A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erotikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erotikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. október 21., péntek

Pippa Grant: Az ​utolsó facér milliárdos

 





 Köszönet a könyvért a Kossuth kiadónak!
 Nem az a kifejezetten romantikus könyv olvasó fajta vagyok. Jobban hajlok az önsegítő könyvekhez, fantasykhoz és krimikhez. De mivel sok ilyen könyv megfordul a kezembe (könyvtáros vagyok), így gondoltam, teszek egy próbát ezzel a műfajjal is. Ez a próba volt A megtört szívű ami annyira jó választás volt, hogy gondoltam, míg várok a második részre, addig  a kiadói sorozaton belül maradva választok olvasni valót magamnak, és igen ez lett Az utolsó facér milliárdos. 
 A címnél sejtettem, hogy nem lesz olyan, mint az előző könyv, sejtettem, hogy más lesz de mégis kicsit csalódott voltam a könyv elején.  Nagyon rosszul kezdődött, és nagyon irritált az elején, az első öt oldal borzalmáról konkrétan fél órát tudtam mesélni a barátnőimnek és mondtam, hogy ennél sz*rabbat se olvastam, de komolyan. - Valószínű, hogy nem volt a könyvhöz megfelelő a hangulatom.
 Aludtam rá párat, eltelt pár hét, tologattam a könyvet jobbról balra, majd balról jobbra, egyik polcról a másikra, de mivel recenzió, és nem szeretek nem elolvasni olyan könyvet amit én kértem, hát vettem egy mély levegőt és folytattam. Aztán hirtelen napi 50-70 oldalakat olvastam, mert beindult az egész, vagy a hangulatom jött meg hozzá. Úgyhogy senki, de senki ne adja fel az első öt oldalnál, még ha a főhőst fel is gyújtaná házastul!
 A könyv felétől relatíve felgyorsult az olvasási sebességem is. Sokkal gyorsabban haladtam és sokkal jobban tetszett. A kutyán kívül, mondjuk senkit sem szerettem meg igazán. Úgy éreztem, hogy rengeteg dolgot megtudunk a szereplőkről, amik nem voltak annyira lényegretörőek, és rengeteg dolgot nem tudtunk meg, amik meg feltehetően sokkal szerethetőbbé tették volna a szereplőket. Akik rejtélyes mód a könyv elején és a végén már tök máshogy viselkednek.
 A két főszereplő Hayes a helyes milliárdos, akit mindenki amúgy ledegradál, mint Jonas tesója aki híres, ő nagyon érdekesen áll az életéhez. Nem akar nősülni, utálja, hogy mindenki kerítőt játszik körülötte, és igazándiból az a gyanúm, hogy úgy az embereket nagyjából mindet utálja, örülne ha egy lakatlan szigetre költözhetne és erre még pénze is van. Gyermekkori, ifjú kori csalódásai miatt, mert mindenki (is) kihasználta, nem igazán bízik az emberekbe, és ez a bizalomhiány aztán az, ami az amúgy kiszámítható Love Story-t folyton megkeveri. Hayes bár fejlődik a könyv folyamán, tehát nála azért láttam jellemfejlődést, de nagyon-nagyon furán reagálja le a dolgokat.
 Begónia, és a kutyája egy külön állatfaj. Begónia a tipikus jótét lélek, akit kihasználtak (ugye ismerős? :D), aki elvált a férjétől, amiért az anyja folyamatosan nyaggatja, hogy hát de miért. Frissen elvált, keresi magát, keresi az élet értelmét, de ő az a tipikusan mindenben is a jót látja. Hayessel ellentétben ember központú, lételeme, hogy legyenek körülötte, és hogy szeressék. Feltehetően a sorban állva 5 perc után már a körülötte lévőkről mindent (is) tudna, annyira gyorsan képes a kapcsolódásra az emberekkel, és az állatokra.
 Tehát van ez a két totál a világ két külön végén elhelyezkedő ember, akik tudjuk, hogy össze illenek. Az olvasás közben ez az egy tiszta volt, ezt az író nem akarta elrejteni. Szívatta  a szereplőit, de tudtuk, hogy a vége feltehetően Happy End lesz. És persze ott volt a kutya, akit imádtam, de mondjuk sose szeretnék a közelébe lenni. Marshmallow segítő kutya, csak nem érdekli ha parancsot kap. Tehát mindent el tud intézni, elmegy sétálni, visszajön, kinyitja az ajtót, tolja a biciklit, tehát komolyan mindent, csak amit mondasz neki nagy valószínűséggel nem fogja megcsinálni. Kivéve Hayesnek, aki meg allergiás a kutyákra. 
 Az ahogy ez a két ember egymás mellett él, ahogy próbálnak közeledni, és próbálnak néha távol maradni a másiktól már érdekes volt. Szerettem olvasni, bár sosem értettem igazán, hogy miért lényeg az, hogy Hayes az utolsó facér milliárdos. A könyvben bár néha megjelentek a nagyzolások, minthogy egy házam van itt, egy meg ott és helikopterrel megyünk át egyikből a másikba, és nézd van nyaralóm meg jachtom is. Nos mindezek ellenére a pénz nélkül pont ugyanolyan lett volna a sztori, max. nem kap drága ajándékokat Begónia aki amúgy nem is igényli ezeket az ajándékokat. A pénz volt amúgy az, aminél azt éreztem, hogy az író sok-sok pletyka lapot olvas (amit én nem), és onnan inspirálódik, tehát van egy elképzelése, ami lehet igaz, lehet nem, de nem ad ki egy egészet. Pl. Hayes anyjával voltam úgy, hogy a könyv elején le lett festve mekkora egy bunkó paraszt és mennyire nyaggatja, és szívatja a fiát, aztán a könyv végén, ippeg, hogy nem ő a legtökéletesebb anyuka, de közben vele nem igazán volt interakciója senkinek, tehát csak úgy megváltozott. A könyv elején a gazdagok nagyon gazdagok voltak a könyv végére, meg igazándiból a pénz nem számított és úgy viselkedtek, mint a középosztálybeli rajztanárok.
 
