Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek

Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!
 Milyen érzés az űrben lenni? Milyen ételeket esznek az űrhajósok? Mennyire veszélyes az ISS fedélzetén lenni? Mennyire nehéz lefutni súlytalanságban a maratont?
 Ezekre és még számos kérdésre adja meg a választ a könyv. Összesen 157 kérdést választottak ki abból a rengetegből, ami beérkezett a felhívásra. Ez a 157 kérdés lefedi az űrutazás legtöbb fontos elemét, a készülődéstől a visszatérésig.
Tim roppant szimpatikus ember, az egyik legjobb tulajdonsága, hogy tud komoly és humoros is lenni. Nem ijedt meg a fura és néha érthetetlen kérdésektől (Milyen szaga van az űrnek?), és a könyv minden oldalán azt éreztem, hogy élvezte azt, hogy a visszatérés után ennyi jó kérdésre megadhatja a választ, ezzel elégítve ki a kíváncsi iskolások tudásszomját.
 A könyv valahol a szakirodalom és a szórakoztató irodalom között van szerintem. Felépítésileg mindenképpen szakkönyv, amolyan kérdezz-felelek (ahogy a cím is jelzi), de emellett egy nagy anekdota gyűjtemény. Érezhetően az író megakart felelni a kérdésekre, úgy hogy abba szakmailag se lehessen belekötni, de ügyelt rá, hogy egy kisiskolás is megértse. És azt hiszem ez az elképzelésük sikerült is.
 A könyv rengeteg fontos és érdekes tényt elmesél arról, hogyan készülnek fel az űrutazásra, mik a minimális elvárások az asztronautákkal szemben, és mesél arról is, milyen babonáik vannak fellövés előtt az orosz űrközpontba. Nincsenek tabu kérdések és ez tök jó! Persze sejtem, hogy a nagyon-nagyon tabu kérdések (most nem jut ilyen eszembe), azt a szerkesztéskor eleve kiszedték volna. De így is megtudjuk, milyen ruhában vannak, és annak rétegeit. Szemrebbenés nélkül közli azt is, hogy igenis felnőtt extra nedvszívó alsónemű és van eset, hogy pelenka is van rajtuk. Ami itt a földről elképzelve fura és érdekes, de ahogy olvassa az ember rájön, hogy azért tök logikus, hogy az űrsétán nincs olyan, hogy be kell mennem pisilni.
 Nekem az űrutazás, az űr, és a csillagok nem kimondottan az érdeklődési körömbe tartozó témák, ennek ellenére nagyon élveztem Tim válaszait, és a gyerekek kérdéseit. Imádtam a képeket is amit megosztott mind a felkészülésről, mind a bolygónkról abból a magasságból. Valahol irigylem, hogy ő kijutott és lenézhetett a Földre, de azaz igazság, hogy nem lennék a helyében. A sok elvárás még csak hagyján, biztos a súlytalanságot is megszoknám, de a bezártság, a tény, hogy egy kis űrszemét bármikor szétkaphatja az ISS-t alattam, és hát hogy ha az űrben sétafikálok, és elszakad a cucc mindjárt meghalok, vagy ha pechem van csak elsodródom...és elsodródom és majd megfulladok. Na ezek a dolgok nem vonzanak. Ellenben biztos őrülten izgalmas lehet, mert Tim beszámolóján érződik, hogy imádott ott lenni.
 Amúgy tartom, hogy roppant elvetemült brit ez a Tim Peake, képes volt a Londoni maratont lefutni az űrben. Egyrészt tök menő dolognak tartom, másrészt ehhez kell egy magas fokú elvetemültség is. Azt se értem, hogy jutott eszébe :D A másik kedvenc sztorim az volt, amikor mesélte, hogy fenn az ISS-en nézték a Csillagok háborúját,...itt elgondolkodtam azon, hogy basszus azért mekkora lehet már, hogy aztán kinézel az ablakon és ott van a nagy űr...félelmetes és tuti adott extrát a filmhez is ;)
 Örülök, hogy végül elolvastam a könyvet, mert egy kicsit húzódoztam, hogy akarom-e. De ez egy remek kis könyv az olyan laikusoknak is, mint nekem. Élmény volt olvasni!

