Emily J. Taylor :The ​Otherwhere Post – A Világjáró Posta

 

• Kiadó: Menő Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 424
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635847150
• Fordította: Cséplő Noémi
• Megjelenés időpontja: 2025. augusztus 25.

élfestett térképmelléklettel

Mondhatni, hogy sokáig olvastam, de valahol amúgy mégsem. Októberben kezdtem, de félre is raktam, valahogy nem indult be, valahogy nem éreztem azt, hogy ehhez most annyira kedvem lenne. De aztán decemberben az ünnepek alatt, gondoltam elkezdem befejezni a könyveket amiket elkezdtem, és újra nekiültem ennek a kötetnek is és akkor már magával ragadott a történet.

Adott egy főhősnő, aki a lehető legtöbbet lamentál a dolgain. Végletekig megvan róla győződve, hogy az apja gyilkos, és hogy emiatt ŐT is utálja. Ezen szokását, talán a könyv utolsó harmadában tudta végre levetkőzni, de még ekkor is sokat gondolt arra, hogy más mit gondolhat RÓLA. És igen, ahogy a való világban is, az emberek általában tök nem azt gondolták róla, mint amit ő gondolt, hogy gondolnak...de remekül tudta magát frusztrálni vele oldalakon keresztül. Néha borzalmasan lekevertem volna neki egy pofont, és közöltem volna, hogy "szard már le ki mit gondol".

 Annak ellenére, hogy a mai világ szorongását viselte egy kitalált, mágiával tagolt világban, amúgy kedvelhető volt. Aránylag talpraesett  és határozott jellem, csak ugye, túlgondol mindent. De az nem róható fel neki, hogy nem halad. Folyamatosan tanult, alkalmazkodott, és nyomozott. Kifejezetten jó volt abban, hogy embereket nyomozzon le, vagy éppen más személyazonosságát használja. Gyorsan tanult, és hát ugye sejthetően talentum volt, pont azon képességben, ami pont kellett ahhoz, hogy amúgy tudjon haladni a történet úgy is, hogy "nem bízok meg senkiben, senkinek nem mondok semmit, az a legjobb" mentalitása volt szegénynek.

 Adott egy gazdag küldönc, aki felforgatta a főhősnő életét, minden létező téren. Sejthető volt persze már az első találkozáskor, hogy amúgy a végén mennyire lesznek barátok-ellenségek-szövetségesek, de jó volt olvasni a folyamatot és nem éreztem, túl nyálasnak sem a dolgot.

 Persze voltak mellék szereplők. Akiket egy ideig az ember nem tudott hova rakni. Hogy vajon szövetséges lesz-e a nyomozásba, statiszta, vagy ellenség. Az, aki végül a "gonosz" lett, nem sejtettem. Az egyetlen dolog amiben biztos voltam, hogy van egy karakter, akit végig szidnak, aki amikor megjelenik sem szereti aztán senki, és hogy szegény még egy "bunkó" aurával is rendelkezik, na hogy tuti nem ő a fő gonosz. Annyira rá akarja kenni mindenki, hogy biztos nem (és nem). Amúgy a vége felé, szerencsétlen főhősnőnk, nagyjából MINDENKIRE rá akart kenni már mindent. De minden lépésnél kiderült, hogy "nem, ő se volt az"...aztán eljött a pillanat, amikor rossz emberben bízott meg (többször is, több rossz emberben).

 Szerettem a világfelépítést, a bűvírást, és a különböző világokba utazást. Szerettem olvasni a nyomozást, és a romantikus szálat is(hála az égnek ne ezen volt a hangsúly). Voltak pillanatok amikor meglepődtem, amikor nem arra számítottam, mint amit gondoltam, de ez így volt jó. Voltak persze kiszámítható részei is a könyvnek. A végénél amúgy én még tuti írtam volna egy Prológust és nagy vonalakba leírtam volna mit csinálnak az után...de így ránk lett bízva, hogy kitaláljuk - és/vagy valamikor talán folytatja az írónő, mert amúgy potenciált azt hagyott benne, szép nyitott kérdéseket stb.

Összességében örülök, hogy ezzel a könyvvel zártam és nyitottam is az évet, mert maximálisan tetszett. Szerettem olvasni, és együtt nyomozni a főhősnővel (még ha néha meg is csaptam volna).

Köszönöm a könyvet @AniTiger - nek, hogy kölcsön adta...ezt kivételesen aránylag gyorsan vissza is adom :D :D :D

Fülszöveg:

Hét évvel ezelőtt Maeve Abenthy elvesztette az apját és vele együtt a nevét is. Kétségbeesetten próbál elmenekülni apja bűnei elől, ezért álnéven él, és soha nem marad egy helyen túl sokáig.

Egy nap titokzatos levelet kap apja állítólagos barátjától, aki azt állítja, Jonathan Abenthy ártatlan.

Hogy kiderítse az igazságot, Maeve tanoncnak adja ki magát a Világjáró Postánál, ahol bűvírásra tanítják – arra a veszélyes mágiára, amely lehetővé teszi a futárok számára, hogy leveleket varázsoljanak, és más világokba juttassák el azokat. Ám apja múltjának kutatása több figyelmet vonz, mint azt a lány remélte.

Titokzatos, dühítően jóképű mentora tudja, hogy hazudik a kilétéről, és az idő fogytán van, hogy meggyőzze a férfit, bízzon benne. Ami még rosszabb, fenyegető leveleket kap, hogy hagyjon fel a nyomozással.

Ahhoz, hogy Maeve megfejtse a hét évvel ezelőtt történtek rejtélyét, lehet, hogy több mindent kell feladnia, mint azt tervezte.

Alice Oseman: Heartstopper ​– Fülig beléd zúgtam (Szívdobbanás 1-4.)

 

Nem tudom, hogy más is szokott-e úgy lenni, hogy amikor írja a posztot, tudja, hogy nem lesz ezzel túl népszerű...na most érzem ezt!

Kezdem a pozitív oldalával a sorozatnak:

Meglehetősen aranyos a rajzolás. Tény, hogy van a könyvben rengeteg felesleges oldal, ami ha nem született volna meg, akkor sem hiányozna, de alapjáraton a rajzokat szerettem. Aranyos, nem túl bonyolult, nem túl csicsás, nem túl nyálas. Tehát a rajzolással nem voltak problémáim.

Maga a történet is amúgy teljesen oké. Két aranyos, bár elég problémás gyerek keresi az útját, és végül egymás mellett találják meg ezt titkolni kell, majd már nem kell titkolni. Tehát ez a sztori száll is teljesen rendben volt. Értékelem, hogy az étkezési zavarokról is tanító jelleggel írt a szerző, bár úgy érzem, hogy totál ezek a részek kilógtak magából a történetből. Olyan érzésem volt, mintha nem lenne elég hogy két fiú hogy éli túl azt, hogy még mindig nem elég elfogadó a közeg és hogy tudnak egymással élni...tehát hogy ez nem lett elég még rádobtak anorexiát és más mentális problémát! De mondjuk, hogy ez még annyira nem gáz...bár a 4. kötet nagyjából csak erről szólt.

És akkor amiért nem fognak engem szeretni a rajongók.

Adott két cuki fiú, egy heterónak tűnő, meg egy meleg srác. Love. Eddig ez egy aranyos sztori lenne, ha a környezet nem lenne telibehányva az érzékenyítéssel.

1. Elvált szülők: Még oké, ez még oké lett volna.
2. leszbikus volt szerelem: itt már tikkelt a szemem
3. transz barát + ázsiai barát (itt nem jöttem rá, hogy most akkor ő fiú, és lánynak öltözik? És akkor ezek szerint az ázsiai barát is meleg, mert a transszal jár? Vagy mi van? :D)
4. meleg kísérő tanárok
5. leszbikus tesi tanár
6. homofób osztálytárs
7. homofób testvér

Nem tudom, hogy hol vannak abban az univerzumban a normális emberek. Akik heterók és nem gyűlölik a melegeket. Szerintem ilyen nem nagyon van. A rögbis csapat társak talán, jah talán ők akik a legkevesebbet tűnnek fel, na ők a heteró elfogadó közösség képviselői. 

Nem szeretnék senkit megbántani, de transz, leszbikus tanárok és diákok nélkül ez a történet sokkal szebb lett volna. És bízom benne, hogy a valóságban nem a "normális" emberek vannak kisebbségben. Mert most így a 21. században úgy érzem, hogy márpedig de ők vannak kisebbségbe. Legalább egy valami problémája legyen az embernek, ha nem a nemi dolgaival akkor mentálisan legyen mert ha ő véletlen tényleg jól érzi magát ahogy van akkor éppen hogy nem verik meg, a nagy elfogadás jegyében.

Tehát jó lenne a sztori, ha nem lódult volna meg az érzékenyítés szívárványos vödre és nem öntötte volna nyakon, annyira, hogy már irritálja az embereket.

Persze biztosan lesznek, akiket nem zavar. A Meleg pár engem sem, ha zavart volna akkor nem olvasom el. De más, ha egy meleg párról olvasol, és erre készülsz, vagy erre készülsz, de kiderül, hogy mindenki meleg, transz vagy más egyéb problémája van. Hiányoltam a tolószékes, vak, vallásilag üldözötteket, csak ők maradtak ki....

Tehát örülök, hogy elolvastam, de ha jön is több kötete, már nem érdekel. Sajnálom, mert ez lehetett volna cuki is. :(

Neal Shusterman: Kaszás (Kaszások kora 1.)

 

Oksi, akkor egy biztos, a könyv benne van 2023 top 10 legjobb könyvébe amit olvastam. Kevés az esélye, hogy ezen kívül még 10 olyan jó könyvet olvasnék, úgyhogy top 10, hogy hányadik azt majd év végén megtudom ;)

Nagyon szerettem olvasni, mert a korrupt és gyilkos kis mocskokon kívül, relatíve mindenki szerethető karakter volt benne. Hála az égnek a történet bár néhol kiszámítható volt, mégis tartogatott meglepetéseket is. Plusz poén értéket adott, hogy közben a Célszemély című sorozatot néztük HBO maxon, amiben pont egy mindent (is) látó mesterséges intelligencia van....olyasmi, mint a békebeli Viharszem lehetett a könyvben. 

