Kurt Vonnegut · Albert Monteys · Ryan North: Az ​ötös számú vágóhíd - A képregény

 

• Könyv: Kurt Vonnegut – Albert Monteys – Ryan North: Az ötös számú vágóhíd
• Kiadó: Helikon
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2021
• Oldalszám: 200
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789634797111
• Fordította: Szántó György Tibor
• Illusztrálta: Albert Monteys
• Megjelenés időpontja: 2021. október 10.

 Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is, bár szeretem a képregényeket, de mérsékelten. Inkább manga párti vagyok, de azért szeretem a képregény megoldásokat is. Itt is, a könyv rajzolási részével nem volt gondom. Nem mondom, hogy teljes mértékben elájultam volna a rajzok minőségétől, de különösebben nem volt vele bajom. Nagyon-nagyon jó ötletnek tartom amúgy, hogy bizonyos klasszikusokat képregény formába adaptálnak. Mert így megismertetik a klasszikus művet azokkal az olvasókkal is, akik regény formában nem ismerték, akár kedvet is kaphatnak hozzá, mégis jóval gyorsabban fogyasztható így egy-egy történet. De megjegyezném, jelen esetben hálás vagyok a képregénynek, mert egy életre elérte, hogy a továbbiakba se akarjak semmit a szerzőtől olvasni . . .

 Nem a rajzolás volt a gond. A történet nagyobb gond volt, a fekete humort láthatóan / érezhetően nem nagyon értettem, vagy nagyon rossz passzban kapott el, ebből adódóan számomra, ha egy szóval kellene jellemeznem a kötetet, akkor azt mondanám, hogy érdekes. Sosem olvastam még Vonnegut-tól, ez volt tőle az első élményem. Olvasás közepe táján már tudtam, hogy ez volt tőle feltehetően az utolsó élményem is. 

 Nem igazán értettem a történetet, és olvasás közben csak arra tudtam gondolni, hogy ez egy képregény, így maximum 1-2 órát vesz el az életemből ez a fura és kusza sztori, és nem többet, igazán végig olvashatom. Végig olvastam! Nehezemre esett, de végig mentem rajta. Egyetlen egy normális karakter nem volt benne. Nem az, hogy nem volt kidolgozva, hanem egyáltalán, akik csak szerepeltek benne és nem haltak meg mondjuk két oldalon keresztül, őket sem kedveltem. Az idő relatívítása miatt az egész sztori ide-oda ugrált helyek-idők között, és bár lehetett követni, de korántsem azt éreztem, hogy akarom követni. Az Idegenek meg már igazándiból csak egy szál volt, ami még furábbá tette az egész történetet, és a furát most nem igazán pozitív jelzőként mondom.

 Nem tudom, hogy ha könyvbe állok neki, akkor hajlandó lettem volna-e arra, hogy végig olvassam. Jelenleg úgy érzem, hogy nagyjából 50 oldal után mondtam volna, hogy Vonnegut nem nekem ír, hagyjuk is egymást. Képregénybe végig lehet szenvedni, végig lehet olvasni . . . és igen legalább tisztázza magában az olvasó, hogy Vonnegut neki írt-e vagy sem. Nekem sajnos nem.

 Tisztában vagyok vele, hogy a szerző egyik tényleg kiemelkedő kötete Az ötös számú vágóhíd, de mint sok nagyra becsült könyv, ez sem jöhet be mindenkinek. Nagyjából tíz éve a könyv formátuma hiánycikk volt, még a kolléganőmnek úgy vadásztam egy rongyos példányt belőle egy antikvárba. Nos ennyi pozitív emlékem kapcsolódik a szerzőhőz. Emlékszem, nem volt elég pénzem és megkérdeztem, hogy Erzsébet utalványt elfogad-e az antikvárium tulaja, azt mondta persze, úgyhogy örültem, örült a kolléganőm és örült az eladó is :D

Belbecs:2/5

Tuti van mondanivalója, tuti szórakoztató, de nem nekem.

Külcsín: 4/5

A rajzolás amúgy teljesen rendben volt, a borító egyenesen tetszik. Szép és igényes kiadás.

Fülszöveg:

Az ​ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legjelentősebb, egyszersmind legkülönösebb háborúellenes műve, melyet 1969-es megjelenése óta széleskörű kultusz övez. Kurt Vonnegut részben személyes tapasztalatait felhasználva, sci-fi elemekkel (időutazással és repülő csészealjakkal) színesítve, szarkasztikus humor és kíméletlenül őszinte társadalomkritika mentén dolgozta fel a XX. századi Európa egyik legvéresebb eseményének, Drezda 1945-ös bombázásának tragédiáját.

A történet főszereplője, Billy Pilgrim a második világháború káoszában váratlanul „elszabadul az időben”. Hősünk szakadatlanul ingázik múlt és jövő, tébolyult valóság és burjánzó fantázia, képtelen karakterek és abszurd szituációk között – kalandos útja Drezda romjaitól a háború utáni Amerikán át egészen távoli Tralfamador bolygóig vezet, ahol Billy megtanulja, hogy a halál jelentéktelen, a szabad akarat pedig merő illúzió.

