Terri Cole: Húzd meg a határaidat

 

 

 

 

Könyv: Terri Cole: Húzd meg a határaidat
Kiadó: Good Life Books
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 284
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789636301569
Megjelenés időpontja: 2025. március 26.

Nagyon sokszor van az, hogy az ember nem húz határokat. Megtesz mindenkinek mindent amire kéri, akár akarja akár nem. Legyen szó munkáról vagy magánéletről. A könyv rámutat azokra a buktatókra, amikbe újra és újra belemennek az emberek, annak ellenére is, hogy ők maguk nem akarják megcsinálni a dolgokat, de hát nem mondhatnak nemet....

De...dehogynem. Borzalmasan sok dologra mondhat az ember nemet, ha nem akarja. Értelemszerűen vannak helyzetek amikor a nemet mondás nem opció viszont jóval kevesebbszer van ez, mint azt az ember gondolja. Az esetek 80%-ban, ha valamit nem akarunk megtenni, akkor nem is muszáj. Csak érvényesítenünk kell azt a pontot, hogy igenis néha az "én" kerüljön  előre, és nem mindenki más.

 Érdekes volt a könyvet olvasni, és pár eset leírásakor azon gondolkodtam, hogy "de miért vannak még ebben a kapcsolatban", mert külső szemlélő számára nagyon is látszott az elhangzottakból és leírtakból, hogy nagy határsértések vannak abban a kapcsolatban. De még én is tudom, hogy amikor az ember benne van akkor nem feltétlen látja azt, amit  a többiek már rég. Vagy jóval később jön rá, hogy mit kellett volna tennie.

Így majdnem 39 évesen próbálok rájönni, hol vannak a határaim. Szeretek segíteni az embereknek, de tény, nem mindig van hozzá kedvem. Munkámból adódóan értelemszerű, hogy az olvasóknak segítek, de például az már nálam határátlépés, hogy kéretlenül elmeséli az életét, ami viszont már nem tartozik rám / nem érdekel /nem tudok vele mit kezdeni / nem munkaköröm más bajával foglalkozni, arra vannak szakemberek. Próbálok tudatosan figyelni rá, hogy más nyűgje ne váljon az én nyűgömmé, hogy igenis képes legyek meghúzni az határt. 

 Mert van életem, és azt szeretném élni is. És bár úgy gondolom, elég segítő természet vagyok mostanában arra is rájöttem, hogy sokkalta több határ húzás kell ahhoz, hogy komfortosan érezzem magam. Tehát mindenképpen jó volt, hogy elolvastam a könyvet, még ha nem is lettem / leszek határállító guruvá és mesterré, de tény, több határt kell húzni. És komolyan elgondolkodni mindig, hogy ez amit éppen teszek, ezt akarom-e egyáltalán, vagy csak képtelen voltam azt mondani, hogy nem, holott megtehettem volna....

Fülszöveg:

Többségünknek ​soha nem tanították meg, hogyan érvényesítse saját érdekeit és miként fejezze ki hatékonyan a vágyait. Sőt, inkább passzív-agresszív viselkedés mögé rejtjük az érzéseinket, megtagadjuk saját igazságainkat vagy addig nyomjuk el érzelmeinket, amíg depressziósak vagy annyira frusztráltak leszünk, hogy felrobbanunk, amivel akár tönkre is teszünk egy nehezen felépített bizalmat és kapcsolatot.

Földünk legsikeresebb és legelégedettebb embereinek van egy közös vonása: asszertívak, vagyis képesek világos, egészséges határokat felállítani, és ezeket kommunikálni. Egyértelműen ez a képesség a legfontosabb tényező, ha arról van szó, hogy egészséges, boldog és önrendelkezéssel teli életet éljünk.
Miket ismerhetsz meg a kötetből:
• Mik a határállítás alapjai?
• Milyen típusai vannak az egészséges határainknak
• Hogyan vezet társfüggőséghez, ha nincsenek meg a határaink
• Melyek azok a rossz minták, amelyekkel eddig próbáltunk rosszul határokat húzni?
• Kik az életünkben a határrombolók?
• Három lépés, amivel felismerheted majd felállíthatod az egészséges határaidat
• Egyedi, határállító terved elkészítése

Ebben a kötetben Terri Cole pszichoterapeuta tehát azokat a különleges készségeket mutatja be, amikkel felhagyhatunk a mások kedvében járásnak (méghozzá bűntudat és dráma nélkül), önmagunk cserben hagyásának, és amikkel képessé válhatunk arra, hogy tudatosan irányítsuk érzelmi, spirituális, fizikai, személyes életünk minden egyes aspektusát. Mivel a határállítás mesterévé válás egy folyamat, Cole a gyakorlatba is átültethető stratégiákat, forgatókönyveket és technikákat mutat be, amelyeket bármely pillanatban használhatunk, amikor csak szükségünk van rájuk.

Ez a könyv azoknak is szól, akik már belefáradtak a túlzott adakozásba, a túlcsinálásba vagy akár a túlérzésbe. Ha már mindent megtettél másokért, főként a saját rovásodra, ajándékozd meg magad a határállítás felszabadító erejével!

„Terri gyakorlati lépésekkel segít kézzelfoghatóbbá tenni a határok felállításának működését, hogy profi határállítóvá váljunk. Egyszerű és a gyakorlatba átültethető szemléletmódja olyan, mint egy friss szellő. Egyértelmű tanácsokat ad ahhoz, hogyan emelhetjük magasabb szintre a határállítást.” – Dr. MARIEL BUQUÉ traumapszichológus

Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség

Köszönet a könyvért a HVG Könyvek kiadónak!
Nem titkolt szándékom volt a könyvvel kapcsolatban, hogy szerettem volna megérteni, hogy az emberek miként válnak függővé, és miként lehet segíteni rajtuk, hogy végül elhagyják a függőségük tárgyát. Részben kaptam választ erre, és utólag arra is rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű, hogy egy könyvben megkaphatod a receptet amivel megmentheted a szerettedet a függőségtől. Ennek ellenére egy cseppet sem bánom, hogy elolvastam a könyvet.
Szakirodalomhoz képet meglehetősen jól olvasható a könyv. Ritkán használ szak szavakat, ha mégis megteszi akkor meg is magyarázza. Imádom a helyben lévő lábjegyzeteket! A könyv történeteken keresztül próbálja bemutatni a legismertebb függőségeket (szerencsejáték, drog, alkohol, szex, társ) így téve életszagúvá a dolgot. Olyan érzése lehet az olvasónak, hogy ott ül és hallgatja ő is a pácienst és a terápiát vezetőt és megfigyelhet mindent. Ez a nézőpont nekem kifejezetten tetszett.
 Az is kifejezetten bejött, hogy a szerző néhol meglehetősen szarkasztikus, és nem is titkolja, hogy szarkasztikus, ezek voltak főleg azok a pillanatok, amikor együtt bólogattam vele, és megjegyeztem, hogy "Bár ne lenne igazad."
 Nehéz szembenézni azzal a ténnyel ugyanis, hogy nagyon minimális az a szám ma Magyarországon (de szerintem nyugodtan beszélhetünk világ szinten is), hogy egy családba egyetlen egy függő sincs. Elég körbenéznem, elég figyelmesen élni és akkor rájön az ember, hogy nagyon-nagyon minimális a boldog, kiegyensúlyozott családok száma, ahol egyetlen egy függőség sincs jelen. Pedig ennek nagyon nem kéne így lennie. Persze nézhetjük arról az oldalról is a dolgot, hogy "legalább akkor vannak sorsközösségek", de ez meg önámítás. A legtöbb függő rejtve marad,  a legtöbb függő nem kér segítséget, mert ő "nem beteg", és a legtöbb hozzátartozó mentegeti a függőt, vagy szégyennek éli meg azt és nem beszél róla, mert hát "milyen véleménnyel lesznek rólam". Érdekes, engem sosem zavart, hogy milyen szemmel néznek rám, ha éppen kibukott belőlem, hogy az édesapám többet iszik mint kéne. Szemrebbenés nélkül mondom ki, mert ez nem engem minősít, én nem tehetek róla, és én nem tudok neki segíteni, bármennyire is szeretnék. És a függők családtagjai szerintem idővel elérik azt a szintet, amikor már elengedik a függő kezét, mert hát egy felnőtt embernek nem mondhatod 75 milliószor el, hogy ne igyál, ha ő úgy ítéli, hogy nem is iszik sokat, az nem is probléma. Ha neki nem az...hát oké.
 Bár a könyvben a függőségeket megismertem, és a terápiába is betekintést kaptam, no meg persze  olvashattam egy kis összefoglalást a végén. Az én szemszögemből - függő családtagja - főleg a könyv vége volt segítség. Persze ez sem old meg semmit sem, de azért mégis kicsit tisztábban látok már utána. Úgy gondolom, hogy nem ártana, ha több ember olvasna bele ebbe a könyvbe. Nem feltétlen kell az elejétől a végéig elolvasni, bár tény, hogy szerintem így adja a maximumot.
 Olvasmányos formában kapunk egy olyan témáról képet, ami mindannyiunkat érint. Mert, ha nem is vagyunk függők, és valamely csoda folytán nincs függő a családban, akkor az ismeretségi körünkben vagy munkatársaink között van vagy azok családjaiban. De ha nagyon-nagy mázlisták vagyunk, és minden ismerősünk tiszta, nos akkor is ott van amikor az ember közlekedik, a várost járja, belebotlik azokba, akiknek nem sikerült a leszokás, vagy akik nem akarták azt. Tehát így is úgyis találkozunk ezzel a hm...betegséggel(?). Jobb tisztában lenni azzal, miként jöhetett létre, miként kezelhető és hol lehet segítséget kérni, hogy lehet megelőzni.
 Én könyvtárban dolgozom, ha itthon nem is találkoztam volna a függőséggel ott találkozom. Minden nap. Komolyan, minden áldott nap jön olvasó aki részeg, akit kezelni kell, megértetni vele, hogy bizonyos állapotban nem mehet már fel, tekintettel a többi olvasóra. Tehát sajnos egy magyar embernek sem kell messzire menni függőt látni. Persze a könyv által felsorolt addikciók nagy része nem olyan látványos, mint a drog és az alkohol. De úgy gondolom az alkohol már-már népbetegség idehaza. Bár ne lenne az.
 De visszatérve a könyvre, részben többet adott, mint amit elvártam tőle, rengeteg új és érdekes dolgot tudtam meg, ami kicsit empatikusabbá tesz, bár ennek ellenére azért fenntartásokkal kezelem a függőket. Részben remek dolog, hogy van ez a könyv, csak félek, hogy kevesekhez jut el. Nehéz elképzelnem, hogy csak úgy hobbiból olvassák az emberek. Bár igaz, a legtöbb ember találkozik a függőséggel...tehát igazándiból, ha onnan  nézzük akkor mindenkinek jót tenne az olvasása. Részben megoldásokat, olyan varázs szavakat nem kaptam, amitől sokkal több bizodalmam lenne a jövőt illetőleg, de ki tudja, lehet idővel ülepedik annyit a könyv bennem, hogy sokkal több dolgot tudjak használni belőle.
 Tetszett, hogy ember közeli a fogalmazásmód, tetszett, hogy könnyű volt megérteni az egészet. Nem voltak nehéz szakszavak, amik érthetetlenné és nehezen emészthetővé tették volna. Örülök, hogy olyan szakember írta, aki ebben dolgozik, de emellett nagyon átüt az írásán az a végtelen empátia amivel rendelkezik. Köszönöm, hogy megírta a könyvet, és remélem sokakhoz eljut. Mert szükséges lenne!

<<BELEOLVASÓ<<

Fülszöveg:

Örökölhető-e a függőség?
Miben különbözik a fiatal-, a közép- és az időskori szenvedélybetegség?
Hogyan ismerhetjük fel, hogy van-e életünkben olyan elakadás, amely akár egy későbbi addikció formájában ölthet testet?
És egyáltalán, mikor mondhatjuk ki, hogy szenvedélybetegek vagyunk?


A minden második embert érintő függőség ezerféle arcát mutatja a mindennapjaink során. A kötet fejezetei egy-egy életkori szakaszt és egy ahhoz köthető kockázati tényezőt járnak körül korszerű kutatási eredmények és terápiás esetek érzékletes bemutatásával. A kötődési problémákat, a trauma hatásait, az identitás kríziseit és az emlékezet szerepét alkohol- és drogfüggő, szerencsejáték-, szex-, internet- és videójáték-függő páciensek történetein keresztül ismerhetjük meg. Az Ezerarcú függőség nemcsak a gyógyulás és a megelőzés modern lehetőségeit mutatja be, de betekintést nyújt a szenvedélybetegségek jövőjébe is.

Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 416
Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633048573

Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
ISBN: 9789633049051 / Ebook

Tartalomjegyzék:

Előszó
BEVEZETÉS
A függőség megítélése

I. ÖRÖKSÉG
Genetika és környezet
Az idegrendszer dióhéjban
A gyeplő a lovak közé hull
Elmaradó jutalom
Sóvár figyelem, elfogult emlékezet
Örökletes-e a függőség?
Epigenetika, avagy a környezet visszahat

II. KAPCSOLÓDÁS
Hogyan kötődünk?
Passzolunk-e egymáshoz?
Kötődés és függőség
Hogyan „neveljünk” szenvedélybeteget?
Kapaszkodni – Szilvia és a társfüggőség

III. TRAUMA
Hosszú árnyék
Trauma és függőség
Visszaélni – Edina és a heroinfüggőség

IV. IDENTITÁS
Kibontakozó valónk
Tiltott gyümölcs
Virtuális énünk
A szex olimpiai döntője
Elbújni – Benedek és az amfetaminfüggőség

V. STIMULÁCIÓ
Az éhes agy
Kinézis és valóság
Fék és gáz
Perpetuum mobile
Felpörögni – Dániel és a videójáték-függőség

VI. KRÍZIS
Válság vagy fordulat?
Sötétlő erdőben
Krízis és addikció
Megfogni – Róbert és a szexfüggőség

VII. TÁMASZ
Hanyatlás és emelkedés
Időskori szenvedélyek
Elveszteni és megtalálni – Katalin és az alkoholfüggőség

VIII. JÖVŐ
Felépülő életek
Mit tehet a hozzátartozó?
Függő jövő
Úr béklyóban
A szent újdonság imádata
Virtuális édenkert
Emberi pillanatok

Utószó
Köszönetnyilvánítás
Függelék
Jegyzetek
Az illusztrációk forrása
Felhasznált irodalom
Név- és tárgymutató

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

Köszönet a könyvért a Kulcslyuk kiadónak!
Ezt a könyvet úgy hússzor biztosan fogtam már a kezemben. Roppant felkapott könyv a könyvtárban ahol dolgozom, már másod példányt is rendeltek belőle, és még így is úgy negyed év alatt 16 előjegyzés volt rá. Jelenleg két példány mellett 4-en még mindig várják, hogy elolvashassák. Nos ezek alapján jogosan és megalapozottan kijelenthetem, hogy ez 2019 egyik bestseller könyve. Még úgy is, hogy amúgy szakirodalom, és azt nem nagyon szokták felkapni Ennyire. Nos, mindezek után kellően kíváncsi lettem arra, hogy mi is ez, miért rajonganak ennyire érte, és mit tud Orvos-Tóth Noémi, hogy ennyien szeretik.
Az első amire rájöttem, hogy nagyon közvetlenül ír, ebből adódóan a teljes laikusoknak is könnyen, vagy legalábbis könnyebben befogadható az, amiről ő írt. Feltehetően a népszerűségének ez az egyik kulcsa. Nem használ borzalmasan nehéz és ismeretlen szakszavakat, vagy amikor nagy ritkán mégis bekerül egy-egy szakszó a szövegbe, akkor gyorsan elmagyarázza azt, hogy ez mit jelent és miért használja. Ebből adódóan igen tág közönségnek szól az írása, mert elég nyitott, hogy Mindenkihez szóljon. Nem beszél rébuszokba, és nem önellentmondásos. Nagyon könnyű olvasni, ebből adódóan gyorsan is lehet olvasni.
A második amire rájöttem, hogy eléggé emberközpontú. Minden, amiről ír, minden seb és örökölt trauma úgy jelenik meg a történetei során, hogy kapunk egy rövid felvezetést, hogy értsük miről is akar beszélni, akár kis kutatási anyagokból hozott információk, majd egy esettanulmány, hol páciensének, hol a saját életéből vett történetekkel. Ezzel relatíve közel hozza az olvasót önmagához és a dolgokhoz, hagyja, hogy szép lassan elgondolkodjon az olvasó, hogy vajon ő is hozott-e ilyen traumákat, hogy ismerős-e a helyzet számára is, hogy az életében vannak-e momentumok, amikre ráillik mindaz amit olvasott a fejezetben, vagy részben ráillik-e. És ezután kapunk a fejezet lezárásaként egy csokor kérdést, amin roppant mód ellehet gondolkodni, és kicsit tisztábbá teszi, könnyebbé, ha úgy jobban tetszik, hogy felfedjük saját kis életünk rejtett örökölt dolgait. És amúgy ez zseniális. Őszinte leszek, rég olvastam ennyire jó szakirodalmat. Pedig olvastam egy csomó tudományos könyvet.
Amúgy arra is rájöttem olvasás közben, hogy persze önismeret és pszichológia a könyv témája, de emellett mennyi embert elgondolkoztat majd, hányan kezdenek majd el kutatni a családjuk múltjában. Hányan lesznek képesek arra, hogy tényleg elgondolkodjanak azon, hogy nem biztos, hogy ennyire szar az életük, csak van pár borzalmas titok vagy trauma ami feloldásra vár. Őszintén, nekem kedvem szottyant a múltba vájkálni, úgyhogy jövőre feltehetően kicsit mélyebbre megyek a családom sorstörténetének megismerésében. Idén ezt már nem bolygatom, de majd jövőre!
Gondolkodtam azon, hogy mit írjak még, kinek ajánljam a könyvet, de ezt írtó nehéz megmondani. Olyanoknak ajánlom, akik már gondolkodtak az önismeret témakörben, akiket érdekel, hogy miért olyan az életük amilyen, akik megakarják érteni a családjuk történetét, hogy ki, mit és miért tett. Azoknak akik kicsit tágítani akarják az ismereteiket, és szeretnék kicsit jobban megismerni magukat és családjukat. Igazándiból arra jutottam, hogy nem ártana mindenkinek elolvasni ezt a könyvet, mert semmi ártó dolog nincs benne, viszont rengeteg dologban segíthet. És ha nem is segít, mert semmi nyűgünk, nos akkor is érdekes belelátni, hogy embereknek mennyi problémájuk adódhat a családi háttér, a szeretethiány, vagy egy trauma miatt, akár olyan trauma miatt is, amiről ők csak hallottak, de generációkkal azelőtt történt.

Belbecs: 5 / 5 
Benne van a top 5 legjobb könyvben idén nálam, ami nagy szó! Főleg, mert így belegondolva az egyetlen szakirodalom a top 5-ben :) És igen, már értem, miért akarja mindenki ezt olvasni. Az én példányomat most kölcsön fogom adni anyukámnak, mert neki is szerintem tetszene :)

Külcsín: 4/5

Az van, hogy egyrészt jó a borító, másrészt olyan...hát olyan semmilyen. Tudom, szakirodalomhoz roppant nehéz olyan borítót találni, amire a népek ugranak, de ez a könyv szegény kinézetileg nem lett kiemelkedően figyelemfelkeltő. Tetszik a borító, csak félek, hogy ha lefut a felkapottság, akkor beleolvad csak úgy a szakirodalomba, és azért nem ártott volna kicsit figyelemfelkeltőbb borító. De ne kérdezze senki milyenre gondolok, mert fogalmam sincs, csak az érzés van bennem meg, hogy nem 5 pontos borító.

Fülszöveg:
Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

• Könyv: Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• ISBN: 9786155932168
• Felolvasta: Orvos-Tóth Noémi
• 
• Megjelenés időpontja: 2019. december 9.

• Könyv: Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 272
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155932007
• Megjelenés időpontja: 2019. november 13.

• Könyv: Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2018
• Oldalszám: 288
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155932007
• Megjelenés időpontja: 2018. november 30.

