Puskás Ágota: Jól nézel ki, fogytál?

 

• Kiadó: Libertine
• Kiadás éve: 2025
• Oldalszám: 200
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9786156512369
• Megjelenés időpontja: 2025. október 1.

Őszinte leszek, amikor ezt a könyvet elkezdtem olvasni, nagyjából semmit se tudtam róla. A molyon feljött párszor, hogy valaki olvassa, vagy, hogy éppen megjelent, de nem igazán gondoltam azt, hogy nekem ezt olvasnom kell. Aztán két ünnep közt visszahozta az olvasó, és megnéztem a molyon, hogy "mennyire tetszene nekem", és ott elég magas százalékot adott. Úgy voltam vele, hogy nem egy túl vastag könyv, maximum, ha mégsem jó akkor félbe hagyom, de szerintem egy nap alatt ledaráltam, most év elején.

 Nem tudtam, milyen téma, a cím sejtet valamit, de azért ugye elég sok más is bekerül a képbe. Pannit követhetjük nyomon a felnőtté válás rögös útján az úszás-vízilabda körül mozogva. Első csók, első szerelem, első szerelmi csalódás.

Borzalmas volt amúgy olvasni, azt miként viszonyul a család Pannihoz. És meglehetősen jól van ábrázolva a családmodell, amiben nincsen kommunikáció. Ami van, az meg jobb lenne, ha nem lenne. Amikor az embert igazándiból nem támogatja az otthon melege, amikor viccesnek szánt megjegyzések borzalmas traumát okoznak a gyereknek, és amikor nem feltétlen arra haragszik, aki tehet róla, de az van ott.

 Panni amúgy sem túl támogató családjából a vízilabda felé vette az irányt, ami elejével jó volt, aztán megérkeztek a kiégett edzők, és a bántó szavak armadája. Én nem értem az embereknek amúgy miért okoz örömet, ha valakibe belerughatnak. Jah...de mégis tudom, addig se őt bántják, hát bánt valakit, mert valakin le kell vernie azt, hogy "szar az élet". Na ez gyönyörűen be van mutatva a könyvben.

 Jól megírt kötet amúgy, tetszett, a végkimenetelt amúgy sejtettem, ettől még szomorú volt olvasni. Voltak kedvenc karakterek, pl. az angilába kiutazó barátnő, aki sokat olvasott és író akart lenni. ;)

Mindenképpen jó, hogy kiadták a könyvet, csak át kell raknom a besorolásból máshova, mert ez minden csak nem Bestrom.

Fülszöveg:

Mennyi láthatatlan szál köt minket össze a többi emberrel: családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel. A legtöbbször nem is vagyunk tudatában a kapcsolatainknak. És talán a magány abból keletkezik, amikor ezek a láthatatlan szálak összegabalyodnak, és úgy érezzük, képtelenek vagyunk megmozdulni.

Egy ilyen elmagányosodás történetét meséli el Puskás Ágota – egy gyermek- és kamaszkor kálváriáját a bizonyítási kényszer, a testképzavar és a meg nem értettség Bermuda-háromszögében.

De egyúttal megmutatja azt is, hogy van kiút: őszinte egymás felé fordulásnak hívják a varázslatot.

Hogyan formálja az önképedet a család, a barátok, a társadalom – és a szám, amit nap mint nap a mérlegen látsz? A Jól nézel ki, fogytál? egy fiatal nő, Panni felnövés- és önkeresés-története. Gyerekkori traumák, edzői megalázások, családi feszültségek és mérgező szerelmek kísérik útját, miközben évekig evészavarok és önutálat árnyékolják be az életét. Ez a könyv mégis többről szól, mint a fájdalomról: egy olyan utazást mesél el, amelyre akarva-akaratlanul szinte minden nő jegyet vált. Egy utazást, amely végül a legfontosabb felismeréshez vezet: hogyan tanuljuk meg szeretni és elfogadni önmagunkat. A könyv talán közelebb visz hozzá, hogy az elérjük ezt a vágyott célt.

Tom Felton: Túl a varázslaton - Egy mardekáros vallomásai

 

Könyv: Tom Felton: Túl a varázslaton

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadó székhelye: Budapest

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 270

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789635653102

Fordította: Pétersz Tamás

Megjelenés időpontja: 2023. március 17.

Ár: 6.500,-

Kiadói ár: 5.525 ,-

BELEOLVASÓ

Köszönet a könyvért a HVG könyvek kiadónak!

 Vannak könyvek, amelyeknél első látásnál tudom, hogy el akarom olvasni. Független attól, hogy miről szól. Tom Felton könyve ilyen volt. Amikor még csak a beharangozó volt, hogy érkezik, már akkor úgy voltam vele, hogy ez érdekes lehet, el szeretném olvasni. Aztán el is felejtettem egészen addig, míg újra szembe nem jött velem, akkor felírtam, hogy a könyvtár szerezze be, de végül próba szerencse alapon kértem recenziós példányt is. (már csak azért is, mert a recenziókat legalább biztosan elolvasom rövid határidőn belül, nem úgy mint a könyvtári vagy ne adj isten a magánkönyvtári könyveket, amik csak úgy vannak ;))

 Tom Feltonról az összes információm olvasás előtt: Ő az a srác a Harry Potterből, a fehér hajú bunkó gyerek, a helyes Malfoy apuka mellett. Sajnálom az első filmekben túl nyálas volt Draco. Nos tehát úgy álltam neki az önéletrajzának, hogy nagyjából ennyit tudtam az ő munkásságáról és színészi karrierjéről. Nem sok. Bevallom, nem követem a színészek életét. Ő róla meg még annyit se hallottam, mint a főbb Harry Potter színészről.

A könyv elolvasása után: 

• Megtudtam, hogy kortársam Tom, nagyjából egy évvel fiatalabb nálam. Tekintsünk el a tényektől, hogy ezt mondjuk sejthettem volna, tekintve a HP filmekkel együtt öregedtem én is.
• Meglehetősen szimpatikus fiú, annak ellenére, hogy borzalmasan sok hülyeséget csinált az életében. De legalább nyíltan vállalja, hogy ő sem tökéletes.
• Megtudtam azt is, hogy milyen volt számára gyerekszínészként kezdeni, majd elmenni élete nagy válogatására úgy, hogy nem is tudta, hogy eszik-e vagy isszák-e a Harry Pottert. Ez valahol roppant vicces!
• Élet a forgatáson. Rengeteg színészről megtudtam mindenfélét. Hogy milyenekek a forgatások egy gyerek szemével, miként kezelik őket, és hogy milyen velük együtt dolgozni. Tom meglehetősen kedvesen beszél minden kollégájáról, úgyhogy megerősítette bennem azt, hogy a film forgatások, ha jó a rendező és jó a csapat akkor meglehetősen jó móka lehet!
• Hogy a színészek élete sem fenékig tejfel, és vannak nekik is esendő dolgaik, és ők is képesek a rossz útra tévedni. Érdekes volt a függőségéről olvasni, és hogy hogyan küzdött meg vele, tanulságos volt.
• A család fontosságáról, hogy milyen volt számára, hogy van három bátyja akire felnéz és a jó és rossz szokásaikból is merít jócskán ;)
• A Harry Potter sztárjaihoz fűződő kapcsolatáról, kikkel tartja ma is a kapcsolatot, kik koptak ki út közben.
• Egyéb filmes dolgairól, amik mind tanítottak neki valamit a világról, és a színházról ahol most dolgozik.

Összességében roppant sok érdekes dolgot megtudtam Tom Feltonról. És amúgy nem is ez volt számomra a legjobb a könyvben. A legjobb az volt, hogy Tom egy nagy mesélő, úgy tud mesélni élete minden egyes aspektusáról, hogy már várod a következő fejezetet, már mennél vele tovább. Utáltam lerakni a könyvet. Mert míg olvastam olyan volt, mintha ülnénk a tengerparton és sztorizgatna, hogy mennyire szerette a forgatásokat, vagy hogy mennyire utált dolgokat. Imádtam!!!

És ugye, hogy kikupált? Sajnálom az első filmekből már attól unszimpatikus, ahogy le van nyalva a haja. Azért a HP filmek végére egy egészen tűrhető srác lett kinézetileg ;)

És tartom, hogy remekül játszotta a szerepét, generációk köszönhetik neki, hogy Dracot könnyű utálni ;)

Alice Oseman: Heartstopper ​– Fülig beléd zúgtam (Szívdobbanás 1-4.)

 

Nem tudom, hogy más is szokott-e úgy lenni, hogy amikor írja a posztot, tudja, hogy nem lesz ezzel túl népszerű...na most érzem ezt!

Kezdem a pozitív oldalával a sorozatnak:

Meglehetősen aranyos a rajzolás. Tény, hogy van a könyvben rengeteg felesleges oldal, ami ha nem született volna meg, akkor sem hiányozna, de alapjáraton a rajzokat szerettem. Aranyos, nem túl bonyolult, nem túl csicsás, nem túl nyálas. Tehát a rajzolással nem voltak problémáim.