A könyv alap világának elképzelése amúgy érdekes. Mi történne akkor, amikor egy mesterséges intelligencia leváltja a politikusokat és megoldja az emberek legtöbb gondját. Megszűnnek a nagyon szélsőséges anyagi különbségek, megszűnnek a betegségek és hát eljön a halhatatlanság kora, nano technika és így tovább. De ugye az emberek szaporodnak ÉS halhatatlanok, tehát kell valami ami mégis megöli őket, mielőtt minden négyzetcentiméterre jut egy ember. Itt jön a képbe a Kaszások kasztja, akit a mindent látó szem nem figyelhet, és akiknek nem más a feladatuk, mint hogy "ritkítsanak".  Minden kaszás előbb inas, majd kiskaszás, majd amikor már szabadon dolgozhat válik teljesen kaszássá. Fegyvert választhat, amilyet akar, szeretne, vagy ami éppen a kezébe kerül. Önként választ áldozatot a szabály csak azt mondja ki, hogy nem lehet részrehajló. Tehát nem lehet rasszista és nem ölhet csak kínaiakat, olaszokat, színes bőrűeket vagy épp fehéreket. Nem lehet vallás ügyben sem elnéző. Nem lehet az, hogy te utálod a keresztényeket ezért csak azokat ölöd meg. Meg megvan adva egy bizonyos mennyiség amit hozni kell, amit lehetőleg ne is lépjék túl, de nagyon alatta sem lehetnek. Tehát azért nem olyan egyszerű kaszásnak lenni, de ha tartod a szabályokat akkor igazándiból....halhatatlan vagy. Mármint ténylegesen, mert míg az embereket bármikor begyűjtheti a kaszás, addig a kaszásokat nem gyűjtheti be senki, csakis ők magukat.

A könyv elején megismerkedünk Faraday kasszással, aki még a régi korok egyik kaszása volt. Ő a lelkiismeretes kaszás féle. Alaposan utánanéz mindenkinek akit begyűjt és inasokat is úgy választott, hogy az a lehető legjobb legyen a Világ számára. A kaszásinasai Citra és Rowan remek tanításba részesülnek az első konklávéig, amikor is kitalálja egy kaszás, hogy amikor az egyikből kaszás lesz, a másikat be kelljen gyűjtenie, mert hogy láthatóan a két inas meglehetősen kedvesen viseltetnek egymással szemben. És itt bolydul fel a világ. Faraday az egyetlen utat válassza amivel szerinte megoldottá válik, hogy ne legyen itt semmilyen gyilkolás, egymás begyűjtése. A Két inas két teljesen más kaszás alá kerülve teljesen más rendszer alapján kezd tanulni, teljesen más motivációkkal, mégis nagyon hasonlókkal. A Könyv végén válik teljesen egyértelművé, hogy Faraday a legjobb embereket találta meg inasnak, mert minden nehézség ellenére igazándiból mind a ketten tartják azokat az elveket, melyeket még mesterüktől tanulják. A könyv végén a nagy függővég....most várunk. Ki éli túl, ki hal meg, és milyen sorrendbe. 
Lehetett volna amúgy ez ilyen egy részes könyv is. Igazándiból "lezárt" a dolog, viszont fenn tart egy csomó kérdést, amire feltehetően a következő két rész majd választ fog adni. 

Úgyhogy imádtam, tetszik az alap gondolat, ennek ellenére nem szeretnék abba a világba élni. Nem tetszik ez az örökéletesdi móka...nem. 

Fülszöveg:

Egy ​tökéletes világban nincs mitől félni. Vagy mégis?

Sodró és gondolatébresztő regény Neal Shustermantól, a New York Times bestsellerszerzőjétől.

A nem túl távoli jövőben megszűnt az éhezés, a betegség, a háború és a szenvedés. Az emberiség mindezt maga mögött hagyta, sőt a halál felett is győzelmet aratott, és az emberek újra meg újra megválaszthatják saját életkorukat. De a népesség száma mégsem növekedhet a végtelenségig, ezért a Hivatásos kaszásoknak időnként kötelességük véletlenszerűen „begyűjteni” az embereket.

Nagytiszteletű Faraday kaszás egy tizenhat éves lányt és fiút választ maga mellé inasnak, habár sem Citra, sem Rowan nem vágyik erre a szerepre. A két fiatalnak nemcsak a mesterség fortélyait és a legkülönfélébb harcművészeteket kell elsajátítania, hanem legalább ennyire fontos, hogy megértsék ennek a különleges hivatásnak a fontosságát és a vele járó erkölcsi dilemmákat.

Kaszás azonban csak az egyikükből lehet, és a kiválasztott első feladata épp a vesztes begyűjtése lesz.

A Kaszások kora-trilógia első része.

• 
  
• Könyv: Neal Shusterman: Kaszás
• Kiadó: Lampion Könyvek
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 384
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789633249574
• Fordította: Horváth Vivien
• Megjelenés időpontja: 2022. március 17.

Naomi Klein – Rebecca Stefoff: Hogyan változtassunk meg mindent?

 

• Könyv: Naomi Klein – Rebecca Stefoff: Hogyan változtassunk meg mindent?
• Kiadó: Napvilág
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 356
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789633381106
• Fordította: Piróth Attila
• Megjelenés időpontja: 2022. március 25.

 A fülszöveg elolvasása után azt gondoltam, hogy ezt a könyvet nekem el kell olvasnom. A könyv felénél volt egy olyan gondolatom, hogy lehet, hogy mégsem kellett volna elolvasnom. Nem a tartalom miatt, mert a tartalom jó, a mondanivaló fontos és jó.

 Csakhogy,  nem véletlen a könyvön az ifjúsági címke. A fogalmazásmód az, ami így 36 évesen nekem kicsit fura volt. Meg ugye eleve iskolás korú emberekhez beszél a szerző benne, és rengeteg dolog kötődik a kötetben az iskolás korúakhoz. De végül végigolvastam, mert annyira nem volt zavaró, de tény, ez egy ilyen indirekt kötet a fiatalság számára ahol felhívják a figyelmet arra, hogy hallasd a hangod, légy aktivista, állj ki a jogaidért.

A kötet 3 jól elkülönülő részre tagolódik. 

1. részben:  A szerző vázolja, hogy maga a klímaaktivisták, és a világ, a globális felmelegedés éppen jelenleg hol tart. Az iskolai sztrájkoktól (Greta-ra mindenki emlékszik). Hogy miként és milyen gyorsasággal melegszik a világ amiben élünk.
2. részben: Szó esik arról, hogy mi vezetett oda, ahol jelenleg vagyunk. Kik, mik tehetnek róla, és hogy mégis amúgy mióta tudjuk azt, hogy gáz van. No meg, hogy miért is van még 2022-ben is az, hogy egyesek váltig állítják, hogy globális felmelegedés márpedig nincs. Ha van, akkor se az emberek tehetnek róla. Ez a rész amúgy a legdühítőbb az egész könyvben. Nem úgy dühítő, hogy a szerző írta volna bénán, hanem a tény amiket leír. Amit persze tudtunk, mindig is tudtunk, de így az arcunkba nyomják újra és újra. Persze amúgy nagyrészt kiélezve az USA-ra, de akkor is. Politikai mocsokságok, elhanyagolt területek, rossz döntések az egész világban van, tény, hogy az USA látványosabban tudja produkálni mindezeket.
3. részben: Arról esik szó, hogy mit lehetne csinálni, miként kéne csinálnia a nemzeteknek. Milyen lehetőségek vannak arra, hogy ezt a klíma dolgot megússzuk, lehetőleg nem úgy, hogy a fél világ sivataggá változik, a tengerek és óceánok savasodnak vagy hogy az északi-déli sarkok elolvadnak. Tehát ez a rész a "mit tehetsz, mint iskolás, a jövődért" dolog. Vannak jó ötletei, vannak jó gondolatmenetei, remélem, hogy lesz aki majd tudja használni.

Tehát jól összeszedett a könyv, és rengeteg jó dolog van benne. Néha kicsit túl optimistának éreztem a szerzőt. Bár megjegyzem, hogy én is próbálom az egész dolog jó oldalát nézni. Amit ismerjünk be, hogy a klíma válság kellős közepén, és a globális felmelegedésnek következményeként ebben az aszályos évben eleve nehéz. És amúgy is a globális felmelegedésbe, mi a jó?

Nos nagyrészt az, hogy az emberek összefognak, remélhetőleg hamarosan, mert minél tovább várunk annál kevesebb esély lesz az élhető Föld megtartására. Összefogás és a jelenlegi fogyasztói társadalom átrendeződése.... mert tény, jelen életformánk nem marad sokáig fenn. Vagy így vagy úgy de változnia kell az emberiségnek, ha túl akar élni.

 Emlékszem, még iskolás koromban azt hiszem biológia órán volt szó a klíma változásról, globális felmelegedésről, és akkor azt mondták, hogy hát majd a "Te unokáid élete a tét". Hát . . .  tévedtek. Az a generáció már a bőrén érzi, sőt ugye az előttünk lévő generációk is bár tény, az ő unokáik kapják ezt az egészet majd telibe, mert ők már ebbe a világba élik le az életüket. Az ember nagy túlélő, bízzunk benne, hogy alkalmazkodunk, megoldjuk.

Fülszöveg:

Hurrikánok. ​Olvadó gleccserek. Lángoló őserdők Ausztráliában, Kaliforniában, Szibériában.

A természeti katasztrófák ma már mindennapjaink részei. És esetenként kiváló alkalmak a gazdagoknak vagyonuk és befolyásuk növelésére.

De utat nyithatnak egy mindenki számára jobb jövő felé is.

