Frank Schätzing: Mi van, ha megmentjük a világot?

 

• Könyv: Frank Schätzing: Mi van, ha megmentjük a világot?
• Kiadó: Athenaeum
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 320
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635431496
• Fordította: Csősz Róbert
• Megjelenés időpontja: 2023. február 23.

Ár: 5.499,-

• Online ár: 4399,-

Sokáig halogattam a könyvről szóló poszt megírását, mert borzalmasan nehéz írni egy olyan könyvről, ami témájában közel áll hozzám, 

(ezért is szerettem volna elolvasni) de a szerző által megfogalmazott politikai felfogás szembe megy a nézeteimmel. Persze,  csak azért, mert nem értek egyet vele, nem mondhatom, hogy rossz szerző, csak nagyon zavar, és nyilván ez az értékelésben is befolyásol. 

JÓ, HOGY MEGSZÜLETETT EZ A KÖNYV:

• Igazán újat nem tud mondani, annak ellenére sem, hogy aktualizálta a szerző még gyorsan a kiadás előtt. Vannak ugyebár tények, melyeket azok, akiket a klímaválság és a Föld védelme érdekel, ismerik. Az összes ebben a témában íródó könyv tartalmazza őket, és mivel minden ilyen könyv nagyjából egy évtizeden belül született (a régieket most, ne számoljuk ide), így ugye a mondanivaló ugyanaz. Csak más mázzal.
• Eltekintve attól, hogy rengeteg információ amit írt már ismert, ha csak az internetet nézed is, voltak benne új gondolatok, de azok elfértek volna nagyjából 20 oldalon.
• A szerzőt nagyon dicsérik, hogy milyen jó könyveket ír, mint regény és feltehetően egy regénybe megírt történet sokkal jobb lett volna. Nem igazán értettem, hogy egy amúgy szépirodalmat író szerző, miért kezd el totálisan más műfajban alkotni. Nem mondom, hogy nem járt utána a dolgoknak, és nem feccölt ebbe a dologba napokat-heteket, de a könyv össz. hatása nekem még így is szedett-vedett volt. Mert, a klímáról amúgy lehet regényt írni, bele lehet szőni a megoldásokat. Ahogy amúgy a könyv végén ezt meg is tette. De sajnálom, hogy a 320 oldalból az írói véna megcsillantása 50 oldalba kimerült (lehet, még annyi se volt).
• Az olvasó tisztában lehet olvasás közben, hogy mi a véleménye a szerzőnek bizonyos politikusokról. Ezzel vagy egyetért, és bólogat, vagy nem. Én részben a bólogató, részben a "nem, rosszul látod" kategória vagyok. Nem minden egyes politikai megjegyzésével tudtam egyetérteni, ebből adódóan a könyv nagyjából 1/10 része kifejezetten zavart.
• A könyv remek honlapokat ajánl és cégeket ha Németországban élsz, tehát a magyar olvasónak, nagyjából 30 oldalnyi felesleges szöveg van. Kivéve, ha német rendszer érdekli. A Fordító/szerkesztő néhol próbálkozott a magyar megfelelő megadásával, de ettől még néha az az érzésem volt, hogy a felsorolt cégek, biztosítók, bankok nem csak azért kerültek be, mert olyan zöldek, hanem mert támogatták a szerzőt. Komolyan, néha olyan volt, mintha az aranyoldalakat olvastam volna.

 És persze minden klímáról szóló könyv egyik nagy hátránya, hogy azok, akik elolvassák, már tudják mi van benne azelőtt, hogy kézbe vették volna. Akiknek meg tudna újat mondani, azok sosem fogják kézbe venni.

 Nem a szerző tehet arról, hogy nem ez az a téma, ami mindenkihez eljut. Még úgy sem, hogy amúgy az emberek képébe nyomjuk újra és újra. És, ha nem is nyomnánk, a klíma úgyis olyan ütembe romlik, hogy majd a saját bőrön tapasztalás meglesz azoknál is, akik "nem hisznek a klímaválságban".

