Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok

 

• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 382
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635291731
• Fordította: Béresi Csilla
• Megjelenés időpontja: 2013. október 21.

Van amikor az ember újraolvas könyveket. Van amikor az ember újra írja az értékeléseit. 12 éve olvastam nagyjából ezt a könyvet, az akkori érzéseimet itt olvashatjátok.

 12 évvel később, még mindig tartom azt az állításomat, hogy ehhez a könyvhöz (sőt mindegyik könyvhöz), hangulat kell. Nekem most is megvolt a kellő hangulatom hozzá, mert nem hagytam félbe, és nem is éreztem olyan sokszor, hogy "uh, basszus", párszor azért igen. 12 év alatt az ember sokat változik, én is. Sokat gondolkodtam azon, hogy adott-e most is a könyv az életemhez, vagy jelenleg nem érzem akkora hatását, mint akkor, és azt kell mondanom, hogy adott is, meg nem is.

Életem elmúlt időszakában úgy érzem, hogy sokat fejlődtem. Ebben benne van az is, hogy sok minden történik az emberrel, és azokból mindből tanul, és benne van az is, hogy öregszik (sicc!). Idén leszek 40, hiszek a vonzás törvényében, de még mindig nem annyira, mint amennyire szeretném, hogy higgyek benne. De feltehetően már jobban, mint a könyv előző olvasásakor.

 A legjobb ebben a könyvben az, hogy igazándiból csak szeretne rávilágítani az Élet, a Világ pozitívabb oldalára. Történetekkel, elgondolkodtató idézetekkel. Nem váltja meg a világot, és nem is ez a dolga. Úgy hiszem a könyv ha jókor talál meg valakit, akkor képes felállítani a mély gödörből, vagy a szakadék széléről és visszahúzni. Van amikor csak egy kis pozitív szemlélet kell, hogy másfelé vigyen a sors. És igen, ez a könyv nem mély, nem megváltó, de ha jókor, jó ember kezébe kerül, akkor nagyot tud rajta segíteni.

De mindenkinek megvan a maga könyve, ami pozitív érzéseket kelt benne. Nekem 12 év után is ezt elolvasva, igazán pozitív hangulatom lett. Eleve mondjuk nem vagyok egy túl negatív ember, de azért szükséges nekem is néha feltöltekeznem. És jó volt visszanyúlni ehhez a könyvhöz. Olvasás előtt megnéztem, hogy mennyire tetszett nekem régen (mire nem jó a moly ;D), mert olyan könyvet akartam újraolvasni, ami akkor és ott tetszett. Kíváncsi voltam arra, hogy vajon változott-e a véleményem a könyvről. De ez a könyv még mindig kellemes olvasmány. Sok és mély dolgot tényleg ne várjatok tőle, csak optimista, kellemes érzéseket, akkor nem fogtok csalódni.

Őszentsége a XIV. Dalai Láma · Desmond Tutu: Az ​öröm könyve

 

Ezt a könyvet, 2016-ban kaptam AniTigertől és Szimirzától karácsonyra, 2020, 2021, 2022-es várólista csökkentős listán is szerepelt! Jelentem elolvastam! Csak....kellett hozzá pár év, hogy eljussak oda, hogy a saját könyveimet olvassam, ne másét meg ne a könyvtárét.

A Dalai Láma mindig is szívem egyik legkedvesebb vallási vezetője volt. Imádom, ahogy gondolkodik a dolgokról és azt, hogy mennyire képes pozitív maradni, annak ellenére ami vele, és az országával történt. Egy időben nagyon sok könyvet olvastam tőle, aztán az a korszakom véget ért, de lehet újra kéne élesztenem a buddhista vallás iránti érdeklődésemet. Ami sosem szűnt meg, csak háttérbe szorult. 

