Keri Lake: Nocticadia

 

• Kiadó: Next21
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 656
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786156821669
• Fordította: Farkas Veronika
• Megjelenés időpontja: 2025. november 19.

élfestett

Én nem szoktam ilyen vastag könyveket olvasni! Komolyan van egy fóbiám, hogy a vastag könyvet sose olvassa ki az ember, mert annyira nem látszik rajta, hogy haladt vele. 
Amikor nekikezdtem, pont volt egy iskolás csoport, és a kislány látta mellettem a könyvet, benne a könyvjelzővel és elhűlve kérdezte, hogy "Azt én elolvasom?", mondtam neki, hogy igen, a következő kérdése nagyon aranyos volt "Hogyan? Hisz olyan vastag", na erre csak annyit tudtam mondani, hogy lassan ;) De a felétől amúgy már elég gyorsan látszott magán a könyvön, hogy haladtam, úgyhogy onnantól kevésbé frusztrált a tény, hogy sose érek a végére ;D

Barátnőmtől kaptam kölcsön, extrán vigyázok minden könyvre amit olvasok, de a kölcsön könyvekre pláne, ezt is, mindig kis könyv tasakba raktam, nehogy baja legyen. Azzal az instrukcióval kaptam amúgy kölcsön, hogy lehet nem fog tetszeni, mert hát hentelnek benne, meg van benne szex. Nem tudom, ez mondjuk nálam egyik sem kizárás, attól független, hogy amúgy nem olvasok túl sok olyan könyvet. Épp ezért azaz igazság, hogy mélységesen csalódtam :D Mert ilyen reklám után minimum úgy gondoltam, hogy ezek folyton egymást darabolják és/vagy d*gják meg. Ehelyett a könyv feléig igazándiból egyik se nagyon volt. Ennek ellenére nem untam cseppet sem.

 Meglehetősen jó könyv, a sztorival annyi volt csak a bajom, hogy igazándiból 1-2 csavaron kívül a legtöbb dolog nem igazán lepett meg. Tehát, sok olyan esemény volt, amit, ha figyelmesen olvassa az ember, akkor már rég tud. Ilyen volt a "tanárbácsi" ikertesója szál. Sajnálom, az tök nem lepett meg, a könyv végi záró cucc meg szerintem irtó cuki volt.

 Sötét hangulatú a könyv, de jól felépített világban, tök hihető betegségekkel és parazitákkal kooperál. Szerettem olvasni, mert annak ellenére, hogy volt, hogy oldalakon keresztül igazándiból semmi sem történt, totál lekötötte a figyelmemet. Nem untam, egy percre sem, még ha amúgy a sztorit és az összes valóban "eseményt" nagyjából 100 oldalba is meglehetett volna írni, és nem feltétlen kellett volna a ~650 oldal a könyvnek. Viszont feltehetően az író is jó és egy jó fordítót is kapott, így maga a könyv a méreteivel ellenére gyorsan haladós és jó olvasmány.

Ami a főszereplőket illeti. Liliát nagyon kedveltem, mert minden nehézsége ellenére elég talpraesett volt, a bizonytalanságát meg annak a kontójára írom, hogy azért egy csomó mindent ami az életét érintette nem tudott. Bátornak és nagyon intelligensnek tartom, nem túl nagy önbizalommal megáldva. Szimpatikus karakter, akivel a női olvasók feltehetően tudnak azonosulni. Imádtam, hogy ő valóban tanulni ment abba a suliba, és nem bulizni és elverni a nem létező pénzét. Borzalmas nagy megfelelési kényszere volt, és nagyon szerette a testvérét. Akiért borzalmasan sok dolgot képes volt megtenni. Becsültem benne, hogy volt / van tartása, és nem hitt sosem semmit úgy, hogy az neki jár és evidens. De amúgy ő is túlgondolt egy csomó mindent (tök átérzem ;))

Devrick....meg a másik hülye túlgondolós fél. Úgyhogy amúgy maximálisan megérdemli ez a kettő egymást. Én megértem őt és a nehéz gyermekkorát. A betegségét, a kutatását, a gyilkos szándékait, és a borzalmas féltékenységét, és a nagyon kemény....személyiségét. Tipikusan az az ember, aki egy fél pillanatra képtelen élni, és csak hagyni az életet megtörténni. Na imádtam, amikor erről részben le lett szoktatva.

A háttérben mozgó szereplők nagy része nem volt szimpatikus. Adott volt ugye Lilia apja aki, ugye nagyjából a könyv utolsó negyedében tudjuk meg, hogy kicsoda. Na őt totál nem sajnáltam, és igazándiból csak azt bánom, hogy nem olvashattam, hogy pontosan mi történt vele. Mert elolvastam volna és nem sajnáltam volna. Angelonál legalább gyönyörűen leírták, hogy "megbűnhődött". Belegondolva, nagyjából 2-3 olyan mellékszereplő volt, akit kedvelni lehetett. Lilia volt munkatársnője pl. kedves volt, vagy a szigeten lévő patikus csaj, őt is kedveltem, Lilia testvére...és nagyjából ennyi az akit nem akar az ember holtan látni a könyv végére ;D

 Szerettem olvasni ezt a könyvet, annak ellenére, hogy valóban sose akart vége lenni. Mármint ....olvastam, és olvastam, és még mindig csak a 200. oldal. Általában itt már a könyv vége felé szoktam járni, itt meg csak az első harmadánál...

 Jó kis könyv, a mérete miatt nehézkes ide-oda cipelve olvasni, de kocsival járok dolgozni, a kocsiba elfért. A kivitelezése amúgy nagyon szép. Én nem kaptam/kértem hozzá a védő borítót (mert, úgyis levettem volna róla), de így is nagyon vigyáztam rá, hogy ne essen baja. Az élfestés külön csudi szép. Nem...nem azért kértem kölcsön mert szép a megjelenése.... Amúgy tényleg nem, hanem azért mert AniTiger felrakta a Bestof-os polcára és én hiszem, hogy akkor azok tuti nagyon jó könyvek. És eddig nem csalódtam benne...és most sem. Úgyhogy olvassátok, tök jó könyv, de nem szexelnek benne sokat, a hentelés se túl durva, vagy az én lelki világommal van baj :P

 Jah, most eldöntöttem, hogy hát van a szerzőnek másik könyve is, az meg is van a könyvtárnak, hogy majd elolvasom...igen...az is ilyen vékony, meg...az sorozat. Csodálom, hogy embereknek ilyen sok írnivalójuk van, bár addig nem bánom, míg azt élvezhető formába írják meg. De a vastag könyvek, nem olvasóbarátok ^^

Fülszöveg:

Mortui vivos docent.  - A holtak tanítják az élőket.

Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

Christine d'Abo: 30 ​fülledt nap (30 1.) - Cselekményleírást tartalmaz!

 

• 
  
• Könyv: Christine d'Abo: 30 fülledt nap
• Kiadó: Maxim
• Kiadó székhelye: Szeged
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 320
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634992431
• Fordította: Szaszkó Gabriella
• Megjelenés időpontja: 2020. december 10.

 Nem igazán szoktam erotikus könyveket olvasni. Bár idén, már sikerült egy 18+-os könyvet olvasnom, amit azóta sem tudom, hogy miért hívtak 18+-nak. 

 A könyvet szintén AniTigertől kaptam kölcsön, leszögezte, hogy a második résszel nem tud szolgálni, úgyhogy érjem be ezzel. A könyv elolvasása után amúgy egyetértettünk abba, hogy jó-jó, de úgy ebből ennyi bőven elég is volt.

 Itt legalább értem a 18-as besorolást, ahogy a cím is nagyon szókimondó a tartalommal kapcsolatban. nem árul zsákbamacskát, nem mondja, hogy ő olyan romantikus irodalom szeretne lenni, amit a tini lányok olvasva elolvadnak. Nem, nos a könyv azt mondja, hogy márpedig itt szexelni fognak, és hát... szexeltek is. Nem hiszem amúgy, hogyha összeszámolnám, akkor stimmelne a 30 nap, de ne kötekedjek ugye?

 A könyv eleje kicsit nehezen indult, az első szex jelenetig is sokat kellett várni, ha azt nézzük, hogy kétszereplős legyen a dolog. Amúgy érdekes volt a könyv. Nem mondom, hogy van irodalmi értéke, mert az nincs, de az aminek mondja magát, tehát hogy egy erotikus, kissé romantikus könyv annak teljesen oké volt. Nem akart több lenni, mint ami.

 Viszont én kicsit gonosz vagyok. Engem a könyv végén kibontakozó dolog, az úgy nagyjából az utolsó 30-40 oldal kicsit irritált. Nem mondom, hogy nem jó hogy mindenki is boldog, de kicsit túlzásnak éreztem a lezárást. Hirtelen lett nagyon nyálas, még az előtte lévő oldalakhoz képest is.

 Nem tudom, hogy amúgy írnak-e olyan könyveket, amiknek nem jó a vége, mert tényleg érdekelne egy olyan sztori, ami nem megy át valami szirupos nyáltengerbe a végére, hogy az epilógusba ippeg hogy nem hangzik el az örökkön örökké szöveg. . .  kellene egy olyan könyv ahol az a vége, hogy elmegy és tényleg elmegy . . . 

 A másik amitől amúgy kicsit ideges lettem, hogy ugye szegény főhősnő férje az elején meghal, rákban .  . . aztán eljutunk a könyv végére ahol a főhős ex felesége rákos . . . Jó most eltekintek attól, hogy jót röhögött a csaj akinek meghalt a férje rákba, hogy a nő bőrrákos, mert hát az nem is gáz annyira. Nem tudom . . . hogy a daganatos betegek is ennyire könnyen és viccesen kezelik-e a dolgot . . . én nem éreztem annak. És amúgy is felesleges szál volt ez az egész "beteg az ex nejem akit utálok, hát elmegyek azért ápolni, jah de csak rám akart mászni" rész . . .

 De összességében ez legalább erotikus volt, ez nagyjából nyíltan leírt mindent, és volt benne szex is, bár mondom, szerintem 30 napot nem erotikáztak ezek ketten :D

Belbecs: -

 Nem pontozom, mert az ami, de abban nem kiemelkedő. Nem igazán van irodalmi értéke, de elszórakoztatja az olvasót. Azért elképzeltem, hogy az az olvasó aki annak idején a Szárd sziklát behozta pironkodva ajándékba ezt elolvasná mit tenne, ha neki az sok volt. Pedig aztán abba lezavartak mindent fél oldalba. Tehát könnyed kis nyári olvasmány, de az olvasó ne várjon tőle túl sokat :)

Külcsín: -

 Ezt se pontozom, annyira nem volt vészes a gépelés, a helyesírás. A borító olyan, amilyen. Nekem konkrétan annyira nem tetszett. Minden esetre úgy vélem, hogy a kül és -beltartalom nagyjából egy szinten van. Olvassátok bátran, pironkodás nélkül.

Fülszöveg:

Hosszú ​éveken át Alyssa csak az emlékeivel bújik ágyba. De vajon készen áll-e arra, hogy az álmaiban ébredjen fel? Sokan egész életükben várnak arra, hogy megtalálják a lelki társukat. De Alyssa Barrow sorsa máshogy alakul. Ő tizenkilenc évesen ismerkedik meg Robbal, és mind a ketten készen állnak arra, hogy boldogan éljenek, amíg… Rob beteg nem lesz. Utolsó napjainak egyikén Rob arra biztatja fiatal, gyönyörű feleségét, hogy ne dobja el magától a boldogságot – vagy az élvezetet. Még különös ajándékot is hagyományoz feleségére, egy szexjátékot, amellyel arra bátorítja Alyssát, hogy lépjen túl a kapcsolatukon. Harminc kártyát hagy feladatokkal, harminc napnyi élvezetes tanáccsal. Tudni fogod, mikor jön el az idő – mondja. Most, két évvel később, amikor Alyssa találkozik szexi új szomszédjával, Harrison Kemppel, elkezd azon gondolkozni, hogy lehet, tényleg elérkezett az idő… Harrison a nők megtestesült álma kidolgozott combjával és ördögi vigyorával. Alyssa összeszedve minden bátorságát, mesél Harrisonnak az elhanyagolt kártyákról, és megkéri rá, hogy segítsen neki a felfedezésben. Ez olyan kívánság, amit Harrison boldogan – teljesít. Harrison tapasztalt érintése és forró csókjai életre keltik Alyssát. De az annyira nem is ártatlan játszadozás hamarosan mélyebb kapcsolattá alakul, és Alyssa ráébred, hogy nem csak a szexre áll készen, hanem a szerelemre is. De mit is mondanak a kártyák a Harrisonnal kapcsolatos jövőről? Szaftos, szívet melengettető és érzelmes. A 30 Nap felfedezi az újrakezdés fájdalmát és örömét. Megmutatja nekünk, merre is vezet egy kis bátorítás, egy apró bátor lépés.