Vonnegut megkerülhetetlen klasszikusa ezúttal képregényként elevenedik meg, Ryan North szöveghű adaptálásában, valamint Albert Monteys olykor apokaliptikusan komor, máskor pszichedelikusan harsány, de mindig lenyűgöző rajzain keresztül.

H. P. Lovecraft: Onnan túlról

 

Ha nincs a Világlátók kihívás, ezt a könyvet valószínűleg, sosem olvastam volna végig. Nem mondom, hogy sosem próbálkoztam volna vele, hiszen jóval a kihívás feladata előtt kölcsönöztem ki, de végig nem olvastam volna. 

A Weird fiction, mint kiderült, nem igazán a zsánerem. A horror résszel amúgy nem lett volna gond. Nem mondom, hogy rajongom az ijesztő dolgokért, de olvastam már horrort és thrillert és nem voltak álmatlan éjszakáim, vagy ha igen akkor sem hagyott mély nyomot. De ez a novella gyűjtemény még igazán ijesztő sem volt.

 A 11 írásból talán kettő olyan volt, aminél azt mondtam, hogy ezt érdemes volt elolvasni, mert érdekes volt és nem volt végtelenül kiszámítható, és még egy kicsit talán ijesztő volt, bár nem bújtam a sarokba félelmemben. De a legtöbb írás még csak meg sem érintett. Az utolsó, és egyben leghosszabb, például végtelenül idegesítő volt. Nem szeretem a sztorit, amikor két oldal után már tudom a csattanót. És igen, tudom, hogy nem mai gyerek a könyv, és benne az írások...de mai szemmel ezek már annyira nem velőtrázóan ijesztősök. Vagy velem van a baj, ez is megeshet.

 A legelső és a legutolsó írás volt a legrosszabb, így igazándiból adott egy pocsék keretet a válogatásnak. A legrövidebb írások voltak a legjobbak, mert ott tényleg nem volt idő barokkos körmondatokra és hatszor körbejárni a témát, hanem hipp-hopp próbálja a frászt hozni az emberre. 

Nem mondom, hogy Lovecraft-tól soha nem akarok többet olvasni, de tény nem fogok gyorsan szaladni, hogy újabb könyvét vehessem a kezembe. Kipipálom, hogy tőle is olvastam, és elraktározom, hogy nem az én műfajomban írt, így csak kivételes ajánlás esetén fogok újra próbálkozni vele. És tisztában vagyok azzal is, hogy egy novella gyűjtemény jósága nagyon függ attól, hogy ki és hogyan válogatta bele az írásokat. Én ezt most nem érzem egy jó válogatásnak. Főleg, hogy a két leghosszabb írás, a legbénább is :(

Viszont a borító nagyon tetszett, és imádom a Helikon ilyen kis zsebkönyveit. 

Külcsín: 5/5

Belbecs: 3/5

Fülszöveg:

Howard Phillips Lovecraft (1890‒1937) a nagy elődök (elsősorban Edgar Allan Poe és Ambrose Bierce) nyomdokain haladva összetéveszthetetlen stílust, hovatovább mítoszt teremtett – a „kozmikus rettenet” irodalmát, melyben az emberi élet iránt totálisan közömbös természetfeletti erők felbukkanása egész modern civilizációnk-történelmünk létjogosultságát kérdőjelezi meg.

Lovecraft életműve az egyedülálló rémtörténetek kimeríthetetlen bőségszaruja: számottevő hatással volt napjaink legnépszerűbb fantasy-horror szerzőire (Clive Barkertől Neil Gaimanen át egészen Stephen Kingig), világszerte kultikus rajongással övezett műveit évről évre filmek, képregények, valamint video- és társasjátékok légiója dolgozza fel.

Válogatásunk Lovecraft tizenegy rövidebb-hosszabb elbeszélését idézi meg; az angolszász horrorirodalom mára megkerülhetetlen klasszikusainak számító történeteket, valamint a szerző néhány kevésbé ismert, ám nem kevésbé vérfagyasztó és elgondolkodtató írását.

Tartalomjegyzék

A patkányok a falban (The Rats in the Walls, 1923) – Galamb Zoltán fordítása

Randolph Carter vallomása (The Statement of Randolph Carter, 1919) – Kornya Zsolt fordítása

Pickman modellje (Pickman's Model, 1926) – Galamb Zoltán fordítása

A kriptában (In the Vault, 1925) – Bihari György fordítása

Erich Zann muzsikája (The Music of Erich Zann, 1921) – Galamb Zoltán fordítása

A kívülálló (The Outsider, 1921) – Bihari György fordítása

Onnan túlról (From Beyond, 1920) – Bihari György fordítása

Hüpnosz (Hypnos, 1922) – Galamb Zoltán fordítása

A kép a házban (The Picture in the House, 1920) – Kornya Zsolt fordítása

A kutya (The Hound, 1922) – Kornya Zsolt fordítása

Álmok a Boszorkányházban (The Dream in the Witch House, 1932) – Sóvágó Katalin fordítása

• Könyv: H. P. Lovecraft: Onnan túlról
• Kiadó: Helikon
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 224
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789632275574
• Fordította: Bihari György, Galamb Zoltán, Kornya Zsolt, Sóvágó Katalin
• Megjelenés időpontja: 2019. június 10.

