Rick Yancey: Az ötödik hullám

 Köszönet a könyvért a Cartaphilus kiadónak!

A lényeg, hogy ne a filmet nézd először! Általában amúgy tartani szoktam ezt az elvet, minthogy előbb olvasom és utána nézem meg. Így nem befolyásol abban a film, hogy kit képzeljek a szereplők helyére. Itt sajnos elrontottam a sorrendet, de kivételesen ez nem okozott nagy problémát. Méghozzá azért, mert a film annyira szar, hogy szerintem nincs is köze túlzottan a könyvhöz, ebből adódóan felülírtam az infókat és olyannak képzeltem el a szereplőket amilyenek.

 És akkor most itt egy kis kitérő a filmre. Ha tehetitek, ne nézzétek meg. Akció filmnek amúgy elmegy, eltekintve attól, hogy már az elején tudod, hogy kik maradnak életben. Azért az is sejthető már az elején ki a gonosz, ki az ufó és mit akar, és igen az is sejthető, hogy a főszereplő család megmaradt tagjai feltehetően nem halnak meg, ha már a könyv feléig húzták. Érdekes amúgy, hogy a filmben Cassie volt a hangsúlyosabb, főleg őt vette a kamera (vagy csak az emlékeimben?), a könyvben viszont Ben és Sam és a bázis az ahol szerintem túlnyomó részt vagyunk. Valahogy nagyobb hangsúlyt kaptak azok a szereplők, akik a filmben emlékeim szerint durván negyed órát.

 Tehát a film katasztrofálisra sikerült, feltehetően, ha nem lett volna „muszáj” elolvasnom könyvben is, akkor sosem veszem kézbe. De ez még egy nagyon régi reci volt. Most azt mondom, hogy örülök annak, hogy elolvastam, mert egy csomó mindenre választ kaptam, ami a film után felmerült bennem, mint kérdés. Meglepő mód élveztem, a filmmel ellentétben ami viszont idegesített. A Némító mind a két helyen (könyv és film) is szimpatikus, de valahogy a könyvben jobban megértettem, hogy mit akar, mint a filmben. A könyvben azért elég sok dolog ki volt fejtve, és persze jóval részletesebben, és megtudtam milyenek is Ők, akik megszállták a bolygót és kellemes mód, úgy döntöttek, hogy az 5 hullám arról szól, hogy kiképezzük a gyerekeiteket, hogy aztán azok vak hittel lemészároljanak titeket, mert azt hiszik, ti vagytok Mi. (Húha lehet kicsit bonyolult a mondat :D). A lényeg, hogy sokkalta jobban kifejti a miérteket. De abban egyezik a filmmel, hogy az első 3 hullám leírása hopp lemegy durván 30 oldalba, ami a filmben 15 perc, tehát a többi hullám csak említve van. Pedig szerintem tök jó katasztrófafilmeket és könyveket lehetett volna ebből csinálni. Mindegyik hullámból. Na, jó, lehet, hogy akkor mire elérjük, az ötödiket megunjuk.

 A legszerethetőbb karakter:

Őszinte leszek, a Némítót bírtam. Ben = Zombi, irritált, Sam= Mazsola… hát ő durván semmit nem csinált, viszont őt akarta mindenki megmenteni, tudhat valamit a gyerek. Adu… hmm, na, jó Adu-t bírtam amúgy, a Némító mellett ő volt az egyetlen aránylag normális személy. A többi kiskatona vagy irritált, vagy örültem, hogy meghalt, vagy bánkódtam, hogy nem halt meg. A megszálló földönkívüli életformák által képviseltek közül, hmmm… senki sem szerepelt annyit a könyvben, hogy konkrétan utálni tudjam, persze mint „megszálló hadtest” az összest rühelltem, de na őket is megértettem valahol…de ettől még mégiscsak kiirtották a bolygó lakosságának 6/7-ét. Cassie sokat rinyált, tehát nem rajongtam érte, az apja meg totálisan hülye volt… komolyan, ha neked azt mondják a gyerekeid közül az egyiket elviszik, a másik maradjon, felnőtt egy sem mehet…hagyod ezt? Nem gondolsz bele, hogy feltehetően ki fognak nyírni. Már csak azért is, mert akik értetek jönnek, azoknak van áramuk, működő cuccaik, amikor azt elsőnek vette el tőletek az idegen életforma….????????

