A következő címkéjű bejegyzések mutatása: váltott szemszög. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: váltott szemszög. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 12., csütörtök

Keri Lake: Nocticadia

 


  • Kiadó: Next21
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2025
  • Oldalszám: 656
  • Kötés: Keménytáblás
  • ISBN: 9786156821669
  • Fordította: Farkas Veronika
  • Megjelenés időpontja: 2025. november 19.

élfestett





Én nem szoktam ilyen vastag könyveket olvasni! Komolyan van egy fóbiám, hogy a vastag könyvet sose olvassa ki az ember, mert annyira nem látszik rajta, hogy haladt vele. 
Amikor nekikezdtem, pont volt egy iskolás csoport, és a kislány látta mellettem a könyvet, benne a könyvjelzővel és elhűlve kérdezte, hogy "Azt én elolvasom?", mondtam neki, hogy igen, a következő kérdése nagyon aranyos volt "Hogyan? Hisz olyan vastag", na erre csak annyit tudtam mondani, hogy lassan ;) De a felétől amúgy már elég gyorsan látszott magán a könyvön, hogy haladtam, úgyhogy onnantól kevésbé frusztrált a tény, hogy sose érek a végére ;D

Barátnőmtől kaptam kölcsön, extrán vigyázok minden könyvre amit olvasok, de a kölcsön könyvekre pláne, ezt is, mindig kis könyv tasakba raktam, nehogy baja legyen. Azzal az instrukcióval kaptam amúgy kölcsön, hogy lehet nem fog tetszeni, mert hát hentelnek benne, meg van benne szex. Nem tudom, ez mondjuk nálam egyik sem kizárás, attól független, hogy amúgy nem olvasok túl sok olyan könyvet. Épp ezért azaz igazság, hogy mélységesen csalódtam :D Mert ilyen reklám után minimum úgy gondoltam, hogy ezek folyton egymást darabolják és/vagy d*gják meg. Ehelyett a könyv feléig igazándiból egyik se nagyon volt. Ennek ellenére nem untam cseppet sem.

 Meglehetősen jó könyv, a sztorival annyi volt csak a bajom, hogy igazándiból 1-2 csavaron kívül a legtöbb dolog nem igazán lepett meg. Tehát, sok olyan esemény volt, amit, ha figyelmesen olvassa az ember, akkor már rég tud. Ilyen volt a "tanárbácsi" ikertesója szál. Sajnálom, az tök nem lepett meg, a könyv végi záró cucc meg szerintem irtó cuki volt.

 Sötét hangulatú a könyv, de jól felépített világban, tök hihető betegségekkel és parazitákkal kooperál. Szerettem olvasni, mert annak ellenére, hogy volt, hogy oldalakon keresztül igazándiból semmi sem történt, totál lekötötte a figyelmemet. Nem untam, egy percre sem, még ha amúgy a sztorit és az összes valóban "eseményt" nagyjából 100 oldalba is meglehetett volna írni, és nem feltétlen kellett volna a ~650 oldal a könyvnek. Viszont feltehetően az író is jó és egy jó fordítót is kapott, így maga a könyv a méreteivel ellenére gyorsan haladós és jó olvasmány.

Ami a főszereplőket illeti. Liliát nagyon kedveltem, mert minden nehézsége ellenére elég talpraesett volt, a bizonytalanságát meg annak a kontójára írom, hogy azért egy csomó mindent ami az életét érintette nem tudott. Bátornak és nagyon intelligensnek tartom, nem túl nagy önbizalommal megáldva. Szimpatikus karakter, akivel a női olvasók feltehetően tudnak azonosulni. Imádtam, hogy ő valóban tanulni ment abba a suliba, és nem bulizni és elverni a nem létező pénzét. Borzalmas nagy megfelelési kényszere volt, és nagyon szerette a testvérét. Akiért borzalmasan sok dolgot képes volt megtenni. Becsültem benne, hogy volt / van tartása, és nem hitt sosem semmit úgy, hogy az neki jár és evidens. De amúgy ő is túlgondolt egy csomó mindent (tök átérzem ;))

Devrick....meg a másik hülye túlgondolós fél. Úgyhogy amúgy maximálisan megérdemli ez a kettő egymást. Én megértem őt és a nehéz gyermekkorát. A betegségét, a kutatását, a gyilkos szándékait, és a borzalmas féltékenységét, és a nagyon kemény....személyiségét. Tipikusan az az ember, aki egy fél pillanatra képtelen élni, és csak hagyni az életet megtörténni. Na imádtam, amikor erről részben le lett szoktatva.

