J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien

A poszt cselekményleírást tartalmaz, el is mesélem nagyjából az egyik féle Beren és Lúthient. Úgyhogy még marad pár verzió, amit nem mesélek el, de azok is nagyjából hasonlók ;) De ne olvassa, akit zavar, hogy  a történetet kissé elmesélem :)

A könyv eleje borzalmasan nehezen ment, köszönhető a majdnem 50 oldalas bevezetőnek arról, miért és hogyan is született ez a könyv. És persze megmagyarázva, hova helyezzük el Beren és Lúthien történetet a Tolkien életműbe. Régen olvastam már hosszabb lélegzetvételű könyvet Tolkientől, így megint hozzá kellett szoknom a fura nevekhez és ahhoz a rengeteg névhez, helyhez ami hirtelen rám zúdult. De megérte, mert nagyon tetszik az ő történetük, és még akkor sem untam, amikor már a könyvön belül többedszerre, x. változatban olvastam.
 Nekem az első, prózaibb megoldás az ami igazán tetszett, a költeményekkel ugyanis hadilábon állok. Ennek ellenére próbáltam megérteni és feldolgozni azt, hogy miért is van ennyi változata ennek a műnek, és ennyi befejezése. Néhol más a köztes ellenség, de a főszereplők, a fő száll adott marad. Beren és Lúthien szerelme gyönyörű, és nagyon szomorú.
 A könyvben ennek van prózai, verses, még egy verses, még egy rövid részlet egy prózaiból, egy pár soros szinopszis is. És amúgy pont a szinopszisnál voltam úgy, hogy hát "basszus ezt összefoglalta 5 mondatba", és úgy is élvezhető történet volt.
 Ami a szereplőket illeti. Huant, a nagy kutyát nagyon bírtam, ő minden írásban meglehetősen sokat segít és nagy hasznát veszik. Beren barátja és hát ebből adódóan Lúthien-t is segíti. Ő volt az egyetlen szereplő akit igazán szerettem. A történetfeldolgozásokból, az első volt amit olyannak éreztem, hogy ebben adott Huan remekelése, tekintve az egyik köztes ellenség a macskák ura volt.
 Beren végtelenül fafejű (bocs), és meglehetősen akaratos. Tudja mit, vagy inkább kit akar (Lúthien-t), és ezért képes feláldozni életét is. Ezt a hősszerelmes attitűdöt amúgy ki nem állhatom. Ugyanis még mindig tartom, hogy egyszerűbb lett volna a lányt megszöktetni és boldogan élni az erdőben messze a szülőktől, mint elmenni megöletni magunkat! De tudom, akkor nem lett volna belőle történet, és hősi ének.
 Tehát Beren szerelembe esik, és megkapja küldetését, melyet halandó lélek nem teljesíthet. De ő azért csak elment, és rabságba is esett. Kellett hát a Nő, hogy kimentse őt. Lúthien meglehetősen magabiztos teremtés és meglehetősen jó praktikákat tud, de mint olyan apja félti, hát fára száműzi. Vízből és borból hajat növeszt (igen, pontosan), és azon leereszkedik a fáról, és álomhozó köntösét (amit szintén ott szőtt), használva, mindenkit álomba merít. (amúgy ennél a résznél beugrott az Aranyhaj sztori, de próbáltam kiverni a fejemből, végtére is Lúthien egy nemes tünde leány, és amúgy is fekete hajú). Elindul szerelme után és találkozik Huannal, aki segít neki praktikákkal, hogy kimentsék a hősszerelmest a nagy macskától. És amúgy ezután boldogan élnek, csak hát Lúthien hazamenne, Berenben meg még ott a hősi küldetés, tehát MÉG egyszer elindulnak Szilmarilt szerezni...tehát élhetnének boldogan magukban, de NEM az túl egyszerű lenne. Amúgy lopnak is (két-három féle megoldás erre is volt a könyvben), de Beren telhetetlen, egy szilmaril nem szilmaril, hát szerezni akar még egyet és ekkor buknak le. Menekülve, ugyan tudja, hogy a nő álmot tud hozni a lényekre, de azért elé ugrik (hisz hős szerelmes), és puszta kézzel harcol a nagy farkassal, természetesen a szilmarilos puszta kezével, amit lazába leharap a farkas. Tehát Beren kissé logikátlanul cselekszik. Ennek ellenére megmenekülnek, hazatérnek, és az apósjelölt még mindig azt a szilmarilt akarja. Beren amúgy találóan megmondja, hogy a kezében van, nos keze meg a farkasnál, úgyhogy ez kicsit bonyolítja a dolgot, hogy odaadja a lányért cserébe. Hát vadászni megy Huan, kinek végzete a farkas, Beren, hogy visszaszerezze a szilmarilt (ha már a kezét nem), após és még egy deli vitéz. Mindezek persze sikerrel járnak, Huan elveszik, a szilmaril megkerül, Beren meg meghal. És itt mondtam egy káromkodást, hogy mi a fészkes fene. Szerencsétlen csávó, nem elég, hogy szenved rabságban, kimentik, majd visszalopakodik, majd leharapják a fél kezét...és a nőt se adják még neki, mire minden megvan, hogy Lúthien az övé legyen...meghal...milyen kegyetlen már ez.
 A történet persze nem feltétlen szakadt itt meg, kaptunk alternatív befejezést, hogy Lúthien visszakönyörgi őt az életbe, szép táncával és édes hangjával. Halandó lesz, és halandó lesz Beren is, és boldogan élnek míg el nem halványulnak, de már mint halandó, és nem mint tünde.