Desmond Tutu-ról biztos, hogy valamikor már hallottam, de amúgy nem igazán volt számomra ismert alak. A könyv olvasásakor olvastam utána, hogy tavaly karácsonykor el is hunyt az érsek :( De szép kort megélt, és a betegségét ha ehhez hozzá adjuk, akkor kifejezetten teljes életet élt, hosszan és teli jó akarattal.

 Amikor ez a két "öregember" találkozik akkor olyan, mintha egy végtelenül szerető, boldog spirituális közeg telepedne rájuk. És a könyvből annyira sugárzik, hogy amúgy ők nagyon is emberek, nagyon is viccesek. A Dalai Lámáról tudtam, neki van egy sajátságos humora, de amikor az érsekkel volt szerintem az alap boldogság és huncutsági szintjüket meg kell szorozni százzal. Örülök, hogy ilyen jó barátok voltak és hogy ennyire megértették egymást, annak ellenére (vagy éppen pont azért?), mert két nem éppen egyforma vallást képviseltek.

Az egyik kedvenc részem a könyvben az volt, amikor elbúcsúztak a hét leteltével, és felvetették, hogy ha meghalnak, és az érsek megy előre akkor a mennyországba járja ki, hogy a Dalai lámát is beengedjék, de ki tudja hol találkoznak újra. Szomorú, mégis annyira kedves volt. Még a halálról is teljes természetességgel beszéltek mind a ketten. Mert az élet rendje, hogy meghalunk. Előbb vagy utóbb, de mindannyian. Csak az nem mindegy, hogy míg oda elérünk, hogy Élünk.

 Nagyon szerettem olvasni a könyvet, mert két nagyon kedves személyiség beszélgetései vannak benne.

A kép a könyv keletkezésekor, a Dalai Láma 80. születésnapján készült. 

Justyn Barnes: Ikigai

Köszönet a könyvért a Scolar kiadónak!
 A könyv alcíme a következő: Találd meg az életed értelmét.
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mit írjak a posztba. Borzalmasan nagy bajban voltam ugyanis, mert tetszett is a könyv és nem is. És amikor kettős érzésem van, akkor döntenem kell, hogy melyiknek adok szabad utat. Végül ez a poszt legalább a tizedik próbálkozás, hogy összeszedjem, mi tetszett és mi nem a könyvben. Remélhetőleg elégedett leszek a poszttal, mert hát, nem szeretnék félkész dolgokat átvinni a jövő évre.

Ami tetszett a könyvben:

x A mérete: Szeretem azokat a könyveket, amik utazóbarátak. Ez kifejezetten kicsi és táskában elférő méreteket öltött, így nagyon kényelmes volt cipelni és buszon olvasni is. Amikor először molyon láttam a könyv borítóját, azt hittem, mint sokan mások, hogy ez nagy alapú lesz, de aztán könyvesboltban is találkoztam vele, és ott szerelem volt első látásra.

x A borító és a belső festett képek: Ugyan nem hiszem, hogy ez a tökéletes borító az Ikigai-nak, de nem is volt életidegen. Megnyugtató színeket használ, mind a borító, mind a fejezet elválasztó “rajzok”. Tetszik no!

x A tagolása a könyvnek: Itt a fejezetekre gondolok főleg, ahogy egymásra épülnek, és ahogy egy-egy fejezetet jobban kifejt. Tetszett, hogy sorban halad a témákban, és az is, ahogyan ezt megoldotta, változatos írásokkal.

x Ízelítő: Ezt nem tudom jobban megfogalmazni egy szóban. Az író, úgy érzem tisztában volt azzal, hogy nála sokkal mélyebben foglalkozik már a témával pár szerző, így ő maga nem akart mélyre ásni a témában. Nem akart borzalmasan sok információt átadni. Ő egy ízelítő akart lenni az olvasónak, amolyan “csali”, hogy ezek után ténylegesen el tudja dönteni, hogy érdekli-e a téma annyira, hogy beleássa magát, vagy hagyja a fenébe, mert totálisan távol áll tőle. Sokkal több pontot kapna a könyv tőlem, ha ez lett volna az első a témában, amit olvastam!