Belbecs: 4/5

 Azért kap 4 csillagot, mert a könyv negyedétől már élveztem, gyorsan haladtam és szerettem. És a rengeteg következetlenség ellenére is, amik kicsit zavartak, egy kikapcsoló olvasmány volt. Feltehetően azok, akik sokkal több napi bulvárt olvasnak, azok nálam jobban fogják élvezni, az utalások és összeesküvések miatt. Nekem ez a gazdagék világa teljesen kiesik az érdeklődési körömből, ez a "tudnom kell xy milyen bugyit hord" szintű információk . . . nem én azokat az embereket nem értem. De akik a való életben is érdeklődnek ilyesmik iránt, azokat itt sem fogja ez zavarni.

Külcsín: 3/5
Nem....ezek a lefejezett pasik a borítón, ezek borzalmasok. Mondjuk legalább fel vannak öltözve. Ahogy elnéztem az írónő külföldi könyveit, a legtöbbön pasi van, nem túl sok ruhába. A címekből ítélve, szakértője mindennek (is), és mindenről (is) tud írni. Én szerintem ha megjelenik tőle még bármi azt elengedem. :) Nem volt rossz, de azért közel se olyan jó mint a Megtört szívű ;)


Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.
A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.
De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?
Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

2022. augusztus 5., péntek

Christine d'Abo: 30 ​fülledt nap (30 1.) - Cselekményleírást tartalmaz!

