Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye

Köszönet a könyvért a Manó Könyvek Kiadónak!

 Vannak könyvek, amik megtalálnak, vannak olyanok amiket én keresek. A Sherlock, Lupin és Én, olyan sorozat, amit én kerestem. Tavaly, Bencétől és Immától kaptam egy Sherlock könyvet (A dilettáns detektívet), hazafelé a vonaton el is olvastam a nagy részét, a maradékot is sitty-sutty befaltam. Ezzel el is kezdődött a Sherlock imádatom, ami néha fellángol, néha csak lappang. Azóta olvastam már a Sátán kutyáját, meg a Sátán kutyáját képregényben (ami szerintem nem volt annyira jó). Tavaly jött ki a Sherlock, Lupin és Én első része, majd jött a második is, és úgy éreztem, hogy nekem muszáj olvasnom. Már csak a címszereplő miatt is. Imádtam az első és második részt is, és imádtam a harmadikat is.

 Tehát, ezt a könyvet én kerestem, én akartam. Az első részben felvázolódott a főhős gárda (akik mellékesen ugyebár a sorozatcímben is szerepelnek.)

Irene Adler, aki mesél. Ő az, aki mindent elmond, hogy mikor hol voltak, hogy mi után kutattak, és hogyan menekültek meg. jelenleg Londonban él, bár Franciaországból jöttek át, a háború miatt. Egy nyáron ismerkedett meg Arséne Lupinnal, és Sherlock Holmessal és a barátságuk egy életre szól. Ezért természetesen Londonban is folytatódik. Sosem nyugszanak, és sosem hajlandó Irene úgy viselkedni, ahogy egy Úrilányhoz méltó volna. Még szerencse, hogy  a főkomornyik általában vigyázz rá.

 Sherlock Holmes, akit nem kell bemutatni. Gyermek fejjel is már zseniális logikai érzékkel bírt. Könnyedén felgöngyölít eseteket, de mivel gyerek, így a barátain kívül (Irene és Lupin), nem igazán hallgatja meg senki sem. Hiába magyaráz el mindent, hiába mutatja be, hogy mire képes legyintenek rá. Amit persze majd ha felnő kamatostul megfizet a Scotland Yardnak is. Ebben a részben kifejezetten felidegesítette őt, a rendőrök hülyesége, komolytalansága, és a hozzá nem értése. És teljes mértékben egyetértek vele!

 Arséne Lupin, aki már most nem ártatlan. Róla sajnos ezen kívül a sorozaton kívül nem olvastam, bár már itt is elhintenek elég információt, hogy felhívják rá a figyelmet. Francia, betörő palánta, és akrobata. Az édesapja tolvaj, így adott amúgy, hogy erre a szakmára lép majd, de itt jelenleg a hamiskártyázáson kívül nem csinált semmi törvénytelent. Ha nem számítjuk, hogy simán átmászik a falakon, és átveri a felnőtt társadalom egy nagy hányadát.

 A három fiatal tehát, egy elég erős háttért ad. Mind a hárman valamiben jók, valamit titkolnak, és amúgy sem egyszerű az életük, ha az lenne, akkor bekavar, hogy kamaszok, és hát két fiú és egy lánnyal adott egy szerelmi háromszög is. Csak egyelőre nem tudni ki felé lendül Irene mérlege…pláne, hogy szegény lány sem tudja még. Egyik fiú sem kezdeményez normálisan, nem lehet megbeszélni sem a dolgokat, így meg gondolkodhat eleget szegényke.

 De térjünk is rá jelenlegi kötetünkre a Skarlátvörös rózsa rejtélyére. Az egész egy sakkfeladványtól indul, ami nem is sakkfeladvány, hanem rejtjeles üzenet, hogy adott helyen van valami. Sherlockék amúgy elég hamar rájönnek, hogy mit jelölnek a helyek, és a nyomozás is roppant gyorsan beindul. Kevésbé döcögősen, mint az előző részben. Ott azt éreztem, hogy nem megy minden flottul, itt azért minden a helyén volt. Persze mennek elég sok felesleges kört, és a végső következtetés, hogy mégis Ki üzen Fekete Barát néven, Mit üzen, és Miért így üzen a végéig homályban marad. Bár, a közepe felé, amikor Iréne „szobafogságban van” (hogy miért azt nem írom le), akkor már lehet sejteni, hogy ki az elkövető (kik inkább), és, hogy mi motiválja őket.

