Thomas Erikson: Pocsék főnökök

 

Most, másodszor álltam neki a könyvnek, és most is úgy gondolom, hogy lehetséges, hogy sokkal érthetőbb lett volna a dolog, ha a szerző másik könyvét már olvastam volna. De nem olvastam, így kisebb fennakadást jelentett a színek értelmezése. Így is érthető volt, de szerintem az adna egy alap ismeretet.

 Most írhatnék egy csomó mindent a munka helyemről a főnökeimről és hasonlókról, de nem írok. Nem volna sportszerű, és annyit meg nem érnek, hogy egyáltalán leírjam a bajaimat.

A könyv rámutatott arra, hogy roppant nehéz dolog alkalmazkodni, igazándiból bármely szín képviselte főnökhöz, főleg, ha az szintén képtelen alkalmazkodni a beosztottjai sokszínű és sok motiváltságú kavalkádjához. Rengeteg olyan része volt a könyvnek, amikor hümmögtem, hogy "oh, ez ismerős", sooook ilyen rész volt. Szerintem elejével még pár kollégának egy-egy részt be is fotóztam, hogy látjátok, ez tök olyan, mintha rólunk írták volna, de a könyv felétől ez már kevésbé volt jellemző.

Elismerem, hogy főnöknek lenni nehéz dolog. Nem vagyok az, sose akartam az lenni és sosem leszek az. És bár elismerem, hogy nehéz dolog, de hozzátenném, hogy beosztottnak lenni sem sokkal könnyebb.  Valahogy a főnöknek alkalmazkodnia kell a beosztottjaihoz, de egy-egy beosztottnak alkalmazkodnia kell a főnökéhez és a kollégáihoz, és a mai vírus helyzetes, feszültséges időben szerintem ez nem megy már zökkenőmentesen. Vagy szimplán nekem nem megy csak.

Most kitöltöttem egy tesztet, ami megmondja a színem, ami elméletben zöld, de maga a teszt elég egyszerű volt, úgyhogy nem tudom mennyire megbízható a dolog. 

Mindenesetre a könyv megpróbálja bemutatni a dolgozóknak, hogy milyen egy főnök élete, mik lehetnek azok a helyek, és szituációk amiket egyik főnök sem kezel túlzottan jól, vagy legalábbis átlagosan nem. Majd áttér arra, hogy a főnök miként állítsa össze csapatát. Mely színek nem jók együtt, és mennyire jó ha változatos a csapat és nem csak kékek vagy zöldek, vagy sárgák, vagy pirosok vannak benne. Hogy nem elég a szín, meg kell tudni, hogy az emberek miként motiváltak, és hogy minden szín emberéhez teljesen más kommunikáció kell, ami legtöbb esetben nem megy a főnöknek, hisz ő is egy szín és nem feltétlen képes alkalmazkodni a többi szín elvárásaihoz.

Hogy érdemes volt-e elolvasni a könyvet? Mindenképpen, de nem olvasnám újra, annak ellenére sem, hogy ezt ajánlja a szerző, a zárszóba. Adott egy csomó információt, amit vagy tudok kamatoztatni, vagy sem, mindenesetre jó tudni róluk. Feltehetően, ha tudnám is, hogy a főnökömben mely szín dominál, akkor sem lenne másabb a kommunikációnk és feltehetően akkor sem érteném jobban meg.

Azért a könyv olvasásakor elég jól szemléltetve volt, hogy mi a hátránya és előnye annak, ha csak egy szín van egy csapatban, sőt ha még a főnök is ugyanaz a szín (mintha a beosztottak kicsi klónok lennének :D), és mit ne mondjak, nem szeretnék olyan csapatba kerülni, ahol mindenki egyforma színű. Végtelenül unalmas, a kékek mindent elemeznének, a zöldek borzalmasan ügyelnének arra, hogy semmi rossz ne történjen, a sárgák elcsevegnének a pirosak meg ordítanának egymással, hogy kinek van igaza, de végül egyik csapat sem kerülne egy centivel sem előrébb a megoldáshoz. Borzalmas lehet, amikor mindenki ennyire egyforma :)

 Imádom, hogy egy ember sem olyan mint a többi és mindenki más, még ha az emberismeretem borzalmasan felszínes is, és feltehetően sose tudok mindenkihez alkalmazkodni (nem mintha célom volna), de jó, hogy annyi ember, annyiféle képen képes látni tök ugyanazt. :)

Olvassátok a könyvet főnökök és ti is beosztottak. Bár szerintem nem minden munkahely olyan, hogy teljesen át tudja ezt venni, mint az emlegetett üzletkötők. Példának okáért, könyvtáros vagyok, rengeteg dologban más ez a munka mint az üzletkötőké, a hierarchia is más, a munka is, a kollegiális viszony is más.

