Michael Mosley: Csak egy apróság

 

• Kiadó: Libri
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 220
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789636042974
• Fordította: Gyárfás Vera
• Megjelenés időpontja: 2024. február 20.

Még 2024-ben kaptam kölcsön @AniTiger barátnőmtől a könyvet, és nézzük a jó oldalát. Nagyjából egy évvel később vissza is tudom neki adni, úgy, hogy el is olvastam. Volt...amit olvasás nélkül adtam vissza, mert közbe a könyvtár megvette és annyira szerinte úgyse jó és akkor eladja :D...de általában olvasás után szoktam visszaadni könyveket, jó esetben egy évtizeden belül...megnéztem,  jelenleg nagyjából 75 könyve van még nálam...várva, hogy elolvassam.

 Viszont most, már nekiálltam összeállítani az év hátralevő részének olvasási listáját, vegyesen könyvtári-saját-kölcsön könyvekkel, hogy mindennel is haladjak. Örömömre szolgált, hogy amúgy ez a könyv a gyorsan olvasós fajta, úgyhogy egyrészt az olvasási hangulatomnak is jót tett, meg az "elolvasott oldalak" számának is. Jelenleg Molyon, a kalkulátor azt mondja nekem, hogy 74 oldalt kellene naponta elolvasnom, hogy mindent, amit terveztem elolvassak idén...haha.

 No de a könyvről. Könnyed olvasmány arról, hogy mik azok a szokások, amiket ha behozol az életedbe, akkor sokkal jobban fogod érezni magadat. Hogy egyedi-e a lista, és sosem olvastam ezeket így összeszedve? Nem, cseppet sem. Viszont tartom, hogy minél többször találkozunk egy-egy dologgal, annál könnyebb magunkat rávenni, hogy akkor hozzuk be az életünkbe. 

És sok könyvvel ellentétben ez a könyv, még a számítógépes játékokról sem akar lebeszélni. Tény, hogy nagyon sok olyan szokás - apróság van, amit, ha józan paraszti ésszel gondolkodunk, akkor pontosan tudjuk, hogy csinálni kellene.

 Minthogy, olvass ;), mozogj, és zuhanyozz hideg vízzel. De nem tudom ki az, aki amúgy önszántából hideg vizes zuhanyt vesz. Engem egyelőre a könyv sem tudott rávenni, pedig felsorolt ezer millió dolgot, hogy miért jó legalább egy percig megfagyasztani magad a zuhany alatt. De mivel...nekem reggel és este a relatív forró víz szükséges a lelkem egyensúlyához, nehéz rávennem már a közepesen langyosra is magam, nemhogy a hidegre o.O

 De az apró dolgok közt van a tánc, és az új dolgok tanulása is, az éneklés, vagy éppen a séta kora reggel. Mind olyan, amit az ember tényleg tud. De valahogy egyikre sincs ideje soha. Csak tudnám, hogy mit csinálnak az emberek, hogy semmire sincs idejük :P. Én relatíve sokat vagyok szabadban, oké, nem az allergia szezonban. Normál esetben elég sok dolgom van kinn, tehát amikor nem dolgozom, és nem süt halálra a nap, vagy télen nincs mínusz millió fok, akkor azért sokat szoktunk kinn lenni. Ma is nagyjából 2 órát vett igénybe a kerítésre felrakni a nád szövetet, hogy eltakarja, hogy nem olyan szép a kerítés. Ilyenkor jól el is fáradunk, és amúgy ezek után szokott eszembe jutni, hogy "én ma még nem tornáztam"...vagy mozogtam. Miután amúgy két órán át táncikáltunk, hogy ne tapossuk le a növényeket :D és rögzítve legyen a cucc...igen elszoktam felejteni, hogy amúgy az is mozgás volna.

 A könyv amúgy abból a szempontból kifejezetten jó, hogy rövid fejezetekre van bontva, olvasó barát, nagy közöket tartva és illusztrálva. Tehát könnyű a "csak még egy részt" elolvasni, mert egy-egy rész nem hosszabb, mint 3-4 oldal.

 Forradalmian új dolgot nem mond, de ha sosem olvasott az ember arról, mi tenne jót neki, akkor ez maximálisan jól összefoglalja az alapokat. Nem rossz könyv, én szerettem a nyelvezetét is. Olyan barátságosan közli, hogy ő miket próbált ki, minél mi volt a tapasztalata, és miként, hova illesztette bele az életébe. Kifejezetten kellemes volt olvasni.

 Belegondolva, túl sok új ötletet nem kaptam arra vonatkozóan, hogy milyen aprósággal javíthatnám az életemet. Mert hála naplót már rég vezetek (sajna nem mindennap, de próbálkozom), növények is vannak a szobámba, és próbálok reggel időben felkelni és mozogni is (ezen van mit javítani), a képernyő menteség este és az olvasás meg alap. Igen,...tudom, megint mindjárt tíz és még a gép előtt vagyok, de nem szoktam minden nap blogposztot írni. És amikor nincs ilyen feladatom, akkor kilenckor a gép kikapcsolása után a telefont is elrakom töltőre, és reggelig nem is nyúlok hozzá. Tízkor meg, ha minden jól megy már alszom is, hogy a napi 8 órás alvás meglegyen...nagyjából.

 Akinek nincs ötlete, mivel javítsa az életminőségét, viszont túl sok ideje sincs olvasni, annak ez egy tökéletes válogatás. Átfutható, ötleteket adó, ami tetszik, azt elolvasod, miért is lenne jó csinálni, és máris tettél valamit a saját egészségedért.

Fülszöveg:

„Annyira biztos vagyok a könyvemben felsorolt apróságok pozitív hozadékaiban, hogy többet is beépítettem a napi rutinomba. Kiválasztottam azt a harminc kedvencemet, amelyet egy átlagos napon elvégzek, így könnyebben eldöntheted, hogy neked mi fér bele. Igencsak bőséges a választék, de természetesen nem várom el, hogy mindet egyszerre próbáld ki! Azért remélem, hogy kedved támad egy-kettőhöz, és a jótékony hatások láttán fokozódik majd a lelkesedésed.

(…) Lapozd végig a könyvet, válassz ki egy új ötletet, és adj neki egy esélyt. Amikor már szokássá rögzült, megint lapozz bele a könyvbe, hátha szívesen kipróbálnál valami mást is.

Sok szerencsét!”

Tudtad, hogy a csokoládé jót tesz a szívnek, az éneklés természetes kábítószer, a szobanövények pedig serkentik a memóriát?

Mind tudjuk, mennyire fontos a tápláló étrend, az egészséges testsúly, a rendszeres testmozgás, a pihentető alvás ahhoz, hogy egészségesek maradjunk.

De pontosan mit kell tennünk azért, hogy jól legyünk?

A válasz közel sem egyszerű, mivel az újságokban, a televízióban és a közösségi médiában sokszor egymásnak is ellentmondó tanácsokkal találkozunk.

Ezért döntött úgy dr. Michael Mosley, hogy interjút készít a legfrissebb orvostudományi kutatások vezetőivel, olyan tudósokkal, akik a szakterületük elismert képviselőinek számítanak, és megkérdezi tőlük, hogyan és mivel támogathatjuk az egészségünket. Ráadásul a tőlük kapott összes gyakorlati jótanácsot kipróbálta, sőt az ismerősein is tesztelte az egyes elméleteket.

Így született meg a szórakoztató ismeretterjesztés kiváló példájaként ez a kötet, amely harminc egyszerű szokást ajánl a figyelmünkbe: ha elsajátítjuk és rendszeresen gyakoroljuk őket, nagymértékben javíthatunk az életminőségünkön, valamint fenntarthatjuk mentális, szellemi és testi egészségünket.

Marie Kondo – Scott Sonenshein: Örömteli munka

 

• Könyv: Marie Kondo – Scott Sonenshein: Örömteli munka
• Kiadó: Libri
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2024
• Oldalszám: 304
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789636043346
• Fordította: Kurdiné Mohácsi Gabriella
• Megjelenés időpontja: 2024. június 26.

Marie Kondo könyveivel úgy vagyok, hogy tetszenek is meg nem is. Találok benne használható dolgokat, de nem értek maximálisan egyet velük. Legalábbis pár éve meglehetősen meredeknek tartottam, hogy dobja ki az ember a könyveinek nagy részét, és tényleg csak azt tartsa meg, amit a közeljövőben még mindig el szeretne olvasni, vagy azt amit olvasott, és annyira jó, hogy tervezi újra olvasni. Aztán eltelt pár év, és a könyveim 90%-tól megszabadultam. Mert olyan szinten változott az ízlésem, hogy megfogtam a könyvet, elolvastam miről szól, és arra jöttem rá, hogy nem is értem, miért akartam ezt elolvasni. Újra olvasni meg tényleg kevés könyvet tervezek (talán 2-3 ilyet tudnék mondani).

 Mindezek után úgy gondoltam, hogy a munka területére specializálódott könyve is érdekes lehet. Bár tény, hogy sem Japánban, sem Amerikában nem élek és dolgozok és nem is verseny szférában dolgozom, pláne nem irodában. Így a legtöbb dolog igazándiból csak érdekesség volt számomra. Mert nincs asztalom. Illetve az asztalom, nem csak az enyém, tehát én rendet rakhatok, de nem csak az én cuccaim vannak ott, tehát ahhoz meg nem nyúlhatok. Amúgy általában félévente szoktam rendet rakni, amikor a váltó társam meg is jegyzi, hogy „megint nem fogunk semmit megtalálni. Rendet raktál?”  Mert ilyenkor ingerem van átrendezni a dolgokat, átrakni máshova, és kidobálni dolgokat, amiket sose használtunk. Amúgy nincs vele baja, de ilyenkor azért pár hétig kérdés van mi hol van. És megjegyezném, hogy amúgy nincs sok dolgunk.