Ami nem tetszett:

x Az a sok-sok kép: Szeretem a képeket, és fel is dobja általában a könyveket, ha tartalmaz képet, de az ikigai szerintem, pont nem az a téma, amit teli kéne nyomni képekkel. Itt úgy érzem, hogy túl lett tolva a képek aránya a szövegezéshez képest. Elhiszem, hogy ha a képek nem lennének, végtelenül hülyén nézne ki a könyv és borzalmasan vékony lenne, de talán ENNYI kép nem kellett volna.

x Ikigaiod: Ez a szó kísért engem, és kirázott tőle a hideg, mindig amikor olvastam, és elég sokszor van a könyvben. Elhiszem, hogy nyelvtanilag ez így helyes, de borzalmasan hangzik az ikigaiod :D


Összességében:
Ez a könyv nem több és nem kevesebb, mint egy betekintés az Ikigai világában. Sejtésem szerint, ennél több nem is akar lenni. Tisztázza a fogalmat, és ötleteket és írásokat tartalmaz arról, hogy miként élheted át az ikigait, miként alkalmazhatod az életedben. Rengeteg hasznos és jó dolog van benne, de emellett az is látszik, hogy nincs mögötte nagyon alapos kutatómunka. Nem mondom, hogy nem kutatott, de tény, hogy ez az 5. könyv amit a témában olvasok, és eddig ez tartalmazza a legkevesebb információt. (Bár Bettina Lemke könyve ennél sokkal borzalmasabb :D).
 Remek dolognak találom, a könyv végén lévő ajánlott irodalmak szekciót, mert relatíve felsorolja a Magyarországon is forgalomban lévő könyveket a témában. Aki jobban bele akar mélyedni, annak ad továbbhaladási irányt, és ez jó dolog.
 Arra tökéletes a könyv, hogy megismerjük az Ikigait, és eldöntsük azt, hogy szeretnénk-e egészében látni a dolgokat, vagy megelégszünk ezzel az ízelítővel. Ajándék könyvnek amúgy szerintem remek, ha japán kultúra érdekli az ismerősünket, vagy keresi az élet értelmét. És akik szeretik az idézeteket és képeket azoknak is nagyon jó, mert tényleg szép a könyv. Csak nekem kevés, ha egy könyv csak szép.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

„A japánok hosszú ideje tudják: van olyan, hogy az ember szereti a munkáját, és meg is fizetik érte. Ez az összhang maga az ikigai: kombinációja mindannak, amit szeretsz, és amire a világnak szüksége van. Ez a kis könyv segít megtalálni a saját ikigaiod, azaz életed valódi értelmét – ha engeded, feltárul előtted a hosszú, boldog és tudatos élet titka.”

Könyv: Justyn Barnes: Ikigai
Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 160
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632449289
Fordította: Rácz Rebeka
Megjelenés időpontja: 2018. november 12.

Rolf Dobelli: Egy jobb élet művészete (52 meglepő út a boldogsághoz)

