Agustina Bazterrica: Pecsenyehús

 

• Könyv: Agustina Bazterrica: Pecsenyehús
• Kiadó: Metropolis Media
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 2023
• Oldalszám: 232
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789635511525
• Fordította: Varju Kata
• Ár: 5.990,-
• Kiadói ár (2023.10.13-án): 4.493,-

Köszönet a könyvért a Metropolis Media kiadónak!

A könyvet azóta el akarom olvasni, hogy a beharangozóját, a borítóját és  fülszövegét felrakta annak idején  a kiadó. Annyira megfogott a történet, és annyi potenciált láttam benne, hogy biztos voltam abban, hogy márpedig ezt mindenképpen el fogom olvasni.

A könyv témája miatt a munkahelyem egyenlőre ódzkodik attól, hogy beszerezze. Bár emberevős könyvünk ezen kívül is akad...tehát nem tudom mi lehet a gond vele. Minden esetre a kiadó jóvoltából hozzájutottam egy példányhoz!

 Sokat elárul, hogy ma majdnem elkéstem a buszt, mert hát volt még 4 perc és akkor gondoltam olvasok addig, aztán hirtelen felnéztem és már benn állt a busz és úgy futottam, hogy ott ne hagyjon...kicsit beletemetkeztem a könyvben. Feltehetően, ha semmi dolgom nem lett volna, akkor a méretéből adódóan egy ültő helyemben elolvastam volna.

 Volt már az elején egy elképzelésem, hogy hova fut ki a dolog, ami az olvasás közben folyamatosan változott, újra és újra kalibrálva bennem a lehetséges befejezéseket. És igen, ami végül lett, azt is betippeltem, a kissé happy endesebb ötleteimmel együtt.

 A könyvben nem is az volt az igazán durva, hogy embert esznek. Sőt, az egy borzalmasan mellékes dolog, hogy embert esznek. Nem nagyon írja le, nem arra van kihegyezve a sztori, hogy trancsírozzunk szét egy embert és együk meg. Az egész könyv legijesztőbb motívuma az, hogy olyan világot épített fel a szerző, amit én, itt, 2023-ban tökéletesen el tudok hinni, hogy bekövetkezhet. Mert semmi olyat nem ír le, amit jelenlegi tudásunk, ismeretanyagunk megcáfolna, és azt mondaná, hogy "na nem, ilyen sose lesz". 

A történet főszereplőjét követve ismerjük meg magát az Átmenet utáni világot. Fokozatosan mesél a világról, hogy hogyan tűntek (tüntették el) az állatokat, hogyan kezdtek embert enni, hogyan lett ez legális, hogy álltak át a húsüzemek emberekre,....termékekre, mert ugye ne hívjuk embernek akit megeszünk, még akkor sem, ha amúgy pont olyan, mint mi. A világ bemutatása és a főszereplő életébe való betekintés folyamatosan váltakozott. Sosem tudtunk meg egyszerre túl sok dolgot a világról, és sosem volt az, hogy túl sokáig követjük a főhős életét. És amúgy ez így kiegyensúlyozta magát.

 A húsgyár bemutatása volt amúgy szerintem a legmegrendítőbb, mint a lelki szemeim előtt lejátszódó folyamat, bár vetekszik a laboratóriummal, a tenyész teleppel, a hentesüzlettel, vagy a vadászatokkal. Bár ez utóbbi inkább irritált, mint letaglózott. 

 De a könyv rengeteg elgondolkodtató dolgot tartalmaz és mint írtam is, az a legijesztőbb, hogy nem látom benne azt, hogy ez "lehetetlen" lenne vagy ez "soha ilyen, nem történhet" kategória lenne. 

És elgondolkodtam azon is, hogy mi lenne ha beütne a vízió amit a könyv bemutat. Elfogadnám, átszoknék arra ami az új norma, vagy mint a főszereplő apja beleőrülnék. Amúgy feltehetően ez utóbbi, olyan színtű változás lenne az életben egy ilyen apokaliptikus esemény, hogy ép ésszel, normál lelkivilágú ember nem bírná ki.

Tehát a könyv zseniális. Olvassátok, gondolkozzatok el a dolgokon. 