A háttérben mozgó szereplők nagy része nem volt szimpatikus. Adott volt ugye Lilia apja aki, ugye nagyjából a könyv utolsó negyedében tudjuk meg, hogy kicsoda. Na őt totál nem sajnáltam, és igazándiból csak azt bánom, hogy nem olvashattam, hogy pontosan mi történt vele. Mert elolvastam volna és nem sajnáltam volna. Angelonál legalább gyönyörűen leírták, hogy "megbűnhődött". Belegondolva, nagyjából 2-3 olyan mellékszereplő volt, akit kedvelni lehetett. Lilia volt munkatársnője pl. kedves volt, vagy a szigeten lévő patikus csaj, őt is kedveltem, Lilia testvére...és nagyjából ennyi az akit nem akar az ember holtan látni a könyv végére ;D

 Szerettem olvasni ezt a könyvet, annak ellenére, hogy valóban sose akart vége lenni. Mármint ....olvastam, és olvastam, és még mindig csak a 200. oldal. Általában itt már a könyv vége felé szoktam járni, itt meg csak az első harmadánál...

 Jó kis könyv, a mérete miatt nehézkes ide-oda cipelve olvasni, de kocsival járok dolgozni, a kocsiba elfért. A kivitelezése amúgy nagyon szép. Én nem kaptam/kértem hozzá a védő borítót (mert, úgyis levettem volna róla), de így is nagyon vigyáztam rá, hogy ne essen baja. Az élfestés külön csudi szép. Nem...nem azért kértem kölcsön mert szép a megjelenése.... Amúgy tényleg nem, hanem azért mert AniTiger felrakta a Bestof-os polcára és én hiszem, hogy akkor azok tuti nagyon jó könyvek. És eddig nem csalódtam benne...és most sem. Úgyhogy olvassátok, tök jó könyv, de nem szexelnek benne sokat, a hentelés se túl durva, vagy az én lelki világommal van baj :P

 Jah, most eldöntöttem, hogy hát van a szerzőnek másik könyve is, az meg is van a könyvtárnak, hogy majd elolvasom...igen...az is ilyen vékony, meg...az sorozat. Csodálom, hogy embereknek ilyen sok írnivalójuk van, bár addig nem bánom, míg azt élvezhető formába írják meg. De a vastag könyvek, nem olvasóbarátok ^^



Fülszöveg:

Mortui vivos docent.  - A holtak tanítják az élőket.


Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

2022. október 21., péntek

Pippa Grant: Az ​utolsó facér milliárdos

 