 








 Nem igazán szoktam erotikus könyveket olvasni. Bár idén, már sikerült egy 18+-os könyvet olvasnom, amit azóta sem tudom, hogy miért hívtak 18+-nak. 
 A könyvet szintén AniTigertől kaptam kölcsön, leszögezte, hogy a második résszel nem tud szolgálni, úgyhogy érjem be ezzel. A könyv elolvasása után amúgy egyetértettünk abba, hogy jó-jó, de úgy ebből ennyi bőven elég is volt.
 Itt legalább értem a 18-as besorolást, ahogy a cím is nagyon szókimondó a tartalommal kapcsolatban. nem árul zsákbamacskát, nem mondja, hogy ő olyan romantikus irodalom szeretne lenni, amit a tini lányok olvasva elolvadnak. Nem, nos a könyv azt mondja, hogy márpedig itt szexelni fognak, és hát... szexeltek is. Nem hiszem amúgy, hogyha összeszámolnám, akkor stimmelne a 30 nap, de ne kötekedjek ugye?
 A könyv eleje kicsit nehezen indult, az első szex jelenetig is sokat kellett várni, ha azt nézzük, hogy kétszereplős legyen a dolog. Amúgy érdekes volt a könyv. Nem mondom, hogy van irodalmi értéke, mert az nincs, de az aminek mondja magát, tehát hogy egy erotikus, kissé romantikus könyv annak teljesen oké volt. Nem akart több lenni, mint ami.
 Viszont én kicsit gonosz vagyok. Engem a könyv végén kibontakozó dolog, az úgy nagyjából az utolsó 30-40 oldal kicsit irritált. Nem mondom, hogy nem jó hogy mindenki is boldog, de kicsit túlzásnak éreztem a lezárást. Hirtelen lett nagyon nyálas, még az előtte lévő oldalakhoz képest is.
 Nem tudom, hogy amúgy írnak-e olyan könyveket, amiknek nem jó a vége, mert tényleg érdekelne egy olyan sztori, ami nem megy át valami szirupos nyáltengerbe a végére, hogy az epilógusba ippeg hogy nem hangzik el az örökkön örökké szöveg. . .  kellene egy olyan könyv ahol az a vége, hogy elmegy és tényleg elmegy . . . 
 A másik amitől amúgy kicsit ideges lettem, hogy ugye szegény főhősnő férje az elején meghal, rákban .  . . aztán eljutunk a könyv végére ahol a főhős ex felesége rákos . . . Jó most eltekintek attól, hogy jót röhögött a csaj akinek meghalt a férje rákba, hogy a nő bőrrákos, mert hát az nem is gáz annyira. Nem tudom . . . hogy a daganatos betegek is ennyire könnyen és viccesen kezelik-e a dolgot . . . én nem éreztem annak. És amúgy is felesleges szál volt ez az egész "beteg az ex nejem akit utálok, hát elmegyek azért ápolni, jah de csak rám akart mászni" rész . . .
 De összességében ez legalább erotikus volt, ez nagyjából nyíltan leírt mindent, és volt benne szex is, bár mondom, szerintem 30 napot nem erotikáztak ezek ketten :D

Belbecs: -
 Nem pontozom, mert az ami, de abban nem kiemelkedő. Nem igazán van irodalmi értéke, de elszórakoztatja az olvasót. Azért elképzeltem, hogy az az olvasó aki annak idején a Szárd sziklát behozta pironkodva ajándékba ezt elolvasná mit tenne, ha neki az sok volt. Pedig aztán abba lezavartak mindent fél oldalba. Tehát könnyed kis nyári olvasmány, de az olvasó ne várjon tőle túl sokat :)

Külcsín: -
 Ezt se pontozom, annyira nem volt vészes a gépelés, a helyesírás. A borító olyan, amilyen. Nekem konkrétan annyira nem tetszett. Minden esetre úgy vélem, hogy a kül és -beltartalom nagyjából egy szinten van. Olvassátok bátran, pironkodás nélkül.

