Hamarosan (Október)

Mangaka: Pixiv Id 799109 

 Mint az a szeptemberi beszerzésből látható volt, októberben is van, lesz mit olvasnom. Akkor nézzük csak, hogy mi jutott októberre.

A. O. Esther: Az Életfa… és most már októberben biztosan! Mióta is ígérem, hogy olvasom…augusztus óta talán? És június óta vártam…de most már biztosan sorra kerül, ha a fene fenét eszik is. Amúgy azaz idegesítő az egészben, hogy olvasnám, mert nagyon érdekel, de valahogy mindig elé csúszik valami. De ebben a hónapban nem hagyom magam. Eldöntöttem, hogy ott oldalt, amik vannak, hogy most olvasom őket, nos azokat szépen tényleg a hónapba letisztázom!

Laczkó Zsuzsa – Radnai Tamás: Levelek Japánból: Azóta olvasom, hogy megkaptam az E-olvasómat. Be fogom fejezni mert érdekel és frusztrál, hogy „még mindig olvasom”. Az e-olvasó egyetlen baja amúgy, az hogy féltem. Mármint féltem elvinni a munkahelyre, mert ott úgy szoktam olvasni, hogy jön egy olvasó, akkor félrerakom és amíg dolgozom ott van, van, hogy rápakolom a könyveket amiket visszahoznak. Nos e-olvasóra nem pakolunk rá!!! De valószínű úti olvasmánynak viszont ez lesz a nyerő, mert a buszokon nem nagyon vannak lámpák…bár egyelőre vannak még, de tavaly is általában délutános műszakból tök sötétben jöttem haza.

Rachel Hartman: Seraphina: Szintén E-ben van. Papíron amúgy feltehetően már rég elolvastam volna, E-ben meg egyelőre azt várja, hogy mikor fogok az olvasón olvasni.

Kenneth Oppel: Az élet vize: Hétvégén került hozzám, szerintem ha nem is  a következő lesz, de utána már mindenképpen ő következik a sorban. A hónapba bele fog férni, elég vékonyka, úgyhogy még a vastagsága sem frusztrál túlzottan.

Gilles Legardinier: Állítsd le magad, Julie!: Azóta megérkezett! Ehelyett jött, az azóta már kedvenc könyvem. Remélem kikapcsol, szerintem a jelenleg olvasott Koreás könyv után ez jön. Muszáj valami kevésbé nehezet olvasnom. Valami kis komolytalant…meg amúgy tök aranyos a borítója…nem, véletlen sem szoktam borító alapján választani :D

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól: Több mint a felénél tartok. Érdekes, és idegesítő könyv. Nagyon ellenszenves Korea, és nagyon csodálom a kitartását az embereknek, csak azt nem értem, hogy miért nem menekülte el :(, érdekes…őt a héten be is fejezem, ha minden jól megy.

A hónapba még várok könyveket, de hogy ideérnek-e, hogy sorra kerülnek-e, az már más kérdés. Úgy döntöttem, anyai tanácsra, meg amúgy is, hogy elkezdem a saját könyveimet, illetve kölcsön könyveket olvasni amik már nálam vannak egy ideje. Haladni kell velük. Ebből adódóan ezek a biztosak, a többi mind képlékeny. Amiket még várok:

Dan Wells: Fragments – Töredékek

Joss Stirling:Lélektársak – Crystal

Sir Steve Stevenson:Agatha nyomoz – A rejtélyes bengáliai eset

Naomie Hay: Anyeremény

Estelle Brightmore:13. napon

Hamarosan (Szeptember)

 Végre egy olyan hónap amikor azt gondolom, hogy behozom a lemaradásaimat, és  mindennel végezni fogok. Remélem legalábbis.

 Előirányzott olvasmányaim egy részét már leírtam…sokszor…van amit háromszor is. Ígérgettem, hogy de most aztán tényleg, és majd augusztus 31-ig biztosan végzem vele…nem sikerült minden óriási lemaradást behoznom. Így ami biztos Szeptemberre, az az alábbi három könyv.