Belbecs: 4/5

Jó és hasznos, de elő olvasás nélkül sok vakfolt van benne. Igazán jelezhetnék, hogy olvassuk el előtte az Idiótákkal körbevévét... olyan beszédes címe van annak is.

Külcsín: 4/5

Egyszerű borító, de magával ragadó cím. Szerintem a beosztott státuszban lévők nagy része számára egy ilyen könyvvel flangálni a munkahelyen felér egy enyhe öngyilkossággal :D

Fülszöveg:

A ​Pocsék főnökök című könyv megtanít arra, hogyan kezeld a lehető legreménytelenebb főnököket. Thomas Erikson, az Idiótákkal körülvéve sikerkönyvének szerzője tudja, mit beszél. Főnökként, beosztottként egyaránt dolgozott, és vezetői trénerként a főnökök minden típusával találkozott már.

Ha a gyerekeid nem a várt módon viselkednek, a nevelés taktikáján mindig tudsz változtatni. Ha egy ismerősöd faragatlan, természetesen faképnél hagyhatod. Ha viszont a főnököd igazságtalan és méltánytalan követelményeket támaszt veled szemben, már nem olyan egyszerű tudni, mihez kezdj vele. Mindannyian ismerjük ezt a helyzetet. Mintha a főnököd és te nem ugyanarról a bolygóról érkeztetek volna. Pedig lehet, hogy csak piros típus és emiatt túl keménynek találod. Vagy netán sárga, aki lyukat beszél hasadba. Talán zöld, amitől olyan érzésed van, mintha ő sem tudná, merre van az előre? Lehet akár kék, akinél nincs rendetlen íróasztal! Ha még nem akadt dolgod pokoli főnökkel, a sajátod is bizonyára okozott számodra kellemetlen meglepetéseket. Talán komoly felelősséget rótt rád, de hatáskört nem. Lehet, hogy eltérő a személyiségprofilotok, és teljesen különböző módon működtök. És néha talán már arra gyanakszol, hogy a főnököd teljesen reménytelen eset? Nyugi. Arra is van megoldás.

Mivel az éremnek két oldala van, a könyv a főnökök számára külön bónuszként tartalmaz egy Lusta disznókkal körülvéve című fejezetet is, mely arról szól, hogyan lehet kezelni a gyengén teljesítőket. Azt is megvizsgálja, miért olyan ritka a jó vezető, és azt is, hogy egyes beosztottaknak miért esik nehezére elvégezni a munkát.

A könyv könnyed és szórakoztató módon ismerteti, hogyan lehet befolyásolni az emberek különböző viselkedésformáit. Azt is áttekinti, hogy mi jellemzi a példás vezetők típusát.

• Könyv: Thomas Erikson: Pocsék főnökök
• Kiadó: Central Könyvek
• Kiadás helye: Budapest
• Kiadás éve: 2020
• Oldalszám: 348
• Kötés: Puhatáblás
• ISBN: 9789633247914
• Fordította: Patat Bence

