet is aranyos, de itt inkább az apró elrejtett dolgok, és a rajzok viszik az egészet. Korántsem szeretem annyira, mint a Kuflikat, de ettől, még ha lenne Dániel András gyűjteményem (ami nincs), akkor biztosan ez is helyet foglalna a polcomon. Kisgyerekes anyukáknak viszont szerintem nagyon jó, mert remekül el lehet szórakozni azon, hogy megfejtsünk egy-egy feladványt.

Külcsín: 5/5

Belbecs: 4/5

Stian Hole: Garmann nyara

Stian Hole: Garmann utcája

Ha eltekintek attól, hogy annyira ronda az illusztráció, hogy normál esetben nem venném a kezembe a könyvet, akkor jó volt. Azért olvastam, mert a Kaméleon könyvközösség katalógusa szerint 3-6 éves korosztálynak való, és érdekelt, hogy mégis mi jó ebben. A könyveket többször láttam már a könyvtárban is, meg még annak idején könyvfesztiválon is. még bele is lapoztam, aztán letettem, mert taszított a rajzolása(illusztrálása). Nos ez utóbbi pár évvel később sem jobb, még mindig viszolygok tőle, nem hiszem, hogy ezt szeretik a gyerekek, de biztos tetszik valakinek. Molyon magas százalékúak a könyvek és van egy olyan sanda gyanúm, nem a külcsín miatt.

 Ugyanis a történetekkel nincsen semmi baj, azok tanulságosak és jók. Van mondanivalójuk és azt jól mondják el, az a baj szimplán, hogy ezt egy nagyon ronda könyvben teszik.

Külcsín: 2/5

Belbecs: 5/5

Nick Bruel: Rossz Cica fürdik

Az utolsó könyv amit hirtelen felindulásból kihoztam a gyermekkönyvtárból (ezzel az etappal, amúgy van nálam még egy csomó), az a Rossz Cica fürdik. Tudni kell, hogy kutya párti vagyok. A macskákkal sincsen bajom, de nem tartanék macskát akkor sem ha fizetnek érte, de @Gabye a megmondója, hogy haverkodni próbáltam a macskáival, csak azok beszariak :D

 Tehát természetemből adódóan elképzelhetetlen, hogy valaha is macskát akarok fürdetni. A könyv után teljesen egyértelművé vált, hogy SOHA NEM AKAROK MACSKÁT FÜRDETNI! És tisztelek minden macskatulajdonost. A kutyák ebből a szempontból sokkal készségesebbek, legalábbis Bogi igen…

 A könyv aranyos illusztrációkkal és vicces történetekkel meséli el a fürdetés tortúráját. Vicces = nekem vicces, mert nem vagyok ott! :D

Külcsín: 5/5

Belbecs: 5/5

Maria Teresa Maia Gonzalez: Szeretettel, Beatriz

 Bár már majdnem egy hete szabadságon vagyok, az első pár napban az olvasásra egyáltalán nem jutott időm. Tudtam én, hogy a 40 darabos lista nevetséges lesz a nyárra, de azért optimista voltam/vagyok, eddig egészen a listán maradtam (vagy ráraktam a listára és így olyan mintha arról olvasnék :D). Folytatódott a Pongrácos könyvek olvasása. Nem véletlen, hogy egy rövidet kerestem. Ugyanis kellő sikerélmény, ha egyet kipipálhatok és reménykedtem abban, hogy jó is lesz. A könyv amit választottam, a Szeretettel, Beatriz!

 Tegnap este kezdtem, és ma már be is fejeztem, ami egy kevesebb mint 150 oldalas könyvnél nem túlzottan nagy teljesítmény rám nézve. A könyv egyik nagy hibája is abban rejlik, hogy rövid. A 14 éves Beatrizt és anyukáját elhagyja az édesapja, el is válnak. Ez egy élethelyzet amit el is kezd részben elemezni a lány (E/1-es levél „regény”….még mindig nem szeretem az E/1-ben írtakat), eleve ez az esemény kellő lenne egy könyvhöz, de a könyv felénél, kezd megnyílni Beatriz, és kezdi felhozni a további gondokat. Szorongás, iskolán belüli erőszak stb.

 Ami nekem fura volt a könyvvel kapcsolatban, hogy oké, hogy a mai fiatalok problémáját próbálja vázolni, de miért ír az apjának (amit amúgy nem is küld el), miért bízik jobban az apjában, mint a mellette élő anyjában, aki mindent megtesz érte, amiről tud abban segít is. Míg az apja fogta magát és elment egy nap és kezdett egy új életet, és innentől különösebben nem érdekelte, hogy mi van a családdal. Tehát, miért vele osztaná meg a fájdalmait, miért nem az anyjával, vagy jó, rendben….nem akar az anyjával beszélni ezekről (bár hülyeség, de elhiszem, hogy vannak ilyen családok, ahol Nem lehet beszélni ilyesmiről), akkor miért nem ír naplót? Magának, magától, amibe hasonlóan leírhatná a dolgokat, csak nem kellene a körítés, a Drága apa, és a *Beatriz elköszönés, meg sorokon keresztül, a „persze feladom” „jaj, régen írtam neked, de ezt már tuti feladom, képzeld már írtam, vagy nyolc levelet, de mégsem adtam fel, de ezt tényleg fel fogom” nyafogás. Igen, ez nyafogás, ami zavart.

 Zavart, hogy túl sok dolog akar megoldásra kerülni, túl rövid idő alatt. Van egy szorongó és pánikbeteg lány, akiről ezt nem igazán tudja az anyja, elmennek orvoshoz meg minden, de mivel a gyerek szemrebbenés nélkül hazudik a pszichológusnak is így nem lehet kezelni. Mert, mint tudjuk, ha nem akarsz meggyógyulni nem fogsz, tehát a lélekdoktor sem sámán, hogy a fals infóidból bármit is kiszedjen (egy jobb pszichológus feltehetően kitudja, de az első nem volt túl hatékony). Tehát alapjáraton szegény főhősünk problémás, problémás a háttér, és az iskolai élete is. Kitűnő tanuló, mert az iskolában az egyetlen amit szeret az a tanulás (szeret =  az egyetlen amivel úgy érzi még elérheti, hogy az apja büszke legyen rá, az a tanulmányi eredményei, ezért kepeszt, bár az apját nem igazán érdekli a dolog, de hát ő úgy gondolja azért mégiscsak). Van három lány, aki megkeseríti az életét, akik nem túl okosak, és rejtély miért őt utálják. Sajnos a levelezés alapján nem lehet konkrétan kideríteni, hogy miért is őt szemelték ki. Minden esetre a három „űrlény” , ahogy Beatriz fogalmaz, kellő képen demonstrálja, hogy milyen a 21. Század gennyláda kasztja az iskolákban. Tökéletes példákat hoz arra, hogyan lehet tönkretenni a másikat. Fele ennyit időznének a tanulásra, mint amennyit a bunkó, rohadék gondolatok kieszelésével töltenek, akár kitűnők is lehetnének. És persze SENKI sem lát semmit, és SENKI sem csinál velük semmit. Kivéve, amikor már túl messzire mentek, de akkor meg már Beatriz szemszögéből tökéletesen mindegy volt. Felfüggesztett két hét az iskolában tényleg nevetséges büntetés azért amit tettek…de legalább Beatriz relatíve jól jött ki az egészből. Persze nem túl kellemes átélni, és túlélni a bántalmazást, de megszabadult tőlük és végre azért kezelik amiért kell, és nem azért amit éppen kitalált magának. És végre az anyja is észrevette, hogy pánikbeteg a lánya, és bántalmazták!

