Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek

Köszönet a könyvért a Partvonal kiadónak!
 Milyen érzés az űrben lenni? Milyen ételeket esznek az űrhajósok? Mennyire veszélyes az ISS fedélzetén lenni? Mennyire nehéz lefutni súlytalanságban a maratont?
 Ezekre és még számos kérdésre adja meg a választ a könyv. Összesen 157 kérdést választottak ki abból a rengetegből, ami beérkezett a felhívásra. Ez a 157 kérdés lefedi az űrutazás legtöbb fontos elemét, a készülődéstől a visszatérésig.
Tim roppant szimpatikus ember, az egyik legjobb tulajdonsága, hogy tud komoly és humoros is lenni. Nem ijedt meg a fura és néha érthetetlen kérdésektől (Milyen szaga van az űrnek?), és a könyv minden oldalán azt éreztem, hogy élvezte azt, hogy a visszatérés után ennyi jó kérdésre megadhatja a választ, ezzel elégítve ki a kíváncsi iskolások tudásszomját.
 A könyv valahol a szakirodalom és a szórakoztató irodalom között van szerintem. Felépítésileg mindenképpen szakkönyv, amolyan kérdezz-felelek (ahogy a cím is jelzi), de emellett egy nagy anekdota gyűjtemény. Érezhetően az író megakart felelni a kérdésekre, úgy hogy abba szakmailag se lehessen belekötni, de ügyelt rá, hogy egy kisiskolás is megértse. És azt hiszem ez az elképzelésük sikerült is.
 A könyv rengeteg fontos és érdekes tényt elmesél arról, hogyan készülnek fel az űrutazásra, mik a minimális elvárások az asztronautákkal szemben, és mesél arról is, milyen babonáik vannak fellövés előtt az orosz űrközpontba. Nincsenek tabu kérdések és ez tök jó! Persze sejtem, hogy a nagyon-nagyon tabu kérdések (most nem jut ilyen eszembe), azt a szerkesztéskor eleve kiszedték volna. De így is megtudjuk, milyen ruhában vannak, és annak rétegeit. Szemrebbenés nélkül közli azt is, hogy igenis felnőtt extra nedvszívó alsónemű és van eset, hogy pelenka is van rajtuk. Ami itt a földről elképzelve fura és érdekes, de ahogy olvassa az ember rájön, hogy azért tök logikus, hogy az űrsétán nincs olyan, hogy be kell mennem pisilni.
 Nekem az űrutazás, az űr, és a csillagok nem kimondottan az érdeklődési körömbe tartozó témák, ennek ellenére nagyon élveztem Tim válaszait, és a gyerekek kérdéseit. Imádtam a képeket is amit megosztott mind a felkészülésről, mind a bolygónkról abból a magasságból. Valahol irigylem, hogy ő kijutott és lenézhetett a Földre, de azaz igazság, hogy nem lennék a helyében. A sok elvárás még csak hagyján, biztos a súlytalanságot is megszoknám, de a bezártság, a tény, hogy egy kis űrszemét bármikor szétkaphatja az ISS-t alattam, és hát hogy ha az űrben sétafikálok, és elszakad a cucc mindjárt meghalok, vagy ha pechem van csak elsodródom...és elsodródom és majd megfulladok. Na ezek a dolgok nem vonzanak. Ellenben biztos őrülten izgalmas lehet, mert Tim beszámolóján érződik, hogy imádott ott lenni.
 Amúgy tartom, hogy roppant elvetemült brit ez a Tim Peake, képes volt a Londoni maratont lefutni az űrben. Egyrészt tök menő dolognak tartom, másrészt ehhez kell egy magas fokú elvetemültség is. Azt se értem, hogy jutott eszébe :D A másik kedvenc sztorim az volt, amikor mesélte, hogy fenn az ISS-en nézték a Csillagok háborúját,...itt elgondolkodtam azon, hogy basszus azért mekkora lehet már, hogy aztán kinézel az ablakon és ott van a nagy űr...félelmetes és tuti adott extrát a filmhez is ;)
 Örülök, hogy végül elolvastam a könyvet, mert egy kicsit húzódoztam, hogy akarom-e. De ez egy remek kis könyv az olyan laikusoknak is, mint nekem. Élmény volt olvasni!

Belbecs: 5/5           Külcsín: 5/5

Ha lehet ilyet mondani, szerintem tökéletesre sikerült a kérdések összerendezése, és Tim személyiségéből adódóan borzalmasan jó az egész. Az illusztrációk meg plusz pont, sokat segítettek abban, hogy eltudjam képzelni a legtöbb bonyolult szakszóval leírt dolgot. (pl. Felszállás, leszállás, űrruha). A borítót szintén imádom, szerintem nagyon menő lett főleg, hogy kidomborodik egy csomó minden rajta. (igen, szeretem azokat a borítókat, amiket tapogatni lehet :P)

ITT BELE IS OLVASHATSZ A KÖNYVBE!