 Köszönet a könyvért a Kossuth kiadónak!
 Nem az a kifejezetten romantikus könyv olvasó fajta vagyok. Jobban hajlok az önsegítő könyvekhez, fantasykhoz és krimikhez. De mivel sok ilyen könyv megfordul a kezembe (könyvtáros vagyok), így gondoltam, teszek egy próbát ezzel a műfajjal is. Ez a próba volt A megtört szívű ami annyira jó választás volt, hogy gondoltam, míg várok a második részre, addig  a kiadói sorozaton belül maradva választok olvasni valót magamnak, és igen ez lett Az utolsó facér milliárdos. 
 A címnél sejtettem, hogy nem lesz olyan, mint az előző könyv, sejtettem, hogy más lesz de mégis kicsit csalódott voltam a könyv elején.  Nagyon rosszul kezdődött, és nagyon irritált az elején, az első öt oldal borzalmáról konkrétan fél órát tudtam mesélni a barátnőimnek és mondtam, hogy ennél sz*rabbat se olvastam, de komolyan. - Valószínű, hogy nem volt a könyvhöz megfelelő a hangulatom.
 Aludtam rá párat, eltelt pár hét, tologattam a könyvet jobbról balra, majd balról jobbra, egyik polcról a másikra, de mivel recenzió, és nem szeretek nem elolvasni olyan könyvet amit én kértem, hát vettem egy mély levegőt és folytattam. Aztán hirtelen napi 50-70 oldalakat olvastam, mert beindult az egész, vagy a hangulatom jött meg hozzá. Úgyhogy senki, de senki ne adja fel az első öt oldalnál, még ha a főhőst fel is gyújtaná házastul!
 A könyv felétől relatíve felgyorsult az olvasási sebességem is. Sokkal gyorsabban haladtam és sokkal jobban tetszett. A kutyán kívül, mondjuk senkit sem szerettem meg igazán. Úgy éreztem, hogy rengeteg dolgot megtudunk a szereplőkről, amik nem voltak annyira lényegretörőek, és rengeteg dolgot nem tudtunk meg, amik meg feltehetően sokkal szerethetőbbé tették volna a szereplőket. Akik rejtélyes mód a könyv elején és a végén már tök máshogy viselkednek.
 A két főszereplő Hayes a helyes milliárdos, akit mindenki amúgy ledegradál, mint Jonas tesója aki híres, ő nagyon érdekesen áll az életéhez. Nem akar nősülni, utálja, hogy mindenki kerítőt játszik körülötte, és igazándiból az a gyanúm, hogy úgy az embereket nagyjából mindet utálja, örülne ha egy lakatlan szigetre költözhetne és erre még pénze is van. Gyermekkori, ifjú kori csalódásai miatt, mert mindenki (is) kihasználta, nem igazán bízik az emberekbe, és ez a bizalomhiány aztán az, ami az amúgy kiszámítható Love Story-t folyton megkeveri. Hayes bár fejlődik a könyv folyamán, tehát nála azért láttam jellemfejlődést, de nagyon-nagyon furán reagálja le a dolgokat.
 Begónia, és a kutyája egy külön állatfaj. Begónia a tipikus jótét lélek, akit kihasználtak (ugye ismerős? :D), aki elvált a férjétől, amiért az anyja folyamatosan nyaggatja, hogy hát de miért. Frissen elvált, keresi magát, keresi az élet értelmét, de ő az a tipikusan mindenben is a jót látja. Hayessel ellentétben ember központú, lételeme, hogy legyenek körülötte, és hogy szeressék. Feltehetően a sorban állva 5 perc után már a körülötte lévőkről mindent (is) tudna, annyira gyorsan képes a kapcsolódásra az emberekkel, és az állatokra.
 Tehát van ez a két totál a világ két külön végén elhelyezkedő ember, akik tudjuk, hogy össze illenek. Az olvasás közben ez az egy tiszta volt, ezt az író nem akarta elrejteni. Szívatta  a szereplőit, de tudtuk, hogy a vége feltehetően Happy End lesz. És persze ott volt a kutya, akit imádtam, de mondjuk sose szeretnék a közelébe lenni. Marshmallow segítő kutya, csak nem érdekli ha parancsot kap. Tehát mindent el tud intézni, elmegy sétálni, visszajön, kinyitja az ajtót, tolja a biciklit, tehát komolyan mindent, csak amit mondasz neki nagy valószínűséggel nem fogja megcsinálni. Kivéve Hayesnek, aki meg allergiás a kutyákra. 
 Az ahogy ez a két ember egymás mellett él, ahogy próbálnak közeledni, és próbálnak néha távol maradni a másiktól már érdekes volt. Szerettem olvasni, bár sosem értettem igazán, hogy miért lényeg az, hogy Hayes az utolsó facér milliárdos. A könyvben bár néha megjelentek a nagyzolások, minthogy egy házam van itt, egy meg ott és helikopterrel megyünk át egyikből a másikba, és nézd van nyaralóm meg jachtom is. Nos mindezek ellenére a pénz nélkül pont ugyanolyan lett volna a sztori, max. nem kap drága ajándékokat Begónia aki amúgy nem is igényli ezeket az ajándékokat. A pénz volt amúgy az, aminél azt éreztem, hogy az író sok-sok pletyka lapot olvas (amit én nem), és onnan inspirálódik, tehát van egy elképzelése, ami lehet igaz, lehet nem, de nem ad ki egy egészet. Pl. Hayes anyjával voltam úgy, hogy a könyv elején le lett festve mekkora egy bunkó paraszt és mennyire nyaggatja, és szívatja a fiát, aztán a könyv végén, ippeg, hogy nem ő a legtökéletesebb anyuka, de közben vele nem igazán volt interakciója senkinek, tehát csak úgy megváltozott. A könyv elején a gazdagok nagyon gazdagok voltak a könyv végére, meg igazándiból a pénz nem számított és úgy viselkedtek, mint a középosztálybeli rajztanárok.
 
Belbecs: 4/5

 Azért kap 4 csillagot, mert a könyv negyedétől már élveztem, gyorsan haladtam és szerettem. És a rengeteg következetlenség ellenére is, amik kicsit zavartak, egy kikapcsoló olvasmány volt. Feltehetően azok, akik sokkal több napi bulvárt olvasnak, azok nálam jobban fogják élvezni, az utalások és összeesküvések miatt. Nekem ez a gazdagék világa teljesen kiesik az érdeklődési körömből, ez a "tudnom kell xy milyen bugyit hord" szintű információk . . . nem én azokat az embereket nem értem. De akik a való életben is érdeklődnek ilyesmik iránt, azokat itt sem fogja ez zavarni.