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
52 út a boldogsághoz, 52 hét az évben! Amúgy olvasás után, és hogy hagytam az egészet ülepedni egy hétig, el is döntöttem, hogy jövőre, minden héten elolvasok egy fejezetet a könyvből, és adok magamnak egy hetet, hogy átérezzem pontosan, mi az amit jobban csinálhatok.
 Az 52 "meglepő" út, amúgy igazándiból nem meglepő. Viszont a cím nem hazudik, egy jobb élet művészetének 52 lépcsőjét mutatja be. Bár talán a lépcső nem is a legjobb hasonlat erre. De tény, vannak fejezetek, amik szorosan egymásra épülnek, és tartom, hogyha a legtöbb tanácsot megfogadná az ember, akkor kicsit mindig jobb lenne az élete. Nem lesz rózsaszín unikornison szárnyalós élet, de boldog lesz. Racionális kereteken belül.
 A boldogság egy állapot, amit azt hiszem, a legtöbb ember szeretne elérni. Én is, és azt kell mondanom, hogy a napjaim nagy részében boldog vagyok. Akkor is, amikor azt mondom reggel, a munkahelyemen, hogy "haza akarok menni". Attól, hogy ezt mondom, még nem vagyok boldogtalan!
 De a boldogság a 21. században egy borzalmasan erőltetett cél lett, amit el akarnak érni, és ez nekem fura. A boldogság az én nézetemben egy állapot, amit ÁT kellene élni és nem csak elérni. Amúgy is, borzalmasan gyorsan változik minden körülöttünk.
 Voltak olyan "utak", amiket már ismertem, hisz sokan leírják a "tökéletes" receptet a boldogsághoz és ez a könyv is ezt kíséreli meg. A "tökéletes" azért van idézőjelbe, mert egyénenként változik, hogy nekünk mi segít. Az 52 tanácsból – vagy útból (nevezzük bármelyiknel), mindenki fog találni olyat, ami szimpatikus lesz neki, és amit meg tud fogadni, de olyat is, amit szívesen kipróbálna. Jó esetben az 52 leírt dologból, párat már most is alkalmaz az ember tudat alatt. Ebből is sejthető, hogy vannak alapigazságok, amik ebből a könyvből sem maradtak ki. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy legalább újra megerősítem magamban, hogy jó úton haladok.
Pár dolog amit a könyv felvet:

+ Kell-e mindig véleményt alkotnunk? A válasz egyszerűen a nem. Bár az emberek, még ma is nehezen viselik el, ha egy témában a kérdésre, a válasz az: Nincs róla véleményem. Sajnos a 21. században úgy tűnik népbetegség, hogy mindenkinek, mindenről, de tényleg mindenről véleményt kell alkotnia. Az író is kifejti, hogy ez mennyire káros, és, hogy igenis sokkal boldogabb lehet az életünk, ha nem akarunk, mindenképpen válaszolni olyan kérdésekre is, amikre amúgy sem tudnánk értelmesen válaszolni, hiszen tényleg nincsen véleményünk róla.
 Hozzátenném, nekem rengeteg dologról nincs véleményem, általában kerülöm is, hogy válaszolnom kelljen az ezt érintő kérdésekre. Úgy érzem, hogy amihez nem értek, abba nem akarok beleszólni. Vagy, ami nincs közvetlenül hatással az életemre, a környezetemre és a boldogságomra, azokat a témákat egyszerűen figyelmen kívül hagyom.

+ Az állandóság titka!
Megvan a varázsa annak, ha kivesszük az életünkből a döntések egy részét. Rengeteg példát is hoz a könyvben, az író arra, hogy kik könnyítették meg az életüket azzal, hogy egyféle ruhát hordtak, így máris egy döntést kihagyhattak a napjaikból. Rengeteg kreatív energia szabadul fel, ha az ilyen döntéseket nem kell minden áldott nap meghoznunk. Ezt amúgy már máshol is olvastam, így feltehetően van benne valami.
 Bár én magam kicsit merésznek gondolom, hogy egyfajta ruhája legyen az embernek, de belátom, hogy legalább túl sokat nem kell azon gondolkodnia napkezdéskor vagy napzáráskor, hogy mit fog felvenni aznap vagy másnap reggel.

+Néha kéne egy kis szerepcsere?Rolf is úgy gondolja, hogy a boldogabb élet elengedhetetlen része az, hogy nem csak a magunk szerepével vagyunk tisztába. Példát is hoz arra, hogy hogyan oldotta meg egy cég a nagy ellentétet két részleg között, hogy sikerült végül sokkal produktívabb munkára ösztönözni az embereket a cégen belül. Mégpedig úgy, hogy a két csoportvezető, akik mindig a másikra fogták, hogy miatta nem megy a projekt, egyszerűen egymás helyére nevezték ki. Így máris megláthatták, mi az, ami tényleg javításra szorul a dologban, és min lehet segíteni egyszerűen, veszekedések nélkül.
Nekem ez szimpatikus felfogás, és szerintem gyakrabban kéne ezt alkalmazni az életben. Tényleg nem sok időre, csak pár napra.

