Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 1-5.

 

• Kiadó: GABO
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 208
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635669233
• Fordította: Dobószéli Eszter
• Illusztrálta: Sirahama Kamome
• Megjelenés időpontja: 2025. május 3.

Első kötet, első élmény:

A rajzolás szerintem gyönyörű. Majdhogynem mindegy lenne a történet, akkor is imádnám. Ahhoz képest, hogy első kötet, meglepően sok minden történt benne. Megismertük a főszereplőt Coco-t, az ő rajongását a boszorkányok iránt. Imádtam, ahogy körbe rajongta Qifrey-t és mindent tudni akart. A varázslás titkának kiderülésekor sejthető volt, hogy ebből jó dolog nem fog kisülni.

 Coco hála az égnek egy roppant szerethető karakter, aki bár bénázik, mert a "varázsvilág" számára MÉG ismeretlen, mégis elég okos és találékony ahhoz, hogy kimenekítse magát a szorult helyzetekből. A varázs tanonc próba is ilyen volt, ahova igazándiból, a jelenleg (talán változik idővel), nem túl kedves Agatt rángatta bele, mondván, ha itt akar tanulni, akkor ki kell állnia a próbát. Tetszett, hogy Coco nem adta fel, az első adandó problémánál, hanem mivel varázs ismeretei kevesek, hát a varázslatot igazította "szabta" a saját tudásához, hogy megoldja a dolgokat. A varázsvilág egy részét már most megismertük, de úgy gyanítom, hogy még sok dolog ismeretlen az olvasó számára. Mert bár hallunk ezt-azt más féle boszorkányokról, tiltott varázslatokról, de ezek egyike sincs igazán kifejtve. Oké, a tiltott varázslatokról azért mesélt Qifrey, de az a gyanúm, hogy sokkalta több minden van a háttérben, mint ami most tudható. A varázstintát legalább megismertük, és annak keletkezési /gyártási folyamatát is. A kötet vége meg elég gonosz...milyen vég már az, ahol a szereplőket épp egy sárkány akarja megenni :P . . . 

Fülszöveg:

Coco olyan világban él, ahol a varázslatok és a sárkányok a mindennapok részei. Egy nagy álma van: boszorkány akar lenni. Ám nincsen varázsereje, márpedig mindenki tudja, hogy boszorkánynak születni kell. Coco már éppen lemondana a vágyáról, amikor édesanyja varrodájába betoppan Qifrey, a titokzatos varázsló. Miután Coco meglesi a vándort varázslás közben, rájön, hogy talán nem is olyan elérhetetlen számára az álma – de lelkesedésében szörnyű hibát követ el…

Will Eisner-díj, 2020

 

 

 

• Kiadó: GABO
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 192
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635669240
• Fordította: Dobószéli Eszter
• Megjelenés időpontja: 2025. július 12.

 

 

 

 

 

 

Második kötet, még új szereplők és mágia:

Tágul a boszorkány univerzum, újabbnál újabb szereplők tűnnek fel. Köztük a műhely őrszeme, és sokat emlegetett bűbájőrjárat is.

A második kötet ott folytatódik, ahol az első véget ért. A csupa tanoncból álló csapatunk egy óriási problémával találja szembe magát. A probléma méretben és veszélyességben is méretes, és hát főhőseink egyike sem felnőtt. A fiatalság egyik előnye, hogy szorult helyzetben borzalmasan gyorsan tudnak ötletelni, és mivel a 4 tanoncból 3 már valamennyi tudással is rendelkezik a kivitelezésben se ütköznek akadályba. Amúgy szerintem zseniális, ahogy "legyőzték" a sárkányt.

Feltűnik persze most is, a gonosz oldal. És bár érzékeljük, hogy machinálnak Coco-val annak eredményét még nem látszik.

Qifrey az eset után úgy dönt, hogy Coco-nak gyakorlásra van szüksége, és ennek meg is teremti a maga terét, miután rájött, hogy Coco nem az a magolós, rajzolós típus. Sokkal inkább az a fajta, aki szereti, ha értelme van a dolgoknak, és célja. Így a főzés az egyik legjobb gyakorlási dolog. Amúgy elgondolkodtam azokon az időtálló fazekakon és hát....mágia ide vagy oda, lehet nem repesnék a boldogságtól a 2 éves ragutól. Tudom...nem romlott az állaga, mert mágia...de engem már a tudat gyomorrontásba kergetne.

