Michael Mosley: Csak egy apróság

 

• Kiadó: Libri
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 220
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789636042974
• Fordította: Gyárfás Vera
• Megjelenés időpontja: 2024. február 20.

Még 2024-ben kaptam kölcsön @AniTiger barátnőmtől a könyvet, és nézzük a jó oldalát. Nagyjából egy évvel később vissza is tudom neki adni, úgy, hogy el is olvastam. Volt...amit olvasás nélkül adtam vissza, mert közbe a könyvtár megvette és annyira szerinte úgyse jó és akkor eladja :D...de általában olvasás után szoktam visszaadni könyveket, jó esetben egy évtizeden belül...megnéztem,  jelenleg nagyjából 75 könyve van még nálam...várva, hogy elolvassam.

 Viszont most, már nekiálltam összeállítani az év hátralevő részének olvasási listáját, vegyesen könyvtári-saját-kölcsön könyvekkel, hogy mindennel is haladjak. Örömömre szolgált, hogy amúgy ez a könyv a gyorsan olvasós fajta, úgyhogy egyrészt az olvasási hangulatomnak is jót tett, meg az "elolvasott oldalak" számának is. Jelenleg Molyon, a kalkulátor azt mondja nekem, hogy 74 oldalt kellene naponta elolvasnom, hogy mindent, amit terveztem elolvassak idén...haha.

 No de a könyvről. Könnyed olvasmány arról, hogy mik azok a szokások, amiket ha behozol az életedbe, akkor sokkal jobban fogod érezni magadat. Hogy egyedi-e a lista, és sosem olvastam ezeket így összeszedve? Nem, cseppet sem. Viszont tartom, hogy minél többször találkozunk egy-egy dologgal, annál könnyebb magunkat rávenni, hogy akkor hozzuk be az életünkbe. 

És sok könyvvel ellentétben ez a könyv, még a számítógépes játékokról sem akar lebeszélni. Tény, hogy nagyon sok olyan szokás - apróság van, amit, ha józan paraszti ésszel gondolkodunk, akkor pontosan tudjuk, hogy csinálni kellene.

 Minthogy, olvass ;), mozogj, és zuhanyozz hideg vízzel. De nem tudom ki az, aki amúgy önszántából hideg vizes zuhanyt vesz. Engem egyelőre a könyv sem tudott rávenni, pedig felsorolt ezer millió dolgot, hogy miért jó legalább egy percig megfagyasztani magad a zuhany alatt. De mivel...nekem reggel és este a relatív forró víz szükséges a lelkem egyensúlyához, nehéz rávennem már a közepesen langyosra is magam, nemhogy a hidegre o.O

 De az apró dolgok közt van a tánc, és az új dolgok tanulása is, az éneklés, vagy éppen a séta kora reggel. Mind olyan, amit az ember tényleg tud. De valahogy egyikre sincs ideje soha. Csak tudnám, hogy mit csinálnak az emberek, hogy semmire sincs idejük :P. Én relatíve sokat vagyok szabadban, oké, nem az allergia szezonban. Normál esetben elég sok dolgom van kinn, tehát amikor nem dolgozom, és nem süt halálra a nap, vagy télen nincs mínusz millió fok, akkor azért sokat szoktunk kinn lenni. Ma is nagyjából 2 órát vett igénybe a kerítésre felrakni a nád szövetet, hogy eltakarja, hogy nem olyan szép a kerítés. Ilyenkor jól el is fáradunk, és amúgy ezek után szokott eszembe jutni, hogy "én ma még nem tornáztam"...vagy mozogtam. Miután amúgy két órán át táncikáltunk, hogy ne tapossuk le a növényeket :D és rögzítve legyen a cucc...igen elszoktam felejteni, hogy amúgy az is mozgás volna.

 A könyv amúgy abból a szempontból kifejezetten jó, hogy rövid fejezetekre van bontva, olvasó barát, nagy közöket tartva és illusztrálva. Tehát könnyű a "csak még egy részt" elolvasni, mert egy-egy rész nem hosszabb, mint 3-4 oldal.

 Forradalmian új dolgot nem mond, de ha sosem olvasott az ember arról, mi tenne jót neki, akkor ez maximálisan jól összefoglalja az alapokat. Nem rossz könyv, én szerettem a nyelvezetét is. Olyan barátságosan közli, hogy ő miket próbált ki, minél mi volt a tapasztalata, és miként, hova illesztette bele az életébe. Kifejezetten kellemes volt olvasni.

 Belegondolva, túl sok új ötletet nem kaptam arra vonatkozóan, hogy milyen aprósággal javíthatnám az életemet. Mert hála naplót már rég vezetek (sajna nem mindennap, de próbálkozom), növények is vannak a szobámba, és próbálok reggel időben felkelni és mozogni is (ezen van mit javítani), a képernyő menteség este és az olvasás meg alap. Igen,...tudom, megint mindjárt tíz és még a gép előtt vagyok, de nem szoktam minden nap blogposztot írni. És amikor nincs ilyen feladatom, akkor kilenckor a gép kikapcsolása után a telefont is elrakom töltőre, és reggelig nem is nyúlok hozzá. Tízkor meg, ha minden jól megy már alszom is, hogy a napi 8 órás alvás meglegyen...nagyjából.

 Akinek nincs ötlete, mivel javítsa az életminőségét, viszont túl sok ideje sincs olvasni, annak ez egy tökéletes válogatás. Átfutható, ötleteket adó, ami tetszik, azt elolvasod, miért is lenne jó csinálni, és máris tettél valamit a saját egészségedért.

Fülszöveg:

„Annyira biztos vagyok a könyvemben felsorolt apróságok pozitív hozadékaiban, hogy többet is beépítettem a napi rutinomba. Kiválasztottam azt a harminc kedvencemet, amelyet egy átlagos napon elvégzek, így könnyebben eldöntheted, hogy neked mi fér bele. Igencsak bőséges a választék, de természetesen nem várom el, hogy mindet egyszerre próbáld ki! Azért remélem, hogy kedved támad egy-kettőhöz, és a jótékony hatások láttán fokozódik majd a lelkesedésed.

(…) Lapozd végig a könyvet, válassz ki egy új ötletet, és adj neki egy esélyt. Amikor már szokássá rögzült, megint lapozz bele a könyvbe, hátha szívesen kipróbálnál valami mást is.

Sok szerencsét!”

Tudtad, hogy a csokoládé jót tesz a szívnek, az éneklés természetes kábítószer, a szobanövények pedig serkentik a memóriát?

Mind tudjuk, mennyire fontos a tápláló étrend, az egészséges testsúly, a rendszeres testmozgás, a pihentető alvás ahhoz, hogy egészségesek maradjunk.

De pontosan mit kell tennünk azért, hogy jól legyünk?

A válasz közel sem egyszerű, mivel az újságokban, a televízióban és a közösségi médiában sokszor egymásnak is ellentmondó tanácsokkal találkozunk.

Ezért döntött úgy dr. Michael Mosley, hogy interjút készít a legfrissebb orvostudományi kutatások vezetőivel, olyan tudósokkal, akik a szakterületük elismert képviselőinek számítanak, és megkérdezi tőlük, hogyan és mivel támogathatjuk az egészségünket. Ráadásul a tőlük kapott összes gyakorlati jótanácsot kipróbálta, sőt az ismerősein is tesztelte az egyes elméleteket.

Így született meg a szórakoztató ismeretterjesztés kiváló példájaként ez a kötet, amely harminc egyszerű szokást ajánl a figyelmünkbe: ha elsajátítjuk és rendszeresen gyakoroljuk őket, nagymértékben javíthatunk az életminőségünkön, valamint fenntarthatjuk mentális, szellemi és testi egészségünket.

Roxie Nafousi: Manifesztáció - 7 lépés a lehető legjobb élethez

 

• Könyv: Roxie Nafousi: Manifesztáció
• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 206
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635073351
• Fordította: Csengeriné Erdő Orsolya

Amikor először szembejött velem ez a könyv rögtön érdeklődéssel fordultam felé. Az alcím is megkapó persze, de maga a manifesztáció is igen vonzó a 21. században, mint téma. 