 A könyv próbál a Világról képet adni, arról, hogy miként küzdenek egyes kontinensek a klímaválsággal, a felmelegedés, a változékony időjárások okozta következményekkel. Hogyan próbálják útját állni a dolgoknak, vagy legalább mérsékelni a hatásokat. Felhívja a figyelmet arra, hogy rengeteg fordulópont van ebben a történetben, de van pár olyan kritikus pont, amit ha elérünk, akkor ha meggebedünk sem fogunk már jól kijönni belőle.

Felvázolja, mik történnek 1,5  - 2 - 3 - 3-4 - 4-5 fokos emelkedésnél. És bár a vége már 2100-ban van, - tehát maximum azok élik meg, akik most születnek, és nem is tehetnek arról, hogy az elődjeik ilyen szinten tönkre tették a világot, - nos nem irigylem őket. Minden szkeptikust "megnyugat" a szerző, ahogy én is, hogy a 1,5 fok már felejtős, ha mázlink van akkor 2-3-nál megáll a melegedés, ha észbe kapunk de akkor is már elég kellemetlen lesz az életünk. És legyünk őszinték, nézzünk ki az ablakon. Viharos szelek pár éve kezdődtek ilyen durván. A tél eltűnt, aztán tessék március végén beköszönt (tudom, volt ilyen régen is), Amerikában is áll a bál a hóeséstől, olyan helyeken ahol hó se lehetne, aszályoktól ott ahol eddig ez nem volt gond, és áradásokról ott ahol eddig néha vizet se láttak.... tehát elkezdődött már egy jó ideje, a kérdés, hogy akkor is tagadjuk-e majd, ha már szénné ég a bőrünk és elsavasodnak az óceánok?

A szerző próbálta összeszedni az általa ismert megoldás rendszereket. És igyezekett borzalmas lelkiismeret furdalást okozni, minden olyan embernek relatíve aki nem aszkétaként él. Nem konkrétan lettünk hibásnak kiáltva, mert eszünk húst. Ő is eszik, csak leírta mivel mennyi kárt teszünk. Amit persze, jó tudni, de a jólelkű, nem vegánokat azért olvasás után kicsit kellemetlenül érinti a dolog. De a ruházkodás és minden más témában is összeszedte a hatásokat, ahol ismert már alternatíva, ott azt is leírta.

 Összességében a könyv bennem borzalmasan vegyes élményt hagyott. Éreztem magam olvasás közben pocsékul, hogy nem teszek meg mindent a Földért, pedig tudom, hogy a TŐLEM telhető legtöbbet megteszem. Csak, mert a klímának jobb lenne, hogy vegán lenne az ember, én nem leszek az. A zöldségek-gyümölcsök nagy részére allergiás vagyok (értsd kiütéses leszek tőle, vagy más tünetem lesz), így ha a húst mint olyat is kiszedném az ételeim közül akkor túl sok dolog nem maradna már ehető számomra. 

Jelenleg, 2023-ban még ott tartunk, ha mindenki mondjuk megtenne annyit amennyit én, már sokkal jobbak lennénk. Szelektív gyűjtünk családilag, így sincs túl sok szemetünk. Ügyelünk hogy feleslegesen ne folyassuk a vizet, az állatok eső vizet isznak. Rengeteg helyen gyűjtjük az esővizet, az étel maradékot hazahordom a munkahelyemről az állatoknak, hogy ne a kukába végezze, a szomszéd is átadja, mert nálunk van állat ami megeszi. Tehát a tőlünk telhető egyenlőre legtöbbet megtesszük.

 De ennek ellenére a könyv olvasásakor éreztem magam nagyon jól is. Mert rengeteg olyan dolgot hozott fel, amit nem hogy most, de sosem csináltam. Tehát igazándiból legalább van amiben tényleg jó vagyok :D

 Nem mondom, hogy kötelező olvasmány a könyv, mert tényleg, a legtöbb ökológiával és klíma válsággal foglalkozó könyv ennek a könyvnek legalább 80%-át tartalmazza. de nem árt ha elolvassák. Ha csak azért, mert a szerző ismert és szeretik a más jellegű könyveit...na ők azt hiszem csalódni fognak. Én csak azért csalódtam, mert tényleg kissé regényesebb megoldásokat vártam a könyvben, nem ennyire száraz és "arany oldalak" ajánlós dolgot. Úgy érzem meg lehetett volna ezt sokkal jobban is írni.

