Lapról - lapra

 Ez a szó, lefedi azt, hogy: olyan könyv, amit akár csak azért is kézbe vennék, hogy tapogassam, nézegessem, és kiállítsam a polcomra. Mert, nem szimplán szép, hanem gyönyörűséges borítót kapott.  Azok a könyvek, amik szemrebbenés és kézremegés nélkül megkapnák az 5/5 pontot a külcsínre, mert olyan műremekek. Mint az előző posztomban is írtam, az Agave kiadó meglehetősen tehetséges borítótervezővel/borítótervezőkkel dolgozik. Eddig még nem találtam, olyan könyvet, aminek nem tetszene a borítója. Még a pókos is tetszik, és kedvet csinál ahhoz, hogy elolvassam, tudatában annak, hogy nem haverjaim a pókok. Az előző borító sem volt rossz, a könyvhöz, ez szimplán azt hiszem, hogy sokkalta több ember figyelmét felkelti. Már-már elgondolkodom azon, hogy kéne Kepes Andrást olvasnom. Agave :*) Igen-igen, a másik kiadó aki meglehetősen jó borítótervezőkkel dolgoztat. a Túlontúl-ba rögtön Beleszerettem, a Papírtigris is remek új borítót kapott, 

Köszönet a könyvért az Athenaeum Kiadónak!  Örültem, hogy szembe jött velem a lehetőség, hogy elolvashatom ezt a válogatást. Az ilyen antológiákkal amúgy mindig úgy vagyok, hogy hátha felfedezek egy-egy olyan írót, akit a kötet olvasása után szívesen megismernék közelebbről. A karácsonyi antológiánál is ez volt, persze ennek ellenére sosem jutok el oda, hogy ténylegesen több figyelmet kapjon adott író.  Borzalmasan nagy feladat lehet, olyan tematikus antológiát összeállítani, ahol a felnőtté válás kerül górcső alá. Karácsonyi vagy húsvéti antológiát jóval egyszerűbb ebben a témában összerakni, mert egyszerűen olyan triviálisak, hogy rengeteg novella, rövid történet születik hozzá. Ellenben a felnőtté válásról azért olyan nagy választék nincs. Talán, nem tudom pontosan, de feltételezem.  A könyv pozitívuma, hogy gyönyörű kivitelezésű, és tényleg igényesen lett megalkotva, láthatóan inkább a külcsín és nem a belbecs volt a szempont. Tipikusan az a kötet, amit megvehetsz a tesódn

 Úgy érzem, hogy a 21. század magával hozott egy csomó felesleges dolgot. Plusz rohadtul elment az anyagiasság felé, a nyerészkedés felé.  Könyves vonatkozásban, mostanában trend az, hogy egy sorozatot megírnak (már az is trend, hogy önálló regényt nem is írunk, minimum trilógia legyen). Aztán megírják a sorozatot a másik szereplő szemszögéből. Nem hiszem, hogy valaha találok olyan sorozatot, ami annyira királyság lenne, hogy érdekeljen ugyanaz a történet a másik szereplő szemszögéből. Hisz, a legtöbb ponton ugyebár totálisan ugyanazt olvasnám, a történet végét már eleve ismerném, és... nem, nem látom értelmét. De lehet példát hozni miért is jó ez. Valaki, aki ilyesmit olvasott, ossza már meg velem mivel adott többet neki a másik nézőpont. Az író, meg feltehetően anyagi és/vagy kiadói utasításra nem írja meg ezt Egy könyvben. Nem tudom... olvastam váltott szemszögű könyvet, azok remekül működnek... EGY KÖTETBEN is!  A másik vicces dolog, ami miatt bizonyos írókat, kevésbé tartok..

