A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Agave Könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Agave Könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 29., péntek

Neil Gaiman: Óceán az út végén

 



Idén már próbálkoztam Gaiman-nal, de feltehetően rosszkor kezdtem neki, mert nem sikerült belerázódnom (Elveszett próféciák). Annak idején nagyon szerettem a szerzőt, és igazándiból most sem utálom, csak valahogy már nem nyűgöz le annyira, mint 10 éve. Lehet rossz könyvet választottam, vagy csak rosszkor, vagy annyit változott az ízlésem, hogy igazándiból, már nem vagyunk olyan közel egymáshoz, mint eddig.

 Az Óceán az út végén egy remek kis történet, kellő borzongással, és sok kérdéssel. Az alap ötlet zseniális amúgy, Gaiman nagy mesélő, és remekül nyúl mindenféle mitológia alapokhoz. Tetszett a könyv és nagyon gyorsan lehetett vele haladni is, mégis valahogy valamit hiányolok belőle.

A főszereplő fiú, aki visszatér a farmra, és lepereg előtte vélt vagy valós gyermekkorának szőrnyű, mágiával és halállal tarkított élete érdekes volt. Viszont valahogy, az hogy felnőttként visszatér és visszaemlékszik pont ez ami kicsit nálam erőltetettnek tűnik. Valahogy jobban fogyaszthatónak tartanám úgy, hogy jelen időben, a kisfiú életét bemutatja, és nem keveri bele a "jelent" vagy "jövőt". Tehát igen, jobban élveztem a 7 éves srác fura életét, mint a középkorúét, aki csak mereng és gondolkodik egy padon, hogy a dolgok valósak voltak-e vagy sem.

A farm, a három nővel és a mágikus dolgokkal amúgy pazar. Ahogy elmegy Lettie és a srác elűzni a szörnyet, vagy ahogy később kell megküzdeniük vele szintén nagyon jól megvan írva. A fénylő birtok, és maga az Óceán is amúgy zseniális.

Nehéz amúgy erről a könyvről írni, mert egyrészt tetszett, másrészt idegesített, és voltak részei amik viszont nem tetszettek. Nem tudom így azt mondani, hogy maximálisan imádtam, de azt sem, hogy nagyon utáltam volna. És semlegesnek sem mondanám, mert két érzés kavarog bennem, az hogy Gaiman egy zseni, meg az, hogy miért kellett túl bonyolítania a dolgokat.

Ennek ellenére persze olvassátok. De nekem akkor is, ha Gaiman, akkor Csillagpor, esetleg Sosehol inkább. Hmm... lehet újra kellene olvasnom ezeket, mert ezeket tényleg szerettem...talán segítene visszarázódnom Gaiman elborult fantáziájába :)


Fülszöveg:

AMIKOR EGY EMLÉK FELENGED, A MÚLT SZIVÁROG KI BELŐLE.


Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely létezik, ahova mehet: egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van.


Neil Gaiman regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.


2022. május 7., szombat

Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála

 

Hűűűűű, haaaa!

Ha tehettem volna egy ültő helyembe elolvasom, de ehhez tegnap túl fáradt voltam viszont belekezdtem, és már akkor tudtam, hogy ha más nem akkor ma majd tényleg az egészet lenyomom. Ilyen szempontból szerencsés, hogy nem voltak olyan sokan a munkahelyemen, hogy el tudtam olvasni. Bár ehhez hozzájárul az, hogy elég szellős, elég rövid és elég gyorsan haladós. Nem is tudom, mikor olvastam ennyire hangulatba találós könyvet mostanában.

A könyv főszereplője Molly, aki éli kis életét egy farmon a szüleivel, nem éppen mindennapi módon. Már kiskora óta megtanulta a szabályokat:

"Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!  Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!"

A kiskora a szabályokon túl azzal telik, hogy próbál nem megsebesülni, és megtanulja a lehető legtöbb önvédelmi fogást amit csak lehet, hogy megússza a dolgokat. Ennek ellenére roppant sokszor mégis megsebesül, és persze amikor az ember lánya menstruál . . . nos az is vér, így más nem havonta egyszer a nehéz napok Molly számára sokkal nehezebbek. Mert a vérből mindig egy új molly születik, nem a kedves kis iker tesóra kell gondolni, hanem inkább a kis gonosz klónra.

A könyv kezdete és vége keretet ad a történetnek, mind a kettőben egy helyszínen vagyunk, és ott meséli el Molly, hogy milyen elk*rt élete is van, és hogy mennyi mindenen kellett neki végig mennie, mennyi mindenről kellett lemondania, vagy éppen hány embert vesztett el. Amikor úgy a könyv felénél azt gondolnánk, hogy szerencsétlen lányt ennél jobban nem lehet szívatni, hogy van egy határ annak, hogy mennyire lehet elk*rt az élete ezen "adottsággal", akkor derül ki még egy csomó fincsiség, ami végül a könyv végén lévő  sejthető eseményekhez vezet.

Imádtam olvasni, mert ez a tipikus esete annak, amikor az író, a főhősét istenesen megkínozza, az összes nyomorúság ot rádobja a főhősre, hogy bemutassa, hogy és még ebből is kilehet hozni a jót. Már, ha a könyv végét jónak tekintjük. Én megértettem, hogy így döntött és roppant érdekes a dolog, de valahol amikor Molly és molly beszélgettek sejthető volt, hogy mit dönt igazán. Nagyon kíváncsi vagyok a következő kötetre, mert érdekel, hogy ebből még mit lehet kihozni. Potenciál van benne bőségesen :)

A háttér sztori is jó amúgy, bár megmagyarázzák hogy Molly miért ilyen elcseszett szegény, de egy csomó nagy kérdőjel marad még így is bennem, hogy oké a szérum, meg kutatás, de nem az egészet lopták el . . . azok akik kifejlesztették vajon tudták mit? Ha tudták akkor van még pár ilyen peches ember, vagy Molly volt az egyetlen aki megnyerte ezt a világterhet magára.

És amúgy szerintem a borító is zseniális :)


Fülszöveg:

A szabályok egyszerűek:

Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!

Ne sebesülj meg!

Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!

Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!

Amióta csak az eszét tudja, Molly Southbourne rendszeresen végignézi a saját halálát. Akárhányszor vérzik, egy másik molly születik, aki minden ízében hasonló Mollyhoz, és a lány elpusztítására törekszik.

Molly számos módon képes végezni önmagával, de azzal is tisztában van, hogy amíg él, vadászni fognak rá. Nem számít, mennyire precízen követi a szabályokat, a mollyk előbb-utóbb rátalálnak. Vajon sikerül-e megfékeznie a vérontást, vagy egy hasonmása által éri el a végzete?

Tade Thompson Nommo-díjas kisregénye a horror és weird műfajok eszköztárából építkezik, és egy olyan hátborzongató történetet mesél el, amihez foghatóval még nem volt dolgunk.