Belbecs: 5/5           Külcsín: 5/5

Ha lehet ilyet mondani, szerintem tökéletesre sikerült a kérdések összerendezése, és Tim személyiségéből adódóan borzalmasan jó az egész. Az illusztrációk meg plusz pont, sokat segítettek abban, hogy eltudjam képzelni a legtöbb bonyolult szakszóval leírt dolgot. (pl. Felszállás, leszállás, űrruha). A borítót szintén imádom, szerintem nagyon menő lett főleg, hogy kidomborodik egy csomó minden rajta. (igen, szeretem azokat a borítókat, amiket tapogatni lehet :P)

ITT BELE IS OLVASHATSZ A KÖNYVBE!

Fülszöveg:
Gondoltál ​már arra, hogy űrhajós legyél?
Az Apollo küldetések sikerei után napjainkban az űrkutatás új aranykorának küszöbén állunk. A következő évtizedekben minden bizonnyal gyarmatosítani fogjuk a Holdat, otthagyjuk a lábnyomunkat a Marson, és messzebbre fogunk utazni a naprendszerünkben, mint valaha. Ezek az álmok immár karnyújtásnyira vannak tőlünk, és mindannyian részesei lehetünk ennek a kivételes utazásnak.
Mióta visszatértem a Nemzetközi Űrállomásról, rengeteg érdeklődő levelet kapok az emberektől, akik egyre többet szeretnének megtudni az űrbéli életről, a küldetésem minden apró részletéről. „Milyen érzés 28 000 km/órás sebességgel keringeni a Föld körül?” "Hogyan lehet felkészülni a súlytalanságra?" „Milyen hatással van a világűr az emberi testre?” "Mi történik, ha meteorit csapódik az űrállomásnak?"
Ebben a könyvben részletesen megválaszolom ezeket a kérdéseket, kiegészítve őket a saját, űrhajósként szerzett tapasztalataimmal – a kiképzéstől a kilövésig, az űrsétáig és a visszatérésig. Remélem, hogy érdekesek lesznek az űrbéli élet titkai, tudománya és mindennapi csodái, és a betekintés hasznos lesz a jövő űrutazói számára.
Ki tudja? Lehet, hogy az első ember, aki eljut majd a Marsra, épp ezt a könyvet lapozgatja…
Tim Peake



Eredeti mű: Tim Peake: Ask an Astronaut
Eredeti megjelenés éve: 2017

Könyv: Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek
Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 296
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783401
Fordította: Mezősi Péter
Illusztrálta: Ed Grace
Megjelenés időpontja: 2019. március 14.
Ár: 4,499 Ft (webshop ár: 3,599 Ft)

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

 Be kell ismernem, hogy van egy bizonyos vastag könyv fóbiám. Borzalmasan nehezen veszem rá magamat arra, hogy 400 oldalnál vastagabb könyvet a kezembe vegyek. Talán azért, mert szeretem az apró sikereket, és olyan jó amikor naponta beírod Molyra hol tartasz és előreugrik egy csomót a mutató. Ez egy 6-800 oldalas könyvnél borzalmasan lassan megy, főleg ha 50-60 oldalt ha tudsz egy nap olvasni. Így kerülöm őket, amikor csak tehetem.
 De ez a könyv a megjelenésekor felkerült a várólistámra, majd egy molyos kihívás kötelezőnek jelölte, és úgy voltam vele, hogy legyünk túl a nehezén, rögtön  a kis téglácskával kezdtem a kihívást (amit lazán elbukom, de mindegy). Így előre került a listán, és bele is vettem magamat.
 AniTigernek mondtam is, hogy ő ne olvassa el, ha nem bírja a pókokat, mert azok vannak benne dögivel. Most így belegondolva, tény, hogy ha valaki fél a pókoktól akkor ez irtó rossz könyv lehet, tekintve, hogy a fél könyvben a pókok a főszereplők. Bár azt is be kell vallanom, hogy mivel olyan sokszor nem volt hangsúlyozva a pókságuk a pókoknak, így néha el lehetett felejtkezni róla, főleg amikor távcsöveket csináltak meg az űrbe indultak!
 Úgy hiszem, hogy általában az embereknek illik drukkolni egy ember vs. idegen óriás pókok harcban, de én végig azon drukkoltam, hogy a pókok nyerjenek. Fura mód bennük sokkal több emberség volt, még ha az szimpla racionalitás is. Míg a pókok meglehetősen gyorsan fejlődtek, és utolérték az embereket a fejlettségi szintjükben, addig az emberek relatíve hanyatlottak.
 A történet két szálon fut. Az egyik a bolygó, amit terraformáltak, így emberi életre is alkalmas lenne, de a gikszer miatt a pókok nyerték a fejlődési löketet és a nano vírus is őket választotta, hogy 2000 év alatt felfejlessze őket. Megnövelje a méretüket és intelligensebbé tegye őket, az átlagos pókoknál. Beismerem, hogy a pókok méretének meghatározásában mindig bajban voltam. Mert nagynak gondoltam őket, főleg a cselekedeteikből adódóan, de az emberre, mint Óriás néztek fel, így valahogy úgy gondolom, mégsem voltak olyan nagyok. Talán "csak" derékig érők. Mondjuk derékig érő pókkal sem szeretnék találkozni!
 A másik szál, az emberek űrhajója, ami a teljesen elpusztult Földről egy nagy fejlettségi szintről visszazuhant szinttel elindul új otthont találni, amit kolonizálhat és végre lehet egy új bolygójuk amin élhetnek. El is jutnak a terraformált bolygóra, majd tovább is mennek, a nem túl kedves műhold miatt. Majd a változatosság kedvéért, mivel sehol sem találtak semmi értelmes bolygót, és a hajójuk lazán szétesni készül, hát visszafordulnak, hogy birtokba vegyék, ha kell harcok árán. Tisztában vannak vele, hogy pókok lakják, és elég nagyok, de azzal nem, hogy ezen pókok meglehetősen okosak. Tekintve az első látogatásuk a bolygóra az expedíció 80%-nak halálával zárult.
 Nem nagyon akarok spoilerezni, sem elmesélni a történetet. Meglehetősen meglepett a vége, és gonosz vagyok, de a pókoknak drukkoltam. Bíztam benne, hogy majd ők jönnek és megeszik a rájuk támadó embereket. Így a befejezés furán furcsa Happy Endje meglehetősen nagyot ütött, de jó értelemben.
 Nagyon örültem annak, hogy elolvastam a könyvet, nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a vége is. Bár meglepő volt, és nem számítottam rá, mégis valahogy egy "basszus a pókok jobb emberek nálunk" hatást ért el.