 A könyv kicsit erősebb, mint egy sima regény, vagy eposz. Rengeteg fontos információt ad a világról amiben játszódik, hozzákapcsolja az Elveszett mesékhez, Húrin gyermekeihez és a Szilmarillokhoz. Előzetes olvasások nélkül is élvezhetővé teszi, hisz az első unalmas 40 oldalban, minden ehhez a történethez kapcsolódó történetet elmeséli. A Beren és Lúthien nem adna ki egy könyvnyi terjedelmet, de így, hogy mindent, ami a keletkezésekor hozzá csatolható, és hogy a legtöbb változatot tartalmazza, már kiad egy könyvnyit.
 Olvasáskor előnyben, akik szeretik a elbeszélő költeményeket. Amúgy hozzá lehet szokni, a közepe felé, már nem irritált, hogy mindenképpen próbál rímelni, vagy valami hasonlót.
 Nekem ez remek olvasmány volt, hogy visszarázódjak Tolkienhez, és rájöjjek, hogy a mai napig a legtöbb tünde nevet képtelen lennék kiejteni anélkül, hogy az ne hangozzék borzalmasan hülyén. Berennek legalább rövid és kiejthető neve volt, míg nem lett félkezű :D Lúthien meg még elég egyszerű kimondani, de vannak ennél hosszabb és kacifántosabb nevek is a történetbe. Néha ott hümmögtem, hogy ja a G-betűs vagy az M-betűs akárkicsoda :) Ennek ellenére imádom a tünde neveket, csak nem tudom őket kiejteni ;)

Belbecs: 5/5
Nagyon jól összeszedett könyv, nagyon szép történet.

Külcsín: 5/5
Szép! Nagyon szép, és az illusztrációk is nagyon szépek, ami tekintve, hogy Alan Lee készítette őket, hát nem volt kérdés.


Fülszöveg:
A Beren ​és Lúthien Tolkien legszemélyesebb története, melyet felesége iránt érzett szerelme ihletett. Talán éppen ezért nem adatta ki élete végéig. Most, 100 évvel a mű születése után, végre nyomtatásban olvashatjuk fiának, Christophernek köszönhetően.

Az ember és a tünde közötti szerelem történetén túl azt is megismerjük, hogyan változott Beren és Lúthien legendája Tolkien élete folyamán. Egy része már megjelent A szilmarilok-ban, de megírta próza, elbeszélő költemény, vázlat formájában is. Egy kötetben összegyűjtve viszont most találkozhatunk először a történettel, amit Edith Tolkien tánca ihletett a yorkshire-i erdőben, és amely életük végéig elkísérte őt és férjét.

A legenda szerint Berennek egy szilmarilt kell szereznie Morgoth, a gonosz szellem vaskoronájából Thingol királynak, a lánya kezéért cserébe. Lúthien pedig követi szerelmét, és segítségére siet a küldetés végrehajtásában.

De Beren ember, Lúthien pedig tünde, így választania kell: halhatatlan marad és túléli a férfit, vagy emberré lesz, és meghal vele együtt.

Könyv: J. R. R. Tolkien: Beren és Lúthien
Kiadó: Európa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 328
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634058786
Fordította: Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa
Illusztrálta: Alan Lee
Megjelenés időpontja: 2018. április 15.

Kiss Judit Ágnes: Szörnyszomszéd

 Nem vagyok oda a versekért.

 Főleg nem azokért a versekért, amikre modern versként hivatkoznak. Amik igazándiból számomra, csak szavak egymás után írása, sortöréssel.

 Nem szeretem a verseket, ha nincs ríme, nincs története, nincsen „dallama“, amikor nem tudom magamban úgy felolvasni, hogy érezzem a ritmusát, a kellemes vagy éppen kellemetlen hangulatát, az ütemet, ami belül van az emberekbe. Nem szeretem az ilyen verseket, mert én még rímmel és ritmussal tanultam. Bennem még az a vers.

 Ezért is lehet az, hogy nagyon ritkán fogok verses kötetet. Talán évente 1-2 darabot, kortársat még nagyobb félelemmel. Magyar kortársat még annál is nagyobbal. És nem azért, mert gondom lenne, a magyar költőkkel, csak nekem ők túl modernek már. De idén már kétszer is sikerült pozitívan csalódnom Magyar, Kortárs, Költő, Verses kötetében. Mert úgy látszik vannak még olyan versek amik megérintenek, amiken jót derülök, amikben érzem azt a bizonyos ritmust, amit keresek.

 A Szörnyszomszéd egy végtelenül bájos gyermekverseskötet (deszéphosszúszóez :D). Roppant aranyos illusztrációkat kapott amúgy a könyv, az plusz értéket adott, olvasás közben. Volt rím, ritmus, hangulat, hol szomorú, hol borús, hol derűs, hol nagyon vidám, hol nagyon gyermeki. Szerettem olvasni. Sajnos nem elég hosszú, és nem olyan figyelemfelkeltő, mint amennyire lehetne. Ennek ellenére remélem, hogy azért majd sokan kezükbe veszik, lapozgatják, olvasgatják.

 A kedvenceim a vérnyúl, a vércsiga (muhahaha), a testvérszerzés, a bili füle :D És még van egy csomó kedvenc versem a kötetben :)

Forrás: Az illusztrátor Facebook oldala

Fülszöveg:

Az irgalmasvérnő-szerepversek és az önmagához is kíméletlen őszinteség verseinek virtuóza, Kiss Judit Ágnes most szabályos gyerekverskötetnek látszó könyvvel lép nemcsak az olvasók és felolvasók, de az olvasni – életkori okokból – még nem tudó hallgatóság elé is.

A formát illetően ezúttal is bravúros szabályosság azonban csak látszat: kiindulópont, ha úgy tetszik, valami szívderítő (és néha szívszorító) finom bonyolultság felé.