Fülszöveg:

Hosszú ​éveken át Alyssa csak az emlékeivel bújik ágyba. De vajon készen áll-e arra, hogy az álmaiban ébredjen fel? Sokan egész életükben várnak arra, hogy megtalálják a lelki társukat. De Alyssa Barrow sorsa máshogy alakul. Ő tizenkilenc évesen ismerkedik meg Robbal, és mind a ketten készen állnak arra, hogy boldogan éljenek, amíg… Rob beteg nem lesz. Utolsó napjainak egyikén Rob arra biztatja fiatal, gyönyörű feleségét, hogy ne dobja el magától a boldogságot – vagy az élvezetet. Még különös ajándékot is hagyományoz feleségére, egy szexjátékot, amellyel arra bátorítja Alyssát, hogy lépjen túl a kapcsolatukon. Harminc kártyát hagy feladatokkal, harminc napnyi élvezetes tanáccsal. Tudni fogod, mikor jön el az idő – mondja. Most, két évvel később, amikor Alyssa találkozik szexi új szomszédjával, Harrison Kemppel, elkezd azon gondolkozni, hogy lehet, tényleg elérkezett az idő… Harrison a nők megtestesült álma kidolgozott combjával és ördögi vigyorával. Alyssa összeszedve minden bátorságát, mesél Harrisonnak az elhanyagolt kártyákról, és megkéri rá, hogy segítsen neki a felfedezésben. Ez olyan kívánság, amit Harrison boldogan – teljesít. Harrison tapasztalt érintése és forró csókjai életre keltik Alyssát. De az annyira nem is ártatlan játszadozás hamarosan mélyebb kapcsolattá alakul, és Alyssa ráébred, hogy nem csak a szexre áll készen, hanem a szerelemre is. De mit is mondanak a kártyák a Harrisonnal kapcsolatos jövőről? Szaftos, szívet melengettető és érzelmes. A 30 Nap felfedezi az újrakezdés fájdalmát és örömét. Megmutatja nekünk, merre is vezet egy kis bátorítás, egy apró bátor lépés.


A TÖRTÉNET FOLYTATÓDIK:



2020. szeptember 13., vasárnap

J. R. Ward: Éjsötét ​szerető (Fekete Tőr Testvériség 1.)

 

Az emberek változnak. Ha nekem valaki tíz éve azt mondja, hogy vámpíros-romantikus-gyilkolászós könyvet fogok olvasni. Annak azt mondtam volna, hogy nézzél már körbe az olvasmánylistámon. A vámpírok, mint olyan lények kikerültek elég hamar a látószögemből. Ennek feltehetően az Alkonyat volt az oka...elvette a kedvem a vámpíroktól, úgy hogy azok nem is igazi vámpírok voltak - csillogtak vazze!!

 Mindegy is, úgy volt, hogy elolvastam a Szárd Sziklát, amire ráhúzták a pornót, de mégsem volt az. Aztán a kolléganőm felajánlotta, hogy hát zsenge korában (most is fiatal ám... :P), olvasta ezt a sorozatot az első öt rész meg is van neki, elhozza az elsőt. Mondván azért ebben többet kufircolnak, mint a Borsa Brown könyvben. Megjegyezném, valóban többet!

 Úgy voltam vele, hogy hát legyen, talán ezek a vámpírok jobban vámpírok, mint az alkonyatos haverjaik, és talán nem fogom utálni nagyon a történetet, már csak azért is, mert millió része van és nem szeretek félbehagyni sorozatokat. Tehát tervezem a többi részét is elolvasni.

 Aztán elkezdtem, és beszippantott. Egyrészt ezek legalább tényleg vámpírkodtak...meg jah hát amikor nem vámpírkodtak akkor vagy harcoltak, vagy szexeltek. Nem számoltam melyik volt többször, de szerintem ágyban többször voltak, mint csatatéren.

 Viszont ami engem megvett kilóra, az hogy relatíve szerethetőek a karakterek. Kivéve aki nem, de a legtöbbet igazándiból megszerettem. Mondjuk mérges voltam Darius halálára. Mondom, na tök szimpi, tök könnyű kimondani a nevét, ő lesz a kedvencem, erre 30 oldal kb. és meghal...hát mit ne mondjak. Maradtak a hülye nevű vámpírok, de úgy körülbelül a kötet végére már el tudtam helyezni őket, hogy melyik melyik.

