Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból

Gyönyörű, elgondolkodtató mű!
Köszönöm, a 21. század kiadónak, hogy elhozták ezt a remeket Magyarországra.
Japán szerző akkor azt nekem olvasnom kell! Legalábbis próbálkozom  naprakésznek lenni,  a Magyarországon megjelent japán szerzők műveivel. Persze nem fogok minden ilyen könyvet elolvasni, de azért próbálkozom azzal, hogy legalább tudjak róla, hogy megjelentek. Ez a könyv is olyan volt, amiről már egy ideje tudtam, de akkor még úgy gondoltam, hogy nem feltétlen nekem való. A macskák nem kifejezetten a kedvenceim (nem utálom őket, csak megvagyok nélkülük), de aztán kicsit jobban utánanéztem a könyv témájának, és így már átkerült az érdekes kategóriába.
 És aztán az érdekes kategóriából, majdhogynem kedvenc lett. A könyv hangulata és elgondolkodtató részletei amik tetszettek, nem maga a történet, bár azzal sem voltak problémáim.
 Te mit tennél, ha az orvos közli veled, hogy pár nap múlva feltehetően meghalsz, a rák elvisz, és semmi esélyed legyőzni a kort. Utolsó stádiumban vagy, tehát bármikor meghalhatsz? Ha megjelenne neked az ördög, és ajánlatot tenne, hogy eltüntet a világból egy dolgot, cserébe, te még egy nappal tovább élhetsz, élnél-e a lehetőséggel? Mi az, aminek az eltűnését még félvárról vennéd, és mi az, ami ha eltűnne inkább a halált választanád. Mi az a szint, amit már nem lépnél át?
 A kisregény főhőse megtudja, hogy hamarosan meghal, megjelenik az ördög, aki szinte ő maga, csak valahogy merészebb és viccesebb. Ő is lehetett volna ilyen, de az életében minden máshogy alakult. Az ördög ajánlatot tesz, hogy 1 nap életet kap, 1 dologért, ami örökre eltűnik a világból. Érezhető a főhős vívódása, és élni akarása, ahogy összegyűjti, mennyi mindenért nem volna kár. De sajnos a paktum kisbetűs része, hogy az Ördög mondja meg, hogy mi is tűnik el, ezzel vagy egyetérthet főhősünk, vagy mondhat nemet, ez esetben meghal.
 Minden egyes tárgynál eljátszik főhősünk a gondolattal, hogy milyen volna az élet anélkül a tárgy nélkül. A telefontól már-már egyszerűen szabadult meg, ez is okoz persze fennakadásokat, és kicsit nehézkesebbé válik az élet, de a telefon nem létszükséglet, lehet nélküle élni. Majd jönnek a filmek, az órák. Az őrdög mégis meglehetősen jólelkű, mert mielőtt eltüntetne valamit végleg, hagyja, hogy még utoljára betöltsék szerepüket a főhős életében. Még egy utolsó telefonhívás, még egy utolsó film. Miközben a tárgyak eltűnnek, betekintést nyerünk főhősünk múltjába. Az anyjához kötődő erős szeretetbe, a gyászba, amikor elvesztette őt, és az apjával való kissé viharos kapcsolatában. Az exe is feltűnik, aki meglehetősen nagy hatással volt rá, de valahogy mégsem illettek össze.
Ahogy haladunk a héttel előre, egyre több dolog tűnik el a világból, az ördög, hogy kicsit kompenzálja az űrt, hagyja, hogy Káposzta (a macska) beszéljen a gazdájával, majd felüti azt a lapot...hogy akkor most, mi lenne, ha a macskák eltűnnének a világból.
 Gyönyörűen megírt kisregény, rengeteg elgondolkodtató dologgal. Ahogy a főhős úgy mi is mérlegelünk, és belegondolunk, hogy mi az, amit még eltüntetnénk egy napért a világban, és mi az amit nem. Tudva, hogy az a valami nem csak számunkra tűnik el, hanem mindenki számára. Az egész emberiséget szegényebbé tesszük, csak, hogy még egy napot élhessünk? Meddig terjed az élni akarás, és hol jön el az a pont, amikor már egyszerűen az igen, nem elfogadható válasz!