 Emellett rendelkezünk egy szekrénykével, aminek egyik oldala az enyém a másik az övé. Három fiókkal, ahol egy csomó felesleges dolgot tartunk, amire sose lesz szükségünk, csak a könyvtár kitalálta, hogy azt ott tartjuk… szerintem logikátlanul, de mindegy. Meg ott tartjuk a pót papírt a nyomtatóba, az egérpadot, amit amúgy egyikünk se kért, egyikünk se használ, de azért vettek nekünk :D

 Tehát, így a könyv inkább érdekesség volt, mint hasznos olvasmány. A gépet sem egyedül használom, én a fele dolgot kitörölném, ami rajta van, és néha ingerem van rendet rakni máshol is, de mindig emlékeztetem magamat, hogy nem az én dolgom, nem nyúlok hozzá. Ilyen pl. a közös felület, amire mindig hivatkoznak, hogy olvassunk ott el dolgokat, de még ember nem volt aki meg is találta, amit el kellene olvasni, akkora őskáosz van ott :D. A másik gép amin dolgozom, ott meg egy csomó digitalizált dolog van, amivel eddig nem foglalkoztak – szerintem már senki se tudja, hogy ott vannak – és nem is fognak, de tuti, ha törölném, akkor hirtelen hiányozna, pedig szerintem 10 éve abban az állapotban van, ahogy én digitalizáltam ;)

 De amúgy a könyv érdekes volt, és biztos, hogy aki olyan helyen dolgozik, hogy van egy saját része amit rendezgethet, meg amiben káoszt okozhat, és ahova minden szart pakolhat, annak érdemes elolvasni, hogy ebből, hogy varázsolhat rendezett területet és, hogy ez miként fogja megváltoztatni az életét. Mennyivel egyszerűbb lesz mindent megtalálni, ha annak helye van, és nem kell keresgélni. És mennyit segít az emberen, ha kidobálja azokat a dolgokat, amik a munkájához nem hasznosak, nem is okoznak örömet, és a cég se vár el, hogy megtartsd örök életre. Mennyivel jobb egy rendezett asztalhoz leülni, és ott dolgozni, mint egy olyanhoz, ahol semminek nincs konkrét helye, tehát mindent keresgélni kell, ha szükség van rá. Emellett felhívja a figyelmet arra, hogy a sok találkozó helyett (amikor információt oszt meg a cég veled és tök feleslegesen ültök órákat egy helyben, hallgatva, a számotokra 75%-ban irreleváns információkat), na hogy ezek helyett elég lenne havonta egy max. egy órás és ott pörögni a dolgoknak, mint a sok kicsinek. Illetve, a kiscsoportos sokkal hatékonyabb, mint az egész kollektívás – ezt tartom én is, még nem volt olyan összeülés, aminél úgy álltam fel, hogy de jó, hogy ezt most már tudom, mert tényleg a legtöbb totál nem érintette a munkámat. Örülök, hogy tudok róla, de pl. egy körlevélbe ezt összeszedettebben lehet közölni a dolgozókkal. De feltételezem, hogy amúgy ez ilyen univerzális dolog, tehát minden cégnek van időhúzó elméletben fontos meetingje…és igen kihangsúlyozom, elméletben.

 De visszatérve a könyvre. Nem bántam meg, hogy elolvastam, ennek ellenére, nekem nem igazán tud segíteni az „örömteli munka” megteremtésében, mert a könyvtár elég specifikus, vagy a könyv elég specifikus a maga irodista elképzelésével. Fogalmam sincs, hogy pl. Magyarországon hányan dolgoznak ilyen irodákban, mint Amerikában, vagy keleten. Érdekes lehet az a fajta munka is ;) Na nekik hasznos lehet a könyv.

 A könyv végén volt egy Covid összefoglalás, hogy hogyan adoptálódtak, vagy hogyan adoptálódjunk a megváltozott körülményekhez, hogy miként változtatott a dolgokon az, hogy rengetegen mentek Home Office-ba, és hogy ott hogy tudják megteremteni a nyugodt munka felületet úgy, hogy az valóban elkülönüljön az otthoni dolgoktól. Mert hát igenis, el kell tudni választani a munkát a magánélettől akkor is, ha mind a kettő egy légtérben zajlik.

Tehát olvassátok, érdekes, de nagyon sokszor éreztem azt, hogy nem nekem szólt a dolog. De káromra nem vált semmiképpen sem, hogy elolvastam.

Cait Flanders: A kevesebb több

 

Könyv: Cait Flanders: A kevesebb több
Kiadó: Libri
Kiadó székhelye: Budapest
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 232
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789636042059
Fordította: Bakonyi Berta

 

 Ezt a könyvet AniTiger barátnőmtől kaptam kölcsön, az ő értékelését/kritikáját/posztját itt olvashatjátok.

  Azért akartam elolvasni ezt a könyvet, mert a borító és a cím azt sejtette, hogy köze van a minimalizmushoz. Meglepő mód viszont a molyon nincs rajta ilyen címke, ami olvasás után ki is derült, hogy miért nem. Hogy hiányzik-e róla, vagy sem, azt olvasás után gyanús, hogy mindenki egyénileg tudja eldönteni.

 Magáról a minimalizmusról nagyjából 3 mondat szól, amikor a szerző utána olvasott a dolognak, és konstatálta, hogy ha őszinte akar lenni, akkor amit csinál hajaz erre is. De nagyjából ennyi, és nem is igazán ez a lényeg.

A memoár címkét későn vettem észre (a poszt írásakor), mert ha tudom felkészülök arra, hogy lesznek számomra unalmas fejezetek, amikor a szerző életének azon részéről (szülei válása) mesél oldalakat, ami, bár érdekes, de kicsit  sok volt számomra. Kellett amúgy pár fejezet ahhoz, hogy egyáltalán megkedveljem a szerzőt. Feltehetően nem segített az, hogy rengeteget mesélt a "hogyan részegedtem le apámmal tizenéves koromban" fejezetéről, és az alkohol ivási szokásairól. Ezek a témák eleve engem közelről érintenek és nem szeretem. De a szerző elmeséli, hogy hogyan szokott le, a könyv írásakor már 20-on akárhány hónapja nem ivott!

 Érdekes elegye amúgy a könyv az önsegítő irodalomnak és a memoárnak. Mert igazándiból, a tanácsok, melyeket szeretne velünk megosztani Cait, az a könyv végén található, nagyjából 5 oldal. Minden egyéb az életének egyes epizódja, hogy ő hogy gondolta a kevesebb több mottót, és hogy valósította meg.

Elmesélte, hogy miként szokott le az ivásról, majd hogyan fizette vissza a hitelkártya tartozásait, majd hogyan lett vega, és hogy jutott el arra a pontra az életében, hogy :

• Fogta az összes cuccát, átválogatta, kiselejtezte, elajándékozta amit nem használt, és ez a könyv írásakor nagyjából a dolgai 65%-át jelenti.
• Hogyan állította fel az 1 évig nem vásárlási listáját, és lett az egy évből végül sokkal több.

Érdekes volt olvasni azt is, hogy a barátai viszonyultak minden egyes fogadalmához. Leírja, hogy egyre kevesebb látszat barátja lett. Ugyanis amikor leszokott az ivásról, az ivó cimborák hagyták ott, amikor vega lett az a húsimádó barátai egy részét zavarta, és ami őt meglepte, hogy az, hogy egy évig nem vásárol, szintén pár embert lemorzsolt. (még, hogy nem felszínesek az emberek...egy része.) És nem értette, hogy ha őt nem zavarja, hogy a másik vásárol, akkor ez fordítva miért zavaró a másiknak? (ugyanezt nem értette az ivásnál sem, a hús evésnél sem, és amúgy én se értem)

Természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy semmit sem vett egy évig. Három listát készített:

1. Dolgok, amiket megvásárolhat: élelmiszer, bármi amit használ, de elfogyott éppen (tehát, nem halmoz fel raktárt apokalipszis idejére, csak mert akciós)
2. Jóváhagyott vásárló lista: ide került minden, amit tudta, hogy az évben biztosan meg kell venni. Azt hiszem neki ezen a listán volt egy ruha, meg még pár dolog volt.
3. Dolgok, amiket NEM vásárolhat: igazándiból, minden itt van, ami az első kettőbe nem került bele. Itt mérte fel, mennyire sok hülyeségre költ, és hogy az impulzus vásárlások csak úgy jönnek, és utólag a legtöbb ilyen dologra nincs is szüksége az embernek.

Érdekes volt olvasni, miként küzdött a Black Friday-jel, vagy bármi más csábító gondolattal, hogy fogyasszon. Még számomra is nagyon inspiráló és tanulságos volt olvasni, pedig ÉN nem nagyon vásárlok, csak ha már muszáj. Ennek ellenére persze hamarosan elkészítem az én listámat is. App már van ami nyomon követi a költekezésemet, úgyhogy vissza tudom nézni, hogy nagyjából mire költöttem.

Hogy ajánlom-e a könyvet? Igen, mindenképpen. Memoárosabb, mint szerettem volna, de így is nagyon élvezetes olvasmány volt. Szívem szerint mindenki kezébe nyomnám, akik sokat fogyasztanak, hogy megtanuljanak kicsit jobb, tudatosabb fogyasztók lenni.

Fülszöveg:

 A ​húszas évei végén Cait Flanders – mint oly sokan mások – a túlfogyasztás ördögi körében találta magát: keress többet, vásárolj többet, akarj többet. Hamarosan azonban rájött, hogy a fogyasztás nem teszi boldoggá, ezért olyan döntésre jutott, amely megváltoztatta az egész életét: elhatározta, hogy

EGY TELJES ÉVIG NEM VÁSÁROL SEMMIT.

Cait ebben a könyvben meséli el, hogyan élt ez alatt az év alatt, amelynek során csak alapvető fogyasztási cikkeket (élelmiszereket és tisztálkodási szereket) vett. Ezenkívül megpróbált általában véve kevesebbet fogyasztani: megszabadult személyes tárgyainak hetven százalékától, megismerkedett a zero waste mozgalommal, és leszokott a tévénézésről. Furcsamód minél kevesebbet fogyasztott, annál boldogabbnak érezte magát. Azt is megértette, miért fojtotta korábban a problémáit a vásárlásba, az alkoholba és az evésbe. Mivel azonban már nem tudott ezekhez a „megoldásokhoz” fordulni, új megküzdési stratégiákat alakított ki, és rájött, mi a legfontosabb az életében.

Cait a saját tapasztalatain túl gyakorlati tanácsokkal is szolgál, amelyek segíthetik az olvasót abban, hogy

MEGTALÁLJA A SAJÁT ÚTJÁT EGY KEVESEBBET FOGYASZTÓ, DE ANNÁL BOLDOGABB ÉLET FELÉ.

