Lane Smith: Ez egy könyv

Köszönet a könyvért a Csimota Kiadónak!

2012-ben jelent meg Ez egy könyv magyarul. Úgy emlékszem, hogy Molyon nagyon sokat hallottam róla akkoriban. El is döntöttem, hogy ezt nekem mindenképpen el kell olvasnom. Végtére is, könyvtáros vagyok, ez a könyv megy, a könyvről szól, vagy valami hasonlóról. Tehát kötelező olvasmány. Sok moly ismerősöm ódákat zenget róla, hogy hát mennyire jó, meg cuki és aranyos. Általában amikor ennyire tetszik mindenkinek egy könyv, akkor elkezdenek az elvárásaim felfelé kúszni, és azoknak nagyon nehéz megfelelni.

2014 könyvhét, a kiadó standjánál szemrevételeztem Ez egy könyvet, sajnos hiába rövid, de nem volt idő arra, hogy kellő mélységekig belemerüljek, csak átlapoztam, és a rajzokat figyelve megállapítottam, hogy a rajzok aranyosak és, hogy nincs túlzottan sok szöveg benne.

 2014. december: Ez egy könyv eljutott hozzám a kiadó jóvoltából. Kérdezték, hogy mit olvasnék, miről írnék szívesen és rögtön lecsaptam rá. Ideje volt, hogy kézbe vehessem, rendesen elolvashassam végre, hogy tudjam miről is szól pontosan. Végül hangos könyvként funkcionált első olvasáskor, mert örömömben felolvastam anyukámnak :D

 Vegyesek az érzéseim, mert egyrészt tényleg nagyon jópofa, a rajzok nagyon aranyosak és cukik, csak elkeserít a tény, hogy túl sok a valóság alapja. Jelenleg ugyanis a fiatalok egy nagy részének fogalma sincs róla, hogy a könyv, mint olyan mi, miért jó ha olvassa, és mire jó azon kívül, hogy esetlegesen jól néz ki a polcon. Látom azokat a fiatalokat, akik nem olvasnak, igen, járnak ilyenek a könyvtárba, szigorúan csak a számítógép előtt ülve, bugyuta játékokat és a facebookot használva. Akik kiakadnak, amikor letelik a fél óra, akik, ha esetlegesen olvasni kell, azért, hogy leülhessenek, akkor húzzák a szájukat és vagy elmennek, vagy kínkeservesen olvasnak, de az egész olvasást büntetésnek, kötelező rossznak vélik. Borzalmas amúgy, hogy vannak ilyen emberek, és pont emiatt hihető, hogy igen vannak akik mint a történetben a szamár, nem értik, hogy mi az a furaság a Majom kezében, és mire használható.

 Szamár a történetben mégis pozitív lett számomra. Mert annak ellenére, hogy egy modern embert /gyereket szimbolizál, mégis érdeklődő. Mindene a kütyük világa, a twitter és hasonlókban gondolkozik. De legalább kérdez! És ez nagyon pozitív dolog. Nem halt még ki belőle a kíváncsiság az új ismeretlen dolgok iránt. Bár tény, hogy nekem viccesen hat egy kicsit, hogy ennyire nehezen érti meg, hogy Ez egy könyv, bár Majom meg igazán kifejthette volna neki egyszerűbben, bár tény a „kezedbe nyomom, lásd” elv is működött. Sajnos tapasztalat, hogy attól, hogy valakit érdekel mi van a kezedben, ha könyvet adsz a kezébe, sem feltétlen fog utána olvasni. Szamár a pozitív ellenpélda. Neki bejött ez a könyv dolog.

Belbecs: 5/5

Örülök, hogy van egy aranyos mesekönyv, arról mi is a könyv. Szomorú vagyok azért, mert ez a 21. Században már szükséges, hogy legyen ilyen.

Külcsín: 5/5

Nekem nagyon tetszenek a rajzok, nem olyan húde kidolgozottak, de aranyosak. Mondjuk tény, hogy örülök, hogy leírták az elejére, hogy Ez egy majom, mert kicsit fura szegényke. Ennek ellenére a könyvecske a maga kb. 30 oldalával, megvett kilóra. Két nap alatt sok olvasáson vagyok túl, mert tényleg jó lapozni. Tartós, elgépelés nincs benne, bár fura is lenne, hisz túl sok szöveg sincs igazán benne, amit el lehetne gépelni. Még nem igazán tudtam rájönni a korosztályra, akinek ajánlanám. Egyrészt azt mondanám, hogy képeskönyv, így kisgyerekeknek való. Viszont a twitter, wifi stb. szavak miatt, ha nem akarunk kiskorban már magyarázni ilyen dolgokról, akkor mégsem teljesen nekik való. Sok az ismeretlen szó, 3-5 éves korosztálynak, legalábbis merem remélni, hogy egy 5 éves még nem twitterezik stb.

