Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Köszönet a könyvért Fallen_Angel-nek, hogy kölcsönadta ;)
 Úgy hiszem, hogy Adrian Tchaikovsky egyike lett a kedvenc íróimnak. Pedig még csak nem is a legjobban olvasott műfajom a sci-fi vagy a hard sci-fi pláne. És a pókokat sem szeretem, a nagy és veszélyes kutyákat meg még annyira sem!
 De valami eszméletlen jól ír a pasi! Emellett persze eszméletlen jó fordítást is kapott, hisz tudjuk jól, hogy egy jóó könyvet is el lehet rontani, amikor nyelvet vált a történet. De itt azt hiszem jó író és jó fordító volt.
 A történet érdekelt, de azt hiszem, ha az Idő gyermekeit nem olvastam volna, és nem lett volna már eleve rajongásom az íróval szemben, akkor ezt a könyvét kihagyom, tekintve a félig robotos/kutyás állatos háborús dolgok totálisan messze vannak tőlem. De mivel megvolt az alap rajongásom, és elérhető közelségből kölcsön tudtam kérni a könyvet, hát bele is vetettem magamat.
 A cím és  a borító amúgy nekem nem volt túlzottan meggyőző, még ha amúgy ijesztő is és markáns is. Tuti, hogy a nagy sci-fis háború rajongók erre harapnak. És kevésbé fogják tárt karokkal várni az olyan kis mezei sci-fi rajongócskák, mint én. Nekem a cím ijesztő, még ha amúgy a történethez teljes mértékben passzol is. Mert hát a biomorfok ijesztőek...az a dolguk, hogy ijesztőek legyenek.
 A történetben nagyon jól elhatárolható a Jó és a Rossz oldal, még akkor is, ha az elején ez a kettő egy oldalon áll is. Vannak szereplők, akiknél nem kérdés, hogy melyik oldalon állnak, és hát vannak olyanok, akiknek idő, míg rájönnek, hogy hova is tartoznak, hova is akarnak tartozni.
 A történetet Rex nézőpontjából ismerjük meg, legalábbis a legtöbb dolgot rajta keresztül látjuk, érezzük és halljuk. Az ő vívódása az, amit követve az olvasó sokkal hamarabb tudja, hogy a biomorfok önmagukban nem veszélyesek, csak a hierarchia az ami veszélyessé teszi őket, meg a Gazdi léte. Rex borzalmasan sokat vívódik azon, kinek higgyen és kikben bízzon. Belül, legbelül tudja, hogy Brumi jó arc és a barátja és jót akar neki. Tudja, hogy Hart borzalmas nagy áldozatot hozott utolsó lépéseként és hogy ezt az áldozatot meg kell becsülnie. De Rexben azért élnek azon kutya ösztönök is, hogy hát a Gazdi szent és sérthetetlen és ő az isten, amit mond az úgy van, azt kell tenni. Borzalmasan sok vívódás kell, hogy eldöntse ő Jó kutya. És igen Rex jó kutya.
 Szerettem olvasni a gondolatait, a tetteit a nehéz döntéseit, azt ahogyan Brumihoz állt, és az ahogy rájött, hogy Gazdi mit akar, és arra is, hogy ez nem feltétlen jó.
 Az emberek manipulatívok de emellett borzalmasan könnyen manipulálhatóak is...érdekes volt látni, hogy Rex egyetlen reakciója mennyire ellentétes dolgokat válthatott volna ki. Ijesztő, de egyben borzalmasan érdekes.
 A könyv végét megsirattam amúgy, mert Rex jó kutya! Brumi jó medve és Raj meg jó raj...bár a méheket nem csipázom.

SPOILER

A biomorfok is parák, de nekem a végkifejlett, az emberekbe épített hierarchia viszont sokkal nagyobbat ütött és sokkal jobban felidegesített. Amúgy tök logikus és értem én, meg minden, de fúúúú de dühös voltam.

Belbecs: 5/5
Okos és elgondolkodtató történet, szerethető és utálható karakterekkel.