Milyen is például a család? A nénikém „elhajóz az ég vizén”. „Anya boszorkányt játszik”, de „Anya ölében tavasz lesz örökké”. Apa az Erlkönig, mondja mindig, „de nem tudom, mit jelent”. És: „Éljünk vígan / Mindahányan, / Míg csak el nem kapálnak.” De vannak itt Csalamádé-versek is: Szörnyszomszéd és Mumus, valamint vérpelék és vérnyulak is megjelennek; ami pedig a bili fülét illeti, arról bizony – W. S. mester után szabadon – elmondható, hogy „Hajnalonként / Hüppög a bili füle, / Hüppög a bili füle, / Letörték”. Végül, de nem utolsósorban, természetesen az állatversek sem maradhatnak el. Ám ezek hősei sem éppen szabályos lények. Karmocska Macska például „szörnyen veszélyes”, a nyúl sikít és harap, mivelhogy szintén „rettentő állat”, a krokodil pedig „Leggyakrabban verset ír, de / Néha-néha prózát” – hogy a kék őzekről és a szeráfokról már szó se essék.

A kötetet Esztojka Mónika rajzai illusztrálják.

Könyv: Kiss Judit Ágnes: Szörnyszomszéd

Kiadó: Európa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 68

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9634051602

Illusztrálta: Esztojka Mónika

Könyvfesztivál a Keringés jegyében (2015)

 Tanultam a tavalyi könyvfesztiválos élményekből, amikor is igazándiból az élmény rész elmaradt, mert csak fel-alá mászkáltam, hogy megtaláljam azokat, akik vettek tőlem könyvet. Igen, a könyvfesztiválon könyv dílerkedem, ami amúgy nagyon jó a kiadóknak, ugyanis körülbelül fillérre pontosan el is vertem azt a 17e forintot, amit összedílerkedtem, tehát nem csorbítottam a forgalmukat :D tehát tanultam abból, hogy csak úgy „majd találkozunk” elvet kövessem a vevőimmel kapcsolatban. Mindenkit sokszor megkerestem előtte, elküldtem mennyi az annyi, és amikor odaértem végigcsörgettem azokat, akiket tudtam, hogy kezdéskor is ott vannak, így azért úgy 2-3 óra alatt a terheim nagy részét sikerült leadnom és a pénztárcámat feltölteni. Ez utóbbi mondjuk hazafelé ugyanúgy leapadt, mint amennyivel indultam (vittem váltópénzt, hátha valakinek nagy pénze van).

 És akkor hol sikerült elköltenem ezt a vagyont. Az Ad astránál lebeszéltem magamat arról, hogy költekezzem, viszont szerepjátszós ismerősömmel újságban utaztunk így én vettem meg a könyvét becsatlakozva a molyos könyvösszefogásba. Jó sok könyvet vettünk! Csodáltam, hogy mindenki tudja követni, hány tehenet és angyalt rakjunk a kupacba, és hogy miket kaptunk mellé, azon hogy osztozzunk. Végül én, aki személy szerint nem is vett semmit, gazdagabb lettem egy félnyomdányi Ad Astrás könyvjelzővel, egy Harmóniás bögrével, és pár ilyen lenyomatos cuccal (jól néznek ki). Még Ad Astrás sztori. Kitűzővel mentem, rajta a cukker Jeffi felírat, hogy a molyok hamar megismerjenek. Kiadónál a hölgy volt, akivel leveleztem Sherlock ügybe, és kiszúrta a nevemet és annyira aranyos volt, amikor mondta, hogy „jé, neked küldtem a Sherlockot” :D Bemutatkoztunk egymásnak, öröm volt élőben is találkozni. Ígérem, sietek a kötettel! :)

 Miután kiraboltuk az Ad Astrát átpártoltam a Főnixhez, felvettem az előrendelt Moriámat, és megvettem a Liliom Korát. Mind a kettő tervezett volt, és mind a kettőt terveztem dedikáltatni, sőt felcipeltem a Dobszó a ködben -t is, hogy dedikáltathassam! (kaptam is dedikálást, és kitárgyaltuk, hogy igen, le vagyok maradva… és igen ezzel is sietek :D). Aztán nagyon messze mentem… vagy fél méterrel odébb a Fumaxhoz! Madarak a dobozban adott volt, mert most thrilleres hangulatban leledzem, pedig nem szeretek félni… és reggel még sikerült az Elvarázsoltaknak meglesnem a fülszövegét -.- úgyhogy ő is jött velem. Amúgy nem bánom, mert szeretem támogatni a kedvenc kiadóimat :3 Csak már úgy erősen érlelődik bennem, az, hogy worsi „Amit főztél edd is meg” kihívását kegyetlenül bebukom.

 Megnéztem a többi standot is, meg kihuzigáltam, a „kötelező programokat”, minthogy ezt-azt nézzek meg, ha van, vegyek (egyik sem volt), meg, a listámat böngésztem ki nem ért ide, ha ideér mikor ér ide, és mit tervezek megvenni még. Átballagtam a Gabo-hoz a Horrorstörn-ért, mert hát az annyira, de annyira várt könyv volt! És akkor ott megtetszett a tizennegyedik aranyhal is… ez volt az egyetlen „teljes áras” könyv, amit nem terveztem. Teljesár=akciós, de mondjuk nem 500 ft-ért dobják neked. A Gabo után elmente az Európa standjához, és felmarkoltam az új Tolkien kötetet. Amivel amúgy simán ki tudtam volna sétálni fizetés nélkül is, olyan szinten nem figyeltek oda :(.

 Elsétáltam a Geopen standjához, amit már láttam a tv-ben (jó, neten láttam, mert nem nézek tv-t), hogy be vannak csomagolva a kötetek, hogy ne borító alapján ítéljünk, rövid leírás van a könyvekről és az alapján tudjuk, mi lehet benne. Könyvmolyoknak amúgy nem nehéz kitalálni mit rejt a csomag. Én Murakami Miről beszélek, amikor futásról beszélek? Című könyvet vettem így meg. Az eladó roppant aranyos volt, megkérdezte hol hallottam róla, és adott grátisz szövet táskát is a könyvhöz. Ugyanitt amúgy volt egy idősebb pár, akik nézelődtek mellettem és hallottam, hogy azt mondja a néni

 „hát, mennyiért adják”

„kétezerért, ahogy látom”

„mi? Kétezret fizessek azért, amit nem is tudom micsoda????”