Fülszöveg:

Egy, az állatokat megtámadó, halálos vírus hirtelen felbukkanása végérvényesen átalakítja a világot: a haszonállatoktól a háziállatokig mindent meg kell semmisíteni, húsukat sem lehet többé fogyasztani. A kormányok drasztikus döntéssel reagálnak a kialakult helyzetre: engedélyezik az emberi hús felhasználását, tenyésztését, szaporítását, vágását és feldolgozását. A kannibalizmus törvényerőre emelkedik, és a társadalom két csoportra szakad: akik esznek és akiket megesznek.

Marcos Tejo, a Krieg Húsgyár megbízottja, tipikus hivatalnok. Egy nap azonban ajándékba kap egy élő, ám fogyasztásra szánt nőstényt…

Könyörtelen disztópia, amely egyszerre kegyetlen és elmés, allegorikus és valószerű. Agustina Bazterrica felkavaró regénye az egész világon heves vitákat váltott ki az erkölcsről, az empátiáról és a megalkuvásról.

T. J. Klune: A suttogó ajtón túl

 

Tavaly terveztem a szerző másik könyvét elolvasni, de végül csak megsétáltattam a könyvtárból, addig nem jutottam, hogy valóban el is olvassam. Viszont mivel azt is nagyon dicsértek és ezt is, hát kihoztam ezt az újdonságok közül, és nem bántam meg.

Ha őszinte akarok lenni, a könyv háromnegyedénél, már sejthető volt a kimenetel. Voltak jelek, amikre szerintem ha az olvasók odafigyeltek, akkor nem lepődtek meg a könyv végén sőt az epilóguson sem, csak bólintottak, hogy ja nesze nekünk itt a várva várt happy end. De azaz igazság, hogy totál nem bántam, hogy kiszámítható volt, mert szerettem Hugót és szerettem Wallace-t és szerettem a nagypapát, Mei-t és Apollót, úgyhogy megérdekelték, hogy ez legyen a vége :D

Szerettem ahogy a világ felépült, ahogy a könyv egyre több dologba enged betekintést, mégis a háttér világ egy része rejtve marad. És amiatt, hogy rejtve marad egy kicsit úgy érzem, mintha nem lett volna teljesen kidolgozva. Nekem a menedzser nem volt túl hiteles figura. Sajnálom! Komolyan, amíg csak emlegették, hogy majd jön és hú hát ha jön össze fogod magad fosni tőle, mert ő egy korrekt, de nem túl kedves lény, akkor úgy tényleg mondtam is magamba, hogy na az első megjelenésekor tuti belém áll olvasás közben a félsz. Erre megjelent és majdnem felröhögtem olvasás közben. Sajnálom, komolyan.... ő lenne a nagy igazság és a nagy mindent összefogó menedzser, de mind megjelenésre, mind a könyv végén a viselkedésével inkább egy hisztis gyerek.

Az élők - holtak - kaszások - révészek - menedzserek - kitudjakikaazajtóntúl hierarchia egész a révészig ki van dolgozva. Tök jó elképzelés, hogy meghalsz jön érted a kaszás elvisz a révészhez aztán átmész az ajtón (vagy nem). Eddig korrekt, de ott a menedzser és a világuralmi hangok kicsit nekem a végén inkább volt komikus mint logikus. És emiatt nem lett kedvenc a könyv. Mert az egészet a végén roppant gyorsan szinte csettintve megoldották, kikerekedett és boldogság. ÉS nyűűű, ez így nem volt jó.

A könyv végig Wallace középpontú, ahogy a seggfejből halott, halottból halott seggfej, halott seggfejből tanulni vágyó ember a határait feszegető ember lesz aki tényleg jobb emberré vált, halálában. És amúgy a könyv a szerelmi LMBTQ száll nélkül is tökéletesen kerek lett volna, de ugye mostanában nem jelennek már meg könyvek minimum egy LMBTQ karakter nélkül, mert akkor nem lenne trendi. Kár, hogy amúgy pont ezen száll miatt egy csomóan nem fogják elolvasni, pedig amúgy aranyos és néhol szívbe markoló a történet, és nagyon szerethetőek a karakterek. 

 Örülök, hogy olvashattam, már előjegyeztem a szerző másik könyvét is, hogy akkor ha már egyszer megsétáltattam, másodszorra el is olvasom :)

Fülszöveg:

Wallace ​Price éppen a saját temetésén vesz részt, nagyon furcsán érzi magát, és amikor találkozik a kaszással, gyanítani kezdi, hogy valóban meghalt. De ahelyett, hogy egyenesen a túlvilágra vezetnék, egy különös teaházban találja magát, a hegyek között. A tulajdonosa egy Hugo nevű férfi, aki teával és süteménnyel várja az élőket, valamint révészként szolgálja a lelkeket, hogy megkönnyítse számukra az átkelést.