 Az a baj a könyvvel, hogy belekapott mindenbe, felületesen érintett mindent, és roppant nehéz elhinni, hogy így, és ilyesmit egy 14-15 éves lány ír. Pláne az apjának. Elég lett volna egy problémát kezelnie, és nem halmozni szerencsétlent. Elhiszem, hogy van (akár rengeteg) 14 éves lány, fiú is, akinek tényleg ennyi mindennel meg kell birkóznia. A könyv viszont csak felvetette a problémákat, megoldást nem talált rá. Mert nem megoldás elmenni másik iskolába, amikor téged bántalmaznak. Nem megoldás ülni, és tűrni. Beatriz bemutatta, hogy mi az amit relatíve ne csinálj ilyen esetben. Ne hallgass és ne próbáld meg egyedül megoldani a problémát, mert kicsi vagy te hozzá. Ami még idegesített az az, hogy a vége átment egy vallási „Isten veled van, ha imádkozol, jön valaki és megment” féle lezárásba. Mi??? Értem, hogy kell valami pozitív is a történetbe, de pont ez? Roppant hülyén jött ki, és néha nevetségesen rossz helyre lett beszúrva ez az imádkozz és megmenekülsz rész. (ami tekintve  a könyv hosszát, igazán nagy teljesítmény). Még azt is persze megtudjuk, hogy senki sem vallásos a családban, és ő is csak régen hittanra járt, és most Isten megmentette őt a takarító személyében…gáz.

 Mielőtt félreértés esik, nincs gondom a vallásos emberekkel, és ezt úgy is belelehetett volna szőni a történetbe, hogy ne kapj a fejedhez, hogy  „jesszusom, ez a mondat hogy ugrott ide  a semmiből?” Komolyan, teljesen oda nem illő helyeken tűnt fel.

Belbecs: 3/5

Értékelem, hogy mi akart lenni, de sajnos nem sikerült. Nem lett az aminek az író gondolta, hogy jó lesz. Felvetett egy csomó problémát, amin elgondolkodhat az ember. Ha nem élte át azokat a dolgokat, akkor vagy legyint, hogy nincs ilyen, vagy megjegyzi, hogy hát igen van ilyen. Ha átélte, akkor az egyetlen megoldás, amit a könyv sugároz, azaz, hogy imádkozz, és Isten is megsegít. Ha megvernek, és a kórházba jutsz akkor megmenekültél, amúgy meg ha tovább hallgatsz, akkor Ő sem tud rajtad segíteni, és szenvedj….igen ennyi a mondanivalója!

 Külcsín: 4/5

Rengeteg papír pocsékoló rész van benne, ezért az egy pont levonás. Őrülten vastag margó, nagy betűk, és van oldal amikor van vagy két mondat rajta. A borító amúgy tetszik, kellően depresszív  a könyvhöz, és így kellően elérik, hogy ne nagyon emeljék le a polcról…nem figyelemfelkeltő, és nem az a borító amikor azt mondod, hogy „ezt elolvasom, bármiről is szól”….én azért olvastam el, mert Pongrác kiadós és ez a nyaram az ő könyveikkel telik. Nem mondom, hogy nem éri meg elolvasni, de könnyen található ennél Jobb könyv is.

 Az eredeti borító jobban tetszik, bár annak sem sok köze van a történethez, akkor már a depressziós hangulatot jobban átadja a magyar.

Silvano Agosti: Pinokkió visszatér

 Ahogy tegnap írtam is a tervezős posztomban, a Pongrác kiadó könyveit veszem sorra, és olvasom el őket. Egyelőre tartom a tempót, meg a listát, hogy mi lesz a vége az más kérdés. Rögtön másodikként került sorra Silvano Agosti: Pinokkió visszatér című könyve. Az első az a Láthatatlanná vált királyfi volt!

 Kezdem a kivitelezéssel, mert az sokkal egyszerűbb esetünkben. Aranyos borítót kapott a magyar verzió, kicsit utal is arra, hogy valóban Pinokkió az egyik szereplő. Olyan igazán mesés, gyerekkönyv borítóval lett ellátva. A könyv hátulján a kormeghatározás szerint 9-10-11 éves kortól ajánlott (már amennyire tudom értelmezni a köröket, inkább 11-től felfelé. Nekem, maga a borító és az árnyképes illusztrációk tetszettek… csak az volt a bajom, hogy úgy igazándiból a kinézet és a tartalom nincs összhangban (itt főleg a borítóra gondolok, a belső illusztrációk teljesen helyénvalók voltak). Elgépelés, rossz mondat szerkezet nem volt, vagy ha volt is nem vettem észre. Tehát kivitelezésre jó, tartós.

Külcsín: 4/5

Belbecs:

 Na ez már sokkal nehezebb dolog. Egyrészt hátrány, de mesére gondoltam, olyan gyerekeknek valóra. A címből ítélve (fülszöveget nem olvasok ugyebár), a Pinokkió folytatására, hogy mi történt, amikor embergyermekké változott és hogy éldegél a világban. Valami kis aranyos történetre (ezt mutatja a borító is, kislány meg Pinokkió orrú kisfiú a réten mendegél). De ez a könyv nem mese! Jó indulattal sem adnám oda egy 9 évesnek, pláne nem egyedül olvasásra.

 Az egész történet egy éjszaka alatt zajlik a 7 éves kislány (nincs neve, csak egy kitalált), és a 8 éves Pinokkió városi sétájáról, elmélkedéséről, a családról, a világról, az életről. Gyermeki naivitással, és tisztánlátással. Amíg nem olvastam az utolsó oldalakon, hogy 7 éves a kislány, addig azt hittem, hogy 14…mert a viselkedése körülbelül erre a korra jellemző (szerintem).

 Az egész történet már ott sántít, hogy beengedsz egy tök ismeretlen gyereket az ablakon keresztül a lakásba! De jó, ez mese, elhisszük, hogy vannak naiv kislányok akik tényleg beengednek tök ismeretleneket, megetetik őket, aztán elszöknek velük(??). Bár szerintem több esze van egy 7 évesnek, de jó, kellett valahogy kezdeni a történetet.

 És jöttek az éles váltások! Sétálnak, felfedezik a gyönyörű éjszakát, és hopp egy hajléktalan, hopp egy drogos aki megfenyegeti őket, hogy elvágja a torkukat, hogy meglássa, hogy ki hal meg előbb…. És ez olyan teljesen természetes, kedves Pinokkió kiselőadást tart a droghasználatról, és a hajléktalanokról, a kórházról, a betörőkről…. Tök természetes, hogy egy nyolc éves srác mindenkit ismer, és mindenről tud, és persze semmitől sem fél. Voltak jó részek, amik nem ütötték nálam ki teljesen a biztosítékot, de rengeteg ilyen:

„A bokor mögött egy fiatal fiú bujkál; madzaggal elköti a karját, és egy tűt döf bele. Pinokkió megvakarja a fejét.

– Drogos. Az egyfajta betegség.

– Drogos?

– Az, aki nagy fájdalmaktól szenved, és nem tud élni az anyag nélkül, amit tűvel fecskendez be az ereibe: az a kábítószer. A drog lényegében egyfajta méreg. Így egy kicsit mindenről megfeledkezhet. Amikor viszont a dog hatása múlni kezd, neki újra eszébe jut, hogy mennyire boldogtalan, és ismét be kell adnia magának az anyagot. De ha nem hagyja abba ezt az egészet, előbb-utóbb meghal.”