 Az előző részekhez képest ezt a részt, már kicsit idősebbeknek ajánlanám. A vége ugyanis nekem egy kicsit felnőttesebb volt, mint a többi rész. Nem tudom ezt normálisabban leírni. Komolyabb gondolatok voltak, és  „véresebb” jelenetek. Bár a kiadó által ajánlott 10+ korhatár pont ez. Komolyodik a sorozat, ami nem feltétlen rossz, sőt! Úgy hiszem jó, ha egy adott sorozat részről-részre haladva kicsit komolyabbá válik, kicsit többet ad, mert így fokozatosan képes az olvasót is bevezetni a „nagyok” világába.

Belbecs: 5/5

Még mindig szerelmes vagyok ebbe a sorozatba! Tartalmilag is, de kiadásilag, hát istenem! Fantasztikus előzék, fantasztikus védő borító alatti rész. És az illusztrációk is roppant jó hangulatot adnak. Elgépelés stb. nincs. Strapabíró, kemény táblás. És hát csodaszép. Kézbe kell fogni és megtapogatni, mert tényleg egyszerűen jó kézbe venni.

 Ami kicsit bánt (nem tetszik), ami lehet csak most tűnt fel, de a kiadó logóját úgy konkrétan rányomták egy olyan részre, ahol a borítókép van! Első felületes ránézésnél nem látszik, de aztán már igen. Nem tudom, hogy miért került oda. Az első résznél még nem ütötte a képet, a  másodikon egy semleges részén van, ott sem zavaró. Itt sem a zavaróság a lényeg, inkább, hogy 1. Nem látszik a logó rendesen 2. Így meg elrontja a képet amire rá lett nyomva, és még nem is látszik.

 Ami viszont, csak most tűnt fel, és szerintem nagyon jó. A cím alatt szerepel az, hogy hol játszódik. Esetünkben London, és szerepel az is, hogy Mikor játszódik, esetünkben 1870. És most, ránéztem a következő rész borítójára, annyit ki tudtam belőle találni, hogy 1871-ben fog játszódni Évreuxban, tehát fiatal hőseink visszatérnek Franciaországba. Ha jó a logikám :D

Külcsín: 5/5

Eddig megjelent külföldi részek

Fülszöveg:

Irene, Sherlock és Lupin, akik újra együtt vannak Londonban, egy napon különös sakkfeladványt találnak a Times hasábjain. A furcsa rejtvény szerzője egy bizonyos „Fekete Barát". Sherlock szeme azonnal felcsillan… Másnap az egész várost megrázza a hír, hogy meggyilkoltak egy gazdag kereskedőt. Az áldozat íróasztalán egy skarlátvörös rózsa hevert – ugyanaz a virág, amely húsz éve egy vakmerő bűnbanda jelképe volt. Visszatért volna a Skarlátvörös rózsa bandája? Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok. A krimi történetének három világhírű szereplője. Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora.

A következő rész

Sir Steve Stevenson: A legendás skót királyi kard (Agatha nyomoz 3.)

Köszönet a könyvért a Manó könyvek Kiadónak!

A krimire nevelést nem lehet elég korán kezdeni? Agatháról amúgy nekem mindig Agatha Christie jut eszembe, és már kezdésnek is hozzá társítottam a dolgokat, pedig feltehetően a név csak amolyan direkt utalás (vagy még az sem, csak nekem áll így össze a kép). Tehát, az Agatha nyomoz sorozat, relatíve a 8 évesektől kezdődően enyhén irányít a krimik világa felé, gyermekfejjel felfogható, rejtélyes nyomozások a világ minden táján. Az első részben Egyiptomba kalauzolt el Agatha és Larry, majd Indiába utaztak a következő bűntény felgöngyölítése céljából, és most, a harmadik részben szinte hazai pályán Skóciában kell boldogulniuk, és ahogy néztem a negyedik részben Franciaország lesz az úti cél!

 Agatha, egy 12 éves fiatal lány, őrülten jó memóriával, és gyorsan forgó aggyal, és logikával. Krimi írónőnek készül, és így szívesen segít a pancser unokatestvérének Larrynek aki viszont elméletileg jó detektív. Nem tudom szegénnyel mi lesz majd az éles nagy-nagy vizsgán, mert, ha nem lesz ott Agatha akkor úgy megbukik, hogy az fájdalmas lesz, ha meg ott lesz és végül detektív lesz, akkor Agatha nélkül sosem nyomozhat, mert nem túl tehetséges a „szakmájában”, és akkor még finoman fogalmaztam. Larry pancser, és Agatha visz mindent a hátán, holott ő igazándiból csak a kaland kedvéért megy mindenfelé.