 Új szereplő, a műhely őrszeme, aki visszatérve rögtön feldobná Coco-t a bűbájőrségnek, mondván tiltott mágia használata, és a szabály az szabály. Qifrey nagy nehezen azért rábeszéli, hogy nem szükséges ez....és hogy Coco ott van a legjobb helyen, ahol jelenleg van. Hisz benne, meg van a sokakból már kihalt szeretet a mágia iránt, a határtalan kíváncsiság. És én hozzátenném, hogy a józan paraszti ész, ami feltehetően a már boszorkánynak nevelkedett gyerekekből hiányzik, mert mindent is mágiával oldanak meg, Coco meg vegyíti a mágia és mágia mentes megoldásokat. 

A kötet nagy részét az eső uralja, és a bonyodalmak amiket az eső okoz. Ebbe nem akarok belemenni, mert spoiler lenne, olvassátok csak el. De akkor is, milyen függő vég már megint....Az a szerencse, hogy igazándiból most 5 kötet itt van...csak félek, hogy majd az 5. kötet is csak úgy vége szakad majd egy izgalmas történés kellős közepén.

A rajzolás amúgy továbbra is lenyűgöző. Bár most zavart egy kicsit, hogy a bajbajutott család apukája és az őrszem tök hasonlítanak egymásra, vagy csak nekem hirtelen. Viszont a bűbájőrjárat is nagyon menőnek tűnik, náluk éreztem egy enyhe tünde beütést, de lehet csak hirtelen. Bár illene hozzájuk. Amúgy megjegyezném, hogy ez a boszorkány ruha ez valahogy mindenkinek jól áll...nekem is kellene ilyen ruha, még a süveget is elviselném a fejemen ;) Qifrey továbbra is a non plusz ultra imádott karakterem, részben a személyisége miatt, részben, hogy mindenféle menő cucca van...főzni is tud ;)

Fülszöveg:

Amikor Coco új mesterével és tanonctársaival együtt Kalnba utazik varázspálcát venni, egy álarcos boszorkány mind a négy lányt egy kísértetiesen kihalt városba varázsolja. Hamar kiderül azonban, hogy a hely korántsem néptelen, és egy vérszomjas sárkány ront rájuk. Vajon a boszorkányinasok le tudják győzni a tűzokádó bestiát, vagy a jövőjükről szőtt álmok füstbe mennek?

• Kiadó: GABO
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 192
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635669257
• Fordította: Dobószéli Eszter
• Megjelenés időpontja: 2025. október 25.

 

 

 

 

 

 

Harmadik rész, amiben igazándiból nem léptünk túlzottan előre:

Azt hittem, hogy majd ez egy nagyon izgalmas rész lesz, hiszen az előző kettőbe is mindenféle bonyodalom volt. Itt inkább a szabályok, a világ felépítés és a mágia volt a középpontban. Coco kialvatlan a rémálmai miatt, Qifrey kialvatlan, mert rá akar jönni, kik állnak Coco mögött és miként manipulálják a tintáját. A mikéntet amúgy tudja, inkább az érdekli, hogy letudja-e követni a mágiát.

Coco láza miatt viszont minden borul. A rész nagy része inkább Coco és Tarta kapcsolatára fókuszál, és a mágiára, amit ki ezért, ki azért épp nem tud művelni. De ketten összehozzák a maguk kis varázslatát is. Imádom amúgy Tartát, mert bár alkalmatlan boszorkánynak sokak szerint, mégis a lexikális tudása borzalmasan nagy. A betegsége akadályozza abba, hogy boszorkány legyen, ennek ellenére, hasonlóan kitartó, mint Coco. Így nem csoda, hogy amúgy tök jó párost alkotnak még betegen is.  Qifrey-nél én arra leszek kíváncsi, hogy mi van az ellentábornál, ami neki annyira kellene. Mert utalások vannak, hogy nem ok nélkül kutakodik, de az okra magára még nem mutat rá. Amúgy továbbra is nagyon szeretem az ő karakterét, mert ő a boszorkányok közt is valamiféle lázadó, olyan "vannak szabályok...hogy áthágjam őket", de mindezt a jó ügyért. Legalábbis jelen kötetben még megvagyok arról győződve, hogy ő csupa jó dologra akarja használni a mágiát, és szeretné, ha sokkal többen élnének vele és használhatnák, csak jelen szabályok ezt nem engedik.

Tehát annak ellenére, hogy nem volt gyilkos sárkány, vagy éppen borzalmasan nagy katasztrófa bűbájőrséggel, ennek ellenére érdekes rész volt. No meg a rajzolás még mindig gyönyörű (feltehetően erről a későbbiekben sem fog megváltozni a véleményem).