Az biztos, hogy a 28 éves könyvtáros kisasszonyoknak való, meg a könyvszerető fiataloknak, akik tudnak derülni az ilyeneken, vagy akik szintén elszörnyednek és szomorodnak egy kicsit, hogy basszus, megértük, hogy mesekönyv született a Könyvről…

Kiadó: Csimota

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 32

ISBN: 9789639768550

Fordította: Szabó T. Anna

Illusztrálta: Lane Smith

Ár: 2.490 Ft

Adventi naptár 21. ablaka:

Kik voltak a három királyok, és mit vittek Jézusnak?

Csapody Kinga: Tesó lettem!

Köszönet a könyvért, a Manó könyvek kiadónak, a dedikálásért meg Csapody Kingának ;)

 Ez valami nagyon cuki!

Két okból olvastam ezt a könyvet. Ismerem az írónőt, és szeretem az illusztrátort. A második pont amúgy éppen elég ahhoz, hogy majdnem maximális legyen a külcsín pontszáma.  De csak majdnem, ugyanis néha gondjaim voltak a kistesó-nagytesó képekkel. Csak mert, a kislány teljesen természetes módon öregedett, de a tesójáról volt olyan kép, amin ugyanakkorának és ugyanannyi idősnek tűnik mint a tesója, ami ugyebár elég nonszensz dolog. De ezen kívül a külcsínnel nincsen gondom, jól tagoltak a szövegek, nincs túl sok egy oldalon sem, a szöveget kellő mód alátámassza, vagy éppenséggel megerősíti. Pásztohy Panka tökéletes gyermekkönyv illusztrátor, a rajzai illenek a témához és nagyon-nagyon aranyosak.

Külcsín: 4/5

 Leszögezném, mielőtt bárki vitatkozni szeretne velem. Nem vagyok szülő! Nincsen kisebb testvérem (csak két bátyám), nem vagyok a célközönség. Minden amit írni fogok, nem abból adódik, hogy hozzáértő volnék, vagy a megcélzott réteg tagja volnék. Egyszerű 27 (hamarosan 28) éves olvasó vagyok, egy kis gyermeklelkűséggel, és nyitottan az új dolgok felé.

 Szeretem a mesekönyveket, de ezt nem teljesen tudom berakni a mesék közé, mert nem konkrétan egy történet, amit elmesél, inkább tanácsok, amit egy nagytesó követhet (ha akar), ahogy cseperedik a kistesója. Születés előttől egészen az iskolakezdésig halad a történet, úgy kb. 48 oldalon keresztül. Tehát nem egy hosszú könyv, én el tudtam volna képzelni ezt egy kicsit bővebben, pár ötlettel még, vagy mesébe szőni a dolgokat, de így sem volt rossz.

 A tanácsok jól érthetőek, egy kisgyerek számára is, a könyv kormeghatározása 3+ éves kortól ajánlás, hát nem tudom. Azaz igazság, kellene az ismeretségi körömben egy hároméves és akkor úgy körülbelül tudnám saccolni, hogy mit értene meg belőle, én 5-6 éves korra tippelem azt, hogy szülővel felolvasva ezt igazán értelmezni és élvezni tudja.

 És a fő hangsúly nem a leírtakon van! Csapody Kinga, ad egy segítséget, felvet ötleteket, felvet szituációkat, de semmit sem kőbe vésve. Szerintem amúgy kifejezetten felolvasós könyv, egy értelmes anyával, apával, aki elmagyaráz mindent. Aki tovább költi a tanácsokat, belesző egy-egy családi sajátosságot, és rávilágít arra, hogy mennyire jó egy kistestvér, mennyire más vele az élet. Főleg mert a 48 oldal, úgy 7 évet felölel, tehát nem egy szusszra olvasós, hogy „nesze tessék, mindjárt megszületik és hopp, már a suliba jár”, tehát ez nem egy estés, lapozgatás, hanem hosszú évekig elő-elő vehető könyv.

 Ami nem tetszett: az alcíme. Sajnálom! De nekem, ez a „avagy miért és mire jó egy kistesó”, körülbelül azt sugallja, hogy „mi hasznod van abból, hogy van egy kistesód”, egy tesó nem haszonmérésről szól. És ugyanez a bajom volt, pár mondatnál, amiből valami miatt ez érződött, hogy „de jó, hogy van…mert”, és ez néha kicsit erős volt, hála az égnek nem túl sokszor volt ez az érzésem. Általában ugyanis magát a kistesó létét mutatja be, és hogy milyen jó, hogy ketten vagytok, és nem a kihasználás felé megy (burkoltan, és kevésbé burkoltan, feltehetően nem szándékosan).