Belbecs: 5*/5

Nagyon szerettem olvasni, és nagyon sok gondolkodni valót adott nekem. Ajánlom mindenkinek, akik szeretik az elgondolkodtató történeteket! Olvassátok! :)

Külcsín: 4/5
Tudom-tudom cuki a macska.Valahogy nekem nem volt túl vonzó a borító. Nem mondom, hogy nem tetszik, mert akkor nem ennyi pontot kapott volna, csak azt, hogy kicsit jellegtelennek gondolom.

Film! Mert, hogy a könyvből van film is. Sajnos egyenlőre magyar felírattal nem találtam rá, pedig örültem volna, ha ez a poszt a film és könyv összehasonlítását is tartalmazza, de egyenlőre nem beszélek olyan jól japánul, hogy felírat nélkül nézzem! Bár mondjuk a történetet így is már ismerem :) De ha valakit érdekel Sekai Kara Neko ga Kietanara  címen megtalálja :)


Fülszöveg:
A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra.
De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet.
És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.

Könyv: Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból
Kiadó: XXI. Század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155915987
Fordította: Vihar Judit
Megjelenés időpontja: 2019. október 21.
Eredeti cím: 世界から猫が消えたなら
Ár: 2.990 Ft
Kiadói ár: 2.392 Ft

Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 1. – Ébredés

Hát ez brutális!
Idén elég sok képregényt olvasok, hála annak, hogy a környezetemben sokan szintén szeretik a képregényeket és így kölcsön tudom kérni őket! És köszönhető annak, hogy a legtöbb dologgal úgy vagyok, hogy esélyt kell adni. Lehet tetszik, lehet nem, de ha esélyt sem adok akkor lehet remek dolgokról maradok le.
Így van ez a nyugati képregényekkel is, én mangákon nőttem fel, és a japán rajzstílus merőben közelebb áll hozzám, mint a nyugati, de ennek ellenére amikor elém tolnak egy-egy képregényt nem mondok neki nemet. Itt meg, örült a kis mangás lelkem, mert van egy enyhe beütése amúgy némelyik "távolabbi képen" egyes szereplőnek.
 Viszont ez a képregény valami gyönyörűség. Annak idején ugyanezt, vagy hasonlót írtam Neil Gaiman: Death – Halál -járól is. A Fumax úgy érzem nagyon minőségi képregényeket ad ki, és ez nekünk csak jó. Ezt a kötetet nagyon jó volt kézbe venni, belelapozva meg csak néztem a gyönyörűbbnél gyönyörűbb képeket. Borzalmasan sok részletes kép van benne, aminek hála feltehetően sokkal lassabban kellett volna olvasnom, hogy minden aprócska részt megfigyeljek, de a történet miatt nem állhattam meg.
 Merthogy amellett, hogy egy nagyon szép képregényt kaptunk, mellé jön egy ütős és igen véres sztori. Ami igazándiból egyenlőre még eléggé bevezető szerű. A legtöbb dologra és  a legmélyebb titkokra még nem kapunk választ, viszont rengeteg kérdés merül fel a múlttal - jelennel - jövővel kapcsolatban.
 A világ kidolgozás csillagos ötös! Azt kell mondanom, hogy ezt a kötetet regényként is eltudnám képzelni és feltehetően olvasnám is. Persze illusztrációkkal tarkítva. Rengeteg potenciál van a történetben és rengeteg szereplőt csak megismertünk, de nem tudjuk honnan jött és hová tart és kivel van. Nekem a térkép is nagyon tetszett a kötet elején, és a fejezetek közti kis történelemórák is. Remekül mutatja be a fajok keveredését és a háborúról is megtudunk ezt-azt, de azért keveset ahhoz, hogy minden világos legyen.
 Én lehet gonosz vagyok, de a főhősnőt nem tudtam igazán megszeretni, amúgy szimpatikusnak sem mondom, de még bármi lehet belőle. De a kisrókát nagyon bírtam, és a szárnyas pasit is, akinek nem jut eszébe a neve (és a képregény már nincs nálam :D), és persze a macskát is bírtam!
 A folytatást mindenképpen szeretném elolvasni, mert rengeteg lehetőség van a történetbe, úgyhogy bízom benne, hogy bejön a Fumax kiadó számítása és sokan-sokan megveszik, hogy kiadhassák a többi részt is :D