A TÖRTÉNET FOLYTATÓDIK:

• 
  
• Könyv: Christine d'Abo: 30 forró éjszaka
• Kiadó: Maxim
• Kiadó székhelye: Szeged
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 320
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634992660
• Fordította: Szaszkó Gabriella
• Megjelenés időpontja: 2022. június 9.

Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála

 

Hűűűűű, haaaa!

Ha tehettem volna egy ültő helyembe elolvasom, de ehhez tegnap túl fáradt voltam viszont belekezdtem, és már akkor tudtam, hogy ha más nem akkor ma majd tényleg az egészet lenyomom. Ilyen szempontból szerencsés, hogy nem voltak olyan sokan a munkahelyemen, hogy el tudtam olvasni. Bár ehhez hozzájárul az, hogy elég szellős, elég rövid és elég gyorsan haladós. Nem is tudom, mikor olvastam ennyire hangulatba találós könyvet mostanában.

A könyv főszereplője Molly, aki éli kis életét egy farmon a szüleivel, nem éppen mindennapi módon. Már kiskora óta megtanulta a szabályokat:

"Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!  Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!"

A kiskora a szabályokon túl azzal telik, hogy próbál nem megsebesülni, és megtanulja a lehető legtöbb önvédelmi fogást amit csak lehet, hogy megússza a dolgokat. Ennek ellenére roppant sokszor mégis megsebesül, és persze amikor az ember lánya menstruál . . . nos az is vér, így más nem havonta egyszer a nehéz napok Molly számára sokkal nehezebbek. Mert a vérből mindig egy új molly születik, nem a kedves kis iker tesóra kell gondolni, hanem inkább a kis gonosz klónra.

A könyv kezdete és vége keretet ad a történetnek, mind a kettőben egy helyszínen vagyunk, és ott meséli el Molly, hogy milyen elk*rt élete is van, és hogy mennyi mindenen kellett neki végig mennie, mennyi mindenről kellett lemondania, vagy éppen hány embert vesztett el. Amikor úgy a könyv felénél azt gondolnánk, hogy szerencsétlen lányt ennél jobban nem lehet szívatni, hogy van egy határ annak, hogy mennyire lehet elk*rt az élete ezen "adottsággal", akkor derül ki még egy csomó fincsiség, ami végül a könyv végén lévő  sejthető eseményekhez vezet.

Imádtam olvasni, mert ez a tipikus esete annak, amikor az író, a főhősét istenesen megkínozza, az összes nyomorúság ot rádobja a főhősre, hogy bemutassa, hogy és még ebből is kilehet hozni a jót. Már, ha a könyv végét jónak tekintjük. Én megértettem, hogy így döntött és roppant érdekes a dolog, de valahol amikor Molly és molly beszélgettek sejthető volt, hogy mit dönt igazán. Nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre, mert érdekel, hogy ebből még mit lehet kihozni. Potenciál van benne bőségesen :)

A háttér sztori is jó amúgy, bár megmagyarázzák hogy Molly miért ilyen elcseszett szegény, de egy csomó nagy kérdőjel marad még így is bennem, hogy oké a szérum, meg kutatás, de nem az egészet lopták el . . . azok akik kifejlesztették vajon tudták mit? Ha tudták akkor van még pár ilyen peches ember, vagy Molly volt az egyetlen aki megnyerte ezt a világterhet magára.

És amúgy szerintem a borító is zseniális :)

Fülszöveg:

A szabályok egyszerűek:

Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!

Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!

Amióta csak az eszét tudja, Molly Southbourne rendszeresen végignézi a saját halálát. Akárhányszor vérzik, egy másik molly születik, aki minden ízében hasonló Mollyhoz, és a lány elpusztítására törekszik.

Molly számos módon képes végezni önmagával, de azzal is tisztában van, hogy amíg él, vadászni fognak rá. Nem számít, mennyire precízen követi a szabályokat, a mollyk előbb-utóbb rátalálnak. Vajon sikerül-e megfékeznie a vérontást, vagy egy hasonmása által éri el a végzete?

Tade Thompson Nommo-díjas kisregénye a horror és weird műfajok eszköztárából építkezik, és egy olyan hátborzongató történetet mesél el, amihez foghatóval még nem volt dolgunk.

• Könyv: Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála
• Kiadó: Agave Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 128
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634199496
• Fordította: Molnár Berta Eleonóra
• Megjelenés időpontja: 2021. augusztus 12.

Könyv: Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála

• Kiadó: Agave Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 128
• ISBN: 9789634199502
• Fordította: Molnár Berta Eleonóra
•  ebook