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.
 Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.
 Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan dolgoknak, amik tényleg csak nekem okoznak örömet és nem kell, hogy más is nézegesse. És persze megfontolandó, hogy az amolyan "utolsó kívánság" dolgait az ember meglehetősen jól látható helyre rakja, hogy ha valami történik vele, tényleg úgy legyen ahogy szeretné. Ugyanis, ha nem írod le, vagy nem beszélsz róla, nem fogják kitalálni helyetted, mit szerettél volna. És lehet morbidul hangzik ez, így 32 évesen, de igenis, fogok egy papírt és le fogom írni, hogy mi legyen, ha. Mert ki tudja!
 A könyv viszont ténylegesen az idősebb korosztálynak szól, ezt mondjuk az írónő le is írta. Ő maga, ahogy fogalmaz "nyolcvan és a halál közt" van, így az ő korosztályának, meg úgy a 60-65 éves korosztálynak ír, hogy azok, idejében nekiállhassanak a rendrakásnak.
 Tetszett, hogy nem szomorú a könyv. Persze, vannak szomorú sztorik benne, a macskás mondjuk tényleg az volt, a kutyás meg végtelenül aranyos, és szomorú. De relatíve a könyv borzalmasan pozitív és meglehetősen praktikus. Tény, hogy a svéd dolgokra specializálódva, mert rengeteg olyan dolgot olvastam benne, ami nálunk talán kicsit nehezebben kivitelezhető. Vagy csak, mert nem érintett a téma és nem jártam utána, így nehezebbnek gondolom idehaza. Minthogy, a régiségkereskedők kimennek, meg felmérnek dolgokat, hogy végső takarítás szakértők vannak (tartom, csak a svédeknél :D). De mindezek ellenére, egy csomó olyan dolgot is elmond, amit bárhol meglehet oldani, még csak segítség sem kell.
 Borzalmasan irigylem, hogy mennyire fitt 80 és a halál között, hogy mennyire pozitív hangvételű és felfogású, hogy mennyire képes praktikusan gondolkodni. Pedig végső takarítást többet is csinált, amikor az anyja, majd apja, majd a férje halt meg, vagy éppen az anyósa (nem tudom a sorrendet). És hogy ő rájött, hogy már öreg, hogy kisebb helyre, kevesebb gonddal akar költözni. Hogy igenis át kell nézni és igenis el kell ajándékozni a dolgokat. Viszont sosem akart tolakodó lenni. Nem sajnált kidobni olyasmit, ami senkinek sem kellett. Neki sem, nem őrizgette hát. És ez egy tök jó felfogás, ami irigylésre méltó és azt hiszem ez az amit az embereknek meg kéne tanulnia. Azt, hogy a tárgyak azok tárgyak, nem kell ragaszkodni hozzá, ha már nem leled benne örömödet, ha már nem okoz az boldogságot, hogy van, és ránézhetsz, akkor egyszerűen megkérdezed az ismerősöket, hogy kell-e nekik, ha nem megpróbálhatod eladni, ha az sem megy, akkor igenis dobd ki.
 A másik ami pozitív volt vele kapcsolatban az, hogy olyan emberien gondolkodik, megosztja a tépelődéseit is, hogy vannak tárgyak amiket ő sem dobott ki, pedig semmire sem jók, de azért még elnézegeti valameddig, és csak utána fog megszabadulni tőle. Szintén sokat nyom a latban, hogy a jövőre is gondol. Többször említi a fogyasztói társadalom árnyoldalait, és ez, így a 21. században meglehetősen aktuális téma. Igen, el kell ezen is nagyon gondolkodni, hogy hova vezet a féktelen fogyasztás ész nélkül.

Belbecs: 5/5

 Összességében, a könyvet nagyon szerettem. Mert pozitív, okos és megfontolt. És bár nekem magamnak, nem igazán időszerű (remélem), azért vannak dolgok amiket elrakok talonba, vagy meg is valósítok, független attól, hogy nem tervezem meghalni.

Külcsín: 5/5
Beleszerettem a borítóba, de komolyan! Annyira jó és annyira fehér és minimalista és kellemes ránézni, hogy csak na!! :)


Fülszöveg:
Magnussonnak ​köszönhetően a Svédországban régóta élő hagyományból, amelyet magyarul végső takarításnak nevezhetünk, mostanra világszerte követendő trend lett.
"A végső takarítás olyasmi, amit azért kell megcsinálnod, hogy ne a gyermekeidnek kelljen ezekkel a dolgokkal foglalkozniuk. Habár továbbra is úgy érzem, ez is jó ösztönző erő lehet, ez az éremnek csak az egyik oldala.
A végső takarítást azonban a saját megelégedésedre is csinálod. Nincs is fontosabb annál, mint hogy valamiben örömed leljed, és közben az emlékeidet is feleleveníthesd. Csodás érzés végignézni az összegyűjtött holmijaidon, és felidézni, mit is érnek. Ha pedig valamiről nem jut eszedbe semmi, és fogalmad sincs, miért is őrizgetted – akkor könnyű lesz megválni tőle."