Fülszöveg:

Egy ​thrillerben vagyunk. Mindannyian. De nem olvasóként és nem szerzőként. Hanem szereplőként. A szóban forgó thriller emberemlékezet óta íródik, és közben folyamatosan váltogatja a címeit. Jelenleg az a címe, hogy Klímaválság. Járvány. Digitalizáció. Terror. A múltban olyan címei voltak, mint Hidegháború, fegyverkezés, előtte pedig: Második világháború meg Első világháború. De még sohasem voltunk egyszerre annyi lehetséges borzalomnak kitéve, mint napjainkban. A járvány, a háborúk, a globális felmelegedés és az ezzel sokszor együtt járó klímaszorongás fenyegető jelensége ellen az a jó hír, hogy tudással, akaraterővel, pozitív gondolkodással, kreativitással, a földi élet szeretetével és némi személyes hősiességgel meg tudunk felelni a kihívásoknak – ahogy egy valamirevaló thriller főszereplőjeként muszáj is. Márpedig mostantól mindenki főszerepet játszik, te is! A neves német ökothriller-szerző, Frank Schätzing (Raj, Híradás egy ismeretlen univerzumból, Az ördög temploma, HangTalan, Limit) tudományosan megalapozottan, izgalmasan és a humort sem nélkülözve vázol fel különféle jövőbeli forgatókönyveket, amelyekben néha kudarcot vallunk, néha győzünk. Megismerjük a jó és a rossz szereplőket, a politikában, a gazdaságban és társadalomban tevékenykedő felelősöket, összefutunk aktivistákkal, klímaváltozás-tagadókkal és összeesküvéselmélet-hívőkkel, mielőtt a tekintetünk előtt megnyílik az elvégezhető feladatok széles panorámája, és a szerző megmutatja a lehetőségeket, amelyek révén elkerülhetjük a klímakatasztrófát. A világunk pedig jó marad – nem, még jobb lesz. A világot meg lehet menteni – csak akarni kell.

Alice Bell: Megmenthetjük-e ​a Földet?

 

A minimalizmus mellett a környezetvédelem a másik olyan dolog, amiben próbálkozom azzal, hogy a lehető legtöbb információt szerezzem róla, és amit csak lehet beépítsek az életembe. Éppen ezért ez a könyv is amint láttam, hogy létezik, ment a könyvtári dezideráta listára és szerencsémre meg is vették, így pénzembe nem kerül (helyet nem foglal) és mégis elolvashattam.

 Tartalmilag a könyv teljesen korrekt, meglehetősen naprakész és ez tök jó dolog. A lehető legátfogóbb akar lenni, és a lehető legtöbb információt akarja átadni, anélkül, hogy túl sok lenne. Nem riogat, de azért közli veled, hogy nagy szarban vagyunk, ha csak nézünk ki a fejünkből és senki nem tesz semmit.

A könyv vége amúgy külön tetszett, ahol felhívja a figyelmet, hogy a legjobb stratégia amit követhetsz, hogy Te elkezdesz változni. De nem úgy, hogy mindent és azonnal. Arra kér, hogy törekedj arra, hogy csak annyit vállalj amennyit képes vagy teljesíteni anélkül, hogy ez a kedved romlására menne, vagy már kellemetlenséget okozna. Ugyanis máris nem vagy túl jó reklámja a változásnak, ha közben látványosan szenvedsz. Tehát szeretned kell a változást amit megélsz, és mesélned róla. Állítja a könyv, hogy az emberek nagyon-nagyon keveset beszélnek a klímaváltozásról, és arról, hogy miként és hogyan hathat ez majd az emberek életére. Az övékre, vagy ismeretlenekére, a világ másik végén. Szeretné, ha többször lenne téma a családokban a klíma és hogy lehetőleg ne mindenki a következő 5 évet tervezzen és ne csak 5 évre gondolkodjon (illetve megkérte, hogy a politikusok, ne csak egy ciklusban gondolkodjanak, és ne így mérlegeljenek törvényeket), hanem távlatokba. Gyermekeink, unokáink életének távlatába. - Itt megjegyezném, hogy amúgy én az emberek egy részénél azt látom, hogy nem, hogy 5 évre terveznek, de a legtöbb a jövőhetét sem tudja elképzelni mi lesz....