A vonzás törvényéhez hasonlóan ennek is az az alapja, hogy az ember tervezze meg azt a jövőt amit élni akar és azt manifesztálja. Álomtábla, tervek készítése pipa. Szerintem most volt az első, hogy tényleg az ilyesmit meg is csináltam. Vagy nagyobb a hitem az ilyen dolgokban, vagy a könyv képes jobban meggyőzni engem arról, hogy ez jó lesz nekem.

A vonzás törvényével ellentétben a manifesztáció útja igazándiból nem csak arról szól, hogy erősen akarj valamit, azt az univerzum megadja. Az a könnyebb út, ez kicsit nehezebb. Akarj valamit, képzeld el, aztán aktívan kezd is tenni érte, és legyél türelmes és az univerzum majd segít. Csak mindezeket ne akard túlzottan erőltetni.

A hét lépés:

1. lépés: Legyen határozott elképzelésed
2. lépés: Szabadulj meg a félelemtől és a kétségtől
3. lépés: A viselkedésed összehangolása
4. lépés: Az univerzum próbatételeinek teljesítése
5. lépés: A hála elfogadása (fenntartások nélkül)
6. lépés: Irigységből inspiráció
7. lépés: Az univerzumba vetett bizalom

1. lépés: Legyen határozott elképzelésed:

Itt készítjük el az álomtáblát. Amin nagyjából minden (is) szerepel, amit a jövőben szeretnék. Készíthető fél évre, egy évre, öt évre. Én amúgy konkrétan megcsináltam a fél éves és az ötéves tervet, és bízom a legjobbakban. Elraktam, ahogy a szerző kéri is. Tehát írd meg, jól gondold meg, aztán rakd el és ne nézegesd. Hisz elméletileg amúgy is pontosan tudod, hogy mi szerepel rajta. Nekem az álomtáblára konkrétan nagyjából egy napom ment rá, de tény, nagyon átgondoltam, hogy hol akarok tartani, fél és öt év múlva. Nyugodtan lehet bátran elrugaszkodni a jelen állapottól, hisz pont az a lényeg, hogy ne kössön az, hogy "mit lehet, és mi elrugaszkodott a valóságtól", mert igazándiból elméletben nincs olyan, ami nem lehetséges ;)

2. lépés: Szabadulj meg a félelemtől és kétségektől:

Ezen még dolgozom. A félelem talán nem is annyira jellemző rám, de a kétség, hogy bármi sikerülhet, azért még néha felüti a fejét, de próbálok ez ellen is tenni. De igen ez a rész az ami szerintem azért kicsit több munkát fog tőlem igényelni.

3. lépés: A viselkedésed összehangolása:

"A viselkedésed összehangolása azt jelenti, hogy a tetteiddel megmutatod az univerzumnak, hogy amit hiszel, azt megérdemled. Ez azért van, mert a viselkedésünk és önértékelésünk közvetlen tükörképek." (93. oldal)

Ehhez a részhez csatlakozik (előzi meg), egy rész fejezet az önszeretetről. Merthogy, minden alapja az, hogy magaddal teljesen rendben legyél. Szeresd az életedet, és magadat. Tisztába legyél minden képességeddel, és elhidd, hogy te amit az álomtábládra írtál megérdemled. Méltó vagy arra, hogy az életed új fejezetét a te elképzelésed alapján írd meg. Igen...dolgozni kell az önbizalomhiányon, és a "nem vagyok elég jó semmiben" attitűdön. Mondjuk szerencsésnek mondom magam, félig-meddig, nem mondom, hogy buzog bennem az önbizalom, de tény, a 10 évvel ezelőtti énemhez képest azért sokkal jobb a helyzet :)

4. lépés: Az univerzum próbatételeinek teljesítése:

Ez az a fejezet, ami annyira nem kötött le, de elhiszem, hogy szükséges. Tehát mielőtt elérnénk a vágyott célt, feltehetően rengeteg próbatételen kell keresztül mennünk. Itt is egy erős belső hitre lesz szükség. Mert lehet jön, egy majdnem tökéletes ajánlat, ami majdnem olyan, mint amit manifesztált az ember, és vagy elfogadja, vagy hisz abban, hogy márpedig eljön az is, ami nem csak "majdnem" olyan, mint amit szeretne, hanem pontosan olyan, mint szeretne. - Erről akkor nyilatkozom, ha már itt tartok a manifesztációs úton ;)

5. lépés: A hála elfogadása (fenntartások nélkül)

Mint rengeteg önsegítő könyv, így ez is kiemeli a hála fontosságát. Három kategóriába sorolja a hálát:

1. Hála önmagunkért: Ezek olyan dolgok, amelyeket értékelni tudsz magadban, például: "Hálás vagyok az erőmért, hálás vagyok az egészégemért, hálás vagyok az elmémért."
2. Hála az életért: Ezek olyan dolgok, amelyeket értékelsz az életedben, például: "Hálás vagyok a munkámért, hálás vagyok a családomért és a barátaimért, hálás vagyok azért, mert élek."
3. Hála a világért: Ezek azok a dolgok, amelyek univerzálisak mindnyájunk számára, és amelyekért hálás vagy, például: "Hálás vagyok a napsütésért, hálás vagyok a dolgok összefüggéséért, hálás vagyok azért, hogy utazhatok és új kultúrákat ismerhetek meg."

Igazándiból ehhez nem is tennék hozzá, ez így le is fedi a dolgot :)

6. lépés: Irigységből inspiráció

A legfontosabb dolog, hogy ne legyünk irigyek arra, ami másnak van, és nekünk MÉG nincsen. Inkább tekintsük inspirációként rá, hogy "neki van, oh ez tök jó, tök örülnék én is egy ilyen akárminek". Tisztában kell azzal lennünk, hogy az, hogy másnak van, az nem azt jelenti, hogy másnak, köztünk nekünk is, már esélyünk sem lesz a vágyott célt elérni. Rengeteg dolog, rengeteg ember és esély van a világban. Az, hogy valakinek bejött az élet, hamarabb mint nekünk, nem azt jelenti, hogy aztán ezzel nekünk ez a dolog máris esélytelenné vált.

Nem mondom, hogy sosem vagyok/voltam irigy, de ha belegondolok, amúgy nem ez a fő tulajdonságom. Irigy talán jelenleg csak arra vagyok, hogy vannak akiket elismernek a munkájukban, én meg nem az vagyok akinek erre a következő 3 évben esélye lenne :D De azért manifesztációba benne van, hogy de mégis ;)

7. lépés: Az univerzumba vetett bizalom

És igen, mindezek mit sem érnek hit és bizalom nélkül. Tehát hinned kell, hogy amit manifesztálni akarsz, az menni is fog. Hinned kell és türelmesnek kell lenned, mert ez nem olyan, hogy ma manifesztálom, hogy holnap megnyerem a lottót, és ez be is következik. Lehet az univerzum még nem gondolja úgy, hogy tudsz bánni a pénzzel, így még idő míg megnyerheted ;)

Összességében a könyv érdekes volt. Feltehetően pár év múlva majd újra olvasom, újult fejjel. Az álomtáblát megcsináltam és ráléptem az ösvényre, meglátjuk mikor érek és hova. Ma elkezdem azért a könyv "folytatását" is. Kíváncsi vagyok, abban milyen érdekes dolgokra lelek.

• Könyv: Roxie Nafousi: Manifesztáció – Merülj mélyebbre
• Kiadó: Édesvíz
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 232
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789635074808
• Fordította: Erdő Orsolya

Mary Norton: Elvitte ​a manó (A kölcsöncsenők 1.)

 

• Könyv: Mary Norton: Elvitte a manó
• Kiadó: Móra
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 1975
• Oldalszám: 184
• ISBN: 9631102475
• Fordította: Árkos Antal
• Illusztrálta: Heinzelmann Emma

Már tavaly is várólista csökkentős könyv volt. Már akkor is terveztem elolvasni, de valahogy nem került sorra. Idén pótoltam, és igazán jól esett, bár megjegyezném, hogy egy új fordítást, és szebb illusztrációkat megérdemelne a könyv. Arról már nem is beszélve, hogy a folytatásokat is érdemes lenne kiadni, vagy egybe az egész történetet!

 A történettel körülbelül 10 éve ismerkedtem meg, anime formájában. Arrietty története meglehetősen aranyos és kedves volt, és amikor megtudtam, hogy van könyv belőle, és meglepő mód magyarul is elérhető, be is szereztem a kötetet, csak aztán sosem került sorra. A film feldolgozások kevésbé érdekeltek, sosem néztem meg őket és őszinte leszek, mivel nem mai darabok és ez a sztori pont elég elrugaszkodott, úgy érzem, nem tetszenének, így inkább a filmeket kihagyom.

