Yei Theodora Ozaki: Japán ​tündérmesék

 

Őszinte leszek, ez nem volt egy gyors olvasás. Egészen a végéig amúgy, ha pontoznék, akkor 4 pontot adtam volna az 5-ből, de az utolsó sztori annyira oda illet, hogy akkor legyen ez csak 3 pont. Nem is értem amúgy, rengeteg mese, mitológia dolog van a Japán folklórban, így nem értettem azt, hogy konkrétan egy JAPÁN tündérmesék címre keresztelt kötet, miért zár egy KÍNAI történettel. WTF?

 Összességében amúgy a kötet teljesen rendben van. Tartalmaz elgépeléseket, de nem olyan sokat, hogy kifussak a világból miatta, vagy hogy elkezdjem bakinak felvinni a molyra. Oké, lusta voltam post-itet magammal vinni az olvasáshoz, mert olyan kevés volt, hogy ezért nem tartok magamnál. 

A válogatás elég nagy szórással merít a démonok-istenek-japán alapítóatyái témakörökből. Vannak állatmesék és okos-buta fiús. Természetesen nagyrészt mészárlással végződnek, a gonosz megbűnhődik, a jó győzedelmeskedik, mint úgy általában mindig az ilyen történetekben.

Örültem, hogy rengeteg történet játszódott a Tengerek sárkány uránál, mert szerintem ő amúgy az egyik legmenőbb karakter jelen kötetben. Nem mindig túl hízelgő amit csinál, ennek ellenére azokat a történeteket valahogy jobban élveztem, mint a "utáljuk egymást, álljunk össze, győzzük le a gonoszt" random főszereplővel aki vagy barackból, vagy másból született (Termett ott). Természetesen nem hiányozhatott a Bambusz - és Hold témakörből jött isten áldása leánykák sem. És mivel tündér mesék így amúgy ezeknek teljes létjogosultságuk van és csak azért nem pontozhatom le, mert "Én már mindet ismertem". Mert igen, ha valaki relatíve sokat olvas a témában akkor neki ezek a történetek nem újak, nem adnak hozzá túl sokat de ennek ellenére élvezett volt olvasni. Ha az a kínai mese nem került volna oda a végére komolyan...nem értem.

Plusz pont a kötet végén lévő szójegyzetekért, ami nagyjából az összes kicsit ismeretlen szó magyarázatát tartalmazza röviden. Feltehetően akik most ismerkednek a Japán kultúrával azoknak ez nagyon nagy segítség lehet. Nekem is volt ahol örültem, és hátra lapoztam, hogy ez mi a fittyfene. Nem sok ilyen volt de volt.

Az illusztrációk amúgy borzalmasak, olyan... mintha kiszedtek volna random japán képeket valahonnan, olyan ismertebbeket és úgy fekete fehérbe bekopizták volna csak úgy, nagyjából a történethez illően. Megnyugtatásképpen csak a fejezeteket elválasztva vannak ilyenek, kicsik és nem is minden mese közt van! A kötet teljesen megállja a helyét amúgy ezen képek NÉLKÜL is.

Viszont a borító nekem nagyon bejön...nem, nem azért vettem meg...jó....70%-ban az döntött arról, hogy nekem az kell, amellett, hogy amúgy érdekel a Japán tündérmesék világa is...de a borító...nos sokat számít.

Fülszöveg:

Egy ​oly távoli és sokáig elszigetelt ország, mint Japán önálló, világtól elkülönült fejlődése mindig érdekes, meghökkentő eredményekhez vezet, ami a Japán esetében különösen igaz. Elég csak a mesevilágára és annak legérdekesebb, legkülönösebb darabjaira pillantani. A tenger és a japán nép kapcsolata mély és bensőséges. Számos mese örökíti meg ezt a szoros kapcsolatot, minden esetben mély tiszteletet fejezve ki a tenger és annak lakói iránt. Talán legszebb kifejeződése ennek az árapálykövek megjelenése a mesékben, mely kövek csodás képességükkel áradást támasztanak, vagy árvizet tüntetnek el egy szempillantás alatt. De éppoly különleges a japán nyestkutya emberi képességekkel felruházott alakja, mely ravaszságával és gonoszságával nemcsak az ember eszén jár túl, de bizony meg is ölheti a naiv emberi lényeket. Az egyik legmeghatóbb történet Siro kutya története, amely a feltétlen hűség és kölcsönös szeretet szívbe markolóan szép leírása. A tenger és a tengerek sárkánykirálya több mesében is felbukkan: Rjúdzsin korlátlan hatalommal bír a vizek fölött, de a szárazföldön ereje eltűnik. A két világ találkozása azonban érdekes történeteket szül: ahogy ma is látjuk, a tengerek alkalmanként óriási pusztítást végeznek a partvidékeken, legyen kiváltójuk trópusi vihar, vagy földrengés. S ugyan ma már értjük az ezek kialakulásához vezető jelenségeket, de sok ezer évig ez nem így volt. A váratlanul lecsapó, hatalmas erejű szökőárak vagy trópusi viharok látszólag ok nélküli megjelenésére kellett „valaki”, aki haragjában, vagy pusztán az ember megleckéztetésére támasztja ezeket a pusztító természeti jelenségeket. A japán mesevilágban ilyen hatóerő Rjúdzsin vagy az árapálykövek. A kötet 22 mesét, a Japán meseirodalom több száz, esetenként ezeréves darabjait gyűjti csokorba, számunkra egzotikus keretek közt, igazi csemegét kínálva a meserajongóknak. A kötet első ízben kerül magyar nyelven az olvasók elé.

Tartalomjegyzék:

Tartalom

Előszó a magyar kiadáshoz

Eleanor Marion-Crawfordnak

Előszó

Uram, rizseszsákkal

A nyelve szegett mezei veréb

Urasima Taró, a halászlegény története

A gazda és a tanuki

Sinansa, avagy a dél felé mutató kocsi

Kintaró, az aranyfiú kalandjai

Hasze hercegnő története. Régi japán mese

Az ember, aki nem akart meghalni

A bambuszvágó és a Hold-gyermek

Macujama tükre. Történet a régi Japánból

Adacsigahara gonosz szelleme

Az eszes majom és a bölcs medve

A boldog vadász és az ügyes halász

Az öregember, aki virágzásra bírta a kiszáradt fát

A medúza és a majom

A makákó és a rák viszálya

A fehér nyúl és a krokodilok

Jamato Takeru herceg története

Momotaró, avagy a barackfiú története

Rasómon emberevő óriása

Hogyan szabadult meg az öregember a golyvától

Nü-va császárnő és az öt színű kövek. Régi kínai történet

Jegyzetek

Star ​Wars – Galaktikus kalandok

 

Gondoltam, mielőtt visszaviszem a könyvtárba elolvasom én is. Unokaöcsém miatt lett kihozva, mert a Marvel mellett a Star Wars is benne van az érdeklődési körébe. Amúgy szerintem elolvasták ők is, mert egy csomó történet ismerős volt, tehát hallottam már őket, felolvasások során.

Nehéz értékelni a könyvet, mert nem jöttem arra rá, hogy ki lenne ennek a célközönsége. Mert az a korosztály, akik már nézhetik a filmeket és az animált sorozatokat azok számára ez már nagyon gagyi. Akik meg nem ismerik a filmeket, azok nem feltétlen tudják ki kicsoda, és hogy miért jelentős amit csinálnak stb. Tehát nehéz belőni, hogy kiknek szól.

Ugyanis a szövegezés úgy nagyjából a 4-6 éves korosztálynak, ugyanis nem túl összetettek a szövegek, oldalanként nagyjából 4-6 mondat van, szép nagy betűkkel, mellette egész oldalas ocsmány illusztrációk. Sajnálom, de szerintem ritka ronda az illusztrációja a könyvnek. Olyan ez, mintha nem akartak volna jogdíjakat fizetni érte, és ezért csak olyan "hasonló" képeket csináltak. Vagy szimplán az illusztrátor munkássága nem üti meg szerintem az elvárt színvonalat. És az nem mentség, hogy gyerekeknek készült a könyv, ugyanis, attól, hogy gyerekeknek készült még nem kell ennyire...leegyszerűsíteni és rondának lenni.

A másik, hogyha a könyv mondjuk az önálló olvasásra készült, tehát 7-10 éveseknek, akkor megkérdezném a kiadót, hogy egy szerkesztő se látta a könyvet? Hemzseg az elütésektől, nem mondom, hogy minden fejezetben van, de nem egy volt, ami ki is billentett az olvasásból, annyira értelmetlenné tette a szöveget. Tehát, ha már egy könyvért elkérnek 5.000 forintot, egy helyesírás ellenőrzés nem ártott volna. És nem is tartott volna sokáig, mert az egész könyvben nincs túl sok szöveg, tehát tényleg nem értem, miért nem lehetett átnézni :(

Összességében ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam. Szeretem a Star Warst, és bár írtó gagyinak tartok kb. minden történetet a könyvben, még így is kedvet kaptam arra, hogy valamikor újra nézzem a filmeket :D

Belbecs: 3/5

Biztos, ha tudnám ki a célközönség akkor feljebb pontoznám, de az van, hogy nem tudok egy korosztályt sem adni, akiknek ajánlani tudnám.

Külcsín: 2/5

Hát őszintén, a borítón kívül egy normális illusztráció sincs benne, emellett a szöveg se nagyon van gondozva, úgyhogy hagyjuk, még így is nagyon nagylelkű voltam a könyvvel kapcsolatban :D

Fülszöveg:

Indulj új kalandra ezzel a Star Wars-mesegyűjteménnyel, amely a Baljós árnyaktól Az utolsó jedikig tizennyolc összegyűjtött, eddig ismeretlen történettel mutatja be a messzi-messzi galaxis sokszínű világát!

• Könyv: Star Wars – Galaktikus kalandok
• Kiadó: Kolibri
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2019
• Oldalszám: 304
• Kötés: Keménytáblás
• ISBN: 9789634374299
• Fordította: Földi Bence
• Illusztrálta: Nos ez nem derült ki, hogy ki követte el ^.^"

J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Tudom, hogy jobb lett volna Karácsony előtt olvasni, de valahogy most jött meg hozzá a kedvem. Tolkien számomra mindig is nagy mesélő volt, a Gyűrűk Ura, vagy éppen a Hobbit, mind kedvenc lett számomra, így tervbe vettem, hogy elolvasok tőle MINDENT, ami megjelent magyarul. Ez körülbelül amúgy a következő 10-15 éves terv, ugyanis nem akarok besokallni sem, és nem akarom megutálni sem azért, mert Muszáj volna olvasnom. De tavaly is sikerült kettőt is kipipálnom a listáról  (Beren és Lúthien és a Gondolin bukását), ami nem véletlen nem volt anno kiadva, és nem lettünk volna túlzottan kevesek, ha kiadatlanok maradnak. De ez csak saját vélemény, biztosan sokaknak tetszett. Berenék története amúgy még nekem is, de Gondolin már olyan "meeh" érzést hagyott bennem.
 Viszont ez a Karácsonyi leveles könyv roppant mód tetszett. Amikor elkezdtem olvasni az volt az első gondolatom, hogy annyira irigylem a Tolkien gyerekeket. Nem csak azért mert Tolkien volt az apjuk, hanem mert ennyire jó családi hagyományt kevesen alkotnak. Mindennek megvolt a maga helye és ideje, és története. A levelek meglehetősen kidolgozottak és látszik rajtuk, hogy nem csak úgy hipp-hopp ahogy esik úgy puffan módjára írta őket, hanem tudta mit akar közölni, tudta, mit akar mesélni a fiának, majd szép sorban született kis gyerekeknek.

forrás

 Amúgy nagyon sajnálom, hogy azok a levelek nincsenek meg, amiket a gyerekek írtak Karácsony apónak, mert azzal együtt lehet még ütősebb lett volna. Bár feltehetően azok még személyesebbek.
 A történet ami szép lassan kibontakozik, évről-évre természetesen, az kedves, néha véres és háborúval tarkított, de mégis olyan igazi karácsonyos. Jegesmedvét nagyon bírtam, mert hát béna szegény, és mindent eltol, de hát őt ezért lehet szeretni. Karácsony apó meg majdnem végtelen türelemmel tűri a "segítséget" amit kap Jegesmedvétől, meg annak rokonaitól. Érdekes volt, hogy a levekben is megjelenik a háború. Most nem csak a koboldok ellenire gondolok, hanem a Nagy háborúra, ami akkor zajlott a világban, és bár megjelenik, de valahogy próbálja feloldani a gyerekeknek, és elmagyarázni azt, hogy mi is történik a világ többi részében. (Kevesebb az ajándék, mert inkább ruhaneműket visz Karácsony apó a gyerekeknek, mert arra jobban szükség van. Hogy kevés a levél, mert rengeteg gyereknek el kellett hagyni az otthonát stb....)
 És hát az illusztrációk, olyan aranyosak, néha nagyon gyerekesek, de nekem bejöttek nagyon, úgyhogy öröm volt lapozni a könyvet, és olvasgatni Karácsony apó, és Jegesmedve levelet, meg a manó titkárét is persze. Örülök, hogy a könyvet olvashattam, és hogy eredetiben is ott voltak a levelek képei, ennek hála megerősödött az a hitem, hogy Tolkien nagyon sokat foglalkozott egy-egy levél megírásával, megillusztrálásával! És azon is elgondolkodtam, hogy vajon hány évesen jöttek rá a gyerekek, hogy az apjuk írja a leveleket és nem Karácsony apó?:)

Forrás

Belbecs: 5/5

Aranyos történetek, aranyos szokás és meglehetősen kellemes olvasmány, és most ennél többre nem is vágytam :)

Külcsín: 5*/5

Nekem a Cartaphilus féle kiadás van meg, de szerintem a Magvető teljesen ugyanúgy adta ki, úgyhogy feltételezem mind a két kiadás meglehetősen csodás. Örülök, hogy keménytáblás lett, és itt meglehetősen indokoltnak találom a fényes lapokat is. Igényes, és szép kiadás, és azt hiszem semmi kivetnivalót nem találok benne. Mondjuk nem is keresek benne hibát, ez így volt jó, ahogy volt :)





Fülszöveg:
J. R. R. Tolkien gyermekei nem csupán az ajándékok miatt várták Karácsony apót: ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle! Mesélt nekik a házáról, a barátairól és arról, mi történik az Északi-sarkon. Az első levél 1920-ban érkezett, és jöttek húsz éven át, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot – amelyen persze északi-sarki postabélyegző díszelgett – néha a házban találták meg a Karácsony apó látogatásai utáni reggelen, máskor a postás hozta. Ebben a könyvben bemutatjuk Karácsony apó reszketeg kézírását, és szinte valamennyi képet, amelyeket a levelekhez mellékelt, csakúgy, mint az ábécét, amelyet Jegesmedve szerkesztett a barlangokban látott koboldrajzok alapján, amikor eltévedt; és az a levél sem marad ki, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.

Könyv: J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 192

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789632665535

Fordította: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari

Illusztrálta: J. R. R. Tolkien

Megjelenés időpontja: 2016. november 28.

Könyv: J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Kiadó: Magvető

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 192

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789631438833

Fordította: M. Szabó Csilla, Falcsik Mari

Illusztrálta: J. R. R. Tolkien

Megjelenés időpontja: 2019. november 14.

Hans Christian Andersen: Mesék

Kihívás miatt olvastam, de cseppet sem bántam meg. A feladat az volt, hogy olvassunk olyan könyvet, aminek a borítóján hattyú van. Ezzel a könyvvel amúgy is már egy éve szemeztem a könyvtárban, így nem volt nehéz találnom a paramétereknek megfelelő könyvet.
 Andersent amúgy is szeretem, még megvan  a nagy mesekönyve is, amit imádtam lapozgatni kisebb koromban. Ez a kötet amúgy sokban hasonlít hozzá, rengeteg mese ugyanaz benne, még ha a fordítás más is. Illetve mások az illusztrációk.  Nincsen túl sok kép a könyvben, de a legtöbb nagyon szép és eltalált. Az egyetlen amin kiakadtam az  A rendíthetetlen ólomkatonához tartozó egyik kép volt, amikor is a tűz martalékává válnak. Egyrészt, emlékszem, a régi mesekönyvben a végeredmény volt látható (ólom szív és bross), nem az elégés. De oké, legyen ez, de szegény balerina a képen konkrétan úgy néz ki, mint egy rossz transzvesztita... de csak ez a kép volt az, amit amúgy nagyon utáltam, a többi nagyjából okés, vagy éppenséggel tökéletes volt.
De hogy ebben a kötetben mik is szerepelnek?
A 2018-as Park-kiadás tartalma:

    Hüvelykpanni:
Ezt a történetet amúgy szeretem, de feltehetően kevesebbszer találkoztam vele kiskoromban, így voltak homályos részek benne, amikre nem emlékeztem. Jó volt feleleveníteni, és lekövetni Hüvelykpanni viszontagságos utazásait. Nem lett kedvenc mese, de szerettem.

    A kertész és az uraság
Erről meg életemben nem hallottam még. Viszont tanulságos, bár kicsit fura az egész, de inkább pozitív hatással volt rám.

    Borsószem királykisasszony
Oké, ezt a mesét meg mindenki ismeri, bár valami miatt nekem az rémlett, hogy ez hosszabb történet, mint kb. 2-3 oldal, úgyhogy kicsit csalódtam, hogy hipp-hopp vége is lett.

    A rút kiskacsa
Ezt imádom, mindig sajnáltam szegénykét, de legalább tudtam már, hogy pozitív a vége, és így csak vártam, hogy mikor eszmél rá, hogy miért is ronda kacsának :D Voltak amúgy benne olyan momentumok, amikre én totál nem emlékeztem, pedig ezt sokszor olvastam már.

    A teáskanna
Ez nekem olyan semmilyen. Nem utáltam, de szeretni sem tudtam.

    A vadhattyúk
Szeretem, és sokszor is hallottam/olvastam már. Ennek ellenére itt is voltak homályos foltok a történetben, amikre máshogy emlékeztem, vagy éppen nem emlékeztem. Nagyon jó volt újra olvasni :)

    A rendíthetetlen ólomkatona
Sose szerettem ezt a mesét igazán, talán mert ijesztő. Ma már nem ijesztő, de sose kerül bele a kedvenc könyveim közé.

    A kis hableány
Hát, itt a Disney félét jobban csípem, ez olyan kicsit komor.

    A kis gyufaárus lány
Ez a mese mindig elszomorít. Pedig mindig tudom a végét, de ettől még nem fáj kevésbé. :(


    A hóember
Hát, nem ismertem eddig ezt a mesét, és most így utólag azt mondom, hogy meglettem volna nélküle. Elég gyenge volt a többi történet között, simán kilehetett volna hagyni a kötetből. Mert csak töltelék, és olyan nagyon-nagyon meghatározó sztorija sincs.

    A hókirálynő
Őszinte leszek én pár dolgot máshogy ismertem, mint ahogy itt volt, de egyik verziót sem szeretem igazán. Feltehetően azért, mert sem a srácot, sem a kislányt nem tudtam megszeretni, a hókirálynő meg csak úgy van az egészben, úgyhogy egynek elmegy, de nekem nagyon nem a kedvencem :(


Belbecs: 4/5
Ennek ellenére, a válogatás szerintem remek lett. Az, hogy nekem nem jött be pár mese, az nem jelenti azt, hogy nem jó a válogatás (bár azt a Hóembereset simán kivehették volna belőle). Annak aki most ismerkedik Andersennel, egy jó kezdő löket, mert a legtöbb felfutott meséje benne van. Aztán innen lehet továbbmenni minden egyéb meséjére :) Mert azért van neki rengeteg :)

Külcsín: 4/5

Ha az a transzvesztitás Rendíthetetlen ólomkatonás kép nem lett volna, akkor 5 pontot kapott volna. A borító nagyon eltalált, a méret olvasóbarát, a kivitelezés gyönyörű. Az illusztrációk meg nagyrészt szépek :)

Fülszöveg:

Válogatásunk az összegyűjtött mesék bő egynegyedét tartalmazza a leghíresebbektől kezdve a feledésszámba menő ismeretlenekig, így rávilágít a dán meseköltő világirodalmi jelentőségére. Andersen tágan értelmezte a mese műfaját, kutatta a benne rejlő lehetőségeket, és rájött, hogy a meséken keresztül minden elmondható az emberi lélekről gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Meséi nem egyformák: igaz, hogy mindegyikre erősen rányomja bélyegét a költő senki máséval össze nem téveszthető személyisége, ám mindegyik más-más ötletre épül, mindegyiknek más az előadásmódja, így mindenki találhat magának újabb kedvenceket a régiek mellé. Mesekönyvünk legnagyobb szenzációja, hogy a fordítás dán nyelvből készült, melyre Magyarországon korábban soha nem volt példa. Kiadónk ezzel a különleges mesekönyvvel szeretné emlékezetessé tenni Andersen születésének 200. évfordulóját.

Könyv: Hans Christian Andersen: Mesék
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 228
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633554982
Fordította: Kertész Judit
Illusztrálta: Nikolaus Heidelbach

Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi

Szeretem a meséket, és szeretem Tibetet is, így egy tibeti mesegyűjtemény szinte tökéletes olvasmány lehet számomra. És szeretem, ha egy könyv meglehetősen szép. Nekem még a kemény borítós Novella kiadó által kiadott példány van meg, aminek alul mindegyik lapon végigfut ez a felhős, hullámos minta. És emellett egy csomó apró fejezet elválasztó kép is van benne. Ugyan a kemény borítás miatt és mert nagyobb, a másik kiadásnál, nem olyan egyszerű szállítani, de ha ügyes voltam, akkor a kisebbik táskámba is belefért! Méretével ellentétben, súlya viszont nem nagyon van, így egészen utazóbarát. Szerintem páran azért megbámultak amikor a buszon kiszedtem és olvasni kezdtem. Bár lehet, hogy az olvasás ténye hökkenti meg az embereket...