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása

Dorian, Dorian, hogy milyen nehéz eset voltál. Annak idején, mármint úgy három-négy éve, próbáltam elolvasni a Dorian Gray arcképét, minthogy akkor nagy Wilde fan voltam. De valahogy nem csúszott. Aztán megpróbáltam megnézni a filmet, de valahogy azzal sem jutottam semeddig sem, bár nem tudnám megmondani, pontosan miért is nem. És mindezek után, amikor megjelent ez a kötet kértem recibe, aztán feledésbe merült. Itt is köszönet a Mini-Könyvklubnak, mert gyanús, hogy nélkülük, még egy ideig rakosgattam volna ide-oda.

Ezen, vágatlan verzió valahogy jobb volt, vagy legalábbis ezt sikerült végig olvasnom. A történetet, úgy, ahogy már ismertem, tudtam mi lesz a vége, csak azt nem, hogy jutunk el odáig. A filmes élményem annyiban volt zavaró, hogy szegény Dorian a fejembe megmaradt szép fekete hajúnak, holott szegény bolond szőke :D

A történetről: Mindent összevetve, a kor amiben íródott értem, hogy miért is volt olyan megbotránkoztató. De a 21. században úgy érzem, hogy már nem üt akkorát. Még így vágatlanul is. A mostani LMBT és hasonló könyvekhez képest ezek az aranyos művészi utalások tényleg olyan kis semmiségek. (pedig azért Wilde ennél jóval bevállalósabb, lásd: Teleny). De érthető, hogy akkor ez még azért nagyon nem volt elfogadott, sem Dorian kicsapongó élete.

A fogalmazás amúgy gyönyörű, de vissza kellett szoknom abba, hogy oldalakon át, olvassak arról, hogy ez a…., nos, hogy ő éppen miket gyűjtött és hajde szép volt az. Elszoktam a nem pörgő eseményektől. És igazándiból ez az, ami nekem már hiányzott, az a nyíltan felvállalt és leírt bűnök. Mert itt igazándiból csak szépen utalgat rá, jó a gyilkosságra nem…

De maga az ötlet, a képpel, a gonosz tettekkel, a lélekkel, a halállal, a halál mibenlétével, az tetszett, csak azt hiszem, ráférne egy kis felújítás a regényre. Ha valaki 21. századi módon felfrissítené, vevő lennék rá simán!

A tanulmányokról: Mondta egy moly nekem, hogy azokat utána kéne olvasni, merthogy lelövi a poént. Mondtam neki is, hogy mivel a filmet részben láttam már, így nem nagyon van mit lelőnie, így én a könyvet előlről olvastam, tehát előbb a tanulmányokat, majd a regényt. És szerintem így jobb volt. Valóban lelő pár dolgot, de sokkal jobban átélhető, megérthető az egész, azoknak az adatoknak a tudtával, mint nélkülük.

A könyv kinézetéről: Szerintem nagyon szép kiadása ez a könyvnek. Örülök, hogy bevállalták a nem cenzúrázott változatot, hogy kiadják. Az igazság, hogy én amikor olvastam, hogy a “teljes és cenzúra nélküli”, sokkal megbotránkoztatóbb dolgokat vártam a könyvbe :D

Fülszöveg:

Amikor ​a Dorian Gray képmása 1890-ben először megjelent egy irodalmi folyóiratban, a viktoriánus közvélemény azonnal hatalmas felháborodással fogadta. Olyannyira, hogy az 1891-es könyvváltozatot már maga Wilde dolgozta át és bővítette ki úgy, hogy valamelyest elhallgattassa gyújtó hangú kritikusait. Azt viszont még ők sem sejthették, hogy a regény ősváltozata, ahogyan azt Wilde eredetileg elküldte a folyóiratnak, még ennél is nyíltabban beszélt a regény szereplőinek érzelmi viszonyairól, különösen a festő és modellje, Basil Hallward és Dorian Gray közötti homoerotikus vonzalomról. Az erre utaló mondatokat ugyanis a magazin szerkesztői Wilde tudta nélkül még az első megjelenés előtt kihúzták a regényből, a legelső változat szövegéről pedig több mint egy évszázadon át csak néhány Wilde-kutató tudhatott. Jelen kiadásunkban ezt a 2011-ben megjelent, cenzurázatlan ősváltozatot tárjuk a magyar olvasók elé Dunajcsik Mátyás új, ihletett fordításában, hogy végre megismerhessék Dorian Gray történetét abban a formában is, ahogy azt Oscar Wilde eredetileg elképzelte. „Az emberek néha azt mondják, a Szépség csak a felszín. Lehet, hogy így van. De legalább nem annyira felszínes, mint a Gondolat. Csak a sekélyes emberek nem ítélnek a külső alapján. A világ igazi misztériuma a látható, és nem a láthatatlan. Igen, Mr. Gray, az istenek jók voltak önhöz. De amit az istenek adnak, gyorsan el is veszik. Az idő féltékeny önre, és háborút visel az ön liliomai és rózsái ellen. Valósítsa meg az ifjúságát, amíg még megvan! Éljen! Élje a csodálatos életet, ami önben van! Ne hagyjon veszni semmit önmagából. Mindig keressen új és új élményeket. Ne féljen semmitől. Egy új Hedonizmus! Erre van szüksége a mi évszázadunknak. Ön lehetne ennek a látható szimbóluma. Az ön személyiségével nincs semmi, amit ne tehetne meg. Egy évszakra öné a világ." Oscar Wilde (1854-1900) Halhatatlan zseni és kibírhatatlan pojáca; a művészet apostola és az ifjúság megrontója; Anglia legszellemesebb embere és legmegvetettebb szexuális bűnözője – Oscar Wilde élete éppúgy tele volt szélsőségekkel, ahogy a művei, melyekkel megváltoztatta a XIX. század arculatát. Dublinban született, Oxfordban tanult, legnagyobb sikereit Londonban aratta, és végül Párizsban halt meg száműzetésben. Életét és művészetét is meghatározta a szemforgató viktoriánus erkölccsel való küzdelem, melynek nevében 1895-ben kétévi börtönre és kényszermunkára ítélték „súlyos szeméremsértés" vádjával. Sziporkázó színpadi műveit, fájdalmas szépségű meséit és elmés mondásait azonban máig olvassák világszerte, és ma is épp olyan frissen és lenyűgözően hatnak az olvasóra, mint száz évvel ezelőtt.