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból

Gyönyörű, elgondolkodtató mű!
Köszönöm, a 21. század kiadónak, hogy elhozták ezt a remeket Magyarországra.
Japán szerző akkor azt nekem olvasnom kell! Legalábbis próbálkozom  naprakésznek lenni,  a Magyarországon megjelent japán szerzők műveivel. Persze nem fogok minden ilyen könyvet elolvasni, de azért próbálkozom azzal, hogy legalább tudjak róla, hogy megjelentek. Ez a könyv is olyan volt, amiről már egy ideje tudtam, de akkor még úgy gondoltam, hogy nem feltétlen nekem való. A macskák nem kifejezetten a kedvenceim (nem utálom őket, csak megvagyok nélkülük), de aztán kicsit jobban utánanéztem a könyv témájának, és így már átkerült az érdekes kategóriába.
 És aztán az érdekes kategóriából, majdhogynem kedvenc lett. A könyv hangulata és elgondolkodtató részletei amik tetszettek, nem maga a történet, bár azzal sem voltak problémáim.
 Te mit tennél, ha az orvos közli veled, hogy pár nap múlva feltehetően meghalsz, a rák elvisz, és semmi esélyed legyőzni a kort. Utolsó stádiumban vagy, tehát bármikor meghalhatsz? Ha megjelenne neked az ördög, és ajánlatot tenne, hogy eltüntet a világból egy dolgot, cserébe, te még egy nappal tovább élhetsz, élnél-e a lehetőséggel? Mi az, aminek az eltűnését még félvárról vennéd, és mi az, ami ha eltűnne inkább a halált választanád. Mi az a szint, amit már nem lépnél át?
 A kisregény főhőse megtudja, hogy hamarosan meghal, megjelenik az ördög, aki szinte ő maga, csak valahogy merészebb és viccesebb. Ő is lehetett volna ilyen, de az életében minden máshogy alakult. Az ördög ajánlatot tesz, hogy 1 nap életet kap, 1 dologért, ami örökre eltűnik a világból. Érezhető a főhős vívódása, és élni akarása, ahogy összegyűjti, mennyi mindenért nem volna kár. De sajnos a paktum kisbetűs része, hogy az Ördög mondja meg, hogy mi is tűnik el, ezzel vagy egyetérthet főhősünk, vagy mondhat nemet, ez esetben meghal.
 Minden egyes tárgynál eljátszik főhősünk a gondolattal, hogy milyen volna az élet anélkül a tárgy nélkül. A telefontól már-már egyszerűen szabadult meg, ez is okoz persze fennakadásokat, és kicsit nehézkesebbé válik az élet, de a telefon nem létszükséglet, lehet nélküle élni. Majd jönnek a filmek, az órák. Az őrdög mégis meglehetősen jólelkű, mert mielőtt eltüntetne valamit végleg, hagyja, hogy még utoljára betöltsék szerepüket a főhős életében. Még egy utolsó telefonhívás, még egy utolsó film. Miközben a tárgyak eltűnnek, betekintést nyerünk főhősünk múltjába. Az anyjához kötődő erős szeretetbe, a gyászba, amikor elvesztette őt, és az apjával való kissé viharos kapcsolatában. Az exe is feltűnik, aki meglehetősen nagy hatással volt rá, de valahogy mégsem illettek össze.
Ahogy haladunk a héttel előre, egyre több dolog tűnik el a világból, az ördög, hogy kicsit kompenzálja az űrt, hagyja, hogy Káposzta (a macska) beszéljen a gazdájával, majd felüti azt a lapot...hogy akkor most, mi lenne, ha a macskák eltűnnének a világból.
 Gyönyörűen megírt kisregény, rengeteg elgondolkodtató dologgal. Ahogy a főhős úgy mi is mérlegelünk, és belegondolunk, hogy mi az, amit még eltüntetnénk egy napért a világban, és mi az amit nem. Tudva, hogy az a valami nem csak számunkra tűnik el, hanem mindenki számára. Az egész emberiséget szegényebbé tesszük, csak, hogy még egy napot élhessünk? Meddig terjed az élni akarás, és hol jön el az a pont, amikor már egyszerűen az igen, nem elfogadható válasz!

Belbecs: 5*/5

Nagyon szerettem olvasni, és nagyon sok gondolkodni valót adott nekem. Ajánlom mindenkinek, akik szeretik az elgondolkodtató történeteket! Olvassátok! :)

Külcsín: 4/5
Tudom-tudom cuki a macska.Valahogy nekem nem volt túl vonzó a borító. Nem mondom, hogy nem tetszik, mert akkor nem ennyi pontot kapott volna, csak azt, hogy kicsit jellegtelennek gondolom.

Film! Mert, hogy a könyvből van film is. Sajnos egyenlőre magyar felírattal nem találtam rá, pedig örültem volna, ha ez a poszt a film és könyv összehasonlítását is tartalmazza, de egyenlőre nem beszélek olyan jól japánul, hogy felírat nélkül nézzem! Bár mondjuk a történetet így is már ismerem :) De ha valakit érdekel Sekai Kara Neko ga Kietanara  címen megtalálja :)


Fülszöveg:
A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra.
De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet.
És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.

Könyv: Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból
Kiadó: XXI. Század
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155915987
Fordította: Vihar Judit
Megjelenés időpontja: 2019. október 21.
Eredeti cím: 世界から猫が消えたなら
Ár: 2.990 Ft
Kiadói ár: 2.392 Ft

Jenny Lawson: Őrülten boldog

Szeretni szerettem volna ezt a könyvet. Amikor megjelent és figyeltjeim közül olvasni kezdték vártam. Vártam, hogy ez most jó lesz-e vagy sem, majd kívánságlistáztam, amikor úgy láttam, hogy bizony ez egy remek könyv, ezt nekem is mindenképpen el kell olvasnom. Aztán rájöttem, hogy talán nem kellett volna.

 A könyv szerzője beteg. Mármint szó szerint beteg és nem csak én mondom rá, hogy beteg. Depressziós, pánikrohamot kapó és ezer más mentális baja van. Ami persze szomorú dolog, és sajnálom is kicsit, de. De ő egy író, elméletben több könyve is megjelent Amerikában, tehát feltehetően nem egy rossz író. Lehet, hogy még szeretném is, ha nem ez a könyve kerül elsőnek a kezembe. Ugyanis sajnos ez pont az a könyve, ahol leírja az összes létező baját, elmebaját, képzelgését, és pánikját, mindent, amit lehet nem így kéne leírni. Tehát, lehet, hogyha őt más könyvével ismerem meg és ez csak az x. Könyv, akkor jóval többre értékelem ezt, így viszont nem.

 Nem jöttem rá, hogy a könyv kinek szól, és relatíve miről pontosan (a bajain kívül). Nem vagyok ugyanis abban biztos, hogy ha ezt egy depressziós elolvassa, mondjuk a vidámabb életszakaszában, akkor az jó lenne neki. Túl sok negatív dolog van a könyvbe ahhoz. Nem hiszem, hogy ha egy pánikbeteg ezt elolvassa, az segíteni fog neki, azon kívül, hogy bólogathat, hogy jah ő is érzi ezt néha. Nem tudom őszintén, mert se nem vagyok depressziós, sem pánikbeteg és elméletben semmi mentális problémám nincs. És akkor ide is értünk. Ha ezt egy teljesen normális ember olvassa, akkor tudni fog pár dolgot Jenny depressziójáról, kétségeiről, és őrült napjairól. De pl. a depresszióról nem lesz több képe, sem másról.