Tartalmilag teljesen oké, szerintem jól felépített, ahogy párhuzamosan követhetjük a pókok felemelkedését és az emberek bukását, majd magukra találását, a folyamatok rendkívül jól érzékeltetik főleg az emberi oldalon, hogy mennyire gyarlók vagyunk, mennyire nem számít semmi sem önön nagyságunkon kívül. Bár voltak pozitív emberi szereplők is, de kevés... nagyon kevés emberért mondtam volna azt, hogy kár lenne, ha meghalna. A Klasszicista volt az egyetlen akit bírtam, bár ő is igen fura fazon, bár ezt elkönyveltem annak, hogy sosem tudott semmiről, és kb az élete nagy részét lehibernálva élte le, és mindig csak akkor keltették fel, ha gáz volt...ritka pocsék egy élet.

Belbecs: 5/5
Teljesen magával ragadt, és ugyan eltartott egy ideig az olvasása, mégis meglehetősen jó volt, itt nem éreztem azt, hogy zavar, hogy még 400 oldal hátra van, hogy nem lesz vége hipp-hopp, sőt, tovább olvastam volna.
Úgy láttam, terveznek belőle filmet, amit én kifejezetten várok, mert legalább akkor talán magam előtt láthatom, hogy mekkorák a pókok :D Amúgy a hangyákat rühelltem a sztoriban, fúúúúj.

Külcsín: 5/5
Nem találtam, vagy ha volt is nem akasztott meg elgépelés. A borító meglehetősen jól sikerült. Igénye és jó kézbe venni, bár meglehetősen nagy táska kell a cipeléséhez. Ennek ellenére nem nehéz és ezt meglehetősen boldogan vettem tudomásul, hogy nem fog leszakadni a kezem, csak simán elfoglalja a fél táskám :D

Beleolvasó: Itt



Fülszöveg:
Ki ​örökli az általunk teremtett új világot?

Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására.

Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt új Földet.

Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az új Föld birtokosa.

Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos-fantasztikus irodalomban.

Eredeti mű: Adrian Tchaikovsky: Children of Time

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 612
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700074
Fordította: Habony Gábor
Itt megrendelheted -30%

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 600
ISBN: 9789634700142
Fordította: Habony Gábor
Ebbokban is megjelent!

Sally Malcolm: A felemelkedés (Stargate Atlantis 1.)

 Úgy esett, hogy sikerült a sorozat második részét happolnom, és Worsi kihívása értelmében, még idén olvasásra kell kerülnie. Mivel az első részt sem olvastam, úgy döntöttem, hogy akkor már haladjunk sorba, végül is megvan az első itt áll, már úgy… három éve, ideje kézbe venni. Egy kis nosztalgia sosem árt. Ha nem lett volna meg az első rész, akkor nem happoltam volna ezt, nem vagyok én magam ellensége… most már csak a következőt is rukkolhatná valaki!