Dorian Gray arcképe címmel és Wilde Oszkár név alatt is megjelent.

Eredeti mű: Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray

Eredeti megjelenés éve: 1890

• Könyv: Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
• Kiadó: Helikon
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2014
• Oldalszám: 336
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789632275567
• Fordította: Dunajcsik Mátyás

Egyszervolt… - meseantológia

28 évesen is oda vagyok a mesékért, feltehetően most élem második, vagy éppenséggel örök gyermekkoromat. Szeretem a mese antológiákat is, bár azzal tisztában vagyok, hogy egy-egy antológiába nem feltétlen az eredeti mesék kerülnek bele, hanem kicsit lerövidítve, lekurtítva, hogy azért érthető legyen, átjöjjön a tanulság, a mondanivaló, de ne foglalja el az egész kötetet. Az Egyszervolt… idén újra megjelent és hála a kiadónak esélyt kaptam arra, hogy elolvashassam. Molyra rögtön feltöltöttem a tartalomjegyzéket, hogy aki keres, egy-egy mesét tisztában legyen azzal, hogy hol találhatja meg (imádom a moly tartalomjegyzék funkcióját!!). A feltöltés után nem sokkal szembesültem, hogy igen ám, de ezt az antológiát kiadták már 2006-ban is!  Úgyhogy kezdődött a vadászata a könyvtárban, összehasonlítás a két kötet között. A régi mesék maradtak azok, amik az eredeti kiadásban szerepeltek, csupán az átdolgozó volt helyenként más, ez szimplán szövegben való kis eltérést eredményez, nem túl feltűnő. Illetve az illusztrátor már más 2014-ben.

 Ami viszont változott. A mai 12 mese összetétele már nem az, ami 2006-ban volt. Ezt egyrészt remek ötletnek tartom, hiszen 8 év alatt ismerjük be, hogy rengeteg új kortárs meseíró került fel a magyar irodalom palettájára. Ők is megérdemlik, hogy bekerüljenek egy mese antológiába, amivel sok családhoz juthatnak el a meséik. Én személy szerint, az összes kortárs mesét kicseréltem volna, pont azért, mert van elég ismert/ismeretlen kortárs író, akik megérdemelték volna a helyet egy ilyen válogatásban. Annak ellenére is, hogy én oda vagyok Lázár Ervinért, és mindenhol reklámoznám, mert szerintem eszméletlen jól ír! De pont azért, mert már mindenki ismeri, és mert az előző válogatásban is benne volt, talán lett volna helye másnak a mostaniban. Meg abból indulok ki, hogy aki megvette a 2006-os válogatást, nem feltétlen veszi meg a 2014-est, ha ekkora az átfedés. (bár az illusztrációk és egyéb miatt érdemes).

Egyszervolt ma: 2006

A kigyóharisnya majálisa – Berniczky Éva

Csipke Józsika – Bódis Kriszta

A kisfiú, aki leradírozta az arcát – Ovlachi Aliz

A kalapba zárt lány – Lázár Ervin

A józsefvárosi királylány – Baraczka Gergely

Az ezüstpikkely – Schein Gábor

Rókakirály vendégei – Vörös István

A divatborz – Dragomán György

Mese a szépséges királykisasszonyról, aki egy darabig nem érzett semmit – Esze Dóra

Levélforma mese – Márton László

Kúnó, a zöld diómanó – Garczi László

A Codapipa – Jónás Tamás

Egyszervolt ma: 2014

Volt egyszer egy fotel – Máté Angi

A divatborz – Dragomán György

A kalapba zárt lány – Lázár Ervin

Levélforma mese – Márton László

A józsefvárosi királylány – Baraczka Gergő

Fényvadászat, zajgyűjtés – Borbáth Péter

Dettike fiú lesz – Elekes Dóra

A csendkirály – Vigh Balázs

Jó, ha van egy cica a háznál – Csepregi János

A szemüveges királylány – Both Gabi

A Pocséktündér – Kollár Árpád

A szőrnyeteg – Dávid Ádám

Kezdem előbb a klasszikusokkal, tehát Egyszervolt, tegnap 2006/2014:

Jancsi és Juliska – A Grimm fivérek nyomán

Holle anyó – A Grimm fivérek nyomán

A három kismalac – A Grimm fivérek nyomán

A kis hableány – H. C. Andersen meséje alapján

Hófehérke és a hét törpe – A Grimm fivérek nyomán

A brémai muzsikusok – A Grimm fivérek nyomán

A csillagszemű juhász – magyar népmese

Csipkerózsika – A Grimm fivérek nyomán

Hamupipőke – A Grimm fivérek nyomán

A rút kiskacsa – H. C. Andersen meséje alapján

A kis kakas gyémántfélkrajcárja – magyar népmese

Piroska és a farkas – A Grimm fivérek nyomán

 Mint ahogy a lista is mutatja tényleg a legismertebb történeteket olvashatjuk. Nincs olyan ember az én korosztályomban, aki ezeket a meséket ne hallotta volna így vagy úgy. Az egyetlen, amiről csak homályos emlékeim voltak, az A brémai muzsikusok, arra emlékszem csupán belőle, hogy valamikor régen rajzfilmen láttam, hogy sok állat elindul Brémába, hogy majd ott zenélnek. Viszont vagy a mesét sem néztem végig, vagy annyira nem volt izgalmas az egész, mert a végére nem emlékeztem, úgyhogy most 28 évesen végre tudom mi a történet vége :D

 A Grimm testvérek meséit mindenki ismeri, a maguk tanulságával, ahogy Andersen is elvarázsolt komor hangulatú történeteivel. Ami fura, hogy az új kiadásban a Három kismalac, már Grimmékhez lett társítva, míg a 2006-ban angol népmeseként utaltak rá. Illetve, ellenőriztem, csak a tartalomjegyzékhez írtak Grimmet, a mese előtt a jelen kiadásban is angol népmese van!

 Az illusztrációk viszont sokkal jobban tetszenek a mosatni kiadásban! A 2006-ban ugyan volt Szegedi Katalin (aki nekem favorit illusztrátorom), de belekerült egy csomó olyan illusztrátor, aki….nos akik nem úgy rajzolnak, ahogy az egy gyerekkönyvben elvárható volna. Igen, nekem Baranyai András rajzai nem tetszenek, egyszerűen rondának tartom őket (bocsánat!). Lekövethető az is a régi kiadásban, hogy a ma már befutott illusztrátorok, mint pl. Pásztohy Panka, akkor még kísérleteztek és nem voltak teljesen kiforrottak, pl. Pásztohy Panka ma már szintén kedvenc illusztrátorom, rengeteget csiszolódott a rajztudása 8 év alatt! Úgy hiszem, hogy annak idején ez egy jó kiugró volt az illusztrátoroknak is, sokan sok stílusban alkothattak egy antológián belül, és így a szülők és gyerekek megismerhették a munkáikat. Jelen kiadást viszont csak Paulovkin Boglárka illusztrálta. Nekem tetszenek a rajzai, néhol kicsit furák (Piroska kicsit ijesztő volt a kikerekedett szemével :D), de egyediek és passzolnak a mesékhez.

Belbecs Egyszervolt tegnap 2006, 2014: 4/5

Külcsín Egyszervolt tegnap 2006: 3/5 – sok volt a nagyon ronda illusztráció, ami amúgy ízlés kérdése, vannak emberek akiknek tetszik, de nekem a legtöbb fura volt, és nem tetsző.

Külcsín Egyszervolt tegnap 2014: 4/5 – Az illusztrációkkal nem volt gond, csak néha nem éreztem, hogy jó helyen lennének, vagy azt, hogy jó részlet lenne kiragadva. Pl. a Jancsi és Juliskába, ha én rajzoltam volna, biztosan rajzolok mézeskalácsházat, mert az szimbolizálja az egész mesét, és nem az, hogy Jancsi és Juliska sétál az erdőben vagy alszik, vagy egy boszorka úgy önmagába. Tehát néhol sokkalta jobb részletet választottam volna, olyat, amiről rögtön eszébe jut  az embernek melyik mesét is olvassa!

Belbecs Egyszervolt ma, 2014: 4/5

Máté Angi, Dragomán György, Lázár Ervin, Baraczka Gergő, Vig Balázs, Csepregi János és Both Gabi meséjét nagyon szerettem. Tetszettek és volt mondanivalójuk, jó volt olvasni őket. A volt egyszer egy fotelt ugyan lehet, hogy már olvastam más gyűjteménybe (vagy csak úgy emlékszem), de jó volt újra olvasni. A divatborz meg egyszerűen aranyos. A többiek történetei is tetszettek és megmelengették a szívem. Amivel gondom volt, az a Levélforma mese, ami annyira jó és modern akart lenni, hogy borzalmasra sikerült. A Fényvadászat, zajgyűjtés szimplán nekem kicsit fura volt. Nem volt rossz, csak valahogy azaz érzésem volt, hogy valamit nagyon szépen és összetetten akar elmesélni az író és ezért az egész kicsit több lett, mint amit mondjuk egy gyerek hamar felfog és befogad. Dettike fiú lesz…van mondanivalója, de nem hiszem, hogy jó ötlet a kisgyerekeket (akiknek felolvassák esetlegesen a meséket), ilyen képekkel bombázni. Az egész azt sulykolja a főhősbe, hogy semmire sem jó, és ezt a szülő újra és újra a fejéhez vágja… nem hiszem, hogy a mesékben ez szerencsés volna. Hát a Pocséktündérnél már azt sem értettem, miért született meg a mese. Az egész negatív volt, és egy alkoholista csavargót szőttünk egy ritka rossz mesébe…hát izé, ez nekem már túl modern, azt hiszem, maradnék a klasszikusoknál. Az utolsó mese… inkább hagyjuk - viszont ehhez illett a rajz, amin egy elmebeteg királylány van (bocsánat :D).