A történet, ott kezdődik hogy May néni elmeséli Liznek, hogy a testvére mit mesélt, a rokonánál töltött időről. Sejtelmesen megjegyezve, hogy ki tudja igaz-e vagy sem az egész. A fiú lábadozását töltötte Sophy néninél, és itt találkozott a "kölcsöncsenő" manókkal, és barátkozott össze velük. A történet kedves része és kedves szereplői tehát a kölcsöncsenők és a srác, no meg Sophy néni, aki megvan róla győződve, hogy csak a bor miatt lát kis emberkéket. A történet sötét oldala a bejárónő-konyhás aki mindent szemmel tart, és amikor egy-egy dolog eltűnik, a srácnak köszönhetően több dolog is, akkor aztán nekilódul, hogy kiirtson minden kicsi teremtményt, legyen az patkány, egér vagy manó.

 Érdekes a világalkotás, és a világ felfogása a kölcsöncsenőknek, de amúgy az ő szemszögükből teljesen hihető, hogy úgy hiszik, a világ ez a ház meg még a rét és nagyjából vége is van, és az emberek azért vannak, hogy tőlük kölcsön lehessen csenni dolgokat. Véletlen sem hívják ezt lopásnak :D

A könyv a 70-es években került fordításra, de amúgy 1957-es mű. Az biztos, hogy ha újra kiadnák(jó lenne), akkor kellene egy korszerűbb fordítás, mert néha kicsit zötyögött a dolog. Pedig a történet teljesen jó, a mai gyerekek is élveznék szerintem. Az animet mindenképpen ajánlom utána megnézésre, én is tervezem, hogy hamarosan újra nézem.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Tegyük ​fel – mondta a fiú, hogy most meglátnánk egy kis embert, nem nagyobbat, mint egy ceruza, a nadrágján kék folt, és rettentően igyekezne felfelé a függönyön, kezében egy babateáscsészével… Mit mondanál, hogy mi az? Tündér? – Dehogy mondanék ilyet – vágta rá Ariadné. – Azt mondanám, hogy az apám volt.”

Ez a beszélgetés egy manókislány és egy valóságos kilencéves kisfiú között hangzik el abban a kertben, ahová a kislány első kölcsöncsenő útjára indult. A kölcsöncsenők ugyanis aprócska népség – ki ne ismerné őket! – mindenfélét összeszednek a házban, amire csak szükségük van; a zongorában, az óra mögött, a padló alatt laknak, és sohasem lopnak, csak kölcsöncsennek, aztán a ház népe keresheti mindazt, ami eltűnt. De ugyan mire valók az emberek? Csakis arra, hogy a kölcsöncsnők részére előállítsák a hasznos dolgokat, a babateáskészletet, a finom falatokat, morzsákat. És mi történik, ha egy valódi kisfiú egyszer egy ilyen manókislánnyal barátkozik össze? Aki ezt a fordulatokban bővelkedő, mulatságos és megható történetet elolvassa, sok mindent megtud az apró és mindenütt fellelhető háznépről.

Neil Gaiman: Óceán az út végén

 

• Könyv: Neil Gaiman: Óceán az út végén
• Kiadó: Agave Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2013
• Oldalszám: 180
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155272431
• Fordította: Pék Zoltán

Idén már próbálkoztam Gaiman-nal, de feltehetően rosszkor kezdtem neki, mert nem sikerült belerázódnom (Elveszett próféciák). Annak idején nagyon szerettem a szerzőt, és igazándiból most sem utálom, csak valahogy már nem nyűgöz le annyira, mint 10 éve. Lehet rossz könyvet választottam, vagy csak rosszkor, vagy annyit változott az ízlésem, hogy igazándiból, már nem vagyunk olyan közel egymáshoz, mint eddig.

 Az Óceán az út végén egy remek kis történet, kellő borzongással, és sok kérdéssel. Az alap ötlet zseniális amúgy, Gaiman nagy mesélő, és remekül nyúl mindenféle mitológia alapokhoz. Tetszett a könyv és nagyon gyorsan lehetett vele haladni is, mégis valahogy valamit hiányolok belőle.

A főszereplő fiú, aki visszatér a farmra, és lepereg előtte vélt vagy valós gyermekkorának szőrnyű, mágiával és halállal tarkított élete érdekes volt. Viszont valahogy, az hogy felnőttként visszatér és visszaemlékszik pont ez ami kicsit nálam erőltetettnek tűnik. Valahogy jobban fogyaszthatónak tartanám úgy, hogy jelen időben, a kisfiú életét bemutatja, és nem keveri bele a "jelent" vagy "jövőt". Tehát igen, jobban élveztem a 7 éves srác fura életét, mint a középkorúét, aki csak mereng és gondolkodik egy padon, hogy a dolgok valósak voltak-e vagy sem.

A farm, a három nővel és a mágikus dolgokkal amúgy pazar. Ahogy elmegy Lettie és a srác elűzni a szörnyet, vagy ahogy később kell megküzdeniük vele szintén nagyon jól megvan írva. A fénylő birtok, és maga az Óceán is amúgy zseniális.

Nehéz amúgy erről a könyvről írni, mert egyrészt tetszett, másrészt idegesített, és voltak részei amik viszont nem tetszettek. Nem tudom így azt mondani, hogy maximálisan imádtam, de azt sem, hogy nagyon utáltam volna. És semlegesnek sem mondanám, mert két érzés kavarog bennem, az hogy Gaiman egy zseni, meg az, hogy miért kellett túl bonyolítania a dolgokat.

Ennek ellenére persze olvassátok. De nekem akkor is, ha Gaiman, akkor Csillagpor, esetleg Sosehol inkább. Hmm... lehet újra kellene olvasnom ezeket, mert ezeket tényleg szerettem...talán segítene visszarázódnom Gaiman elborult fantáziájába :)

Fülszöveg:

AMIKOR EGY EMLÉK FELENGED, A MÚLT SZIVÁROG KI BELŐLE.

Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely létezik, ahova mehet: egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van.

Neil Gaiman regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.

Carina Maggar: Hogyan ne legyen szívás a munka? - Őszinte jótanácsok mindenkinek, aki dolgozik

 

Kiadó: Scolar
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635096886
Fordította: Nyuli Kinga
Illusztrálta: Simon Landrein
Ár: 4.999,-

Kiadói ár: 4.249,- (2023.09.17.)

A kolléganőm ajánlotta a könyvet, hogy ez remek kis könyv. Szarkasztikus humorral megáldva, de érdemes elolvasni. Ilyen ajánlás után úgy van az ember, hogy hát nem vastag, a címe is érdekes, üsse kavics, nézzük mi ez a könyv.

 Tényleg gyorsan lehet vele haladni, a mérete is aranyos kis kompakt, a táskába simán belefér (kis táskába is, nem csak a hátizsákkal, amivel melóba járok), úgyhogy jó buszos könyv lett volna. Ha nem olvasom el ma így első nekifutásra.

 Semmi esetre sem letehetetlen, és vannak hiányosságai, de a szerző sok olyan dolgot látott meg és fogalmazott meg, amit a munkába járó emberek nagy része szintén észrevesz, de inkább csendben meggyőzi magát arról, hogy az úgy mégsem úgy van, ahogy ő látta.  Carina sokunkkal ellentétben kimondja a kimondatlan dolgokat.

 Sok tanácsot nem kaptam arra, hogy ne legyen szívás a munka, bár a cím miatt ezt vártam. Minden esetre érdemes volt elolvasni, hiszen így rájövünk, nem csak nekünk szívás néha a munka, és ad pár kapaszkodót és ötletet is, de inkább az arcodba nyomja a tényt, hogy "Igen, jól érzed, nem normális, ami körülötted  (is) történik". Bizton állítom, hogy az erre fogékony és eddig sötétben járó embereknek felnyitja a szemét....remélem. 

 Én tisztába vagyok a munkahelyem pozitív oldalaival és a negatív oldalaival. Vannak olyan dolgok amik mind a két oldalra besorolhatóak. Ilyenek a nem egy generáció dolgozik a munkahelyemen. Ez irtó jó dolog lenne...rengeteg régi tapasztalat és sok új friss újítás születhetne ebből. Részben születik is, de sokkal több minden lehetne, ha nem hallanám 17 év után is azt a varázsmondatot, amitől elfog az émelygés "EZT ÍGY SZOKTUK"... és ez a mondat a kreativitás sírásója....