Fülszöveg:

Amíg Qifrey a Karimás Kalaposok titkait igyekszik kifürkészni, Coco és a többi boszorkánytanonc gyarapodó varázstudásuk és éles eszük segítségével szörnyű sorstól mentik meg a helybélieket. Hiába járnak azonban sikerrel, felkeltik a Bűbájőrző Lovagrend figyelmét. Qifrey közbelépésének hála a lányok megússzák a büntetést, de a különös történések új nyomot szolgáltatnak a Cocót övező titokzatos és tiltott mágia utáni kutatásban. Qifrey a karimás kalaposok nyomába ered, de félő, hogy ő maga kerül ezzel veszélybe…

• Kiadó: GABO
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2026
• Oldalszám: 192
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635669264
• Fordította: Dobószéli Eszter
• Illusztrálta: Sirahama Kamome
• Megjelenés időpontja: 2026. január 21.

Negyedik rész, izgalom, izgalom hátán:
Agatt és Riche és a külsős Euini vizsgájáról, avagy a 2. próbáról szól igazándiból. Bejön pár új eddig ismeretlen szereplő, és kapunk egy kis történelmi áttekintést is a próba helyszínéül szolgáló Kígyógerinc-barlangról. Maga a próba önmagában is izgalmas lenne, hisz nem egyszerűen csak át kell menni a barlangon, hanem az út mágikus, hol működik, hol nem, hol vannak benne csapdák és mindezek mellett a madaradat, akit kísérsz, se hagyhatod el, különben megbuksz, és egy évig nem próbálkozhatsz újra a próba letételével. Agatt magabiztos, Riche rühelli az egészet, mert nem akarja elveszíteni az egyéniségét és a konvenciók közé szorítani mágiáját..Euini...hát ő meg szegény úgy szerencsétlen ahogy van. Egy olyan mester alatt tanul, aki a kevés önbizalmát is tropára rakta, és ez meglátszik a próba alatt is. A karimás kalaposok megjelenése viszont még bonyolultabbá teszi a próbát. Bár talán akkor már nem is a próba a lényeg, mert mindenki a túlélésért játszik. Euini-t sajnáltam. Eleve a személyisége miatt, aztán a mestere miatt, aztán mire szegény magára talált volna, addigra a karimások is kipécézték...nem egy túl szerencsés típus na.

 Ez a rész volt amúgy a legizgalmasabb eddig, viszont ez kapta a legidegesítőbb függő véget is. Komolyan már... 

Fülszöveg:

A boszorkánysüveg-műhely tanoncai új vizsga előtt állnak: vajon Agattnak és Riche-nek sikerül átkísérnie a tengervészmadarakat a Kígyógerinc-barlangon? Az út egyszerűnek tűnik, de a váratlan, mágikus csapdákat nem könnyű legyőzni, és a csapatot lassítja egy kívülálló tanonc is, aki már kétszer elbukott a próbán. S ha mindez nem lenne elég, egy karimás kalapos is lesben áll az árnyékok között…

 

• Kiadó: GABO
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2026
• Oldalszám: 192
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786151100813
• Fordította: Dobószéli Eszter
• Illusztrálta: Sirahama Kamome
• Megjelenés időpontja: 2026. április 11.

Ötödik kötet, tiltott mágia és összetartás:

Igazándiból ez a kettő szó ami az egész kötetet jellemzi. A tanoncok szép fokozatosan rájönnek, miként dolgozzanak össze, miként merjenek egymásra számítani mindenben. Úgy hiszem, hogy Qifrey tanoncai ebben a részben kovácsolódnak teljesen össze. Agatt egész eddig kívülálló volt, ezt ő maga választotta, stréberként, és mindent jobban tudni akaróként. Riche nem akarta elveszíteni önmagát ezért inkább mindenkitől külön "fejlődött, Teita meg mindenkinek segíteni akar, ő talán a legszociálisabb karakter, aki a keblére ölelné a világot legszívesebben. No meg Coco, aki már egy relatív létező közösségbe csöppent bele. Most volt az, hogy a négy lány egymásra támaszkodva, egymást erősítve volt képes haladni a dolgokkal, és most jöttek arra is rá, hogy együtt jóval erősebbek, illetve, hogy attól, hogy tartozol valahova, még nem veszíted el magadat. Talán ez volt az a kötet, ahol Coco is végre ennek a részese lett és nem csak egy "kívülálló" akit oda sodort a szél. Qifrey amúgy kifejezetten jó mester, mert valahogy egyensúlyba tudja hozni a lányokat, és erősíteni őket, nem letörni, mint Kuklow, aki a tanítványát csak sárba tiporni tudta, vagy Riche első mestere, aki arra volt jó, hogy letörje a lány ambícióit és hitét a mesterekben....