Maga a történet is amúgy teljesen oké. Két aranyos, bár elég problémás gyerek keresi az útját, és végül egymás mellett találják meg ezt titkolni kell, majd már nem kell titkolni. Tehát ez a sztori száll is teljesen rendben volt. Értékelem, hogy az étkezési zavarokról is tanító jelleggel írt a szerző, bár úgy érzem, hogy totál ezek a részek kilógtak magából a történetből. Olyan érzésem volt, mintha nem lenne elég hogy két fiú hogy éli túl azt, hogy még mindig nem elég elfogadó a közeg és hogy tudnak egymással élni...tehát hogy ez nem lett elég még rádobtak anorexiát és más mentális problémát! De mondjuk, hogy ez még annyira nem gáz...bár a 4. kötet nagyjából csak erről szólt.

És akkor amiért nem fognak engem szeretni a rajongók.

Adott két cuki fiú, egy heterónak tűnő, meg egy meleg srác. Love. Eddig ez egy aranyos sztori lenne, ha a környezet nem lenne telibehányva az érzékenyítéssel.

1. Elvált szülők: Még oké, ez még oké lett volna.
2. leszbikus volt szerelem: itt már tikkelt a szemem
3. transz barát + ázsiai barát (itt nem jöttem rá, hogy most akkor ő fiú, és lánynak öltözik? És akkor ezek szerint az ázsiai barát is meleg, mert a transszal jár? Vagy mi van? :D)
4. meleg kísérő tanárok
5. leszbikus tesi tanár
6. homofób osztálytárs
7. homofób testvér

Nem tudom, hogy hol vannak abban az univerzumban a normális emberek. Akik heterók és nem gyűlölik a melegeket. Szerintem ilyen nem nagyon van. A rögbis csapat társak talán, jah talán ők akik a legkevesebbet tűnnek fel, na ők a heteró elfogadó közösség képviselői. 

Nem szeretnék senkit megbántani, de transz, leszbikus tanárok és diákok nélkül ez a történet sokkal szebb lett volna. És bízom benne, hogy a valóságban nem a "normális" emberek vannak kisebbségben. Mert most így a 21. században úgy érzem, hogy márpedig de ők vannak kisebbségbe. Legalább egy valami problémája legyen az embernek, ha nem a nemi dolgaival akkor mentálisan legyen mert ha ő véletlen tényleg jól érzi magát ahogy van akkor éppen hogy nem verik meg, a nagy elfogadás jegyében.

Tehát jó lenne a sztori, ha nem lódult volna meg az érzékenyítés szívárványos vödre és nem öntötte volna nyakon, annyira, hogy már irritálja az embereket.

Persze biztosan lesznek, akiket nem zavar. A Meleg pár engem sem, ha zavart volna akkor nem olvasom el. De más, ha egy meleg párról olvasol, és erre készülsz, vagy erre készülsz, de kiderül, hogy mindenki meleg, transz vagy más egyéb problémája van. Hiányoltam a tolószékes, vak, vallásilag üldözötteket, csak ők maradtak ki....

Tehát örülök, hogy elolvastam, de ha jön is több kötete, már nem érdekel. Sajnálom, mert ez lehetett volna cuki is. :(

Pippa Grant: Az ​utolsó facér milliárdos

 

• Könyv: Pippa Grant: Az utolsó facér milliárdos
• Kiadó: Kossuth
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2022
• Oldalszám: 414
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635448616
• Fordította: Tóbiás Csenge
• Megjelenés időpontja: 2022. szeptember 14.

 Köszönet a könyvért a Kossuth kiadónak!

 Nem az a kifejezetten romantikus könyv olvasó fajta vagyok. Jobban hajlok az önsegítő könyvekhez, fantasykhoz és krimikhez. De mivel sok ilyen könyv megfordul a kezembe (könyvtáros vagyok), így gondoltam, teszek egy próbát ezzel a műfajjal is. Ez a próba volt A megtört szívű ami annyira jó választás volt, hogy gondoltam, míg várok a második részre, addig  a kiadói sorozaton belül maradva választok olvasni valót magamnak, és igen ez lett Az utolsó facér milliárdos. 

 A címnél sejtettem, hogy nem lesz olyan, mint az előző könyv, sejtettem, hogy más lesz de mégis kicsit csalódott voltam a könyv elején.  Nagyon rosszul kezdődött, és nagyon irritált az elején, az első öt oldal borzalmáról konkrétan fél órát tudtam mesélni a barátnőimnek és mondtam, hogy ennél sz*rabbat se olvastam, de komolyan. - Valószínű, hogy nem volt a könyvhöz megfelelő a hangulatom.

 Aludtam rá párat, eltelt pár hét, tologattam a könyvet jobbról balra, majd balról jobbra, egyik polcról a másikra, de mivel recenzió, és nem szeretek nem elolvasni olyan könyvet amit én kértem, hát vettem egy mély levegőt és folytattam. Aztán hirtelen napi 50-70 oldalakat olvastam, mert beindult az egész, vagy a hangulatom jött meg hozzá. Úgyhogy senki, de senki ne adja fel az első öt oldalnál, még ha a főhőst fel is gyújtaná házastul!

 A könyv felétől relatíve felgyorsult az olvasási sebességem is. Sokkal gyorsabban haladtam és sokkal jobban tetszett. A kutyán kívül, mondjuk senkit sem szerettem meg igazán. Úgy éreztem, hogy rengeteg dolgot megtudunk a szereplőkről, amik nem voltak annyira lényegretörőek, és rengeteg dolgot nem tudtunk meg, amik meg feltehetően sokkal szerethetőbbé tették volna a szereplőket. Akik rejtélyes mód a könyv elején és a végén már tök máshogy viselkednek.

 A két főszereplő Hayes a helyes milliárdos, akit mindenki amúgy ledegradál, mint Jonas tesója aki híres, ő nagyon érdekesen áll az életéhez. Nem akar nősülni, utálja, hogy mindenki kerítőt játszik körülötte, és igazándiból az a gyanúm, hogy úgy az embereket nagyjából mindet utálja, örülne ha egy lakatlan szigetre költözhetne és erre még pénze is van. Gyermekkori, ifjú kori csalódásai miatt, mert mindenki (is) kihasználta, nem igazán bízik az emberekbe, és ez a bizalomhiány aztán az, ami az amúgy kiszámítható Love Story-t folyton megkeveri. Hayes bár fejlődik a könyv folyamán, tehát nála azért láttam jellemfejlődést, de nagyon-nagyon furán reagálja le a dolgokat.

 Begónia, és a kutyája egy külön állatfaj. Begónia a tipikus jótét lélek, akit kihasználtak (ugye ismerős? :D), aki elvált a férjétől, amiért az anyja folyamatosan nyaggatja, hogy hát de miért. Frissen elvált, keresi magát, keresi az élet értelmét, de ő az a tipikusan mindenben is a jót látja. Hayessel ellentétben ember központú, lételeme, hogy legyenek körülötte, és hogy szeressék. Feltehetően a sorban állva 5 perc után már a körülötte lévőkről mindent (is) tudna, annyira gyorsan képes a kapcsolódásra az emberekkel, és az állatokra.

 Tehát van ez a két totál a világ két külön végén elhelyezkedő ember, akik tudjuk, hogy össze illenek. Az olvasás közben ez az egy tiszta volt, ezt az író nem akarta elrejteni. Szívatta  a szereplőit, de tudtuk, hogy a vége feltehetően Happy End lesz. És persze ott volt a kutya, akit imádtam, de mondjuk sose szeretnék a közelébe lenni. Marshmallow segítő kutya, csak nem érdekli ha parancsot kap. Tehát mindent el tud intézni, elmegy sétálni, visszajön, kinyitja az ajtót, tolja a biciklit, tehát komolyan mindent, csak amit mondasz neki nagy valószínűséggel nem fogja megcsinálni. Kivéve Hayesnek, aki meg allergiás a kutyákra. 

 Az ahogy ez a két ember egymás mellett él, ahogy próbálnak közeledni, és próbálnak néha távol maradni a másiktól már érdekes volt. Szerettem olvasni, bár sosem értettem igazán, hogy miért lényeg az, hogy Hayes az utolsó facér milliárdos. A könyvben bár néha megjelentek a nagyzolások, minthogy egy házam van itt, egy meg ott és helikopterrel megyünk át egyikből a másikba, és nézd van nyaralóm meg jachtom is. Nos mindezek ellenére a pénz nélkül pont ugyanolyan lett volna a sztori, max. nem kap drága ajándékokat Begónia aki amúgy nem is igényli ezeket az ajándékokat. A pénz volt amúgy az, aminél azt éreztem, hogy az író sok-sok pletyka lapot olvas (amit én nem), és onnan inspirálódik, tehát van egy elképzelése, ami lehet igaz, lehet nem, de nem ad ki egy egészet. Pl. Hayes anyjával voltam úgy, hogy a könyv elején le lett festve mekkora egy bunkó paraszt és mennyire nyaggatja, és szívatja a fiát, aztán a könyv végén, ippeg, hogy nem ő a legtökéletesebb anyuka, de közben vele nem igazán volt interakciója senkinek, tehát csak úgy megváltozott. A könyv elején a gazdagok nagyon gazdagok voltak a könyv végére, meg igazándiból a pénz nem számított és úgy viselkedtek, mint a középosztálybeli rajztanárok.