 Viszont ismertem meg olyan írókat, akiket eddig nem ismertem, és jól írnak, biztosan fogok még olvasni Dragomán Györgytől és a többi felsorolt írótól még, ha szembejön velem. Máté Angi és Vig Balázs meg amúgy is favorit íróm.

Külcsín Egyszervolt tegnap és ma, 2014: 4/5

A kivitelezése az egész könyvnek gyönyörű, a rajzok csak néha furák, de úgy vagyok vele, hogy csak meg kell szoknom az illusztrátort. Nem ismertem még eddig, ezért tartom furának néhány rajzát, de tény az utolsó mese utolsó képe nagyon bejön. Az aztán illik a meséhez.  Jó kézbe venni a könyvet, szép, úgy ahogy van Piroskával a borítón.

 

Kiadó: Csimota

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 144

ISBN: 9789639768789

Illusztrálta: Paulovkin Boglárka

Belbecs Egyszer volt ma, 2006 : 4/5

Most, hogy elolvastam az összes mesét, tehát azt is ami a 2006-osban még benne volt, de a 2014-be nem került már bele... nem is tudom, van pár ami tényleg megérett a lecserélésre, mert nem volt olyan hude nagy durranás.  De például a „A kisfiú, aki leradírozta az arcát” vagy „Az ezüstpikkely” vagy a „Rókakirály vendégei”  és  „A csodapipa” még mindig jobbak, mint a Levélforma mese, ami viszont megmaradt az új kiadásban. Tehát én találtam a régiben párat, amit beraktam volna azok helyére, amik mégis át lettek emelve, az új antológiába is. Vegyesek az érzéseim, mert voltak nagyon jók, mint a fenn említett négy, de voltak borzalmasan rosszak is pl. Kúnó, a zöld diómanó –t még mindig nem tudtam felfogni ép ésszel, a Csipke Józsika, meg annyira vicces akart lenni, hogy átlendült ezen a viccességen és fárasztó lett. Pedig lett volna mondanivalója, és még jó mondanivaló is…csak a megfogalmazással volt baj.

Külcsín Egyszervolt ma, 2006: 3/5

Sokat fejlődött azóta a könyvkiadás. Bár remek ötletnek tartom a sok illusztrátort felvonultató antológiákat, ebbe sajnos belekerült pár olyan illusztrátor aki számomra nem alkot maradandót és értékelhetőt, ami ugyebár az olvasási élményt kicsit rontja. Ennek ellenére, voltak gyönyörű rajzok benne, és ha eltekintek azoktól a rajzoktól egészen pofás lett. Mondjuk a borító az új kiadáshoz képest borzalmasan pocsék és összedobott. Sokat fejlődtek azóta és javukra vált.

Kiadó: Csimota

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2006

Oldalszám: 114

ISBN: 9789638701640

Illusztrálta: Paulovkin Boglárka, Szegedi Katalin, Baranyai András, Takács Mari, Kun Fruzsina, Nagy Diána, Szoboszlay Eszter, Pásztohy Panka, Gyöngyösi Adrienn, Kárpáti Tibor, Pap Kata, Nagy István, Szalma Edit, Borogdai Zsuzsanna

Ritka, hogy ennyire hosszan írok egy antológiáról, és ritka, hogy két kiadást összehasonlítok. Akkor is összehasonlítottam volna, ha ugyanazok a mesék, már csak az illusztrátorok miatt is. Összességében, örülök, hogy olvashattam (mind a két kiadást), mert teli vannak jó mesékkel. A klasszikusok hozzák a formájukat, az új meséket meg így lehet megismerni. Lettek új kedvenc íróim, vagy legalábbis olyanok akik után még majd utána nézek. Lettek nevek, akiket inkább elkerülök! De jó volt.