A könyv pár kedvenc részét kimásolom kedvcsinálónak, mert amúgy humoros a szerző, nekem tetszett legalábbis némely írása jobban, mint a többi.

------------

Ne használd a CS betűs szót.

Azok a cégek, amelyek egy nagy "család"-ként aposztrofálják magukat, valójában palástolni próbálnak ezzel valamit. Ilyenkor valószínűleg az áll a háttérben, hogy "titokban mindannyian szerencsétlenek vagyunk, a munkahelyi kultúra pedig mérgező". A vezetőség részéről ez jó taktika, hiszen így elérik, hogy az alkalmazottak munkaidőn kívül, sőt akár hétvégén is ingyen dolgozzanak a "családi összetartozás" jegyében.

------------

Tippek, amelyek segítenek, hogy ne őrülj meg.

• Lehetőleg ne az íróasztalnál ülve ebédelj.
• Ne folyj bele az irodai drámákba.
• Egy jó fejhallgató segítségével kizárhatod az agyadból azoknak a hangját, akiket nem kedvelsz.
• Mindig legyen rend az asztalodon.
• Gondoskodj a megfelelő vízbevitelről; amellett, hogy ez jó a testednek kénytelen leszel rendszeresen szüneteket beiktat (a vécé meglátogatása = nem az asztalod felett görnyedsz)
• Próbáld megőrizni a hidegvéredet, ha az ebéded eltűnik a hűtőből (ez biztosan előfordul majd)

------------

Sok rossz főnök van a világon.

Csak azért, mert valaki a főnököd, még nem feltétlenül lesz belőle ideális vezető vagy követendő példa. Ha rossz a főnök, a dolgozók elégedetlenek lesznek, a munkakörnyezet pedig egészségtelenné válik. Ha az irodában problémák vannak, általában a vezetők között kell keresni a bűnöst. Sajnos a hatalom sokszer az emberek fejébe száll, és rosszindulatú, pukkancs diktátorokká teszi őket.

------------

Bizton állítom, hogy lehetett volna ez a könyv sokkal jobb, de ha szórakozásból olvasod, és néha csak somolyogva felnézel, és "oh, ez de ismerős" hagyja el a szádat...nos, megéri elolvasni. Jók az Aha élmények. Bár tény, az embernek attól sem jobb, sem rosszabb nem lesz, hogy másnak jó vagy rossz az élete/munkája/akármilye, de valahol mégis megnyugtató, hogy nem egyedi helyzetben éli napjait. Bár valahol ez meg roppant szomorú.

Tom Felton: Túl a varázslaton - Egy mardekáros vallomásai

 

Könyv: Tom Felton: Túl a varázslaton

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 270

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789635653102

Fordította: Pétersz Tamás

Megjelenés időpontja: 2023. március 17.

Ár: 6.500,-

Kiadói ár: 5.525 ,-

BELEOLVASÓ

Köszönet a könyvért a HVG könyvek kiadónak!

 Vannak könyvek, amelyeknél első látásnál tudom, hogy el akarom olvasni. Független attól, hogy miről szól. Tom Felton könyve ilyen volt. Amikor még csak a beharangozó volt, hogy érkezik, már akkor úgy voltam vele, hogy ez érdekes lehet, el szeretném olvasni. Aztán el is felejtettem egészen addig, míg újra szembe nem jött velem, akkor felírtam, hogy a könyvtár szerezze be, de végül próba szerencse alapon kértem recenziós példányt is. (már csak azért is, mert a recenziókat legalább biztosan elolvasom rövid határidőn belül, nem úgy mint a könyvtári vagy ne adj isten a magánkönyvtári könyveket, amik csak úgy vannak ;))

 Tom Feltonról az összes információm olvasás előtt: Ő az a srác a Harry Potterből, a fehér hajú bunkó gyerek, a helyes Malfoy apuka mellett. Sajnálom az első filmekben túl nyálas volt Draco. Nos tehát úgy álltam neki az önéletrajzának, hogy nagyjából ennyit tudtam az ő munkásságáról és színészi karrierjéről. Nem sok. Bevallom, nem követem a színészek életét. Ő róla meg még annyit se hallottam, mint a főbb Harry Potter színészről.

A könyv elolvasása után: 

• Megtudtam, hogy kortársam Tom, nagyjából egy évvel fiatalabb nálam. Tekintsünk el a tényektől, hogy ezt mondjuk sejthettem volna, tekintve a HP filmekkel együtt öregedtem én is.
• Meglehetősen szimpatikus fiú, annak ellenére, hogy borzalmasan sok hülyeséget csinált az életében. De legalább nyíltan vállalja, hogy ő sem tökéletes.
• Megtudtam azt is, hogy milyen volt számára gyerekszínészként kezdeni, majd elmenni élete nagy válogatására úgy, hogy nem is tudta, hogy eszik-e vagy isszák-e a Harry Pottert. Ez valahol roppant vicces!
• Élet a forgatáson. Rengeteg színészről megtudtam mindenfélét. Hogy milyenekek a forgatások egy gyerek szemével, miként kezelik őket, és hogy milyen velük együtt dolgozni. Tom meglehetősen kedvesen beszél minden kollégájáról, úgyhogy megerősítette bennem azt, hogy a film forgatások, ha jó a rendező és jó a csapat akkor meglehetősen jó móka lehet!
• Hogy a színészek élete sem fenékig tejfel, és vannak nekik is esendő dolgaik, és ők is képesek a rossz útra tévedni. Érdekes volt a függőségéről olvasni, és hogy hogyan küzdött meg vele, tanulságos volt.
• A család fontosságáról, hogy milyen volt számára, hogy van három bátyja akire felnéz és a jó és rossz szokásaikból is merít jócskán ;)
• A Harry Potter sztárjaihoz fűződő kapcsolatáról, kikkel tartja ma is a kapcsolatot, kik koptak ki út közben.
• Egyéb filmes dolgairól, amik mind tanítottak neki valamit a világról, és a színházról ahol most dolgozik.

Összességében roppant sok érdekes dolgot megtudtam Tom Feltonról. És amúgy nem is ez volt számomra a legjobb a könyvben. A legjobb az volt, hogy Tom egy nagy mesélő, úgy tud mesélni élete minden egyes aspektusáról, hogy már várod a következő fejezetet, már mennél vele tovább. Utáltam lerakni a könyvet. Mert míg olvastam olyan volt, mintha ülnénk a tengerparton és sztorizgatna, hogy mennyire szerette a forgatásokat, vagy hogy mennyire utált dolgokat. Imádtam!!!

És ugye, hogy kikupált? Sajnálom az első filmekből már attól unszimpatikus, ahogy le van nyalva a haja. Azért a HP filmek végére egy egészen tűrhető srác lett kinézetileg ;)

És tartom, hogy remekül játszotta a szerepét, generációk köszönhetik neki, hogy Dracot könnyű utálni ;)

Alice Oseman: Heartstopper ​– Fülig beléd zúgtam (Szívdobbanás 1-4.)

 

Nem tudom, hogy más is szokott-e úgy lenni, hogy amikor írja a posztot, tudja, hogy nem lesz ezzel túl népszerű...na most érzem ezt!

Kezdem a pozitív oldalával a sorozatnak:

Meglehetősen aranyos a rajzolás. Tény, hogy van a könyvben rengeteg felesleges oldal, ami ha nem született volna meg, akkor sem hiányozna, de alapjáraton a rajzokat szerettem. Aranyos, nem túl bonyolult, nem túl csicsás, nem túl nyálas. Tehát a rajzolással nem voltak problémáim.

Maga a történet is amúgy teljesen oké. Két aranyos, bár elég problémás gyerek keresi az útját, és végül egymás mellett találják meg ezt titkolni kell, majd már nem kell titkolni. Tehát ez a sztori száll is teljesen rendben volt. Értékelem, hogy az étkezési zavarokról is tanító jelleggel írt a szerző, bár úgy érzem, hogy totál ezek a részek kilógtak magából a történetből. Olyan érzésem volt, mintha nem lenne elég hogy két fiú hogy éli túl azt, hogy még mindig nem elég elfogadó a közeg és hogy tudnak egymással élni...tehát hogy ez nem lett elég még rádobtak anorexiát és más mentális problémát! De mondjuk, hogy ez még annyira nem gáz...bár a 4. kötet nagyjából csak erről szólt.