és elmentek. Öööö, nos, ők nem szeretik, a zsákbamacskát úgy tűnik, pedig szerintem teljesen jó az ötlet :D

Találtam egy Jeanette Winterson könyvet 500 forintért, azt bezsebeltem, és ezzel a vásárlásaimat le is zártam.  A cseréim nagy része és a könyvek átadása is sikeres volt. Addigra Sicc és Gabye is visszatért, és onnantól együtt keringtünk és áramoltunk a standok között. A Librinél kaptunk könyvjelzőt és tollat (tök aranyosak), a Bookline-nál meg lejmoltam egy menő noteszt :3

 Wee dedikálására is visszaértem időben, bár meg volt beszélve, hogyha mégsem akkor megyek oda, akkor is aláírja nekem a könyvet, csak találjuk meg egymást. Sikerült találnunk felületet arra is, hogy Rebelnek hozzak dedikálást, bár nem volt olyan egyszerű, mert a toll nem fogott a könyvjelzőre :D

 Már a könyvfesztivál végén szomjas és fáradt voltam, de gondoltam, hogy nem fogom a meleg vizemet meginni, majd kocsiba szállás előtt iszunk, meg hasonló. Igen… tényleg… csak az útlezárások és biciklis felvonulások miatt körülbelül kétszer annyi idő alatt értünk A-ból B-be… áh, alig voltam ám szomjas :D (tudom, ihattam volna poshadt vizet, de az nem kellett). Este negyed kilencre körülbelül haza is értünk, Siccel még beszélgettünk egy kicsit a buszról leszállva, de Batmen annyiszor repült el felettünk, hogy úgy döntöttem, hogy talán ideje volna lelépni hazafelé… meg éhes is voltam, meg fáradt is…

Köszönöm mindenkinek, akivel találkoztam, hogy találkoztunk! :) Köszönöm a vevőknek is, hogy támogatták a könyvfesztiválos költekezésemet. (főleg akik el is jöttek) Örülök, hogy annyi molyt láttam! Jó hogy a moly világuralomra tör, és mindenhol ott van. Végül sikerült Bencével és Immával is összefutnom, és a lányuk aludt… és Izoldával és a kislányával is… nagyon változatosan ő is aludt :(úgyhogy túl sokat nem láttam a csöpp csajokból :(

Könyvfesztiválra készülve

  Idén is, mint tavaly, rengeteg könyvvel megyek fel. A legtöbb könyvealdásomat amúgy erre az időpontra tudom szervezni, így kikerülendő a postaköltség és mindenki elégedett. Persze a tavalyiból tanulva idén limitálva lett, hogy mennyit viszek fel, kényelmesen férjenek el a táskáimba és összehangolom az átadást is, tekintve, hogy azért nem fő cél a könyveladás.

 A megjelenéseket figyelem már egy ideje, a könyvtárban is leadtam, hogy mi az ami engem érdekelne, és lehetőleg, ha azokat megvesszük azt nekem április 25-e előtt mondják meg, mert akkor nem költök rájuk. Nos íme az a sok könyv ami engem érdekelne. A listába belekerül az is, amit nem veszek meg, de mondjuk a könyvtár listájára felkerült, illetve olyan is, amit hiába fog majd megvenni a könyvtár, attól még én is megveszem. Tehát ők érdekelnek engem, a 2015-ös könyvfesztivál felhozatalából:

Grady Hendrix: Horrorstör

Kiadó: GABO    

Fülszöveg:

Valami furcsa történik az Ohio állambeli, clevelandi Orsk bútoráruházban. A munkatársak reggelente megrongált Kjërring könyvespolcokra, törött Glans vizespoharakra, és szétvert Liripip gardróbokra bukkannak. A bevétel mélyponton, a biztonsági kamerák felvételein nem látni semmit, az üzletvezetőkön pedig kezd elhatalmasodni a pánik.

Három alkalmazott önszántából kilenc órás, napnyugtától hajnalig tartó műszakot vállal, hogy a rejtély végére járjon. Ám éjjeli őrjáratuk során a Bemutatótér különös jelenései és zajai közepette minden képzeletet felülmúló borzalmakkal kell szembenézniük.

Grady Hendrix korábban olyan lapoknak írt, mint a Variety, a Slate, a New York Post, a Playboy, a Village Voice, a Strange Horizons, valamint szerepelt a The Mad Scientist’s Guide to World Domination című antológiában is. Hosszú éveken át telefonos ügyeletesként dolgozott egy parapszichológiai kutatóintézetnél. Jelenleg a manhattani Orsk munkatársa.

Josh Malerman: Madarak a dobozban

Kiadó: Fumax

Fülszöveg:

Ezzel a robbanásszerű sikereket arató könyvvel indítjuk el új könyvsorozatunkat, amely Fumax Thriller néven fut majd. A Bird Box tavaly jelent meg, már több mint 15 országban eladták a kiadási jogait, a filmjogok is egyből elkeltek, és az elkészült forgatókönyv meg is nyerte az olyan forgatókönyvek számára kitalált díjat 2014-ben, amelyikből még nem készült film. Nemrég jelölték a patinás Bram Stoker-díjra, aminek megnyerésére nagyon jelentős esélye van.

Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött. A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé. Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve. Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg? Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.

Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Kiadó: Agave Könyvek

Fülszöveg:

Mi értelme gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk?

Hank Palace nyomozó már számtalanszor szembesült ezzel a kérdéssel, mióta a 2011GV1 jelű aszteroida megjelent a kutatók radarján. Többé ugyanis nincs esély a megmenekülésre, nincs remény. Csupán hat hónapnyi drága idő maradt a becsapódásig, aztán a Föld elpusztul. A visszaszámlálás során lenyűgöző képet kapunk az apokalipszisbe rohanó Egyesült Államokról: gazdasága összeroppant, a termény a földeken rohad. Zsúfoltak a templomok, zsinagógák. Az emberek világszerte hagyják félbe munkájukat – de nem úgy Hank Palace.