 Úgy gondoltam az olvasás közben, hogy jobb lesz a vége felé. Megszokom a stílusát, és kevésbé fog, idegesíteni. Nos, nem, sajnos a végén még mindig ugyanannyira elmebetegnek gondoltam, mint az elején, és nem tudtam úgy igazán nevetni rajta. Viszont van benne pár jó gondolat, csak azaz igazság, hogy az úgy elrejtve az egészben, és sajnos túl kevés ahhoz, hogy felhúzza a könyv értékét a szememben.

 Rengeteg dolog van túlmagyarázva a könyvbe. Én eleve nem szeretem, amikor adott valami és azon rugózik oldalakon keresztül, aztán újra visszatér és újra. Borzalmasan tud idegesíteni az ilyesmi, és Jenny folyamatosan ezt csinálta. Érdekes az élete, érdekesek a dolgok, de példának okért, viccesnek nem találtam. Örülök, hogy ő ott ahol él híres (?), és hogy van férje, aki elviseli, és gyereke, és hogy nem kell aggódnia amiatt, hogy nem lesz hol lakniuk. Tartom, hogy a férje borzalmasan sokat tesz azért, hogy az egész betegséget túlélje a házasság és család. És Jenny is borzalmasan sokat tesz ezért, és ezt neki pozitív pontként jegyzem fel. Mert nem hagyja el magát, és ez remek dolog. Lehet, hogy a könyvet olvasó depressziósok, ha nem lesznek a könyvtől még depisebbek akkor hasznosítják, a tanácsait (doki, terapeuta, gyógyszerek). Mondjuk, azt nem hiszem, hogy jó tanács, hogy igya részegre magát az ember, de hát mindegy, vannak nem megfogadni való tanácsok is.

 Úgy vélem ez a könyv olyan terápia jelleggel íródhatott. Amolyan írd ki magadból mi bánt, mi fura, milyen mentális bajod van. Ami szerintem egy nagyon-nagyon jó dolog. Csak mondjuk nem kell kiadni. Meg mondjuk lefordítani pláne nem kell. Leírni simán, de ott végének kellene lenni a történetnek. Leírja, ez segít neki, de nem adja ki. Bár no, 21. század mindenki kiadhat mindent, ha van elég pénze. És ismerjük be, neki van és feltehetően ebből a könyvből is remekül profitál.

Belbecs: 2/5

A két pont arra, hogy volt benne pár jó gondolat, talán párszor el is mosolyodtam. De nem, nem érzem azt, hogy engem megtalált volna ez a könyv. Vagy nekem íródott volna. Elfogadom azt, hogy tetszik egy csomó embernek, de nekem nem.

Külcsín: 4/5

Nekem tetszik a borító. De tényleg szerencsétlen kitömött boldog állat! De komolyan a borító, a cím, az alcím mind az ami miatt én magam is megvettem volna a könyvet, ha nem kapom meg karácsonyra. És igazándiból illik is a könyvhöz a borító. Elgépelések vannak a könyvben, csak arra nem jöttem rá, hogy direkt vannak-e benne, mert Jenny írta, hogy borzalmas ilyen szempontból, vagy szimplán a magyar szerkesztők elsiklottak felette. Rejtély.

Fülszöveg:

Egy elképesztően vicces és kacagtató könyv a bénító depresszióról és a szorongásról? Ez aztán szörnyen rossz ötletnek tűnik… De Jenny Lawson éppen ezekben a szörnyen rossz ötletekben a legjobb! Őrülten boldog című könyvében az egész életét végigkísérő mentális betegséget járja körül a maga egyéni, utánozhatatlanul humoros stílusában.
A szerző saját életének nem mindennapi történeteiből szemezget: az egyik pillanatban még két elvetemült hattyú tör az életére, aztán kap három döglött macskát postán, egy harmadik írásban pedig már a depressziójával járó bénultságról és tehetetlenségről vall kegyetlen őszinteséggel.
Ez a nyíltság arra irányítja a figyelmet, hogy el kell fogadnunk mindazt, ami megkülönböztet minket a többi embertől, majd felhasználni, hogy lenyűgözően és felháborítóan boldogok legyünk. Ahogy Jenny anyukája fogalmaz: „Talán nem is annyira borzasztó őrültnek lenni.”

Eredeti mű: Jenny Lawson: Furiously Happy

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Jenny Lawson: Őrülten boldog

Kiadó: Kossuth

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 320

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789630986205

Fordította: Szép Krisztina

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…

 Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.

 Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az én életemben), és ezt nem veszi észre a párja, családja. Megveszi, megeszi, kihányja… és ezt nem veszi észre a másik. Nekem ez borzalmasan fura dolognak tűnik, elvégre, ha valaki a társad, akkor figyelsz rá nem? Ha a te pénzed közös és közös kasszáról vagytok, azért 300.000 forint mondjuk úgy nem két fillér, hogy nem tűnik fel. Bár nem tudom, lehet, ha több milliót keresnek, havonta akkor elhanyagolható és nem feltűnő, de ismerve az átlagbéreket nem tudom ezt így elképzelni. Elhiszem, csak abszurd.

 Minden esetre az összes ilyen evési probléma ijesztő. Érdekes volt olvasni arról, hogy mik lehetnek a háttérben, de persze sokkal okosabb nem lesz a könyvtől az ember, mert…mert akkor menj terápiára, és majd ott segítenek. Amit így olvasás után le tudtam vonni a könyvből az, hogy akinek ilyen problémája van, akár anorexia, akár bulimia, akár túlevés, és zabálás rohamok, egyik se használja az internetet arra, hogy ilyen társaságok fórumaira megy, mert a beteg emberek visszahúzzák egymást, és nem segítik. Nem tudom, biztos van benne valami, de valahol úgy érzem, azért nem minden olyan oldal, ahol olyan betegek vannak mint pl. te ott, mindenki csak bólogat, hogy „remek, remek, ma borsót hánytál, ha azt ki is kell” stb. tehát nem hiszem, hogy csak hátráltatnák az embert.

 A másik, amit megtudtam, hogy borzalmasan nehéz úgy lefogyni, ha túlsúlyos vagy, hogy a párod és/vagy a családod nem akar veled fogyózni, vagy éppenséggel nincsenek tekintettel arra, hogy te fogyni akarsz. Igen ám, viszont azt is kifejti, hogy az sem jó, ha együtt akarnak fogyni, mert lehúzhatják egymást, meg, ha az egyik elgyengül, akkor a másik is stb. tehát ez valahol nagyon kétélű dolog. Persze tudom, kell az arany középút.

