Pető Attila: Bírságmegelőzési kézikönyv

 

    

 

Könyv: Pető Attila: Bírságmegelőzési kézikönyv
    Kiadó: Jogsiszoft
    Kiadás éve: 2017
    Oldalszám: 160
    ISBN: 9786158067300
    Megjelenés időpontja: 2017. május 15.

 

 

 Ha minden igaz, hamarosan vezetni fogok, és gondoltam, nem árt, ha egy ilyen könyvet elolvasok, a KRESZ-en felül ugye ártani nem árt alapon. Pető Attilát amúgy is nagyon szeretem, youtube-on követem is a csatornáját. Szerintem borzalmasan sokat segített a vezetéstanulás közben, és tök jó lett volna, ha még a KRESZ tanulás előtt/közben találom meg, lehet megspórolt, volna egy KRESZ vizsgát, ha már akkor ismerem.

 A könyv amúgy 2017-es, tehát már ez is majdnem tíz éves, úgyhogy lehet, kellene egy még frissebb változat. Bár az is igaz, hogy a könyv tartalmaz QR kódokat, tehát ott lehet, megvannak a frissítések, azaz igazság ezt én nem ellenőriztem, megelégedtem a könyv tartalmával.

 Igazán új dolgot nem mondott, de jó összeválogatás azokról a dolgokról, amik kezdő vagy éppen nem kezdő vezetőknek fontos lehet.

 Minden fejezet rövid. A tegező stílus szerintem, segít a közérthetőségben. Úgy vélem, hogy az embereknek nem ártana néha elő-elő venni. Feltehetően, ha elkezdek vezetni (ha végre meglesz a jogsi :D, hétfőn forgalmi!!), akkor is pár évente bele fogok lapozni, csak, hogy nehogy elfelejtsek valamit, és hülyeséget csináljak. Bár még a KRESZ ismereteim elég frissek, azért a tantermi oktatás hiánya is meglátszik. Sok dolognak kellett utána néznem, utána olvasnom, mert az E-Titán rendszer erre sajnos alkalmatlan. Tartom, hogy az E-Titános tanulás után az ember nem sokkal tud többet, mint előtte. De persze biztos vannak emberek, akik az alapján is teljesen megértenek mindent és mindent utána, jól csinálnak. Én az a típus vagyok, aki hallás és figyelés alapján tanult egész életében úgyhogy nehezen maradt meg, amit olvastam, pláne hosszú távon.

 Bár gondom nem volt vele, de míg az autósok nagy része feltehetően mindenkiben bízik. Nekem, amikor az oktató azt mondta, védett úton vagyunk, menjünk nyugodtan gyorsabban, az volt az első kérdésem, hogy „A többiek is tudják?” . Oké, azért 60 óra vezetés után már bátrabb vagyok, bár ez a bizalmi dolog továbbra is nálam kicsit kérdéses. Bízom a többi sofőrben, csak fenntartásokkal. Láttam a tanulás folyamán elég sok hülyét (bocsánat :D), az utakon, és szerintem vagy 5-6 alkalommal néztünk az oktatóval, hogy „hát, pedig neki már van jogsija, mit csinál?”. Úgyhogy ezt a könyvet nagyjából mindenkinek kötelezővé tenném, mondjuk 2-3 évente elolvasásra, hogy felelevenítse, milyen KRESZ szabályokat nem tart be vezetés közben….

Szlafkai Éva: Élj kreatívan!

 

Az idei évem első olvasmánya. Első szakkönyve amit elkezdtem, mert mellette olvasok könnyedebb irodalmat is. 

 Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy a könyvtár megvette, elő is jegyeztem (foglaltam) és mivel én itthon home office-ban voltam, megkértem egyik barátnőmet, hogy hozza el hozzánk, amikor jön, mert az mégis előbb van, minthogy én bekerülök a munkahelyemre. El is vitte magához, aztán én hamarabb keveregtem be...így jobban jártam volna, ha ott marad , aztán amikor kijött sem jutott valahogy eszünkbe és vissza is vitte, úgyhogy igazándiból nem sokkal azelőtt jutottam hozzá, hogy már én is dolgoztam rendesen, és simán elhozhattam volna. De hát mindegy is, kicsit kalandosan került hozzám a könyv. Megfogadtam, hogy egy könyvet olvasok egyszerre csak, de aztán rájöttem, hogy ez régen sem ment. Elkezdtem a várólista csökkentős könyvemet, de ez már annyira birizgálta a fantáziámat, hogy előre vettem az olvasási sorrendbe, no meg azt sem szeretem, ha nálam hetelnek a könyvtári könyvek, hisz, mi van ha éppen keresik. És hát egyszerre úgysem tudok mindent olvasni. Mivel elég új könyv sejtésem szerint majd előjegyzések lesznek rá, így ez is gyorsított kicsit a sorra kerülésén, és nem bántam meg.

Nem egy száraz könyv, bár nem is az a hipp-hopp elolvasom kategória. Éppen azon gondolkodtam, hogy a fejezetek végén lévő szikratöltőpontokat ki kéne írni, hogy majd, amikor a könyv nincs már nálam, akkor ráérős időmben ki tudjam tölteni őket, mert tök jó feladatok és kérdések, amikor a végén olvastam, hogy a honlapján le lehet ezeket a dolgokat tölteni. úgyhogy csütörtökön az első dolgaim között lesz, kinyomtatni majd, hogy neki kezdhessek a kitöltésnek.

De, hogy a könyvről is írjak, ne csak a kalandos útjáról ahogy ide került.

 Meglehetősen jól összeszedettnek gondolom, és kellő időközönként (oldalanként), van fejezet megszakítás, Szikratöltőpont, és emberek kis története/szemlélete ami az elhangzottakhoz illik. Tehát nem száraz, de tudományos, nem unod halálra magad, mert igazándiból a szakszöveg sem az a száraz fajta. Nekem meglehetősen üdítő olvasmány volt. Tetszenek a feladatok, a történetek, és hogy ennyire sok minden belefér ebbe az egészbe. Tetszett, ahogy összeszedte a dolgokat.

Nem volt semmi olyan, amire azt mondanám, hogy untam. Nem volt annyi történet, hogy azt mondjam, a történetekkel akarta megtölteni a könyvet, de nem is volt annyira szak szöveg, hogy azt mondjam nem értettem semmit. Persze voltak könyvek, emberek, akiknek utána néztem, vagy majd fogok, mert nem voltak ismerősök. De rengeteg olyan dolgot mondott, a mit ismertem, vagy már hallomásból hallottam róla, így megerősítést nyert.

 Külön kiemelném, hogy a feladatokat ingyenesen, bárki letöltheti online innen, így azok akik úgy mint én kölcsön, vagy könyvtári példányt olvastak is (vagy szimplán nem akarnak mindent kiírni, vagy beleírni a könyvbe), azoknak is esélyük van kényelmesen kitölteni, már  a könyv nélkül a feladatokat. Ajánlott amúgy olvasás után, mert egy csomó minden úgy nyer értelmet, ha az alapot, tehát a könyvet olvastuk.

Kedvenc idézeteim:

"Emilie Wapnick coach, író, művész azt mondja egy TED-előadásában, hogy szerinte a „Mi leszel ha nagy leszel?” kérdés ahelyett, hogy arra inspirálná a gyerekeket, hogy megálmodják, mennyi mindenné válhatnának, valójában pont az ellenkezőjét teszi: azt a téves elképzelést ülteti el bennük, hogy hiába érdekli őket számos hivatás, csak egyet választhatnak ezek közül."

259. oldal

"Gyakorolj empátiát, lépj bele mások cipőjébe! Ne csak a saját szemszögedből értelmezd a világot, hanem figyelj oda másokra is, hogy jól tudj velük együttműködni."

310. oldal, VI. fejezet - Hass, alkoss, fejlődj!

"Az ikigai nem a boldogság kereséséről szól, hanem arról, hogy megtaláljuk az életben azt, amit jól és szenvedélyesen csinálunk. A cél az, hogy felfedezzük, miben vagyunk igazán jók, mi okoz örömet, és mi az, ami hozzátesz valamit a nagyobb közösségünkhöz. Amikor megtaláljuk helyünket a világban, akkor ezért és ezzel együtt jön a boldogság."

184. oldal, IV. fejezet - Találd meg a belső ösztönzőerőd!: Szikratöltőpont

Belbecs: 5/5

Ennél jobb, első szakkönyvet nem is választhattam volna idénre.

Külcsín: 4/5

A borítót nagyon szeretem, de a belső illusztrációk nem az én világom. Nem rondák, csak nekem nem tetszenek :D

Fülszöveg:

Miképpen oldhatunk meg alkotó módon váratlan helyzeteket?

Hogyan aknázzuk ki, ha több minden érdekel bennünket?

Miként láthatunk a problémákban lehetőséget, és meríthetünk a kudarcból ihletet?