(35. oldal)

 Értem, hogy ismeretterjesztő, felvilágosító könyvnek gondolta az író ezt a könyvet…de azért egy szint van amit még lenyelek…ez már nem az a szint. De tovább megy az éjszaka, sok minden belefér egyetlen egy késő estétől-kora reggelig időszakba. Elefántlovaglás, cirkuszba betörés (és persze senki nem vesz észre), kurvákkal ismerkedés, filmforgatás, egy maffia támadás, szerzetesek, cigányok megmentése, kutyafürdetés és még rengeteg minden. Amit jó esetben az egész gyermekkorodban nem tapasztalsz meg, azt ők egyetlen egy éjszaka sikeresen véghezvitték. És még álmosak se lettek!

 Amellett, hogy a világ kegyetlen dolgai mellett elmennek egy vállrándítással, betekintést kapunk a kislány családi hátterébe is. Például, hogy az apja feltehetően egy agresszív állat:

„– Én is csak késő este vagy vasárnaponként szoktam látni az apukámat – szólal meg a kislány. – Meg amikor veszekszik az anyukámmal. Nem tudják, hogy hallom őket. Egyszer az apukám azt mondta az anyukámnak: „Fogd be a szád, te még egy fiút sem tudtál szülni nekem!” Előfordul, hogy este nem is jön haza, azt mondja, olyan sok a munkája, hogy nem győzi…”

(53. oldal)

 Aki láthatóan nem rajong, azért mert lánya van, nem rajong az életért, és nem mellékesen kiköti a lányát az ágy lábához…

„– Ha a papám megtudná, hogy éjszaka az utcán csavargunk, mindkettőnket kikötözne az ágy lábához.

– Az ágy lábához? - hitetlenkedik Pinokkió.

– Oda bizony. Ha valami rosszat csinálok, a papám kikötöz az ágy lábához. Egyik este a szüleim moziba mentek, egyedül maradtam otthon, és kiöltöztem: belebújtam az anyukám ruháiba, meg kifestettem magam az anyukám rúzsával úgy, mint Gina. Mire a szüleim hazaértek, elaludtam az asztal alatt, a rúzzsal a számon. Akkor a papámtól kaptam egy hatalmas pofont, és egy teljes napra kikötözött az ágy lábához.

– És mit csinálsz olyankor, amikor kikötöznek az ágy lábához?

– Töröm a fejelemet, mindenfélét elképzelek, vagy alszom.”

(62. oldal)

 Tehát rögtön hihető lesz, hogy névtelen főhősnőnk, túl sokat nem gondolkodva ment az ismeretlen után és belevetette magát a fertőbe, amiből persze csak azt látta, hogy valójában de csodás a világ.

 Felnőttel olvasáshoz jó, problémák felvetéséhez jó. Problémák kezelésére nem jó….mert a főhősök nem dolgoztak fel egyetlen egy problémát sem. Hanem megvonták a vállukat és mentek tovább. Ja agresszív az apukám  = nem gond, ez normális. Azt a k*vát ott veri egy strici = nem baj, ez normális. A maffia felgyújtotta a piac egyik felét, mert nem fizetnek védelmi pénzt = jé, de nem baj, ez normális. A betörő éppen kirabol egy lakást = jé, ez is egy munka, tök jó…normális. Igen…kb. ez jön le az egészből. Témafelvetésnek tehát lehet használni, aztán átugorni és átírni, hogy hogyan reagáltak rá a naiv kis hőseink. Egyedül olvasni gyereknek…nem ajánlom.

Belbecs: 2/5

Maga az ötlet jó lett volna, de ennyire pocsékul tálalni az egészet már szinte bűn! És mint tudjuk:

„– Mik azok a bűnök?

– Hazudni, virágvázába pisilni, falat firkálni, mezítelen nőket nézegetni, egyszóval a bűn az, amikor hibát követsz el. De például mást felbosszantani is bűn.”

87. oldal

L. Molnár Edit : A sárga kanapé

 Vannak olyan dolgok, amiket nem kerülhet ki ez a könyv. Méghozzá, hogy a Szent Johanna Gimihez, és a D.A.C.-hoz hasonlítsák. Pedig nem kellene, de a korosztály miatt akinek íródtak, és ahogy íródtak azonos. Az SZJG volt először, gimnazista, olvasást imádó, önbizalom hiányos, és stréber leány rögös útját járta be, főleg osztály orientált nézőpontból. Úgyhogy, egy átlagos magángimnáziumi osztályt láthattunk megelevenedni (már amennyire van ilyen fura osztály egyáltalán). A D.A.C.-ban már eltolódtak a dolgok, nem konkrétan az iskola volt a fontos, hanem, hogy egy 16 éves lány hogy éli meg élete szerelmét, barátnője problémáját, hogy akar segíteni neki, hogy akar a világban helytállni, szülő, testvérrel való kapcsolatában. Bár az SZJG-ben sem volt ideális a családi háttér (x. kötetben már), de a D.A.C. eleve egy elfoglalt apa, és anya nélküli családmodellt adott.

 És akkor jöjjön a Sárga kanapé! Marad a korosztály, tehát 16 éves főhősnő, aki szeret olvasni (bárcsak sok 16 évest ismernék, akik szeretnek olvasni… de sajna nem ismerek sok ilyet L), jó tanuló (ez mindegyik sorozatnál adott amúgy, egyikben sem alulművelt a főhősnő), de itt már kiléptünk az iskola határai alól. Említi, néha az iskolát, és néha színtere is a történéseknek, de a fő hangsúly nem az iskolai életen van. Hanem a magánéleten, a barátnő, legjobb barátnő, pasizás témakörön. Összességében, ha meg akarnám ismerni a mai tinédzser réteget, akkor adott nekem három írónő (Leiner Laura, Kalapos Éva, L. Molnár Edit), három nézőpont, ami nagyjából teljesen lefedi az élet minden területét. Még, ha kicsit túlidealizálva is. Amúgy a leg optimistább Leiner Laura, ott kevés a nagyon mocsok karakter akit úgy istenesen kupán vágnál. Kalapos Éva, nem a karakterekre építette a felvetett problémákat, hanem helyzetekre. Nem volt, emlékeim szerint egy konkrét karakter, sem akit megütöttem volna (lehet újra kéne olvasnom…). Míg L. Molnár Edit, ad egy nagyon –nagyon utálható karaktert. De komolyan, annyira utáltam szegénykét, hogyha ismerném, már kevésbé érezné magát jól. Amúgy van egy női és egy férfi görény karakterünk is, csak a női elég tipikus. Ha jól emlékszem mind a három említett műben van egy ilyen plázap*csa, akit az tesz boldoggá, hogy más lelkébe taposhat, vagy megfúrhatja őket hátulról, vagy fejbe dobhatja őket egy labdával. Tehát szeret tiporni, képletesen és a valóságban is. Lekopogom, nem rémlik, hogy lett volna valaha is közelebbi ismerőseim között ennyire szőke liba (bocs a szőkéktől!) A másik görény karakter viszont sokkal alattomosabb. Én értettem, hogy mit akar, a miértre nem tudtam választ találni, és arra, hogy hogyhogy nem lát át ezen az egészen szinte senki? Aki meg tud róla, miért nem világosítja fel azt akivel éppen „jár”, hogy basszus, ezt be fogod szívni. (feltehetően azért, mert nagyon szerelmes embernek jártathatod a szádat, úgysem hallgat rád).

 Brigi karakterével az volt a bajom, hogy egyszerűen nem értem a gondolkodásmódját. Sántítanak az érvei, hogy miért nem mondja el, amit tud (mert szerelmes pff), tehát őt nehezen értettem meg…és elfogadni nem is fogadom el, a magyarázatát. Bérci meg nem túl sok vizet zavar, de aranyos, ő testesíti meg a pozitív oldalt, a minden tökéletes párral együtt.