És akkor amiért nem fognak engem szeretni a rajongók.

Adott két cuki fiú, egy heterónak tűnő, meg egy meleg srác. Love. Eddig ez egy aranyos sztori lenne, ha a környezet nem lenne telibehányva az érzékenyítéssel.

1. Elvált szülők: Még oké, ez még oké lett volna.
2. leszbikus volt szerelem: itt már tikkelt a szemem
3. transz barát + ázsiai barát (itt nem jöttem rá, hogy most akkor ő fiú, és lánynak öltözik? És akkor ezek szerint az ázsiai barát is meleg, mert a transszal jár? Vagy mi van? :D)
4. meleg kísérő tanárok
5. leszbikus tesi tanár
6. homofób osztálytárs
7. homofób testvér

Nem tudom, hogy hol vannak abban az univerzumban a normális emberek. Akik heterók és nem gyűlölik a melegeket. Szerintem ilyen nem nagyon van. A rögbis csapat társak talán, jah talán ők akik a legkevesebbet tűnnek fel, na ők a heteró elfogadó közösség képviselői. 

Nem szeretnék senkit megbántani, de transz, leszbikus tanárok és diákok nélkül ez a történet sokkal szebb lett volna. És bízom benne, hogy a valóságban nem a "normális" emberek vannak kisebbségben. Mert most így a 21. században úgy érzem, hogy márpedig de ők vannak kisebbségbe. Legalább egy valami problémája legyen az embernek, ha nem a nemi dolgaival akkor mentálisan legyen mert ha ő véletlen tényleg jól érzi magát ahogy van akkor éppen hogy nem verik meg, a nagy elfogadás jegyében.

Tehát jó lenne a sztori, ha nem lódult volna meg az érzékenyítés szívárványos vödre és nem öntötte volna nyakon, annyira, hogy már irritálja az embereket.

Persze biztosan lesznek, akiket nem zavar. A Meleg pár engem sem, ha zavart volna akkor nem olvasom el. De más, ha egy meleg párról olvasol, és erre készülsz, vagy erre készülsz, de kiderül, hogy mindenki meleg, transz vagy más egyéb problémája van. Hiányoltam a tolószékes, vak, vallásilag üldözötteket, csak ők maradtak ki....

Tehát örülök, hogy elolvastam, de ha jön is több kötete, már nem érdekel. Sajnálom, mert ez lehetett volna cuki is. :(

Yei Theodora Ozaki: Japán ​tündérmesék

 

Őszinte leszek, ez nem volt egy gyors olvasás. Egészen a végéig amúgy, ha pontoznék, akkor 4 pontot adtam volna az 5-ből, de az utolsó sztori annyira oda illet, hogy akkor legyen ez csak 3 pont. Nem is értem amúgy, rengeteg mese, mitológia dolog van a Japán folklórban, így nem értettem azt, hogy konkrétan egy JAPÁN tündérmesék címre keresztelt kötet, miért zár egy KÍNAI történettel. WTF?

 Összességében amúgy a kötet teljesen rendben van. Tartalmaz elgépeléseket, de nem olyan sokat, hogy kifussak a világból miatta, vagy hogy elkezdjem bakinak felvinni a molyra. Oké, lusta voltam post-itet magammal vinni az olvasáshoz, mert olyan kevés volt, hogy ezért nem tartok magamnál. 

A válogatás elég nagy szórással merít a démonok-istenek-japán alapítóatyái témakörökből. Vannak állatmesék és okos-buta fiús. Természetesen nagyrészt mészárlással végződnek, a gonosz megbűnhődik, a jó győzedelmeskedik, mint úgy általában mindig az ilyen történetekben.

Örültem, hogy rengeteg történet játszódott a Tengerek sárkány uránál, mert szerintem ő amúgy az egyik legmenőbb karakter jelen kötetben. Nem mindig túl hízelgő amit csinál, ennek ellenére azokat a történeteket valahogy jobban élveztem, mint a "utáljuk egymást, álljunk össze, győzzük le a gonoszt" random főszereplővel aki vagy barackból, vagy másból született (Termett ott). Természetesen nem hiányozhatott a Bambusz - és Hold témakörből jött isten áldása leánykák sem. És mivel tündér mesék így amúgy ezeknek teljes létjogosultságuk van és csak azért nem pontozhatom le, mert "Én már mindet ismertem". Mert igen, ha valaki relatíve sokat olvas a témában akkor neki ezek a történetek nem újak, nem adnak hozzá túl sokat de ennek ellenére élvezett volt olvasni. Ha az a kínai mese nem került volna oda a végére komolyan...nem értem.

Plusz pont a kötet végén lévő szójegyzetekért, ami nagyjából az összes kicsit ismeretlen szó magyarázatát tartalmazza röviden. Feltehetően akik most ismerkednek a Japán kultúrával azoknak ez nagyon nagy segítség lehet. Nekem is volt ahol örültem, és hátra lapoztam, hogy ez mi a fittyfene. Nem sok ilyen volt de volt.

Az illusztrációk amúgy borzalmasak, olyan... mintha kiszedtek volna random japán képeket valahonnan, olyan ismertebbeket és úgy fekete fehérbe bekopizták volna csak úgy, nagyjából a történethez illően. Megnyugtatásképpen csak a fejezeteket elválasztva vannak ilyenek, kicsik és nem is minden mese közt van! A kötet teljesen megállja a helyét amúgy ezen képek NÉLKÜL is.

Viszont a borító nekem nagyon bejön...nem, nem azért vettem meg...jó....70%-ban az döntött arról, hogy nekem az kell, amellett, hogy amúgy érdekel a Japán tündérmesék világa is...de a borító...nos sokat számít.

Fülszöveg:

Egy ​oly távoli és sokáig elszigetelt ország, mint Japán önálló, világtól elkülönült fejlődése mindig érdekes, meghökkentő eredményekhez vezet, ami a Japán esetében különösen igaz. Elég csak a mesevilágára és annak legérdekesebb, legkülönösebb darabjaira pillantani. A tenger és a japán nép kapcsolata mély és bensőséges. Számos mese örökíti meg ezt a szoros kapcsolatot, minden esetben mély tiszteletet fejezve ki a tenger és annak lakói iránt. Talán legszebb kifejeződése ennek az árapálykövek megjelenése a mesékben, mely kövek csodás képességükkel áradást támasztanak, vagy árvizet tüntetnek el egy szempillantás alatt. De éppoly különleges a japán nyestkutya emberi képességekkel felruházott alakja, mely ravaszságával és gonoszságával nemcsak az ember eszén jár túl, de bizony meg is ölheti a naiv emberi lényeket. Az egyik legmeghatóbb történet Siro kutya története, amely a feltétlen hűség és kölcsönös szeretet szívbe markolóan szép leírása. A tenger és a tengerek sárkánykirálya több mesében is felbukkan: Rjúdzsin korlátlan hatalommal bír a vizek fölött, de a szárazföldön ereje eltűnik. A két világ találkozása azonban érdekes történeteket szül: ahogy ma is látjuk, a tengerek alkalmanként óriási pusztítást végeznek a partvidékeken, legyen kiváltójuk trópusi vihar, vagy földrengés. S ugyan ma már értjük az ezek kialakulásához vezető jelenségeket, de sok ezer évig ez nem így volt. A váratlanul lecsapó, hatalmas erejű szökőárak vagy trópusi viharok látszólag ok nélküli megjelenésére kellett „valaki”, aki haragjában, vagy pusztán az ember megleckéztetésére támasztja ezeket a pusztító természeti jelenségeket. A japán mesevilágban ilyen hatóerő Rjúdzsin vagy az árapálykövek. A kötet 22 mesét, a Japán meseirodalom több száz, esetenként ezeréves darabjait gyűjti csokorba, számunkra egzotikus keretek közt, igazi csemegét kínálva a meserajongóknak. A kötet első ízben kerül magyar nyelven az olvasók elé.