 A Csillagkapu sorozat nagy kedvencem, szerintem annak idején, amikor a tévében adták, akkor minden egyes részt láttam, legalább kétszer. Amikor elkezdték a Csillagkapu Atlantiszt, akkor természetes volt, hogy nekem ezt néznem kell! Ez a kötet az első rész „forgatókönyve” alapján készült, vagy valami hasonló lehetett. Annak ellenére, hogy jó 5-7 éve (tippelek, régen), néztem a sorozatot még mindig elég frissen emlékeztem erre az első részre, főleg arra, amikor még a Földön Sheppard beleül az Ősök székébe, mondván mekkora az esélye, hogy ő tudja működtetni… mint kiderült kicsi, de ő pont olyan, aki képes erre :D

 Nosztalgiának nagyon jó ez a könyv, annak, aki nem ismeri az alap Csillagkapus dolgokat, annak nagyon-nagyon sok kérdőjel lesz a végére a fejében. Tehát érdemes előtte alapozni, könyvvel, és sorozattal szintén, de minimum a nagy Csillagkapu film megnézésével, hogy egy kis háttér ismeret legyen hozzá. Amúgy is ajánlom mindenkinek a sorozatot, fiatal korom egyik legjobb sci-fi sorozata, én Stargate nemzedék vagyok és nem Star Trek… bár lehet utóbbit is el kéne kezdenem nézni?

 Az alap sztori, hogy egy felfedező csapat, orvosokkal, technikusokkal, katonákkal és hasonlókkal, elmegy egy teljesen más galaxisban. Adott, hogy onnan nem fognak tudni visszajönni, mert ahhoz, hogy odaérjenek, annyi energia kell, ami egyszer áll rendelkezésre csak. Tehát egy csak Oda út. Két ellentétes vezetővel, egy civillel és egy katonával, két teljesen más elképzelést képviselnek egy ősi városba, ami, amikor megérkeznek (elméletben) üres és a víz alatt van biztonságban. Mint kiderült van a csillagkapunak védelme, hasonló, mint a Földön. Itt amúgy nem értem, hogy az Ősök, hogy lehettek olyan pancserek, hogy otthagyták a várost leengedett csillagkapu pajzzsal? Bárki odamehetett volna így elfoglalni a várost, még a fő ellenség a Lidércek is. Ez olyan abszurd. Minimum lezártam volna a kaput és vittem volna magammal valamit, amivel távolról is leszedhetem a pajzsot… jó… feltehetően nem volt rá idejük. Mindegy is, a város amint lakók érkeznek, elkezd energiát használni, és mint kiderült annyi azért nincs, és lassan lekapcsolnak a pajzsok, amik a víztől védenék a várost, így még beköltözni sincs idő, máris ki kell menni a galaxisba körbenézni energiaforrás, vagy biztonságos hely után. És hát igen, amilyen szerencsés a csapat, rögtön megismerkedhetnek a fő ellenséggel :D

A többit nem mesélem el, a lényeg, hogy a könyv sajna olyan gyatrán lett fordítva és szerkesztve (ez utóbbit megkérdőjelezem, hogy megtörtént), hogy az ront az olvasásélményen. Telis teli van elgépelésekkel, és magyartalan mondatokkal. Nem kettő-hárommal, hanem rengeteggel. A közepében vannak képek a sorozatból, ami egyrészt remek ötlet, csak éppen rossz minőségűek, teljesen összevissza, és annyira gyermeteg gagyi mondatokkal feliratozva, hogy egy Csillagkapu rajongó sírva röhög rajta… vagy csak sír. Ennél többet érdemelt volna ez a könyv:(

 Sajnálom azt is, hogy a könyvek kiadása a harmadik részig jutott csak, azért külföldön sokkal több rész van, rengeteg olyan kötettel, ami végül nem lett megfilmesítve, és ezek azért egy rajongónak sokat jelentenének. Pl. én szívesen olvasnám tovább…
Belbecs: 4/5
Külcsín: 2/5

Kiadó: M&C

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2007

Oldalszám: 230

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789638744166

Fordította: Miklósi Zsuzsanna, Radnóti Alíz

A sorozat:

Tegnap elkezdtem nézni, bele-bele tekerve a részekbe, mert felmérem most, mennyire emlékszem még egyes részekre. Mint kiderült, elég jól, bár most talán a hetedikbe beletekerve volt, azaz érzésem, hogy fogalmam sincs, kicsodák azok akik ellen harcolnak, úgyhogy végül arra jutottam, hogy majd maratont csapok és elejétől a végéig az Atlantiszos részeket megnézem. Már tudom, hogy a szinkrontól idegbajt kapok, mert Sheppard hangja például irritáló, Weir hangja sem igazán lett eltalálva, a többiek, úgy ahogy jók… hát lehet feliratosan kéne néznem?