Ezek, és még vagy 49 hasonló kaliberű tanács/ útmutatás olvasható a könyvben. Előnyben vannak azok, akik szeretik a gazdasági hasonlatokat és/vagy szeretnek a befektetésekről olvasni. Nekem ez a része (a befektetős sztorik), a vége felé már kicsit sokak voltak. Ennek ellenére összességében a könyv tetszett. Sok olyan dolgot vetett fel, amivel egyetértettem, és amit már követek, vagy majd követni tervezek. Elgondolkodtatott, és szeretem, ha egy könyv elgondolkodtat. Szeretem azt, ha még egy héttel az olvasás után is fel-fel dereng egy-egy fejezete és azon gondolkodom, hogyan építhetném be az életembe az adott dolgot.

Belbecs 4/5

Egy pont mínusz a már említett gazdasági vonulatért. Elhiszem, hogy az író abban a témában mozog a legjobban otthon, de nekem kicsit több volt, mint amit szerettem volna. Főleg azért, mert volt egy csomó fejezet, ami megállt volna a sztorizgatás nélkül is.

Külcsín: 4/5

Elgépelés nem volt benne, vagy nem túl feltűnő (mert nem tűnt fel). A borító tetszett, de nem kiemelkedően szép. Most, hogy rákerestem az eredeti borítóra, elég vegyes vélemény alakult ki bennem. Az kicsit minimalistább, az egyik...a másik meg borzalmasan színes...ehhez képest a magyar borító meg olyan jellegtelen. Mármint, nem az a borító, ami kitűnik a sok borító közül, és felhívja magára a figyelmet, pedig fontos lenne. Ez egy olyan kellemes, a szöveghez és a tartalomhoz illő, de jellegtelen borító lett.


Fülszöveg:

A ​klasszikus életfilozófiák 21. századra fazonírozott változata.

Az emberiség ősidők óta keresi a választ arra a kérdésre, hogyan tehetné az életét jobbá, boldogabbá.

-Hogyan éljek?
-Mitől lesz jobb az életem?
-Milyen szerepe van a sorsnak?
-Mekkora jelentősége van a pénznek?
-A jó és boldog élet beállítottság, személyes hozzáállás dolga, vagy sokkal inkább a kézzelfogható sikerek és életcélok eléréséé?
-Mi a jobb? Az, ha a boldogságot űzzük-hajtjuk, vagy ha a boldogtalanságot próbáljuk elkerülni?

Minden generáció felteszi ezeket a kérdéseket, a válaszok azonban sorra csalódást keltenek, mert mindig egy elvet, egy alaptételt vagy egy szabályt keresünk. Ilyen pedig nem létezik, a világ ehhez túlságosan bonyolult. A boldogsághoz számos, sokszor meglepő út vezet. A milliós olvasótáborral rendelkező szerző most sok humorral felvértezett könyvében a legjobb 52 gondolkodásjavító eszközt varázsolja elénk, amelyek segítenek, hogy könnyebben szálljunk szembe a 21. század kihívásaival. Bár nem garantálják a boldog életet, de sokkal valószínűbbé teszik azt!

Ezt a gondolkodásmódot és viselkedést „az élet operációs rendszerének” is nevezhetjük. Nekem mégis sokkal jobban tetszik a régies, szerszámosládát megidéző hasonlat. A leglényegesebb az egészben viszont az, hogy a mentális szerszámosláda és annak eszközei fontosabbak, mint a tárgyi tudás. Fontosabb, mint a pénz, és fontosabb, mint a kapcsolatok és az intelligencia.