Fülszöveg:
Gondoltál ​már arra, hogy űrhajós legyél?
Az Apollo küldetések sikerei után napjainkban az űrkutatás új aranykorának küszöbén állunk. A következő évtizedekben minden bizonnyal gyarmatosítani fogjuk a Holdat, otthagyjuk a lábnyomunkat a Marson, és messzebbre fogunk utazni a naprendszerünkben, mint valaha. Ezek az álmok immár karnyújtásnyira vannak tőlünk, és mindannyian részesei lehetünk ennek a kivételes utazásnak.
Mióta visszatértem a Nemzetközi Űrállomásról, rengeteg érdeklődő levelet kapok az emberektől, akik egyre többet szeretnének megtudni az űrbéli életről, a küldetésem minden apró részletéről. „Milyen érzés 28 000 km/órás sebességgel keringeni a Föld körül?” "Hogyan lehet felkészülni a súlytalanságra?" „Milyen hatással van a világűr az emberi testre?” "Mi történik, ha meteorit csapódik az űrállomásnak?"
Ebben a könyvben részletesen megválaszolom ezeket a kérdéseket, kiegészítve őket a saját, űrhajósként szerzett tapasztalataimmal – a kiképzéstől a kilövésig, az űrsétáig és a visszatérésig. Remélem, hogy érdekesek lesznek az űrbéli élet titkai, tudománya és mindennapi csodái, és a betekintés hasznos lesz a jövő űrutazói számára.
Ki tudja? Lehet, hogy az első ember, aki eljut majd a Marsra, épp ezt a könyvet lapozgatja…
Tim Peake



Eredeti mű: Tim Peake: Ask an Astronaut
Eredeti megjelenés éve: 2017

Könyv: Tim Peake: Csillagközi kérdezz-felelek
Kiadó: Partvonal
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 296
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155783401
Fordította: Mezősi Péter
Illusztrálta: Ed Grace
Megjelenés időpontja: 2019. március 14.
Ár: 4,499 Ft (webshop ár: 3,599 Ft)

Randall Munroe: Mi lenne, ha?

 Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!

Már körülbelül egy hónapja elolvastam a könyvet, csak valahogy akkor nem volt kedvem, ihletem írni róla. Pedig maga a könyv, és az amiért született kifejezetten tetszett, csak valahogy nem tudtam összeszedni a gondolataimat róla. Amikor kértem a könyvet a kiadótól, akkor csak annyit tudtam róla, hogy fura / hülye / érdekes kérdésekre adott, szakszerű válaszokat fogok kapni. Érdekelt, hogy az emberek milyen kérdéseket tudnak feltenni, illetve az, hogy a szerző ezekre hogy, és milyen mélységig fog válaszolni. A végeredmény amúgy az, hogy az emberiség igen találékony és elborult ahhoz, hogy szimplán kíváncsiságból elpusztítsák a bolygót. A legtöbb válaszban ugyanis vagy a világ, vagy az univerzum, vagy esetleg a föld, de legjobb esetben is a kísérletező fél meghalt. Örülök, hogy általában elméleti síkon érdeklődnek csak az emberek, és nem állnak neki ilyesmiknek gyakorlatban is. Bár némelyik kérdésnél a válasz szimplán elméleti, mert lehetetlen megvalósítani a jelen technikai fejlődéssel. Minden esetre érdekes volt olvasni a kérdéseket és válaszokat is.

Rájöttem arra is, hogy bár érdekel az űrkutatás, és egy kicsit a kémia is, ez nekem már nagyon tömény volt. Talán be kellett volna osztanom, hogy egy-egy kérdés-feleletet olvasok csak el naponta, és nem úgy vetem bele magamat a könyvbe, hogy elejétől a végéig, annyit egy nap amennyi belefér az időmbe. Sokkal több időt kellett volna rá szánnom, mert így egy-egy rész felett elsiklott a figyelmem, mert bár elolvastam, de olvastam utána sokkal izgalmasabb / hülyébb dolgot ami felülírta az egészet és onnantól az volt a napi top olvasmányrészem. Tehát, amikor majd újraolvasom (mert feltehetően fogom), akkor csak egy-egy részt naponta. A kedvenceimet be is post-iteltem, hogy bármikor megtaláljam rögtön.

 És akkor mik is voltak a kedvenceim? Nos ők:

Lézeres holdfestés: Ha a világon minden ember egyszerre irányítaná a lézeres mutatópálcáját a Holdra, vajon megváltozna a Hold színe? (Peter Lipowicz)

 El nem tudom találni, hogy hogyan jut eszébe ilyesmi bárkinek is, de komolyan. Persze lehet azért, mert nem szoktam a Holdat nézegetni illetve nincsen lézeres mutatópálcám…ha lenne lehet elgondolkodnék rajta, bár tény, a Napot átszínezni sokkal menőbb lenne!!