Belbecs: 3/5

Érdemes elolvasni, de inkább csak érdekesség szinten és nem, mint szakkönyv. Szakkönyv értéke sajnos nem nagyon van. Mert mond is dolgokat, meg nem is, ki is fejti, de nem nagyon, tehát ez egy olyan terápia előtti dolog lehet. Amolyan „olvass utána, azt menj pszichológushoz”, mert folyamat sugallja, hogy ezekből a betegségekből csak orvosi segítséggel lehet kitörni. Már, ha ki lehet.

Külcsín: 3/5

Nem tetszik a borító, bár értem a szimbolikáját, de akkor is lehetett volna ennél, valahogy figyelemfelkeltőbb, vagy színesebb, vagy bármi. Olyan semmilyen sem :(

Fülszöveg:

A ​​fogyókúrába bújtatott hízókúra mára egy hatalmasra nőtt iparág lett, amely azért tud fennmaradni, mert sikeresen használja ki az elhízottak illetve evési problémákkal küzdők bizonyos lelki sajátosságait. Ezek az emberek azt kívánják: írja elő egy szaktekintély (vagy magát annak valló személy), hogy miből mennyit egyenek meg, és azt is jósolja meg, hogy ettől mikor és milyen mértékű súlyvesztés várható.

A tartós fogyás vagy gyógyulás azonban nem nélkülözheti saját testi-lelki igényeink tudatosítását és elfogadását. Aki elvárja, hogy pontosan előírják neki, mit tegyen, az éppen az ellenkező irányba tart, mint amerre a célként kitűzött változás várja. Így a kudarc garantált, ami erősíti a tehetetlenségérzést és azt a tendenciát, hogy az egyén mástól várja a segítséget. Az előre legyártott, dobozokba csomagolt menüsorok azt sugallják, hogy minden ember egyforma, ugyanazok a problémái, szükségletei. Persze mindig akad százból egy, akinek valóban az adott módszer a tökéletes a fogyáshoz – ilyen az igazi sikertörténet, amelynek sztorijával eladható a többi százezernek ugyanaz a bogyó, étrend, edzésprogram.

Ez a könyv Neked szól, aki már hosszú ideje vívod harcodat a túlsúlyoddal vagy az evészavaroddal. Abban szeretnék segíteni, hogy az eddigi meddő próbálkozások után olyan útra léphess, amely valódi eredményekhez vezet. Nem kell erősebben küzdened vagy jobban akarnod. Nem kell más emberré válnod. Mindössze máshogy tekintened a problémára, mint eddig.

Nem mondom meg, mit tegyél, ehelyett arra biztatlak, hogy a könyvben felsorolt szempontok és példák segítségével próbálj rájönni, hogy a Te életedben vajon milyen célt szolgálhat a túlsúly, az anorexia vagy a bulimia. Ez az első lépés a tartós fogyás vagy a gyógyulás felé vezető úton.

„A kötet a színvonalas tudományosság és a meggyőző ismeretátadási képesség szép példája. A szerző alaposan körbejárja a problémakört, minden fontos területet sorra vesz, jó ajánlásokat fogalmaz meg, így a könyv hasznos önsegítő olvasmány – amelynek egyébként kifejezetten élvezetes a stílusa, nehéz letenni. Tisztafejű, okos terapeuta mélyreható tapasztalatai mutatkoznak meg a fejezetekben. Kitűnő, hiánypótló mű, amely remélhetőleg nagy siker lesz nem csupán az elhízottak és evészavarokban szenvedők, hanem a családtagok, érdeklődő laikusok, tanárok és segítő szakemberek körében is.” Prof. Dr. Túry Ferenc

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Kiadó: Kulcslyuk

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 254

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155281334

Erin Jade Lange: Zsír

Mit tennél, ha 212 kilogrammot nyomnál 16 évesen. Az édesanyád még mindig babynek hívna (fiú létedre), és elhalmozna minden jóval. Az édesapád nem venne rólad tudomást. Az iskolában láthatatlan vagy, és előnyöket élvezel (rokkant parkoló), a súlyod miatt. Neten ismerkedsz, beszélgetsz a lánnyal akit szeretsz (vagy úgy véled szereted), de nem mered elmondani neki, milyen vagy a valóságban. Nos a könyv megmutat egy alternatívát erre a témára.

 Zsír, alapjában véve egy roppant idegesítő alak. Nos bár hála az égnek nem vagyok 212 kg, sőt fele annyi sem, de nádszál sem vagyok. El sem tudom képzelni, hogy lesz egy ember 212 kilogrammos, amikor már a 100 kg is ijesztő. Lelki szemeim előtt egy nagyon-nagyon-nagyon dagadt embert látok ha Zsírt próbálom elképzelni. Én már ott meglepődtem, hogy egyáltalán még tud mozogni, és néha olyasmiket csinál a könyvben amit már eleve nem tartok elképzelhetőnek. Vagy normálisnak, ekkora súlynál. Úgyhogy van pár kérdőjel bennem, a történettel kapcsolatban, hogy néha mintha az író elfelejtette volna, hogy Zsír éppen hány kiló.

 Hogy miért idegesítő Zsír? Először is azért, mert utálja a világot, mert a világ nem tökéletes. Utálja a világot és az embereket, mert nem úgy megy semmi sem, ahogy ő ezt elképzelte. Utálja az iskolát, utálja az apját, utál mindenkit, az anyján kívül. Megkeseredett, egy másik fogyi táboros fiú sikerének egyszerűen képtelen örülni. Mivel belső monológokat is olvashatunk a könyvben azt is láthatjuk, hogy Zsír nem igazán féltékeny, inkább csak egy beképzelt p*cs. Egy önbizalom hiányos, beképzelt ember.  Azt hittem, a két jelzőt nem lehet egy emberre használni, de tévedtem. Lehet. Zsír relatíve tehetséges, remekül szaxofonozik, és ha megismernék, akkor rájönnének, hogy teli van lehetőséggel a 212 kg alatt. Csakhogy önbizalomhiánya miatt, és a fejében lévő kép szerint „csak a zsírt látják, csak a  hájat, az embert nem aki vagyok” felfogás miatt, nem is próbálkozik azzal, hogy felhívja a figyelmet a saját ÉRTÉKEIRE, holott lenne mire. Beképzelt, akkor amikor képes elhinni, hogy vannak barátai, bár lehet csak naivitás az egész. Minden esetre eldob mindent az állítólagos barátai miatt, akik meg azt várják, hogy mikor zabálja már halálra magát.

