A következő címkéjű bejegyzések mutatása: novella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: novella. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. január 8., vasárnap

Maurice Leblanc: Arsène ​Lupin, az úri betörő (Arsène Lupin)

 

Valószínű, hogy ez az a könyv, amit ha a Netflixes sorozatot nem látom, akkor soha nem olvastam volna el.

Meg persze feltehetően akkor sem, ha nem adják újból ki a novellákat, több kötetben. Azaz igazság, hogy bár szeretem a krimiket, annyira nagyon nem olvasok krimit, inkább csak úgy elvétve, néha. Feltehetően a régi kiadás is megvan a könyvtárnak ahol dolgozom, de onnan nem feltétlen hoztam volna ki, biztos valahol elrejtve a raktár mélyén porosodnak szegény szerző kötetei. De ugye jött a Netflix, és bekerült a köztudatba Arsène ​Lupin. Nem vagyok túlzottan a Netflix barátja, de az tény, hogy rengeteg könyvre felhívja a figyelmet az adaptációival, még ha ezek az adaptációk néha köszönő viszonyban sincsenek magával a könyvvel.

Jelen esetben ugye igazándiból azt a könyvet, annak egy részét olvashatjuk, amit a 21. századi betörő a kisfiának ad, minthogy ez izgalmas, ne csak a telefonját nyomkodja. A sorozatot amúgy mindenkinek ajánlom, mert szerintem humoros, a karakterek szerethetőek, tehát ha akartok egy vicces rablós sorozatot nézni akkor itt a Lupin , ha viszont könyv formában szeretnétek könnyed kis rablós sztorit olvasni, akkor ez a könyv sorozat is teljesen jó. 

Elsőre kicsit bele kellett rázódnom, mert hát ismerjük be, az eredeti mű 1907-ben jelent meg, tehát több mint száz év eltéréssel olvashatjuk, mint ahogy meg lett írva. És a nyelvezet már 50 év eltéréssel is lehet nagyon más, nem hogy több mint 100 év eltéréssel. Viszont nagyon hamar bele lehet rázódni. Feltehetően az új fordítás miatt, amit kapott. No meg mert amúgy szórakoztató.

Arsène ​Lupin egy meglehetősen szórakoztató zseni és tolvaj egy személyben. Megadja a módját minden betörésnek és nem retten el a fejtörőktől és a sok tervezéstől, szervezéstől sem. Igazi zseni aki rászánja az időt arra, hogy tökéletesen vitelezze ki a lopásait, szökéseit, és éppen ezért olyan nehéz elkapni, vagy kirabolni őt magát. Nem lehetetlen, de elég nehéz. Okos, tanult és a kornak megfelelő tudás birtokában van, jóval okosabb kortársainál, a rendőrségnél és ez az ő egyik erőssége. Tisztában van a határaival, azzal meddig mehet el, úgy hogy ne bukjon le. Egy szóval Zseni!

A novellák meglehetősen jók voltak, nem mondhatnám, hogy volt benne gyengébb és erősebb. Hozták azt a színvonalat amivel elkezdődött. Voltak összetettebb esetek és kevésbé összetettek, de mindegyik érdekes volt. Van egy séma ami alapján megy elkapás-börtön-szökés-megismerkedés stb. (ezt azért merem leírni, mert ha elolvassátok a tartalomjegyzéket, nagyjából az is ennyire spoileres ). És nem is az a lényeg, hogy elkapják, hanem hogy hogyan. És nem az a lényeg, hogy megszökik, hanem az hogy hogyan! :) Olvassátok, mert amúgy jó kis könyv. Most betáraztam a többi kötettel is, úgyhogy majd lehet sorra veszem őket is ;)



Tartalomjegyzék:

Arséne Lupin letartóztatása

Arséne Lupin a börtönben

Arséne Lupin szökése

A rejtélyes utas

A királyné nyakéke

A kőr hetes

Imbert asszony széfje

A fekete igazgyöngy

Herlock Sholmes túl későn érkezik


Fülszöveg:

Új, modern fordításban!

A Maurice Leblanc által teremtett úri csirkefogó, Arsène Lupin az álcázás mestere és ravasz szélhámos, akitől az ártatlanoknak és a szegényeknek nincs mitől tartania – a gazdagoknak és hatalmasoknak annál inkább.

A mestertolvaj ma is szórakoztató, szellemes párbeszédekkel és bonyolult cselszövésekkel teli kalandjai óriási hatást gyakoroltak a krimi zsánerére, és méltán nevezhetők a műfaj klasszikusainak.

Arsène Lupin legjobb történetei most új, modern fordításban olvashatók.


2022. február 14., hétfő

Bane krónikák

 


Jelenleg még mindig úgy érzem, hogy az Árnyvadász univerzumból éppen elég a béna sorozat és Magnust érintő történetek. Nem érzek késztetést, hogy az egész univerzumát elolvassam ennek a világnak...bármennyire is vannak benne jó fej alakok, sajnos nem annyi, hogy kitartson több száz oldalon...

Magnus nos ő más. Egyrészt itt is hálás vagyok neki, ugyanis életemben először sikerült teljesítenem a Várólista csökkentést, amit 10/12-ed részben neki köszönhetek. Valahol kicsit csalásnak is tartom, mert nem olyan hosszú könyvek, de ha azt nézzük, hogy több évbe is voltak rövid könyveim és sosem sikerült még csak megközelítenem sem a célt, idén meg, már február elején teljesítettem...nos nagy hála Magnusnak ;)

A sorozat (filmsorozat), miatt lett kedvencem a boszorkánymester. Meg Elek miatt, mert ők aranyosak és az egész sorozatban kb. az ő részük az ami nézhető. Tekintsünk el a magyar szinkron adta gyönyörűségektől, mint ELEK :D

Ezek a kis rövid könyvek amúgy nem voltak rosszak, én élveztem, hogy beleláthatok a boszorkánymester múltjába és a ténybe, hogy ő sosem mozgott 100-on, hogy mindig is kissé különc és bolond volt. De talán éppen ezért kedvelhető. A szíve is a helyén van, még ha néha fura társaságokba is keveredik és a divatról valami írtó fura elképzelése van. De hát Magnus az Magnus :)
Tehát aki szereti annak mindenképpen ajánlom ezeket a kis rövid könyveket. Bár a mai napig nem értem a koncepciót, miért adnak ki 10 56 oldalas könyvet, ahelyett, hogy egy novellagyűjteménybe beleraknák mindet.... jah tényleg, a pénzért, mindig elfelejtem :D.... Mert ha egybe adják ki akkor max. 5 ezer jön belőle be, így meg 10 körül....ami azért kicsit rablás....


Forrás


2020. november 20., péntek

H. P. Lovecraft: Onnan túlról

 

Ha nincs a Világlátók kihívás, ezt a könyvet valószínűleg, sosem olvastam volna végig. Nem mondom, hogy sosem próbálkoztam volna vele, hiszen jóval a kihívás feladata előtt kölcsönöztem ki, de végig nem olvastam volna. 

A Weird fiction, mint kiderült, nem igazán a zsánerem. A horror résszel amúgy nem lett volna gond. Nem mondom, hogy rajongom az ijesztő dolgokért, de olvastam már horrort és thrillert és nem voltak álmatlan éjszakáim, vagy ha igen akkor sem hagyott mély nyomot. De ez a novella gyűjtemény még igazán ijesztő sem volt.

 A 11 írásból talán kettő olyan volt, aminél azt mondtam, hogy ezt érdemes volt elolvasni, mert érdekes volt és nem volt végtelenül kiszámítható, és még egy kicsit talán ijesztő volt, bár nem bújtam a sarokba félelmemben. De a legtöbb írás még csak meg sem érintett. Az utolsó, és egyben leghosszabb, például végtelenül idegesítő volt. Nem szeretem a sztorit, amikor két oldal után már tudom a csattanót. És igen, tudom, hogy nem mai gyerek a könyv, és benne az írások...de mai szemmel ezek már annyira nem velőtrázóan ijesztősök. Vagy velem van a baj, ez is megeshet.