Sokkal többről van szó, mint a hőmérséklet emelkedésének kordában tartásáról: egy igazságosabb társadalom felépítéséről. Ahhoz, hogy bolygónkat meggyógyíthassuk, és mindenki számára élhető jövőt teremthessünk, mindent meg kell változtatnunk: ahogy az energiát előállítjuk, ahogy élelmiszereinket megtermeljük, ahogy közlekedünk, ahogy építkezünk. És mindenekelőtt azt, ahogy egymással bánunk.

A fiatalok nem csupán résztvevői a klímaigazságosság mozgalmának: ők vezetik. Közéjük álltok ti is?

Naomi Klein kanadai újságíró és klímaaktivista legújabb könyve nem csupán tájékoztatást kíván nyújtani, hanem ihletet, elképzeléseket és eszközöket a cselekvéshez. „Itt és most meghúzzuk a határvonalat. A világ most ébred. És változás jön, akár tetszik maguknak, akár nem.” – Greta Thunberg

Bane krónikák

 

Jelenleg még mindig úgy érzem, hogy az Árnyvadász univerzumból éppen elég a béna sorozat és Magnust érintő történetek. Nem érzek késztetést, hogy az egész univerzumát elolvassam ennek a világnak...bármennyire is vannak benne jó fej alakok, sajnos nem annyi, hogy kitartson több száz oldalon...

Magnus nos ő más. Egyrészt itt is hálás vagyok neki, ugyanis életemben először sikerült teljesítenem a Várólista csökkentést, amit 10/12-ed részben neki köszönhetek. Valahol kicsit csalásnak is tartom, mert nem olyan hosszú könyvek, de ha azt nézzük, hogy több évbe is voltak rövid könyveim és sosem sikerült még csak megközelítenem sem a célt, idén meg, már február elején teljesítettem...nos nagy hála Magnusnak ;)

A sorozat (filmsorozat), miatt lett kedvencem a boszorkánymester. Meg Elek miatt, mert ők aranyosak és az egész sorozatban kb. az ő részük az ami nézhető. Tekintsünk el a magyar szinkron adta gyönyörűségektől, mint ELEK :D

Ezek a kis rövid könyvek amúgy nem voltak rosszak, én élveztem, hogy beleláthatok a boszorkánymester múltjába és a ténybe, hogy ő sosem mozgott 100-on, hogy mindig is kissé különc és bolond volt. De talán éppen ezért kedvelhető. A szíve is a helyén van, még ha néha fura társaságokba is keveredik és a divatról valami írtó fura elképzelése van. De hát Magnus az Magnus :)
Tehát aki szereti annak mindenképpen ajánlom ezeket a kis rövid könyveket. Bár a mai napig nem értem a koncepciót, miért adnak ki 10 56 oldalas könyvet, ahelyett, hogy egy novellagyűjteménybe beleraknák mindet.... jah tényleg, a pénzért, mindig elfelejtem :D.... Mert ha egybe adják ki akkor max. 5 ezer jön belőle be, így meg 10 körül....ami azért kicsit rablás....

Forrás

Valentina Giannella: Greta vagyok

Gretaról még én is relatíve sokat hallottam, úgy, hogy nem igazán követem a sajtót. Nem nézek tévét és nem nagyon járok hírportálok felé, a közösségi médiába sem nagyon töltöm az időmet, de így is egy időben, akár akarta az ember, akár nem az arcába nyomták a klíma válságot, a tüntető kislányt!
 Mivel a környezettudatosság, a környezetvédelem, az Élhető Föld nekem is fontos, így szerettem volna jobban megismerni, mit is tett ez a kislány, és hogy mit ért el. Az Ég a házunk volt az első könyv amit róla és a törekvéseiről olvastam, és meglehetősen nagy csalódás volt, tekintve igazándiból Gretaról többet tudtam meg, mint ami érdekelt, a törekvéseiről kevesebbet, mit ami érdekelt, így kicsit félve nyúltam megint egy Gretas könyvhöz.
 Míg az első könyv felnőtteknek íródott, és erősen életrajz inkább, mintsem figyelemfelkeltő ismeretanyag, addig a Greta vagyok már más. Láthatóan gyerekeknek íródott, a hátulján rajta is van a 10+-os megjelölés, amivel amúgy olvasás után maximálisan egyetértek és örülnék, ha rengeteg gyerekhez eljutna ez a könyv. Ugyanis meglehetősen jó szövegezése van, semmiről sem ír teljes mélységében, de mindenről ír annyit, amennyi egy 10 évesnek befogadható, és ha érdekli akkor tovább mehet majd a témában specifikusabb könyvekre. Hála az égnek amúgy sorra jelennek meg a környezetvédelemmel és Földünk megóvásával kapcsolatos könyvek, mind a felnőttek, mind a gyerekek számára.
 Én próbálok tenni a környezetemért, és bár nem hiszek a kivonulásokban, a tüntetésekben, egyetértek azzal, hogy fel kell rázni az embereket. Ugyanis a legtöbb ember úgy van a dolgokkal, hogy hát valahogy majd lesz, és miért kezdjen neki bárminek is, hisz most még nincs baj. Aztán majd persze amikor baj lesz akkor már Muszáj lesz tenni, de akkor meg már csak alkalmazkodni lehet, és nem visszafordítani a dolgokat.
 Úgy látszik az én életemben jött el az a választó korszak, amikor vagy lép az emberiség (mindenki), vagy nem lép, és a természet lép majd helyettünk, és akkor ahhoz vagy alkalmazkodunk, vagy hát a Föld megvan nélkülünk....úgyhogy.
 Én bízom abban, hogy a kormányok majd felvállalnak, nem túl népszerű döntéseket is a klímaválság miatt, hogy igenis rákényszerüljünk a váltásra. Mert rengeteg ember van most is, akik úgy magasról letojják a dolgot, mert nem őket érinti, nem náluk van szárazság, nem náluk van tájfun, nagyobb mint szokott, és nem náluk viszi el a szél a házat, hanem a világ másik végén, és így igazándiból nem tesznek semmit sem. Pedig annyi mindent tehetnénk.
 Greta nagyban gondolkodik és globálisan, ami amúgy tök jó, rengeteg törvény és rendelkezés kéne ilyen szinten is. De ő is kicsiben kezdte, nem eszik húst (egyáltalán nem, amivel mondjuk nem értek egyet, mert a mérték lenne a cél, nem a teljes megvonás), nem utazik, max. tömegközlekedéssel, elektromos kocsival, vagy bringával. És amellett, hogy globális szinten vár változást azért kifejti, hogy emellett, már MOST tegyen meg mindenki, mindent amit tud, a környezete érdekében.
 Rengeteg zöld cikk van a neten, rengeteg minimalista és zero waste cikk, amúgy azokat is előszeretettel ajánlom. Ugyanis a zöldítés - a minimalizmus bizonyos szinten - no meg a zero waste meglehetősen közeli témák, bárki bármit mond.
 Én magam amit tehetek a földért egyenlőre kimerül a tömegközlekedéssel megyek - mindig azzal mentem - illetve hamarosan már bringával, hogy nem használok műanyag zacskókat, vannak tartós hálós tartónk, amibe tudok vásárolni. Van üveg kulacsom, amit már két éve használok,  a munkahelyemen az összes létező papírt újrahasználom, amíg lehetséges, és van írófelülete  - ebből adódóan több a firka papírom, mint amit szerintem egy év alatt elhasználunk :). Próbálok minél kevesebb áramot fogyasztani, a laptopomat is kihúzom amikor már nem használom, és a töltő sincs csak úgy fölöslegesen bedugva, lámpát sem égetem, amikor nem szükséges. Szappannal mosakszom, próbálom kerülni a műanyag csomagolásokat, ami amúgy nem olyan nehéz nekem, tekintve, hogy alig veszek valamit :) Tehát próbálkozunk, emellett szelektíven gyűjtjük itthon a szemetet, a kukánkat szerintem most héten raktuk ki először az évben.
 De visszatérve a könyvre. Örülök, hogy megjelent Magyarországon is, és örülök, hogy gyerekeknek szóló nyelvezettel tették ezt. Ha eléred a gyereket, eléred talán a szülőt is, és talán elindul egy változás. Kifejezetten kellemes olvasmány volt, és végre nem ment át az egész életrajzban. Ez Greta küldetését mutatja be és erre most elég nagy szükség van. Remélem, hogy majd sokan fogják olvasni, és sokan kezdenek el tenni a Földért. Nem kell rögtön mindent megváltoztatnod az életedbe, és nem kell, hogy a környezetvédelem miatt spártai életet élj, de vannak egyszerű és nem nagy ráfordítást igénylő dolgok is. A könyv végén amúgy van 10 pont amit könnyen lehet teljesíteni. Én mindet teljesítettem, a bambusz fogkefén kívül, mert van egy jól működő elektromos fogkefém, értelemszerűen míg nincs vele baj, nem fogom lecserélni.
 És ezt mindenki tartsa észben. Nem az a feladat, hogy aztán most mindent lecserélj zöldre, mert az szemetelés és hulladékgyártás. Hanem, ha fontos számodra, akkor amikor elfogy/kiürül/elromlik és már nem lehet javítani, akkor keress egy környezetbarát változatot. Minden kis lépéssekkel kezdődik, de hidd el, ha emberek milliárdja meglép egy kis lépést az elég észrevehető lesz.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 4/5

Nem mindig tetszettek a képek, de amúgy igazándiból nem mondanám rá, hogy rondák. A könyv igényes és jó kézbe venni. Jól dominálnak a színek.

Fülszöveg:
Ismerd ​meg Greta Thunberget, a kamasz lányt, aki egymaga majdnem kétmillió kortársát vitte az utcára egy péntek reggel Sydney-től San Franciscóig, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy közös összefogással hogyan változtathatjuk meg a visszafordíthatatlannak tűnő klímaváltozást. „Itt mindenki Greta”. Ez egy új, világméretű közösségvállalást fejez ki. Egy félelmet nem ismerő lány felébresztette és megjelenítette egy egész nemzedék lelkiismeretét, s ma már fiatalok százezrei vallják a tudományosságnak, a Föld tiszteletben tartásának és a környezeti egyensúly megóvásának egyetemes elveit. „Nem reményre van szükségünk, hanem cselekvésre. Ha cselekszünk, csak akkor reménykedhetünk újra.” – Greta Thunberg aktivista, az alternatív Nobel-díj kitüntetettje, a Nobel-békedíj jelöltje, 16 éves.
A tudományos kutatásokra és statisztikai adatokra támaszkodó könyvből megérthetjük, milyen folyamatok mennek végbe a bolygónkon.