Külcsín: 3/5
Nem....ezek a lefejezett pasik a borítón, ezek borzalmasok. Mondjuk legalább fel vannak öltözve. Ahogy elnéztem az írónő külföldi könyveit, a legtöbbön pasi van, nem túl sok ruhába. A címekből ítélve, szakértője mindennek (is), és mindenről (is) tud írni. Én szerintem ha megjelenik tőle még bármi azt elengedem. :) Nem volt rossz, de azért közel se olyan jó mint a Megtört szívű ;)


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.
A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.
De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?
Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

2022. szeptember 7., szerda

Ruth Cardello: A ​megtört szívű (Milliárdos Corisik 1.)

 

  • Könyv: Ruth Cardello: A megtört szívű
  • Kiadó: Kossuth
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2022
  • Oldalszám: 320
  • Kötés: Puhatáblás
  • ISBN: 9789635448463
  • Megjelenés időpontja: 2022. augusztus 6.

  • Könyv: Ruth Cardello: A megtört szívű
  • Kiadó: Kossuth
  • Kiadó székhelye: Budapest
  • Kiadás éve: 2022
  • Oldalszám: 288
  • ISBN: 9789635448951
  • Ebook



  •  Köszönet a könyvért a Kossuth Kiadónak!
    Őszinte leszek, amikor úgy döntöttem, hogy kérek recenziós példányt a könyvből, akkor még nagyon szkeptikus voltam azzal szemben, hogy vajon tényleg tetszeni fog-e nekem ez a könyv. Kevés romantikus könyvet olvasok, bár idén feltűnően sokat, magamhoz képest. Így nagy kérdés volt, hogy ez az lesz amit utálni fogok, vagy az amit szeretni fogok. Nos utóbbi lett.
     Kicsit nehezen indult a könyv, és kellett idő, míg egymásra hangolódunk, de úgy a századik oldaltól már sokkalta gördülékenyebben ment, és magamhoz képest is igen gyorsan olvastam. Azaz igazság, hogy tudni akartam, hogy mi lesz Sebastiannal, Heather-rel és Avával. A Judy-s szál annyira nem érdekelt, bár pont emiatt a száll miatt mondtam a könyv utolsó oldalát elolvasva, hogy "Függő vég, basszus már!" És most várhatok a következő részig, hogy majd összefussanak azok a szálak.
     Régen olvastam már váltott szemszögben íródott könyvet, de rá kellett jönnöm, hogy amúgy ez egy tök jó írási forma, és nagyon jól elkülönülnek a dolgok. Bár tény, hogy vicces volt, amikor egymás után két Sebastian-os fejezet volt. Összesen három szereplő szemszögéből ismerjük meg a történetet, azaz a történet egy-egy szálát. Heather és Sebastian viszik a saját kis szálukat, és ott van Judy. Vele kezdődik és vele végződik a könyv, és közte úgy rémlik csak egyszer látunk bele abba, hogy mit is csinál. Teljesen független a főszereplőktől, csak nyomoz a családfája ügyében, és erre ráállítja az egyik rokonát is, persze titokban. Ez a szál nem befolyásolja a főszereplőket, de Sebastian egyik fejezetében utalnak arra, hogy valaki Olaszországban kérdezősködött a nagymamánál. Tehát innen sejthető, hogy a szálak majd valamikor (nem ebbe a kötetben) összefutnak. - Ami amúgy meglehetősen érdekessé teszi a dolgot, mert roppant sok kérdés merül fel. Hogy kik ők, mit akarnak, mi közük, miért nem tudhatja Judy kik tartoznak még a családhoz. Tehát ez egy nagyon érdekes szál lesz majd.
     Viszont a könyv nagy része Sebastian és Heather körül forog. A féri körül, akit néha én is megcsaptam volna egy péklapáttal akkora egy tahó, és a nő körül, akit kedveltem, mert bár önbizalomhiányban szenved, ennek ellenére kellően őszinte. És igen, nem szívbajos, hogy ne merje kimondani a szexi és sármos férfinak, hogy mit akar, de ennek ellenére mekkora tahónak tartja néha. És ezt nagyon bírtam benne.
     A könyv nagy erőssége, hogy szerethetők a karakterek, és utálhatók is. Igazán rossz arc nincs benne, akit ténylegesen utálni kellene, de Sebastian az elején pont az az ember, akit nehéz szeretni. Megismerjük persze ennek a hátterét is, ahogy Heather hányatatott sorsát, és Ava történetét is, mégis Sebastian az, aki mindezek ellenére roppant nagy paraszt néha. Viszont erőssége a könyvnek továbbá, hogy a szereplők fejlődnek és tanulnak a hibáikból. Nem varázsütésre (az irritáló lett volna), hanem egy folyamat  révén, és nem az van hogy szeretlek-utállak-szeretlek és csillámos happy endes nyáltenger. Hanem igenis kicsit azért megizzasszák egymást.
     Aki az erotikus részek miatt olvasná csak a könyvet, lelombozom, csak két szex jelenet van benne ;). De amúgy ennél több nem is kellett bele, mert nem ezen volt a hangsúly. Viszont teljesen korrekt, nem túl részletbemenő, de azért sokat mondó jelenetek.
     A mellékszereplőket is nagyon bírtam. Független, hogy mennyi szerepük volt. Ericát azért, mert ő volt Heather józan esze, meg néha a mocskosabb gondolatainak őszinte kimondója. Egy ilyen barátnő aranyat ér. Teri aki Heather asszisztense szintén nagyon kedvelhető volt. És Robot a szerencsétlen sofőrt még én is sajnáltam. Komolyan!