 Mindenképpen ÉN hasznosnak tartom a könyvet, de csak úgy, ha van egy szülő, aki magyaráz közben, és mesésen-játékosan kezeli a dolgokat. Ha a gyerek saját magának olvassa, arra nem kifejezetten jó, mert furán fog néha nézni, bár a tanácsokat feltehetően egy 6-7-8-9 éves már megérti. De sokkal jobb ez szülővel.

Alternatív illusztráció
itt még változtak a nemek, a
történetben viszont már adott a
fiú-lány megoszlás.
Pedig szerintem így jobb lett volna

Belbecs: 4/5

 Szívesen olvasnék még az írónőtől, ahogy láttam, van egy novellás(?) kötete is, remélem egyszer majd az is szembe jön velem. De több ilyen kedves, hasznos könyv is világot láthatna ;)

Fülszöveg:

Tesó lettél, és ez nagyon jó dolog! Ezentúl mindig lesz kivel játszanod, és megtanítanod a kistesódat mindenre, amit te már tudsz. Közben megfigyelheted, hogyan növekszik a kisbaba, és segíthetsz anyának és apának, mert nélküled úgyse győznék a sok tennivalót.

 A könyv a testvérré válás örömeiről szól, a nagytestvér fontosságát hangsúlyozva. A közös olvasás és Pásztohy Panka gyönyörű illusztrációinak nézegetése közben könnyebben indul el a dialógus szülő és gyermeke között arról, hogy miért is jó tesónak lenni.

(a fülszöveg legépelése után rájöttem, hogy igazándiból ott is leírják, hogy ez inkább közös olvasásra való :D)

Jakob Martin Strid: Hihetetlen történet az óriás körtéről

Fülszöveg:

A neves dán képregény-rajzoló gyermekkönyve rendkívül humoros és megannyi vad ötlet ölt testet benne. Aki szereti a kalandokat, a rejtélyeket és az izgalmas szerkezeteket, biztosan élvezni fogja!

Ismersz olyan kalózt, aki él-hal a görögdinnyéért? Láttál valaha mágneses fénytüneményt? Találkoztál már a Rémséges Tengeri Sárkánnyal? Ha nem, itt az ideje! És akkor az is kiderül, vajon mitől rejtélyes a Rejtélyes Sziget…

Micó, Sebastian és Glükóz professzor egy hatalmas körtéből vájt hajón indul útnak, hogy megtalálja Napváros polgármesterét, aki épp egy éve tűnt el. Átkelnek az Éjfekete-tengeren, ahol fura szerzetek segítik őket…

 Szeretem a meséket, és régen úgy gondolom, hogy szerettem a Tesz-vesz várost is. Molyon és személyesen is Sicc mondta, hogy van egy enyhe Tesz-vesz város beütése. Nos valóban. A képi világa nagyon hasonló, legalábbis a szereplők nagy része olyasmi, mondjuk az elefánt nekem a Babarból tűnik ismerősnek. Bár feltehetően minden két lábon járkáló, újságot olvasó elefántot Babarnak gondolnék. Tudom, a mesék elrugaszkodnak a valóságtól, de nekem fura amikor a főhősök emberek és állatok. Mert egy szimpla állatos mesében természetesnek veszem, hogy emberként viselkednek, de egy ilyen szimbiózis nekem kicsit fura. Úgy rémlik amúgy a Tesz-vesz városban csak állatok voltak. (nosztalgia, újra kéne olvasnom őket!) És magyarázza el nekem valaki, hogy miért is lett a történetben egy macska és egy elefánt, amikor minden egyéb szereplő ember?

 A történet…elég érdekes és bugyuta. A Sziget alap ötlete még tetszik is, a kalózok, a sárkány, az éjfekete tenger mind ötletes és szerintem egy nagyon jó mese alapjait megteremthetné…de itt annyira nagyon nem sikerült. Az író kapcsolni akarta az egyes, remek ötleteit egymáshoz, és olyasmi jött ki, ami kb. csoda számba megy. Mert „kellene egy elem”, „hopp, náluk pont az van, és pont azt adnak nekünk, mert jó fejek vagyunk” és így tovább. Most komolyan? Legalább valami értelmes összekötő mondatok lennének és nem az a bugyutaság.

 Karakterek kidolgozottsága: hát…az nincs. Nem tudtam meg senkiről semmit (oké egy 100 oldalas mesében mit várunk, ami kb. 100 mondatból áll?). Az alpolgármesterről tudtuk meg a legtöbbet, aki meg annyira unszimpatikus, hogy az már borzalmas. És nem tetszik az sem, hogy van egy „ez történt a történet után” pár oldal, szerintem azt igazán a gyerekekre, olvasókra hagyhatta volna, hogy tovább mesélje magának a történetet, és kitaláljon több alternatívát.