Parinoush Saniee: A sors könyve, a könyvet végül tegnap elkezdtem olvasni. Három hónapos csúszásban leszek vele, amikor végre a kiadónak elküldöm az értékelő linket (van még hat napom, hogy pont három hónapos csúszásba legyek :() előreláthatólag, sokkal hamarabb befejezem, ugyanis gyorsan haladó és izgalmas. Bár így a könyv felénél nem tudom mi lesz még, mert már most annyira „mindjárt elkapják, meghal, jaj neki” érzésem van, hogy simán le lehetne hamarosan zárni…áh bonyolódni fog ez még. De nagyon tetszik eddig!

A. O. Esther: Az Életfa, Tiszteletpéldány…és tényleg őrült mód érdekel mi van benne. Az vígasztal, hogy ráfoghatom, azért húzom halasztom, mert így könnyebb kivárni a negyedik részt. Igen, amúgy tényleg utálom, hogy ebben a sorozatban annyit kell várnom a folytatásra. Ez persze nem azt jelenti, hogy az írónő lazsáljon :D Sőt, remélem amikor elolvasom a könyvet már alig kell várni a következőre :D*

Borbás Edina: Hullámok csapdája, ez legalább nincs olyan régóta nálam. De nem akarok ezzel sem lemaradni, és nem akarom, hogy hónapokig üljek és szemezzek vele. Ugyanis érdekel (ha nem érdekelt volna nem kértem volna), úgyhogy hamarosan…szeptemberben.

Nos ezeken kívül van még pár könyv amit szeretnék olvasni, remélem, hogy sikerül beszereznem, vagy már nálam van, vagy esetleg van már rá ígéret. Az ígéretekkel amúgy elég szkeptikus vagyok, akkor hiszem el, hogy igen, amikor már nálam a könyv. Most van nálam több utazó és kölcsön könyv is, úgyhogy azokkal is haladnom kellene.

Kimberly Derting: Eskü, @Mazsidrazsi utazókönyve. Kerek 20 napja dekkol nálam. A kiírás szerint még kerek 30 napot állhat nálam. Olvasás nélkül nem akarom tovább küldeni, mert az pénzpocsékolás, és ennyire azért nem akarom támogatni a postát, hogy csak heccből utaztatok könyveket. Tehát ezt még mindenképpen a hónapba bele kellene suvasztanom.

 Ígéret ügyileg megint azt mondom, hogy lesz mit olvasnom. Ja, ezzel nem azt akarom mondani, hogy amúgy sosincs mit olvasnom. Csak azt, hogy támogatnak…. Elméletben a Scolar kiadótól jön e-ben vagy nem e-ben Rachel Hartman: Seraphina. Bízom abban, hogy jó könyv. Mindenki nagyon várja, úgyhogy én is (nem, általában nem megyek a tömeg után, de amit ennyire várnak… az csak jó lehet….ugye??? O.O). A másik könyv amit várok az Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól, tényleg nagyon várom. Ígéretet már kaptam rá, a megjelenés szeptember 15-e… fülszöveg alapján egy nagyon-nagyon nekem való könyv, a Könyvmolyképző kiadó kiadásában fog kijönni.

 Ennyi a Biztos, és a Tervezett könyvek a hónapra. Hamarosan jön egy poszt arról is, hogy mi az amit még az őszi megjelenések közül szeretnék olvasni. :)

Hamarosan (Augusztus)

Mangaka: AnHellica 

Úgy érzem nyáron nem szabadna bevállalnom semmit olvasás ügyileg, mert így csak csúszom mindennel. Azaz igazság, hogy régen ilyenkor a könyvtár ahol dolgozom be szokott zárni. És mivel nem vagyok egy túl elmászkálós típus, hát maradt egy hónapnyi tömény olvasási időm, persze mellette segítettem otthon. A könyvtár most már nem zár be, de így is lenne három hetem olvasásra, csakhogy elutaztam Bristolba egy hétre, aztán alighogy hazajöttem, már mentem is le Pécsre. Most itt vagyok augusztus másodikán, és az olvasnivalókkal is elmaradtam, és a bejegyzésekkel is. Ugyanis fogok írni az Angliai kiruccanásról még pár bejegyzést biztosan (közléskényszer ugyebár :P), illetve Pécsről is. És akkor ott van az a 6 könyv amivel még mindig nem végeztem.