Boldizsár Ildikó - Mesék testvérekről testvéreknek

Fülszöveg:
Testvérmeséink egyik legszebb jelenete az, amikor a testvérek a búcsúzásnál jelet tesznek egy életfára, s megegyeznek abban, hogy egymás életéről, egészségéről, a másik sorsának alakulásáról ebből a jelből szereznek majd tudomást: ha a jel véres lesz vagy elszárad, az azt jelenti, hogy a másikkal baj történt, sőt az élete is kockán forog. A változást megpillantó hős gondolkodás nélkül útnak indul, hogy megmentse bajba jutott testvérét, ami sok viszontagság árán sikerül is neki. A mese törvénye azt állítja, hogy a testvérek semmilyen körülmények között nem hagyhatják cserben egymást, s még akkor is útnak kell indulniuk a másik megmentéséért, ha előtte évekig nem találkoztak egymással, netán mindenféle látható kapcsolat megszakadt közöttük.
Az ember életében ideális esetben a testvérkapcsolat a leghosszabb időtartamú kapcsolat, több időt van együtt a testvérével, mint a szüleivel, még ha ez nem is egy térben való tartózkodást jelent. A testvérkapcsolatok általában mégsem felhőtlenek, s erről árulkodnak azok a szókapcsolataink is, amelyek a testvérek között megjelenő konfliktusokra utalnak: testvérféltékenység, testvérbosszú, testvérviszály, testvérharc, testvérgyilkosság. A testvérekről szóló mesék világosan megmutatják, hogy a testvérek között feltámadó irigység és a féltékenység átalakítja a testet és a lelket, megvadítja, eldurvítja azt, aki testvérében látja saját sorsának megrontóját. Kötetünk meséi abban segítenek, hogy a jó testvérkapcsolatok még jobbá váljanak, azok pedig, akik rossz testvérkapcsolatban élnek, felismerjék azt a bizonyos jelet az életfán, s tudják, mit kell tenniük.


Külcsín és Belbecs:

Először is köszönöm a Magvető Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet. És köszönöm Boldizsár Ildikónak, hogy egy ilyen jó kis gyűjteményt sikerült összeállítania.

Munkámból adódóan rengeteg könyvet olvasok, és köztük rengeteg gyerekkönyvet, mesekönyvet, hol kortársat, hol az elmúlt párszáz évnyi gyűjteményekből szemezgetek. De még nekem is tudott újat mutatni ez a gyűjtemény. Voltak ismerős történetek, de volt pár amit tényleg még nem olvastam, és ez amúgy tényleg elég nagy szó!

Tetszett a könyv tagolása, ahogy időrendben halad a történetekkel, mert elkezdi Káin és Ábeltől és halad a modernebb történetek felé.

A könyv fejezetei:
-Mitikus testvértörténetek
-Testvérkalandok
-Testvér testvér ellen
-Bátyácskák-húgocskák - nővérkék
-Egymást segítő testvérek

Mitikus testvértörténetek:
Káin és Ábel történetén kívül, még tartalmazza a József és testvéreit, illetve az első templom címre hallgató Talmud legendát. Ebből szerintem az első kettőt tényleg mindenki ismeri, hiszen az alapműveltség részei akkor is, ha nem vallásos az ember. Viszont a harmadik már érdekesebb volt számomra. Nem ismertem a történetet, és így mohón faltam a sorokat, hogy mégis mi jön ki belőle. Nem, nem fogom elmesélni, olvassa el mindenki. De azt hiszem az egyik legszebb mese volt az egész könyvbe, attól függetlenül, hogy nagyon rövidke történet.

Testvérkalandok:
Rengeteg történet tartozik ide, rengeteg néptől gyűjtve. Bolgár, üzbég, erdélyi örmény, tuvai, albán, román mesék. Mindegyike tanulságos a maga nemében. Viszont rengeteg, hogy is mondjam fura mese van. Mindig is tudtam, hogy a mesék sem mindig happy endes dolgok, de azért elolvasva a gyűjteményt, néha kikerekedett a szemem. Mert, hát hagyján, hogy legyőzik a sárkányt, meg a gonosz boszorkát, és a világot bejárják, de hogy a gonoszok mire képesek (levágja a haját, kezét, kiássa a szemét...).Tehát néha jött a "jesszusom", igen némely mese eléggé vad, és érdekes, nem a tipikus mostani habosbabos, rózsaszín világ. De, de hát ilyen a népmesei anyag, nem lehet úgy gyűjteni, hogy csak a boldog történetek legyenek.

Testvér testvér ellen:
A kötetben ez a fejezet volt az ami igenis rávilágít arra, hogy ugyan a testvér mindenek felett, de nem mindenkinél, és bizony van olyan amikor a testvér a legnagyobb ellenség, bár itt is általában finomodnak a történetek. Kedvenc történetem a Béna fiú és  a nővére volt, mert nem is ismertem, és azért is mert bemutatta, hogy mennyire képes magára hagyni a nővér a testvérét. Egy ideig ápolja, majd megházasodik és szegény srác csúszik, mászik utána, de nem áll meg. És persze jön a sorsfordulás, a fiúból egészséges király lesz a testvérnek meg fa nő a fején (igen, itt felnevettem, mert roppant vizuális típus vagyok). De a testvér megbocsát és befogadja a nővérét, és levágják a fát a fejéről.
Igen, valójában a mesék amik ebben a fejezetben vannak, nagyrészt az elárulásról szól, az áskálódásról, de mindig a hányattatott sorsú testvér végül győz, és vagy segít a testvérén, vagy a gonosz testvérekre rút vég vár.


Bátyácskák-húgocskák - nővérkék:
Be kell vallanom ez a fejezet volt az egyetlen ami idegesített. Viszont sikerült kb. 3 verziót olvasnom arra, hogy sok gyerek van, nem tudnak viselkedni és ezzé, azzá vállnak, majd jön a legkisebb testvér, hogy felszabadítsa őket. Tehát jó ez, de nekem ez kicsit már sok volt, mert igazándiból az alap történet nem változott, csak hol csókává váltak, hol elbujdostak, hol haramiákká váltak stb. tehát  ha nem egymás után lett volna rakva az a három történet akkor nem is idegesített volna. Ugyanis, volt ebben a fejezetben 3-4 olyan mese amit vagy ismertem de csak halványan derengett, vagy egyáltalán nem ismertem. Ilyen volt az Aranyhajú hercegkisasszony, ami magyar népmese, és ez az a darabolós, szemkivájós (jesszus, ennyire horrorisztikusak vagyunk mi magyarok?). És itt kapott helyet a Rózsa és Lótusz, a két nővér (koreai népmese), ami annyira lenyűgözött, eleve mert szeretem az újjászületéses dolgokat, és ebben volt az is. Illetve ami ebben a fejezetben még tetszett az a Beszélő papagáj története.