 A nagyi! Ő valami frenetikusan nagy arc. Amúgy a kedvenc karakterem lett, a laza felfogásával és laza dumájával. Ilyen nagymamának csak örülni lehet. Ő az aki képviseli az idősebb generációt is és vele lesz háromgenerációs a történet. A nyugdíjas otthonban élő (él és virul, és nem tengődik, mint azt sokan képzelik), nagymama. A tanár szülők, akik kiveséznek mindent (főleg anyuka, apuka az úgy érzésem szerint csak elvolt :D), és Kisó a mai fiatalokat képviseli. Nem mindig tökéletes egyensúlyban, de azért a három generáció él, ha nem is egymással, de egymás mellett.

 És végre, egy olyan karakter (Kisó), aki nem tökéletes, és nem bénaságfaktoros. Mert Kisó, egyszerűen egy átlagos lány. Tény, hogy többet olvas, az átlagnál, és horror film rajongó (hogy lehet a horrort szeretni???), de mégsem az a szende kislány típus. Iszik, de mértékkel, tanul…mértékkel, bár jó tanuló, de nem kitűnő és igazándiból nem éreztem azt, hogy célja volna a nagy tanulás. Inkább csak, úgy tekint rá, hogy „amíg jól tanulok, azt csinálok amit akarok”, tehát adott átlag alá nem megy, hogy békén hagyják a szülei! Eljár bulizni, és randizik is, mint a normális tinik, szakít, randizik, szakít…stb. megtalálja az igazit…kétszer is…ezt nem folytatom, olvassátok el és megtudjátok.

A sárga kanapé, mint helyszín: többször szerepel a kanapé a történetben. Egyszer, megérkezik…és elázik, aztán randik helyszíne, és valami több helyszínének szánták…

  Amúgy az első könyv, amiben társasoznak, és ezt nem érzik égőnek. Nekem miért nincs olyan baráti köröm aki szeret társasozni??? Én ezt a Varázsfazekat is kipróbálnám, biztos tök jó móka….. A másik amihez kedvet kaptam, az a geoláda keresés, mert úgy tűnt, hogy az is egy jó elfoglaltság…

Belbecs: 5/5

Összesítve, a könyv remek olvasmány, nagyon jók a karakterek, bár nem mindenkit ismerünk meg kellően, ahhoz, hogy véleményt tudjunk róluk alkotni. Vannak szerethető és utálható karakterek. Vannak problémák, örömök és szomorúságok. Szerelem, abból több is van! Van egy kis Magyarországi kultúrmorzsa (Busójárás, Pécs látványosságai, geo ládakeresés stb.). Barátságok, viták és problémák. Vannak bulik, és szavalóversenyek. Így, hogy olvastam a másik két sorozatból is, azt tudom mondani, hogy remek könyv. Mert a kör bezárul, nincs olyan élethelyzet, témakör amit egy kicsit ne érintett volna az egyik vagy a másik kötet. Azt kell javasolnom, hogy akit érdekel a hazai tinédzserek élete, az mind a három kötetet (sorozatot) olvassa, mert együtt kap egy olyan lefedettséget, ami kell, hogy tisztában legyünk a korosztály sajátosságaival. Még, ha kissé néha túl pozitív elképzelései is vannak az írónőknek.

 Külcsín: 4/5

 Tagadhatatlanul illik a könyv hangulatához, de nekem kicsit túl zsúfolt és tiritarka volt. A fiatalabbaknak amúgy biztos tetszik ez a minden oldalon szín és képek kavalkádja, de nekem kicsit sok volt. Ettől eltekintve a kötettel semmi gond nincsen. Nincsen elgépelés (vagy nekem nem tűnt fel), néha fura volt a tördelés, de nem feltűnően. A betűtípus tetszett, mert olyan kézírásos, de mégis olvasható rendesen. Kemény táblás, és cérnafűzött, tehát jó kis tartós kiadvány!

Fülszöveg:

Kisó lassan 16 éves. Néha randizik, de nem különösebben izgatja a dolog. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a színen a szomszéd srác. Illetve srácok. Hiszen egy testvérpár költözik a szomszéd házba. Kisó szerelmes lesz. Nagyon. Kristófba, az idősebb zöld szeműbe. Ő a nagy szerelem, az igazi, az ELSŐ. Legalábbis úgy tűnik.

Aztán…

Egy pénteken naplót kezd írni.

Ezt a naplót tartod most a kezedben.

Fél év történéseit.

Manótól a tündérekig, avagy Csika manótól, Kiváncsi-Kósza Annabella Lujzáig

Még tavaly írtam L. Molnár Edit két mesekönyvéről (Mese a kislányról, aki nem akart felnőni, Mese akisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott), amiket nagyon-nagyon szerettem. Azt kell mondanom, hogy az ott írtak mai is igazak, az írónő fejlődik, méghozzá roham léptekben. Kiadóváltás történt ugyan, mert az előző könyveit még a Ciceró gondozta, most már a Pongrác írói gárdáját erősíti.

 Fejlődött az írói stílusa, és a mesék hossza, bár maga a Csika manó otthonra lel, még kisebb mesék összességéből összeállított történet, de már sokkalta önállóbb, mint a gyűjteményes kiadások voltak előtte. És ez is tovább fejlődött, ugyanis a Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza, és az özönvíz már konkrétan egy mese, kevésbé tagolható mint Csika manó.  De ezt egy kicsit kifejtem.

 A Csika manó otthonra lel, egy manó története ugyan, de jól követhető a vándorlása útja, ahogy otthont keres és végül talál is. Viszont sok kis történetre szabdalva a próbákkal, a megoldásokkal, a varázstárgyakkal stb. Mesei hármassal (három varázstárgy, három próba, három megoldás), tündérekkel, koboldokkal és manókkal persze.

 Míg a Kíváncsi – Kósza Annabella Lujza, és az özönvíz már más koncepció. Persze itt is vannak visszatérő szereplők, akik körforgásban folyamatosan visszatérnek. Lujzán kívül, Zille (tündér), Kalmári-Nagyorrú Kazimír (boltos), és az egerek. Ők folyamatosan feltűnnek, ahogy halad előre a történet. Lujza ennivalót keres, Zille sír és nem tudja abbahagyni, mert egyesek eltulajdonítottak tőle valamit amit nem kellett volna, Kazimír…nos ő nem mozog teljesen százon ez már biztos, és az egerek akik aztán folyamatosan szereplők, hol válldíszek, hol útbaigazítók, hol…nos hol egerek, csak simán.

 Kazimír volt az a szereplő, akin folyamatosan nevettem, mert annyira elképzelhetetlenül fura. Tipikus karakter amúgy, tehát kell a mesékbe egy ilyen is, mégis elég humorosan tálalva, a hiszékeny, mogorva és nem túl okos boltost, aki véletlen sem segítene a főhősnek, amikor segít az is véletlen csak, és nem tervezett. Az egerek remek mellékszereplők, mindig ott vannak, és azt csinálják, amit kell, ők a támogatók. Zille, meg szegény a baj forrása, bár a bajt Lujza okozza… csak nem tud róla.

 A történet gyorsan halad, pár megállóval (ennivaló keresés), pergő és vicces. Lujza nem az a tipikus tündér akiket én ismerek más történetekből. Mert, hát azért a reggelije nem semmi :D

„Tündérhez méltóan kolbászos rántottát evett, szalonnával meg csípős paprikával, és megivott hozzá három bögre kakaót szívószállal.”