Margareta Magnusson svéd festőművész és grafikus a stockholmi Anders Beckman Formatervező Főiskolán végezte tanulmányait. Műalkotásait Hongkongtól Szingapúrig számtalan helyen kiállították. Öt gyermeke van, jelenleg Stockholmban él. A Végső rendrakás svéd módra az első könyve.

Könyv: Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra
Kiadó: Park
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 148
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633554524
Megjelenés időpontja: 2018. október 5.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Köszönet a könyvért az Animus kiadónak!

Már 2014 óta tervben van a könyv olvasása, de mint azt a blogon is lehet látni, elég szeszélyes vagyok. Imádom megtervezni mit, fogok olvasni, de aztán jön egy kósza ötlet és akkor teljesen más kerül a kezembe, és az sokkal fontosabb.

 Pedig jó lett volna nem halogatni a könyv olvasását, mert igazán jó kis könyv. De tény, hogy hozzá kell szokni az író stílusához, mert valahogy nem olyan, mint a legtöbb könyv. Ezért is volt az, hogy az olvasása közben, vele párhuzamosan olvastam még mást is. Aztán tegnap a könyv felét befaltam!

 Valahol Ove (ejtsd Uve – mondja az első oldalon a szöveg, de én dafke Ove-nak ejtettem.) végtelenül kedves és szeretetre méltó ember, és valahol meg roppant idegesítő lehet az emberek számára. Tény, hogy egy roppant nagy egyéniség, aki annak ellenére, hogy tartja, hogy a változás rossz, és hogy ragaszkodik a megszokásokhoz, mégis változik. Feltehetően azért, mert valahogy ez a meghalás sehogy sem megy neki!

 Tiszteltem benne azt, hogy ha már öngyilkos akar lenni, akkor azt rendesen csinálja. Mármint, nem úgy rendesen, hogy sikerül is, hanem úgy hogy nem akar gondot okozni ezzel senkinek sem. Ő csak szeretne a szeretett felesége után menni, ennyi. Nem akar gondot, költséget és hasonlókat hagyni senkire sem. Tehát mindent, tökéletesen megtervez, az más kérdés, hogy az Ég valahogy még nem érzi azt, hogy Ove ideje eljött. Úgyhogy szegény próbálkozik és próbálkozik újra!

 Szerettem, hogy a könyv hol a múltban, hol a jelenben játszódik. Hogy szép lassan megértjük, Ove, miért is olyan amilyen, és mi vezette rá arra, hogy annyit próbálkozzon a meghalással. De Ove nagy szerencséje az, hogy a szomszédjaiba olyanok költöznek akik relatíve semmibe veszik a magán szféra létezését. Nem beszélve arról, hogy Ove szemszögéből, a férj béna és nem tud megcsinálni semmit. És mint kiderült rengetegen abban a generációban már olyanok, hogy nem képesek megoldani az eléjük guruló akadályokat. És akkor ott van Szuper Ove, aki viszont még azon generáció tagja (és olyan típusú ember), aki még megtanulta használni a két kezét, és még nem kellett szakembert hívnia egy radiátor légtelenítéséhez vagy éppen egy ablak kinyitásához.

 De Szuper Ove, ennek ellenére leragadt abban az évszázadban amelyben született. Nem nagyon haladt az idővel, és így minden olyasmi, amihez viszont a fiatalabb generáció ért, számára rejtély. Viszont konok meggyőződése ennek ellenére, hogy ehhez is ért, és a többiek a hülyék! (megjegyezném: eladóként feltehetően nagyon utálnám az Ove típusú embereket, akiket nem lehet meggyőzni arról, hogy nincs igazuk :D)