Külcsín: 5*/5
Belbecs: 5/ 5

Ez egy remek képregény bárkinek, de kell azért hozzá gyomor, mert sokan meghalnak és általában nem kedves módon. Nem árt egy kis fantasy rajongás, mert sok-sok fura lény és mágia...mágia szerű mozog a történetben. És hát a rajzok gyönyörűek, jó nem a csonkolós-meggyilkolós rajzok (bár azok is szépek, csak hát kinek mi tetszik). A karakterek ábrázolása gyönyörű és tökéletesen hihetővé teszi, hogy egy macska karddal vagdalkozik. Úgyhogy olvassátok ;)

ITT BELE IS OLVASHATTOK A KÖTETBE!

Fülszöveg:

FARKASVÉRŰ ​MAIKÁT SZÖRNYETEGNEK CSÚFOLJÁK…
ÉS NEM IS ÁLLNAK MESSZE A VALÓSÁGTÓL.

A világot felforgatta a szörnyű háború, amit az emberek gyűlölt ellenségeik, az arkánok ellen vívtak. Maika nem csak a fél karját, de szabadságát is elvesztette a harcokban, rabszolgaként adják el Zamora boszorkányainak, akik az arkánok véréből nyerik erejüket. Azt azonban még a nagyhatalmú mágusnők sem tudják, hogy a lány testében egy ősi, kozmikus erejű, éhező fenevad szunnyad, amely csak az alkalomra vár, hogy kitörhessen…

A MONSTRESS – FENEVAD az utóbbi évek egyik legnagyobb fantasy szenzációja, amely egyszerre lopta be magát a képregényolvasók és a fantasy-rajongók szívébe. Marjorie Liu és Sana Takeda sorozata hihetetlen díjesőt söpört be: többek között kétszeres British Fantasy-, ötszörös Eisner- háromszoros Hugo- és Harvey-díjjal jutalmazták, de a Washington Post mellett a Newsweek és az Entertainment Weekly is többször az év legjobb könyvének választotta.

„MARJORIE LIU és SANA TAKEDA fogják a keleti és nyugati képregényhagyományokat és -stílusokat, és valami egyedit és lenyűgözőt alkotnak: egy csodálatos mesét varázslatról és félelemről, embertelenségről és kizsákmányolásról, hogy mit jelent embernek lenni és milyen szörnyeket cipelünk magunkban. Valamint a képregény-zsáner legremekebb macskái közül néhányat. Lenyűgöző élmény.”
NEIL GAIMAN

Könyv: Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 1. – Ébredés
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 216
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700883
Fordította: Kleinheincz Csilla
Illusztrálta: Sana Takeda
Ára:4,995 Ft (Kiadó webshop 4,000 Ft)

Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Árnyak között / Hófehér ​nemzet / Vérvörös ​lélek

Sok ismerősömnél láttam már, hogy olvassák, vagy kívánságlistára rakják a képregény egyes darabjait. Sokaknál azt is láttam, hogy meglehetősen jó véleménnyel vannak róla. Ennek ellenére, sosem jutott eszembe az, hogy kölcsönkérjem. Csak aztán a képregényekről beszélgettünk Pijerrel (a kollégámmal), és felhozta, hogy ez mennyire jó lehet, hogy olvasná, de ennyi pénzt így hirtelen nem adna érte. Mindezt, miután előrendeltük a Halált. Én meg felhoztam, hogy én láttam, hogy Gabye (a barátosnőm), olvasta, de nincs meg neki, egy kérdést megér, hogy a forrása esetleg olyan-e, amivel mi is élhetünk, vagy über titkos, és nem kölcsönkapós-e a képregény gyűjtemény. Mint kiderült, teljesen elérhető számunkra is, szimplán annyi a kérés, hogy ne essen baja a köteteknek. Jelentem, Pijer vigyázott rá és egy délután alatt elolvasta őket, és én is vigyáztam rájuk, és egy délelőtt és egy délután alatt elolvastam őket...most egy harmadik embernél vannak ;)