2019. november 20., szerda

Könyvtári zsákmányok 3.

Azért nem csak kifelé hozom a könyveket, hanem olvasom is őket. Múlt héten pl. az Ég a házunkat elolvastam és vissza is vittem. Mondjuk az is igaz, hogy azért vettem főleg előre, mert előjegyzés volt rá, és nem szeretem, ha rám várnak az olvasók, ha már vették a fáradtságot és elő is jegyezték a könyvet :)
Ezen a listán most a könyvtárközi könyvem is rajta lesz, mert ebben a hónapban is garázdálkodtam más könyvtár állományában :)


Neil Patrick Harris
A ​bájos kis bűvész (Szemfüles szemfényvesztők 2.)

Fülszöveg:
Csatlakozz te is a Szemfüles Szemfényvesztőkhöz, amint egy újabb kalandba keverednek!

Amikor egy híres-neves médium érkezik a városba, Leila a mesteri szabaduló művész és barátai elé olyan rejtély tárul, amit nem biztos, hogy ki tudnak bogozni. Egy azonban biztos: a hat barát mindent megtesz, hogy biztonságban tartsa Bányavölgyet még akkor is, ha éppen őrült majmokat kell üldözni vagy szellemeket kiűzni egy kísértett hotelből. A kérdés csak az, hogy vajon magukat is meg tudják védeni közben?


Legyél a bűvészmutatványok új rajongója vagy épp az illúziók nagy mestere, a Szemfüles Szemfényvesztők egész biztosan nagyobb örömet nyújt majd még annál is, mint egy segítő kettéfűrészelése!

Maxim, Szeged, 2019
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634990444 · Fordította: Bozai Ágota

Miért hoztam ki?

Mert az első része egy ideje nálam van kölcsönkönyvként és gondoltam, hogy majd úgy egymás után fogom olvasni őket. És mivel a könyvtárnak az első rész nincs is meg, annyira nem fogom feltehetően elsietni a dolgot. Igazándiból elég sokat hallottam már az első részről így felkeltette az érdeklődésemet, és szeretem a bűvészetes dolgokat, még ha nem is a legtöbbet olvasott témám :)

R. F. Kuang
Mákháború (Mákháború 1.)

Fülszöveg:
Nikant ​elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.
Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.

Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

 Agave Könyvek, Budapest, 2019
572 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634196402 · Fordította: Ballai Mária

Miért hoztam ki?

Bevallom töredelmesen, hogy amikor az Agave bejelentette a megjelenését akkor rögtön várólistáztam. Tetszett a fülszöveg és gondoltam ez tök jó lesz. Aztán felírtam deziderátába a könyvet, hogy hátha megveszi a könyvtár. Szerencsémre meg is vették, viszont sose néztem azt, hogy ez hány oldal. Úgyhogy amikor hozta a kollégám, hogy "neked jött" és a kezében egy tégla kicsit megijedtem :D De ha jó akkor nem gond, hogy hosszú és én továbbra is bízom abban, hogy jó kis könyv lesz :)

Min Jin Lee
Pacsinkó 

Fülszöveg:
„Nyertesből ​csak kevés akadt, vesztesből viszont annál több. Mi mégis tovább játszottunk, mert reméltük, hogy egyszer ránk mosolyog a szerencse!”

A történelem ritkán kegyes. Min Jin Lee mesterien megírt regényeposzában egy szegény, de öntudatos bevándorló család négy nemzedéke küzd azért, hogy száműzve hazájukból, amit sohase ismertek, saját sorsuk uraivá válhassanak.
Koreában az 1900-as évek elején a tizenéves Sunját, egy félig nyomorék halászember imádott lányát otthonuktól nem messze, a tengerparton elcsábítja egy gazdag idegen. A férfi elhalmozná mindennel, de amikor a lány ráébred, hogy teherbe esett – és hogy a szerelme nős –, nem hajlandó eladni magát. Inkább elfogadja egy szelíd, betegségekkel küzdő lelkész házassági ajánlatát, aki úton Japánba száll meg náluk. Ám döntésével, hogy elhagyja otthonát, és visszautasítja születendő fia nagy hatalmú apját, Sunja izgalmakkal teli családtörténetet indít el, ami a rákövetkező nemzedékekre is kihat.
A Pacsinkó egy lebilincselően megírt, drámai erejű történet szerelemről, áldozatkészségről, becsvágyról és hűségről. Erős és makacs asszonyok, odaadó nővérek és fiúk, erkölcsi válságban gyötrődő apák – ők Lee bonyolult és szenvedélyes szereplői, akik hol nyüzsgő utcai piacokon, hol japán elitegyetemek előadótermeiben, hol alvilági pacsinkó szalonokban bukkannak fel. Ám van bennük valami közös: mind túlélők, akik kiharcolják a maguk jussát a történelem részvétlen folyamában.

Min Jin Lee New York-i jogászként kezdi a pályáját, ám már ekkor díjakat nyer szépirodalmi és ismeretterjesztő munkáival. Néhány év elteltével már csak az írásnak él, alkotásait pedig egyre nagyobb érdeklődés övezi. Első regénye, a Free Food for Millionaires 2007-ben arat nagy sikereket. Neves magazinokban, folyóiratokban publikál, Amerika leghíresebb egyetemein tart előadásokat írásról, politikáról, filmről és irodalomról. 2007 és 2011 között Tokióban él, itt kutatja későbbi elsöprő sikerű regénye, a Pacsinkó anyagát. Ez utóbbit a New York Times 2017-ben a tíz legjobb könyv közé választja, és bekerül a National Book Award (Nemzeti Könyvdíj) döntőjébe. Több mint 75 bestsellerlistán szerepel, 25 nyelvre fordítják le. 2018-ban Min Jin Leet is beválasztja az Adweek Creative magazin a „10 író és szerkesztő, akik hatással voltak a nemzetközi párbeszédre” című listájára.

Alexandra, Pécs, 2018
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634472452 · Fordította: Barta Judit

Miért hoztam ki?
Már valamikor nyáron kihoztam egyszer, de akkor előjegyzés lett rá és akkor éppen nem fért bele abba, hogy olvassam. Most is van még ezer olvasnivalóm, de úgy döntöttem, hogy akkor megpróbálkozom vele még egyszer. Elvégre még mindig, egy év után is elég magas a százaléka a molyon, úgyhogy bizakodó vagyok. Most már csak idő kellene, hogy sorra kerüljön :D

Mark Manson
A ​„Lesz*rom” rafinált művészete 

Fülszöveg:
Több évtizede már mást sem hallunk, csak azt, hogy a gazdag és boldog élet titka a pozitív gondolkodás. „Dugják fel a pozitivitást – mondja Mark Manson, a szupersztár blogger. – Lássuk be, az élet tele van szarral, és ezt tudomásul kell venni.” Ha valami rossz, akkor így is-úgy is az. És ha az ember valamit nem tud, azt vállalnia kell. A szerző mindvégig kíméletlenül osztogatja a pofonokat olvasóinak, mindeközben nyers őszinteséggel, obszcén humorral és látszólagos nyegleséggel kifejti legfőbb elvét: az ember esendő és korlátolt – „nem lehet mindenki különleges, a társadalomban vannak győztesek és persze vannak vesztesek, ami valahol tényleg tisztességtelen, és nem a te hibád.” Ha valaki elfogadja a korlátait, akkor megtalálja azt az erőt, amire szüksége van. Hisz olyan sok minden van, amivel felesleges törődnünk. Csak rá kell jönnünk, mire érdemes az energiát fordítani, és mi az, ami teljesen lényegtelen. Így lehet átgondolni saját értékeinket és legfontosabb dolgainkat.