A rész nagy része harc, ötletelés, mágia, segítés, harc...és harc. A karimásokkal való szembetűzés, az ő elképzeléseik megakadályozása, mind nehézség, de a kis csapat, így vagy úgy, kisebb nagyobb áldozatokkal azért sikerrel jár. Egynek örülök, hogy ez a kötet legalább nagyjából lezárta az izgalmas részeket, és csak a Bűbáj őrjáratos móka maradt függőbe, de az annyira most nem zavar, hogy a falat kaparjam...azért, ha az előző kötetnél kellett volna várnom a megjelenést, sokkal nagyobb gondba lettem volna. Nem szeretem a függő végeket na...

Fülszöveg:

A Kígyógerinc-barlang mélyén Qifrey és tanoncai egy karimás kalapossal kerülnek szembe, akinek sötét mágiája vadállattá változtatta Euinit. Mielőtt azonban visszatalálhatnának a biztonságos ösvényre, minden leleményüket és varázslatukat be kell vetniük, hogy átjussanak az elátkozott romononiak seregén. Vajon a boszorkányok megtalálják magukban az erőt, hogy felvegyék a harcot az új ellenséggel szemben, aki felrúgja még a mágia szabályait is?

ÖSSZESÍTŐ:

Örülök, hogy a Gabo kiadó jóvoltából olvashattam ezt a manga sorozatot, reményeim szerint, majd  a folytatásokat is olvasom. Örülök, hogy elhozták a magyar olvasóknak, mert szerintem elég színvonalas mind történetileg, mind rajzolásilag. Így, hogy egybe "húztam le" az öt kötetet, úgy érzem jóval könnyebben be tudott szippantani, mintha külön-külön került volna hozzám 1-1 kötet. Hálás vagyok, hogy akkor találtam rá a sorozatra, amikor már annyi rész kijött, hogy ezt megtehettem. De ha jól megfigyeljük, elég szép sorba jelenik meg a sorozat, így nem aggódom, hogy aztán nem tudom meg sose a végét ;) Egész gyors ütemű szerintem a megjelenés.

 A rajzolás nekem fontos. Mert lehet bármennyire jó a történet, ha a képi világ nem fog meg, akkor sajnos sokat ront a dolgon. Viszont itt, hála az égnek egy nagyon szép képi világot kapunk, egy szépen, fokozatosan felépített történettel együtt. Ez az ideális egy mangánál, amikor nem csak szép, de tartalmas is.

 Megfigyelhető a szereplők karakter fejlődése is a kötetek során. Sok rejtély van, olyanok amik meg is oldódnak, és vannak olyanok is, amikbe kötetről-kötetre egyre mélyebben belemegyünk, de még nem tudjuk a véget. Ilyen a karimás kalaposok "szektája", tudjuk, hogy rejtett, tiltott mágiát használnak, nagyjából azt is, hogy azok miért tiltottak, de rengeteg mindent nem tudunk még róluk. Sem azt, hogy hogy alakultak ki és, hogy Qifrey mestert mi köti hozzájuk, miért kutat ennyire utánuk. No meg, hogy mit akarnak Coco-tól úgy igazán. Persze-persze, hogy tiltott mágiát használjon, de hogy ez miért jó nekik pontosan, vagy hogy ez Coconak majd miért lesz jó-rossz ezt se igazándiból. A bűbáj őrségről is csak tudunk, néha látjuk őket, de még ők is szürke zónába vannak, tehát annyi minden jön még itt az elkövetkező kötetekben, hogy ihajja.

Várom-e? Mindenképpen, kevés általam olvasott manga van, amibe ennyi szerethető karakter van. Érdekel a sorsuk. Remélhetőleg, hamarosan olvashatjuk majd a folytatást. Tudom, tudom ne legyek türelmetlen...most jött ki az 5. kötet csak.... ;)

Emily J. Taylor :The ​Otherwhere Post – A Világjáró Posta

 

• Kiadó: Menő Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 424
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635847150
• Fordította: Cséplő Noémi
• Megjelenés időpontja: 2025. augusztus 25.