Tehát kalandosan, de eljutott hozzám is. Nem tudtam mit várjak tőle, nem tudtam előre, hogy engem is elkap-e a hangulata, vagy csak besorolom majd, az elolvasott képregények közé. Nos elkapott, mindenképpen szeretném majd a negyedik részt is olvasni, és bátran ajánlom olyanoknak is, akik nem túlzottan képregény szerető emberek.
 Külcsín: Ezt könnyebb leírni, mint a belbecst. A rajzolás nekem nagyon tetszett, a képek részletesek, el lehet révedni felettük, sokszor át lehet lapozni és mindig felfedezünk valami újdonságot. A hangulata maga a képeknek is kissé sötét és borongós. Mind a három kötet kemény táblás és nagy alapú, ami értem, hogy szükséges, hisz a képek így lehettek megfelelő nagyságúak, viszont ebből adódóan nem éppen utazóbarát a dolog. Ha nem kellene vigyáznom a kötetekre, akkor is otthon olvasós lenne, mert egyszerűen nem az a kivitelezés, amit előkapsz a buszon és olvasod. Bár így belegondolva, jobb is, ha hagy az ember időt arra, hogy feldolgozza az olvasnivalót, és a képeket egybe. Ennek ellenére, egy minimálisan kisebb kivitelt tudtam volna díjazni, mert ezt a formátumot nehéz kézben tartani. Kell egy nagy asztal, amire lefekteted és úgy olvasod ;) De ennyi bajom van csak a kivitelezéssel, amúgy maximálisan igényes és szép.
Tehát, külcsín: 4/5

Belbecs:
Összességében a képregények, mind egy igen komoly témát feszeget és dolgoz fel. Talán az első kötet volt az egyetlen, ahol nem globális probléma volt, nem világ méretű dolog, csak olyan helyi (már amennyire a korrupció helyi..). Ha választanom kell, hogy melyik kötet tetszett a legjobban, akkor a másodikra szavaznék. Az elsőben még csak ismerkedtem a főszereplővel, és a morális elképzeléseivel, az életének darabkáival. Bevezető kötetnek teljesen jó, de azaz igazság, hogy ha a második nem ütött volna akkorát, akkor nem biztos, hogy összességében ennyire jónak érezném a dolgot.
 A második kötetben a bűntény is jóval összetettebb volt, amit ki kell nyomozni, és hát a rasszizmus már azért jóval globálisabb probléma. És állat főszereplőkkel is borzalmasan realisztikusan képes ezt visszaadni. Meg az emberi hülyeséget, amivel elvakultan hisznek olyan eszmékbe, amiket csak az ő kicsi agyukban tudnak megmagyarázni. Ez volt szerintem a három közül a legjobb rész, és a rajzolással is itt voltam a legjobban megelégedve. Egyszerűen összhangban voltak a dolgok. Bejött egy új szereplő, akit meg lehetett kedvelni (Hetit), bár néha roppant  idegesítő volt. Sokáig lehetett gondolkodni azon, hogy ki és miért rabolta el a kislányt. És a háttérben jóval több volt, mint amennyit elsőre gondoltam, és ez így nagyot ütött.