A sikeres és céltudatos ügyvéd azonban nem akarja feladni addigi életét, mindenáron vissza akar térni megszokott világába, csakhogy nem hagyhatja el a teaházat. Szerencsére annak furcsa és titokzatos lakói támogatást nyújtanak neki, hogy elfogadja a helyzetét, és felfedezzen olyan dolgokat, amik addig ismeretlenek voltak a számára. Aztán, amikor eljön a teázóba a menedzser, és egy hetet ad neki a túlvilágra való átkelés előtt, Wallace megpróbálja bepótolni mindazt, ami kimaradt az életéből.

A Ház az égszínkék tengernél című könyv szerzőjének új regénye magával ragadó történet életről és halálról, gyászról és reményről. Hol szívszorító, hol szívmelengető kortárs fantasy, aminek két főszereplője egy szellem és egy révész, és azt is megtudjuk belőle, hogy a kaszások élete sem könnyű…

Könyv: T. J. Klune: A suttogó ajtón túl

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 434

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635510757

Fordította: Szente Mihály

Megjelenés időpontja: 2022. március 7.

Nury Vittachi: A feng shui detektív (A feng shui detektív 1.)

Nem is olyan régen (a poszt írása előtt 5 perccel), tettem le a könyvet és azon gondolkodtam, hogy mit emeljek ki főleg a kötetből. Azt, ami nagyon rossz volt, vagy azt ami tetszett. Előbbi sok volt sajnos, utóbbi meg csak elvétve. Végül úgy döntöttem, hogy először azt írom le ami tetszett, és csak utána kezdem szétszedni szerencsétlen kötetet.

Ami tetszett:

A krimi szálak tetszettek, kellett úgy 3-4 novella, hogy megismerjem úgy ahogy a szereplőket, és belerázódjam abba a gondolatmenetben amit ők követnek. De utána igazándiból élveztem. Fura volt, de jópofa, de például semmi extra. A gyilkos, az esetek nagy részének megoldása, olyan szinten átlátszó, hogy néha azon gondolkodtam, hogy a célközönség, lehet hogy a fiatalabb korosztály. Egyszerűn a rejtély nem volt rejtélyes. És ez még az volt ami tetszett :D

Ami nem tetszett:

Nos, ez már kicsit hosszabb lesz. A könyv összesen 300 oldal, és 9 darab krimi novellát tartalmaz. 9 ügy, két főszereplő, három olyan félig meddig mellékszereplő (tehát visszatérő szereplők). Elhiszem, hogy ez remekül működik ott ahol eredetileg megjelent. Újság hasábján, folytatásokban olvasva. Feltehetően úgy egy tök jó kis könnyed egy buszidőnyi olvasmány volt azoknak, akik olvasták. De jelen kötet még csak nem is egymást követő novellákat vett ki abból a gyűjteményből. Legalábbis sejtem, hogy nem, mert Wong naplós beírásaiból lehet sejteni hányadik is lehet, nem mellékesen nem függnek össze igazán. Annyi csak a biztos, hogy az első az tényleg egy ciklus elsője volt, amikor feltűnt a külföldi lány, és az is, hogy az utolsó a ciklus feltehetően záró része volt, mert itt búcsúznak, és lebeg Amerika Wong szeme előtt. De közben aztán minden történik. Nem éreztem azt, hogy jó dolog ezt így kiadni, még ha feltehetően a valóságban követett megjelenések sem függtek ennél jobban össze.

 300 oldal, szerkesztő nélkül. Azaz a könyv állítja, hogy Cs. Fehér Katalin szerkesztette, sőt Athén Melitta korrektor volt. Hát, izé.... a könyv olvasása után arra jutottam, hogy ők a nevüket adták a könyvhöz és ennyi, tehát, hogy ezt a könyvet senki nem nézte át, sem helyesírásilag, sem tartalmilag, ohje magyartalan mondatok hemzsegnek vala benne. Nos, szerintem nem látta senki sem, ami égő... és zavaró. Nagyon zavaró.