A rendőrt utáltam meg Marissát nagyon, meg az ő bátyját is, de a végére legalább mindenki nagyjából megtalálta a helyét és így kevésbé volt irritáló. Azért megjegyezném, hogy Wrath-nak roppant rossz marketingje van a könyv elején és ahhoz képest én őt bírtam a legjobban. És Beth...hát megvan a varázsa, ha a 21. századi vámpírlány beesik az évszázados "mindennek megvan a formalitása" társaságba és kb. magasról tesz rá. A kedvencem az volt, amikor Wrath parancsolt valamit neki, ő meg megjegyezte, hogy erről nagyon gyorsan szokjon le. - Imádom az ő párosukat. 

Tehát úgy gondoltam, hogy nem fogom szeretni ezt a sorozatot, de most mégis szeretem....ki gondolta volna. A világ amit kitalált a szerző igazándiból  jónak tűnik, bár ugye nagyjából tudunk még csak a dolgokról, még nem látjuk az egészet...feltehetően mert a szereplők túl sokat voltak ágyban...

Kíváncsi leszek, hogy mire fut ki majd a dolog, kíváncsi leszek mizu Dariussal, meg mi lesz a rendőrrel meg  a szőke vámpír csajjal.


Belbecs: 4/5

Erős négyes, mert élveztem, de lehetne ez jobb is. Úgy veszem, hogy bevezető kötet, amibe beledobnak egy világba, dobnak eléd x vámpírt, x civilt és x alantast, azt lesz ami lesz, nagyjából rájössz ki kicsoda, de úgy mélységében senkit sem ismersz meg.


Külcsín: 3/5

Én az Ulpiusos kiadást olvastam, így csak arról tudok nyilatkozni. Nem látta szerkesztő. Rengeteg elütés, rengeteg értelmetlen szó és.... rengeteg elütés újból. De olyanok, amiknél a fejedet a falba ütöd, mert így nincs értelme az egésznek. Roppant zavaró volt. Nem tudom, hogy a kövi kiadását átnézte-e már valaki, és úgy adták ki, vagy csak a tördelés lett más és így rövidebb a könyv.


Fülszöveg:

Az ​éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy…

Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

BORÍTÓK:


Örülök, hogy én az Ulpius által kiadottat olvastam.
Az Alexandráson lévő béna testépítő a fallikus tőrjével elég béna...



KIADÁSOK:

 Alexandra, Pécs, 2018 
448 oldal · ISBN: 9789634473527 · FordítottaLukács Lászlóné
>!
 Alexandra, Pécs, 2018
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634472179 · FordítottaLukács Lászlóné
>!
 Ulpius-ház, Budapest, 2009
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632541051 · FordítottaLukács Lászlóné

 Ulpius-ház, Budapest, 2008

528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632541051 · FordítottaLukács Lászlóné

2017. március 8., szerda

Lauren Blakely: Kőkemény

Gondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger!
Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki.

Külcsín: 2/5

És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.