 A legelső és a legutolsó írás volt a legrosszabb, így igazándiból adott egy pocsék keretet a válogatásnak. A legrövidebb írások voltak a legjobbak, mert ott tényleg nem volt idő barokkos körmondatokra és hatszor körbejárni a témát, hanem hipp-hopp próbálja a frászt hozni az emberre. 

Nem mondom, hogy Lovecraft-tól soha nem akarok többet olvasni, de tény nem fogok gyorsan szaladni, hogy újabb könyvét vehessem a kezembe. Kipipálom, hogy tőle is olvastam, és elraktározom, hogy nem az én műfajomban írt, így csak kivételes ajánlás esetén fogok újra próbálkozni vele. És tisztában vagyok azzal is, hogy egy novella gyűjtemény jósága nagyon függ attól, hogy ki és hogyan válogatta bele az írásokat. Én ezt most nem érzem egy jó válogatásnak. Főleg, hogy a két leghosszabb írás, a legbénább is :(

Viszont a borító nagyon tetszett, és imádom a Helikon ilyen kis zsebkönyveit. 


Külcsín: 5/5

Belbecs: 3/5

Fülszöveg:

Howard Phillips Lovecraft (1890‒1937) a nagy elődök (elsősorban Edgar Allan Poe és Ambrose Bierce) nyomdokain haladva összetéveszthetetlen stílust, hovatovább mítoszt teremtett – a „kozmikus rettenet” irodalmát, melyben az emberi élet iránt totálisan közömbös természetfeletti erők felbukkanása egész modern civilizációnk-történelmünk létjogosultságát kérdőjelezi meg.

Lovecraft életműve az egyedülálló rémtörténetek kimeríthetetlen bőségszaruja: számottevő hatással volt napjaink legnépszerűbb fantasy-horror szerzőire (Clive Barkertől Neil Gaimanen át egészen Stephen Kingig), világszerte kultikus rajongással övezett műveit évről évre filmek, képregények, valamint video- és társasjátékok légiója dolgozza fel.

Válogatásunk Lovecraft tizenegy rövidebb-hosszabb elbeszélését idézi meg; az angolszász horrorirodalom mára megkerülhetetlen klasszikusainak számító történeteket, valamint a szerző néhány kevésbé ismert, ám nem kevésbé vérfagyasztó és elgondolkodtató írását.

Tartalomjegyzék

A patkányok a falban (The Rats in the Walls, 1923) – Galamb Zoltán fordítása

Randolph Carter vallomása (The Statement of Randolph Carter, 1919) – Kornya Zsolt fordítása

Pickman modellje (Pickman's Model, 1926) – Galamb Zoltán fordítása

A kriptában (In the Vault, 1925) – Bihari György fordítása

Erich Zann muzsikája (The Music of Erich Zann, 1921) – Galamb Zoltán fordítása

A kívülálló (The Outsider, 1921) – Bihari György fordítása

Onnan túlról (From Beyond, 1920) – Bihari György fordítása

Hüpnosz (Hypnos, 1922) – Galamb Zoltán fordítása

A kép a házban (The Picture in the House, 1920) – Kornya Zsolt fordítása

A kutya (The Hound, 1922) – Kornya Zsolt fordítása

Álmok a Boszorkányházban (The Dream in the Witch House, 1932) – Sóvágó Katalin fordítása


2019. november 2., szombat

Hans Christian Andersen: Mesék

Kihívás miatt olvastam, de cseppet sem bántam meg. A feladat az volt, hogy olvassunk olyan könyvet, aminek a borítóján hattyú van. Ezzel a könyvvel amúgy is már egy éve szemeztem a könyvtárban, így nem volt nehéz találnom a paramétereknek megfelelő könyvet.
 Andersent amúgy is szeretem, még megvan  a nagy mesekönyve is, amit imádtam lapozgatni kisebb koromban. Ez a kötet amúgy sokban hasonlít hozzá, rengeteg mese ugyanaz benne, még ha a fordítás más is. Illetve mások az illusztrációk.  Nincsen túl sok kép a könyvben, de a legtöbb nagyon szép és eltalált. Az egyetlen amin kiakadtam az  A rendíthetetlen ólomkatonához tartozó egyik kép volt, amikor is a tűz martalékává válnak. Egyrészt, emlékszem, a régi mesekönyvben a végeredmény volt látható (ólom szív és bross), nem az elégés. De oké, legyen ez, de szegény balerina a képen konkrétan úgy néz ki, mint egy rossz transzvesztita... de csak ez a kép volt az, amit amúgy nagyon utáltam, a többi nagyjából okés, vagy éppenséggel tökéletes volt.
De hogy ebben a kötetben mik is szerepelnek?
A 2018-as Park-kiadás tartalma:

    Hüvelykpanni:
Ezt a történetet amúgy szeretem, de feltehetően kevesebbszer találkoztam vele kiskoromban, így voltak homályos részek benne, amikre nem emlékeztem. Jó volt feleleveníteni, és lekövetni Hüvelykpanni viszontagságos utazásait. Nem lett kedvenc mese, de szerettem.

    A kertész és az uraság
Erről meg életemben nem hallottam még. Viszont tanulságos, bár kicsit fura az egész, de inkább pozitív hatással volt rám.

    Borsószem királykisasszony
Oké, ezt a mesét meg mindenki ismeri, bár valami miatt nekem az rémlett, hogy ez hosszabb történet, mint kb. 2-3 oldal, úgyhogy kicsit csalódtam, hogy hipp-hopp vége is lett.

    A rút kiskacsa
Ezt imádom, mindig sajnáltam szegénykét, de legalább tudtam már, hogy pozitív a vége, és így csak vártam, hogy mikor eszmél rá, hogy miért is ronda kacsának :D Voltak amúgy benne olyan momentumok, amikre én totál nem emlékeztem, pedig ezt sokszor olvastam már.

    A teáskanna
Ez nekem olyan semmilyen. Nem utáltam, de szeretni sem tudtam.

    A vadhattyúk
Szeretem, és sokszor is hallottam/olvastam már. Ennek ellenére itt is voltak homályos foltok a történetben, amikre máshogy emlékeztem, vagy éppen nem emlékeztem. Nagyon jó volt újra olvasni :)

    A rendíthetetlen ólomkatona
Sose szerettem ezt a mesét igazán, talán mert ijesztő. Ma már nem ijesztő, de sose kerül bele a kedvenc könyveim közé.

    A kis hableány
Hát, itt a Disney félét jobban csípem, ez olyan kicsit komor.

    A kis gyufaárus lány
Ez a mese mindig elszomorít. Pedig mindig tudom a végét, de ettől még nem fáj kevésbé. :(


    A hóember
Hát, nem ismertem eddig ezt a mesét, és most így utólag azt mondom, hogy meglettem volna nélküle. Elég gyenge volt a többi történet között, simán kilehetett volna hagyni a kötetből. Mert csak töltelék, és olyan nagyon-nagyon meghatározó sztorija sincs.