@AniTiger szerette volna megnyerni ezt a könyvet, ezért is küldtem be a nyereményjátékra én is a megfejtéseket. És a szerencse nekem kedvezett. Mint, azt molyon is írtam, nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, de teljesen mást vártam. Főleg mert AniTiger annyira szerette volna és ezzel feltehetően olyan elvárásokat generált bennem, hogy sokkal jobbat vártam, mint akkor, amikor semmit nem tudok egy adott könyvről.  A fülszöveg körülbelül lefedi a történet egy negyedét. Bár ha azt olvasom, akkor feltehetően az első x. oldalon nem hiszem azt, hogy Vörös az egy csaj. Minden esetre, kiderült, hogy fiú. Amúgy ő generálja a legnagyobb problémát az egészben, azzal, hogy naivan elmegy beszélni... az ördöggel vagy valami hasonlóval. A keresztútról nekem démon rémlik. Bár egykutya relatíve.  A könyv teli van eredeti ötletekkel, amikből lehetett volna jó sztorit csinálni, bár az eredetiséggel mindig az a bajom, hogy azért bennem van az, hogy „valahol már olvastam” vagy az, hogy „ez neke

 Egy időben rengeteget jártam Budapestre. Hol szerepjátékos találkozóra, hol Molyokkal találkozni. Könyvhét, könyvfesztivál, és hasonlók. Tehát volt idő, amikor azért évente 4-5 alkalommal felvándoroltam a fővárosba. Aztán az elmúlt 1-2 évben valahogy nem nagyon utaztam fel. Ha mégis akkor általában csak Budatétényig, de szerintem ott sem voltam már két éve.  Író-olvasó találkozóra, idén mentem fel először Budapestre, mert ilyen apropóból még nem sikerült felmennem, pláne úgy, hogy hívtak, pláne úgy hogy hét közben volt. de ha hívnak, akkor, ha elintézhető, akkor megyek.  A látszat mestereit nem olyan rég olvastam, és érdekelt, hogy ki van a könyv mögött. Érdekelt, milyen író képes engem annyira elvarázsolni, hogy legszívesebben megölelném. Tehát meg lettem hívva és szerettem volna elmenni. Csak hát, Budapest, Kálvin tér környéke, CSÜTÖRTÖK (????) Este hat órai kezdés. Az első akadály, az volt, hogy hét közben, tehát mindenképpen a munkaidőmet kell valahogy megkurtítani. De mivel

Nyerni jó! Relatíve amúgy bármit, bár már jóval megfontoltabban jelentkezek nyereményjátékokra. Mert, amit nem akar megnyerni az ember, azért minek is játszana? Úgyhogy azért már szűröm, hogy melyik nyereményjátékra jelentkezem. Mert jó könyvet nyerni, de lehetőleg olyat, ami érdekel is. Ez a könyv @AniTigert érdekelte főleg, és miatta is játszottam, de amikor megnyertem elolvastam a fülszöveget, és egészen jónak tűnik. Ennek ellenére, olvasás után szerintem odaadom @AniTigernek, mert végtére is ő fejtette meg a rejtvényt, én csak beküldtem :) Köszönöm még egyszer a Tilos az Á Könyveknek, hogy játszhattam, és nyerhettem :D

Gondoltam, hogy idén nem állítok listákat, nem fogok kihívásokra jelentkezni, csak úgy bele a vakvilágba olvasok. Amúgy a mondat vége még mindig áll. Nem azért állítottam a listát, mert keretek közé akarom szorítani mit olvashatok. A lista, amit pár napja megalkottam, szimplán azért született, hogy majd év végén tudjam, hogy a tervezetből mennyit olvastam. Folyamatosan kerülnek rá könyvek, ha éppenséggel olyasmik jönnek velem szembe, amiket Mindenképpen szeretnék elolvasni. De azért próbálok a listával haladni. Amiket a lista tartalmaz: 2017-es beszerzések  - az egyetlen kihívás amire feljelentkeztem, az a Amit főztél edd is meg 2017 (jelenleg ez összesen 6 könyvet jelent, a 10 tételes listámból ennyi volt vásárolt) Ajándékba kapott könyvek – Mert nem véletlen kapom őket, tehát jó lenne azokkal is haladni Elmaradt recenziók – psszzz.....nem véletlen nem vállalok már újakat. Próbálom lassan, de biztosan eltűntetni az összes elmaradásomat Kölcsön kapott könyvek – ez direkt