Maxim, Szeged, 2018
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632618395 · Fordította: Sóvágó Katalin

Miért hoztam ki?

Bár inkább, miért kértem könyvtárközivel. Ez az olvasmányom a KSH könyvtárának jóvoltából történhet majd meg :D Azaz igazság, hogy rengeteget nézegettem ezt a könyvet és éppen ott tartok, hogy nagyon meg kellene tanulnom leszarni a dolgokat :D Úgyhogy remélem mond valami okosságot :)

Joseph Campbell · Bill Moyers
A ​mítosz hatalma

Fülszöveg:
Joseph Campbell világhírű mitológia-kutató gondolatai nagy hatást gyakoroltak emberek százezreire, köztük George Lucasra is, a Star Wars univerzum megteremtőjére. Campbell – akinek a mítosz nem más, mint „a világegyetem dala, a szférák zenéje” – kötetlen beszélgetés formájában avat be régi korok, letűnt népek mítoszainak legfőbb motívumaiba, miközben rámutat az ezekből fakadó erőre, mely a modern társadalmakban is meghatározó szereppel bír. A mitikus narratíva és a szimbólumok mély értelme nemcsak az ókori világban adott különleges jelentéstartalmat születésnek és halálnak, szerelemnek és házasságnak, háborúnak és áldozatnak, Isten és ember kapcsolatának, de mindez – időn és téren átívelve, univerzális hatalma miatt – a ma emberét is képes megérinteni.


Szenzár, Budapest, 2019
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634792031 · Fordította: Bartók Imre

Miért hoztam ki?

Mert már három napja bámulom az új könyvek polcán és mindig eldöntöm, hogy nem hozom ki, mert sok könyv van nálam, és amúgy is mikor fogom én ezt olvasni. De ma győzött a kis harácsoló énem és szépen hazahoztam :P

Szuzuki Daiszecu Teitaró
Bevezetés ​a zen buddhizmusba

Fülszöveg:
 „Ha ​a tudat valamilyen oknál fogva készen áll, felrepül egy madár, megszólal egy csengő, s az ember egyszeriben visszatér az eredeti otthonába, vagyis felfedezi valódi önmagát. Kezdettől fogva semmi sem volt rejtve előttünk; minden, amit látni szerettünk volna, ott volt végig a szemünk előtt, csak mi magunk nem akartunk róla tudomást venni. A zenben ezért nincs mit magyarázni, nincs mit tanítani, nincs mit hozzáadni a tudásunkhoz. Ha nem belőlünk hajt ki, valójában semmiféle tudás nem a miénk; legfeljebb csak idegen tollakkal ékeskedünk.”

A vallási tradíciók világában sajátos helyet foglal el a zen buddhizmus: sem kinyilatkoztatásra, sem megváltóra nem támaszkodik, hanem a hirtelen megvilágosodás lendületével tör át a diszkurzív gondolkodás falán, s jut el a kettősségektől mentes tudatosság birodalmába.
Talán mindmáig nem született olyan tömör, lényegre törő és a keleti kultúrában járatlan olvasó számára is érthető összefoglalása a zen buddhizmus „tanításainak”, mint Szuzuki Daiszecu Teitaró immár klasszikusnak számító tanulmánya. A világhírű buddhista tudós és gondolkodó, akinek hatalmas munkásságából eddig mindössze egyetlen, Erich Fromm-mal közösen írott könyvét olvashattuk magyarul, jelen művében bemutatja a zen szemléletmódját és gyakorlatát, s közben bőséggel merít e hagyomány gazdag anekdotakincséből is. És bár a zen világába való rövid bevezetés nem könnyítheti meg azt, ami csakis kitartó erőfeszítés eredménye lehet, ez a kötet mégis segíthet abban, hogy az olvasó ott keresse a zent, ahol az van: a logika vasfalán túl.

A könyvet C. G. Jungnak a mű német kiadásához írott előszavával együtt nyújtjuk át az olvasónak.

Polaris, Budapest, 2019
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158100519 · Fordította: Agócs Tamás

Miért hoztam ki?

Sokszor nézegettem már a könyvet a könyvtárban, és most eléggé benne vagyok úgyis a Zen témában, így gondoltam ez a kötet is ad egy kis rálátást a dologra majd. Bízom benne, hogy hasznomra fog majd válni, és azt is, hogy nem csak megsétáltatom, hanem olvasni is fogom :)

Ota Hofman
A ​kék elefántok órája

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hull ​a hó.
Közeledik a karácsony.
Az óvodások kézen fogva ballagnak a hóesésben, és arról vitatkoznak, ki mit kap karácsonyra. Csak Zuzanka hallgat. A hóhullást figyeli, így pillantja meg a kis fényes csillagot az újságosbódé mellett. Felveszi, és magával viszi az óvodába. Jobban megnézve a csillagról kiderül, hogy kis kerek tükör, de nem akármilyen tükör ám… Egyedül az új fiú, Tomás érti meg, hogy a tükröcske kék tó, így Zuzankával hamar összebarátkoznak.
Zuzanka és apukája hazafelé rossz villamosra szállnak, így jutnak el egy furcsa térre. Az egész kisváros a karácsonyvárás lázában ég, mindenütt sátrak sorakoznak. Apuka elviszi Zuzankát Tomás nagyapjának a lövöldéjébe, itt Tomással is találkoznak. Apuka papírvirágot lő Zuzankának, de véletlenül kilövi a karácsonyt szimbolizáló kék elefánt üvegszemét is. – Vége mindennek – keseredik el Zuzanka és Tomás. – Nem lesz karácsony. – Ám hogy a sok-sok gyerek ne csalódjon a várakozásban, Zuzanka és Tomás útnak indul, hogy az elefántnak új szemet szerezzen. Útjuk során számos akadállyal kell megbirkózniuk… Hogyan? Ez derül ki a kitűnő gyermekíró fantáziadús könyvéből.

Madách, Bratislava, 1972
154 oldal · Fordította: Tóth Elemér · Illusztrálta: Květa Pacovská

Miért hoztam ki?