 

Belbecs: 4/5

 Azért kap 4 csillagot, mert a könyv negyedétől már élveztem, gyorsan haladtam és szerettem. És a rengeteg következetlenség ellenére is, amik kicsit zavartak, egy kikapcsoló olvasmány volt. Feltehetően azok, akik sokkal több napi bulvárt olvasnak, azok nálam jobban fogják élvezni, az utalások és összeesküvések miatt. Nekem ez a gazdagék világa teljesen kiesik az érdeklődési körömből, ez a "tudnom kell xy milyen bugyit hord" szintű információk . . . nem én azokat az embereket nem értem. De akik a való életben is érdeklődnek ilyesmik iránt, azokat itt sem fogja ez zavarni.

Külcsín: 3/5

Nem....ezek a lefejezett pasik a borítón, ezek borzalmasok. Mondjuk legalább fel vannak öltözve. Ahogy elnéztem az írónő külföldi könyveit, a legtöbbön pasi van, nem túl sok ruhába. A címekből ítélve, szakértője mindennek (is), és mindenről (is) tud írni. Én szerintem ha megjelenik tőle még bármi azt elengedem. :) Nem volt rossz, de azért közel se olyan jó mint a Megtört szívű ;)

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dollármilliárdok ​örököse. Mogorva. Társaságkerülő. És az új álpasim…

„Érzelmileg elérhetetlen”, mondaná bárki, de ez meg sem közelíti az igazságot arról, milyen is Hayes Rutherford valójában. Rideg. Távolságtartó. Magasabb az elefántcsonttornya, mint a Burdzs Kalifa. És ő az évszázad fogása… legalábbis a bankszámlája alapján.

A feladatom egyszerű: távol kell tartanom mindenkit, aki Hayest megkörnyékezi, vagy kerítőként akar „segíteni” ennek az elszigetelt, zsémbes, filmvilágába temetkezett milliárdosnak azáltal, hogy úgy teszek, mintha én lennék az élete szerelme. Cserébe ő nem teszi tönkre az életemet egy aprócska félreértés miatt.

De minél többször pillantom meg benne az igazi embert, annál inkább hiszem, hogy bár a világaink különböznek, sokkal több közös van bennünk annál, mint amire bármelyikünk számított. A villogó dollárjelek és a fényűzés mögé rejtőző férfi az életem szerelme lehet?

Azonban egy milliárdossal folytatott hamis kapcsolat csak addig móka, amíg ki nem tör a botrány…

Az utolsó facér milliárdos egy kedves, humoros történet egy elfuserált gyantázásról, egy nőről, aki nem áll két lábbal a földön, egy férfiról, aki túlságosan is földhözragadt, és egy aranyos kutyáról, aki véletlenül kerítővé válik – legalábbis tesz róla, hogy az álpár ne találja a ruháit, miután kilép a zuhany alól…

J. R. Ward: Éjsötét ​szerető (Fekete Tőr Testvériség 1.)

 

Az emberek változnak. Ha nekem valaki tíz éve azt mondja, hogy vámpíros-romantikus-gyilkolászós könyvet fogok olvasni. Annak azt mondtam volna, hogy nézzél már körbe az olvasmánylistámon. A vámpírok, mint olyan lények kikerültek elég hamar a látószögemből. Ennek feltehetően az Alkonyat volt az oka...elvette a kedvem a vámpíroktól, úgy hogy azok nem is igazi vámpírok voltak - csillogtak vazze!!

 Mindegy is, úgy volt, hogy elolvastam a Szárd Sziklát, amire ráhúzták a pornót, de mégsem volt az. Aztán a kolléganőm felajánlotta, hogy hát zsenge korában (most is fiatal ám... :P), olvasta ezt a sorozatot az első öt rész meg is van neki, elhozza az elsőt. Mondván azért ebben többet kufircolnak, mint a Borsa Brown könyvben. Megjegyezném, valóban többet!

 Úgy voltam vele, hogy hát legyen, talán ezek a vámpírok jobban vámpírok, mint az alkonyatos haverjaik, és talán nem fogom utálni nagyon a történetet, már csak azért is, mert millió része van és nem szeretek félbehagyni sorozatokat. Tehát tervezem a többi részét is elolvasni.

 Aztán elkezdtem, és beszippantott. Egyrészt ezek legalább tényleg vámpírkodtak...meg jah hát amikor nem vámpírkodtak akkor vagy harcoltak, vagy szexeltek. Nem számoltam melyik volt többször, de szerintem ágyban többször voltak, mint csatatéren.

 Viszont ami engem megvett kilóra, az hogy relatíve szerethetőek a karakterek. Kivéve aki nem, de a legtöbbet igazándiból megszerettem. Mondjuk mérges voltam Darius halálára. Mondom, na tök szimpi, tök könnyű kimondani a nevét, ő lesz a kedvencem, erre 30 oldal kb. és meghal...hát mit ne mondjak. Maradtak a hülye nevű vámpírok, de úgy körülbelül a kötet végére már el tudtam helyezni őket, hogy melyik melyik.

A rendőrt utáltam meg Marissát nagyon, meg az ő bátyját is, de a végére legalább mindenki nagyjából megtalálta a helyét és így kevésbé volt irritáló. Azért megjegyezném, hogy Wrath-nak roppant rossz marketingje van a könyv elején és ahhoz képest én őt bírtam a legjobban. És Beth...hát megvan a varázsa, ha a 21. századi vámpírlány beesik az évszázados "mindennek megvan a formalitása" társaságba és kb. magasról tesz rá. A kedvencem az volt, amikor Wrath parancsolt valamit neki, ő meg megjegyezte, hogy erről nagyon gyorsan szokjon le. - Imádom az ő párosukat. 

Tehát úgy gondoltam, hogy nem fogom szeretni ezt a sorozatot, de most mégis szeretem....ki gondolta volna. A világ amit kitalált a szerző igazándiból  jónak tűnik, bár ugye nagyjából tudunk még csak a dolgokról, még nem látjuk az egészet...feltehetően mert a szereplők túl sokat voltak ágyban...

Kíváncsi leszek, hogy mire fut ki majd a dolog, kíváncsi leszek mizu Dariussal, meg mi lesz a rendőrrel meg  a szőke vámpír csajjal.

Belbecs: 4/5

Erős négyes, mert élveztem, de lehetne ez jobb is. Úgy veszem, hogy bevezető kötet, amibe beledobnak egy világba, dobnak eléd x vámpírt, x civilt és x alantast, azt lesz ami lesz, nagyjából rájössz ki kicsoda, de úgy mélységében senkit sem ismersz meg.

Külcsín: 3/5

Én az Ulpiusos kiadást olvastam, így csak arról tudok nyilatkozni. Nem látta szerkesztő. Rengeteg elütés, rengeteg értelmetlen szó és.... rengeteg elütés újból. De olyanok, amiknél a fejedet a falba ütöd, mert így nincs értelme az egésznek. Roppant zavaró volt. Nem tudom, hogy a kövi kiadását átnézte-e már valaki, és úgy adták ki, vagy csak a tördelés lett más és így rövidebb a könyv.

Fülszöveg:

Az ​éjszaka sötétjében halálos küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy…

Kettejük szerelméről, erotikus szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

BORÍTÓK:

Örülök, hogy én az Ulpius által kiadottat olvastam.

Az Alexandráson lévő béna testépítő a fallikus tőrjével elég béna...

KIADÁSOK:

 Alexandra, Pécs, 2018 

448 oldal · ISBN: 9789634473527 · Fordította: Lukács Lászlóné

>!

 Alexandra, Pécs, 2018

448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634472179 · Fordította: Lukács Lászlóné

>!

 Ulpius-ház, Budapest, 2009

528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632541051 · Fordította: Lukács Lászlóné

 Ulpius-ház, Budapest, 2008

528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632541051 · Fordította: Lukács Lászlóné

Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen

Azt hiszem, ha nem lett volna ez a karanténos időszak, sosem veszem meg ezt a könyvet. A vicc amúgy az egészben, hogy egy kihívásra kellett, de akkor kaptuk a feladatot, amikor a munkahelyemre sem tudtam bemenni, hogy kikölcsönözzem, így hát megvettem. Aztán elkezdtem bejárni, és időm, erőm és kedvem sem volt olvasni, így ide-oda rakosgattam. Aztán most már nagyon égőnek éreztem, hogy két kihívásos társam miattam áll a kihívással, miattam nem mehetünk tovább, így a másik kiválasztott könyv helyett (mert az annyira sz*r), belelapoztam ebbe. És annyira megörültem annak, hogy ilyen kis aranyos szellős, hogy neki is kezdtem. Két nappal később meg már le is tettem, és végre tovább mehetünk a kihívással.
 Megvettem, de nem az a sztori, amit újra és újra akarok majd olvasni, így a saját megvett példányomat odaadtam a Gyermekkönyvtárnak, hogy majd kisorsolják nyereménynek, és egy ifjú olvasó ezzel a könyvvel (is) felfedezhesse az olvasás örömeit :)
 De maga a történet aranyos és kedves, néhol elég realisztikus és evilági. A történetet Ivan szemszögéből ismerhetjük meg. Kezdve onnan, hogy jelenleg egy bevásárló központ egyik látványossága, ő Ivan, az egyetlen, aki korántsem olyan agresszív, mint a róla mintázott gorilla a plakáton az út szélén. Ivan, egy kiöregedett elefánttal Stellával és Bob-bal a kóbor kutyával éli itt minden napjait. Bob általában Ivan hasán szunyókál, Stella meg a többi állattal naponta háromszor fellép, hogy bevételt biztosítsanak a gazdájuknak. Ettől függ ugyanis az ő élelmük és ellátásuk is. Ivan, mindig is művész lélek volt, így hamar összebarátkozott a Bevásárló központ takarítójának lányával, aki imád rajzolni és festeni. Ivan rajzait ezután a mellettük lévő ajándékboltban értékesítik, de még így is jóval kevesebb hasznot hoznak az állatok, mint amennyibe az ellátásuk kerül. Amikor új jövevény érkezik a  Bevásárló központba, Ruby a kis elefánt személyében minden megváltozik. Stella állapota egyre rosszabb, míg végül eléri a vég, de előtte megesketi Ivánt, hogy Ruby-nak jobb élete lesz mint az övék volt. Ivan megesküszik, majd szép lassan tervet eszel ki.
 A történet végtelenül tanulságos volt, teli emberi és állati gondokkal. Ivan múltjára is lassan fény derül. A könyvben gyönyörűen le van írva, hogy az állatok mit gondolnak életük és életterükről, és hogy az emberek egy rétege szintén mit gondol, aztán szép lassan megjön az a réteg is, amibe én is tartoznék. Az, akik szerint az állatokat így tartani kínzás. A könyv gyerekeknek szól mégis bele van csempészve a rideg valóság, bár erősen happy enddes befejezéssel (mondjuk gyerek könyvnél kicsit rosszul venné ki magát, ha nem boldog véget kap.
És amúgy most láttam molyon, meg amazonon, hogy a könyvnek van/lesz folytatása. Akkor bízzunk benne, hogy az is jön majd magyarul. (Katherine Applegate: The One and Only Bob)

Belbecs: 4/5

Örültem, hogy nincs teljesen az arcunkba nyomva minden, hogy azért vannak meglepetések. A téma és a végkifejlet miatt pláne hasznos és okos olvasmány volt. Azt hiszem, jó lesz, ha többen olvassák :)

Külcsín: 5/5

A magyar, és a külföldi borító (ami csak színben más), is meglehetősen tetszetős és vonzza a tekintetet. Örülök, hogy a miénk kicsit vidámabb és világosabb színekkel játszik, mint az eredeti :)

 

Fülszöveg:

Ivan ​egy nagyon jó természetű gorilla. A Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál él, és hozzászokott ahhoz, hogy emberek bámulják lakhelyének üvegfalain át. Ritkán hiányzik neki az az élet, amelyet egykor a dzsungelben élt, valójában aligalig gondol rá. Ehelyett nemrég látott tévéműsorok jutnak az eszébe, és jó barátjával, Stellával, egy idős elefánttal, és Bobbal, egy kóbor kiskutyával tölti a napjait. De leginkább a művészetről gondolkodik, és arról, hogyan lehet színekkel és jól rajzolt vonalakkal megragadni egy mangó ízét vagy a falevelek susogását. Azután találkozik Rubyval, az elefántbébivel, akit elragadtak a családjától, és akinek a hatására már más szemmel látja az otthonukat és a művészetét. Amikor Ruby megérkezik, vele jön a változás is, és most már Ivantól függ, hogy vajon jobbra tudja-e fordítani az életüket.
Katherine Applegate humort és megrendítő érzelmeket vegyítve hozza létre Ivan felejthetetlen, egyes szám első személyben elmesélt történetét, amely a barátságról, a művészetről és a reményről szól.

• Könyv: Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen
• Kiadó: Maxim
• Kiadás helye: Szeged
• Kiadás éve: 2015
• Oldalszám: 296
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632616117
• Fordította: E. Gábor Éva
• Illusztrálta: Patricia Castelao

Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták

 Ez az a könyv amit szerintem már harmadszorra hoztam ki a könyvtárból, és a három alkalomból kétszer csak nézegettem, hogy "Jah ezt is el kellene olvasnom.", de mindig visszavittem, mert rájöttem, hogy túl sok könyv van kikölcsönözve, és a saját könyveimmel sem haladok. De most, így a karanténos olvasási válságomból és írói válságomból, ez a könyv látszik megmentőnek.
 Mivel elég régóta érdekel a minimalizmus, olvastam is a témába már nem egy könyvet, adta magát, hogy megint átnézzek minden egyes ingóságomat, és újraértékeljem, hogy mire van szükségem. Ezt megerősítette a könyv is, még ha kicsit fura is.
Fura, mert a minimalizmussal ma már rengeteg blog és facebook csoport foglalkozik, és amikor megíródott ez a könyv, akkor elvétve voltak blogok, pláne olyan blogok, amik a minimalizmus életérzését fogalmazták volna meg. Azt hiszem, ez a könyv kicsit retro, de a retroság minden pozitív értelmében.
A könyv elején bajban voltam, mert Joshua az életéről mesélt, ami persze kell, hogy megértsük a személyes történetét, de valahogy mégis kevésbé kötött le a hányattatott gyermekkora, mint ami onnantól jött, hogy elkezdet utána olvasni a minimalizmusnak és elkezdett azon gondolkodni, hogy mi is az ami számára fontos. Onnantól ugyanis már jóval érdekesebb volt. Főleg amikor már Ryan-t is "belerángatta" ebbe az egészbe. No persze, nem kellett húzni, Ryan jött magától amikor rájött arra, hogy mi is a fura a barátjában. Mitől olyan más majd nyolc hónapos "ismerkedés a minimalizmussal" hatására. Érdekes volt kettejük útjáról olvasni onnantól, hogy eldöntötték, hogy változtatnak, a dobozolós partiig, és annak következményéről. Kifejezetten jók a könyv végén Ryan megjegyzései. Lehet érdemesebb lett volna akkor olvasnom őket amikor lábjegyzetként jelezte őket, de így a könyv végére hagyva sem volt rossz. Főleg, amikor arról mesélt, melyik nap mit vett ki az ingóságai közül, amiket Joshua-val együtt bedobozoltak, 21 napra. Meglepően kevés dologra volt szüksége és ez meglehetősen nagy felismeréseket hozott az életében.
 Nekem ott indult be a könyv, hogy már ráléptek a minimalista útra, Joshua kutatómunkái, felfedezései és észrevételeit meglehetősen jó volt olvasni. Irigylem azokat az embereket, akik tudják, hogy úgy igazán mi a szenvedélyük, mi az, ami miatt feladnák a munkájukat, és azt csinálnák életük végéig, vagy legalábbis egy ideig biztosan. Bár lehet én is rájönnék, ha pár hétig ezen gondolkodnék, ha egyszer nekiállnék.... (mint amúgy sokaknak, nekem is vannak álmaim, hogy írok egy könyvet, vagy többet...csak egyenlőre a kitartásom még nem érett meg hozzá, hogy le is üljek elkezdeni).
Úgy gondolom több embernek kellene ezt a könyvet elolvasnia. Persze, a neten ma már több oldal foglalkozik a minimalizmussal, hála az égnek magyar nyelven is, így olyan igazán új dolgot, ha a blogok olvasásán túl van az ember, nem fog mondani ez a könyv. De ad egy személyes történetet, ad egy életutat, egy "Így találtam a minimalizmusra" történetet, és azokat mindig jó olvasni. (már ha érdekli az embert a téma). Úgyhogy olvassátok.
 Amire amúgy könyv olvasása közben rájöttem (tudtam eddig is), még mindig sok könyvem van, még mindig több dolgom van mint kéne és még mindig  úgy érzem, hogy több a dolgom, mint az szükséges lenne, úgyhogy lassan majd újra nekiállok átrendezni és rendet rakni, mérlegelni, mi az aminek a léte még boldogsággal tölt el és mi az ami már kacattá vált. Most így a karantén ideje alatt meglehetősen sok könyvet szereztem be, úgyhogy most hogy talán vége az olvasási válságomnak, nekiállok elolvasni őket, aztán eladni és/vagy a könyvtárnak adni. Kevés könyv olyan, amit úgy érzem őrizgetnem kell, mert újra akarom olvasni.

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

Létezik olyan siker, ami nem fejezhető ki pénzben. Boldogságnak hívják. Joshua Fields Millburn huszonéves, öltönyben, nyakkendőben járó feltörekvő vállalati reménység volt, aki úgy gondolta, mindene megvan, amire valaha vágyott. De egyszer csak rájött, hogy nem ez az, ami igazán fontos számára. Miközben arra törekedett, hogy a kötelező fogyasztásnál, az anyagi javak halmozásánál és a nem működő Amerikai Álom modelljénél valami értelmesebbet találjon, megszabadult a legtöbb vagyontárgyától, visszafizette bénító adósságait, és otthagyta a jól fizető állását, karrierjét azért, hogy rátaláljon arra a munkára, amit szenvedéllyel csinálhat, s arra a társra, aki igazi társa lehet mindebben.