Amit nem nagyon értettem, hogy van szárnya, végtére is tündér. Miért nem repült soha? Egy lábosban hajókázott ide-oda és látogatott meg ismeretlen helyeket, de miért nem repült? Nem lett volna sokkal egyszerűbb (legalábbis míg el nem fárad), vagy lehet éhes volt, és éhesen a repülés sem megy, nem csak az éneklés és táncolás, és gondolkodás?

 Az írónő fejlődik, és remélem, még sok könyve kerül kiadásra, mert jópofák, viccesek és szerintem a gyerekek is élvezik az olvasást. 4-6 éves kortól ajánlja a kiadó (ha jól értelmezem a hátulján a köröket), egészen 99 korig. 27 évesen teljesen élvezhető kis mesécske, sajna túl rövid, és hamar vége van….no de reméljük, lesznek még történetek, amiket elmesél nekünk.

Belbecs Csika manó: 5/5

Belbecs Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza: 5/5

A borító készítés fejlődött. A Csika manónál, nagy bánatom volt, hogy ha levesszük a védőborítót akkor van egy nagy  aranyozott borító, se cím, se semmi, a gerincen sem, és sehol sem. Könyvtári példánynál ez nem túl előnyös, mert sajna a védőborító az első ami megsemmisül, eltűnik, elszakad. Nos Lujza történeténél már nincs védőborító, a borítót szépen rányomták, jó élénk színes képpel (nekem nagyon bejön), a gerincen is olvasható a szerző-cím páros, tehát a polcra berakva is láthatom melyik könyv az (bár elég egyedi a mérete, úgyhogy nem igazán van mivel összevernem), és van a gerincen egy vízcsepp, nem jöttem rá, hogy ez azt jelenti, első rész, vagy az özönvízre utal…hmmm…

Belső illusztrációkat figyelve…két teljesen különböző illusztrátor, stílus és hangulat. Míg a Csika manó, néha kicsit borús volt, néha kicsit ijesztő, de nagyon kidolgozott. Addig Lujza rengeteg vidám színnel, és formával van megáldva. Feltehetően ezért sokkal szimpatikusabb lesz a kisgyerekes anyukák körében. Nekem nem mindig tetszenek ezek a nagyon színes dolgok, és itt is azt mondom, a történethez illenek, és szépek a maguk nemében, de nem az én stílusom. Zillét szegényt folyamatosan fiúnak néztem, pedig leány…

 Ami nem tetszett a kiadásokban… félbehagyott mondatok. Megy a mondat…és egy egy oldalas kép…utána folytatódik. Tehát erre azért figyelnék, hogy legalább legyen a mondatnak vége, még a kép előtt, mert nincs pocsékabb úgy olvasni, hogy „Van lila kalapja,” *egy oldalas kép* „ruhája, cipellője…”, mert megakad az olvasás. Vagy azért, mert nézegeted a képet, vagy, mert tovább lapozol, de akkor a képet nem tudod rendesen megnézni, csak ha aztán visszalapozol…

Külcsín Csika manó: 3/5

Külcsín Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza: 4/5

Nos, az miként megy az írónőnek az ifjúsági naplóregény írás, hamarosan kiderül. Ma kezdtem el A sárga kanapét, és a felét...több mint a felét már bekebeleztem, úgyhogy hamarosan arról is írok. Más mint a mesék (természetesen), de úgy hiszem néha kell a változatosság is :)

2014. könyvhét, ahogy én láttam

 Három éve „járok” könyvhétre, és mindig új élményekkel gazdagodok. Beismerem most tényleg csak nézelődni mentem…mert nincs keretem könyvekre, ennek ellenére könyvekkel gazdagon tértem haza, még ha venni csak hármat vettem is, de kezdjük az elején!

 Egy kedves moly megkért, hogy vigyek fel két könyvet Dunaújvárosból Budapestre, ő kijönne érte a fesztiválra, és így legalább nem kell postaköltséget fizetni. Amúgy szívesen vállalok fuvart, ha előre szólnak, mert én is örülök, ha egy-egy csomagot nem kell feladnom és spórolhatok. Tehát két könyv alapjáraton bekerült a táskámba. Mellé került L. Molnár Edit könyve (Mese a kisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott ), amit dedikáltatni szerettem volna a szerzővel, bár kicsit félve, hogy Pongrác kiadónál dedikál én meg odamegyek egy Cicerónál kiadott könyvvel (tökéletesen feleslegesen izgultam emiatt), és volt nálam egy Valente könyv amit @Vöri vett meg. körülbelül az ő tőle kapott pénz (1500Ft) volt költésre szánva…500 Ft-vel léptem túl. Illetve volt egy könyv amit @Szirmocskának vittem, csak úgy, bár tegnap már nem válaszolt, hogy érdekli-e úgyhogy remélem érdekli :D

 És akkor, a mi történt fenn! Megbeszélt találkozóm csak Csapody Kingával volt, oda ígérkeztem könyv felvétel miatt is, meg mert rég láttuk egymást, és próbáltam a beszélgetésre visszaérni (kisebb-nagyobb sikerrel), illetve L. Molnár Edit dedikálás  volt még ami érdekelt (persze, hogy az egyik fél háromkor kezdődött a másik háromkor, így próbáljam végighallgatni!!), illetve a Fumaxosoknak mondtam, hogy feltehetően beköszönök majd!

 Örülten jó élmény, ha az embernek örülnek, hogy látják! Olyan emberek akikkel csak emailen tartja a kapcsolatot, vagy mint Kinga, akivel tavaly találkoztam először, aztán meg idén harmadszor (tavaly, könyvhét, könyvfeszt is összefutós volt). És annyira jó, amikor felismer és rám mosolyog, és én tök boldog vagyok, hogy látom idén is, és találkozunk, mert egy rendkívül pozitív és vidám nőnek ismertem meg, aki levelezésben is nagyon kedves velem. Kaptam az új könyvéből (Tesó lettem) (dedikálva ^.^ ), meg kaptam Storm és Stonet, meg majd kapok Pedró, a tűzoltókocsit is, azt valahogy nem találtuk meg! A beszélgetésbe sajna csak belehallgatni tudtam, mert róttuk a köröket, néztük a pavilonokat a kolléganőmmel és mire visszaértünk már ment, aztán már mennem kellett a dedikálásra, eh, pedig biztos jó volt !

L. Molnár Edit dedikálás. Előttem egy fiatalemberrel beszélgetett (aki szintén blogol), ezért kivártam a soromat (mert nem fogok sietni, nyugodtan beszélgessenek), aztán vázoltam, hogy hát, Cicerós könyvem van, és remélem hogy azért azt is alá írja majd, és mondtam, hogy tőle kaptam dedikált könyvet a sorozat első részéből. És az a felismerés az arcán, hogy akkor a „Bálint tesója vagy” én meg bólogattam, hogy igen a Bálint tesója vagyok, és nagyon elolvasnám a mostani könyveit is, meg olvastam a Csika manó otthonra lel című könyvét is, csak arról nem blogoltam, csak molyon értékeltem, és hogy annak annyi volt a baja, hogyha leveszed a védőborítót akkor szegény ritka ronda. Pedig amúgy egy nagyon jó mesekönyv, csak hát a könyvtári példány ki tudja meddig lesz védőborítós :( Eszméletlen aranyos nő ő is, örültünk egymásnak, és nagyon kellemes élmény volt. (azért sajnálom, hogy pont akkor csörgött a telefonom, meg akkor adtam át könyveket is, az pocsék időzítés volt). Aztán elbúcsúztam, mert vártak azért még a dedikálásra páran és átvándoroltam a Fumaxhoz. Eljövetel közben amúgy, megkeresett a férje, hogy vissza kéne mennem, Edithez mert már fél órája keres :D Kiderült,hogy beszélt a kiadóval és kaptam mind a két új könyvéből példányt (amit akkor már dedikáltattam is, mert hát ha már kaptam, és ha már ott van, igazán aláírhatja), ez egy nagyon szép és nagyon kedves gesztus volt, és ígérem gyorsan olvasom őket ;)