Nos, a munkahelyemen karácsonyi idézeteket kerestünk a dekorációhoz, és ennek a könyvnek is feljött az egyik idézete, ami annyira megtetszett, hogy felkértem a hálózati raktárból a könyvet. Remélem, nem csak azaz egy idézet lesz benne jó, hanem az egész :) Amúgy a címe szerintem nagyon kellemes.

Kristine Asselin · Jen Malone
Kulcs ​a múltba

Fülszöveg:
„Ám ​soha senki nem látta a festményt a falon.”
Hannah Jordan egy múzeumban lakik. A newporti Szilfa kastély gondnokának a lánya, és odáig van az épület korábbi lakóinak a történeteiért. Külön kedvence Maggie Dunlap, a vele egyidős örökös, akiről még festmény is készült.
Amikor egy titokzatos tükör lehetővé teszi, hogy Hannah és Maggie helyet cseréljenek, Hannah beleveti magát, hogy megakadályozza a képlopást, Maggie pedig megismerkedik a mobiltelefonnal, a focival (amit lányok is játszhatnak!) és mindazzal a szabadsággal, ami a mai gyerekeknek a legtermészetesebb. Viszlát, fűzők!
Az időutazásba ágyazott krimi a sodró kaland mellett fontos kérdéseket feszeget. Őszinte rácsodálkozás a századelő és a 21. századi nőjogi helyzet különbségeire és feszültségeire.


A Pagony Abszolút Könyvek sorozatába olyan 9--12 éveseknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút könnyű őket olvasni, de mégsem felszínesek, abszolút nem megterhelőek, de mégis elgondolkodtatók. Ami mindegyikben közös, és amit garantálunk: ezeket a könyveket jó olvasni!

 Pagony, Budapest, 2018
344 oldal · ISBN: 9789634103486

Miért hoztam ki?
Tetszik a címe és ezzel is úgy vagyok, hogy már többször néztem, és most éppen harácsoló kedvemben vagyok és minden engem érdeklő könyvet kikölcsönzök. Bár ezzel kb. teli is lett az olvasójegyem, úgyhogy most már "csak" olvasni kellene :)


Őszentsége a XIV. Dalai Láma · Howard C. Cutler
A ​boldogság művészete a munkában

Fülszöveg:

Őszentsége, ​a Dalai Láma forradalmi könyve a Boldogság művészete több éven át vezette a világ számos sikerlistáját. A kiváló pszichiáterrel folytatott interjúsorozata arról szól, hogy a keleti és nyugati ember által képviselt hitelvek, hogyan ütköznek vagy hogyan egyeztethetõk össze. A Dalai Láma hitelvét, miszerint „Életünk meghatározó célja a boldogság felé való haladás” – az élet minden területére kiterjeszti. Ebben a könyvében – túlélés, fizetés, stabilitás, evés, ruházkodás, karrier – az előrelépés lehetősége, elhivatottság, a munka, mint cél, munkatársi viszonyt, önismereti kérdéseket boncolgatja. A munkahely okozta konfliktushelyzetek, féltékenységek, irigységek, ellenségeskedések ellenszerét kínálja. A mindannyiunkat érintő, a nyugati ember számára kihívást jelentő kérdésekre kapunk válaszokat: – Hogyan hat szabadságunk hiánya a boldogságunkra? – Hogyan kezeljük az unalmat, a kihívásokat vagy azok hiányát? – Mit kezdjünk az igazságtalan, az erőnket meghaladó követelményekkel, a munkahely-változtatással? Ismét tanúi lehetünk a Dalai Láma bölcsességének. A könyvben szereplő tanácsok Felbecsülhetetlen erő és békesség forrása mindazoknak, akik a megélhetésért, teljesebb életért dolgoznak.

Trivium, Budapest, 2004
178 oldal · ISBN: 9639367435 · Fordította: Frigyik László

Miért hoztam ki?


Már vagy ötször megsétáltattam, és most remélem már sorra is kerül. Annak idején a Boldogság művészete borzalmasan nagy hatással volt rám, így reménykedem abban, hogy ez a kötet is majd ad még egy kis löketet nekem :)

2017. november 5., vasárnap

Jeff VanderMeer: Expedíció (Déli Végek-trilógia 1.)

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy ha valami érdekes film ajánló jön velem szembe és tudom, hogy könyv az alapja, akkor előbb szeretném elolvasni és csak utána megnézni a filmet. Az Expedícióval is így jártam.
Az Agave könyvek felrakta a film ajánlóját, és az úgy akkor és ott megtetszett. Utána rögtön le is kértem a könyvet az emeletről, mert megnéztem és bent volt. (Más is úgy gondolkodhatott, mint én, mert rögtön előjegyezték páran). De nem kezdtem el rögtön, kicsit még hagytam, hogy ülepedjen az ajánló hatása. De aztán belevetettem magamat a könyvbe.
Nos, nem ilyesmire számítottam. Ismerjük be, hogy a film ajánlója teljesen 21. századi, teli effektekkel és akcióval, és pörgött az egész. A könyv meg, úgy van. Nem mondom, hogy nem lövöldöznek benne, de korántsem annyit, mint amennyit a film ajánlójában.
Borzalmasan kíváncsi leszek arra, hogy ezek után mennyi köze lesz a könyvhöz a filmnek, mert jelenleg talán annyi egyforma a kettőben, hogy van egy X térség, ami fura, és fura dolgok történnek benne, és hogy nők a szereplők. És hogy volt egy másik expedíció is. Amiben a főhősnő férje járt ott. Aztán egyelőre ennyi közös pontot találtam.

A könyvről:

Érdekes a maga nemében. Egyrészt megfogott, az ötlettel. Az X térség maga tökéletes helyszín. Szívesen megismerném még jobban is, de sajna az első kötet nem hozott annyi izgalmat és érdekességet, hogy előre vegyem a folytatásokat. De a helyszín minden esetre lenyűgöző. Az X térségen belül, az Alagút  vagy Torony (Függően, hogy mely szereplő utal rá), szintén érdekes, de annyira mondjuk nem, mint amennyit szerepel a könyvben. Feltehetően, mert nem rajongok a sötét, rejtelmes és zárt, lefelé menő dolgokért, aminek a fene se tudja, mi van az alján (megtudjuk, de nem leszünk ettől okosabbak.)
Tehát a Torony helyett én sokkal több mászkálást reméltem a térségben. De tekintve, hogy a főhősnőnk kissé… fura, és nem túl hős, nem volt túl meglepő, hogy ő viszont totál bekattant erre a Torony témára.