élfestett térképmelléklettel

Mondhatni, hogy sokáig olvastam, de valahol amúgy mégsem. Októberben kezdtem, de félre is raktam, valahogy nem indult be, valahogy nem éreztem azt, hogy ehhez most annyira kedvem lenne. De aztán decemberben az ünnepek alatt, gondoltam elkezdem befejezni a könyveket amiket elkezdtem, és újra nekiültem ennek a kötetnek is és akkor már magával ragadott a történet.

Adott egy főhősnő, aki a lehető legtöbbet lamentál a dolgain. Végletekig megvan róla győződve, hogy az apja gyilkos, és hogy emiatt ŐT is utálja. Ezen szokását, talán a könyv utolsó harmadában tudta végre levetkőzni, de még ekkor is sokat gondolt arra, hogy más mit gondolhat RÓLA. És igen, ahogy a való világban is, az emberek általában tök nem azt gondolták róla, mint amit ő gondolt, hogy gondolnak...de remekül tudta magát frusztrálni vele oldalakon keresztül. Néha borzalmasan lekevertem volna neki egy pofont, és közöltem volna, hogy "szard már le ki mit gondol".

 Annak ellenére, hogy a mai világ szorongását viselte egy kitalált, mágiával tagolt világban, amúgy kedvelhető volt. Aránylag talpraesett  és határozott jellem, csak ugye, túlgondol mindent. De az nem róható fel neki, hogy nem halad. Folyamatosan tanult, alkalmazkodott, és nyomozott. Kifejezetten jó volt abban, hogy embereket nyomozzon le, vagy éppen más személyazonosságát használja. Gyorsan tanult, és hát ugye sejthetően talentum volt, pont azon képességben, ami pont kellett ahhoz, hogy amúgy tudjon haladni a történet úgy is, hogy "nem bízok meg senkiben, senkinek nem mondok semmit, az a legjobb" mentalitása volt szegénynek.

 Adott egy gazdag küldönc, aki felforgatta a főhősnő életét, minden létező téren. Sejthető volt persze már az első találkozáskor, hogy amúgy a végén mennyire lesznek barátok-ellenségek-szövetségesek, de jó volt olvasni a folyamatot és nem éreztem, túl nyálasnak sem a dolgot.

 Persze voltak mellék szereplők. Akiket egy ideig az ember nem tudott hova rakni. Hogy vajon szövetséges lesz-e a nyomozásba, statiszta, vagy ellenség. Az, aki végül a "gonosz" lett, nem sejtettem. Az egyetlen dolog amiben biztos voltam, hogy van egy karakter, akit végig szidnak, aki amikor megjelenik sem szereti aztán senki, és hogy szegény még egy "bunkó" aurával is rendelkezik, na hogy tuti nem ő a fő gonosz. Annyira rá akarja kenni mindenki, hogy biztos nem (és nem). Amúgy a vége felé, szerencsétlen főhősnőnk, nagyjából MINDENKIRE rá akart kenni már mindent. De minden lépésnél kiderült, hogy "nem, ő se volt az"...aztán eljött a pillanat, amikor rossz emberben bízott meg (többször is, több rossz emberben).

 Szerettem a világfelépítést, a bűvírást, és a különböző világokba utazást. Szerettem olvasni a nyomozást, és a romantikus szálat is(hála az égnek ne ezen volt a hangsúly). Voltak pillanatok amikor meglepődtem, amikor nem arra számítottam, mint amit gondoltam, de ez így volt jó. Voltak persze kiszámítható részei is a könyvnek. A végénél amúgy én még tuti írtam volna egy Prológust és nagy vonalakba leírtam volna mit csinálnak az után...de így ránk lett bízva, hogy kitaláljuk - és/vagy valamikor talán folytatja az írónő, mert amúgy potenciált azt hagyott benne, szép nyitott kérdéseket stb.

Összességében örülök, hogy ezzel a könyvvel zártam és nyitottam is az évet, mert maximálisan tetszett. Szerettem olvasni, és együtt nyomozni a főhősnővel (még ha néha meg is csaptam volna).

Köszönöm a könyvet @AniTiger - nek, hogy kölcsön adta...ezt kivételesen aránylag gyorsan vissza is adom :D :D :D

Fülszöveg:

Hét évvel ezelőtt Maeve Abenthy elvesztette az apját és vele együtt a nevét is. Kétségbeesetten próbál elmenekülni apja bűnei elől, ezért álnéven él, és soha nem marad egy helyen túl sokáig.

Egy nap titokzatos levelet kap apja állítólagos barátjától, aki azt állítja, Jonathan Abenthy ártatlan.