    A hókirálynő
Őszinte leszek én pár dolgot máshogy ismertem, mint ahogy itt volt, de egyik verziót sem szeretem igazán. Feltehetően azért, mert sem a srácot, sem a kislányt nem tudtam megszeretni, a hókirálynő meg csak úgy van az egészben, úgyhogy egynek elmegy, de nekem nagyon nem a kedvencem :(


Belbecs: 4/5
Ennek ellenére, a válogatás szerintem remek lett. Az, hogy nekem nem jött be pár mese, az nem jelenti azt, hogy nem jó a válogatás (bár azt a Hóembereset simán kivehették volna belőle). Annak aki most ismerkedik Andersennel, egy jó kezdő löket, mert a legtöbb felfutott meséje benne van. Aztán innen lehet továbbmenni minden egyéb meséjére :) Mert azért van neki rengeteg :)

Külcsín: 4/5

Ha az a transzvesztitás Rendíthetetlen ólomkatonás kép nem lett volna, akkor 5 pontot kapott volna. A borító nagyon eltalált, a méret olvasóbarát, a kivitelezés gyönyörű. Az illusztrációk meg nagyrészt szépek :)

Fülszöveg:

Válogatásunk az összegyűjtött mesék bő egynegyedét tartalmazza a leghíresebbektől kezdve a feledésszámba menő ismeretlenekig, így rávilágít a dán meseköltő világirodalmi jelentőségére. Andersen tágan értelmezte a mese műfaját, kutatta a benne rejlő lehetőségeket, és rájött, hogy a meséken keresztül minden elmondható az emberi lélekről gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Meséi nem egyformák: igaz, hogy mindegyikre erősen rányomja bélyegét a költő senki máséval össze nem téveszthető személyisége, ám mindegyik más-más ötletre épül, mindegyiknek más az előadásmódja, így mindenki találhat magának újabb kedvenceket a régiek mellé. Mesekönyvünk legnagyobb szenzációja, hogy a fordítás dán nyelvből készült, melyre Magyarországon korábban soha nem volt példa. Kiadónk ezzel a különleges mesekönyvvel szeretné emlékezetessé tenni Andersen születésének 200. évfordulóját.

Könyv: Hans Christian Andersen: Mesék
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 228
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633554982
Fordította: Kertész Judit
Illusztrálta: Nikolaus Heidelbach

2018. május 27., vasárnap

Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Ez a könyv ajándék volt a könyvtárnak, de mivel elég rossz állapotban volt, így beleltározásra nem került. De ha már egyszer a kezembe került, úgy döntöttem, hogy egy kis sci-fi nem árt nekem. A műfajt szeretem, csak valahogy mostanában elég kevés ilyen könyv került a kezembe. Az egyperces műfaj viszont még ismeretlen volt számomra. Persze, hallottam már Örkény egyperceseiről, csak még nem olvastam egyet sem.
 A 101 sci-fi viszont pont jókor került sorra. Kellően elfoglalt voltam, hogy hosszú dolgokat ne nagyon tudjak olvasni, ellenben ezek az egy percesek pont belefértek az olvasási rendembe, és így legalább úgy tűnt, mintha nagyon jól haladnék az olvasással.
 Maga a könyv kivitelezése szerintem remek, zsebben bőven elfér, így könnyen magammal vihettem. És buszon is könnyen előkapható. Feltehetően a kora miatt (30 éves darab), és mert ebben a 30 évben nem feltétlen vigyáztak rá túlzottan, nos megviselt lett, no meg a puha kivitel itt a tartósság ellen van, feltehetően egy kemény táblás verzió jobban bírta volna az idő telését.
És hát tartalomra. 101 történet, több témakörben, de a sci-fi műfaján belül. Hullámzónak mondanám a történeteket. Volt olyan, amiből egy regényt is simán elolvastam volna, amit szerettem volna tovább olvasni. És volt olyan, aminél ez az egy mini oldalnyi is sok volt. A 101. kifejezetten rossz volt, annak ellenére, hogy az adott egy keretet a dolognak. Ennek ellenére, ha nincs sok ideje az embernek, és mégis sci-fi-t szeretne olvasni, akkor ajánlom, mert tényleg változó. És persze benne van a pakliban az is, hogy ami nekem nagyon nem jött be, az másnak nagyon tetszik. A fülszöveg kifejezetten ajánlja azoknak, akik most ismerkednek a műfajjal... hát ebben viszont már nem vagyok olyan biztos, hogy a 21. században ez jó bevezető lenne a sci-fi műfajába. Ennél jóval több és jobb novella gyűjtemény jött ki azóta, és ha nem is egypercesek, de a mai sci-fi közeget jobban fémjelzik. De aki retró történeteket akar olvasni, amik mai fejjel már kicsit butácskának tűnnek annak jó, nosztalgiának is jó. (ez pont úgy hangzott, mintha nagyon sok sci-fit olvasnék és nosztalgiázhatnék, pedig sajna korántsem olvasok annyit, mint szeretnék :D)

Külcsín: 4/5
Nekem tetszik ez a Füles-es borítós kiadás, és a belső illusztrációk, bár borzalmasan rondák, de valahogy illettek magához a könyvhöz. A tartósságát nem tudom lemérni, 30 éves példányom volt, amit szerintem dobáltak, és nem polcon állt, úgyhogy ...., de ahhoz képest elég jól tartotta magát!

Belbecs: 3/5
Változó, hol nagyon jó, hol nagyon idegesítő, hol semmitmondó, hol regényért kiáltó történetek!

Fülszöveg: 

Szentmihályi Szabó Péter könyvében százegy mini sci-fit talál az olvasó, százegy fantasztikus történetet, amely felvillantja a műfaj valamennyi irányzatát, lehetőséget, gazdag témavilágot. A csattanós sci-fi egyperces szórakoztató és elgondolkodtató módon szólnak nemcsak az elképzelt jövőről, hanem jelenünk problémáiról is, gyakran a humor nyelvén, gyakran a meghökkentés eszközeivel. Tér és idő felnőtt-meséi ezek, amelyekben „az ész szörnyeket teremt”, de nemcsak idegen világokról és lényekről, mitikus alakokról, űrhajókról és robotokról szólnak e paradoxonok, hanem a mai magyar valóság groteszk elemei is beszűrődnek. Ajánljuk e gyűjteményt a sci-fi szerelmeseinek, de azoknak is, akik most kívánnak megismerkedni ezzel a modern és milliókat szórakoztató műfajjal.

Az 1988-as, sok tízezer példányban elkelt könyv második kiadása a magyar sci-fi egyik klasszikussá vált művét kínálja az olvasónak, Bertalan Tivadar illusztrációival.

2017. május 23., kedd

Peiker Éva (szerk.): Útra kelni (Magyar írók a felnőtté válásról)