Nos tehát, a könyv tetszett, tervezem folytatni. Remélem a harmadik részben elpusztul a világ. Gonosz vagyok, de sajnos, ha komolyan ezt az ellenséget, megállítja 1 közülük + x ember gyerek, akkor csalódom az egész disztópikus világba. Jó lenne egyszer reálisnak lenni, ezeket nem tudják legyőzni, ha az összes „beépített ügynökük” (mármint az idegeneké), is fellázadna a fajtársai ellen, mert hipp-hopp éreznek, szeretnek és sajnálják a kicsi földi emberkéket, akkor is… akkor sincs esély, még ha ugyebár ők extra erősek, gyorsak és tudnak egy csomó mókás és hasznos dolgot. Úgyhogy remélem mindenki meghal a harmadik részben, akkor szeretni fogom a sorozatot. Csak azt nem tudom, mégis mit lehet még két részben csinálni…. :D

Belbecs: 4/5

Persze voltak hiányosságai, és Ben-t akit nem szerettem, sajnos túl sokat szerepeltette. Ennek ellenére is a filmhez képest borzalmasan sok szinttel feljebb van. És gyorsan olvasható, jól haladós, és aki szereti a disztópiás, katonás, és sokat lelkizős (Cassie borzalmasan sokat rinyált) könyveket annak tetszeni fog. Annak ellenére, hogy irreális dolgokat tesznek benne a szereplők néha, és arra hivatkoznak ilyenkor, hogy azért, mert az ember ilyen. Kiszámíthatatlan, és önfeláldozó, és ígéreteket betartó, szép is lenne, ha az összes ember ilyen lenne.

Külcsín: 4/5

Tetszik a borító, a betűtípus, a tagolás. Amúgy relatíve minden tetszett, egy pont levonás azért jár, mert átvettük a második kiadásnál már a ronda filmes borítót. Áldom, hogy nekem még a szép, nem filmes van meg. Azért azt a szőke csajszit nézegetni borzalmas lehet hosszú távon… :D

Fülszöveg:

Az ​​első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

„Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr

„Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz

Könyv: Rick Yancey: Az ötödik hullám

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 466

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632663272

Fordította: Havadi Krisztina

Paolo Bacigalupi : Hajóbontók

Fülszöveg:

Húsbavágóan kegyetlen kaland a jövő világában, ahol az olaj ritka kincs, ám a hűség még annál is ritkább. A Mexikói-öböl partján megfeneklett olajszállító tartályhajókat bontanak alkotóelemeikre az elkeseredett szegények. Egy kamaszfiú, Vézna a könnyűbrigádban dolgozik, és rézkábelek után kutat a roncsok gyomrában, hogy teljesíthesse a kvótát. Amikor azonban egy hurrikánt követően a szerencse egy léket kapott luxushajót vet az útjába, Vézna élete legfontosabb döntése elé kerül: fossza ki a hajót, vagy mentse meg az egyetlen túlélőt, egy gyönyörű és dúsgazdag lányt, aki talán egy jobb élethez vezetheti el… ha sikerül megmenekülniük az üldözőik elől. A Hajóbontók 2011-ben elnyerte a Michael L. Printz-díjat és a legjobb ifjúsági regénynek járó Locus-díjat, valamint 2010-ben jelölték az Andre Norton-díjra.

Köszönet a könyvért az Ad Astra kiadónak!

Külcsín és belbecs:

 A borító Sánta Kira, és Vass Richárd keze munkája. Leszögezném, hogy gyönyörű lett. Amúgy érdekelne

az, hogy amikor ketten készítenek egy borítót, azt hogy csinálják. Megszoktam, hogy általában csak egy borítótervező van felsorolva, és kicsit bezavar, hogy ketten munkálkodtak egy borítón. Ami amúgy kifejezetten szép lett. Nekem nagyon tetszik, bár most, hogy megnéztem az amerikai, angol borítókat azt kell mondanom, hogy van még pár amivel el tudtam volna képzelni a magyar kiadást is. Ennek ellenére nagy kedvencem lett, és ez a zöld gerincszín is remekül passzol hozzá.

 Volt pár elgépelés a könyvben, szegény Nita, végre megszoktam, hogy Nita addigra Nina lett egy bekezdés erejéig. Minden esetre ez legyen a legnagyobb gondja a könyvnek. Tehát, kevés elgépelés. Amit nem fogok tudni megszokni azaz, hogy a fejezetkezdések  ugyebár mindig új lapon kezdődnek, de van, hogy előtte egy üres oldal van. Ilyenkor mindig attól félek, hogy ott van valami, csak nálam hiányzik :D

Külcsín: 4/5

Belbecs:

 Végre egy olyan Ad Astrás könyv, ahol azt hiszem már az elején értettem a dolgokat! Általában ugyanis az szokott lenni a probléma, hogy olvasom-olvasom és nem tudom hova tenni a helyeket, neveket, történéseket, és egy jó darabig pislogok, hogy mi van. Ez persze főleg azért van így, mert öreg fejjel (26 évesen, tavaly) kezdtem el érdeklődni a sci-fi és hasonlók iránt, és hiányzik az alapolvasottságom a könyvekhez. Mert biztos vagyok benne, hogyha sok sci-fit olvasok ifjú koromban, akkor több mindent hamarabb megérthettem volna most. De ezen már nem lehet változtatni. Örülni kell annak, hogy végre én és a műfaj összefutottunk, hála az Ad Astra kiadónak. (túl jó könyveket adnak ki, túl szép borítóval, túl jó fülszöveggel, és beindítják a hörcsög effektust, hogy olvasnom kell tőlük :P)