Ove és a felesége Sonja élete, relatíve szép volt, egészen a balesetig, a betegségig és a halálig. Sonja Ove teljes ellentétje. Szereti a változást, a színeket, a kellemet, a könyveket, az embereket. Mindent amit Ove-t relatíve hidegen hagy, viszont, ahogy Ove fogalmazott: Ő meg szereti Sonját, így ahogy van,még ha nem is érti meg mit tud azokon a dolgokon szeretni. Ove borzalmas nagy elhatározásokkal élte az életét és az élet folyamatosan buktatókat gurított elé: belesett, orvosok, leégett ház stb. de mindig talpra állt. És ezt borzalmasan becsülöm benne és éppen ezért nem is tudtam haragudni rá, hogy annyira menne az ő mindene után.  A könyv folyamán egyre egyértelműbb, hogy Ove a mogorvaság mögött igenis érző lélek. Az más, hogy bohócokat ver. 

A Szomszédok:

 A mindenbe beleártom magam, és nem érdekel, hogy mi a te véleményed és akkor is azt csinálod, amit mondok -  Parvaneh. Borzalmasan bírtam a nő humorát, és elszántságát. A tényt, hogy ő bevonja mindenbe Ove-t akkor is, ha szegény nem akarja, amikor tényleg már csak pár perc és sikerülne meghalni, akkor sem hagyja, hogy ezt nyugodtan tegye. Ő kellően pozitív szereplő, a maga elszántságával. A férje meg – mondjuk úgy, hogy nem túl életképes. Nem azért, mert informatikus (bár Ove szerint igen :D), hanem mert olyan nagy és szerencsétlen szegény. Valahogy olyan peches ember. Vannak ilyen típusok.

Anita és Rune azok a szomszédok akik már a kezdetekkor is együtt laktak Ovéékkal. Az ő kálváriájuk sem semmi, és Ove annyira határozottan képviseli az ő érdeküket is – miután rájött, hogy képviselni kell, különben elviszik az alzheimeres barátját. Bár Ove fogalma a barátságról néha elég fura :D

Andreas meg a szőke liba, meg a szőrcsizma (én ezeket a kutyákat patkánynak hívom... de ja a szőrcsizma sem rossz rá: egyrészt jó, hogy olyan sokat nem szerepeltek a könyvben, mert idegesítő a nő, kettő a kutyaszerűség is idegesítő. Azért Ove bosszú ötlete sem semmi :D(olvasd el a könyvet és megtudod)

Jimmy: Ő amúgy aranyos, csak kicsit fura... de az epilógusos résznél azt éreztem, hogy az egész átment valami ilyen kis rózsaszín lezárásba.

A könyv után tervezem a film megnézését is, hát kíváncsi leszek, hogy mennyire írták át a történetet, valahogy sajnálnám, ha átírtak volna benne bármit is. Ez így volt kerek egész.

Belbecs: 5/5

Igen, remek olvasmány. Igen, mindenkinek ajánlanám. Mert emberi, ember közeli, emberi sorsot mutat be, és a maga humorával még vicces is. Van szereplő, akit utálhatsz és van, akit szerethetsz, van, aki csak úgy van, de a hiánya rossz lenne. Egyszerűen egy remek olvasmány!

Külcsín: 5/5

A borítón rajta van minden fontos, és szerintem jól sikerült. A szerkesztéssel és helyesírással sincs gondom, és külön köszönet a csillagozott részekért! (még ha Ove nekem akkor is Ove és nem Uve, de én konok vagyok ;))

Fülszöveg:

Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Eredeti mű: Fredrik Backman: En man som heter Ove

Eredeti megjelenés éve: 2012

Könyv: Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Kiadó: Animus

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 336

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633242384

Fordította: Bándi Eszter

Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai

 Köszönet a könyvért a Park kiadónak!

A könyvet valójában már több mint egy hónapja elolvastam, csak poszt nem íródott róla, ahogyan értékelés sem. Az olvasási válság, írási válsággal is párosult ebből adódóan rengeteg jegyzetben maradt blog bejegyzésem született. Amiket felcímkéztem, letöltöttem borítókat hozzá, minden adat megvolt, csak maga a bejegyzés szövege nem. Már hét elején eldöntöttem, hogy talán ideje lenne a vázlatokat eltűntetni onnan, mert szeretem lezárni a dolgokat, és ezzel kicsit rendezettebbé válok, ha nincsenek függő dolgaim.