Ha legfeljebb csupán a jövedelmem tíz százalékát teszem félre, hová tűnik a többi pénz? Miért mentegetőzöm folyton a költekezésem miatt? Valóban szükségem van a fizetésem 90 százalékára a megélhetésemhez, vagy kevesebből is kijönnék? Tizenkét hónapja rendre minden hó végén hasonló kérdéseket tettem fel magamnak, egyelőre mégsem találtam rájuk választ. Csak annyit tudtam, hogy látszólag minden megvolt, amit csak akartam, az otthonomban, a karrieremben és az életemben egyaránt, mégsem éreztem soha elegendőnek. Sosem voltam elégedett. Mindig többet akartam. Ám mivel nem lettem boldogabb attól, hogy mindenből egyre többet vettem, talán itt volt az ideje, hogy megpróbáljak kevesebbre törekedni. […]

A vásárlási tilalom szabályai elég egyszerűnek tűntek: a következő egy év során nem vehetek új cipőt, ruhát, kiegészítőket, könyveket, magazinokat, elektronikai cikkeket, semmit a házba. Csakis olyan fogyóeszközöket, mint az élelmiszer és tisztálkodószerek, illetve benzint a kocsimba. Szintén megvehetek bármit, ami a „jóváhagyott bevásárlólistámon” szerepel, amely egy maréknyi olyan dologból állt, amikre a közvetlen közeljövőben szükségem lehet. Ezeken kívül, ha feltétlenül szükséges, pótolhatom, ami elromlik vagy tönkremegy, ám csak ha előbb megszabadulok a rossztól. És olykor-olykor elmehetek étterembe is, viszont egyáltalán nem vásárolhatok elvitelre kávét – ez volt a legnagyobb bűnös szokásom, amire nem akartam többé legalább száz dollárt elszórni havonta.

Beth Kempton: Wabi Sabi

 Köszönet a könyvért a Libri kiadónak!
Ennek a posztnak, ha ötször nem álltam neki, akkor egyszer sem. És most, hogy hatodszorra kezdem el írni, jövök rá, hogy a könyv egyik fő üzenete az volt, hogy úgy ahogy vagyunk tökéletlenül úgy vagyunk tökéletesek. Tehát nem kéne rágörcsölnöm arra, hogy vajon mindent leírtam amit akartam, és mindent úgy írtam-e le, ahogy azt át akarom adni az embereknek. Úgyhogy bocs mindenkitől, ha nem tökéletes, de én így fogadom el a dolgokat!
 Először is, sokszor mondtam már ismerőseimnek, barátaimnak, hogy nehéz olyan könyvet olvasni, ami egy szeretett kultúráról íródott, de nem olyan írta, aki abba a kultúrába született bele. Félek mindig a japán életről, filozófiáról olvasni úgy, hogy tudom, hogy az író angol vagy német. Mert úgy érzem, hogy ahhoz, hogy teljesen átérezhessük, megélhessük és leírhassuk a dolgokat, eleve ebben kell felnőnünk. Itt is volt egy ilyen félszem, amit akkor engedtem el, amikor az írónő történeteket mesélt arról, hogy mennyit élt kint, hogy mennyire sok dolgot látott, és hogy beismeri ő sem ismerhet mindent. Ő csak át akarja adni azt a látásmódot, amit kinn tapasztalt, hosszú évek alatt.
 Rájöttem arra, hogy Beth ép annyira rajong a japán kultúráért és szerette volna azt megérteni, mint én. Csak velem ellentétben ő évekig kinn is élt. (Igen, egy kicsit irigylem érte). Nem akart a könyvben cseppet sem fellengzős lenni és hála az égnek nem akarta azt sem, hogy csak a kiválasztottak értsék amit ír. Teljesen érthető és élvezetes stílusban mesélte el, hogy Neki és az ő Ismerőseinek mit is jelent a Wabi Sabi.

A wabi sabi titka abban rejlik, hogy ne logikus elmével, hanem érző szívvel szemléljük a világot.
25. oldal

 A könyvben felváltva vannak történetek, Japánból és hasznos tanácsok a nyugati ember számára. Hogy miként is tudja a Wabi sabi-t mindennapjaiba beleolvasztani. Beth a saját életéből hozott példákkal próbál rávilágítani, hogy ez az egész működhet Japánon kívül is. Élveztem olvasni a történeteit és vele együtt bejárni Japánt. Rengeteg barátra lelt odakinn és rengeteget tapasztalt, amit  jelenleg is kamatoztat. Egy olyan életfelfogással lett gazdagabb, ami mindenkinek jól jönne a mai, rohanó világban.
Ne akarj tökéletes lenni, mert nincs olyan, hogy tökéletes. Nincs olyan, hogy valami tökéletes, hisz minden folyamatosan változik. Fogadd el, hogy az ami és aki vagy, egyszeri és megismételhetetlen és bár nem tökéletes, de egyedi.
 A Wabi sabi-ban is jelen van a nagy mértékű természetközeliség. A már több könyvből ismert sinrin-joku itt is feltűnt. Az erdőjárás is egy olyan dolog, ami a japánoknak is nagyon fontos elfoglaltság, olyan mintha kimennél az erdőbe, azért hogy feltöltődj energiával. Ez amúgy az egyik olyan japán szemléletmód, amire manapság is "húháznak" az emberek, meg "de jó", de nem sokban más, mint elmenni sétálni az erdőbe, vagy túrázni a természetben, amit viszont minden nemzetben élők meglehetősen gyakran művelnek. De persze én csak örülök, ha sokakat rávesz a sinrin-joku a túrára és sétára, az erdőben elmélkedésre, csak ne feledjék, hogy a természet a lényeg, és nem az, hogy kiposztolják, hogy itt jártak és mennyire zen-ek :P
 A könyvben bár leírva nem volt, de azért ízelítőt kaptunk az ikigaiból is, gyanús, hogy nehéz úgy japánról írni, hogy ne tűnjön fel ez a fogalom is. Célja az életnek, kell hogy legyen, anélkül nem megy. Tudni kell hová akarunk tartani, mit szeretnénk csinálni, mi az amiben jók vagyunk, de mindezek mellett kell egy magas fokú rugalmasság is. Hogyha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztük, akkor újra felállhassunk és ha kell módosítsuk a terveinket is a cél érdekében. Irigylem azokat az embereket akik ezt már mesteri szinten űzik. Nekem még gyakorolnom kell, hogy miként lehet terveket megváltoztatni, vagy felülírni ;)
 Beth amellett, hogy sokat mesélt a könyvében, rengeteg dologra kitért. A könyv jól szerkesztett és szerintem remekül épülnek egymásra a dolgok benne. Megismered a jelentést,  a fogalmat, kapsz egy kis japán betekintést, majd tovább megy a filozófiai/életfilozófiai vonalon.
Tartalomból:

1. A wabi sabi eredete, jellemzői és mai alkalmazhatósága
2. Egyszerűen + szépen
3. A természettel élni
4. Elfogadás és elengedés
5. A kudarc átértékelése
6. A kapcsolatok ápolása
7. A munka öröme
8. Becsüljük meg a pillanatot
9. Utószó: Minden összeáll

Nekem sokat adott, hogy tényleg fokozatosan mélyültünk el a dolgokban, és először egy relatíve nagy kört ismertünk meg, majd ennek a szeleteit. Emellett sokat jelentett a fejezetek végén található wabi sabi bölcsességek listája is, ami részben összefoglalta a fejezetben található mondandót tömören, részben tanácsokkal látott el.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Ez a könyv úgy volt tökéletlenül tökéletes ahogy kell. Tetszett  a felépítése a könyvnek és a mondanivalója is. A borító nekem nagyon bejött ezzel a minimalista bájával. Plusz pontot ér nálam az, hogy a japán szavak és kifejezések japánul is szerepeltek a könyvben!

Köszönöm, hogy olvashattam :)

Fülszöveg:

A ​wabi sabi a japán esztétika egyik irányzata, amely segít, hogy megtaláljuk a szépséget a tökéletlenségben, és értékeljük az egyszerűséget, illetve a természetességet.

A zenben gyökerező wabi sabi bölcsessége különösen fontos a modern korban, amikor folyamatosan keressük az élet anyagi világon túlmutató értelmét és belső békénket. 

A wabi sabi a maga évezredes bölcsességével segít lelassítani, és megmutatja, hogyan kapcsolódhatunk újra a természethez. Legyen szó az évszakok váltakozásban való gyönyörködésről, a hívogató otthon megteremtéséről vagy akár a méltósággal teli öregedésről, ez az ősi japán megközelítés és a könyvben található gyakorlati tanácsok segítenek, hogy tökéletesen tökéletlen életünk örömteli és tartalmas legyen.

Beth Kempton a japán kultúra nagy tisztelője és követője. Japán szakot végzett az egyetemen, s második otthonaként tekint Japánra. Volt műsora a japán televízióban, és rendszeresen publikál a keleti filozófiákról. Online is népszerű workshopjainak köszönhetően emberek ezreinek segített rájönni, mi az, ami valóban inspirálja őket, és hogyan élhetnek kreatívabb és teljesebb életet.

Könyv: Beth Kempton: Wabi Sabi

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 280

ISBN: 9789634335504

Megjelenés időpontja: 2019. március 21.