Tartalomjegyzék:

Tartalom

Előszó a magyar kiadáshoz

Eleanor Marion-Crawfordnak

Előszó

Uram, rizseszsákkal

A nyelve szegett mezei veréb

Urasima Taró, a halászlegény története

A gazda és a tanuki

Sinansa, avagy a dél felé mutató kocsi

Kintaró, az aranyfiú kalandjai

Hasze hercegnő története. Régi japán mese

Az ember, aki nem akart meghalni

A bambuszvágó és a Hold-gyermek

Macujama tükre. Történet a régi Japánból

Adacsigahara gonosz szelleme

Az eszes majom és a bölcs medve

A boldog vadász és az ügyes halász

Az öregember, aki virágzásra bírta a kiszáradt fát

A medúza és a majom

A makákó és a rák viszálya

A fehér nyúl és a krokodilok

Jamato Takeru herceg története

Momotaró, avagy a barackfiú története

Rasómon emberevő óriása

Hogyan szabadult meg az öregember a golyvától

Nü-va császárnő és az öt színű kövek. Régi kínai történet

Jegyzetek

Veronica Cossanteli: A csibukok varázslatos földjén

 

• Könyv: Veronica Cossanteli: A csibukok varázslatos földjén
• Kiadó: Cartaphilus
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 334
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632668062
• Fordította: Kalapos Éva
• Illusztrálta: Melissa Castrillón
• Megjelenés időpontja: 2021. november 12.

 Mostanában sokkal kevesebb gyerek könyvet olvasok, mint azt szeretnék. Úgy látszik az idei év nem kedvez nálam az ifjúsági irodalomnak és a meseregényeknek. De Gabye olvasta a könyvet, jó véleménnyel volt róla, hát gondoltam, hogy akkor elolvasom én is.

 Az első ami megfogott, a könyv borítója és annak illusztrációi. A fejezetek kezdő lapja és a részeket elválasztó illusztrációk ugyanis rengeteg apróságot tartalmaztak. Mindazt, ami utal a részben megjelenő szereplőkre, történetre egyaránt. Szerettem olvasás közben bogarászni ezeket az oldalakat. Megjegyzem igazán kaphatott volna színes illusztrációt a könyv, úgy még szebb lett volna. És emellett talán kemény borítót is. Én amikor még fizikai mivoltában nem találkoztam a könyvvel, csak molyra raktam fel, mint a könyvtár új beszerzését, megvoltam róla győződve, hogy keménytáblás, aztán amikor Gabye kölcsönözte láttam, hogy hát nem :(

 A történet valahol amúgy eléggé kiszámítható volt. Nem voltak benne olyan húha érzésű pillanatok, de simán el tudom képzelni, hogy a 7-8 éves korosztálynak még nem ennyire kiszámítható a dolog, hogy ők még képesek meglepődni a nem túl nagy fordulatokon is. 

 Így felnőtt fejjel viszont már kiszámítható volt, viszont ezt a kiszámíthatóságot ellensúlyozták a szereplők, akik közül volt akiket nagyon lehetett szeretni és voltak persze olyanok, akiknek az elbukásáért drukkolhat az ember. A szereplők mellett egy remek kis világ felépítés kaphatunk. Mesebeli lényekkel, fahéjmedvékkel (azokat bírtam nagyon), csibukokkal és elfekkel, no meg boszorkányokkal természetesen.

 A kedvenc részem az amikor a föld alatt vannak a gombák között és keresik a kiutat, valahogy az volt egy kicsit "izgulósabb" és kevésbé kiszámítható. Bár igen, azt gondoltam, hogy ki fognak jutni . . .  tekintve, hogy a fél könyv még hátra van, és a csibukok varázslatos földjén Már túl voltak. . . az hogy a hátralevő fél könyvben bolyonganak a katakombákba, elég valószerűtlen lett volna.

 Az elf - csibuk ellentét és "ellenségeskedés" volt az ami viszont nagyon-nagyon kiszámítható volt, ahogy a boszorkány kiléte is szerintem nem volt túl nagy rejtély.

 Ennek ellenére szerettem olvasni a könyvet, mert alapjáraton egy kedves, kicsit kalandos történet, és felnőtt fejjel is élvezhető. Ha nem halálosan izgalmas dolgokat vár tőle az ember.

 

Belbecs: 5/5  

Szerintem a 8 évesek már simán élvezni fogják, de felnőtt fejjel sem rossz.

Külcsín: 4/5

Szeretem az illusztrációit és a borítót is. Igen, a kemény borítót hiányolom nagyon. Ez a könyv simán megérdemelte volna azt, hogy keménytáblás legyen :(

Fülszöveg:

„A gyermekeimmel együtt tagadhatatlanul beleszerettünk E. A. Wyke-Smith A csibukok varázslatos földjén című könyvébe… és persze Gorbóba, az egész díszes társaság legragyogóbb gyöngyszemébe.”

J. R. R. Tolkien

Pip és Flóra nagy bajba keveredtek. Megszöktek a Sunny Bay Elhagyott és Váratlanul Elárvult Gyermekek Nevelőotthonából, ahol életük szomorú és kilátástalan volt, ám sorsuk most sem nevezhető épp rózsásnak…

A két kis árva meghökkentő és varázslatos világba csöppent, ahol fahéjmedvék,

lápi koboldok, bukdácsok és talán még takonyférgek is élnek, és persze mindenekelőtt a csibukok, ezek az esetlen, kelekótya, de végtelenül elbűvölő lények, akik J. R. R. Tolkien gyermekeinek szívét is rabul ejtették.

E. A. Wyke-Smith elbűvölő meseregénye, amely A hobbit egyik fő inspirációjaként szolgált, most olvasható először magyarul.

Eredeti mű:

• Könyv: Veronica Cossanteli: The Marvellous Land of Snergs
• Kiadó: Chicken House
• Kiadó székhelye: Somerset
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 272
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9781911490609
• Illusztrálta: Melissa Castrillón

Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála

 

Hűűűűű, haaaa!

Ha tehettem volna egy ültő helyembe elolvasom, de ehhez tegnap túl fáradt voltam viszont belekezdtem, és már akkor tudtam, hogy ha más nem akkor ma majd tényleg az egészet lenyomom. Ilyen szempontból szerencsés, hogy nem voltak olyan sokan a munkahelyemen, hogy el tudtam olvasni. Bár ehhez hozzájárul az, hogy elég szellős, elég rövid és elég gyorsan haladós. Nem is tudom, mikor olvastam ennyire hangulatba találós könyvet mostanában.

A könyv főszereplője Molly, aki éli kis életét egy farmon a szüleivel, nem éppen mindennapi módon. Már kiskora óta megtanulta a szabályokat:

"Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!  Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!"

A kiskora a szabályokon túl azzal telik, hogy próbál nem megsebesülni, és megtanulja a lehető legtöbb önvédelmi fogást amit csak lehet, hogy megússza a dolgokat. Ennek ellenére roppant sokszor mégis megsebesül, és persze amikor az ember lánya menstruál . . . nos az is vér, így más nem havonta egyszer a nehéz napok Molly számára sokkal nehezebbek. Mert a vérből mindig egy új molly születik, nem a kedves kis iker tesóra kell gondolni, hanem inkább a kis gonosz klónra.

A könyv kezdete és vége keretet ad a történetnek, mind a kettőben egy helyszínen vagyunk, és ott meséli el Molly, hogy milyen elk*rt élete is van, és hogy mennyi mindenen kellett neki végig mennie, mennyi mindenről kellett lemondania, vagy éppen hány embert vesztett el. Amikor úgy a könyv felénél azt gondolnánk, hogy szerencsétlen lányt ennél jobban nem lehet szívatni, hogy van egy határ annak, hogy mennyire lehet elk*rt az élete ezen "adottsággal", akkor derül ki még egy csomó fincsiség, ami végül a könyv végén lévő  sejthető eseményekhez vezet.

Imádtam olvasni, mert ez a tipikus esete annak, amikor az író, a főhősét istenesen megkínozza, az összes nyomorúság ot rádobja a főhősre, hogy bemutassa, hogy és még ebből is kilehet hozni a jót. Már, ha a könyv végét jónak tekintjük. Én megértettem, hogy így döntött és roppant érdekes a dolog, de valahol amikor Molly és molly beszélgettek sejthető volt, hogy mit dönt igazán. Nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre, mert érdekel, hogy ebből még mit lehet kihozni. Potenciál van benne bőségesen :)

A háttér sztori is jó amúgy, bár megmagyarázzák hogy Molly miért ilyen elcseszett szegény, de egy csomó nagy kérdőjel marad még így is bennem, hogy oké a szérum, meg kutatás, de nem az egészet lopták el . . . azok akik kifejlesztették vajon tudták mit? Ha tudták akkor van még pár ilyen peches ember, vagy Molly volt az egyetlen aki megnyerte ezt a világterhet magára.