A kreativitás ma fontosabb, mint korábban bármikor – ez a 21. század egyik túlélőkészsége. Segít szembenézni a kihívásokkal, megoldásokat találni eddig ismeretlen problémákra, elszakadni a megszokottól és kiteljesíteni az életünket. Ez a kíváncsi hozzáállás mindannyiunkban fellelhető és fejleszthető.

A könyvben nemzetközileg elismert szakértők és inspiráló történetek segítenek kreatív énünk fejlesztésében, valamint hazai szakemberek osztják meg nézeteiket a kreativitásról és motivációról.

A kötetben ismertetett módszerekhez a szerző gondolatébresztő, interaktív feladatokat is összeállított, hogy felszabadíthassuk kreatív energiáinkat.

 HVG Könyvek, Budapest, 2020

360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633048610 · Illusztrálta: Nagy Norbert

>!

 HVG Könyvek, Budapest, 2020 

360 oldal · ISBN: 978963304861

Dudits Dénes: Életmentő könyv

Köszönet a könyvért a Kulcslyuk kiadónak!
Örülnék, ha azt írhatnám, hogy ez a könyv felesleges és senkinek nincs rá szüksége, de ahogy körbenézek akár csak az ismerőseim, munkatársaim, olvasóink körében azt látom, hogy igenis szükség van erre a könyvre, és kicsit többen olvashatnák.
 Bár maga a könyv nem életmentő, mert sajnos annyi és olyan mélységbe nem megy bele, hogy egy segíteni akaró olyan információt kapjon, hogy segíteni tudjon magában, de megadja talán a kellő löketet arra, hogy szakszerű segítséget kérjen.
Igazándiból úgy érzem ez a könyv csupán egy ismeretterjesztő könyv arról, hogy most már van egy új módszer is, ami segíthet a leszokásban a rehabilitációban az embereknek, és megmondja mit és hogy csinálj, kit keress és az a valaki majd segít nektek. Felhívja a figyelmedet arra, hogy változnak az idők, és már nem feltétlen vagy magadra utalva, vannak alternatívák amikkel élhetsz és élned is kell, ha már erre a szintre jutott szeretted, akit megakarsz menteni.
 A függőség egy rossz dolog, egy betegség, ami így körbenézve körülbelül 5 családból 3-nál biztosan megvan. Nem kell itt kemény drogosokra és alkoholistákra gondolni, de vannak akik kicsit többet isznak, mint amit bírnak, és ez idővel csak rosszabb lesz.
Hála az égnek drogos ismerősöm nincs, tapasztalatom csak a kissé fura olvasóink köréből lehet, de ott is csak néha tippeljük szerfogyasztónak, hisz csak a dezorientáltságot látjuk, meg hogy kb. nincs is ott lélekben csak testben és úgy elvan magában. Örülök, hogy az életem során legalább a droghasználatról ennél többet nem kellett sosem megtanulnom.
 Az ital már más és van egy olyan érzésem, hogy a legtöbben az italt nem számítják problémának. Én nem iszom, egyáltalán egy kortyot sem. Van egy negatív példa előttem, és úgy gondolom, ha innék feltehetően a hozott, örökölt függőségbe belekerülhetek én is, így jobb nem is elkezdeni. Plusz van annyi egyéb bajom, hogy az ital már tényleg púp lenne a hátamon. Kaptam egy olyan családmintát ami megtanított arra, hogy próbáljunk segíteni egymáson, de bennem van néha a kérdés, hogy meddig próbáljunk segíteni? Mikor érjük el azt a határt, hogy választanunk kell a saját és a szenvedélybeteg élete között? Meddig menjünk el? Áldozzuk az életünk és egészségünk érte, vagy ha nem akar lépni, ha minden amit tudunk nem segít akkor lépjünk hátra és lépjünk ki ebből? Egyenlőre most a könyv olvasása után is ott tartok, hogy persze szeretem, segítenék, de ...meddig?
A könyvben szereplő szerhasználók durvábbak, relatíve a személyes tapasztalatommal, így nekem csak arra volt jó a könyv hogy rájöjjek, sokkal szarabb helyzetből is van kiút és hogy próbálkozni kell, segítséget kérni kell, mert van ember aki tud segíteni.
Úgyhogy úgy gondolom ez a könyv, nekem nem volt életmentő, viszont biztosan vannak családok akiknek sokat segíthet, hogy az életük jobbra forduljon azelőtt, hogy elérnék a lejtő alját és a poklok poklát. Örülök, hogy megíródott a könyv, még ha számomra szimpla ismeretterjesztés is volt. Jobban örülnék, ha semmi ismeretem nem lenne és laikusként olvashattam volna ezt a könyvet, csak azért, hogy megismerkedjek a dolgokkal.
Pontozni nem szeretném a könyvet, mert nem igazán lehet. Vannak akiknek sokat fog segíteni, és lesznek akik csak megrántják a vállukat olvasás után, hogy "Oh ilyen is van, nem is tudtam.", nehéz behatárolni mennyi pontot kapna.

Fülszöveg:
Ha ​az a célod, hogy megmentsd az életét valakinek, akit szeretsz, akkor ezt a könyv neked szól. Ez a szeretted most is éppen azon munkálkodik, hogy módszeresen tönkretegye önmagát, droggal, alkohollal vagy gyógyszerekkel. Te azonban vissza akarod rántani a szakadék széléről, és én azt állítom, hogy ez sikerülhet is.
Persze jelenleg úgy tűnhet, hogy őt az égvilágon semmi sem érdekli, csak a szer és a kábulat az élet helyett egyfajta életpótlék. Még azzal sincs tisztában, hogy milyen nagy szüksége lenne segítségre, miközben Te azt hallod a szakemberektől: egy szenvedélybeteget csak akkor lehet megmenteni, ha az illető maga akarja és kéri ezt.
Én azonban azt állítom: nem igaz, hogy csak azon a szerfüggőn lehet segíteni, aki magától felismeri, hogy mekkora bajban van, és önszántából szakemberhez fordul. Valójában már akkor közbe lehet lépni, amikor az illetőnek még nincs betegségtudata, és tapasztalatom szerint vissza lehet hozni akár a gödör fenekéről is.
Gondolj erre a könyvre úgy, mint egy mentőkötélre, amellyel közösen elhúzzuk a fuldoklót a mentőcsónakig, hogy aztán a szakemberek segíthessenek rajta úgy, ahogy kell. Ez egy olyan mentőexpedíció lesz, amelyben rajtad és rajtam kívül az érintett többi hozzátartozója is részt vesz majd. Csak együtt tudunk valóban célt érni, ráadásul ez az összefogás a függőn kívül a többi családtagnak is segíteni fog. Abban a családban ugyanis, amelyben egy szenvedélybeteg él, nem kizárólag a függő van bajban, hanem egytől egyig mindenki.

Vágjunk hát bele! Ismerd meg azt a módszert, amely a szenvedélybetegség árnyékában élő családok ezreinek adta már vissza a reményt szerte a világon: az intervenciót.

• Könyv: Dudits Dénes: Életmentő könyv
• Kiadó: Kulcslyuk
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 176
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786155932076
• Megjelenés időpontja: 2019. augusztus 26.

Az ​Athenaeum nagy képes kalendáriuma a 2019-es évre

Őszinte leszek, ezt a könyvet...kalendáriumot, már év elején kinéztem magamnak. Recenziós példányt is kértem, de nem kaptam, mondván, hogy hát ez nem könyv. Az ára miatt 5.999 Ft inkább úgy döntöttem, hogy akkor nekem nem lesz ilyen csinos kis határidőnaplóm. El is szomorodtam, mert a boltban már megnéztem és kifejezetten tetszett. Aztán végül maradtam a saját határidőnapló készítésnél, amihez meg kitartásom nem volt, de ez részletkérdés.
 Ami ebben a kiadványban szép és jó:

• igényes kivitelezés, maximálisan ügyelve arra, hogy szép legyen
• igényes novellák. A novellák amúgy meglehetősen jó válogatáson mentek keresztül, szerintem mind tökéletesen passzolt a hónaphoz amihez tartozott. Nem mindegyik tetszett, de elismerem, hogy jó válogatás volt.
• a cikkek nagy része vagy érdekes vagy humoros és ebből adódóan feldobja az olvasást. Csakhogy mondjuk ez egy kalendárium, meg határidőnapló részekkel, így meg ez logikátlan.

És akkor jöjjön a feketeleves, a "Miért is nem ér ez a kalendárium 6.000 forintot?"