Mit jelent az éghajlatváltozás? Milyen következményekkel jár a jelenben és főleg a jövőben? Mit kell tenniük a kormányoknak, és mit tehetünk mi azért, hogy feltartóztassuk a folyamatot?

Rövid fejezetekkel, naprakész adatokkal és remek illusztrációkkal ez a könyv tudományosan pontos, mégis közérthető látleletet ad ama tíz és száz év közötti olvasóknak, akik meg akarják ismerni Greta, a fiatalok és a kutatók szigorú intelmeinek okait. Nélkülözhetetlen információkat kapunk ahhoz, hogy kezelni tudjuk az általános kételkedést, felkészülten és eltökélten, követve a Green Nation mozgalom értékeit: a tudományt, az igazságosságot és az elkötelezettséget.

Könyv: Valentina Giannella: Greta vagyok
Kiadó: Móra
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 128
ISBN: 9789634864479
Megjelenés időpontja: 2019. november 4.

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Az év első olvasmánya!
Egy kihívásra kellett arany színű borítót keresni, és úgy gondoltam, hogy eleget állt ez a könyv nálam és feltehetően azért mert színpadra íródott gyorsan haladós. És az igazat megvallva tényleg gyorsan haladós volt, és nem csak azért mert eldöntöttem, hogy idén legalább 50 oldalt olvasok naponta :)
A HP 7-et nem olvastam, azaz egy ami kimaradt a sorozatból. Filmen láttam, és Piton miatt úgy gondoltam, hogy nem akarom elolvasni. A film előtt is tudtam, hogy mi történik vele, így gondoltam távol tartom magam tőle, ha már annyira imádtam a karaktert. De aztán ebben a könyvben is feltűnt, és csak nem úsztam meg, hogy olvashassak rémes dolgokról szegénykéről :(
A könyv egyrészt tök jó, szívesen megnézném a színdarabot, lehetőleg amúgy magyarul, bár őszintén, elolvasva már relatíve tudom mikor mi történik, így nem lenne akkora gond, hogy nem értem mit mondanak.
Azt hittem, a történet sokkal összetettebb lesz, sokkal kiforrottabb és sokkal bonyolultabb. Volt benne persze csavar, de a csavar meglehetősen kiszámítható volt. A könyv elején is sejthető volt, hogy ebből senki nem jön ki jól, és az is, hogy a felbujtónak meglehetősen alapos indokai voltak arra, hogy körülbelül mindenkit manipuláljon.

A karakterekről:

Forrás: Moly.hu

Albus Perselus Potter:
Sajnálom, de őt végig utáltam. Egyszerűen a legnagyobb gondja, hogy Harry Potter az apja, és ő meg mégsem olyan, és hogy ellenkezzen vele. Nincs túl sok épkézláb ötlete, totál nem gondolkodik előre, és amúgy nekem kifejezetten unszimpatikus volt.
Amúgy meglehetősen manipulatív ő is, mert hát a kis Malfoy is folyamatosan megy utána, mintha minimum az isten lenne.
A könyv vége felé látható a kis happy end, és egyrészt tök jó, hogy pozitív a vége, de úgy érzem Albus meglehetősen keveset fejlődött az egész során, hát nem tudom, hogy szegény mire kijárja az iskolát ember lesz-e, hogy sikerül-e felnőnie ahhoz, hogy az apja is csak ember. Amúgy Harry nem volt túl szimpi ebben a könyvben, bár tény, azért a végén megmagyarázta, hogy hát nem tud normális apa lenni, mert nincs rendes minta előtte, úgyhogy türelmet kér :D

Forrás: Moly.hu

Scorpius Malfoy:
Elfogult vagyok. A Malfoyokat eleve jobban bírtam. Dracot is jobban bírtam Harrynél, ebben a könyvben. De ez a kölyök annyira imádni való. Egyszerűen nem is értem, hogyan került a Mardekárba :)
Egyrészt nagyon okos, és a szíve is a helyén volt. Tudom, rohadt nagy sors fintora lett volna, ha ő Griffendéles, de szerintem simán illett volna oda, már csak a bátorsága miatt is. Szegényt azért sajnáltam a híresztelések miatt.
Neki volt jó kis életösztöne, hogy azért ne bízzon mindenkiben, de hát Albust meg mindenekfelett istenítette és ment utána. Mert hát a legjobb barátja, és ő érte mindent.
Imádtam, hogy mindent tud, rengeteget olvas, és rengeteget ismer a történelemből, és így bár nem volt túl egyszerű élete azért mégiscsak képes volt egyedül is a sarkára állni, hogy mindent helyrehozzanak, amit Albusnak hála elrontottak. Okos gyerek és kedveltem is végig :)


A felnőtt karakterek nem szerepeltek annyit, és hát a Fő gonosz Voldemort gyereke se túl sokat. Így nem nagyon tudtam lemérni azt, hogy milyenek lehetnek. Persze kaptunk betekintést abba, hogy bizonyos dolgok után mi változott, ez főleg Ron és Hermione kapcsolatán. Azért örülök annak, hogy ők ennyire szeretik egymást :)

Összességében az egyik főszereplőt rühelltem, a másikat imádtam, és hála az égnek a Malfoy gyerek többet szerepelt így elégedett vagyok a történettel. Ennek ellenére maga a történet borzalmasan kiszámítható és sejthető. Nem voltak Wow élményeim, nem éreztem azt, hogy nagyon izgulnom kéne miattuk. Minden egyes időutazáskor sejthető volt, hogy mit rontanak el és mi lesz ennek a vége. Igen, a Sötét Uras szál adott kis extrát, de nem annyira, hogy azt mondjam, hogy felejthetetlen és többször olvasós lesz a könyv. Megnézném a színdarabot, és ha film készülne belőle azt is. De igazándiból egyszer, egynek jó volt :)

Belbecs: 3,5/5

Fülszöveg:
Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.


A Harry Potter és az elátkozott gyermeket elsőként a Sonia Friedman Productions, Colin Callender és a Harry Potter Theatrical Productions vitte színre.

Könyv: J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 312
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633244654
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

Körülbelül két éve van meg a könyv, és most is csak egy kihívás miatt olvastam el. Pedig amikor karácsonyra megkaptam @Bíborszéltől (nem ezt, hanem egy másikat, ami megvolt, így erre cseréltem be), akkor nagy volt körülötte a hírverés és olvasni is akartam. Csak aztán közbejött az, hogy "ami megvan az ráér" mentalitás és elfelejtődött. Most a kihíváshoz minimum 75%-ban kék borító kellett, nos tádám, ez volt a legkékebb könyvem :) És nem bántam meg, hogy ezt választottam, és hogy így előre került az olvasási listámon. Még ha amúgy tök vastag is, és a csapattársaim már mind végeztek a kék könyvükkel ;(
 Úgy gondolom, hogy az írónővel nagyon jóban leszünk. A tükörjárás eleve szívem csücske lett, a szerepjátékos múltam miatt, mert ott a karaktereim a tükrökön keresztül közlekedtek. Tök jó, hogy ezt könyvben, történetbe spékelve olvashatom. És nagyon jó a stílus amiben megírta a könyvet, szerintem nagyon könnyű szeretni ezt.
 A történet egyenlőre nagyon az elején van, Sicc a kolléganőm már a második kötetet olvasta, és mindig mondta, hogy hát még mindig készülnek az esküvőre. Nem tudom, hogy valaha szegények összefognak e házasodni, mindenesetre az első részben is készülnek az esküvőre ;)
De legalább ezt meglehetősen nagy izgalmak között. Képzelj el egy naiv, múzeumban dolgozó lányt, aki ha nincs rajta kesztyű, minden tárgynak a keletkezéséig kb. vissza tudja nézni, hogy kiknél volt, azok mit éreztek, és nem mellékesen lazán közlekedik tükrökön keresztül. Persze csak kis távolságokban, és csak olyan tükörbe tud érkezni amiben már egyszer megnézte magát. Nos akkor fogd ezt a lányt, és vidd kb. az Északi Sarkra egy kaptárba, teli gonosz, sunyi arisztokratákkal, és ahol semmi sem az aminek látszik. Adj mellé egy mogorva, horihorgas férjjelöltet, aki kb. annyira akarja elvenni, mint amennyire a főhős hozzá akar menni - semennyire. Fokozd mindezt azzal, hogy a menyasszonyt még a család is ki akarja nyírni, nem mellékesen az egész kaptár teli van olyan emberekkel, akik a vőlegényt nem bírják, így a menyasszonyt ki akarják nyírni. Jah, amúgy éld túl!
Hát, mindenesetre én nem irigyeltem egy percre sem Ophélie-t, a makacssága az egyetlen ami megmenti általában, meg hogy amúgy jó fej, tehát tud barátkozni, akkor is, amikor az veszélyes. És feltehetően általában rohadt nagy mázlija is van.
Nagyon tetszett a világ, a szereplők, és a történet is. Bőségesen volt kit utálni, és volt kiért felszisszenni, hogy csak ezt élje túl. Várom a folytatást, mert ez amolyan bevezető kötetnek gondolom csak. Megismerjük a főhőst, a vőlegényjelölt múltjába is kicsit belelátunk, megismerjük a Sárkányokat, a Délibábosokat és a Hálót, találkozunk Nihilistával és megtudjuk, hogy a tetoválások mit jelentenek. Megismerjük a Nagykövetet, akit hol utálunk, hol imádunk, hol meg a falba vernénk a fejét, amúgy cuki, de nő közelébe ne engedjék!
Szerencsés vagyok, mert a második rész itt csücsül nálam a könyvtárból, így folytathatom, amint akarom, de azért úgy érzem jó lenne, ha a többi rész is már megjelent volna magyarul...mert ezt így egyhuzamban kellene olvasni ;)

Belbecs: 5/5
Nem tudok semmibe belekötni, minden egyes oldalát imádtam! :)

Külcsín: 5/5
A borító nagyon tetszik, és úgy érzem a könyv kapott szerkesztőt is, mert nincs teli mindenféle hibával. Öröm volt kézbe venni :)

Fülszöveg:
Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.