A szereplőkről:

Mint, mondtam, a főhős sem túlzottan hős. Neki megvan a maga oka, hogy miért
jelentkezett. Szerintem amúgy a pszichológus tudja is, hogy a férje miatt kutatgat, meg mert oda van a fura dolgokért. A többi szereplő, meg sajnos annyit nem szerepel a könyvben, hogy jobban kiismerjük őket. A pszichológus szerepel még aránylag sokat, de őt meg utáltam, pedig feltételezem a legtöbb hülyeség amivel ezeket az embereket hülyítette parancs volt,... de ettől még nem szimpatikus. Egy kis kanyar vissza a főhősre: ki az a hülye, biológus, aki ha egy spórákat köpködő világító növényekből álló feliratot lát, odahajol, hogy “jaj de érdekes???” wtf? Mert, ha még az antropológus nem tudja, hogy arcon fogja a növény köpni ismeretlen akármivel, az hagyján. De ő BIOLÓGUS!!!!!

A filmről:
Mindenképpen meg akarom nézni, mert érdekel mit hoznak ki ebből a vékonyka könyvből, ahol helyszín kb. 4 volt leírva rendesen, abból egy a fő helyszín. A bemutatóban ezen helyszín pl. nem is volt :D Úgyhogy várom, hogy lehet ezt úgy képernyőre vinni, hogy ne unják, hogy szép legyen és megmaradjon az alap mondanivalója. Én drukkolok nekik, mert számomra a könyv egy közepes minőség, de ebből ettől még lehet jó filmet csinálni (főleg, ha nem ragaszkodnak a könyvhöz annyira :D)

Fülszöveg:

Az ​X Térséget a kormányzat már harminc éve környezeti katasztrófa sújtotta övezetnek álcázza, így mostanra az érintetlen és burjánzó vadonnak látszó terület csupa misztikum és rejtély az emberek szemében. A Déli Végek nevű titkos ügynökség ez idő alatt számos expedíciót küldött a hely felderítésére – szinte mindegyik tragikus véget ért.

Most indul útnak a tizenkettedik expedíció.

A kutatócsoport négy nőből áll: egy antropológusból, egy geodétából, egy pszichológusból és egy biológusból. A küldetésük felderíteni a terepet és mintákat gyűjteni, feljegyezni minden tudományos megfigyelést a környezetről és egymásról, valamint mindenek felett elkerülni az X Térség természetfeletti hatását.

Az expedíció mindenre felkészülve indul útnak, és hamar megdöbbentő felfedezéseket tesz – például talál egy megmagyarázhatatlan topográfiai jelenséget és olyan életformákat, amik meghaladják a megértés képességét –, de mégsem ezek, hanem a tagok egymás elől gondosan elrejtett titkai változtatnak meg mindent.

Jeff Vandermeer Déli Végek-trilógiájának az első kötete szépirodalmi magasságokba emelkedő, sodró lendületű, mélyen elgondolkodtató sci-fi, ami az ismeretlennel való szembenézésről szól. Mind a világban, mind magunkban legbelül.

Eredeti mű: Jeff VanderMeer: Annihilation

2017. június 17., szombat

Ferrett Steinmetz: Flex (Flex 1.) - Spoileres!!!

 Köszönet a könyvért Andrunak, aki elindította a molyos utazókönyvet.
 A könyv felénél, már sejtettem, hogy nem lesz a kedvenc könyvem, AniTigernek talán mondtam is, hogy csodálom, ha a könyv túllendül a három csillagon az ötből. És sajnos nem lendült át, sőt a vége felé erősen gondolkodtam azon, hogy akkor az a három, legyen csak kettő és fél. És meg is mondom, hogy miért.
 Az alap ötlet és koncepcióval nincsen baj. Egy egyedi mágikus rendszert kapunk, ami amúgy meglehetősen tetszetős is. Erre simán megadtam volna az öt csillagot is. A mágia kialakulásáról viszont a sorozat első részében relatíve semmit sem tudunk, csak elejtett elméleteket arról, hogy hamarosan várható a varázslók új nemzedéke, melyet az internet, a fókuszált életvitel, és a pocsék lét fog kitermelni. Kapunk ízelítőt, de relatíve nem tudjuk pontosan, hogyan lesz valakiből varázsló. Csak azt, hogy bárki azzá válhat. Tudom, hogy ez egy sorozat, bár amikor elkezdtem olvasni a könyvet, még nem tudtam. Fura, hogy a kiadó nem vette a fáradtságot, hogy jelezze, hogy „ez egy trilógia”, vagy odaírta volna a végére, hogy „Folytatás következik”. Azt, hogy trilógia akkor tudtam meg, amikor a bejegyzéshez kerestem képet, és az angol adatlapján már sorozatosítva volt...meg, hogy úgy lett vége, hogy relatíve, most kezdődik el.
 A mágia rendszerhez visszatérve. Paul szemszögéből látjuk, ahogy fokozatosan ismeri meg, hogy miként működik az ereje. Ami a végére sajnos szerintem a nagy „fordulattal”, elvesztette a hitelességét. Paul, aki amúgy látszatra a legbénább mágiát „kapta az égtől”, tehát a bürokráciamágiát, valójában a természet törvényeit, az időt, a világ működését is képes totálisan átírni. És nekem az az utolsó talán két fejezet, emiatt teljesen átment a „gyorsan zárjuk le ezt az egész részt, csapjunk össze egy csomó dolgot, fordítsuk fel, majd fordítsuk ki, változtassuk meg az univerzumot, változtassunk meg mindent” körbe. Amit amúgy még el is fogadtam volna, ha aztán nem tért volna vissza a gonosz és nem úgy zárja el az író a könyvet, ahogy lezárta. Ebből is látszik, hogy nem egy kötetre tervezett történet.
2. rész
A borítón Valentine