• a szép kivitelezésen túl borzalmasan praktikátlan. Egyszerűen az a méret, amit nem dobsz be a táskádba, hogy nálad legyen a határidőnaplód, mert lehúzza a táskádat és nagy helyet foglal.
• a kivitelezésre nagyon ügyeltek, viszont helyesírásilag lehet, hogy nem ártott volna még pár kört futni. Volt pár elgépelés a láthatóan nem régi írásokban, és az olyan illúzióromboló. Főleg, hogy előtte írták, hogy borzalmasan ügyeltek arra, hogy ne essék hiba ;)
• engem a könyvkiadásos-szerkesztős rész untatott, de ez egyéni problémám. Nem tetszhet minden!
• értem, hogy a kalendárium egy, az év napjait, évfordulókat, ünnepeket, sok esetben olvasmányokat is tartalmazó évkönyv, melynek elsődleges feladata az idő múlásának jelzése volt. (forrás) De ebben több volt szerintem az írás, mint a kalendárium!
• az arcképcsarnok még tetszett is, csak úgy vélem elég egyoldalú. Mondjuk logikus, hogy a nagyon konkurens cégeket nem veszi bele, és marad a blogger és kiadói csoportján belül. (lehet volt benne olyan is ami nem a kiadói csoporthoz tartozik, nehéz felmérnem melyik kiadók hova tartoznak), de akkor sem egy túl széles körű tabló ez. És nehezményezem, hogy sok emberhez alig volt valami.

Külcsín: 5/5 

Mert szép, és igényes!

Belbecs: 3/5

Egészében ez a kalendárium ennyit ér nálam. Örülök, hogy végül egy ezresért került hozzám, úgy érzem, körülbelül ennyit ér is. Vagy mondjuk ér annyit, mind egy sima határidőnapló. Úgy vélem, ha ilyen áron marad és jövőre is megjelenik, megint az lesz, hogy könyvhéten már-már utánadobják az embernek, mert nincs az a felvásárló közönség, aki ennyit áldoz erre. Még úgy is, hogy a novellák jók. De nagy és ebből adódóan nehéz, és nem praktikus, ami tök szomorú.

Fülszöveg:

Az ​Athenaeum vállalatcsoport alapítója, a könyvesboltosból lett nyomdász és könyvkiadó 1859-ben „Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára” címmel életre hívott egy olyan kalendáriumot, amely, azon túl, hogy tényleges határidőnaplóként is használható volt, a kor írástudói számára legfontosabb információkat gyűjtötte össze. Például benne volt a teljes tiszti kar névvel-címmel, minden közhivatal elérhetősége, meg sok olyan dolog, amit ma már nem is értünk. Később ez az évkönyv Az Athenaeum Nagy Képes Naptára címet kapta, és az olvasó polgárság egyik leggyakrabban használt kiadványává vált évtizedekre. Hamisítatlan XIX. századi koncepcióról van szó, ez a kalendárium-forma egy lassabb, élhetőbb, emberibb világ tárgyi bizonyítéka. 

Mi pedig, az Athenaeumnál úgy döntöttünk, hogy 2019-re felélesztjük a magyar írott kultúra legnagyobb hagyományú kalendárium-termékét. Ez a kiadványsorozat 160. évfolyama, egy különleges anyagokból készült, egészen egyedi nyomdatechnológiai eljárásokkal létrehozott „vadonatúj régiség”.

A színes nyomású kiadvány steampunk arculatát Földi Andi tervezte, az olvasnivalókat olyan kiválóságok jegyzik, mint Bíró Szabolcs, Matthew Daintrey-Hall, Görög Ibolya, Háy János, Horváth Gergely, Jászberényi Sándor, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Lakatos Levente, Nyáry Krisztián és Szurovecz Kitti. A bevezető olvasmányt Vámos Miklós írta.

Ajánlás: Az megvan, hogy a tárgyalásokon milyen jó kapaszkodni valamibe (mármint, konkrétan fogni – mert jólesik, megnyugtat)? És az, hogy mennyivel kellemesebb manuálisan jegyzetelni a megbeszéléseken a legfontosabb mondatokat, mint gépbe pötyögtetni? És az, hogy biztonságérzetet ad az üzleti helyzetekben, ha minőségi, szép eszközöket használunk? Persze, nem múlik ezen semmi, nem ezen múlik – valami hatása mégis van. Nem a másikra, hanem ránk.

Könyv: Szabó Tibor Benjámin – Máramarosi Lili (szerk.): Az Athenaeum nagy képes kalendáriuma a 2019-es évre

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 212

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632938585

Megjelenés időpontja: 2018. november 30.

Nagy Ádám (szerk.): Nevelj jedit!

 Sokszor gondoltál arra, hogy bárcsak bagoly hozta levél fogadna reggel az ablakpárkányban. Akár baglyostul is! Szerettél volna mindig is egy fénykardot, hogy kedvedre harcolj az Erő sötét oldala ellen? Esetleg sárkány szárnyon szerettél volna repülni unalmas perceidben, miközben egy viking faluban éled napjaid?
 Sokan, és sokszor gondolunk arra, hogy "de jó lenne" adott olvasmányélményünk világában élni, vagy éppen egy film után sóhajtunk fel, hogy "de jó lenne" ott lenni, és hogy mennyivel jobbak lennénk a főhősnél, mert aztán mi mindenre képesek vagyunk!
 Biztos vagyok benne, hogy rengetegen elgondolkoztak ilyen dolgokon, és azt hiszem nekik tud ez a könyv egy kis hideg zuhanyt adni.
 Beismerem, hogy a könyv 80%-át olvastam csak, tekintve, hogy Stephen King munkássága totálisan kimaradt az életemből, és érdeklődési körömből, így az elemzés sem mondott volna túl sokat. Ha mégis mondott volna, nem érdekelt. Ugyanez a Star Trek-kel kapcsolatban. Ugyan a Csillagközi inváziós és Ender játszmájás írást elolvastam, de lehet ki kellett volna azt is hagyni, mert nulla háttér információval, sajna nem sokat mondott.

Ebből következik is, hogy, kinek is ajánlom a könyvet? 

Olyan embereknek, akik olvastak, láttak, minden említett filmet és könyvet. Vagy legalábbis halványan rémlik nekik, hogy mik azok a midikloriánok (remélem jól írtam le), vagy mi a Roxfort, és hogy ki Fogatlan (stb. a többi részhez értelemszerűen nem tudok példát, mert nincs háttér anyagom). Mert a könyv nekik fog szólni, és nekik mond valamit. Ha nem ismered a hátteret, akkor az elemzések semmit nem mondanak. Ami persze logikus dolog, és megjegyezném, ha ennek ellenére mégis elolvasod a könyvet... akkor durván le lesz minden spoilerezve... úgyhogy csak óvatosan!

Galuska László – Feleki Mirkó: Elmék (h)arcai – Tanulás és műveltség a Star Wars és a Trónok harca világában 

 Szerintem nagyon jól össze van szedve a dolog, és nem untam. Azért fontos kiemelnem, hogy nem untam, mert a Star Wars, nekem olyan "van, láttam az eredeti trilógiát, aztán ennyi"...és a Trónok harca meg annyi sajnos jelenleg, hogy láttam 7 évadot, várom a 8-at, de könyvben nem olvastam még. Tehát volt, egy kis ismeretem, de nem sok, és éppen ezért féltem, hogy halálra fogom unni magamat, miközben olvasom. De nem így lett. a Jedi - szamuráj vonal, és Lovagok - Trónok harca lovagok közötti hasonlóság meglehetősen olvasmányosan lett levezetve és meglehetősen tetszett. Mondjuk szerintem, a Csillagok háborújából jelenleg több infóval rendelkezem, mint amit szerettem volna, de legalább azt olvasmányosan kaptam meg.
 A Trónok harcánál, viszont kicsit többet vártam, olyan lett az egész tanulmány, pont az összevontság miatt, hogy a Star Wars elvitte a lendületet és kevés idő-erő-hely maradt arra, hogy kicsit jobban foglalkozzanak a Trónok harcával. A lovagok lettek kiemelve, de mint "oktatás" azért nem csak lovagok vannak, ott vannak a makulátlanok, a Fal védői....tehát azért nem csak lovag van meg könyveket bújó csuhások.

Boráros-Bakucz András: Ki mentse meg legközelebb a világot? – Feladata-e egy ma pályakezdő tanárnak, hogy felkészítse a jövő nemzedékének hőseit a világ megmentésére? 

Ez az a rész, amit elolvastam, de nem nagyon tudom hova tenni, mert nem ismerem sem  Endert, sem a Csillagközi inváziót, így sajnos, ez szimplán maradt számomra egy borzalmasan spoileres írás, ami ugyan kicsit felpiszkálta az érdeklődésemet, a könyvek és /vagy a filmek iránt, de azért annyira nem, hogy gyorsan szaladjak a könyvtárba, és kivegyem. Ennek ellenére, feltehetően aki már látta vagy olvasta a történeteket, annak sokkalta többet mond az egész, és érti is az összefüggéseket.