 Mr. Kent, és Watson állandó szereplők a sorozatban, és nem túl sok szerepük van általában. Mr. Kent az erő, Watson, nos, ő meg egy macska, úgyhogy általában vagy láb alatt van, vagy bizonyítékokkal sétál fel-alá. Őket amúgy kifejezetten kedvelem, annak ellenére, hogy mellékszereplők.  A csapathoz most betársult Godfrey nagypapa is, akinél a gyerekek nyaralnak, illetve aki hőlégballonokkal foglalkozik. Elsőre amúgy nekem szimpatikus az öreg!

 Az a durva az egész sorozatban, hogy egyre összetettebbek a bűnesetek, már a második résznél is eltartott egy ideig kitalálnom, hogy ki a bűnös, de itt belefutottam abba amibe Larry és tökéletesen tévúton haladtam egy jó ideig, persze utána már, amikor Agatha vázolta a „gyanús körülményeket”, és a teóriáját a homlokomra csaptam, hogy „basszus, hát pont az nem tűnt fel, ami úgy konkrétan az arcod előtt van”. Lehet több krimit kéne olvasnom, mert ha egy 8 éveseknek szánt krimin is elvérzek majdnem a végéig, akkor mi lesz velem egy Agatha Christie kötet olvasásakor? Nem is akarok belegondolni… mennyire nem olvasok a műfajban, koromnak írott könyveket.

 Nem akarom elmesélni a történetet, mert ez nem is feladatom, meg, ha elmesélem, hogy ki a tettes akkor elrontom az olvasásélményt, tehát nem mondok semmit a végéről, ellenben pár dologról igen. Tetszik Skócia, ahogy bemutatták, ahogy utaltak a nevezetességekre és, hogy információkat tudtunk meg, még ha nem is mélyrehatóan, de figyelemfelkeltésnek teljesen jó, aki akar, utána néz az említett helyeknek. Tetszett, hogy olyan alaposan összeszedetten nyomoz Agatha, és idegesít Larry bénázása, de legalább elég hamar lehűtötte őt Agatha. Ami nem a történethez tartozik, bár azért ide köthető. Tetszik a kötet végén lévő szószedet! Bár nekem nem ad friss információt, mert egy időben nagyon oda voltam Skóciáért, de egy kezdő olvasónak, vagy a témában nem járatos szülőnek rengeteget segíthet, még az internet világában is!

Belbecs: 5/5

A könyv kivitelezéséről igazándiból azt tudom mondani, amit a másik két résznél is mondtam már. Olvasás tanuláskor teljesen ideális, nagy betűkkel nyomtatott, jól olvashatóak, néhol megszakítva a történet egy-egy szép illusztrációval. Fejezetbontást tekintve 5-10 oldalanként kezdődik egy –egy új fejezet, így ha megunná(elfáradna), aki olvassa, akkor meg lehet állni. Vagy ki lehet találni úgy, hogy két fejezet/nap. Mert olvasás gyakorlásnak, amikor még csak ismerkedsz a betűkkel, a sok olvasás egyszerre lehet fárasztó, és lehet kedv romboló, akkor is, ha az amit olvasol izgalmas. Biztos voltak, ilyen könyvek az én gyerekkoromba is, csak nem jutottak el hozzám meg gyerekként utáltam is olvasni, most pótolom…. Ahogy minden részben itt is van egy szereplő tablónk és van egy térképünk Nagy-Britanniáról, bekarikázva, hogy éppenséggel hol zajlik a történet. És még mindig imádom ezt a fajta borítót, szerintem menő. Amúgy a borítót átvették az eredetiből, és szép egységesek a kiadások.

Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

A festői szépségű Dunnottar várában őrzik Robert Bruce skót király nevezetes kardját. A felbecsülhetetlen értékű történelmi kincset most mutatják meg először a nagyközönségnek,, ám a megnyitóünnepségen a vendégek titokzatos álomba merülnek. mire felébrednek, a kardnak már csak hűlt helyét találják.

 Ezúttal is a Mistery unokatestvérekre vár a feladat, hogy megoldják a titokzatos rejtélyt. Goldfrey nagypapa hőlégballonjával gyorsan odaérnek a várba, és belevetik magukat a nyomozásba. Az ifjú detektíveket most is elkíséri Mr. kent, a komornyik, és Watson, a hófehér szibériai macska.