Tehát változz és akkor a környezeted változik veled. Beszélj róla, és igenis keresd a cégeket a kérdéseiddel, a politikusokat a kérdéseiddel, hogy lássák, hogy igenis van igény a változásra. Mindig amúgy azt mondtam, hogy kell, ha az érdekel, írj. Legrosszabb esetben is maximum nem válaszolnak. Akkor ugyanott vagy, ahonnan elindultál, nem vesztettél semmit. De ha nem próbálkozol, nem tudod meg soha, hogy elértél-e volna bármit is.

Amúgy a könyv megemlít pár fura dolgot. Mint a marhák jövőbeni lehetséges gyógyszerezését, hogy kevesebbet böfögjenek (metán ugyebár), hogy jó lenne ha vegánok lennénk - ezt hála az égnek azért nem sulykolta, csak megemlítette, hogy az is egy tök jó opció. Stb.

Tehát összességében a könyv tartalmi része nekem tetszett. Voltak érdekességek, voltak adatok, volt politika, megoldás ötlet ami néha olyan sci-fi-s volt. De én az  idei pandémia óta úgy vagyok, hogy bármi is lehet. 

 De ami nem tetszett, nos a könyv úgy önmagában, egy vizuális rémálom. A borító az egyetlen ami normálisnak mondható és mondjuk, hogy figyelemfelhívó és jó. Nos, a belseje olyan, mintha egy kb. 10 éves gyerekre rábíznád, hogy ezek a képek erre a két oldalra, ezek a magyarázó szövegek ezek a fontosok, ezek a fontosban a magyarázók, és keress mindegyiknek valami tök eltérő betű méretet és stílust és szerintem még betűfajtát is. Tehát van egy szövegrész nagyobb betűvel, ami két-három mondat/oldal. Mármint konkrétan elfoglalja a lap felét. Van hangyaf*sznyi betű mérettel a képek leírása, hogy mit látsz. Van a szövegben, ami nagyjából normális betű mérettel megy szürke átsatírozás, ami aztán egy leheletnyivel kisebb betű mérettel ki van fejtve a margón...

 Kinyitottam a könyvet és 1. majdnem lehánytam, 2. vizuális sokkot kaptam, és majdnem becsuktam, hogy nem akarom elolvasni. Ha a téma kevésbé érdekelt volna, biztosan nem olvasom el. Tudom, sejtem, hogy azért ennyire sz*r, hogy azért 120 oldalt elérjen, de az istenért már....Nem túl jó reklám, ha kinyitsz egy klímáról szóló könyvet, ami rohadtul pocsékolja a papírt a hülye betű választásaival.... De komolyaaan, miéééééért???? 

• 
  
  Könyv: Alice Bell: Megmenthetjük-e a Földet?
• Kiadó: Scolar
• Kiadás helye: Buapest
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 144
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635091263
• Fordította: Vágó Nándor
• Megjelenés időpontja: 2020. július 28.

Fülszöveg:

"Egy gyakran idézett Obama-mondat szerint mi vagyunk az első generáció, mely tényleg érzi a klímaváltozás hatásait, és az utolsó generáció, melynek hatalmában áll bármit is tenni ellene.
A globális felmelegedés következményeit világszerte érzékeljük, a műanyaggal elárasztott folyókat és óceánokat bemutató képek ösztönösen elborzasztják a nézőt. A kormányok, a nagyvállalatok és az egyes emberek is kezdik megváltoztatni politikájukat és viselkedésüket – ám lehet, hogy mindez túl kevés, és túl későn történik? Visszafordíthatjuk-e a folyamatot, vagy nem maradt más, mint alkalmazkodni az új körülményekhez?"