Eredeti mű: Christelle Dabos: Les fiancés de l'hiver
Eredeti megjelenés éve: 2013
Könyv: Christelle Dabos: A tél jegyesei
Kiadó: Kolibri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 580
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155450365
Fordította: Molnár Zsófia

Gabriella Eld: Játékok ​unatkozó felnőtteknek (Legendák a Bagolyvárosból 2.)

Köszönöm a könyvet @AniTiger-nek! Mert olyan rendi, hogy kölcsönad könyveket ;)
Nos, részben jobb ez a másik résznél, részben meg rosszabb, mint a másik rész. Az elgépelések száma amúgy kicsit kevesebb lett, nem olyan idegesítő a dolog, mint az előzőbe, pedig a hossza ugyanolyan. Vagy a szerző figyelt itt már jobban oda, vagy kapott egy szerkesztőt, aki átnézi, bár ahhoz képest még mindig elég sok elütés volt.
Értékelem, hogy a fantáziájának egy nagy hányadát beledobta a könyvbe, de ennek az eredménye csak valami kavarc lett, ami nem volt mindenhol végtelenül logikus. Sőt! Értem én, hogy függő vég és amúgy majd egyszer megmagyaráz mindent, de most kb. minden lóg a levegőben. Alaska, Igor, a német, Cadie, meg a beszélő könyve.
Az előző értékelésnél is írtam, hogy az a baj, hogy váltott szemszögben van és ez a váltott szemszög rögtön 4-5 amit egy ilyen rövid történetnél még úgy ahogy tud koordinálni, de mondjuk, egy hosszabbnál nem. És itt is voltak vakfoltok, amikor igazándiból semmit sem tudunk meg, vagy egyáltalán nem vezetnek sehova sem a szálak. A nézőpontok meg irreleváns relatíve, hogy ki beszél, mert összefolynak a dolgok éppen ezért kellett volna megmaradni 2-nél mondjuk.. mondjuk Igor meg Cadie és ezzel lefedte a történet szereplőit, úgyis egy helyen van mindenki.
Ennek ellenére nem volt rossz, csak túlzsúfolt, túl sok mindent történt és kiszámítható volt. Az is, hogy ami történik az nem annak a műve, akire először gondoltak. Legalábbis nekem egyértelmű volt.
Egy nyári olvasmánynak jó, hogy a sorozat, ha folytatódik folytatom-e én is? Nem vagyok benne biztos. Cadie szála tök nem érdekel, Alaskáék meg sokat nem fejlődtek az előző rész alatt, bár az a gyanúm, sok idő sem telt el a két kötet között, mármint történetileg sem. Tehát olyan nagy karakterfejlődés sajna nem volt, bár azért Alaskán látszik a könyv végére, hogy kicsit élőbb lett, mint az előző kötetben, de ehhez kellett egy kiadós rémálom. Ami amúgy a tükörképét illeti, az az egyetlen olyan karakter Igoron kívül akit kedvelek. Mert egy bunkó, de legalább nem titkolja, hogy taj paraszt.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5
Tetszik a borító és a cím is, csak nem tudom a könyvhöz kötni. Egyiket sem, jó a cigis kezet tudom Cadie-hez kötni, de a cím akkor is így lóg a levegőben...mint ezzel a történettel oly sok minden :( Pedig szeretni akartam!

Fülszöveg:
Cadie Gerwulfé az egyik legveszélyesebb adottság a világon.
Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs mitől félni.
Amikor Herr Wulf megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat évessel?
Ám a dolgok gyorsan visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták.
Alaska és Igor számára megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége.
De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.

Könyv: Gabriella Eld: Játékok unatkozó felnőtteknek
Kiadó: Főnix Nova
Kiadás helye: Hajdúböszörmény
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155999062
Megjelenés időpontja: 2019. június 12.

Gabriella Eld: Talpig feketében (Legendák a Bagolyvárosból 1.)

Köszönet a könyvért @AniTiger - nek! Látod milyen gyors vagyok? :) Ez kivételesen nincs meg a könyvtárnak, pedig amúgy nem lenne rossz ez.
 Még AniTigernél láttam a könyvet és akkor kezdett érni bennem a gondolat, hogy akkor ezt én is szeretném olvasni. Aztán kölcsön is kaptam, és most valami rövidet akartam olvasni, hát gondoltam, akkor ez jó lesz. Nem mondom, hogy rossz, de azt sem, hogy életem legjobb könyve.
Először is, borzalmasan elkélt volna egy szerkesztő, mert gyönyörű elgépelések, hiányzó és plusz betűk és ragok vannak a történetben, amik nem oda valók. Ami roppant mód kitudja az embert dobni a történetből. De komolyan, már éppen beleéled magad és dáing kidob, megint a szobádban találod magad és azon gondolkodsz, hogy ez a szó akkor most mi is? Hogy kerül egy mondat fele a mondat végére vissza ugyanúgy? Őrülten zavaró!
Ami viszont az ötletet és kivitelezést illeti. Borzalmasan tisztelem a szerzőt, hogy belevág egy váltott szemszögű 4 karakterrel húzott-vonott történetbe, amikor kettő is roppant nehéz. És mindegyiket idegesítő módon képes használni. Nem szeretem, amikor "én vagyok a főhős és látom a dolgokat" típusú könyveket, jobban szeretem, ha elmesélik, én is így szoktam írni, és mindig irritált szerepjátékban, ha egy énes társam van, mert idegen. Nem mondom, hogy nem jó ez, de nekem nem jött be. Ezt a történetet nem váltott, vagy két váltott szemszöggel és nem E/1-ben sokkal jobban meglehetett volna írni, véleményem szerint. Ennek ellenére amúgy nem volt rossz.
Hogy eredeti volt-e? Hát...hát nem tudom. Túl ismerős nekem a történet, olyan mintha már olvastam volna valahol. Ezt nem úgy értem, hogy ezt konkrétan, hanem az elemeit. És igen, tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb könyv manapság már nem eredeti, hisz a legtöbb dolgot már ellőtték.
Mindezek ellenére nem bántam meg, hogy olvastam a kötetet, és úgy hiszem, talán a második jobb lesz, bár annak már a fülszövege elvan gépelve, vagy csak őrülten fura.
A szereplőkről:
Igor: Őt imádom, mert jó fej és amúgy jó gyerek, és tényleg nem nagyon látom értelmét szegény Adottságának. Hát...nem jobb, hogy egy perccel előbb tudom, hogy pofon vágnak, mintha nem tudnám. Viszont aranyos pólói és tetkói vannak, és igazándiból ő volt az egyetlen épkézláb karakter akiről elhiszem, hogy megtudja magát védeni.
Alaska: Őt kedvelem, de félek, hogy nem lesz annyira kihasználva ez a fura képessége, mint amennyire lehetne. Amúgy az elején azt hittem, hogy csak egy flúgos. Tartom, hogy ő amúgy a legnagyobb klisé háttértörténet amit csak olvashattam ebben a könyvbe. Mert hát az elnök asszony fia, és hát ő is Adottsággal bír, amit persze titkolnak...erről amúgy a Sötét Elmék film ugrott be....
Mindenki más meg úgy volt. Megismertük őket, az adottságukat, és a kinézetüket, néha meglehetősen idegesítő hasonlatokkal és leírásokkal. Mindenkinek megvolt a maga szerepe és helye, kaptunk szerethető karaktereket és sok fura karaktert. Igoron és Alaskán kívül viszont senkit sem ismertünk meg igazán. Tudjuk az alapokat, de csak a merénylő az akinek tudjuk azt miért is tette amit tett. Mindenki más amúgy csak éli a rejtőzködő életmódját és bujkál, mert Adottsága van.

Belbecs: 3/5
Lehetett volna jobb, de nem volt annyira rossz. Szórakoztató, de nem eredeti. De így nyáron egynek elment, nem lesz a kedvenc szerzőm, sorozatom és könyvem az biztos. A második részben még bízom, bár mint mondtam, ott már a fülszöveg eléggé zsúfolt így félek, hogy a következő 140 oldalban aztán a világ elpusztul és meg is menekül egy nap leforgása alatt...

Külcsín: 3/5
Ha a borítót nézzük a kiadóhoz mérten elég jó lett. Ha a szerkesztést nézzük, akkor most lenullázhatnám a pontozást. Komolyan ennyire...nem tisztelni az írót, hogy nincs egy normális lektor aki átnézné, és kijavítaná a hibákat, hogy ne égjen a feje, hogy az ő neve alatt ment ki az, ami teli van elütéssel, helyesírási hibával és néha fura mondatokkal.

Fülszöveg:
Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Könyv: Gabriella Eld: Talpig feketében
Kiadó: Főnix Nova
Kiadás helye: Hajdúböszörmény
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 140
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155632679
Megjelenés időpontja: 2018. április 18.