2015. január 14., szerda

Shan Sa: A gójátékos

 Már nagyon régóta tervben volt ennek a könyvnek az olvasása. Szerintem körülbelül 2 éve kértem kölcsön a bátyámtól, és azóta ide-oda rakosgattam. Tavaly visszaadtam neki, amikor minden egyéb könyvet is visszaadtam, amik kölcsön voltak nálam, mondván, hogy kezdjem az évet tiszta lappal, kölcsön könyvek nélkül. Persze még Tavaly sikerült happolnom a könyvet… ami sikeresen idén ért ide, és így Worsi kihívása miatt előre került a listámon. Amúgy is magánkönyvtári év van, vagy mi a szösz :D
 Megvan a varázsa annak, ha úgy olvasol egy könyvet, hogy fogalmad sincs előre, hogy miről fog szólni. Ugyebár lustaság, és elvkérdés nálam, hogy nagyon ritkán, szinte soha nem olvasok fülszöveget. Ez akkor alakult ki bennem, amikor sikerült belefutnom spoileres fülszövegekkel, amik elvették e kedvemet attól, hogy egyáltalán elolvassam a könyvet. Vagy amikor sikerült olyan fülszöveget írnia annak, aki írja, aminek SEMMI, de durván semmi köze nem volt a könyvhöz.
 Jelen esetben azért sejtettem, hogy lesz benne go, japán és kínai szereplő is. A címkékből arra is rájöttem, hogy 2. Világháború időszaka. Nos, olvastam már pár olyan könyvet, ami a Japánok szerepét boncolgatta  a háborúban, nem is olyan régen az Esti ködök kertjét, ahol szintén időben ugyanott voltunk, helyileg kicsit máshol, de szintén Japán megszállás alatt játszódott a történet.
 A könyv nyitóképe valahol a történet közepénél kezdődik, aztán az egész ketté bontva, két szemszögből halad a kezdőpont felé, majd azon túlhaladva beletorkollik egy drámai befejezésbe. Adott egy kínai lány, aki szeret go-t játszani, szabad elvű és rossz társaságba keveredik. És adott egy japán tiszt, akit kémkedni küldenek a go játékosok közé, de végül beleszeret a névtelen (egészen a kötet végéig névtelen) lányba. A lány a segítségét kéri, ő ezt elutasítja, mert tisztában van, hogy egy kínai és egy japán vegyes pár abban a korban, azon a helyen nem hozhat semmi jót. Szétválnak útjaik, majd a végén újra összefonódnak. Meglepett a vége, bár amikor olvastam, hogy „drámai cselekmény” akkor már feltételeztem, hogy ez lesz a vége. Szomorú vagyok :(
Érdekes volt a történet, a két nézőpont is tetszett. Kicsit furának tartottam az írásmódot amivel íródott, de a végére megszoktam. Szerettem a japán katona gondolatait és tetteit, még ha volt pár elég meredek elképzelése is. Kedveltem a kínai lányt, aki eltökélten szeretett go-t játszani, aki abban találta meg önmagát, és aki ÉLT, még ha rengeteg felesleges és pocsék döntést is hozott. A történet megmutatja azt a korszakot, amikor Japán lerohanta Kínát, a vérengzést, a lázadásokat, az értelmetlen halált, és azt, hogy mit tesznek egy nővel, ha megtalálják…hát igen…érdekes, de nem japán az egyetlen akinek a katonái minden szembe jövő fogoly nőt meg****….örülök, hogy nincs háború a közelemben, hogy talán ma már nem fordul ilyen elő tudom, ez itt egy naiv elképzelés, ma is pontosan ilyen dolgok történnek, csak nem olvasok róluk.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

A védőborító tetszik, bár az is erősen egy nyálas-romantikus könyvhöz illene. Elgépeléseket nem találtam. Tetszett a lábjegyzet, hogy ugyanazon az oldalon van, mint az ismeretlen szó, vagy amihez tartozik, nem kellett lapozgatni, ez igen nagy előny. Védőborító nélkül még gázabb  a könyv .

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 264
ISBN: 9789639752597
Fordította: Tótfalusi Ágnes, N. Kiss Zsuzsa









Fülszöveg:
A gó a szerelem és a sors játéka. Az Ezer Szél nevű kisváros főterén egy fiatal férfi és egy kamasz lány találkozik nap mint nap a gótábla mellett. Mindketten nyerni akarnak. A férfi, a megszálló japán hadsereg álruhás tisztje, a háború elviselhetetlen borzalmai elől menekül a játékba, míg a test gyönyöreit éppen felfedező kamasz lány a családi kötöttségek és a szerelmi csalódás elől. Ők ketten még egymás nevét sem tudják, ám akaratlanul is egyre szenvedélyesebb érzelmek fűzik őket össze. Aztán egy végzetes napon lehull az álca…


Borító mustra:
Íme pár borító amit elszórva a neten találtam, a kedvencem a legelső, mert az Go-s is, és Japános-kínais is. Szerintem az ami a legjobb, egy olyat el tudtam volna képzelni a magyar kiadáshoz is, feltehetően akkor sokkalta jobban befutott volna a könyv. Sokkal figyelemfelkeltőbb és szerintem sokkal, de sokkal szebb, mint a mi kiadásunké. A többi is tetszett, de annyira nem fogtak meg.


A legjobb, szerintem!