 Visszatérve a könyvre. Végre tényleg értettem a történetet, el tudtam helyezni a dolgokat, és még a nevekkel sem volt gondom, bár azért örültem volna, ha nem aggatnak totálisan véletlenszerűen új neveket egymásra a szereplők, csak úgy heccből. A történet könnyen követhető, és izgalmas. Ha nem lett volna most ilyen meleg, és nem lett volna ennyi dolgom, biztosan egy nap alatt befalom. Letehetetlen kategória!

 Szereplők:

Vézna /Mázlista Kölyök:  Tényleg őrülten mázlista, ha nem számítjuk azt, hogy egy alkoholista, drogfüggő, agresszív apja van aki csak úgy, ha nem jól néz rá, akkor eszméletlenségig veri. Tehát, ha mindezt nem nézzük akkor szerencsés. Túlél sok mindent, eljut egy csomó olyan helyre, ahova mások, akik hasonló körülmények között élnek nem jutnak el sosem. És megcsinálja a szerencséjét! Nem tudom a folytatásban mi lesz vele, de nem aggódom miatta. Elég kitartó és szívós fajta. Én nem osztom a félelmét, miszerint olyan lenne, mint az apja. Ő nem drogozik, nem iszik, és nem élvezi, ha ölni kell. A vér azért mégsem minden!

Pima: Keveset szerepelt a könyvben, de szerintem még az elkövetkezendőkben elég szerep jut neki is. Ő olyasmi lehet, mint egy nagy testvér Véznának. Ha szerencsésebb lett volna a srác, akkor oda születik és nem oda, ahova végül. Várom, hogy mi lesz a sorsa, neki és az anyjának!

Sadna: Pima anyja, és Vézna…hát nem is tudom mije. Főleg őrangyala. A legtisztább lélek akit csak a könyvben megismerhettünk. Mindent megtesz azért, hogy Véznának jó legyen, de nem hagy senkit sem cserben.  Gondolom a következő részben neki is jut majd szerep. Remélem a sorsa jobbra fordul, mert ő tényleg megérdemelné, hogy végre valami jó történjen az életében.

Richard Lopez: Vézna apja. Őt nem sajnálom, és már tényleg vártam, hogy minimum egy hajó essen a fejére, vagy egy villám csapjon bele. Tudom, hogy minden könyvben kell lennie egy ellenszenves alaknak, akit az olvasó utálhat. Nos őt kifejezetten lehet utálni. Gerinctelen, csak az anyag, és a pénz érdekli, a vér meg számára csak annyi, hogyha vele van a fiú akkor jó, ha nem akkor meg is halhat miatta. Örülök a végkifejletnek!

Nita/ Mázlista Lány: Sokáig nem tudtam, hogy viszonyuljak hozzá. Egyrészt mert hazudozott orrba-szájba, másrészt meg ki tudja, hogy kicsoda valójában. Amúgy attól féltem, hogy kiderül, hogy csak hazudja a vagyonát, és valójában csak egy senki. Végül kiderült, hogy nem senki, és tényleg van pénze. Érdekel, hogy az ígéretét betartja-e. hogy tényleg segít-e Véznán, Pimán és Sadnán.

Pöröly: Nos igen, akkor el is érkeztünk az egyetlen fura teremtményhez az egész  történetben. A félemberek furák, elméletileg van patrónusuk, akik, ha meghalnak akkor a félember vele hal, nos Pöröly láthatóan nem ilyen fajta félember. Félig kutya gének, félig ember. Volt aki azt mondta, a félemberek „feljavítottak”. Hát nem tudom, minden esetre, emberfeletti gyorsaság, erő és elméletileg mindent elsöprő hűség. Érdekelne, hogy akkor mégis Pöröly kinek hű? Ijesztő volt, annak ellenére, hogy valójában szerintem ő a jó oldalon van, bár főleg a saját oldalát, és érdekeit veszi figyelembe.

Belbecs: 5/5

Az írónak még nem olvastam a másik könyvét (A felhúzhatós lány), de tervben van. És remélem a Hajóbontok folytatása is hamarosan megjelenik, ugyanis nem szeretem az ilyen véget. Persze egy probléma megoldódott, de nem tudunk meg többet. Nincs happy end és nincs lezárva semmi. 

A folytatás