Amikor az utolsó mesterséges fény is kihuny: Ha az összes emberi lény egyszer csak eltűnne a bolygóról, vajon mennyi ideig tartana, míg az utolsó mesterséges fényforrás is kialudna? (Alan)

Ez amúgy engem is érdekelt. Szimplán a kíváncsiságom kiterjed olyasmire is, hogy mi lesz akkor, amikor az emberek eltűnnek a Földről, és hogy mennyi idő lehet, mire eltűnik minden, vagy esetlegesen, míg a természet visszaszerzi magának a bolygót, benő mindent stb. és igen, közte volt az is, hogy meddig működnének a dolgok, világítanának mesterséges fények a világban nélkülünk. Amúgy meglepően sokáig, főleg ha radioaktív dolgokat is mesterséges fénynek tekintünk!

Csak egy sima megfázás… : Ha  a  világon senki sem érintkezhetne a többiekkel egy pár héten keresztül, akkor így vége lehetne a náthajárványnak? (Sarah Ewart)

Ezen sosem gondolkodtam el. A levezetett válasz érdekes volt, és ki is derül belőle, hogy igen nehéz ezt kivitelezni, de amúgy lehetséges, hogy ha így történne, akkor egy ideig elkerülhető lenne a náthajárvány. Ebben a válaszban amúgy a legjobban az tetszett, amikor egy szigetről mesélt, ahol csak akkor van nátha, de akkor végigfut az egész szigeten, amikor hajó érkezik és turisták jönnek, mert általuk érkezik a vírus, az gyorsan végigfut a sziget párszáz lakosán, és utána a következő hajóig nincsen problémájuk, aztán kezdődik újra az egész….

Yoda mester, avagy a valódi zöldenergia: Vajon mi lehetett a maximális Erő, amit Yoda képes volt kifejteni? (Ryan Finnie)

Bevallom, ez a kérdés sosem foglalkoztatott, viszont vicces, ez a szintű Star Wars elmélkedés, egyes embereknél. Becsülöm az írót, hogy tényleg utána keresett és mért.

Önmegtermékenyítés: Olvastam valahol, hogy a tudósok a csontvelőből nyert őssejtekből igyekeztek spermiumot előállítani. Ha egy nő őssejtjeiből lehetne spermiumot nyerni, és azzal megtermékenyítenék ugyanennek a nőnek a petesejtjeit, akkor milyen rokonsági viszonyban lenne az anya a születendő gyermekével? (R. Scott LaMorte)

Megjegyezném olyan elborult ez a kérdés, hogy méltán bekerülhetett a gyűjteménybe. Nem mesélem el, mi lett a válasz és annak értelmében, miért is NE akarjuk magunkat megtermékenyíteni, de azért ez egy kicsit beteg kérdés volt. Nem is értem, hogy hogyan jut ilyen bárkinek is az eszébe o.O

Az óceánok lecsapolása: Ha a Marianna-árok legmélyebb pontján, a Challengeer-szakadékban elhelyeznénk egy 10 méter átmérőjű világűrbe vezető lecsapoló berendezést, vajon milyen gyorsan vezethetnénk el az óceán vizét? És mi történne a Földdel, ha sikerese lenne a lecsapolás (Ted M.)

Ez vicces kérdés volt. Nem is a kérdés fogott meg, hanem a válasz, hogy mennyi idő kellene, hogy hogyan nézne ki a Föld amikor vége a lecsapolásnak, és hogy a Mars amire átömlene a víz, hogyan nézne ki azután, hogy az óceánt oda csapolták le. Érdekes volt, nagyon érdekes és szórakoztató :D

És akkor jöjjön a legjobb, legkedvencebb kérdésem és válaszom:

Egy falat a Periódusos rendszerből: Mi lenne, ha az ember fogná magát, és kocka alakú téglákból felépítené a valódi periódusos rendszert, mégpedig úgy, hogy minden kocka az adott kémiai elemből készülne? (Andy Connolly)

Érdekes volt a kérdés is, és az is, ahogy levezette az író (sokkal hosszabban, csak ennyit idézek belőle):

„- A felső két sort minden különösebb gond nélkül egymásra lehet pakolni.

- A harmadik sor lángra lobbantaná azt, aki épp az elemeivel manipulál

- A negyedik sor elemei mérgező gázokat bocsátanának ki, és ez a vállalkozó kedvű építgető azonnali halálát eredményezné.

- Az ötödik sor elemei a fent említett két reakciót produkálnák, VALAMINT enyhe radioaktív fertőzést okoznának.

- A hatodik sor elemei egy hatalmasat robbannának, majd pedig elpusztítanák az épületet,  és egy kellemes, radioaktív felhőben egyesülve mérgező tüzet és port szórnának szerteszét.

- A hetedik sor elemeit semmilyen körülmények között ne építsük fel!”