És amúgy szerintem a borító is zseniális :)

Fülszöveg:

A szabályok egyszerűek:

Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!

Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!

Amióta csak az eszét tudja, Molly Southbourne rendszeresen végignézi a saját halálát. Akárhányszor vérzik, egy másik molly születik, aki minden ízében hasonló Mollyhoz, és a lány elpusztítására törekszik.

Molly számos módon képes végezni önmagával, de azzal is tisztában van, hogy amíg él, vadászni fognak rá. Nem számít, mennyire precízen követi a szabályokat, a mollyk előbb-utóbb rátalálnak. Vajon sikerül-e megfékeznie a vérontást, vagy egy hasonmása által éri el a végzete?

Tade Thompson Nommo-díjas kisregénye a horror és weird műfajok eszköztárából építkezik, és egy olyan hátborzongató történetet mesél el, amihez foghatóval még nem volt dolgunk.

• Könyv: Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála
• Kiadó: Agave Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 128
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634199496
• Fordította: Molnár Berta Eleonóra
• Megjelenés időpontja: 2021. augusztus 12.

Könyv: Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála

• Kiadó: Agave Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 128
• ISBN: 9789634199502
• Fordította: Molnár Berta Eleonóra
•  ebook

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Tudom, hogy jobb lett volna Karácsony előtt olvasni, de valahogy most jött meg hozzá a kedvem. Tolkien számomra mindig is nagy mesélő volt, a Gyűrűk Ura, vagy éppen a Hobbit, mind kedvenc lett számomra, így tervbe vettem, hogy elolvasok tőle MINDENT, ami megjelent magyarul. Ez körülbelül amúgy a következő 10-15 éves terv, ugyanis nem akarok besokallni sem, és nem akarom megutálni sem azért, mert Muszáj volna olvasnom. De tavaly is sikerült kettőt is kipipálnom a listáról  (Beren és Lúthien és a Gondolin bukását), ami nem véletlen nem volt anno kiadva, és nem lettünk volna túlzottan kevesek, ha kiadatlanok maradnak. De ez csak saját vélemény, biztosan sokaknak tetszett. Berenék története amúgy még nekem is, de Gondolin már olyan "meeh" érzést hagyott bennem.
 Viszont ez a Karácsonyi leveles könyv roppant mód tetszett. Amikor elkezdtem olvasni az volt az első gondolatom, hogy annyira irigylem a Tolkien gyerekeket. Nem csak azért mert Tolkien volt az apjuk, hanem mert ennyire jó családi hagyományt kevesen alkotnak. Mindennek megvolt a maga helye és ideje, és története. A levelek meglehetősen kidolgozottak és látszik rajtuk, hogy nem csak úgy hipp-hopp ahogy esik úgy puffan módjára írta őket, hanem tudta mit akar közölni, tudta, mit akar mesélni a fiának, majd szép sorban született kis gyerekeknek.

forrás

 Amúgy nagyon sajnálom, hogy azok a levelek nincsenek meg, amiket a gyerekek írtak Karácsony apónak, mert azzal együtt lehet még ütősebb lett volna. Bár feltehetően azok még személyesebbek.
 A történet ami szép lassan kibontakozik, évről-évre természetesen, az kedves, néha véres és háborúval tarkított, de mégis olyan igazi karácsonyos. Jegesmedvét nagyon bírtam, mert hát béna szegény, és mindent eltol, de hát őt ezért lehet szeretni. Karácsony apó meg majdnem végtelen türelemmel tűri a "segítséget" amit kap Jegesmedvétől, meg annak rokonaitól. Érdekes volt, hogy a levekben is megjelenik a háború. Most nem csak a koboldok ellenire gondolok, hanem a Nagy háborúra, ami akkor zajlott a világban, és bár megjelenik, de valahogy próbálja feloldani a gyerekeknek, és elmagyarázni azt, hogy mi is történik a világ többi részében. (Kevesebb az ajándék, mert inkább ruhaneműket visz Karácsony apó a gyerekeknek, mert arra jobban szükség van. Hogy kevés a levél, mert rengeteg gyereknek el kellett hagyni az otthonát stb....)
 És hát az illusztrációk, olyan aranyosak, néha nagyon gyerekesek, de nekem bejöttek nagyon, úgyhogy öröm volt lapozni a könyvet, és olvasgatni Karácsony apó, és Jegesmedve levelet, meg a manó titkárét is persze. Örülök, hogy a könyvet olvashattam, és hogy eredetiben is ott voltak a levelek képei, ennek hála megerősödött az a hitem, hogy Tolkien nagyon sokat foglalkozott egy-egy levél megírásával, megillusztrálásával! És azon is elgondolkodtam, hogy vajon hány évesen jöttek rá a gyerekek, hogy az apjuk írja a leveleket és nem Karácsony apó?:)

Forrás

Belbecs: 5/5

Aranyos történetek, aranyos szokás és meglehetősen kellemes olvasmány, és most ennél többre nem is vágytam :)

Külcsín: 5*/5

Nekem a Cartaphilus féle kiadás van meg, de szerintem a Magvető teljesen ugyanúgy adta ki, úgyhogy feltételezem mind a két kiadás meglehetősen csodás. Örülök, hogy keménytáblás lett, és itt meglehetősen indokoltnak találom a fényes lapokat is. Igényes, és szép kiadás, és azt hiszem semmi kivetnivalót nem találok benne. Mondjuk nem is keresek benne hibát, ez így volt jó, ahogy volt :)





Fülszöveg:
J. R. R. Tolkien gyermekei nem csupán az ajándékok miatt várták Karácsony apót: ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle! Mesélt nekik a házáról, a barátairól és arról, mi történik az Északi-sarkon. Az első levél 1920-ban érkezett, és jöttek húsz éven át, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot – amelyen persze északi-sarki postabélyegző díszelgett – néha a házban találták meg a Karácsony apó látogatásai utáni reggelen, máskor a postás hozta. Ebben a könyvben bemutatjuk Karácsony apó reszketeg kézírását, és szinte valamennyi képet, amelyeket a levelekhez mellékelt, csakúgy, mint az ábécét, amelyet Jegesmedve szerkesztett a barlangokban látott koboldrajzok alapján, amikor eltévedt; és az a levél sem marad ki, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

Könyv: J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 192

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632665535

Fordította: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari

Illusztrálta: J. R. R. Tolkien

Megjelenés időpontja: 2016. november 28.

Könyv: J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Kiadó: Magvető

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 192

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789631438833

Fordította: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari

Illusztrálta: J. R. R. Tolkien

Megjelenés időpontja: 2019. november 14.

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Az év első olvasmánya!
Egy kihívásra kellett arany színű borítót keresni, és úgy gondoltam, hogy eleget állt ez a könyv nálam és feltehetően azért mert színpadra íródott gyorsan haladós. És az igazat megvallva tényleg gyorsan haladós volt, és nem csak azért mert eldöntöttem, hogy idén legalább 50 oldalt olvasok naponta :)
A HP 7-et nem olvastam, azaz egy ami kimaradt a sorozatból. Filmen láttam, és Piton miatt úgy gondoltam, hogy nem akarom elolvasni. A film előtt is tudtam, hogy mi történik vele, így gondoltam távol tartom magam tőle, ha már annyira imádtam a karaktert. De aztán ebben a könyvben is feltűnt, és csak nem úsztam meg, hogy olvashassak rémes dolgokról szegénykéről :(
A könyv egyrészt tök jó, szívesen megnézném a színdarabot, lehetőleg amúgy magyarul, bár őszintén, elolvasva már relatíve tudom mikor mi történik, így nem lenne akkora gond, hogy nem értem mit mondanak.
Azt hittem, a történet sokkal összetettebb lesz, sokkal kiforrottabb és sokkal bonyolultabb. Volt benne persze csavar, de a csavar meglehetősen kiszámítható volt. A könyv elején is sejthető volt, hogy ebből senki nem jön ki jól, és az is, hogy a felbujtónak meglehetősen alapos indokai voltak arra, hogy körülbelül mindenkit manipuláljon.