Ár: 3.699 Ft (Kiadói ár: 2.959 Ft)

Könyv: Beth Kempton: Wabi Sabi - ebook

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 280

ISBN: 9789634336280

Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság

Ha valaki olvassa a blogomat, akkor észrevehette, hogy arányaiban elég sok önsegítő könyvet olvasok. Amiket vagy nagyon szeretek, vagy nagyon utálok. Általában amúgy ez a két véglet van nálam főleg ilyen téren. Egy regény ugyanis lehet jó, olvasható és borzalmas is. Önsegítő könyveknél az embernek ennél...másabb elvárasai vannak.
 Nem mondom, hogy nagyobbak az elvárások, hisz a regénytől azt várom szórakoztasson, tehát ott is nagy az elvárás. Az önsegítő könyveknél nem hátrány, ha szórakoztat, és nem alszom be egy fejezet után, de itt nekem inkább az az elvárásom, hogy elgondolkodtasson, mutasson valami újat, és lehetőleg váltsa meg a világom. (hozzátenném, hogy eddig önsegítő könyvet...vagy bármely könyvet, ami megváltoztatta a világom, egyetlen egyet olvastam...ez azért durva).
 A Túladagolt boldogságot már vagy 3. alkalommal hoztam ki a könyvtárból. Sőt, nem hoztam ki, amikor elkezdtem végre olvasni. Csak éppen unalmas volt amit olvastam, és belelapoztam, mert tök cuki a borítója, és amúgy is szkeptikus vagyok azzal, ha le akarják rombolni a pozitív gondolkodásra tett kísérleteimet, így úgy döntöttem, hogy csak akkor viszem haza (...3-szorra), ha meggyőz az első x oldalon ami belefér a munkaidőben olvasásomba. Nos meggyőzőtt, úgyhogy kikölcsönöztem, hazahoztam, és pár nap alatt át is rágtam rajta magamat.
1. nem rombolja igazán le a pozitív gondolkodást, csak más megvilágításba rakja. Inkább amolyan józan paraszti észt mutat, és felmutatja, hogy sok a hülye amerikai. Bocs kedves Amerikaiak! Bemutatja, azt hogy mennyire képes egy-egy önsegítő praktika totálisan kimosni a buta emberek fejét.
 Ilyenkor amúgy megnyugszom (amikor ilyet olvasok), hogy nem vagyok annyira buta. Ugyanis én a pozitív gondolkodást, vagy a vonzás törvényét is bizonyos távolságból szoktam figyelni és alkalmazni. Nem támaszkodom maximálisan rá. Hiszem, hogy van ereje és van befolyásolása az életünkre, de azért nem bízom rá az életemet. Nem sétálok át csukott szemmel a zebrán azt mormolva, hogy bevonzom, hogy ne csapjanak el. Ez csak egy sarkított példa. De a könyv többször is vázolja, hogy milyen durva szinten képesek emberek ebben hinni...és be kell látnom, hogy az már ijesztő.
2. Több oldalról közelíti meg a dolgot, és rengeteg, számomra ismeretlen felfogást hoz példaképpen. A sztoikusokról sem hallottam még, így roppant érdekes volt számomra az a fejezet is. Eckhart Tolle

neve nem volt már teljesen ismeretlen nekem, de itt azt kell mondanom, hogy egészen szimpatikus lett. Eddig ezzel a most hatalmás cuccal nem igazán vett rá arra, hogy olvassak tőle. De az író is ajánlja az Új Föld-et, aztán utána még egy könyvben ajánlották, úgyhogy kénytelen leszek most már azt is olvasni :)

3. Igazándiból nem akar semmiről sem meggyőzni. Nem mondja ki, hogy hülye aki ebben és abban hisz, de vázolja minden ilyen teória árnyoldalát, vagy azt, hogy mondjuk egy laikus miért is nem látja át a dolgokat. Vázolja persze azt is, hogy Amerikában mennyire megy a parasztvakítás, holmi Motivációs tréningnek álcázva, meg az a sok agymosás, ami ilyenkor megy, mondván, hogy a csordaszellemnek hála sokkal egyszerűbb befolyásolni mindenkit.

4. Mindent ki is próbál. Minden teória vagy hasonlót személyesen megnézett, kipróbált, aztán mondott véleményt a dologról. Volt elvonuláson, beszélt Tolle-val, vagy elment a sztoikusok "vezetőjéhez", és elbeszélgetett vele. És ez nekem tök pozitív volt. Mert nem a levegőbe beszélt, ott volt, kipróbálta, valami tetszett neki, valami nem, de nem húzta le, szimplán bemutatta azt is, hogy hát, azért van amit meglehet kérdőjelezni benne.

Igazándiból borzalmasan kellemes volt olvasni a könyvet. Nem ömlengett, nem ismételte magát százszor, és elég tág köröket mutatott be. Amolyan alternatívákat, ha éppenséggel nem a Titkon, vagy egyéb vonzás törvényén akarsz megrekedni. Jó volt olvasni, a kétségeiről, és a próbálkozásairól, és meglehetősen kellemes az írásmódja. Bánom, hogy nem előbb olvastam, bár az is igaz, hogy ha nincs mögöttem ennyi pozitív és vonzás törvényes könyv, akkor lehet nem értettem volna, mi az amit károsnak tart. A vak hitet valamiben, amit nem is tudsz bizonyítani. A vak hitet, hogy így konkrétan lelépsz a semmibe, és bízol benne, nem esik bajod....a vak hit sose jó.

 Hinni kell és hinni jó, de mértékkel. Tudni kell, hol megy át az egész már fanatikusan rágörcsölős dologgá...és akkor abba kell hagyni.

 Rengeteg önsegítő könyvet olvastam, és fogok is még (igen, várom a megváltást), és ettől nem is vette el a kedvemet ez a könyv sem. De felkeltette az érdeklődésemet egy csendes elvonulásra, vagy a sztoikus megfigyelésre, és ez tök jó.

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Beismerem, cuki a borító, és ez tetszett meg elsőnek...igen, néha nagyon felszínes dolgoknak hála választok olvasnivalót. Elég egy jó cím, egy jó borító és tádám. De most, legalább egy jó élmény is van mögötte. Jó volt, köszönöm, hogy olvashattam, és olvassa más is. Azok is, akik nagyon önsegítő könyvesek, és azok is, akik viszont ezt a műfajt rühellik. Mert ez relatíve bemutatja, lerombol pár tévhitet, és kapunk egy jó vázlatot, miben hisz az aki hisz az ilyesmiben.

Fülszöveg:

A ​sikerhez a kudarcon, a nyugalomhoz a szorongás elfogadásán keresztül vezet az út – avagy hogyan segíthetünk magunkon radikálisan új módszerekkel?

Az önsegítő könyvek nem működnek. A gazdagság – már ha egyáltalán sikerül elérnünk – nem feltétlenül jár együtt a boldogsággal. A szerelem, a családi élet és a munka gyakran éppen annyi nehézséget okoz, mint örömöt. Még abban sincs közöttünk egyetértés, hogy mit jelent a „boldogság”. Hiábavalóan hajszoljuk hát? Vagy csak rosszul közelítünk hozzá? 

Oliver Burkeman Keleten és Nyugaton, régi szövegekben és távoli tájakon kutakodott, hogy könyvében olyan különleges embereket mutathasson be, akik egyedien és meglepő módon gondolkodnak az életről. Legyenek bár kísérleti pszichológusok, a terrorizmus szakértői, buddhisták, gyakorlatias üzletemberek, görög filozófusok vagy modern guruk, abban valamennyien egyetértenek, hogy mind egyéni, mind társadalmi szinten a boldogság szüntelen hajszolása tesz minket boldogtalanná. Pedig máshogyan is eljuthatunk a boldogsághoz és a sikerhez. Méghozzá a kudarc, a pesszimizmus, a kockázat és a bizonytalanság elfogadásával – még ha általában épp ezeket igyekszünk is elkerülni. 

A gondolatébresztő, meghökkentő, ugyanakkor humoros mű az intelligens ember kalauza a boldogság sokszor félreértett fogalmának megértéséhez.

Méregtelenítő kúra az önfejlesztő könyvek áldozatainak 

The Guardian

Eredeti mű: Oliver Burkeman: The Antidote

Könyv: Oliver Burkeman: Túladagolt boldogság

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 242

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633109168

Fordította: Gyárfás Vera

Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 20.

Harry ​Potter – Mézesfalás

Új könyv a könyvtárban, amit rögtön le kellett stipistoppolnom! A Harry Potter téma nálam állandó, az, hogy nem olvasom folyamatosan újra, vagy éppenséggel nincsen meg minden kötete nekem, nem jelenti azt, hogy ne rajonganék érte.
 Így rögtön kézbe is vettem, tekintve, hogy nem egy vaskos könyvről beszélünk, egy jó negyed óra múlva már el is olvastam, és ki is szagoltam.
 Most, mielőtt a bejegyzést írni kezdtem, néztem rá molyon és meglepett az 58 %. Értékeléseket direkt nem olvasok, míg nem írom meg a posztot, így sajnos fogalmam sincs mi okozza ezt a borzalmasan lehúzó százalékot.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez is egy újabb bőr, amit le akarnak húzni a Harry Potterről, és igazándiból nem ad semmi extrát, csak a könyvekből vagy filmekből vettek ki képeket és szövegrészleteket, és ennyi. Na igen, ha ennyi lenne, de mint ahogy az alcím is mondja, illatos könyv. Bár talán jobb és bölcsebb lenne, hogy szagos könyv. Nem tudom amúgy, hogy mennyi ideig maradnak meg az illatok. Tekintve könyvtári példányt olvastam, biztos vagyok benne, hogy aktívan fogják dörzsölgetni a szaglókorongokat a könyvben a gyerekek (és borzadnak néha el), és így gyanús hogy hamar "hajdan volt illatos könyv" lesz csak. De például egy Harry Potter fannak, aki oda van mindenért ami Harry Potter tök jó meglepetés lehet, független kortól.

 Én még emlékszem a mindenízű drazséra, még a bátyámtól kaptam, és tényleg voltak förtelmesen sz*r ízű cukorkák, aztán kiderült, hogy a szervezetem ezeket az ízanyagokat amúgy sem fogadja boldogsággal, így igen sokáig kitartott azaz egy doboz. (meg feltehetően egy fura ízű után az ember, mindent gyanúsnak érez...de komolyan!!)
 A könyvnél az volt, hogy én marha bátor vagyok, és feltételeztem, nem lesznek durvák a dolgok, hogy a hányás szagú kis lapocska nem is hányás szagú... de basszus amúgy az, életem leghülyébb ötlete volt ezt a könyvet úgy olvasni, hogy minden hülye "illatot" megszaglásztam. Itt is piros pont azért, hogy a végére a mentolos maradt, és nem egy okádék szagú cuccal búcsúzunk el a kötettől :D.