A nyomozások folytatódnak
Titokzatos bűntény az Eiffel-toronynál címmel.

Irene Adler - A fekete dáma

Sherlock, Lupin és én 1.

Fülszöveg:

Elgondolkodtál már azon, mi lett volna, ha a híres nyomozó, Sherlock Holmes és Arséne Lupin, a gáláns szélhámos gyerekkori barátok lettek volna? A történetben Irene Adler kislányként ismerkedik meg velük Saint-Malóban, egy tengerparti városkában Franciaországban. Találkozásuk egybeesik egy rejtélyes gyilkosság, valamint a Pikk Dáma (Martigny asszony) ellopott gyémánt nyakéke utáni nyomozással. Az eszes és kíváncsi Irene a fiúkhoz csapódik, és a trió tagjainak hajmeresztő kalandokban van részük. A csibészes, sodró regényben természetesen győzedelmeskedik a jó, a különc kis figurák megismerik az igaz barátság erejét, és azt, hol a határ bátorság és vakmerőség között. Végül megsejtik azt is, hogy a felnőttek jelenléte és cinkossága néhol igen jótékony lehet.

A könyvért köszönet a Manó Könyvek Kiadónak!

Külcsín és belbecs:

Védőborító nélkül

 Szeretem, ha egy könyv szép, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A borítót átvette a kiadó egy az egyben, csak a kiadói logó változott, de a cím és szerző betűtípusa is maradt az eredetiben. Reményeim szerint majd a folytatásnál is ez lesz a trend. 

 A könyv kemény táblás, tartós és minőségi. A betűk normális nagyságúak, amik elvárhatóak egy gyermek és ifjúsági könyvnél. Tehát, nagyobbak mint a felnőtt irodalomnál, de itt szerintem tökéletes. A védőborító alatt, valami eszméletlen szép grafikával készült képek vannak, ami a belső borításon szintén visszaköszön. Hangulatossá teszi a könyvet, már maga a megjelenése is.

A könyv belseje

 Lefotóztam, hogy látszódjon, hogy milyen szép, de sajna a fotózáshoz annyira nem értek. Minden esetre jó kézbe venni, és vonzza a tekintet.

 Külcsín: 5*/5

És akkor a tartalomról:

 Kifejezetten szórakoztató volt, egyetlen hátránya, hogy őrülten gyorsan vége lett az egésznek. Faltam a betűket, és egy fél nap alatt elolvastam a könyvet, és most itt vagyok és vége van, és nincs még a folytatás itt.

 Ifjúsági detektívregény, ha úgy tetszik. Sherlock Holmes már itt is egy kicsit idegesítő. Azzal a pökhendi számító, és racionális gondolkodásával, azzal a tudattal, hogy ő mindent tud. Ááááh, idegesítő, de pont ezért a zsenialitásáért szeretjük. Irene bájos kislány, elég önfejű, viszont ambiciózus, és látszik rajta, hogy annak ellenére, hogy "úrilány" nem egészen úgy viselkedik. Barátkozik ismeretlen fiúkkal, és bárhova követi őket, csak hogy ne otthon legyen. Azért elég bátor dolog tőle ez, még ha a fiúk, Sherlock és Lupin is. Érdekes amúgy, hogy egy leendő betörő és egy leendő nyomozó (detektív) barátjává válik, egy időben. Gyereknek még mind a kettő milyen kis...ártatlan volt (jó, az ártatlan az erős túlzás talán).

 Alig egy héttel a megérkezése után, már örök, elválaszthatatlan barátok, akik nyomozásba kezdenek, egy halott hajótörött esetében. Izgalmas utakon járnak, megfenyegetik őket, verekednek, még Párizst is megjárja Irene, mire mindenre fény derül. Azt hittem, hogy kiszámíthatóbb lesz, de nem volt az! Jó, tény gyerekeknek íródott, tehát nem lehet őrülten nagy bonyodalom és nagyon-nagyon kacifántos a történet, de ehhez képest azért volt a végén is elég meglepetés. És voltak, elhagyott történetmorzsák, amik majd jelentőséggel bírnak a következő részekben (gondolom én).

Belbecs: 4/5

A kiadó 10 éves kortól ajánlja a könyvet, szerintem teljesen korrekt. Igen, szeretem amikor a könyvön is rajta van, hogy hány éves kortól ajánlják, mert a könyvtárban hasznos amikor odajönnek, hogy ajánljunk valamit az x, y éves gyereküknek. Jó az ilyen súgás!