J. K. Rowling: Grindelwald bűntettei

Filmben és könyvben is az előző rész jobb volt! Úgy vélem, hogy kiadni egy film forgatókönyvét elég "még egy bőrt lehúzom" dolog. Tudják, hogy a nagy fanok megveszik, és örülnek, mert a polcukon tudják a kötetet. Emellett meglehetősen szép dizájnt is kapott könyv, külseje és belseje egyaránt. Viszont én már rájöttem, hogy birtokolni nem akarom ezt a könyvet, de azért elolvasni igen. Így hát kölcsönkértem. (itt is köszi AniTiger)
 Úgy gondoltam, hogyha olvasom és nem látom a filmet, akkor nem fogok elsiklani dolgok felett, és tisztább lesz a történet, de rá kellett jönnöm, hogy a filmben sem siklottam el a dolgok felett, szimplán nincsenek ott, úgy meg itt is hiába keresem :D
A történet kavarcos, sok nyitott dologgal, amikre vagy nem kapunk választ, vagy kétesélyes választ kapunk, vagy továbbra is ott lóg a levegőben. Még mindig tartom, hogy a Legendás Állatok és megfigyeléseinél a filmet Göthe viszi és nem Grindelwald, Grindelwald pl. engem személy szerint nem érdekelt sosem, ellenben Göthével, aki aranyos és a kis állatkáival (nagy állatkáival) remekül elvan. Ezért is sajnálom, hogy a Legendás Állatokban igazándiból a második részre állat már nincs, csak egy háttértörténet és az sem kidolgozottan. Igen, ez még mindig a pénzről szól, meg hogy minden évben, vagy minden második évben legyen valami amit a rajongók elé dobnak, hogy nesze örüljél. Olyan érzésem van, hogy Rowling kitalált valamit HP, ami működött, megszedte magát vele, örül a hírnévnek, és nem engedi el ez a világot. A HP nagyot szólt, de minél több mellék ága, mellék története születik annál kevésbé fognak magára a HP-re emlékezni, és sajna a Legendás Állatok korántsem a HP súlycsoportja. A Grindelwald meg konkrétan a Legendás Állatoknak is a ....hát messze nincs olyan jó. Már csak az állatok hiánya miatt is :D
Tehát én sajnálom, hogy ez továbbra is kusza történet maradt. Bíztam abban, hogy rájövök valami csavarra de nem. Viszont a HP maratonhoz jó, mert gyorsan lehetett olvasni és gyorsan haladhatott vele az ember :D

Külcsín: 5/5
A borító, a belső illusztrációk csodásak. Ha még az lennék, aki felhalmozza a könyveket, akkor biztosan ez is szépen itt lenne a polcomon, mert szép. De már nem gyűjtök, csak szépség miatt könyveket.

Belbecs: 3/5
Mint forgatókönyv, úgy tetszett, mint történet, még mindig nem a kedvencem. Bízom abban, hogy a harmadik film jobb lesz ebből adódóan majd a harmadik forgatókönyv jobb lesz. Remélem abban több állat lesz :D

Fülszöveg:
A Legendás állatok és megfigyelésük végén Göthe Salmander közreműködésével sikerül New Yorkban letartóztatni Gellert Grindelwaldot, de a nagy hatalmú sötét varázsló megszökik a fogságból. Nekiáll híveket toborozni, ám előttük sem fedi fel igazi célját, azaz hogy az aranyvérű varázslókat fellázítva megszerezze az uralmat a világ varázstalan lakói fölött.
Albus Dumbledore e terv meghiúsítása érdekében volt roxforti tanítványa, Göthe segítségét kéri. A magizoológus ezúttal is igent mond, nem sejtve, milyen veszélyes vállalkozás részese lesz. A mind megosztottabb varázsvilágban zajló események a legközelebbi barátok és családtagok egymás iránti hűségét és szeretetét is próbára teszik.

J.K. Rowling második eredeti forgatókönyve olyan meglepő adalékokkal szolgál a Harry Potter-történetekhez, amelyek minden bizonnyal nagy örömet szereznek úgy a könyvek, mint filmek rajongóinak.

Eredeti mű: J. K. Rowling: The Crimes of Grindelwald 69%

Eredeti megjelenés éve: 2018

Könyv: J. K. Rowling: Grindelwald bűntettei
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 292
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633246214
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Megjelenés időpontja: 2019. február 13.

Jacob Grey: Az ​Éjfél Köve (Vadak 2.)

 Amennyire az elsőt összeszedettnek, és jónak tartottam, úgy éreztem ennél a résznél, hogy az egész nincsen rendesen kidolgozva.
 Kra egy adott személyiség, akit én az első részben megkedveltem. Szerettem az egyediségét, amin itt egy kisebb csorba esett. Nem volt annyira határozott, mint amennyire az előző részben. A könyv felében nem mondott el senkinek semmit sem, még azoknak sem akikre amúgy az életét is rábízná, ellenben megbízott egy olyan emberben, akit kb. három órája ismer. Ez a logikátlanság borzalmasan zavart.
 Zavart az is, hogy Kra mindent egyedül akart megoldani, és amikor Lydia ezt nem engedte (ész érvekkel), akkor magával rángatta a harmadik félt is, csak mert, hát jó ha nem ketten halnak meg, hanem akkor már legyenek hárman bajba.
 A Szövőember szerintem sokkal jobb sztorit kapott, mint a Légyanya. Azért ismerjük be, hogy egyikük sem azon állatok Vadjai, akikre úgy szívesen támaszkodsz (alantas, sötét, bűzös, dög evő legyek, vagy mindent befonó pókok), mégis mind a kettőnek volt csapata. De míg a Szövőember, feltehetően meglehetősen okosan fonta a szálakat, addig a Légyanya nem volt átgondolt. Több helyen hibádzott az ő elmélete és a világuralmi képe is. Az egész egy nagyon, de nagyon gyerekes bosszúnak fogható fel, amit örökölte vérvonalról vérvonalra.
 Viszont, míg a Szövőember stabil háttérrel rendelkezett, voltak megbízható és hű emberi, akik a halálba is utána mentek volna, akik ölni is képesek lettek volna érte. Addig a Légyanyának nincs senkije sem a legyeken kívül. A lánya azt sem tudja, hogy Légyvad az anyja, azt sem mi az, hogy vad, holott majd elméletben ő örökölné az ágat, ha anyuci megmurdel. (Amúgy belegondoltam abba, hogy mi van akkor, ha megöröklesz egy olyan állat irányítását, akit rühellsz, azért ennél nagyobb fricskát nem is kaphatsz az élettől). És a Légyanyának nincsenek emberei, börtönből szerez embereket, hogy SPOILER vaddá változtassa őket az Éjfél kövével SPOILER VÉGE. És ezek az első adandó alkalommal el is fordulnak tőle, hiszen semmi, de semmi nincs ami hozzá kötné őket. Sem  hűség, sem bajtársiasság, és nos, meghalni pláne nem akarnak érte!
 Az egész történet relatíve durván 48-52 óra alatt játszódik... nagyjából két és fél nap alatt. És emiatt borzalmasan pörgetni kell az eseményeket, amik ebből adódóan néha amolyan wtf élményt hagynak maguk után. A Légy-Varjú első összecsapása, a síneken, például annyira semmilyen volt. Tudom, persze meg kellett mutatni mit tud a Légyanya, de akkor is. Sejthető volt, hogy Kra túléli, az is, hogy ki tud szökni, az is, hogy persze akiket ő akar, azok szintén megmenekülnek.
 A végső harc viszont igazándiból érdekes volt. Az izgalmas szót direkt nem használom rá. Érdekes volt, érdekes elképzelni a sok legyet, a sok varjat, és a nagy egymásnak borulást, de az egész kiszámítható volt.
 A könyv vége meg dühítő, egyrészt az egész káoszból-a mennyországnyi nyugalomig között alig 8 óra telik el. És minden olyan szirupos lesz a végére, amit már-már rühelltem. Kra magának való fiatal fiú, aki így nőtt fel, és nem az az "öleljük meg egymást, lakjunk együtt, és kék az ég, és unikornisok táncolnak a szivárványon" típus, mégis a vége valami ilyenbe torkollott. Selina sorsa viszont érdekelne. Viszont kérdéses, hogy valaha megtudom-e vele mi van, tekintve a harmadik kötet nincs kiadási tervek között a kiadónál.
 Pedig reméltem, hogy a trilógia elég rövid kötetszám, hogy ha már kiadsz kettőt, akkor a harmadikat is kiadod, és nem hagyod függeni az egészet a levegőben. Mert most van egy halott, egy őrült, egy kómában lévő gonoszunk, van egy pengénk, ami át tud vágni minket a holtak birodalmába, vannak legyek, akiknek vajon most kinek engedelmeskednek? És van egy Éjfél Kövünk, amit végül bár használtak, de ennél jóval többre képes. És nincsenek válaszaink. Mi történik Kra-val, Lydia apja valaha megbocsátja a feleségének, hogy titokba tartotta, hogy rókákkal suttog? Hogy ami halott, vajon halott is marad? És mi lesz a kő sorsa?
 Annak ellenére, hogy a második részt, visszaesésnek érzem, látok potenciált a harmadik kötetben. Rengeteg függő száll van, amiket el kellene varrni. A második kötet egyik erőssége, a sok gyengesége mellett viszont az, hogy történelmi betekintést kaptunk a Vadak múltjáról, a nagy Varjú ősről is, aki a követ először használatba hozta. Rengeteg érdekes dolog van, és rengeteg kérdés. És én nem szeretem, ha nem tudom egy történet végét.

Összességében? Ha az első részt nagyon szeretted, itt lehetnek buktatók. De ennek ellenére jó volt, gyorsan haladós, és ha eltekintek attól, hogy a legyeket még annyira sem komálom, mint a pókokat, akkor igazán próbált kihozni a történetből mindent. A gond, hogy túl sok mindent.
Az oldal illusztrációk itt is tetszettek (mindenhol feltűnő legyek), és igazán jó ötlet volt az, hogy mi az extrája a Légyanyának.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5

Ez a borító kicsit fura lett nekem, és hajlok arra, hogy az ebookok sokkal jobb borítót kaptak, mint a papír alapúak, és megfigyelhető, hogy Kra a két borítón kb. abban hasonlít magára, hogy fekete a haja :D

A második rész
Kindle borítója

A harmadik rész
papír borítója

A harmadik rész
Kindle borítója

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jacob Grey rejtélyes figura. Kevesen ismerik őt személyesen. Azt beszélik, az Egyesült Államok egyik nagyvárosában él, éjjelente pedig az utcákat rója, így találja ki sötét hangulatú, izgalmas történeteit.

Hála Krának, a Varjúvadnak, aki végső vereséget mért a Szövőemberre, a város megszabadult a gonosztól. 