Könyv: Rolf Dobelli: Egy jobb élet művészete
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 216
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632913285

Meik Wiking: Hygge

  A könyvet a megjelenés után szerettem volna rögtön megkaparintani, de idén nem igazán veszek könyvet. Ha veszek is annak nyomós oka van, vagy éppenséggel másnak veszem ajándékba. A Hygge olyan könyv volt, amit mindenképpen kézbe akartam venni, annak ellenére, hogy akkor még nem is sejtettem, hogy nem csak a borító szép, hanem úgy a könyv összhatása is olyan, amire egyszerűen azt mondja az ember, hogy gyönyörű. Igen, tapizhatók a minták az elején! Igen, telis-teli van guszta vagy éppen borzalmasan hangulatos képekkel! És igen, ez egy tökéletesen kivitelezett könyv, amit imádtam lapozni, olvasni, vagy csak nézegetni is. Már attól is nagyon hygge lettem.

 De akkor a bel tartalomról. Olvasás közben és utána is eszembe jutott, hogy fogom a cókmókom és elköltözöm Dániába! Annak ellenére, hogy semmit, vagy csak keveset tudok az országról. De kedvet kaptam arra, hogy egy ideig ott éljek.

 Az író, maga egy boldogságkutató intézetben dolgozik (21. század, úgy látszik erre is kell már intézet), tehát egy olyan intézetben dolgozik, ahol a dán kutatók arra keresik a választ, hogy az emberek mitől lesznek boldogok. Hogyan képesek elérni a boldogságot, és hogy ehhez mi szükséges.

Forrás:http://www.lifestyletessa.com

 Dán alapfelszerelés, a boldogsághoz, például a gyertya. Európa szerte ők égetik a legtöbb mécsest és gyertyát, mert úgy vélik, hogy az nagyon hygge. Hangulatot varázsol és kellemes csak úgy ülni a gyertyafényben, vagy kandalló fényben. Természetes hatást adnak ezek a féle fényforrások. Nem is rajonganak túlzottan a mesterséges fényért. Azt is megtudhatjuk a könyvből, hogy könnyebb eladni olyan lakást Dániában, amely rendelkezik Kandallóval vagy kályhával, mert ezek mind hyggek, és elősegítik az emberek boldogságát, hangulatba kerülését.

 A dán alapfelszerelés másik kézzel fogható dolga, tehát ami egy túlélési készletből sem hiányozhat, az az édesség. Szintén kitér a könyv arra, hogy a dánok meglehetősen sok édességet fogyasztanak. Úgy vélik, hogy az is szükséges ahhoz, hogy elérd a boldogságot. Olyan, mint a gyertya, kell és kész. Senki sem kérdőjelezi meg, hogy az édesség, sütemény vagy csokoládé hygge vagy sem. Mindenki úgy gondolja, hogy kell a boldogsághoz.

Forrás:http://www.pagetostagereviews.com

 A hygge életérzés része még, a csoki és gyertyán kívül az, hogy társaságban legyél. Persze lehetsz egymagad is nagyon hygge, de azért mégiscsak jobb, ha vannak barátaid. Rengeteget járnak össze a könyv szerint, és nagyon összetartóak a dánok. Persze tény, hogy mint külföldi ember, nehezen lehetsz egy ilyen barátságkör tagja, meg kell érte dolgoznod, de ezek egy életre szólnak, és biztos lehetsz benne, ha egyszer bekerültél a körbe, akkor teljes értékű tagja vagy már.

 És még folytathatnám borzalmasan hosszan. Rengeteg jó szokásuk van a dánoknak, és valahogy el is várható, hogy a jókat emelje ki egy ilyen könyv. És igen, kedvet kap az ember olvasás közben, hogy odaköltözzön, vagy csak vakációra elmenjen Dániába. És maga a kiadvány gyönyörű és tényleg jó kézbe venni. Olvassátok!

 Amúgy a könyvben vannak étel receptek is, amiket én magam csak felületesen néztem meg, mert nem nagyon főzöm (értsd: egyáltalán nem főzöm), viszont a képek nagyon guszták voltak.