Ő a végére akar járni egy látszólagos öngyilkosságnak, abban a városban, ahol hetente tucatjával történik ilyesmi – csakhogy ez az egy valamiért gyanús neki. Ő az egyetlen, aki mindenáron tudni akarja az igazat, ám nyomozása során sokkal keményebb kérdésekkel is szembesülnie kell annál, mint hogy „ki a bűnös”: Milyen alapokon áll civilizációnk? Mit ér egy élet? Mit tenne bármelyikünk, mit tennénk igazából, ha tudnánk, hogy napjaink meg vannak számlálva?

A krimi mellett a sci-fi felé is kitekintő Gyilkosság világvége előtt a bűnügyi rejtély megoldását egy közelgő apokalipszis előterébe helyezi. 2012-es megjelenését követően viharos kritikai sikert aratott, és Winters megkapta érte a műfajban legrangosabbnak számító Edgar Allan Poe-díjat, az Amazon pedig beválogatta az év legjobb száz könyve közé.

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

Kiadó: Maxim

Fülszöveg:

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

George R. R. Martin (szerk.) · Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok

Kiadó: Fumax

Fülszöveg:

“Egyetlen gyenge történetet sem tartalmaz… Az olvasó már az írók névsorát látva is elalél a gyönyörűségtől.” Library Journal

Olyan történetekre vágyik, amelyek túlmutatnak az elcsépelt sablonokon? Akkor ne hagyja ki a New York Times bestseller-szerző George R. R. Martin és a többszörösen díjnyertes szerkesztő, Gardner Dozois kötetét!

Huszonegy eredeti, most először olvasható, igazi nehézsúlyú sztárszerző tollából származó írást vehet kezébe a Zsiványokkal, amelyben minden egyes novella újabb izgalmakat ígér meghökkentő csavarokkal és nyaktörő fordulatokkal. Maga George R. R. Martin egy eddig még ki nem adott, új Trónok harca novellával jelentkezik, amelyből A Tűz és Jég Dala világának talán legnagyobb gazemberét ismerhetjük meg.

Csatlakozzon az utazáshoz olyan írókkal, mint Gillian Flynn, Joe Abercrombie, Neil Gaiman, Patrick Rothfuss, Scott Lynch, Cherie Priest, Garth Nix, Steven Saylor vagy Connie Willis – nem is beszélve az irodalmi bűvészmutatványok többi mesteréről. Ezek a zsiványok nemcsak fosztogatnak, hanem gazdagabbá is teszik az olvasó szívét!

A kötet New York Times bestseller lett, ami elég ritka az antológiáknál. Persze ilyen impozáns szerzőlistával jó, ha évtizedenként egyszer jelenik meg antológia, tehát nem meglepő a sikere.

Emma Donoghue: Érzékek tánca

Kiadó: Alexandra

Fülszöveg:

Emma Donoghue filmszerűen pergő regényének alaptörténete egy gyilkossági eset: az 1870-es évekbeli San Franciscóban lelőttek egy fiatal nőt, s a gyilkost nem sikerült kézre keríteni…

1876 nyarán egész San Francisco a hőségtől szenved, ráadásul himlőjárvány tizedeli a lakosságot. Blanche Beunon, a varázslatos szépségű francia bártáncosnő ezekben a napokban barátkozik össze az ugyancsak francia bevándorló Jenny Bonnet-val. A férfiruhában járó Jenny fékezhetetlen szabadságvágya és megalkuvást nem tűrő természete megbabonázza Blanche-t, s hatására úgy dönt, elhagyja szeretőjét, akit addig ő tartott el.

A két nő egy San Francisco közeli településen húzza meg magát, mígnem egyik este az ablakon át valaki lelövi Jennyt. Blanche kétségbeesetten próbál a gyilkos nyomára bukkanni. Helyzetét súlyosbítja, hogy egykori szeretője mindenéből kiforgatta, és egyéves fiukat is elrabolta. Miközben Blanche elszántan küzd a gyermekéért és az igazság kiderítéséért, Jenny nehéz terhekkel teli múltját is megismeri. Vajon ki és miért ölte meg a szókimondó Jennyt?

A bohém alakokkal teli, bevándorlók színes forgatagától nyüzsgő San Francisco szinte megelevenedik a regény lapjain. A lebujok mámoros éjszakai forgataga azonban csak díszlet, mely mögött ott lappang a nyomor és a kiszolgáltatottság. Hogyan boldogulhat ebben a világban, s miként szerezhet érvényt az igazságnak egy egyedülálló nő?

J. R. R. Tolkien: Beowulf

Kiadó: Európa

Fülszöveg:

Egy legendás történet sárkánnyal, gyűrűkkel – A Gyűrűk Ura első szívdobbanása?

A dán király boldogan uralkodik harcias népén, mígnem egyszer csak kezdenek eltünedezni a sörivó nagy csarnokból a harcosok. Nemsokára már senki sem mer ott éjszakázni. Ekkor érkezik svéd földről Beowulf, hogy megküzdjön a szörnnyel, aki a dánokat irtja. És miután sikerrel jár, visszatér ősei földjére, és belőle is nagy király lesz.

J. R. R. Tolkien mítoszteremtő, nagy író volt – és nagy tudós. Nyelvészként kezdte pályafutását, és ebből nőtt ki érdeklődése az óangol irodalmi emlékek iránt. Ő azonban nem egyszerűen nyelvemlékeknek tekintette ezeket a szövegeket, hanem izgalmas irodalmi műveknek.
Leghíresebb közülük Beowulf, az óangol eposz, melyben a rettenthetetlen hős mellett – először az angol irodalomban – szerepel sárkány, sőt vannak gyűrűk és tündék is, mint aztán A Gyűrűk Urá-ban…
Tolkien nemcsak prózai fordítást készített a műből, hanem megírta, mint mesét, sőt énekmondóként meg is verselte.