És mivel a mentolnak imádom az illatát (az ízét nem), így pozitív érzelmekkel csuktam be a könyvet.
 Nem mondom, hogy kellene itthonra, de amúgy néha biztos fellapoznám, csak poénból. Nekem az ötlet nagyon tetszik, igazándiból nagyjából a "híresebb" Harry Potteres édességeket felhozták ők is, és a legtöbbtől nem is fordult fel a gyomrom. Simán el tudom képzelni a Harry Potter kötetekkel szinkronban olvasni, hogy az említett édességet gyorsan meg is szagolhassa az ember... hmm...Szerintem jó ötlet.
 Tehát igen, persze újabb bőrt húztak le a sorozatról, de szerintem egészen kreatívan.



Külcsín: 4/5
Nekem tetszik a borító, az émelyítő rózsaszínével együtt is. A belső képek, és szöveg elrendezésével viszont már nem vagyok annyira megbarátkozva. Olyan összecsapott lett, pedig azért lehetett volna ez jobb is.

Belbecs: Mit értsek ez alatt?
Nehéz pontozni, mert az illatok miatt tökjó, de amúgy azon kívül nincsen beltartalma. Az öt pontot sokallnám, viszont nem is akarom ilyen szinten lehúzni. A fanok egy része nagyon szeretni fogja, a másik része nagyon nem. Nekem bejött.


Fülszöveg:
A Harry Potter-filmek tele vannak lenyűgöző és ínycsiklandó édességekkel.
De nem kell a Mézesfalásig menned, hogy megismerd ezeket a finomságokat: kapard le a védőréteget a lapokról, és már érezheted is az édességek illatát!
Éld át újra Harry Potter történetének ínycsiklandó pillanatait ezzel a gyönyörű, illatosított könyvvel, amelytől mindenkinek összefut a nyál a szájában!

Könyv: Harry Potter – Mézesfalás
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 24
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634373131
Megjelenés időpontja: 2018. július 27.

Kszi, Simontól - Simon ​és a Homo sapiens-lobbi -ig

Filmtől a könyvig! És tartom, hogy jelen esetben sokkal jobb, ha az ember ebben a sorrendben veszi elő a történetet. Ugyanis, mindegyik más, mindegyik aranyos, de, ha a könyvet elolvastad, akkor folyamatosan felhördülsz, hogy és ez és ez és ez miért is maradt ki belőle. Míg, ha a filmmel kezdesz, akkor kapsz egy borzalmasan cuki történetet, aranyos szereplőkkel, és az úgy teljesen egész magában. És kedvet kapsz feltehetően, hogy könyvben is elolvasd, és akkor ott kapsz egy alapjaiban hasonló történetet, de kb. teljesen mást, még ha a vége ugyan az is, mármint az, hogy ki Blue...kb. ennyi hasonlóság van a végében a kettőnek egymáshoz.

Először is, a magyar cím valami frenetikusan szar cím lett. Ha nem látom a film előzetesét akkor feltehetően sosem akarom megnézni, mert a Kszi, Simon olyan degenerált cím. Akkor már Köszi...olvastam fórumokat, ahol azt mondták, azért lett Kszi, mert, hogy a mai fiatalok így beszélnek. Kedves Mai fiatalok, én még életemben nem hallottalak titeket így beszélni, de ha szerintetek trendi ez, akkor kérlek kommenteljetek majd a poszt alá, hogy tudjam, hogy lemaradtam megint egy trendről.
Nick Robinson szerintem meglehetősen jó Simon lett, szeretnivaló és cuki, ami azért kell, egy ilyen filmnél. Mert bizony fontos, hogy szimpi legyen a főszereplő, mert, ha nem az, akkor gyanúsan nem fogja az embereket érdekelni, hogy mi lesz a vége. Én végig izgultam, hogy megtalálja Blue-t, és annyira aranyos volt, ahogy kb. minden kicsit fura srácra rányomta a "Blue" bélyeget, és bízott abban, hogy ő lesz az, és hogy hányszor csalódott szegényke. Martint a filmben sem szerettem és a könyvben sem lett szimpatikusabb, de elfogadom, hogy vannak ilyen típusú fiúk, akik zsarolással akarnak barátnőt szerezni maguknak. A filmben, mondjuk nagyobbat ütött az, hogy ő sem annyira rossz fiú, csak hát...fura.
A Blue jelöltek közül én is arra tippeltem elsőre, aki Simon, de a második és harmadik esélyesnél már nem éreztem annyira alátámasztottnak, hogy szerinte miért is lenne az. A film mondjuk finomított Martin bosszúján is, ami a könyvben jóval erősebben ütött.
 A szülőket játszó színészek is teljesen okék voltak, és azért Simon egy végtelenül nagy mázlista, hogy ennyire nyitott és "laza" szülei vannak, mert egy ilyen Coming out elsülhetett volna úgy is, hogy nem egymásra borulós a dolog.
A film vége meg nagyon-nagyon amerikai lett. Nekem ebben a könyv sokkal jobb, és még sok másban is. Ennek ellenére 2018 egyik kedvenc filmje lett, és még újra fogom nézni biztosan, mert aranyos és néhol ugyan megríkat, de kellenek az ilyen filmek.

A film nélkül, feltehetően sosem olvastam volna a könyvet. Méghozzá azért, mert a borító és a cím után nem az, ami nagyon megfogja az embert. Még akkor is, ha a történetben kiderül, hogy mi is az a Homo Sapiens lobbi, bár ott sincs túlzottan nagy jelentősége, mármint kb. a film kétharmadánál hangzik el kétszer körülbelül. Tehát köszönöm a filmnek, hogy elvezetett a könyvhöz.
 Viszont rögtön elvárásokkal indultam, és hát persze tudtam, ki Blue, mert feltételeztem, hogy azért ezt nem írják át a film kedvéért. Megnyugtatásképpen, a könyvben és a filmben is ugyanaz Blue :D
 Ami rögtön kérdőjeleket termelt, az Simon nővére, aki a filmben nem létezett, pedig azért van szerepe bőségesen a könyvben, meg a barátjának Theonak is. Akkor ami még tök más lett a filmben, az a kutya...nem tudom, hogy lett egy golden retriever-ből a filmre egy cuki kis fehér kutyus. Mármint, hogy vajon ezt miért kellett átírni, amikor olyan marha nagy szerepe a filmben sincs.
 A Martin-Simon zsarolás a könyvben sokkal gerinctelenebbül záródik, és sokkal tovább is marad a felszínen. Tehát Martin itt is egy kis köcsög, és nincs is az a nagy megbánás, bár levelet azért írt Simonnak...kösz.
 Ami a filmből szintén teljesen kimaradt az Leah száll, amit én a kommentekből úgy gondoltam,hogy sok lesz, de oké, hogy nagy és ütött, de Leah az egész könyvben inkább a háttérben munkálkodik, tehát azt értem, hogy kihagyták. A többiek nagyjából úgy vannak a filmben is, mint a könyvben, bár apró eltérések vannak, pl. azért Nick több mindent csinált, mint az a filmben meg lett valósítva.
 A jelenet, amit azért megnéztem volna a vásznon is: A meleg báros, felszedős, részeges estét, ami persze Halloween partyként valahogy be lett hozva a filmbe is, de ott azért sokkal másabb Simon első lerészegedése. (megjegyezném írtó aranyos részeg). És még Blue és Simon első lógását, és csókját, és hasonlóját is simán megnéztem volna úgy, ahogy a könyvben van, és nem ez az óriáskerekes cuccként. Ennek ellenére az is cuki volt.

Hogy melyik verzió tetszett a legjobban? Hm...könyv...film...együtt. Szerintem a kettő együtt ad ki egy egészet, és így lesz minden olyan kerek. Tekintve, hogy a könyv is elég amerikai, így azért vannak olyan fordulatok, amik meglehetősen hatásvadászok. De mindenképpen, ha egy aranyos szerelmi történetet szeretnél nézni, és nem zavar, hogy ez meleg kapcsolat, akkor bátran ajánlom. Mert aranyos és vicces és azért elgondolkodtató.

Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak

Ez az a könyv, amit a címéért olvastam. A cím annyira magával ragadó, annyira tetszett, hogy igazándiból az sem zavart, hogy én nem szeretek annyira nagyon kávézni. Mindazonáltal, mire eljutottam odáig, hogy végre a kezembe került a molyos értékelések szerinti százalék lement 64%-ra, ami az én értékelésem után zuhant még 2%-ot. Sajnálom, mert ez a cím borzalmasan felkelti a figyelmet az olvasni szerető emberek számára. Szerettem volna szeretni. Kivételesen a posztba a molyos értékelésemet emelem át, mert azt amit akkor éreztem amikor becsuktam a könyvet érzem most is, kétlem, hogy jobban meg tudnám fogalmazni, hogy ez egy pocsék könyv.

Belbecs: 1,5 / 5

Ami az olvasáshoz ajánlott:
-Ha dohányos vagy, mindenképpen pár doboz cigivel kezdj neki, betankolva, ugyanis kétoldalanként, legalább háromszor gyújtanak rá.
-Ha szereted a kávét, akkor kávét is készíts a füstölnivaló mellé, mert még kávét is isznak benne. Tartom, hogy akkora nikotin mennyiséggel már tüdőrákosok és annyi koffeinnel, nem csoda, hogy nem tudnak aludni.
-Ha szeretsz inni, akkor piát is készíts az olvasás mellé, mert a főhősnő random képes seggrészegre inni magát!

Amit benne találsz, vagy éppen nincs:
-Ritkán olvasnak benne! És nem boldogok az emberek.
-A Boldog emberek egy irodalmi kávéház neve, ami tetszett. Tökre jónak tartom, és szívesen járnék ilyen helyre, még úgy is, hogy sajnos a könyvben kb. 4 oldalnyi történet játszódott ott.
-Írország és az ír emberek aranyosak, de ott is vannak rib@ncok.
-Mindenki élete bonyolult, rengeteget sírnak benne, mindenki elcseszett….és mire nem lennének elcseszettek még jobban elcseszik, csak hogy sorozat lehessen a könyvből.
-A marha nagy margó, és sorköz arra jó, hogy meghaladja a 200 oldalt, holott ha normál betűméret, sorköz, margó és tördelés lenne ez a 100 oldalt sem érné el. De gyorsan lehet olvasni. Ez pozitív.
-Félix aranyos, persze kell egy meleg karakter. 21. század, nincs könyv meleg karakter nélkül. Jelenleg egy nimfomán meleg sráccal egészült ki, a szerencsétlen főhős élete. Mármint a könyv elején és végén. Közben meg vergődött.
-Valahol végtelenül vicces volt, amikor angol kifejezések úgy maradtak a könyvben, ahogy az angolban van. Amit néha nem értettem….oké, hogy értem, azt hogy Bad boy….meg Serial Killer, de tartom, hogy nem feltétlen érti mindenki.
-Kings of Leon: Sex on Fire… igen értettem, hogy ezt miért nem fordították le :D Emlékszünk még az Oroszlánkirályra a Szürke 50 árnyalatából :D

Tehát, lehetett volna ez jó könyv, de nem az. Nem szenvedtem annyit rajta, mint Nemerén, de nem tulajdonítok ennek a könyvnek irodalmi értéket. Kicsit sem. Azt hirdeti a borító, hogy a Love Story és a Bridget Jones rajongóknak tetszeni fog. Én Bridget Jones-t szerettem, nem látom az összefüggést, hogy mi alapján kéne ennek is tetszeni nekem. Mert ez nem tetszik.