 A flex és fluxus szintén öt csillagot ért volna! Csak aztán ráment az egész, egy drogos szálra, és Paul is végigszenvedte az egész kötetet egyik drogdílertől a másikig, egyik rossz döntéstől a másikig. Egyszerűen olyan főhőst kaptunk, aki körülbelül isten lehetne, de amúgy meg életképtelen döntéseket hoz, mindig a lányára, vagy a fluxusra hivatkozva. Ebben fejlődött a végére, de sejtésem szerint a következő két részben is ő fogja a legtöbb ballépést elkövetni. (ha valaki olvasta angolul, akkor az, majd mesélje el!). De maga a flex gyártás nagyon tetszett, és maga a tény, hogy a flex egy olyan drog, amitől relatíve te leszel a legszerencsésebb ember a világon. Olyan kis pozitív drog, egészen addig, amíg nem használod rosszra, vagy nem rossz minőségűt eszegetsz. Paul drogja relatíve tényleg csak a szerencse eszencia, a mágia jó oldala, mert hiányzik belőle a fluxus. De pl. Anathema drogja kis flex és sok fluxus. Tehát átéled a mámort, a szerencsét, és elérsz mindent, amit csak akarsz, legalábbis, míg hat a szer. De amint vége a hatásának, nem másnapos leszel, nem elvonási tünetek jelentkeznek, hanem meghalsz valami végtelen nagy véletlen szerencsétlenségbe, mert a szerencse forgandó, meg kell fizetned a szerencse árát. Általában halállal, általában nem csak a tiéddel. Tehát maga a flex és fluxus is megérdemelne öt csillagot.
 De Anathema pl. önmagában egy csillag. Nem éreztem őt kifejezetten kidolgozottnak. Valahogy nem állt össze, hogy miért húzza az időt, miért nem egyszerre ereszti el a balszerencse áradását. Aztán nem értettem, hogy bár betekintést kapunk a múltjába, Paul mindent tud róla, de ha már olyan remekül tud visszadátumozni dolgokat, miért nem jut eszébe, hogy Anathema-t már akkor megállítsa, amikor még mondjuk Senki nem halt meg, vagy akkor, amikor a lányát még nem égette meg a tűz. Miért „csak” azt a napot forgatja vissza, és változtatja meg az univerzum folyását? De oké, kellett a dolog, hogy abból is varázsló legyen, aki utálja a varázslókat, ennek ellenére, valahogy erőltetettnek tűnt az egész befejezés.
3. rész
A borítón Paul
 Az egyetlen karakter, akit ténylegesen szerettem, az Valentine volt. Menő képességgel, videó játék mágiával, és meglehetősen látványos világot rengető, és átalakító mágiával. Ő látványosan nyomta és emberileg is fejlődött a könyv során. Ő volt az, akibe persze simán bele lehet kötni, de legalább fejlődött. Aki többször is felhozta, mit nem kéne csinálni, aztán Paul sosem azt csinálta, amit mond neki. Aki varázsló létére amúgy elég jól eltengette magát, és annak ellenére, hogy gyakorlatban nem nagyon tudott flexet csinálni, de az elméleti tudása jóval nagyobb volt-e téren, mint Paulnak. Ő a furaságai ellenére is talán az egész kötet legszerethetőbb és legfejlődőképesebb karaktere lett.
 Sajnálom, hogy a történet nem fért bele egy kötetbe, és hogy sorozatot kellett belőle csinálni. el tudom képzelni amúgy a történetet egy tv sorozatként, mert látványosnak, nagyon látványos elemek vannak benne. Remek alapanyag lenne!
 De ami miatt mégsem ment túl a három csillagon, az az, hogy az írásmód, fogalmazásmód valahogy fura volt, sosem engedte azt, hogy teljesen belesimuljak a történetbe, mindig csinált valami olyat, ami kirángatott. És ott van az a fejezet is, ami előre „jósolja” a három-négy fejezettel odébbi történéseket. Aminek így magának volt is meg nincs is értelme. Egyrészt emiatt nem aggódtam Paul miatt, mert tudtam, hogy mi lesz vele... másrészt persze kaptunk egy háttértörténetet, hogy ki az, aki lövöldözik, de kb. ennyi.
 Amúgy viccesek az elnevezések a mágusoknál, ez a paleo mágia meg hasonló dolgok, valahogy nem éreztem azt, hogy teljesen át van gondolva, meg azt is, hogy egy tök random ember, csak úgy hasra ütésre elnevez egy varázslótípust. Persze ebben a világban nincsenek konkrét mágia ágak. Minden varázsló a maga degenerált és fókuszált pontjából születik. De akkor is vicces elnevezések vannak.
 Szintén hihetetlen nekem, hogy egész Európa elpusztult, és egy feljegyzés sincs. Azaz van, de Paul, aki amúgy minden feljegyzést bárhol is legyen meg tud szerezni, mégsem szerzi meg, és olvas bele. Nem értettem, hogy miért nem? Amikor a fluxust is simán képes már átirányítani.

A cím alapján mindig ez jutott eszembe :D
Belbecs: 3/5
Az alap sztori tetszik, a megvalósítás annyira nem. A fogalmazásmód annyira nem. A befejezés borzalmas, hogy sorozat készült belőle borzalmas. Az egész vége egy nagy káosz.

Külcsín: 5/5
A borító tetszik, és a könyv olvasása után spoileresnek is mondható. Helyesírással és hasonlókkal nem volt gondom. Igazándiból meglehetősen szép kiadás. Csak a sorozat megjelölést hiányoltam. Valahogy úgy gondolom, annak valahol szerepelnie kellene a könyvön, vagy könyvben, hogy ez egy sorozat része.

Fülszöveg:
Flex: ​a világ legveszélyesebb kábítószere. Ha felszippantod, hihetetlen szerencsés leszel, és így a legmerészebb álmaidat is megélheted. Nincs többé lehetetlen: felszedheted a buli legjobb nőjét, megnyerheted a lottót… és karcolás nélkül megúszhatod a legdurvább tűzharcokat is.
Fluxus: balszerencse-többlet, a flex használatának következménye. Az univerzum a mágia minden formáját gyűlöli, s az egyenlőtlenségeket újra egyensúlyba próbálja hozni. Ha sikerül elvezetned valahova a flex által kiváltott borzalmas szerencsétlenségeket, túlélheted a tripet. Ha nem, akkor valószínűleg meghalsz.
Egy terroristamágus halálos mennyiségű flexszel lövi be az embereket, majd szabadjára ereszti őket. Az egyik merénylete során szinte menthetetlenül összeég egy hatéves kislány.
Édesapja, Paul Tsabo mindent megtesz, hogy meggyógyítsa a lányát, és elkapja a terroristát. Paul megszállott büromágus, mágikus fenevaddá változtatta az adminisztrációs munkát. A segítségével bérleti szerződéseket tud átírni, a semmiből bérelt autót varázsol elő, és bárkinek a nyomára akad, aki valaha is kitöltött egy űrlapot. Most kénytelen belépni a flex-dílerek veszedelmes világába, ahol nem elég, hogy életveszélyes bűnözőkkel kell szembenéznie, de még arra is ügyelnie kell, hogy a szerencse mindig az ő oldalán álljon…

Kiadások:
 Agave Könyvek, Budapest, 2016 Ebook
372 oldal · ISBN: 9789634191162 · FordítottaKerekes Éva
 Agave Könyvek, Budapest, 2016

372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191155 · FordítottaKerekes Éva

2017. február 21., kedd

Neil Gaiman: Északi mitológia

Egy időben nagyon szerettem Gaiman-t és akkor rengeteget olvastam tőle. Aztán rájöttem, hogy nem szabadna ennyi könyvet egy írótól egymás után olvasni, mert az ember egy kicsit megcsömörlik. Legalábbis erre fogom, hogy az Amerikai istenek három nekifutás után is teljesen reménytelennek tűnik. Annak ellenére, hogy sokak szerint az aztán minden Gaiman fannak tetszeni fog. Ööö... háromszor futottam neki, majd egyszer még neki futok, ha akkor sem kap el a gépszíj, akkor hagyom a fenébe az egészet.
 Tehát teljesen magával ragadt az író, csak sokk lett, így aztán évekig mellőztem az olvasását. Tavalyelőtt, már befigyelt a Szerencsére a tej, de csak azért mert rövid és képek vannak benne. Fura, hogy tetszett, de mégsem kezdtem újra Gaiman-t olvasni. Pedig valahogy hiányzott is.
 Tavaly, megjelent neki a  Kilátás az erkélyről amit felraktam kívánságlistára, majd levettem. Most az Északi mitológia olvasása után visszaraktam. Bár a novelláitól mindig is féltem, mert vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak (szerintem), közepes minőség nincsen.