A könyvet bőséges magyarázó anyag teszi még érdekesebbé: ezt Tolkien egyetemi előadásaiból állította össze fia, a hagyaték gondos kezelője, Christopher.

A Beowulf hatalmas karriert futott be: készült belőle film Angelina Jolie-val, és számítógépes játék is. Most végre olvashatjuk, és egy híres tudós vezetésével alaposan tanulmányozhatjuk is.

A versbetéteket Tótfalusi István fordította

Karen Akins: Időhurok (Időhurok 1.)

Kiadó: Gabo

Fülszöveg:

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Kiadó: Álomgyár

Fülszöveg:

„Attól félek, hogy a körülöttem lévőket jobban meg fogja viselni ez, mint engem. De én tudom, hogy kitárul előttem Tibet kapuja, hogy olyan dolgokat tapasztalhassak meg, amiket a későbbiekben a lehető legjobban tudok majd hasznosítani. Nincs bennem félelem, harag, kétség, nincsenek miértek, csak küzdés van, és akarat. Nem látok mást, kizárólag egy egészséges embert, akinek végig kell járnia egy utat, hogy aztán még egészségesebben folytathassa a tökéletes életet.”

ZAVODNI GRÉTA VIRÁGnál 2011 márciusában diagnosztizáltak a leukémia egy súlyos változatát, a T-sejtes Non-Hodgkin limfómát. A fiatal lány három éven keresztül kemoterápiás és sugárkezelések sorozatát kapta, de maradt ereje arra, hogy közben a kezdetektől megörökítsen minden fontos pillanatot. Bejegyzéseiből a benne lejátszódó lelki folyamat és a kezelések, beavatkozások tanulságos, érdekfeszítő, őszinte története bontakozik ki, melynek végállomása – göröngyös út után – a gyógyulás. A kötet Gréta győzelméről és újjászületéséről szól; az ő példája pedig másoknak is erőt adhat, hogy soha ne adják fel a harcot.

Donna Tartt: A titkos történet

Kiadó: Park

Fülszöveg:

Öten voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel… Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál? Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló. Egy fiatal amerikai írónő első regényét tartja kezében az olvasó: Mely máris világsiker.

Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció (Mosoda-akták 1.)

Kiadó: Ad Astra

Fülszöveg:

Egy, a miénkhez nagyon hasonló világban bonyolult matematikai tézisek és lézerrel rajzolt pentagrammák nyitnak kapukat más dimenziókba, ahol hihetetlenül intelligens és veszedelmes lények laknak. Charles Stross Mosoda-akták sorozatában a varázsigéket és az alkímiát nem szorította háttérbe a tudomány, hanem a racionalitás és az okkult tanok egymást erősítve olyan dolgokra képesek, amelyekről a hétköznapi ember inkább nem akar tudni. A Mosoda nevű brit ügynökség feladata a titok megőrzése és a világ megvédése a sátáni, sötét erőktől, de ettől még olyan, mint bármilyen kormányhivatal: házsártos a főnök és sok a papírmunka. Bob Howard afféle számítógépguru, de az ügynökség alkalmazottjaként nem számíthat arra, hogy szoftvertelepítéssel és rendszerfrissítéssel üti el az időt a nyugdíjazásig. A Pokoli archívum című regényben a nácizmus okkult árnyaival kell megküzdenie, míg a Betontehén-akció során egy művészi installáció mellett talált megégett és enyhén radioaktív tehén okoz komoly fejfájást a főszereplőknek. Mert az emberiség megmentése elég nyűgös feladat, ha a túlórát nem fizetik ki, és a költségvetés túllépését háborús bűnökért kijáró megtorlás követi. „Felfokozott jeleneteivel a Pokoli archívum, amely a zsinórmértékül szolgáló SF-irodalmi kánon lebilincselő és intellektuálisan magával ragadó elbeszélésfolyamai közül is kiemelkedik, a demonológiai és a fizikai gondolkodásmód elképesztő tandemje.” Nick Gevers, Locus

Pejo Javorov : A kék köd órájában

 Vannak könyvek, amiket nem feltétlen azért vesz kézbe az ember, mert érdekli, mert sokat hallott róla, mert ajánlották. Vannak könyvek, amik eltűnnek, majd megkerülnek. Vannak olyanok, amik elbújnak, elvesznek, és az olvasó feladata megtalálni. Vagy a könyvtárosé.

 Ez a könyv számomra ilyen volt. Soha életemben nem hallottam róla, azt sem tudtam kicsoda Pejo Javorov, még csak a nemzetiséget sem tudtam belőni (bolgár amúgy). A hét elején kölcsönző kártyákat kellett besorolnom, amit már őrülten régen csináltam, és van egy kis maximalizmus is bennem, próbálok tökéletesen besorolni mindent, így ha szembejön velem egy hiba, akkor szaladok kollégához-főnökhöz, attól függően kihez érek. Javorov könyvének kártyája konkrétan eltévedt, valahogy az A-ba sorolódott (mint kiderült, régen ejtés szerint, kereszthivatkozással voltak berakva, ami már megszűnt, de néhány kártya erre-arra kószálva maradt.) Kiszúrtam, mert azt hiszem elé vagy mögé kellett volna sorolni. Halkan fel is kiáltottam (könyvtárban vagyunk, nem ordítunk) „Ennek nem itt van a helye”. Elhatároztam, hogy megkeresem a könyvet, mert érdekelt, hogy most akkor A-ban kéne lennie, vagy J-ben. Nem volt a helyén. Katalógus szerint fenn volt a polcon egy és nem vitték még ki, a valóságban viszont a raktárban húzta meg magát. Kis vékonyka, alig észrevehető. Miután egy negyed órás kereső hadjárattal meglett a könyv, hát úgy döntöttem elolvasom, egyrészt azért, mert ha már megtaláltam, akkor biztos okkal kellett keresnem, másrészt meg, tetszett a címe.