Fülszöveg:

Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe…

Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás…

Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt…

Agnès Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét.

Eredeti mű: Agnès Martin-Lugand: Les gens heureux lisent et boivent du café

Eredeti megjelenés éve: 2013

Könyv: Agnès Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 274

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633106792

Fordította: Tótfalusi Ágnes

Daniel Goleman: A jóság hatalma (A Dalai Láma látomása az emberiségről)

Én végtelenül nagyra tartom a Dalai Lámát. Mondhatnám azt, hogy azért mert buddhista vagyok, és hát ő is az, akkor tisztelet jár neki, de nem. Vallásilag én elég bonyolult ember vagyok. Nem tartom magamat reformátusnak, bár annak lettem megkeresztelve. Nem követek semmilyen vallást, legalábbis nagyon mély tudatossággal nem. De vannak vallások amikből kiválasztok dolgokat, és azokban hiszek, azokat követem, vagy beleépítem az életemben. Még középiskolás voltam, amikor a Boldogság művészetét olvastam. Ami akkor, ott sorsfordító volt. Már ha hinnék a sorsszerűségben.

  A Dalai Láma már akkor is sok olyan dolgot írt le, ami nekem tetszett, amivel azonosulni tudtam, amit fontosnak tartottam, hogy mások is ismerjenek. Hogy kövessék, vallástól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül. Az együttérzés az egyik ilyen dolog, a másik a cselekvés.

 Az emberek ugyanis két dolgot szoktak általában elfelejteni. Az egyik, hogy az akit esetlegesen gyűlölnek, szintén ember, ugyanolyan mint ő maga, csak esetlegesen máshogy néz ki, esetlegesen nem Istenhez imádkozik, hanem meditál, vagy más istenségek előtt rója le tiszteletét. A Dalai Láma nem győzi ismételgetni, hogy ne azt nézd, hogy miben különbözöl tőle, hanem azt, miben hasonlítotok. Az emberek nagy része ugyanis (kivételek vannak), arra törekednek, hogy boldogok legyenek. Megteremtsék maguk számára, és családjuk számára azt az életet, amiben érdemes élni, aminek minden napján amikor felkelsz, örömmel nézel a nap elé, és minden este amikor lefekszel elégedett vagy, hogy mindent megtettél amit megtehettél, hogy minden rendben. Oké, talán ez egy kicsit utópisztikus, de szerintem minden ember boldogságra, egészségre, szeretetre vágyik. Azok is, akik nem mutatják ki, hogy ez volna számukra a fontos.

 A másik amit a Dalai Láma előszeretettel hangoztat, és amivel én is egyet tudok érteni, azaz, hogy cselekedni kell. Mert, szép álmodozni, hogy megváltozik a világ, de ha nem teszel érte, akkor miért is várod el, hogy a világ megváltozzon? Minden egy emberrel kezdődik. Mindent valakinek el kell kezdenie és nem csak várni, hogy majd más felemeli a hangját, majd más ötletel, majd más kiáll értem. Nem, értem magamnak kell kiállni. Nem agresszívan, nem háborúval, hanem békés tettekkel. És igen, tudom, 2015-öt írunk, és elég feszült a helyzet, és rengeteg dolog múlik majd azon, hogy a Nagyok mit döntenek, de kicsiben is dönteni kell.

 Bevallom, hogy a politika, mint olyan engem tökéletesen hidegen hagy, híradót is talán havonta kétszer ha nézek. Ugyanis nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki kit ölt meg, ki kit robbantott fel, ki kit bombáz, és így tovább. Nem vagyok hajlandó magamat mérgezni ezzel a szeméttel.

 A Dalai Láma is kifejtette, hogy nem az a baj, hogy éppenséggel hírül adják ezeket, hanem azt, hogy töményen csak ezt. Egy híradó, tömény 30-60 perc gyilkosság, baleset, halál, halál, halál. Azt mutatja be, mi rossz a világban. És ez rossz. Ugyanis elhiteti az emberekkel hogy a világ borzalmas ahol élsz, hogy borzalmas minden körülötted, semmi sem jó, csak halál és nyomorúság van, csak gonosz és korrupt emberek, csak háború és éhínség. És ez ferdíti a valóságot. Ugyanis a Föld teli van jó emberekkel, igazságos politikusokkal, tudósokkal akik a jót és a fejlődést tűzték ki maguk elé, gyógyulásokkal, segítőkész összefogásokkal. És sorolhatnánk, csak hát ezek nem igazán hír értékűek elméletileg. Pedig kicsit helyrerakná az ember lelkét, ha a baleset és halál után, helyett, között ott lenne az is, hogy vannak még emberséges emberek. Komolyan gondolkozzunk csak el, ha a híradót vennénk alapul, hogy a világ leképzése kicsiben... nos azt hiszem, hamar keresnék új bolygót ahol lakhatom, mert aszerint minden borzalmas. Nagy a média hatalma, nem mindegy mire használja....

 A könyv rengeteg témát tárgyal még, és azaz igazság, azért ilyen sokára írtam meg a posztot, mert még mindig gondolkodom egy csomó mindenen. Mit kellene máshogy csinálni. Hogy vajon valóban sokat jelent-e az, ha Én mint egyén, egyedül csinálok valamit, hogy majd tényleg követik-e a pozitív példát esetlegesen, vagy teljesen felesleges nekiállnom. Igen, tudom mit mondott, hogy egy ember elkezdi, idővel majd csatlakoznak, és hát... senki nem mondta, hogy olyan marha egyszerű elkezdeni bármit is. Pedig ez visz előre mindenkit. Kicsi lépések...

 Nekem a Dalai Láma mindig is a példaképem volt, és ez a mai napig sem változott. 

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Valójában a külcsínnél inkább a formai dolgokat emelném ki. Nagyon jól megoldott a jegyzet a hátulján, nagyon részletes! Tetszett, hogy a könyvek amiket említenek a könyvben kiadóstul, adatokkal együtt szerepeltek. Tetszett az egész kidolgozása! A borító meg eredeti, csak a színeken változtattunk, ami szerintem kifejezetten jót tett neki.

Fülszöveg:

XIV. Dalai Láma több mint ötven éve segíti az emberiséget tanításaival. Régi barátja, a pszichológus és újságíró Daniel Goleman kérdéseire válaszolva most feltárja, hogyan gondolkodik a jövőnkről és a jelenkor legégetőbb kérdéseiről: a gazdasági helyzetről, a háborúkról, a fenyegető ökológiai katasztrófákról, a társadalmi egyenlőtlenségekről.

A jóság hatalma nem csupán a tibeti buddhizmus legmagasabb rangú spirituális tanítójának példa értékű életútját beszéli el, de a legfontosabb gondolatait is közvetíti, amelyeket igaz történetekkel támaszt alá olyan emberekről, akik a láma elképzeléseit, tanításait a gyakorlatban is megvalósították.

A történelem menete, a jövőnk a 80. születésnapját a könyv megjelenésével ünneplő Dalai Láma szerint még megváltoztatható. A kulcs: az emberi tudat átalakítása, a romboló érzelmek száműzése, az együttérzés, az egyetemes erkölcs és a felelősségvállalás megerősítése. A jóság olyan hatalom vallja a láma , amely boldogabbá teszi az életünket, és célt is ad neki. Ha a jövőben egy békésebb és harmonikusabb világban szeretnénk élni, meg kell, hogy szívleljük ezt a tanítást.

Eredeti cím: A Force for Good

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Daniel Goleman: A jóság hatalma

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 334

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633105047

Fordította: Tóth Zsuzsanna

Tartalomjegyzék:

A Dalai Láma előszava

I. rész – A világpolgár

  Alakítsuk át a jövőt

II. rész – Tekintsünk önmagunkba

  Érzelmi higiénia

  A kedvesség forradalma

  A tudomány mint szövetséges

III. rész – Tekintsünk a külvilágra

  Az erőteljes együttérzés

  Emberközpontú közgazdaságtan

  Gondoskodás a rászorulókról

  Gyógyítsuk meg a Földet!

  A párbeszéd évszázada

  Érzelmi nevelés

IV. rész – Hátratekintés és előretekintés

  Perspektíva

  Cselekedj most

Köszönetnyilvánítás

Jegyzetek

A szerzőről

Oravecz Nóra: Élet másképp

 Én úgy vagyok az emberek megítélésével, és a könyvekével is, hogy míg nem olvasom, nem mondok róla véleményt. Ha már olvastam, akkor viszont őszinte véleményt alkotok róluk, független attól, hogy ez egyezik-e a népízléssel, vagy sem. Hogy ezzel megbántok-e embereket, vagy sem. Aki ír, tudja, hogy nem szeretheti mindenki azt, amit ír, elfogadja (jó esetben), hogy a könyve megosztó lesz. Jó esetben az írót és a könyvet külön kezelik, és nem egyben ítélkeznek felette. Mert, attól, hogy valaki pocsékul ír (adott ember szerint), még emberileg lehet jó ember, és bármennyire király könyvet ír valaki attól még lehet egy tahó paraszt. Tehát érdemes a könyveket és az írókat kicsit elválasztani egymástól. Legalábbis szerintem.