Köszönet a könyvért az Athenaeum Kiadónak!
 Örültem, hogy szembe jött velem a lehetőség, hogy elolvashatom ezt a válogatást. Az ilyen antológiákkal amúgy mindig úgy vagyok, hogy hátha felfedezek egy-egy olyan írót, akit a kötet olvasása után szívesen megismernék közelebbről. A karácsonyi antológiánál is ez volt, persze ennek ellenére sosem jutok el oda, hogy ténylegesen több figyelmet kapjon adott író.
 Borzalmasan nagy feladat lehet, olyan tematikus antológiát összeállítani, ahol a felnőtté válás kerül górcső alá. Karácsonyi vagy húsvéti antológiát jóval egyszerűbb ebben a témában összerakni, mert egyszerűen olyan triviálisak, hogy rengeteg novella, rövid történet születik hozzá. Ellenben a felnőtté válásról azért olyan nagy választék nincs. Talán, nem tudom pontosan, de feltételezem.
 A könyv pozitívuma, hogy gyönyörű kivitelezésű, és tényleg igényesen lett megalkotva, láthatóan inkább a külcsín és nem a belbecs volt a szempont. Tipikusan az a kötet, amit megvehetsz a tesódnak, gyerekednek, barátodnak ballagásra, de tudod, hogy körülbelül 0 az esélye annak, hogy el is fogja olvasni azt. Nem azért mert rossz, hanem mert a nagy átlag, aki antológiát vagy könyvet kap (és nem moly), az életében nem olvassa el a ballagás könyvét sem! Majdnem biztos vagyok benne, hogyha ballagásra megkaptam volna ezt a kötetet, akkor olvasatlanul lenne dísze a polcomnak. Mert szép!
 Csakhogy, ha eltekintünk a +könyv ajándék dologtól, akkor máris szűkül a kör, hogy mégis ki veszi kézbe. Én azért vettem kézbe, mert úgy gondoltam, hogy olyan „életbe elindulós” történetek vannak benne. Mint, ahogy azt hiszem, az alcím alapján jogosan gondolja az ember.
 Remek gondolatnak tartom, a teljesen magyar szerzős antológiát, de ez esetben borzalmasan sokat adtam volna, ha nem csak magyarok szerepelnek szerzőként a könyvben. De ha még magyarok is, legalább ne mindegyik minimum 100 éve halott szerző legyen. Én, mint Y generációs emberke, ezt a kötetet borzalmasan vontatottnak találtam. Az első két novella, vagy akármi (Móra Ferenc – Középiskola / Vas Gereben – A konviktusi diák), totál értelmetlen és felfoghatatlan volt számomra. Élvezhetetlen így is mondhatjuk. Olyan szinten régies a szöveg, és olyan szinten nem történik benne SEMMI, hogy az egy nálam fiatalabb generációsnak (ergó, akik manapság ballagnak), szintén egy wtf élmény! Nem tudtam hova tenni a történeteket. De komolyan. Rengeteg latin szó, rengeteg régi szó. Szószedet nincs hozzá, pedig aztán ma már biztos nem tud senki perfekt latinul. És hát nem befogadható a történet.
Gárdonyi Géza – Zivatart pékéknél /Móricz Zsigmond – Pataki diákok, már sokkalta élvezhetőbb volt. mind a kettőnek volt kerek története, diákokról szólt, és a Zivatar pékéknél, még meglehetősen tanulságos is volt, sőt humoros is a maga, fanyar humorában. Hunyady Sándor – A vöröslámpás ház érdekes volt, és valahol szintén tanulságos is.
 Mikszáth Kálmán – Vizsgálatok után című novellája volt az egyetlen egy amire azt tudom mondani, hogy igen, ez remek volt, ez mondott és adott nekem valamit. Hogy Mikszáth-ra oda kell figyelni, mert okosan ír, mert jót ír, mert egyszerűen ez telibe talál. De ismerjük be, hogy 11 novellából, ha egyre mondod azt, hogy Húha, és háromra azt, hogy elmegy, akkor az nem egy jó átlag.
 Hiányoltam, hogy kortárs íróktól legyen valami, ha már magyar, akkor a mai magyar kortárs írók biztosan írnak a felnőtté válásról, arról, hogy lépj bele a nagy betűs Életbe, hogy hogyan alkalmazkodj ahhoz, hogy már kereső vagy munkakereső vagy, esetleg, hogy éppen tovább tanulsz. Hiányzik nekem egy ilyen válogatás. Mert a mai embereknek, gyerekeknek, felnőttség küszöbén állóknak, azt hiszem igenis szüksége lenne a JÓ kortárs novellákra ebben a témában.
 Mert nem tagadom el a régiektől, hogy remeket alkottak. De a legtöbb a mai generációk számára már nem emészthető. Már az Y generáció számára sem, nem hogy a többiére. Egy felgyorsult világba, ezek a novellák, könyvrészletek, már csak régmúlt, elcsépelt frázisok. Ha el is olvassák őket, félek, hogy olyan nagyon nem élvezik.
Belbecs: 3/5
Az ötlet jó, de a válogatás nem sikerült szerintem jóra. Ebben a korban, ez már kevés.

Külcsín: 5/5
Viszont a külcsínre nincs panaszom. Gyönyörű a könyv kivitelezése, egyszerűen látszik rajta, hogy itt igenis az volt a lényeg, hogy a könyv nagyon jól nézzen ki. Legyenek benne hangzatos nevek (a régieket ismerik, az újakkal, úgy hiszik, talán nem lenne keletje?), és ennyi. „Ballagási ajándékba jó lesz” jeligére kb.

Fülszöveg:
Már nem gyerekek, még nem felnőttek. De számolják a perceket. Mert az életükben hamarosan minden megváltozik.
Kötetbe gyűjtöttük klasszikus magyar szerzők − Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és mások − írásait a korszakról, amelyben az útkeresés a legmeghatározóbb élmény. Egy rövidebb vagy hosszabb, néha vidám, de olykor talán nehéz folyamatról, amikor lassan búcsút intünk a kamaszéveknek, hogy nekivágjunk a világnak és egy önállóbb életnek.
Az Útra kelni ötletes és színes ajándék lehet ballagóknak, pályakezdő fiataloknak, és mindenkinek, aki szeretné újraélni, milyen átlépni a felnőttkor küszöbét, vagy legalábbis ott toporogni előtte.
Móra Ferenc – Középiskola
Vas Gereben – A konviktusi diák
Gárdonyi Géza – Zivatart pékéknél
Móricz Zsigmond – Pataki diákok
Csáth Géza – Péter levele
Hunyady Sándor – A vöröslámpás ház
Kaffka Margit – A gondolkodók
Mikszáth Kálmán – Vizsgálatok után
Tamási Áron – Ábel Amerikában (részlet)
Karinthy Frigyes -Találkozás egy fiatalemberrel
Kosztolányi Dezső – Tengerszem

Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 208
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632936420

2017. február 16., csütörtök

Nury Vittachi: A feng shui detektív (A feng shui detektív 1.)


Nem is olyan régen (a poszt írása előtt 5 perccel), tettem le a könyvet és azon gondolkodtam, hogy mit emeljek ki főleg a kötetből. Azt, ami nagyon rossz volt, vagy azt ami tetszett. Előbbi sok volt sajnos, utóbbi meg csak elvétve. Végül úgy döntöttem, hogy először azt írom le ami tetszett, és csak utána kezdem szétszedni szerencsétlen kötetet.
Ami tetszett:
A krimi szálak tetszettek, kellett úgy 3-4 novella, hogy megismerjem úgy ahogy a szereplőket, és belerázódjam abba a gondolatmenetben amit ők követnek. De utána igazándiból élveztem. Fura volt, de jópofa, de például semmi extra. A gyilkos, az esetek nagy részének megoldása, olyan szinten átlátszó, hogy néha azon gondolkodtam, hogy a célközönség, lehet hogy a fiatalabb korosztály. Egyszerűn a rejtély nem volt rejtélyes. És ez még az volt ami tetszett :D

Ami nem tetszett:
Nos, ez már kicsit hosszabb lesz. A könyv összesen 300 oldal, és 9 darab krimi novellát tartalmaz. 9 ügy, két főszereplő, három olyan félig meddig mellékszereplő (tehát visszatérő szereplők). Elhiszem, hogy ez remekül működik ott ahol eredetileg megjelent. Újság hasábján, folytatásokban olvasva. Feltehetően úgy egy tök jó kis könnyed egy buszidőnyi olvasmány volt azoknak, akik olvasták. De jelen kötet még csak nem is egymást követő novellákat vett ki abból a gyűjteményből. Legalábbis sejtem, hogy nem, mert Wong naplós beírásaiból lehet sejteni hányadik is lehet, nem mellékesen nem függnek össze igazán. Annyi csak a biztos, hogy az első az tényleg egy ciklus elsője volt, amikor feltűnt a külföldi lány, és az is, hogy az utolsó a ciklus feltehetően záró része volt, mert itt búcsúznak, és lebeg Amerika Wong szeme előtt. De közben aztán minden történik. Nem éreztem azt, hogy jó dolog ezt így kiadni, még ha feltehetően a valóságban követett megjelenések sem függtek ennél jobban össze.
 300 oldal, szerkesztő nélkül. Azaz a könyv állítja, hogy Cs. Fehér Katalin szerkesztette, sőt Athén Melitta korrektor volt. Hát, izé.... a könyv olvasása után arra jutottam, hogy ők a nevüket adták a könyvhöz és ennyi, tehát, hogy ezt a könyvet senki nem nézte át, sem helyesírásilag, sem tartalmilag, ohje magyartalan mondatok hemzsegnek vala benne. Nos, szerintem nem látta senki sem, ami égő... és zavaró. Nagyon zavaró.