Egymást segítő testvérek:
Befejező fejezet, itt is voltak ismétlődő történetek, de itt annyira nem zavart. Mondjuk eleve ismertem, és szerettem a történeteket. Amikor két fiú testvér  az útelágazáshoz ér, és kitűznek vagy kardot, vagy övcsatot (vagy bármit), és abból tudják, majd, hogy baj érte-e a másikat vagy sem. Tehát ez is szerepel több feldolgozásba, de itt nem bántam. Kedvenc történetem itt "A három Mohammed" volt, aranyos és tanulságos kis mese, és főleg a testvérek logikájára épül.



Külcsín: Tudom, hogy nem minden a kinézet, de sokat számít egy könyvnél azért a kivitelezés is. Gyönyörű borítót kapott, és eszméletlen szép formát. És strapabíró! Élmény lapozni, és nem csak a történetek miatt. Manapság már nagyon ritka sajnos az ennyire igényesen kiadott könyv, pedig nem ártana. Itt nem kellett félnem, hogy hopp szétesik, behajlik, megtörik stb. Mert strapabíró (jó, nem is dobáltam, mert én vigyázok a könyvekre, de van könyv amire ránézek és már attól szétesik!)

A kiadó sorozatának kötetei:

 

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék anyákról

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék apákról

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék életről, halálról és újjászületésről

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék férfiakról nőknek

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék nőkről férfiaknak

Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék testvérekről testvéreknek

Könyv adatai:

• Könyv: Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék testvérekről testvéreknek
• Kiadó: Magvető
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2012
• Oldalszám: 336
• ISBN: 9789631430400
• Ár: 2.990Ft

Nancy Madore : Megigézve – Erotikus esti mesék hölgyeknek

Ahogy a cím sejteti, a kötet egy erotikus mese gyűjtemény. Gyermekkorunk ismert, és kevésbé ismert történetei, átfogalmazva, vagy a színfalak mögé tekintve. Összességében jó kis könyv, érdemes elolvasni, mert van benne pár (kiemelném, csak pár) eredeti ötlet ami talán nem jut eszébe az embereknek túl sűrűn. Mondjuk a Hófehérke és a hét törpe, a Tükröm, tükröm, az Aranyhaj és a három báró eléggé beszédes címmel voltak megáldva, és lehetett tudni, hogy mégis mi fog benne történni.

Legérdekesebb: Farkasbőrbe bújt bárány
Érdekes volt, mert sok dologra gondoltam benne, és a bevezetés nem is volt annyira egyértelmű, már majdnem fintorogtam, hogy jó de akkor most mivan? Amikor rájöttem, hogy mi van. Hogy mit meg nem tesz a feleség a férjéért, vagy magáért? Érdekelte, hogy mi volt  a legjobb élménye a férfinek, és hát kiderült, hogy egy szajha, hát akkor ő eljátszotta ugyanazt, szajhának állt a férje számára, és hagyta, hogy azt tegye vele, amit azzal a nővel, úgy beszéljen vele stb. Tehát érdekes volt :D

Legkiszámíthatóbb: Hófehérke az erdőben
Na vajon mégis mi lehet ebben a történetben? Van a szép Hófehérke, adott a kis kunyhó, elátkozott hercegek akik törpeként éldegélnek. Hófehérke se frigid, és a törpék se impotensek, és a légyott alkalmával visszanyerik arra az időre eredeti alakjukat. Hát igen, Hófehérkén mindenki átment egymás után, aztán gonosz boszi, Hófehérke meghal...aztán feltámad és elküldi a búsba a herceget, mert hát...neki van hét hercege, azt nem cseréli egyre :D

Ismertem is meg nem is: Aranyhaj és a három báró
Sok volt benne az ismerős rész, mármint a három szék, kaja, ágy, egyik kemény, másik puha, a harmadik tökéletes. Hát eddig ismert a további gondolat, már kevésbé. Az azért érdekelt volna, hogy Aranyhaj a hármas egyszerre élményét is megírta-e az újságba, vagy erről mélyen hallgat :D

Érdekes de nem a legérdekesebb: Szépség és a Szörnyeteg
Ez volt az első mese, és meghatározó, érdekes és pislogtam. A végére tényleg sajnálta szegény Szépséget. Ő maga mesélte el, hogy esett, hogy volt neki egy Szörnyetege, boldogan éltek, lassan összemelegedtek, aztán hazament, majd vissza és megmentette a szörnyet és az herceggé vált...és hogy ez elég nagy kiszúrás számára. Mert hát, a férfi és a szörny méretei azért nem ugyanakkorák. Úgyhogy azóta is várja, hogy kielégítsék.