Hogy kiderítse az igazságot, Maeve tanoncnak adja ki magát a Világjáró Postánál, ahol bűvírásra tanítják – arra a veszélyes mágiára, amely lehetővé teszi a futárok számára, hogy leveleket varázsoljanak, és más világokba juttassák el azokat. Ám apja múltjának kutatása több figyelmet vonz, mint azt a lány remélte.

Titokzatos, dühítően jóképű mentora tudja, hogy hazudik a kilétéről, és az idő fogytán van, hogy meggyőzze a férfit, bízzon benne. Ami még rosszabb, fenyegető leveleket kap, hogy hagyjon fel a nyomozással.

Ahhoz, hogy Maeve megfejtse a hét évvel ezelőtt történtek rejtélyét, lehet, hogy több mindent kell feladnia, mint azt tervezte.

Judy I. Lin: Méreggel ​átitatott varázslat (A tea könyve 1.)

 

• Könyv: Judy I. Lin: Méreggel átitatott varázslat
• Kiadó: Next21
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 382
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9786156414816
• Fordította: Weisz Böbe
• Megjelenés időpontja: 2023. augusztus 7.

A könyvet AniTiger barátnőmtől kaptam kölcsönbe, az ő posztját : Itt éritek el.

 Amikor bevittem magammal olvasni a munkahelyemen mindenki megcsodálta az élfestését és a borítóját. Őszinte leszek, az első ami megfogott nálam is ez a kettő volt. Nem vagyok nagy híve az élfestésnek - konkrétan feleslegesnek tartom -  de ennél a kötetnél valahogy gyönyörű volt az összhatás, és adott egy kis pluszt az élfestés. Amúgy könyvtáros szemmel az egyik legfeleslegesebb dolog a lapok szélének befestése, tekintve a könyvek 90% -ban úgy vannak elhelyezve, hogy nos azt pont nem látja az ember. 

 De ez a kötet nem csak szép, hanem jó is. Eltekintve a függő végtől. Nem szeretem, ha úgy van vége a történetnek, hogy nem tudom megfogni a folytatást, és most ki tudja meddig aggódhatok egy-egy szereplőért, mert hopp elvágták a történet fonalát...

 Nekem kicsit lassan indult a könyv, lehet rosszkor kezdtem neki. Míg Ning nem ért fel a fővárosba és a verseny nem kezdődött meg, addig úgy voltam vele, hogy hát AniTigernek tetszett, tehát csak nem lesz ilyen végig. És nem! Valóban nem ilyen volt végig. Beindult ott már a dolog. 

 A világ ami elénk tárul amúgy zseniálisan van felépítve. A mágia mibenléte, a teákon és gyógynövények által történő varázslat sokfélesége meglehetősen lenyűgöző. Nagyjából a verseny végére képbe kerülünk a tea-mágia kapcsolat legalapvetőbb előnyeivel és hátrányaival is. Miként lehet jóra használni, gyógyítani vele, és hogyan képes a tea egyetlen alkotóeleme, vagy a teamester megölni és gyengíteni, ha ez a cél. Szerintem remekül meg lett írva.

A szereplők változatosak, vannak akik nagyon egyszerűek, és nagyon könnyű átlátni, hogy melyik oldalon állnak, és vannak olyanok, akiket még a könyv végére sem teljesen tudok hova tenni, eldönteni, hogy kikkel vannak. Ning egyetlen egy okból megy a versenyre, testvére életét akarja megmenteni. De ezzel együtt belekerül egy birodalom méretű összeesküvésbe, és folyamatosan úgy érzi, hogy mindenki (is) átveri, pedig a legtöbben szimplán szerepet játszanak, és Ning, mint egy távoli faluból érkező személy, csupán csak nem látja át a nagyok játszmáját. Azért a könyv vége felé, az utolsó 50-60 oldalon borzalmasan sok pofont kap az élettől, én konkrétan sajnáltam szegényt!

 A könyv vége meg egy rohadt nagy függő vég ami idegesít. Persze feltételezhető, hogy a főszereplő nem hal meg az első kötet végén (bár a mai világban már erre sem vennék mérget... :P). Úgyhogy, most nagyon várom a folytatást, hogy megtudjam a birodalom elbukik vagy felemelkedik. Hogy Ning él vagy meghal. Hogy Kang melyik oldalon áll (ezt ugyanis nem tudom eldönteni, túl sok ellentétes dolog volt ott a végén).