Remélem jönnek a folytatások, ugyan nem függő végű a könyv, de sorozat. Megállja egymagában is a helyét, de azért remélem folytatódik a kiadása, és az is legalább ilyen igényesre sikerül :)

A kaland folytatódik:

 

Sir Arthur Conan Doyle · J. R. Parks - A sátán kutyája

Fülszöveg:
Amikor Sir Charles Baskerville-t holtan találják a mocsár közelében, mindenki úgy véli, szívinfarktus végzett vele. Dr. Mortimer azonban más véleményen van. Úgy gondolja, bármilyen lehetetlennek is tűnik, egy természetfeletti lény kutya képében kísért a lápvidéken. Elmélete szerint a szörnyűséges fenevad már évek óta a környéken kószál, és a Baskerville család férfi tagjaira vadászik.
Amikor az utolsó áldozat unokaöccse hazatér Kanadából, hogy átvegye az örökségét, dr. Mortimer Sherlock Holmeshoz fordul segítségért. Minden jel arra utal, hogy a gyilkosságoknak addig nem lesz vége, amíg a család minden férfi tagja meg nem hal – vagy amíg valaki ki nem deríti az igazságot.
Sherlock Holmes, a páratlan detektív, jó barátja, dr. Watson és egy izgalmas, rejtélyekkel teli történet – ez teszi Sir Arthur Conan Doyle regényét, feledhetetlen olvasmánnyá.


Külcsín és belbecs:
Nekem általában nincsen gondom az átdolgozásokkal, de ez a Klasszikusok képregényben sorozat kiveri folyamatosan a biztosítékot nálam. Nem azért mert rossz, hanem mert őrülten rondák a rajzok, amik, néha nem is illenek a helyzethez. Konkrétan a komornyik felesége amikor állítólag szomorú volt, és sírt előző éjjel...nos a képen mint egy elmebeteg sorozatgyilkos úgy nézett ki! Tehát itt a rajzolással is gondok voltak.

Az eredeti művet olvastam először, reményeim szerint tényleg eredetit és nem átiratot (Könyvmolyképző), nos abban én Sir Henry-t olyan középkorúnak képzeltem el. A képregényben amúgy körülbelül stimmelt is ez, de már Stapleton annyira nem. Mert a képregényből rögtön gondolhatod, hogy vele van a gubanc mert eszelős gyilkos feje van.

A könyv és a képregény közt megnéztem a filmet is, ahol viszont Sir Henry eléggé fiatalka szegényke. Tehát most így teljesen össze vagyok keverve, hogy fiatal, középkorú vagy mégis hány éves szegényke?
A kutya megoldás amúgy a legjobban leírva a könyvben volt, a filmben még csak nem is volt annyira ijesztő (mentségére a filmnek, hogy már jó régi, így akkor az még biztos ijesztő volt), sem a képregényben nem sikerült olyan jól átadni az egészet.

A történet hűségről már ne is beszéljünk. Tudom, hogy mindegyik átirat és emiatt nem kell, hogy teljesen egyezzenek a dolgok, de azért a szereplők kora-beli eltérés és egyéb "kivágott részek" és kevésbé érdkes részek hangsúlyozása, illetve kissé átformálása...azért ne már!

Mit akarok ebből kihozni? Mindenki olvassa az eredetit, mert az tényleg jó, és izgalmas. Ezt csak az olvassa el, aki szereti a képregényeket, bár megjegyzem nem valami szép a rajzolás (finnyás vagyok), a filmet meg csak akkor nézd meg, ha már olvastad a könyvet, mert akkor akár még borzonghatsz is, amúgy meg nem egy nagy szám :(

Sir Arthur Conan Doyle - A sátán kutyája

Fülszöveg:
 Október 16. Fülledt, ködös idő. Odakint szemerkél az eső. A kastélyt gomolygó felhők övezik. Néha felszakadoznak, s ekkor kilátni a csupasz lápra, a vékony, ezüstfehér erekre a dombok lejtőin s a nedvesen csillogó távoli sziklatömbökre. A hangulat kint is, bent is csüggesztő. Én úgy érzem, ólmos súly nehezedik szívemre, bujkáló veszedelem előérzete, mintha bármelyik pillanatban nyakunkon lehetne a katasztrófa, s ez annál is borzalmasabb, mert képtelen vagyok közelebbről meghatározni, mitől is félek.
  A láp komor végtelenségéből hirtelen fülünkbe hatolt a különös ordítás, amelyet már egyszer hallottam a grimpeni ingovány táján. A szél hozta felénk az éjszaka sötétjéből: először elnyújtott, mély morgás hallatszott, ezt eget verő üvöltés követte, ami végül panaszos hörgésbe halt el. Újra és újra felhangzott, mint valami fogcsikorgató, vad fenyegetés, a levegő is beleremegett.

