Shawn Achor: A Boldogság mint versenyelőny

 Vannak olyan könyvek amiket már csak azért is érdemes elolvasni, hogy egy kicsit mosolyogjon az ember, és vannak olyan könyvek amik után kicsit átértékeli az ember az életét. Persze ez a könyv inkább az a kategória, amelyikben okos dolgokat olvashatunk, és jó is lenne élni az elvekkel, meg is mosolyogjuk a történeteket, de nem feltétlen értékeli át magát az ember. Legalábbis az olyan ember mint én nem, mert már rengeteg könyvet olvastam a pozitív szemléletmódról, tehát túl sok új dolgot nem mondott nekem. Ennek ellenére örülök, hogy elolvastam, mert jó volt olvasni.

 És, hogy mi is a lényege a Boldogság mint versenyelőnynek? Nos röviden és tömören annyi, hogy maga a munkának kellene boldoggá tenni téged, hogy keress egy olyan helyet, ahova látod értelmét annak, hogy bejársz. Hogy ne munkád, hanem hivatásod legyen, hogy átlásd a dolgokat úgy ahogy vannak, és tégy meg mindent azért, hogy mások is örömmel tekintsenek a munkádra, rád, és úgy a világra. Sokak szerint, rengeteget dolgozunk, hogy aztán legyen pénzünk ÉS utána boldogok leszünk. A könyv az egészet megfordítja. Ha boldog vagy, sikeresebb vagy, és nem helyénvaló, hogy míg nem vagy sikeres nem lehetsz boldog. A boldogság és a siker egymásból következik, de nem mindegy a sorrend. Az író szerint, sokkalta hatékonyabbak azok az emberek akik élvezik a munkájukat, hol nap mint nap elhangzanak dicséretek, ahol a kollektíva összejár, ahol vannak társas kapcsolatok a kollégák között és nem csak úgy eldolgozgatnak egymás mellett. Fontosnak tartja azt, hogy igenis legyél kapcsolatban az emberekkel, mert egy jó szó, egy kellemes gesztus őrülten sokat segíthet abban, hogy boldog legyél.

 Persze vázolja azt is, hogy milyen az ideális főnök. Az ideális főnök foglalkozik a beosztottakkal, jóban van velük és tud róluk pár személyes dolgot is. Támogatja őket, és segíti mindenben, támogatja azt is, hogy a kollektívának legyen ideje naponta, de legrosszabb esetben is hetente összejárni, hogy kibeszéljék a problémákat, vagy éppen ötleteljenek, hogyan tehetnék sikeresebbé a céget. Elmondása szerint a jó főnöknél a beosztottak örülnek, ha találkoznak a főnökkel, és nem rettegve lesik mikor érkezik és mikor „szidja“ le őket. Mindegyikre példát is mond, hogy a kutatások szerint miért is jó az első és miért káros a második.

 Tetszett, hogy a könyv végén ott van, hogy a boldogság és a boldogtalanság is fertőző. Tehát ha te boldog vagy, akkor igenis megfertőzhetsz ezzel másokat is, és fordítva is. Nekem volt olyan munkatársam, akivel egy szobában létezni borzalmasan lehangoló volt, és azt éreztem, amikor kijöttem onnan, hogy mindjárt elalszom a tompultság és fásultság alatt. Már nem dolgozik velünk, de ő tipikusan az az energiavámpír típus volt, a borús szemléletével. Nem mondom, hogy én mindig pozitív vagyok, és azt sem, hogy nálam jobb munkaerő nincsen, de én legalább próbálok megtenni mindent a „cégért“ (egy könyvtárat mondjuk vicces cégnek nevezni :D). És igen, én az a tipikusan próbálok boldog lenni és mosolyogni, mert azért ha el is hangzik (minden nap) a számból, hogy „menjünk haza“ attól még én nagyon szeretek benn lenni. A kollégáimmal nincsen problémám (kivétel van... de őt meg ignorálom), és alapjában véve jó a hangulatom odabenn is. De igen nekünk is van hova fejlődni a boldogság szempontjából :)

Belbecs: 5/5

Azok akik a témában már olvastak, nem fog túlzottan sok újdonsággal szolgálni. Akik viszont még nem, azoknak mindenképpen ó indulókötet.

Külcsín: 5/5

Egyszerű mégis aranyos borító. Jó ránézni, de komolyan :)))

Fülszöveg:

Hogyan legyünk sikeresek a munkában a pozitív pszichológia eszközeivel?

A boldogság jóval több egyfajta kellemes érzésnél valójában siker elengedhetetlen eszköze.

A legtöbb ember sikeres akar lenni. És, persze, a boldogságra is mindenki vágyik. Sokan azt gondolják, kemény munkával sikeresek lesznek, ami elhozza a boldogságot is. Ám ez a képlet hibás. Shawn Achor kutatásai a pozitív pszichológia területén bizonyították, a munkahelyi boldogság vezet az üzleti eredményességhez. A pozitív pszichológia hét alapelvének alkalmazásával kreatívabbak, motiváltabbak és eredményesebbek lehetünk. A könyv tanácsai alapján, felülírva rossz beidegződéseinket, hatékonyabban végezhetjük a munkánkat, és megtanulhatunk jobban élni a lehetőségeinkkel, hogy elérjük céljainkat egyéni, csapat és szervezeti szinten.