Ha egy jó kis ármányokkal gazdag, mágiás-teás sztorira vágytok olvassátok. Nagyon pörgős, ha túllendültök az elején. Vannak benne szerethető karakterek és Ning bár borzalmasan naiv, de ezzel a naivitásával együtt is szerethető főhőse a történetnek. Egy kicsit nagyobb önbizalom elkellett volna neki, mert a tehetsége megvan a tea mágiájához, jóval nagyobb bármely másik versenyzőnél, csak a hite nincs meg hozzá.

Fülszöveg:

Korábban ​büszke voltam a kezemre. Most, ha megpillantom, csak arra tudok gondolni: ezzel a két kezemmel temettem el anyámat – így kezdődik ez a fiatal felnőtteknek szóló történet.

Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja ezt itta meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől.

A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a királyság legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a királykisasszony teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét.

A királyi udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyobb veszélyben van, mint testvére, Shu.

 

Andy Weir: Artemis

 

• Könyv: Andy Weir: Artemis
• Kiadó: Fumax
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2017
• Oldalszám: 318
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789634700081
• Fordította: Rusznyák Csaba

Be kell ismerni ez nem a Marsi.

Feltehetően viszont, ha ezt olvasom először a szerzőtől, ugyanúgy imádni fogom őt, mint így. Csak ha ezzel a könyvvel kezdtem volna, akkor kevesebb elvárásom lett volna a jövőt illetőleg. De én annak idején a Marsival kezdtem. Az egyik kedvenc sci-fim lett, és még a filmet sem utáltam annyira belőle, mint amennyire féltem anno elmenni a moziba megnézni a nagy elvárásaimmal.

Az Artemis egy roppant érdekes történet. Van benne minden ami amúgy egy bűnözős krimibe lehet. Szarkeverő bűnözők, bérgyilkosok, korrupt, vagy annak látszó politikusok, csempészek, tehát minden. Mindezt igazándiból átrakva a Holdra, csak, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, és hogy egy rossz lépéssel a szereplők lazán megölhetik magukat, vagy az egész várost.

A világfelépítés amúgy zseniális. Imádtam ahogy szép lassan felépült lelki szemeim előtt Artemis, és sokat segített persze a könyv elején lévő térkép is, hogy betájoljak mindent. Viszont, azaz igazság, hogy tökéletesen hihető környezetet alkotott Andy Weir. És szinte biztos vagyok benne, ha lesz egy város a Holdon egyszer nagyjából a problémái felét lefedte a szerző.

A főszereplő szerethető, mégis néha kissé érdekes gondolkodású arab nő volt. Folyamatosan káromkodott, és amúgy zsenijét a csempészésre pocsékolta. Mert be kell ismerni Jazz zseni, még ha majdnem ki is nyír mindenkit, de zseni. 

Ahogy Ngugi (akit folyamat Nyuginak olvastam) és Jazz tárgyalt, az fenomenális. Mind a két nő egy zseni. Másban-másban, de zseni. Az egyik a politikához és közgazdasághoz ért, a másik...nos ezen kívül szerintem nagyjából mindenhez. Jazz bármilyen problémát borzalmasan gyorsan képes elemezni, hogy aztán megoldást találjon rá, vagy éppen megpróbálja a lehetetlent.

Külön imádtam a Magyarokat a Holdon :), megjegyezném, minden külföldi könyvben fellelhető magyar olyan fura nekem. Most itt a Holdon is. Meg kellett állnom az olvasásba, hogy visszalapozzak, hogy azok tényleg magyarok-e, és miééért vannak ott. Nem az ukrán mellékszereplők nem zavartak, az arabok sem, de olyan fura volt a magyar említés. Pedig az is teljesen logikus.

 Összességében szerettem, vannak hibái, mint a klisés szereplők, és  a bárki bármit mond a vége is teljesen kiszámítható volt. Feltehetően, mert a Marsi után a szerzőből nem néztem ki, hogy úgy akarja a sztorit zárni, hogy minden is szar lesz Jazz elétébe. De amúgy izgalmas, jól megírt történet. Úgy hiszem, hogy a szerző még nem olvasott könyvtér fel is pakolom a jövő évi tervezetbe. Ezt a könyvet, csak 2017 óta halogatom... tök gyorsan elolvastam :D

Fülszöveg:

Jazz ​Bashara bűnöző.

Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi.

A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött.

Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére.

A marsi sikerlista-vezető szerzője, Andy Weir újabb lenyűgöző főszereplőt alkotott, Jazz történetét pedig a rá jellemző humorral és tudományos alapossággal írta meg. Az Artemis filmes jogai már a könyv bejelentésének napján elkeltek, a 20th Century Fox és a New Regency máris dolgozik az adaptáción.