De ami igazán szíven ütött az a fordítás. F. Nagy Piroska, én most megnéztem, molyon csupa 5 csillagos értékelése van a fordítónak, úgyhogy értetlenül állok mindezek előtt. Voltak szavak, amik szerintem nem illettek oda, de oké kicsi a szókincsem vagy ilyesmi. Ezt még elfogadom. De! Nos, az, hogy egy mondatot dőlt betűvel írunk, nos attól még nem fogjuk megérteni. Értem, hogy azt más nyelvjárásban használták, mint az alapnyelv, de attól még én nem fogok tudni kínaiul, hogy ferdén van írva. Ergo, ha nem írják oda, mit jelent a mondat, akkor nem fogom érteni... de komolyan, sajna nem megy. Másrészt, ami esetlegesen a fordítónak tökéletesen egyértelmű mi az (pl. kaják nevei stb.), megsúgom, hogy az olvasónak nem. Ez mondjuk a kiadó dolga lenne, gondolom, hogy egy egyszerű lábjegyzetet adjon már hozzá, hogy az olvasó, ha nincs gépközelben is értse, hogy mi az. De mondom, a teljes tök nem lefordított párbeszédek zavartak, és ez nem csak ebben a könyvben volt, azt hiszem A burmai nő –ben olvastam annak idején olyan párbeszédeket amik csak úgy úgymaradtak. De ott még hagyján, mert angolul maradt ott... bár tartom, hogy angolul sem maradhatna ott, anélkül, hogy nem írod mögé, vagy zárójelbe, vagy lábjegyzetbe, hogy mit jelent).
 A borító sem tetszett, de ez már tényleg tök mindegy volt. A történetekkel ellettem volna, mint a befőtt, olyan könnyed krimicske, a szereplőket lehetett szeretni, rejtély nem volt, de egy csomó feng shui igen (feltehetően, ha jártas volnék a feng shuiba jobban élveztem volna, de nem zavart annyira a dolog amúgy), de a helyesírás, a szerkesztés hiánya és hogy mondatoknak nincs értelme, vagy fordítása az lehúzta bennem az egészet. Pedig szeretni akartam ;(

Belbecs: 3/5

Külcsín: -1/5

Fülszöveg:

A ​neve Wong, C. F. Wong. A feng shui szingapúri titkos ügynöke, amolyan holisztikus lakberendező, aki a bútorok tologatása és a szekrények nyitogatása közben gyakran bukkan csontvázakra, holttestekre és bűntények egyéb nyomaira. Ilyenkor tanult mestersége eszközeit és fortélyait felhasználva lát a felderítéshez, időnként saját magát is életveszélybe sodorva.
Segítője Joyce McQuinnie, egy cserfes ausztrál lány, aki amolyan Watson az ő Sherlock Holmesához, szoknyás Robin az ő köntösös Batmanjéhez. Joyce-nak az öreggel ellentétben többnyire fogalma sincs róla, mit csinál, ösztönös női megérzése azonban sokszor tökéletes kiegészítője Wong kérlelhetetlen logikájának. Így aztán egyetlen bűnöző sem lehet biztonságban, ha az ázsiai földrész e két kopója a nyomába ered.
Nury Vittachi, hongkongi újságíró az ezredfordulón indította útjára azóta legendássá vált figuráját, az antik távol-keleti bölcsességet a modern kor nyomozói rafinériájával ötvöző feng shui detektívet, és a sorozat jelenleg már öt kötetet számlál, melyek számos nyelven napvilágot láttak. Most a magyar olvasóknak is melegen ajánljuk figyelmébe ezt a hol mulatságos, hol elgondolkodtató, de mindvégig rendkívül szórakoztató regényt, mely egzotikus színt csempész a kortárs krimiirodalomba.
RAKJA RENDBE CSÍJÉT EGY KIS NEVETÉSSEL!

Eredeti megjelenés éve: 2000
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 300
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155158582
Fordította: F. Nagy Piroska




Egy – a skarlátvörös ravatalozó 
Kettő – nyomdahibák 
Három – egy tűzhelyisten élete 
Négy – az oroszlánrész 
Öt – rejtélyes ingatlanok 
Hat – szellem a gépezetben 
Hét – az élet sava-borsa 
Nyolc – a taxisofőr 
Kilenc – rés a falon

2015. december 9., szerda

Maros András: Kávéházi pillanatok

 Leszögezném, hogy én inkább teás vagyok, mint kávés. A tea valahogy jobban vonz, bár mostanában azt sem nagyon iszom (cukorral snassz, a mézre meg allergiás vagyok, jó mi?), naturan, meg még nem jöttem rá, meddig kéne áztatnom, vagy mennyit kéne innom belőle, hogy végre hozzászokjon az ízlelőbimbóm, hogy ez márpedig jó. A mézhez és az édeshez van szokva..... A lényeg, nem kávés vagyok, bár egy capuccino-t nem vetek meg. Csak egy normális kávétól körülbelül 2 napig nem alszok, olyan szinten nincs a szervezetem koffeinhez szokva.
 Mint teás, feltehetően nem érezhetem át a könyvben rejlő teljes színskálát, mert nem értek a kávéházakhoz, teaházban voltam már (többen is), kávéházban egyben sem. Ennek ellenére a könyvecskét olvasva arra jöttem rá, hogy hát feltehetően az író sem, nagyon jár kávéházba. Vagy ha igen, akkor többe, és a több kávéházból a legtöbb valójában étterem. Mert egy kávéház általában a kávét tekinti fő bevételi forrásnak és nem az ennivalót. A süti oké, mert kávé mellé finom, meg minden, de nehezen képzelek el, egy tényleg kávéházat mint bableveses.
 De oké, túlteszem magam azon, hogy ez egy étterem, nem kávéház. A történetek legtöbbje olyan semmilyen. Volt pár tényleg kacagtató, de a legtöbbre még azt is tudnám mondani, hogy vagy az élet sótlan, vagy az író fantáziája sekélyes. Feltehetően mindegyik. Ha nagy kávés lennék, nem feltétlen tetszene ez a könyv nekem. Tekintve kávéról, kávézással kapcsolatos történet körülbelül a kötet 10%-a, de lehet ezzel már sokat mondtam. A legtöbbnek nincs köze a kávéhoz, csak úgy ott van az étterembe (Kávéházba), és ott történik.

 A könyv ára: nevetséges! Nekem magyarázza már meg valaki, hogy mi kerül ebbe a kötetben 3.999 Forintba. Tudom, hogy el vannak szállva a könyvárak, és kell a bevétel, de a külcsínen kívül. Amit aláírok, hogy gyönyörű, az illusztrációk szépek, a betűtípus jó, a könyvet nagyon jó kézbe fogni, és az Atheneaum mostani borítóiból kiindulva, valami eszméletlen jó borító! Nos, tehát azon kívül, hogy kinézetre jól néz ki, és keménytáblás....nem ér ennyit. 160 oldal, körülbelül 70 oldalnyi szöveggel (van oldal amin egy mondat van). A belbecs... hagyjuk. Tehát a könyv ára elrettentő. Amúgy ha tippelnem kéne, hogy miért 4.000 forint, egy ilyen könyv akkor arra tippelek, hogy:

-Karácsony előtt, a drága könyvek kelendők. Ez szép is, kávés is jó lesz.
-A kávé szerelmesei úgy hiszik, ezt szeretni fogják. Lehet amúgy tényleg.
-Szép, megvesszük.

Belbecs:2/5
Külcsín: 5/5

„Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap“
(Idézet a fülszövegből)

Én megvártam volna, míg ihletet is kap. De tényleg, ez egy remek ötlet, mármint aminek eredetileg lett a könyv szánva. Csak nem sikerült túl jóra. Legalábbis engem nem fogott meg, lehetséges, hogy másokat megfog, és mások elismerik ezt a művészetet, de... én nem.

Fülszöveg:
Aki régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap – egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben írta őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni.

Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 160
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632935119
Illusztrálta: Helmut Kruse

2015. november 4., szerda

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek

 Jesszus, hát ezt a könyvet sem most olvastam. Valójában nem szeretem azt, hogy nem rögtön írok egy könyvről, mert a sok frissebb élmény elnyomja a régebben olvasottakat. De valahogy akkor nem volt kedvem, vagy időm írni a könyvről, ma meg amolyan „számoljuk fel az elmaradásokat“ nap van számomra, tehát mindent próbálok pipálni amire eddig nem jutott időm, vagy mint ahogy szoktam volt mondani, majd megírom holnap... holnap.... holnap és mindig ma van, sosem holnap. De akkor nézzük is a könyvet.
 A maga 40 oldalával nem egy túlzottan terjedelmes mű, és a fele még ennek is színtiszta szín.... kép, fura képek sora. A könyv értéke egyrészt vitathatatlan, vannak témák amiket fel kell dolgozni, akár „mesekönyv“ formában is. Ilyen sajnos az alkoholizmus is, amit az ember szeretne kikerülni, szeretné, ha sosem hallana róla, vagy nem tapasztalná, de kicsiny országunkban kevesen vannak olyanok akiknek nincs az ismerősi körükbe legalább egy olyan ember (más nem a szomszéd), aki alkohollal él. Tehát kell erről mesélni, kell erről írni, csak nem tudom, hogy mennyit segít ez a könyv az egészen.

 Gyerek szemszögből íródott, és nem éleződik ki túlzottan arra, hogy ez olyan rossz dolog lenne. Persze hangsúlyozva van, hogy éppenséggel az anya, aki egyedül neveli már a gyerekét, miként reagál az italra, hogy néha elalszik, néha teljesen életveszélybe sodorja a gyermekét, úgy hogy ittasan vezeti a kocsit, hogy néha veszekszik vele, és néha fogalma sincs, hogy éppenséggel mikor, hol van. De nem éreztem azt, hogy kihangsúlyozná, hogy ez egy rossz dolog, és valóban, lehet a gyerekek nem látják, vagy még nem érzékelik annyira, amit majd amikor elmúlnak 10x évesek akkor érezni, felfogni fognak.
 Kellenek az ilyen könyvek, ennek ellenére, nem tudtam annyira nagyon szeretni. Tudom, hogy a téma is sötét és igen ez alapján illene hozzá az a sötét, és furán jellegtelen és torz illusztráció, de pont az illusztrációk miatt nem adnám gyerek kezébe..... Plusz nem tartom olyan könyvnek amit a gyerek éppenséggel egyedül olvasva értene, érzékelne, mögé látna. De persze jó, hogy írnak róla..

Belbecs: 4/5


Külcsín: 3/5

Sokkalta összeszedettebb kritika egy kollégámtól: itt

Fülszöveg:
Mi történik, ha anyát elrabolják a dzsinnek? A finom humorral átszőtt történetet kiskamasz kortól mindenkinek, felnőtteknek is ajánljuk olvasásra, beszélgetésre, feldolgozásra.
Elekes Dóra írása szépirodalmi eszközökkel mutatja be egy alkoholista anyával élő kislány mindennapjait.
A történet megrázó és felkavaró. Magyarországon sok ezer gyerek nő fel így, mégis évtizedek óta bagatellizáljuk a probléma jelentőségét. A kiskamasz látószögéből megírt történet sokakat hozzásegíthet a jelenség józanabb megítéléséhez.

Kiadó: Csimota
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 40
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789639768802
Illusztrálta: Kun Fruzsina

2015. március 1., vasárnap

Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai

 Köszönet a könyvért a Park kiadónak!
A könyvet valójában már több mint egy hónapja elolvastam, csak poszt nem íródott róla, ahogyan értékelés sem. Az olvasási válság, írási válsággal is párosult ebből adódóan rengeteg jegyzetben maradt blog bejegyzésem született. Amiket felcímkéztem, letöltöttem borítókat hozzá, minden adat megvolt, csak maga a bejegyzés szövege nem. Már hét elején eldöntöttem, hogy talán ideje lenne a vázlatokat eltűntetni onnan, mert szeretem lezárni a dolgokat, és ezzel kicsit rendezettebbé válok, ha nincsenek függő dolgaim.
 Mazettitől olvastam már másik könyvet is, a Pasi a szomszéd sír mellől-t, aminek hála az írónő írási stílusa nem volt már új számomra, nem jelentett gondot az, hogy a kicsit nyers stílusát befogadjam. Olvasási válság ellenére is, egy nap sem kellett, hogy a könyvet kivégezzem. Molyon kicsit félre volt címkézve, mert ott valaki regénynek minősítette, holott valójában egy novellagyűjtemény, még úgy is, hogy a történetek között vannak olyanok, amik egymáshoz kapcsolódnak.
Az írónő
 A könyvet annak idején azért kértem, mert tetszett a Pasi a szomszéd sír mellől, és szerettem volna olvasni tőle még. A könyvtárnak akkor még nem volt meg ez a kötet, és így onnan nem tudtam kikölcsönözni, így kértem, és kaptam is. (azóta megvan a könyvtárnak is).
 Nem vagyok házas, sem elvált, és még csak barátom sincs, így számomra a történetek amolyan pozitív-negatív kritikák az életről, a párkapcsolatokról, arról, hogy mennyire tönkre tudnak menni házasságok pitiáner, vagy éppen nem pitiáner dolgok miatt. Személyes tapasztalat híján a környezetemet használhattam volna arra, hogy hümmögve megjegyezzem „igen, ilyen van”. A legtöbb novella alapja elég valóságos, mert bár nem ismerek párokat, akik hasonló dolgokat éltek át, vagy tapasztaltak, mégis teljesen ki tudom nézni az emberekből. Az „édes bosszú” megvolt a legtöbb novellában, voltak persze olyan történetek is, ahol aránylag normálisan ment szét a pár, de legtöbb esetben a válást, a válófélben levést megsínylik az emberek. A legmegdöbbentőbb novella a „Másképpen is lehet”, az a durva, hogy kinézem az emberekből ezt, hogy vannak olyan elvakultan szerelmes egyedek, hogy képesek olyasmire mint Eva. Amúgy ami nem reális, hogy bizony, ha ezt perre viszi, simán kivizsgálták volna, és rájöttek volna arra a bizonyos módszerre, ahogy teherbe esett Eva… sokszor. A novella fele körül már tudtam, hogy mi is lehetett a módszer, főleg amikor elmondták, hogy kórházban dolgozik… amúgy ez volt a legviccesebb novella is!
 Sok novella ugyanis nagyon negatív volt, feltehetően a válás témát nehéz pozitívan és viccesen tálalni és a svédek már csak ilyen szókimondóak. A régmúltat visszaidéző novella volt az egyetlen, ami nem tetszett. A többi novella meg ismerős volt, feltehetően mert az életből merített. Például az a rész, amikor a nő azt mondja, halálos beteg, csak hogy megtartsa a férjét. Hányszor hallotta már ezt az ember? Vagy azt, hogy azért szülsz még egy gyereket, hogy megtartsd a férjed,holott ez már csak akkor is egy egyoldalú kapcsolat, attól, hogy újabb gyerek születik, ő nem fog jobban szeretni. Ráfogom, hogy az ilyen elkeseredett emberek már nem tudnak racionálisan gondolkodni, és ezért csinálnak hülyeséget. Csak a gyerekeket sajnálom…akik azért születtek a világra, hogy ne menjen szét egy pár, azok nem egy boldog családba születnek.
 Tetszett a kötetben az is, hogy felvállalja és beleírja a nem szokványos párok életét és féltékenységét is. volt meleg és leszbikus párról is történet és én ezt maximálisan pozitívan értékelem! Örülök, hogy nem tabu az ő életük, nem olyan amit nem lehet megírni, és igen, a meleg pároknál is vannak problémák. A leszbikus párnál mondjuk már-már vicces volt az a féltékenység amit lerendezett az egyik fél, mert egy férfi névjegykártyáját találta meg a barátnőjénél.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Tetszik a borító és tetszik a kivitelezés is. Elgépelést, félreütést nem találtam. Megnézve az eredeti borítót azt hiszem, hogy előnyünkre vált, hogy váltottunk. A magyar borító sokkal egyértelműbben utal arra, hogy miről is szól a könyv, ahogy a cím is sokkal konkrétabb, bár nem tudok svédül, tehát lehet, hogy az is elég konkrét volt, de a borító olyan semmilyen a svédnél.