Külcsín és belbecs:
Nekem még a régi kiadás van meg, amit Delfin könyvként adtak ki, de most a testvérem kölcsönadta ezt az új kiadást, úgyhogy végül ilyen formában sikerült elolvasni. Érdekes amúgy, hogy ahány kiadás, annyi fülszöveg és annyi tartalomjegyzék létezik. Pedig szerintem teljesen felesleges volt átírni a tartalomjegyzéket (ami amúgy nagyon spoileres)

A könyvből, ahogy látom készült film is, és képregény is! Előbbit hamarosan sorra kerítem, utóbbit meg megpróbálom a könyvtárból megszerezni. Érdekelnek a feldolgozásai a történetnek, egész jó filmet lehet belőle csinálni (remélem nem rontották el!) Azt is remélem, hogy a képregény sem kapott valami borzalmas rajzolást. Sajnos a "Klasszikusok képregényben" sorozat több darabját már olvastam, és borzalmasan ronda rajzoló készítette a képeket. Remélem, a Sátán kutyáját nem ugyanaz rajzolta, mint az Óz a csodák csodáját!

   Holmes, még mindig egy zseni, azt hiszem, hogy megkedvelteti velem a detektívregények műfaját. Dr. Watson még mindig éles elméjű, de néha teljesen más irányba megy, mint amibe kellene, de azért egész jól rájött pár részletre! Néha, mondjuk kifejezetten idegesített, ahogy "kikérdez" embereket, mert nincs olyan jó érzéke hozzá, mint Holmes-nak. Vagy szimplán nincs annyi ténynek a birtokában, hogy a másikat képes legyen sarokba szorítani.
 Szerettem a könyv végét, ahol levezeti Holmes, hogy hogyan jött rá a dolgokra, és hogy hogyan is kutatott mindennek utána. Azért nem kis kitartás kell ahhoz, hogy napokig a pusztában éljen, rossz körülmények között az ember, csak azért, hogy nehogy a tettes tudja,hogy ott van, és így sokkal óvatosabb legyen.
  Én tényleg a végéig nem is sejtettem, hogy ki áll a háttérben. Még csak gyanúsítottam sem volt, tehát teljesen meglepődtem. Pedig én kedveltem azt a személyt, aki az egész hátterében volt :( Jó, persze utólag nem kedveltem, sőt megutáltam, de velem is elhitette, hogy olyan ártatlan és szerencsétlen.


A kutya: Azért be kell ismernem, hogy én is frászt kaptam volna tőle. Viszont, azt már az elején sejtettem, hogy a kutya, az kutya és nem a sátáné, hanem valaki sokkal halandóbbé. Érdekes volt, ahogy Holmes levezette, hogy addig hol tarthatták a kutyát, és hogy mitől is lett "sátáni" beütése a kutyának. Nagyon ügyes volt, aki kitalálta, hogy ezzel és a régi családi átokkal képes lehet megölni az örökösöket.

Favorit karakterek: 

Sir Henry: Nekem ő úgy tűnt, hogy kellően talpraesett fiatal férfiú, és nem fél semmitől sem. Persze ez megkérdőjelezhető, mert a babonaság azért nála is kezdett felszínre törni, amikor hallotta a kutyát vonyítani. Minden esetre őt megkedveltem, ambiciózus fiatalember és rengeteg jó ötlete volt. Nem mellékesen egy remek ember, mert habár részben titkolóztak előtte, amikor megtudta a titkokat, nem élt vissza vele (mindig).

Sherlock Holmes: Mert ő egy zseni! Komolyan, irigylem az olyan embereket akiknek ennyire jó logikai érzékük van, és ennyire jó megfigyelők. Sok dolog felett én is elsiklottam, amit viszont Ő meglátott. Félelmetes egy fickó :)

A könyv után, azt hiszem elmondhatom,hogy szép lassan sorra fognak kerülni a Sherlock Holmesos könyvek, mert beleszerettem a stílusba, az okfejtésbe, a nyomozásba :)