 Mazettitől olvastam már másik könyvet is, a Pasi a szomszéd sír mellől-t, aminek hála az írónő írási stílusa nem volt már új számomra, nem jelentett gondot az, hogy a kicsit nyers stílusát befogadjam. Olvasási válság ellenére is, egy nap sem kellett, hogy a könyvet kivégezzem. Molyon kicsit félre volt címkézve, mert ott valaki regénynek minősítette, holott valójában egy novellagyűjtemény, még úgy is, hogy a történetek között vannak olyanok, amik egymáshoz kapcsolódnak.

Az írónő

 A könyvet annak idején azért kértem, mert tetszett a Pasi a szomszéd sír mellől, és szerettem volna olvasni tőle még. A könyvtárnak akkor még nem volt meg ez a kötet, és így onnan nem tudtam kikölcsönözni, így kértem, és kaptam is. (azóta megvan a könyvtárnak is).

 Nem vagyok házas, sem elvált, és még csak barátom sincs, így számomra a történetek amolyan pozitív-negatív kritikák az életről, a párkapcsolatokról, arról, hogy mennyire tönkre tudnak menni házasságok pitiáner, vagy éppen nem pitiáner dolgok miatt. Személyes tapasztalat híján a környezetemet használhattam volna arra, hogy hümmögve megjegyezzem „igen, ilyen van”. A legtöbb novella alapja elég valóságos, mert bár nem ismerek párokat, akik hasonló dolgokat éltek át, vagy tapasztaltak, mégis teljesen ki tudom nézni az emberekből. Az „édes bosszú” megvolt a legtöbb novellában, voltak persze olyan történetek is, ahol aránylag normálisan ment szét a pár, de legtöbb esetben a válást, a válófélben levést megsínylik az emberek. A legmegdöbbentőbb novella a „Másképpen is lehet”, az a durva, hogy kinézem az emberekből ezt, hogy vannak olyan elvakultan szerelmes egyedek, hogy képesek olyasmire mint Eva. Amúgy ami nem reális, hogy bizony, ha ezt perre viszi, simán kivizsgálták volna, és rájöttek volna arra a bizonyos módszerre, ahogy teherbe esett Eva… sokszor. A novella fele körül már tudtam, hogy mi is lehetett a módszer, főleg amikor elmondták, hogy kórházban dolgozik… amúgy ez volt a legviccesebb novella is!

 Sok novella ugyanis nagyon negatív volt, feltehetően a válás témát nehéz pozitívan és viccesen tálalni és a svédek már csak ilyen szókimondóak. A régmúltat visszaidéző novella volt az egyetlen, ami nem tetszett. A többi novella meg ismerős volt, feltehetően mert az életből merített. Például az a rész, amikor a nő azt mondja, halálos beteg, csak hogy megtartsa a férjét. Hányszor hallotta már ezt az ember? Vagy azt, hogy azért szülsz még egy gyereket, hogy megtartsd a férjed,holott ez már csak akkor is egy egyoldalú kapcsolat, attól, hogy újabb gyerek születik, ő nem fog jobban szeretni. Ráfogom, hogy az ilyen elkeseredett emberek már nem tudnak racionálisan gondolkodni, és ezért csinálnak hülyeséget. Csak a gyerekeket sajnálom…akik azért születtek a világra, hogy ne menjen szét egy pár, azok nem egy boldog családba születnek.

 Tetszett a kötetben az is, hogy felvállalja és beleírja a nem szokványos párok életét és féltékenységét is. volt meleg és leszbikus párról is történet és én ezt maximálisan pozitívan értékelem! Örülök, hogy nem tabu az ő életük, nem olyan amit nem lehet megírni, és igen, a meleg pároknál is vannak problémák. A leszbikus párnál mondjuk már-már vicces volt az a féltékenység amit lerendezett az egyik fél, mert egy férfi névjegykártyáját találta meg a barátnőjénél.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 5/5

Tetszik a borító és tetszik a kivitelezés is. Elgépelést, félreütést nem találtam. Megnézve az eredeti borítót azt hiszem, hogy előnyünkre vált, hogy váltottunk. A magyar borító sokkal egyértelműbben utal arra, hogy miről is szól a könyv, ahogy a cím is sokkal konkrétabb, bár nem tudok svédül, tehát lehet, hogy az is elég konkrét volt, de a borító olyan semmilyen a svédnél.