A Tűznek, a felénél tartok, tehát ha belelendülök holnap, holnapután akkor az meg is lesz, csakhogy jövő héten már dolgozom. Persze csak rövidítve és persze csak hol délelőtt, hol délután, de pont elég, hogy elmenjen a napom vele. Tehát, egy hét majdnem kiesik. A Pszichopatateszt is el lett már kezdve, csak kissé befagytam vele. Nem éreztem egyelőre rá még, hogy miért is jó meg vicces. De remélem ez javul majd. Az Életfa nagyon érdekel, de előreláthatóan az lesz a sorban az utolsó, mert előbb jön a Sors könyve (ami szintén érdekel, és már ég a fejem amiatt, hogy nem olvastam még el :(). Persze még ott a Tűz krónikája, ami jó esetben egy, vagy két délután, és a Fertőzöttek, amit szintén nagyon olvasni akarok. Borzalmas ugye? Itt a sok könyv, kellene is, akarom is olvasni őket, csak a meleg leszívja az agyamat, és hopp eltűnt a nyár.

 Oh, igen, akkor még nem is beszéltem Gabrielről. Ő lett az én drágaságom, így neveztem el az E-book olvasómat. A neve szerepjátékos karaktertől jött, akit nagyon imádok. A gépecske pár napja van nálam, és hát. Első benyomásnak azt kell mondanom, hogy szeretni fogjuk egymást. Elég könnyű kezelni. Még úgy is, hogy én és a technika nem mindig szeretjük egymást. Könnyű tartani, jó olvasni rajta. Kezdésnek Gaura Ágnes novelláit végeztem ki rajta, amiket még mielőtt lett volna, olvasom, vettem potom 1Ft/db áron. Végre így eljutottam odáig, hogy a novellákkal is haladjak, és tesztelés is megvolt. A novellák amúgy jók, főleg a Démoni színjáték. A Mindenki egyért, inkább csak érdekes, lehetett volna belőle könyvet írni, mert így inkább csak egy…”látod ez egy ötlet, leírtam, de így igazándiból semmi értelme” mű. Nem az, tetszett, csak éppen mire belelendülnél, már vége van.

 Tehát majd mi jön Augusztusban a blogon? Élménybeszámolók, a nyárról, ami feltehetően nem sokakat érdekel, de én meg szeretek írni. Az említett késős könyvek posztjai, tehát legkésőbb augusztus 31-ig befejezem mindet (remélem legalábbis), E-bookos élmények, hogy kitapasztaljam milyen így olvasni, és nem papíron. Bár munkámból adódóan eléggé a papír élvez előnyt. És persze jövő héten jön a nyereményjáték eredményhirdetése is. Rengeteg érdekes választ kaptam, tanulságos lesz majd mindent összeszednem egybe, hogy mivel neveztek az emberek :D

 Örülök, hogy olvasnak, és örülök, hogy írok. Immár tehát két éve. Még remélem sokáig :)

Hamarosan (Július)

Mangaka: Takamerie

A július hamarabb itt lett mint gondoltam, valahogy reméltem, hogy nem fog ilyen hamar beköszönteni. Pedig a Július egy jó hónap. Betöltöm a 27. Életévemet, 4 éves Moly leszek és a blog is 2. Születésnapját fogja ünnepelni. Mindezeket egy héten! A hónapba nem vállaltam új könyveket be, mert a régiekkel is csúszok sajnos. Egyrészt  a meleg miatt (fogjunk rá mindent a kánikulára, és arra, hogy élni sem volt kedve senkinek, nem hogy gondolkozni), másrészt a munka és a kedv is közbeszólt.