Eredeti cím: The Happiness Advantage

Eredeti megjelenés éve: 2010

Könyv: Shawn Achor: A Boldogság mint versenyelőny

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 304

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633042120

Fordította: Frank Orsolya

Rhonda Byrne: Az Erő

 Szeretem az ilyen, pozitív hozzáállást hirdető könyveket, mert úgy vélem, hogy szükségesek. Még nekem is, pedig azért úgy gondolom, hogy én elég pozitívan szemlélem a világot. Tehát, a műfajt szeretem, az írónő stílusával viszont vannak gondjaim. Senki nem mondhatja, hogy előítéletes vagyok, és úgy mondok bármit is, hogy nem olvastam tőle, vagy csak ezt olvastam. Ugyanis már két könyvén túl voltam, amikor ez a kezembe került. Van egy olyan érzésem, hogy majd a HŐS is körülbelül ugyanerről fog szólni.

 Adott egy nő, akinek gondjai vannak az életében, de felfedi a  Titkot, ebből filmet csinál, a film sikeres lesz, a filmből könyv lesz , a könyv sikeres lesz. Ez eddig teljesen jó. Aztán kiad egy idézetek, pozitív gondolatok összegyűjtését (Határtalan gondolatok), ami szintén jó, és sikeres lesz, mert bár újat nem mond mégis kis pozitív löketet ad az életnek. Tényleg, a Határtalan gondolatok volt amúgy szerintem a csúcs a könyvei közül. Azt gondolnánk, hogy most már használja a titkot és pozitív hozzáállású és megvan minden az életében ami csak kell, és abbahagyja az írást. De nem. Hülye lenne, hiszen rengetegen nézik a filmjét és veszik a könyveit. Ír egy könyvet Varázslat címmel (még nem olvastam), aztán egyet Erő címmel, majd egyet Hős címmel.

 Az Erő igazándiból a szeretetről szól, annak bevonzásáról, annak kiterjesztéséről, és arról, hogy megold minden problémát. Amúgy erről szólt a Titok is és pont ezért nem értem, hogy miért kellett még egy könyv ugyanarról. A vonzás törvényét, szeretet törvényének nevezi, de igazándiból a többi dolog ugyanaz. Gondolkodj pozitívan, cselekedj pozitívan és higgy abba, hogy a pozitív szemléletednek hála boldog leszel, ha boldog leszel akkor mindened meglesz amit akarsz. Tehát a pozitív dolgok pozitív dolgokat vonzanak. És tényleg, én szeretni akartam a könyvet, mert maga  a gondolat tök jó, és igazándiból tisztában van az ember vele. És igen, ez volt kicsit idegesítő. 250 oldalon keresztül olvasol kliséket, amiket ha olvastad a Titkot akkor már olvastál. Pár oldal után összefoglalja mit olvastál pár oldallal azelőtt…nem értettem a miértet. Tekintve, hogy ennyi idő alatt, az amúgy sem sok szöveget az ember csak nem felejti el. De rendben, pozitív megerősítésnek gondolta.

 Nincs még egy olyan könyv amiben ilyen sokszor láttam leírva a Szeretet szót. A végén, már egy kicsit sok volt belőle, és sok volt az ismétlés is. Nem tudom, nem értem a miérteket. Tényleg vannak olyan emberek, akik ennyire lassan dolgozzák fel az információkat, és ötször le kell mindent írni,hogy felfogják? Normális embernek szerintem kicsit már sok. Arról ne is beszélve, hogy a külső idézetek (tehát amiket más emberektől idéz), az olyan szép betűtípussal íródott, hogy ki mondta, hogy csoda, ha el tudjuk olvasni. De a rajzok szépek.

 Ami még egy kicsit gondom a könyvvel, hogy nem értem, miért kellett ezt fényes, vastag papírra nyomni, hogy majd egy kilós legyen, annak ellenére, hogy kicsi a könyv? De tényleg, ez a papír drága, és nem is szép. Jó…ha a polcra rakod és nézegeted míg az Erőre gondolsz akkor jól néz ott ki.

Belbecs: 3/5

Semmi újat nem ad, semmi olyat aminél „húha” megjegyzést tudtam volna tenni, és lehidaltam volna  a meglepetéstől. Ismétli önmagát, és ismétli azokat a dolgokat, amiket az embereknek már eleve tudniuk kellene.

Külcsín: 4/5

 Nehéz, nem kényelmes olvasni, és semmi sem indokolja azt, hogy ez ennyire „igényes” kiadás legyen. A fénylő papírt nehéz amúgy lapozni is, meg visszaveri a fényt is, és lámpafénybab olvasni kifejezetten pocsék. Bizonyos betűtípusok olvashatatlanok a könyvben, és rengeteg az ismétlés.