Fülszöveg:

Pocsék dolog a válás, még a házasságnál is rosszabb

„Mazetti mindent tud a szerelemről, és két válás után van egy-két szava az elmúlásáról is. És micsoda szavak ezek!” – Aftonbladet

„Szívszorító történetek az élet megpróbáltatásairól, a nagy félreértésekről, az elmúló vagy soha el nem múló szerelemről, a boldogtalan kapcsolatokban való létezés fájdalmáról.” – Expressen

Svédországban a házasságok több mint fele végződik válással. Mégis sokkal több könyv és film szól a szerelem fellobbanásáról, mint az elmúlásáról. Katarina Mazetti ezt a hiányt igyekszik pótolni Elváltak és válófélben lévők panaszai című kötetének történeteivel.

Megismerkedhetünk egy nővel, aki megmagyarázhatatlan módon újra és újra teherbe esik rég nem látott szerelmétől. Egy férjjel, aki szó szerint szétbarkácsol egy házasságot, egy luxusfeleséggel, aki önhibáján kívül lesz nélkülöző egyedülálló anya, és egy másik férjjel, aki hűtlenséggel vádolja elhunyt feleségét. Az is kiderül, hogyan lehet kifirkálni magunkból a fájdalmat, hogy milyenek egy patchwork-család kőkemény hétköznapjai, hogy milyen előnyökkel jár, ha az embernek elváltak a szülei, és hogyan kezelték a házastársi torzsalkodást 1829-ben.

Mazetti ezúttal is elemében van. Legújabb könyve tanulságos olvasmány. Nem csak nőknek!

Te vitted a késeket én a villákat

a tányérokat és poharakat kettétörtük

a mai napig azon töröm a fejem

mire volnának leginkább alkalmasak a cserepek

Katarina Mazetti író, szerkesztő, kritikus, producer, világszerte népszerű regények szerzője. Gyerekek és felnőttek egyaránt rajonganak érte. Társadalmunk hóbortos szereplőit vitriolos tollal és sok humorral ábrázolja. Népszerűsége töretlen, művei több tucat nyelven jelennek meg.

Eredeti borító

Kiadó: Park

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 200

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789633550816

Fordította: Kertész Judit

Ár: 2.900 Ft

Kiadói ár : 2.320 Ft (-20%)

Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz

Fülszöveg: Az Engelsfors trilógia második kötete Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.

Köszönet a könyvért a Geopen Kiadónak!

 Nem is olyan régen elutaztam Angliába, gondolván, hogy lesz is időm majd olvasni elvittem ezt  a könyvet magammal. Meg még két másikat. Olvasni Ott nem volt túlzottan időm, viszont a repülőn sikerült a könyv egyharmadáig eljutnom, visszafelé meg a feléig, így a második fele maradt itthonra. A rekkenő hőségben minden nehezebben megy, és ez nálam sajnos az olvasásra is vonatkozik. Amikor az embernek gondolkodni kellene, vagy legalább felfogni mit olvas akkor ez a hőmérséklet nem a legmegfelelőbb. Teljesen át tudtam érezni a lányok helyzetét, amikor azt mondták rekkenő hőség van, és alig élnek a melegtől. Persze Nekik hamarabb lett enyhülés!

És akkor egy kicsit a könyvről. Az első részt is szerettem, de az lassú volt, legalábbis nekem. A második rész már sokkalta pergősebbre sikerült, vagy én szoktam volna hozzá a stílushoz? Minden esetre jó volt olvasni, amikor a könyvben végre ősz és tél lett, mindig elképzeltem, hogy de jó is nekik, ott a hűsben.