A könyv teli van nagyon szakszerű (laikus fejjel elhiszem, hogy tényleg amit írt, az úgy van, mert kiszámolta) válaszokkal, és nagyon elmebeteg kérdésekkel. Akit érdekel a kémia, fizika, űrkutatás és hasonló tudományos dolgok, azoknak ez remek kis olvasmány lesz. Jó lapozni!

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Különösebben nem tudok mit írni a könyv kivitelezéséről. A borító maradt az eredeti (jelen esetben ez egy jó húzás volt), az illusztrációk illettek a könyv hangulatához, poénosak voltak. Örülök, hogy a lábjegyzetekért nem kellett hátra lapozni (idegesítő lett volna). Elgépelés és hasonló nem volt a könyvben. Ragasztott kötésű, puha táblás… jelenleg még nem esett szét (és nem is látszik rajta, hogy olvastam), nem tudom, mennyire fogja bírni azt, hogy többször fel-felütöm valahol és beleolvasok, remélem, hogy jól bírja majd.

Eredeti mű: Randall Munroe: What If?

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 394

ISBN: 9789632933689

Fordította: Varga Krisztina

Ár:3.990 Ft







Fülszöveg:

Tudják, mekkora az az erő, amellyel Yoda mester felemelte az űrhajót a mocsárból? Sokan vakarjuk a fejünket, amikor gyermekünk vagy gyermekkorú ismerősünk furcsánál furcsább kérdéseket tesz fel, a legkülönfélébb tudományágakban. Randall Munroe szülei a fejvakaráson túl megpróbálták megválaszolni ezeket, így az érdeklődő gyermekből érdeklődő felnőtt lett, aki kedvenc kérdéseit hamarosan vicces formában válaszolta meg saját honlapján. A szerző nélkül soha nem tudnánk meg, hogy valójában, tényleg milyen nehéz megtalálni a lelki társunkat, vagy hogy mi történik egy marhaszelettel, ha (megfelelő magasságból) földre dobjuk. Egy biztos: a szerző gondolatmeneteinek fele a Föld elpusztításával végződik, így ajánlatos komolyan venni a figyelmeztetést: „Ezt otthon semmiképpen ne próbálja ki!"

Lucy Hawking – Stephen W. Hawking: George kozmikus kincsvadászata

Fülszöveg:

George legjobb barátjának, Annie-nak segítségre van szüksége. A lány tudós apukája, Erik egy űrprogramon dolgozik, de a dolgok nem a tervei szerint alakulnak. Sikerül ugyan eljuttatni egy robotot a Mars felszínére, ám a masina egyáltalán nem úgy viselkedik a vörös bolygón, ahogy az egy szondához illene. Mindeközben Annie valami egészen furcsa dologra bukkan apukája szuper-számítógépén…

Lehet, hogy a földönkívüliek üzentek?

Lehet, hogy van élet a világűrben?

Egyáltalán hogyan találhatunk meg egy bolygót egy másik csillagrendszerben?

És ha találkozunk a földönkívüliekkel, mit mondjunk nekik?

Ez a fantasztikus kalandregény nem csupán egy lélegzetelállítóan izgalmas, bolygóközi kincsvadászat története: a könyv végére az Olvasó megismerheti az űrkutatás LEGÚJABB eredményeit, és megtudhatja, mit gondolnak a világegyetemről a legkiválóbb tudósok.

 Már tavaly kikölcsönöztem a könyvtárból, amikor az első résszel végeztem. Akartam is olvasni, de aztán mindig közbejött valami. De most eljött az idő, hogy olvassam, főleg mert előjegyezték, és jött email a könyvtártól, hogy kölcsönzött könyve lejárt. Hosszabbítani nem lehetett (előjegyzés miatt ugyebár), késni nem szeretek (végtére is ott dolgozom, milyen lenne, ha pont én kénék??), úgyhogy akkor előre vettem és a hétvégén el is olvastam.

 Általában sorozatokat nem hagyok félbe, és amint lehet olvasom a következő részét. Mindig bennem van, hogy az első rész a csúcs, és onnan már csak lefelé lehet menni, esetleg tartva a szintet egy helyben toporogni. Eddig még nem olvastam olyan sorozatot, aminél a második rész jobb lett volna mint az első (vagy nem emlékszem rá), úgyhogy itt is féltem, hogy melyik irányba megy el a történet.

 Nem csalódtam, van olyan jó mint az első rész, de nem jobb. Az elsőbe sokkal jobban voltak beleépítve mind a képi galériák, mind a tudományos dolgok. Az volt George számára a felfedezés, az új dolgok megismerése, és persze egy kis nyomozás. Itt már, George okosabb, bár még mindig kérdései vannak, de szerintem már nem olyan, mint amilyen volt. Még mindig szeret felfedezni, de nincs benne az a „ááhá” féle dolog, ami minden egyes új információ megszerzésére sarkallná.