 Amit sikerült elolvasnom:

Joss Stirling: Phoenix

Arthur Madsen: Five - Az új generáció

Paolo Bacigalupi: Hajóbontók

P. J. Hoover: A Smaragdtábla

Carol McCleary: A gyilkosságillúziója

Sir Steve Stevenson: Agatha nyomoz –A fáraó rejtélye 

Tehát ezek azok a könyvek, amiket sikerült elolvasnom, és azt kell mondanom, hogy elég szerencsés voltam eddig, ugyanis egyikbe sem csalódtam, sőt egyik még kedvenc is lett. Nos akkor nézzük azt is amit Nem sikerült, így áttolódott Júliusra.

John Stephens: A tűz krónikája

Mats Strandberg · Sara B. Elfgren : Atűz

A.O. Esther: Az Életfa

Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Parinoush Saniee: A sors könyve

James Smythe: A felfedező

Jon Ronson: A pszichopatateszt

Tom Angleberger: Papír-Yoda különösesete

 Igen, még 9 könyv. Ebből jelenleg, A pszichopatatesztet kezdtem már el, illetve A Felfedezőt. Előbbiről még nem tudok mit mondani, mert relatíve nem történt semmi benne, utóbbi viszont elég érdekesnek tűnik. Ennek ellenére, feltehetően a Papír-Yoda lesz leghamarabb posztolható, mert rövid és teli van képekkel. Olyan Egy ropi naplója hatása van így első tapizásra. (domború a borítója, jesszusom, már most imádoooom :)). Tehát ezeket várhatjátok a hónapban nálam, itt a blogon. Előreláthatóan ami még lesz, London és Bristol beszámoló mert 20-án repülök. Feltehetően előtte már majd elkezdek aggódni, hogy jesszus életembe először repülőgépre szállok. Lesz majd, ha hazajöttem könyv sorsolás is, hiszen mégiscsak 2. Évét is betölti a blog, illik ilyenkor valamit sorsolni, addig majd kitalálom mi szépet adjak egy olvasómnak.

 Mindegyik könyvet nagyon várom és legszívesebben azonnal olvasnám mindet, de egy fejem van és véges időm. És a hőség nincs jó hatással a gondolkodásomra, sem az önbizalmamra, ugyanis tegnap órákon át(és már egy hete) a Five könyvajánlóján dolgoztam, a könyvtár részére. Szerintem nem sikerült valami fényesen, de egyesek azt mondták, hogy nem lett rossz, úgyhogy elhiszem. Lehet sűrűbben kéne könyvajánlót is írnom, és akkor abba is belejönnék.

Hamarosan (Május)

 Új "rovatot" indítok a blogomon. Amely arra hivatott, hogy az elkövetkezendő egy hónap Terveit tartalmazza. A tervek, persze könyvek, amiket szeretnék elolvasni, ha szerencsém van, mindig teljesítem is a kitűzött célokat, rossz esetben, csak tervek maradnak.

 Nos, akkor mit is hoz számomra, és olvasóim számára a Május. Azzal kezdeném ami már biztos, tehát itt van a polcomon (ágyamon), elérhető közelségben. Jane Johnson: A szultán asszonya, már nekikezdtem, és ha minden jól megy a héten be is fejezem, amennyit eddig olvastam belőle az alapján elég jónak tűnik. 

 Utána, ha a hangulatom nem romlik, vagy nem jön be olvasási válság, akkor Dan Wells: Szörnyeteg úr című könyve jön. Itt nagyok az elvárásaim, az írótól eddig két könyvet is olvastam, és írtam is róluk, az egyik a Nem vagyok sorozatgyilkos, a Szörnyeteg úr előző kötete, a másik a Partials - Részben ember, ami teljesen más stílus. Dan Wells a tavalyi év egyik nagy felfedezettje volt számomra, úgyhogy remélem, hogy nem okoz csalódást most sem.

 Marad a hónapra ifjúsági vonal is, John Boyne: Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett, szintén nagyok az elvárásaim, nem is olyan régen (2-3 éve) olvastam az író másik könyvét ( A csíkos pizsamás fiú), amit utána meg is néztem filmen is. 