Fülszöveg:
Pocsék dolog a válás, még a házasságnál is rosszabb
„Mazetti mindent tud a szerelemről, és két válás után van egy-két szava az elmúlásáról is. És micsoda szavak ezek!” – Aftonbladet
„Szívszorító történetek az élet megpróbáltatásairól, a nagy félreértésekről, az elmúló vagy soha el nem múló szerelemről, a boldogtalan kapcsolatokban való létezés fájdalmáról.” – Expressen
Svédországban a házasságok több mint fele végződik válással. Mégis sokkal több könyv és film szól a szerelem fellobbanásáról, mint az elmúlásáról. Katarina Mazetti ezt a hiányt igyekszik pótolni Elváltak és válófélben lévők panaszai című kötetének történeteivel.
Megismerkedhetünk egy nővel, aki megmagyarázhatatlan módon újra és újra teherbe esik rég nem látott szerelmétől. Egy férjjel, aki szó szerint szétbarkácsol egy házasságot, egy luxusfeleséggel, aki önhibáján kívül lesz nélkülöző egyedülálló anya, és egy másik férjjel, aki hűtlenséggel vádolja elhunyt feleségét. Az is kiderül, hogyan lehet kifirkálni magunkból a fájdalmat, hogy milyenek egy patchwork-család kőkemény hétköznapjai, hogy milyen előnyökkel jár, ha az embernek elváltak a szülei, és hogyan kezelték a házastársi torzsalkodást 1829-ben.
Mazetti ezúttal is elemében van. Legújabb könyve tanulságos olvasmány. Nem csak nőknek!

Te vitted a késeket én a villákat
a tányérokat és poharakat kettétörtük
a mai napig azon töröm a fejem
mire volnának leginkább alkalmasak a cserepek

Katarina Mazetti író, szerkesztő, kritikus, producer, világszerte népszerű regények szerzője. Gyerekek és felnőttek egyaránt rajonganak érte. Társadalmunk hóbortos szereplőit vitriolos tollal és sok humorral ábrázolja. Népszerűsége töretlen, művei több tucat nyelven jelennek meg.


Eredeti borító
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 200
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633550816
Fordította: Kertész Judit
Ár: 2.900 Ft

2015. február 15., vasárnap

Jonathan Smith: Egy srác kalandjai

 Aki olvassa a blogomat, az tudhatja, hogy szerepjátékozom, fórum alapon, mágikus világban. Többek között van meleg férfi karakterem is! Példának okáért a meleg karakterem már tíz éve megvan, tehát olyan nagy baromságokat csak nem írok… feltehetően szóltak volna már. Voltam én kezdő, és kellett nekem ehhez szakirodalom is! (Vallom, hogy a szerepjáték az egyik legjobb tanulásserkentő dolog, mert egy csomó dolog, ami nem érdekelt így jutott el hozzám. Tekintve, hogy próbáltam hitelesen játszani a karakteremet, és utána olvasni, hogy hogyan is vannak a dolgok). Tehát olvastam én melegekről, néztem sorozatot, amiben melegek vannak (Fiúk a klubból), néztem yaoit (sokat…), olvastam yaoit (azt is sokat), és olvastam ilyen retek sz*r könyvet is, mint ez itt!

 Az értékelések a molyon jók voltak, gondoltam, „há, olvasási válság, kezeljük meleg pornóval, azon nem kell gondolkodni”… hát végülis gondolkodni nem kell rajta. Ami hiányzott a papírhalmazból, az egy szerkesztő, aki átnézi… tudom, ne ragadjak le a helyesíráson, de amikor én észreveszek zavaró elütéseket akkor az már gáz. Aki ennek a könyvnek nekiáll, az tudja, hogy ez nem homoszexuális irodalom. Ez meleg pornó! Irodalmi értéke 0. Története… hát nem sok van, igazándiból színtiszta pornó, nem nagyon gondolkodtak el azon, hogy egy-egy novella (??)… inkább nevezzük írásnak… cselekményszálat is tartalmazzon a szexen kívül! Pedig kéne. Persze, minimális történet volt, amitől idegzsábát kaptam, azok a sztereotípiadurrogtatások:
A birkózok melegek! 16 írásból, legalább 10 birkózókról szólt! Elhiszem, hogy vannak meleg birkózok, de olyan töménységbe kaptam meg az infót, hogy most furán nézek minden férfira, aki bírkózik! Ki tudja…lehet meleg.
A sportolók melegek! Mindegyik! Nincs heteró sportoló, sem jelenben sem az ókori olimpián (ahol birkózóóóóó volt a főhős). Oh és ebből adódóan, hol máshol szexelnének, mint az öltözőben, a zuhany alatt esetleg, vagy öltözőbe menet…vagy kinn a ringen, egy sötét éjszakán, amikor nincs ott senki…
Ha a feleséged elmegy vásárolni karácsonykor, akkor közben lefekszel az első hólapátolóval! Mert, minden férfiban van egy adag melegség…. Bocsánat, tudom, írói szabadság, és végre valaki nem sportoló és abba is belekötök. Olyannyira nyálas *csöpög, csöpög* az egész, hogy atya úr isten!
Nincs impotens férfi! Az összes melegnek mellékesen nagy a farka…és mindig bevetésre kész, és mindig szeretné a másik, hogy jól ….: De tényleg, nem volt egyetlen egy olyan írás sem, ahol egy heteróra mozdult volna rá, és kapott volna egy taslást, hogy menjen a francba. Nem, mindenhol csak szintén melegek vannak, akik egy kacsintás után, ledobják a ruhájukat, és felkínálják magukat. Jó, elhiszem, hogy nem ide tartozott volna az a novella, de én szívesen olvastam volna olyat is.


 Tehát nagyon sok olyan általános dolog volt, ami ilyen töménységben már nem pornó, hanem paródia! Annak amúgy jó volt, pornónak is, csak az írónak egy szinonimaszótárt adtam volna. Bár a férfiasságra megtalált négy-öt szinonimát, de mással már nem boldogult annyira jól.
 Nem jöttem viszont rá, hogy mire jó ez a könyv. Azon kívül, hogy az elején tíz oldalanként egy pornóújság, pornókönyv, melegbár stb. reklámját olvashattam. Aztán a 70. Oldal után nincsenek reklámok, sejtésem szerint, úgy gondolták, a normális ember, csak az elejét olvassa el, ezért oda zsúfolják a reklámokat. Csak azért, mert meleg férfiak…nem hiszem, hogy olvasnának ilyesmit. Az igénytelenség miatt mondom, nem azért, mert nem olvasnak a meleg férfiak. A könyv túl igénytelen, hogy élvezeti értéket nyújtson, és meleg férfiként mondjuk, ötleteket adjon. Én amúgy reméltem, hogy kapok egy kis ihletet a szerepjátékhoz, de…. öhm, jobbat írok az írónál…véleményem szerint. Újat nem mondott a könyv, ezekkel eddig is tisztában voltam. Igénytelen (mondjuk elég ránézni, tehát már a borító árulkodó lehetne), teli van sportolókkal, és sajnálom a fákat, amiket kivágtak a könyv miatt.
 Ha valakit érdekel a meleg pornó vonal, akkor ne ezt olvassa. A Hátsó bejárat című krimi (nem röhög), is több újat mondott és több irodalmiságot tartalmazott, mint ez, és a szex is több volt benne! Pedig hasonló hosszúságú a két könyv!


Belbecs: az nincs
Külcsín: az meg ronda, nem vagyok hajlandó pontozni, egy félmeztelen csávót, akin nincs alsó és az ablakban ülve nézi a tájat, amolyan macsó testtartással, elfordulva, mert feltehetően az arca nem szép. Mínusz pontot tudnék csak adni a külcsínre, mert annyira nincs szerkesztve, és annyira nem érdekelte a kiadót a minőség, hogy az már fájdalmas! Még szerencse, hogy gyorsan haladós…






Fülszöveg:
Erotikus regénysorozat – kizárólag 18 éven felüli férfiak és mindazok részére, akiket érdekelnek vagy vonzanak a részletes „férfiak közti erotikus akciók”. Az iXmédia kiadó a mai igényekhez igazodva szeretné azokat a vágyakat is „kiszolgálni”, amelyektől más kiadók óvakodnak, avagy szégyenlősen fordulnak el. Gay-könyv sorozatunkat ajánljuk a fiataloknak és az idősebbeknek, hogy izgalmasabbá tegyék a szexuális életüket és mindenkinek, aki nem mer beszélni a homoszexualitásról, bár nagyon foglalkoztatja a téma.