 Nem szeretem túlzottan a verseket. Lehet engem túl modernek, vagy túl maradinak tartani, de a régiekkel az a baj, hogy nem olvastam még jókat, az újakkal meg az a baj, hogy mindegyik nekem már túl modern, már-már nem is vers. Így hát a verses köteteket, ha tehetem messziről elkerülöm. Amikor kinyitottam, és ráeszméltem, hogy „Jé ebben versek vannak”, egy fintor jelent meg az arcomon, de rövid a könyv, és hát még versolvasásba senki nem halt bele. Legalábbis tudtommal!

 A költő, mint azt az utószóból megtudtam, erősen csalódott a világban, és ezt ki is fejezte a verseivel. Lehet az utószót kellett volna előre olvasnom, akkor talán jobban megértettem volna, azt a töménytelen pesszimizmust, amit szegény minden egyes versében közvetít. Szerintem fontos infó, hogy a felesége előtte lett öngyilkos, akkor fejbe lőtte magát, de nem sikerült, rá egy évre viszont dacból méreg + lövéssel végzett magával. Nos, ha ezeket az információkat tudja az ember, akkor nem lepődik meg a könyv, a költemények hangulatán.

 Voltak gyönyörű versek, amiket elismerek, hogy vers és, hogy szép. De mindegyikből áradt az, hogy megkeseredett, hogy nem képes az élettel mit kezdeni, hogy a rendszerek jönnek-mennek és nem változik semmi. Néha látszik a fellángolás, hogy ő hinni akar a jóban, de ezt két versszakon belül földig rombolja, vagy jégesővel vagy Pokollal. Rengeteg versében szerepel a Pokol - Menny ellentétpár, és a halál. Ha tudod az élettörténetét nem lepődsz meg, de mint én, előbb olvasva a verseket és utána a sanyarú sorsát, kicsit furán jött ki. Arra, mondjuk rájöttem magamtól is, hogy nem egy életvidám fickó. Viszont szépen tud írni. Szimbolista költő volt, a könyv szerint korának él költője, aki kiemelkedően sokat tett le az asztalra, a Bolgár költészetben. Én elhiszem, és mivel nem olvasok sok bolgár verset (verset sem), így elhiszem az utoszóban foglaltakat.

Ajánlom a könyvet:

-Ha érdekel a XX. Század elejének élete

-Ha nem félsz a depresszív hangulatú versektől

-Ha versbarát vagy

-Ha érdekel a parasztság élete

-Ha a halál nem rémít el, és ha a Pokollal sincs gondod

Viszont, ha valaki ilyeneket nem szeret olvasni, az ne olvassa. Kell egy jó hangulat hozzá, magasan optimista hangulat, hogy ne nagyon rontsa le. Olvasva a verseket rájöttem, hogy rengeteg olyan ember van, akiknek őrülten nehéz volt az élete, és megkeseredtek Javorov is ilyen ember volt. És még, mennyien vannak most is így….

Könyv: Pejo Javorov: A kék köd órájában

Kiadó: Európa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 1970

Oldalszám: 92

Fordította: Fodor András, Nagy László

Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől

 Azt hiszem, tavaly raktam a könyvet kívánságlistára. És hiába volt ünnepem, és vettem részt molyos ajándékozáson (amiről már leszoktam),nem kaptam meg. Nemrég megvette a könyvtár, úgyhogy rögtön eldöntöttem, hogy akkor én ezt olvasni fogom. Most. Azonnal. Amint lehet. Persze nem én voltam az első kölcsönző, de a második igen. Rögtön előjegyeztem amint kikölcsönözték és reménykedtem abban, hogy nem akkor hozzák vissza amikor rám szakad a világ olvasnivalójának 99%-a, tehát lesz időm, kedvem, hangulatom hozzá. Hála az égnek relatíve hamar visszahozták, és persze amint kikölcsönöztem elő is jegyezték, hogy véletlen se lassuljak be -.-”

 Akkor sem lett volna amúgy baj, ha ezt a könyvet megkapom valamelyik ünnepemre, mert tényleg jó! Nem tudom mit vártam, cím alapján tetszett a könyv, no meg Eco-tól sem olvastam még soha semmit, talán egy ilyen könyves dologgal kellene kezdeni, ha már moly vagyok! Mint kiderült Eco és Carrière is igazi moly, bibliofil stb.

 A fő vonalat az adta volna, hogy e-könyv vagy papír alapú könyv, de végül elmentek mindenfelé. Könyvgyűjtéstől a Biblián át, a ritka könyvek szelektálásáig. Nagy kérdés volt, hogy vajon a cenzúra tényleg a pocsék könyveket tünteti el, vagy értékes művek is oda vesztek. És itt nem csak arra a cenzúrára gondoltak amit az állam, a nácik vagy egyéb etnikumok műveltek, hanem arra is, amikor pl. leégett az Alexandriai könyvtár, vagy egyéb katasztrófa miatt pusztult el egy-egy híres, vagy nem túl híres könyvtár. Mint kiderült, régen az volt a szokás, hogy felgyújtották a könyvtárat, mert jól ég, a központban van és így hamar leég az egész falu, város, főváros. Tehát a fosztogatóknak remek célpont volt.

 Én rég könyveket nem gyűjtök, de csodálom az Eco féle embereket, akik rengeteg pénzt képesek áldozni egy-egy olyan könyv első kiadásáért amit szeretnek, vagy csak mert jól mutatna a gyűjteményükbe. Hát, nekem van lélektani határ azért egy könyv és áránál… és hát nem keresek olyan jól mint az írók :D

 Nagyon érdekes volt olvasni a könyvet, szerintem aki moly, könyvgyűjtő vagy csak érdeklődik eziránt annak érdemes elolvasnia. Két remek elme beszélgetése komoly és néha nem túl komoly témákban. Nekem tetszett.