Az új szereplő Emmett számomra kedvenc lett, olyan mini zseni féle, aki ért mindenhez, és tud mindent, de nincsenek barátai. A zseniség átka, a meg nem értettség. Nekem mégis ő lett a legkedvesebb karakterem, mert rajta látszott, hogy törtet előre, hogy barátokat akar szerezni. Anne és George meg…csak a kincsvadászatra koncentráltak, és annyi logikájuk sem volt, hogy megfejtsék, hogy mégis ki küldhet Kozmoszra jeleket…feltehetően az aki ismeri Kozmoszt, aki úgy 99%, hogy nem egy Marslakó -.-”

Ennek ellenére tetszett. A könyv legnagyobb hibája, a rossz szerkesztés. A mondat kellős közepén (lap aljára jutva), következő oldalon, egy körülbelül odavágó 2-4 oldalnyi gyerek nyelven íródott, de ettől még szak szöveg…aztán folytatódik a mondat. Ugyanez a képek beszúrásánál is, néha azaz érzésem, hogy nem sikerült a képeket oda rakni, ahova valók voltak.

Belbecs: 4/5 – A történet tetszett, de nekem az első jobb volt.

Külcsín: 3/5 – Szép borító, igényes kinézet, borzalmas szerkesztés.

Könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadási év: 2009

Oldalszám: 272

ISBN: 9789632451688

Fordító: Marczali Ferenc

Lucy Hawking – Stephen W. Hawking: George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz

Fülszöveg:

Mikor George találkozik új szomszédjaival – Annie-vel, és tudós apjával, Erikkel – rábukkan egy titkos kulcsra, mely új, rejtett ablakot nyit számára a világra. Mégpedig a világűrből! Eriké a világ legfejlettebb számítógépe, a szuperintelligens Kozmosz, aki George-ot és barátait az univerzum bármely pontjára képes elrepíteni. George egyszercsak egy hullámvasúton találja magát, ami a végtelen világűrben száguldozik vele: bolygók mellett suhannak el, egy aszteroida viharon vágnak keresztül, egészen a Naprendszer legszéléig, és még azon is túl. De valaki másnak is tervei vannak Kozmoszszal – és ezek a tervek szörnyű veszélybe sodorják Eriket és George-ot. Mert nincs a világűrben semmi, ami veszélyesebb lenne a fekete lyuknál… Ez az ínycsiklandó könyvmolyeledel egy izgalmas és humoros kaland alapján készült, Stephen Hawking-módra. A legújabb fekete lyukakkal foglalkozó elméletek felhasználásával, és érdekfeszítő tudományos ismeretekkel fűszerezve a világűrről és a bolygókról. És a hab a tortán, hogy rengeteg valódi fotót találhatunk benne a világűrről!

 A könyvet @Sicc ajánlására olvastam, neki nagyon-nagyon tetszett a könyv, és általában, ha nem is mindig, de az ízlésünk passzolni szokott. Lehet ezért értjük meg olyan jól egymást :P. A lényeg, miatta olvastam a könyvet, és nem bántam meg. Kifejezetten kellemes ifjúsági regény, telis tele információkkal.

 Ma az egyik kollégám, egy másik könyv kapcsán megkérdezte, hogy „Engem ez is érdekel?” és azt kell mondanom, engem relatíve minden. (a nyálas romantikán kívül….azt elvből kerülöm, meghagyom nyugdíjas koromra :D) De tényleg, én mindenevő vagyok, nincs téma ami ne érdekelne, legalább egy kicsikét, az más kérdés, hogy a világ összes ideje sem lenne elég ahhoz, hogy minden engem érdeklő könyvet elolvassak.

 De térjünk csak vissza erre a könyvre. Sorozat! Igen, már megint egy sorozat, de megállja egymagában is a helyét a kötet, úgyhogy szerintem simán lehet ifjúsági regényként kezelni. A történet le van zárva, bár maradnak kérdések, de nincs azaz érzésed, hogy valami hiányzik. Tehát szép kerek.

 Ilyen jó ismeretterjesztő könyvet régen olvastam. Igen, ez nem tévedés. Ismeretterjesztő! Regénynek álcázva tanít meg egy csomó mindent a bolygókról, csillagokról, fekete lyukakról…. mindenféléről. Tehát előnyben van az akit a csillagászat (is) érdekel.  Nagyon tetszett, az alap sztori is, és George családi háttere is.  Érdekes amikor az Öko, mindent a természetért, a tudomány gonosz(!) hozzáállású család mellé odaköltözik maga a Tudomány. Mert Erikék maguk a tudomány, a fejlett technika és minden ami hiányzik George családjából. Jó volt végigkövetni azt a folyamatot, ahogy megismerkedik a tudomány jó oldalával, ahogy felfedezi az Univerzumot, ahogy rálel a kulcsra és ahogy Kozmosszal barátkozik. Emellett ő még mindig az a kisfiú volt, akinek a szülei gyertyafény mellett élnek, nincs elektromosság a házban, és Öko tüntetésekre járnak.