Külcsín: 4/5
Nem tudtam megbarátkozni a borítóval, nem is tetszik, de nem kérdőjelezem meg, hogy ez illik a könyvhöz. (már csak azért is, mert az eredeti is ez :D). Szépen szedett, igényes kiadás, és ha nem lennék minimalista (próbálnék az lenni) és nagyobb sci-fi rajongó volnék, akkor ez remek tagja lenne a polcomnak. (főleg mert a gerinc nem vészes :D)

Fülszöveg:

REX ​VAGYOK. JÓ KUTYA VAGYOK.

Rex két és fél méter magas, nagyrészt golyóálló. A hátán nagy kaliberű lövegek vannak, a hangjába pedig pánikkeltő szubszonikus frekvenciákat kevertek. Három társával – Sárkánnyal, Brumival és Rajjal – Mexikó délkeleti részén, az anarchiába süllyedt Campeche állam területén hajtanak végre bevetéseket.
Rex génsebészeti úton létrehozott biomorf, egy aljas háború vérszomjas eszköze. Intelligens, megérti a parancsokat, és ügyességét megjutalmazzák az agyába telepített implantok. Egyetlen vágya Jó Kutyának lenni, Jó Kutya pedig csak úgy lehet, ha engedelmeskedik Gazdinak. Gazdi pedig azt akarja, hogy ölje meg a gonoszokat. Mind egy szálig.
De valójában kik a gonoszok? És mi történik, amikor Gazdit bíróság elé állítják háborús bűnökért? Milyen jogokat ad a fegyverként használt biomorfoknak a Genfi Konvenció? Van egyáltalán Rexnek és társainak joga létezni? Mit tennének, ha szabadok lennének?

Adrian Tchaikovsky, Az idő gyermekei c. nagy sikerű regény szerzője parádésan egyesíti a pörgős, háborús akciót az intellektuális mondanivalóval, ebben letehetetlen, egyedi történetben.

Könyv: Adrian Tchaikovsky: Hadállat
Kiadó: Fumax
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 340
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789634700456
Fordította: Kodaj Dániel

Lauren Beukes - Moxyland

 
Fülszöveg:

Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül.

Külcsín és belbecs:

Először is köszönet az Ad Astra Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet, és ilyen gyorsan, kár hogy ilyen rövid volt :(

 Külcsín, mert ez az egyszerűbb mindig. Kifejezetten csinos borítót kapott a magyar kiadás, olyan Ad Astrás. A hangulatot is képes volt megteremteni, és kellőképpen felhívja  a figyelmet a könyvre és beleillik az Ad Astrás polcom sorában. Amúgy kifejezetten csinosak a könyvek egymás mellett.
 Ez a Moxyland-es borító, már kevésbé tetszik, bár eldöntöttem, hogy nekem kell egy ilyen plüss(?), mert bár ritka ronda, de ez már az a szint, hogy azt mondod rá, hogy szép. Mindenesetre örülök, hogy nem virít a magyar borítón is egy ekkora sárga figura, bár a miénken is el van több Moxy is rejtve. Tetszett a könyv végén, a forma, hogy kivághatjuk, meg fénymásoljuk le, és akkor ragasszuk bármerre. Ötletes, bár könyvtári könyvnél félteném, hogy valaki szót fogad, és ollót ragad!

Belbecs:

A világ amiben játszódik, megint csak egy olyan hely, ahol nem szeretnék élni. Volt pár, nagyon vonzó jellemzője, de a végére teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy nem szeretnék egy ilyen világba élni. Ugyanis engem is idegesítene, hogy semerre sem tudok úgy menni, hogy ne lássanak (az utcán), hogy a rendőr csupán mert azt hiszi, hogy törvényt sértettem, kisüthet majd 200 volttal, és lekapcsolhat. Lekapcsolás a hálózatról, tehát nem tudsz semmit csinálni. És ez borzalmas, nem tudsz ennivalót venni, használni a tömegközlekedést, mert mindenhez kell a telefon és az, hogy kapcsolatba legyél. Én meg eleve nagyon utálom a mobiltelefont, úgyhogy nagyon nem tudnék mit kezdeni magammal.