Nagy Ádám – Svitek Szilárd: Mindenkiben ott az X – mutánsok és tehetséggondozás 

X-men-t azért többet láttam már, mint amennyi Star Warst, bár nem sokkal. De azért a mutánsok kicsit közelebb állnak a szívemhez, mint a jedik. Itt is meglehetősen sok a spoiler, de tény és való, hogy nehéz elemezni azt, hogy tanulnak a mutánsok, ha nem mondhatod el, mire képesek és mit csináltak. Itt legalább ez annyira nem zavart, még úgy sem, hogy valójában egy pár rész kimaradt a szériából. Az elemzés után arra is rájöttem, hogy ha már választani lehetne, hogy mutáns, jedi, varázsló, vagy éppen lovag lennék Westerosban... hát akkor már inkább varázsló. Mutánsnak lenni ugyanis szintén nagy szívás, és arra sincsen garancia, hogy túl sokáig élsz. Mert vagy a tanulás közben halsz meg, mert nem tudod uralni a képességedet, vagy az ellenség öl meg, vagy éppenséggel mindenkit megölsz te magad, mert kontrolállhatatlan az erőd. Persze ez mind sarkítás, és van nekik egy rendszerűk, de az is kiderül, hogy azért olyan rohadt jól nincs megszervezve mutánséknál sem a tanítás, feltehetően, mert sosem akartak beolvadni túlzottan a társadalomba, és normális Tanáruk nem volt. Csak mutánsok akik úgy vélték, hogy tudnak tanítani, bár tanítói képesítésük nincsen. Ismerjük be, hogy azért Rozsomák nem az a totál nyugodt és zen állapotban tanító tanárka ...vagy a többiek. És akkor még a diákokról nem is beszéltünk, az ezerféle képesség, mindegyikhez más kéne, mást kéne tanulni, hogy azt elfogadják, irányítani tudják és ne öljenek meg vele senkit, és ne tegyenek magukban sem kárt.
 Amúgy az elemzés nekem tetszett, kedvet kaptam egy X-men nézésre, olyan kronológiai sorrendben...hmm... ez is el fog tartani egy ideig.

Karlowits-Juhász Orchidea: Így neveld a sárkányodat, avagy pedagógiai kultúraváltás a Hibbant-szigeten 

Ez az írás is meghozta a kedvemet arra, hogy újra nézzem a sorozatot, mert Fogatlant nagyon szeretem, és a történet is roppant aranyos. De mégis ez volt az első olyan írás a könyvben(és az utolsó is), ami komoly tantervet és elméleteket dolgozott ki arra, hogy hogyan is zajlik, vagy kéne zajlania ott az oktatásnak ahhoz, hogy az "öljük meg, veszélyes, pusztítandó" mentalitás átváltson a "barátok vagyunk, oldjuk meg, harcoljunk együtt" - té. Mert a film emlékeim szerint ezt nagyon aranyosan hipp-hopp megtörténté tette, persze kellett hozzá Fogatlan és Hablaty tökéletes egyensúlya, és együtt dolgozása, de a film végén azért hamar haverok lettek a sárkányok. És ismerjük be, ha reálisan gondolkodunk (tudom, hogy mese), akkor ez azért nem megy ilyen gyorsan. És ez az írás borzalmasan jól levezeti azt, hogy ha nem is pillanatok alatt, de egy-két emberöltő alatt ténylegesen képesek lehetnek elérni ezt a mentalitást az emberek. És nagyon jó volt olvasni!
És újra kéne néznem a filmeket...úgyis jön a harmadik rész...

Körtvélyesi Franciska: Előítéletesség és morális dilemmák a varázsvilágban 
Horváth László: Harry Potter és a roxforti pedagógusok 
Melinda Mikusová: Bullying a Harry Potterben 

Ezt a három írást nem akarom külön-külön jellemezni, mert egyáltalán nem lehet szétszedni az egészet. Együtt adnak egy olyan háttér információkkal tarkított írást, amivel úgy ahogy átlátjuk a varázsvilág szerkezetét. Mind a Roxfortit, mind magáét az angol varázsvilágét. De én ettől a résztől sokkalta többet vártam, mint amit a három írás egyben képes volt adni.

 Persze kaptunk az utolsóban egy előítéletes - zaklatós képet a dolgokról, és máris nem lett senki sem olyan kedves karakter. Mert hát Harry és Ron és Hermione sem éppen szent és sérthetetlen.

 A Harry Potter pedagógusairól is borzalmasan nagy vonalakban esett szó, és én azt vártam, hogy azért ennél többet lehet róluk mondani, mint amit kaptam. A morális dilemmák viszont érdekesek voltak, de azok sem ütöttek akkorát, mint reméltem. Ennek ellenére, szerintem kezdetnek jó. Biztosan vannak ennél jóval részletesebb elemzések is a témában. Hiszen azért a Harry Potter világát, előszeretettel szokták szétszedni aprócska darabokra. És igen, van bőven mit jellemezni benne, és elemezni a dolgokat, mert hát elég összetett. És akkor még mindig csak a brit varázslóvilágról esett szó. Érdekelne egy teljes világra kidolgozott is, amiben Rowling által már ismertté tett dolgokat valaki összegyűjtené és elemezné, akár pedagógiai oldalról is. De pl. politikai oldalról is érdekes lehetne belelátni a Mágiaügyi minisztérium dolgaiban, és az "államfelépítésbe".

Összességében a könyv egy erős közepes. Voltak jó és voltak kevésbé jó írások benne, de szerettem olvasni. Nem untam, ez előnyére válik, így minden számomra érdekes témát érintő elemzést elolvastam. De kicsit többet vártam. Az Így neveld a sárkányodat világához tartozó íráshoz hasonlóakat. Összeszedetteket és pedagógia dolgokat. 

 Nekem fura volt, némelyik helyen a Magyarországgal párhuzamot vonás...azt hiszem ez az amit nem kellene egy fantázia világba belekeverni. Mert köze nincs hozzá, és viszonyítási alapnak is rossz szerintem. Nehéz összeegyeztetni egy Budapesti iskolát egy Roxforttal...bocs.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 5/5

A külcsín viszont visz mindent. Szerintem a cím is telitalálat és a borító is. Igényes, jó kézbe venni, tehát tökéleteshez közeli :)

Fülszöveg:

Valóban ​olyan vonzó iskola a Roxfort, ahol mindennaposak a tanári zaklatások és ahol halálos csapdák leselkednek a diákokra? Milyenek is valójában a roxforti tanárok és mennyire is erkölcsösek Voldemort ellenfelei? Miben hasonlít és miben különbözik a Messzi-messzi Galaxis jedinevelése a Trónok harca westerosi mesterek rendjétől? Megfelel-e a tesztelmélet alapvetéseinek a Star Trek Kobayashi-Maru próbája? Ölve vagy ülve jó az éjfúria, s milyen tantárgyakat oktatna a Hibbant-szigeteki „új iskola”? Pennywise vagy a felsőbbéves zaklatók okoznak nagyobb lelki törést a diákokban? Milyen is lenne a Xavier professzor mutánsiskolájának pedagógiai programja? Milyen tudásokat preferál a Csillagközi invázió és a Végjáték képzési rendszere? 

A sci-fi politológiája kapcsán felvetett gondolatkísérlet és a fantasztikus világok utazása tovább folytatódik. Tóth Csaba, A sci-fi politológiája és a Fantasztikus világok című könyvek szerzőjének ajánlásával ezúttal tíz, a nevelés-oktatás területének avatott kutatója mutatja be a sci-fi, a fantasy és a horror világának iskolai és iskolán túli tanulási sajátosságait. A Nagy Ádám szerkesztésében megjelenő antológia további szerzői Boráros-Bakucz András, Feleky Mirkó, Galuska László, Pál Horváth László, Karlowits-Juhász Orchidea, Körtvélyesi Franciska, Lőrincz Andrea, Melinda Mikusová és Svitek Szilárd.

Tartalomjegyzék: Galuska László – Feleki Mirkó: Elmék (h)arcai – Tanulás és műveltség a Star Wars és a Trónok harca világában 

Boráros-Bakucz András: Ki mentse meg legközelebb a világot? – Feladata-e egy ma pályakezdő tanárnak, hogy felkészítse a jövő nemzedékének hőseit a világ megmentésére? 

Nagy Ádám: Hosszú és eredményes életet! – a Kobayashi Maru-próba tanulságai a Star Trek-univerzumban 

Nagy Ádám – Svitek Szilárd: Mindenkiben ott az X – mutánsok és tehetséggondozás 

Körtvélyesi Franciska: Előítéletesség és morális dilemmák a varázsvilágban 

Horváth László: Harry Potter és a roxforti pedagógusok 

Melinda Mikusová: Bullying a Harry Potterben 

Lőrincz Andrea: Stephen King gyermekei – A Vesztesek Klubja 

Karlowits-Juhász Orchidea: Így neveld a sárkányodat, avagy pedagógiai kultúraváltás a Hibbant-szigeten 

Nagy Ádám: Tündérmese – Zárszó

Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Ez a könyv ajándék volt a könyvtárnak, de mivel elég rossz állapotban volt, így beleltározásra nem került. De ha már egyszer a kezembe került, úgy döntöttem, hogy egy kis sci-fi nem árt nekem. A műfajt szeretem, csak valahogy mostanában elég kevés ilyen könyv került a kezembe. Az egyperces műfaj viszont még ismeretlen volt számomra. Persze, hallottam már Örkény egyperceseiről, csak még nem olvastam egyet sem.
 A 101 sci-fi viszont pont jókor került sorra. Kellően elfoglalt voltam, hogy hosszú dolgokat ne nagyon tudjak olvasni, ellenben ezek az egy percesek pont belefértek az olvasási rendembe, és így legalább úgy tűnt, mintha nagyon jól haladnék az olvasással.
 Maga a könyv kivitelezése szerintem remek, zsebben bőven elfér, így könnyen magammal vihettem. És buszon is könnyen előkapható. Feltehetően a kora miatt (30 éves darab), és mert ebben a 30 évben nem feltétlen vigyáztak rá túlzottan, nos megviselt lett, no meg a puha kivitel itt a tartósság ellen van, feltehetően egy kemény táblás verzió jobban bírta volna az idő telését.
És hát tartalomra. 101 történet, több témakörben, de a sci-fi műfaján belül. Hullámzónak mondanám a történeteket. Volt olyan, amiből egy regényt is simán elolvastam volna, amit szerettem volna tovább olvasni. És volt olyan, aminél ez az egy mini oldalnyi is sok volt. A 101. kifejezetten rossz volt, annak ellenére, hogy az adott egy keretet a dolognak. Ennek ellenére, ha nincs sok ideje az embernek, és mégis sci-fi-t szeretne olvasni, akkor ajánlom, mert tényleg változó. És persze benne van a pakliban az is, hogy ami nekem nagyon nem jött be, az másnak nagyon tetszik. A fülszöveg kifejezetten ajánlja azoknak, akik most ismerkednek a műfajjal... hát ebben viszont már nem vagyok olyan biztos, hogy a 21. században ez jó bevezető lenne a sci-fi műfajába. Ennél jóval több és jobb novella gyűjtemény jött ki azóta, és ha nem is egypercesek, de a mai sci-fi közeget jobban fémjelzik. De aki retró történeteket akar olvasni, amik mai fejjel már kicsit butácskának tűnnek annak jó, nosztalgiának is jó. (ez pont úgy hangzott, mintha nagyon sok sci-fit olvasnék és nosztalgiázhatnék, pedig sajna korántsem olvasok annyit, mint szeretnék :D)

Külcsín: 4/5
Nekem tetszik ez a Füles-es borítós kiadás, és a belső illusztrációk, bár borzalmasan rondák, de valahogy illettek magához a könyvhöz. A tartósságát nem tudom lemérni, 30 éves példányom volt, amit szerintem dobáltak, és nem polcon állt, úgyhogy ...., de ahhoz képest elég jól tartotta magát!

Belbecs: 3/5
Változó, hol nagyon jó, hol nagyon idegesítő, hol semmitmondó, hol regényért kiáltó történetek!

Fülszöveg: 

Szentmihályi Szabó Péter könyvében százegy mini sci-fit talál az olvasó, százegy fantasztikus történetet, amely felvillantja a műfaj valamennyi irányzatát, lehetőséget, gazdag témavilágot. A csattanós sci-fi egyperces szórakoztató és elgondolkodtató módon szólnak nemcsak az elképzelt jövőről, hanem jelenünk problémáiról is, gyakran a humor nyelvén, gyakran a meghökkentés eszközeivel. Tér és idő felnőtt-meséi ezek, amelyekben „az ész szörnyeket teremt”, de nemcsak idegen világokról és lényekről, mitikus alakokról, űrhajókról és robotokról szólnak e paradoxonok, hanem a mai magyar valóság groteszk elemei is beszűrődnek. Ajánljuk e gyűjteményt a sci-fi szerelmeseinek, de azoknak is, akik most kívánnak megismerkedni ezzel a modern és milliókat szórakoztató műfajjal.

Az 1988-as, sok tízezer példányban elkelt könyv második kiadása a magyar sci-fi egyik klasszikussá vált művét kínálja az olvasónak, Bertalan Tivadar illusztrációival.

Kordos Szabolcs: Airport, Hungary

A Japán utamnál fontos volt, hogy ne legyen plusz teher az, hogy olvasni akarok. Valamikor 2-3 éve vettem is egy Kindle-t, amit aztán, könyvtárosként nem igen használtam, hiszen mindig volt papír. Most fontos volt a helytakarékosság. Így ebook olvasóval vágtam neki az útnak, ami kifejezetten jó ötlet volt. Elég könyv volt rajta, hogy válogathassak. Hazafelé valami könnyed és repülőset gondoltam ki magamnak. Főleg, mert azért, ha az ember alszik is a repülőn (annyira nem kényelmes, hogy sokat tudj aludni), akkor is marad még elég ideje, amiben olvashat. Főleg, hogy a Tokyo-Dubaj út, ami oda 10 óra körül volt, visszafelé, majdnem 11 és fél lett.
 Úgyhogy alvás mellett sikerült egy kicsit olvasnom is. Nem vagyok abban biztos, hogy a könyvet normál esetben is végigolvastam volna. Tehát, ha nem vagyok éppen repülőn, vagy ha mondjuk még életemben nem repültem. Mert akkor lehet, hogy nem kötött volna le, vagy gyorsan kerestem volna más olvasnivalót.
 Így egy kicsit jobb volt, bár hála az égnek, a leírt sztorikból semmit sem tapasztaltam (nem is akarnék :D), totális nyugodt utunk volt.
 Azért nem irigylem a sztyuárdeszeket, mert azért utas az ahány ember annyi féle, és annyi problémával, és nyűggel, és azért itt a végső eset az, hogy leszállsz és átadod a rendőrségnek. Normál esetben, és nem nagyon kirívó esetben el kell tűrnöd 1-2 vagy 10-12 óráig is, vagy tovább azt az embert. Ehhez képest ők tényleg próbálnak kedvesek lenni.
 Én nem panaszkodom a mi sztyuárdeszeink mind aranyos volt, és én meg próbáltam jó utas lenni, és akkor amikor nem értettem mit akar is segíteni abban, hogy megoldjuk azt, hogy nem beszélünk közös nyelven, és megoldottuk.
 A könyv maga olvasmányos, rövid de semmi olyan hadi titkot nem tudunk meg, amit valahol már nem hallottunk. Ennek ellenére érdekes volt. Ennek ellenére, nem hiszem, hogy túlzottan hamar olvasni akarnék az írótól mást is. Ez most aktuális volt.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 2/5
Szerintem kicsit összedobott a borító, bár ugyebár én E-ben olvastam, ott tökmindegy. De a könyvtárnak megvan papírban, és fogtam már a kezemben, úgyhogy láttam ezt "élőben". Lehetett volna azért ez szebb, jobb is.

Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!

Még, valamikor a tavalyi év közepe táján ajánlotta az egyik kolléganőm az író blogját, facebook oldalát, hogy mint Japán kedvelő biztosan szeretni fogom. Fel is iratkoztam rá, és a könyv reklámja is ott jött velem szembe. Akkor el is döntöttem, hogy ez nekem kell. Annak ellenére, hogy a követés és miegyéb nem jelenti nálam azt, hogy minden egyes posztot láttam és olvastam. Sőt, feltehetően a sok japános csoportban amiben benne vagyok fel sem tűnt ez a blog. Tekintve, átlagosan ha 1 órát fenn vagyok facebookon akkor sokat mondok.
 Ebből adódóan a könyv nekem egy remek, friss japán élménybeszámolónak mondható. Radnai Tamás könyvében, pont azt hiányoltam, amit itt megkaptam. Azt a relatíve friss képet Japánról. Ott az volt a baj, hogy eleve 2012-ben jelent meg, az is már hat éve volt, és az az előtt 20 évvel lévő élményeit mutatta be, tehát nem volt friss. Érdekes volt, de nem friss.
 Jelen kötet tavaly jelent meg (2017), és egy 2010-2017 időszakot ölel körbe. Tehát mondhatni, hogy teljesen friss és közepesen friss események sorozatát. Úgyhogy örültem, mert kellemes volt belelátni a mai Japán életébe, úgy ahogy egy magyar látja.
 Itt szintén boldog voltam, hogy az író, meglehetősen pozitív beállítottságú, ez legalábbis lejött az írásaiból. Nem ítélkezik, inkább megfigyel. Persze mindenről megvan a maga véleménye, és nem mindig (hála a jó égnek), jön le az, hogy "minden remek", de nem is azt sulykolja, hogy "minden sz*r", megmarad az arany középútnál. Meglehetősen jó írókája van, és humora. Nem egy résznél kuncogtam fel, vagy csóváltam a fejem. Kellemes volt olvasni, kellemes volt kicsit ott lenni. Már nagyon várom, hogy ott legyek :D
 Ami kicsit fájt, hogy nem nézte át túl sok ember ezt a könyvet. Elgépelések és rossz elválasztás benne maradt, ami feltehetően a blogokon totál előfordulhat, azt azért, amikor már nyomtatásba kerül, talán ki kellett volna gyomlálni. Hála az égnek, nem túl sok, talán kettőre emlékszem konkrétan (de nem tudnám megmondani, melyik oldalon, mert nem jelöltem be :P). De tudom, hogy zavart, és megakasztott az olvasásba, és elmotyogtam egy "hol a szerkesztő" kérdést.
 Talán két olyan írásrészlet volt, amivel anno találkoztam az internet bugyraiban, és már akkor is nagyon szerettem, ezeket újraolvasva olyan nosztalgikus érzésem támadt. És amit eldöntöttem, hogy most viszont már elkezdem majd visszafelé olvasni a blogját, vagy visszamegyek a legelső posztra és onnan előre, mert ott vannak képek is, egy csomó ugyebár nem került bele a kötetbe :) Én mindenkinek ajánlom ezt a könyvecskét, mert tényleg ad egy képet a mai japánról.

Az író blogja: http://maji-de.reblog.hu/

Fülszöveg:

Madzside?! – mondja a megdöbbent japán ember, amikor olyat lát, hall, amit nem akar elhinni. Ugyanezt a reakciót belőlem is majdnem minden nap kiváltotta valami, 2010 és 2017 között, amíg Japánban éltem és dolgoztam, angol tanárként. Ha hét évet nem is, de hét napot elmesélek.

Könyv: Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!
Kiadó: Underground
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 178
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786150000855

Radnai Tamás: Megtalálni Japánt

 Emlékszem pár éve elkezdtem olvasni, E-bookba a Levelek Japánból-t, csak aztán sosem fejeztem be. Feltehetően nem volt hozzá hangulatom, az e-book olvasóm is új volt még és nem nagyon voltam vele kompatibilis. Lehet amúgy, hogy előveszem majd újra a könyvet és belelapozok. Így voltak dolgok már, amik nem voltak újdonságok. Valamennyire emlékeztem arra, hogy mikor mentek ki Tamásék Japánba, és hogy ott mi volt, de elég felületesen.
 Jelen kötet sem túlzottan friss. 2012 is már 6 éve volt, és a könyv történésileg ez előtt játszódik jóval. Úgyhogy nem hiszem, hogy a legideálisabb arra, ha az olvasó a jelenlegi modern japánt akarja megismerni.
 Bevallom, nekem nem ez volt a célom, bár utazás előtt vagyok, tehát azért nem ártana frissebb könyvet is a kezembe venni (tervezem), de ennek a célja inkább csak amolyan ismerkedés a japánokkal, egy magyar ember szemén keresztül. És ezt igazándiból megkaptam. Maximálisan megkaptam azt, amiért a kezembe vettem. És végre egy könyv ami:

1. Nem isteníti a Japánokat
2. Nem is szidja halálára őket
3. Ami bár nagyon szubjektív, de mégis azt érzem, hogy szeretett ott lenni, és jó volt neki ott, amikor éppen ott volt.

 Mert olvastam én már Japánról könyvet, amit magyar ember írt, de az olyan szinten negatív volt, hogy attól is elvette a kedvem, hogy Japánra gondoljak, meg hogy éljek egyáltalán. Ez a kötet nem cukormázasan rózsaszín, nem mondja, hogy tökéletesek (mert nem azok), de azt sem, hogy elvetemülten rosszak. Olyan arany középút az egész.
 A szumó nekem kicsit sok volt benne, de elfogadom, hogy Radnai Tamásnak ez ennyire fontos, hogy ennyire meg akarja osztani aprólékosan a szabályokat, és szinteket az egésszel kapcsolatban. Ezt a részt sem untam, szimplán a szumót annyira nem tudom értékelni, mint ő.
 Viszont minden egyéb nagyon érdekes volt. Hogy kinek ajánlanám? Akik szeretnek távoli országokról olvasni. Akiket érdekel japán, és az ott folyó dolgok (hát mondjuk úgy 20 évvel ezelőtti dolgok :D), akik szeretnek visszaemlékezéseket olvasni, és mindezt pozitív hangulatban.

 Ezzel a könyvvel, még a tavalyi Mini-Könyvklub decemberi fordulójára lógtam igazándiból. És ez volt az utolsó könyv, amit áthoztam idénre. Innentől, mindent amit elkezdek, azt idén kezdtem el és nem tavaly valamikor. (Még a Hirosige volt ami átcsúszott nagyon erre az évre).
 Remélem idén sikerül saját tapasztalatokkal gazdagodnom, Japánról. A költőpénz már megvan, az útlevél már útban van felém, már csak egy szájsebészet áll előttem, és utána foglalom is az utat. Irány Japán!!! :))))))) ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚGGGGYYY Mennék már :D

Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?

 Amíg, volt Class Fm, addig azt hallgattuk, így lépten-nyomon bele hallgattunk az E-mentes övezetbe is. Én a könyvet azoknak ajánlom főleg, akik nem nagyon hallgatták a rádióban, vagy csak egy-egy adást kaptak el. Ugyanis olvasás közben az volt az érzésem, hogy „jó-jó, de ezt mind hallottam már”. Holott feltehetően nem az összest hallottam.

 Mindenképpen jó, ha az ember elolvassa ezt a könyvet, mert kap egy bizonyos képet arról, hogy mit is eszünk meg. Amúgy a rádióadásokkor is rájöttem már, és az olvasás alatt szintén felszínre jött az, hogy mindez, szép és jó, de amit Bio Gabi képvisel, az amolyan „a ló túlsó oldalára esés”. Tehát, igen-igen ne étkezzünk rosszul, ne együnk látványpékséges dolgokat, sem olyan élelmiszereket, melyek telis-teli vannak E számokkal. (még ha az E számok egy része nem is probléma, ha a szervezetbe jut). De Bio Gabi már azt szintet képviseli, amit úgy érzem, egyelőre Még nehezen kivitelezhető.

 Persze, együnk bio kölest és bio chia magot, és bio zabkását, bio gyümölccsel, mert mindezek egészségesek. Csakhogy amikor a 21. századi magyar emberke bemegy a boltba, akkor konstatálja, hogy a „bio” előtag, mint valami 2-szeres vagy 3-szoros szorzó jelentkezik az árban. És bármennyire szeretne egészségesen táplálkozni, nem tud, mert drága.

 De nem mentem fel a ma emberét sem, mert másik oldalról, ott van, hogy nem feltétlen minden drága. Mi már… hát egy fél éve biztosan itthon, kovásszal (itthonival), sütünk mindent. Nem mondom, hogy nem voltak rosszul sikerült kenyerek, de idővel belejött anyukám, és most már teljesen jók, méghozzá adalékadagok nélkül, minden nélkül. És igen plusz idő, de megoldható (kevertem már be kenyeret, meg láttam, hogy készül, úgyhogy tudom).

És valóban nem hiányoznak az E számok az emberek szervezetéből, mert megvannak azok nélkül is. De ugyanígy a pálma és kókusz zsír sem éppen. Úgy gondolom, hogy nem feltétlen egészséges, egy olyan embertípusnak ilyesmiket tömegével használni, ami nem honos itt. Mert, ismerjük be, a magyar őstörténetben, nem nagyon szerepelt kókusz, sem pálmafák alatt szunnyadó magyar. Egyszerűen szervezet számára idegen anyag, még ha jelenleg rá is nyomják az egészséges címkét. Tehát elhiszem, hogy a Chia mag tök jó, de egy határig. Elhiszem, hogy jobb a kókusz zsír, mint a napraforgó, de meddig? Mikor jön a kutatás, hogy nem is olyan egészséges, vagy mikor jön valami új, amire rámondjuk, hogy az egészségesebb?

Kedvenc fejezetem: Az a rész volt a kedvencem, amikor a gasztropszichológiáról beszélt. Arról, hogy miként és hogyan hülyítik az embereket, a csomagolás külleme, nagyságával. Hogy mennyit lehet ezzel legálisan csalni. Hogy az emberek igenis a nagyobbat veszik mindig, vagy a szebbet, meg az olcsóbbat. Ha valaminek emelni akarsz az árán, az is megoldás, hogy csak a csomagolás változik, és kevesebb a beltartalom, de az ár hasonló. Erre rögtön tudom mondani, a 100 grammos csokit, ami már évek óta csak 90 grammos, de nagyságra nem tűnik kisebbnek. A joghurtok, amik egyre kisebbek, és egyre több gyümölcsöt vagy bármit tartalmaznak (ami olcsóbb, mint maga a joghurt), hogy a 100-as zsepi sem 100-as már, és így tovább. Érdekes volt, és néha volt „aha” élményem vele kapcsolatban.

Vagy 87 gramm....

 Minden esetre elolvasni érdemes a könyvet, aki tud teljesen át is szellemülhet Bio-ba. Mindenképpen pozitív, hogy a könyv bár borzalmas mód propagálja az ilyen bio dolgokat, azért elmondja azt is, mi nem jó a rendszerben. És igen pozitív, hogy van pozitív és negatív oldala is a részeknek, és nem nyomatja csak azt, hogy „csak ez jó” „ez meg csak rossz lehet”. De ettől még nekem Bio Gabi túlontúl bio :D

Fülszöveg:

Világunkban ​a helyes táplálkozáshoz mindenkinek értenie kell egy kicsit. Az élelmiszeripar kettős játékot játszik, és ennek a polgár ihatja meg a levét. Hasznos tisztában lenni a belső folyamatokkal, összefüggésekkel az élelmiszergyártás és a táplálkozás terén, hogy ezek ismeretében jó döntéseket hozhassunk az egészségünket érintő kérdésekben.  Ezért született e riportkönyv, amelyben Sebestyén Balázs kérdezi Bio Gabit, alias Tóth Gábor táplálkozáskutatót, akivel műsorvezető kollégáikkal együtt három éven át, hétről hétre beszélgettek a legaktuálisabb kérdésekről, a legfrissebb szakmai eredményekről, a fogyasztói dilemmákról a Morning Show E-mentes övezet című, nagy sikerű rovatában.
Közkívánatra született e könyv, amelyben elérhető a műsorban elhangzott számtalan hasznos szakmai információ, tanács, megoldás és ötlet a határainkon innen és túl élők számára, olvasmányos, közérthető, kibővített formában, csokorba gyűjtve, receptekkel együtt.
Ennél azonban még többről is szó van. A könyv készítése közben mintegy életre kelt, és így különálló, bővített műként jelenik meg, amely mindenki számára haszonnal forgatható, aki szeretné E-számoktól mentesen, tisztábban látni a jelenségeket.
Mit jelent a gasztropszichológia? Miért van annyi étrendi irányzat? Melyik E-számmal kell vigyáznunk? Igyunk-e tehéntejet, együnk-e párizsit? Mit tegyünk, ha emésztési problémáink vannak? Valós-e a gluténpánik, és milyen kenyeret vásároljunk? Ehetünk-e fagylaltot, és miből készül a csokoládé? Miért hiperaktív a gyerek, és miért migrénes a szülő? Milyen vizet igyunk, jó-e a rendszeres kávézás? Bízhatunk-e a biotermékekben? Mit együnk, ha sportolunk vagy fogyni szeretnénk? Hogyan erősíthetjük immunrendszerünket? Mi a hosszú élet titka?
Többek között ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat e riportkönyvben.

Könyv: Sebestyén Balázs – Tóth Gábor: E-mentes övezet, avagy mit reggeliztél ma?

Kiadó: Pilis-Vet

Kiadás helye: Pilisvörösvár

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 236

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789638686183

Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Azt hiszem, a legjobbkor jött a könyv. Mindig is szerettem olvasni olyan technikákról és dolgokról, amik arról szólnak, hogy Te magad, hogyan tehetsz magadért. Hogy oldhatod meg a problémáidat, hogy milyen technikákat alkalmazz ahhoz, hogy az életed jobb legyen, mint jelenleg.

 Rengeteg technikát sorol fel Soma, és azaz igazság némelyiknél tényleg elgondolkodtam, hogy lehet, hogy ki kéne próbálni. Még akkor is, ha annyira, mint ő, azért nem vagyok spirituális lény. Vagy legalábbis még nem hiszek el mindent, amit ő viszont igen. Viszont már nem is vagyok az az előítéletes ember, aki lenézné az ilyesmikben hívőket (mondjuk sosem voltam ilyen típus).

 Mindenkinek megvan a maga hitrendszere, hogy meddig megy el, mikben képes hinni, és elhiszem, hogy egy-egy spirituális élmény meghatározó lehet ebben. Soma a leírtak szerint borzalmasan sok dologban részt vett már, a böjtöléstől, a kineziológiáig, a NLP, Családállítás és egy csomó olyasmiben is, amiről a könyvben olvastam először, hogy egyáltalán ilyen létezik!

Rengeteg olyan technikát felvet, amihez szakember kell, amihez az kell, hogy legyél annyira elhivatott és nyitott, hogy felkeresel ilyen szakembert és a segítségét kéred. Amúgy a legtöbb olyasmi lehet, mint a pszichológus spirituális megfelelője. Csak van egy-egy olyan rész, amit azért a pszichológus nem csinál, mint az érintés dolog, meg a meditáció. (Nem tudom, pszichológushoz sem jártam sosem). A lényeg, hogy a legtöbb technika olyan, hogy szükséged van rá valakire, aki irányít, aki segít. És ez egyrészt tök jó dolog, másrészt, azért nem mindenkinek van kineziológus és ilyen-olyan terápiát művelő barátnője, vagy barátja, sem pénze, hogy ezt megfizesse. Annak ellenére, hogy igen, mindenkinek arra van pénze, amire akarja.

 Viszont, a könyv vége felé jöttek azok a módszerek, amiket egyedül is el lehet végezni, amihez nem kell társaság, annak ellenére, hogy ezek között is van olyan, ahol nem árt, ha nem egyedül vagy. De tény, meditálni és hasonlókat egyedül is lehet. A legjobb persze, a pozitív beállítottság. De Soma leírta azt is, hogy csak csínjával, azzal a bizonyos pozitív gondolkodással. Mert valóban, ne gondolkodj negatívan, mert csak magadnak ártasz, de a végtelen rózsaszínben látás sem kevésbé káros. Soma inkább, a szavaiból kivéve, azt vallja, hogy fogadd el azt, ami van, tanulj belőle és próbáld leckeként felfogni mind a pozitív, mind a negatív dolgokat. És igen, próbálj pozitívan gondolkodni, de ne görcsölj rá, hogy csak és kizárólag minden boldogság lehet. Mert, nem lesz az. Tehát maradj a reális, de optimistább beállítottságnál.

 Külön tetszett, hogy Soma személyes történeteket is hozott, hogy elmesélte bizonyos technikákat, hogyan élt meg, ez milyen hatással volt rá. Néha mondjuk az egész ismertetés átborult anekdotázásba, de ezt se nagyon bántam, igazándiból érdekes volt.

 Összességében, szerintem elég jól összegyűjtötte a technikákat, volt, amiről azért több infónak örültem volna, de ahogy írta, van internet ahol, ha érdekli az embert a dolog, akkor keressen rá.

Külcsín: nekem még a régebbi borítóval van meg, és azt kell mondanom, hogy az sokkal jobb, még ha nem is annyira spirituális, mint az új borítója. Minden esetre kellemes kézbe venni a könyvet, és ez a világos borító kifejezetten tetszett hozzá. Elgépelés és hasonlók, nem voltak, vagy ha mégis nem volt túl zavaró. (Azokat fel szoktam írni, ha már annyi van, hogy megakasztana.)

Belbecs: Nem fog mindenkinek tetszeni ez biztos. Kell, hogy olyan hangulatban legyél, és kell, hogy bírd a spirituális anekdotákat, táborokról és mindenféle élményekről. Szakirodalom, de mégsem. Legalábbis én így kategorizálnám. Soma ahhoz, túl sok személyes dolgot rakott bele, hogy összefoglalónak tekintsük, mint az „öngyógyító technikák tárháza”, de nem is szépirodalom, mert ahhoz meg túl sok információval rendelkezik.

Fülszöveg:

Szeretnél örömtelibb, teljesebb életet élni? Szívesen tennél saját egészségedért? Megszabadulnál az éveken, olykor évtizedeken át magaddal cipelt terhektől? Megélnéd természetes nőiességedet, de nem tudod, hogyan fogj hozzá?
Nos, van, aki a gyógyulásért a hagyományos orvosi utat választja, és van, aki nem. Ez nem jó vagy rossz, hanem egyéni döntés kérdése: ki mennyire tájékozott, és persze nyitott. A spirituális felébredés ugyanis mindig akkor történik, amikor az illető megérett rá sem előbb, sem később. Egyet azonban nem árt, ha észben tartunk: mindig vannak választási lehetőségeink!

Könyv: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 350

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155609374

Könyv: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv

Kiadó: Jaffa

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 350

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155418587

Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok I.

Gondoltam, a posztot kivételesen (túl sűrűn ilyet nem csinálok), szétszedem. Mostani elképzelésem szerint csak ketté, de aztán ki tudja. A szétszedés miértje az, hogy nem haladok túl gyorsan a könyvvel, és mivel vele párhuzamosan olvasok még könyveket, így feltehetően az infó – a vélemény is ködösül, és nem akarok egy olyan posztot írni, hogy „öööö, aszem tetszett”. Tehát szeretném akkor leírni a dolgokat, amikor még frissek (igen, írhatnám piszkozatba és egybe kiposztolhatnám, de nem így akarom.)

Tehát akkor a könyv első feléről. Először is általánosságban. Akit a téma érdekel, de vannak sötét zónái, minthogy nem látta az adott filmet, az számítson arra, hogy a politikai és társadalmi kritika alatt bizony durván le lesz spoilerezve a dolog. Tehát vagy akkor olvasd el azt a részt, ha láttad – vagy ha nem zavar, hogy a sok okosság között elmesélik bizony a történetet is! Logikus, hogy elemezz valamit, ha nem mondod, el miről van szó! Persze logikus felvetés az is, hogy minek olvas ilyet az, aki nem látott mindent, amiről szó van a könyvben. Nos, erre a válaszom: azért, mert lehet, úgy akarja nézni, hogy már kicsit világosabb a társadalmi és politikai háttér. Vagy, mert szimplán ez érdekli, de maga a mű nem.

Csillagok, háborúk 

Tóth Csaba : A halálcsillagon innen és túl: A galaxis politikai átalakulása a Zsivány Egyesben

Hoffman István: Szervezet, hatalom, apokalipszis – a „szervezet” ereje a Battlestar Galacticában és a Star Warsban

Földi Bence: Félelem és politika a Star Warsban – avagy a Birodalom, amely intézményesítette a félelmet

 Könnyebbség volt számomra, hogy a Zsivány Egyest láttam. A legtöbb SW filmet ugyanis nem néztem meg. Az eredeti trilógia nagy kedvenc, de az előzményeknél, az első rész kivételével, a többit már nem voltam hajlandó megnézni. Az új részre meg még eddig sem időm, se hajlandóságom nem volt. Ellenben a Zsivány Egyes valahogy mégis szembe jött velem, és megnéztem.

A három tanulmány, együtt adott képet a két trilógiáról és a 7. részről egyaránt. Hogy hogyan változott meg a politika az első résztől, a 7-ig. hogy miként képzelte el a Birodalom uralkodását és mi vezetett arra, hogy a Halálcsillag megszülessen. Összességében, feltehetően a hard SW rajongok jobban élvezték volna a fejtegetést, de nekem sem okozott sem gondot, sem nehézséget az olvasása, sem a megértése. Ennek ellenére igen, ha az összes részt láttad, akkor ez mindenképpen érdekes lesz. A Battlestar Galactica részt viszont kihagytam, egy nap el fogom olvasni, de felkeltette az írás első pár oldala az érdeklődésemet és meg akarom nézni – tehát nem olvasom el, mert félek, hogy spoileres.

II. Szuperhősök és szuperemberek 

Ceglédi Zoltán: A közelharc evolúciója a Batman-filmekben a társadalmi elvárások tükrében

Batman az egyik olyan szuperhős, akit sosem tudtam szeretni igazán. Ennek ellenére rahedli Batman-es képregényt olvastam már el, és ha így belegondolok akkor a legtöbb filmet láttam is (a legfrissebbet (A sötét lovag – Felemelkedés (2012) ), talán még nem. És osztom azon véleményét a tanulmány írójának, hogy igen, sajnos a régi filmek nem éppen azt a Batmant ábrázolták akit az ember képes elkönyvelni, mint éjszakai igazságosztó, aki legyőzi a rosszakat. A modernebb feldolgozáson sokat javított, hogy sem az ellenfél, sem maga Batmen nem a gáz kategóriába van már. Sokkal jobban képes használni a fizikális erejét, harcművészeti tudását,és modern kütyüit. Bár ez utóbbi a második részben A sötét lovag (2008) szerintem már kicsit túl volt tolva. Friss volt az élmény, amikor elolvastam az elemző tanulmányt utána néztem meg a filmet és így elég elevenen élt benne az olvasott információ (és igen a spoiler is.... :D)

Zsótér Indi Dániel: Beavatás egy csoportrendszer elleni lázadásba

Egyrészt a sorozatot (könyv), szerettem. Az, hogy az utolsó részt már nem olvastam el, az annak tudható be, hogy óriási spoilerrel kerültem szembe és elvette a kedvemet attól, hogy elolvassam. Ezen tanulmány sem hozta meg a kedvemet rá, viszont legalább kaptam egy remek kis összefoglalót, és ez által, kicsit egyértelműbb számomra is a rendszer. Igen, felületesen tudok disztópiás YA-kat olvasni, olyan szinten, hogy a politikai és társadalmi háttér korántsem az, amin olvasás közben elgondolkodtam. De így leírva amúgy sokkal átláthatóbb volt, kellemes olvasmány, szerintem ajánlott a Beavatott fanoknak... csak, hogy ne csak a felszínt lássák.

 Másrészt, a filmekhez nem volt szerencsém. Az elsőt láttam, a többi várat magára. Amúgy pont a tanulmány mutatott rá, hogy „jah már kijött a másik két rész is filmen”... azt hiszem, nem lett annyira felkapott, ha nem futottam bele. Minden esetre tervezem a megnézésüket,... bár most valami tv sorozat ötletet is hallottam...

Zotter Judit: Szörnyek a szomszédban – vámpírok, vérfarkasok, zombik a társadalmi beilleszkedés útján

Egy, a vámpírokat nem szeretem. A moderneket! Nekem, egy vámpír az inkább a közép modern változat, ami vámpír-vámpír – tehát az Interjú a vámpírral okés, a Csillogó vámpírpónik már nem. A tanulmány viszont hála a jó égnek Belláék csillogó csoda csordáját csak érintőlegesen hozta szóba. Sokkal többet megtudtam a True Blood-ról, amihez kedvet is csinált!(most eltekintek, hogy snitten 75%-os csak). Tehát sokkal többet megtudtam a társadalmi harcokról, a beilleszkedésről, a jogokról, és ez szerintem nagyon jó! Bántam volna, ha megpróbálta volna Csillogó Edward slepjét ellemezni hosszan... kénytelen lettem volna átlapozni... sajnálom kedves Alkonyat rajongók, nem szeretem azt a sorozatot. A zombik témája is felmerült, ezért külön puszi, mert imádom a zombikat. Hála az égnek főleg a Kiéhezettek lett felhozva példának, bár sajna csak eléggé felszínen maradva. Mivel olvastam a könyvet, így én értettem mit akar a tanulmány, de tartom, hogy ha nem olvastad és /vagy nem láttad a filmet akkor nem feltétlen érted meg az összefüggéseket. És igen olvasd el, mert jó könyv!!

Szabó Zoltán Ádám – Oroszlány Balázs: Pszichotróp űrutazások a politikában
Sci-fi – Képregény – Politika

Erről nem írnék túl sokat. Tökéletes összefoglalása, az Amerikai-Angol, Japán, Francia - Belga képregényes történetének. Mint amatőr, nem kemény vonalas képregény és manga és manhwa olvasóként borzalmasan élveztem. Oké, a japán vonalat ismertem úgy 75%-ban, az Amerikai-Angol vonalat úgy 50%-ban és beismerem, hogy a Francia és Belga vonal, számomra tök ismeretlen, annak ellenére, hogy úgy amit felhozott arról... távolról már hallottam. Viszont remek volt olvasni, remek volt okulni belőle és új információkat szerezni. Tehát akiket a képregények, azoknak történelmi és politikai háttere érdekli, azoknak nagyon ajánlom.

Muchichka László: A béke politikája az Amerikai Kapitány: Polgárháborúban

A film, a képregény... mind a kettő benne volt. És nem, nem láttam a filmet... lehet, megnézem, de lehet nem. Ad egy remek hátteret viszont a nézéshez. Hogy mennyire más a képregényes és filmes befejezés. Viszont, Amerika Kapitányt és mindig is rühelltem. Most kaptam, egy jó háttér infót hozzá, elég hosszan, és... még mindig nem kedvelem. Jó-jó... a Bosszuállókba kb....hát izé, nem tudom, kedvelek-e bárkit is. Mindig úgy éreztem, hogy mindegyikben van valami, amitől persze emberi, és az emberi mivolta miatt sérülékeny és nem teljesen egyértelműen szerethető. És pont ezért van az, hogy remek volt olvasni a háttérről és mindenről, de a véleményem ugyanaz. Sem Vasembert sem Amerika Kapitányt nem szeretem, és a leírtak szerint, amit a filmben képviseltek, mégis inkább valahol a kettő között foglalnék álláspontot. Mert a ki őrzi az őrzőket kérdés jogos. És a ki őrzi az őrzők, őrzőit kérdés is jogos... stb. Tehát a teljes képhez azért még meg kell néznem a filmet. De a tanulmány olvasása után, nincs jó döntés és nincs jó oldal.

Hamarosan folytatódik:

III. Varázslatos birodalmak

Kisteleki Károly: A Trónok harca egy jogász szemével

Sík Endre: Egy zsarnokoskodáskerülő zsarnok

Pintér Bence: Poszthumán társadalmak a Jean le Flambeur-trilógiában

IV. A jövő politikája – a politika jövője

Filippov Gábor: Elnyomott politika Hanyatló állam, gazdasági elit-uralom és kockázat-társadalom az Alien-sorozatban

Lovász Dorottya: MI lesz velünk? Isaac Asimov és a robotjogok fejlődése
Török Gábor: We are the walking dead! A zombik és a politika