Hol is kezdjem, a sárkányoknál, a farkasoknál vagy az almáknál? Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valaki a klasszikusokat újradolgozza, akkor bátor ember. Mert a klasszikus történeteket mindenki ismeri. Tehát az alap sztori adott, ahhoz, hogy az írót vállon veregessék, hogy „jó volt”, ahhoz kiemelkedően sokat kell letennie az asztalra, tekintve, hogy az alapokat nem ő írta. Nem tudom, hogy vajon teljesen új dolgokat nehezebb kitalálni és megírni, vagy az ilyen átdolgozások a nehezebbek. Persze mindegyikhez kell írói tehetség.  Nem mondom, hogy ő tehetségtelen, de az biztos, hogy a végére vagy nagyon elfáradt, vagy túl vicces akart lenni. És nem szeretem, amikor az alap tök jó dolgok átcsapnak erőltetett viccességbe. A sárkányos történet teljesen oké volt! Egyetlen bajom, szimplán a nevekkel van, mert ott már látható volt, hogy vagy nem tud kitalálni jó neveket, vagy „nagyon vicces akar lenni”, csak nem sikerült. Ami annyiból rossz dolog, hogy az egész könyv főszereplőjének van a

 Ez a szó, lefedi azt, hogy: olyan könyv, amit akár csak azért is kézbe vennék, hogy tapogassam, nézegessem, és kiállítsam a polcomra. Mert, nem szimplán szép, hanem gyönyörűséges borítót kapott.  Azok a könyvek, amik szemrebbenés és kézremegés nélkül megkapnák az 5/5 pontot a külcsínre, mert olyan műremekek. +jóság, ha éppenséggel a belbecs is jó. Nos, most összeszedtem pár szembejövő és nagyon-nagyon tetsző borítót! Egyezzünk meg, hogy az Agave kiadónak, borzalmasan jó borító tervezője van. Remélem meg is tartják. A legtöbb könyvnél ugyanis a legtöbb moly felsóhajt, hogy hát igazándiból tökmindegy mi ez, kell! Kell kategória, mert egyszerűen gyönyörűséges. Pl: a Tükör és füst, számomra nem volt egy nagy élmény, nem is kellene, de ez a borító biztosan több emberhez juttatná el a könyvet, mint a régi tette. Mert, hazudik az, aki azt mondja, hogy egyáltalán nem befolyásolja a borító. Vannak emberek, akik nem az alapján választanak, de igenis van borító amit kedvet teremt,

Ugyan eldöntöttem, hogy itt a három napos hétvége, és csak olvasok és olvasok, végül olvasáshoz nem jutottam annyira közel. Maradtam a film nézésnél. Úgyis annyi film várt már a várólistámon ezer éve, hogy meg legyen nézve. Vaiana (2016) -val kezdtem, mert éppen akkor ehhez volt hangulatom. És végre egy Disney, amiben mind a két szülő a végén is él! Ahol végre a főhős szimpatikus volt, a mellék főhős szintén, bármennyire is nagyképű, és az állati „segítség” is cuki volt. Szép és kerek történek, szerintem átlagos énekléssel, ebben nem volt annyira zavaró, amikor énekelt. Sőt az éneklő rákot is bírtam! Úgyhogy ez maximálisan hozta, amit elvártam tőle. Független, hogy a Vaiana-ról nekem valahogy mindig a Vianni jut eszembe, az meg egy bolt :D Nem tudom miért nem maradhatott szegényke Moana. A graffaló (2009) , A graffalókölyök (2011) és a Bot Benő (2015) -t így egy huzamba sikerült megnéznem, már másnap azt hiszem. Hát...nekem könyvben jobban bejönnek, viszont azért jó is, hogy me