A béke azonban nem tart sokáig. Feltűnik a félelmetes Légyanya, aki viszályt és káoszt szabadít Blackstone-ra. 

Kra és barátai – Lydia, Morzsa és Magonc – ismét szembeszállnak a rettegett árnyakkal. Sötét titkokra derül fény, és az igazak között is árulók ólálkodnak…

Eredeti mű: Jacob Grey: The Swarm Descends

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Jacob Grey: Vadak – Az Éjfél Köve

Kiadó: Kolibri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 312

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9786155541810

Fordította: Magyari Andrea

Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 15.

Kszi, Simontól - Simon ​és a Homo sapiens-lobbi -ig

Filmtől a könyvig! És tartom, hogy jelen esetben sokkal jobb, ha az ember ebben a sorrendben veszi elő a történetet. Ugyanis, mindegyik más, mindegyik aranyos, de, ha a könyvet elolvastad, akkor folyamatosan felhördülsz, hogy és ez és ez és ez miért is maradt ki belőle. Míg, ha a filmmel kezdesz, akkor kapsz egy borzalmasan cuki történetet, aranyos szereplőkkel, és az úgy teljesen egész magában. És kedvet kapsz feltehetően, hogy könyvben is elolvasd, és akkor ott kapsz egy alapjaiban hasonló történetet, de kb. teljesen mást, még ha a vége ugyan az is, mármint az, hogy ki Blue...kb. ennyi hasonlóság van a végében a kettőnek egymáshoz.

Először is, a magyar cím valami frenetikusan szar cím lett. Ha nem látom a film előzetesét akkor feltehetően sosem akarom megnézni, mert a Kszi, Simon olyan degenerált cím. Akkor már Köszi...olvastam fórumokat, ahol azt mondták, azért lett Kszi, mert, hogy a mai fiatalok így beszélnek. Kedves Mai fiatalok, én még életemben nem hallottalak titeket így beszélni, de ha szerintetek trendi ez, akkor kérlek kommenteljetek majd a poszt alá, hogy tudjam, hogy lemaradtam megint egy trendről.
Nick Robinson szerintem meglehetősen jó Simon lett, szeretnivaló és cuki, ami azért kell, egy ilyen filmnél. Mert bizony fontos, hogy szimpi legyen a főszereplő, mert, ha nem az, akkor gyanúsan nem fogja az embereket érdekelni, hogy mi lesz a vége. Én végig izgultam, hogy megtalálja Blue-t, és annyira aranyos volt, ahogy kb. minden kicsit fura srácra rányomta a "Blue" bélyeget, és bízott abban, hogy ő lesz az, és hogy hányszor csalódott szegényke. Martint a filmben sem szerettem és a könyvben sem lett szimpatikusabb, de elfogadom, hogy vannak ilyen típusú fiúk, akik zsarolással akarnak barátnőt szerezni maguknak. A filmben, mondjuk nagyobbat ütött az, hogy ő sem annyira rossz fiú, csak hát...fura.
A Blue jelöltek közül én is arra tippeltem elsőre, aki Simon, de a második és harmadik esélyesnél már nem éreztem annyira alátámasztottnak, hogy szerinte miért is lenne az. A film mondjuk finomított Martin bosszúján is, ami a könyvben jóval erősebben ütött.
 A szülőket játszó színészek is teljesen okék voltak, és azért Simon egy végtelenül nagy mázlista, hogy ennyire nyitott és "laza" szülei vannak, mert egy ilyen Coming out elsülhetett volna úgy is, hogy nem egymásra borulós a dolog.
A film vége meg nagyon-nagyon amerikai lett. Nekem ebben a könyv sokkal jobb, és még sok másban is. Ennek ellenére 2018 egyik kedvenc filmje lett, és még újra fogom nézni biztosan, mert aranyos és néhol ugyan megríkat, de kellenek az ilyen filmek.

A film nélkül, feltehetően sosem olvastam volna a könyvet. Méghozzá azért, mert a borító és a cím után nem az, ami nagyon megfogja az embert. Még akkor is, ha a történetben kiderül, hogy mi is az a Homo Sapiens lobbi, bár ott sincs túlzottan nagy jelentősége, mármint kb. a film kétharmadánál hangzik el kétszer körülbelül. Tehát köszönöm a filmnek, hogy elvezetett a könyvhöz.
 Viszont rögtön elvárásokkal indultam, és hát persze tudtam, ki Blue, mert feltételeztem, hogy azért ezt nem írják át a film kedvéért. Megnyugtatásképpen, a könyvben és a filmben is ugyanaz Blue :D
 Ami rögtön kérdőjeleket termelt, az Simon nővére, aki a filmben nem létezett, pedig azért van szerepe bőségesen a könyvben, meg a barátjának Theonak is. Akkor ami még tök más lett a filmben, az a kutya...nem tudom, hogy lett egy golden retriever-ből a filmre egy cuki kis fehér kutyus. Mármint, hogy vajon ezt miért kellett átírni, amikor olyan marha nagy szerepe a filmben sincs.
 A Martin-Simon zsarolás a könyvben sokkal gerinctelenebbül záródik, és sokkal tovább is marad a felszínen. Tehát Martin itt is egy kis köcsög, és nincs is az a nagy megbánás, bár levelet azért írt Simonnak...kösz.
 Ami a filmből szintén teljesen kimaradt az Leah száll, amit én a kommentekből úgy gondoltam,hogy sok lesz, de oké, hogy nagy és ütött, de Leah az egész könyvben inkább a háttérben munkálkodik, tehát azt értem, hogy kihagyták. A többiek nagyjából úgy vannak a filmben is, mint a könyvben, bár apró eltérések vannak, pl. azért Nick több mindent csinált, mint az a filmben meg lett valósítva.
 A jelenet, amit azért megnéztem volna a vásznon is: A meleg báros, felszedős, részeges estét, ami persze Halloween partyként valahogy be lett hozva a filmbe is, de ott azért sokkal másabb Simon első lerészegedése. (megjegyezném írtó aranyos részeg). És még Blue és Simon első lógását, és csókját, és hasonlóját is simán megnéztem volna úgy, ahogy a könyvben van, és nem ez az óriáskerekes cuccként. Ennek ellenére az is cuki volt.

Hogy melyik verzió tetszett a legjobban? Hm...könyv...film...együtt. Szerintem a kettő együtt ad ki egy egészet, és így lesz minden olyan kerek. Tekintve, hogy a könyv is elég amerikai, így azért vannak olyan fordulatok, amik meglehetősen hatásvadászok. De mindenképpen, ha egy aranyos szerelmi történetet szeretnél nézni, és nem zavar, hogy ez meleg kapcsolat, akkor bátran ajánlom. Mert aranyos és vicces és azért elgondolkodtató.

J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük

Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de én általában szeretem hamar elolvasni az ajándék könyveket. Az más kérdés, hogy sikerül is vagy sem. De tényleg! Ennek ellenére egy csomó olvasatlan ajándékkönyv várja a sorát. Megnéztem, ezt tavaly karácsonyra kaptam, úgyhogy...relatíve gyorsan sorra került! Há!
 Én ezt a könyvet nagyon szerettem volna, mert a film nagyon tetszett, és érdekelt, hogy ez forgatókönyv szerűen milyen élmény lehet. És most, olvasás után elgondolkodtam azon, hogy ez a kötet kiknek jó.
 Meglátásom szerint nálam fennállt a legideálisabb időpont erre. Láttam már a filmet, az tetszett, és tervezte az újranézését. És úgy érzem, hogy ez a legjobb időpont elolvasni, mert így maguk a lények és a szereplők, már előttünk vannak, tudjuk hogy néznek ki, de a történet már kicsit kopott. A filmet 2017 márciusában láttam amúgy, és így nekem most ez a könyv majdnem felért egy újranézéssel :D
 Nem tudom, hogy a film ismerete nélkül mennyit ad az embereknek, de érdekelne. Gyanús, hogy maximum a nagy Harry Potter fanok illetve a forgatókönyvekért rajongóknak ad valamit, film nélkül. Ha meg frissen nézted és most olvasod, akkor meg kicsit fura az egész, hisz az előbb láttad, amit most leírtak, de totálisan ugyanúgy. Tehát én azt ajánlom, hogy mindenképpen legyen idő a nézés - olvasás között.

 Hogy tetszett-e? Igen, mindenképpen. Fura volt, mert nem nagyon olvasok forgatókönyveket, ennek ellenére érdekes élmény így olvasni egy történetet. Újra fogom-e olvasni? Gyanúsan igen, mert tetszett és felér egy film újranézéssel, úgyhogy lehet inkább olvasva "nézem" ;) A film is nagy kedvenc, és ez is az lett.
 Roppant igényes kiadás, és nekem nagyon tetszenek benne a rajzok is. Kell idő megszokni az írásmódot, de szerintem hamar hozzá lehet szokni. Úgyhogy nagyon jó volt. Most azért újranézem a filmet, mert hiányoznak a kedvenc legendás lényeim ;) És nagyon várom már a következő részt is!

Belbecs: 5/5
Nekem maximálisan adja a film hangulatát, kellemes és nosztalgikus. Csak ajánlani tudom, a fenn leírtak alapján.

Külcsín: 5/5
Gyönyörű a borító, szépek az illusztrációk és jó kézbe venni. Ennél több azt hiszem nem is kell.

Fülszöveg:
1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent.
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához. Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt.
Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára.

Eredeti mű: J. K. Rowling: Fantastic Beasts and Where to Find Them 92%

Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyv: J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 302
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633244913
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Megjelenés időpontja: 2017. április 20.

Jacob Grey: Vadak (Vadak 1.)

Ez a könyv, amit fogalmam sincs, miért vettem meg. Az elmémben az volt, hogy @AniTiger akarta valamikor olvasni és így került a látókörömbe, de nem. Megkérdeztem, váltig állítja, hogy nincs köze a könyvhöz. Aztán nézelődtem a könyv adatlapján: kívánságlistán, várólistán, magánkönyvtárban - nincs senkinek akit figyelek. Aztán tegnap megláttam az első értékelést, ami KönyvParfé  -é volt, úgyhogy sejtem, hogy akkor ő volt az aki miatt felfigyeltem a könyvre. Mindenesetre, nem volt csalódás és örülök annak, hogy megvettem. Merthogy 999 Ft/db áron vesztegették a Libriben.