Külcsín: 5/5

 A történetek vegyesek, a legtöbbről nehéz lenne megmondani, hogy valóban tibeti-e. Nem kérdőjelezem meg Szántai Zsolt és Ábrahám Linda hozzáértését, csak azt mondom, hogy úgy keleten, és nyugaton is ismertek ezek a mesék. Legalábbis volt olyan, amire konkrétan tudok magyar példát mondani. A Kiskakas arany félkrajcára, ami nem darazsakkal, de jakokat megevő és pénzt visszakérő kakassal azért feltűnt. Emellett sok olyan van, amit szerintem a kínaiaknál is olvashatunk, a démonok, és a varázs tárgyak terén. Nagyon kevés mese kezdődött eleve azzal, hogy a Himalája lankáin, vagy Tibetben. Tehát ebből adódóan bárhol megeshettek, és mivel voltak olyanok amikről van emlékem így feltehetően olyan univerzális mesék inkább. Olyanok, amik mindenhol a nép száján forogtak.
 Ennek ellenére szerintem nagyon jó és kellemes az összeállítás. A legtöbb tanmese, amolyan a legfiatalabb fiú elment szerencsét próbálni, vagy az elátkozott királykisasszonyt megmentik, vagy démonok varázstárgyait gyűjti össze a főszereplő. Bár pont ez a mese végződött számomra meglepően. Mert ugyan igaz, hogy sokat beszélt a fiú, de miután mindenki megkedvelte, és esze is volt, hogy begyűjtse a cuccokat, mégis elkotyog mindent, amibe bele is hal... azt hiszem ennél az egy mesénél vontam fel a szemöldökömet, hogy wtf?
 De ettől eltekintve nekem tetszett, jókor olvastam, megvolt hozzá a kedvem és a hangulatom. És mivel kb. 1 maximum 3-4 oldalas volt egy-egy mese, így sokkal gyorsabban lehetett haladni és nem volt zavaró, ha olvasó jön, vagy éppen az, ha a buszon közeledik a leszállás ideje. Mert hipp-hopp adott történet végére lehet érni!
 Amiért mégis csak 4 pontot adok rá, az tényleg az, hogy ennél sokkal több (többször leírva) vártam a Tibet vagy Himalája, vagy valami utalás. Pl. Buddhista történet alig volt benne, pedig valahogy ezt is vártam, egy kis tibeti buddhista történet, egy kis Tibetben játszódó történet...

Belbecs: 4/5

Fülszöveg:

Okulni és nevetni magunkon mindig van pár percünk, mit örömest adunk ilyen mulatságra. Szeretjük látni magunkat állatok bőrében, magunkat, kik büszkén vagyunk bölcsek, titkon balgák, huncutul furfangosak, be ne vallva hazugok, ostobák és telhetetlenek. Mindeközben arra vágyunk, hogy csodatévők legyünk. És míg a tibeti meséket olvassuk, mindezek, s még sokkal többek is leszünk. A meséket felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt ajánljuk.

Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Sudhana
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 256
ISBN: 9789638896407
Fordította: Szántai Zsolt

Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Novella
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 252
ISBN: 9639442577
Kötés: Keménytáblás

Fordította: Ábrahám Linda, Szántai Zsolt

Könyv: Ábrahám Linda – Szántai Zsolt (szerk.): A hóoroszlán meséi
Kiadó: Novella
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 256
ISBN: 9789639442573

Olvassunk meséket! - 2018/2

Még év elején volt egy mese olvasós posztom, aztán elmaradt a dolog. Egyrészt azért, mert nem olvastam ezidő alatt elég mesét ahhoz, hogy poszt készülhessen belőle, másrészt meg, amikor már végre olvastam, akkor éppen a posztjaimat a Japán úttal kapcsolatos élménybeszámolók töltötték ki. Mert, valahogy azt fontosabbnak tartottam, hogy meg legyen írásban is örökítve, mint a mesék. Viszont most aztán az eddig olvasottakból készül a poszt. Megsúgom, hogy hirtelen felindulásból sikerült...sok-sok mesét olvasnom. Nagyon sokat, magamhoz képest is.
 Ennek egyik oka, hogy előolvasok, hogy majd ha az unokaöcsém/húgom beleér a korba(1 év és két hónappal, még várunk azért kicsit), akkor tudjak ajánlani én is. Ha már egyszer van egy könyvtáros nagynénijük, akkor ez legyen is használva ;)
Tehát akkor ezeket olvastam,...február óta:

Katy Hudson: Túúúl lármás téli álom

Vannak olyan mesék, ahol az értéket inkább az illusztrációk adják. Itt magával a történettel sincs baj, de valahogy egy kicsit jobbat vártam tőle. Ennek ellenére egy olvasást mindenképpen megér.
 Viszont a rajzok nekem nagyon tetszettek, nagyon színes, nagyon gyerekeknek való, és úgy igazán jó vizuális élmény. Én viszont nagyon sokallom érte a 3.000 forintot. Mert nem az a mesekönyv, amit újra-újra olvas az ember, pont a sztori végtelen egyszerűsége miatt...
Tündér, Budapest, 2017 / 30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155611896 · Fordította: Tót H. Ágas · Illusztrálta: Katy Hudson

Dániel András: Utazz Bálnabusszal!

 Én a Kuflikat nagyon szeretem. Dániel András legtöbb könyvét nagyon szeretem. De ez szerintem nem az igazi. A méret miatt, gondolható, hogy a böngészők mintájára készül...és lehet benne valami, de én úgy érzem, a rajzok ahhoz nagyon elnagyoltak. A szöveg kevés, és frappáns akar lenni, de nekem amikor olvastam, pont nem ilyen hangulatom volt. A kolléganőmnek nagyon tetszett. Én nem vitatom el azt, hogy kreatív, hogy a gyerekek szeretik, de nekem személy szerint nem jött be. Meglepne, ha minden könyv bejönne. Kicsit többet várok Dániel Andrástól.

 Két Egér Könyvek, 2017 / 12 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158003773 · Illusztrálta: Máray Mariann

Pásztohy Panka: Pesti mese 

Már régen terveztem elolvasni, így amikor a könyvtár megvette akkor rögtön lecsaptam rá. Szerintem teljesen korrekt a mese. Kerek egész, és a hátulján lévő személyes megjegyzéssel együtt teljesen oké. Pásztohy Panka képeit eleve szeretem, úgyhogy az illusztrációk nálam teljesen betaláltak. Egy kis városnézés mese formán, egy kis személyes történet. Kezdő olvasóknak amúgy szerintem teljesen jó, szülő mellett. Nagy betűk, szép illusztrációk, rövid írások.

Pagony, Budapest, 2017

64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634103370

Farkas Róbert: Első ​könyvem a fénysebességről (Eszes Róka 2.)

Nekem már az előző rész is nagyon tetszett. Ez a féle ismeretterjesztés szerintem remek. Annak ellenére, hogy itt is néha éreztem, hogy nehéz átültetni gyerek szókincsre a dolgokat. És még nem teljesen látom át azt, hogy hány éves kortól lenne ez ajánlott.

 Mert a nagyon kicsiknek, még nagyon sok olyan kérdést vetnek fel a válaszok, amikre szülő legyen a talpán aki tud válaszolni. A nagyobbacska gyerekeknek a nyelvezet még mindig néhol akadozó, viszont lehet, hogy ők meg a forma miatt, már "gyerekeknek" valónak tartják. Holott szerintem ez simán olvasható 31 éves fejjel is, tud rengeteg újat mondani, és igen, nekem is volt néha szemöldökráncolásom, hogy "most mivan?" Ennek ellenére ajánlom, a csillagászatot szerető gyerekek szüleinek megvételre. Mert a képek nagyon jók, a szövegek...hát kell egy kicsit szerintem utánaolvasni, de hát mondja is ELSŐ könyv az univerzumról és a fénysebességről...tehát ad egy csomó kérdést, ad választ, ami feltesz egy csomó kérdést és így tovább :D

 Kolibri, Budapest, 2018

36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634371656 · Illusztrálta: Farkas Róbert

Andy Lee: Ne nyisd ki ezt a könyvet! 

Ez egy akkora nagy baromság! De tényleg, szerintem írtó cuki dolog. De igen, 2.500 forintot nem ér... könyvtárban gyorsan olvasva teljesen oké. Azaz igazság, hogy én mindig úgy vagyok a dolgokkal, hogy bizonyos árért elvárok bizonyos ráfordított időt. Annak ellenére, hogy a könyv megkacagtatott, és tetszett is, nos nem érzem azt, hogy olyan marha sok munkája lenne benne a szerzőnek. A szöveg úgy kb. egy oldalnyi, ha összerakjuk, és ennyi. Az illusztrációk a könyvhöz teljesen illenek, de nem kiemelkedően szépek. Sokallom az árat :(

Ventus Libro, Budapest, 2018

32 oldal · ISBN: 9786155755262

Axel Scheffler: Mókuspapa, gyere haza!