• Könyv: Joshua Fields Millburn – Ryan Nicodemus: Minimalisták
• Kiadó: Athenaeum
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2014
• Oldalszám: 300
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632933603
• Fordította: Vándor Éva

Stephen H. Segal (szerk.): Geek bölcsességek

Ezt a könyvet a tesóm könyvespolcán találtam, és amikor belelapoztam csupa-csupa ismerős idézet volt benne, hát úgy döntöttem, hogy kölcsönkérem. Aztán gondoltam egyet, és szakítva a "a kölcsönkönyv is mindig ráér" mentalitásommal felpakoltam a februárban olvasandó könyvek közé. Ami amúgy még semmit nem jelent, hisz az a lista is amolyan, "jó lenne ha, de nem halok bele, ha nem" lista, tehát még így is halogathattam volna, de kivételesen ennek tényleg nekiálltam, időben és el is olvastam. Ez köszönhető részben annak, hogy rövid kis részek vannak benne, és annak is, hogy a legtöbb idézet nosztalgikus érzéssel töltötte el, ebből adódóan szívesen olvastam.
 Voltak persze olyan idézetek, amik semmit sem mondanak nekem, vannak sorozatok, filmek és könyvek, amik sosem voltak az én gyermekkorom része. Hallottam róluk, de igazándiból nem néztem őket, és nem épült bele az én világomban. De jó volt olvasni ezekről is.
A könyvnek hala rengeteg dolognak értelme lett, amit sosem értettem, találtam rá olyan sorozatokra, amiket néztem, de már totál nem emlékeztem rá, ilyen például a Quantum Leap – Az időutazó (1989–1993) amit tuti, hogy néztem, és emlékszem is úgy nagyjából rá, de pl. arra már nem, hogy mi lett a vége, és most nagyon nosztalgikusan úgy döntöttem, hogy hamarosan belenézek, vagy újra is nézem a sorozatot.
Persze rengeteg Mátrix, Star Wars idézet és Vissza a jövőben idézet is szerepel a könyvben, amik szintén kedvesek számomra.
 Én sosem voltam nagyon kocka, de tény, hogy rengeteg mindenben magamra ismertem, vagy rengeteg olyan dolgot találtam a könyvben, amin én is elgondolkoztam tiniként és vannak dolgok amiken még a mai napig is elgondolkodom ezek közül az idézetek közül.
Örülök, hogy végül nem halogattam a könyvet, és annak is, hogy a tesómnak megvolt és kölcsön tudtam kérni. Jó volt, nosztalgikus és kellemes olvasmány. A nálam sokkal kockább emberek feltehetően sokkal több közös dolgot találnak a könyvben leírtakkal, így feltehetően nekik még nagyobb élmény lehet az olvasása is. Jópofa kis könyvecske.
 Ami amúgy meglepett az, hogy a könyv már 2011-es, tehát kb. 9 éves, Magyarországon 2016-ban adták ki, tehát 5 év kellett ahhoz, hogy megérjen a fordításra, és az a 5 év roppant sokat számít. Rengeteg minden történt ami belekerülhetett volna a könyvbe, ha frissebb, hisz azóta is születnek olyan művek amikből egy kocka meglehetősen sok idézni valót talál. És szerintem ott a megjelenés és fordítás között eltelt 5 év is igen termékeny volt, talán ezért van az, hogy nem futott annyira fel a könyv, nem lett nagyobb durranás. Persze tudom, hogy az, hogy ÉN csak most találkoztam a könyvvel, nem azt jelenti, hogy nem lett nagy szám, de talán sokat mond az, hogy 4 év alatt, összesen 44-en olvasták a molyon, és szerintem a Moly.hu pont az a hely, ahol elég sok kocka megfordul :)
Örülnék, ha lenne egy frissebb válogatás is, hogy a felnövekvő nemzedékek is tudják, mi miért is lett annyira jó szállóige :)

Belbecs: 3,5/5
5 csillag feltehetően egy frissebb kiadás, frissebb válogatása lenne nálam. Ennek ellenére roppant mód örülök annak, hogy a könyvet kölcsönkaptam és olvashattam. Örülök, hogy megjelent magyarul, mert remek dolgokat találtam benne, és a kis magyarázó szövegek is teljesen korrektek. Próbálnak nem spoileresek lenni, ezt értékeltem is benne, de azért vannak olyan idézetek ahol nehéz nem annak lenni :D

Külcsín: 4/5
Nekem bejön a borító, bár sajna ebbe a feketében, a fényesen lévő jelek alig látszanak, sőt bizonyos szemszögből teljesen láthatatlanok, ami miatt ugyebár bizonyos szögből egy totálisan fekete borítót kapunk, ami meg nem izgi. A belső illusztrációk tetszettek, bár néhol ijesztőek voltak. A lábjegyzeteknek, vagy lábjegyzetnek tűnő megjegyzéseknek kifejezetten örültem, mert sok-sok okosságot sikerült megtudnom belőlük.
 Nagyon tetszik a könyv végén található idézetgyűjtemény, ami az idézetek eredeti, angol verzióját tartalmazza. Bár ezzel túl sokra nem mentem, de remek dolognak tartom!

Fülszöveg:

A geekek örökölték a Földet

A geekek korunk iparának titánjai, akiknek képregényhősök a bálványai és az interneten buliznak. Tudnak valamit a 21. századi életről, amit mások nem: olyasmit, amiből mindannyian tanulhatunk. A Geek bölcsességek közel kétszáz, széles körben ismert filmes, televíziós, irodalmi, valamint a játékokból, a tudomány világából, és az internetről származó idézetből kiindulva ad hasznos tanácsokat. A modern kultúra ragyogó gyöngyszemeit öt megrögzött geek tárja elénk, az átlagember fantáziáját túlszárnyaló képzelőerejük segítségével. Igen, a könyvben szereplő rövid írásokat geekek alkották, geekek részére, a geekek világáról – az eredmény viszont olyan mélyreható, hogy a többiek bolondok lennének, ha nem olvasnák el.

Eredeti cím: Geek Wisdom

Eredeti megjelenés éve: 2011

Könyv: Stephen H. Segal (szerk.): Geek bölcsességek
Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 232
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789630986274
Illusztrálta: Mario Zucca

Könyv: Stephen H. Segal (szerk.): Geek bölcsességek
Kiadó: Kossuth
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 252
ISBN: 9789630987042
Ebook

Brian Wansink: Evés ész nélkül

Köszönet a könyvért a HVG kiadónak!
Molyon belefutottam egy karcba, ami a könyvből vett idézetet tartalmazta, az alatt már ott volt, hogy az író csaló és két linket csatoltak. Én ezeket a cikkeket Még nem olvastam, így a benyomásaim az alapján születtek, hogy mit olvastam a könyvben, és azt milyennek tartom.
 A könyv már egy ideje a birtokomba került, de életmódváltás előtt állok, és így ezt egy jó kezdésnek gondoltam. Meglehetősen szórakoztató amúgy a könyv. Jóval komolyabb és szakirodalmibbra készültem, így meglepett a kellemes és barátságos írásmód. Sokkal könnyebb volt így befogadni azt a sok információt amit szeretett volna megosztani velünk az író.
Valóban ész nélkül eszünk? Valóban többet eszünk, mint amennyire emlékszünk? És mi befolyásolja azt, hogy mit és hogyan eszünk? Miért buknak meg a diéták, és miért jönnek vissza a leadott kilók? Sok minden mellett ezekre is kereste, és meg is találta a válaszokat a szerző.
 De mindenkinek tisztában kell azzal lennie, hogy az emberek nem egyformák, így nem mindenkinek felelnek meg azok a praktikák, amiket vázol, még feltehetően úgy sem, hogy 5 féle személyiségtípust említ. Tartom, hogy vannak olyan emberek, akik több személyiségtípusba is beleillenek, és vannak olyanok, akik egyiknél sem ismertek magukra.
 Azzal is tisztában kell lennie az olvasónak, hogy a szerző amerikai, tehát az ottani viszonyokban kísérletezett és az ottani emberek jóval másabbak, mint mi. A szerző ki is fejtette, hogy meglehetősen nehezen tudnának eladni olyan típusú házakat Amerikában, mint Európában, ugyanis náluk elvárás a nagy konyha, a nagy tér, ahova elrakod a kajákat, és jól betárazol több hónapra. Míg az európai emberek, jóval kisebb hűtővel és spájzzal rendelkeznek. Emellett egy-egy adagról is máshogy gondolkodnak Amerikáiban és Európában, előbbinél a cél, hogy minél nagyobb legyen addig a másiknál az, hogy laktató és megehető mennyiség legyen, nem feltétlen a nagyobb jobb elv dominál.
 Arra is rájöttem, a könyv olvasása közben, hogy mennyi pénz van ilyen kutatásokra, és hogy mennyire megbízhatóak ezek, mert azért felmerült bennem néha a kétség, hogy az ami laboratóriumi  környezetben van vizsgálva, az mégsem olyan, mint a való élet, nem feltétlen úgy viselkedsz ilyen közegben, mint amúgy, nem feltétlen annyit eszel, mint amúgy... Persze voltak olyan vizsgálatok, amikor éttermekben voltak és azt alakították át kicsit másmilyenre,...de akkor is.
 Viszont abban igazat adok, hogy tartósan fogyni és megtartani a súlyunkat úgy tudjuk, ha életmódot váltunk és nem diétázunk. Diétázhatsz, de a rengeteg megvonás miatt, egy idő után visszaüt, mert hiányzik a szervezetednek ez, meg az.... Ellenben ha kialakítasz egy olyan táplálkozást, amit képes vagy tartani, amit nem érzel megkötésnek, nem érzed megvonásnak, és mégis kicsivel kisebb, kicsivel kevesebb, mint addig, akkor tartós lesz a fogyás. A szerző írt a láthatatlan sávról, napi 100-200 kalóriát még nem veszel észre, ha kevesebbet eszel, a szervezeted sem reagál úgy rá, hogy rögtön azonnal ha pluszhoz jut tartalékoljon, így kényelmesen, de lassan fogyni kezdesz. Ugyanez hízással is, nem veszed észre azt a plusz 100-200 kalóriát...csak pár hónap múlva már kilósított változatát.
 Nem tudom, mennyire helytálló, hogy ha kisebb tányérban eszel, az többnek tűnik, és ezzel becsaphatod magad, de egy próbát megér, bár kétlem, hogy kisebb tányér kéne hozzá.... elég ha kevesebbet merünk.

Belbecs: 5/5

 Nekem a könyv tetszett, jókor olvastam, mert fogékony voltam arra amit mondani akart. Szerettem olvasni, mert nem untatott, és azt hiszem ez borzalmasan fontos egy könyvnél.

Külcsín: 5/5

Nekem tetszik a borító is, meg úgy  a cím is. A könyv kivitelezésével nem volt gondom, elég jól bírta, hogy buszon olvastam, és táskába ki-be pakoltam. Elgépelések és hasonlók nem voltak, vagy elenyésző mennyiségű volt, annyi minden esetre nem, hogy zavarjon.

Fülszöveg:

Naponta több mint kétszáz, étellel kapcsolatos döntést hozunk, ám ezek 90%-a nem tudatos.

Miért hagyjuk a végére a legjobb falatot? Miként érhetnénk el végre, hogy tényleg fogyjunk, ha fogyókúrázunk? Finomabbnak találunk egy ételt, ha hangzatos a neve? Sötétben tényleg nem tudjuk, mit eszünk? Vajon hogyan befolyásolja a csomagolás, a márkajelzés, a tányérunk mérete vagy az étterem színvilága azt, hogy mit és mennyit eszünk?
Brian Wansink táplálkozáspszichológus szórakoztató kísérletek alapján mutatja be, miként ismerhetjük fel azokat az észrevétlen tényezőket, amelyek evésre késztetnek bennünket, akár éhesek vagyunk, akár nem. Hasznos tanácsai segítségével erőfeszítés nélkül tehetjük élvezetesebbé és egészségesebbé táplálkozásunkat.

Eredeti mű: Brian Wansink: Mindless Eating
Eredeti megjelenés éve: 2006
Könyv: Brian Wansink: Evés ész nélkül
Kiadó: HVG Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 300
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633041925
Itt még kapható!

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Köszönet a könyvért az Animus kiadónak!

Már 2014 óta tervben van a könyv olvasása, de mint azt a blogon is lehet látni, elég szeszélyes vagyok. Imádom megtervezni mit, fogok olvasni, de aztán jön egy kósza ötlet és akkor teljesen más kerül a kezembe, és az sokkal fontosabb.

 Pedig jó lett volna nem halogatni a könyv olvasását, mert igazán jó kis könyv. De tény, hogy hozzá kell szokni az író stílusához, mert valahogy nem olyan, mint a legtöbb könyv. Ezért is volt az, hogy az olvasása közben, vele párhuzamosan olvastam még mást is. Aztán tegnap a könyv felét befaltam!

 Valahol Ove (ejtsd Uve – mondja az első oldalon a szöveg, de én dafke Ove-nak ejtettem.) végtelenül kedves és szeretetre méltó ember, és valahol meg roppant idegesítő lehet az emberek számára. Tény, hogy egy roppant nagy egyéniség, aki annak ellenére, hogy tartja, hogy a változás rossz, és hogy ragaszkodik a megszokásokhoz, mégis változik. Feltehetően azért, mert valahogy ez a meghalás sehogy sem megy neki!

 Tiszteltem benne azt, hogy ha már öngyilkos akar lenni, akkor azt rendesen csinálja. Mármint, nem úgy rendesen, hogy sikerül is, hanem úgy hogy nem akar gondot okozni ezzel senkinek sem. Ő csak szeretne a szeretett felesége után menni, ennyi. Nem akar gondot, költséget és hasonlókat hagyni senkire sem. Tehát mindent, tökéletesen megtervez, az más kérdés, hogy az Ég valahogy még nem érzi azt, hogy Ove ideje eljött. Úgyhogy szegény próbálkozik és próbálkozik újra!

 Szerettem, hogy a könyv hol a múltban, hol a jelenben játszódik. Hogy szép lassan megértjük, Ove, miért is olyan amilyen, és mi vezette rá arra, hogy annyit próbálkozzon a meghalással. De Ove nagy szerencséje az, hogy a szomszédjaiba olyanok költöznek akik relatíve semmibe veszik a magán szféra létezését. Nem beszélve arról, hogy Ove szemszögéből, a férj béna és nem tud megcsinálni semmit. És mint kiderült rengetegen abban a generációban már olyanok, hogy nem képesek megoldani az eléjük guruló akadályokat. És akkor ott van Szuper Ove, aki viszont még azon generáció tagja (és olyan típusú ember), aki még megtanulta használni a két kezét, és még nem kellett szakembert hívnia egy radiátor légtelenítéséhez vagy éppen egy ablak kinyitásához.

 De Szuper Ove, ennek ellenére leragadt abban az évszázadban amelyben született. Nem nagyon haladt az idővel, és így minden olyasmi, amihez viszont a fiatalabb generáció ért, számára rejtély. Viszont konok meggyőződése ennek ellenére, hogy ehhez is ért, és a többiek a hülyék! (megjegyezném: eladóként feltehetően nagyon utálnám az Ove típusú embereket, akiket nem lehet meggyőzni arról, hogy nincs igazuk :D)

Ove és a felesége Sonja élete, relatíve szép volt, egészen a balesetig, a betegségig és a halálig. Sonja Ove teljes ellentétje. Szereti a változást, a színeket, a kellemet, a könyveket, az embereket. Mindent amit Ove-t relatíve hidegen hagy, viszont, ahogy Ove fogalmazott: Ő meg szereti Sonját, így ahogy van,még ha nem is érti meg mit tud azokon a dolgokon szeretni. Ove borzalmas nagy elhatározásokkal élte az életét és az élet folyamatosan buktatókat gurított elé: belesett, orvosok, leégett ház stb. de mindig talpra állt. És ezt borzalmasan becsülöm benne és éppen ezért nem is tudtam haragudni rá, hogy annyira menne az ő mindene után.  A könyv folyamán egyre egyértelműbb, hogy Ove a mogorvaság mögött igenis érző lélek. Az más, hogy bohócokat ver. 

A Szomszédok:

 A mindenbe beleártom magam, és nem érdekel, hogy mi a te véleményed és akkor is azt csinálod, amit mondok -  Parvaneh. Borzalmasan bírtam a nő humorát, és elszántságát. A tényt, hogy ő bevonja mindenbe Ove-t akkor is, ha szegény nem akarja, amikor tényleg már csak pár perc és sikerülne meghalni, akkor sem hagyja, hogy ezt nyugodtan tegye. Ő kellően pozitív szereplő, a maga elszántságával. A férje meg – mondjuk úgy, hogy nem túl életképes. Nem azért, mert informatikus (bár Ove szerint igen :D), hanem mert olyan nagy és szerencsétlen szegény. Valahogy olyan peches ember. Vannak ilyen típusok.

Anita és Rune azok a szomszédok akik már a kezdetekkor is együtt laktak Ovéékkal. Az ő kálváriájuk sem semmi, és Ove annyira határozottan képviseli az ő érdeküket is – miután rájött, hogy képviselni kell, különben elviszik az alzheimeres barátját. Bár Ove fogalma a barátságról néha elég fura :D

Andreas meg a szőke liba, meg a szőrcsizma (én ezeket a kutyákat patkánynak hívom... de ja a szőrcsizma sem rossz rá: egyrészt jó, hogy olyan sokat nem szerepeltek a könyvben, mert idegesítő a nő, kettő a kutyaszerűség is idegesítő. Azért Ove bosszú ötlete sem semmi :D(olvasd el a könyvet és megtudod)

Jimmy: Ő amúgy aranyos, csak kicsit fura... de az epilógusos résznél azt éreztem, hogy az egész átment valami ilyen kis rózsaszín lezárásba.

A könyv után tervezem a film megnézését is, hát kíváncsi leszek, hogy mennyire írták át a történetet, valahogy sajnálnám, ha átírtak volna benne bármit is. Ez így volt kerek egész.

Belbecs: 5/5

Igen, remek olvasmány. Igen, mindenkinek ajánlanám. Mert emberi, ember közeli, emberi sorsot mutat be, és a maga humorával még vicces is. Van szereplő, akit utálhatsz és van, akit szerethetsz, van, aki csak úgy van, de a hiánya rossz lenne. Egyszerűen egy remek olvasmány!

Külcsín: 5/5

A borítón rajta van minden fontos, és szerintem jól sikerült. A szerkesztéssel és helyesírással sincs gondom, és külön köszönet a csillagozott részekért! (még ha Ove nekem akkor is Ove és nem Uve, de én konok vagyok ;))

Fülszöveg:

Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Eredeti mű: Fredrik Backman: En man som heter Ove

Eredeti megjelenés éve: 2012

Könyv: Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 336

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633242384

Fordította: Bándi Eszter

Ferrett Steinmetz: Flex (Flex 1.) - Spoileres!!!

 Köszönet a könyvért Andrunak, aki elindította a molyos utazókönyvet.

 A könyv felénél, már sejtettem, hogy nem lesz a kedvenc könyvem, AniTigernek talán mondtam is, hogy csodálom, ha a könyv túllendül a három csillagon az ötből. És sajnos nem lendült át, sőt a vége felé erősen gondolkodtam azon, hogy akkor az a három, legyen csak kettő és fél. És meg is mondom, hogy miért.

 Az alap ötlet és koncepcióval nincsen baj. Egy egyedi mágikus rendszert kapunk, ami amúgy meglehetősen tetszetős is. Erre simán megadtam volna az öt csillagot is. A mágia kialakulásáról viszont a sorozat első részében relatíve semmit sem tudunk, csak elejtett elméleteket arról, hogy hamarosan várható a varázslók új nemzedéke, melyet az internet, a fókuszált életvitel, és a pocsék lét fog kitermelni. Kapunk ízelítőt, de relatíve nem tudjuk pontosan, hogyan lesz valakiből varázsló. Csak azt, hogy bárki azzá válhat. Tudom, hogy ez egy sorozat, bár amikor elkezdtem olvasni a könyvet, még nem tudtam. Fura, hogy a kiadó nem vette a fáradtságot, hogy jelezze, hogy „ez egy trilógia”, vagy odaírta volna a végére, hogy „Folytatás következik”. Azt, hogy trilógia akkor tudtam meg, amikor a bejegyzéshez kerestem képet, és az angol adatlapján már sorozatosítva volt...meg, hogy úgy lett vége, hogy relatíve, most kezdődik el.

 A mágia rendszerhez visszatérve. Paul szemszögéből látjuk, ahogy fokozatosan ismeri meg, hogy miként működik az ereje. Ami a végére sajnos szerintem a nagy „fordulattal”, elvesztette a hitelességét. Paul, aki amúgy látszatra a legbénább mágiát „kapta az égtől”, tehát a bürokráciamágiát, valójában a természet törvényeit, az időt, a világ működését is képes totálisan átírni. És nekem az az utolsó talán két fejezet, emiatt teljesen átment a „gyorsan zárjuk le ezt az egész részt, csapjunk össze egy csomó dolgot, fordítsuk fel, majd fordítsuk ki, változtassuk meg az univerzumot, változtassunk meg mindent” körbe. Amit amúgy még el is fogadtam volna, ha aztán nem tért volna vissza a gonosz és nem úgy zárja el az író a könyvet, ahogy lezárta. Ebből is látszik, hogy nem egy kötetre tervezett történet.

2. rész
A borítón Valentine

 A flex és fluxus szintén öt csillagot ért volna! Csak aztán ráment az egész, egy drogos szálra, és Paul is végigszenvedte az egész kötetet egyik drogdílertől a másikig, egyik rossz döntéstől a másikig. Egyszerűen olyan főhőst kaptunk, aki körülbelül isten lehetne, de amúgy meg életképtelen döntéseket hoz, mindig a lányára, vagy a fluxusra hivatkozva. Ebben fejlődött a végére, de sejtésem szerint a következő két részben is ő fogja a legtöbb ballépést elkövetni. (ha valaki olvasta angolul, akkor az, majd mesélje el!). De maga a flex gyártás nagyon tetszett, és maga a tény, hogy a flex egy olyan drog, amitől relatíve te leszel a legszerencsésebb ember a világon. Olyan kis pozitív drog, egészen addig, amíg nem használod rosszra, vagy nem rossz minőségűt eszegetsz. Paul drogja relatíve tényleg csak a szerencse eszencia, a mágia jó oldala, mert hiányzik belőle a fluxus. De pl. Anathema drogja kis flex és sok fluxus. Tehát átéled a mámort, a szerencsét, és elérsz mindent, amit csak akarsz, legalábbis, míg hat a szer. De amint vége a hatásának, nem másnapos leszel, nem elvonási tünetek jelentkeznek, hanem meghalsz valami végtelen nagy véletlen szerencsétlenségbe, mert a szerencse forgandó, meg kell fizetned a szerencse árát. Általában halállal, általában nem csak a tiéddel. Tehát maga a flex és fluxus is megérdemelne öt csillagot.

 De Anathema pl. önmagában egy csillag. Nem éreztem őt kifejezetten kidolgozottnak. Valahogy nem állt össze, hogy miért húzza az időt, miért nem egyszerre ereszti el a balszerencse áradását. Aztán nem értettem, hogy bár betekintést kapunk a múltjába, Paul mindent tud róla, de ha már olyan remekül tud visszadátumozni dolgokat, miért nem jut eszébe, hogy Anathema-t már akkor megállítsa, amikor még mondjuk Senki nem halt meg, vagy akkor, amikor a lányát még nem égette meg a tűz. Miért „csak” azt a napot forgatja vissza, és változtatja meg az univerzum folyását? De oké, kellett a dolog, hogy abból is varázsló legyen, aki utálja a varázslókat, ennek ellenére, valahogy erőltetettnek tűnt az egész befejezés.

3. rész
A borítón Paul

 Az egyetlen karakter, akit ténylegesen szerettem, az Valentine volt. Menő képességgel, videó játék mágiával, és meglehetősen látványos világot rengető, és átalakító mágiával. Ő látványosan nyomta és emberileg is fejlődött a könyv során. Ő volt az, akibe persze simán bele lehet kötni, de legalább fejlődött. Aki többször is felhozta, mit nem kéne csinálni, aztán Paul sosem azt csinálta, amit mond neki. Aki varázsló létére amúgy elég jól eltengette magát, és annak ellenére, hogy gyakorlatban nem nagyon tudott flexet csinálni, de az elméleti tudása jóval nagyobb volt-e téren, mint Paulnak. Ő a furaságai ellenére is talán az egész kötet legszerethetőbb és legfejlődőképesebb karaktere lett.

 Sajnálom, hogy a történet nem fért bele egy kötetbe, és hogy sorozatot kellett belőle csinálni. el tudom képzelni amúgy a történetet egy tv sorozatként, mert látványosnak, nagyon látványos elemek vannak benne. Remek alapanyag lenne!

 De ami miatt mégsem ment túl a három csillagon, az az, hogy az írásmód, fogalmazásmód valahogy fura volt, sosem engedte azt, hogy teljesen belesimuljak a történetbe, mindig csinált valami olyat, ami kirángatott. És ott van az a fejezet is, ami előre „jósolja” a három-négy fejezettel odébbi történéseket. Aminek így magának volt is meg nincs is értelme. Egyrészt emiatt nem aggódtam Paul miatt, mert tudtam, hogy mi lesz vele... másrészt persze kaptunk egy háttértörténetet, hogy ki az, aki lövöldözik, de kb. ennyi.

 Amúgy viccesek az elnevezések a mágusoknál, ez a paleo mágia meg hasonló dolgok, valahogy nem éreztem azt, hogy teljesen át van gondolva, meg azt is, hogy egy tök random ember, csak úgy hasra ütésre elnevez egy varázslótípust. Persze ebben a világban nincsenek konkrét mágia ágak. Minden varázsló a maga degenerált és fókuszált pontjából születik. De akkor is vicces elnevezések vannak.

 Szintén hihetetlen nekem, hogy egész Európa elpusztult, és egy feljegyzés sincs. Azaz van, de Paul, aki amúgy minden feljegyzést bárhol is legyen meg tud szerezni, mégsem szerzi meg, és olvas bele. Nem értettem, hogy miért nem? Amikor a fluxust is simán képes már átirányítani.

A cím alapján mindig ez jutott eszembe :D

Belbecs: 3/5

Az alap sztori tetszik, a megvalósítás annyira nem. A fogalmazásmód annyira nem. A befejezés borzalmas, hogy sorozat készült belőle borzalmas. Az egész vége egy nagy káosz.

Külcsín: 5/5

A borító tetszik, és a könyv olvasása után spoileresnek is mondható. Helyesírással és hasonlókkal nem volt gondom. Igazándiból meglehetősen szép kiadás. Csak a sorozat megjelölést hiányoltam. Valahogy úgy gondolom, annak valahol szerepelnie kellene a könyvön, vagy könyvben, hogy ez egy sorozat része.

Fülszöveg:

Flex: ​a világ legveszélyesebb kábítószere. Ha felszippantod, hihetetlen szerencsés leszel, és így a legmerészebb álmaidat is megélheted. Nincs többé lehetetlen: felszedheted a buli legjobb nőjét, megnyerheted a lottót… és karcolás nélkül megúszhatod a legdurvább tűzharcokat is.

Fluxus: balszerencse-többlet, a flex használatának következménye. Az univerzum a mágia minden formáját gyűlöli, s az egyenlőtlenségeket újra egyensúlyba próbálja hozni. Ha sikerül elvezetned valahova a flex által kiváltott borzalmas szerencsétlenségeket, túlélheted a tripet. Ha nem, akkor valószínűleg meghalsz.

Egy terroristamágus halálos mennyiségű flexszel lövi be az embereket, majd szabadjára ereszti őket. Az egyik merénylete során szinte menthetetlenül összeég egy hatéves kislány.

Édesapja, Paul Tsabo mindent megtesz, hogy meggyógyítsa a lányát, és elkapja a terroristát. Paul megszállott büromágus, mágikus fenevaddá változtatta az adminisztrációs munkát. A segítségével bérleti szerződéseket tud átírni, a semmiből bérelt autót varázsol elő, és bárkinek a nyomára akad, aki valaha is kitöltött egy űrlapot. Most kénytelen belépni a flex-dílerek veszedelmes világába, ahol nem elég, hogy életveszélyes bűnözőkkel kell szembenéznie, de még arra is ügyelnie kell, hogy a szerencse mindig az ő oldalán álljon…

Kiadások:

 Agave Könyvek, Budapest, 2016 Ebook

372 oldal · ISBN: 9789634191162 · Fordította: Kerekes Éva

 Agave Könyvek, Budapest, 2016

372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191155 · Fordította: Kerekes Éva

Chris Anderson: Ingyen!

 Talán két éve futottam bele a könyvbe a Molyon, még @Bence olvasta, és az értékelése után úgy döntöttem, hogy ez engem érdekel. Annak ellenére, hogy a gazdaság, matematika, közgazdaságtan, nos, ezek egyike sem az a téma, amit én annyira nagyon kedvelnék. De valahogy el kellett telnie pár évnek, hogy a kezembe foghassam a könyvet. És nem bántam meg!

 Meglehetősen érdekes a téma, így a 21. században, amikor az emberek annyira ki vannak élezve az anyagias világra. És igen, szép és jó azt hinni, hogy ami ingyen van az tényleg ingyen van. Meglehetősen sok történetet mesél az író, hogy mégis az ingyen a mai világban mit jelent. Hogy a jelenleg fiatal generációnak már az a normális, az átlagos, és elvárt, ha valami ingyen van.

 A legtöbb ingyenes dolog persze az internet berkeiben valósítható csak meg, ugyanis, míg az információt tudod / lehet ingyen adni, addig az olyan dolgokat, amiket kézzel meg tudsz fogni, már ügyes bajos. Bár marketing fogásként az is megoldható persze. A virtuális térben viszont szinte minden költség elhanyagolható, mérni sem érdemes, ebből adódóan ingyen is lehet adni. Az nyer a piacon, aki a legjobbat ajánlja, és hát az ingyenesnél van jobb?

 Bevallom, én, mint az Y generáció tagja, az „ingyen van” dolgokban annyira nagyon nem hiszek. Mármint legálisan elég kevés dolog az amit ténylegesen ingyenesnek gondolok, és tényleg az is. Az illegális és kalózkodó dolgokat olvasva, meg igen én is bólogattam. Azon generáció tagja vagyok, aki a virtuális dolgoknál nem feltétlen érzi azt, hogyha valamit letölt, az lopás volna. Ami feltehetően a cégeknek, film gyártóknak stb. teljesen másként jön le. De igen, az én generációm (IS) már úgy van vele, hogy vannak dolgok, amikért nem fizetnének egyáltalán semmit sem. Őszinte leszek, a megnézett filmek, sorozatok nagy részét, ha fizetnem kéne érte, nem nézném meg, mert annyit nem ér, emellett járok moziba is. De például TV-t nem vagyok hajlandó nézni, mert az a reklám mennyiség, amit egy fél óra alatt látok, az pont több, mint amennyit szeretnék. (vicces belegondolni, hogy kisebb koromban, még nagy tv néző voltam, ma meg már büntetés lenne, ha le kéne ülnöm elé :D)

Viszont jó volt olvasni azt, hogy a 21. században vannak már előadók, cégek stb. akik direkt megosztják ingyen és bérmentve a tartalmaikat, pl. zeneszám, mert ez amolyan marketing fogás náluk. Letöltheted ingyen a zenét, mert feltételezik, hogy ennek hatására. 1. megszereted a zenéjüket, 2. elmész a koncertjükre, 3. veszel relikviákat. Tehát maga a zene már relatíve ingyen van, viszont ennek hála borzalmasan gyorsan elterjed mindenfelé, és megtöbbszörözi minden egyéb bevételt. Amúgy itt volt Coelho-s sztori is, hogy amikor megjelent az új könyve, előtte, vagy egy időben E-ben felrakta a régebbi könyveit, és meglehetősen sok fogyott, annak ellenére, hogy ingyen letölthető volt. tehát felrakta, beleolvastak és megvették papírban (értem a logikát, bár nálam kevés olyan könyv van, amit ha elolvastam esetleg e-ben, utána papírba megvenném. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy nagyon-nagyon ritkán olvasok e-ben, végtére is könyvtáros vagyok… :D)

 A másik nagyon jó téma a könyvben az volt, hogy bemutatta, hogy attól, még hogy nekem személy szerint ingyen van valami, azért feltehetően mások fizetnek. Más nem, a hirdetők. A Google-ról írt dolgok is tetszettek, rengeteg jó és érdekes információt megoszt a könyv a Google-ról, a Microsoft-ról, meg internetes oldalakról. Egy csomó olyanról, amiről életemben nem hallottam (feltehetően az amerikaiaknak ismerős oldalak), és egy csomó olyanról, amit használok, és vagy hallottam már róla (Yahoo, Facebook, Flickr stb.).

 Tehát nagyon jó volt olvasni, és szerintem érdemes ezt mindenkinek elolvasni, akit egy kicsit is érdekel, a 21. század árképzése, az, hogy miként születnek az árak, hogy mi is az ingyenes, és mik lehetnek buktatók. Jó lehet kisvállalkozásoknak is, mert rengeteg tippet ad, hogy hogyan „ne rontsd el”, és „mit ne csinálj, ha nem akarsz megbukni” témában. Az olyan laikusoknak mint én is remek olvasmány, nekem inkább érdekesség, és információ, de elhiszem, hogy vannak emberek, akik képesek az olvasott dolgokat hasznosítani is.

 Jah olvastam a blogokról is benne, meg a reklámokról, a blogokon. Mint látható nekem is vannak itt oldalt mindenféle reklám izék, amivel eddig…azt hiszem két hónap alatt ha 200 forintot kerestem sokat mondok :D Mindegy, úgy voltam vele, hogy túl sok vizet nem zavarnak, elférnek, egyszer majd ebből gazdagszom meg :D. de például direkt nem raktam zavaró helyre, mert nem az a cél, hogy az engem olvasók arcába nyomjam a reklámot. Van, de csak mellékesen, mert miért ne alapon. Igen, tehát erről is lehet a könyvben olvasni! :)

Belbecs: 5/5

Végig élveztem az olvasást, és elég gyorsan lehet vele haladni. Sok benne a történet, sok a háttér infó, de éppen ezért könnyen fogyasztható.

Külcsín: 4/5

Tetszik a borító, de ettől még nem egy nagy szám, viszont felhívja a figyelmet a könyvre, tehát igazándiból illik hozzá.

Fülszöveg:

Chris ​​Anderson forradalmian új szemléletű könyvében, a Hosszú farokban megmutatta, hogy az on-line piacok hogyan hoznak létre piaci réseket, és hogyan változtatják meg a gazdasági viszonyokat.
Az Ingyen! az üzleti világ jövőjét vetíti elénk. A szerző elméleti igényességgel, meggyőző példákon keresztül mutatja be, hogy az ingyenesség, ami eddig inkább csak marketingfogás volt, a jövőben radikális, új üzleti stratégia lesz, amely nélkül a cégek hosszú távon nem tudnak talpon maradni.
A könyv rengeteg ötletet ad ahhoz, hogyan alakítsuk ki saját üzleti modellünket, amellyel kiszabadíthatjuk az ingyenesség profitot hozó szellemét a palackból.

Hogyan lehet ingyenes a légi közlekedés? Hogyan lehet ingyenes a DVR?
Hogy lehet drága egy zártkörű konferencia, ha on-line ingyenes?
Hogyan lehetnek ingyenesek a zenei CD-k?
Hogyan lehetnek ingyenesek a tankönyvek?
Hogyan lehet ingyenes az egyetemi oktatás?
Miért jól menő üzlet az ingyen kerékpár az egyik városban, de a másikban nem?
Hogyan lehet ingyenes egy egészségügyi szoftver?
Hogyan lehet ingyenes a részvénykereskedés?

Eredeti mű: Chris Anderson: Free

Eredeti megjelenés éve: 2009

Könyv: Chris Anderson: Ingyen!

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 368

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789639686984

Fordította: Garamvölgyi Andrea