    Belbecs: 5/5
    Szerintem teljesen korrekt romantikus történet. Jellemfejlődéssel, erotikával és igazándiból bár sejtettük már az elején mi lesz a vége, azért jó volt, hogy nem hirtelen jött el. Hogy nem rögtön omlottak egymás karjaiba. Azt feltehetően nem szerettem volna. Azt hiszem a sorozat többi részét figyelnem kell, mikor jelenik meg ;)

    Külcsín: 3/5
    Nem vagyok oda a fejetlen szexi fiús borítókért! Kicsit irritálnak, olyan semmit mondóak, akkor már legalább lenne feje. A másik ami kicsit zavart, hogy a sztoriba konkrétan lekövetik Sebastiant, mert tudják a nevét... pedig csak annyit mondott bemutatkozáskor, hogy Sebastian és a következő részben az irodában rákeresnek, de mint Sebastian Romano. Rejtély, honnan tudják a család nevét. Ezen kívül még egyszer, talán kétszer volt név variálás, amikor Ericát írtak Teri helyett, de azok annyira nem rángattak ki, mint ez a rejtély az elején. Igen, az azóta is zavar!! :D

    Fülszöveg:
    Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

    A ​New York Times bestsellerszerzője, Ruth Cordello érzékiségtől és érzelmektől fűtött regényt alkotott. Milliárdos hőse életének talán legkockázatosabb vállalkozásába fog: megpróbál második esélyt adni magának a szerelemre…

    Heather Ellis egyedülálló anya, aki bármit megtenne örökbe fogadott kislányáért, Aváért. Az egész internetet képes felforgatni jutalmat ígérő posztjával, hogy megtalálja Ava elveszett, kitömött játékállatkáját. De ki gondolta volna, hogy hirdetésére majd egy gazdag, szívdöglesztő férfi jelentkezik, tekintetében olyan mélységes bánattal, hogy Heather azonnal úgy érzi, törődnie kell vele? Ava szemében a férfi igazi hős, Heather számára viszont életre kelt fantázia, aki egyben komoly kockázatot jelent szépen felépített, boldog életére nézve…

    Öt év telt el azóta, hogy Sebastian Romero, a milliárdos befektető, egy tragikus autóbalesetben elveszítette feleségét és meg nem született gyermekét. Élete most már csakis az üzlet körül forog. Érzelmeknek nincs helye benne. Mígnem belebotlik abba az átkozott játékfarkasba és a gyönyörű anyukába, aki tűvé tette érte a világhálót. Lassanként úgy tűnik, a férfi újra képes hinni a szerelemben, ám Sebastian élete, családja és múltja több titkot rejt, mint amennyit Heather elképzelhet. Sőt többet, mint amennyiről maga Sebastian tud. Vajon közösen felépítendő új életüket veszély fenyegeti, ha a titkokra fény derül?

    A könyv eredetije:



    2019. augusztus 13., kedd

    Gabriella Eld: Játékok ​unatkozó felnőtteknek (Legendák a Bagolyvárosból 2.)