 No de, hogy nekiugorjak a mostani könyvének, az Északi mitológia –nak. Már a megjelenés beharangozásakor feltettem kívánságlistára, és ott is maradt. Ez az a könyv, amit tudtam, hogy csakis szerethetek, nincs apelláta. Ha ezt nem szeretem, akkor olvasási szünetet kell tartanom. De nem csalódtam, ez egy fantasztikus könyv. Mondjuk inkább mítosz átírásnak, a 21. században fogyasztható szövegre. Manapság amúgy is nagyon menő, és trendi dolog lett, hogy a régi történeteket újra mesélik. Örülök, hogy az Északi mitológia, Lokistul, Thorostul és Odinostul éppen Gaiman kezébe jutott. Azt hiszem, ő tökéletesen elvetemült a dologhoz. Nagyon jól sikerült számára ez az átültetés.
Loki, a Kamigami no Asobi-ban
szerintem átjön a hülyeség :D
 Csak azt sajnálom, hogy ilyen rövid. Az egész könyv alig 200 oldal, olvastam volna még tovább. Bőven lett volna még szerintem mit feldolgozni. Az Északi mitológiával bevallom, hadilábon állok. Természetesen hallottam Lokiról, Thorról, és Odinról, meg a többiekről. A legtöbb sztori ismerős is volt, de sosem merült fel bennem az inger, hogy akkor ezt a fellelhető magyar nyelvű szakirodalomban tovább olvassam. Pedig anno, amikor a Kamigami no Asobi (2014–)-t néztem, újból nagy Loki fan lettem (pedig na, Annak kb. 1% köze van a mitológiához). És most sem nagyon érzem, hogy szaladjak a szakirodalom felé, vagy a nagyon szépirodalom felé. Gaiman ugyanis mesél, borzalmasan jól mesél, kellemes olvasni, és valahogy a nehéz történetek és szövegek, az ő írásában, jóval könnyedebbek. Persze itt is, Thor kb. mindenkit megöl, Loki egy dög (ennek ellenére imádom, sajnálom, de ő annyira rossz, hogy már jó), és az óriások és mindenféle teremtmények is valahogy közelibbek lettek. Vagy utalni lehetett őket, vagy szeretni. Bár Thor, kb. ugyebár mindenkivel végzett, aztán jött Ragnarök, és végül kezdődik minden elölről.

A teremtéssel kezdtünk, és azzal zártuk is a történetet, keretet adva az egésznek. A könyvben megismertük Odin főbb dolgait, Loki hülyeségeit, Thor hülyeségeit... az istenek és minden egyéb lény néha teljesen irreális dolgait. Az istenek életét, és azt, hogy attól, hogy istenek még nem mindenhatók. Asgardot az istenek lakhelyét stb.

Belbecs: 5/5
Thor és Loki, kicsit másként :D
Hozta amit vártam tőle. Sajnálom, hogy ilyen rövid, de valahogy úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy olvastam volna tovább. Egyszerre ennyi és ezek a részek éppen elegek voltak. Lehet, hogy most pontos az a megállapítás, hogy „A kevesebb, néha több.” Mivel a valós mitológiai dolgok lettek átírva (valós = annyira, mint egy mitológia :D), így nem reklamálhatok, hogy hülyék a nevek. Amúgy megjegyezném, hogy persze az istenek aránylag kimondható névvel rendelkeztek, de hogy mindenki másnak a nevébe beletörne a nyelvem, ha ki akarnám mondani, az is igaz :P De erről nem Gaiman tehet.

Külcsín: 5/5
Rengetegen bírálják, hogy ronda és/ vagy más lett a magyar borító. És miért, és az eredeti szebb. Nos. Az eredetit imádtam, de nekem nagyon bejön az, amit az Agave csinált hozzá. Egyszerűen ez a színvilág, és ez a kép jobban illet hozzá. Főleg a színe tetszik, meg, hogy tapizható a borító... igen, nem gondolnák, de borzalmasan sokat jelent ám, ha lehet simogatni egy borítót és az ilyen dombornyomásos :3

Köszönöm a könyvet a tesómnak és a sógornőmnek, tőlük kaptam nevem napjára. Tökéletes ajándék volt J

Kedvenc idézeteim:

„– Mert amikor csak valami baj üt be, először mindig az jut eszembe, hogy Loki hibája. Ezzel sok időt megspórolok.”
42. oldal

Thor, meg az ő pörölye, nélküle sehova!
„Frey arcán látszott, hogy tetszik neki. Akkor is, gondolta Loki, a mágikus hajó, amit össze lehet hajtani, van olyan jó, mint egy megállíthatatlan vadkan, ami világít a sötétben.”
49. oldal

„– Te láttad utoljára – dörgölte a jobb öklét Thor.
– Nem igaz – mondta Loki. – Miért mondod ezt?
– És nem öregedtél, mint mi.
– Öregedtem, csak szerencsém van. Jól áll.”
136. oldal


Fülszöveg:

Egy ​új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában.
Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul.
Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.


Eredeti megjelenés éve: 2016
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634192329
Fordította: Pék Zoltán

2015. augusztus 15., szombat

Az év második fele sem lesz unalmas...

Nos akkor egy pár hamarosan (idén még), megjelenő könyvről, amik biztosan a polcomra, vagy a könyvtár polcára fog kerülni. Avagy, mit néztem ki magamnak.
 Szeretem a Molyt, roppant jó oldal, és a kiadók lassan de biztosan rájönnek, hogy márpedig illik oda regisztrálni, és igenis az ott egy remek reklám felület. Egy csomó könyvről kapunk így hírmorzsákat, és lehet vitatkozni alatta éppen eleget, hogy miért ennyibe kerül, vagy miért ronda a borítója. Általában megfogadja a kiadó a felvetéseket.... van hogy nem. (most nem az árra gondolok, azok adottak, inkább a ronda borítóra :D)

 Nos ezeket várom én ;) A szöveget a kiadók Molyos karcaiból másoltam, mert igazándiból ők eléggé jól összefoglalják amit kell:


Fumax:

Íme a Fumax thriller sorozat következő kötete:
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja (The devil's only friend)
műfaj: thriller, horror
várható megjelenés: szeptember
Folytatódik a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiában megismert ifjú szociopata John Cleaver története. Dan Wells ezzel a kötettel egy új trilógiát kezdett, méghozzá elég jó eredménnyel, mivel a Goodreads-en jelenleg 4.2-es átlagon áll a kötet. A Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia egyértelműen young adult volt, ez az új könyv azért már valamivel idősebb korosztályt céloz.
A fordító ezúttal A marsival és a Madarak a dobozbannal elhíresült Rusznyák Csaba.