Tehát ezek azok a könyvek amik itt állnak, és a hónap folyamán mindenképpen elolvasásra kerülnek, és poszt is születik majd róluk.

 A következő négy könyvre van ígéretem, az megint más majd, hogy milyen gyorsan érnek ide, vagy milyen gyorsan tudom olvasni őket.  Őszintén szólva, mindegyik nagyon-nagyon várt könyv, tehát azt hiszem, hogy az olvasási gyorsasággal nem lesz gond.

 A. O. Esther könyveit idén fedeztem fel magamnak, és nagyon kedves maga az írónő is, és remekül ír, így nem félek a könyvtől. Az életfa, már a harmadik rész, és még mindig nem unom. Gabrielt imádom, Elijaht annyira nem, de amúgy ő is kedves karakter a könyvben. És bár nem volt annyira idegesítően függő a vége a második résznek...azért már nagyon folytatnám.

 A gyilkosság illúzióját tavaly óta várom! A gyilkosság alkímiája olvasása óta, amit tavaly a könyvhéten szereztem be! Jelenleg Május közepét emlegetik mint megjelenési időpont, úgyhogy remélem nem csúszik, vagy ha igen akkor se sokat.

 A Lélektársak 2. részét is május közepére ígérik. Mivel az első rész nagyon tetszett, így szintén "biztos, hogy elolvasom" kategória volt. És milyen is lenne a hónap, ha nem lenne tömve ifjúsági könyvekkel. Nem is én lennék, ha nem így lenne.

 Az utolsó könyv amit várok, a hónapra, az a Kör trilógia 2. része. A kör tetszett, így a Tűz megjelenése, nagy öröm nekem is, meg a munkatársaimnak is akik oda vannak a sorozatért.

És ezek csak azok a könyvek amiket várok, vagy már itt vannak! Emellett van 26 darab könyv/manga, amit kölcsön kaptam kedves Moly társaimtól...és akkor még nem is említettem, hogy könyvtárban dolgozom és délelőttös leszek a héten, ami pakolással jár, ami könyvek meglátásával jár, ami egy olyan felkiáltást eredményez, hogy "jaj ezt el kéne olvasni". Hosszú, és könyvekben gazdag hónap elé nézek. Csak győzzem!

A. O. Esther - Összetört Glóriák 2.

Fülszöveg (részlet):
Noha Sophiel teljesítette első küldetését, az Égiek újabb feladattal bízzák meg: fel kell kutatnia a Mindenség Térképét, mielőtt avatatlan kezekbe kerülne. A háromdimenziós térkép a titkos átjárókat rejti, amelyek összekötik a Földet a Mennyországgal és a Pokollal. A Sors azonban újra közbeszól és Sophiel angyal létére megbetegszik: teste lassan, de megállíthatatlanul fénnyé kezd válni, és a lány megkezdi a versenyfutást az idővel.
A Föld előtt nem titok többé, hogy ki szabadította ki az Elveszett lelkeket, így hamarosan a Sötét Angyalok is megtudják, ki volt az áruló, aki szabadon engedte a Bardo várában raboskodó angyalokat.
A vezérek Elijah vezetésével hajtóvadászatot indítanak Sophiel ellen, akinek újra menekülnie kell, miközben egy szerencsétlen helyzet folytán megbetegszik: fizikai teste egyre gyengülni kezd, s a szentekhez hasonlóan lassanként fénnyé válik, s hacsak nem sikerül nagyon gyorsan valamilyen gyógyírt találni nem evilági bajára, a Fény hazahívja őt…

Külcsín és belbecs:

A könyvért köszönet az írónőnek :) Egyrészt, hogy megírta, másrészt, hogy kaphattam belőle egy példányt, itt is nagyon szépen köszönöm :)