És ehhez képest sajnos a harmadik rész nekem teljes érdektelenség. Ehhez persze hozzájárul, hogy maga a hidegháború sem éppen az a téma, amit szeretek. Ez a kémkedős, elrejtős, hazaárulós dolog sem fekszik nekem annyira, mint érdeklődési kör. A rajzokkal itt sem volt probléma, és a cselekmény is pörgött rendesen, csak, nekem kicsit kusza volt.
 A történetet még úgy ahogy tudtam követni, bár a nevek, és a hasonló állatok miatt a közepe táján elvesztettem a fonalat, hogy kit öltek meg, és ha azt megölték, akkor a másik kicsoda... És igen, ezt a részt tartott legtovább elolvasnom, pont azért, mert a téma nem mozgatott meg.
Ennek ellenére, úgy érzem, hogy jó, ha ilyesmi is van képregényben, jó ha ezt kézbe veszik az emberek és olvassák, és bízom benne, hogy a sorozat kelendő lesz itt a mi kis országunkban is. Ez az a képregény sorozat, amit bátran mondanék a munkahelyemnek is, hogy talán meg kellene venni. Bár az is igaz, hogy én amúgy is szeretném, ha a könyvtárakban elérhetőek lennének a képregények. Mert igenis ez is a jelen kultúra része, és semmivel sem kevesebb, mint egy könyv. Másabb, de nem kevesebb, van olyan könyv, aminél ez jóval több értéket képvisel. Tehát remélem, hogy a Magyarországi kiadás folytatódik, és nem kaszálják el a sorozatot.
Belbecs:
Árnyak között : 4/5
Hófehér ​nemzet: 5*/5
Vérvörös ​lélek 3/5

David Michie: A Dalai Láma macskája

Őszinte leszek, nekem a macskákhoz fűződő viszonyom elég vegyes. Mert, nincs az a pénz, hogy macskát tartsak, mert hát inkább kutyás vagyok, de ismerősöknél meg egyéb helyeken megsimogatom őket, meg cukik, csak hát nem szerethetek minden állatot.

 Úgyhogy ebből a szemszögből fogalmam sincs miért olvastam a könyvet, emellett utálom az E/1-ben íródott könyveket, és ez még ebben is remek volt. És persze utálom azt is, ha azt akarják elhitetni, hogy a mesélő egy macska. Bármennyire is magasan áll karmikusan, akkor sem. Tehát, miután egy csomó érv volt a könyv elolvasása ellen, úgy döntöttem mégis adok neki egy esélyt, maximum, ha borzalmas akkor nem olvasom tovább. El is kezdtem, aztán abbahagytam egy kis időre (olvasási válság). Végül mégis visszatértem hozzá, hogy folytassam, illetve befejezzem.

 Összességében, hogyha jellemezni akarom a könyvet, akkor kicsit spirituális, kicsit ismeretterjesztő, kis kultúrpolitika, kis helyismeret, kis vallás közvetítő, és nagyon macskás. Persze Hóoroszlán, vagy nevezhetjük DLM-nek is vagy éppen Egeésznek, esetleg Rindpocsénak, egy igazán aranyos cica. Aki mindenhol ott van, és mindent megfigyel. Az író ebből a szemszögből mutatja be a Dalai Láma otthonát, azt a világot, de persze annyira nagyon részletesen nem. Nagyobb figyelmet szentel annak, hogy mit esznek, mint annak, hogy mit csinálnak. Ez alapján akár gasztroregény is lehetne. Néha-néha egy-egy buddhista tanmesét is elmesél DLM, a saját életére levetítve, és a környezetet figyelve. Néha nagyon nem értettem az összefüggést, néha viszont eltalálták, mit és miért oda kell beilleszteni a szövegbe. Tanítani akar, úgy hogy ne vedd észre annyira, hogy tanít.

 Értem, hogy miért íródott a könyv, biztos sok buddhista, cica barát elolvassa, vagy csak cica barát, vagy csak kelet iránt érdeklődő, de lehetett volna ezt azért jobban is megírni. Bár abban is biztos vagyok, hogy akik jobban kedvelik a macskákat, azok jobbnak találják, engem a nagyon macskás részek untattak.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

 Nagyon tetszik a borító, és szép a könyv úgy egészében. Csak aki az elgépelések észrevételéért, és az értelmetlen mondatok korrigálásáért felelős, az a könyv vége előtt kb. 50 oldallal letette a könyvet. Innentől ugyanis hemzseg elgépelésben a könyv. Ami roppant zavaró, amikor azért figyelni szeretnél a történésekre, és minden figyelmeddel arra koncentrálni, és nem arra, hogy nem érted a szó jelentését, mert hiányzik belőle 2-3 betű, vagy teljesen összevissza van. Idegesítő.