 Én Zsírt nem tudtam megkedvelni, sem sajnálni, sem kiállni mellé, hogy hé, nincs gond. Ennek több oka volt. Az egyik, hogy már maga az ötlet, hogy meghirdetek egy saját honlapot amin az öngyilkosságomat reklámozom, elvetendő és gusztustalan dolog. Ettől még az is gusztustalan aki regisztrált oda és fogadásokat kötött, vagy bíztatta őt, de már maga az ötletnek sem szabadott volna megszületnie. Aztán még ott van az, hogy rögtön beilleszkedek a társadalomba, és én leszek a középpont. Persze mondhatnánk, hogy erről nem ő tehet…de részben ő tehet. Mindig erre vágyott, most megkapta, csak ne kapná néha az arcába, hogy „há mindjárt szilveszter és halálra zabálhatod magadat”. Mert megkapja! És bocsánat, de ő akarta! Másképpen senki maradt volna, így valaki lett…

 Az érem másik oldala: a diáktársak.

Komolyan nem volt egyetlen egy normális ember sem abban a rohadt iskolában? Én elhiszem, hogy Amerikában ennyire genyládák az emberek (lehet idehaza is, csak nekem nem voltak genyláda osztálytársaim). De senkinek nem jutott el a csökött agyáig, hogy „bameg, ez tényleg megöli majd magát” és viccből még hergelik is, hogy tuti megölje magát. Ugyanez jutott eszembe, amikor Zsír elmeséli, hogy kapta a Zsír csúfnevet. Komolyan…senki? Senkinek sem jut eszébe, hogy talán nem kellene ilyen kegyetlenséget csinálni egy másik kölyökkel? Senkiben nincs annyi emberség, hogy szóljon, hogy állj le? Elhiszem, hogy vannak barmok, akik tömegben nagyon erősek…de hol volt az aki megvédje? Aki azt mondja, álljatok le? Senki.

 Jeremy egy bunkó, egóista srác, aki élvezi, hogy megnyomoríthat mást, hogy látja szenvedni a másikat és ez teljesen kielégíti (feltehetően minden szempontból).

Anna: egy senki. Átlagos testtel, átlagos IQ-val, átlagos kis szürke egér, aki nem akar szürke egér lenni ebből adódóan próbál beilleszkedni, és eltűntetni a valódi énjét. Tehát plázap*csáskodik,hogy elfogadják. Hát nem tudom, ér ennyit az elfogadás, hogy feladd magadat? Neten ismerkedik, és egy fantomba szerelmes, azt állítja bárhogy is néz, ki szeretni fogja… amikor rájön, hogy mi a szitu… akkor meg úgy dönt, mégsem akarja szeretni így, mert nem így képzelte el (???????????). Utána meg még kever-kavar és szerintem ő sem teljesen tudja, mit akar.

Családi háttér: pocsék.

 Van egy anyuka, aki imádja a gyerekét. Mivel mással nem tudja boldoggá tenni, hát eteti. Ez nem gond… ha egy szál bél vagy…. 212 kilónál már hívhatjuk úgy is, hogy lassan megölöd a gyerekedet. Mert nem megoldás semmire sem az evés, az éhségen kívül. És tudom, hogy az anya csak jót akart, de nem érte el. 212 kiló nem lesz az ember egyik napról a másikra. Kell ott lennie valaminek, ami miatt ennyi. Hagyta enni, sőt etette… Emellett tény, jót akart. Látszik a könyvben is, hogy jót akar a fiának csak hát elég sokáig gondolkozott azon, hogy mi lenne a helyes.

Az apuka… 100 kg-felett nem vett már tudomást a fiáról. Mert kudarcnak élte meg a saját fia súlyát? Mert nem tudta elfogadni azt, hogy Zsír súlya, állapota, talán nem csak Zsír hibája (bár megjegyezném, azért 99%-ban Zsír tehet arról, hogy úgy néz ki ahogy). Az apára haragudtam, mert nem hiszem el, hogy vannak ilyen emberek. Akik saját fiúk szomorú sorsát végignézik, és még taposnak bele egyet, hogy nehogy véletlen jó legyen neki. Persze a könyv vége felé ez változik.

Felnőtt ismerősök: Professzor, doki, pszichológus:

A Professzor volt az egyetlen egy szereplő akit úgy ahogy kedvelni tudtam. Talán azért, mert ő tényleg ember számba vette Zsírt, ő a zsírréteg alá látott, és a tehetséget akarta megragadni. Ő emberként gondolkodott és emberként cselekedett. Szerintem ő volt, aki bemutatta, hogyan Kellene egy embernek viselkednie. Bár a vége felé, Szilveszter éjszakáján kicsit meginogtam…bár akkor is Zsír hibázott a prof csak jót akart.

Bean doki: szerintem, azaz ember nem százas! Vicces karakter, de nem tudok elképzelni egy orvost ennyire lazának. Nem tudom elképzelni, hogy ennyire szertelen és jókedve legyen amikor arról beszél, hogy 212 kiló az ember, és hát bármikor meghalhat. Nekem néha akkor is vidámnak tűnt, amikor nem szabadott volna vidámnak lennie.

A pszichológus: egy jelenetben van csak, pedig lehet, ha nem csak dokihoz, hanem lélekdokihoz is járatták volna Zsírt, kevésbé fajult volna el az egész. A végén volt, és rámutatott, hogy konkrétan mindenkit feljelenthetnének mert a fenyegetést (legyen az netes vagy sem) bünteti a törvény. És egy kövér srácot bátorítani az öngyilkosságban nem éppen hazafias és emberi cselekedet ugyebár…

Az internet árnyoldalai:

 A könyv remekül rámutat arra, hogy az internet nem csak a barátod. Több oldalát is bemutatja, és egyik sem pozitív oldal. Az anonim csetelés hátulütőit, és a spontán öngyilkosság meghirdetését. Előbbit feltehetően rengetegen használják, utóbbit remélem túl sokan nem. Buzdítani bárkit is öngyilkosságra… borzalmas, és ésszel fel nem érhető, hogy hogyan jut eszébe egyáltalán bárkinek is segítséget nyújtani ilyesmiben? Ami a netes ismerkedést illeti, Anna példája még szerencsés. Képzeld el, ha olyasvalakivel találkozol, aki kevésbé kedves és a NEM választ élőben nem tolerálja…. Stb.