Kiadó: iXmédia
Kiadás éve: 2003
Oldalszám: 204
ISBN: 9638631384

2013. július 30., kedd

Banana Yoshimoto - Kitchen

Fülszöveg:
Banana Yoshimoto Konyhája elbűvölően eredeti és mélyen megható művészkönyv Japánból. A Konyha „nagyvárosi” regény. Egy egész generáció életmódját és érzékenységét, fiatalok névtelen harcát mutatja be. Két történetet helyez egymás mellé, melyek anyákról, a konyháról, a szerelemről, tragédiákról szólnak. Mindez szabad szellemű, fiatal nők agyában születik meg a mai Japánban. Bolondos stílusa a korai Marguerite Duras-ra emlékeztet. A Konyha és a Telihold két elegáns történet, melyek látszólagos egyszerűsége a mesteri történetírás ékes példája. A különleges tehetségű író sorai az agyunkban visszhangoznak és megérintik lelkünket is. Megjelenését követően a könyv óriási sikert aratott Japánban. A szerzőnőt a XX. századi japán irodalom legkiválóbbjai között tartják számon, két tekintélyes irodalmi díjat nyert. A Konyha című regényét megfilmesítették. A Konyha 19 országban aratott sikert, és több millió példányban kelt el. Japánban 6 millió eladott példánnyal az év sikerkönyve.

 A könyvet tavaly kaptam @PuPilla-tól, molyszületésnapon. Őszinte leszek, előtte is néztem már, a könyvtárban többször belebotlottam visszapakoláskor, sőt volt, hogy haza is hoztam (igen szoktam sétáltatni a könyveket :P), de sosem jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Pedig ugyebár a japán irodalom érdekel. Tehát megkaptam és, hogy biztos legyek benne, hogy még ebben az évtizedben el is olvasom, ráraktam a várólista csökkentős polcomra, és mint adu ász elvittem magammal Bristolba, hogyha marad idő olvasásra is akkor ez jó lesz. (bár vittem a Tűzet is, és még a Fertőzötteket is, biztos ami tuti alapon), végül csütörtökön volt egy üresjárat napom, amikor nem mentem sehova sem, mert pihentettem a kicsit totálkáros lábamat, így volt időm olvasni.

 A japánok érdekesen írnak. Meg érdekes a felfogásuk is egy csomó dologban. A könyv három novellára és egy apró tanulmányra tagolódik. Az első két novella összefüggő egészet alkot, míg a harmadik egy teljesen különálló, csak a szerelem mint téma az ami egységes.
 Az első két novellában megismerkedünk egy tragikus sorsú lánnyal, aki elveszít szép lassan mindenkit, de befogadja egy fura család. Ahol az apa, miután elvesztette feleségét átoperáltatta magát nővé, és mint Anya nevelte egy szem fiát. Ebbe  a nem mindennapi családba kerül bele, és éli egy ideig gondtalan életét, majd, hogy saját lábára állhasson elköltözik. És itt vége is az első novellának. A második már a fiú és a lány, reménytelennek tűnő, néha fárasztóan hülye dolgaikat felsorakoztató rész, amiben Talán egymásra találnak. Néha amúgy a fejemet vertem a falba, hogy hogyan lehet valaki ennyire…nem is tudom mi. Minden esetre néha nagyon fárasztóak voltak, ezzel a „ez szerelem, vagy nem, vagy igen? Vagy nem?” :D

Az utolsó novella volt a kedvencem, annak ellenére, hogy a legszomorúbb. Mert megvan a beteljesedett szerelem, de aztán jön egy tragédia és elvesztik egymást. Hogyan képes valaki talpra állni újra, egy tragédia után. Hogyan képes feldolgozni, hogy elvesztette a másik felét? Érdekes témát boncolgat, enyhe misztikummal együtt. Minden esetre nagyon-nagyon tetszett.
Belbecs: 4/5

Bevallom, hogy nagyon szeretem a borítóját. Annak ellenére, hogy totálisan semmi köze nincsen a történethez. Megnéztem, a régi borítónak sincsen köze a történethez, bár talán a novella címekre asszociál. Minden esetre érdekelne, mi alapján készült ehhez például a borító. Nálam telitalálat volt. Megnéztem a külföldi borítókat is…hát…izé…akkor már inkább a magyar :D


Külcsín: 5/5
A régi magyar borító
Kiadási év: 2012
Kiadó: Trivium Kiadó
Fordította: Frigyik László
Oldalszám: 160
ISBN: 9789639711891
Eredeti megjelenési év: 1988
Eredeti cím: Kitchen
Teljes ár: 2.490Ft
A szerző további, magyarul megjelent művei:

2011. november 22., kedd

Janikovszky Éva - Ájlávjú


Ismertető:
Kötelességem figyelmeztetni a kedves olvasót, a cím félrevezető. Nem szerelmes történeteket tartalmaz a kötet. Hanem? Az úgy van, hogy az ember idős korban már kevesebbet ügyintéz, szaladgál, nyüzsög. Inkább elgondolkozik ezen-azon, ír, írogat, így a századvégen, ezredelőn. Különösen, ha írónak hiszi magát. Aztán összegyűlik egy kötetre való. De miért jut eszébe éppen ez a cím? Mert a tévésorozatok, az angolszász nyelvterületen készült filmek jóvoltából angolul gyakran hallja. Magyarul csak szeretné hallani. De valahogy hiánycikk. Még a falfirkákon is többnyire angolul olvasható, hogy I love Brigi – Karesz. Azonkívül az angol nyelvű vallomás nemcsak egyes számban szeret, hanem többes számban is. Akár a kedves olvasó is magára veheti. Ha akarja. Rosszkedvet oszlató humort, szeretetből fakadó türelmet, megértést kínálok annak, aki vevő rá.

Vélemény:
Ha nincs a Janikovszky esemény valószínű nem most, talán sosem vettem volna kézbe a könyveit. De volt egy esemény a Molyon, hogy olvassuk a könyveit, nosza rajta, nem nagy az elvárás 15 könyv. Tudtam, hogy rengeteg kb. 32 oldalas könyve van, úgy gondoltam, ha más nem akkor majd abból összejön a 15. Össze is jött, majd a 16...17...és így tovább. A meséket felváltotta a novella, karcolat és hasonlókat tömörítő könyvei. És nem bántam meg. Szeretem Janikovszky-t ahogy ír, ahogy írt.
Ugyan ez a műve egy icike picikét számomra átment panaszkodásba. Próbált nem panaszkodni, de panaszkodott mégis. Ennek ellenére szerettem olvasni, mert ő még panaszkodni is jól tud. Vannak kedvenc részeim ebben a kötetben is, ilyen a Karácsony, vagy az Adventi, vagy a Túlélőtáboros.
Olvassunk Janikovszky-t és igaza van, nagyon kevésszer mondja az ember, hogy szeretlek. Most nem a szerelmesekre kell gondolni, azok mondják egymásnak valószínű nonstop. De a többiek? Vagy az ember már nem szeret senkit sem? Én szeretek sok embert, barátsággal. Sok olyan embert is szeretek akik nem a barátaim, mert nem akarnak azok lenni, és sok emberről hiszem, hogy a barátom. No nem az egész világ. Bár...ÉN szeretem a világot, ez visszafelé nem mindig sikerül, kedves Világ :P *hát nem panaszkodom én is?...De igen, a magyar már csak ilyen, panaszkodik, akár kell akár nem. Pedig nekem okom nincs a panaszra. Hamarosan Karácsony!!!*