  A könyv belső borítóján az áll, hogy 9+, én ezt annyiban változtatnám meg, hogy úgy... 12+. A 9 éveseket én még nem tartom erre elég érettnek. Nem a történet miatt, mert az jó kis fantasy, vagy mi a szösz. Csakhogy túl sokan, túl jól leírva halnak meg benne, és nem éppen öregségükben. Tehát én ezt, kicsit agresszívnak tartom, egy 9 éveshez. Bár aztán lehet, hogy a mai 9 éveseknek ez már nem annyira megterhelő lelkileg, mint a régieknek. Változnak az idők.

  Összességében, félő, hogy a történet egésze akkor fog összeállni, ha az ember már a harmadik kötetet is elolvassa. Ez jelenleg nem elérhető magyarul. (A kiadó, a közeljövőben nem is tervezi a harmadik kötet kiadását). Úgy érzem, hogy az első kötet csak amolyan bevezetés volt, hogy megértsük, kik a vadak, mire képesek. Mi történt 8 évvel azelőtt, hogy a történet ténylegesen elkezdődik. Amikor a főhősünket (Kra, vagy hívjuk Jack-nek), a szülei nem túl kedvesen kihajítják az ablakon. Az akkor 5 éves kisfiú erre nem emlékszik igazán, bár minden éjjel megálmodja, hogy kidobják, zuhan és elkapják a varjak és elrepülnek vele. Kra története az, amit jobban megismerünk az első kötetben, az ő képességeit látjuk fejlődni, és érte szurkolunk. De mellette ott van Lydia, aki nem tud a vadakról, csak kedveli Kra-t, és segít neki mindenben. A segítség néha nagyobb károkat okoz, mintha nem tenne semmit, ennek ellenére Kra meglehetősen kedveli... szereti a lányt. Nem mondanám romantikus szálnak, bár van egy olyan érzésem, hogy össze fognak jönni, de ez csak spekulálás.

 A történet folyamán Kra-n kívül megismerjük a rossz fiúkat is. Mosolygóst, Spurit és Mambát, és persze megkerül a főgonosz is, a Szövőember személyesen. Leszögezném itt, hogy ha valaki FÉL a pókoktól, akkor ne olvassa el ezt a könyvet. Mert sok van benne, és emberek szájába másznak, meg minden ilyesmi, tehát, ha valaki nincs oda a pókhalálért...vagy ha csótányok zabálnak fel, akkor ez nem neki való. (tehát ezért nem tartom 9 éveseknek ajánlhatónak a könyvet). Az első kötet egy látszólagos győzelemmel ér véget, mindenki boldog, csak néhány pók mászik erre-arra, jelezve az olvasónak, hogy itt ennek  nincs még vége. Függő vég, és félek, hogy a második kötetnek is így lesz vége...

 A szereplőkről:
A civilek: Nincs túl sok benne, és nem is túl sokat szerepelnek. Az egyetlen teljesen civil, akit imádtam, az a könyvtárigazgatónő volt, de sajnos ő nem egy túl szerencsés alkat volt. Viszont meglehetősen kedves és segítőkész fajta.

 Vadak: Olyan emberek, akik adott állatokkal képesek beszélni, azokat irányítani, és ha elég kitartóak, akkor akár át is alakulni azzá, aminek parancsolnak. Mindenkinek csak egyetlen egy faja van. Tehát van aki galambokkal beszél, van aki egerekkel, van aki rókákkal, százlábúakkal, pókokkal, csótányokkal, kígyókkal, farkasokkal, méhekkel stb.. És persze Kra a varjakkal.

 Ismerjük be, hogy menő képesség, hogy tudsz beszélni az állatokkal, irányítani őket, elérni, hogy azt tegyék amit akarsz. Jó esetbe, ebbe beletanulsz, míg felnősz, bár csak akkor vagy képes őket irányítani, ha az, aki ezzel a képességgel rendelkezett (apa, vagy anya), meghal. De az alapokat addig is el lehet rendesen sajátítani. Kra szerencsétlenségére, nem tudott erről semmit sem, így gyorstalpalón tanulta meg, már kissé túlkorosan a dolgot. Neki újdonság volt az, hogy a varjak szót fogadnak neki, leszámítva azt a hármat, akik mindig vele voltak, ők ugyanis eddig is csinálták amit mondott nekik. Viszont kényszerből tanulni, fájdalmas dolog, ezt Kra is megtanulta. Betippelem, hogy a történet... körülbelül egy hét alatt játszódik. Ez alatt megtudja, hogy vad, hogy vannak vadak, hogy azok mire képesek, majd ellopják az egyetlen embert akit bírt, meg a kardot, ami az öröksége, de nem is tudja mi az. Tehát gyorsan tanulnia kell, és harcolnia. Kra meglehetősen önfejű (akárcsak Lydia), ebből adódóan úgyis mindig azt csinálja, amit nem kéne. Viszont meglehetősen bátor dolgokat is véghezvisz, amit a többiek nem vállalnának be, és nem is képesek rá. Amúgy őt meglehetősen kedveltem, mert szeretni való, csak önfejű...nagyon önfejű. Viszont a három varjú barátját bírtam, jó a szövegük és Tejes meg okos, nagyon okos.

A galambokkal beszélő és az egerekkel társalgó: Ők amolyan barátok, akik a kezdetektől jelen vannak, bár az elején még nem tudjuk, hogy miért. Meglehetősen szeretni való az egeres srác,... hát a galambos fickót nem tudtam megszeretni. Ő ott volt akkor, amikor legyőzték a Szövőembert 8 éve, és hát szegénynek elég élénk emlékei vannak erről, innentől kissé behatárolt volt, és próbálta megvédeni Mindentől Kra-t, annak ellenére, hogy erről Kra-nak más véleménye volt.

A macskás kvéker: Őt, sem tudtam szeretni, tekintve, hogy ott a tudás az ő birtokában. Mindenről tud, mindenre emlékszik, ki tudja hányadék életét éli (9 élete van a macskáknak, állításuk szerint :D), és elbujdokol, nem segít, míg nem akarják megenni. Őrizget olyan leleteket, amik tök veszélyesek. Én eleve nem értettem. Ha van egy kard, ami át tudja vágni az élők és holtak közti fátylat, feltámaszthatsz bárkit (csak a varjú), akkor mi a fenéért nem semmisítette ezt a kardot meg senki sem? Aztán rinyálnak, hogy ellopták...

A rókákkal suttogó: Nekem gyanús volt, hogy ő vad. Túl átlátszóan tünedezett el az elején, és ebből adódóan lehetett tudni, hogy ő is valami különleges képességgel bír. Annak ellenére, hogy a könyv feléig nem fedi fel magát. Amúgy őt bírtam, olyan gyilkos típus, viszont a jó oldalon.

A jó oldal többi vadja (százlábúak, mókusok, farkasok, méhek): Nekem ők nem voltak túlzottan szimpatikusak, mert bár harcoltak annak idején, mint a galambos srác, de bennük már a jelen harc ötlete is ellenérzéseket ébreszt. Egyszerűen képtelenek összefogni, holott tudják pontosan, hogy ha többen vannak, akkor sokkal egyszerűbb győzni... nem szerettem őket. Pedig mókusoknak parancsolni tök menő lehet.

A gonosz oldal: Pókok, csótányok, kígyók és kutyák: nem tudom, a kutyák szegények hogy kerültek oda. A felsorolás amúgy tök jó lenne, mert a pók, csótány, kígyó mind olyan gonosz teremtmény, úgyhogy a kutyusokat nem értettem, de hát mindenki kerülhet rossz társaságban. A csatlósok, amúgy meglehetősen balfékek, az egyetlen erős vad ebből a csapatból a halott Szövőember. Hát... azt a harcolós részt nem szerettem, túl sok pók van ott, fúj..... Na tehát, közülük senkit sem sikerült megkedvelnem, mert nem is nagyon voltak jelen, csak néha megjelentek, mint egy-egy pók a semmiből.


Belbecs: 5/5

Igazándiból a sztori jó, nem mondom, hogy tuti, hogy eredeti, és sehol máshol nincs ilyen képesség(csak mert tök ismerős volt), de ez nem rontott a dolgon. A szereplők nagy részét lehetett kedvelni vagy gyűlölni. Volt kinek drukkolni és volt kit a halálba kívánni. Tartom, hogy a kor behatárolás nem jó. Ez idősebbeknek jó, de semmi esetre sem azoknak akik nem bírják a pókokat... az sok van benne.


Külcsín: 5/5

Szerettem a borítót, bár a nem tudom milyen nyelvű borító sokkal jobban tetszik, de ezzel sem volt gond. Viccesnek találtam, hogy a könyvben néha pókok, néha varjak másznak-repülnek a lapszéleken. Kellemesen feldobja a könyvet.


Fülszöveg:
Jacob Grey rejtélyes figura. Kevesen ismerik őt személyesen. Azt beszélik, az Egyesült Államok egyik nagyvárosában él, éjjelente pedig az utcákat rója, így találja ki sötét hangulatú, izgalmas történeteit.

„Az idegen kopogtat, majd elfordítja a fejét. Egyenesen Krára néz. Most a varjak is elmentek, és a világon senki nincs itt, csak Kra és az idegen. 
A fiú egy aranygyűrűt pillant meg a férfi mutatóujján. Az ékszer ovális felületére valamilyen képet véstek. Egy pók potrohának és nyolc lábának éles vonalait. 
A férfi alig mozgó ajkakkal suttogja: 

– Érted jöttem!"

Eredeti mű: Jacob Grey: Ferals
Eredeti megjelenés éve: 2015

• Könyv: Jacob Grey: Vadak
• Kiadó: Kolibri
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2015
• Oldalszám: 300
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786155541803
• Fordította: Magyari Andrea