    Köszönöm a könyvet @AniTiger-nek! Mert olyan rendi, hogy kölcsönad könyveket ;)
    Nos, részben jobb ez a másik résznél, részben meg rosszabb, mint a másik rész. Az elgépelések száma amúgy kicsit kevesebb lett, nem olyan idegesítő a dolog, mint az előzőbe, pedig a hossza ugyanolyan. Vagy a szerző figyelt itt már jobban oda, vagy kapott egy szerkesztőt, aki átnézi, bár ahhoz képest még mindig elég sok elütés volt.
    Értékelem, hogy a fantáziájának egy nagy hányadát beledobta a könyvbe, de ennek az eredménye csak valami kavarc lett, ami nem volt mindenhol végtelenül logikus. Sőt! Értem én, hogy függő vég és amúgy majd egyszer megmagyaráz mindent, de most kb. minden lóg a levegőben. Alaska, Igor, a német, Cadie, meg a beszélő könyve.
    Az előző értékelésnél is írtam, hogy az a baj, hogy váltott szemszögben van és ez a váltott szemszög rögtön 4-5 amit egy ilyen rövid történetnél még úgy ahogy tud koordinálni, de mondjuk, egy hosszabbnál nem. És itt is voltak vakfoltok, amikor igazándiból semmit sem tudunk meg, vagy egyáltalán nem vezetnek sehova sem a szálak. A nézőpontok meg irreleváns relatíve, hogy ki beszél, mert összefolynak a dolgok éppen ezért kellett volna megmaradni 2-nél mondjuk.. mondjuk Igor meg Cadie és ezzel lefedte a történet szereplőit, úgyis egy helyen van mindenki.
    Ennek ellenére nem volt rossz, csak túlzsúfolt, túl sok mindent történt és kiszámítható volt. Az is, hogy ami történik az nem annak a műve, akire először gondoltak. Legalábbis nekem egyértelmű volt.
    Egy nyári olvasmánynak jó, hogy a sorozat, ha folytatódik folytatom-e én is? Nem vagyok benne biztos. Cadie szála tök nem érdekel, Alaskáék meg sokat nem fejlődtek az előző rész alatt, bár az a gyanúm, sok idő sem telt el a két kötet között, mármint történetileg sem. Tehát olyan nagy karakterfejlődés sajna nem volt, bár azért Alaskán látszik a könyv végére, hogy kicsit élőbb lett, mint az előző kötetben, de ehhez kellett egy kiadós rémálom. Ami amúgy a tükörképét illeti, az az egyetlen olyan karakter Igoron kívül akit kedvelek. Mert egy bunkó, de legalább nem titkolja, hogy taj paraszt.

    Belbecs: 3/5
    Külcsín: 4/5
    Tetszik a borító és a cím is, csak nem tudom a könyvhöz kötni. Egyiket sem, jó a cigis kezet tudom Cadie-hez kötni, de a cím akkor is így lóg a levegőben...mint ezzel a történettel oly sok minden :( Pedig szeretni akartam!

    Fülszöveg:
    Cadie Gerwulfé az egyik legveszélyesebb adottság a világon.
    Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs mitől félni.
    Amikor Herr Wulf megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat évessel?
    Ám a dolgok gyorsan visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták.
    Alaska és Igor számára megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége.
    De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.

    Könyv: Gabriella Eld: Játékok unatkozó felnőtteknek
    Kiadó: Főnix Nova
    Kiadás helye: Hajdúböszörmény
    Kiadás éve: 2019
    Oldalszám: 144
    Kötés: Puhatáblás
    ISBN: 9786155999062
    Megjelenés időpontja: 2019. június 12.

    2019. augusztus 11., vasárnap

    Gabriella Eld: Talpig feketében (Legendák a Bagolyvárosból 1.)