 Fumax! Tudni kell, hogy beszari vagyok, mármint nem mindig, de néha igen, és így egy jó negyed órát álldogáltam ott, aztán bevágott elém egy fiú csapat és mondták, hogy fogalmamsincsmilyenblogtól vannak, meg heló. Úgyhogy gondoltam, akkor én is mondom, hogy Helló, Dóra vagyok a Lapról-lapra blogról (jeffi_olvas), és tök kedvesen üdvözöltek, meg hogy helló. A Fumaxos fiúk is kedvesek, kaptam volna bont, amivel a A széthullott birodalom sorozatot dedikálva megvehettem volna, de mondtam, hogy megvan már, mert apukám azt kapta karácsonyra :D  Aztán végigkérdeztem melyik folytatás mikor jön és kaptam egy Kathy Reichs könyvet (Végzetes utazás), azt mondták, nem annyira összefüggő a sorozat így érteni fogom, remélem, mert a Fertőzöttek tetszett, de az másik sorozata az írónőnek.  Úgyhogy tőlük is kaptam nem számított könyvet J

 Kiadók és írók pozitív élménye mellett találkoztam Molyokkal is. Nitával és sokakkal egyszerre, aztán Shanaráék csapatával (többször is, azt hiszem kétszer futottunk egymásba), és Szirmocskával, aki igazándiból Shanaráékkal ment, csak amikor találkoztunk még a többiek nem voltak a közelben. Tőle kaptam egy Ragnarököt, csak úgy…és alig akarta elfogadni a csak úgy vitt könyvemet! Borzalmas (és még nem is biztos, hogy amit vittem egyáltalán érdekli :D)

 Vásárlás szempontjából…Agavénál vertem el 1.000Ft-t megvettem A szivarhajó utolsó útját, illetve A szukkubusz éjszakáját, mert úgy éreztem kell nekem. Utána, újabb 1.000 Ft-t elvertem a Legendás földek atlaszára, mert azt már tegnap kinéztem zamilnál, hogy megvette ennyiért, és hát olyan jónak tűnik (és olyan rohadt nehéz *-*). És ennyi, nem vettem mást, egy csomó könyvet megsimogattam, felírtam, hogy majd a könyvtár, vagy majd kívánságlistára rakom. Rávettem Marianna-t , hogy vegyen meg egy sütis könyvet (1.000Ft-ért),  pedig mondta, hogy nem kéne venni semmit és ne mutassak neki süteményes könyveket, de hát ennyiért nem lehetett ott hagyni!!

 Összességében? Nagyon élveztem a napot, nagyon pozitív élményeim voltak, és nagyon boldogan értem haza, és végre leülhettem…elfáradtam, de kellemes fáradtság volt.

Dedikálásnál, a háttérben ott vagyok :D

Könyvheti megjelenések amik érdekelnének

 Jövő héten könyvhét!

Sok-sok dedikálás, sok moly, sok beszélgetés és sok nézelődés. Vásárlás…nem nagyon. Azaz igazság, hogy lenne mit, és erről szól a posztom is. Jön rengeteg új megjelenés, és ezekből szemezgettem párat. Bár vásárolni nem fogok. A könyvfesztes vásárlásaim is még olvasatlanok, de nagyobb gond, hogy jelenleg szinte semennyi tőkével nem rendelkezem. Áprilisi betegállományom most ütött ki a fizetésemen, és a hónapban van egy esküvő, egy születésnap, stb. tehát anyagilag még így sem tudom, hogy fogok kijönni pluszba. Tehát könyvet nem veszek, de ez nem jelenti azt, hogy nem csorgatom a nyálamat.

 Rögtön kettő könyv akadt meg a figyelmem hálóján. Az írónő minden könyvét olvastam, kettőről posztoltam is a harmadikról meg molyon írtam értékelést. És dedikál is…nem tudom, mennyire égő egy másik kiadónál kiadott könyvét dedikáltatni? Vagy most csak azokat dedikálja amik most jönnek ki? Eh, még meggondolom…

Tehát jön:

A Pongrác kiadó gondozásában:

L. Molnár Edit: Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza és az özönvíz · és L. Molnár Edit: A sárga kanapé című könyve. Remélem a könyvtár hamar beszerzi őket, mert az olvasási kényszer már bennem van :D

A Manó könyvek gondozásában:

Akkor maradjunk a gyerekkönyveknél. Jön a Kerékmesék 2.  Mechler Anna: Pedró, a tűzoltóautó, és jön Csapody Kinga: Tesó lettem! Című könyve is. Kicsit felnőttebb, de még ifjúsági vonalon jön Joss Stirling új könyve is Storm és Stone címmel!

A Könyvmolyképző gondozásában:

Azaz igazság, hogy én a Könyvmolyképzőt már nem tudom követni. Könyvfesztiválkor is bezúdítottak egy csomó könyvet, és most is. Ránéztem a borítókra és talán csak kettő fogott meg, de az sem annyira, hogy megvegyem (amúgy sincs pénzem, legalább nem fájdítom a szívemet)

Ciceró, Gabó, Akkord kiadó gondozásában:

Loki farkasai és Stony Mayhall második életén kívül egyik megjelenésre sem csillant fel a szemem. Utóbbira nagyon vágyom, de hát majd csak meglesz a könyvtárnak és akkor elolvasom. Pedig nem is szeretem a zombikat :D

Ursula Poznanski - Erebos

Fülszöveg:
Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…

Vélemény és egyéb nyalánkságok:
 Először is köszönet a Pongrác Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.

Történet: Az elején nem nagyon tudtam követni, hogy most mi is van valójában, de ahogy haladt előre a könyv, úgy lett teljesen egyértelmű a dolog, és ahogy Nick átlátta a dolgokat úgy az olvasó is lassan a fejéhez kaphatott, hogy tényleg basszus, ez nem jutott volna eszemben. Egyedi megvilágítása egy témának, egyedi a téma maga is. Mesterséges intelligencia, konkurencia, és az ártatlan (valóban ártatlan?) játékosok felhasználása egy bosszúhoz. Minden van itt ami a fiatalokat lekötheti, gyorsan haladós és jó nyelvezettel ellátott mű.
 Ami külön plusz pontot kap nálam, az a lábjegyzetek. Ha valami nem teljesen egyértelmű dolog, vagy kifejezés került terítékre, máris ott volt a lap alján egy rövid és tömör felvilágosító szöveg. Ami szerintem egy nagyon jó dolog!

Mitológiai elemek:
Én imádom a mitológiát, főleg a görögöket, tehát nagyon örültem, hogy egy kicsit az iskolai anyagot újra feleleveníthettem. Emlékszem annak idején csináltam Görög isten családfát, most az nem lett volna egy hátrány! Minden esetre jó volt belemerülni ebbe a világba. A világ a világban elv, mert két síkon mozgott a történet, egy a virtuálisban egy a valóságban. Görög istenek, helyszínek amik beszédesebbek voltak mint gondolták, de aztán csak megfejtették!