 Imádtam a könyvet! És feltehetően imádni fogom a folytatásokat is. A kedvencem Kozmosz…azért remek lehet egy ilyen lenyűgöző, frenetikus és mindenben jó gép…aminek segítségével simán sétálgathatsz az űrbe…

Belbecs: 5/5

A japán borító

 Egy kicsit a kiadásról. Gyönyörűen szerkesztett könyv, rengeteg szerintem aranyos illusztrációval. A szöveget néha megszakítja pár színes, fotópapírra nyomott űrfelvétel. Nekem nagyon tetszik ez a megoldás, és az ismeretterjesztő kis ablakok is, egyszerűen ad egy bizonyos hangulatot a könyvnek. Milyen jó lett volna, ha kiskoromba is lett volna már ilyen könyv. Mondjuk kiskoromba nem szerettem olvasni, úgyhogy lehet volt.

A borítót átvettük egy az egyben, legalábbis az egyik verziót. Nekem, amúgy még a japán borító tetszik.

Külcsín: 5*/5

Erik és George a Csillagok születését nézi.

A sorozat:

James Smythe - A felfedező

Fülszöveg (cselekményleírást tartalmaz):

Néhány fős expedíció indul a mélyűrbe azzal a céllal, hogy az emberiség megismerje a Naprendszer legtávolabbi pontjait. A legénység tagja Cormac Easton is, akit újságíróként azzal a feladattal bíztak meg, hogy egy blogon dokumentálja az utazás eseményeit. Amikor azonban az űrutazók felébrednek a sztázisból, holtan találják a kapitányukat, és a Földi Irányítástól szigorú utasítást kapnak: bármi történjék is, a küldetést végig kell csinálniuk. A holttestek száma fokozatosan nőni kezd, Cormac pedig magára marad, és egyre elkeseredettebben küzd azért, hogy elkerülje, ami rá vár.

James Smythe klausztrofób sci-fije igazi különlegesség a műfaj kedvelőinek.

Köszönet a könyvért a GABO kiadónak!

 Nem is tudom, hol kezdjem. A sci-fi olyan műfaj, amivel néha gondjaim vannak. Ebben a könyvben nem volt annyi ismeretlen szó (amiket általában nem értek), és nem akart bonyolítani sem. Amikor az elején, körülbelül tíz oldalon belül mindenki meghalt, nos, nem értettem, hogy akkor mi marad a többi 240 oldalra, ha az író ilyen gyorsan kinyírt majdnem mindenkit. Féltem, hogy majd olvashatom száz oldalakon keresztül, hogy és fogy a levegő… és fogy… míg meg nem hal. Komolyan, akkor letettem volna a könyvet, mert persze érdekes a haláltusát, és a már-már őrület határát súroló magányosságot olvasni, de azért többet vártam a könyvtől. Ettől független írt erről is, de nem ez volt a lényege, és mondanivalója.

 A könyv második felétől indul be az egész, pedig valójában, csak Újra olvassuk a történteket, más szemszögből, rávilágítva, hogy mégis mi miért történt, hogy ki okozott és mit, hogy ami véletlennek tűnt az szándékosság. Beszippantott a történet, olvasni akartam folyamatában, megszakítás nélkül, tudni akartam, amit az író tudott, amikor megírta a könyvet. (persze, hogy ilyenkor olyan a munkám, hogy nem tudok közben olvasni, úgyhogy meg kellett szakítanom az olvasást.)

 A vége felé megint el kezdtem aggódni, hogy majd kapunk egy olyan befejezést, ami teljesen irreális (ami sci-fi-be nagy szó, mert ott egy csomó mindent elhiszek). Gondoltam olyan befejezésre, hogy csak álmodta az egészet, hogy visszatér és el sem indult valójában, hogy… nos igen egy csomó hülye befejezés járt a fejembe, pedig azért a valós befejezés sokkal ésszerűbb volt. Nem mondom meg mi.

 Tetszett, ahogy Cormacot egyre jobban megismerjük, folyamatosan visszaemlékezett, arra hogyan készült a küldetésre, Elenára, Emmyre a hozzájuk fűződő kapcsolatára. Szép lassan megértjük, hogy mi játszódott le az agyában, miért vállalkozott erre az egészre, miért gondolta azt, hogy ez a küldetése, hogy innen majd hazamegy és minden jó lesz. Optimista volt, szerintem amúgy a végsőkig, csak akkor már szabadulni akart, ha már megváltoztatni sosem volt ereje (mersze) a történteket, bár az is lehet, hogy tényleg nem lehetett Happy Endet készíteni egy ilyen kezdőponttal:

„Amikor felfogtam, hogy sohasem fogok hazajutni – amikor egyedül én maradtam a legénységből, a többieket a sztáziságyukba dugtam, mint merev, vákuumcsomagolású akciófigurákat –, az első dolgom volt összeírni mindenkit, akit sohasem látok többé, hogy dagonyázhassak a tudatban, hogy pancsolhassak a hiányukban, ameddig csak tudok.” (első mondat)

