Michael Acton Smith: Belső ​csend

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e erről a könyvről a blogomra is, vagy elég csak a molyos kifakadás róla. Végül úgy döntöttem, hogy leírom ide is a véleményemet, kicsit talán jobban kifejtve.

Az év első felében vettem ezt a könyvet, részben mert a téma érdekelt volna, a mindfulness mostanában kellően érdekel, így szerettem volna többet megtudni róla. A molyon relatíve pozitív értékelések voltak, így gondoltam, hogy bár rohadt drága könyv (3.900), megéri a befektetést és majd rengeteg pozitív és érdekes dolgot fogok megtudni.

Hát, első csalódásom akkor ért, amikor kézbe vettem és kinyitottam. Értem, hogy a 21. század embere nem szeret annyira olvasni és a dizájn nagyon fontos, de úgy érzem van egy arany középútja a dolognak. Itt elbillent a dizájn felé, és kimaradt a tartalom relatíve. A könyv ugyanis 224 oldalas, a szöveg amit tartalmaz, jó ha 50 oldalt kitenne. Amúgy a végén rájöttem, hogy miért 224 oldal és miért kellett széthúzni ennyire (azon túl, hogy könnyebb eladni, ha azt hiszik van is benne valami). A könyv végén ugyanis megmagyarázzák, miért van minden oldalon pontozás a lapszéleken. Dobpergés...nos azért, hogy behajtogasd és akkor egy újabb reklámfelületet adsz az applikáció embereinek, mert kihajtogathatod, hogy Calm ...és nézheted a polcodon. Azok után, hogy  a beépített könyvjelzőt kivágtad és a csuklódra kötötted! Igazándiból, ha nem utáltam volna a könyvet már az elején, akkor ITT lett volna az a pont amikor elhangzik valami nagyon csúnya a számból.

Amellett, hogy miután elolvastad, hajtogass és vágj ki a könyvből dolgokat, a borító anyaga valami borzalmasan béna. Nem igazán puha táblás, de nem is kemény. Megjegyezném, hogy könyv hajtogatáshoz a kemény táblásak jobbak! Pár napi hurcolás után ugyanis meggyűrődött az egész, pedig védve volt és nem úgy olvastam, mint egy állat. Tehát tartósnak sem mondható, bár ugye egy olvasás után úgy is reklámot hajtogatsz belőle.

Igen, a reklám! Zseniális amúgy, 4.000 forintot fizet az ember, hogy megvegyen egy reklám könyvet, ami egy applikációt reklámoz, tudatos jelenlétbe csomagolva. Nagy ötlet volt, aki ezt így megcsinálta, pláne, hogy lefordították magyarra is, bár az app meg angol, tehát pl. ha véletlen érdekelne is az app akkor sem tudnám használni, de ennyi pénzért olvashattam róla, hogy milyen szuper. Bár, amit olvastam, az alapján nem jutott eszembe, hogy egyáltalán próbálkozzak a letöltésével, mert nem hozott lázba.

 A könyv a tudatos jelenlétre fókuszálna, ezért minden klisét amit csak lehetett ők is bedobtak róla. Sok színes kép, sok idézet, és sok olyan dolog, amit ha beírsz a google-ba, hogy tudatos jelenlét, az első oldalon két oldalba összefoglalnak neked! Tehát igazándiból semmi újat nem olvastam. Ja de, hogy van egy ilyen applikáció!

 A másik amit én rühellek, hogy kitöltős  oldalakat raknak bele. Nem annyit, hogy naplónak használd a könyvet, csak annyit, hogyha véletlen azt hiszed, ez remek dolog ide kitölteni (bár ugye, utána hajtogatod a könyvet, így ha írtál bele, sem fogod azt sosem visszaolvasni), akkor sem viszed túlzásba. Talán 10 kitöltős oldal volt, mármint ugyanaz az oldal, csak tízszer....

Belbecs: Nem pontozom, mert nincs mit. Aki soha az életben nem olvasott a témában, annak lehet, hogy tetszik. Főleg, ha oda van az idézetekért, és imádja, hogy két oldalt kitölt egy darab idézet, mert akkora nagy betűvel írták, hogy teljenek a lapok. Mert ugye a hajtogatáshoz kellett a 224 oldal! De aki például a neten már keresgélt a témába, annak ez egy idegesítő dolog lesz, és tudatos jelenlétben húzhatja fel magát a könyvön, és azon, hogy ezért fákat vágtak ki. Arról nem is beszélve, hogy ezért pénzt adott, nem is keveset.

Külcsín:   .... Hagyjuk ...

 HVG Könyvek, Budapest, 2018

224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633045923 · Fordította: Moharos Éva

Fülszöveg:

A rendszeres meditáció bizonyítottan jót tesz: fejleszti a kreativitást, az összpontosítást és a hatékonyságot, segít megőrizni testi-lelki egészségünket. A mindennapokban azonban

nehéz időt szakítani arra, hogy behunyt szemmel, nyugodt környezetben meditáljunk akár csak fél órát is.

A Belső csend erre kínál megoldást: a hétköznapi élethelyzetekben alkalmazható tudatosságot. A mindfulness gyakorlása nem igényel különleges felkészülést, a bennünk rejlő kreativitást, spontaneitást hívja elő. A gyönyörűen illusztrált kötet inspiráló gyakorlatokkal, bárki számára elérhető ötletekkel vezet rá, hogyan észleljük a minket körülvevő világot.

Sétálj egyet úgy, hogy nincs úti célod!

Próbáld ki a csokievéstmindfulness-módra!

Ültess növényeket és figyeld a fejlődésüket!

Kapcsold ki a telefonod egy rövid időre!

Mosolyogj, lélegezz és lassulj le!

Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete

Köszönet a könyvért a Kossuth kiadónak!
A Hygge elolvasása után eldöntöttem, hogy Dániába akarok költözni, a Lykke olvasása után rájöttem, hogy menő dolog ez a boldogságkutató dolog, és mennyi pozitív dolog van a világban...és igen, még mindig imádtam Dániát :) Adott volt, hogy Meik Wiking következő könyvét is olvasni fogom, mert egyszerűen ez a pasi nem tud olyat írni, hogy én azt ne akarjam elolvasni....kivéve ha véletlen valami dán metál együttesről írna, na azt talán nem olvasnám el, de minden egyéb jöhet tőle!
Az emlékteremtés fontos dolog, de nem gondoltam sosem, hogy erről könyvet kellene írni. Mondjuk azt sem, hogy ezt valaki megírja, és rengetegen fogják elolvasni. Márpedig elég sokan olvassák ezt a könyvet mostanában.
 Mindig úgy gondoltam az emlékteremtésre, hogy hát az emlékek így alakulnak, élem a napjaim és majd visszaemlékszem rá, hogy milyen volt régen, és de nosztalgikus lesz majd az egész. Meg persze mindig úgy gondoltam, hogy mindig mindenre fogok emlékezni, amire éppen a helyzet megkívánja.
A könyv olvasása közben viszont egyre világosabb lett számomra, hogy egyrészt nem emlékszek mindenre, a fontos dolgok közül sem, és hogy ezt lehet jobban is csinálni.
 A könyv rengeteg tanáccsal lát el, hogy miként teheted egy-egy emlékedet "emlékezetesebbé", a többinél, mit kell azért tenned, hogy valamit tényleg ne felejts el.
 Minden úgy kezdődött, hogy Meik Wiking a boldogságkutató, és munkatársai készítettek egy kutatást, melyben emberektől kérték a pozitív és kellemes emlékeiket. Írják le, mi az, ami éppen az eszükbe jut és jó emlék. Aztán ezeket elemezték is, és ennek az elemzésnek az eredménye részben ez a könyv is. Rámutat, hogy sokkal nagyobb esélyed van emlékezni valamihez, ha az valamilyen jeles esemény. Sokak emlékeznek az első iskolanapjukra, esküvőjükre, eljegyzésükre, vagy valami olyanra ami a megszokottól eltérő volt.
Fontos, ha biztosra akarsz menni az emlékekkel, akkor társíts hozzá még valamit, egy illatot, vagy egy helyszínt, vagy egy személyt, hogy a történet kerek legyen. Lehetőleg olyan illatot, ami amúgy nem jellemző rád, és lehetőleg kellemeset. Bár biztosan arra is emlékezni fogsz, ha valaminek trágya szaga van, de most fókuszáljunk a pozitív emlékekre.
 Meik is rengeteg hasznos tanácsot ad arra, hogy ő miként őriz meg egy-egy fontosabb emléket, miként tárolja azt el az elméjében, és miként tudja előhozni. A kedvenc történetem az volt, amikor azt tanácsolta, hogy ha emlékezetes előadó akar lenni, olyat kell csinálnia, amit a többi előadó és boldogságkutató nem tesz. Pl. felvisz a pulpitusra egy ananászt, mert hát mindenki emlékszik arra a boldogságkutatóra aki egy ananásszal ment fel a pulpitusra, hisz csak egy volt belőle. Fifikás :)
A könyv emellett teli van remek történetekkel, néha nagyon meghatókkal is. Olvashatunk arról, hogy csal meg a memóriánk, hogy változnak a történetek és hogy van az, hogy arra emlékszünk, hogy valami megtörtént, pedig az amúgy teljesen máshogy történt, fényképes bizonyíték van rá.
 Szerettem olvasni a könyvet, mert kifejezetten kellemes a sztorizgatás és okos dolgok megosztásának aránya. Nem lett az egész sztorizás, szép lassan a kutatás végére is értünk, de beleláthattunk abba, hogy néhány ember mit érez legjobb és legfontosabb emlékének, vagy hogy hogyan küzd egy nő az ellen, hogy a betegsége miatt mindent elfelejtsen.
 Úgyhogy örülök, hogy ez a könyv megszületett, és annak is, hogy olvashattam. Tanulságos volt.

Kinek ajánlom?
Azoknak mindenképpen, akik szeretnék megtudni, miként lehet megerősíteni emlékeket, mert erre rengeteg példa van benne. Azoknak is, akik szerették Meik Wiking előző könyveit.

Belbecs: 4/5
A Hygge és a Lykke mind a kettő nagyon erős és inspiráló könyv volt. Mind a kettő után terveztem, hogy kivándorlok Dániába, mert mekkora jófejek a dánok. Ez a könyv viszont nem adott nekem akkora pluszt, mint az előző két könyve a szerzőnek. Ezt is szerettem olvasni, mert Meik Wiking jól ír, és vicces fiú, de úgy érzem, nem sikerült tökéletesen átélnem a könyvet, és így csak 4 pontot adok rá. Ennek ellenére tényleg, bármit ír én elolvasom....mert remek író :)

Külcsín: 5/5
 Woooow, imádom :) Tudom-tudom nem minden a kivitelezés, de hát ha egyszer ez a könyv is annyira jól néz ki, akkor nincs mit tenni. Imádom a kivitelezését, mind kívül, mind belül. Egyszerűen annyira jó kézbe venni :) És nem mellékesen remekül mutat. Ha szép és okos könyvet szeretnél karácsonyra, na ez az!

Fülszöveg:

"Némelyik ​nap csak úgy tovatűnik anélkül, hogy bármi nyomot hagyna, de vannak olyan napok, amelyekre egész életünkben emlékszünk.
Emlékszel az első csókra? A legfinomabb ételre, amit valaha kóstoltál? Vagy a frissen nyírt fű illatára egy verőfényes nyári napon?
Ha valami ingerli az érzékszerveinket, ha igába fogjuk az első élmények erejét, ha tudatosítjuk magunkban érzéseinket és érzelmeinket, valószínűleg sikerül megőrizni a boldog emlékeket.
De milyen összetevők alkotják ezeket a boldog emlékeket? Miért van az, hogy egy dallam, egy illat, egy íz vissza tud minket röpíteni valamihez, amiről azt hisszük, rég elfelejtettük? Meg lehet tanulni, hogyan alkossunk boldog emlékeket, és hogyan őrizzük meg ezeket mindörökre?
A boldogságkutatás eredményeit felhasználva Meik Wiking erre tanítja meg olvasóit. Adatok és naplók, interjúk és globális felmérések, tanulmányok és pszichológiai kísérletek eredményeire támaszkodva ez a könyv megmutatja, hogyan készíthetünk tökéletes pillanatokat, olyanokat, amelyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Olyanokat, amelyek átformálják énünket."

Könyv: Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete

Kiadó: Kossuth

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 288

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789630997294

Fordította: Nagy Boldizsár

Megjelenés időpontja: 2019. október 28.

Ár: 4.500 Ft

Kiadói ár 3.600 Ft

Sue Hadfield: Pozitív gondolkodás

Hát már nem is emlékszem, hogy mikor hoztam ki először ezt a könyvet a könyvtárból. Feltehetően most, hogy végre sikerült is elolvasnom már vagy harmadszor sétáltattam meg. Meglehetősen sok könyvet szoktam megsétáltatni, mondván el fogom olvasni, amikor kikölcsönzöm, aztán rájövök, hogy sok könyv van nálam és visszaviszem, mondván, hogy minek van ennyi nálam, amikor egyszerre csak egyet tudok olvasni, és mi van, ha egy olvasó éppen ezt akarja olvasni, amikor nálam csak hetel-havol a könyv és nem is olvasom. Na ilyenkor visszaviszek mindent, így szerintem ezt is kb 3-4 alkalommal cipeltem. Aztán pár napja visszahozta egy olvasó és azt mondta, hogy húha és hogy milyen jó...éppen egy könyvet fejeztem be, és úgy gondoltam, hogy hát akkor jó, olvassuk ezt.
 Nem mondom, hogy ez a könyv rossz, csak azt, hogy aki sok-sok önsegítő könyvet olvasott, mint ahogy én is. Nos annak ez már kevés és semmitmondó. Nem mond semmi újat, és bár ez a kb. harmadik önsegítő könyv olvasásakor már mindre igaz, ennél halmozottan bennem volt az érzés, hogy a semmit olvasom. Nem fogott meg a mondanivalója, pedig nem mondott rossz dolgokat, csak szimplán már mindet olvastam, már vagy tucatszor. Feltehetően, ha ez lett volna az első könyvem a pozitív gondolkodás témakörében akkor ez remekül elindíthatott volna bennem valamit, ami miatt újabb és újabb ilyen könyvekbe akartam volna kezdeni. De nekem nem ez volt az első :(
 Így viszont egy kicsit unalmas összegző könyv, sztorikkal, és fogalommagyarázatokkal, és ködös fogalmazással. Egy csomó szintén önsegítő, de kicsit mondjuk már spirituálisabb cucc leszólásával. Konkrétan hiszékenyeknek tartja, akik bíznak a szerencsébe, vagy a vonzás törvényébe, ami bármennyire is ez valakinek a véleménye, nem feltétlen tanácsos pont egy pozitív gondolkodásról szóló könyvben bírálni ezeket. Én sem hiszek mindenben, pl az őrangyalok nekem nem voltak sosem opciók, a vak szerencsében sem bízom, és a vonzás törvényét bár valamennyire hiszem, valamennyire nem, de nem támaszkodom rá. És elhiszem, hogy ezek "babonás" dolgok, de nem látom annak értelmét, hogy csak az árnyoldalát lássuk ezeknek. Valakiknek, az őrangyalok hite az ami segít túljutni a nehéz időkön, amit ugyan nem tudom miért jó nekik, de hisznek benne, és ha ettől jó nekik, akkor miért lenne probléma? Mindenki hisz valamiben, valaki Istenben, valaki Angyalokban, valaki az Univerzumban. Tehát arra akartam kilyukadni, hogy elhiszem, hogy a szerzőnek kellett még egy fejezet, amiben minden konkurens és szerinte badarságnak ható elméletet felsorol, de szerintem nem kellett volna ez a könyvbe, bár nélküle vagy 15 oldallal rövidebb lett volna.
 A pozitív gondolkodásról, meg kb. annyit tudunk meg a könyvből, hogy, ne láss mindent rózsaszínbe, vannak problémák, de mindig lásd a kiutat, és törekedj megoldani a problémákat. Hát, kb. amit minden önsegítő könyvben. Csak  a többiben kicsit jobban hihetően van leírva :D

Belbecs: 2/5
Külcsín: 4/5
Nekem bejön ez a borító amúgy. Olyan minimalistán jópofa. Mondjuk nem leszek tőle pozitívabb, és fel sem hívja magára a figyelmet, de nekem valahogy mégis tetszik :)

Fülszöveg:
Ne ​gondolj mindjárt a legrosszabbra! – hallhatjuk sokszor ismerőseink intelmét. A sorsunkat mi határozzuk meg, mégis sokan gondolnak úgy az életükre mint olyan történések sorozatára, amelyre nincsenek kellő befolyással. Pedig aki képes javára fordítani a pozitív gondolkodásban rejlő lehetőségeket, rugalmasabban áll majd az élete történéseihez, ezért boldogabb, egészségesebb és kívülről is sugárzóbb lesz. Változtass a szemléletmódodon, hogy reménnyel telve, optimistán nézhess szembe a jövővel!

Tanuld meg, hogyan kerüld el a negatív gondolatok csapdáit, amelyek eddig hátráltattak.

Tegyél szert olyan átfogó gondolkodásmódra, amely segít az élet minden területén a legtöbb örömhöz jutva, a legkevesebb fájdalom árán boldogulni.

Sajátítsd el a stressz csökkentésének módozatait, és fejleszd a céljaid eléréséhez szükséges képességeket.

Ismerd meg a negatív emberek kezeléséhez és hatásuk csökkentéséhez szükséges eszközöket.

Ismerd fel az érzelmi triggereidet, és tanuld meg irányítani azokat.

Ez itt nem az optimizmusról írt védőbeszéd, hanem az egészséges gondolkodásmódot fejlesztő, ésszerű módszerek eszköztára. Vedd kezedbe az életed irányítását, amihez ez a kötet az elismert magyar szakember, Csíkszentmihályi Mihály és tudóstársai nevével fémjelzett pozitív pszichológia elméletének ismertetésén túl gyakorlati tanácsokkal és feladatokkal szolgál!

Könyv: Sue Hadfield: Pozitív gondolkodás
Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 176
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632447605
Fordította: Tihor Szilvia

Marie Kondo: Rend a lelke mindennek - Újraolvasás

Most hétvégén sikerült újraolvasnom a könyvet, és rájöttem, hogy ami akkor zavart benne amikor négy éve kb. olvastam, az még most is irritál. De már akkor is voltak benne jó dolgok, amiket akkor is megfogadtam már, most csak adtak egy újabb lendületet a rendrakásomnak. Bár a könyvek kiszelektálása lassabban megy nálam, mint ő szerinte kellene. És feltehetően jóval több könyvet tartok meg, mint amennyit ő normálisnak tart. És még mindig rémisztő gondolat, hogy egy könyvből kivágjam azokat az oldalakat amik tetszenek, aztán meg a többit kidobjam...bár már korántsem érzem a könyvet szent és sérthetetlen ereklyének.
Amióta először olvastam a könyvet, azóta úgy kb. felére csökkent a könyveim száma, az akkor kb. 1200-ról, mára úgy 500 könyv maradt, és ha végre a "senkinemveszimeg" könyveim is kikerülnek az "állományomból"  akkor úgy durván 400 marad...ami amúgy még mindig sok.
 Ma megint egy szatyornyi mindenfélével mentem a könyvtárba amolyan "ingyen elvihető" dolgokkal, amik mérlegelés után nekem nem kellenek, évek óta itt állnak, és csak feszélyeznek. És persze a szelektív papíros kukánk is teli lett, mert még mindig találtam olyan dolgokat, amiket fogalmam sincs, hogy miért is őrizgettem.
 De, hogy mi az amivel egyetértek Marie Kondo-val? A rendrakás egyszerre kell, hogy történjen. Ez remek dolog, ha tehetném feltehetően egyszerre mindentől megszabadulnék, ami a kezdő minimalista énemnek nem kell, de ezt nehéz megcsinálni. Viszont egyszerre ki lehet válogatni Mindent, aztán szép lassan megszabadulni tőlük. A kidobás híve nem vagyok. Próbálok mindent újrahasznosítani, vagy új tulajdonos találni neki. A végső megoldások a szelektív kukák.
Amikor végzel jobban érzed magad! Sokkal amúgy, még így félig végezve is sokkal jobb, bár feltehetően ha tényleg egyszerre tudnám megcsinálni nagyobbat ütne :)
Mindennek legyen helye! Ez most próba időszakon van, a legtöbb cuccomnak van állandó helye, de meg kellene szoknom, hogy mindig kipakolok a táskáimból és mindig ugyanoda rakom a cuccokat, hogy könnyel felmarkolhassam ha indulok.

Amivel nem értek egyet és/vagy zavart:
Ez az állítva hajtogatós dolog. értem, hogy tök jól néz ki, és azt is értem, hogy helytakarékos, de ehhez rohadt sok fiók kell. Nekem polcaim vannak a ruháknak is, tehát a büdös életben nem fogom állítva hajtogatni a dolgaimat, mert, egyrészt tök vicces lenne, másrészt mindig kiborulna az egész, ha kinyitom az ajtót :D
A végtelenül nagy pazarlás, amit le is ír. Tudom, ez amúgy nem japán függő, más nemzetek is eléggé fogyasztói társadalomban mozognak, de akkor is durva...azóta amúgy láttam filmet, fotókat a "túlzsúfolt" japán szobák/otthonokról...hát azóta is azon gondolkodom, hogy nem zavarja őket. És azóta voltam kinn és láttam elég sok dolgot, és még mindig bízom abban, hogy azért azok akik Marie Kondot felkérik erre a segítségre...hogy ők azért nem a többség. Nációtól független.
Az, hogy ezerszer leírja, hogy ő már aztán gyerekkorától rendmániás volt, és ez igazándiból csak halmozódott. Amúgy ezt elég lett volna egyszer leírnia, és akkor nem lett volna az az érzésem, hogy egyrészt beteges rendrakásban szenved, másrészt kicsit kattant. Bocs mindenkitől akinek, ő az istennő, de szerintem azért szegény nem teljesen normális. Mert szép és jó az, hogy már kiskora óta tudta, hogy mi az ő hivatása, és hogy ezt csiszolgatta, de a leírtak alapján az ember nem feltétlen azt látja, hogy de jó neki, hanem azt, hogy szegény családja, hogyan bírta vele egy fedél alatt. (már csak azért is mert önkényesen rendet rakott a családtagjainál és dobált ki dolgokat...ami szintén nem normális.


Belbecs: 3/5
Még mindig nem tartom sokra a könyvet. Még mindig úgy gondolom, egy olvasást ér. Most azért gondolkodom, hogy a sorozatot amiben rendet rak azt megnézzem-e...félek, hogy azon túl, hogy tanulságos lenne, borzalmasan irritálna, ami nem jó.


Fülszöveg:
MARIE KONDO ötéves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Már ekkor rabul ejtette a jól szervezett terekben rejlő rend és szépség, majd tizenöt évesen úgy döntött: komolyabban is tanulmányozni fogja a rendrakás művészetét. A saját hálószobájával kezdte, majd a testvérei szobájával folytatta. Ma már rendkívül sikeres üzleti vállalkozása van Tokióban, amely abban segít az ügyfeleknek, hogy zsúfolt otthonaikból szemet gyönyörködtető, harmonikus, ihletet adó lakótereket varázsoljanak.

Hálanapló - Édesvíz Kiadó

Kicsit féltem a könyvtől, mármint attól, hogy Édesvíz kiadós és hogy nagyon spirituális és ezoterikus lesz. És nem tévedtem! Jobban kellett volna félnem :D
Ennek ellenére feltehetően megtartom a könyvet meg ki is töltöm, de nem tartom olyan jónak, mint az Élettervezőt. Tudom, persze kicsit más miatt születtek, de igazándiból utóbbiba ezt is lehet írni, ebbe meg csak hálás gondolatokat, no meg spirituális mindeneket.
Én alapvetően nyitott vagyok mindenre. Egy csomó mindenben hiszek, de megvannak a magam korlátai, amikor valamire már azt mondom, hogy sok és nem fogadom be amit mondani akar.
Ez a hála napló nekem sok. Körülbelül 20-30 könyvből szemezgetett idézeteket, de sosem írta oda, melyiket miből. A végére odabiggyesztett egy felhasznált irodalmat, aztán csókolom. Tehát ha tetszik egy idézet, akkor így jártam, olvassam el a 30 könyvet, hogy megtaláljam azt amiben benne van és azonosulni tudok vele... Pedig tök jó lett volna, ha minden idézetnél legalább az író ott van, így ami tetszett, felkeltette az érdeklődésemet, annak utánanézhetnék.
Viszont a kivitelezés tetszik, mármint a külső megjelenése a könyvnek, még ezzel a rózsaszín színnel is, bár ahogy láttam az idei kiadás már kék! (gondoltak a fiúkra is, vagy a kevésbé ízlésficamos nőkre ;D)
 A belső dizájn hol tetszik, hol nem. Nem mindenhol voltam kibékülve a rajzokkal, és a szövegekkel. Némely idézet amúgy meglehetősen döccent. Úgy, amikor idézel valahonnan, de az idézet önmagában amit kiválasztottál semmit nem ér a környezete nélkül...na akkor döccen, itt volt pár döccenés.
A hónapok végén ismétlődő kérdések nekem tetszettek, ez az Élettervezőben is megvolt, és jó dolognak tartom.

Tudom, hogy az Édesvíz kiadó ezoterikus kiadó és spirituális, és azt is sejtem, hogy ezt a "könyvet" is csak elvetemültem spirituális lények veszik, de akkor is. Kéne egy kis igényesség, hogy legalább az idézetek mindegyike magában érthetődő legyen, hogy az olvasó/kitöltő tudja miből van esélyt kapva arra, hogy esetleg új kedvenc könyvet találhasson magának, és mondjuk ezért ne kelljen elolvasnia harminc számára  talán túl sok, vagy túl más ezo/spirit könyvet.

Belbecs : - 
Nem pontozok, ez napló, az Élettervezőt sem pontoztam, mert napló :P

Külcsín: 3/5
Sokkal többet kilehetett volna hozni belőle, de amúgy ha csak a polcodon áll és nem nyitod ki akkor jól néz ki. Belül is vannak szép és érdekes részek, de néha elég elborult NEKEM a dizájn.

Fülszöveg:
Mindaz, amiért hálás vagy, megsokszorozódik az életedben!
Ez a sokoldalú napló meditációkkal, idézetekkel, ötletekkel és játékos feladatokkal tárja fel előtted az élet naposabb oldalát! A gyakorlatok elvégzésével a pozitív gondolkodást beépítheted napi rutinodba, növelheted öntudatosságod, és inspirálhatod kreatív éned kibontakozását. Töltsd meg az üres lapokat gondolataiddal, tapasztalataiddal és élményeiddel. Kapcsolódj rá a naplóval a hála frekvenciájára, hogy az univerzum megadhassa neked mindazt, amire vágysz!

Könyv: Hálanapló
Kiadó: Édesvíz
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 320
ISBN: 9789635297146

Kamenyiczki Nóra: Élettervező

Nem vagyok híve a kitöltögetős könyveknek, itt mégis tudtam mire számíthatok és ennek tudatában cseréltem egy mollyal, hogy megkaparintsam.
 Sok próbálkozásom volt egy saját Bullet Journal megalkotásához, de rájöttem, hogy ehhez én nem vagyok elég türelmes és mivel kézügyességem sincs túl sok nem is voltam mindig elégedett egy-egy hónap kialakításával.
 Ez a kötet nem Bullet Journal, nem is mondja, hogy az lenne, ellenben egy kellemes alapot ad, ami nekem nagyon szimpatikus. Mivel a hetek, napok, nincsenek kitöltve a tervezőben, bármikor elkezdhető, és az sem gáz, ha kihagysz pár hetet....engem ismerve hónapot :D Megvan előre a havi és félévi tervező is rajzolva, amit én mindig utáltam csinálni, mert borzalmasan ronda lett. Itt viszont szép, ahogy néztem elég hely jut mindenre így nem lesz annyira összevissza az egész.
A hónapoknál a kihívások és feladatok kifejezetten kedvemre való. Még úgy is, hogy a párkapcsolatos részt lazán kihagyhatom :D
Nekem sokat jelentett, olvasás közben, hogy felfedezhettem minden egyes oldalát és feladatát, és hogy az elején leír mindent, hogy miként is használhatom, de amúgy rám bízza, hogy végül mi is lesz ebből az Élettervezőből, tekintve ez az én életem, én tervezem.
Amúgy gondoltam rá, hogy nem olvasom előre le, hisz ez nem könyv, hanem napló, nem túl sok szöveggel, de van két kihívás ahova vagy muszáj volt, vagy jól jött, hogy olvastam, és hát utólag nekem is az a véleményem, hogy az ilyen "könyveket" is érdemes használat előtt átolvasni, mert lehet, hogy pont a végén lévő feladat az amit először elakarunk végezni és az ami miatt kicsit nagyobb löketet kapunk arra, hogy tényleg rendszeresen tervezzünk előre. ;)

Külcsín: 5/5
Nekem bejön ez a külső és a belső is nagyon szimpatikus. Nem csicsás, hanem szép letisztult, akinek bejön ez a zöldes árnyalat annak nagyon fog tetszeni. Lehet érdemes lenne több színbe árulni :D

Belbecs: - 
Nem pontozom, mert nem könyv. De a célnak úgy vélem megfelel és remek társam lesz a tervezésben. Örülök, hogy hozzám jutott, és ha beválik és betelik akkor majd feltehetően beruházok még egyre. De egyenlőre még olyan kis üres ;) Tervezésre fel!

Fülszöveg:

Az Élettervező egy önismereti határidőnapló. Vezérfonalat nyújt a hétköznapjaid szervezéséhez és a hosszú távú céljaid elmélyítéséhez. Nincs évhez rendelve, így bármikor elkezdheted, és újra folytathatod. A naplóban található gyakorlatok segítenek, hogy önmagadat megismerve felülírd régi szokásaidat és tudatosabban haladj egy olyan élet felé, amit élni szeretnél.

PÁR BELSŐ OLDAL

Könyv: Kamenyiczki Nóra: Élettervező
Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2017
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 208
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9786155783036
Ára: 2.790 Ft
Líránál: 2.232 Ft

Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete

Köszönet a könyvért a 21. Század Kiadónak!
 A könyv három dolog miatt keltette fel az érdeklődésemet. Egyrészt japán szerző, japán életvitel, ami mindig is érdekelt és mindig is szerettem róla olvasni. Persze még vannak a témában hiányosságaim, de próbálom a kultúrát megismerni amennyire csak lehetséges ez. Másrészt a szerző egy zen buddhista szerzetes, és Japán mellett a buddhizmus az ami még eléggé vonz ahhoz, hogy szabadidőmben olvassak róla. Harmadrészt a borító és a zen hatás kedvez a kissé minimalista lelkemnek.
 A könyv nem tartalmaz hosszú, bonyolult és unalmas szövegeket, hanem egyszerű rövid, egy oldalas részekből áll, egy bevezető mondattal, ami relatíve összefoglalja a rész lényegi részét. Ebből adódóan nagyon praktikus, ha az embernek csak pár perce van olvasásra, mert felcsaphatja bárhol, és végigfuthat az oldalon egy-két perc alatt és máris kapott egy kis elgondolkodni valót.
 Amikor kértem a könyvet, még nem gondoltam, hogy az egyik legjobb olvasmányom lesz az évben, ami a szakirodalmakat illeti. (persze tudom, még csak május van, olvashatok még jó szakirodalmat).

 De bíztam benne, hogy olyan lesz amit szeretni tudok:

• közérthető: pipa
• egyszerű és megfogadható tanácsok: pipa
• egy kis japán kultúra: pipa
• egy kis zen buddhizmus, de nem töménytelen mennyiségben: pipa

Igazándiból semmi sem volt túl sok. Ahogy a cím is mondja, az egyszerű élet művészetét hivatott bemutatni, 100 zen gyakorlat segítségével. Nem kell vallásosnak lenni, hogy megértsük a zent, és még csak megtérni sem kell ezután sem ahhoz, hogy jobbá tegye az életünket a könyv. Úgy gondolom, hogy az olvasónak lesznek kedvenc részei, és azokhoz sokszor vissza fog térni. Nekem is lettek kedvenceim, amiket próbálok azóta is beépíteni az életembe. Lesznek olyan részek a könyvben, ami valakinek talán "túl zen" és nem tud vele azonosulni, de ilyen kevés volt.
 Én szerencsés vagyok, mert jártam már japán zen kertben, így amikor ezeknek a leírását olvastam, egy kicsit újra ott voltam.
 Emlékszem olvasás után teli volt a könyv jelölőkkel, hogy mi az amit ki akarok írni idézetbe, hogy meglegyen, hogy visszanézhessem. Aztán mégsem írtam mindet ki, mert úgy vagyok vele, hogy előbb fogom kinyitni újra a könyvet, minthogy megkeressem ezeket az idézeteket. De azért pár kedvencet megosztok itt is, hátha kedvet kaptok ti is az olvasásához.

 "A buddhizmusban azt mondjuk, Chisoku, ami azt jelenti „légy elégedett”. Ha tudod, mennyi elég, megelégszel azzal, amid már van."

191. oldal

"A bőséget nem a tárgyak felhalmozása jelenti, hanem a tudás, hogyan használjuk fel őket jól.  Próbálj többféle szempontból tekinteni a tárgyakra, hogy ne korlátozzon a felhasználás „előírt módja.""

117. oldal

 "Mai gondjaink a nappal együtt véget érnek. Holnap te is új leszel. Ezért nem kell nyugtalankodni."

101. oldal

"Belekezdhetsz valamibe, ha van hozzá energiád. Befejezni is egyszerű. Állhatatosan tovább folytatni, az a nehéz."

91. oldal

Belbecs: 5/5
Újraolvasós könyv mindenképpen!

Külcsín: 5/5
Engem ez a minimalista borító megvett kilóra. A belső képek, a szerkesztés, az elrendezés és úgy egészében a könyv egy remekmű. Egy egyszerű, de nagyszerű könyv!

Fülszöveg:
100 ​zen gyakorlat a szebb és nyugalmasabb hétköznapokért
A világot nem könnyű megváltoztatni, és ha nem úgy működik, ahogy szeretnénk, jobb, ha önmagunkon változtatunk – tanítja Shunmyo Masuno.
Százféle információ zúdul ránk, felőrli napjainkat a szüntelen sietség és a jövőtől való szorongás. Nem szívesen gondolunk arra, hogy az élet egyszer véget ér, félresöpörjük a múlandóság apró jeleit.
Azonban a kis változásoknak is van hatásuk. Ha mindennap szánunk néhány percet arra, hogy ne gondoljunk semmire; ha evés közben nem figyelünk másra, csak az ételre; ha megszabadulunk a felesleges tárgyaktól, de az igazán fontosakat becsben tartjuk; ha elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen – korábban nem tapasztalt nyugalomban és békességben lehet részünk.
Shunmyo Masuno egy zen buddhista templom főpapja, és díjnyertes zen kerttervező. Könyve elméletek helyett praktikus, egyszerű gyakorlatokat ajánl: tanácsaival apró lépésekben, finoman hangolja át a gondolkodásunkat.

Könyv: Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete
Kiadó: XXI. Század / XXI. Század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 222
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155915581
Fordította: Laik Eszter
Megjelenés időpontja: 2019. április 15.
Ár: 3.490 Ft (kiadói ár: 2.792 Ft)

Tina Seelig: Bárcsak 20 évesen tudtam volna mindezt!

“Be kell vallanom valamit - az összes fejezetnek adhattam volna azt a címet, hogy “Adj esélyt magadnak!””

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!

Az idézet remekül kifejezi a könyv mondanivalóját! Az emberek sokszor önmaguk ellenségei, és önmaguk építenek falakat maguk köré. A falak megakadályozzák azt, hogy kiteljesedhessenek, és esélyt adjanak valami sokkal jobbnak. A könyv rengeteg esettanulmányon és sztorin keresztül mutatja be azt, hogy mi van akkor, ha valami/valaki rákényszerít arra, hogy ledöntsd a falakat, vagy éppen átugord a saját korlátaidat. Meglepően szórakoztató olvasni azt, miként oldanak meg feladatokat emberek, méghozzá olyan feladatokat, amire elsőnek mindenki azt mondaná, hogy “lehetetlen”. Aztán kiderül, hogy a lehetetlen valójában csak azt jelenti, hogy “félek belevágni, mert mi lesz, ha nem sikerül”. Ez a félsz az, ami a legtöbb embert egy helyben topogásra kényszeríti. Emiatt van az, hogy nem próbálkozunk, hogy az ötleteinket szép lassan elfelejtjük, mert mi van, ha az az ötlet nem működik. 

 Én már sokszor feszegettem a határaimat, és törtem át a saját falaimat, de még én is tudom, hogy nem elégszer. Amúgy pont a blog volt az, ami az első önbizalom fröccsöt adta. Tudtam, hogy szeretek írni és szeretek olvasni, így adta magát a könyves blog. Aztán adta magát, hogy megkeresek kiadókat, hogy adnának-e könyvet, cserébe írok a könyvről recenziót. De elkellett telnie egy évnek, hogy egyáltalán merjek kérni. Aztán rájöttem, hogy legrosszabb esetben mégis mi történhetne? Egy kiadó sem esz meg, akikkel levelezek szintén emberek. Legrosszabb esetben, nos nem válaszolnak, ez esetben ugyanott vagyok, ahonnan elindultam, de legalább megpróbáltam. Aztán persze elutasíthatnak, ez egy fokkal jobb, mint az, hogy nem is válaszolnak. Persze, nem kellemes elutasítást kapni, de nem is vág földhöz, ha azt mondják “Nem vagy elég jó/kevesen követnek” elfogadom ezt is, jogos, nem vagyok egy több ezer látogatót és követőt felmutató blog. És akkor ott van az, amikor azt írják, hogy “Oké, próbáljuk meg”, és ilyenkor érzem azt, hogy megérte írni, mert rengeteg jó könyvről maradnék úgy le, hogy nem is próbáltam meg felvenni  a kapcsolatot a kiadókkal. És rengeteg olyan PR-os van, akikkel öröm levelezni, mert borzalmasan pozitívak, és szinte feltöltenek energiával, pedig nem is ismerjük igazán egymást.

 Ez a könyv rávilágított arra is, hogy sokkal kezdeményezőbbnek kell lennie az embereknek. Merni kell elmondani az ötleteinket és azt, hogy mit gondolunk dolgokról. Bele kell menni az ismeretlenbe és csak egy kicsit ki kell kapcsolni a vészcsengőt, ami azt ordítja, ne csinálj semmit, mert jó az ami van. Ugyanis, mindig van valami ami jobb. Jobbá lehet tenni az életet, az embereket, a bolygót,...mindent. De igen, ehhez kell az, hogy merjünk lépni, és az ötleteink ne a fiókba végezzék.

“Adj esélyt magadnak!”, arra, hogy jobb legyél, hogy kreatívabb lehess, és nyiss az emberek felé. Ez is fontos üzenete volt a könyvnek, hogy az esély mindenhol ott van, csak élni kell vele. Hogy igenis nem kell ódzkodni attól, hogy megszólíts embereket. Hisz legrosszabb esetben nem vesz rólad tudomást, legjobb esetben akár barátságok is szövődhetnek. ÉLni kell minden olyan lehetőséggel ami szembejön veled, és nem megfutamodni semmitől sem. Veszthetsz? Persze, mindig megvan az esélye annak, hogy nem jönnek össze a dolgok, de a legtöbb esetben azzal veszted a legtöbbet, hogy nem mersz lépni. Ülsz egy helyben a kényelmes életedben, és várod, hogy a pénz, a boldogság megtaláljon, de azért a kezedet sem nyújtanád ki, hogy megfogd a lehetőséget.

 Számomra tanulságos és remek olvasmány volt a könyv. Nem vagyok mindig vevő a sztorizgatásra, de itt és most élveztem az egészet. Igen, nagyon amerikai és igen néha már-már azaz érzése az olvasónak, hogy ilyen nincs. De én bízom benne, hogy nem hazudnak a történetek, hogy a kísérletek, a feladatok megtörténtek, és hogy vannak még kreatív emberek. A mondanivaló nem csak amerikaiaknak szól, én úgy érzem Magyarországon is megfogadható tanácsok szerepelnek itt. Életszemlélet, és életfelfogás kérdése, merni kell kilépni a komfort zónánkból, mert az élet nagy része nem komfortzónán belül van :)

Belbecs: 5/5

Jókor olvastam, mert most nagyon fogékony voltam a mondanivalóra. Tetszett és azt hiszem a tömörsége az előnyére vált. Nem mindig vagyok oda a sztorikért, és egy idő után idegesített volna feltehetően, de maga a könyv nem túl hosszú, így nem volt annyira zavaró, és nem fért bele túl sok ismétlés!

Külcsín: 5/5

Oké….a cím és a borító miatt kértem a könyvet! Mert figyelemfelkeltő, provokatív, ötletes és nagyon bejött. A közelmúlt egyik legjobban sikerült szakirodalomhoz készült borítója ez, úgyhogy gratulálok annak aki csinálta :)

Fülszöveg:

A ​legtöbb ember számára a világ igencsak különbözik egy tanteremtől. Nem létezik egyetlen helyes válasz, amelyet megjutalmaznak, ráadásul rendkívül nyomasztó szembenézni az előttünk álló választási lehetőségek sokaságával.

A könyv meghökkentően új nézőpontot ad a felmerülő akadályok leküzdéséhez, miközben a sikeres jövő felé haladsz. Az itt bemutatott ötletek közül jó néhány pontosan az ellentéte annak, amit a hagyományos oktatási rendszerben tanítanak. Az élet rengeteg lehetőséget tartogat, hogy új és meglepő módokon fedezzük fel és értékeljük képességeinket és szenvedélyünket.

A szuper dolgok akkor következnek be, amikor olyan lépéseket teszel, amelyek nem automatikusak. Ne félj kilépni a komfortzónádból, egészséges mértékben figyelmen kívül hagyni a lehetetlent, és a problémákban meglátni a lehetőséget! Minél bátrabban kísérletezel, annál világosabbá válik, hogy a lehetőségek tárháza végtelen. Az egyetlen szabály, hogy csak energiád és képzeleted korlátozhat. 

Tágítsd a határaidat, és hozd ki az életedből a maximumot!

Tina Seelig a Stanford Egyetem Menedzsment-tudományi Karának tanára, ahol vállalkozástudományt, innovációt és kreativitást oktat. Doktori címét az orvosi karon szerezte idegtudomány témában. Dolgozott tanácsadóként, szoftverfejlesztőként, számos sikerkönyv szerzője.

„Egyszerűen zseniális ez a könyv! Kidob a megszokott nézőpontjaidból. Mire eljutsz a harmadik fejezetig, minden problémádat lehetőségnek fogod látni.” 

Szalay Ádám tréner, sikerszerző

Eredeti cím: Tina Seelig: What I Wish I Knew When I Was 20
Eredeti megjelenés éve: 2009

Kiadó: Bioenergetic Kiadás éve: 2019 Oldalszám: 160 Kötés: Puhatáblás ISBN: 9789632913704 Megjelenés időpontja: 2019. február 4.

Ár: 2.300 Ft

Kiadói ár: 2.185 (Hűségprogrammal elérhető ár: 1725 Ft)

Sanjiv Chopra – Gina Vild: A két legfontosabb nap

Köszönet a könyvért a Trivium kiadónak!

Nem sokkal a megjelenés után a könyv már a várólistámra került. Tetszett a címe és a fülszövege, és kellemes a borítója. Szerettem volna hamar kézbe is venni, erre januárig kellett várnom, de nem bántam meg. Érdemes volt rá várni.

Abban biztos voltam, hogy mint rengeteg "önsegítő" könyvet olvasó ember, túlzottan sok új dolgot nem mond. Hisz a legsablonosabb dolgokat, minden egyes könyv elmondja, független attól, hogy van-e többlettartalom mellette, vagy sem. Itt volt plusz tartalom, de főleg a könyv vége felé. Tehát kell a kitartás, hogy elérjen a sokat olvasott ember a számára lényeges és fontos dolgokhoz.

A könyv, két jól elkülönülő részből áll, a spirituálisabb - filozófiaibb részekből illetve a gyakorlati részből, hogy hogyan valósítsd mindezeket meg. Tetszett ez a felbontás, bár azt hiszem, a türelmetlen olvasó úgyis hátul fog kezdeni. Én is rengetegszer gondoltam rá, hogy hátra lapozok, és előveszem a technikákat, de úgy véltem, hogy nem lenne jó olvasóhoz méltó dolog ez, így sorban haladtam. Így viszont volt, amikor borzalmasan untam az egészet. Aminek a legnagyobb oka az volt, hogy a fontosabb, vagy fontosabbnak vélt részeket megismételte. Nem úgy, hogy leírta, aztán pár oldal múlva újból máshogy megfogalmazva megismételte, hanem, itt konkrétan volt többször is olyan, hogy egy bekezdést elolvastam, majd két sorral alatta újra elolvastam ugyanazt a bekezdést kiemelve. Ha egyszer lett volna, akkor ráfogom, hogy a szerkesztő nem figyelt, mivel ez többszörösen előfordult, így gondolom, ez megerősítés lenne, de borzalmasan idegesítő volt.

Mivel, rengeteg ilyen könyvet olvastam már, így a Hála napló fogalma nem volt újdonság, de mindig boldoggá tesz, amikor erről olvasok. Mégpedig azért, mert valakinek lehet ez az első önsegítő könyve, és máris egy ilyen remek dologgal találkozhat benne. Magam is vezetek Hála naplót (már digitálisan, és nem kézzel írva), és azt hiszem ad egy borzalmas pluszt a dolog. Este összeszedni a jó dolgokat, amik történtek a nap folyamán és hálát adni érte, remek dolog. Már csak azért is, mert egy borzalmas nap végén amikor leülsz és számot vetsz, rájössz arra, hogy valójában mégiscsak volt ebben a napban is jó dolog, ami felett elsiklanál akkor, ha nem összegeznéd a napodat.

A könyv eleje tartalmazott különféle statisztikákat, és ezek nagy része érdekes volt, és nagy részével amúgy egyet is értek. Minthogy, ha van háziállatod, akkor boldogabb vagy, ha kutyád, akkor még boldogabb. (nekünk egy Golden retrieverünk van, és ő elég bolond, hogy boldoggá tegyen minket :D). Érdekes felvetés volt az is, hogy a pénz, a politika, a vallás, és a kor előhaladta milyen befolyással van a boldogságunkra és annak megélésére.

A könyvben voltak versek, vagy rövid írások, ezek szerintem nagyon jó válogatások, a legtöbbet be is jelöltem magamnak, hogy újra és újra olvashassam őket. (na meg Emily Dickinson eleve a kedvenc költőnőm :))

Egy kis idézet a könyvből, és szerintem érdemes legalább magunkban válaszolni a kérdésekre:

"Dolgok, amelyek boldoggá tesznek:

Könyvek:

• Daily Gratitude: 365 Days of Gratitude
• Paulo Coelho : Az alkimista
• Antoine de Saint-Exupéry : A kis herceg
• Neil Adtley: Staying Alive
• Camille Helminski: Jewels of Remembrance
• Oliver Sacks: Hála
• J. M. Barrie: Pán Péter

Melyek a kedvenceid?"

Őszintén, én az Alkimistát és A kis herceget olvastam, ebből az elsőt szerettem, a másodikat meg máig nem értem, miért szeretik ennyire. Az angol nyelvűek sajnos kiesnek nekem, de a Pán Péter már évek óta várólistás, a Háláról még nem hallottam, de gyorsan rá is kerestem, és megvan a könyvtárnak, úgyhogy nagyon hamar olvasásra érdemes lesz :)

"Filmek:

• Gettómilliomos (2008)
• Harry és Sally (1989)
• Igazából szerelem (2003)
• Római vakáció (1953)
• Cinema Paradiso (1988)
• A muzsika hangja (1965)
• Óz, a csodák csodája (1939)

Melyek a kedvenceid?"

A Gettómilliomost szerettem, az Igazából szerelmet imádom, a többiről hallottam, de vagy nem láttam, vagy olyan rég láttam, hogy már nincs róla emlékem. Az Óz történeteket eleve nem kedvelem :(

Összességében a könyv nekem tetszett, kicsit többet vártam tőle, ennek ellenére tartalmazott még nekem is új dolgokat.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Én imádom a borítót, találó és kellemes hatása van, jó kézbe venni. Buszbarát! Elfér a táskámban, és ez nagy előny volt, velem utazhatott, utazás közben olvashattam, és nem is nagyon látszik rajta, hogy ide-oda lett cipelve :)

Fülszöveg:
A ​boldogság választás kérdése. – csak ennyit kell elhinned. Ha megtalálod a célodat, akkor a boldog élet mellett döntöttél!

Minden olyan bölcsességre igényt tartunk, amely megmutatja, hogyan találjuk meg a boldogságot. Ez a könyv is erről szól, rengeteg hasznos példával megmutatja, hogyan élheted céltudatosan az életed, hogyan találd meg a HQ, azaz a boldogsághányadosodat. Ígérjük, hogy ihletet kapsz majd és mindemellett jól szórakozol.

De ne felejtsd el, a boldogság több mint boldog pillanatok sokasága. Reméljük, meggyőzünk arról, hogy a boldog és céltudatos élet célja nem egy csillogó, felturbózott kocsi vagy valamilyen hivalkodó ruhadarab, hanem ennél sokkal több: a belső harmónia megtalálása önmagunkkal és a világgal, a mindennapi életben való boldogulás.

A szerzők tapasztalataik hangsúlyozzák, hogy az idevezető út göröngyös, de arra a megállapítása jutottak: „a kudarc a legjobb tanítómester”. Ahogy Edison fogalmazott:
„Nem vallottam kudarcot. Csak éppen találtam tízezer megoldást, ami nem működött”.

Reméljük, ez a könyv otthonra lel majd éjjeliszekrényeden és segítségedre lesz. Nyugodtan ugorj fejest ebbe a könyvbe és használd fel arra, hogy megtaláld saját utadat és egy új, céltudatos és boldog életet kezdj!

Eredeti mű: Sanjiv Chopra – Gina Vild: The Two Most Important Days
Eredeti megjelenés éve: 2017
Könyv: Sanjiv Chopra – Gina Vild: A két legfontosabb nap
Kiadó: Trivium
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155732362
Megjelenés időpontja: 2018. október 18.

Héctor García – Francesc Miralles: Ikigai – A boldogság japán titka

 Jelen álláspont szerint, ha valaki megkérdezi, hogy melyik ikigais könyv az amit elolvasásra a legjobban ajánlok, akkor mindenképpen ez.
 Idén sikerült 4 könyvet olvasnom a témában, és mindegyikkel valami bajom volt. Az író páros előző kötetét túlzottan tágnak éreztem, csak érintették a dolgokat, és meséltek, de semmi kézzelfoghatót nem adtak, márpedig nekem szükségem van használható dolgokra. Olyanokra, amiket beépíthetek az életembe, amikkel kezdhetek valamit, és ezt az Ikigai (az előző), nem taglalta. Inkább csak leírta mi is az Ikigai, mit értsünk rajta, és mesélt a hosszú életről.
 Bettina Lemke: Ikigai könyve, meg egyszerűen borzalmas volt, megvettem, mert roppant sokat vártam tőle (rejtély, mire alapoztam ezen elvárásokat), és ez a kitöltős dolog totálisan elvette a kedvemet az egésztől. Emlékszem két posztot terveztem belőle, de aztán a második poszt sosem született meg, mára meg már el is cseréltem a könyvet. Lemke kisasszony már jóval gyakorlatibb volt, de úgy tűnik ő és én nem pendültünk egy húron, így nem lett a kedvenc könyvem. Rögtön Hectorék könyve mögé sorolnám hasznossági szempontból. Biztosan rengeteg embernek ad rengeteg dolgot, de nem nekem.
 Következő beruházásom Mogi Ken: Az ikigai kis könyve volt, hittem abban, hogy ha japán író ír japán felfogásról, akkor az majd totálisan átjön. Bíztam benne, hogy Hector és Bettina könyvei azért nem jöttek be, mert túl nyugatiak. Mogi Ken könyve nagyon japán volt. Ami általában nem gond, de itt még mindig nem azt kaptam, amit szerettem volna. Míg Bettina túl gyakorlatias volt, Hectorék, túl távolról közelítettek, addig Ken nos ő csak mesélt. Átjött az üzenet, de nyugatiként inkább érdekesség volt olvasni és inkább mesék, és történetek voltak, amik ugyan rámutattak, mi is lenne az ikigai, de nem hozták közelebb hozzám. Kár, mert tényleg szeretni akartam, de komolyan! Itt fogadtam meg, hogy nem veszek több Ikigais könyvet, mert nem éri meg (bár ha azt számítom, kb. vételárban el is adtam az egyiket, a másikat cseréltem, tehát nem volt veszteség).
 De van nekem egy barátnőm (több is), akinek meglett Hectorék új könyve, és úgy döntöttem, hogy elkunyizom tőle. Mégse költök rá, és mégis olvashatom, jók ezek a kölcsönkérős dolgok. És olvasás után azon gondolkodtam, hogy meg kéne vennem a könyvet, mert nem elég egyszer olvasni. Tartom, hogy Hectorék másik könyvével együtt ad egy egészebb képet a dologról, tehát nem baj, ha olvasta az ember a másikat is, de ez a gyakorlati rész jóval közelebb állt ahhoz, amit eleve elvártam ezektől a könyvektől.
 Persze itt is vannak mesélések, és utalások az előző részre, de csak árnyaltan. Itt sokkal több hangsúlyt fektettek arra, hogy különböző módszereket adjanak az olvasó kezébe, amivel rájöhet, hogyan élheti meg az ikigaiját, miként segíthet abban, hogy rálelj arra, amit szeretsz csinálni, amiben jó vagy, ami hasznára van a világnak, és hát jó esetben mindezért még fizetnek is neked. Hogy hogyan legyél valamiben a legjobb. És itt nem kell magasztosan nagy dolgokra gondolni. Lehetsz a legjobb utca seprésben is, ha ez amit szeretsz csinálni. A lényeg, hogy mindig, mindent megtegyél azért, ami belülről mozgat. Erre ad, nagyjából 34 megoldásfajtát. Nem kell mindet követned, de feltehetően, ha sorra veszed a lépéseket akkor egyre jobbá válhatsz. És igen, ezt vártam az ikigai könyvektől és most végre megkaptam!
 Ajánlom-e? Igen, mindenképpen. Ha teheti az olvasó akkor ezt olvassa először, majd az írók másik könyvét (vagy fordítva), aztán Mogi Ken könyvét, mert az tényleg sztorizgatásnak jó volt. Lemke kisasszonyt én hanyagolnám,...azt nem ajánlom, de ha imádja az ember a kitöltögetős könyveket, hát lelkem rajta hajrá. Az a könyv adott a témában nekem a legkevesebbet. Ez  a könyv meg a legtöbbet.
 Ahogy annak idején (tavaly), a Hygge lett felkapva, idén úgy tűnik a Lagom és Sisu mellett az Ikigai lett az új őrület, amit mindenki megírt. Mindenkinek azt ajánlom, hogy ha valami érdekli olvassa tényleg, különféle íróktól, de ha teheti könyvtárból. Borzalmasan sok bosszankodástól óv meg minket, ha nem költünk feleslegesen. Ugyanis, most boldog boldogtalan ír a témában.  Ahogy a Sinrin Joku is ugyanígy túltolták, de ott már nem voltam hajlandó egy könyvet sem megvenni.
 Figyelmeztető lehet amúgy egy-egy könyvnél, ha nem olyan ír róla, aki abban él, aki azon nemzet szülötte. Tartom, hogy a legjobban azok látják át a dolgokat, akik valóban abban élnek. Hectorék esetében amúgy kiderül, hogy egyikük konkrétan több mint, tíz éve kinn él Japánban, tehát azért van rálátása a dolgokra, még ha ennek ellenére továbbra is "nyugati".
 Most jött velem szembe a Scolar kiadó Ikigai, Shinri-Yoku és Wabi Sabi kötete a molyon, és egyiket sem japán írta. Nem mondom, hogy nem lehetnek jók, csak azt, hogy kevés a bizodalmam az irányukba. Az biztos, hogy egyiket sem veszem meg, de azért majd elolvasom őket...valamikor.

Belbecs: 5 / 5
Végre egy használható, gyakorlati könyv! Igen, ezt vártam!!!

Külcsín: 5 / 5
Szerintem még mindig szép ez a letisztult forma, jó kézbe venni, és kellemes a szemnek.


Fülszöveg:

35 GYAKORLAT ÁLMAINK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ

Mindannyian keressük a boldogság és az elégedettség titkát. Japánban ehhez a titokhoz az ikigai jelenti a kulcsot. Az ikigai az a szenvedéllyel végzett elfoglaltság, amely értelmet ad a mindennapjainknak és az életünknek.

Az ikigai a boldogság záloga.

Nem könnyű azonban megtalálni azt a tevékenységet, amelyet örömmel végzünk. Az IKIGAI – A HOSSZÚ ÉLET JAPÁN TITKA című kötettel világhírűvé vált és a japán kultúrát jól ismerő szerzőpáros új könyvében azonban részletesen elmagyarázza, mit kell tennünk. 

Miközben elvégezzük a szerzők által adott gyakorlati feladatokat, megismerjük vágyainkat és azt, hogy miként használhatjuk ki legjobban saját képességeinket. Alaposabb önismerettel és az útmutatásokat követve könnyebben ismerjük fel életcélunkat és valósítjuk meg álmainkat, ezáltal mi magunk is boldogabbak lehetünk, ráadásként pedig a világot is boldogabbá tehetjük.

Eredeti cím: El método Ikigai

Eredeti megjelenés éve: 2017

Könyv: Héctor García – Francesc Miralles: Ikigai – A boldogság japán titka

Kiadó: Bookline Könyvek

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 260

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634333074

Fordította: Varju Kata, Horváth Viktor

Megjelenés időpontja: 2018. szeptember 4.

Tisha Morris: Rendterápia

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!
 Marie Kondo annak idején, nagy hatással volt rám. Rögtön nekiálltam rendet rakni, még a könyv olvasásakor, de az egész nem volt az igazi. Túl sok dolgot szelektált, és az alapján borzalmasan kevés dolgom maradt volna. Főleg a könyvek kidobása nem tetszett nekem, akkor és ott. Aztán elolvastam a Tiszta öröm című könyvet is és rájöttem, hogy bár imádom a japánokat, a mentalitásukat, és el is hiszem, hogy Japánban nem lehet olyan egyszerű rengeteg könyvvel egy fedél alatt élni, de nekem nem jöttek be a rendrakási ötleteik. Ezekben a könyvekben nem egy nyugati lakásra gondolnak alapterületileg, hanem specifikusan egy kicsi, könnyedén túlzsúfolható keletire. Ezáltal változnak a célkitűzések.
 Ennek ellenére nem tettem le arról, hogy rend legyen körülöttem. Azóta voltam kint Japánban is, és lenyűgözött az a rend ami ott van, és ott olyan természetesnek hatott. De én szeretem a dolgokat. Bár erősen hajlok a minimalizmus felé, még messze vagyok a megvalósítástól.
 Ezt a könyvet két dolog miatt szerettem volna elolvasni. Egyrészt egy rendrakós kicsit nyugatibb megközelítést kerestem, illetve a terápia szó megfogott. Rengeteg olyan rossz emlékem van, amitől szabadulnék, új lapot kezdenék, és reméltem, hogy a könyv egy kicsit segít.
 Az biztos, hogy a könyv felénél már elkezdtem rendet rakni a szobámba. Tudni kell rólam, hogy amúgy sincs rumli relatíve. (bár rejtély, hogy hétvégére miért keletkezik káosz néha a szobámba, amikor alig vagyok ott...). De szeretek rendet rakni, mert ilyenkor átrendezem a dolgaimat, és ide-oda rakosgatok dobozokat, szekrényeket és mindenfélét. Tehát nagyobb takarítás után relatíve új külsőt kap a szobám. A takarítási kedvet tehát mindenképpen meghozta a könyv, és rengeteget segített abban, hogy ezeknek a dolgoknak a hátterét is kicsit átlássam.
 Maga a könyv inkább maga a terápia rész, és a "miért nem engeded el a dolgokat?" kérdéskört járja körbe. Magyarázatot ad rá, miért is ragaszkodunk a dolgokhoz, a rossz dolgokhoz is, hogy mennyire sok indokot tudunk kitalálni arra, hogy miért is nem szabadultunk meg, egy rossz technikai dologtól, vagy párnától amit utálunk stb. És ez most így kellett nekem. Sok dolgot átrendeztem, és sok dologtól szabadultam meg, és még fogok a következő hetek folyamán is. Lezárom életem bizonyos szakaszait és azt hiszem, ez pozitív hatással van rám.
 Az, aki konkrét rendrakási tanácsokat vár a könyvtől, az borzalmasan csalódni fog. Relatív az írónő Marie Kondo tanácsait ajánlja és hozza is fel. A konkrét rendrakással a könyv keveset foglalkozik, megmarad csak a lelki dolgoknál, az elengedés, a gyász, vagy éppen a rossz kapcsolatok, régi munkahelyek emlékeinek kiszanálásának fontosságánál. Hogy képesek legyünk teret adni az új jobb dolgoknak, emlékeknek.
 Aki nem szereti a spirituális dolgokat, szintén csalódni fog. Az írónő feng-shui szakértő, így rengeteg dolgot magyaráz meg keleti szemlélettel, azért jóval nyugatiasabb megfogalmazásban, mint azt Marie Kondo tette. Tehát a könyv mondanivalójának befogadásához nyitottnak kell lennünk. Ennek ellenére a feng-shui maga nem hangsúlyos a könyvben, csak néha utal rá (tértisztítás, tárgyak elengedése rituálisan stb.). És van a könyvben egy adag vonzás törvénye is, tehát tényleg jó, ha az olvasó nem idegenkedik teljesen az ilyen témáktól.
 De akit szintén a terápia szó fogott meg, az mindenképpen nagy segítséget kaphat. Nem mondom, hogy nem íródott ennél jobb könyv, és nincsen hibája, de egy alapot adhat ahhoz, hogy az ember nekiálljon(nekiüljön) a dolgoknak, és belevágjon abba, hogy lezárja az életének egy szakaszát, vagy egy bizonyos részét, és megújuljon.

Belbecs: 5 / 5

Igazándiból, én megkaptam azt, amit szerettem volna a könyvtől, így nincs okom panaszra. Nem mondom, hogy nem bírt volna el több, konkrét rendrakással foglalkozást (mármint technikai dolgokat), kicsit több feng-shuit, de folyamatosan ajánlotta Marie Kondo könyveit, meg a sajátjait (ami nem jelent meg magyarul), és még pár író könyvét. Tehát, mondta is, hogy miket érdemes MÉG elolvasni ezen kívül.

Külcsín: 3 / 5

Itt konkrétan előtte van ugyanaz.

 Szőrösszívű leszek. A borító tetszik nekem, tényleg, szerintem illik a könyvhöz, és az volt ami először megfogott benne. Viszont belül borzalmasan zavaróak voltak a kiemelt szövegek. Gondolom mindenki tudja, hogy vannak szakirodalmaknál főleg, olyan részek az oldalban, amit oldalt, vagy csak simán nagyobb betűvel és kiemelve szednek. Mondván azok a fontosabb dolgok! Ezzel nincs baj, ez még tetszik is, hogy a lényeget kiemeli. De amikor olvasod a szöveget, aztán a kiemelést...aztán a szövegben totálisan az jön utána (vagy előtte), ami ki van emelve, felvonod a szemöldököd és egy wtf érzés kerít hatalmába, hogy hát ezt mégis miééért? Zavaró és idegesítő volt, és konkrétan kibillentett a szövegből, hogy ismételten ugyanazt olvasom, és az a baj, hogy nem egyszer. Mert, ha egyszer előfordul azt mondom, hogy becsúszott...de folyamatosan. Szinte 95%-ban és nem értettem a miértet és borzalmasan irritált a vége felé már, pedig amúgy egy tök jó könyv.


De mindent összevetve, örülök, hogy a kezembe került, hogy olvashattam, mert jókor jött, és jó dolgokat mondott.

Fülszöveg:

A ​rendrakás hasonló a fogyáshoz. Rengeteg könyv szól a leghatékonyabb módszerekről, szemmel látható eredményt azonban csak akkor érsz el, ha eljutsz annak az alapvető kérdésnek a gyökeréhez, hogy miért ragaszkodsz a kilóidhoz – jelen esetben a kacatjaidhoz.