Belbecs: 5*

Külcsín: 5*

Mint a poszt elején is írtam. Gyönyörű és jó kiadvány. Mindenkinek ajánlom, aki szeret megismerni kultúrákat, és azok felfogását a boldogságról és/vagy boldogságkeresésről. Éljenek a dánok!

Fülszöveg:

Egyre ​többször halljuk, hogy Dánia a világ legboldogabb országa. Mi lehet a dánok titka, ami a legboldogabb nemzetté teszi őket? Meik Wiking, a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója többéves munkája során arra jutott, hogy a válasz nem más, mint a hygge.
Ezt a kifejezést fordították már a meghittség művészetének, a lélek otthonosságának és a megnyugtató környezet élvezetének is, ám ahhoz, hogy valóban megértsük ennek a különleges életérzésnek a lényegét, néhány kifejezésnél többre lesz szükségünk.
Ennek a gyönyörű és inspiráló könyvnek a segítségével lépésről lépésre sajátíthatjuk el a hygge – és általa a boldogság – titkát: megtudhatjuk, milyen szerepet játszanak ebben a fények, a jó ételek, a társas kapcsolatok, a karácsony vagy éppen az öltözködés.
A rengeteg érdekes információ és összefüggés mellett a gazdagon illusztrált kötet gyakorlati tanácsokkal (konkrét példákkal, receptekkel, ötletekkel) is szolgál, melyek segítségével bárki könnyedén belecsempészheti a hygge elemeit a mindennapjaiba.

Eredeti mű: Meik Wiking: The Little Book of Hygge

Eredeti megjelenés éve: 2016

Kossuth, Budapest, 2017

288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630988759 · Fordította: Vágó Nándor

Anthony De Mello: Abszurd egypercesek

 Még az olvasási válságom kezdetén kezdtem el olvasni. Mondván, hogy egyrészt várólista csökkentős könyv, másrészt rövid részletekből áll, és így más nem egyet-egyet elolvasok naponta. A könyv elején amúgy le is szögezi a szerkesztő, hogy ne egyszerre olvassa az ember az egészet, mert az úgy túl tömény, és túl sok. És persze akkor nem jön át az üzenete.

 Azt tudtam, csak az íróról, hogy valamely vallás képviselője, tanítója, de hogy melyiké azt nem tudtam, és nem is igazán érdekelt. Amúgy most, amikor a blog bejegyzést írom utánanéztem és Jezsuita tanító volt. Mivel vallásilag sehova sem vagyok besorolható, így úgy gondoltam, nem lesz ezzel a könyvvel sem semmi baj. Remélhetőleg nem csap át szent szöveggé és nem kell letennem.

 Nos, nem csapott át. Én sok hasonló könyvet olvastam, azok kifejezetten buddhista példabeszédek voltak, zen és társai ugyebár. Tehát nem volt tőlem olyan távoli a fogalmazásmód, az, hogy kapsz egy alap dolgot, de nem fejti ki, úgy hogy mindenki megértse. Utal persze arra, mit akart mondani, de nem világosít fel. Elgondolkodtat. Kifejezetten sok olyan részlet van a könyvben, ami elgondolkodtatott, és néha bólintottam is, hogy igen, jó volna, ha ezen az emberek is elgondolkodnának. Rávilágít, mennyi minden mellett megyünk el, csak úgy. Hogy azt hisszük élünk, holott valójában megszokások, dogmák rabjai vagyunk. Már aki természetesen! Vannak megvilágosult emberek is.

 Örülök, hogy nem lett valláshoz kötött a könyv. Nem volt telitömve csak Jézussal, Istennel, hanem felkerült a palettára Buddha, és minden egyéb tan alapítója, hirdetője. Tehát teljesen pozitív csalódás volt a könyv. Annyit sajnálok, hogy nem túl figyelemfelkeltő, és nem kap igazán elég reklámot az egész könyv. Molyon is, ahogy látom 66 –an olvasták csak, és nagyon kevesen értékelték. Pedig talán elkélne egy kis reklám.