Őszinte leszek, nem tudom, hogy ezt kinek és miért írták. A történet szerintem kicsit bugyuta. Kicsit elborult ötleteik vannak arra, hogy jut vissza a mókus a többiekhez, és az egésznél azt éreztem, hogy ez nagyon-nagyon kusza. Olyan érzésem volt, mintha ...hát nem tudom megmagyarázni. A rajzok meg borzalmasan rondák. 

És oké, hogy csak 1800 forintot testál, de ezért nem kapunk jóformán semmit sem. Pedig lehetett volna ennek egy kerek és értelmes mesét írni, de úgy döntött a szerző, hogy az uncsi lenne, ezért még rak bele pár fura ötletet, ami szerintem 1. nem volt hihető(tudom, hogy mese....és annak nem kell hihetőnek lennie) 2. totál nem illett az előző oldalhoz sem, nem hogy a történethez magához...

Pagony, Budapest, 2018

26 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634371571 · Fordította: Papp Gábor Zsigmond · Illusztrálta: Axel Scheffler

Pásztohy Panka: Pitypang születésnapja

Bevallom, hogy a többi kötetét a sorozatnak nem olvastam. Volt bennem egy félsz, hogy akkor nem is fogom érteni. De ez nem így volt. A történet teljesen érthető önmagában is. Pittypang roppant aranyos kiskutya és a gazdája is meglehetősen kedves, még ha egy egész napra el is felejtkezik kis kedvencéről, aki meg is sértődik, hogy nem kap ajándékot.

 Ugyan nem Pittypang féle kutyánk van, de ismerős ez a duzzogó magatartás tőle, úgyhogy teljesen átéreztem a problémát, hogy igenis engesztelni kell. Mert a kutyák nagyon kis "mocskok", nagyon tudnak haragudni és megsértődni, ha csak rövid időre is. Az illusztrációk, mint mindig Pásztohy Panka esetében aranyosak, és szeretni valóak. Remélem, hogy a többi kötet is eljut majd hozzám, mert aranyosnak találom őket.

Pagony, Budapest, 2018

24 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634103530 · Illusztrálta: Pásztohy Panka

Udo Weigelt: Mia és a macskamedve mesés kalandjai

Itt is az van, hogy az első részt nem olvastam. Itt viszont kicsit hiányoltam azt, hogy nem tudom hogy került  a macskamedve Miá-hoz, és hogy kicsoda is ő. Mert, hogy ez az első részben feltehetően kiderült. Úgyhogy itt éreztem a hiányos olvasmányaimat.

 Ennek ellenére a sztori teljesen kerek és érthető is az előzmény nélkül, még ha a fent említett kérdések fel is merülnek. A rajzok szerintem nagyon aranyosak, a történet meg kreatív. Én nagyon bírtam a repülő szőnyeget, neki kifejezetten jó szövege volt :D

 Manó Könyvek, 2018

72 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634034490 · Illusztrálta: Joëlle Tourlonias

Bosnyák Viktória: És most hogy festek? 

Rejtett olvasás népszerűsítés kérem szépen!! Már csak ezért is tetszett volna, de emellett a történet nagyon aranyos, a karakterek nagyon szerethetőek. Imádtam szegény egyszínű kaméleont, és azt a kitartást, amivel hajlandó volt belemenni, minden elmebeteg ötletbe, csak hogy kaméleonosan színt tudjon váltani. A rajzok nagyon aranyosak, a könyv nagyon igényes. Azaz igazság, csak jót tudok róla mondani. Nagyon jókor kapott el, és nagyon átjött a történet, és hát...olvasás népszerűsítés ;D

Kolibri, Budapest, 2018

32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634370994 · Illusztrálta: Rippl Renáta

Janikovszky Éva: Zoli tortája

A történet nagyon aranyos, és szerethető, kacagtató és tanulságos. Tehát a történettel minden rendben. De, miért ilyen rondák az illusztrációk azt nem értem. Persze tudom, mert Kárpáti Tibornak ez a stílusa, és elhiszem, hogy valakinek ez tetszik, de nálam üti az alja rajzolási stílust. Sajnálom.

Janikovszky Éva könyvei szerint ennél szebb rajzolást érdemelnek...ez annyira ront az egész élvezhetőségén ;(

Móra, Budapest, 2016

32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634153061 · Illusztrálta: Kárpáti Tibor

Svenja Ernsten – Tobias Pahlke: Mikor alszik a mosómedve?

Ez valami írtó cuki könyv. Azt hiszem, hogy ilyesminek képzeltem mindig el, a tökéletes ismeretterjesztő könyvet, aprónépeknek. Ugyanis, nem mond túl sokat, de elmondja hogy csinálják az emberek, röviden. Majd fog 3-5 állatott és annak az életét is bemutatja abban a témakörben. És itt éreztem azt, hogy nem akar sok lenni, de kevés sem. Kiválaszt olyan állatokat, amiket azért már ismernek a gyerekek, vagy valami miatt különlegesek, és akkor elmond róla valami oda vágó információt. És hát a rajzok nagyon tetszettek :) 

Azt hiszem ez és a párja megnyerte nálam a 2018 legjobb gyermek ismeretterjesztő könyv díját, és gondolkodom azon, hogy 2018-as olvasmányaim legszebb illusztrációit is neki adom :)

Sziget, Budapest, 2018

30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155723148

Svenja Ernsten – Tobias Pahlke: Az oroszlán jár fodrászhoz?

Csak ismételni tudom magam :) 

Ezt olvastam amúgy először, és utána a másikat. És most látom, hogy van kormeghatározás is, és a 4 éves kort teljesen reálisnak tartom hozzá. 

Az illusztrációkat imádom, a fordítás szerintem jó lett, a könyv kiadása meg egyszerűen szép. Jó vastag lapokkal, úgyhogy egészen strapabíró könyvnek tűnik :)

Sziget, Budapest, 2018

30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155723131 · Fordította: Dobay Orsolya

Olvassunk meséket! - 2018/1.

Szeretek meséket olvasni, meg ifjúsági regényeket is. Tartom, hogy ezek nem feltétlen csak a kisgyerekeknek szólnak, illetve, nem csak ők azok akik ezeket élvezhetik. És így 31 és fél évesen igenis jó egy-egy mesét kézbe venni.
 Jelenleg az év elején egymás után rögtön sikerült 3 ilyen könyvet is találnom, hazahoznom és mivel mindegyik igen rövid, így egy összegző posztba kerülnek és nem külön-külön kapnak posztot (nem mintha nem csinálhatnám azt meg, de tök feleslegesnek gondolom szétszedni őket.
És akkor szöveg ügyileg növekvő sorrendben a következők:

Maros Krisztina – Szabó T. Anna: Milyen színű a boldogság?
 A maga 30 oldalával, akár hosszúnak is nevezhetnénk, de körülbelül 2 perc "elolvasni", ha rászánunk arra időt, hogy a képekben gyönyörködünk, akkor 5 perctől felfelé, bármennyi lehet.
 Elsőre nem értettem, hogy "ezt így minek adták ki?" tekintve, egyetlen egy vers szövege van a képek alatt 1-1 mondatonként. Viszont a könyv hátuljában megtudjuk a Miértet, és így máris sokkal érthetőbb az egész.
 Nekem eleve az ötlet nagyon tetszik, emellett, a képek is szerintem gyönyörűek lettek, illik hozzá a szöveg, és a szöveg nélkül is teljesen átjön az egész.
 5/5 a külcsín és a belbecs is. Több ilyen könyv (is) kellene. :)

Caroline McAlister: John Ronald sárkányai
 Ez a könyv már több szöveget rejt magában, mint az előző. Mondhatnánk, amolyan életrajzi betekintésnek is. Tolkien életét mutatja be, elég nagy ugrásokkal, és elég kevés szöveggel magában a "mesei" részben. Viszont a könyv hátulja tartalmaz egy jóval részletesebb életrajzi áttekintést is.
 Az illusztrációk itt is csodaszépek, és roppant mód örülök annak, hogy egy-egy íróról születhetnek ilyen "mesekönyvek". És nem írókról is. 2014-ben (de régen volt), szintén olvastam egy ilyesmi gyerekeknek szóló, híres ember életrajzot és az is nagyon tetszett. (Deborah Heiligman: A fiú, aki imádta a matekot), azt is bátran ajánlom.
De visszatérve erre a kötetre. Gyönyörűek az illusztrációk, de bevallom, hogy magába a borítóba szerettem nagyon bele. Meg mert Tolkien-ről szól, így alap volt, hogy amint lehetséges elolvasom. És nem bántam meg!
5/5 a külcsín és a belbecs is. És igen, az ilyen könyvekből is több kellene!