 Elgondolkoztam pár dolgon, főleg azon, amit Guy mondott, hogy azért nem mehetnek haza, mert így ők Felfedezők lesznek, majd jönnek új emberek, majd új technológiával. És majd így fejlődik a világ, hogy muszáj tovább menni, mert ők lesznek AZOK az emberek, akik távolabb jutottak mindenkinél, akik felfedeztek valamit, amit előttük senki más. Nem értek vele egyet, de az is igaz, hogy én sosem mennék fel az űrbe, és ha mégis, hamar becsavarodnák, abba a monotonságba, abba a bezártságba, és feltehetően beleőrülnék, ha hullanának mellettem az emberek. Ér-e ennyit, a Felfedezés. Meghalni valamiért, ami Lehet, hogy majd jó lesz az emberiségnek. Lehet….de lehet, hogy nem. Nekem nem érné meg, én Wanda lennék, az első, aki úgy döntött, hogy nem csinálja végig. Tudta, ő tudta mi a terv, és nem tudta elviselni…igen, azt hiszem Wanda volnék. A legjobban mégis Arlen járt, ő kimaradt az egész őrültek házából.

 Tetszett a könyv, a maga furaságával együtt, először mondjuk ódzkodtam tőle. Féltem, a sok ajánlás miatt, hogy majd csalódom, hogy nem lesz jó, vagy annyira ijesztő lesz, hogy nem fogom végigolvasni. Ijesztő nem volt, nekem inkább elgondolkodtató és érdekes volt, nem félelmetes. Persze ettől még, véletlen sem szeretnék Cormac helyében lenni. A sci-fi kedvelőknek ajánlom, mindenképpen jó olvasnivaló. A könyv belső felén ott a sok méltatás, köztük kiemelve, hogy fojtogatóan klausztrofób, ez tény!

Belbecs: 4/5

 A könyvet azért kértem, mert tetszett a fülszöveg, valami olyat ígért, ami más, mint amit eddig olvastam. A fülszöveg nem hazudott, tényleg azt kaptam amit ígért. A borító elég minimalista, őszinte leszek, először azt gondoltam, hogy „hát ez nem valami nagy szám”, most hogy a könyvet végig olvastam….nos, most sem nagy szám, viszont teljesen illik a történethez. Illik a hangulathoz, tehát passzoló. Átvettük a külföldi borítót, tehát nem változtatott rajta a kiadó, szerintem főleg azért mert nem is nagyon lehet mit változtatni. A történet elolvasása után sokat gondolkoztam azon, ha én lennék a borítótervező mit raktam volna rá… feltehetően ezt, a sötét űrben az asztronautát, ahogy van, lebeg a semmiben a biztosítókötelén. Nem jut eszembe jobb verzió. Persze lehetett volna űrhajót rakni rá, vagy valamit, de felesleges lenne. Erről szól, ez illik hozzá

Külcsín: 4/5

Sherry Seethaler - 160 tudományos válasz őrült kérdésekre

Fülszöveg:

Mitől ragad a ragasztó?
Miért nem tudunk nyitott szemmel tüsszenteni?
Mennyire öregszik a hangunk?
Miért pislogunk?
Honnan jön az isteni szikra?
Mitől ver ki néha a veríték?
Igaz-e, hogy 2012. december 21-én eljön a világvége?
Hasonló őrült olvasói kérdések százaira válaszolt hétről hétre a San Diego Union-Tribune magazinban dr. Sherry Seethaler, a San Diego-i Kaliforniai Egyetem tanára. Önálló rovata nagy sikert aratott, mert frappáns válaszai könnyen érthető, világos magyarázatokat adtak még a leglehetetlenebb kérdésekre is, sőt rámutattak a tudomány fehér foltjaira és az ostoba tévhitekre is. Az évek alatt összegyűjtött anyagokból született ez a válogatás, amely rendkívül szórakoztató formában kalauzol tudományról tudományra és döbbent rá, milyen nagy szerepe van életünkben a kíváncsiságnak és a felhalmozott tudásnak.

Külcsín és belbecs: 
Már sokat sikerült olvasnom a könyvről, hogy milyen jó is. Milyen fura kérdésekre adja meg a tudományos válaszokat. Tehát feltételezhetően okosabb leszek a végére. Bizonyos értelemben amúgy tényleg okosabb lettem, volt pár olyan kérdés amit én is feltettem volna, ha nagyon ráérek. Viszont rengeteg olyan kérdés is helyet kapott a kötetben amit szerintem, nagyon-nagyon speciális érdeklődéssel rendelkezők tesznek csak fel. És akkor a válaszok. Ugyebár tudományos válasz, ezt hirdeti az alcím is, és az is. Csakhogy néha maga a válasz olyan nyelven készült, hogy azt max. az érti aki járatos benne, tehát aki feltette a hülye kérdést, az nem lett okosabb mert nem érti meg a választ, hiszen, ha értené a tudományos nyelvezet ilyen magas szintjét,...nos akkor feltehetően nem tette volna fel a kérdést sem.