Valentina Giannella: Greta vagyok

Gretaról még én is relatíve sokat hallottam, úgy, hogy nem igazán követem a sajtót. Nem nézek tévét és nem nagyon járok hírportálok felé, a közösségi médiába sem nagyon töltöm az időmet, de így is egy időben, akár akarta az ember, akár nem az arcába nyomták a klíma válságot, a tüntető kislányt!
 Mivel a környezettudatosság, a környezetvédelem, az Élhető Föld nekem is fontos, így szerettem volna jobban megismerni, mit is tett ez a kislány, és hogy mit ért el. Az Ég a házunk volt az első könyv amit róla és a törekvéseiről olvastam, és meglehetősen nagy csalódás volt, tekintve igazándiból Gretaról többet tudtam meg, mint ami érdekelt, a törekvéseiről kevesebbet, mit ami érdekelt, így kicsit félve nyúltam megint egy Gretas könyvhöz.
 Míg az első könyv felnőtteknek íródott, és erősen életrajz inkább, mintsem figyelemfelkeltő ismeretanyag, addig a Greta vagyok már más. Láthatóan gyerekeknek íródott, a hátulján rajta is van a 10+-os megjelölés, amivel amúgy olvasás után maximálisan egyetértek és örülnék, ha rengeteg gyerekhez eljutna ez a könyv. Ugyanis meglehetősen jó szövegezése van, semmiről sem ír teljes mélységében, de mindenről ír annyit, amennyi egy 10 évesnek befogadható, és ha érdekli akkor tovább mehet majd a témában specifikusabb könyvekre. Hála az égnek amúgy sorra jelennek meg a környezetvédelemmel és Földünk megóvásával kapcsolatos könyvek, mind a felnőttek, mind a gyerekek számára.
 Én próbálok tenni a környezetemért, és bár nem hiszek a kivonulásokban, a tüntetésekben, egyetértek azzal, hogy fel kell rázni az embereket. Ugyanis a legtöbb ember úgy van a dolgokkal, hogy hát valahogy majd lesz, és miért kezdjen neki bárminek is, hisz most még nincs baj. Aztán majd persze amikor baj lesz akkor már Muszáj lesz tenni, de akkor meg már csak alkalmazkodni lehet, és nem visszafordítani a dolgokat.
 Úgy látszik az én életemben jött el az a választó korszak, amikor vagy lép az emberiség (mindenki), vagy nem lép, és a természet lép majd helyettünk, és akkor ahhoz vagy alkalmazkodunk, vagy hát a Föld megvan nélkülünk....úgyhogy.
 Én bízom abban, hogy a kormányok majd felvállalnak, nem túl népszerű döntéseket is a klímaválság miatt, hogy igenis rákényszerüljünk a váltásra. Mert rengeteg ember van most is, akik úgy magasról letojják a dolgot, mert nem őket érinti, nem náluk van szárazság, nem náluk van tájfun, nagyobb mint szokott, és nem náluk viszi el a szél a házat, hanem a világ másik végén, és így igazándiból nem tesznek semmit sem. Pedig annyi mindent tehetnénk.
 Greta nagyban gondolkodik és globálisan, ami amúgy tök jó, rengeteg törvény és rendelkezés kéne ilyen szinten is. De ő is kicsiben kezdte, nem eszik húst (egyáltalán nem, amivel mondjuk nem értek egyet, mert a mérték lenne a cél, nem a teljes megvonás), nem utazik, max. tömegközlekedéssel, elektromos kocsival, vagy bringával. És amellett, hogy globális szinten vár változást azért kifejti, hogy emellett, már MOST tegyen meg mindenki, mindent amit tud, a környezete érdekében.
 Rengeteg zöld cikk van a neten, rengeteg minimalista és zero waste cikk, amúgy azokat is előszeretettel ajánlom. Ugyanis a zöldítés - a minimalizmus bizonyos szinten - no meg a zero waste meglehetősen közeli témák, bárki bármit mond.
 Én magam amit tehetek a földért egyenlőre kimerül a tömegközlekedéssel megyek - mindig azzal mentem - illetve hamarosan már bringával, hogy nem használok műanyag zacskókat, vannak tartós hálós tartónk, amibe tudok vásárolni. Van üveg kulacsom, amit már két éve használok,  a munkahelyemen az összes létező papírt újrahasználom, amíg lehetséges, és van írófelülete  - ebből adódóan több a firka papírom, mint amit szerintem egy év alatt elhasználunk :). Próbálok minél kevesebb áramot fogyasztani, a laptopomat is kihúzom amikor már nem használom, és a töltő sincs csak úgy fölöslegesen bedugva, lámpát sem égetem, amikor nem szükséges. Szappannal mosakszom, próbálom kerülni a műanyag csomagolásokat, ami amúgy nem olyan nehéz nekem, tekintve, hogy alig veszek valamit :) Tehát próbálkozunk, emellett szelektíven gyűjtjük itthon a szemetet, a kukánkat szerintem most héten raktuk ki először az évben.
 De visszatérve a könyvre. Örülök, hogy megjelent Magyarországon is, és örülök, hogy gyerekeknek szóló nyelvezettel tették ezt. Ha eléred a gyereket, eléred talán a szülőt is, és talán elindul egy változás. Kifejezetten kellemes olvasmány volt, és végre nem ment át az egész életrajzban. Ez Greta küldetését mutatja be és erre most elég nagy szükség van. Remélem, hogy majd sokan fogják olvasni, és sokan kezdenek el tenni a Földért. Nem kell rögtön mindent megváltoztatnod az életedbe, és nem kell, hogy a környezetvédelem miatt spártai életet élj, de vannak egyszerű és nem nagy ráfordítást igénylő dolgok is. A könyv végén amúgy van 10 pont amit könnyen lehet teljesíteni. Én mindet teljesítettem, a bambusz fogkefén kívül, mert van egy jól működő elektromos fogkefém, értelemszerűen míg nincs vele baj, nem fogom lecserélni.
 És ezt mindenki tartsa észben. Nem az a feladat, hogy aztán most mindent lecserélj zöldre, mert az szemetelés és hulladékgyártás. Hanem, ha fontos számodra, akkor amikor elfogy/kiürül/elromlik és már nem lehet javítani, akkor keress egy környezetbarát változatot. Minden kis lépéssekkel kezdődik, de hidd el, ha emberek milliárdja meglép egy kis lépést az elég észrevehető lesz.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