Torben Kuhlmann: Armstrong
 Valahogy most sikerült komolyabb meséket találnom. Míg a John Ronald sárkányai életrajzi, addig az Armstrong, amolyan "történelmi eseményt" feldolgozó. Bár átírva egy egérre. Viszont itt is a könyv végén szerepel a Holdra szállás emberi vonatkozású története. Annak idején már olvastam a szerző másik könyvét, a Lindbergh -et, ami megfogott a maga gyönyörű kivitelezésével. És ez nincs máshogy most sem.
 A könyv gyönyörű illusztrációkkal van teli. A történet néha nekem sántított. Ha túl is rugaszkodunk azon, hogy egy egér űrutazásáról és Holdra szállásáról beszélünk. A legnagyobb furaság nekem az volt, hogy 1. felért, 2. leszállt és nem halt meg addig, 3. a holdról vissza tudott jönni. Ami tekintve, hogy egy egér által összeeszkábált "űrhajóról" beszélünk, igen nagy teljesítmény. Tehát nekem kicsit fura volt a vége. (jah a Lindbergh-nél tök hihető, hogy átrepüli az óceánt :D De azért az űrutazás nekem kicsit már sok volt).
Úgyhogy a külcsín 5/5, de a belbecs nekem már csak 4/5. Ennek ellenére bizakodó vagyok, hogy idén esetlegesen sikerül Jó mesekönyveket találnom. Kezdésnek azért elég erős hármast találtam ;)

Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Hol is kezdjem, a sárkányoknál, a farkasoknál vagy az almáknál? Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valaki a klasszikusokat újradolgozza, akkor bátor ember. Mert a klasszikus történeteket mindenki ismeri. Tehát az alap sztori adott, ahhoz, hogy az írót vállon veregessék, hogy „jó volt”, ahhoz kiemelkedően sokat kell letennie az asztalra, tekintve, hogy az alapokat nem ő írta. Nem tudom, hogy vajon teljesen új dolgokat nehezebb kitalálni és megírni, vagy az ilyen átdolgozások a nehezebbek. Persze mindegyikhez kell írói tehetség.

 Nem mondom, hogy ő tehetségtelen, de az biztos, hogy a végére vagy nagyon elfáradt, vagy túl vicces akart lenni. És nem szeretem, amikor az alap tök jó dolgok átcsapnak erőltetett viccességbe.

A sárkányos történet teljesen oké volt! Egyetlen bajom, szimplán a nevekkel van, mert ott már látható volt, hogy vagy nem tud kitalálni jó neveket, vagy „nagyon vicces akar lenni”, csak nem sikerült. Ami annyiból rossz dolog, hogy az egész könyv főszereplőjének van a leggázabb neve, az meg elég sokat van leírva. Tehát magával a sárkányos résszel nem volt bajom, sőt még tetszett is. Bár nem nagyon sikerült rájönnöm, hogy mi lett átdolgozva (azon kívül, hogy a tipikus hétfejű sárkányhoz elmegyek, elhozom a királylányt, dolog volt, csak mondjuk nem volt ott királylány). Tehát nem sikerült rájönnöm az eredetére, de ez volt amúgy a legjobb része a könyvnek!

A farkasos történet, ugyebár Piroska és a farkas utózmánya, amikor Piroska és a nagymama is vérfarkassá válnak, csak az egyik elnyomja a képességet, a másik meg vérfarkas ribi úrnő lesz.(lehet tippelni ki kicsoda :P). Ez már nem tetszett annyira, mint a sárkányos dolog, mert túl sok volt a szenvedés benne. Loson szenved, mert szerencsétlen, mert megharapták, mert bűbáj köti csak hozzá a nőt akit szeret, mert féltékeny, meg mert ezer más problémája van. A vérfarkasok meg szimplán gázak a történetben. Szimpla ösztönlények, akik csak Piroskát akarják megkettyinteni, és mivel ő nagy ribi, hát, aki harcban nyer, az hál vele egy hónapig. És kb. ezzel elmeséltem a mese lényegét. Nem mondom meg mi a vége, de happy end. Már akinek.

És akkor az almák. Adott, hogy a Hófehérke történetet keresztezed a hamupipőkével, veszel egy asztrális kivetülős tükröt, egy beszélő hegyet, hét lökött törpét, két kristálykoporsót, egy narcisztikus herceget, rumot és három tetszhalottat. Nos, ezt összekevered és tádám kész is a történet. Egyrészt, eleve rühellem a Hófehérkét, mint mese, sosem bírtam, tehát az átirata sem tetszett annyira. Bár ebben Hófehérke nem csinált semmit a tetszhalottság és a végén a csókolózás és éneklésen kívül. Láthatóan az író itt már elfáradt, mert kicsit túl van tolva a narcisztikus herceg is, a falon őrködők párbeszéde, és a királynő-tükör párbeszédek is, már a „túl vicces” kategória. Amikor már maximum kínodban röhögsz. És amúgy az egész sztori katyvasz lett, mindenki mindenhova ment, mindenfélét csinált, de valahogy nem állt nekem össze teljes egésszé. Ha egy jelzővel kéne illetnem: erőltetett.

Belbecs: 2,5/5

A könyv egészében, egy remek alap ötletre épült. Csakhogy az első történet után elkezdett a színvonal lefelé menni. Namármost az első sem lenne nálam 5 csillag, az utolsóra meg, csak szívjóságból lehetne 1 csillagot adni. Jobbra számítottam, jobbat szerettem volna! Viszont a cím nagyon bejön!

Külcsín: 4/5

A borító nagyon jó lenne, ha nem menne ki a szöveg, a fehér margóra. Így kicsit bután néz ki szegényke. Elgépelések voltak a könyvben, néha felszaladt a szemöldököm, de nem volt igazán vészes a dolog. Ennél jóval, több hibával rendelkező könyvet is olvastam már. Itt nem volt, annyira gáz a dolog. Ennek ellenére, persze az ideális az lenne, ha nem lennének elírások stb.

Fülszöveg:

Közhírré tétetik!
Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és vele a fele királyságot!

Vízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie.
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl…

A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Könyv: Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 320

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789632931609

Rob Scotton: Russell, a bárány

Vannak mesekönyvek, amiket ezer és egy napja el akarok olvasni, csak nincs meg a könyvtárnak, nincs meg nekem, nincs senkinek meg a környéken. Nos Russell, a bárány is ilyen volt. Sajnos a könyvtárnak azóta sincs meg, de ha véletlen találnék egy másik példányt belőle, szintén 500 Ft-ért lehetséges, hogy megvenném a könyvtárnak, mert über cuki. Sajnos a saját példányom, ha nem is örök megtartós, de családon belül vándorol majd. Van pár unokahúgom, akik lassan beleérnek a 3 éves korhatárba.