Otthonunk, dolgaink külső megnyilvánulásai annak, kik is vagyunk. Személyes tárgyaink, legyen az egy fotóalbum, egy elnyűtt farmer vagy egy antik ékszerdoboz, számunkra különleges, egyedi jelentőséggel bírnak. A probléma akkor kezdődik, amikor személyiségünk változását a minket körülvevő holmik már nem követik. Itt akadunk el: tárgyainkon keresztül kapaszkodunk régi személyiségünkbe és beleragadunk régi életünkbe.
A Rendterápia felvázolja a tárgyaid mögött rejlő pszichológiai, érzelmi és energetikai tényezőket, ezzel megkönnyíti számodra az elengedési folyamatot. Megmutatja, hogyan tudod életed a téged visszahúzó tárgyaktól megszabadulva új mederbe terelni. Ahogy a ragaszkodás mögött húzódó indok napvilágra kerül, a konkrét elengedés már könnyű. És amint a tárgyat elengeded, a hozzá kapcsolódó, mögöttes érzelmek is azonnal és spontán kioldódnak – ez a rendrakás mágiája.

A rendetlenség nem okoz elakadást, kényszerképzeteket, kimerültséget vagy betegséget – hanem elfedi azt, ami a kacatkupac alatt húzódik. Eltakarja a vakfoltjainkat. Ez egyéni; tiéd az út, hogy felfedezd. A lomhalmaz alatt meg fogod találni valódi önmagad.

Indulj el, és gyakorold az elengedést! Teremts teret annak, akit igazán szeretsz – saját magadnak.

Tisha Morris fengshui-szakértő, életvezetési tanácsadó, belsőépítész, energetikai gyógyító. Hivatása, hogy a kihívást jelentő tereket támogató környezetté változtassa, és így elősegítse az ott élők vagy a velük kapcsolatba kerülők életének fejlődését.

Eredeti cím: Clutter Intervention: How Your Stuff Is Keeping You Stuck

Eredeti megjelenés éve: 2018

Könyv: Tisha Morris: Rendterápia
Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632913339
Megjelenés időpontja: 2018. augusztus 21.

Elizabeth Gilbert: Big Magic - Kreatív élet, félelem nélkül!

 Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írjak a könyvről. Hogy kinek ajánlanám, és hogy mit adott nekem a könyv. Hogy miért érdemes elolvasni, és miért lenne jó, ha az összes írópalánta beleolvasna, vagy akár el is olvasná.

 Arra jutottam, hogy nekem rengeteget adott. Pedig nem vagyok, csak hobbi író. Bennem nincs meg az, hogy nagy közönségnek publikáljam a dolgaimat. Nem mondom, hogy sosem álmodtam arról, hogy könyvet írok, hogy azt rengetegen elolvassák, és másnak is tetszik az ami nekem. Hogy az én kissé fura, furcsa képzeltemet megosszam mással. Csak ebből nem nagyon lett eddig semmi. Nem mondom, hogy most nekiállok regényt írni, de lerombolt a könyv bennem egy csomó sztereotípiát és elképzelést, amiről meg voltam győződve.

 Önbizalomhiány, relatíve ezzel szerintem a legtöbb író, hobbi író, kreatív ember rendelkezik. Én is, borzalmasan igénylem a pozitív visszajelzést arra, hogy amit csinálok jó. Ennek ellenére, nem török össze amiatt, hogy a blogom nem harsog attól, hogy „Jeffi, király vagy”. Amúgy sem hinném el. Mindegy is. megvan a magam embere, akivel a posztokat elolvastatom, hogy jók-e, hogy érthetőek-e, hogy nem gáz, amit csinálok. És ő általában megnyugtat. A blog számomra egy hobbi, amit relatíve sokan olvasnak. Egy felkapott bloghoz képest kevesen, de az az igazság, hogy nem célom felkapott blognak lenni, ha az mást várna el tőlem, mint amit most csinálok. Én ilyen vagyok, a blogom ilyen és elégedett vagyok ezzel. Az önbizalomhiány persze megvan. Ezért nem írok regényt! Oh, ötletem rengeteg van, erről AniTiger vagy Szimirza tudna éppen eleget beszélni. Imádok mesélni is, de. De meglehetősen nehezen váltok írásmódot. Egy írásmód az, amit ide a blogra írok, és innen nehéz váltanom arra, hogy könyvajánlót írjak a munkahelyemnek. Pedig az sem egy túl nagy feladat. Sokat írok, mint szerepjátékos, oldalakat, de annak megvan a maga formátuma, amit nehezen tudok átkonvertálni regényírós szöveggé. Mert a kettő teljesen más... kivéve, ha szerepjátékos írásmódban írnék regényt, de az meg mindenki másnak fura lenne :D

Forrás

A tökéletesre való kényszer: Na, Ezt nem érzem, hála a jó égnek, nem vagyok maximalista. Ha az lennék, akkor semmit sem publikálnék itt, mert félnék, hogy nem jó. Meglepő lehet, de számomra a blogbejegyzés írás, maximum egy óra, kivéve, ha rengeteg mondanivalóm van a könyvről. Nem írok jegyzeteket, mert úgyis átírnám. Nem írok meg mindent előre, papíron, kézzel, vagy írok vázlatokat. Nem menne. Megfigyeltem, hogy ha valamit kézzel megírok, akkor, amikor begépelem, hirtelen megváltozik. Tehát, kétszer nem vagyok képes ugyanazt leírni, mert addigra már máshogy gondolom. Nem azért, mert az tökéletesebb, szimplán addigra más szavak jobban tetszenek adott témában, más mondatok jobban tetszenek és így tovább.

Az írás, mint pénzkereseti lehetőség: Egyértelmű volt számomra is, amit Elizabeth írt arról, hogy az írás, mint pénzkereseti forrás, miért rossz. Mármint, ha az egész életedet arra teszed fel, hogy az írásból akarsz megélni. Bár nem mozgok könyves körökben, mint író, még én is látom azokon, akik viszont igen, hogy az írásból nagyon nehéz megélni. Elizabeth azt vallja, hogy legyen egy stabil állásod, és a szabad idődben írj. Keríts időt arra, hogy írhass, ha az írásban találod, vagy találtad meg azt az elfoglaltságot, amitől boldog vagy.

Forrás

Az írás boldoggá tesz: Engem is boldoggá tesz az írás, és azt hiszem a legtöbben akik írunk, azért írunk, mert jó érzés. A könyvben ennek ellenére fel lett vázolva, hogy sokak szerint, akkor lehetsz csak jó író, ha szenvedsz, ha mártíromkodsz. Ez meglehetősen fura felfogás számomra. Már csak azért is, mert ha valamit nem élvezel, akkor miért csinálod? Most ne feltétlen a munkát nézzük, bár az ideális világban, megtalálod a hivatásod, és szereted amit csinálsz, de azért ez nem mindenkinek sikerül. De a hobbid, miért lenne olyasmi, ami szenvedést okoz? Szeretek írni, de sosem jutott eszembe, hogy akkor üljek neki egy blogbejegyzés írásának, amikor ahhoz nincsen kedvem. (ami hamar ki szokott derülni, ha harmadszorra írom át az első bekezdést, akkor arra a napra inkább le is zárom az írását, és máskor újrakezdem, mert csak nyögvenyelősen szenvednék a monitor előtt, márpedig azt nem szeretném) – még jó, hogy nincsenek számomra szigorú dátumok, amikre ki kell jönnie egy-egy bejegyzésnek.

 A könyv meglehetősen kellemes és inspiráló volt. betekintést adott az írók, vagy más kreatív tevékenységet folytatók életében. Jó volt olvasni egy-egy ötlet útját a megvalósítás felé. Jó volt kicsit belelátni abba a világba. Kellemes olvasmány. Sajnos nem tudtam eldönteni ezek után sem, hogy Elizabeth Gilbertet kedvelem-e vagy sem. Mint ember, amúgy pozitívnak tekintem. A könyv megerősítette bennem, hogy ő sem törekszik a tökéletes munka kiadására, de legalább nem sértődik meg, ha azt pocséknak találják. A lélek botanikája számomra egy mélyrepülés volt, számára egy kósza ötlet. Amúgy molyon megfigyelve, azt jobbra értékelték összességében, mint az Ízek, imák, szerelmeket. Fura :D Minden esetre  a Big Magic, egy varázslatos könyv, teli jó tanáccsal, de mégsem érzem azt, hogy okítani akarna. Csak elmeséli, hogy ő hogy éli meg azt a varázst, hogy egy ötlet jön, és kibontakozik, vagy jön és tovaszáll, keresve mást, aki megírja. És igen jó kérdés, az írás van értünk, vagy mi az írásért, az ötlet van értünk, vagy mi az ötletért. A legideálisabb, ha az ötlet és az író is profitál belőle. Hogy mindenkinek megérje!

Forrás

 Belbecs: 5/5

Tudom, hogy a poszt kicsit összevissza, és hogy még vagy három oldalnyi dolgot tudtam volna írni a könyvről, hogy mivel értek egyet és mivel nem. De úgy érzem, ez nem az én posztom, hogy megtegyem. Olvassátok a könyvet, mert ha nem is ér katarzis élmény, ha nem is kaptok a fejetekhez stb. Akkor is egy remek olvasmányélmény.

Külcsín: 5/5

Szeretem ezt a borítót :)

Fülszöveg:

Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott.

 Partvonal, Budapest, 2016, 256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155283802 · Fordította: Balázs Laura