Nem mindig tetszettek a képek, de amúgy igazándiból nem mondanám rá, hogy rondák. A könyv igényes és jó kézbe venni. Jól dominálnak a színek.

Fülszöveg:
Ismerd ​meg Greta Thunberget, a kamasz lányt, aki egymaga majdnem kétmillió kortársát vitte az utcára egy péntek reggel Sydney-től San Franciscóig, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy közös összefogással hogyan változtathatjuk meg a visszafordíthatatlannak tűnő klímaváltozást. „Itt mindenki Greta”. Ez egy új, világméretű közösségvállalást fejez ki. Egy félelmet nem ismerő lány felébresztette és megjelenítette egy egész nemzedék lelkiismeretét, s ma már fiatalok százezrei vallják a tudományosságnak, a Föld tiszteletben tartásának és a környezeti egyensúly megóvásának egyetemes elveit. „Nem reményre van szükségünk, hanem cselekvésre. Ha cselekszünk, csak akkor reménykedhetünk újra.” – Greta Thunberg aktivista, az alternatív Nobel-díj kitüntetettje, a Nobel-békedíj jelöltje, 16 éves.
A tudományos kutatásokra és statisztikai adatokra támaszkodó könyvből megérthetjük, milyen folyamatok mennek végbe a bolygónkon.