 Hogy mire akarok ezzel kilyukadni? Nos, Oravecz Nórát nem ismerem. Molyon hallottam róla, csupa negatívat, hogy ő mennyire bénán ír, hogy mennyire pocsék, hogy ilyesmiket kiadnak a mai világban. Olyanoktól, akiknek úgy, ahogy megbízom az ízlésében.  Amikor elkezdtem olvasni a könyvet be kell vallanom, hogy az volt az első gondolatom, még a feldolgozóknál a könyvet fogva, hogy „régen volt olyan igazán negatív kritika a blogon, na, majd most”. De nem, nem tudok ilyesmit írni.

 Elhiszem, hogy sokan nem kedvelik Nórát, én sem lettem olyan lelkes, hogy akkor most, mindent, amit írt elolvassak, de nem volt rossz. Rengeteg önsegítő könyvet olvasott ő is és én is, ebből adódóan túlzottan sok új dolgot nem mondott azzal, amit leírt. Mondjuk a szupererő és szuperhős szókapcsolatoktól idegzsábát kaptam a végére, de ezek csak a megszokottak helyettesítői. Ugyanazt írja le, mint mindenki, aki bevonzásos, pozitív gondolkodásos könyvet ír, csak ők lehet, kozmikus erőt írnak, vonzás törvényét, vagy az Erő hatalmát. Tehát, maga a bevonzós rész, olyan, mint a többi hasonló könyvben. Nem jobb és nem rosszabb.

 Ami a könyvnek érdekességét adja, vagy éppen amitől másabb, hogy személyes tapasztalatokkal tarkított. Jobban örültem volna, ha kevesebb angol szót használ a kötetben, és kicsit kifejti a dolgokat, és ha nem ismétli önmagát ennyiszer. Bár az ismétlést elkönyvelem, hogy az összes ilyen típusú könyv erre a sémára van felépítve, tehát adott valami és ismétled, és ismétled, és ismétled, hátha a végére az olvasó felfogja, mit akarsz mondani (vagy felfogta már elsőnek is és idegzsábát kap a sok ismétléstől :P)

 Tehát, bármennyire is szapulni és lehúzni akarom, nem tudom, mert annyira nem rossz ez. Gyorsan lehet haladni vele, és amúgy jó, ha van magyar önsegítős könyv is (tuti, amúgy, hogy ezer ilyen és hasonló van, csak ezek elkerülnek). Én nem mondom, hogy nem fogok tőle olvasni majd, de egyelőre elég volt. Kellemes kikapcsolódás volt, tetszett is, de mondjuk pénzt nem adtam volna érte. (könyvtáros vagyok, erősen meggondolom, milyen könyvért adok pénzt :D).

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

Ha eltekintek a borzalmas lila borítótól, és attól, hogy kézírás-imitálós betűtípussal szedték, ami nehezíti az olvasást, akkor amúgy egész pofás kis könyv. Van beépített könyvjelzője, ami most kivételesen jól jött, mert nem volt nálam könyvjelző. Kitöltős féle, tehát lehet bele jegyzetelni, bár nem igen jöttem rá, hogy mit, és miért. Tartósnak tűnik, és nem voltak elgépelések (vagy nem vettem észre őket). Jók a könyvek, filmek felemlegetése, bár néha viccesen jött ki. A dementoros részt, valahogy nem tudom komolyan venni :D

 Értem, a tagolás lényegét, de a feladatok sem voltak mindig egyértelműek, és nem mindig ott voltak ahol azt mondom, hogy a helyük kellett volna lenni, ettől független nincs gond a kötettel külalakra sem.

Fülszöveg:

A legsikeresebb hazai blogger most először összegzi praktikus tanácsait egy könnyen használható motivációs könyv formájában

Hiszel abban, hogy te is lehetsz boldog? Hogy te is élhetsz olyan életet, amire mindig is vágytál és amit senkivel sem cserélnél el?

Ez a könyv nemcsak ráébreszt arra, hogy valóra válhatnak az álmaid, de végig is kísér az önmegvalósítás útján. Oravecz Nóra saját tapasztalatait és általa nagyra tartott, sikeres emberek példáit felhasználva mutatja be, hogy az út egyes szakaszai milyen kihívásokat tartogatnak számodra, milyen leckéket kell megtanulnod, és milyen segítségeket vehetsz igénybe. Megszólal a kötetben többek közt Penn Badgley, színész, a Gossip Girl című sorozat sztárja és a MOTHRX zenekar frontembere, vagy Árvai Péter, a világhírű magyar start-up, a Prezi alapítója.

Ez a könyv neked készült: használd úgy, ahogy jólesik. Olvass bele bármikor, és kapaszkodj bele azokba a gondolatokba, amelyekre szükséged van. Ha van kedved, csináld meg a feladatokat, de akár ki is hagyhatod őket.

Egy valami biztos: ha úgy döntesz, hogy megküzdesz az álmaidért, ez a kötet a legfőbb bizalmasod, a barátod, a segítőtársad lesz az úton.

Oravecz Nóra több mint 150 ezer követőjével az ország legnépszerűbb bloggere.

A nevéhez köthető az eddigi legnagyobb hazai self-published siker, majd a Libri kiadónál megjelent könyvei kivétel nélkül a bestseller listák élére kerültek. Országszerte tart teltházas előadásokat az önmegvalósításról.

Könyv: Oravecz Nóra: Élet másképp

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 192

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633104194

Ár: 3.990 Ft

Kiadói ár: 3.791Ft (-5%)

Az 1500. elolvasott könyv

 Legalábbis úgy az 1500., hogy tudom is, hogy biztosan olvastam. Rengeteg könyv lehet elkallódva, amiket nem regisztráltam a molyra, hogy elolvastam, mert már nem is emlékszem rájuk, vagy még nem jöttek velem szembe, és nem csaptam a homlokomra, hogy basszus én ezt olvastam! Így most 2015-ben elértem az 1500. Regisztrált olvasásomat a molyon. Ami ahhoz képest, hogy életem úgy első 20 évében utáltam olvasni, nem is olyan rossz szám. A legtöbb olvasás azóta került bele a listába, hogy egyrészt könyvtáros lettem, másrészt meg molyon regisztráltam, és így fontosnak tartottam már feljegyezni minden könyvet. A könyvtárossággal kezdődött amúgy az „írjuk füzetbe, hogy mit olvastam” dolgom, ami most már jelenleg csak digitálisan a Molyon vezetődik… pedig lehet nem ártana írni még mindig egy noteszba, hátha egyszer eltűnik a net :D

 És, hogy mi érdemelte ki a kerek 1500. Kötetet? Kivételesen nem mesekönyv, bár tény, hogy az is szerepel egy csomó az olvasmánylistámban. Az 1500. Kötet a Rosie projekt lett.

 Valami könnyedre vágytam, valami kicsit szerelmesre, kicsit viccesre, ami azért nem csöpög a romantikától, tekintve, hogy nem vagyok oda sem a csöpögős romantikáért sem egyéb ilyesmikért. Romantikus regényeket sem igazán olvasok, így az alcím egy kicsit megnyugtatott. Végtére is, ha ésszerű szerelem, akkor a jó lesz! Bár elég ellentét a kettő, mert eddig úgy tudtam, hogy minden a szerelem csak nem feltétlen ésszerű.

 Don, a könyv főhőse máshogy van drótozva, nem igazán tudja mi a szerelem, nem igazán tudja, hogy bánjon az emberekkel. Mindent próbál racionálisan nézni, próbál mindenben értelmet találni. Az ő idillikus világában mindennek van értelme. Eldöntötte, hogy feleséget talál magának, és kérdőívet rakott össze, amit vagy ő maga töltött ki sutyiba megfigyelés alapján, vagy a neten a társkereső honlapon töltötték ki a hölgyek. Nem tudom, ha találkoznék ilyen kérdőívvel kitölteném-e de elég viccesen hatott a dolog. Ennek ellenére nem szerettem volna az a nő lenni, akit így vizsgáztat a partnere.

 És aztán becsöppent Rosie aki minden egyes pontnak ellentmond, viszont legalább érdekes. Aki rögtön feldúlja a jól megszokott napi/heti/havi ütemterveket és magával hozza a saját kattantságait. Mintha Donnak nem lenne éppen elég a saját furasága, kap egy másik fura embert a nyakába, természetesen félreértésekből adódóan. És kezdetét veszi Rosie apa projektje, hogy kitalálják ki is az ő vérszerinti apja.

 Az egész kötet az apaprojektet viszi végig, amiben Don előszeretettel segít, bár fogalma sincs, miért teszi. Tekintve, hogy nem ismerte előtte Rosie-t, a lány még csak nem is okos (de az, de mindegy), problémás és a feleség projekthez is alkalmatlan. Nem beszélve arról, hogy dohányzik, iszik és vegetáriánus(!), és a szavaival szólva elcseszett.

 Az apa projekt viszont rengeteg dolgot felvetett és rengeteg olyasmit csinált érte Don, teljesen megmagyarázhatatlan okokból, amit normál esetben nem tenne. Hazudott, lopott, elutazott ide-oda stb. és közben remekül érezte magát. Ez utóbbi, ami meglepte őt is. Persze az apa projekt lezárta után már nincs értelme a feleség projektnek, viszont mint kiderült végig lappangott egy Rosie-projekt, csak hogy mindig projektekbe gondolkozzunk :D

 Őrülten aranyos a történet, és néhol vicces, néhol szomorú. Volt, amikor nagyon sajnáltam Dont, és volt, amikor nagyon szurkoltam neki, és olyan is, hogy felképeltem volna a tahósága miatt, ami persze nem az ő hibája szimplán máshogy van drótozva.

 A könyv másik szála Gene és Claudia, illetve Gene aki végigszexeli a világ összes országából származó nőket, mert ez a kutatási alapja (haha), és mert nyitott a házassága Claudiával (haha). Na Gene az, akinek letéptem volna nemesebbik felét… sokszor… nagyon sokszor!!

Magyarok a könyvekben: volt Donnak egy magyar takarítónője Eva (aki amúgy kifejezetten okos és bölcs asszony volt, lenge ruhában!) És a kötetben volt még egy László Hevesi…(matematikus?) Aki csak említés szintjén szerepelt, de így név alapján magyarnak gondolom!