Erebos, a játék: Kifejezetten érdekelne, ha lenne ilyen, de játszani lehet nem akarnék vele. Nem azért mert függővé tenne, hanem mert nem igazán az én érdeklődési köröm, ez a mászkálós, harcolós játék. Én inkább maradok a fórum alapú játékoknál. De az elmélet, miszerint mesterséges intelligenciával felszerelt játék létezne, ami  egyrészt hagyja, hogy játsszon az ember adott síkon a karakterével, másrészt a való világba is teljesítsen küldetéseket, ismerkedjen az emberekkel, a játékos társakkal. Nos ez megfogott. Ahogy a könyv végén mondta is az egyik szereplő. Eredetileg az Erebos nem negatív dolgokra készült, az más kérdés, hogy tökéletes agymosónak bizonyult, akinek egyetlen egy célja volt, hogy a parancsot,a  bosszút beteljesítse. És mivel ő csak egy éterben létező dolog, a gyerekeket használta fel.

Szereplők:
Nem írom le, ki kicsoda Erebosba, mármint a karakterneveket, mert az ocsmányul a poénok lelövése lenne, mert úgyis csak a végén derül ki majdnem mindenkiről, hogy kicsoda. De azért pár szó az emberekről, nem a karakterekről!

Nick: Az elején beismerem nem kedveltem, mert olyan "mindent tudni akarok, valamiből kimaradok" figura, és nem tetszett az, ahogy ki akarta deríteni a dolgokat. Aztán amikor már benn volt, az nem tetszett, hogy mennyire, de mennyire függő lehet az ember egy játéktól. És végül nagy szemekkel néztem, hogy nicsak ő sem képes elviselni, hogy kiesett, és hogy mennyire rosszul reagál. Örültem, hogy kiesett mert ez bizonyította, hogy még tud gondolkodni, és nem ér annyit a játék, hogy megöljön egy embert miatta. És ott kezdett nagyon szimpatikussá válni, amikor már ellenforradalmat indított Erebos ellen. Aranyos mellékesen amikor aggódik!

Victor: Na ő haláli fazon, de komolyan. Kocka de nagyon-nagyon, viszont teamániás(szeretjük az ilyen embereket!) Nagy általános műveltséggel minden témában, egy eszméletlen fickó :) Szerintem ő lett a kedvencem. Na meg amilyen lakásban él, basszus annyi giccset! Viszont konkrétan van egy mondat amin elkezdtem nevetni, mert annyira előttem van.

"Nick összenézett az aggódó plüssmacira hasonlító Victorral."

Most mondja valaki, hogy ha ezt a mondatot olvassa, nem egy roppant cuki ábrázat jut eszébe. Nekem igen, úgyhogy kellett egy pár perces szünetet tartanom, hogy ne lássam lelki szemeim előtt és ne vigyorogjak :D

Emily: Női főhősnek is mondhatnánk. Okos, szép és korához képest szerintem érett is. Persze a testvére halála miatt feltehetően hamarabb nőtt fel, mint az kellett volna. Tetszett a logikája, és az is, ahogy kezelte a dolgokat, remek színészi vénával van megáldva, úgyhogy nem esett nehezére úgy beépülni a rendszerbe, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy valójában ellenük van!

Lények, karakterek:
Volt pár fura teremtmény a játékban. Főleg a nagy skorpiók, illetve az ártatlan báránykák maradtak meg bennem. Ártatlan báránykák, akik felzabálják a pásztorokat! De komolyan láttam magam előtt, ahogy Sarius megy, mert a küldetése megtalálni a birkákat. Talál a sövényen egy fél pásztort, majd tovább sétál, és "jajdecuki" bárány felkiáltással odasétál hozzá, és hát, nem a bárány szájában van a pásztor másik fele??? Ugrottam itt egyet hátra képzeletben, hogy basszus már! Amúgy nem vészes, vagy ijesztő, csak hirtelen váltás volt a cukiból a vérfagyasztóba!
Akkor a küldönc, ő külön érdemel pár mondatot. Ijesztő volt, az, hogy relatíve a lelkébe látott a játékosnak. Persze most csak képletesen, de azért Nick is megjegyezte, hogy olyan érzése van mintha rá nézne, bele a szemébe, ami ugyebár lehetetlen! És ahogy a többi játékos is megjegyezte, olyan mintha a játék élne...de még mennyire! Tehát a küldönc tipikusan az a karakter volt akivel nem akarna összefutni az ember, lehetőleg sosem, főleg nem egy sötét zsákutcában!

Külcsín: Tetszik a borító, az is, hogy egy az egyben átvette a kiadó az eredetit. Igaz, hogy először amikor megláttam, majdnem szívbajt kaptam, hogy mekkora ez a könyv! Konkrétan akkora mint egy tégla. De súlyra nem, bár órákba telt, hogy megfelelő olvasó pózt tudjak felvenni, anélkül, hogy attól félhetek, hogy egyszer csak rám esik! Tehát ki kell tapasztalni, hogyan lehet olvasni.Például, sajna buszon elég nehézkes olvasni :(
 Kellemes betűtípus, sorköz és elég vastag margó, ja igen és a végén pár oldal üres Jegyzetek címmel futó lap. Én nem vagyok jegyzetelő fajta, de amúgy biztos van aki használja az ilyesmit, nem hátrány néha, mert el lehet keveredni az emberek közt.

Én úgy röpke tizennégy éve szerepjátékozom, online fórum alapon, tehát nem volt ismeretlen a világ, a viszonyulás a dolgokhoz, és a nagy fokú függőség. Mert igenis van ilyen, és pont ezért értettem meg részben Helen-t (még ha nem is kedveltem), mert igenis képes a rabjává válni az ember, és képes összemosni a reális világot a képzelet adta világgal. De még mennyire. Ma már csak valóban hobby nálam a dolog, tehát már nincs késztetésem, hogy minden áron gyorsan-gyorsan játszani. De volt nekem 24 órás maratoni játékom is amikor valóban csak enni, inni, wc-re álltam fel. Úgyhogy teljesen bele tudtam élni magam a könyvbe, abba a fáradtságos iskolai napokba magam, amikor a játékot hajnalig űzik, majd szinte semmit aludva irány az iskola. Ismerős volt olvasni!


Tanulságos, magával ragadó könyv.

Tonya Hurley: Szellemlány – Hazatérés

Fülszöveg:

A nagysikerű Szellemlány folytatása, amit annyira vársz, hogy majd' meghalsz…
Charlotte Usher, a Szellemlány akkor ébred rá, hogy a halál utáni élet nem egészen olyan, amilyennek várta, amikor a mennyország helyett a lelkiismeret hangjaként egy telefonos segélyszolgálatnál kell ügyeletet ellátnia. Ám hirtelen nagy szükség lesz a segítségére, amikor a Hawthorne Gimnázium kedvelt-gyűlölt szurkolólánya, Petula, és goth húga, Scarlet, fél lábbal a túlvilágon találják magukat. Charlotte segítsége akár az életükbe – vagy a halálukba – is kerülhet…

Vélemény és egyéb nyalánkságok:

Utazókönyvként került hozzám, ahogy az első rész is úgyhogy ez amolyan vándorkönyv. Az első rész is tetszett, olyan kis tinglitangli, nem túl bonyolult történettel. A kinézet na az nagyon bejövős, imádtam fogdosni, tipikusan az a könyv ami jól néz ki a polcodon, vagy ha könyvtárba meglátod érzed, hogy ezt jó lenne levenni a polcról és elolvasni.
A szereplők majdnem teljesen ugyanazok mint az előző részben, továbblépett osztály, akik a következő szinten...diszpécserszolgálatban lelki segélyt tartanak. Hát nem valami izgi szegényeknek, pláne nem Charlotte-nak akit még csak nem is hívnak! Fordulatos, és gyorsan pergős történet, lehet sejteni ki nem illik oda, és amúgy már elejétől fogva tudható a végkifejlet. Petula (akkor is gáz ez a név!), akinek mindenki meglepődött, hogy van lelke, a végére egészen emberi lett, és így már annyira nem is tudtam utálni! Pedig ő nagyon a bögyömbe volt az előző kötetben. Most ezt Maddy vette át, de hát ő erre hajtott. Scarlet meg hozta a formáját ahogy a holttanosok is, és persze Happy End...féleség a vége.
Mikor jön a harmadik rész? Ez érdekelne engem a legjobban. Mert már az elsőnél megjegyeztem, hogy nem tudom hogy lehetne folytatni, hiszen olyan kerek egész. És most megint azt mondom, hogy persze folytatva lett, újabb halálon túli fejezet Charlotte életében(halálában na), de hova menne innen? Mi lenne a vége utáni vég? Tehát kérem szépen a harmadikat, fordítani!

