A következő címkéjű bejegyzések mutatása: graphic novel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: graphic novel. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 17., szerda

Rachel Smythe: Lore ​Olympus – Olümposzi história 1 -3.

 


  Ezer éve és egy napja szerettem volna elolvasni ezt a képregényt. Bár hozzátenném, hogy akkor még úgy gondoltam, hogy ez egy befejezett sorozat, és minden részét kiadták már magyarul.

 Aztán a kolléganőm volt olyan kedves, és elcipelte nekem Siófokról (mert ott megvan a könyvtárnak), és így alkalmam nyílt arra, hogy elolvashassam, és rájöhessek, hogy a kiadó ezt így lazába félbe hagyta kiadásilag...

 Tehát, ha elengedem azt, hogy a sztori végét feltehetően sosem fogom megtudni, ha így tekintek rá, még így is maximálisan megérte a bele fektetett időt a három kötet.

 Eleve szeretem a mitológia háttérrel rendelkező sztorikat, így ez arra is jó volt, hogy egy kicsit elrugaszkodva a szakirodalomtól, kicsit könnyedebb műfajt érintsek olvasásilag. Maximálisan kikapcsolt amúgy a képregény. Kellett idő, hogy megszokjam a rajzolást, de amikor ez már megtörtént, onnantól, már elkezdett tetszeni a rajzolás is. Én mangákon szocializálódtam, így a képregény és ez a stílus kicsit távolabb áll tőlem, de nem volt rossz. Nagyon sötét, és néha nagyon elrugaszkodó színvilágú, de megszokható és szerethető.

 A szereplők legtöbbje amúgy szimpatikus volt. A maga buggyantságával vagy beteg gondolataival. A főszereplők ugye Perszephoné és Hádész azért magasan vitték a sztorit. Mind a ketten  a maguk módján szerethetőek voltak, és lehetett értük aggódni, vagy drukkolni nekik. Hádész ugye felnőtt, tud magára vigyázni, de mégis néha olyan szerencsétlen a maga "szerelem" dolgában. Mondjuk ismerjük be, hogy az Alvilág uraként, feltehetően nem a legnépszerűbb isten a világon, akinek olyan egyszerű, és nagyszerű dolog lehet a "csajozás". Mondjuk nem értem a "barátnő" szálat, annyira messziről süt róluk, hogy amúgy nem illenek egymáshoz. Sajnálom, tök sajnáltam Hádészt, hogy kínlódik.
Perszephoné, meg hát fiatal és ártatlan, és még nem mindig van képben a dolgokkal. Ami ugye az első kötet felénél történt dolgokat hozza maga után. Azért van isten, akit felgyújtottam volna...
 De a legtöbb karakter, amúgy szerethető, és így kicsit "belelátunk" az életükbe. Az Istenek mindennapi problémáiba, és kapunk egy kicsi mitológiai mesélést is, úgy a háttérbe elhintve, nem túl mélyen.
 Nem tudom, hogy mi volt az ok, amiért a kiadó végül elkaszálta a sorozatot, de nagyon sajnálom, mert szerintem rengeteg potenciál van benne, és rengeteg embert érdekelne a további történet is.
 Amúgy érdekes, hogy amióta olvastam, nagyjából 4-5 könyv jött velem szemben, ahol szintén görög mitológia, istenek és hasonlók, sőt. Egy konkrétan Hádész-Perszephonés, csak még nem volt időm neki ugrani. Pedig most még úgy bennem van ennek a hatása is, úgyhogy lehet hamarosan neki is kezdek...csak lenne időm olvasni.
Tehát örülök, hogy sikerült elolvasnom, és szomorú vagyok, hogy amúgy sajnos nem fejeződött be  a történet. Vizuális élménynek minden esetre nagyon jó. Súlyra is jó kis combos kötetek, a fényes, festett lapok miatt ugye, szerinte ilyen másfél kiló/kötet :D, ki is kaptam a kolléganőmtől, hogy ilyen súlyzókat cipeltetek vele Siófokról. Hát tehetek én róla, hogy nálunk nincs meg...és olvasni akartam? ÉS botor mód felajánlotta, hogy kihozza nekem??? :D
Szeretném, ha sokan olvasnátok, mert tényleg jó. Nem könnyű, mert egy csomó olyan téma is helyet kap benne, amiről nem szívesen olvasunk (nemi erőszak stb.), de hátha ha sokan olvassák, akkor egyszer csak folytatja a kiadó...jó lenne...tényleg o.O

És amúgy látható, hogy borzalmasan magas százalékot üt meg a sorozat, tehát aki olvasta, annak mindenek tetszett (nagyjából), tehát ...továbbra sem értem, hogy miért szakadt harmadba a sorozat. Ahogy látom az angol verzió 9 részes...tehát így az első harmada a történetnek ki lett adva, de utána, elfogyott a kiadó lendülete :(






2021. január 28., csütörtök

Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.