 Be kell ismernem, hogy kicsit féltem is a könyvtől. Mármint, annyira régóta vártam arra, hogy megkaparintsam, ha csak egy olvasás erejéig is, hogy megnőttek az elvárásaim vele szemben. És általában ebből nem nagyon szoktak jól kijönni a könyvek. De Russell roppant mód megérdemli azt a rajongást, amit kap molyon, és feltehetően a báránykedvelő kisgyerekek körében :D

 Russell egy kifejezetten kedves, és fura bárány, megjegyezném a  furaság, itt inkább csak az átlag báránytól eltérést jelenti. A könyvet nem is maga Russell különcsége, ami viszi, hanem az illusztrációk. Első olvasásra is rá kell jönnöm, hogy borzalmasan szépen rajzolták, és részlet gazdag, tehát újra-újra átolvasva, lapozgatva az ember találhat újdonságokat. Mint a protkós bárány, meg hasonlók. Ezek azok ami miatt más mint egy átlag mesekönyv. Tekintve, maga a történet, nem szól túlzottan sokról :D Csak egy különc bárányról.

 Én mindenkinek ajánlom, akik szeretik a szépet, meg az aranyos dolgokat. A bárányok cukik, Russell meg főleg.

 Fura mód, már ez a könyv is 500 Ft-s állványról való. Néha meglepődőm, hogy mik, hogyan kerülnek oda. Feltételezem nem kelt annyira, hiszen, nem is folytatták a sorozat kiadását(pedig szerintem megérdemelné), és mivel nem kelt el annyi amennyi kell, kikerült ennyire olcsón az olvasókhoz 4 év alatt. Sajnálom, mert ez egy tök jó könyv :( Jó lenne, ha felkapnák, mert tényleg megérdemelné azt, hogy sokan vigyék, sokan olvassák!

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Eredeti mű: Rob Scotton: Russell the Sheep

Eredeti megjelenés éve: 2005

Könyv: Rob Scotton: Russell, a bárány

Kiadó: General Press

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 32

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789636432133

Fordította: Szabó T. Anna

Illusztrálta: Rob Scotton

Amikor a mese már egy kicsit sok!

Szeretem én a meséket, de eljut az ember arra a szintre, hogy ha csak arra gondol, hogy mesét kell olvasnia akkor leizzad, és elfogja az undor. A merítés díj miatt, a zsűrizés égisze alatt elég sok mesét kellene olvasni. Gondoltam, ez nem lehet gond, imádom a meséket…. Csak hát az évben szétszórva és nem egyhuzamban 110-et. Tehát így márciusra besokalltam, pedig van nálam sokkal többet olvasó is.

 Feltehetően hátrány, hogy nincs gyerek akinek felolvassam, és így igazándiból magam szórakozására megy a dolog. Csakhogy azt vettem észre, hogy már inkább idegesítenek, mintsem tetszenének ezek a mesekönyvek. Persze, lehet csak azért mert éppen az a turnus került a kezembe, amik tényleg rosszak. Úgyhogy egyelőre egy kis szünetet tartok, mert félek azért pontozok le könyveket, mert Éppen akkor, Éppen arra nem volt kedvem, energiám, és már rühelltem a meséket.

Mostanában olvastam:

Szécsi Noémi: Tetűmese

A szöveg nagyon tetszett, az illusztrációkkal viszont nem vagyok megbarátkozva. Nem mondom, hogy nem illik a történethez, de nekem akkor sem tetszik.

Mondjuk vicces lenne elképzelni ugyanezt a szöveget, mondjuk Szegedi Katalin illusztrációival, vagy Pászthoy Pankával, totál más hatást keltene mindegyik :D

Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett

Régóta (megjelenés óta), figyeltem ezt a könyvet, tervben is volt, hogy olvasni fogom, csak hát idő, míg a közelébe kerülök. Nos felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt az alap történet aranyos, ha eltekintünk attól, hogy édességet trüsszenteni, nem túl higiénikus. De tudom-tudom, mese!

Maga a könyv nem túlzottan vastag, tehát elvárható lett volna, hogy legalább szóismétlésekkel ne legyen teli. Mivel mese, így eltekintek attól, hogy nem enném meg azt,ami egy ló orrán/száján kijön! A történet nagyon le lett butítva, tekintve a terjedelmet, ebből adódóan, mire bárkiért is izgulnál, már megmentették, megtalálták, megvarázsolták stb.

A könyvben nincs konfliktus igazándiból, amit meg kellene oldani, fel kéne oldani. Van két probléma, de egyik sem olyan hogy izgulsz, max. egy oldalnyi ideig… utána már megoldódott. És persze borzalmasan sziruposan kiszámítható a vége, már az elején. És igen tisztában vagyok vele, hogy nem az én korosztályomnak íródott, de akkor is. Jóval többet vártam tőle.

A rajzokat meg nem szerettem meg… :(

Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás

Nem tudom, nem tudom…
Szeretem Dániel András könyveit, legalábbis az eddigieket nagyon szerettem. Ez már nekem egy kicsikét erőltetnek tűnik. Pedig maga az alap történet jópofa és kedves, és óriásos, úgyhogy akár jó is lett volna, de aztán a történet a történetben száll, és a történet történetének története már sok volt habár a rablós cucc jópofa, és illett is a történetbe, de ez a visszamerengés a fél könyvön át már sok volt . Ennek ellenére nem mondom, hogy nem fogok több Dániel Andrást olvasni, de azt hiszem, ő is átment az „írjunk sok mesekönyvet” erőltetett menetbe, és ennek megvan az a hátránya, hogy egy-egy könyv nem üti a színvonalat. Vagy csak nálam nem…

Finy Petra: Milu az olimpián

Hát, ez nem tudom, hogy azért volt-e borzalmas, mert 2. szintes könyv, tehát erősen butított szöveggel, vagy ez amúgy sem egy túl nagy szám. Van egy olyan érzésem, hogy mind a kettő. Az illusztrációk szépek voltak, de messze nem viszi fel a könyv értékét. Olvasást tanulóknak jó. Igazándiból a történet számomra már ismerős volt, eltekintve a macska-kutya aki sárkánnyá válik résztől. Tehát feltehetően az időutazást kihagyva az ókori görög olimpiás történetet már olvastam valahol máshol!
Ettől még ez a könyv számomra gagyi.
Jah és mire rájöttem,hogy a Milu az fiú név… azt hittem a kislányt hívják úgy :D Nem tagadom, feltehetően ez az én műveltségi hiányom :D

Harcos Bálint: Szofi varázsol

Nem olvastam még Harcos Bálinttól, így nincsen összehasonlítási alapom. Feltehetően heteken belül lesz, és akkor már viszonyítani is tudok, hogy ez mennyivel jobb vagy rosszabb a többi könyvénél. De be kell ismernem, hogy ha csak belenéztem volna (és az illusztrációkat nézem), akkor nem olvastam volna el a könyvet. Borzalmasan rondának találom a képeket. És értem én, hogy a gyerekeknek még nem kell olyan nagyon kidolgozott kép, és nem kell felnőtt fejjel is szép illusztráció (bár ezzel a megállapítással vitatkoznék), de ez akkor is ronda. Olyan igazán, nagyon ronda. Tehát az illusztrátor nem lett a szívem csücske, még ha néha el is kapta azt a hangulatot, amit a szöveg közvetíteni akart.