Brian McClellan: Karmazsin hadjárat (Crimson Campaign)
Lőpormágus-trilógia II.
műfaj: fantasy
várható megjelenés: október
Eredetileg szeptemberre terveztük a Karmazsin hadjáratot, de hiába vártunk a felmentő seregre, ezért úgy néz ki, csak októberben tudunk kijönni vele. A hazai olvasók körében is nagy tetszést aratott a Vérrel írt ígéretek, nagy várakozás előzi meg a folytatást, ami még az első kötetnél is jobbnak és pörgősebbnek ígérkezik a Goodreadses értékelések alapján.


A Fumax Irodalom sorozat következő kötete van soron a bejelentések között.
Ryan Gattis: All Involved (magyar címén még törjük a fejünket)
műfaj: thriller, szépirodalom
tervezett megjelenés: október/november
Ez a regény idén tavasszal jelent meg angolul, de mi már tavaly ősszel felfigyeltünk rá, mert már akkor több mint tíz országban el voltak adva rá a kiadási jogok. És múlt héten kaptuk a nagy hírt, hogy az HBO megvette a jogokat, hogy tévésorozatot készítsenek belőle!
A kötet, amit A Dróthoz és a Breaking Badhez szoktak hasonlítani, 1992-ben játszódik Los Angelesben a zavargások hat napja alatt, és elsősorban a mexikói bandák világát mutatja be, méghozzá olyan hitelesen, hogy a szerzőt egy volt bandatag vezette be ennek a közegnek a titkaiba, de erről majd még részletesebben mesélünk nektek.
Maga a regény egy irodalmi bravúr is, ugyanis több mint húsz nézőpont karakter szemén követhetjük az eseményeket, akik mindegyikének jól megkülönböztethető egyedi hangja van.
Ismét sikerült egy neves műfordítót megnyernünk a feladatra, Varró Attila dolgozik a szövegen, aki pl. a Harcosok klubját ültette magyar nyelvre.


Agave Könyvek kiadó

Itt vannak újrakiadások is, én pártolom, mert szerettem azt, amit kiadnak, immár szabvány méretben :D

A Ready Player One sokunk kedvence az irodában, ezért nagyon megörültünk, amikor bejelentették, hogy Steven Spielberg filmet forgat belőle. Egyébként is érett már a kötet újbóli kiadása, de a hír miatt felgyorsítottuk a munkálatokat – annyira, hogy a regény augusztus 27-én már meg is jelenik új borítóval, hagyományos méretben. Előrendelhető 35% kedvezménnyel: http://www.agavekonyvek.hu/agave/science-fiction/ready-player-one.html

Ernest Cline új regénye, az Armada pedig valamikor október-november magasságában várható :)



Javában dúl a trójai háború a Marson, az Olympus hegy lábánál. A csúcsról Zeusz és halhatatlan családja figyeli és alakítja az eseményeket. Thomas Hockenberry, a 21. századi professzor, előbb krónikásként, majd egy fontos küldetés végrehajtójaként bosszúszomjas istenek és istennők ármányos magánháborújában találja magát.

A Földön az utolsó túlélő emberek kis csoportja az elveszett múlt és egy pusztító igazság után kutat, míg négy érző robotszerű lény elhagyja a Jupiter vidékét, hogy megtalálja és felszámolja egy katasztrofális sugárzás forrását valahol egy hegy csúcsán, kilométerekkel a terraformált vörös bolygó felszíne felett.

Hat évvel a Hyperion Cantos lezárása után Dan Simmons visszatért a sci-fihez, és az Ílion-duológiával ismét bemutatta, hogy képzelete és stílusa felülmúlhatatlan. Az Ílionban minden megtalálható, ami a Hyperion-sorozatban, sőt még annál is több. A regényt 2003-as megjelenése után Locus-díjjal tüntették ki.



Nagy örömmel mutatjuk meg Manda Scott szeptember 1-én megjelenő könyvének, a Tisztítótűznek a borítóját. Minden krimi rajongónak előszeretettel ajánljuk: a két idősíkon játszódó történet (napjaink Orléans-jában és 1429-ben, a százéves háború fordulópontjánál) egyszerre teszi mozgalmassá és rejtélyessé a cselekményt. Izgalmas nyomozás a modern világban és háborús jelenetek a 15. században – Manda Scott talán élete legjobb regényét írta meg. Valószínűleg a jövő héten már előrendelhető lesz.



Atheneaum:

Claire North : Harry August csodálatos élete

Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.
Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi.
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.”

A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.


Főnix könyvműhely:

Ősszel érkezik Lana Krumwiede Pszi Krónikák trilógiájának első része, A KITASZÍTOTT.
Ahol Taemon él, mindenki rendelkezik a pszi nevű különleges adottsággal – elméjük erejével mozgatják és manipulálják a tárgyakat. Taemon egy baleset során elveszíti a pszi-képességét, és ezt a titkot mindenáron meg kell őriznie. Egy sportversenyen azonban lelepleződik, és a fiút száműzik az erő nélküliek kolóniájába, ami egyáltalán nem olyan, mint amire számított: az emberek kedvesek, nyitottak, örömüket lelik abban, hogy elméjük helyett a kezüket fogják munkára. Taemon gyorsan alkalmazkodik az új élet szokatlan körülményeihez, miközben barátokra is szert tesz. Ám fokozatosan azt is felfedezi, hogy minden nyitottsága ellenére, a kolóniának is megvannak a rejtélyei. Olyan veszélyes titkok, amelyek ha kitudódnának, azzal a pszi használók korlátlan hatalomhoz jutnának. Amikor Taemon véletlenül kiszivárogtat egy ilyen titkot, vajon lesz-e bátorsága hozzá, hogy helyrehozza az okozott kárt? Vissza kell térnie a városba, és szembe kell szállnia azokkal az emberekkel, akik száműzték őt.
„Emlékezetes karakterek, gördülékeny, feszültségekkel teli történetszövés, és egy lenyűgöző alaphelyzet – mindezek a young adult műfaj méltó új tagjává teszik ezt a remekbe szabott debütáló regényt. Érdemes a kezébe adni azoknak a srácoknak, akik még túl fiatalok Suzanne Collins Az éhezők viadala trilógiájához.” (School Library Journal)


  
Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.

Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.

„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”

A Winie Langton történetek, a Morrighan sorozat, és a Pokoli szolgálat szerzőjének új regénye!