És akkor a véleményem, kezdjük a külsővel mert az mindig sokkalta egyszerűbb dolog. Az első rész borítója is valami csodás volt, úgy ez is nagyon jóra sikerült. Egyszerű mégis nagyon szép a kép. Maradt a dombornyomásos címszöveg rajta, és maradt az is, hogy a védőborító alatt is ugyanolyan a könyv, tehát ha véletlen elhagynám a védőborítót sem nézne ki hülyén :) De azért vigyázok a védőborítóra is. Van beépített könyvjelző, ami az előzőbe is volt, csak akkor későn vettem észre, de most használtam! Nagyon tetszett a "Mi Atyánk"-nál a megoldás, ezaz átlátszó rízspapír(?) megoldás, hogy átüt a másikra. Az első résznél a köszönetnyilvánítás volt ilyen, de nekem nagyon tetszik.
Ami még a megjelenést tekinti, nagyon jó ez az "Ezt írtátok ti" rész. Nem azért mert benne van a blogom egy részlete (de amúgy az is nagyon jól esett egy fél órát ugráltam, és sikongattam, és mindenki orra alá dörgöltem :D), de tényleg tökjó dolog :)
Meg a helyszínleírások és nevek jelentése is. Amit még mindig hiányolok az egy térkép! Mert a térkép jó....igaz ide-oda lapozgatnék, hogy tudjam merre mennek, de akkor is. :)

És akkor a belbecs:

 Az előző rész végét nagyon utáltam, mert függő vég volt. Ez is eléggé függ, de azért nem kelek ki magamból megint, mert mégsem ugyanaz a szituáció. Itt most sejtem, hogy mi lesz, merre mennek (sok irány nincs), és hogy mi a cél.

Szereplők:

A boszorkányok : Ők az új főellenség, Sahranfellel együtt. Elég elvetemült egy família, ha jobban belegondolunk. Diril a legerősebb és a legsötétebb az egész családban. Őt amúgy szerintem lassan mindenki szívesen megölné, nem csak az ellenségei. Néha nem tudtam követni a testcserés dolgot, hogy hogyan műveli a gyors váltásokat. Ez kicsit bezavart. Amúgy kifejezetten undok, dögök, úgyhogy egyiket se sajnálom! Talán Sahrafel-t egy kicsit mégis, ő tényleg nem lett volna gonosz, ha nem történik annyi szörnyűség vele, tehát hiszek benne, hogy valójában nem ő a fő ellenség.

Sophiel: Kifejezetten sokat fejlődött, jót tett neki, hogy majdnem meghalt! Még mindig vívódik szegény, és már nem csak egy irányba érzi amit érez, bár csalódás ide, vagy oda eléggé vakon belezúgott Elijah-ba. Úgyhogy mondhatni borítékolható, hogy ha végre nem lesz küldetésük, nem akarnak meghalni, nem akarják megölni őket, és végre békében élhetnek akkor kit választana. Egész kitartó volt, meglepődtem, hogy mekkora élni akarás van benne, de küzdött, és ez pozitív dolog :) És nagyon menő képessége van, amit meg elfelejt használni, úgyhogy lehet valakinek emlékeztetnie kellene, hogy "meg tudod állítani az időt"...bár lehet csak azért nem használta mert éppen szét volt törve a szíve :(

Elijah: Jó pasi, még mindig. És aranyos, tudom, ez itt nem a legférfiasabb jelző amit kaphatott volna, de tényleg az. Olyan utópisztikusan szereti Sophiel-t, olyannyira, hogy még imádkozni is imádkozott érte! Száműzött angyal létére azért egész angyali lett a végére. Viszont őrülten féltékeny típus, jó persze Sophiel a kétértelmű válaszaival nem is könnyít a dolgán szegénynek. Roppant élvezet volt olvasni amikor nem mondhatta meg a lánynak, hogy szereti, meg kellett várnia, hogy Sophiel kimondja. Azt a kínlódást. Tudom gonosz vagyok, de az annyira aranyos volt, mert annyira lehetett tudni, hogy Sophiel meg nem fogja kimondani egy jó darabig mert...félénk :D váááá annyira aranyosak voltak *-*

Gabriel: Nekem ő favorit, tehát elfogult vagyok vele kapcsolatban. Valójában én neki drukkolok, még ha sejtem is, hogy esélye sincsen. Viszont roppant aranyos, ahogy ábrándozik. És ahogy alig képes elhinni, hogy belezúgott a lányba. Édes, ahogy ugratják az angyaltársai. Ő nekem a lelki szemeim előtt mindig nagyon kedves. Amúgy könyvfüggetlen Gabriel párti vagyok, ha gonosz lenne is bele lennék zúgva ^^" Gabriel mindaz ami jó lenne a lánynak, erő, határozottság (no nem a szerelem terén, ott elég határozatlan), tisztaság.