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

Körülbelül két éve van meg a könyv, és most is csak egy kihívás miatt olvastam el. Pedig amikor karácsonyra megkaptam @Bíborszéltől (nem ezt, hanem egy másikat, ami megvolt, így erre cseréltem be), akkor nagy volt körülötte a hírverés és olvasni is akartam. Csak aztán közbejött az, hogy "ami megvan az ráér" mentalitás és elfelejtődött. Most a kihíváshoz minimum 75%-ban kék borító kellett, nos tádám, ez volt a legkékebb könyvem :) És nem bántam meg, hogy ezt választottam, és hogy így előre került az olvasási listámon. Még ha amúgy tök vastag is, és a csapattársaim már mind végeztek a kék könyvükkel ;(
 Úgy gondolom, hogy az írónővel nagyon jóban leszünk. A tükörjárás eleve szívem csücske lett, a szerepjátékos múltam miatt, mert ott a karaktereim a tükrökön keresztül közlekedtek. Tök jó, hogy ezt könyvben, történetbe spékelve olvashatom. És nagyon jó a stílus amiben megírta a könyvet, szerintem nagyon könnyű szeretni ezt.
 A történet egyenlőre nagyon az elején van, Sicc a kolléganőm már a második kötetet olvasta, és mindig mondta, hogy hát még mindig készülnek az esküvőre. Nem tudom, hogy valaha szegények összefognak e házasodni, mindenesetre az első részben is készülnek az esküvőre ;)
De legalább ezt meglehetősen nagy izgalmak között. Képzelj el egy naiv, múzeumban dolgozó lányt, aki ha nincs rajta kesztyű, minden tárgynak a keletkezéséig kb. vissza tudja nézni, hogy kiknél volt, azok mit éreztek, és nem mellékesen lazán közlekedik tükrökön keresztül. Persze csak kis távolságokban, és csak olyan tükörbe tud érkezni amiben már egyszer megnézte magát. Nos akkor fogd ezt a lányt, és vidd kb. az Északi Sarkra egy kaptárba, teli gonosz, sunyi arisztokratákkal, és ahol semmi sem az aminek látszik. Adj mellé egy mogorva, horihorgas férjjelöltet, aki kb. annyira akarja elvenni, mint amennyire a főhős hozzá akar menni - semennyire. Fokozd mindezt azzal, hogy a menyasszonyt még a család is ki akarja nyírni, nem mellékesen az egész kaptár teli van olyan emberekkel, akik a vőlegényt nem bírják, így a menyasszonyt ki akarják nyírni. Jah, amúgy éld túl!
Hát, mindenesetre én nem irigyeltem egy percre sem Ophélie-t, a makacssága az egyetlen ami megmenti általában, meg hogy amúgy jó fej, tehát tud barátkozni, akkor is, amikor az veszélyes. És feltehetően általában rohadt nagy mázlija is van.
Nagyon tetszett a világ, a szereplők, és a történet is. Bőségesen volt kit utálni, és volt kiért felszisszenni, hogy csak ezt élje túl. Várom a folytatást, mert ez amolyan bevezető kötetnek gondolom csak. Megismerjük a főhőst, a vőlegényjelölt múltjába is kicsit belelátunk, megismerjük a Sárkányokat, a Délibábosokat és a Hálót, találkozunk Nihilistával és megtudjuk, hogy a tetoválások mit jelentenek. Megismerjük a Nagykövetet, akit hol utálunk, hol imádunk, hol meg a falba vernénk a fejét, amúgy cuki, de nő közelébe ne engedjék!
Szerencsés vagyok, mert a második rész itt csücsül nálam a könyvtárból, így folytathatom, amint akarom, de azért úgy érzem jó lenne, ha a többi rész is már megjelent volna magyarul...mert ezt így egyhuzamban kellene olvasni ;)

Belbecs: 5/5
Nem tudok semmibe belekötni, minden egyes oldalát imádtam! :)

Külcsín: 5/5
A borító nagyon tetszik, és úgy érzem a könyv kapott szerkesztőt is, mert nincs teli mindenféle hibával. Öröm volt kézbe venni :)

Fülszöveg:
Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.




Eredeti mű: Christelle Dabos: Les fiancés de l'hiver
Eredeti megjelenés éve: 2013
Könyv: Christelle Dabos: A tél jegyesei
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 580
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155450365
Fordította: Molnár Zsófia