De ami igazán szíven ütött az a fordítás. F. Nagy Piroska, én most megnéztem, molyon csupa 5 csillagos értékelése van a fordítónak, úgyhogy értetlenül állok mindezek előtt. Voltak szavak, amik szerintem nem illettek oda, de oké kicsi a szókincsem vagy ilyesmi. Ezt még elfogadom. De! Nos, az, hogy egy mondatot dőlt betűvel írunk, nos attól még nem fogjuk megérteni. Értem, hogy azt más nyelvjárásban használták, mint az alapnyelv, de attól még én nem fogok tudni kínaiul, hogy ferdén van írva. Ergo, ha nem írják oda, mit jelent a mondat, akkor nem fogom érteni... de komolyan, sajna nem megy. Másrészt, ami esetlegesen a fordítónak tökéletesen egyértelmű mi az (pl. kaják nevei stb.), megsúgom, hogy az olvasónak nem. Ez mondjuk a kiadó dolga lenne, gondolom, hogy egy egyszerű lábjegyzetet adjon már hozzá, hogy az olvasó, ha nincs gépközelben is értse, hogy mi az. De mondom, a teljes tök nem lefordított párbeszédek zavartak, és ez nem csak ebben a könyvben volt, azt hiszem A burmai nő –ben olvastam annak idején olyan párbeszédeket amik csak úgy úgymaradtak. De ott még hagyján, mert angolul maradt ott... bár tartom, hogy angolul sem maradhatna ott, anélkül, hogy nem írod mögé, vagy zárójelbe, vagy lábjegyzetbe, hogy mit jelent).

 A borító sem tetszett, de ez már tényleg tök mindegy volt. A történetekkel ellettem volna, mint a befőtt, olyan könnyed krimicske, a szereplőket lehetett szeretni, rejtély nem volt, de egy csomó feng shui igen (feltehetően, ha jártas volnék a feng shuiba jobban élveztem volna, de nem zavart annyira a dolog amúgy), de a helyesírás, a szerkesztés hiánya és hogy mondatoknak nincs értelme, vagy fordítása az lehúzta bennem az egészet. Pedig szeretni akartam ;(

Belbecs: 3/5

Külcsín: -1/5

Fülszöveg:

A ​neve Wong, C. F. Wong. A feng shui szingapúri titkos ügynöke, amolyan holisztikus lakberendező, aki a bútorok tologatása és a szekrények nyitogatása közben gyakran bukkan csontvázakra, holttestekre és bűntények egyéb nyomaira. Ilyenkor tanult mestersége eszközeit és fortélyait felhasználva lát a felderítéshez, időnként saját magát is életveszélybe sodorva.

Segítője Joyce McQuinnie, egy cserfes ausztrál lány, aki amolyan Watson az ő Sherlock Holmesához, szoknyás Robin az ő köntösös Batmanjéhez. Joyce-nak az öreggel ellentétben többnyire fogalma sincs róla, mit csinál, ösztönös női megérzése azonban sokszor tökéletes kiegészítője Wong kérlelhetetlen logikájának. Így aztán egyetlen bűnöző sem lehet biztonságban, ha az ázsiai földrész e két kopója a nyomába ered.

Nury Vittachi, hongkongi újságíró az ezredfordulón indította útjára azóta legendássá vált figuráját, az antik távol-keleti bölcsességet a modern kor nyomozói rafinériájával ötvöző feng shui detektívet, és a sorozat jelenleg már öt kötetet számlál, melyek számos nyelven napvilágot láttak. Most a magyar olvasóknak is melegen ajánljuk figyelmébe ezt a hol mulatságos, hol elgondolkodtató, de mindvégig rendkívül szórakoztató regényt, mely egzotikus színt csempész a kortárs krimiirodalomba.

RAKJA RENDBE CSÍJÉT EGY KIS NEVETÉSSEL!

Eredeti mű: Nury Vittachi: The Feng Shui Detective

Eredeti megjelenés éve: 2000

Könyv: Nury Vittachi: A feng shui detektív

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 300

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155158582

Fordította: F. Nagy Piroska

 Tartalomjegyzék

Egy – a skarlátvörös ravatalozó 

Kettő – nyomdahibák 

Három – egy tűzhelyisten élete 

Négy – az oroszlánrész 

Öt – rejtélyes ingatlanok 

Hat – szellem a gépezetben 

Hét – az élet sava-borsa 

Nyolc – a taxisofőr 

Kilenc – rés a falon