A történet több szálon fut most is, van a jó csapat, a rossz csapat (akik nem is annyira rosszak), és vannak a boszorkányok, akik viszont tényleg gonoszok. A cél közös, csak a módszerek mások.
 Miután Sophiel "megmenekült"  gyorsul be az egész történet. Idegesített Sophiel naivitása, tudom megszokhattam volna, hogy naiv a lány, de ez a "gyerek akkor biztos igaza van, hisz ártatlan" ettől a falat kapartam. Mondjuk szegény Urielt sajnáltam a legjobban, amikor bizonygatja, hogy ezek gonoszok, és senki nem hitt neki, még Metatron sem! Tudom, boszorkánybűbáj, de nagyon elkeserítő volt. Érdekes, hogy az emberek valahogy tényleg ilyenek, kisgyerek, ártatlan nő, és akkor ők biztos jók, és biztos nem ártanak nekik, hiába hullanak az emberek megmagyarázhatatlan módon körülöttük, és hiába történnek fura dolgok, véletlen sem gondolnak rá, hogy "basszus lehet tényleg boszorkányok??", ha már egyszer mondták is nekik, hogy vigyázzanak mert gonoszok. -.-"

Tetszett a Viking vonal, és a Perzsa visszautalás. Sok jó és hasznos információt megtudtam Sahrafel múltjából, családjáról, és így már sok dolog világos lett, de még mindig nem tudom mit akarnak igazándiból, ha odajutnak ahova indulnak.

És függő a vége...nem volt szép dolog. Elijah és Gabriel viszont nagyon-nagyon jó párosítás. Hajrá nekik!!! :)) Várom a következő részt, remélem hamar megjelenik, mert már olvasni szeretném. És már nem írom, hogy meglepő, hogy egy magyar könyv ilyen hatással van rám, mert meglepődtem az előző résznél, most már tudtam, hogy nem nyúlhatok mellé, hogy jó lesz. És pontosan ilyenek az elvárásaim is. Azt láttam, hogy a borító szép lesz, a sejthető tartalom is tetszik, remélem Sophiel még egy kicsit kupálódik, és akkor már teljesen normális lesz, bár azt hiszem megszoktam, hogy ő néha szerencsétlen. :)

A következő rész:

A. O. Esther - Összetört Glóriák 1.

 

Fülszöveg:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Külcsín és belbecs:

Köszönet a könyvért a kiadónak és az írónőnek :)

Őszinte leszek, én nem szeretem az ilyen angyalos dolgokat. Sőt körülbelül annyira vonz az angyal téma, mint a vámpírok, amik szintén nem érdekelnek, mégis 2012 egyik legnagyobb könyvélményét nyújtották. És bár nem mondom, hogy 2013-ban ez volt a legnagyobb könyvélményem, de csak azért nem mert még csak január van. És még lesz folytatása a könyvnek, és lehet az véletlenséggel jobban fog tetszeni.

Egy kicsit a borítóról, gyönyörűség. Nagyon passzol a hangulathoz, és nagyon szép. Olyan könyv amit megnézel, megtapogatsz és oda vagy érte. Nekem nagyon tetszett, olyan kis ártatlan hatást nyújt, mint úgy általában a történet során Sophiel. És nem csak a védőborító ilyen, hanem az alatta lévő kemény tábla is, úgyhogy plusz pont, hogy az is szép kivitelezést kapott. Van beépített könyvjelzője amit sikeresen észrevettem a könyv felénél :P