 Akik szeretik a történetfüzéreket, rövid tanulságos „megmondós”, „arculcsapós” igazságokat, azoknak tetszeni fog. Ami viszont tényleg igaz. Ne olvassátok egyhuzamban, mert úgy őrülten tömény. Én négy-öt nap olvastam, így a végét egyben, úgy már egy picikét tényleg sok volt, de nem ütötte azt a határt ahol azt mondtam volna, hogy „jesszus mikor lesz már vége”. Rengeteg résznél gondoltam, hogy idézek valamit, de azokat már általában idézték, úgyhogy nem kellett nekem pötyögnöm :D

Belbecs: 5/5

Arra, amire íródott tökéletes. Nem számít regénynek, sem novellának, ez egy rövid történetekből álló könyvecske, tanulságos és elgondolkoztató. Vallásilag teljesen szerteágazó, nem gerjeszt ellentétet egy vallással szemben sem, és nem is isteníti egyiket sem. Ennek kifejezetten örültem!

Külcsín: 3/5

Olyan semmilyen. Tudom, egyszerű külső, a belső tartalom számít, ennek ellenére szerintem kaphatott volna sokkal szebb borítót is. Viszont a mérete tetszik, kézbe való, zsebbe való méret. Könnyen cipelhető a buszon, és elfér mindenhol. A betűméret is ideális, nem folyik ki a szemem tőle.

Fülszöveg:

A következő történetekben a Mester nem egyetlen személy. Lehet ő hindu guru, zen roshi, taoista bölcs, zsidó rabbi, keresztény szerzetes, vagy szófi misztikus, Buddha vagy Jézus, Zarathusztra vagy Mohamed. Tanítása megtalálható az időszámításunk előtti hetedik században és az időszámításunk utáni huszadik században. Bölcsessége egyaránt megtalálható Keleten és Nyugaton. Számíthatnak-e egyáltalán a történelmi előzmények? A történelem, végül is, csak a megnyilvánulások leírása és nem a Valóság, a doktrínák feljegyzése és nem a Csendé.

A következő történetek mindegyikét csak egy percbe kerül elolvasni. A Mester nyelvezetét valószínűleg elképesztőnek, ingerlőnek, sőt egyenesen értelmetlennek fogod találni. Bizony, ez nem könnyű olvasmány. Nem azért íródott, hogy tanítson, hanem hogy Felébresszen. A lapok közt elrejtve – nem a nyomtatott szavakban, nem is a történetekben, hanem a könyv szellemében, hangulatában és légkörében – ott van az a Bölcsesség, amelyet nem lehet emberi beszéddel közvetíteni. Miközben a nyomtatott oldalakat olvasod és a Mester rejtélyes nyelvezetével küzködsz, lehet, hogy akaratlanul rábukkansz arra a Csendes Tanításra, ami ott bujkál a könyvben, Megvilágosodsz – és átalakulsz. A bölcsesség ezt jelenti: megváltozni a legkisebb erőfeszítés nélkül, átalakulni – akár hiszed, akár nem – pusztán a szavakon túli valóságra való ráébresztéssel.

Ha olyan szerencsés vagy, hogy Felébredsz, akkor tudni fogod, hogy a legszebb nyelv az, amelyet nem beszélnek, a legtökéletesebb cselekedet az, amelyet nem tesznek, és a legjobb változás az, amely nem akarásból születik.

Figyelmeztetés: Csak apránként olvasd a történeteket: egyszerre csak egy-kettőt. A túladagolás csökkenti a hatékonyságot.

Kiadó: Korda

Kiadás helye: Kecskemét

Kiadás éve: 2000

Oldalszám: 200

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9639332143

Fordította: Török Péter

Ár: 520 Ft (ami a könyvemen van )

Kiadói ár: 880 Ft(a neten), 1100 (a boltban) – ez már a 9. Utánnyomás ára, az enyém még 2000-res kiadás.