Belbecs: 5/5

Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kikapcsolódni, de közben gondolkodni is. mert azért van min gondolkodni, meg persze érdekes felvetések vannak, miszerint mennyire etikus ellopni keneteket és apasági teszteket végezni sutyiba az egyetem laborjában :D

Külcsín: 4/5

 Tetszik a borító, amit átvettünk, amúgy szerintem az egész nagyon illik a könyvhöz, csak. Csak nem értem, miért kellett akkora nagy margó a könyvben, azon kívül, hogy így az egész többnek tűnik, mert szinte csak a könyv közepén egy hasábban van szöveg. Mondjuk az is igaz, hogy így gyorsabban haladhat benne az ember. Jó súlya van a könyvnek, buszon olvasni nem annyira kényelmes, bár a kemény tábla miatt elég strapabíró. Elgépelés és hasonló nem volt benne. A külföldi borítók közül amúgy ez a legjobb, amit átvettünk.

 Oh és igen… sorozat! Pedig úgy reméltem, hogy végre egy könyv, olyan szépen le is van zárva és hát kiderült, hogy van folytatása -.-” alig vagyok ám morcos!!!

Fülszöveg:

Merem remélni, hogy akkor ez
is jön majd magyarul...

„Egész életemben azért kritizáltak, mert állítólag nincsenek érzelmeim – mintha ez valami végzetes hiányosság lenne." Don Tillman, az Asperger-szindrómás, furcsa, mégis elbűvölő és igen sikeres genetikusprofesszor számos kudarc után arra a következtetésre jut, hogy agya nincs romantikára „drótozva", noha szerinte logikusan „nők széles skáláját kellene vonzania". Ám amikor idős szomszédasszonya, Daphne meggyőzi, hogy értékelje át a lehetőségeit, Don a maga rendezett, tényekre építő módján belefog a feleségprojektbe. Kidolgoz egy kérdőívet, amelynek segítségével megtalálhatja a tökéletes társat: azt a megbízható, absztinens, nem dohányzó nőt, aki beleillik fegyelmezett életébe… A Rosie-projekt egy végtelenül szórakoztató utazás az enyhén autisztikus Don világába, aki egyszerre kacagtató és szívszorító csetlés-botlása során többet tud meg önmagáról, mint amennyit valaha lehetségesnek gondolt. Graeme Simsion új-zélandi születésű ausztrál író megható és ironikus regénye immár több mint 40 országban ejti rabul a humoros kalandokra éhes olvasókat.

Eredeti cím: The Rosie-Project

Eredeti kiadás: 2013

Könyv: Graeme Simsion: A Rosie projekt

Kiadó: Libri

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 400

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633103524

Fordította: Sziklai István

Ár: 3.999 Ft

Könyvfesztivál Moly módra

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet.  Az egyik legjobban várt könyv volt a könyvfesztiválon, legalábbis nekem. Annyira sokat hallottam már róla, és annyira gyönyörű. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy most már boldog tulajdonosa vagyok. Nagy bizodalmakkal tekintek rá, úgyhogy remélem, hogy nem okoz majd csalódást.
 A Ciceró kiadó, most a fesztiválra annyi újdonsággal jött ki, hogy nehéz fejtörést okoztak a látogatóknak. Mert sokan úgy vannak vele mint én, hogy szeretné megvenni, szeretné hazavinni, de hát nem lehet mindent megvenni. A másik könyv ami még velem hazajött, a hosszú című (fel kellett írnom, mert nem tudom kimondani :D) John Boyne: Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett. De, ha őszinte akarok lenni, akkor még szemeztem Buglyó Gergely:  Oni: Szürke vér című könyvével, és Peter S Beagle.:  Az utolsó egyszarvú - Két szív című könyvével. De ők egyelőre ott maradtak...

 A következő állomásom a Manó Könyvek kiadó volt, ahol begyűjtöttem a NemKönyv-et. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mert ez tipikusan olyan könyv amit relatíve nem olvasni kell, hanem csinálni. Rengeteg rossz dolgot fogok ezzel a könyvvel csinálni, de legalább ezen élem ki mindenféle könyv rongálási dolgomat. Lehet, ezt kellene a könyvtárnak is mellékelni egy-egy könyv mellé, hogy ne a rendes könyvet rongálják? Lehet nem ártana -.-
Jelenleg, még csak belelapoztam, de már vigyorgok a Felelőségvállalási záradékon :D Ez mekkora már:
"A sérülésekért, amelyeket saját hülyeséged miatt okozol magadnak, téged terhel minden felelősség.
Ha a könyv, a szobád, vagy az egész ház leég, az kizárólag a te felelősséged.
Ezenkívül semmiféle felelősséget nem vállalunk, ha bármi összeragad, foltos lesz, ha kitéped a hajad, összetűzöd az ujjaid." Már alig várom, hogy "olvashassam".

Még januárban vettem, de csak most kaptam kézhez Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse című könyvét. Úgyhogy cipelhettem ezt is szépen haza. Azóta hallottam róla már negatív kritikát is, de én Gaura Ágnessel egyelőre úgy vagyok, hogy nem tud olyat írni, ami nekem ne tetszene. Ennek ellenére, még egy kicsit várnia kell az olvasási sorban. Bár már a Vámpírok múzsája elolvasása óta arra vártam, hogy végre kézbe vehessem. Murphy, hogy most annyi az olvasnivalóm, hogy nem igen jut erre idő. De legalább már itthon van, és bármikor leemelhetem a polcról és belekezdhetek.



A könyvfesztivál vételei, amúgy elég zombi orientáltak lettek. Legalábbis három vásárolt könyvből kettő e téma köré csoportosult. Az egyik Max Brooks: Zombi túlélő kézikönyve, mert a Zombiháború az egyik legkedvencebb könyvem volt. Annak ellenére, hogy amúgy a zombik mint téma kifejezetten nem érdekel. Az is igaz, hogy a vámpírok sem, mégis a Vámpírok múzsája  az egyik legmeghatározóbb könyv volt tavaly számomra. A másik könyv amit megvettem az Isaac Marion: Eleven testek című könyve...igaz azóta páran már leszólták, de én még mindig bizakodó vagyok vele szemben, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz. Más nem, egynek jó...a filmet felmagasztalták, úgyhogy a film is jön a könyv után.

A harmadik könyv amit megvettem, az Peter S. Beagle A fogadós éneke című könyve. Szerintem már a borítóért megérte kiperkálni az 1250 Ft-t (50%-os akcióval vettem), de @Shanara azt mondta, hogy ez az egyik legjobb könyve, úgyhogy én hiszek neki...ha mégsem akkor majd csúnyán nézek...bár a Ködszerzet és Az ember könyve még mindig kölcsönben van tőle, nálam úgyhogy inkább egy szót se szólok. Igen...tudom, olvassam a Ködszerzetet. Ígérem hamarosan azok is sorra kerülnek, csak...csak most egy pár így elé került megint. De hát...tudod jól, hogy gyorsan olvasok...általában :) Úgyhogy nem kell aggódni, idén talán sikerül azokat is kiolvasnom. Várólista csökkentősek, úgyhogy mindenképpen. Annak ellenére mondom ezt, hogy a várólista csökkentést el se kezdtem még, és, hogy minden évbe bebukom, és általában csak azt a 12 könyvet nem olvasom el amit kijelölök, de bizakodó vagyok, már fel van post-itelve :D

 Velem jött egy hiánytalan Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben könyv is. Sajnos az első körben kapottamból hiányzott egy lap így kaptam csere példányt. A hiányosat, azóta a könyvtár kipótolta, és állományba vette, úgyhogy duplán jó dolog, legalább majd sokan olvassák. Ezzel a könyvvel, legalább nem az olvasatlan könyveim sora gyarapodott. Szépen megy az Ad Astrás polcomra, rögtön a Moxyland -es figurám mellé. Mert, hogy lehetett kapni, nem túl drágán, körülbelül kulcstartó nagyságú plüss Moxyt. Amire amúgy már azóta vágyom, hogy olvastam a könyvet, így amikor megtudtam, hogy lehet vásárolni, ugráltam örömömben, és mivel a legkisebb nem is drága (790Ft), így meg pláne boldog voltam. És tényleg nagyon aranyos, majd a poszt végén lesz egy kép, ott ti is láthatjátok :)

Ezeken a könyveken kívül, még kaptam ajándékot, cseréltem könyveket, és kölcsön is kaptam párat, no meg visszatért pár kölcsön könyvem.

Kölcsön jött:
@imma -tól:
- Clive Barker: Abarat
- Clive Barker: Abarat – Varázsórák, véres éjek

Kölcsön volt, de ma visszatért:, tehát cipelhettem:
- Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Elveszett emlékek (jelenleg @Sicc-nél)
- Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek
- Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos ( jelenleg @Gabye -nál)

Ajándékba kaptam:
- Philip Carr-Gomm: A druidák ligetében ( @rebel -től)
- Kokubu Tamocu: A japán színház (@rebel -től) - japános gyűjteménybe :)

Csere útján hozzám jött:
-  Philip Pullman: A borostyán látcső (@Jean -tól) -így teljes lett a trilógiám
 - Sötét fenyő-árny – 276 japán haiku ( @Jean -tól) - japános gyűjteménybe :)

Tehát ez itt az amit nekem haza kellett cipelnem...9kg

Találkoztam sok-sok drága és kedves mollyal. Nem fogom felsorolni, hogy kiket láttam, mert egyszerűen képtelenség, és úgyis kihagynék valakit, az meg sértődésre adna okot. Rebel az akit már nagyon régóta akartam látni és most végre sikerült, ugyan csak rövidke időre, de találkoztunk :) Lett sok-sok könyvem, könyvjelzőm, élményem. Úgyhogy maximálisan megérte felmenni :) A képen lévő Tündérkrónikák könyvtáriak...azt is cipelhettem haza, de nem baj, elbírtam...edződöm a Könyvhétre.

Ezer csók minden Molynak, akiket láttam, köszöntem, vagy csak elmentem mellettük. A molyos kitűzők, valami roppant cukik, úgyhogy szerintem hordani is fogom őket. Felvállalom, hogy moly vagyok ;)És vettem is verset, mint utólag, fizetés után megnéztem @worsi -ét :)

Ölelés, az Ad Astrásoknak is, mert roppant kedvesek és aranyosak, és hagyták, hogy kiraboljam őket...mármint könyvjelző ügyileg. Remélem nem tartottatok pofátlannak, de kell a reklám szóróanyag a könyvtárba ;)

Ilyenek a kitűzők