 

Szeretem a képregényeket, bár inkább a mangákat. Ezek a nyugati típusú dolgok nekem, túl sötétek. Belegondolva egyetlen egy olyan képregényt sem olvastam még, ami egy kicsit is vidámabb rajzolással készült volna. Biztos van, csak azok nem jöttek velem szembe. Könyvtári olvasás, ami nagy szó, mert a könyvtár, eddigi álláspontja az volt, hogy nem vesznek képregényt, mert a képregény nem könyv, és nem képvisel irodalmi értéket, nem olvasná senki meg ilyen, fogalmam sincs honnan vett indokok miatt. (mert ha azt mondták volna, azért nem vesznek, mert drága, akkor még megértettem volna :D). De tavaly év végén megtört a jég és kísérleti jelleggel beruházott egynehány képregényre. Ezért Pijer kollégámnak nagyon hálás vagyok, hogy összeírta a listát és így bővülhetett a TiniSarok egy képregény...hát polcocskával.
A Kulcs a zárját benne volt a top 5 képregényben, amit el akarok olvasni. Annak ellenére, hogy annyit tudtam csak róla, hogy készült belőle tv sorozat, és hogy annak a bemutatóját láttam azt hiszem. És az alapján egy nagyon, beteg és elborult sztori, tehát olvasnom kell.
 Nos, ez a képregény hozta a film bemutatójának hangulatát, ugyanis meglepően elborult az egész. Az alap sztori...már ami kiderült eddig, elég bonyolult. Egy nővel, aki férfi, aki meghalt de mégsem, és fétise, hogy kulcsokat gyűjt...a családon át, akik fogalmuk sincs hogy mivel néznek szembe, amikor a családfőt megölik és elköltöznek, a régi családi birtokra. Legalábbis gondolom, hogy családi birtok, mert ott nőtt fel a családfő aki meghalt a kötet elején.
 A kulcsok erejét, csak a gyerekek érzékelik (fogják fel?), és ők is használják. Sorra, bár igen lassan lelnek rá a kulcsokra, és jönnek rá mire jók. Nem számoltam hány kulcs volt az első kötetben, de nem túl sok. A legparásabb, az amivel a fejüket nyitogatják ki. Egyrészt, mert roppant ronda és morbid a dolog, másrészt azért miért dugnék egy kulcsot a tarkómba, hogy felnyissam a fejem? Mármint először még elhiszem, hogy használják, mert nem tudják mire jó, de hogy utána ezzel szórakoznak, és ki be rakosgatnak bele dolgokat. Minthogy egy könyvet, és akkor már el sem kell olvasnod, mert tudod mi van benne, vagy kiveszed a félelmed és akkor megváltozik az egész személyiséged. Ugyanis elvetted a félelmet magát. Tehát mindegyik kulcs elég beteg dolgokat tud. Az egyiktől ha átmész az ajtón elhagyod a tested és szellemmé válsz, a másik megváltoztatja a nemedet, egy meg csak kinyitja a kútházat, ahol a fura nő álldogál a kútban és rosszban sántikál.
 Az alap koncepció amúgy nagyon tetszett. Eléggé elborult, hogy felkeltse az érdeklődést, és elég eredeti, hogy amúgy azon gondolkodj folyton, hogy mégis milyen kulcsok lapulhatnak még abban a házban, ha már Kulcsház a neve.
 És ott a nő a kútban, akinek egyenlőre még fogalmam sincs, hogy mit akar, azon túl, hogy a kulcsokat gyűjtögetni, megölni aki emlékezhet rá, és fejekbe turkálni. Tehát ő a gonosz, erre rájöttem, de hogy mi a végső célja azt nem tudom.

 Hogy tetszik-e a képregény és a sztori? Igen tetszik. A rajzolás ronda mint a bűn, de azért mert nem szeretem ilyen szempontból a képregényeket. De adja a hangulatot és igazándiból elég gusztustalan, ami megy a történethez. A történet eredeti és érdekes, így bízom abban, hogy majd sikerül megvenni a többi részét is a könyvtárnak, hogy haladhassak a kötettekkel :)

 Amúgy sokat elárul, hogy molyon 95% felett végzett mind a három kötet. A sorozat "leggyengébb" darabja ez az első, legalábbis molyos százalék szerint. Ez alapján viszont a történet felfelé ível, tehát nem romlik, inkább javul a dolog. Ez a kötet amúgy érzésre nekem, olyan bevezető típus volt. Elhelyezte a szereplőket a helyszínen, és elkezdte kibontani a dolgokat. De mivel nem jutott messze ebben a kibontásba, így tényleg csak kérdés, kérdés hátán maradt nekünk. Amikre gondolom a következő két kötet ad majd magyarázatot és válaszokat.


Belbecs: 5/5

Külcsín:  - 
Nem pontozom, mert lehúzni nem akarom, tetszeni meg nem tetszik :D


Fülszöveg:
Joe ​Hill – a horrornagymester Stephen King fia – a Locke & Key képregénnyel aratta első kiugró sikerét: két Brit Fantasy-díjat és egy Eisner-díjat köszönhet neki. Népszerűségét jól jelzi, hogy a képregény első száma huszonnégy óra leforgása alatt az utolsó példányig elkelt. 2018 nyarán a Netflix megrendelte a legendássá vált Locke & Key alapján készülő sorozat első, tíz részes évadát, amelynek készítésében Joe Hill személyesen is szerepet vállalt.

A Locke-család egy iszonyatos tragédia után kénytelen hazaköltözni felmenőik ódon birtokára a massachusettsi Lovecraftba. Kulcsház azonban nem egy mindennapi otthon: a kastélyszerű, öreg házban hemzsegnek a különös erővel bíró kulcsok és a hozzájuk tartozó ősi kapuk. A vakmerőt, aki átlép rajtuk, a küszöbön túl a teljesen ismeretlen és egy hétköznapi ésszel felfoghatatlan másfajta valóság várja.

Miközben a három testvér, Bode, Tyler és Kinsey a maga módján próbálja feldolgozni a közelmúlt rettenetes eseményeit, felfedezi Kulcsház titkait is. A legsötétebb rejtély azonban még várat magára: a ház alatt, a mélyben egy gyűlölettel teli, kíméletlen lény lakozik, s nem nyughat, amíg szélesre nem tárja a legfélelmetesebb ajtó szárnyait…

A kötet tartalmazza: Locke & Key: Welcome to Lovecraft 1-6, és Locke & Key: Head Games 1-6.





2019. november 9., szombat

Bryan Lee O'Malley: Repeta

Hát ez most nagyon jól esett :) Kéne belőle egy Repeta :)
A szerző nem volt már ismeretlen nekem a Scott Pilgrim sorozatát már olvastam úgy 6 éve körülbelül és úgy emlékszem (és a molyos értékelést megnézve), hogy az is tetszett. Most visszagondolva és ezzel összehasonlítva, a Repeta sokkal jobban tetszett, mint az a sorozat.
Nem tudnám megmondani, mi az ami a legjobban megfogott ebben a könyvben, mert annyi minden van. Kezdve a nagyon igényes borítótól, ami ezen a képen igazán nem is látszik, mert ez a piros rész, csak a védőborító, alatta is csuda szép dolgok vannak :)
 Tetszett emellett a rajzolás is, szerintem remekül ábrázolták Katie hangulatváltozásait és nekem az is tetszett, hogy visszadumál az írónak :D Pedig általában nem szeretem az ilyesmit, de itt valahogy írtó cuki volt az egész.
Azt hiszem most nagy szükségem volt egy kis könnyed (mondjuk súlyra elég nehéz) könyvre, amivel gyorsan tudok haladni a sok szakirodalom mellett, és ez egy délután alatt simán elolvasható volt.
A sztori is nagyon tetszett, főleg a fokozatosság, ahogy Katie próbál rájönni arra, hogy mi történik, hogy minden egyes gombával valami még rosszabba csöppen, pedig ő csak a tökéletességre akar törekedni. Minden apró-cseprő problémáját ezzel akarja megoldani, és nagyon sok gombának kell elfogynia addig, míg rájön, hogy nem lehet mindig megfutamodni, és mindig újrakezdeni a napot és nem lehet az, hogy semminek nincs következménye. Azért örültem, hogy a vége happy end lett :) Sajnáltam volna szegényt, ha nem végződik jól az egész, még ha azért elég hosszú út is kellett ahhoz, hogy elérje a célját.
 Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, köszönet @AniTigernek, aki kölcsönadta, és a Fumax kiadónak amiért kiadtátok! Borzalmasan hálás vagyok a kiadónak, hogy idén ennyi jó kis képregénnyel látnak el minket, ha még élne bennem a gyűjtő szenvedély, a fél fizetésem rátok költeném az tuti :)
Tehát ezt a képregényt bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a kicsit elgondolkodtató, de mégsem véresen komoly történeteket, a misztikus és megmagyarázhatatlan sztorikat, szellemeket és szívesen követik nyomon, hogy egy lány ráébred, hogy nem mindenre megoldás egy varázsgomba :D
Amúgy megjegyezném, hogy nagyon bírtam Katie-t, meg Hazelt, meg a ház szellemeit, mind a kettőt, de hogy egy épkézláb pasi karakter sincs, akit minimálisan szeretni tudtam volna, az már-már felháborító :P

Belbecs: 5/5

Teljesen korrekt sztori, kerek és egész, mindenre kapunk választ, és izgulhatunk éppen eleget a főhősnőnkért. Szerethető karakterek, mármint a nőiek nagyjából azok, a férfi karaktereket hagyjuk :D

Külcsín: 5/5

A rajzolás okés, szerettem és nagyon illet a történethez. A borító és a kivitelezés is maximális pontot érdemel. Csak így tovább :) Ez egy nagyon-nagyon igényes és jó könyv :)




Fülszöveg:

Katie ​sínen van: tehetséges fiatal konyhafőnökként már jól menő éttermet visz, és éppen a következő, még jobb hely nyitásán dolgozik. De az új éttermen mintha átok ülne, és Katie élete lassacskán romba dől.
De jó lenne ilyenkor egy második esély! Vagy több?
Katie szerencséjére egyik éjjel megjelenik egy rejtélyes lány, egyszerű utasításokkal, hogy miként is kezdheti újra a dolgokat:
1. Jegyezd fel a hibád
2. Egyél meg egy gombát
3. Feküdj le aludni
4. Kelj fel új emberként
Ennyi az egész! A rossz dolgok meg sem történtek, és Katie megpróbálhat szembemenni a jövővel, és helyrehozni, ami félrecsúszott.
Azonban egy nagy fióknyi varázsgomba birtokában ellenállhatatlan kísértést érez, hogy az életét ne csak jobbá, hanem egyenesen tökéletessé tegye. Csak hát ezt nem lenne szabad. Katie pedig hiába lázadozik a szabályok ellen, azok megsértése beláthatatlan következményekkel jár…
A világszerte hatalmas népszerűségnek örvendő Scott Pilgrim-sorozat alkotójának új története életszagú fordulataival, humorával, frissességével szintén belopta magát az olvasók szívébe.


2018. június 22., péntek

Neil Gaiman: Death – Halál

Ritka, hogy én képregényért pénzt adjak! Nagyon-nagyon ritka amúgy. Mostanában elég jó elosztó rendszer állt fel a környezetemben, és mindenki mindenkinek kölcsönadja a fellelhető, és a másikat érdeklő képregényeket. Így igazándiból nekem már felesleges megvennem, főleg mert annyira nem vagyok képregényes. Ami persze az idei olvasmányaimban nem látszik meg. Volt nekem mangás korszakom, most a képregényekkel vagyok így, csak éppen ezekre nem nagyon áldozom. Hogy akkor miért vettem meg ezt? Nos Gaimant imádom, egy időben rengeteget olvastam tőle, és szerettem is őt. A  Sandman sorozatával olyan szeretem és nem is kapcsolatban voltam...és még két részt nem is olvastam a magyarul megjelent 4-ből. Viszont a Halál karakterét szerettem, már ha lehet ilyet mondani. A Fumax kiadót szintén szeretem, mert jó fej emberek dolgoznak ott és hát nagyjából zsánerembe vágó köteteket is adnak ki...és úgy voltam vele, hogy miért is ne venném meg. Elővételben amúgy nem is olyan horribilis az ára, ha azt nézzük, hogy kemény kötésű, több mint 300 oldal (304 oldal :D), és hát nem kis pénz színes fényes lapra nyomtatni. A kiadvány amúgy szerintem tökéletes ajándék ünnepre, ha valaki szereti a képregényeket és/vagy Gaimant. Mert ez azért már nem az a könyv amit hipp-hopp megveszel teljes áron (8.495 ft) Viszont, ha azt nézzük, hogy egy sima könyv is lassan 5.000 forint szerintem akkor ez egy tök reális ár.
 De visszatérve a könyvre. Nekem nagyon tetszett, remélem a Fumax még ad ki Gaimantól képregényt(tuti van még mit). Szerintem remek választás volt, hogy ezt hozták tőle és hát a halál sokak kedvenc karaktere, tehát én bízom benne, hogy sokakhoz el fog jutni a könyv.
 A történetekről: így visszagondolva a legtöbb történet tetszett nekem, kuszaságuk ellenére is. Mivel maga a főhős meglehetősen jó humorérzékkel és gondolkodásmóddal, és remek személyiséggel van megáldva, nos nagyon rossz dolgok nem jöhetnek ebből ki. A kedvencem ennek ellenére az volt, amikor a Halál egy napra halandó lett és ott császkált, és élvezte az "életet". A másik kedvencem meg a zenés, paktumos rész volt. Emellett persze több rövidebb rész is volt, és ezeket is szerettem.
 Olvasás közben pont ezért nem tudtam mit tegyek. Daráljam le egybe az egészet, és habzsoljam be, vagy ne olyan gyorsan haladjak? Végül próbáltam lassítani, hogy több napon keresztül velem maradjon a Halál(még ha ez tök morbidul is hangzik). A végén a galéria szerintem tök jó, bár néhány Halál megjelenítés nagyon nem vág a stílusomba. Amúgy sem vagyok túl darkos, de némelyik kicsit ronda volt(szerintem). És hát a szexuális felvilágosítás a legvégén, az tényleg...haláli volt.

Külcsín: 5/5
Maximálisan elégedett vagyok a könyv kivitelezésével. Gyönyörű lett és hát a maga szerintem kb. másfél kilójával, nem az a könnyed kis táskában hordós olvasmány.

Belbecs: 5/5
Aki szereti a Halál karakterét, aki szereti Gaiman fura agyát, és ötleteit annak tetszeni fog. Aki olvasta a  Sandman - t annak nem ismeretlen a karakter és a rajz stílusok sem. Azzal még barátkoznom kellett, de azaz igazság, hogy kezdem megszeretni ezeket a stílusokat is.

Fülszöveg:
Mit gondolnál az életről, ha a Halál lenne a nővéred?

Sápadt, fiatal lány fekete ruhában. Ajkán huncut mosoly. Fejébe húzva kalap. Nyakában ősi szimbólum. Elsőre bárki lehetne, egy egyszerű járókelő a sok közül. Aztán amikor már azt hiszed, szerencsésen megúsztad azt az iménti balesetet, kézen fog, hogy mutasson valamit…

Ebben az igényes kivitelű kötetben az élő Halál a főhős. De jobb, ha elfelejted a csontvázakat, a kaszát és a fekete csuklyát – ez a Halál kézen fog és kacagva rángat magával egyik kalandból a másikba.

Neil Gaiman, a Sandman: Az álmok fejedelme és az Amerikai istenek többszörösen díjnyertes, New York Times-bestseller írója visszatér a Sandman-világba, hogy ezúttal Morpheus nővére, a játékos, kedves Halál szemszögén keresztül mutassa meg azt. A kezdet és a vég, szerelem és félelem, élet és halál – minden más színt kap a kötet lapjain, amelyben immár klasszikussá vált képregényeket vehet kezébe az olvasó, először magyar nyelven.

Eredeti cím: Death Deluxe Edition

Tartalomjegyzék

Szárnyainak suhogása
Álarc
Téli mese
Az élet mindig drága
Első fejezet: A lépcső szelleme
Második fejezet: Egy emlékezetes éj
Harmadik fejezet: Az élet mindig drága
A kerék
Egy teljes élet
Első fejezet: Javaslatok unatkozó emberek számára
Második fejezet: Képzeletbeli megoldások
Harmadik fejezet: Egy teljes élet
Halál és Velence
HALÁL GALÉRIÁJA
HALÁL ÜZENETE AZ ÉLETRŐL