A karakterekről:

Forrás: Moly.hu

Albus Perselus Potter:
Sajnálom, de őt végig utáltam. Egyszerűen a legnagyobb gondja, hogy Harry Potter az apja, és ő meg mégsem olyan, és hogy ellenkezzen vele. Nincs túl sok épkézláb ötlete, totál nem gondolkodik előre, és amúgy nekem kifejezetten unszimpatikus volt.
Amúgy meglehetősen manipulatív ő is, mert hát a kis Malfoy is folyamatosan megy utána, mintha minimum az isten lenne.
A könyv vége felé látható a kis happy end, és egyrészt tök jó, hogy pozitív a vége, de úgy érzem Albus meglehetősen keveset fejlődött az egész során, hát nem tudom, hogy szegény mire kijárja az iskolát ember lesz-e, hogy sikerül-e felnőnie ahhoz, hogy az apja is csak ember. Amúgy Harry nem volt túl szimpi ebben a könyvben, bár tény, azért a végén megmagyarázta, hogy hát nem tud normális apa lenni, mert nincs rendes minta előtte, úgyhogy türelmet kér :D

Forrás: Moly.hu

Scorpius Malfoy:
Elfogult vagyok. A Malfoyokat eleve jobban bírtam. Dracot is jobban bírtam Harrynél, ebben a könyvben. De ez a kölyök annyira imádni való. Egyszerűen nem is értem, hogyan került a Mardekárba :)
Egyrészt nagyon okos, és a szíve is a helyén volt. Tudom, rohadt nagy sors fintora lett volna, ha ő Griffendéles, de szerintem simán illett volna oda, már csak a bátorsága miatt is. Szegényt azért sajnáltam a híresztelések miatt.
Neki volt jó kis életösztöne, hogy azért ne bízzon mindenkiben, de hát Albust meg mindenekfelett istenítette és ment utána. Mert hát a legjobb barátja, és ő érte mindent.
Imádtam, hogy mindent tud, rengeteget olvas, és rengeteget ismer a történelemből, és így bár nem volt túl egyszerű élete azért mégiscsak képes volt egyedül is a sarkára állni, hogy mindent helyrehozzanak, amit Albusnak hála elrontottak. Okos gyerek és kedveltem is végig :)


A felnőtt karakterek nem szerepeltek annyit, és hát a Fő gonosz Voldemort gyereke se túl sokat. Így nem nagyon tudtam lemérni azt, hogy milyenek lehetnek. Persze kaptunk betekintést abba, hogy bizonyos dolgok után mi változott, ez főleg Ron és Hermione kapcsolatán. Azért örülök annak, hogy ők ennyire szeretik egymást :)

Összességében az egyik főszereplőt rühelltem, a másikat imádtam, és hála az égnek a Malfoy gyerek többet szerepelt így elégedett vagyok a történettel. Ennek ellenére maga a történet borzalmasan kiszámítható és sejthető. Nem voltak Wow élményeim, nem éreztem azt, hogy nagyon izgulnom kéne miattuk. Minden egyes időutazáskor sejthető volt, hogy mit rontanak el és mi lesz ennek a vége. Igen, a Sötét Uras szál adott kis extrát, de nem annyira, hogy azt mondjam, hogy felejthetetlen és többször olvasós lesz a könyv. Megnézném a színdarabot, és ha film készülne belőle azt is. De igazándiból egyszer, egynek jó volt :)

Belbecs: 3,5/5

Fülszöveg:
Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.


A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Könyv: J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 312
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633244654
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Matt Haig: Az Igazmondó Glimpi

Matt Haig írásait nagyon szeretem. A fiú, akit karácsonynak hívnak az egyik legkedvesebb karácsonyra hangolódó könyvem volt. Feltehetően a sorozat többi része is remek, csak még nem volt alkalmam folytatni, pedig érdekel, hogy mi lesz a vége. De abban a könyvben sikerült már megismerni az Igazmondó glimpit egy kicsit és hát már akkor szimpatikus volt, azzal a nyers vélemény kinyilvánításával. Persze tudom, szegény ha akarna se tudna hazudni, emellett mindent ki is kell mondania, ami megfogalmazódik kicsiny fejében, hát mit ne mondjak, egyrészt borzalmas képesség lehet, részben viszont legalább róla mindenki tudja, hogy nem fog hazudni. Bár, ahogy az emberek, úgy a koboldok, és manók sincsenek oda a túl őszinte véleményért, mert hát tudjuk, hogy az őszinteség néha fáj.
 Amikor megláttam a könyv méretét pislogtam párat, hogy "hát de cuki már", mert hát se nem vastag, se nem olyan nagy, mint a "sorozat" többi része. Persze tudom, ez csak olyan mellék sztori egy mellék szereplőről, de akkor is!
Őszinte leszek, a könyv eleje borzalmasan fárasztó és olyan érzésem volt, mintha verselni akarná azt a kevés szöveget, de döcögne rendesen minden mondat. Ebből adódóan már kezdtem elkedvetlenedni, hogy hát akkor ez is csak még egy bőr lehúzása a sorozatról, de aztán végre eldobták a Glimpi-t és repült is eleget, hogy így végre a könyv második fele a megérdemelt és jó szintre kerüljön. Tudom, hogy kellett az ereje, hisz az világított rá arra, hogy a folytonos őszinte igazmondás mennyire lehet káros az ember (glimpi) életére, hogy kb. kiöli a társas kapcsolatokat, mert senki sem képes elviselni, ha az igazság nem olyan szép és mázos, mint ahogy önmagukban él, és itt van egy glimpilány, aki konkrétan a képükbe vágja, hogy rondák és buták, és büdösek. Nem kell messze menni, feltehetően én sem örülnék annak, ha lebüdösöznének :)
 De akkor a repülés után a glimpi rátalál egy kislányra, akit nagyon-nagyon megijeszt a jövő, fél minden változástól, és azt szeretné, ha miden jó lenne, és ebben biztos is lehetne. Glimpink neki sem hazudik, őszintén beszél arról, mi várható, hogy az nem lesz olyan remek, de mindig és mindenhol ott a remény és hát majd az új környezetet is meglehet szokni, és elmond mindent, amire a kicsi lány kíváncsi. És bár nem minden habosbabos és tökéletes, de legalább igaz, hisz Glimpi nem hazudhat.
Tetszett a történet befejezése, és a könyv felétől felfelé ívelt a dolog, így jobban bejött, mint az eleje. Okos kis könyv, jó mondanivalóval, jó volt olvasni.

Belbecs: 4/5
Az a rémes, rímes borzalom az elején nekem nem jött annyira be. Tudom, hogy kellett ennek ellenére, annyira döcögős volt, hogy nekem fájt az olvasás. De a mondanivaló teljesen oké, és nem is árt, ha meseköntösbe öltöztetjük ezt. Remélhetőleg sok gyereknek fog kellemes élményt okozni ez a könyvecske is :)

Külcsín: 5/5
Imádom a könyv formáját, bár nem szabvány és feltehetően, ha gyűjteném a könyveit az írónak ez roppant mód kilógna, de mivel nem gyűjtöm nem is zavaró. Az illusztrációk nagyon helyesek és aranyosak, és hát rengeteg van belőle a könyvben úgyhogy öröm volt lapozni :)

Fülszöveg:
Majd pirulsz és vidulsz és rossz viccen nevetsz,
és szaladsz és maradsz és szeretsz és feledsz.
Te döntesz, hogy telik veled az élet el,
úgy hajlik, mint hangod, amikor énekel.

Igazmondó Glimpinek, a Karácsony-trilógia egyik legnépszerűbb szereplőjének nehéz az élete, hiszen képtelen hazudni, és emiatt folyton bajba kerül. De ebben a könyvben Glimpi végre igazi otthonra talál!
Ez a vicces és szívmelengető mese az igaz barátságról, az őszinteségről, a kudarcok feldolgozásáról, de leginkább mégis az élet szépségéről szól, amit csakis mi teremthetünk meg a magunk számára.
Szabó T. Anna friss, szemtelen és könnyfakasztó fordításában.

• Könyv: Matt Haig: Az Igazmondó Glimpi
• Kiadó: Kolibri
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 122
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789634375784
• Fordította: Szabó T. Anna
• Illusztrálta: Chris Mould
• Megjelenés időpontja: 2019. október 9.