A történet pergő, dinamikus, csak néha van azaz érzésem, hogy Sophiel kicsit...nem is tudom, az elején, a közepén és a végén is néha annyira határozatlan. Néha meg határozott, és ezzel összezavar. Szerintem szegény maga sem tudta, hogy mi van, hogy mi lenne a helyes. Bezavarták az emberi érzések.
A történet kezdete nekem egy kicsit olyan volt, mintha hopp az események kellős közepébe zutty és találd ki mi volt előtte. Persze idővel megismertem a háttértörténetet ahogy a főhős mesél, vagy gondolkodik, vagy éppenséggel látomása van. Csak akkor is kicsit hirtelen volt az érkezés a földre és rögtön a "meghalsz mindjárt" harc.
Ennek ellenére, jól ki van dolgozva a világ, amiben játszódik a történet, és elég hihetőre sikeredett. Bár egy térképet igazán mellékelhettek volna a könyvhöz :D

Szereplők:

Sophiel: Mint már írtam, kicsit kettős személyiségnek éreztem. Persze nem egyszerű megmaradni angyallánynak, ha jelen esetben az ellenséget szereti. És kicsit szegény sokat is filozofált ezen a "jaj az ellenségbe szerettem bele" dologgal. Volt kérdés, amit legalább négyszer feltett a könyv során, és mind erre a témára összpontosult. Tehát szegény lányt emiatt egyelőre én nem tudom szeretni, remélem kikupál a többi rész során, mert van benne erő, a személyisége is jó, csak ez az őrült őrlődés és bizonytalanság.

Gabriel: Jó őt elvből szeretem, szerintem nincs olyan könyv ahol olyan formát öltene, hogy nem szeretném. Úgyhogy őt itt is kifejezetten megkedveltem, és szerintem a legnormálisabb angyal volt az egész csapatban.

Erdőlakók: Azok valami eszméletlen aranyosak. De komolyan, simán élnék én is náluk. Semmi gonoszság, semmi rossz, csúnya és hasonló dolog. Teljes harmónia a természettel, egymással a világgal. Jó ez túlzás, a világ azon apró részével ahol élnek. Tehát ők teljesen pozitívak olyan béke szigete hatás.

Elijah: Legnormálisabb "gonosz" karakter. Nem is annyira gonosz, szerintem amúgy kifejezetten aranyos a maga, elég fura módján. Belőle is még sokat ki lehet hozni, és remélem, hogy nem lesz elrontva a karaktere.

Sötét Angyalok: Így a könyv elolvasása után megvagyok győződve róla, hogy valójában ők nem is gonoszak, de nem is jók. És ugyanezt éreztem a Térítőkkel is. Nem lehet őket sem gonosz, sem jó sémába bedugni, mert igazándiból nem tettek semmi olyat ami vagy az egyik vagy a másik lenne.

Tehát tetszett, nem volt csöpögősen romantikus, nem volt túlságosan áhítatos (ha az lett volna félbehagyom), nem akart megtéríteni (ezt értékelem!), nem akart mást, mint okosan, szépen fogalmazva, szórakoztatni. Volt mondanivalója, a szerelmen kívül is, és ez manapság kell. És sokakhoz az információk és okosságok ilyen burkolt módon jutnak el. Plusz pont, hogy magyar az írónő. Én amúgy elég fenntartásokkal viseltetem a magyar kortárs írókkal szemben, bár magam sem tudom miért, hisz már bebizonyította több is, hogy tényleg tudnak írni. (pl. Gaura Ágnes is)

A könyv vége... Kedves A. O. Esther, nem mondták még neked, hogy a függő vég egy nagyon ronda húzás? Komolyan mondom, ez kiszúrás volt velem szemben! Nem szeretem amikor így van vége a könyvnek, és nincs itt a folytatás. Úgyhogy remélem, hogy hamar-hamar megjelenik, mert most itt kombinálni fogok, hogy mi fog történni. Hogy lehet így befejezniiiii!!!


És a folytatás hamarosan jön...remélem, nagyon csinos a borítója. Kicsit borúsabb ennél de olyan hmm...