Mit jelent az éghajlatváltozás? Milyen következményekkel jár a jelenben és főleg a jövőben? Mit kell tenniük a kormányoknak, és mit tehetünk mi azért, hogy feltartóztassuk a folyamatot?

Rövid fejezetekkel, naprakész adatokkal és remek illusztrációkkal ez a könyv tudományosan pontos, mégis közérthető látleletet ad ama tíz és száz év közötti olvasóknak, akik meg akarják ismerni Greta, a fiatalok és a kutatók szigorú intelmeinek okait. Nélkülözhetetlen információkat kapunk ahhoz, hogy kezelni tudjuk az általános kételkedést, felkészülten és eltökélten, követve a Green Nation mozgalom értékeit: a tudományt, az igazságosságot és az elkötelezettséget.

Könyv: Valentina Giannella: Greta vagyok
Kiadó: Móra
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 128
ISBN: 9789634864479
Megjelenés időpontja: 2019. november 4.

Greta Thunberg · Svante Thunberg · Beata Ernman · Malena Ernman: Ég ​a házunk

Tudtam, hogy a könyv életrajz, de azt hiszem sokkal többet vártam magáról az iskolasztrájkról és a klíma kérdésről, mint amit kaptam.
 Ennek ellenére nem volt rossz a könyv, csak teljesen másra készültem így az első úgy...200 oldalon csak pislogtam, hogy most akkor engem miért is kellene, hogy érdekeljen, hogy mi a szülei foglalkozása és hogy milyen mentális problémáik vagy betegségeik vannak a családnak. Amikor engem az érdekel, hogy mit csinált, mit ért el és miért is csinálta?
Persze belátom, hogy sok dolgot megmagyaráz a könyv, így hogy kb. Ádámtól és Évától kezd, még Greta születése előttről, de ha valójában a klímával kapcsolatos törekvéseire voltál kíváncsi akkor unni fogod az elejét. Kicsit untam én is, de aztán szép lassan összeállt az egész.
 Hogy Greta miért kezdte el az iskolasztrájkját, hogy ez hogy kapott médiavisszhangot, akkorát, hogy már Magyarországi híradóba is benne volt! Nos ez úgy a könyv utolsó egyötöd részében van, és sajna a könyvnek kb. ott van vége, hogy vége a sztrájknak és egy felvonuláson beszédet mond Greta. Pedig engem érdekelne, hogy mi történt azután, hogy Greta mindezt megtette, aztán most megint elég keveset hallunk róla, és arról amit képvisel. Bár tény, hogy beleírta a nevét a történelembe.
Én magam és a családom is ügyelünk környezetünk védelmére. Amit lehet szelektíven gyűjtünk, és próbáljuk mindig megfontoltan dönteni afelől, hogy valamit megvegyünk vagy sem. Megpróbálunk környezetkímélően élni, de még mi is tudjuk, hogy egyenlőre azok akik hasonlóan gondolkodnak nincsenek elegen. Hogy feltehetően nem elég az, hogy te szelektíven gyűjtöd a dolgokat, de mégis több, mint a semmi. Hogy az emberek nagy részét maga a környezet nem érdekli, nem foglalkoznak vele, míg nem érzik a bőrükön a dolgokat. Amíg nem lesz az egész megfordíthatatlan.
Greta csak azt akarta, hogy a klíma válságát igenis kezeljék válságként, és ne tagadják a dolgokat. Hogy a svéd időjárás is megbolondult, hogy ott vannak 20-30 fokok ahol anno a 15 is túlzás volt, hogy a hegyekről lassan elolvad a hó és terjeszkedik felfelé a természet, mert már elég meleg van, hogy ne fagyjon meg. Ami ismerjük be, hogy nem normális. Nem normális, hogy 100 éve ott még nagy havas táj volt, most meg erdő és cserjés van, és havat örülnek ha télen látnak egy keveset.
Elég amúgy csak a híradókat nézni, lassan nem lesz olyan nap, amikor nem jön nagy eső valahol, nem zúdul olyan havazás egy-egy tájra, ami nem volt eddig, vagy éppen gyullad meg az aljnövényzet és ég le minden mert már hónapok óta nem esett. Teli vagyunk olyan dolgokkal, amik 100 éve nem voltak. Persze az is lehet, hogy szimplán 100 éve nem volt ekkora média visszhangja annak, ha itt-ott a világban történt valami természeti katasztrófa. De ennek ellenére, rengetegen érzik és tudják, hogy valamit tenni kell, és nem MAJD, hanem most, Ma, mert előbb vagy utóbb elérjük azt a pontot, amikor már tényleg mindegy lesz és csak a károkat próbáljuk meg túlélni, és nem megelőzni azokat.
Tehát én kedvelem Gretat és amit tett becsülöm, örülök, hogy kapott elég ismeretséget, hogy egy ilyen életrajzi könyv megjelent Magyarországon is. De igen, még ő sem lesz elég, ha aztán elhal az egész dolog.
Hamarosan itt a karácsony és mivel facebookon a legtöbb csoport amibe benne vagyok, minimalizmussal, környezetvédelemmel, újrahasznosítással foglalkozik, elég kellemes végig pörgetni az oldalakat, mert nem jön folyamatosan az arcomba a FOGYASSZ, VÁSÁROLJ! szlogen. A saját ajándéklistámon is kb. két dolog volt, úgyhogy igen, mi lassan de biztosan leszokunk az ajándékozásról, a tárgyi dolgokról pláne. Elvégre a Karácsonynak sem a fogyasztásról és az ajándékról kellene szólni, hanem, hogy együtt a család :)