Külcsín: 5/5

Igazándiból szép ez  a borító, még ha a vonalkód valami rejtélyes okból is, de az elejére került a hátulja helyett…és persze roppant jópofa a címe. Igényes kiadás, nem találtam elgépelést vagy hasonlót benne.

Belbecs: 5/5

Fülszöveg:

Jön az e-book. Vége a könyvnek? Alighanem nagyobb veszélyek is fenyegették már. 2000 év cenzorai vélekedtek úgy, hogy a szabad gondolat e mindig „megbízhatatlan” hordozóját és jelképét könyvtárak mélyére száműzve jól el kell zárni; a könyvtárakkal pedig az is gyakran megesett, hogy porig égtek. És a mindenkori lángok sok olyan remekművet is elemészthettek, amelynek ma már a címe is kitörlődött az emberiség emlékezetéből. A kultúra az, ami fennmarad. Akárhogy keresünk-kutatunk, könyvtárainkban és múzeumainkban csak azt találjuk, aminek az idő megkegyelmezett.

Két jó barát, két notórius bibliofil: Jean-Claude Carrière és Umberto Eco – egyikük neves színpadi és filmforgatókönyv-szerző, Buñuel és Peter Brook egykori alkotótársa, a másikuk világhírű tudós regényíró – leült, hogy elbeszélgessen közös szenvedélyük tárgyáról, a könyvről. Beszélgetéseik többek között erről: az emlékezetről és az emlékezetből kihagyhatatlan lyukakról, jóvátehetetlen veszteségekről szólnak. Sziporkázó dialógusuk ma, amikor az írott szó hovatovább globális közkinccsé válik, hasznos szempontokat ad a jövő esélyeinek megítéléséhez is.

Az eredmény, olvasók és könyvbarátok örömére: mosolygó főhajtás a Gutenberg-galaxis előtt. Talán az e-könyv olvasókban is sikerül nosztalgiát ébresztenie.

Tartalomjegyzék:

Előszó

Nyitány: A könyv nem hal meg soha

Semmi nem mulandóbb a tartós hordozónál

A csirkék száz év alatt tanulták meg, hogy ne fussanak át az úton

A waterlooi csata összes résztvevőjének felsorolása

A selejt bosszúja

Minden ma kiadott könyv poszt-inkunádulum

Könyvek, amelyek mindenképpen szeretnének hozzánk kerülni

A múltról való tudásunk forrásai a hülyék, az ostobák és az ellenfelek

A hiúságot semmi sem tudja megállítani

Az ostobaság dicsérete

Az internet avagy a damnatio memoriae lehetetlensége

A tűz általi cenzúra

Mindaz, amit nem olvastunk

Könyv az oltáron és könyvek a pokolban

Mi lesz a könyvtárunkkal halálunk után?

Hirtelen az erdő mélyén

Fülszöveg:

„A hegyekkel és erdőkkel körülvett, a civilizációtól elszigetelt falucskából már sok éve eltűntek az állatok – mindenfajta állat. A felnőttek még emlékeznek rájuk, olykor-olykor a fülükbe cseng még a gyermekek számára már ismeretlen nyerítés, bégetés, röfögés, ugatás és az ezerféle madárdal, néha tévedésből még morzsát szórnak a nem létező galambok elé vagy hálót vetnek a rég nem látott halaknak. A gyerekek kérdésére azonban, hogy hogyan és miért történhetett meg mindez, mindig csak konok hallgatás a válasz. Először Nimi, a szeleburdi kisfiú indul el az erdőbe, hogy kiderítse a titkot, de „nyerítőkórral” megfertőzve tér vissza, így nem tud beszámolni arról, mit is látott odakint. Két osztálytársát, Maját és Matit azonban nem hagyja nyugodni a rejtély, ezért ők is elindulnak az erdő mélyére. Sok rémületes és szépséges kaland után végül találkoznak a rettegett hegyi ördöggel, Nahival, aki feltárja előttük a régmúlt titkait. A gyerekek ráébrednek: nem a gonosz szellemnek, hanem a lent élő emberek szívének kell megváltoznia, hogy az állatok és velük az őszinte, gúny és megvetés nélküli szeretet visszaköltözhessen a faluba. Ámosz Oz, Izrael leghíresebb írója, akit évek óta a Nobel-díj várományosai között emlegetnek, ezúttal egy felnőtteknek és gyermekeknek szóló, varázslatos atmoszférájú mesét írt”

Vélemény:

Hüm, hüm. Nem ismertem Ámosz Oz-t. tehát sosem olvastam tőle még, ez volt az első amit kézbe vettem. Beismerem, ismeretlenektől, szeretek először vékonyka művekkel kezdeni, mert így gyorsan kiderül, szeretem, eltűröm, utálom-e őket, és félbe sem kell hagynom a kötetet, mert az egész nem nagy.

Kettős érzésem van ezzel a művel kapcsolatban. Éreztem tanmesének, a gyűlöletről, a kitaszítottságról, a megvetésről, a bosszúról. És volt benne egy kis remény is. Matit, és Marját mozgatta a megbocsátás, ők természetükből adódóan azt akarták, minden kerüljön vissza. Hittek, abban, hogy Nahi-t újra be tudna illeszkedni a társadalomba.

Én valahol mélyen vártam a Happy Endet, az állatok visszatérését, az egymásra borulást, a szép a világ hatást. De Ámosz Oz csak sejtet, benne hagyja a kétkedést, lehet happy lesz a vége, lehet semmi sem változik, lehet sosem térnek vissza az állatok…

Szerettem olvasni, azt hiszem lesz még könyv ettől az írótól!

Értékelés: 10/7

Könyv adatai:

Író: Ámosz Óz

Cím: Hirtelen az erdő mélyén

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Fordította: Stöckl Judit

Kiadási év: 2007

Oldalszám: 93