Lotta Sonninen: Nagy sérelmeink kiskönyve

 Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!
 Tudom, hogy a könyv a legjobbkor talált rám. Egy túlzsúfolt hét közepén, amikor az egyetlen gondolatom az volt, hogy mindenki menjen a fenébe, és amúgy is hagyjanak már békén a hülyeségeikkel!
 Vannak olyan hetei mindenkinek, amikor legszívesebben mindenkinek megmondaná az őszinte véleményét, de nem teszi. Nem teszi, mert kirúghatják érte, vagy kiközösíthetik, és ezt azért nem szeretné. De a gondolat megfogan és valahogy meg kell ezektől a gondolatoktól szabadulni. Nos erre tökéletes a könyv.
 Én alapjáraton nem szeretem a kitöltögetős könyveket. Szimplán azért, mert nem szeretek beleírni egy könyvbe és zavar, ha belefirkálgatok. Olyan érzésem van mindig, mintha rongálnám szegény könyvet. Tehát nem szeretem őket. Ezt a könyvet sem szeretem ilyen szempontból, viszont a terápiás hatása mindenképpen megvan.
 Mert itt igenis leírhatsz mindent, mindent ami benned van, ami bánt, ami fáj, és azokat a gondolatokat is, amit elmondanál a főnöködnek, a kollégáidnak (ha iskolás vagy akkor a tanáraidnak, osztálytársaidnak), szüleidnek vagy gyerekeidnek, de mégsem mondod el őket. Itt leírhatod, mondjuk úgy... KIÍRHATOD magadból minden keserűségedet, és ez egy nagyon felszabadító érzés. Tény, hogy utána a legjobb ha eldugod a könyvet, vagy rituálisan elégeted, de tény, kiírni a fájdalmunkat ami szabadságot ad.
 Úgyhogy van itt ez a könyv, ami igazándiból nem könyv. Naplónak hívnám, a sérelmeink, fájdalmaink naplójának. Éppen ezért gondolom azt, hogy amolyan folyamatos jegyzetelésre jó, de amikor betelik, akkor jobb megszabadulni tőle. Ne azt értsétek alatta, hogy eladni :D Mert szerintem, a sérelmeitek mást kevésbé érdekelnek, hanem elégetni (tudom, könyvet nem égetünk...de ez nem könyv), vagy más módon megszabadulni tőle. Kétlem, hogy egészséges dolog lenne az, hogy újra és újra elolvasod azt, ami bántott. Úgy vélem kiírni magunkból jó dolog, aztán lezárni a dolgot, és nem újra és újra feltépni a sebeket. A könyv abban is hasznos lehet, hogy ennek platformot ad. Bárhogyan használhatod, nekem is vannak részek, amikhez nem tudok írni semmit, mert már nem vagyok iskolás, vagy nincs párom, tehát vele sem lehet problémám, de úgy vagyok vele, hogyha kitölteném a könyvet feltehetően áthúznám simán a nem megfelelőt és odaírnám azt, ahol nincs elég hely.
 Bizony, első olvasásakor a "könyvnek", rájöttem, hogy néhol keveslem a helyet, hogy sokkal több emberrel van bajom, vagy van sérelmem vele szemben, mint ami abba a négy sorba elférne. Mondjuk nem sokkal többel...de többel. De kreatívan felhasználnám azokat a részeket, amihez viszont hála az égnek nincs mit írnom.
 Az Első olvasásakor relatíve hangoskönyvet csináltam belőle 3 kollégámnak. Ki is tárgyaltuk, hogy hol lenne kevés az a bizonyos négy sor, vagy négy oldal. Meglepően sokan rendelkeznek sérelmekkel, és elég csak egy szikra (egy mondat a könyvből), és máris tudod mondani a választ, rögtön teli tudnád írni az egészet. Ami amúgy borzalmasan szomorú dolog, de mutatja azt is, hogy ezeknek a könyveknek lehet/van hasznuk. Írd ki és szabadulj meg tőle ;)

Belbecs: 4/5
Nem tudok 5 pontot adni rá, bármennyire is szeretem a könyvet, nem tartom igazán könyvnek. A belbecs itt inkább maga az ötletre vonatkozik. Nagyon jó ötletnek tartom és sajnos nagyon nagy keletje is lesz. A sajnos-t értsétek úgy, hogy jobb lenne, ha az emberek nem őrizgetnének és hurcolnának magukkal ennyi sérelmet. Mert nem jó, hogy tisztán feltudsz idézni egy több éves, akár tíz évvel ezelőtti fájdalmat is. Mert ez sajna nem egészséges. De talán segít, ha kiírod magadból.
A könyvben vannak kreatív feladatok is, szerintem akik  a "Nyírd ki ezt a naplót" típusú nemkönyveket szerették azok majd itt is bőségesen kreatívkodnak. Sajna nekem ehhez nincs túl nagy ...fantáziám :D

Fülszöveg:

Legyünk őszinték: baromira idegesítő és unalmas a manapság állandóan hangoztatott „legyél pozitív” és a sok duma a meditálásról, meg a jógázásról. Mi lenne, ha a belső feszültségünket és bosszúságainkat végre nyíltan és olyan feketén adhatnánk ki magunkból, ahogyan azt valójában érezzük? A Nagy sérelmeink kiskönyve végre lehetőséget nyújt a tulajdonosának arra, hogy kiírja magából az őt körülvevő idióták idegesítő dolgait, és hangot adjon az élet pokolian sötét oldalának is!
A vidám, megdöbbentően katartikus és kreatív könyv arra biztatja kitöltőjét, hogy panaszkodjon, nyögjön, vesse papírra a sérelmeit és bátran sorolja fel az idiótákat a munkahelyén, a magánéletében vagy akár az utcán – és gondosan rejtse el ezt a naplót a szerettei elől.

Könyv: Lotta Sonninen: Nagy sérelmeink kiskönyve
Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 160
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783463
Fordította: Karáth Tamás
Illusztrálta: Piia Aho