 A kiválasztottaknak nagyobb gondjuk van, mint volt az előző kötetben. Egy ellenséget ugyebár likvidáltak az első részben, de az apokalipszis ennek ellenére egyre gyorsabban közeledik és akkor még a Tanács is a nyakukra jár, hogy felelősségre vonják Anna-Karint a tavaly évi visszaéléssekkel kapcsolatban. Viktor, a tanács egyik „tagja” (ha elolvasod a könyvet majd érted az idézőjelet :D), a legjobb hazugságvizsgáló, és emellett egy 19 éves fiatal srác, aki világmegváltó terveket sző. Alexander, Adriana bátyja, és az egyik legszívtelenebb ügyész(kivizsgáló), akit csak ismerek. Ennyire azért nem kéne vakon imádnia az ő kis Tanácsát. Persze sok dolog kiderül, köztük az is, hogy azért érez ő… csak kimutatni nem tudja túlzottan.

 Tehát egyik oldalról ott vannak a démonok, akik mellékesen csak békét és nyugalmat akarnak, csakhogy az ember nem mindig jó. Hát akkor likvidál minden embert és akkor béke és nyugalom lesz. Ez volna tehát az apokalipszis, ami közeledik. Újabb démon áldással rendelkező ember bukkan fel. A könyv végéig az az egyik legnagyobb kérdés, hogy ki lehet az. A PE minden tagja gyanús, főleg a vezető személyek. Sok esélyes van erre a posztra ugyanis mindenki gyanúsan viselkedik. Közben hullnak az emberek sorban, adott séma alapján.

 A másik oldalról ott a per, amit meg kéne nyerni, bár nem is sejtik ez mennyire reménytelen. De a Védelmezők segítenek. Megjegyezném azért ennél sokkalta jobb védelmező stratégiát is eltudnék képzelni. Nem mindegy ugyanis, hogy elmondod, mit csináljanak, vagy elmondod és azt is ennek mi lesz a következménye. Azért Minooék elég bátrak, hogy csak úgy belevágnak egy rituáléba, hasra ütés szerűen, hogy azt mondták ez segít nekik…jah de azt nem tudják mivel, és hogyan. Bátrak…

 A kiválasztottak szép lassan egymásra találnak. A kötelék erősebb lesz, az erejük is nagyrészt irányíthatóvá válik. Ida az aki a legnagyobb jellemfejlődésen megy keresztül. Az arrogáns, bunkó „nem érdekel mi van a világgal, csak azzal, hogy az ÉN világommal mi van” mentalítást szép lassan elhagyja, rájön arra, hogy mint Kiválasztott mi a feladata, és hogy együtt tényleg legyőzhetik a démonokat. És nem mellékesen menő elektromos áramot is képes irányítani :D

 Amit sajnáltam, hogy a PE belsejébe nem nagyon láttunk be. Persze a végén amikor a GONOSZ küldötte elmagyarázza, levezeti a történteket, hogy mit miért csináltak, és mi jön akkor rájövünk sok dologra, de azért engem érdekelt volna közben is, mégis mi járt az Irányító fejében, hogy nem jutott eszébe az, hogy emberek gyilkolása, talán nem a legmegfelelőbb tett, a Jó ügy érdekében. És abba sem gondolt bele, hogy Elias azért nem kívánna ilyet sosem, no és persze nem mellékesen, a holtak nem szoktak feltámadni (jó esetben).

Belbecs: 5/5

Azt kell mondanom, hogy a borító elég beteg. Ennek ellenére szép. Nekem legalábbis tetszett. Remélem, hogy marad ez a séma, tehát átvesszük az eredetit. Megjegyezném, vagy nehezen keresek a googlén, vagy tényleg nem igazán van fenn borító az eredeti ELD című könyvhöz. Az angol verzióból találtam párat, az egyik amit átvettek egy az egyben, a másik meg az előző rész posztjához készült Körhöz illős. Nekem végtére is az is tetszik.

 Kemény táblás, kellemes kézbe venni, bár nagyon vaskos, és ebből adódóan nem túlzottan utazóbarát könyv. Az egynegyed bőröndöm körülbelül a könyvből állt :D

Külcsín: 5/5

Várom-e a folytatást? Mindenképpen, mert érdekel, hogy a megmaradt 4 Kiválasztott képes-e megállítani az apokalipszist. Hogy Viktor végül is mit is akar pontosan? Adriana, vajon valaha az lesz-e aki volt, a tárgyalás előtt? Eljön-e az apokalipszis? És persze mit akar pontosan Matilda, és hol van most Nicolaus? És még van vagy ezer kérdésem :D

A befejező kötet: Kulcs