 A mese maga viszont aranyos, nem túlzottan túlkomplikált és nem is hosszú, de szépen felépített és szép kerek. Azaz igazság, hogy feltehetően kreatív szülők még tovább írhatják, hogy mi mindent lehet a csiribú-csiri (…) helyére írni. És meglehetősen menő cirkusznak tartom azt, ahol valóban van mágia! Szofi meg egy cserfes kislány, meglehetősen kreatív és meglehetősen szófogadatlan. Láthatóan éppen a „csak azért sem” korszakát éli, így miért is mondaná ki helyesen a varázsigét. Főleg, hogy az első rontás után rájön, hogy amivel végződik, a varázsigéje az valóra válik.

 Legyünk őszinték, ki ne élne ezzel a lehetőséggel, már csak a hecc kedvéért is. A csillárnál amúgy még morogtam, hogy most komolyan ennyire kreatívatlan, de aztán nagyon beindult, vár, bál, sár, kád, ágy stb. stb. És igen tetszett, hogy azért ha nem is Szofi, de Harcos Bálint szépen átgondoltan adta a sorrendet, és így szép keretet adva a cirkuszos történetnek.

Azok, akik nyitottak a mesékre, a bűvészekre (akiket utálok), azoknak mindenképpen ajánlom. Sajnos vizuális értéke nem nagyon van a könyvnek (szerintem).

Külcsín: 1/5

Felejtős, inkább hagyjuk, nem tetszett L

Belbecs: 4/5

Lehet ebből még többet is kihozni. Mindenképpen akarok még olvasni a szerzőtől, és feltételezem nem sikerült a legjobb művével kezdenem a többit mintha többen dicsérték volna. Ez is tetszett, de nem az a Hűha könyv.

Harcos Bálint kötetei:

Harcos Bálint: Szofi tüsszent 85%

Harcos Bálint: A Tigris és a Motyó 90%

Harcos Bálint: Szofi varázsol 83%

Harcos Bálint: Naiv Növény

Harcos Bálint: A csupaszín oroszlán

Harcos Bálint: Harcos Bálint összes

Fülszöveg:

"A nézőtéren mindenki izgatottan várakozott.
Egyszer csak kilépett a színpadra a csodálatos Feribűvész! Azt mondta:
– Gyerekek, kéne nekem egy kis segítség. Ki lesz a segédem?
A gyerekek mind kiabálni kezdtek:
– Én! Én!
De mind közül Szofi kiáltotta a leghangosabban:
– ÉN!"

Hogy mi sül ki abból, ha Szofi varázsol, és Csiribú-csiribá helyett azt mondja, hogy csiriBÁL? Esetleg csiriVÁR? Neadjisten csiriSÁR? Kész cirkusz!

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: Harcos Bálint: Szofi varázsol

Kiadó: Pagony

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 40

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634101017

Illusztrálta: Cristina Quiles

Ár: 1.990 Ft
Kiadói ár: 1.692 Ft

G. Szász Ilona: Álomszövő Pendula

G. Szász Ilonától, már olvastam régebben egy könyvet, amit nem igazán tudtam hova tenni, amiatt, hogy kicsit horrorra sikerült. A Mindentvarró Tű volt a címe, és én őszintén bevallom, hogy annak ellenére, hogy Szegedi Katalint imádtam, mint illusztrátor, attól a kötettől kirázott a hideg. Pedig emlékeim szerint, a végkifejlett pozitív volt.

 Tegnap kicsit garázdálkodtam a gyermekkönyvtárban. Először nem akartam haza hozni az Álomszövő Pendulát, a mérete miatt, de aztán nem volt időm végigolvasni ott, úgyhogy jött velem haza. Nem bántam meg, mert jó volt a végére jutni. Érdekelt Pendula és az álomlopó markoláb története, és az, hogyan is oldja meg ezt az álomlopkodást a vidám mindig ébren is álmodozó leányzó.

 Maga a történet szerintem teljesen oké, nem volt gagyi, élvezhető volt így majdnem harminc éves fejjel is. A kéményseprő fiút nagyon megkedveltem, annak ellenére, hogy igazándiból, olyan nagyon sok dolgot nem csinált. Viszont Szegedi Katalin olyan kellemes külsővel ajándékozta meg, hogy nem lehetett nem szeretni. A városlakókat nagyon sajnáltam, abban az időben, míg az álmaikat felfalta a markoláb! És hát Pendula anyja egy fura nőszemély. Bár értettem, hogy csak aggódik, hogy Pendula kissé túlzottan is a fellegek közt jár. És ha még el is hinné, hogy tényleg járt odafenn! Hogy megszője az álmok szőttesét!

 A mesét keretbe foglaló „történet” szerintem felesleges volt. Van, amikor szeretem, az ilyen mese a mesében típusú dolgokat, de itt úgy éreztem, az elején, hogy kicsit nyögvenyelős, és nem tudja, hogy indítsa el a történetet, ezért lett ez az anyuka (?) Vagy nagymama (?) Vagy valaki mesél a gyerekeinek. Kezdésnek és befejezésnek is. Szerintem jóval több lett volna a könyv, ha ez kimarad!

Belbecs: 4/5

Az egy pont levonás csak a kerettörténetért, amit őrülten feleslegesnek tartok. Amúgy viszont teljesen rendben van a mese, és igen, azt hiszem tényleg nagyon-nagyon sokat jelent, hogy az embernek vannak-e álmai, hogy tud-e álmodni. És igenis Pendula a tökéletesen boldog ember. Mert ő képes maga szőni álmai szőttesét, nincs rászorulva az álomtündérre. És ő képes a nap 24 órájában a fantáziájára, a megérzéseire, az álmaira gondolni, azokat használni az életben.

Külcsín: 5/5

Szegedi Katalin! Íróként nem tartom túlzottan nagynak,vagy sikeresnek (Az Álomcirkusz örökre lelombozott), viszont illusztrátorként még mindig ő a top! Az ő illusztrációit képes lennék, nagy poszterben kirakni a falamra, annyira gyönyörűségesek. Tehát tökéletes. A hangulatot megadta a könyvnek, és örülök, hogy feltehetően az illusztrációk miatt lett ekkora Nagy a könyv. Ugyanis vékonynak vékony viszont nagy a könyv, és vannak egész oldalas képek, és én tegnap képes voltam percekig bámulni egy-egy képet. Gyönyörűségesek!!!

Fülszöveg:

Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében Palotás vidám városka volt. Vasárnap a tűzoltó zenekar hangjaira sétáltak a hölgyek és urak. A Rigójancsi cukrászdában fagylaltoztak, Vekni péknél vették a fahéjas kalácsot, Marie-nál vásárolták gyönyörű kalapjaikat, Kaptafa Tóniónál csináltatták cipőiket. A Piac téren minden reggel elmesélték egymásnak álmaikat. Naplementekor a városka kovácsoltvas kútja mellé odaült az ábrándos kis Pendula, a kalapos kisasszony. A felhőket bámulta, amelyek néha virágra, máskor elefántra hasonlítottak. Az emberek jóízűen nevettek bolondozásain. Ám egy viharos éjszakán a pékműhelyből felszálló füstből alakot öltött a gonosz Markoláb. Attól fogva minden éjjel elrabolta és zsákjába tömködte az álmokat. Palotást beburkolta a szomorúság, mint valami szürke takaró. Vajon sikerül a kalapos kisasszonynak az álomszövő Alinda anyó és barátja, Füstfaragó Jakab segítségével legyőzni az álomrablót? Ha most szót fogadtok, és gyorsan a paplan alá bújtok, elmesélem nektek a Markoláb és kalapos Pendula történetét úgy, ahogy én a nagyanyámtól hallottam, aki az ő nagyanyjától hallotta, aki a Palotás piacán suttogó kofáktól hallotta… Vagy úgy, ahogy elképzeltem.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Könyv: G. Szász Ilona: Álomszövő Pendula

Kiadó: Naphegy

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 32

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789639869561

Illusztrálta: Szegedi Katalin

Ár: 2.800 Ft

Kiadói ár: 2.380 Ft (-15%)