Lucy Hawking – Stephen W. Hawking: George kozmikus kincsvadászata

Fülszöveg:

George legjobb barátjának, Annie-nak segítségre van szüksége. A lány tudós apukája, Erik egy űrprogramon dolgozik, de a dolgok nem a tervei szerint alakulnak. Sikerül ugyan eljuttatni egy robotot a Mars felszínére, ám a masina egyáltalán nem úgy viselkedik a vörös bolygón, ahogy az egy szondához illene. Mindeközben Annie valami egészen furcsa dologra bukkan apukája szuper-számítógépén…

Lehet, hogy a földönkívüliek üzentek?

Lehet, hogy van élet a világűrben?

Egyáltalán hogyan találhatunk meg egy bolygót egy másik csillagrendszerben?

És ha találkozunk a földönkívüliekkel, mit mondjunk nekik?

Ez a fantasztikus kalandregény nem csupán egy lélegzetelállítóan izgalmas, bolygóközi kincsvadászat története: a könyv végére az Olvasó megismerheti az űrkutatás LEGÚJABB eredményeit, és megtudhatja, mit gondolnak a világegyetemről a legkiválóbb tudósok.

 Már tavaly kikölcsönöztem a könyvtárból, amikor az első résszel végeztem. Akartam is olvasni, de aztán mindig közbejött valami. De most eljött az idő, hogy olvassam, főleg mert előjegyezték, és jött email a könyvtártól, hogy kölcsönzött könyve lejárt. Hosszabbítani nem lehetett (előjegyzés miatt ugyebár), késni nem szeretek (végtére is ott dolgozom, milyen lenne, ha pont én kénék??), úgyhogy akkor előre vettem és a hétvégén el is olvastam.

 Általában sorozatokat nem hagyok félbe, és amint lehet olvasom a következő részét. Mindig bennem van, hogy az első rész a csúcs, és onnan már csak lefelé lehet menni, esetleg tartva a szintet egy helyben toporogni. Eddig még nem olvastam olyan sorozatot, aminél a második rész jobb lett volna mint az első (vagy nem emlékszem rá), úgyhogy itt is féltem, hogy melyik irányba megy el a történet.

 Nem csalódtam, van olyan jó mint az első rész, de nem jobb. Az elsőbe sokkal jobban voltak beleépítve mind a képi galériák, mind a tudományos dolgok. Az volt George számára a felfedezés, az új dolgok megismerése, és persze egy kis nyomozás. Itt már, George okosabb, bár még mindig kérdései vannak, de szerintem már nem olyan, mint amilyen volt. Még mindig szeret felfedezni, de nincs benne az a „ááhá” féle dolog, ami minden egyes új információ megszerzésére sarkallná.

Az új szereplő Emmett számomra kedvenc lett, olyan mini zseni féle, aki ért mindenhez, és tud mindent, de nincsenek barátai. A zseniség átka, a meg nem értettség. Nekem mégis ő lett a legkedvesebb karakterem, mert rajta látszott, hogy törtet előre, hogy barátokat akar szerezni. Anne és George meg…csak a kincsvadászatra koncentráltak, és annyi logikájuk sem volt, hogy megfejtsék, hogy mégis ki küldhet Kozmoszra jeleket…feltehetően az aki ismeri Kozmoszt, aki úgy 99%, hogy nem egy Marslakó -.-”

Ennek ellenére tetszett. A könyv legnagyobb hibája, a rossz szerkesztés. A mondat kellős közepén (lap aljára jutva), következő oldalon, egy körülbelül odavágó 2-4 oldalnyi gyerek nyelven íródott, de ettől még szak szöveg…aztán folytatódik a mondat. Ugyanez a képek beszúrásánál is, néha azaz érzésem, hogy nem sikerült a képeket oda rakni, ahova valók voltak.

Belbecs: 4/5 – A történet tetszett, de nekem az első jobb volt.

Külcsín: 3/5 – Szép borító, igényes kinézet, borzalmas szerkesztés.

Könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadási év: 2009

Oldalszám: 272

ISBN: 9789632451688

Fordító: Marczali Ferenc