Belbecs: 3/5 – Meglehetett volna ezt jobban is oldani, csak talán kicsit több gondolkodás kellett volna…

Külcsín: 4/5 – Nem vagyok kibékülve teljesen a rajzokkal.

Claudia Myatt: Gyerünk vitorlázni!

Fülszöveg: Vitorlázásról, vízbiztonságról szóló könyv gyerekeknek.

Könnyed, képregényes formában ismerteti meg a könyv a fiatalokkal többek közt a hajókezelést, a szélirányokat és a praktikus biztonsági teendőket. A részletgazdag, jól kidolgozott képek és a jókedvű gördülékeny leírások megragadják gyermeke figyelmét, érdekes és hasznos olvasni való esős napokon vagy téli hétvégéken is.

A könyv szakmailag is helyt álló és részletes, két jó nevű vitorlás iskola és egy vitorlás magazin is az ajánlását adta hozzá.

Az összetettebb tartalomra való tekintettel 8-9 éves kortól ajánljuk, amikor a gyerkőc kíváncsisága már az esetleg nehezebb témák esetén is fenntartja az érdeklődését. De felnőttként is nagyon jó olvasni, sőt néha könnyebb megérteni a sok képpel illusztrált lényeget, mint a kifejezetten felnőtteknek szóló kiadványokból.

A magyar kiadás a Brit Királyi Jachtszövetség (RYA) kiadásában megjelenő, évek óta elismert és népszerű angol gyerekkönyv licensze alapján született meg.

 Le kell szögeznem, hogy nem vitorlázom, nem élek vízparton. Így véleményem csak a sajátom(amúgy is), és szakmailag nem helytálló. Amit írok, az csak a benyomásom a könyvről miután kézbe vettem, és elolvastam. Tehát nem lehet számon kérni rajtam olyasmit, hogy „miért írsz ilyet, ha nem értesz hozzá”.

 Első átlapozásra (még Bristolban), már megállapítottam, hogy az illusztrációk szépek, és hasznosak benne. Valójában a könyv, beillene képregénynek is, mert mindent illusztrált formában magyaráz el. Szöveg és kép aránya kb 50-50%. A szerző illusztrálta a könyvet, és nem rajzol rosszul.

 Nagy alapú, A/4-es felbontású, vastag és fényes oldalakkal. Egy olvasás után tartósnak néz ki, tehát nem fog szétesni elsőre biztosan. A végén van egy szószedet, ami igen hasznosnak bizonyult, nekem legalábbis, mert egy csomó szóról nem tudtam, mégis mit takar, és féltem, hogy nem is lesz megmagyarázva. Úgyhogy most, hirtelen egy csomó vitorlás szakszó birtokába kerültem! :)

Külcsín: 5/5

Belbecs:

 Nos ez már nehezebb dió. Mivel teljesen idegen számomra maga a vitorlázás, a hajózás, a víz, a vízpart és az ottani élet, így nehéz értékelni. Érdekes a könyv, és ha vitorlázást tanul egy gyerek, akkor egy alapnak teljesen jó. Olyanoknak is jó a könyv, akiket csak érdekel a vitorlázás, de azért vízre nem akarnak szállni. Nem száraz a könyv, és nem tankönyvszagú, bár néha csak pislogtam egy-egy mondaton, hogy na akkor most mi van? Van persze szószedet, de ha én alakítottam volna ki a könyvet, akkor vagy számozom a szavakat, hogy jelzésképpen tudja az olvasó már az elején, hogy a végére lapozva megtalálja a szó jelentését, vagy lábjegyzetet csináltam volna (bár az formailag elég hülyén vette volna ki magát a könyvben, tekintve, hogy nincs hely rá). Nekem tehát ez egy kicsit jobb megoldásnak tűnik.

 Vitorlás iskolába járva, egy mellék olvasmánynak, tankönyvnek tökéletes. Ők amúgy szerintem sokkal nagyobb hasznát veszik, mint ha nem kapcsolódik rögtön mellé gyakorlati oktatás, tudás is.

 Nem kerültem közelebb a vitorlázáshoz, és még mindig nem az én sportom, de már kezdem átlátni, hogy aki vitorlázik, miért szereti. Ami kifejezetten tetszett a könyvben, az a hajótípusok (amiket ugyan nem jegyeztem meg, de érdekesnek találtam), a térképolvasós rész, ami szintén hasznos.

Belbecs: 4/5

Pár link, azoknak akik nálam azért jobban érdeklődnek a vitorlázás iránt:

Magyar Vitorlás Szövetség

Gyerünk vitorlázni!

Hajóbérlés

Mozgáskorlátozottak vitorlázó egyesülete