 A könyv gyorsan haladós, tényleg peregnek a lapok, és sajnos talán korképnek is megfelel. Ilyenek a mai fiatalok? Biztosan vannak ilyenek is, de azért remélem, hogy ettől még távol vagyunk. Hogy mi a vége a könyvnek, olvasd el. Gondolkozz el. Az írónő eleve elég nyitottra hagyta a végét, talán, hogy több alternatíva maradjon, hogy gondolkozz, te hogy döntenél a helyében.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 3/5

Annyira jó a borító, és annyira jópofa az egész. És annyira nincs szerkesztője, hogy az már nekem fájt. A Meg szó példának okért tényleg nagyon bonyolult, mert minimum háromszor volt Mg….és nekem az MG, az akkor sem MEG, ha tudom, hogy az lenne…így zavaró. Ahogy zavaró az is, hogy néha majdnem teljesen rácsúszik az oldalszámozásra a szöveg! Azt nem szólom le,hogy ronda a papír amire nyomták, mert ez volt a legkevesebb hibája. Teli volt szemet szúró dolgokkal, ami néha megakasztott és az nem jó egy könyvnél :(

John Green: Csillagainkban a hiba

Fülszöveg:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…

„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Ha jól emlékszem, akkor tavaly kértem kölcsön ezt a könyvet Liliane_Evans-tól, mert sok jót hallottam róla, érdekesnek tűnt, és meglepően magas százalékon áll a Molyok szerint. Tudom, ez alapján nem idén kellett volna olvasnom, mert idén főleg ratyi könyveket veszek a kezembe. A kölcsönkérésből végül csere lett, így a könyv végérvényesen hozzám került, és itt általában belép a Jeffi féle majd ráérünk arra még hozzáállás. Csak, hogy még kevesebb esély legyen arra, hogy a következő egy évben elolvasom, hát ráraktam a Várólista Csökkentős listámra is. Ez általában pont elég ahhoz, hogy azon százalékokat gyarapítsa, ami a magánkönyvtár olvasatlan könyveit jelzi…jelenleg magánkönyvtáram 89%-át nem olvastam…

 De nem került ebbe a stócba. Szűcs Vanda könyve kellően mélypont volt számomra, hogy felkiáltsak (virtuálisan), hogy „Adjatok nekem egy jó könyvet”, megadtam hozzá a 2014-es tervezetet, amit még év elején állítottam össze, és amin jelenleg 122 könyv van. Többen ajánlottak több féle könyvet, végül emellett döntöttem. Őszinte leszek egy kicsit féltem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hogy miről szól. Igen…a fülszövegeket szerintem viccből találták ki, és cím, borító alapján, molyos értékelés alapján választok olvasmányt, ebből adódóan csak nagy vonalakban ismerem a történeteket, olvasás előtt…ez általában jó dolog amúgy…néha meg kifejezetten vicces tud lenni, amikor teljesen másra gondoltam :D

 A fülszövegek amúgy is túlzottan csalókák, néha nem is jó könyvre nyomtatják (utólag olvasok fülszöveget). Tehát nem tudtam mire számítsak, csak azt tudtam, hogy ez a JÓ könyv kategória. Felpostitelve már egy ideje fel volt, egy ideje a sorban várta az idejét. Aztán elkezdtem, és másnap be is fejeztem. Nagyon kevés könyv van aminek a kedvéért 11-ig fenn vagyok, és 6-kor felkelek, hogy befejezhessem. (az éjszakába nyúló olvasás 11 után lehetetlen mert már monitor és könyv lefejelés veszélye forog fenn) De ezért a könyvért megtettem. Érdekelt mi történik, érdekel mi lesz Hazellel és Gussal, hogy mi lesz az íróval, mi lesz a történet vége, mi lesz a családdal stb. rengeteg kérdés, rengeteg válasz, és rengeteg függő kérdés, amikre nem tudok választ.

 A történet elején tudtam, hogy mi lesz a vége. Feltehetően, ahányszor egy rákbeteg lányról olvas az ember, annyiszor van tisztában, hogy feltehetően a főhős küzdelmek elé néz, és általában elég egyértelmű a kimenetel is sajnos. Meglepő fordulatok voltak a könyvben és örülök, hogy az Amszterdami részt már itthon olvastam. Nem szeretek a munkahelyemen puffogni, morogni egyes szereplőkre, és nem szeretek sírva olvasni mások előtt, hajtogatva, hogy „de ez nem igazság”. Mert nem igazság  :(

 A könyv nyelvezete nagyon tetszett, magával ragadó és gyorsan pörgős. Sicc is csak nézett, hogy mennyit haladtam előre hipp-hopp és már el is fog fogyni. Annak ellenére, hogy nem a világ legvidámabb témája, nem volt végtelenül depresszív, sőt néha nevettem is. Gusnak kifejezetten néha hülye humora volt. Jézus Szó Szerinti szívébentől meg agybajt kaptam :D

Hazel, egy kitartó lány, aki élni akar, vagy meghalni, még maga sem tudja, egészen a végéig, azt hiszem, ott már teljesen egyértelmű volt, hogy mit akar. Csodálom a kitartásáért, azért a küzdelemért, amit megtett napról-napra. Ahogy Gust is csodáltam azért amilyen vidám tudott lenni, még akkor is amikor a külső szemlélődő szerint a vidámság nem normális. És a gondolatmenetet nem folytatom, mert spoiler lenne… nehéz a könyvről úgy írni, hogy nem akar az ember lelőni semmit sem.

 Olvassátok, mert megérdemli a könyv, hogy olvasva legyen. Nézzétek meg a filmet, ami még nem tudom pontosan mikor jön ki, de mindenképpen mozis élménynek szánom, bár talán a random sírógörcseim miatt lehet várni kellene, míg itthon nézhetem. Minden esetre remélem nem szúrják el a filmet, a könyv túl jó, hogy egy pocsék filmadaptáció jöjjön belőle.

Külcsín: 5/5 – elég minimalista a borító, de nekem nagyon tetszett, főleg, hogy igényesen csinálták meg a védőborító alatt is.

Belbecs: 5/5 – rég olvastam ilyen jót J