Több részre osztották a könyvet, mondhatni témakörökre:

1. Zseniális ötletek és találmányok:
Szerintem nem véletlen ezzel kezdtek, itt voltak a legérdekesebb kérdések és válaszok is. A leginformatívabbak és a mindennapokban jól használható dolgok. Bár azért ide is bekerült egy csomó űrállomás, és Űr témakörös kérdés, ami jó meg minden, csak sok volt így, tekintve, hogy két külön Témakör is foglalkozik a csillagászattal. Nekem senki ne akarja bemesélni, hogy az őrült kérdések 40%-a csillagászat témában érkezett be...mert ezt nem veszem be.


2. A kémia boszorkánykonyhája:
Itt tényleg őrült kérdések voltak, de legalább érdekes volt a válasz. Legjobb amit itt olvastam az a koffeinmentes kávéval volt összefüggésben, nem is tudtam, hogy ilyen macerás a koffeint kivonni a kávéból. De volt itt minden, szódabikarbóna, fekete föld, gyógyszerek, víz és szappanbuborék is. Tehát ez egy tényleg jópofa témakör volt.


3.Az emberi test rejtelmei:
Tehát biológia, annak is az emberi testtel foglalkozó része. Nekem még ez is érdekes volt, mert egy csomót írt intoleranciákról, allergiákról, izzadás mikéntjéről, pislogásról. És az ásításról, ami tényleg ragadós, és míg olvastam, vagy hússzor ásítottam...pedig amúgy érdekes volt, de úgy tűnik elég arról olvasni és máris jön a mechanizmus, hogy ásítani kell *ásít*

4. Kellemetlen kórokozók:
Végigolvastam becsülettel, de őszintén annyira nagyon engem a kórokozók és vírusok nem hoznak lázban. Persze itt is volt érdekes dolog (ami szerintem az előző részhez tartozik, csak átcsúszott ebbe a témába), tehát a csuklásról, pattanásról, immunrendszerről és hőhullámoktól elkezdve minden. Tényleg érdekes...de nekem itt már kezdett sok lenni a tudomány. Szeretem a bioszt de ennyire azért már nem. 

5. Az emberiség különös titkai:
Történelem, ezoteria... végre nem biológia! Ami ebben a témában a legjobban érdekelt, az a "Látnak-e a vakok álmukban?" ezt amúgy én is sokszor felteszem magamban, a válasz, nem volt teljesen egyértelmű, főleg az jött ki, hogy "lehet"...ha nem született vak akkor általában álmodnak, de ha születésétől vakok az emberek akkor hiányzik az alvás időtartalmából az az időszak amikor álmodnának. :(


6. Egészséges életmód:
Ez manapság felé felkapott téma, hogy mit együnk mit ne együnk. Érdekes volt, de nem értettem, hogy került ide a "mitől kezdünk el őszülni?" kérdés...a többi stimmelt csak ez egy kicsit kilógott a sorból. Végül amúgy azt mondják, hogy ehetünk csokit. Már aki, mert én nem ehetek, de ez egyéni ételallergia :P


7. -10. Soklábúak világa ; Különös állati vonások ; A mozdulatlan élővilág ; A természet furcsaságai:
Értem én, hogy érdekes a biológia, de azért ennyire nagyon nem. Tehát sikerült még négy témakört csak az állatokra ellőni. Amivel nem is lenne gond, ha érdekes lenne, és minden lapját úgy olvasná az ember, hogy "húha, basszus ezt se tudtam, ezt se, jé ilyen is van?" de nem. Konkrétan felmerült bennem az hogy átlapozzam a részeket! Nem lapoztam át, mert mégiscsak biztos érdekes...el lehet olvasni, de megint az az ember benyomása, hogy valójában ezek nem annyira Érdekes dolgok....

11-14. Elemi erők, A föld titkai ; Égi tünemények ; Galaktikus rejtélyek
És itt értem el azt a pontot, hogy konkrétan elolvastam a kérdéseket, és beleolvastam, ahol nagyon szakszavas volt, azt tovább is lapoztam azzal a lendülettel. Magyarázza már meg nekem valaki, hogy miért kerül egy ilyen gyűjteménybe ennyi csillagászat? Csillagász volt az író vagy mi? Érdekes meg szeretem is a témát, de azért nemár...ha csillagászatról akarok olvasni megfogok egy szakkönyvet. 

Tehát összességében ez egy jó könyv lett volna, ha nem mozdul ennyire el az egész. Nem sikerült a legjobb kérdéseket és válaszokat kiválasztani, és ez a témakörbeli fölény sem volt igazán indokolt. De csillagászok és biológusok biztosan jobban élvezik mint én :P

Ami a borítót illeti, nos igen, külsőre nagyon szép a könyv, a kivitelezéssel sincs gond, kellően figyelemfelkeltő...de hiányzik belőle a belbecs :(