    Köszönet a könyvért @AniTiger - nek! Látod milyen gyors vagyok? :) Ez kivételesen nincs meg a könyvtárnak, pedig amúgy nem lenne rossz ez.
     Még AniTigernél láttam a könyvet és akkor kezdett érni bennem a gondolat, hogy akkor ezt én is szeretném olvasni. Aztán kölcsön is kaptam, és most valami rövidet akartam olvasni, hát gondoltam, akkor ez jó lesz. Nem mondom, hogy rossz, de azt sem, hogy életem legjobb könyve.
    Először is, borzalmasan elkélt volna egy szerkesztő, mert gyönyörű elgépelések, hiányzó és plusz betűk és ragok vannak a történetben, amik nem oda valók. Ami roppant mód kitudja az embert dobni a történetből. De komolyan, már éppen beleéled magad és dáing kidob, megint a szobádban találod magad és azon gondolkodsz, hogy ez a szó akkor most mi is? Hogy kerül egy mondat fele a mondat végére vissza ugyanúgy? Őrülten zavaró!
    Ami viszont az ötletet és kivitelezést illeti. Borzalmasan tisztelem a szerzőt, hogy belevág egy váltott szemszögű 4 karakterrel húzott-vonott történetbe, amikor kettő is roppant nehéz. És mindegyiket idegesítő módon képes használni. Nem szeretem, amikor "én vagyok a főhős és látom a dolgokat" típusú könyveket, jobban szeretem, ha elmesélik, én is így szoktam írni, és mindig irritált szerepjátékban, ha egy énes társam van, mert idegen. Nem mondom, hogy nem jó ez, de nekem nem jött be. Ezt a történetet nem váltott, vagy két váltott szemszöggel és nem E/1-ben sokkal jobban meglehetett volna írni, véleményem szerint. Ennek ellenére amúgy nem volt rossz.
    Hogy eredeti volt-e? Hát...hát nem tudom. Túl ismerős nekem a történet, olyan mintha már olvastam volna valahol. Ezt nem úgy értem, hogy ezt konkrétan, hanem az elemeit. És igen, tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb könyv manapság már nem eredeti, hisz a legtöbb dolgot már ellőtték.
    Mindezek ellenére nem bántam meg, hogy olvastam a kötetet, és úgy hiszem, talán a második jobb lesz, bár annak már a fülszövege elvan gépelve, vagy csak őrülten fura.
    A szereplőkről:
    Igor: Őt imádom, mert jó fej és amúgy jó gyerek, és tényleg nem nagyon látom értelmét szegény Adottságának. Hát...nem jobb, hogy egy perccel előbb tudom, hogy pofon vágnak, mintha nem tudnám. Viszont aranyos pólói és tetkói vannak, és igazándiból ő volt az egyetlen épkézláb karakter akiről elhiszem, hogy megtudja magát védeni.
    Alaska: Őt kedvelem, de félek, hogy nem lesz annyira kihasználva ez a fura képessége, mint amennyire lehetne. Amúgy az elején azt hittem, hogy csak egy flúgos. Tartom, hogy ő amúgy a legnagyobb klisé háttértörténet amit csak olvashattam ebben a könyvbe. Mert hát az elnök asszony fia, és hát ő is Adottsággal bír, amit persze titkolnak...erről amúgy a Sötét Elmék film ugrott be....
    Mindenki más meg úgy volt. Megismertük őket, az adottságukat, és a kinézetüket, néha meglehetősen idegesítő hasonlatokkal és leírásokkal. Mindenkinek megvolt a maga szerepe és helye, kaptunk szerethető karaktereket és sok fura karaktert. Igoron és Alaskán kívül viszont senkit sem ismertünk meg igazán. Tudjuk az alapokat, de csak a merénylő az akinek tudjuk azt miért is tette amit tett. Mindenki más amúgy csak éli a rejtőzködő életmódját és bujkál, mert Adottsága van.

    Belbecs: 3/5
    Lehetett volna jobb, de nem volt annyira rossz. Szórakoztató, de nem eredeti. De így nyáron egynek elment, nem lesz a kedvenc szerzőm, sorozatom és könyvem az biztos. A második részben még bízom, bár mint mondtam, ott már a fülszöveg eléggé zsúfolt így félek, hogy a következő 140 oldalban aztán a világ elpusztul és meg is menekül egy nap leforgása alatt...

    Külcsín: 3/5
    Ha a borítót nézzük a kiadóhoz mérten elég jó lett. Ha a szerkesztést nézzük, akkor most lenullázhatnám a pontozást. Komolyan ennyire...nem tisztelni az írót, hogy nincs egy normális lektor aki átnézné, és kijavítaná a hibákat, hogy ne égjen a feje, hogy az ő neve alatt ment ki az, ami teli van elütéssel, helyesírási hibával és néha fura mondatokkal.

    Fülszöveg:
    Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
    Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
    Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
    Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…


    Könyv: Gabriella Eld: Talpig feketében
    Kiadó: Főnix Nova
    Kiadás helye: Hajdúböszörmény
    Kiadás éve: 2018
    Oldalszám: 140
    Kötés: Puhatáblás
    ISBN: 9786155632679
    Megjelenés időpontja: 2018. április 18.