Belbecs: 3/5
Csak azért a két pont levonás, mert másra gondoltam, mást vártam tőle. Összességében elég összeszedett, de egy csomó kikacsintást és információt teljesen irrelevánsnak gondolok. Persze tudom, hogy ha beakarod mutatni a családot, akkor mindenkinek mindenét leírod, csak ugyebár én főleg Greta-ra voltam kíváncsi.

Külcsín: -
Nem igazán akarom pontozni, teljesen korrekt a szerkesztés, bár néhol voltak elütések és néha hiányzott pár betű, de nem volt idegesítően sok ilyen. A borító amúgy tetszik.


Fülszöveg:

Ég ​a házunk, közben mi ülünk az asztalnál és veszekszünk. Egyesek szerint nem is ég. Mások szerint nem teljesen biztos, ezért várjunk, amíg több bizonyítékunk lesz. Néhányan azt mondják, igenis ég, azonnal tennünk kell valamit. A füst egyre fojtogatóbb, a meleg elviselhetetlen: ki tudja, kijutunk-e élve? És akkor felpattan az asztaltól valaki: „tűz van!”. Egyesek szerint ez botrány, hiszen még hátra van a desszert és a szivar, és nincs az az isten, hogy ők erről lemondjanak. A többiek hőbörögnek: miért pont ő beszél, hiszen az iskolában a helye, nem szaktekintélye a témának, és különben is, biztosan áll valaki a háta mögött. Néhányan viszont elkezdik kiabálni: „tűz van, ég a házunk!”. Az emberiség önképe szerint az első két csoportba tartoznak a „normálisak”, a harmadikba a „szélsőségesek”. Törvényszerű hát, hogy egy „nem normális” kislány legyen a globális környezetvédelmi küzdelem vezéralakja.
A Thunberg-Ernman család életrajzából kiderül, hogyan nőtt fel az aspergeres Greta, milyen hatalmas áldozatokat kellett vállalnia szüleinek, valamint hogyan alakult az életük és a klímavédelem ügye az elmúlt években.
Reméljük, hogy – részben e könyv olvastán is – egyre többen kiáltanak majd tüzet, mielőtt még túl késő lenne.

Ebook:

• Kiadó: Corvina
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 288
• ISBN: 9789631366075
• Fordította: Harrach Ágnes

Papír alapon:

• Kiadó: Corvina
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 288
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789631366051
• Fordította: Harrach Ágnes