Diana Wynne Jones: A másik palota

Megjegyezném, hogy ugyan szép ez a borító, de nem a leglényegesebb momentum van kiemelve. A palota tetszik is rajta, köze is van a történethez, de a ludok: remek, kb ilyennek is képzelem el, Rollo, a kobold, szintén eltalált, de Petert nem ennyire nyálas képűnek gondolom. Oké, hogy szerencsétlen, de azért na! Charmain, meg...hát nem tudom valahogy nekem nem így jött le. De oké, nem minden a borító, de azért majd berakom az angolt az valahogy szebb.

A történet amúgy nagyon jó. Főleg mert sok benne a könyv, van benne királyi könyvtár is, és persze Howl. Az Égi palota után amúgy elsőre amikor Lelenc megjelent felkiáltottam, hogy biztos ő Howl, de nem. Amikor megjelent Sophie, Morgan és Angelus, akkor már lehetett gondolni, ki is a varázsló. Nem mellékesen ott veszekedtek és Sophi ki is mondta, hogy Angelus Howl. Angelus viszont egy kb. hat év körüli, arany fürtökkel megáldott, selypítős csoda. Ahányszor feltűnt, olvasás közben nevethetnékem támadt, egészen míg nem kezdett túl izgalmas lenni a történet. Viszont így megmaradt az, hogy végig azt kérdeztem, hogy ha Lelenc nem Howl, akkor Lelenc kicsoda? Persze a végére erre is választ kaptunk.

Kedvenc jelenet: Sok volt, Peter nagyokat alkotott Charmain-nel együtt. Pl. a mosogatás, vagy mosás is igen mulatságos volt. Vagy pl. a ház felfedezése.
Legjobb helyszín: A ház. Igen, a ház amire vigyáznia kell a lánynak. A kis ház ahol nem mindegy hogy fordulsz és nyitod az ajtót, mert kerülhetsz a múltba, a világ másik felére, elég ha jobbra fordulás helyett balra mész. Tehát a ház ami időben és térben is elvan ferdítve.
A könyv hőse: Calcifer, hát igen, azért a tűzdémon az tűzdémon ;)
A könyv pancserei: Charmain és Peter. Mind a ketten egyedül szerintem elég életképtelenek, együtt azért egész jól elboldogulnak.

Kiszámítható karakter: Az inas féle, aki mindenkinek szürke és jellegtelen volt. Annyira úgy volt megírva, hogy annyira, de annyira lehetett tudni, hogy csak úgy tesz mintha jellegtelen volna, de valójában nem az.

A könyvtár: Tetszett a leírás, bár túl sok dolog nem történt ott :( Pedig én örültem volna egy kicsit több könyvtáras résznek. Ennek ellenére, azért a könyv címek, akár itt akár a varázslónál, igazán érdekesek voltak.

Jah igen, a legviccesebb könyv: Az ráolvasásoknak könyve. Charmain végül is csak egyet akart varázsolni, amit sikerült vagy hat varázslatból összehoznia, mert a könyv kénye kedve szerint lapozza magát :D

Diana Wynne Jones: Az égi palota

Az egész könyvnek van egy Aladdin beütése. Mert adott egy szegény legény valahol a sivatagban, aki arról álmodozik, hogy valójában elrabolt herceg, bár azt maga sem tudja megmagyarázni, hogy akkor miért is hasonlít annyira a szőnyegkereskedőre, és miért is szőnyegkereskedő maga is?
Amúgy a borító nagyon el lett találva, nagyon tetszetős lett, bár a könyv feléig nem értettem, hogy ki az őszhajú csávó és miért van egy macska benne. Aztán közelebbről látható, két macska van. No de tényleg csinos a borító, ennek jobban sikerült, mint a Vándorló palotának.

Végig kerestem és hiányoltam a szőke varázslómat, aztán csak meglett. De azért milyen már, hogy a saját gyerekére azt mondta, hogy csúnya. Nehéz elképzelni Mr. Pendragon gyerekét rondának... És feltűnt Calcifer is és mindenki, és happy lett a vége.
Minden esetre ami nagyon tetszett az a kacifántos mézes-mázas néha már csöpögő udvariasság amivel Abdullah mindenkit levett a lábáról :)

A könyvet a Diana Wynne Jones emlékolvasásra olvasom. Tavaly hunyt el az írónő :(

Tonya Hurley: Szellemlány - Nyugodj népszerűségben

Vannak olyan könyvek amiket azért olvas az ember, mert sokat hallott róla, vagy azért mert szép, nagyon-nagyon szép  a borítója és az egész kivitelezés megfog. Nekem a Szellemlány ilyesmi. Azért olvastam, mert egy barátom megnyerte a Pongrác kiadótól, és így volt esélyem nekem is elolvasni, feltehetően ugyanis meg nem vettem volna, már csak azért is mert nem én vagyok a célközönség.

Az esemény szál nem annyira bonyolult, valószínű azért mert tiniknek írták. Gyors és pergő, hogy ne veszítse el az ember az érdeklődést. A helyszín egy teljesen átlagos iskola, a főhős egy teljesen szürke és átlagosnál átlagosabb lány Charlotte, aki már a könyv elején meg is hal. Ezzel azt hiszem nem lőttem le az események sorát, hisz Szellemlány, és koporsó van a borítón, tehát lehetett feltételezni, hogy meghal. A halál módja szerintem amúgy igazán érdekes és...igen vicces volt.
Charlotte nem képes teljesen beilleszkedni a halottak közé, mert sokáig, nagyon sokáig nem hiszi el,hogy meghalt. Vagy amikor elhiszi is, próbál élni. Minden esetre ő halálában is szürke maradt, mert az iskolában elég hamar elfelejtette mindenki, kivéve Scarlett, aki szerencséjére, vagy szerencsétlenségére látja őt. Minden esetre vicces amikor ránéz és azt mondja " te vagy a halott lány a suliból" :D
És persze van a fiú, akibe szerelmes Charlotte és Scarlett meg nem, sőt utálja és fafejű, agyatlan bunkónak véli, aki a nővérével jár. Ezen véleménye amúgy elég hamar változik :D

 Az, hogy mi lesz a vége, hogy mi lesz a halott gyerekek sorsa, és Charlotte-é, illetve az élőké, azt nem írom le. De mint általában a tini, és egyéb könyveknél, a vége Happy End. Csak érdekelne, ebből mégis mit tud még írni két könyvbe? Mert, hogy trilógia, de sikerült lezárnia itt és most, tehát nem tudom mi lehet a másik két részben.

Amíg olvastam, hol munkahelyen, hol otthon, sokan látták a kezembe, és sokan mondták, hogy de jó lenne elolvasni. Igen, tényleg jó olvasni, és aki teheti, kérje kölcsön olvassa el, mert még 26 éves fejjel is lehet élvezni :) És tényleg csodaszép a borítója *-*