    2019. július 31., szerda

    Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

    Van nekem egy olyan magamnak állított szabályom, hogy semmit sem kritizálok úgy, hogy nem olvastam el, minden egyes betűjét.
     Tudni kell, hogy a saját magam védelmében, a molyos vitákba nem szeretek részt venni. De ez a kötet kellően felkeltette a figyelmemet, annyira, hogy pénzt (999 Ft) és időt nem kímélve a végére járjak annak, hogy tényleg annyira rossz-e ez a könyv, mint amennyire mondják.
    A vitáról nem írnék, nincs értelme. A kiadó gyerekes, a molyok igazságtudata meg nem képes elengedi az egészet. Vége van, el kell engedni, annyit nem ér ez a kiadvány, kiadó, írók, hogy egyáltalán még 3 nap múlva is erről beszéljünk.
    De elrettentésnek azért, ha valaki megakarná venni ezt a könyvet, számítson egy ilyen emailre:


    Viszont, ha itt biztosítjuk a kiadót, hogy nem ismerjük az illetőt - én nem ismerem -  akkor elküldi amit megrendeltünk és kifizettünk. Úgy hallottam, ha nem tetsző a válasz akkor visszautalja a pénzt. Éljen a felnőttes viselkedés!

    Mindegy is, nagy neheze hozzájutottam a kötethez és két napomba telt az, hogy a végére is érjek.
    Marosi Katalintól, még 2015-ben olvastam egy....levelet, az értékelést linkelem is. Így ő nem volt számomra ismeretlen, bár akkor sem voltam az "írói" tehetségéről meggyőződve. De úgy gondoltam, hogy talán ha a novella/regény írás nem is megy neki, attól még verset lehet, hogy tud írni. Nos, nem akarom bántani, de gondolom, hogy tisztában van azzal, hogy aki megjelentet egy könyvet, és azt emberek olvashatják, azok kritizálni fogják. Főleg, ha pocsék amit ír. Sajnálom, verset sem tud szegény írni. Versben még segítség sem lehetek, mert a versekhez nem értek. De ezek borzalmasak voltak. Gyerekesen naívak, rímtelenek, ahol a rím megvolt, ott értelme nem volt a szövegnek, vagy minden más nem stimmelt. Nem tudom miért erőltette az egészet, de borzalmasan sajnálom, hogy nincs a közvetlen közelében valaki, aki őszintén beszélne vele arról, hogy ez nem vers, ez nem költészet és engedje el ezt. Írjon az íróasztalfióknak, vagy pályázatokra, és kapjon korrekt kritikákat. Mert a molyok szét fogják kapni, mert szar....de tényleg, durván pocsék.
    Gondoltam, hogy hát akkor majd Gabriel Wolf más lesz. Más is, hát basszus, ennyi halált, kínt és szenvedést még nem olvastam egy versen belül, pláne köteten keresztül. Úgy érzem a szókincse nem túl nagy, és mind a halál, csonkolás, gyilkosság, férgek, sötét és keserű élet oldalán van. Oké, persze bipolár a címe a könyvnek két ellentétes pólus, de a halált is lelehet írni ám sokkal kevésbé hányingerkeltően. Amúgy az ő versei, sem tűntek mindig versnek, de talán kicsit jobban ír Katalinnál. De mondjuk, ha valaha szembejön velem még egyszer egy verses kötet tőle, akkor nagy ívben elkerülöm. Nyomasztó, és rímtelen, volt ahol rímes, de ott rémes. Jaj istenem.

    Összességében a kötet belbecse: 1/5
    És ezzel még baromi jószívű voltam. Ez amit ketten leműveltek nem irodalom. Nem verseskötet, nem látom értelmét. Íróiskolába elmehetnek, talán megtanulnak majd írni, bár Mr. Wolf könyveire akkor sem leszek kíváncsi, ha ingyen odaadná. Nekem ez a sötét és depresszív élet és írás kellően elvette a kedvem attól, hogy esetleg egy regényével is megpróbálkozzam. Marosi Katalin meg még mindig olyan szinten van, mint 4 éve, nem fejlődött szegény semmit sem. Az istenért, valaki segítsen neki, vagy beszélgessen el vele, őszintén.

    Külcsín, avagy hogy ne hányd le a monitort: - 
    Ez most komoly? Komolyan aki ilyen borítót csinál, az elégedett a munkájával? Azért emelem ezt így ki, mert valamelyik régebbi karcában Wolfnak megnéztem és istenítette valamelyik borítóját, ami kb. ezen a szinten volt. Nem mondom, hogy én jobbat tudok csinálni (nem is akarok, mert nem borítótervező vagyok), de ez valami borzalmasan gusztustalan. És a legtöbb könyvének kb. ez  a színvonal van meg a borítónál. Nem tudom mi a cél, de mondjuk olvasót ezzel nem szerez. Elárulok egy titkot, egy csomó ember borító alapján is hoz döntéseket...itt azt, hogy "Erre se adok pénzt!"...