 Ijesztő volt, hogy az írónő a könyv végén leírta, hogy mennyi mindenhez nem kell már sokat várnunk, hogy a mai világban is már vannak rá kezdeményezések, pl. Cég finanszírozott iskolák, amik kitanítják a jövő dolgozóit maguknak, vagy a mobil sokkolás. Amin már sokan törték a fejüket, hogy milyen jó lenne, hát nem! Nem lenne jó.
 A legdurvább jelenet nekem a könyvben az volt, amikor a tüntetőket nem tudták sokkolással és gázzal hatástalanítani, és mint megoldás megfertőzték halálos vírussal őket, meg azt a pár száz szerencsétlen embert aki éppenséggel ott volt. Azért ez már milyen! Egyrészt, hogy ártatlan emberek is belekevertek, másrészt, komolyan megoldás, bármire is, hogy megfertőződ őket, majd elvárod, hogy menjenek be a kórházba, ott majd Te mint a kormány, rendőrség kiszűröd, hogy mégis ki volt terrorista. Micsoda kényelmi megoldás...Mert, hát vagy odajön szépen a terrorista is, vagy nem megy oda és meghal, mindegyik eshetőséggel nyertél, mert megszűnt a veszély. Hát...marha jó mondhatom. Pff, nagyon felhúzott -.-"

Szereplők:
Kicsit lassan voltam csak képes helyre rakni, hogy ki kicsoda. Pedig komolyan még csak nem is hasonlók a nevek. Az megint más kérdés, hogy volt, hogy filóztam rajta, hogy ez most vajon fiú-e vagy lány! Pedig egyértelmű volt, csak a nevekből nem jöttem rá. Négy szálon fut az esemény, amik néha egybe futnak, néha párhuzamosan haladnak egymással. A könyv végén meg egy szép nagy kérdőjelet hagytak, mert nem tudom eldönteni, hogy mi is történt azokkal, akiknél nyitva hagyta a dolgot.

Kendra: Szellemlány, így is mondhatnánk, eladta a testét, és élő hirdetőtáblaként dolgozik relatíve. Valójában fotós, aki régi géppel és régi filmmel dolgozik, a digitális világban. Nem tudtam őt megkedvelni, egészen a végéig. Akkor már volt benne valami emberi. Kicsit naivnak éreztem, pedig sűrűn tűnt határozottnak, de még így is őrülten befolyásolható.

Tendeka: Ő volna a terroristánk, asztmás, hirtelen haragú és nagyon-nagyon át lett verve. Őt sajnáltam, bár érezhető volt a könyv közepétől, hogy mi vár rá a könyv végén. Ennek ellenére elég kegyetlen megoldás volt, és érdekelne, hogy Emmi és Ash-al most mégis mi lett. Igen érdekel, csak nem tudtam meg.


Toby: Ő annyira hülye, és tenyérbemászó. Idegesítő, és tapló. Igen, azt hiszem így lehet őt a legjobban jellemezni, de ezek mellett őrülten nagy szíve volt, amikor éppenséggel végre rájött, hogy gond van, és hogy tényleg meg fognak halni, ha nem tesznek valamit.

Lerato: Ő érdekelne, hogy végül mire jutott, életben maradt vagy meghalt. Eléggé egyesélyes volt a "választása", de nem tudom eldönteni, hogy a halált választotta volna, vagy az olyan életet, amit relatíve nem is ő irányít, és azoknak kéne dolgoznia, akik ellen harcol, még ha maga nem is igazán terrorista. Viszont egy számítástechnikai zseni :) Az egész bagázsból csak őt tudtam szeretni, na jó talán egy kicsit Toby-t is.


Összességében nagyon tetszett a könyv, ha minden jól megy, hamarosan az írónő másik könyvét is kézbe fogom venni. Meg már megvan, csak az idő kellene hozzá. (Zoo City)

Az írónő további művei: